udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 125 találat lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-120 | 121-125

Helymutató: Maroshévíz

2004. március 16.

Megjelent a maroshévízi Kemény János Alapítvány Komán János által szerkesztett kiadványa, a Helytörténeti füzetek 4. száma. Ez alkalommal főleg népesedési kérdéseket tárgyal a kiadvány, de megtaláljuk benne Rokaly József írását az 1989 előtti maroshévízi iskolákról, dr. Garda Dezső a gyergyói népességcsökkenésről közöl tanulmányt, egy másik írásában pedig a XIX. század utolsó évtizedeinek csíki és gyergyói erdőgazdálkodását is bemutatja. Az 5. szám Maroshévíz és Gyergyó XX. századi irodalmával és történelmi könyvészetével kíván foglalkozni. /Történelmi füzetek. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 16./

2004. április 7.

Dr. Kercsó Attila Gyergyószentmiklóson él, a Népújság régi munkatársa. Elmesélte, hogy a helyi Salamon Ernő Irodalmi Kör kéthetente ülésezik. Nagyrészt helyi vagy közeli szerzőkkel beszélgetnek. Új és főként fiatal tagokat nem sikerül toborozni. Két helyi újság is megjelenik hetente, az Új Kelet és a Gyergyói Kis Újság. Az egyik inkább az RMDSZ mellett, a másik inkább ellene van. A helyi televízió is kettéhasadt. Van egy Fény TV és egy Objektív TV. Ez a szakadás még friss, nem körvonalazódott egyik-egyik álláspontja. Dr. Kercsó Attila írt három forgatókönyvet videofilmek számára. Így elkészült a gyergyószárhegyi Lázár-kastélyról egy kisfilm, a következők pedig a Gyergyóremete és Gyergyóalfalu című kazetták. Most adta le egy verseskönyv kéziratát a Pallas-Akadémiának, és egy járványtani könyvecske anyagát. Most írják a Gyergyói-medence irodalmi életének történetét – a maroshévízi Kemény János Egyesület Helytörténeti Füzetek című kiadványsorozatának következő száma erről fog szólni. Gyergyószentmiklóson létrehozták a Dr. Csiki János Egyesületet, amelynek célja a kisnyugdíjasok orvosi ellátásának megkönnyítése. /(bölöni): Csak a gödrök pártatlanok. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 7./

2004. április 10.

Borszék és Maroshévíz között 1882-től 1887-ig épült meg az országút, részben állami segélyből, ezáltal valósult meg a közlekedés Magyarország és Románia között. Elődeink méltó emlékművet emeltek a borszéki hágó mindkét oldalán, amelyre 1998. aug. 14-én emléktáblát helyezett el a Baross Gábor Alapítvány, a Magyar Közlekedési és Közművelődésért Alapítvány, a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete és a csíkszeredai Román–Magyar Baráti Társaság. Ezáltal adóztak Baross Gábor emlékének, akinek az idejében épült az út. A múlt hónap utolsó napjaiban vandál kezek összetörték a magyar nyelvű emléktáblát, ami a hasonló szövegű román tábla alatt található. /Farkas Aladár: Vandál kezek… = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 10./

2004. május 5.

Maroshévízen a magyar hősök temetőjét 1916-ban létesítették. 1943-ban a temetőt átrendezték, a német, osztrák és olasz katonákat szülőhazájukba vitték, így a 440 sírból csupán 165 magyar katona sírja maradt meg. A második világháború után a helyi Magyar Népi Szövetség vállalta a temető karbantartását, 1948-ban egy székely kaput állítottak fel a bejáratánál. Ekkoriban megemlékezéseket, koszorúzásokat szerveztek, de 1950-ben a helyi néptanács vezetői ezt betiltották. Így lassan a temető elhanyagolttá vált, sokan rátemetkeztek, a sírokról a kereszteket kitörték, csupán egy sír felett van még egy kincstári vaskereszt. 1993-ban néhai Kolumbán Tihamér helyi RMDSZ-elnöknek köszönhetően kitakarították a temetőt a millenniumi évfordulókor. 1100 fenyőcsemetét ültettek, rendszeresen szerveztek koszorúzást, halottak napján gyertyagyújtást. Kolumbán halálával a temető újból feledésbe merült. Egy hónapja megalakult helyi RMDSZ Ifjúsági Szervezet, tagjai hozzáláttak a szemét eltakarításához. Vissza szeretnék állítani a székely kaput, a temetőt körbe szeretnék keríteni, a meglévő sírokra pedig kereszteket szeretnének állítani. /Czirják Károly: Takarítás a magyar hősök temetőjében. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 5./

2004. június 15.

A gyergyói panasz szerint a Német Demokrata Fórum ügyvédjét az MPSZ–NDF-óvások Hargita megyei helyszínei között a gyergyói területi státusiroda Skodájával szállították. Árus Zsolt, az MPSZ gyergyószéki elnöke szerint: „a Gyergyó területi RMDSZ fegyverként használta a magyar államtól kapott szolgálati autót egy belmagyar vitában”. Árus Zsolt mint a státustörvény gyergyói végrehajtását felügyelő testület tagja kért kivizsgálást Virág Zsolt, a Gyergyó területi RMDSZ kampányfőnöke ellen, mert ő vezette a „státus-Skodát” a gyergyói és a maroshévízi törvényszékre, majd ugyanezzel a járművel máj. 14-én a megyei törvényszéken lezajlott tárgyalásokra Csíkszeredába is utazott. Virág Zsolt tagadta a vádakat. Árus Zsolt panaszát a Gyergyó területi RMDSZ-nél is iktatta, valamint a Határon Túli Magyarok Hivatalához is eljuttatta. Beadványára eddig egyik féltől sem kapott választ. /Gergely Edit: Kivizsgálás indult a gyergyói „státus-Skoda”-ügyben. = Krónika (Kolozsvár), jún. 15./

2004. július 1.

