udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
4302
találat
lapozás: 1-30 ... 3031-3060 | 3061-3090 | 3091-3120 ... 4291-4302
Helymutató:
Marosvásárhely
2005. március 19.
Sütő András a vele készített beszélgetésben kitartott amellett, hogy az 1990 márciusi marosvásárhelyi események következetesen pogromnak nevezi. A román sajtó csak 20-ától számítja az eseményeket. Március 19-ről szeretnének megfeledkezni. Sütő András hangsúlyozta: „azt a vandál támadást, amelyet mindmáig felelősségre nem vont személyek 1990 márciusában Marosvásárhely magyar lakossága ellen szerveztek és több napon át elkövettek, valójában pogromnak nevezik.” A „város magyarsága ellen uszító, véres tettlegességre vetemedő személyek között számos katonatiszt és kriptoszekus vett részt”. A kétezer főnyi román tömeg kiáltozta, amikor az RMDSZ-székházba menekültek magyarok: „Hozzátok ki őket, hogy akasszuk fel őket”! Ezért kell pogromról beszélni, nem pedig „sajnálatos eseményekről”, „etnikai konfliktusról”, no meg „kölcsönös uszításuk következményéről”. A román sajtó – és természetesen a többségi közvélemény – mai napig sem ismerte be, hogy Marosvásárhelyt „katonai szervezettséggel” beszállított havasi és mezőségi (részint leitatott) parasztok vandál támadása és a város magyar lakosságának önvédelmi küzdelme zajlott le. Sütő a pogromot kiváltó okok közül a legfontosabbat említette: „a diktatúra több évtizedes nacionalista – s végül fasisztoid – kurzusának következményét, azt a lelki kútmérgezést”. Az akkori román politikai garnitúra rettegett, hogy a magyarok egyenjogúsági követelései miatt elveszítheti Trianon óta megszakítás nélkül gyakorolt „nagynemzeti előjogait”. Sütő hozzátette: „A marosvásárhelyi magyarellenes pogrom története valóban még nincs megírva. Tizenöt év alatt néhány személyes emlékirat jelent csak meg: szakszerű adatgyűjtés, kutatás még csak el sem kezdődött”. Előzőleg, február 10-én volt a gyertyás-könyves marosvásárhelyi tüntetés Sütő vezetésével, több mint százezer magyar gyűlt egybe. Az azóta eltelt időszakban jelentkezett csoportosulásokat elítélte Sütő András. Szerinte kárt okozhat „a kezdetben még „belső ellenzéknek” nevezett szakadár csoportosulások retorikai radikalizmusa és immár a gyűlöletkeltésben vétkes demagógiája.” Jól gondolják vajon, hogy Romániában románok nélkül is lehet politizálni? /Mózes Edith: Véres napok múltán – beszélgetés Sütő Andrással. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 19./2005. március 19.
Még nem lehet tudni, hogy létrejön-e ma a Markó Béla RMDSZ elnök és Tőkés László református püspök közötti találkozó, amelynek helyszínéről napok óta vitatkoznak a felek. Az RMDSZ elnöke, Markó Béla kitart a szövetség marosvásárhelyi elnöki hivatala mellett, Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke pedig továbbra is ragaszkodik, hogy semleges helyszínen kerüljön sor a találkozóra. Tőkés László elmondta: az EMNT képviseletében március elsején kezdeményezte a tavaly októberben megszakadt párbeszéd folytatását, szem előtt tartva az autonómia témáját. „Ha tehát meghiúsul ez a találkozás, az nem miattunk történik”, összegezte véleményét Tőkés László. /Köllő Katalin: Köcsög utca kizárva? A helyszínen múlhat a Markó–Tőkés találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 19./2005. március 21.
Nem jött létre a március 19-re tervezett találkozó Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke és Tőkés László püspök, az EMNT elnöke között, noha mindketten Marosvásárhelyen tartózkodtak, ahol a 15 évvel ezelőtti események évfordulójára rendezett megemlékezéseken vettek részt. /Nem került sor a Markó–Tőkés találkozóra. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./2005. március 21.
1990 „fekete márciusáról” emlékeztek meg március 19-én Marosvásárhelyen: a Bernády Házban az RMDSZ találkozott az akkori események áldozataival, este a Kultúrpalotában pedig Kincses Előd meghívottai idézték fel a véres napokat. Az RMDSZ meghívta azokat, akik 1990. március 19-én a Bolyaiak terén a szövetség akkori székházának padlásán rekedtek. A találkozón jelen volt Markó Béla, az RMDSZ elnöke is. E rendezvényre várták az akkori események áldozatainak – Gémes István, Csipor Antal, Kis Zoltán – leszármazottait, illetve a börtönt megjárt Cseresznyés Pált és Juhász Ilonát, valamint Sütő András írót. Ugyancsak Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota nagytermében Kincses Elődnek, a márciusi események egyik főszereplőjének a meghívására Schmidt Mária történész, a budapesti Terror Háza Múzeum igazgatója és Gabriel Andreescu, a bukaresti Emberi Jogok folyóirat igazgatója tartott előadást. A megemlékezésen részt vett Tőkés László püspök és Király Károly, az RMDSZ volt elnöke. Tizenöt évvel ezelőtt, Marosvásárhelyen, egy gyógyszertár bejáratán feltüntetett magyar felirat felbőszítette a román tömeget, amely március 16-án randalírozott a városban. Az események 19–20-án tetőztek, amikor a Görgény völgyéből behozott parasztok a város főterén Bolyai és Sütő András életét követelték. Az RMDSZ-székház padlásán rekedt akkor 78 személy. Annak ellenére, hogy a hatóságok biztonságos elvonulást ígértek számukra, fizikai bántalmazás árán hagyhatták el csak az épületet, Sütő András író elvesztette fél szemét. Március 20-án a város magyarságának békés tüntetését a főtéren román falvakból újból behozott, gyűlöletre buzdított csoportok zavarták meg, botokkal felfegyverkezve estek neki az atrocitások ellen tiltakozóknak. Markó Béla beszédében úgy vélte, 15 évvel ezelőtt Marosvásárhelyen dőlt el, hogy az erdélyi magyarság politikai eszközökkel akarja jogait kivívni, ugyanakkor nem engedi magát erőszakkal elhallgattatni. 1990-ben ez volt a szándék: a román–magyar konfrontációt, egy a boszniai vagy koszovói példához hasonló útra terelni, amelyen a magyarság jogköveteléseit véres erőszakkal akarták eltiporni. A magyarságot nem lehetett olyan útra vinni, amelyet nem akart: ehelyett példás összefogással saját kezébe vette a sorsát, felemelte a fejét és szembe fordult az erőszakkal. /Marosvásárhelyi mementó a „fekete márciusról”. Külön megemlékezést szervezett az RMDSZ és Kincses. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./2005. március 21.
