udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
20038
találat
lapozás: 1-30 ... 19501-19530 | 19531-19560 | 19561-19590 ... 20011-20038
Helymutató:
Kolozsvár
2006. július 29.
Kolozsvár – műemlékek városa címmel megjelent egy képes turistahívogató kiadvány, melyet bemutattak a polgármesteri hivatalban. Az igényes minőségű fotóanyagot közlő könyv román és angol nyelven nyújt ismertetőt a módszeresen számba vett kincses városbeli műemlékekről. A rövid történelmi visszatekintés elhallgatja a város közel ezer éves magyar múltját. /Kolozsvár – műemlékek városa. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./2006. július 29.
Somai József A gazdaság és a gazdaságtudományok Brassai Sámuel életművében című kötetét mutatták be július 27-én Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában. Egyed Ákos EME-elnök Brassai Sámuelnek, a köztudatban az utolsó erdélyi polihisztornak tartott egyetemes tudású nagyságnak az életművét Erdély tudományos és polgári fejlődésbeli megkésettségével hozta kapcsolatba. Brassai Sámuel (1800–1897) volt egyetemi tanár, MTA-tag, tanított matematikát, földrajzot, történelmet, zenét, statisztikát, természettudományokat, szerkesztett újságot, folyóiratot és EME-évkönyvet, – és közgazdasággal is foglalkozott. /Ördög I. Béla: Brassai Sámuel, a közgazdász. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./2006. július 31.
A budapesti Neumann János Számítógép-tudományi Társaság évtizedes hagyományainak megfelelően évente elismerésben részesíti az informatika szakmában jelentős eredményt elért szakembereket több kategóriában. Az idei két díjazott erdélyi: Barabási Albert László (a Behálózva című nagysikerű könyv szerzője), aki jelenleg a Notre Dame-i Egyetem fizikaprofesszora, valamint Kása Zoltán, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem informatikaprofesszora. /Neumann-díjak erdélyieknek. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./2006. július 31.
Elhunyt Szász János író, költő, újságíró /Belgrád, 1927. júl. 14, – Bukarest, 2006. júl. 29./, miután agyvérzés miatt több héten át feküdt kómában. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelyik a múlt század közepén, közvetlenül a második világháború után kezdte pályáját. Egyetemistaként lett az Utunk helyettes főszerkesztője Kolozsváron, 1957 és 1968 között a bukaresti magyar napilap, az Előre rovatvezetője, később is, nyugdíjazásáig, a lap belső munkatársa. 1968 és 1977 között a Román Írószövetség főtitkára volt. Könyveinek száma – verseken kívül elbeszélések, kisregények, regények, útirajzok, esszék, műfordítások – meghaladja a harmincat. Bejárta a világot, jelentős irodalmi díjak kitüntetettje, publicisztikai munkásságáért elnyerte a MÚRE Életműdíját, a MÚOSZ Aranytollát és a budapesti Pulitzer Emlékdíjat. /Á. H.: Elhunyt Szász János. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./ Szász János neve után, a róla szóló írásokban, lexikonok szócikkeiben mindig hosszú felsorolás következik, jelezvén munkásságának, írásformáinak, szellemi alkatának sokoldalúságát. Költő, prózaíró, esszéista, szerkesztő, műfordító, közíró. Szüntelenül fürkészte az értelem működésének természetrajzát, törvényszerűségeit. /Gálfalvi Zsolt: Az értelem történésze. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 31./2006. augusztus 1.
A Babes-Bolyai Tudományegyetem Tanárképző Intézete a Református Kollégiummal közösen szervezte meg Kolozsváron július 29-én a Tanulóközpontúság az oktatásban című tantárgymódszertani konferenciáját, melynek fő szervezője dr. Kovács Zoltán egyetemi adjunktus volt. Az idei rendezvény immár a nyolcadik. Az előadók között volt dr. Kötő József. Megemlékeztek két elhunyt kollégájukról: dr. Dezső Gábor matematikusról és dr. Ferenczi Gyula pedagógia szakos egyetemi tanárról. A résztvevők megtekinthették az Ábel Kiadó új könyveit, a tankönyveket. Idén Stark Gabriella szatmárnémeti tanárnőt méltatták Székely Ferenc- díjra. /Borzási Péter: Tantárgymódszertani konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./2006. augusztus 1.