A maroshévízi helyi román lap szerint gyásznap az a nap, amikor demokrata párti polgármester mellé RMDSZ-es alpolgármestert választottak. Szabó Kálmán /sz. 1947/ a helyi közüzemek aligazgatója, a település RMDSZ-szervezetének elnöke az új alpolgármester. (A 17 képviselőből álló helyi testületbe négy RMDSZ-es tanácsos került.) 1990 óta várt a város magyarsága erre. A városban fogyatkozik a magyarság lélekszáma, jelenlegi arányuk 22–23%-os. Maroshévízen többször megrongálták a helységnévtáblák magyar feliratait, Maroshévízen ma sincs magyar nyelvű helységnévtábla az állomás épületén. Sok a gond a városban. 16 éve nincs melegvíz-szolgáltatás a tömbházakban. Alig 100 lakásban van központi fűtés, az épületek mellett felhalmozott téli tüzelő rontja a városképet. /Bajna György: Maroshévízen magyar az alpolgármester. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 1./

2004. augusztus 5.

A Marosfői Nyári Szabadegyetem résztvevői záródokumentumban foglalták össze az előadásokból leszűrt tapasztalataikat. A három fontosabb kérdéskör: a határon túli románok, a székelyföldi románság, valamint a moldvai katolikusok helyzete. Az aláírók megállapították: „a Románia határai mentén, valamint a Balkánon élő őshonos román közösségeket agresszív asszimilációs folyamatnak vetik alá, e közösségek némelyike nem élvezi az európai előírásoknak megfelelő kisebbségi jogokat; a Kovászna és Hargita megyei románok állandó és fenntartott elnemzetlenítési folyamatnak vannak kitéve, fennáll annak veszélye, hogy az állam teljesen elveszíti joghatóságát ebben a térségben; a Bákó, Neamt és Iasi megyei római katolikus vallású románok elmagyarosítási folyamatnak vannak kitéve, melynek révén számos román családot vesznek rá különböző eszközökkel, hogy változtassa meg identitását. Ez olyan politikusok cinkosságával történik, akik rákényszerítik a helyi hatóságokra magyar tannyelvű osztályok indítását, noha e megyék római katolikus lakosságának 98%-a románnak vallja magát.” – Javasolták a határon túli románok kérdésében az állam hathatósabb beavatkozását, beleértve a hatékonyabb anyagi támogatást. A Kovászna és a Hargita megyei románok érdekében javasolták: „a román nyelv államnyelv státusának megerősítése Románia területén; a román egyetem létesítésének újrakezdése Maroshévízen, román, történelem és földrajz tagozatokkal – mint a Hargita megyei felsőoktatás egyetlen formája; alapok elkülönítése az állami költségvetésből a két megye civil társadalma és sajtója támogatására; a román közösség képviseletének biztosítása a Kovászna és Hargita megyei helyi adminisztrációban, anélkül, hogy feltételül szabnák a magyar nyelv ismeretét; stratégia kidolgozása a számbeli kisebbségben élő Hargita és Kovászna megyei románok számára; a Hargita és Kovászna megyei román kulturális intézmények által kezdeményezett kulturális projektek támogatása (múzeum, színház, folklóregyüttesek stb.); az etnikai alapú autonómia elnyerését célzó törekvések megállítása és akadályozása". A moldvai római katolikusok ügyében meg kell állítani a magyar egyesületek általi elmagyarosításukat; a Moldvai Római Katolikusok Dumitru Martinas Egyesülete kiadványait és tevékenységét kell finanszírozni, a magyar szervezetek tevékenységét monitorizálni kell a Bákó, Neamt és Iasi megyei római katolikusok által lakott falvakban. /Veszélyeztetett románok saját országukban. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 5./

2004. augusztus 21.

Otthoni idősgondozás központjait avatták fel Szentegyházán és Székelykeresztúron, a gyulafehérvári Caritas és a települési önkormányzatok támogatásával. Az otthoni gondozás hálózatának kiterjesztését az EU Phare-alapokból 154 ezer euróval támogatja, amiben a megyei tanács hozzájárulása 20 ezer euró. Bunta Levente, Hargita megyei tanács elnöke rámutatott, jelenleg a megyében 24 központ működik, több mint 120 alkalmazottal, s a gondozottak száma meghaladja a háromezret. Ez a Hargita megyei hálózat egyedülálló Romániában. A szentegyházi és székelykeresztúri központok átadása után Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson és Maroshévizen is hasonló beteggondozó rendszert honosítanak meg. /Öregek és kiszolgáltatottak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./

2004. október 12.