Március 19-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában dr. Kincses Előd, a Maros megyei Nemzeti Megmentési Front volt alelnöke szervezésében megemlékezést tartottak, amelyen felidézték az 1990-es márciusi eseményeket. A 15 évvel ezelőtt történtekről Schmidt Mária történész, a budapesti Terror Háza Múzeum igazgatója és Gabriel Andreescu politológus, lapszerkesztő beszélt. Dr. Kincses Előd szóvá tette, hogy bár az RMDSZ most kormányzaton van, még mindig nem derítették ki az 1990-es marosvásárhelyi események kezdeményezőit, felbujtóit. Azóta 40 magyart és cigányt ítéltek el, de az igazi vétkesek büntetlen maradtak. Az ügyvéd elmondta, a romániai magyar autonómia-törekvések csakis összefogással érhetők el, ezért meghívta a rendezvényre az RMDSZ szenátorait és parlamenti képviselőit, de senki sem jött el, kivéve Kerekes Károly képviselőt. Sütő András betegségére hivatkozva maradt távol, eljött viszont a Ceausescu rendszer két ellenállója: Király Károly és Tőkés László püspök. Fehér karácsonytól a fekete márciusig címmel készült videofilm idézte a nagyszámú közönségnek az 1989. december 22. és a 1990. március 20-a között Marosvásárhelyen történteket. Schmidt Mária felolvasta Orbán Viktornak a Fidesz Polgári Párt elnökének az üzenetét. Schmidt Mária történész kifejtette, Tőkés Lászlónak sikerült maga mögé állítani Temesvár lakosságát. Ez forradalom volt – vélte a történész, az viszont, ami Bukarestben történt, az kételyeket ébreszt. Az 1989. december 21-i népgyűlésen a zavargásokat kirobbantók, majd a mai napig se tisztázott terrorista diverzió arra utal, hogy titkosszolgálati erők álltak a háttérben. A Szekuritáténak és a párt másodvonalbeli politikusainak kapóra jött Temesvár, hogy ennek ürügyén megrendezzék a bukaresti forradalmat. A figyelemelterelés, a dezinformálás voltak a visszarendeződés eszközei. Romániában a pártállami rendszert saját politikai elitje buktatta meg, így a rendszerváltás felemásra sikerült. Ameddig nem derül ki, hogy kik lőttek 1989 decemberében, kik szervezték a márciusi pogromot, kik irányították a bányászokat Bukarestbe, addig nem teljesedik ki a rendszerváltás. Gabriel Andreescu elmondta, hogy 1989 decemberében nem számolták fel a Szekuritátét, csupán a hadsereg hatáskörébe helyezték azzal a feltétellel, hogy a hadügyminisztérium három hónapig biztosítsa a titkosszolgálat tagjainak fizetését, majd ezt követően felszámolják őket. A három hónap márciusban járt le. Gabriel Andreescu Emil Constantinescu volt államfő könyvéből idézett, aki leírta, hogy a titkosszolgálat 1990-től, de mandátuma alatt is a román-magyar konfliktust tévesen állította be és szándékosan félretájékoztatták az államhatalmi szerveket. Gabriel Andreescu kifejtette: kétségtelenül Ion Iliescu az 1990 márciusi események stratégája és munkáját Virgil Magureanu a Román Hírszerző Szolgálat első vezetője segítette. 1990. március 19-én Ion Iliescu Virgil Magureanu társaságában Temesváron tartózkodott, ahol az ottani értelmiségiek arra kérték, szervezzenek egy barátság felvonulást, amelyen jelezni kívánták, lehet megoldást találni a marosvásárhelyi konfliktusra, mire Iliescu kijelentette, a románok és a magyarok között akkora szakadék van, hogy azt már lehetetlen áthidalni. Virgil Magureanu hozzáfűzte: Erdély egy puskaporos hordó, nincs mit tenni... Valójában az történt, hogy március elején az Országos Nemzeti Megmentési Front állandó bürója – amely a volt kommunista pártvezetőkből is állt, mint Ion Iliescu, Silviu Brucan, Dumitru Mazilu és Petre Roman – titkos ülésen eldöntötte, hogy kirobbantják a marosvásárhelyi etnikai konfliktusokat, aminek célja egyértelműen a hatalom átmentése volt. Az RMDSZ kormányon van, így most joggal kérheti, hogy a 15 évvel ezelőtti eseményekre a jelenlegi hatalom fényt derítsen, hangoztatta Gabriel Andreescu előadásában. A rendezvényre eljött Vasile T. Suciu nyugalmazott rendőrtiszt és Judea Ioan ny. ezredes, az 1990-es márciusi események egyik főszereplője, aki az igazát tisztázni szerette volna, így a rendezvény szünetében szót kért, azonban a hallgatóság azt nem engedélyezte. /Vajda György: Le kell bontani a hazugság falát! A titkosszolgálat szervezte a forradalmat és a pogromot. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./ Bögözi Attila újságíró úgy minősítette, hogy Tőkés László az 1989-es romániai fordulat elindítójaként nem tudott megmaradni a hősök panteonjában, továbbá Kincses Előd, Marosvásárhely fekete márciusának egyik kulcsembere sem tudott megmaradni annak a nagyformátumú politikusnak, akinek 1990. március 20-án „a főtéren tüntető magyar tömeg – ma már tudjuk azt is, hogy tévesen – látta”, ugyanis a „főáramlatából a perifériára sodródott”. Az újságíró nem érti, miért kellett Kincses Elődnek rászervezni még egy másik rendezvényt az emlékezésre. Szerinte a Pestről jött Schmidt Mária történész (a Terror Háza Múzeum igazgatója) olyan szinten, mintha ezt első osztályosoknak tenné, elmesélte, hogy milyen is volt az élet a Ceausescu-korszakban. /Bögözi Attila: Ha emlékezni külön kottyan kedve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./2005. március 21.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke keményen bírálta az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvény tervezetét. A 15 évvel ezelőtti marosvásárhelyi események emlékére tartott rendezvényen Tőkés annak a véleményének adott hangot, miszerint a törvénytervezet semmi újat nem hoz és kikerüli a fő követelést, a közösségi autonómiát. A kulturális autonómia fogalma nincs világosan meghatározva, ezért „bármit el lehet adni a kulturális autonómia ürügyén”. /Tőkés: Az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete hamis alternatíva a kulturális autonómiára. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./2005. március 21.
