udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
102
találat
lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-102
Helymutató:
Margitta
2005. szeptember 30.
Emléktáblát avattak Margittán Duka János néprajzkutatónak, írónak. Az életét Csíkszeredában leélő pedagógus, népünk humorának, furfangos észjárásának jó ismerője, szakavatott kutatója emlékére szülővárosa állított emléktáblát. A legendássá vált Kilenc kéve hány kalangya – anekdoták a székelyekről című kötet mellett jelent meg az Üti Páké Barátost – csúfolódó székely népköltészet; Mikor hagyja el az ész az embert! – székely anekdoták és a Nagyapó mesefája sorozatban a Csíki furfangmesék című kötete. Elsüllyedt kincs címen népmeséket publikált, Bihari betyártörténetek és más anekdoták című kötete pedig szülőföldje anyagát dolgozza fel. /Emléktábla Duka Jánosnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 30./2005. október 3.
A szórványmegyék speciális problémáit tárgyalták meg a hét végén a Bihar megyei Margittán összegyűlt RMDSZ-es képviselők, szenátorok, önkormányzati vezetők. A jövő évi költségvetésről, valamint a decentralizációs törvény módosításáról szóló egyeztetésen jelen volt Markó Béla RMDSZ-elnök is, aki támogatásáról biztosította a jelen levő Bihar, Kolozs, Szilágy, Szatmár, Arad, Beszterce és Máramaros megyei szövetségi tisztségviselőket. A találkozó a több mint két hónappal ezelőtt megszervezett kalotaszegi szórványtalálkozó folytatása kívánt lenni, az akkor egybegyűltek ugyanis megegyeztek, évente többször találkoznak a szórványmagyarság problémáinak megvitatására. /B. B. E.: RMDSZ-szórványtalálkozó, nemcsak szórványkérdésekről. = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./2005. november 25.
Margittán a Horváth János Társaság rendezett Ady Endre-vetélkedőt, melyet az Octavian Goga Iskolában tartottak. Szőke Ferenc, a társaság elnöke volt a vetélkedőn a zsűri elnöke. /Albert Attila: Szeretném, ha szeretnének. = Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 25./2006. január 23.
A Magyar Kultúráért díjak átadásával zárult Nagyváradon január 22-én a Magyar Kultúra Ünnepe. Az egyhetes rendezvénysorozat része a magyar kultúra napi ünnepségnek, amelyet egész Erdélyben változatos programok kísértek. A nagyváradi színházban tartott díszelőadáson Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke és Markó Béla RMDSZ-elnök mondott beszédet. Életműdíjban Implon Irén újságíró és Tolnay Tibor festőművész részesült. A Magyar Kultúráért díjakat Dukrét Géza helytörténész, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság elnöke, Hasas János, a Pro Rév Egyesület elnöke, illetve Szilágyi Aladár, az Erdélyi Riport munkatársa vette át. Díszoklevelet Pásztai Ottó, a Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke és Sztankovics Gyula hegyközcsatári kultúraszervező kapott. A Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülete nevében Szombati Gille Ottó, a margittai Horváth János Társaság nevében Szőke Ferenc, az EKE Bihar megyei szakosztálya nevében pedig Újvárosi Tibor vette át az oklevelet. /Magyar kultúrnap „a fantázia és a megújulás földjén”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./2006. január 27.
Születésének százéves évfordulója alkalmából Horváth Imre-emlékévvé nyilvánította a 2006-os évet a Nagyváradi Ady Társaság (NAT). Horváth Imre /Margitta, 1906. nov. 4. – Nagyvárad, 1993. ápr. 11./ szülővárosában, Margittán, a nevét viselő könyvtár szavalóversenyt szervez, a NAT pedig irodalomtörténeti szimpóziumon szeretné méltóképpen ünnepelni. Tervezik a költő bronz mellszobrát felállítani Nagyváradon kedvenc sétálóhelyén, a Körös-parton, vagy a már több magyar személyiség szobrának helyet adó Petőfi-parkban. Emellett Nagyvárad post mortem díszpolgárává avattatnák. Bemutatkozott a NAT-ot új elnöksége is: Szilágyi Aladár közíró az új elnök, alelnökök Jakobovits Miklós és Szűcs László. A szervezet továbbra is kiadja a Várad folyóiratot. /P. M.: Horváth Imre-emlékév lesz. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 27./2006. május 27.
Amikor a repülőgép-eltérítés világszerte gyermekcipőben járt, 1971. május 27-én szenzációs hír járta be a világsajtót: látványos, kommandószerű akcióval hat erdélyi fiatalember a nagyváradi repülőtéren felszállásra kényszerítette, majd Bécsbe térítette a bukaresti járatot. Mindez hat margittai magyar fiatalember nevéhez fűződik. A kommunista rendszer csak az egész ügy kigondolójának és vezérének, Moka Bélának vágott vissza. Moka Béla Margittán él. A sors távolról sem volt kegyes hozzá. Még be se töltötte 18. évét, amikor súlyos traktor-balesetet szenvedett. A nagyváradi orvosok szinte lemondtak róla. Az fiatalember mégis felépült. Bal lábát azonban térd fölött amputálni kellett. Moka Béla nem adta föl. Előbb megtanult műlábbal járni, aztán megnősült, s egy margittai gyárban dolgozott esztergályosként. Megbízható barátait megnyerte merész tervének, melyről még feleségének sem szólt. Moka megtudta, hogy az utasok között egy fegyveres szekus is van, ami azt jelentette: szerezni kell fegyvert. Ez is sikerült. Idegességükben lövöldözni kezdtek a felszállásnál, a fedélzeti szekustól elvették a fegyvert. A másodpilótát kényszerítették a felszállásra. Sikerült Bécsbe jutniuk. A szenzációs hír futótűzként járta be a világot. A Szabad Európa, az Amerika Hangja részletesen beszámolt a gépeltérítésről, Az egész Bihar megyei Securitatét szinte teljes egészében leváltották, a milícián is sokan vesztették el állásukat. Bécsben két év börtönbüntetésre ítélték a fiúkat, Moka, mint főszervező két és fél évet kapott. A börtön kápolnájában külön magyar nyelvű istentiszteletet rendeztek számukra. Gróf Teleki Béla, a kanadai erdélyi magyarok szövetségének elnöke élelmiszer- és könyvcsomagokat küldött, a szabadulás után lakás- és elhelyezkedési támogatásáról biztosította őket Kanada bécsi nagykövetségén keresztül. Segítettek a New York-i magyar szervezetek, leginkább azonban Mindszenty bíboros. Szabadulás után Moka rendszeresen járt a bíboros szentmiséire, gyakran beszélgetett Mindszentyvel. Idehaza távollétükben egyenként 23 év börtönbüntetésre ítélték őket, családjukat meghurcolták. Szabadulása után Moka Béla Bécsben maradt. Megtanult németül, géplakatosként dolgozott, szép fizetéssel szabadon élt. Hiányzott azonban Irénke, a felesége. Úgy döntött: kihozatja valahogy Jugoszláviába, s ott találkoznak. Társai próbálták lebeszélni a jugoszláviai kiruccanásról, Moka azonban hajthatatlan maradt. 1975 augusztusában a jugoszláv hatóságok letartóztatták Mokát és néhány nap múlva átadták a román hatóságoknak. A Securitate sokat tudott róla, mindenütt voltak beépített emberei. Mokát négy hónapig a Securitate bukaresti székhelyén, föld alatti cellában tartották, majd 1975 decemberében a szamosújvári börtönbe helyezték át, 23 éves büntetése letöltésére. Később, amikor 1987 nyarán áthelyeztek Craiovára, a veszélyesek börtönébe, fürödni, a klubba, orvosi ellenőrzésre, mindenüvé megbilincselve vitték. Raboskodása élete legsötétebb korszaka volt. Pedig időnként a családja meglátogathatta, könyveket rendelhetett, sőt az Előrét, Neuer Weg-et és a Romania Liberat is járatta. A hatóságok óriási nyomást gyakoroltak feleségére, s végül válásra kényszeríttették. Szintén ez idő alatt vesztette el édesapját, és nem vehetett részt temetésén. A börtönben megpróbálták beszervezni, erre megverte a cellába beépített besúgót. Látogatások alkalmával miatta kellett magyar nyelvű tolmácsot alkalmazniuk. Az őrök sokszor mondogatták, hogy többé nem látja meg a napvilágot. 1988. január 26-án, Ceausescu 70. születésnapja alkalmával az általános amnesztia során a kis büntetésűek, valamint a nagy büntetésűek közül a büntetésük felét leültek is szabadulhattak. Moka Béla több mint 12 évet ült, így bekerült az utóbbi kategóriába. Hazatért Margittára. Hetente kellett jelentkeznie a milícián, nem hagyhatta el a várost. Munkahelyén, a textilgyárban elkülönítették a többiektől, még munkakollégáival sem érintkezhetett személyesen. Irénkét azonban újból feleségül vette. /Chirmiciu András: Moka Béla, a megtörhetetlen gépeltérítő kalandos élete. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 27./2006. május 31.
Margittán és Sepsiszentgyörgyön is egész napos magyar műsort sugározhat rövidesen a Partium Rádió, illetve a Régió Rádió. Margittán a Stirea Kft., Szentgyörgyön a helyi Antal és Tamás Kft. üzemeltethet rádiókat, az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) napokban hozott döntése nyomán, Barót, Balázsfalva, Kolozsvár új magyar nyelvű kereskedelmi rádiói mellett. A médiafelügyelet kilenc évvel meghosszabbította a székelyudvarhelyi Príma Rádió műsorszolgáltatási jogát. /Magyar rádió Margittán és Szentgyörgyön is. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 31./2006. június 14.
Az idén az érettségi előtt álló magyar diákokat Margittán többször megszégyenítették fényes nappal a városban velük együtt élő román nemzetiségűek. Megalázták a szerenádozni járó diákokat. Megdobálták őket zöld szilvával, lakások ablakaiból szidalmazták őket. Legutóbb egy autó felhajtott a járdára, és útjukat állta. A sofőr felhangosította autójában a mánélét és szidalmazta őket. Volt rá eset, amikor egy autó a gyalogátjárón egész közel állt meg mellettük, és azt kiabálta, hogy menjenek és énekeljenek Magyarországon. /Demian Zsolt: Margittai intolerancia. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 14./2006. július 25.
A magyar néptáncnak és népzenének, illetve a népi foglalkozásoknak a gyerekekkel való megszerettetését szolgálja a Bihari Tulipán elnevezésű projekt. A Bihar megyei Mezőtelegden beindult mozgalomról Szoboszlai Gáspár István lelkipásztor, a projekt ötletgazdája és főszervezője elmondta: idén nyáron már két helyszínen tartották meg a tábort, a mintegy 250 kezdő és középhaladó Margittán ismerkedett a magyar népi játékokkal, dél-dunántúli táncokkal, míg a haladók augusztusban Mezőtelegden ropják majd táncot. A tanítás a tábor befejeztével sem szűnik meg. A táncoktatók ugyanis szeptembertől áprilisig kéthetente eljönnek Bihar megyébe, s felváltva látogatják a projektben részt vevő kilenc település néptánccsoportjait. /Papp Melinda: A Bihari Tulipán projekt. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 25./2006. november 6.
Kevesen gyűltek össze Nagyváradon, hogy a város egyik legismertebb költőjére, Horváth Imrére /Margitta, 1906. nov. 4. – Nagyvárad, 1993. ápr. 11./ emlékezzenek a Rulikowsky-temetőben. A költőhöz fűződő emlékeit idézte fel Szilágyi Aladár. Az újságíró elmondta, a centenáriumra a Nagyváradi Ady Társaság egész alakos szobrot szeretett volna állítani a margittai születésű, több mint fél évszázadon át Nagyváradon élő költőnek. Erre azonban nem sikerült összegyűjteni a szükséges pénzt. „Sok kiadatlan vers maradt utána, ezek egy részét tíz évvel ezelőtt sikerült megjelentetni” – mondta Szűcs László költő, aki szintén idézett Horváth Imre verseiből. /Horváth Imre-centenáriumot tartottak a Partium fővárosában. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./2006. november 20.
A Bihar megyei Margittán Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke is részt vett az Ady Endre születésének évfordulójára rendezett ünnepségen. Az Ady-szobor koszorúzása után a színházban ünnepi beszédében az elnök asszony az összefogás fontosságára szólította fel az erdélyi és partiumi magyarokat. /Both Abigél: Adyra emlékeztek Margittán. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./2006. december 29.
A napokban még megtekinthető a nagyváradi Tavirózsa Fotóklub székhelyén az a tárlat, amelyen az idei tanfolyam végzőseinek munkáit állították ki. „Az utóbbi években már két-két csoportot indítottunk, így egyikben magyar, a másikban román nyelven folyt az oktatás” – tájékoztatott Tóth István, a fotóklub vezetője. Margittán sikerült külön tanfolyamot szervezni, és az ottani végzősök megalakították a Helios Fotóklubot. /Gergely Gizella: Több mint hobbi – fotósok tárlata. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./