  Garda Dezső az elmúlt időben közelharcot vívott az illegális fakitermelés, az erdőirtás ellen, a képviselő ellenfele pedig Melles Előd, éppen az az erdészeti vezető lett, akit hivatalosan is súlyos visszaélésekkel gyanúsítanak a gyergyói erdőirtások ügyében. A szavazatok megszámlálása után Garda Dezső 4907 szavazatot, Melles Előd pedig 1611 voksot kapott. Mindezt olyan körülmények között, amikor számos visszaélés történt: Borszéken és Maroshévizen magyarul nem beszélő román embereket is szavaztattak előre kitervelt forgatókönyv szerint. Borszékre a környező falvakból hozták be a románságot, főleg az erdőkitermelésben érdekelt munkásokat. Maroshévízen tucatnyi román erdész szavazhatott, Gergyószentmiklóson pedig a cigányokat hozták csoportosan szavazni, sokuknak előre kitöltött szavazócédulát adtak, amelyen Melles Előd neve szerepelt. Gyergyóalfaluban a polgármester és az alpolgármester a szavazás napján is nyíltan Melles Elődnek kampányolt. Garda Dezső képviselő szerint a számtalan visszaélés ellenére a gyergyóiak többsége mégis amellett szavazott, hogy Székelyföld zöld aranyát meg kell menteni a kipusztulástól.  /Orosz Antal: Csalásokkal tarkított RMDSZ-előválasztások. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 12./

2005. március 21.

Nagy anyagi károkat okozott a hóolvadás: leginkább az Arad, Fehér, Kolozs, Brassó, Kovászna, Hargita, Hunyad, Maros, Szeben, Dolj, Gorj, Mehedinti, és Valcea megyei háztartásokat sújtotta. Kolozs megyében 2500 hektár földterületet öntött el az ár. Désen 140 háztartást öntött el a víz. Szamosújváron 1500 hektár szántóföldet árasztott el a víz, Kackó községben pedig 250 hektár földterületet lepett el a megduzzadt patak. A vízfolyások több Kolozs megyei utat elárasztottak: továbbra sem lehet közlekedni Dés környékén és Szúnyogszegen. /J. L., K. O.: Erdély-szerte nagy károkat okoz az árvíz. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./ Az utóbbi évtizedek legnagyobb áradásával küzdöttek a hét végén a Hargita megyei települések. Az Olt és a Maros megáradt, termőföldeket, házakat öntött el. A Maros Gyergyóújfaluban 30, Csomafalván 20 háztáji gazdaságot öntött el, Maroshévízen közel egy kilométeres jégtorlasz képződött a folyón. Gyergyószárhegyen 50 lakásba és közel 1000 pincébe hatolt be a víz, sok esetben talajvízszivárgás következtében. Várhegyen 11 lakásba hatolt be a víz. Galócás és Maroshévíz között a 12-es országúton földcsuszamlás nehezítette a közlekedést. Maroshévízen kiöntött a Maros, 80 hektár termőföldet árasztva el, a város több utcáján is nehezen lehetett közlekedni. Kelemenpatak városrészben 20, Lunkányban szintén 20 háztáji gazdaság szenvedett árvízkárokat. A bajba jutott emberek nem kaptak számottevő segítséget a nehéz pillanatokban. Gyergyremetén 70 ház udvara és kertje, 35 hektár mezőgazdasági terület került víz alá. Csíkszentdomokoson 20 háztáji gazdaság, 35 pince és 30 kút szenvedte meg az áradást. Csíkszentkirályon 8 háztáji gazdaság és 20 hektár legelő szenvedett árvízkárokat, Szentimrén 4 háztáji gazdaságot, 60 hektár legelőt árasztott el a víz. Újszékelynél a Nagyküküllő szintje emelkedett meg. /Kovács Attila: Medrükből kilépett folyók. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 21./ Hunyad megyében több mint 400 hektárnyi termőföldet és tizenkét falut öntött el a víz. Öt települést teljesen elzárt a külvilágtól és körülbelül 130 gazdaságot érintett az áradás. A legsúlyosabb gondokat Alvácán, Kőrösbányán, Blajeni, Toplica és Demszus településeken jelezték. /Tizenkét falut öntött el. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 21./

2005. április 11.

Április 7-8-án a Művelődési Központ és a Fiatal Zenészekért Egyesület Tavaszi Zenei Napokat szervezett Gyergyószentmiklóson, amelyen felléptek a maroshévízi Művészeti Népiskola, a csíkszeredai Művészeti Népiskola, illetve a Salamon Ernő Gimnázium művészeti osztályainak diákjai. Szalay Zoltán egyetemi tanár tartott előadást. /Tavaszi Zenei Napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./

2005. április 13.

A Hargita megyei egészségügy állapotáról tartottak elemző megbeszélést április 12-én Strujan Constantin prefektus kezdeményezésére. A találkozón részt vettek a megyei, a székelyudvarhelyi, a gyergyószentmiklósi, a maroshévízi és a tölgyesi kórházak vezetői is. A kórház igazgatók beszámolói egybehangzóak voltak: a megye minden kórháza pénztelenséggel valamint szakember hiánnyal küzd. A megyében hét egészségügyi posztlíceum működik, a végzettek a nagyobb fizetés reményében, külföldön vállalnak munkát miután minisztériumi rendelet értelmében két évig fel kellett függeszteni az alkalmazásokat. Az orvosok Magyarországon vállalnak munkát. Gyergyószentmiklóson hét épületben működik a kórház és ezek közül egyik sem felelő. 1991 óta épül az új kórház, de nem sikerült befejezni. /(Daczó Dénes): Egészségügyi röntgenkép: Pénz és szakember hiány. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 13./

2005. május 28.

