Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 4302 találat lapozás: 1-30 ... 1021-1050 | 1051-1080 | 1081-1110 ... 4291-4302

Helymutató: Marosvásárhely

2003. június 24.

Jún. 23-án megkezdődtek a Marosvásárhelyi Napok. A sajtótájékoztatón botrány tört ki, melyen Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester és a helyi RMDSZ-szervezet ismét egymást vádolta. A múlt héten Dorin Florea polgármester és néhány RMDSZ-tanácsos már összekülönbözött a városnapok miatt. A Benedek István, Dávid Csaba és Kolozsváry Zoltán azt kifogásolta, hogy a városnapokon túl sok román résztvevő lép fel. Dorin Florea cáfolta a vádakat: "Hiába neheztel rám az RMDSZ, a magyar nyelvű programok szervezésével a két alpolgármester, Csegzi Sándor és Fodor Imre foglalkozott. Arról pedig nem tehetek, hogy nem találtunk annyi magyar együttest, mint románt" - védekezett a polgármester. A magyar nyelvű programok szervezésében oroszlánrészt vállaló EMKE-nek a városvezető nem hajlandó átutalni azt a pénzösszeget, amelynek odaítélését ő maga is jóváhagyta. Florea kijelentette, nem tekinti reprezentatív testületnek a tanácsot, ezért a továbbiakban nem hajlandó együttműködni vele. Fodor Imre alpolgármester azzal replikázott felettesének, hogy egy polgármester nem döntéshozó, hanem végrehajtó. /Szucher Ervin: Veszekedés a megnyitó előtt. Megkezdődtek a Marosvásárhelyi Napok. = Krónika (Kolozsvár), jún. 24./

2003. június 24.

Ráduly Levente visszautasította a Népújság június 19-i számában megjelent, becsületétt sértő kijelentéseket. A Nem másképpen, hanem jobban című cikkben Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke többször hazugnak minősítette Ráduly Leventét. Íme a rágalmazó mondat: "...a sepsiszentgyörgyi fórumon egy marosvásárhelyi RMDSZ, tehát a mi szervezetünk által állított városi tanácsos, Ráduly Levente fölállt és több száz ember előtt hazudott. Azt mondta, hogy az énáltalam valamikor réges- rég írt és egyébként azóta is használatos tankönyvben, melyet 1983-ban, három év használat után betiltottak, Nyírő Józsefről rossz szavakat szóltam." Ráduly cáfolatában leszögezte: Sepsiszentgyörgyön nem beszélt semmilyen 1983-ban betiltott tankönyvről, hanem arról a tankönyvről szólt, amelyből 1993-ban tanították a magyar irodalmat. Ez a tankönyv 1990-ben jelent meg, tehát a fordulat után. Tizenkettedikes diákként bosszantotta az, ezt írta Nyírő Józsefről a tankönyv: "Nyírő József, (szélső)jobboldali eszmékkel rokonszenvezve, emberi és írói hitelét rontotta". Megkérdezte a fórum résztvevőit, hogy szerintük ki az irodalomkönyv szerkesztője? Többen mondták, hogy Markó Béla. Ő ezt helybenhagyta, mert így igaz. Dr. Ráduly Levente sajnálja, hogy a Népújság olvasóit Markó Béla szövetségi elnök félrevezette. Mondanivalóját Markó Béla szavaival zárja: "Azt javasolnám, hogy próbáljunk ilyen egyszerű vezérlőelveket találni, mint az igazmondás követelménye." (Markó Béla, Népújság, 2003. június 19.) /Dr. Ráduly Levente: Az igazmondás követelménye. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./

2003. június 24.

Jún. 27-én újra összegyűlnek a marosvásárhelyi egyetemi színjátszó csoport egykori tagjai. Lesz mire emlékezni, ezt a csapat közkedvelt vezetője, Kovács Levente rendező is hittel vallja. A csoport 1963-ban jött létre. A csoport 8-10 évig a pedagógiai intézetben működött, majd utána az Apollóban működő Diákház égisze alá került. 1972-től Az emberke tragédiájával, de főleg a Luzitán szörnnyel volt olyan váltás, ami a profi szakmának is felkeltette a figyelmét. Bejárták az egész országot Bukaresttől Nagyváradig, Galactól Ploiesti-en át Temesvárig. A csoport 1990-ig élt, később megpróbálták feléleszteni, de ez senkinek sem sikerült. Az egyetemi ifjúság elvesztette az érdeklődését és eltűnt a politikai igény. /(nk): Volt egyszer egy nagy csapat. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./

2003. június 24.

Idén 26 végzős általános orvosi asszisztenst bocsátott útra a marosvásárhelyi Diakóniai Asszisztensképző. A ballagási ünnepségen részt vett Marosvásárhely két alpolgármestere, Fodor Imre és Csegzi Sándor is. Dr. Nagy Attila igazgató arról számolt be, hogy az elmúlt évtized alatt az intézmény 269 fiatalt képzett ki magas szakmai színvonalon. - Miután a kántortanító-képző főiskola 21 hallgatója sikeresen letette a kántori vizsgát, jún. 21-én ballagtak a végzősök. Az idei, tizenegyedik évfolyammal a tanintézményben végzett kántortanítók száma 320-ra gyarapodott. Barabás László igazgató elmondta, hogy ennek az iskolának az a rendeltetése, hogy olyan tanítókat, énekvezéreket neveljenek, akik reményt tudnak kelteni a közösségben. A felekezeti iskola egyedisége, hogy együtt tanulnak itt katolikusok, unitáriusok és reformátusok, az erdélyi hagyományok szellemében. Újdonsága ennek az iskolának, hogy bevezették a hitoktatói szakot, s a falun évek óta tanító szakképzetlen pedagógusok számára a levelezői szakot. /Elballagtak a diakonisszák és a kántortanító-képzősök. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./

2003. június 24.

A nyár kezdete egyben a szokásos csángó gyermektábor megnyitását is jelentette Szászrégenben. Pakó Benedek, a Providencia Alapítvány elnöke közölte, már hetedik éve megszervezik a csángó gyermekeknek a kéthetes üdültetést. Az egyházi alapítvány célja a táborszervezéssel, hogy a gyerekeket ez alatt az idő alatt anyanyelvükre, történelemre, egyházi és világi énekekre tanítsák és emeljék kulturális szintjüket. Pakó Benedek azt is elmondta, hogy minden évben kiválasztanak két-három fiatalt, akiknek felajánlják a lehetőséget, hogy tanuljanak a Providencia támogatásával. Az alapítvány szállást és teljes ellátást ajánl saját kollégiumában, hogy a csángó gyerekek állami magyar tannyelvű intézményben tanulhassanak. /(korondi): Csángó gyermekek Szászrégenben. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 24./

2003. június 25.

Az Országgyűlés elfogadta a kedvezménytörvényt. A Fidesz szerint a kedvezménytörvény mostani parlamenti tárgyalása és elfogadása "a demokratikus eljárás karikatúrája", a nemzetpolitika megtorpanása. Makkai János, a Népújság főszerkesztője bátran kiállt a mostani kedvezménytörvény mellett, a Fideszt azzal vádolta, hogy az eredeti törvény szövegével a "csakazértis" nemzetpolitika a realitásokkal nem számolva diktátumszerűen próbált "eretnek" elveket a környező országokra, Európára erőszakolni, állította Makkai. A főszerkesztő véleménye: Semmi sem veszett el. /Makkai János: Semmi sem veszett el. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 25./

2003. június 25.

