Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 4302 találat lapozás: 1-30 ... 2881-2910 | 2911-2940 | 2941-2970 ... 4291-4302

Helymutató: Marosvásárhely

2004. december 22.

Gagyi József csíkszeredai társadalomkutató, a Sapientia-EMTE oktatója, akit nemrég tüntettek ki a Székelyföld c. folyóirat idei szerzői díjával, 2004-ben két könyvvel is jelentkezett; az egyik, az Örökített székelykapu (Mentor, Marosvásárhely), alcíme Környezetek, örökség, örökségesítés egy székely faluban, a másik A krízis éve 1949 (Múltunk Könyvek, Pro-Print, Csíkszereda). Ebben a könyvében azt kutatta, hogy az erdélyi magyarság tömbben élő csoportja miként veszíti el önrendelkezésének utolsó foszlányait. Trianon után ugyanis még talpra tudott állni az erdélyi magyarság. A fordulat Gagyi könyve szerint 1949-ben történt, amikor a kezdetben kisebbségben lévő hatalmi elit nyeregbe került. Gagyi tudja, hogy a levéltárakhoz való hézagos hozzáférhetőség sok kérdőjelet és bizonytalanságot hagy a felvázolt képen. Az akkori sajtó által ábrázolt valóság ugyanis soha nem létezett. /Cseke Gábor: Változatok az autonómiára. A krízis éve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./

2004. december 28.

Az RMDSZ megalakulásának 15. évfordulójára emlékezett Marosvásárhelyen, dec. 27-én, a Kultúrpalotában az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete. Dávid Csaba, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Sebestyén Aba színművész jelezte, hogy az esten nemcsak az RMDSZ-re, hanem a hajdani Székely Színházra is emlékeznek. 1946. február 4-én jelent meg az a rendelet, amellyel megalapították a Székely Színházat, Tompa Miklóst nevezték ki igazgatónak. 1946. március 10-én nyitotta meg kapuit a Székely Színház Lehár Ferenc: A mosoly országa című operettel. /-vagy-: 15 éves az RMDSZ. Jubileum a nosztalgia jegyében. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 28./

2004. december 28.

Interaktív kiállítás-megnyitó volt december 15-én Marosvásárhelyen, a Bolyai-Gauss Információs és Dokumentációs Központban: Incze István fotóművész és fia, Incze István Botond képzőművész közös tárlatnyitója. Incze István országos és nemzetközi tárlatok résztvevője. Incze István Botond festményei lelki tájakat ábrázolnak. /(b. gy.): A színek világába. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 28./

2004. december 28.

A Magyar Játékszíni Társaság Életműdíjjal jutalmazta R. Fazekas Piroska szabadkai színművészt, és Hűség-díjat ítélt oda öt határon túli színművésznek: Soós Angélának, a szatmárnémeti Harag György Társulat tagjának, a marosvásárhelyi Szabó Ducinak, a temesvári Ferenczi Majának, a komáromi Bugár Bélának, illetve a szabadkai Medve Sándornak. Az 1997-ben létrehozott Magyar Játékszíni Társaság elnöke Horányi László, ügyvezető főtitkára a szatmári társulat volt irodalmi titkára, Kulcsár Edit, tagsága pedig a határon túli magyar társulatokból tevődik össze. Soós Angéla a vele készült beszélgetésben rámutatott, a színházi társalgónak, mint a közösségi élet egyik fontos színhelyének megszüntetése törést jelentett. Egy Tennessee drámában lépett hosszú kihagyás után Soós Angéla ismét szatmári színpadra 2002 tavaszán. /Dancs Artúr: Aki egész életét színpadon töltötte. Beszélgetés Soós Angéla díjazott színművésszel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./

2004. december 29.

Magyar miniszterek Románia új kormányában: Markó Béla államminiszter (miniszterelnök-helyettes) 1951. szeptember 8-án Kézdivásárhelyen született, 1974-ben végzett a Babes-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészeti Karán, magyar–francia szakon. 1976–1989 között a Marosvásárhelyen megjelenő Igaz Szó című irodalmi folyóirat szerkesztője; 1990-től a Marosvásárhelyen megjelenő Látó című irodalmi folyóirat főszerkesztője. 1989–1990 a Maros megyei RMDSZ alelnöke; 1990–1992 a szenátus Művelődési Bizottságának és Oktatási Bizottságának tagja; 1992 – az RMDSZ szenátusi frakciójának elnöke; 1992–1996 a szenátus Külügyi Bizottságának és Oktatási Bizottságának tagja; 1993-tól a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke. Írói tevékenység: Több verseskötet; gyermekverskötet, esszé- és tanulmánykötet. Nagy Zsolt informatikai és távközlési miniszter 1971. június 21-én Marosvásárhelyen született, Kolozsváron a Műszaki Egyetem végzett, mérnök, rendszer- és számítógép tudomány, informatika. Továbbképzésben vett részt Washingtonban és Budapesten. 1995–1999 az RMDSZ ügyvezető alelnöke, az ifjúsági főosztály vezetője; 1999–2003 – az RMDSZ ügyvezető alelnöke, 2003–2004 – az RMDSZ és a magyar Informatikai és Hírközlési Minisztérium együttműködési programjának koordinátora. 1998–2003 – az RMDSZ képviselője az Európai Demokrata Unió Vezető Tanácsában; 2003. október – az alkotmánymódosító népszavazást előkészítő országos kampánystáb vezetője; 2004 – az önkormányzati választásokat előkészítő országos kampánystáb vezetője; 2004 – a parlamenti választásokat előkészítő országos kampánystáb vezetője. 2004 – a Janovics Jenő Alapítvány elnöke. Borbély László közmunkaügyi és területrendezési tárca nélküli miniszter Marosvásárhelyen született 1954. március 26-án. Temesváron véezte az egyetemet, majd Bukarestben a Közgazdaságtudományi Egyetemen posztgraduális képzés. 1990–1994 – Maros megyei RMDSZ-elnök; 1990–1996 –képviselő, 1991–1994 – a képviselőházi RMDSZ frakció alelnöke; 1994–1996 – a képviselőház jegyzője, 1997–2000 államtitkár – Közmunkaügyi és Területrendezési Minisztérium; 1998 – az RMDSZ ügyvezető alelnöke, 2000-től képviselő.A 2002/2003-as tanévtől óraadó tanár a marosvásárhelyi Sapientia Egyetem Humán Tanszékén. Winkler Gyula kereskedelmi tárca nélküli miniszter 1964. március 14-én született Vajdahunyadon. Temesváron végzett, majd külföldön továbbképezte magát. Vajdahunyadon volt fejlesztési igazgató. RMDSZ Hunyad Megyei tanácsának tagja, Hunyad megyei alprefektus, az RMDSZ parlamenti képviselője (2000–2004). /Magyar miniszterek Románia új kormányában. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 29./

2004. december 29.

Hiába várta Benedek Imre, marosvásárhelyi szívgyógyász, RMDSZ-es politikus, hogy a szövetség felsőbb vezetősége elnézést kérjen az őt ért sérelmek miatt, és köszönje meg kitartását a szervezet mellett, a marosvásárhelyi orvos-politikusnak csalódnia kellett. Benedek, állítása szerint, csalás miatt nem lehetett a Maros megyei önkormányzat elnöke, legutóbb pedig egy névtelenségbe burkolózó RMDSZ-tisztviselő azzal vádolta, hogy önjelöltként jelentkezett az egészségügyi miniszteri tisztségre. A marosvásárhelyi orvos-politikus úgy döntött: fél év után „kipakol”, feltárja az őt ért sérelmeket. Benedek Imre cáfolta, hogy valaha is ilyesmit terjesztett volna önmagáról. Azonban mind a Szociáldemokrata Párt (PSD), mind a D. A. Szövetség szívesen látta volna Benedeket az egészségügyi tárca élén. Nemrégen Borbély László is elmondta, hogy ott szeretné tudni maga mellett a kormányban. A helyhatósági választások utáni belső megmérettetésen – Benedek állítása szerint – Lokodi Emőke Edit csalással került a megyei önkormányzat élére. „Azon az ominózus RMDSZ-ülésen, melyen négy személyt jelöltek az elnöki tisztségre, a második fordulót nem Lokodi nyerte nyolc szavazattal hét ellenében, hanem én. Nem volt szavazatszámláló bizottság, hanem Borbély László gyűjtötte össze a szavazócédulákat, felolvasta az eredményt, majd összetépte a papírokat. Ismerve az engem támogató kollégák számát, nekem már akkor gyanús volt, ezért összeszedtem az eltépett papírfecniket. Arra kértem Kelemen Atillát, számoljuk újra a szavazatokat; ő viszont elutasította ezt. Miután otthon összeragasztottam a cetliket, kiderült, hogy lényegében én győztem” – állította Benedek Imre, aki június 24-én átadta a dokumentumok másolatát Kelemen Atilla megyei elnöknek és az RMDSZ Szövetségi Elnöki Hivatalának, ahonnan még nem kapott választ. „Számomra ez lezárt ügy, erről nincs mit nyilatkoznom – utasította el a válaszadást Kelemen Atilla. Arra a kérdésre, hogy miért csak most tárta fel az általa vélt jogszabálysértéseket, Benedek Imre elmondta: a választási kampányban nem akarta rombolni az RMDSZ esélyeit. /Szucher Ervin: Benedek Imre: kérjen elnézést az RMDSZ! A marosvásárhelyi orvos-politikus szerint csalással választottak megyei tanácselnököt. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./

2004. december 31.

Dec. 29-én a marosvásárhelyi Kultúrpalotában nemcsak arról volt szó, hogy a Látó irodalmi folyóirat (az egykori Igaz Szó jogutódja) betöltötte a 15. évét, hanem arról is, hogy a szerkesztőség immár századik alkalommal rendezte meg a Látó Irodalmi Színpadot. Ezúttal a havonta az olvasók asztalára kerülő folyóirat csaknem teljes szerkesztőgárdája felvonult, tagjai olvastak fel műveikből. Gálfalvi György főszerkesztő-helyettes emlékezett, az eltelt időben voltak pénzügyi és egyéb természetű nehézségek is. A magyar nemzet, a magyar kultúra, irodalom egységes volta nem üres szólam, hiszen a Látó rendezvényein számos anyaországi és a Kárpát-medence más államaiban alkotó magyar írói közösség képviselői találkoztak a marosvásárhelyi magyar, irodalomszerető közönséggel. /(Máthé Éva): Tizenöt éves a Látó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 31./

2004. december 31.

Csegzi Sándor, a Marosvásárhely egyik alpolgármestere közölte, megkapta a táblabírósági, jogerős végzést, miszerint érvénytelen a közgyűlés régebbi határozata arról, hogy a Calarasilor főút ismét a Kossuth Lajos nevét fogja viselni. A tanácsi határozat után a Nemzeti Egységpárt helyi szervezete megtámadta a határozatot. Az érvényben levő helyhatósági törvény kimondta, hogy a városi utcákat, tereket a helyi önkormányzatok nevezhetik el, és a megyei névadó bizottságnak csak konzultatív szerepe van, ennek ellenére a Maros megyei Táblabíróság mégis a felpereseknek adott igazat. Emiatt újra a közgyűlés elé kell vinni az ügyet, és az RMDSZ-es többségű tanácsnak ismét határozatot kell hoznia a névváltoztatással kapcsolatban. A jó hír viszont az, polgármesteri hivatal 44 ezer euróért megvásárolja azt a házat, amely annak a kisebb épületnek a helyén áll, ahol Bolyai János a halála előtti éveit töltötte, így körvonalazódik a Bolyai-emlékház kialakítása. A határozat után az egyik központi román napilap azért támadta a döntést, ha a tanács közpénzen ingatlant vásárol, és azt ingyen, bérmentve átengedi annak az Erdélyi Műszaki Társaságnak, amelynek marosvásárhelyi részlegét éppen Csegzi alpolgármester vezeti. A Bolyaihoz kötődő hagyatékot össze kell gyűjteni, ezeket elhelyeznék a Bolyai emlékházban. /Máthé Éva: Egy hideg, egy meleg. Nem lesz Kossuth utca, de lesz Bolyai-emlékház. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 31./

2005. január 4.

Marosvásárhelyen Vártemplom református gyülekezete is apad évről évre. 2004-ben 47 gyermek születését regisztrálták, s 111 személyt kísértek utolsó útjára. Az egyházközségnek jelenleg 4323 tagja van. /Számvetés a Vártemplomban. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 4./

2005. január 4.

Marosvásárhelyen az év első civil rendezvénye Petőfi Sándor születésének megünneplése volt. Petőfi szobránál – Hunyadi László alkotásánál – január 1-jén megemlékeztek a 182 éve született költőről. A költő szobránál beszédet mondott Ábrám Zoltán, a Maros megyei EMKE elnöke, Csegzi Sándor Marosvásárhely alpolgármestere és Nagy László unitárius lelkész esperes. /Az első civil rendezvény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 4./

2005. január 6.

Deák Árpád képzőművész Simonyi-díjat kapott. Deák Árpád 1955-ben Marosvásárhelyen született. A kolozsvári képzőművészeti főiskolán évfolyamelsőként végzett, vizsgamunkája Szilágyi Domokos köztérre tervezett szobra. Ma is megtekinthető a főiskola területén. A rendszerváltás után járja a világot, s kitartóan kísérletezett grafikusként, szobrászként egyaránt. Deák Árpád szobrot állított Nagykárolyban (Károli Gáspár, Kaffka Margit), Nagyváradon (Szent László-legendák), Szatmáron (Petőfi Sándor), emléktáblát Ágyán (Olosz Lajos), Kibéden (Seprődi János), Máramarosszigeten (Hollósy Simon), Nagyváradon (Lorántffy Zsuzsanna), Simonyifalván (Simonyi Imre, Simonyi óbester). Grafikái, rajzai izgalmas kísérletek. A közeljövőben Aradon, a Jelen Házban plakettekkel és rajzokkal (versillusztrációk) jelentkezik. /Hevesi Mónár József: Szemlélet és magatartás. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./

2005. január 12.

Megdöbbenéssel vette tudomásul Lokodi Edit Emőke, a Maros Megyei Tanács elnöke, hogy december 28-án hozott határozatával a szocialista kormány épületestől, telkestől, berendezésestől a Művelődési és Vallásügyi Minisztériumnak adta át a marosvásárhelyi Park Szállót, mely annak használati jogát a gyulafehérvári székhelyű, ortodox érsekségre ruházta. Andrei érsek székhelye lesz az épület, aki azt nyilatkozta, hogy hetente két napot tölt majd el az épületben, ahol így közvetlen kapcsolatba kerülhet a Maros megyei ortodox hívőkkel. Lokodi Edit szerint az értékes ingatlant más célokra kellene felhasználni, állami intézmények működhetnének benne, és a megyei tanács vendégszobáit is ott akarták berendezni. Azt szeretné elérni, hogy az új kabinet vonja vissza a korábbi kormány erre vonatkozó határozatát. A Maros Megyei Tanács volt elnöke, Virág György 1990 óta megpróbálta elérni, hogy a megyei tanács vendégházává váljon az épület. Az épülettel együtt – Marosvásárhely szívében – egy 2800 négyzetméteres telek is az ortodox egyház fennhatósága alá kerül. /(Máthé Éva): Derült égből villámcsapás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./

2005. január 12.

Hirtelen elhunyt Szabó György Pál /Marosvásárhely, 1930. okt. 18. – Marosvásárhely, 2005. jan. 9./ tanár, művelődésszervező, a Maros megyei EMKE-szervezet tiszteletbeli elnöke. 1990-1991-ben az RMDSZ megyei alelnöke, majd elnökségi tagja. 1991-ben az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alapítója, 2001-ig a Maros megyei szervezet elnöke, 2001-től tiszteletbeli elnöke. A közművelődésben szerzett érdemeiért 1995-ben Kún Kocsárd-díjban részesült. Az EMKE Maros megyei elnökeként a kilencvenes évek elején kezdeményezte a Gyöngykoszorú népzene- és néptánc-találkozók sorozatát. Cikkei, tanulmányai jelentek meg a lapokban. /Elhunyt Szabó György Pál tanár. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./ Szabó György Pál a legmegbízhatóbb, legfáradhatatlanabb, legsegítőkészebb munkatársnak bizonyult. Sohasem kellett munkára biztatni. Igényes értelmiségi volt, emlékeztek rá Csirák Csaba és dr. Kiss László, a szatmárnémeti Szent-Györgyi Albert Társaság társelnökei. /Az Igen embere. Szabó György Pálra emlékezve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./

2005. január 12.

A Kriterion Alapítvány kuratóriuma Marosi Ildikó marosvásárhelyi irodalomtörténésznek ítélte oda a 2004-évi Kriterion-koszorút azért a több évtizedes kitartó munkásságáért, amelyet az irodalomtörténeti kutatások elmélyítése, az erdélyi magyar szellemi értékek feltárása és közkinccsé tétele terén kifejtett. Nevéhez fűződik, többek között, a két világháború közötti erdélyi művelődési-irodalmi élet legfontosabb alkotói munkásságának részletes feltárása. Marosi Ildikó kutatásai és könyvei nélkül nem lenne teljes az erdélyi magyar szellemi élet. A Kriterion-koszorút az alapítvány 1995-ben létesítette. Azóta díjazottjai között szerepelnek Jakó Zsigmond professzor, történettudós, Tompa Gábor, rendező, a Kolozsvári Magyar Színház igazgatója, a csíkszeredai KAM regionális és antropológiai kutatások központjának munkatársai, László Ferenc muzikológus, egyetemi tanár, Faragó József néprajzkutató, Gaál András, Márton Árpád képzőművészek és Zöld Lajos újságíró, a szárhegyi képzőművészeti alkotótábor létrehozói, Imreh István történész, nyugalmazott egyetemi tanár, Péntek János nyelvész, néprajzkutató, egyetemi tanár és Szilágyi Zsolt énekes, kórusvezető. /Kriterion-koszorú Marosi Ildikónak. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

2005. január 12.

Bukaresti és marosvásárhelyi bemutatása után Kolozsváron is megismerkedhetett az olvasóközönség Florica Ichim Tompa Gábor. Beszélgetések hat felvonásban /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ című színházi témájú könyvével. A könyvbemutatón jelen volt Váli Éva fordító is, a könyv ugyanis előzőleg román nyelven jelent meg. A kötet szerzője neves román színházkritikus. /Köllő Katalin: A hiábavalóság könyve. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

2005. január 13.

Január 12-én a Trianon című dokumentumfilm erdélyi körútjának soros állomáshelyén, Marosvásárhelyen a szervezők nem mutatták be a ,,letiltott” filmet, így a több száz fős közönség csupán a két meghívott vendég, Koltay Gábor rendező és Raffay Ernő történész előadását hallgathatta meg rendőri ,,érdeklődés” közepette. Koltay Gábor bejelentette, fölösleges volt meghurcolni a filmvetítést szervező Erdélyi Magyar Ifjak nevű társaságot, hiszen a nagyközönség úgyis megtekintheti a Trianont: mint értesült, a Duna Televízió hamarosan műsorára tűzi a tizennégy részes dokumentumfilmet. – Hargita megye új prefektusa, Constantin Strujan közleményében jelezte, hogy a székelyudvarhelyi filmbemutató társszervezője, az Udvarhelyi Fiatal Fórum 50 és 200 millió lej közötti pénzbírságra számíthat. A Hargita Megyei Rendőr-felügyelőség pénzbírságot rótt ki. – Markó Béla államminiszter, az RMDSZ elnöke emlékeztetett: Romániában valóban bizonyos engedélyekhez kötik egy film nyilvános vetítését a közintézményekben. Frunda György ügyvéd, az RMDSZ szenátora is hangsúlyozta, hogy jogilag formai hibák történtek. Frunda szerint nincs igazuk az erdélyi vetítéseket kifogásolóknak. Romániában nyilvánosan kellene vetíteni a Trianont, hogy mindenki megismerje a magyar álláspontot, s hogy a románok megértsék: ami nekik nemzeti ünnep, az a magyaroknak nemzeti fájdalom. /(vop): Marosvásárhelyen nem vetítették le a Trianont. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 13./

2005. január 14.