Az új kormány, sőt, leköszönése előtt két hónappal már a régi sem figyelte a romániai magyar sajtót, 2004 októberétől üres a kormány honlapjának ezen oldala, pedig a román nyelvű közönség innen értesült a magyarságon belüli véleményekről, kezdeményezésekről, jelezte sajtótájékoztatóján Petre Strachinaru demokrata képviselő. A képviselő ugyanakkor az intézményvezetői tisztség (konkrétan az ezentúl nem kinevezett, hanem versenyvizsgáztatott törvényszéki bíró) esetében túlzásnak tartotta a magyarnyelv-tudás követelményét, az illető térségben többségben élő kisebbség nyelvének ismeretét. Strachinaru a két székely megye román népi együttesét, a maroshévízi Rapsodia Calimanilor társulatot a megye gondnokságából a művelődési minisztériuméba akarja átsoroltatni, mert így biztosabbnak tűnik a fenntartása. /(demeter): Hiányzik a magyar lapszemle. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 28./

2005. május 28.

A két világháború közötti hazai magyar írótársadalmat az Erdélyi Helikon szabad íróközösség mint a kor legszámottevőbb és legjelentősebb irodalmi csoportosulása tömörítette. Az 1926 és 1944 között nyaranta legtöbbször Kemény János marosvécsi kastélyában vendégeskedő 55 író emlékét akarta/akarja megőrizni az öt éve, br. Kemény Miklós által alapított marosvásárhelyi Helikon – Kemény János Alapítvány. A 2000 májusában hivatalosan bejegyzett alapítvány /elnöke Adamovits Sándor/ 2001-ben emlékezett az Erdélyi Helikon írói közösség megalakulásának 75. és Kemény János halálának 30. évfordulójára. A rendezvénysorozat az erdélyi történelmi családokat tömörítő Castellum Alapítvány Kemény János emlékestjével kezdődött, ahol az alapítvány elnöke, Adamovits Sándor méltatta Kemény János életét és munkásságát. Ezt követte a budapesti bemutatkozó est a Magyarok Házában. 2003 elején mutatták be a Marosi Ildikó és Adamovits Sándor által válogatott, Nagy Miklós Kund szerkesztette A Mecénás – Kemény János és a Helikon – című emlékalbumot. Ebben az évben a Castellum irodalmi estjén Vita Zsigmondra emlékeztek, részt vettek azon az ünnepségen, melyen a marosvécsi általános iskola felvette a Kemény János nevét és Brassóban, bemutatták Csutak H. Levente képzőművésznek az 55 helikonistáról készült grafikáit. Ugyancsak 2003-ban emlékeztek Kemény János születésének 100. évfordulójára. A maroshévízi középiskola névadó felvette Kemény János nevét. Megjelent Adamovits Sándornak A Helikon házigazdája című, Kemény Jánosról készült összeállítása (kismonográfiája). Az Erdélyi Helikon írói már nem élnek. Emlékük őrzésére az alapítvány megszervezte a helikoni leszármazottak találkozóját Marosvécsen. 2004-ben a hagyományápolás új formáját vezette be az alapítvány a negyedévenként megrendezett Helikon-estek sorozattal, melyeken olyan helikonistákra emlékeztek, akiknek kerek évfordulójuk volt. Ebben az évben is folytatják a Helikon-estek sorozatot. Az elsőn Gulácsy Irénre emlékeztek halálának 60. évfordulóján, ezt követik a Makkai Sándor, Reményik Sándor és Molter Károly-emlékestek. /Adamovits Sándor: Csendes ünneplés. A Helikon-Kemény János Alapítvány öt éve. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 28./

2005. június 27.

Veszélybe került a Gyergyószentmiklósi Bíróság léte azt követően, hogy az Igazságszolgáltatás Legfelsőbb Tanácsa (CSM) az intézményt a Maroshévízi Bíróság fiókintézményévé minősítené át. A visszaminősítés a helyiek szerint az első lépés lenne a Gyergyószentmiklósi Bíróság teljes felszámolása felé. Erre már volt példa a múltban; 1968-ban, a megyésítés idején egyszer már megszüntették a bíróságot. 1994-es visszaállítását az RMDSZ helyi vezetői a térségbeli egyik legnagyobb megvalósításként tartják számon. Garda Dezső parlamenti képviselő levelet írt ez ügyben Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnökhöz, Monica Macovei igazságügy-miniszterhez, Kibédi Katalin államtitkárhoz és Markó Béla államminiszterhez. Garda szerint a tervezett intézkedés nyilvánvalóan magyarellenes indíttatású. A Gyergyószentmiklósi Bíróságon ugyanis az ügyfelek 90 százaléka magyar nemzetiségű, a három bíró is magyar anyanyelvű. A Maroshévízen tevékenykedő négy bíró közül viszont egyik sem beszéli a magyar nyelvet. A képviselő a népességi statisztikák alapján is furcsának találta az intézkedést. A húszezres Gyergyószentmiklós közvetlen vonzáskörzetében ötvenhétezer személy él, míg Maroshévíz a vonzáskörzetével együtt alig éri el a húszezres lélekszámot. /Gergely Imre: Megszűnik a gyergyói bíróság? = Krónika (Kolozsvár), jún. 27./

2005. július 3.