Még nem rehabilitálták a Ceausescu-diktatúrában méltatlanul eltávolított Tőkés István (született 1916. augusztus 8-án) református lelkészt, az erdélyi magyarság és a református egyház reprezentatív személyiségét, akit politikai magatartása miatt a romániai rezsim megakadályozott abban, hogy gyülekezete akarata szerint püspök lehessen. Tőkés István egyik fiát, Tőkés Lászlót megfosztották dési segédlelkészi állásától, habár gyülekezete a rendőrség megfélemlítő akciói ellenére is kifejezte iránta való ragaszkodását. 1985-ben nyilvánosságra került: a Nyugatról ajándékképpen Romániába eljuttatott mintegy húszezer magyar nyelvű Bibliát a hivatalos szervek bezúzták és vécépapírt gyártattak belőle. Feltehetően hasonló sorsra juthatnak az egyház azon történeti dokumentumai – anyakönyvek stb. – is, melyeknek elkobzása már évek óta folyamatosan zajlik. Tőkés István volt teológiai professzor, egykori püspök-helyettes, az erdélyi egyház református orgánumának, a Református Szemlének eltávolított főszerkesztője, mint kényszernyugdíjazott Kolozsvárott él – írta húsz évvel ezelőtt a Hungarian Press of Transilvania (Erdélyi Magyar Hírügynökség). Tőkés István felidézte az egyházból történt eltávolításának okát. 1989. májusában egy gyűlésen felállt és azt mondta: aki az Úr Krisztus akaratával ellentétesen tevékenykedik az egyházban – akár püspök, akár más beosztású, vagy legyen állami szerveknél képviselő –, azoknak nem szabad engedelmeskedni. Másnap megjelentek a Securitate emberei az akkori püspöknél, intézkedtek. Tőkés Istvánt eltiltottak az igehirdetéstől és mindenféle szolgálattól. Később a püspök nyugalomba helyezte Tőkés Istvánt. A szolgálati időhatár az egyházban 70. év, ő akkor 65 éves volt. Tőkés István kilencvenedik születésnapja alkalmából a nyugalmazott teológiai professzor, volt püspök-helyettes húsz évvel ezelőtt írt tájékoztató felhívását közölte most a lap. /Frigyesy Ágnes: Köszöntjük a 90 esztendős Tőkés István teológiai professzort. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 1./ Tőkés István 1986-ban született tájékoztatójában leszögezte, hogy a református egyház püspökei és más vezetői folyamatos önkénnyel vezetik az egyházkerületek ügyeit: meghamisítják a zsinati és lelkészválasztásokat, akadályozzák az igehirdetést, megfélemlítik a lelkipásztorokat, gátolják a teológiai oktatás és nevelés megfelelő szinten tartását, a kiöregedő lelkipásztorok szükséges ütemű utánpótlását (mindössze 5-6 hallgatót vesznek fel az évi 80-90 jelentkezőből, amikor számtalan gyülekezet lelkész nélkül vergődik). Tőkés István és Tőkés László nem voltak hajlandóak e törvénytelen folyamatoknak szótlanul teret engedni. A tapasztalt törvénytelenségeknek igyekeztek gátat vetni az egyházi testületekhez benyújtott kérelmekkel és memorandumokkal. Ezekre válaszul Nagy Gyula kolozsvári püspök mindkettőjüket elmozdította állásukból. Mindezek miatt Tőkés István 1985 decemberében közölte a zsinati elnökséggel, hogy a romániai Református Egyházat ex lex állapotban lévőnek tekinti. /Tőkés István kényszernyugdíjazott teol. prof.: Tájékoztató felhívás. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 1./2006. augusztus 2.
Petru Calian konzervatív párti képviselő szerint a magyar titkosszolgálatok helyettes vezetője a hét végén Tőkés Lászlóval találkozott, akivel az erdélyi magyarok autonómiájával kapcsolatos, Romániai-ellenes tervet készített elő. Vajda Péter, a Magyar Nemzetbiztonsági Hivatal szóvivője az ÚMSZ-nek cáfolta az információt. „Ezt a Tőkést ki kellene toloncolni az országból őrültségei miatt, abban az értelemben, hogy autonómiát akar. Más sem hiányzik, mint egy olyan magyar állampolgár réteg, amely terrorcselekmények elkövetésébe kezd” – figyelmeztetett Calian képviselő. Majd arról beszélt, hogy a lehető legrövidebb időn belül ki kell nevezni a román titkosszolgálatok vezetőit, különben a testületek nem dolgoznak. „A magyar titkosszolgálatok jól ráéreztek a megfelelő pillanatra, mivel a nyári szabadságok ideje van, de ők a szabadság ideje alatt is dolgoznak” – mondta a konzervatív politikus. Petru Calian régebben a magyarellenességéről híres Nagy-Románia Párt tagja volt, korábban pedig egy kolozsvári napilap főszerkesztőjeként számos magyar-ellenes cikket írt. /Magyar-román kémtörténet. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./2006. augusztus 2.
A napokban zárult Kolozsváron a harmadik nemzetközi magyar nyári nyelvtábor. A Bridge Language Study House Egyesület által szervezett nyári, intenzív nyelvoktatási program egyre több magyar nyelvtanulót vonz Erdélybe. A magyar nyelv iránt érdeklődők a nyelvtanulás mellett az erdélyi kultúrába is belekóstolhattak. Ez a nyári nyelvtábor az első és egyetlen olyan program Erdélyben, amely a magyar nyelvet idegen nyelvként és intenzíven oktatja, kulturális tevékenységekkel egybekötve. A kolozsvári magyar nyári nyelvtábor megszervezésének ötlete 2004 telén született meg. Az idei nyelvtáborban a diákok többsége amerikai volt, de akadtak köztük szlovákok és hollandok is. A program keretén belül a résztvevők Kolozsvár történetével ismerkedtek, és ellátogattak Tordára, Torockóra, Bonchidára és Kalotaszegre. /Nemzetközi magyar nyelvtábor Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./2006. augusztus 2.
Megjelent a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények /Kolozsvár/ új száma. Demeter Zsuzsa: Gyöngyösi István műveinek kiadástörténete olvasható többek között, az Adattár rovatban Gaal György Kristóf György irodalmi levelezésének második részét és Janitsek Jenő meg Hints Miklós Aranyosszék öt falujának helyneveit tette közzé. /A Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények XLVIII. évfolyamának tartalmából. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./2006. augusztus 2.
A Helikon /Kolozsvár/ 14., július 25-én megjelent számában Lászlóffy Aladár köszöntötte a 70 esztendős Sigmond István írót. Orcsik Roland a vajdasági Új Symposionról írt, Mózes Huba pedig egy Dsida vers kéziratos változatáról. /Helikon / 14. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./2006. augusztus 2.
A Közgazdász Fórum /Kolozsvár/, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság és a Babes–Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság- és Gazdálkodástudományi Kara magyar tagozatának közös folyóiratában adta közre Somai József A gazdasági kultúra fejlesztésének kérdése Erdélyben című tanulmányát. /Közgazdász Fórum/2006/6. szám. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./2006. augusztus 3.
Levelet juttatott el Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke Markó Bélához, az RMDSZ elnökéhez, melyben – tusnádfürdői találkozásukra hivatkozva – ismételten sürgeti az erdélyi magyar–magyar párbeszéd lehető legszélesebb körű folytatását. Az EMNT elnöke hasonlóképpen meghívót küldött mindazokhoz a szervezetekhez, melyek a Kolozsváron, január 26-án folytatott Egyeztető Autonómia-Kerekasztal szándéknyilatkozatát aláírták, ezzel fejezve ki szándékukat az erdélyi magyar párbeszéd intézményesített formában való folytatására az Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet (ERMÁÉRT) keretei között. Levelében tájékoztatta a kerekasztal résztvevőit Markó Béla RMDSZ-elnökhöz intézett megkereséséről, és támogatásukat kérte a széleskörű párbeszéd folytatására. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 3./2006. augusztus 3.
Több a pénz ingyengyógyszerre, mégsem csökken a sorbaállás. „Nincs szükség arra, hogy a lakosság már a hónap első napjaiban tülekedjen a gyógyszerekért” – jelentette ki Vasile Cepoi, az Országos Egészségbiztosító Pénztár (CNAS) vezérigazgatója Kolozsváron. Cepoi azért utazott Kolozsvárra, mert annak ellenére sorok alakultak ki a patikák előtt, hogy a CNAS biztosította az ingyenes és ártámogatott gyógyszerek egész hónapban tartó, folyamatos kiadásához szükséges pénzalapokat. Az év első felében minden hónap elején sorok kígyóztak a gyógyszertárak előtt, a pénzalapok legjobb esetben is nyolc-tíz nap alatt kiapadtak. /A páciensek nem akarják elhinni, hogy nem kell többé sorban állni a patikák előtt. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 3./2006. augusztus 3.
Kolozsváron a kánikula ellenére a zsúfoltságig megtelt a Római Katolikus Nőszövetség díszterme, ahol a Szent Mihály Caritas és az Erdélyi Piarista Diákszövetség szervezésében megemlékeztek a nándorfehérvári diadal 550. évfordulójáról. Megjelent Szentpéteri István kolozsvári magyar konzul, Szilágyi György, az Amerikai Magyar Szervezetek nagybizottságának vezetőségi tagja, Szőcs László, a jezsuiták Manréza Lelkigyakorlatos Központjának társigazgatója és a történelmi egyházak képviselői is. Az előadó, Fodor György piarista konfrater, a diákszövetség elnöke méltatta az 1456. július 22-i diadalt a törökök fölött. Azóta megkondultak a harangok délben. /Balázs Kornél piarista öregdiák: Emlékezés a nándorfehérvári diadalra. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./2006. augusztus 3.
Az elnéptelenedett erdélyi szász falvak templomaiból a székelyföldi templomokba kellene „átköltöztetni” az orgonákat – javasolta László Ferenc kolozsvári zenetörténész-professzor a székelyföldi orgonákról július közepén tartott csíkszeredai kerekasztal-beszélgetésen. A zenetudós szerint így ezek megmenekülnének az enyészettől, az erdélyi magyar közösség pedig értékes kulturális örökséghez jutna. A szakmai beszélgetés kezdeményezője a Magyarországon élő, kolozsvári származású Barta Tibor volt. Az idegsebészként is dolgozó orgonaművész az orgonák szakavatott ismerőjeként a hetvenes évek óta járja a Székelyföldet, hogy megismerje az itt található, történelmi múltra visszatekintő orgonákat. Szerinte kedvező változás történt a rendszerváltás után a székelyföldi orgonák állapotának megőrzésében. Példaként említette a tusnádi és a csíkdánfalvi katolikus templomok orgonáinak rendkívül szép hangzását. Barta Tibor szerint koncertezésre alkalmas orgonák vannak Gyergyószentmiklóson, Csomafalván, Csíksomlyón, Székelykeresztúron, Székelyudvarhelyen, Farkas-lakán, Csíkszentsimonban, Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Kovásznán. /Szász orgonák Székelyföldre? = Népújság (Marosvásárhely), aug. 3./2006. augusztus 4.
Kolozsváron kezdődik a több helyszínen szervezett Magyar Református Világtalálkozó. Először fordul elő, hogy a magyar kormány támogatása nélkül, a református egyház saját költségéből finanszírozzák a világtalálkozót, amelyet idén 5. alkalommal szerveznek. A találkozót augusztus 12. és 22. között rendezik meg a Kárpát-medencei magyar református egyházkerületek – közölte Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök Debrecenben. Bölcskei Gusztáv hozzátette: a korábban megrendezett találkozókat 80-200 millió forinttal támogatta a kormányzat, most azonban tudatosan nem kértek központi támogatást. Míg az eddigi találkozókat a Magyar Református Világszövetség rendezte, most az egyházkerületek szervezik, s a 2004. december 5-i kettős állampolgárságról szóló népszavazás kapcsán úgy döntöttek: inkább legyen szerényebb a találkozó, de nem kérnek kormányzati segítséget – fűzte hozzá Bölcskei Gusztáv, a zsinat lelkészi elnöke. A világtalálkozó elsődleges célja a három létformában – az anyaországban, a Kárpát-medencei utódállamokban és a világ minden részén szórványban – élő magyar reformátusság testvéri kapcsolatainak ápolása. Az első ilyen találkozót 1938-ban tartották, majd hosszú szünet után 1991-ben, 1996-ban és 2000-ben rendezték meg. Az idei találkozó augusztus 12-én Kolozsváron, Bocskai szülővárosában kezdődik és 22-én Debrecenben zárul. A püspök elmondta: a világtalálkozón az 1956-os magyar forradalomról és szabadságharcról is megemlékeznek. /Saját zsebből szervezett találkozó. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./2006. augusztus 4.
A rabság (h)arcai – ezzel a címmel szervezett szabadegyetemet július 24. és 30. között a Hunyad megyei Algyógy fürdőtelepen a Főiskolás Ifjak Keresztyén Egyesülete (FIKE). A református fiatalok által életre hívott egyesület immár nyolcadik alkalommal szervezte a szabadegyetemet. Az előadások között akadtak pszichológiai és teológiai, de szociológiai és biológiai témájúak is. A témákat kiscsoportos megbeszélésekkel, lelkigyakorlatokkal mélyítették. A rendezvényt a Hunyad és Kolozs megyei ifjúsági főigazgatóság, az Illyés Közalapítvány, a 12 kolozsvári református egyházközség kuratóriuma és a Koinonia Könyvkiadó támogatta. /Algyógyi „rabság” főiskolásoknak. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./2006. augusztus 4.
Nagybánya szülötte, néhány év óta díszpolgára, az anyaországban Munkácsy-díjjal kitüntetett festőművész, Véső Ágoston július 31-én betöltötte 75. évét. Korát megcáfolva hetente kétszer megjelenik a teniszpályán, télen is, akár térdig érő hóban, felmegy a fokhagymási Almásmezőre. Fest, fényképez, még a számítógépen is megtanult dolgozni. Véső Ágoston még egyetemista korában, Kolozsváron kifejtette nézeteit a magyar nemzeti és keresztényi hit szellemében. Tanári állásából elbocsátották. Ezután néhány éven át, három kiskorú gyermek nevelése mellett, amit csak a feleség tanári fizetéséből volt kénytelen biztosítani, kezdett el szinte csak éhbérért vezetni egy munkásokból és értelmiségiekből álló amatőr képzőművész csoportot. Egy idő után ezt is megszüntették. Ő azonban nem hagyta abba a kultúráért tenni akaró munkáját, hanem, saját költségén ingázva, Felsőbányán irányította tovább a kisváros műkedvelőit. Közben több generáción át készítette fel a fiatal tehetségeket. Jórészük be is jutott az akadémiára, úgy mint: Lukács Kati, Schneller Mária, Tőkés Gábor, Forgács Baba, Váncza Edith, Kása Dávid, de nem csak magyarok, hanem román fiatalok is. Jelenleg vezeti a nagybányai tájképfestő nyári tábort, immár tíz éve, minden fizetség nélkül, önkéntes alapon. /(Varga Imre): Egy festőművész születésnapjára. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), aug. 4./2006. augusztus 5.
Az Erdélyi Kárpát Egyesület /EKE/ 1990-ben Gyergyószárhegyen alakult újra. Célja a turizmus művelése és népszerűsítése. Honismereti, néprajzi kirándulásokat rendeznek, de a természetvédelem is fontos része tevékenységüknek. Az erdélyi egyesületet önálló osztályok alkotják: Bánsági, Bihari, Gutin (Nagybánya), Szatmárnémeti, Gyergyói, Marosvásárhelyi, Háromszéki, Udvarhelyi, Brassói, Hétfalui, Zilahi, Besztercei, Kolozsvári és Tordai EKE Osztályok működnek, és van négy társszervezetük, a CSTTE, a Genciána, a Czárán Gyula és a Brassói Turista Egyesület. A nyaranta megrendezésre kerülő Országos EKE Vándortábort minden évben más-más osztály vállalja fel, helyszínül Erdély kevésbé ismert vidékeit választják, melyről útikalauz is készül. Az idei XV. Vándortábort a Kolozsvári és a Tordai Osztály szervezte Torockón. Kardos Zsuzsa, az EKE országos alelnöke rámutatott, eredetileg az Aranyos völgyébe tervezték a tábort. A völgyben azonban nem találtak megfelelő kiterjedésű táborhelyet. A mostani vándortábornak 1138 résztvevője van, közülük 448-an tagjai az EKÉ-nek, 654-en pedig bejelentkeztek, közülük 605 magyarországi. – Augusztus 1-jén nyílt meg a tábor. Naponta több kirándulás, túra közül választhatnak a résztvevők. Este vetítések, előadások szórakoztatják a táborozókat. A vándortábor feloszlik, de megmarad az új útikönyv: Lukács József Aranyos-völgyi útikalauza. A természetbarátoknak pedig a következő vándortáborig az EKE kéthavonta megjelenő Erdélyi Gyopár /Kolozsvár/ folyóirata szolgáltat friss híreket. /Takács Ildikó: Torockón a XV. Országos EKE Vándortábor. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 5./2006. augusztus 5.
Hetvenöt éves lenne Gherasim Emil /Marosvásárhely, 1931. augusztus 8. – Temesvár, 2005. szept. 12./, ha tavaly el nem ragadja a halál. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakának elvégzése után 1954-ben Temesváron a magyar újságírás szolgálatába szegődött. Lapszerkesztőként, évtizedekig a Szabad Szó főszerkesztője volt. Gherasim Emil Áron a diktatúra fojtó légkörében naponta megvívta küzdelmét az egyetlen temesvári magyar napilap, a Szabad Szó sokezres példányszámának megőrzéséért, az olvasóért. Helye volt a lapban irodalomnak, versnek, szépprózának. Gherasim a mai temesvári újságírás számos tehetségét bocsátotta útjára. Pongrácz P. Mária, Sipos János és Erzsébet, Mandics György, Bodó Barna, Graur János és mások ma az ő nyomdokain haladva munkálkodnak. Életműve – szerkesztői munkája mellett – 8 megjelent kötet, versek, műfordítások, elbeszélések és életfilozófiáját tömörítő aforizmái. A mintegy 1500-ra tehető teljes aforizmagyűjteményét a román és német nyelvű kiadása mellett, nem sikerült magyarul is megjelentetnie. 1989 után a temesvári Új Szó hasábjain és a magyarországi Délvilág és Új Szó közös kiadványaiban közölt publicisztikájával tűnt ki. /Egykori kollégái: Emlékezzünk Gherasim Emil Áronra. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 5./2006. augusztus 5.
Bordy Margit festményeit, szén- és tusrajzait állította ki Kolozsváron, a Bulgakov Galériában. /Józsa István: Bordy Margit kiállítása a Bulgakov Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 5./2006. augusztus 7.
„Ha az erdélyi magyar-magyar párbeszéd beindul, mindegy, hogy kinek a kezdeményezésére jön létre” – nyilatkozta Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, reagálva Markó Béla hétvégi bejelentésére. Az RMDSZ elnöke azt mondta: széles körű konzultációt tartanak a civil társadalommal, az egyházakkal, a szakmai szervezetekkel; a konzultációkba bevonják az RMDSZ-t bírálókat is: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, a Székely Nemzeti Tanácsot és másokat is. „Ha az RMDSZ elnökének javaslata valóban váltást jelent, és beindul az érdemi párbeszéd a romániai magyar közösség sorsát érintő stratégiai kérdésekről, akkor üdvözöljük a konzultációról szóló indítványt” – mondta Szilágyi Zsolt. A politikus a „stratégiai kérdések” között elsősorban az autonómiát említette. Szilágyi jó jelnek tekinti, hogy Markó Béla Tusnádfürdőn nem zárkózott az EMNT elnökének felajánlásától. Tőkés László akkor arra kérte az RMDSZ vezetőjét, hogy szeptemberben vegyen részt a Brüsszelbe látogató EMNT-küldöttségben, amely a romániai magyar kisebbség helyzetéről tájékoztatná az Európai Unió vezetőit. Markó Béla bejelentése a széles körű konzultációról három nappal azután hangzott el, hogy Tőkés László levelet juttatott el az RMDSZ elnökéhez. Ebben a református püspök ismételten sürgette az erdélyi magyar-magyar párbeszéd lehető legszélesebb körű folytatását. Az EMNT elnöke meghívót küldött mindazoknak a civil és egyházi szervezeteknek a vezetőihez is, akik az idén januárban Kolozsváron rendezett egyeztető autonómia-kerekasztal szándéknyilatkozatát aláírták. /Bögözi Attila, Cseke Péter Tamás: Széleskörű konzultációt kezdeményez az RMDSZ. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 7./2006. augusztus 7.
Dr. Geréb Zsolt professzor a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanárai nevében szeretettel köszöntötte írásában Dr. Tőkés István ny. professzort 90. születésnapján, aki kora ellenére nagy vitalitással, lelkesedéssel, dolgozik, ír, prédikál, kertészkedik, vitatkozik ma is. Tőkés István 1916. augusztus 8-án született a Háromszéki Málnás községben. A református teológiára a harmincas évek közepén iratkozott be. Már ekkor jelentkezett írásaival egyházi lapokban. A teológiai évek után külföldi tanulmányútra indult a berlini, tübingeni és bázeli teológiai fakultásokra. Volt főiskolai lelkész, püspöki titkár, egyházkerületi igazgatótanácsos, a Református Szemle szerkesztője, teológiai professzor. Emellett jelentős tisztségeket töltött be zsinati tagként, egyházkerületi missziói előadóként és püspök-helyettesként. Nyolc gyermeke van és 32 unokája van. Több mint száz teológiai tanulmánya, tizenöt önálló kötete jelent meg. A teológiai tudomány mindenik szakágában publikált: írásmagyarázatot, egyháztörténetet, hitismeretet, egyházjogot, igehirdetés-elméletet. Művelt más műfajokat is: a tudományos értekezést, egyetemi jegyzetet, népszerűsítő írást, könyvismertetést, hiterősítő írást, vitairatot stb. Munkássága elismeréséül a budapesti Károlyi Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kara díszdoktori címmel tüntette ki 1996-ban, a magyar Kulturális Minisztérium pedig a Károlyi-díjat adományozta neki 2001-ben. /Dr. Geréb Zsolt professzor: Dr. Tőkés István ny. teológiai professzor 90 éves. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 7./2006. augusztus 7.
Három kontinensről érkeztek vendégek a 16. Kalotaszentkirályi Népzene- és Néptánctáborba. A tábort életre hívó kolozsvári Archívum Kulturális Alapítvány idén is a hagyományokhoz hűen szervezett. A táborban közel háromszázan fordultak meg, nemcsak Erdélyből, Magyarországról is érkeztek vendégek. A sátorozók közül többen visszajáró vendégek. Németh Attila szervező elmondta, az is előfordult, hogy a korábban főiskolás táncos ma a családjával érkezik Kalotaszentkirályra. A táborban hangszeres zene-oktatás is folyt Sinkó András marosvásárhelyi, illetve Kostyák Alpár kolozsvári zenetanár irányításával. A népdaloktatást Sánta Emőke vezette, aki már tíz éve rendszeresen kijár kalotaszegi dalokat tanítani. A magyar folklór meghódította a világot, Japántól kezdve Amerikáig mindenhol működnek magyar tánccsoportok. /Márton Éva: Kalota-parti tábor nemzedékről nemzedékre. = Krónika (Kolozsvár), aug. 7./2006. augusztus 8.
A mostani elemzések, kerekasztal-beszélgetések, nyilatkozatok láttán azt gondolná az ember, hogy 2006-ban Románia is elindult valamiféle erkölcsi megigazulás útján. A látszat csal. Nehéz kideríteni, hogy egy-egy történésnek mi a mozgatórugója, hogy a gazdasági és politikai hatalomba szinte teljesen átmentett volt kommunista és szekuritátés elit melyik szárnya kerekedik éppen felül, és diktálja a neki kedvező változásokat. Az erkölcsi megtisztulását ugyanazok az emberek szeretnék levezényelni, akiket a megtisztulás első jeleként félre kellett volna állítani. Itt van a vezető újságírók átvilágítását kérő román civil szervezet. Néhány nap múlva az Új Magyar Szó vezetősége sürgette a magyar újságíró-társadalom átvilágítását. A kérés Verestóy Attila egyik vállalkozásaként működő romániai magyar napilaptól érkezett. Milyen erkölcsi háttere lehet egy olyan beadványnak, amely mögött éppen egy olyan ember áll, aki nem számolt el múltjával a romániai magyar nyilvánosság előtt? – kérdezte Makkay József főszerkesztő. Hogyan bízhat meg bárki a romániai átvilágítási intézményekben, amikor az átvilágító bizottság többségi szavazata döntött a Ceausescu család egyik udvari költőjének, a nagy-romániás C. V. Tudornak a makulátlanságáról? „Ha C. V. Tudor, Paunescu, Verestóy Attila és sokan mások a mai Románia tiszta emberei, akkor el kell gondolkoznunk azon, hogy ennek az átvilágítási ingyen cirkusznak van-e értelme és haszna?” Nemrégen az egyik kolozsvári magyar illegalista fia, akinek szülei a sztálinista rendszer jó kiszolgálói voltak (nem egy embert juttattak a román és orosz Gulágra), kérte átvilágítását. Miféle igazságtalanság esett meg vele, mondta az illető, az egyik kihallgatását besúgásként vette számba a hivatal. Azt mondják, ügye rendeződött, már nem a besúgói, hanem az üldözötti státus illeti meg. „Ilyen és ehhez hasonló személyek, családok százai, ezrei uralják ma a kelet-európai, így a romániai közéletet is. Ők azok, akiket valamiféle titkos paktum miatt soha senki nem fog immár elszámoltatni.” /Makkay József: Átvilágítás. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 8./2006. augusztus 8.
Az utóbbi években ismét fellendülőben van az orgonaépítő, restauráló szakma. Ezt bizonyítja az is, hogy létrejött a jelenleg tizenkét erdélyi műhelyt tömörítő egyesületük, melynek tagjai között ismert orgonaművészeket is találni. Tavalyelőtt Brassó megyében svájci támogatással orgonaépítő iskolát is nyitottak. A jövőben az itt képzett szakemberekből alakuló bizottság fog dönteni a nagyobb szabású javítási munkálatok módozatairól – jelezte a Kolozsvárról elszármazott, Budapesten élő Barta Tibor. A „civilben” idegsebész orgonaművész nemrég székelyföldi turnéra indult, és több Hargita megyei orgonát is megszólaltatott. A 19. századi, erdélyi, ezen belül székelyföldi orgonák szakértője elmondta: a rendszerváltozás előtti években a székelyföldi és Maros menti orgonákat a marosvásárhelyi Mesnyi János tartotta karban. Az időközben elhunyt restaurátor és orgonaépítő főként a vásárhelyi Kultúrpalota orgonáját gondozta. Feladatát a nagyszebeni volt fizikatanár, Wieder Hermann vette át, aki napjainkban is széles körű tevékenységet folytat a régióban. A székelyföldi orgonák zöme nem koncertorgona, ezeket többnyire azzal a céllal építették Kolonics István műhelyében (Kolonics 1851-ben telepedett le Kézdivásárhelyen, és több mint 200 orgonát készített), hogy a liturgiákat kísérjék. Ennek ellenére vannak kivételek, ilyen a csíksomlyói kegytemplomban lévő hangszer is. A gyergyóditrói orgona szerényebb kivitelezésű. A restaurált orgonák közül szakértelem hiányában vagy a szűkös anyagiak miatt sok hangszert „elrontottak” az évek során. Kolonics legnagyobb orgonája a gyulafehérvári katedrálisban található. Barta külön felhívta a figyelmet a csíkbánkfalvi, a csíkszentgyörgyi és a tusnádi orgonák egyediségére: az itt játszó orgonistáknak nincs szükségük segédekre ahhoz, hogy előadás közben hangszínt vagy regisztert váltsanak. Hasonló mechanikai megoldást, Bécs kivételével, sehol nem alkalmaztak Nyugat-Európában. /Jakab Lőrinc: Székelyföldi orgonák és építők. = Krónika (Kolozsvár), aug. 8./2006. augusztus 9.
Büszkén jelentik be lapok, mutatják tévétudósításokban: újabb e-magyar pont létesült itt meg amott. Tavaly ősszel kapott Búzásbesenyő is kapott „e-magyart”. Azonban nincs internet, nincs hová kötni. Mobilozni csak úgy lehet, ha a dombra felmennek. Kolozsváron az iroda szemérmesen hallgat erről. /b.d.: Az EU házhoz jön? Bocs’, de nem vagyunk itthon! = Népújság (Marosvásárhely), aug. 9./2006. augusztus 9.
A sepsiszentgyörgyi Keöpeczi Sebestyén József Műemlékvédő Társaság adatbázisát bővítik azok az építészhallgatók, akik ezekben a napokban a háromszéki kúriafelmérő-program keretében végzik egyetemi gyakorlatukat. A folyamatosan pusztuló épített örökséget leltározzák, dokumentálják, adataik alapján bármikor elkezdhető egy épület helyreállítása. Ez a második év, amikor a Kolozsváron tanuló építészhallgatók közül néhányan itt dolgoznak, a fiatalok korábbi munkáját felhasználták a tavaly megjelent Kúriák földje – Háromszék című könyv összeállításánál is. A kéthetes diáktábort Hlavathy Izabella és Hlavathy Károly sepsiszentgyörgyi építészmérnökök kezdeményezték. Az egyetemisták vizsgálják az uzoni, szentkatolnai, csernátoni és nagyajtai önkormányzatokhoz tartozó kúriákat, a mostani munka után nyolc udvarházról lesz több információ. /(mózes): Megörökítik az eltűnő épített örökséget (Kúriafelmérő-program Háromszéken). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./2006. augusztus 9.
Augusztus 7-én Boldogasszony Anyánk jelenléte az egyházban és a zenében címmel szervezett előadóestet Kolozsváron a Római Katolikus Szent Mihály Caritas szervezet. Oláh Dénes előadásának témája Mária tisztelete a kezdetektől Mátyás király idejéig. Már az ősegyházban is tisztelték a Szűzanyát, ez jelzi a Halotti beszéd, valamint az Ómagyar Mária siralom. Legelőször Magyarországon harangoztak délután 6 órakor Mária tiszteletére. /Nagy-Hintós Diana: Boldogasszony Anyánk jelenléte az egyházban és a zenében. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 9./2006. augusztus 9.
Elkezdődtek a kolozsvári Szőcs Géza Liberté 56 című drámájából készülő film próbái. A debreceni Csokonai Színház társulata – Vidnyánszky Attila művészeti vezető rendezésében – rendhagyó módon először filmet készít a műből, és csak a forgatás után kezdődik el a színpadra állítás. A zenés játékot október 20-án mutatják be a Csokonai Színházban. / Filmet forgatnak Szőcs Géza Libertéjéből. = Krónika (Kolozsvár), aug. 9./