Január 13-án Marosvásárhelyen nem mutathatták be a Trianon filmet, ehelyett a Vártemplomban Koltay Gábor, a Trianon-film rendezője és Raffay Ernő történész tartott előadást. Kolozsváron, Székelyudvarhelyen rendőrségre hurcolták és 50-50 millió lejre büntették a szervező fiatalokat. Mivel nyíltan nem tilthatják be a filmet, a büntetés az engedélyezés elmulasztására hivatkozva történt. Gáspárik Attila, az Országos Audiovizuális Tanács alelnökét szerint nem legális a büntetés. A kormány részéről a feljelentés (Mona Musca művelődési miniszter asszony feljelentette a szervezőket) nagyon nagy hiba, mert a kormánypártok között jelenleg is tárgyalások folynak a kultuszminisztériumi helyek betöltéséről. Ráadásul a Vártemplom nem mozi. Az Erdélyi Magyar Ifjak /EMI/ EMI Trianon velünk él című közleménye szerint megdöbbenéssel értesültek a miniszter asszony tettéről, és megerősítik: a feljelentés nem helytálló, mivel az alkotást egyetlen helyszínen sem moziban vetítették/vetítik, hanem kulturális rendezvény keretén belül. Mint írják: „A feljelentés azért is meglepő számunkra, mivel a decemberi választásokon győztes pártszövetség változásokat ígért a romániai állampolgárok számára, azonban úgy tűnik, semmi sem módosult tavaly óta, amikor is a Wass Albert-felolvasómaraton miatt jelentették fel a marosvásárhelyi és kolozsvári EMI-s szervező csapatot, ugyancsak mondvacsinált indokok alapján. A romániai politikai elit még mindig nem eléggé érett az erdélyi magyarság történelmének elfogadásához, éppen ezért felkérjük – a jelenleg kormányon lévő – RMDSZ-t, foglaljon állást az ügyben és járjon közbe az illetékes szerveknél az eljárás mielőbbi megszüntetése érdekében.” /Nagy Botond: Nem mutathatták be a Trianon- filmet! = Népújság (Marosvásárhely), jan. 14./

2005. január 14.

1986. január 15-én több százan kísérték utolsó útjára Visky Árpádot /Székelyvécke, 1940. júl. 7. – Sepsiszentgyörgy, 1982. jan. 12./. Segítő- és egyben bajtársa, az akkor vállalatigazgató Király Károly megfújatta a konzervgyár dudáját. „Ez a gyermek már kicsi korától az igazság megszállottja volt. Székelyvéckén elemistaként képes volt szembeszállni a Marosvásárhelyről kiküldött tanfelügyelővel, mert úgy érezte, hogy igazságtalan volt vele szemben – idézte fel Visky Árpád fél évszázaddal ezelőtti arcát 85 éves édesanyja, Erzsébet. Visky Árpád 1963-ban végezte el a színművészeti főiskolát. Rövid időre Sepsiszentgyörgyre került, majd tíz éven keresztül, 1965 és ’75 között a marosvásárhelyi színház tagja volt. Innen ismét Háromszék fővárosába tért vissza. Számos irodalmi esten szerepelt Ady, Petőfi, Radnóti és József Attila verseivel. Utoljára Az öngyilkos, avagy a véres hurka bosszúja című Erdman-darabban lépett föl. Alig néhány nap múlva, egy színházi kocsmai összeszólalkozás következtében, amikor két civil ruhás szekus provokálta, nacionalista-soviniszta propaganda, valamint államellenes izgatás koholt vádjával 1983-ban letartóztatták, és öt évre ítélték. Sokáig azt sem tudták, mi van vele, hol keressék őt, mesélte édesanyja. Visky Árpádot 1984. augusztus 23-án részesítették elnöki kegyelemben, de már soha nem térhetett vissza a színházba. Egy ideig Sepsiszentgyörgyön dolgozott, majd a zárt városnak számító Marosvásárhelyen, a konzervgyárban talált menedéket, ahol minden tiltás ellenére Király Károly alkalmazta. – Valóságos idegroncsot csináltak belőle – emlékezett vissza Király. Megtört ember lett, aki a színpad hiányában már soha többé nem talált önmagára. Visszatért Szentgyörgyre, kisipari szövetkezetben alkalmazták, ahol játékokat készített. Nagy László Mihály újságíró, a Megyei Tükör egykori munkatársa volt azon utolsók egyike, akik 1986. január 12-én még életben látták Viskyt. „Reggel 9 órakor egy kézilabdameccsre igyekeztem, amikor összefutottunk. Kérdeztem: hová mész? Arra ki, jött a tömör válasz, és az erdő felé mutatott.” Visky Árpádot felakasztva találták az őrkői erdőben. Sokan ma sem hiszik, hogy önkezével vetett volna véget életének. Nagy László Mihály szerint nem annak az embernek a képét mutatta, aki öngyilkosságra készül. Egy másik újságíró, Kész Csaba Levente Vér és kötél című novellájában egy bizonyos P. Imre nevű hírhedt besúgót jelöl meg Visky gyilkosaként. Visky Árpád idős szülei most azon fáradoznak, hogy fiuk halálának huszadik évfordulójáig róla elnevezett alapítványt jegyeztessenek be. Szülőfaluja polgármestere, Szőcs Lajos Székelyvéckén a kultúrotthont keresztelné el róla, amelynek falán Hunyadi László szobrászművész Visky Árpád-portréja lenne. /Szucher Ervin: Woyzeck, a „megöngyilkolt” színész. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./

2005. január 17.

A korrupcióellenes törvény értelmében adott vagyonnyilatkozatok szigorítását tervezi Monica Macovei igazságügy-miniszter, aki szerint a nyilatkozati űrlapok részletesebbé tétele hozzásegítené a közvéleményt ahhoz, hogy alaposabban tájékozódhasson a köztisztviselők anyagi helyzetéről. Az érvényben levő törvény alapján a Tariceanu-kabinet a közelmúltban közzétette tagjai vagyonnyilatkozatait. Elmondható, hogy az RMDSZ-es miniszterek a kevésbé tehetős kormánytagok közé tartoznak. A miniszterelnök-helyettesek közül Markó Béla a „legszegényebb”: az RMDSZ elnöke egy 5,5 hektáros mezőgazdasági területet birtokol, ezenkívül van egy 1997-ben vásárolt 46 négyzetméteres lakása, valamint egy 2001-ben tulajdonába került 149 négyzetméteres lakóháza. Ezek adózási értéke összesen 1,127 milliárd lej. Az államminiszter tulajdonában van még egy 2001-es gyártmányú Renault Clio személygépkocsi és összesen 25 ezer euró értékű bankszámla. Érdekeltségeiként Markó a marosvásárhelyi Aranka György Alapítvány elnöki, illetve az RMDSZ elnöki tisztségét jelölte meg. A kormánypénzeket osztó Communitas Alapítvány élén betöltött tisztségről Markó kormányfő-helyettesi kinevezését követően lemondott. A kuratóriumot ideiglenesen Takács Csaba eddigi alelnök vezeti. Nagy Zsolt távközlési miniszter tulajdonában van egy 1999-ben vásárolt 70 négyzetméteres lakás, van egy 1996-os gyártmányú Ford és egy 2001-es gyártmányú Volvo személygépkocsija, valamint egy 10 ezer eurós bankszámlája. Nagy Zsolt az erdélyi magyar televízió létrehozását kezdeményező Janovics Jenő Alapítvány kuratóriumának elnöke, illetve a Progress Alapítvány elnöke. Markóhoz hasonlóan kinevezése után Nagy Zsolt kilépett a Communitas kuratóriumából. Borbély László területrendezési miniszternek nem kell lemondania az RMDSZ ügyvezető alelnöki tisztségéről, a politikus ugyanakkor a marosvásárhelyi Bernády György Alapítvány kuratóriumának vezetője marad. Borbély egy 140 négyzetméteres, 1,120 milliárd lej adózási értékű lakóházzal, egy lízingben vásárolt, 2004-es gyártmányú Volkswagen Passat személygépkocsival és 20 ezer euró értékű bankszámlával rendelkezik. Az RMDSZ-esek közül is talán a legkevésbé tehetős Winkler Gyula külkereskedelmi miniszter, aki egy fél lakóházat birtokol, egy 80 négyzetméteres lakást Vajdahunyadon, valamint egy falusi házat. Autója, bankszámlája nincs. /Salamon Márton László, Cseke Péter Tamás: Gazdag kormány, szegény magyarok. = Krónika (Kolozsvár), jan. 17./

2005. január 17.

A doni katasztrófa kezdetének 62. évfordulóján tartott megemlékező találkozót az EMKE Maros megyei szervezete. Marosvásárhelyen január 15-én a budapesti Hadtörténeti Intézet fiatal kutatói /Szabó Péter, Illésfalvi Péter és Babucs Zoltán/ tartottak előadást. 1943. január 12-én indult meg a szovjet hadsereg ellentámadása a Don vonalán, melynek nyomán 125 ezer honvéd esett el, sebesült meg vagy került fogságba. A 2000-es évek elején két kötetben adták ki 45 ezernyi elesett honvéd és munkaszolgálatos személyi adatait, a halál körülményeit és az elhantolás helyét. Berekméri Árpád Róbert marosvásárhelyi levéltáros, hadtörténeti kutató vetítettképes előadásán bemutatta Bárkány Zoltán főhadnagynak a fronton és a visszavonuláskor készített fényképeit. /B. Z.: Egy eltűnt hadsereg nyomában. = Krónika (Kolozsvár), jan. 17./

2005. január 17.

Január 15-én ülésezett a magyar-, és vallástanárok pedagógiai köre. A marosvásárhelyi Deus Providebit Házban tartott rendezvényen a Babes-Bolyai Egyetem Teológia Karának tanárai voltak a vendégek. Marton József tartott előadást a keresztény vallás történetéről. Az egyháztörténelem ismerete fontos a magyar irodalom tanításában. Marton József párhuzamba állította a nyugati és keleti társadalmak alakulását a kereszténység, illetve az ortodoxia hatására. „...Míg keleten a császár /cár/ akarata érvényesült, addig nyugaton az uralkodó csak pozitív, tételes törvényeket alkothatott – a természetjog alapján – a rendi gyűlésekkel együtt. A nyugati típusú kiváltságokkal, autonómiával, saját igazságszolgáltatással rendelkező városok, egyetemek, szervezetek megszületésére nem kerülhetett sor keleten, hiszen hiányzott hozzá a minta. Ezzel magyarázható, hogy az egyéni szabadságot sem deklarálták. /(bodolai): Magyar-, és vallástanárok pedagógiai köre. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./

2005. január 17.

Január 15-én Kolozsváron, a Gy. Szabó Béla Galériában megnyitották a Balaskóné Osváth Zsuzsa (1919–1998) akvarell-emlékkiállítást. Megnyitó beszédében Szőcs István kitért a Marosvásárhelyről elszármazott művésznő küzdelmes életére. Amikor férje, Balaskó Nándor Nyugatra távozott, itt hagyva őt két lányával, Osváth Zsuzsa nem roppant össze. /Ö. I. B.: Újra közöttünk B. Osváth Zsuzsa képei. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 17./

2005. január 17.

Bandi Kati az erdélyi ruhakreáció egyik legmarkánsabb egyénisége. Faliszőnyegeinek és ruháinak egy része most megtekinthető a Marosvásárhelyen, a Bernády Ház falain. A Bernády György Közművelődési Alapítvány kiadta Bandi Kati alkotásait tartalmazó albumát. /Nagy Botond: Átderengő időkből... = Népújság (Marosvásárhely), jan. 17./

2005. január 18.

A szászrégeni magyarok több éve próbálkoznak azzal, hogy köztéri szobrot állítsanak Petőfi Sándornak. Nagy András polgármesterjelöltként a választási programjában is megígérte, hogy polgármesterként teljesíti a magyarság ezen óhaját. Így 2005 első tanácsülésének napirendjére tűzték a szoborállítás ügyét. Titkos szavazáson 11 tanácsos mellette, 8-an ellene voksoltak, így ismét elesett a Petőfi-szobor felállítására vonatkozó határozattervezet. Anton Gheorghe, a Nagy-Románia Párt képviselője szó szerint idézve az aznapi Cuvantul Liber marosvásárhelyi napilapban megjelent vádakat: Petőfi Sándor az 1848-as forradalomban mintegy 40.000 románt gyilkolt le és részt vett több ortodox templom lerombolásában. Asztalos Gábor RMDSZ-tanácsos elmondta, megengedhetetlen az, hogy amikor Európa kapui előtt állunk, ilyen sértő és uszító vádak hangozzanak el. Nagy András polgármester elmondta, új, szakemberek által szolgáltatott érveket, tényeket gyűjtenek majd azért, hogy igazolják, milyen szerepe volt Petőfi Sándornak az 1848-as forradalomban, s egy következő tanácsülésen újra napirendre tűzik a szoborállításra vonatkozó határozattervezetet. Tamás Ibolya, a szászrégeni művelődési ház alkalmazottja, kultúrfelelőse, a Népszínház, a számtalan díjat elnyert Csim-bumm bábcsoport és a tánccsoport vezetője elmondta, hogy ünnepségsorozatot szervezett a polgármesteri hivatal, amelynek keretén belül egy délutánt a magyar kultúra értékeinek szenteltek. Beszámolót tartott a könyvtár, a múzeum, a művelődési ház, a helyi magyar lap, a Szászrégen és Vidéke. Anyagi problémáik vannak. A helyi Népszínház ugyanazokkal a díszletekkel játszik évek óta. A Népszínház műkedvelő magyar színészei ingyen játszanak. Gondot jelent, hogy a fiatalok közül alig jön el valaki a kulturális rendezvényekre. /Nagy Botond: A Petőfi-szobor várakozási listán marad. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 18./

2005. január 18.

1952-ben létrehozták a Magyar Autonóm Tartományt, az akkori szóhasználattal a „MAT”-ot. 2003-ban két tanulmány is napvilágot látott a tárgyban a Regio c. budapesti, negyedévenként megjelenő folyóirat 3. számában. Az első (A sztálini „kis Magyarország” megalakítása – 1952 szerzője Stefano Bottoni történész /akkor a bolognai egyetem PhD-hallgatója/ azt vizsgálta, mi késztette a román politikát erre. Annak nincs nyoma, hogy a tartomány ötlete személyesen Sztálintól származik – bár a szálak egyértelműen hozzá vezetnek, sem annak, hogy a román pártvezetésben egyáltalán fölvetődött volna az előzetes szándék és motivációja. Ebben az időszakban a lényeges politikai-gazdasági döntéseket kizárólag a szovjet tanácsadók rábólintásával, illetve sugallatára lehetett meghozni. Az erdélyi magyarság a döntést sajátos lelkesedéssel fogadta. Sok esetben az elkeseredett tiltakozásig ment a román reagálás. A szerző idézte a román pártvezetés vitájának jegyzőkönyvét az új alkotmány szövegéhez javasolt szovjet módosításokról. „Emil Bodnaras: A Magyar Autonóm Tartomány megjelenésével szükségesnek tűnik megszabni az ottaniak anyanyelvhasználatát a bírósági eljárások alkalmával. A bírókat és a népi ülnököket választják. Ha olyan személyt választanak, aki nem beszél románul, hogyan fog lezajlani az eljárás? Miron Constantinescu: A szovjet alkotmány szerint minden autonóm tartományban a bírósági eljárások a vádlott anyanyelvén zajlanak. Politikai értelemben ezen csak nyerhetünk. Azerbajdzsán [alkotmányát példának véve] úgy fogalmazhatnánk: »A Magyar Autonóm Tartományban a bírósági eljárások nyelve a magyar, de azokban a rajonokban, melyekben román vagy más nemzetiségű lakosság él, az adott nemzetiség nyelve.« Vannak ugyanis olyan rajonjaink, ahol a lakosság román: pl. Ludas, Marosvásárhely. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvt.: Ne menjünk tovább. Nem véletlen az, hogy az elvtársak nem tettek több megjegyzést. Hagyjuk így [...]. A bírósági eljárások román nyelven folynak, biztosítva az anyanyelv használatát. Ez a mi fejlettségi szintünkön elég.” Az egykori MAT választott-kinevezett vezetői bizonyítani próbálták egyrészt, hogy megbízhatóak, másrészt azt, hogy ez a közigazgatási forma eddig a lehető legjobb. Voltak elképzelések arra, hogy a fajsúlyosabb magyar intézményeket is a MAT-ba összpontosítsák, amiből annyi valósult meg, hogy az erdélyi magyarság körében beinduljon a többségi érdekek számára jótékony belháború, rivalizálás, áskálódás. Bottoni leginkább a MAT üvegházhoz hasonlító funkcióját látja, Marosvásárhelyből egy funkcionális régióközpontot emeltek az addig egyedüliként elismert Kolozsvár mellé. A másik tanulmány a csíkszeredai antropológus Gagyi Józsefé (Határ, amely összeköt), aki jó ismerője a kérdésnek, s a kor sajtóját is tanulmányozta. Politikai gesztusnak nevezte a MAT létrehozását, amit mindkét oldalon indulatosan félreértenek, komolyan vesznek. A magyarok előszeretettel érezték úgy, hogy védett területen, egyfajta „kicsi Magyarországon” élnek, a román lelkiismeret pedig azzal vigasztalta magát, hogy a MAT határai tulajdonképpen összekötnek. /Cseke Gábor: Változatok az autonómiára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 18./