Gyulafehérváron június 19–én Jakubinyi György érsek öt diakónust – a ditrói András Istvánt, a székelyudvarhelyi Apostolache Adriant, a gelencei Göthér Gergelyt, a székelyudvarhelyi Tamás Hubát és a maroshévízi Táncos Levente–Györgyöt pappá szentelt. Jakubinyi György érsek szentbeszédében kiemelte: „Nem elég egyszer odaállni lelkesen és vállalni az egyházi rend szentségét, minden nap elölről kell kezdeni kereszténységünket, papságunkat.” /Papszentelés Gyulafehérváron. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 3./

2005. július 18.

- Az RMDSZ kormányzati eszközeit is latba vetve minden segítséget megad az árvíz sújtotta székelyföldi közösségek számára az áradások okozta károk mihamarabbi felszámolása érdekében – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes székelyföldi körútján, mely során Borbély László miniszterrel, a megye szenátoraival, képviselőivel, valamint a helyi és megyei önkormányzat vezetőivel több árvízkárokat szenvedett települést látogatott meg. Maroshévízen egész sor házat öntött el a víz, az utcát közel egy kilométeres szakaszon valóságos folyómederré változtatva. Az utat, a házak és a gyaloghidak helyreállításához az RMDSZ támogatását kérik. Hargita megye 26 településén 85 lakást tett tönkre az árvíz. Legtöbbet, 33-at Gyergyótölgyesen. Madéfalván a Zöld Péter Iskola került víz alá. Dánfalván két és fél kilométeres útszakaszt és két hidat vitt el a víz, mintegy 50 házat pedig elöntött. Az RMDSZ-vezetők végül a Hargita megyei önkormányzat épületében találkoztak az árvíz sújtotta települések polgármestereivel, akik ismertették az áradások által okozott károkat, valamint a szükséges intézkedéseket. /Kárfelmérés Hargita megyében. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 18./

2005. szeptember 14.

Az árvíz nyomán az RMDSZ vezetői felkeresték a Hargita megyei településeket: Maroshévízt, Balánbányát, Csíkdánfalvát, Csíkmadarast, Madéfalvát, a pénzadományok fogadására bankszámlákat nyitottak. Az RMDSZ országos segélybizottságának tájékoztatása szerint akárcsak a bánsági árvíz idején, a moldvai áradások alkalmával is Magyarország volt az első, amely felajánlotta segítségét Romániának. Mindkét alkalommal több egészségügyi és katasztrófa-elhárító egységet, a Bánságba nagy teljesítményű szivattyúkat is, víztisztító és fertőtlenítő berendezéseket, illetve jelentős segélyszállítmányokat küldött Romániába. Emellett több magyarországi önkormányzat nyári táborok megszervezésével kívánt a bánsági és moldvai árvíz sújtotta településeken élő gyerekeken segíteni. A székelyföldi árvíz után a külvilággal való kommunikáció helyreállításáért Nagy Zsolt távközlési miniszter közbenjárt, hogy a RomTelecom hálózata minél rövidebb időn belül működjön, ugyanakkor kezdeményezésére a mobiltelefon-szolgáltatók mobiltelefonokat juttattak el az árvizek által leginkább elszigetelt települések lakóinak. Székelyföldön szinte példátlannak mondható összefogás történt: Gyergyószék, Csíkszék és Udvarhelyszék lakossága, magánszemélyek és vállalkozók egyaránt összefogtak a bajbajutottak megsegítése érdekében. Az RMDSZ parlamenti és kormányzati tisztségviselői is komoly összegeket továbbítottak az RMDSZ által nyitott bankszámlára. /Mózes Edith: Példátlan emberi összefogás. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 14./

2005. október 4.

Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Borbély László közmunkaügyi és területrendezési miniszter jelenlétében október 3-án hivatalosan felavatták a Parajd – Bucsin-tető – Gyergyóalfalu közötti utat. Az 55 kilométeres műút az elmúlt 15 év legjelentősebb infrastrukturális beruházásának számít Hargita megyében. Borbély László hangsúlyozta, hogy a munkálatok Maros megyében is haladnak, Balavásár és Szováta között, ugyanakkor elkezdték a Csíkszereda–Székelyudvarhely útszakasz felújítását is, mintegy 16 kilométeren. 2006-ban fognak hozzá a Szászrégen és Maroshévíz közötti út felújításának. /Antalfi Imola: Hivatalosan is átadták a Parajd – Bucsin-tető – Gyergyóalfalu közötti utat. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 4./

2005. december 10.