A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum volt a házigazdája a Bolyai nevet viselő iskolák találkozójának, melyen hat anyaországi és három határon túli magyar iskola képviseltette magát. Bálint István, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója köszöntötte a jelenlevőket, a budapesti, a zentai, a mosonmagyaróvári, a kecskeméti, szombathelyi, a salgótarjáni, az ócsai és az aknaszlatinai iskola tanárait és diákjait. Kötő József államtitkár kifejtette, helyt kell állni, talpon kell maradni, versenyképesnek kell lenni, minőséget kell teremteni oktatásban, kultúrában egyaránt. Kötő Németh Lászlónak a minőség forradalmával kapcsolatos eszméjét idézte. A nyolc Bolyai nevét viselő iskola vezetői a tanintézmények közti szoros együttműködés reményében alapszerződést írtak alá. 2002. után újból Marosvásárhelyen talált otthonra a Bolyai-vándordíj. A díjat az az iskola kapja, amely a Bolyai-vetélkedőt megnyeri. /Mészely Réka: A Bolyai nevet viselő iskolák találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 21./2005. március 21.
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztály Aranyosszék-konferenciát szervez június 10–11-én. Aranyosszék a Székelyföld legnyugatibb régiója. Átfogó kutatását Orbán Balázs kezdeményezte. Jankó János monográfiája /Torda, Aranyosszék, Torockó magyar (székely) népe. Budapest, 1893/ a szék határait „Torda, Aranyosszék és Torockó magyar (székely) népére” terjesztette ki. Demény Piroska: Aranyosszék népzenéje. Budapest, 1998; Keszeg Vilmos: Aranyosszék népköltészete I–II. Marosvásárhely, 2005. /Aranyosszék-konferencia előkészítése. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 21./2005. március 22.
Petre Roman kategorikusan elutasította Király Károlynak azt a vádját, miszerint ő is hibás lett volna az 1990-es marosvásárhelyi márciusi események miatt. A Nemzeti Megmentési Front (NMF) egykori magyar alelnöke kijelentette, hogy Ion Iliescu és Petre Roman a felelős a románok és magyarok közötti véres konfliktus kirobbanása miatt. Petre Roman szerint akkori számos határozata és intézkedése végül „modell értékű interetnikai együttélést eredményezett”. A volt kormányfő szerint Király Károly cselekedetei nem a két nép békés együttélését, hanem a konfliktus elmérgesedését szolgálták. „A márciusi események idején is aktív volt a titkosszolgálat Marosvásárhelyen” – ezt Ioan Judea nyugalmazott mérnök ezredes ismerte el, aki 15 évvel ezelőtt a marosvásárhelyi városi tanács elnöke volt. „Én, mint a városi tanács elnöke, nem szüntettem meg a titkosszolgálati szerveket, amelyek azelőtt léteztek. December 26-án azt mondtam nekik: „ti az országot és a népet szolgáltátok az eskütökhöz híven. A vezetőség megváltozott, és aki nem akarja továbbra is szolgálni az országot és a népet – ahogyan megesküdött –, az szabad.” Senki nem távozott. Akkor kiadtam a parancsot, hogy lássák el feladatukat és teljesítsék kötelességüket. Én minden reggel hét órakor megkaptam a szigorúan titkos jelentést a marosvásárhelyi rendőrség parancsnokától” – fejtette ki Ioan Judea a Duna Tv-nek. /1990 elején is működött a Szekuritáté. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 22./2005. március 22.
Virágvasárnapon, március 20-án Marosvásárhely kilenc református templomában 343 ifjú konfirmált. Az igét a gyülekezetek lelkipásztorai hirdették, két gyülekezetben viszont magyarországi vendéglelkész szolgált, egyikük a december 5-e előtti erdélyi lelkészi szolgálatot viszonozta. Az idén konfirmálók létszáma általában minden gyülekezetben csökkent a tavalyihoz viszonyítva. /Ábrám Noémi: Virágvasárnapi konfirmáció. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 22./2005. március 23.
Naiv kérdést ismételget ezekben a napokban a magyar sajtó, főleg az anyaországbeli: köze van-e a szekunak Marosvásárhely 1990-es fekete márciusához? Természetesen köze van, a romániai magyar újságok már akkor megadták a választ: nyakig benne volt! A román nagypolitikának az erdélyi magyarság megijesztésére, másrészt a hírszerzés „demokratikus alapon való” újraszervezéséhez volt szüksége, ez sikerült is. Megerősödött a posztkommunisták szélsőséges nacionalista gyűjtőszervezete, a Vatra Romaneasca, több tízezer magyar települt ki az országból, s a Magureanu féle Román Hírszerző Szolgálat (SRI) is létrejött (a szekuból). A politikának egy előre megfogalmazott forgatókönyve érvényesült. Március 15-én, a Szatmárnémetiben megrendezett előjátékon már csattogtak a szekus-botok. A többnyire sport melegítőbe öltözött fiúk először a székesegyház előtt parkoló magyarországi rendszámú kocsikon próbálták ki vitézségüket. Az autókat rendre felborították, előfutó gazdáikat pedig megverték. Erdődön elvágják a közben odasereglett mintegy két-háromezer magyar ünnepségéhez felszerelt mikrofonok, hangosítók zsinórját. Az elhíresült Judea ezredes már beismerte a szekusok közreműködését Marosvásárhelyen. /Sike Lajos: Botos előjáték. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./2005. március 24.