Az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöksége elmarasztalt Ráduly Levente marosvásárhelyi önkormányzati tanácsost az utóbbi napokban tett felelőtlen nyilatkozatai miatt.Ráduly Levente csúsztatott állítással vezette félre az erdélyi magyar közvéleményt. Előbb a polgári körök sepsiszentgyörgyi fórumán, majd a Népújság 2003. június 24-i számában közölt, Az igazmondás követelménye c. cikkében állította, hogy az 1993-as XII-es magyar irodalom tankönyvben megjelent, Nyirő Józseffel kapcsolatos lecke bevezetőjében megfogalmazott mondat, mely szerint Nyirő József (szélső)jobboldali nézetei miatt veszítette el emberi és írói hitelét, Markó Béla véleményét tükrözi. Nem Markó Béla a tankönyv szerkesztője, hanem társszerzője. Markó Béla nem a Romániai magyar irodalom, hanem a Huszadik századi magyar irodalom c. résznek a szerzője, következésképpen Nyirő Józsefről nem is írhatott. Emiatt az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöksége fontolóra veszi annak lehetőségét, hogy Ráduly Leventétől megvonja a szövetség támogató bizalmát, /Ráduly Levente valótlant állít. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 25./

2003. június 25.

Jún. 24-én ünnepi szentmisével zárultak a IV. Marosvásárhelyi Katolikus Napok. Idén a diakónia és szolgálat témakört járták körül. A végkövetkeztetés nem is lehetett más, mint hogy a világ akkor változik meg, ha mi magunk megváltozunk. /kk: Véget értek a Marosvásárhelyi Katolikus Napok. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 25./

2003. június 25.

Jún. 24-én megkezdődött a kolozsvári Bethlen Kata Diakóniai Központban az Erdélyi Református Egyházkerület évi közgyűlése. Mintegy 150 küldött hallgatta meg Pap Géza püspök éves beszámolóját és Ötvös József generális direktor missziói jelentését, majd a különböző bizottságok jelentései következtek. Tonk Sándor főgondnok kitért arra, hogy az egyházban sok a fegyelmezetlenség. Pap Géza püspök leszögezte, az egyháznak nem kell pártpolitikai csatározásokban részt vennie, de az egyház nem fog megfeledkezni arról sem, szóljon, Isten szavával akár a hatalmat is figyelmeztesse, és hogy részt vegyen a közügyekben, közéletben. Pap Géza emlékeztetett arra, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület Igazgatótanácsának határozata értelmében a lelkipásztoroknak sem politikai párt, politikai szervezet vagy politikai jellegű érdekvédelmi szövetség tagjaként, sem független jelöltként helyi, megyei vagy országos szervezetben, illetve helyhatósági testületben választott tisztségviselőként vagy fizetett tisztviselőként nem szabad feladatot végezniük. Elmondta, hogy egyes gyülekezetek a lelkipásztorok nem tartják be a törvényes rendelkezéseket, a felsőbb vezetés utasításait (példa ez utóbbira többek között a Kolozsvár belvárosában kialakult helyzet). Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása kapcsán a püspök hangsúlyozta: a visszaszolgáltatást pedig a mindenkori adminisztráció és bürokrácia igyekszik elhúzni, lehetetlenné tenni. Több esetben a visszaigényelt ingatlant a helyi önkormányzat már eladta. Ezért nemzetközi jogorvoslatért fognak folyamodni. Fogy a magyarság, a kisebb gyülekezetekben csökken a magyar osztályok száma, vagy éppen iskolák szűnnek meg. Kollégiumokban kell gondolkodnunk - mondta a püspök -, amelyek nemcsak iskolát jelentenek, hanem bentlakást is. A hat református kollégium mellett (Kolozsvár, Nagyenyed, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely) egyetemi kollégiumra is kell gondolni. Erdélyben már 170-re nőtt a 300 lélek alatti gyülekezetek száma . /Somogyi Botond: Nagyobb áldozatvállalás szükséges. Évi közgyűlését tartja az Erdélyi Református Egyházkerület. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 25./

2003. június 25.

A cseresznyéjéről messze földön híres Magyardécsén jún. 22-én tartották meg a cseresznyeszüret ünnepét. Gróf Bethlen András akkori birtokos kezdeményezésére a décseiek 1893-ban ünnepelték meg először a cseresznyeszüretet. Az 1957-ben parancsra megszakadt hagyományt 42 évvel később a helyi Communitas Alapítvány lelkes tagjai jóvoltából újjáéledt. Felavatták a templomkertben a testvértelepülés önkormányzata által ajándékozott Rákóczi emléktáblát. A marosvásárhelyi Vadrózsa, a szilágycsehi Berkenye, a besztercei Árvalányhaj és az újfehértói hagyományőrzők adtak műsort. /(Kresz Béla): 110 éve létezik. Magyardécsén Cseresznye Majális. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

2003. június 26.

Borbély László RMDSZ-képviselő június 24-i, a képviselőházban elhangzott felszólalásában a bíróságok működésében jelentkező elfogultságot tette szóvá: "Ha sürgősen be kívánunk lépni az Európai Unióba, be kell tartsuk adott szavunkat, ami azt jelenti, hogy a törvényeket tiszteletben kell tartani, a történelmi múltat el kell fogadni és az összes felelős tényező cselekedeteinek átláthatónak, kétértelműségtől és tendenciózus, konjunkturális értelmezéstől mentesnek kell lennie" - jelentette ki. Majd így folytatta: "Sok szó esett már a romániai igazságszolgáltatás reformjáról. A bírák elmozdíthatatlanok, a létrehozott rendszer általános keretet biztosít a hatalmi ágak szétválasztásához. S ez jó! Mégis, időnként olyan döntéseknek lehetünk tanúi, amelyek azt bizonyítják, hogy továbbra is élnek idejétmúlt felfogások, önkényes magatartások. Most kifejezetten a Marosvásárhelyi Fellebbviteli Bíróság azon határozatára gondolok, mely a román állam által 1948-ban jogsértően államosított, a római katolikus egyház birtokában levő ingatlan tulajdonjogára vonatkozik. Akkor, az állami szervek "hanyagsága" következtében, az államosítást nem vezették be a telekkönyvbe. 1990. után a katolikus egyház bírósági úton kérte a tulajdonjog elismerését, lévén, hogy a telekkönyvi bejegyzések értelmében ez mindig is megillette. A per 8 éven át húzódott, majd 2003 februárjában a Maros Megyei Törvényszék helyt adott a katolikus egyház igényének, tekintettel a 2002. évi 501. sz., az egyházak ingatlanjainak visszaszolgáltatásáról szóló törvényre. Ezt a jogszerű döntést felülbírálva, a Marosvásárhelyi Fellebbviteli Bíróság a következőket határozta: 1948-ban az állam "mulasztott", amikor a telekkönyvbe nem jegyezte be az államosítás tényét, és ezáltal tulajdonképpen szentesítette az 1948-as államosítást. A helyzet ellentmondással teli és tragikomikus. Elsősorban azért, mert a 2002. évi 501-es törvény végrehajtására létrehozott bizottság épp a napokban kezdte meg az egykor egyházi tulajdonban levő ingatlanok visszaszolgáltatását. Remélem, hogy a szóban forgó ingatlant is hamarosan visszaszolgáltatják a katolikus egyháznak, visszaállítva a tulajdonjogot, mely 8 év alatt nem tudott érvényesülni az igazságszolgáltatás dzsungelében. S ha már a bíróságok döntéseiről beszélünk, szeretnék felhozni még egy ügyet, mely kapcsolatban van a fasiszta, rasszista vagy idegengyűlölő szervezetek és jelképek, valamint a béke és emberiség elleni bűncselekmények elkövetésében bűnös személyek kultuszának tiltásáról szóló kormányrendelet alkalmazásával. Ennek az érvényben levő kormányrendeletnek az életbe lépését követően több helyen megváltoztatták az utcák, terek neveit, illetve eltávolították Ion Antonescu tábornagy szobrait, így Marosvásárhelyen is. De a helyi tanács döntését követően egy szervezet beperelte a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalt és a marosvásárhelyi bíróság első fokon helyt adott azok panaszának, akik kifogásolták a Ion Antonescu sétány átkeresztelését Vár sétányra. Íme, hogy sikerül a bíróságnak megakadályozni a kormány üdvözlendő kezdeményezését, keresztülhúzni a politikai akaratot." /Lejárt a kétszínű magatartás ideje. Borbély László képviselőházi felszólalása. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 26./

2003. június 26.