Ilie Sandru maroshévízi tanár fejébe vette, hogy megvédi Romániát. Legújabb könyvében a magyar irredentizmus mumusát szajkózza. Újságcikkeit kötetbe gyűjtve megjelentette Sepsiszentgyörgyön, a hangzatos elnevezésű Eurocarpatica Kiadónál. A könyv címe: O stafie bantuie prin Ardeal, vagyis kísértet járja be Erdélyt. Könyvében a hungarizmus a kísértet. A cikkgyűjteményben egyetlen olyan eredeti gondolat nincs, amit előtte ne írtak volna meg a román szélsőséges sovén-nacionalizmus hangadói, mint Corneliu Vadim Tudor, Adrian Paunescu, Raoul Sorban, Petre Turlea, Gheorghe Funar. Többek között megkérdezte, hogy olyan pesti irredenták, mint Dávid Ibolya, mi jogon járnak-kelnek románföldön, és hasonló nagy „leleplezések” vannak a könyvben. Adrian Paunescu Flacara című hetilapjában elsőnek közölt recenziót erről a könyvről, szerzője Mircea Dogaru, hírhedt soviniszta történész. Értékelésében említést tesz az erdélyi román földön évszázadok óta idegenekként megtűrt ázsiai jövevényekről. A Flacara cikke szerint Ilie Sandru könyve az erdélyi románok jajkiáltása a magyar irredentizmus fojtogató szorításában. Az Adevarul Harghitei november 2-i számában Vasile Gotea lelkendező cikkében mindazokat, akik a művet dicsérték, tekintélyes tudósoknak állítja be, így emelkedik ki a névtelenségből Ioan Lacatusu, Dimitrie Poptamas, T. Valahul, Stefan Voda és Pompiliu Manea. Kolozsvárott az Orvosi Elektronikai Felszerelések nevű cég rendezett találkozót a szerzővel. Az Observatorul de Cluj azt írta, hogy Ilie Sandru állást foglal a székely eurorégió, az ország megcsonkításának kísérlete ellen, bátran leleplezte Tőkés Lászlót, Katona Ádámot, Sántha Pál Vilmost, Takács Csabát és más, hasonló irredentákat. /Barabás István: Marosmenti Jeremiás. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 10./

2006. január 9.

Veszélyeztetett román hagyományok cím alatt Ioan Selejan, az 1994-ben létrehozott Hargita-Kovászna ortodox egyházkerület püspöke az Adevarul január 4-i számában ismertette, milyen gondokkal küszködik az új év kezdetén. A legsúlyosabb: a pásztor nélkül maradt román közösségeket beolvasztották. Ott azonban, ahol a pap ellenállt az állam és az együtt élő etnikumok nyomásának, sikerült megőrizni a hitet és a román nyelvet. A román identitás megőrzése érdekében e tájakon az államnak aktívabb szerepet kellene vállalnia. Barabás István, a lap munkatársa emlékeztetőül idézett néhány régebbi cikket. Adevarul, 2003. november 3.: Iskolák összevonása nyomán, országszerte 3000 gyermek naponta több kilométert gyalogol, hogy tanulhasson. A Suceava megyei Arini község 17 gyermekének a 7 kilométerre eső iskoláig veszélyes vadállatokkal tele erdőn kell áthaladnia. Adevarul, 2003. október 16.: A Kovászna megyei Lécfalva elemi iskolájának román tagozatán egyetlen gyermek tanul: a IV. osztályos Marin Gavrila, számára a minisztérium engedélyével külön tanítónőt szerződtettek. Jurnalul National, 1997. május 17.: Ioan Selejan interjújának címe: Hargita és Kovászna megyében nincsenek román papok és román nyelvű iskolák. A püspök elpanaszolja, hogy a románok elmagyarosodnak, mert nincs papjuk, tanítójuk. Egyes helységeknek a 20. század elején másfél ezer román lakosuk volt, ma pedig tíznél is kevesebben vannak. Az interjút záró kinyilatkoztatás: „A román nép a dákoktól örökölte erkölcsi tisztaságát.” Erdélyi Napló, 2003. május 7.: Missziót vállaltunk ezen a vidéken cím alatt Ioan Selejan püspök interjúban számolt be kilencévi munkasikereiről. Több mint tíz templomot építtetett, és minden parókiára sikerült papot hoznia. Maroshévízen a meglevő mellé még két parókiát hozott létre, hogy 50-100 családra jusson egy lelkipásztor. (Közben a Gyergyói-medencében 2000 római katolikusra jut egy plébános.) Örvendetesen nőtt a kolostorok száma is: míg jövetele előtt csak Maroshévízen volt ilyen hajlék, addig 2000-ben a két megye területén hét kolostor építése kezdődött el, miután a marosfőit már 1996-ban felszentelték. Selejan püspök panaszkodott, hogy milyen szegény az egyházkerülete, mert az állam nem támogatja: „Ha a román állam pénzéből építkeznénk, akkor ott állnánk kinyújtott tenyérrel az utcasarkon és koldulnánk.” Hargita Népe, 2003. november 21.: A Postabank árverésre bocsátott, Virág utcai üzletsorát az ortodox püspökség vásárolta meg 3,4 milliárd lejért. A püspökség a csíki ingatlanpiac egyik legaktívabb ügyfele. Adevarul, 2000. november 18.: A marosfői kolostor kőfalára ismeretlen tettesek fölírták: „Székely, ébredj!” Az esettel kapcsolatban Selejan püspök így nyilatkozott: „Provokáció és kísérlet arra, hogy tüzet lobbantson fel Erdély peremén, majd lángra lobbantsa a Kárpátokat. A felirat biztatás Erdély különválására.” Romania Literara, 2000. július 5.: „A Román Ortodox Egyház a jövendő lehetséges szélsőséges nacionalista-fundamentalista mozgalmainak melegágya lett.” /Barabás István: Hagyományos rögeszmék. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./

2006. január 26.

Az országot szinte megbénító nagy hidegben mínusz 32,5 Celsius fokot mértek Csíkszeredában, a háromszéki Komandón -32 fokot, ezek országos szinten az idei tél eddigi legalacsonyabb hőmérsékleti értékei. Maroshévízen -28, Gyergyóalfaluban -26, Székelyudvarhelyen pedig -23 Celsius fokot mértek. /Hidegrekordok Hargita és Kovászna megyében. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 26./

2006. január 26.