2005. január 18.

A Marosvásárhelyi Rádió, a Gruppen-Hecc és a Hahota Társulat előadásai után Marosvásárhely legújabb színjátszó csoportja, a Madártej mutatkozott be. A Fülöp Gyula Levente vezette társulat többnyire klasszikus szerzők jeleneteiből válogatott. A Madártej csoport megalakította az „utánpótláscsapatot”, a MiniMadártejet, melynek tagjai V–VIII. osztályos gyerekek. /Szucher Ervin: Feltálalták a Madártejet. Újabb kabarétársulattal gazdagodott Marosvásárhely. = Krónika (Kolozsvár), jan. 18./

2005. január 19.

Időről időre kimondják, hogy a rendszerváltás után sohasem voltak olyan jók a román-magyar kapcsolatok, mint most. Ha visszagondolunk az elmúlt tizenöt évben kapott övön aluli ütések sorozatára, feltevődik a kérdés, hogy miben áll ez a pozitív változás? – kérdezte Nagy Botond, a lap munkatársa. Biztató jelek a magyarság életében észrevehetők: van saját magánegyetem, vannak egyházi iskoláik, (újra)felállíthatták néhai szobraik egy részét, van magyar nemzetiségű polgármester román többségű településen, magyar önkormányzati vezetők, prefektusok, miniszterek. A román új kormány irányulása ígéretesnek tűnik. A román miniszterelnök első hivatalos külföldi útja Budapestre vezetett, ahol kedvező fogadtatásban részesült. Közben a helyzet nem felhőtlen: a ciántechnológiás aranybánya kérdése, a még mindig fellépő cenzúra, a magyar kártya kijátszásának ügye(i) és még sok egyéb visszahúzó tényező máig él. Gyakoriak a magyarok ellen uszító szólamok a médiában, és a politikum bizonyos köreiben, a marosvásárhelyi román napilapban a Szent Korona és Petőfi Sándor büntetlenül meggyalázható, zavartalanul garázdálkodhatnak a történelemhamisító nemzetgyűlölők. /Nagy Botond: Jó úton, jó cél felé...(?) = Népújság (Marosvásárhely), jan. 19./

2005. január 19.

Jogilag nem támadható meg az a kormányhatározat, mellyel a Nastase-kabinet egyik utolsó munkanapján az ortodox egyháznak adta át a Marosvásárhely szívében lévő Park Szállodát, jelezte Frunda György. Az ortodox egyháznak átjátszott marosvásárhelyi Park Szálló a legfrissebb példa arra, hogy miként tesz különbséget a kormány a vallásfelekezetek, etnikumok között. Ha lenne egy magyar emberi jogokat védő egyesület, azt kellene javasolnia az egyházaknak, kérjenek ők is szállodát a kormánytól. Ha pedig nem kapnak, pereljék be diszkrimináció okán az államot, és vigyék a strasbourgi emberjogi bíróságig az ügyet, írta Gazda Árpád. /Gazda Árpád: A peres út. = Krónika (Kolozsvár), jan. 19./

2005. január 19.

Irodalmi kör indul Marosvásárhelyen Súrlott Grádics néven, amely január 20-án tartja első összejövetelét. Bölöni Domokos író-publicista, a kör vezetője úgy tájékoztatott, az első alkalommal Székely-Benczédi Endre olvas fel verseiből, majd a Nagy Pál irodalomkritikus, Nagy Attila költő és Nagy Miklós Kund szerkesztő értékelik a verseket. Azért választották a Súrlott Grádics nevet, mert a múlt század elején Marosvásárhelyen működött egy ilyen nevű vendéglő, amelyben a magyar irodalmi élet kiválóságai gyakran megfordultak. /Bakó Zoltán: Súrlott Grádics: irodalmi kör indul Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), jan. 19./

lapozás: 1-30 ... 2881-2910 | 2911-2940 | 2941-2970 ... 4291-4302