Marosvásárhely egyik legfontosabb műemlék épülete, a Kultúrpalota új működési szabályzata szűkítette azoknak a tevékenységeknek a körét, amelyek megengedettek az épületben. Ioan Judea nyugalmazott ezredes, a Hősök Kultusza nevű, a magyarságra szakosodott „civil” egyesület elnöke kifogásolta, hogy a Kultúrpalotában minden az Osztrák-Magyar Monarchiára emlékezteti. Szerinte „románabbá” kellene változtatni az épületet. Ha a Kultúrpalota a magyaroké, akkor írják ki, hogy Magyar Kultúrpalota. Nos, ebben egyetért a lap munkatársa Judea ezredessel, aki 1990-ben Sütő András fél szemének kiverésénél asszisztált. A Kultúrpalota a magyar szecesszió műremeke, s annak is kell maradnia. /Bálint Zsombor: Egyetértünk, Judea úr! = Népújság (Marosvásárhely), márc. 24./ 2005. március 24.
A több mint 300 éves marosvásárhelyi katolikus oktatás hagyományainak folytatásaként indult be az elmúlt év őszén az első katolikus kilencedik osztály. Azok az intézmények (az Unirea valamint a Művészeti Líceum), amelyek egykor a katolikus egyház tulajdonát képező épületekben működnek, helyhiányra hivatkozva elutasították az osztály befogadását, végül is a Bolyai Farkas Líceum nyújtott lehetőséget és biztosított tantermet az oktatás elkezdésére. A marosvásárhelyi Római Katolikus Főgimnázium Öregdiákjainak Baráti Társasága, amelyet Sanctus Emericus (Szent Imre) néven jegyeztek be, azon munkálkodik, hogy fokozatosan visszaépítse az iskolát. A társaság az 1948-ban bezárt II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium egykori diákjaiból áll. Az Öregdiákok Tanácsa dr. Péterfi Mihály professzor vezetésével kezdte meg tevékenységét, s 2004-től dr. Jeremiás Béla vezetésével folytatta. A 2002-es ünnepségre emlékkönyv is készült Páll Géza és Péter Mihály professzor szerkesztésében. 2004. szeptember 15-én megindulhatott a katolikus osztály 19 tanulóval. A Kanizsai Gyöngyvér irányításával működő osztályban sokoldalú munka folyik. A régi katolikus főgimnáziumnak gazdag könyvtára volt, most mindent elölről kell kezdeni. Elkezdték a könyvek gyűjtését. /(b.): Épül a katolikus oktatás. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 24./2005. március 25.
Ion Iliescu volt elnök szerint a magyarok okozták az 1990 márciusi marosvásárhelyi etnikai konfliktust. Szerinte a románok és magyarok közötti verekedést a román lakosság által gyanakvással tekintett március 15-i magyar rendezvények robbantották ki. „Az egész amiatt történt, ahogyan a március 15-i rendezvények folytak. Olyan jellegük volt, amelyet a román lakosság gyanakvással figyelt. Felmerült a szegregáció és az oktatási különválás kérdése” – mondta Iliescu. Arra a kérdésre, hogy tagja-e még a Vatra Romaneasca Szövetségnek, Iliescu elmondta, annak idején benyújtotta tagsági kérelmét, és arra enged következtetni, hogy jelenleg is tagja a szervezetnek. /Iliescu a magyarokat hibáztatja. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./2005. március 25.
Tariceanu miniszterelnök az Európai Befektetési Bank elnökével, Philippe Maystadttal találkozott Brüsszelben. A felek megegyeztek a következő négy év finanszírozási ütemét monitorizáló munkabizottság létrehozásáról. „Romániának kötelező módon azokat a projekteket kell előnyben részesítenie, amelyek az európai infrastrukturális fejlesztési tervekbe illeszkednek – szögezte le a kormányfő. Ez azt jelenti, hogy Brassó–Marosvásárhely–Kolozsvár–Nagyvárad–Bors nyomvonalon haladó észak-erdélyi autópálya építését kizárólag a román költségvetésből lehet majd finanszírozni. A Adevarul szerint ez azt is jelentheti, hogy a munkálatokat leállítják. /Stratégiaváltás autópálya-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./2005. március 25.
Az RMDSZ heti sajtóértekezletén elsősorban a kisebbségi törvénytervezetet, az Adó- és Pénzügyi Törvénykönyv módosításának kérdését, valamint Románia csatlakozási szerződésének aláírását érintették. Markó Béla miniszterelnök-helyettes elmondta: az RMDSZ a múlt hét végén emlékezett meg az 1990. március 19-i és 20-i marosvásárhelyi eseményekről. Mint mondta, 15 évvel ezelőtt Marosvásárhelyen dőlt el, hogy az erdélyi magyarság politikai eszközökkel, párbeszéd útján akarja jogait kivívni. Márton Árpád képviselő, az RMDSZ képviselőházi frakciójának elnöke ismertette a kisebbségi törvénytervezetet. Elmondta: az RMDSZ konzultál a magyar civil- és ifjúsági szervezetekkel, a történelmi egyházakkal, közéleti személyiségekkel a törvénytervezet ügyében. Márton Árpád hangsúlyozta, a kerettörvény megfelel az alkotmány előírásainak. A tervezet leszögezi a kisebbségi szervezetek státusát. Az RMDSZ kifogásolja, hogy a művelődési szférában, a humanitárius segélyszolgálatokra és az egyházakra vonatkozóan meg kívánnak szüntetni bizonyos adókedvezményeket. /Az RMDSZ az Európai Néppárt tagjaként is lobbizik a csatlakozási szerződés aláírásáért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 25./2005. március 25.
A 70 éves Terényi Ede zeneszerzőt köszöntötték március 24-én Marosvásárhelyen, a Kultúrpalota nagytermében. A marosvásárhelyi születésű, Kolozsváron élő zeneszerző-zenepedagógus az ünnepi hangverseny szünetében legújabb kötetei mellett képzőművészeti alkotásaival is bemutatkozott. A művész különböző technikák – pasztell, grafika, szén, tempera – felhasználásával készítette alkotásait. /Terényi Edét köszöntötték. = Krónika (Kolozsvár), márc. 25./2005. március 25.
Március 20-án nyílt meg Zsigmond Aranka Erdélyből, Nagybaconból elszármazott képzőművész grafikai kiállítása New Yorkban, a New York-i Első Magyar Református Egyház Kossuth Termében. Tamás Anna Marosvásárhelyről elszármazott textilművész nyitotta meg a kiállítást. Az 56 grafikából, egy portréfestményből és egy faliszőnyegből álló tárlat munkáiban a művész mindig az erdélyiséget fogalmazta meg. /Balázs Lehel, New York: Zsigmond Aranka tárlata New Yorkban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 25./2005. március 26.
A magyar kormány kénytelen határozottan visszautasítani Ion Iliescu nyilatkozatát, amelyben – román lapok híradásai szerint – a volt román államfő a magyarokat tette felelőssé a 15 évvel ezelőtti marosvásárhelyi véres eseményekért – közölte László Boglár kormányszóvivő budapesti sajtótájékoztatóján. A magyar kormány megítélése szerint a nyilatkozat nincs összhangban a magyar-román kétoldalú kapcsolatok utóbbi években bekövetkezett fejlődésével, amelynek végső célja a tényleges és fenntartás nélküli együttműködés, a nemritkán, főként román politikusok által hangoztatott történelmi megbékélés. László Boglár a magyar kormány számára érthetetlennek nevezte a tavaly decemberben leköszönt államfő szavait. Az ugyanis a nemzetközi közvélemény előtt is tudott, hogy a romániai magyar nemzeti kisebbség a 15 évvel ezelőtti véres konfliktus szenvedő alanya és nem kirobbantója volt – mondta László Boglár. Hozzátette: Ion Iliescunak tudnia kell, hogy a Ceausescu-időszak végén a romániai magyarságnak európai normák szerint megengedhetetlen, erőszakos asszimilációt kellett megélni. /A magyar kormány visszautasítja Ion Iliescu szavait. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 26./2005. március 26.
Eugen Nicolaescu liberális képviselő, a PNL szóvivője sajtótájékoztatón kijelentette: az észak-erdélyi autópálya ügyét a kormány az idén levette napirendről, mivel nincs pénz rá. Legkorábban 2006-ban beszélnek majd róla. A képviselő elmondta, hogy Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök Brüsszelben tárgyalt Philippe Maystadttal, az Európai Beruházási Bank (BEI) igazgatójával ebben az ügyben, illetve arról, hogy csökkent a pénzintézet által Romániának folyósított kölcsönök volumene. Az észak-erdélyi autópálya az RMDSZ választási programjának része volt, Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke azóta is több nyilvános szereplésen hangsúlyozta, hogy az RMDSZ ragaszkodni fog a dologhoz, és mint legutóbb Marosvásárhelyen is mondta: „lesz erdélyi autópálya”. /Mózes Edith: Veszélyben az észak-erdélyi autópálya ügye! = Népújság (Marosvásárhely), márc. 26./2005. március 29.
Traian Basescu államfő kijelentette, hogy egyelőre „félreteszi” az észak-erdélyi autópálya ügyét az úgynevezett IV. páneurópai korridor hazai szakaszának megépítése javára. Nem mondta ki, hogy ezzel végleg lemondana a (Bukarest)-Brassó-Marosvásárhely-Kolozsvár-Bors autópályáról, de jelezte, arra egyelőre nincs pénz. Markó Béla miniszterelnök-helyettes határozottan leszögezte: az RMDSZ programjában az észak-erdélyi autópálya megépítése főhelyen szerepel, az RMDSZ nem érthet egyet azzal, hogy az autópálya építési folyamatát leállítsák. /Gyarmath János: Észak-Dél háború a láthatáron? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./2005. március 30.
A marosvásárhelyi eseményekről való megemlékezés kapcsán nyilatkozott a napokban Petre Roman. A volt miniszterelnök ecsetelte kormánya intézkedéseit a kisebbségek jogainak kiszélesítése terén. Arról viszont megfeledkezett, kormányfőként egyik első külföldi útján Párizsban nyilatkozott arról, hogy a magyaroknak túlzottan sok joguk van Romániában. A volt kormányfő ismét Koszovóval hasonlítja össze Székelyföldet. A marosvásárhelyi 1990-es gyertyás felvonulás kapcsán megállapította, hogy Koszovóban is a kisebbség jogharca váltotta ki az etnikai konfliktust. Minden konfliktus kirobbantó oka a többségi nemzet türelmetlensége, a lakosság jogfosztása volt, írta Gazda László, cáfolva Petre Romant. Sohasem robbant volna Koszovó, ha a szerbek nem szüntetik meg autonómiáját, nem számolják fel anyanyelvi iskolahálózatának jó részét, nem tiltják anyanyelvhasználatukat stb. Kísértetiesen hasonlít mindez a kormányzása alatti Har–Kov-jelentésekre, amelyekben a székelyföldi lakosságot vádolták a románok ,,elüldözésével”, hogy magyarellenes pszichózist alakítsanak ki. Hasonló volt a helyzet, amikor a Székelyföldre kiszálló kormányküldöttségek, ellenőrző szervek a Vatra Romaneasca panaszáradatával szembesültek, mely a magyar feliratok, a magyar nyelv használata és más demokratikus jogaink ellen emelte fel szavát. /Gazda László: Petre Roman kurta emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 30./ Petre Roman 1991. szept. 26-ig volt miniszterelnök2005. március 31.
Frunda György szenátor a román felsőház március 29-i ülésén politikai nyilatkozatában valótlannak nevezte Ion Iliescu volt államelnök marosvásárhelyi látogatása alkalmából tett nyilatkozatát, melyben a helybeli magyarokat, a helybeli magyar közösséget hibáztatta az 1990 márciusi eseményekért. Iliescunak államelnöki minőségében ugyanis pontos tudomása volt a tragédiát kiváltó tényezőkről, s most, 15 év multán is történelemhamisításra tett kísérletet. A Securitate tagjai ekkor veszélyeztetve érezték nem csak munkahelyüket, de személyes szabadságukat is. 1990 elején mind gyakrabban jelentek meg újságcikkek Erdély elvesztésének a veszélyéről, az erdélyi szakadár törekvésekről. Marosvásárhelyen előkerültek olyan, regáti lapokban megjelent újságcikkek, amelyek arról számoltak be, hogy „a marosvásárhelyi prefektúrán és a városházán magyar zászló lengedez”, hogy „a magyarok a román fejekkel fociznak Marosvásárhely utcáin”. Hazugságok voltak ezek, de megtették a hatásukat. Március 19-én megtévesztett, leitatott embereket vitték Marosvásárhely központjába bunkósbotokkal, fejszékkel felszerelkezve és szétverték „az erdélyi szakadár központok” egyikét. Akkor kérték Ion Iliescu elnököt, hogy jöjjön Marosvásárhelyre. Nem jött. A marosvásárhelyi események után újra életre hívták a Securitatét, újabb nevén a Román Hírszerző Szolgálatot, s a szekusok zömükben átmentek az új szervezetbe. /Frunda György Iliescu nyilatkozatáról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./2005. március 31.
Ötvenkilenc éve, 1946-ban húzták föl először a függönyt, csendült föl az első szó a színpadon Marosvásárhelyen. Akkor egy város fogott össze, hogy színháza legyen. Színházi Lyukasórát szervezett március 29-én Marosvásárhelyen a Kemény Zsigmond Társaság a Kultúrpalotában. A Színházi Világnap alkalmából a színház volt a téma: az egykori, legendás Székely Színház. Kárp György színművész üdvözölte a Lyukasórán megjelent egykori kollegákat a Székely Színházból: Szabó Ducit, Mende Gabyt, Székely M. Évát. /Nagy Botond: Emlékhozók szelleme. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 31./2005. április 1.
A magyar kormány visszautasít. Még nem jutott odáig, hogy tiltakozzék, de visszautasítja Iliescu kijelentését, amely szerint a magyarok felelősek a marosvásárhelyi fekete márciusért. A jelenlegi MSZP–SZDSZ kormány, mint ahogy elődje, az 1994 és 1998 közötti koalíció sem arról nevezetes, hogy tiltakozott volna. Ezzel próbálja magát tisztára mosni a népszavazás miatt. Ion Iliescu 1959 februárjában – akkor még IMSZ főtitkárként – Ceausescuval együtt személyesen részt vett a Bolyai Egyetem felszámolásában; 1990 januárjában a magyar iskolák újralétesülésekor erdélyi „szeparatista tendenciákról” beszélt. Amikor 1990-ben a Bolyai Egyetem újraindítását szorgalmazó Bolyai Társaság küldöttsége fölkereste őt, az akkor elnökjelölt politikus elutasította kérésüket. A marosvásárhelyi pogrommal kapcsolatban Iliescu volt elnök ma is úgy látja, hogy az „esemény” egyenes következménye volt annak, ahogyan a magyarok március 15-ét ünnepelték. /Asztalos Lajos: A fekete március és Iliescu szemüvege. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./2005. április 1.
Alaptalan a magyar kormány felháborodása, amelyben visszautasítja Ion Iliescu kijelentését a 15 évvel ezelőtti marosvásárhelyi véres eseményekről – áll a volt államfő irodájának sajtóközleményében. Néhány napja Ion Iliescu egy marosvásárhelyi sajtóértekezleten kijelentette: visszautasítja azokat a vádakat, miszerint őt is felelősség terhelné a „fekete márciusért”, mivel nem volt hajlandó személyesen is részt venni a magyarok és románok közti konfliktus csillapításában. Úgy vélekedett, a 15 évvel ezelőtti tragikus eseményekért csakis a magyarok a felelősek. Ezt a kijelentést utasította vissza a magyar kormány, és hasonló szellemben szólalt fel az üggyel kapcsolatban Frunda György is a szenátusban. Iliescu, a volt államfő sajnálatát fejezte ki a 15 évvel ezelőtti tragikus eseményekért, de nem hajlandó vállalni a „szolgálatos bűnös” szerepét mindenért, ami mandátuma alatt Romániában történt. /Iliescu visszautasít. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./ 2005. április 1.
Kolozsvár belvárosában húsvétkor, vasárnapról hétfőre virradóan két fiatal fiú lépett ki az egyik belvárosi magyar bár ajtaján, s amíg egyikük taxiért intett, ismeretlen tizenévesek támadták meg a gyanútlanul várakozó, 24 éves S. P.-t. Szitkokat szórtak rá, tudtára adták, hogy azért jár pórul, mert magyar az anyanyelve, hátulról fejbe szúrták, majd elszaladtak. A fiatalt súlyos vérveszteséggel szállították a sürgősségre, az mentette meg, hogy lófarokba fogott haja részben felfogta a vágószerszámot. Egyre gyakrabban ér szóbeli vagy tettlegességig fajuló támadás kolozsvári magyarokat pusztán azért, mert magyarok. A látszatbéke megőrzéséért nem kerülnek nyilvánosságra ezek az esetek. Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke közölte, az áldozat, de a nemzeti önérzetükben sértettek is panaszt tehetnek. Asztalos Csaba szerint elsősorban a roma kisebbséget éri diszkrimináció, a magyarellenes megnyilvánulások elenyészőek. „A múlt héten Nagyváradon, azelőtt Marosvásárhelyen volt egy-egy esetünk” – mondta. Adrian Marian rendőr-főfelügyelő az ügyészségre irányította az újságírót, mivelhogy valószínűleg gyilkossági kísérletről van szó. Az ügyészségre viszont „nem érkezett” meg az ügy. /Farkas Imola, Balázs Bence: Magyarnak lenni veszélyes. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./ „Paste fericit, bozgorule!” (Boldog húsvétot, te hontalan!) Ezzel a felkiáltással támadt rá néhány nappal ezelőtt két fiatalember Kolozsváron a magyar nemzetiségű T. Z.-re, majd egyikük fejen szúrta őt. A 27 éves férfi éppen zárni akarta a főleg magyar egyetemisták által látogatott Mikó utcai szórakozóhelyet, miközben kollégája megpróbált leinteni egy taxit. – Azért kötöttek belém, mert magyarul beszéltem munkatársammal – emlékezett vissza a történtekre az áldozat. A tettesek után szaladtak, a közelben felbukkant két rendőr. A rendőrök valamennyiüket megállították, azonban amikor az áldozat megpróbálta elmondani, mi is történt, a járőrök azt ajánlották, menjenek mielőbb a sürgősségre. Eközben a két suhanc hangoztatta: nem ők voltak a tettesek. Az áldozat társával együtt tovább próbálta ismertetni a történteket, az egyik rendőr azonban „Menjenek már innen!” felszólítással durván ellökte T. Z. kollégáját. A két férfi ekkor elindult a közelben levő Mikó utcai sürgősségi kórház irányába, távozásukkor látták, amint a rendőrök tovább beszélgetnek a tettesekkel. „Nem állítottak ki jegyzőkönyvet, nem is hallgattak végig. Nem tudjuk, mi történt utána” – idézte fel az esetet az áldozat. A kolozsvári sürgősségen súlyos vérveszteséget állapítottak meg T. Z.-nél, majd helyben bevarrták a sebét. Az orvos úgy vélte, nem követett el vétséget, amikor a seb bevarrása után nem értesítette a hatóságokat. Arra a kérdésre, hogy szerepel-e nyilvántartásukban az eset, Adrian Marian rendőrségi szóvivője elmondta, tudnak az esetről, de részletekkel nem szolgálhat, mivel az iratcsomót már továbbították a kolozsvári ügyészségre. Violeta Treistaru ügyészségi szóvivő szerint hozzájuk nem továbbították azt. Oana Teoc bírósági szóvivő közölte, hozzájuk sem érkezett vádemelési javaslat a rendőrségről. Másodszori megkeresésre Adrian Marian rendőrségi szóvivő előző nyilatkozatához képest homlokegyenest mást mondott: biztos, hogy történt valami, kérdezte. Végül írásban kérte az újságíró kérdését. Marcel Bontidean kolozsvári rendőrparancsnok nem tudott a történtekről. „Ha lenne ilyen esetünk, tudnék róla” – tette hozzá a rendőrfőkapitány. /Bálint B. Eszter: Véres húsvét a Mikó utcában. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1./2005. április 2.