Maroshévíz magyarsága rohamos mértékben fogyatkozik. A kitelepedések száma emelkedik és egyre kevesebb gyermeket vállalnak. A kisvárosban 1992-ben jegyezték a magyarság legnagyobb számarányát, akkor a város polgárainak közel 30%-a volt magyar, 5037 magyar lakost jegyeztek. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint 4034 magyar lakosa van a településnek, azaz a lakosság közel 26%-a. A hévízi magyarok felekezeti megoszlása: 3457 római katolikus, 751 református. Az egyházi nyilvántartások más képet mutatnak: 2553 római katolikusnak és 329 református. Az egyházi anyakönyvek tanúsága szerint 2005-ben a római katolikus egyháznál 21 gyermeket kereszteltek, 14 házasságot kötöttek és 43 elhalálozást jegyeztek; a református egyháznál 5 gyereket kereszteltek, 2 esküvőt tartottak és 10 elhalálozást jegyeztek. /Czirják Károly: Továbbra is fogyatkozunk. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./

2006. március 3.

A Maroshévízen megjelenő „független heti újság”, a Vocea című lapocska kétnyelvű hetilapnak hirdeti magát. Olvasható benne: „Mi nem veszekedünk a feleségeinkkel azért mert magyarok hanem azért mert csipösnyelvüek.” A helyesírási hibák mellett a szöveg mindent elárul a lapocska színvonaláról. Az idézett résszel ki is merül a Vocea kétnyelvűsége. /Szondy Zoltán: Ez aztán a kétnyelvűség! = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 3./

2006. március 4.

Életének 76. évében elhunyt Major-Zala Lajos költő /sz. Kislakos, 1930/, 1949 óta élt Svájcban. Tanulmányait a Fribourgi Egyetemen, illetve a párizsi Sorbonne-on folytatta francia és német irodalom, valamint gyógypedagógia szakokon. Nevéhez fűződik a hévízi Csokonai-napok megalapítása és szervezése, alapító tagja az Asztaltársaságból egyesületté alakult Csokonai Vitéz Mihály Művészeti Társaságnak. Magyar nyelven először „Ötödik síp” című verseskötete jelent meg 1967-ben, utolsó Magyarországon megjelent kötetei 1999-ben az „Elveszett győzelem” című naplóregény, illetve 2000-ben a „Hogy hívnak, ember?” című verseskötete volt. /Elhunyt Major-Zala Lajos költő. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 4./

2006. március 13.

A március 15-i megemlékezések mögött félkatonai szervezkedés húzódik meg – olvasható a bukaresti Ziua március 9-i számában, továbbá: A négy-ötezer fős Legion Siculis különítményt Budapesten Révész Tibor, Sepsiszentgyörgyről áttelepült belügyi munkatárs szervezte meg és irányítja kiképzését, hogy a határokon túl is bármikor bevethető legyen. Terhelő bizonyítékként a lap közölte Révész Tibornak az 1997. évi országos cselgáncsbajnokságon szerzett diplomáját. A román nemzetállam megcsonkítására készülő magyar rohamosztagok „leleplezése” tizenhat éve szakadatlanul folyik. A Romania Mare 1990. november 9-én közölte: „Több romániai magyar nemzetiségű ifjú Budapesten tanulja a hírszerzést, diverziós tevékenységet. Itthon az RMDSZ képez ki rohamosztagokat az erdélyi románság elűzésére.” Szervezett kampány indult, ezt bizonyította a folytatás. A Romanul című, néhai hetilap 1991. május 27-én közölte: „Magyarországon külföldi bevetések céljára szervezett kommandók állnak készenlétben. Tagjaik budapesti, bicskei, mohácsi, békéscsabai kiképzőtáborokban tanulják a közelharc technikáját. Főhadiszállásukat a budapesti Keleti téren rendezték be, legjobb harcosaikat 1989 decemberében innen küldték Temesvárra zavargáskeltés céljából.” Romanul, 1991. szeptember 16.: Radu Ceontea marosvásárhelyi szenátor politikai nyilatkozatából: Erdély magyarsága készül Hargita és Kovászna autonómiájának kikiáltására, ezért a magyarországi Keret helységben karateoktatás folyik. – Romanul, 1991. december 15.: „Magyarország újraélesztette nemzeti gárdáit. A Honvédelmi Minisztérium képviselője az avatóünnepségen kijelentette, rendkívüli eseményekre kell felkészülni. Talán katonai akcióra Románia ellen?” Romania Mare, 1995. november 3.: Corneliu Vadim Tudor szenátor, a lap főszerkesztője, a Nagy-Románia Párt elnöke írja: „Az RMDSZ rohamosztagai Hargita és Kovászna megyében etnikai tisztogatást folytatnak, de én keresztülhúzom bárki számítását, aki Románia megcsonkítására törekszik.” – Gheorghe Funar (akkor még a PUNR elnöke és Kolozsvár polgármestere) 1995. november 13-án nyílt levelet intézett a Nagy-Románia Párthoz, ebben említi: „Kértem Ion Iliescu elnököt, utasítsa a főügyészséget, hogy vizsgálja ki Magyarország kormányának és parlamentjének hargitai és kovásznai tevékenységét, úgyszintén Erdélyben kobozza el a magyar különítmények fegyvereit és robbanóanyagait.” Ziua, 1996. március 18.: Ioan Gavra képviselő, a PUNR alelnöke szerint március 15. elmúltával is fennáll a veszély, hogy az RMDSZ fegyveres különítményei bevetésre kerüljenek Erdélyben. A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ cáfolta, hogy a magyarságnak félkatonai szervezetei működnének az országban. – Evenimentul Zilei, 1997. október 14.: Hargita és Kovászna megyében a magyarok rohamosztagokat szerveztek. Kiképzőtáboraik működnek Zetelakán, Maroshévizen, Csíkmadarason, Sikaszóban, a Libán-tetőn. Zsögödfürdőn ötezer kutyát idomítanak bevetésre. C. V. Tudor sajtóértekezlete 2001. október 11-én, az 1956-os forradalom közelgő évfordulója alkalmából: az RMDSZ terrorista alakulatai az év végére nagyszabású akciókat terveznek. Romania Mare, 2006. március 3.: Fogjunk fegyvert, és vegyük célba: a magyar irredentizmus március 15-re páratlan provokációt készít elő! Államot az államban! /Barabás István: Puskaporos fantáziák. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 13./