Szokásos havi sajtótájékoztatóján a Pro Európa Liga elnöke, Smaranda Enache, valamint az emberjogi iroda vezetője, Haller István több témával várta a sajtó képviselőit. Elsősorban a holokauszttal kapcsolatos kormánynyilatkozatra reagáltak. Megítélésük szerint a 2002-ben megjelent 31-es számú sürgősségi kormányhatározat egyértelműen fogalmaz, és a holokauszt tagadása olyan bűnténynek számít, amiért az említett rendelkezés alapján 5 évig terjedő börtönbüntetés jár. Ehhez kapcsolódóan Smaranda Enache még elmondta, noha több mint egy éve érvényben van a rendelkezés, Marosvásárhelyen, formai okokra hivatkozva, még mindig Antonescu sétánynak hívják a Vár sétányt. Ezért a Pro Európa Liga vizsgálatot szorgalmaz, amely megállapítaná, ki az, aki elmarasztalható ezért a tényállásért. A múlt nem megfelelő kezelésének egy másik példájaként a szekuritátés iratcsomók kérdését említették. A titkosszolgálat vezetője nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy a törvény értelmében nem adhatják át az illetékes bizottságnak az iratokat. Mindez a Pro Európa vezetőségének a véleménye szerint nem állja meg a helyét. A megyei tanács 1993. évi 19. sz. határozata értelmében védettnek minősítették Marosvásárhely főterét, így annak megváltoztatása nem megengedhető. A Pro Európa Liga a fenti kérdések orvoslása érdekében elsősorban a Műemlékvédelmi Bizottsághoz és a kultuszminisztériumhoz fordul, de ha itt nem jár sikerrel, nem lesz rest az Unescóhoz és az Európai Unió Műemlékvédelmi Bizottságához folyamodni. /Korondi Kinga: Szándék sincs a múlttal szembenézni. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 26./

2003. június 26.

Turisztikai szakemberek elkészítették a magyarországiak által legszívesebben látogatott erdélyi helységek listáját. Felméréseik alapján az első tíz sorrendje a következőképpen alakult: 1. Szováta, 2. Torockó, 3. Békás-szoros, 4. Korond, 5. Parajd, 6. Szent Anna-tó, 7. Tusnádfürdő, 8. Tordai-hasadék, 9. Kolozsvár és Marosvásárhely, 10. Kalotaszeg. /Borbély László: Erdélyi top tíz. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 26./

2003. június 26.

A kolozsvári Korunk júniusi számának kiemelkedő anyaga Tófalvi Zoltán dolgozata: Fodor Pál és az erdélyi kérdés. A Magyar Népi Szövetség a trianoni határokat állíttatta volna vissza, az erdélyi értelmiségiek egy jelentős csoportja - Márton Áron római katolikus és Vásárhelyi János református püspökök, az erdélyi gazdasági egyesületek, szövetségek elnökeinek vezetésével - memorandumot készített, térképpel, melyen vázolták, hogy az észak-erdélyi román többségű megyéket csatolják Romániához, ugyanakkor a Székelyföldet egy Marosvásárhely- Dicsőszentmárton-Torda-Kolozsvár-Nagyvárad mentén húzódó "bővített korridorral" csatolnák Magyarországhoz, s ezzel 1.350.000 magyar és mintegy 850.000 román kerülne magyar fennhatóság alá. Tófalvi ismertette azt a programot is, melyet dr. Dobai István dolgozott ki a magyar-román viszony megoldására. Fodor Pál, csíkszeredai út-, vasút- és hídépítő mérnök Márton Áronhoz fűződő baráti viszonynak köszönhetően - két évtizedes adatgyűjtést követően - kidolgozta a román-magyar lakosságcserére vonatkozó részletes tervét, s készített hozzá térképvázlatot is, melynek alapján (elképzelése szerint) végre mindkét nép számára megnyugtatóan lehetne rendezni az erdélyi kérdést. Fodor Pált azért az elképzeléséért 1957. július 7-én társaival Csíksomlyón letartóztatták, vallatták, kínozták, s egy év múlva 25 évi kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra ítélték. A vád: állam- és társadalomellenes szervezkedés. Az általános kegyelmi rendelet után, 1964. július 28-án helyezték szabadlábra. Vajdahunyadon telepedett le, ott tudta meg, hogy felesége már 1959-ben elhunyt. Újranősült, újrakezdte az életét. Véletlen baleset következtében hunyt el, 1966. augusztus 11-én. Sohasem rehabilitálták. Csíksomlyón nyugszik. Újabb jelentős részét olvashatjuk hát a sorozatnak, amely az erdélyi mártír szabadsághősök, bebörtönzöttek küzdelmét és kálváriáját tárja fel. Valójában a tanulmány könyvként olvastatja magát. "Ma, amikor az európai uniós kihívások törvényszerűen teszik szükségessé a föderalizmusra, a közép-európai fragmentumokra, régiókra vonatkozó, az ötvenes évek második felében született tervek, elképzelések alapos ismeretét. A levéltári dokumentumok, Szoboszlay Aladár föderalizmusa és a Keresztény Demokrata Párt létrehozására vonatkozó tervezete azt bizonyítják, hogy ezeket az elképzeléseket nem lehet a fantazmagóriák kategóriájába sorolni." Fodor Pál egyik gyermeke az Imre nevet viseli, és történetesen Marosvásárhely alpolgármestere. /B.D.: Fodor Pál és az erdélyi kérdés. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 26./

2003. június 26.

2003. június 27.

A jún. 27-én kezdődő hagyományos Régizene Fesztivál első alkalommal zajlik a Hargitai Megyenapok rendezvénysorozata keretében. Fellépnek többek között: Harmónia Kamarakórus (Csíkszereda), Collegium Együttes (Nagykároly), Musica Rediviva és Camerata Hungarica (Budapest), Codex Együttes (Brassó), Musica Humana Kamarakórus (Marosvásárhely); Bernády György Kamarakórus (Marosvásárhely) és a Kájoni Consort (Barót). /Régizene Fesztivál. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 27./

2003. június 30.

Jún. 28-án délelőtt ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa. Meghallgatták a szövetségi választási bizottság jelentését, s igazolták a 144 képviselő mandátumát. Megalakultak a frakciók, szám szerint nyolc. Ezek: Kereszténydemokrata, Székelyföldi frakció, Novum Forum, Partium, Új Erő, Szórvány, Szabadelvű és a Nemzeti Polgári Centrum. Nem sikerült megválasztani az SZKT állandó bizottságát, mert a többes jelölés során az alelnök-jelöltek közül csak Puskás Bálint kapta meg a szükséges szavazatszámot. Az elnökválasztás simán ment, ugyanis egyetlen jelölt volt, Frunda György, aki 103 szavazattal 21 ellenében nyerte el a tisztséget. A másik alelnök és a négy titkár megválasztását a következő SZKT- ülésre halasztották. Frunda György kijelentette: szeretné, ha az SZKT funkcionális parlamentként működne, nem az iszapbirkózás, a sértegetések, a parttalan viták színtere lenne. Markó Béla szövetségi elnök nyitotta meg az SZKT alakuló ülését, kijelentve, hogy a testület tagjai "hiteles képviselői a romániai magyar közösség politikai akaratának. Nem valamiféle új keletű erdélyi magyar kutyabőr által, nem közfelkiáltás által, hanem választás által". Hangsúlyozta, hogy közösen kell dolgozniuk az RMDSZ programjának végrehajtásáért, "ezt helyettünk senki sem fogja megtenni. Tanácsokat kapunk majd ezután is, különböző fórumokról meg- megüzenik majd nekünk, hogy mi a dolgunk, időről időre ki leszünk téve olyan grammatikai leleményeknek, hogy: "fogjuk meg és vigyétek!", de a munkát nekünk kell elvégeznünk". Az SZKT-nak történelmi kihívásokkal kell szembenéznie az elkövetkezendőkben. Döntéseinek következményei ugyanis kihathatnak nemcsak a következő évekre, de az elkövetkezendő évtizedekre is, hiszen a jövő nemzedékek sorsáról is határoznak, valahányszor meghoznak egy-egy politikai döntést. Példának az erdélyi autópálya tervét hozta fel, hozzátéve, hogy sem ebben az ügyben, sem a nyelvhasználat, az anyanyelvű oktatás, sem az egyetem vagy az önkormányzatiság dolgában nem lehet előrehaladást elérni, ha nem lennének politikailag egységesek, vagy ha a magyarságnak nem lenne parlamenti képviselete. "Nélkülünk rajzolnák át a térképet, és mi majd tiltakoznánk. Nélkülünk szerveznék át a közigazgatási egységeket, és mi majd tiltakoznánk. Nélkülünk történne minden, ami fontos és mi majd tiltakoznánk. Itt-ott talán még le is fékezhetnénk az áruló szándékokat, még toldozhatnánk- foldozhatnánk is egy kicsit a szakadt térképen, de ez a maximum, amit elérhetnénk". (...) "Mi nem ezt akarjuk! Mi partnerek akarunk lenni, mi bele akarunk szólni azokba a döntésekbe, amelyek minket is érintenek, és dönteni akarunk azokban a kérdésekben, amelyek csakis minket érintenek. Ehhez egységes RMDSZ-re van szükség!" - hangsúlyozta Markó Béla. Ezután Markó kirohant a fórumosok ellen, akik megbontják az egységet. A testület elfogadta Markó Béla javaslatát, és további bizalmat szavazott Takács Csaba ügyvezető elnöknek és az általa összeállított csapatnak. A tanács jóváhagyta a parlamenti frakciók működési szabályzatát, elutasította Ungvári Zrinyi Imre, a szövetségi etikai bizottság elnökének bizalmi szavazásról szóló indítványát, és állásfoglalást fogadott el az Európa Tanács 1609. számú, a regionális autonómiáról szóló ajánlás-tervezetéről. Az állásfoglalás elfogadását parázs, személyeskedésektől sem mentes vita előzte meg, ugyanis két változatot dolgoztak ki, egyiket az ügyvezető elnökség, másikat az RMDSZ képviselőházi frakciójának polgári szárnya. A testület az ügyvezető elnökség által kidolgozott változatra adta voksát. Szilágyi Zsolt, a Polgári szárny képviselője azzal vádolta Frunda Györgyöt, az ET jogi bizottságának alelnökét, hogy nem tájékoztatta az RMDSZ parlamenti frakcióit Andreas Gross svájci képviselő jelentéséről, amelyben a regionális autonómia elveinek jogi érvényesítését kéri, s amelyben megállapítja: "Az autonómia megoldást jelenthet az olyan, háborús konfliktussá növekvő politikai feszültségekre, amelyek az utóbbi években Európában kitörtek, túlnyomórészt nem államok közötti, hanem kisebbségek és államok közötti háborúkat jellemezték". Frunda György válaszában elmondta, hogy a Gross- jelentést az ET parlamenti közgyűlése elfogadta. A jelentés nem etnikai autonómiáról szól, hanem regionális autonómiáról, mint a konfliktus megoldásának eszközéről, és kimondja, hogy az autonóm hatóságoknak figyelembe kell venni a kisebbségek igényeit, jogait. Frunda szerint az Európa Tanácsban két felfogás ütközött: a francia és a német, azaz a szubszidiaritás elvére alapozó és a centralizált államfelfogás. Gross a szubszidiaritáson alapuló svájci modellre hivatkozva hangsúlyozta, hogy a parlamentek és a kormányok kötelesek hatáskörük egy részét átruházni alacsonyabb szintekre. Ha nem sikerül közös nevezőre jutni, akkor bírói parlamentet vagy nemzetközi intézetet kell létrehozni. Frunda György szerint Szilágyi Zsolt félrevezeti a magyarságot, amikor etnikai autonómiát emleget, és megvádolja őt, hogy nem tájékoztatta a parlamenti frakciókat. A Szövetségi Egyeztető Tanács megalakította a szakbizottságokat, megválasztották azok elnökeit és titkárait. Megalakult az egyházi szakbizottság, elnök Borzos István; közművelődés és művészet, elnök Jakobovits I. képzőművész; gazdaság és környezetvédelem, Sebestyén Csaba; oktatás- tudomány, Szőcs Judit; sajtó, könyvkiadás, Kántor Lajos; emberjogi szaktestület, Hajdu Gábor. /Mózes Edith: Megalakult az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 30./ A megalakult frakciók (zárójelben a frakció tagjainak száma, illetve vezetője): 1. Kereszténydemokrata Frakció (17, Kelemen Kálmán); 2. Székelyföldi Frakció (13, Ladányi László); 3. Novum Forum Frakció (11, Borbély László); 4. Partiumi Frakció (27, Lakatos Péter); 5. Új Erő Frakció (19, Borboly Csaba); 6. Szórvány Frakció (11, Winkler Gyula); 7. Szabadelvű Kör Frakció (10, vezetőjét később választják meg); 8. Nemzeti Polgári Centrum Frakció (22, Kónya-Hamar Sándor). A frakciókba be nem lépett 14 képviselő függetlenként tevékenykedik majd az SZKT-ban. A felsorolásból látható, a Katona Ádám vezette Erdélyi Magyar Kezdeményezés nevű platform, illetve a Bucur Ildikó vezette baloldali platform az új testületben nincs jelen. Nem alakítottak külön frakciót a Reform Mozgalomnak az SZKT-ban jelen lévő tagjai sem, akik az ülésen javaslataik zömét a Nemzeti Polgári Centrum Frakció támogatásával nyújtották be. A belső ellenzékként számon tartott korábbi platformok képviselői egyébként most a Nemzeti Polgári Centrum Frakcióba tömörültek, amely 22 tagjával - a Partiumi Frakció után - a második legnagyobb SZKT-frakciót alkotja. Az Új Erő Frakciót az SZKT-ban képviselt ifjúsági szervezetek képviselői hozták létre. 19 tagjával ez a testület harmadik legnagyobb frakcióját adja. Az SZKT megválasztotta az RMDSZ Szabályzat-Felügyelő Bizottságát, amelynek öt tagja közül kettőt (Bíró Enikő, Markó Attila) a szövetségi elnök javasolt. A fennmaradó három helyre titkos szavazással Asztalos Csabát, Rozsnyai Sándort és Rütz Erzsébetet választották meg. Toró T. Tibor felhívással fordult a testülethez, hogy az RMDSZ-ben állítsák helyre a sokszínűséget, mert a szervezet homogén párttá vált, ahonnan az ellenvéleményeket kiszorítják, ami az érdekképviseletet gyengíti. Javasolta a szabályzat vitájának elnapolását, újratárgyalását, s a konszenzussal elért kétharmados döntéshozatal bevezetését. Ellenkező esetben úgy vélte, a többség diktatúrája érvényesül a kisebbség felett. Ez utóbbi megfogalmazást Székely Ervin visszautasította. Márton Árpád és Verestóy Attila egyaránt azzal érvelt, hogy a parlamenti frakció működőképességének és hatékonyságának biztosítása megköveteli az ott egyszerű többséggel elfogadott döntések kötelező érvényesítését a parlamentben. Az SZKT Toró T. Tibor javaslatát leszavazta. Ungvári-Zrínyi Imre, az RMDSZ Etikai és Fegyelmi Bizottságának (EFB) elnöke három etikai vizsgálatról számolt be a testületnek. Az elsőt Pécsi Ferenc képviselő ellen nyújtották be, aki 2002 februárjában a bukaresti Curentul napilapban azt állította, hogy gazdasági érdekszövetség létezik az RMDSZ és a kormánypárt vezetői között. Az EFB felszólította Pécsit, hogy terjessze be bizonyítékait, vagy pedig vádjait nyilvánosan vonja vissza. Pécsi közölte: élni kíván fellebbezési jogával. Kifogásolta, hogy a két évvel ezelőtt általa benyújtott keresettel az EFB mindmáig nem foglalkozott, miközben az ellene irányuló keresetet kivizsgálta. Az EFB-határozatot az SZKT elfogadta. A második a Nagy Pál kontra Asztalos Csaba ügy volt. Az EFB figyelmeztetésben részesítette Asztalost, aki a hatóságoknál levédte a MIT nevet, miközben tudta, hogy ezt évek óta a Magyar Ifjúsági Tanács nevű szervezet, az RMDSZ egyik partnerszervezete használja, s ezzel erkölcsi kárt okozott a MIT-nek és a szövetségnek. Asztalos kijelentette: fellebbezni fog, hiszen amikor a nevet levédte, a MIT "már rég nem volt" az RMDSZ ernyője alatt. Az EFB-határozatot az SZKT elutasította. A harmadik a Lakatos Péter kontra Tőkés László ügy volt. Markó felhozta a státustörvény történetét. Rámutatott: az RMDSZ nem örült annak, hogy "az egységes nemzet fogalma helyett az egy nemzethez való tartozás elve maradt a szövegben", ám a szövetség azoknak a nevében fogadta el a módosítást, akik igénylik a támogatásokat, és akik számára fontos, hogy a kedvezmények köre bővült. Hozzátette: a következő feladat annak elérése, hogy a jogszabály Romániában alkalmazható legyen, ehhez azonban az RMDSZ-nek politikai befolyásra van szüksége. Lakatos Péter úgy vélekedett, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács felállítása a Tejútnál is messzebb van. Kelemen Attila a magyarországi politikai ellentétek Erdélybe hozatala ellen foglalt állást. Markó Béla beszédét és a szövetség jelenlegi politizálását a Nemzeti Polgári Centrum Frakció nevében Szilágyi Zsolt élesen bírálta. Rámutatott: ha ebben a ritmusban halad az egyházi ingatlanrestitúció, a teljes vagyon visszaszerzése akár 30 évig is eltarthat. Ugyanakkor leszögezte, nem igaz, hogy a Kárpát-medencei magyarság 98 százaléka egyetértett a státustörvény módosításával. Furcsállotta azt is, hogy miközben a magyar státustörvényt az EU kifogásolja, a moldovaiak nyugodtan lehetnek kettős - moldovai és román - állampolgárok. /Tibori Szabó Zoltán: Boldogulásunk egységünktől és gazdasági erőnktől függ. Marosvásárhelyen újjáalakult a Szövetségi Képviselők Tanácsa. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./

2003. június 30.

A XIV. Szent László-napi kórustalálkozóra került sor jún. 28-én Tordaszentlászlón. Idén huszonöt kórus jött el az eseményre, nem csupán Erdélyből, de az anyaországból és a Vajdaságból is. Tordaszentlászló, Kolozsvár, Budakeszi, Magyarfenes, Bálványosváralja, Balassagyarmat, Nagybecskerek, Szentmihály, Szeghalom, Marosvásárhely, Nagyenyed, Inaktelke, Mákófalva, Nádasdaróc és Bogártelke, Marosújvár, Sepsiszentgyörgy, Kajántó, Aranyosgyéres, Mohács, Gödöllő, Magyarlóna, Szentendre női-, férfi- vagy vegyeskarai léptek fel. Pap Géza, az Erdélyi Református egyházkerület püspöke hirdetett igét. A templomkertben az összéneklésre kijelölt kórusok a Himnuszt, a Székely Himnuszt, illetve Rákóczi Ferenc imáját énekelték el Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnökének vezénylésével. Boldizsár Zeyk Imre, a helyi RMDSZ elnöke kitért a kórustalálkozó tizennégy éves történetére, és hangsúlyozta a zenei anyanyelvünk rendkívüli fontosságát nemzeti kultúránk megőrzéséért folytatott harcban. /Valkai Krisztina: Kórustalálkozó Tordaszentlászlón. Huszonöt kórus lépett fel. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./

2003. július 1.

A román kormány nemrég úgy döntött, hogy Románia határain belül 1940 és 1945 között nem volt holokauszt. Mivel a román kormány erről a döntéséről közleményt is kiadott, az 1953-ban a holokauszttal kapcsolatos tények feltárására alakult jeruzsálemi Jad Vasem Intézet - Jean Ancel történész nemrég megjelent kétkötetes munkájára hivatkozva - szükségesnek tartotta rámutatni, hogy a román kormány döntésével szöges ellentétben a romániai területeken élő akkori 760 ezres zsidó népességből mintegy 420 ezren estek a holokauszt áldozatául, továbbá hogy a román hatóságok közvetlenül részt vettek a zsidók kiirtásában. Sőt: "Románia volt a nácik egyetlen szövetségese, amely saját tervvel rendelkezett a zsidó lakosság likvidálására, és amelynek hadserege tevékenyen részt vett gyilkolásukban". Miután Izrael diplomáciai lépéseket is tett az ügyben, a román kormány és a hivatalos szervek visszavonulót fújtak, és magyarázzák a bizonyítványukat. Mint ismeretes, a nemrég Marosvásárhelyen felavatott holokauszt-emlékmű talapzatára az a felirat került, hogy a marosvásárhelyi zsidó közösséget "a fasiszta magyar kormány" deportálta Auschwitzba. Romániában következetesen úgy igyekeznek beállítani a dolgot, mintha a zsidóüldözések kizárólag a 2. bécsi döntést követően 1940-ben Magyarországhoz került Észak-Erdélyben történtek volna. A román nacionalisták egyik kedvenc témája annak bizonygatása, hogy a mindenkivel toleráns románok a zsidókat sem bántották. Bezzeg a magyarok... A mindenkori román magatartás lényege így summázható: mindent letagadni, amit lehet. Magyarországon, épp ellenkezőleg, a háború után évtizedeken át bűntudatot igyekeztek sulykolni az emberekbe. Eredmény: a romániai, illetve a magyarországi köztudatban még jelenleg is az a homályos kép él, hogy Romániában a zsidókra nézve legveszélyesebb időszakot úgymond "meg lehetett úszni", a románok legalábbis kevesebb bűnt követtek el a zsidók ellen, mint a magyarok. Ezzel szemben a valóság az, ami a Jad Vasem Intézet közleményében áll: "Románia volt a nácik egyetlen szövetségese, amely saját tervvel rendelkezett a zsidó lakosság likvidálására, és amelynek hadserege tevékenyen részt vett gyilkolásukban". Más szóval Romániában nem volt szükség a nácik közbeavatkozására ahhoz, hogy a zsidók többségét legyilkolják. A nácikkal szövetséges románok, minden más országgal ellentétben, ezt itt "saját erőből" oldották meg. Ezzel szemben mi történt a Hitler utolsó csatlósának kikiáltott Magyarországon? Erről az egyik legnagyobb holokauszt-szakértőnek tekintett zsidó történész, Randolph L. Braham A magyarországi holokauszt című könyvében írta: "A történelmi Magyarország zsidó lakossága létszámában 1910-ben tetőzött. A csaknem 21 milliós népességen belül 911.227 főt számlált, ami 5 százaléknak felelt meg. Közülük 471.355 zsidó élt a trianoni Magyarországon. Az első világháború után a trianoni Magyarország zsidó lakossága fogyásnak indult. Lélekszáma 1920-ban 473.355, 1930-ban 444.567 fő. (6,2 után 5,9, illetve 5,1 százalék.) A százalékos csökkenés folytatódott: 1941-ben már csak 4,9 százaléknyi a lélekszám, azaz 400.981. 1946-ban, a holokauszt hatására 143.624 fő - 1,6 százalék. Budapest lakosságának 1920-ban a 23,2 százaléka zsidó, 1941-ben 184.453 fő, azaz 15,8 százalék. Az 1938-39-ben Csehszlovákiától visszacsatolt területeken 146.000 zsidó élt. (68.000 a Felvidéken, 78.000 Kárpátalján.) 1940-ben Romániától visszakerült Észak-Erdély, ahol 164.000 zsidó élt, a Bácskában 14.000. (...) 1938 májusában jelent meg az első, 1939 májusában a második zsidótörvény. Ennek ellenére Lengyelországból és Szlovákiából a kegyetlenül szigorú zsidóellenes intézkedések miatt tömegesen menekültek az érintettek Magyarországra. Évről évre növekedett azoknak a zsidóknak a száma, akik Magyarországon próbáltak menedéket találni. 1943 novemberében már körülbelül 15 ezerre rúgott a számuk. (...) A légkör a kiéleződő antiszemitizmus következtében ugyan romlott, az Országos Magyar Zsidó Segítő Akció (OMZSA) és a Magyar Izraeliták Pártfogó Irodája (MIPI) azonban jórészt zaklatásmentesen végezhette a dolgát, a magyarországi hatóságok nem gátolták tevékenységüket, sőt kifejezetten jó néven vették, hogy a lakosság egy részének anyagi gondjait maguk a zsidók vették a vállukra. (...) A hatóságok nem zaklatták őket, s a magyarországi zsidóság majdnem normális légkörben élhette életét, mintegy tudomást sem véve arról, milyen szenvedéseket állnak ki hitsorsosaik a szomszéd országokban, ahol ekkor már teljes lendülettel folyt a végleges megoldás gyakorlatba ültetése. (...) A német megszállásig viszonylag normális kerékvágásban haladt a zsidó közösségek élete. A vallásos, egészségügyi, iskolaügyi és jóléti intézményhálózat nemcsak a honi zsidóságot szolgálta, de a Magyarországra menekültek ezreit is. De a magyar zsidóság vezetői elkövettek egy súlyos hibát. Bár tudatában voltak annak, milyen sorsot szánt a náci Németország a zsidóknak, nem készültek fel a katasztrófára. Okok? A magyarországi zsidó vezetés vakhittel bízott abban, hogy őket nem sepri el a holokauszt. (...) A zsidó vezetés gyakorlatilag a deportálások elkezdődéséig hitte, hogy a magyarországi zsidóság, az európai zsidóság nagyobb közösségeitől eltérően, fizikailag akkor is viszonylag sértetlenül kerül majd ki a háborúból, ha gazdaságilag tönkre is megy. Annak a reményüknek, hogy valamiképpen csak megússzák, tápot adott az a tény, hogy Magyarország a biztonság szigete volt a háború négy és fél esztendején át tomboló pusztítás óceánjának kellős közepén. A magyarországi zsidó vezetők előtt nem volt ismeretlen, hogyan bánnak a nácik a zsidókkal ott, ahol ők az urak. Ennek ellenére nem világosították fel a zsidó tömegeket és nem tettek egyetlen hathatós óvintézkedést sem, amivel Magyarország megszállása idején elháríthatták vagy legalább csökkenthették volna a katasztrófát. Mint minden épeszű ember, a magyarországi zsidók is egyszerűen elképzelhetetlennek tartották emberek millióinak futószalagon történő kiirtását, a világ szeme láttára, a 20. században. Sejtették, hogy a határokon túl iszonyatosan bánnak a zsidókkal, de azzal áltatták és biztatták magukat, hogy az a "civilizált" Magyarországon nem eshet meg. (...) Magyarország megszállása idején Eichmann virágkorát élte. Magyarországon volt Európa utolsó, viszonylag érintetlen zsidó közössége. A magyarországi program kivitelezésére kijelölt Sonderkommandóban Eichmann legközelebbi munkatársai kaptak helyet, akik sokéves tapasztalatokkal rendelkeztek a végleges megoldás programjának megvalósításában Európa különböző országaiban. 1944. március 19-én vasárnap reggel a németek megszállták Magyarországot. Veesenmayer és a birodalomban lévő felettesei jól tudták, hogy a német megszálló hatóságok csak akkor képesek megfelelően működni, ha a magyar államapparátus támogatását élvezik. Tudták, hogy a hadsereg, a csendőrség és a rendőrség lojalitásának biztosításán kívül az állam egyéb központi és helyi igazgatási és végrehajtó szervei lojalitását is biztosítaniuk kell. Mikor megalakult a Sztójay-kormány, a németek ragaszkodtak ahhoz, hogy mind a különböző minisztériumok irányításával megbízott államtitkárokat, mind a fontosabb osztályok és részlegek vezetőit németbarát elemekkel váltsák fel. A csendőrség volt a magyarországi zsidók összegyűjtésének és deportálásának fő eszköze. A gettóba záráshoz, összegyűjtéshez és deportáláshoz igénybe vett csendőrök közül sokan sváb származásúak és nácibarátok voltak. A magyarországi holokauszt legtöbb túlélője tanúsítja a csendőrök kegyetlen és barbár viselkedését e rettenetes időszakban. A németek előbb a központi kormányszervekben hajtottak végre tisztogatást, majd a helyi szervekben. (...) Május eleje, az erdélyi zsidók gettóba vitele. A német megszállást követően a honvédelmi minisztérium, amely az előző négy-öt évben a zsidók szenvedéseinek egyik legfőbb okozója volt, most hirtelen egyike lett azoknak a kormányhivataloknak, amelyek zsidó életek mentésével kezdtek el foglalkozni. Feltételezhető, hogy néhány vezető katonához és politikushoz hasonlóan jó néhány katonai parancsnok is rádöbbent, mit is takar valójában a gettósítás és deportálás, és úgy érezték, hogy a zsidók megmentése érdekében mindent meg kell tenniük, amit csak tudnak." Tehát - nem magyar, hanem részrehajlással a legkevésbé sem gyanúsítható zsidó történész szerint - a náci megszállásig Magyarországon a zsidóknak viszonylag jobb sorsuk volt, mint a környező országokban, pogromokra ezt követően sem került sor, a deportálásokat a nácik erőpozícióból kezdeményezték. Igaz, a zsidók összegyűjtését és külföldre irányítását a magyar hatóságok együttműködése tette lehetővé. Azonban Romániában német megszállás nélkül, illetve minden külső kényszer nélkül, "saját erőből" gyilkoltak le több mint 400 ezer zsidót... /Boros Ernő: A román és a magyar holokauszt-mítosz. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 1./

2003. július 1.

Kisadorjánban 10-14 éves gyerekek 25 fős csoportja az RMDSZ városi szervezete által szervezett nyári tábor második turnusában töltött el egy hetet. A három egyhetes turnusban összesen 75 gyerek üdültetését az tette lehetővé, hogy a Fokusz Öko Center ingyenesen rendelkezésre bocsátotta a településen található ingatlanját, amelyben a szállást biztosították. A gyerekek a táborban bővítik helyismeretüket, megismerhették a környék műemlékeit és történelmét. /(bálint): Gyerektábort szervezett az RMDSZ Kisadorjánban. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 1./

2003. július 1.

Ritka esemény manapság a galériaavatás, magánkezdeményezésként még ritkább. Jún. 27-én Marosvásárhelyen, a Rózsák tere 16. szám alatt megnyitották a Sissy Galériát, amely főként kamara-kiállítások számára biztosít ezután újabb helyet. A kezdeményező id. és ifj. dr.Benedek István. Az avatáson a közismert orvos, a marosvásárhelyi tanács kulturális bizottságának vezetője beszélt művészetpártoló szándékaikról, a galéria működtetését, igazgatását a fia vállalta magára. Az első tárlaton két fotóművész, a marosvásárhelyi Jakab Tibor és az angliai Roy Elwood állította ki képeit. /(nk): Új galéria Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 1./

2003. július 2.

Markó Béla megszegte az 1994-es évi 75. sz. törvényt, amikor a Szövetségi Képviselők Tanácsának elején a magyar himnusz eléneklését javasolta - nyilatkozta Gheorghe Funar kolozsvári polgármester, aki azt javasolja, hogy sürgősen állítsák össze az RMDSZ vezetőinek, valamint a szövetség különböző testületeiben tevékenykedő személyek listáját Romániából való kitoloncolás céljából. A Nagy- Romániás polgármester szerint az RMDSZ együttműködése az SZDP-vel nem teszi lehetővé az ügyészség beavatkozását a románellenes SZKT-ülések esetében, ahol - Funar szerint - "a belső anyaország" kérdéséről tárgyaltak. /Funar a román államhoz hűtlen személyek kitoloncolását kéri. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 2./

2003. július 2.

A debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán jún. 30-án megkezdődött a határon túli magyar tanítók nyári továbbképzése. Az idei továbbképzésre több mint 60 erdélyi és kárpátaljai magyar tanító érkezett a cívis városba. Ebben az évben a nevezés-oktatás korszerű módszereiről, a gyermekközpontú pedagógiákról, valamint a nevelésnek és az oktatásnak az irodalomban és a társadalomtudományok tükrében megnyilvánuló szerepéről folyik a képzés. Elmondta azt is, hogy a pedagógusok a tanfolyam elvégzéséről tanúsítványt kapnak, amelyet bemutatnak az őket küldő otthoni pedagógiai szervezetnek. /Határon túli magyar tanítók továbbképzése. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 2./

2003. július 3.

Ion Antonescu, a román művelődésügyi minisztérium államtitkára a Marosvásárhelyen emelt Holokauszt-emlékmű 11 kilogrammos bronzmását adományozta a jeruzsálemi Jad Vasem holokausztintézetnek. A háborús bűnösként elítélt marsall nevét viselő államtitkár átadta a Nastase-kabinet üzenetét, melyben hangsúlyozza: "A jelenlegi román kormány az első a rendszerváltás utáni Románia történetében, amely a fasiszta, faj- és idegengyűlölő szélsőségeket jogszabályban utasítja el." A Ion Antonescu által átadott üzenet szerint az 1940-1944 között Romániát irányító akkori kormány felelős a román hadsereg által elfoglalt és ellenőrzött Transznisztria területén kivégzett romániai zsidók haláláért. "Azok a cselekedetek részét képezték a holokauszt gyalázatos mechanizmusának - fejtette ki az államtitkár. - A mai, demokratikus Románia kormánya rendeletben tiltja a holokauszt nyilvános tagadását és a háborús bűnösök kultuszát. Állami támogatással emeltek emléket a holokauszt áldozatainak Marosvásárhelyen, az iskolákban oktatják a holokauszt jelenséget, az Országos Levéltár anyagaihoz hozzáférést biztosítunk a holokauszt kutatóinak. Románia felelősséget vállal az európai zsidósággal szemben elkövetett bűnök azon részéért, amelyek az akkori kormányt terhelik." /S. M. L.: Ion Antonescu elutasítja a fasizmust. = Krónika (Kolozsvár), júl. 3./

2003. július 3.

A Kovászna és Hargita megyei román kulturális és civil szervezetek aggodalommal követik "a bizonyos magyarországi körök és a romániai magyar szélsőségesek által folytatott revizionista kampány erősödését", áll a közleményükben és "e soviniszta és irredenta elképzelések terjesztése pedig megmérgezi az etnikai együttélés légkörét és veszélyezteti a társadalmi békét". Tiltakoztak az ellen, hogy a hivatalos vezetés megengedhetetlen módon engedett az RMDSZ nyomásának, és az új alkotmányban törvényessé teszi a magyar nyelv használatát az igazságszolgáltatásban, ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a magyar nyelv második hivatalos nyelvvé válik. Ez a szabályozás súlyos zavarokat idézne elő az igazságszolgáltatás működésében és "oda vezetne, hogy a magyar nyelvet nem ismerő bírákat, ügyészeket, ügyvédeket és más tisztviselőket diszkriminatív módon leváltanák", áll a közleményben. A tiltakozók felszólítottak minden románt, hogy csatlakozzon az alkotmánymódosítás bojkottálásához és vegyen részt "a magyar szélsőségesek revizionista, soviniszta és irredenta kampányának visszaszorításában, mivel annak célja 2007-ig kivívni a Székelyföld területi autonómiáját". /(Mediafax): Újra tiltakoznak a székelyföldi románok. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 3./

2003. július 3.

Románia a balázsfalvi gyűlésen is, azután Párizsban is vallotta a nemzetiségek jogainak tiszteletben tartását, de csak addig tartott, amíg a jegyzőkönyveket aláírták. Az alkotmányában már nemzetállamról beszélt. Ez a kétarcúság jellemző tulajdonsága maradt napjainkig. 1989-ben a román nép nagy többsége megpróbálta levetni magáról ezt a kétarcú kényszerzubbonyt, de sajnos nem sikerült. Még három hónap sem telt el a nagy fogadkozások után, 1990. márciusában a Nagy-Románia Párt már képes volt felhasználni az ártatlan, tájékozatlan hodáki román lakosságot, akik a pópa szavában vakon bíztak, s lett belőle véres pogrom, s utána ártatlan magyar és cigány emberek évekig tartó bebörtönzése. 1992-ben Gh. Funar már bemutatkozik a nemzetközi bíróságon a Brassai Sámuel Líceum igazgatója elleni váddal. A bíróság az ügy kivizsgálása után megállapította, hogy nem az igazgató, Funar érdemelne 6 hónaptól 5 évig tartó börtönbüntetést. Ezt már nem voltak hajlandók tudomásul venni. 1993-ban Tőkés László Amerikában kimondja az igazságot, hogy itt etnikai tisztogatás folyik. Az eredmény nagy felhördülés, de eszükbe sem jut utánanézni az igazságnak. Ugyanakkor már 1994-ben szabadon engedik az 1990-ben 14-15 évre ítélt tömeggyilkosokat, de az ártatlanul elítélt magyarokat - akiket az amnesztia ellenére zártak le - a börtönben tartják. 1995-ben egy román olajfinomító medencéjéből szennyezett olaj a Berettyóba, onnan a Körösökbe, majd a Tiszába került. Magyarországi szakemberek azonnal jöttek segíteni, ami 40 millió forintjába került az országnak, nem is beszélve a halpusztulásról. Amíg a munka folyt, Románia ígérte a költségek visszafizetését, a baj elhárítása után azzal állt elő, hogy ilyen megállapodás nincs. 1997-ben 160 marosvásárhelyi becsületes román ember kérte a márciusi pogrom szervezőinek megnevezését, persze hiába. Ezért április elején kerekasztal-megbeszélést rendeztek és kimondták, hogy a főszervező Ciontea, a Vatra megteremtője volt, Iliescu támogatásával. Közben folyik Székelyudvarhelyen a csereháti építkezés a város félrevezetésével és becsapásával, amit mai napig sem tisztáztak. 2001-ben beindul a huzavona a státustörvénnyel kapcsolatban. Július végén Iliescu elszólja magát: "Ha életbe lép a státustörvény, Romániában legalább 7 000 000 magyar lesz". Tehát ezért indult el a hadjárat, aminek a jelenlegi magyar kormány tökéletesen bedőlt. 2001 novemberében a gyimesbükki gyermekotthont, amit a svédek szereltek fel a fogyatékos gyermekek számára, egyszerűen ellopták, bevitték Bákó megyébe. 2002 februárjában eldőlt Bárányi Ferenc, Rákóczi Lajos, Aranyosi István pere, kiket alaptalanul vádoltak azzal, hogy a Securitate besúgói voltak. Elmondták, hogy e per alatt az RMDSZ a kisujját sem mozdította értük, pedig képviselői voltak. 2002. március 20-án írta le az újság, hogy a görög katolikus bíboros 1990. március 19-én Iliescu elnöknél volt. Mondta neki, hogy avatkozzék be, de ő azt felelte, most még nem, majd csak a végén. 2002 októberében az ortodox pap szemet vetett a szatmári Lemák család házára. A bíróság visszaítélte a házat a gazdájának, október 15-én át is akarták adni, de a pópa összehívta a híveit, elzavarták a törvény embereit, Lemákékat csúfolták, bozgorozták, majd a városházára hívatták. A polgármester azzal állt elő, hogy az egyháznak nincs annyi pénze, hogy kifizesse, elégedjenek megy egy másik lakással, ami a város tulajdonában van. Szerencsétlen családnak bele kellett egyeznie, de valószínű, hogy abból nem fognak kimenni a lakók. Ehhez hasonló "hőstettre" készül most megint az ortodox egyház Székelykálban, melynek jogtalanul 40 hektárnyi területet ajándékozott a hatalom kolostor építésére. Mit keres az ortodox kolostor egy székely faluban? Hisz ott egyetlen híve sincs. Célja a falu és az egész vidék elrománosítása, a székely fiatalok kiszorítása. /Szabó Rozália,Kisgalambfalva: Még meddig? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), Postafiók rovat, júl. 3./

2003. július 3.

Súlypontos számokat szerkesztünk - mondta Kántor Lajos főszerkesztő a Korunk kolozsvári folyóirat bemutatóján Marosvásárhelyen, a Deus Providebit Házban. Az erdélyi magyar arisztokrácia és annak fölszámolási kísérlete; A sztálinizmus Romániában; Kávéházak, kocsmák (azok kultúrtörténeti, irodalmi vonatkozásai); A harmincéves Korunk Galéria - íme néhány problémakör. A júniusi szám a vendégmunkásokkal foglalkozik. A Nyugaton dolgozó román állampolgárok évente 1,3 milliárd dollárt küldenek haza különféle bankszámlákon, ez a summa Románia egyik legfontosabb pénzforrása: az 1,3 milliárd dolláros keret 200 millió dollárral több, mint amennyit a külföldi befektetések jelentenek. Jelenleg 600 ezer román állampolgár dolgozik (törvényesen vagy félhivatalosan) külföldön. A folyóirat másik tömbje két szöveget foglal magába. Tófalvi Zoltán tanulmányát (Fodor Pál és az erdélyi kérdés és Schiff Júlia Bogáncsos táj. Egy deportált feljegyzései című prózáját. Az utóbbi forrásként édesapja, dr. Büchl Antal (1808-1980) bánsági kultúrtörténésznek az 1951-56-os baragáni deportálásáról készült feljegyzéseit használta fel. /B. D.: A megújult Korunk. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 3./

2003. július 3.

Györkös Mányi Albert a kolozsvári Zeneművészeti Főiskola egykori tanára, feleségének, néhai Jakab Ilona festőművésznek az ösztönzésére viszonylag későn, negyvenévesen próbálkozott meg a művészi mondanivaló képi megjelenítésével, hogy aztán a színek és formák teljes mértékben hatalmukba kerítsék. Először szülőfalujában, Tordaszentlászlón mutatta be festői próbálkozása eredményeit, később pedig Kolozsváron, Bukarestben, Marosvásárhelyen, majd az országhatárokon túl, Budapesten, Kecskeméten és Kölnben is megnyíltak előtte a kiállítótermek. Munkássága különleges színfoltot jelent Kolozsvár festészeti életében. Tordaszentlászló és általában az erdélyi falu sajátos világa elevenedik meg alkotásain. A művész állandó kiállításán nem vagy ritkábban szereplő alkotásaiból nyílik tárlat júl. 5-én Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. /Németh Júlia: Tíz éve hunyt el Györkös Mányi Albert. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 3./

2003. július 4.

Két magyar szerző munkáját díjazta a Romániai Írók Szövetsége jún. 30-án Bukarestben, az Odeon Színházban tartott ünnepélyes díjátadáson. Király László A szibárdok története /Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2002/ című verseskönyvével nyerte el a szövetség díját, míg a debütdíjat Papp Attila Zsolt kapta A Dél kísértése /Erdélyi Híradó Könyvkiadó, Kolozsvár/ című kötetéért. A nemzetiségi (magyar, német és szlovák) díjakat az írószövetség nemzetiségi bizottsága ítéli oda. /Papp Attila Zsolt debütdíjas. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 4./

2003. július 4.

A marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, a magyar tagozat Vásárhelyi Nyári Komédiázás felcím alatti rendezvényével július 6-án kiszáll Mikházára is, egy kerek héten át ott tartja - mindenkit szívesen látva - nyílt próbáit. Három komédia bemutatásáról van szó. A vígjátékokat július 12-én Mikházán mutatja be a társulat, másnap Nyárádremetén, majd július 16 és 17-én Marosvásárhelyen, a Bolyai Líceum udvarán láthatja a közönség. Mikházán a bemutató előtt Kántor Zita, valamint a faluban élő Sándor Ernő képzőművészeti munkáiból nyílik kiállítás. A Vásárhelyi Nyári Komédiázást támogatja a Nemzeti Kulturális Alapprogram és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma is. Újra elkezdődhet az, amit az egykori Székely Színház abbahagyott. /L. I.: Vásárhelyi Nyári Komédiázás. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 4./

lapozás: 1-30 ... 1021-1050 | 1051-1080 | 1081-1110 ... 4291-4302