Az a hír járja, hogy most már nem lesz erdélyi magyar televízió, holott erre a Medgyessy-kormány állítólag pénzeket is kiutalt. Markó Béla miniszterelnök-helyettest kiejtette, valóban kaptak egy ígéretet az előző magyar miniszterelnöktől. Ez az ígéret nem teljesült, csak részben. Kaptak 300 millió forintot, ez az összeg azonban nem elegendő. A magyar kormánytól nem kaptak semmiféle garanciát újabb összegekre, ezért az erdélyi magyar televíziót nem tudják beindítani. Esély van viszont arra, hogy a román televízió keretén belül a területi adók kiszélesítik, illetve új területi adókat hoznak létre. Júniusra ígérik, hogy Kolozsvár és Marosvásárhely számára is rendelkezésre áll majd a külön frekvencia. /(mózes): Füstbe ment terv. Nincs pénz erdélyi magyar televízióra. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 2./2005. április 2.
Ambrus Lajos költőnek, a 15 éves Hazanéző című korondi időszakos lap főszerkesztőjének megjelent a 20. kötete, az Árpád és Balambon mondagyűjteménye. Elmondta, hogy 20 kötetéből 7 mesekötet, 2 mondáskönyv, 6 verseskötet, a többi helytörténeti, néprajzi témájú. A székelyek vezetői a rabonbánok voltak. A monda szerint az egyik rabonbánnak, aki Árpádot segítette bejövetelekor, Korondon, egy sziklán volt a vára, amit úgy hívtak, hogy Balambon. A Hazanéző a korondi Firtos Művelődési Egylet által kiadott lap 1990-ben indult. A Hazanéző célja, hogy Erdőszentgyörgytől Korondig bemutassa a vidék népszokásait, költészetét, irodalmát és festőit. Ambrus Lajos 1941-ben született Korondon. Marosvásárhelyen járt román-magyar szakra. /Székely Ferenc: „Kell a szellemi érték, ami megtölti a lapot!”. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 2./2005. április 4.
Nem tűzték napirendre a kisebbségi törvénytervezet megvitatását az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának április 2-i marosvásárhelyi ülésén, ennek ellenére a legtöbb felszólaló érintette ezt a témát Az észak-erdélyi autópálya megépítésének tervét a testület egyhangúlag támogatta. Markó Béla RMDSZ-elnök határozottan kiállt az észak-erdélyi autópálya meg építése mellett. Az SZKT állásfoglalást is elfogadott az ügyben. Az SZKT és a Szövetségi Egyeztető Tanács együttes ülése megbízta Markó Bélát, hogy a parlament, kormány, a hazai és a nemzetközi közvélemény előtt támogassa a Brassó–Marosvásárhely–Kolozsvár–Nagyvárad–Bors nyomvonalon haladó autópályát. Kónya-Hamar Sándor képviselő a kisebbségi törvénytervezet kapcsán emlékeztetett, hogy az Európa Parlament külügyi bizottsága a Romániáról szóló jelentés védzáradékába foglalta a kisebbségi jogok betartásának kötelezettségét, a szubszidiaritás és az önkormányzatiság elvére vonatkozóan. A politikus szerint Európában még soha nem figyeltek ennyire az erdélyi magyarságra, ezért ki kellene használni a lehetőséget, és a kisebbségi törvénytervezetben is tükröződnie kell annak, ami Brüsszelben történt. Toró T. Tibor Temes megyei parlamenti képviselő szerint, a tervezetbe a szubszidiaritás fogalmát is bele kellett volna foglalni, emellett kötelezni kellett volna a települési autonómiatanácsok létrehozatalát. A politikus ezenkívül azt is kifogásolta, hogy nem tűzték az SZKT napirendjére a jogszabálytervezetet, ami a romániai magyar közösségre jellemző demokráciadeficitet tükrözi. /Borbély Tamás: Kiáll az RMDSZ az autópálya terve mellett. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./ Mózes Edith, a lap munkatársa szerint nagyotmondások jellemezték az SZKT ülését, volt aki a kisebbségi törvénytervezetet a „magyar narancshoz” hasonlította, vagy: a szövetségnek már nem RMDSZ kellene legyen a neve, hanem RMASZ vagy RMESZ, azaz az elitek vagy arisztokraták szövetsége, mások demokráciadeficitről beszéltek. /Mózes Edith: Markó Béla: A török kamionok kedvéért nem mondhatunk le Erdély jövőjéről. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 4./ Az SZKT-n az autópálya szükségességével mindenki egyetértett, a kisebbségi törvényről néhányan kritikus véleményt is megfogalmaztak, a hozzászólók többsége jelentős előrelépésként, vívmányként ünnepelte a jogszabály-tervezetet, és akadt, aki egyenesen ellenségként határozta meg azokat, akik ellenzik a törvény RMDSZ által kidolgozott formáját. Markó Béla kifejtette, hogy az RMDSZ betartja választási ígéreteit, az autonómiát vállalták, ennek érdekében kidolgozták a kisebbségi törvénytervezetet. Rámutatott: „furcsállva figyelem, hogy egyeseknek megint savanyú a szőlő, és attól félnek, hogy a törvény úgymond bebetonozza az RMDSZ-t, nem lehet bejegyeztetni egy másik szervezetet, és emiatt együtt kell maradnunk, és a végén még 2008-ban is meg találjuk nyerni a választásokat. Ennél nagyobb baj ne legyen, szőlő savanyúságán kesergő róka urak!” Kelemen Kálmán a Kereszténydemokrata Fórum vezetőjeként a konzultációt hiányolta a kisebbségi törvénytervezet esetében, de a különböző vezető funkciók betöltésekor is. Névváltoztatást javasolt, ha néhány ember döntésén múlik minden, jobb lenne, ha Romániai Magyar Elitszervezetnek vagy Romániai Magyar Arisztokrata Szervezetnek neveznék a szövetséget. Kónya Hamar Sándor arra hívta fel a figyelmet, az Európai Parlament két nappal ezelőtt korszakalkotó záradékot fogalmazott meg az erdélyi magyarság védelmében, ez politikai dimenzióváltást jelenthet, és oda kell figyelni rá – hangsúlyozta. ,,Hihetetlenül nagy áttörésnek” nevezte annak lehetőségét Varga Attila, hogy a nemzeti kisebbségek és az autonómia meghatározását az általuk megfogalmazott módon fogadja el a román parlament, ehhez képest másodrangúnak nevezte azt, ki, hogyan, mikor szervezi meg a belső választásokat. Toró T. Tibor szerint a tervezet kísérletet sem tesz arra, hogy felszámolja a kisebbségi társadalmon belüli demokráciadeficitet. Toró szerint a létrehozandó autonómiatanácsokat nem megyei, hanem helyi szinten kell megszervezni. Javasolta, a parlamenti képviselet illessze be az erre vonatkozó módosításokat. Mátis Jenő szerint a kerettörvény csak abban az esetben tölthető fel tartalommal, ha megalkotják a romániai magyarság statútumáról szóló törvényt. Javasolta, hozzanak létre egy bizottságot, amely szeptember 30-ig megalkotja ezt a jogszabályt. Az SZKT mindkét javaslatot elvetette, a Toróé kommentár nélkül maradt, Mátis azt a választ kapta, hogy a kisebbségi törvény alapján létrehozandó Nemzeti Kisebbségi Tanács feladata lesz kijelölni a törvényalkotó bizottságot. Az SZKT elfogadta a sepsiszentgyörgyi kezdeményezésű Nemzeti Szabadelvű Kör platformként bejegyzését, az új mozgalom a liberális frakcióhoz tartozik majd. /Farkas Réka: A kisebbségi törvény – ,,kicsi, savanyú, de a miénk”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 4./Elmulasztotta napirendjére tűzni az RMDSZ kormányra lépéséről hozott operatív tanácsi döntés elfogadtatását a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT). Az SZKT és a Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET) hétvégi marosvásárhelyi együttes ülésén csak Markó Béla politikai beszámolójában került szóba a kormányra lépés. A kormányra lépésről december 26-án döntött az RMDSZ Operatív Tanácsa. A szövetség alapszabálya szerint a döntést az SZKT következő ülésén, tehát most kellett volna szavazásra bocsátani. Az RMDSZ-en belüli demokráciadeficit szóba is került, és meg is mutatkozott a testületek ülésén. Frunda György például úgy tűzte szavazásra két nemrég kinevezett ügyvezető alelnök, Veress Emőd és Lakatos András tisztségében való megerősítését, hogy a két tisztségviselő nem kapott alkalmat a bemutatkozásra. Mátis Jenő emlékeztetett arra, hogy 1993-ban még az SZKT vitatta meg és fogadta el a kisebbségekről és autonóm közösségekről szóló törvénytervezetet. A mostani kisebbségi törvény tervezete viszont csak azt követően került az SZKT elé, hogy azt első olvasatban már a kormány is tárgyalta. A törvénytervezet olyanok is bírálták, akik korábban mindig kiálltak az RMDSZ vezetősége mellett. Kelemen Kálmán hiányolta, hogy nem volt lehetőség érdemi vitát folytatni a szövegről. Kifogására Borbély László válaszolt, aki úgy vélte, 13 év alatt mindenki kialakíthatta a véleményét az autonómiáról, úgyhogy szükségtelen volt több időt szánni a közösségen belüli vitára. Kónya-Hamar Sándor az Európai Parlament külügyi bizottsága múlt heti Románia-jelentésére figyelmeztetett, melybe azt is belefoglalták, hogy a magyar kisebbség védelmét a szubszidiaritás és az önkormányzatiság jegyében kell biztosítani. Úgy vélte, a törvény kevesebbet kér, mint az Európai Unió. A brüsszeli ajánlásra hivatkozva javasolta Toró T. Tibor is, hogy az SZKT bővítse a törvénytervezetet a helyi autonómiatanácsokra és a sajátos státusú településekre vonatkozó cikkelyekkel. Asztalos Ferenc nagy tévedésnek tartotta azt, hogy a törvényt az SZKT-nak kellene megvitatni. Verestóy Attila úgy vélte, aki a székelyföldi területi autonómiát is ebbe a törvénybe szeretné beiktatni, az olyan személygépkocsival akarna haladni, amire előzőleg rátettek egy úthengert. Az SZKT elutasította, hogy megvitassák az erdélyi magyar gazdák helyzetét. Az elutasítás elégedetlenséget váltott ki a jelen lévő gazdák körében. Márton István kijelentette, nincsenek olyan jó traktoraik, hogy Bukarestig mehessenek velük, de egy SZKT-ülésig csak eljutnak. /G. Á.: Hiányolt demokrácia. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 4./