2006. március 31.

Egyre több helyen öntenek ki a folyók országszerte. Az illetékesek nem mindenütt készültek fel a természeti csapásra. A Dunán is árhullám várható. Marosvásárhelyen a Maros vízhozama több mint hatszorosa volt a sokévi átlagnak. Nagyarányú olvadás kezdődött, Gödemesterházán, Galonyán és Marossárpatakon. A Maros Maroshévízen tizenkilenc háztáji gazdaságot és százkét hektár mezőgazdasági területet öntött el. Gyergyóremetén százötven hektár mezőgazdasági területet és a helyi óvoda udvarát árasztotta el a Maros és a Kőpatak. Székelyföldön a patakok is kiöntöttek. Megáradt a Fitód pataka, amely Csíkszereda zsögödi részén harminc udvart öntött el. Csíkszentimrén az Olt lépett ki medréből, elöntve gazdasági épületeket. Tusnádfaluban az Olton kívül a Mitács pataka is kiöntött, tizenhat háztáji gazdaságot árasztott el. Dánfalván, Csíkszentkirályon, Csíkszentsimonban, Madéfalván, Csicsóban, Csíkszentgyörgyön, Gyergyóhollón is komoly árvízkárok keletkeztek a patakok miatt. Bihar megyében a Fekete-Körös Belényesnél és Tenkénél tetőzött, míg a Sebes-Körös Rév, Élesd, Kopácsfalva, Fugyivásárhely és Váradszentmárton területén haladta meg a védelmi szintet. Arad megyében a Fehér-Körös árasztott el több száz hektár mezőgazdasági területet, és több községi utat. A Bánságban is, Zsombolya és Gyertyámos környékén több mint száz hektár került víz alá. /Olvadás duzzasztja a folyókat. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./

2006. április 5.

A megáradt Vájla-patak megrongálta a Maroshévíz Borszék felőli kijáratánál levő hidat. A belvíz Csíkszeredában gondokat okoz, főleg a zsögödieknél, szivattyúzzák a vizet a pincékből, kutakból. /Kovács Attila: A megáradt patak megrongálta a hidat. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 5./

2006. május 5.

Az OTP bankcsoport finanszírozásában valósul meg a Hargita megyei gázhálózat kiépítése és üzemeltetése, a 25 millió eurós beruházáshoz összesen 15,8 millió eurós, több elemből álló hitelkeretet biztosít az OTP csoport. A finanszírozás révén a Hargita Gaz a fejlesztés ütemterve szerint elsőként az alcsíki – a Kárpátok nyugati oldalán elhelyezkedő – településeken, valamint az Udvarhelyi-medencében építi ki a gázszolgáltató rendszert, illetve veszi át a szolgáltatást a gázzal már ellátott településeken. Ezt követően a felcsíki települések és a Gyergyói-medence települései kerülnek sorra, végül Maroshévíz és a még fennmaradó községek. /Székelyföldi gázhálózat OTP-hitelből. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./

2006. május 6.

Év végére egy födél alá kerülhet – óvodától középiskoláig – a maroshévízi magyar nyelvű oktatás. A kormány 10 milliárd régi lejt utalt ki a néhány éve épült magyar iskola bővítésére, amely így mintegy 1000 négyzetméterrel növekedve véglegesen megoldhatná a maroshévízi magyar nyelven tanulók iskolagondjait, ráadásul csak délelőtti oktatás alatt – tájékoztatott Mohacsek Ákos igazgató. A Kemény János Iskola jelenleg négy épületben működik. Székpatakon az ősztől mindössze három, magyar nyelven tanuló kisdiák marad, így azt az épületet bezárják. A maroshévízi iskolaépítkezés azért is figyelmet érdemel, mert Romániában nem sok iskola irányítja, szervezi az építkezést. A tervek szerint november végén átadják az új emelet és a kétszintes toldás kulcsait. Az iskola udvarán – a kormány tornaterem-építő programja keretében tornaterem építésének munkálatai folynak. /Bajna György: Bővítik a maroshévízi magyar iskolát. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 6./


lapozás: 1-30 ... 61-90 | 91-120 | 121-125




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék