udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
4302
találat
lapozás: 1-30 ... 3751-3780 | 3781-3810 | 3811-3840 ... 4291-4302
Helymutató:
Marosvásárhely
2006. március 25.
Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnök hivatalos munkalátogatásra Budapestre érkezett. Egyebek között a romániai kisebbségi törvénytervezet elfogadásának késlekedéséről volt szó Gyurcsány Ferenc magyar és Tariceanu román miniszterelnök március 24-i budapesti megbeszélésén. – Történelmi gondjaink túlnyomó részére és az előttünk álló kihívásokra egyaránt elsősorban az EU-keretekben kell megtalálni a válaszokat – jelentette ki Gyurcsány Ferenc a találkozót követően újságírók előtt. Hozzátette: bár csalódást keltő, hogy késik a romániai kisebbségi törvénytervezet parlamenti elfogadása, az RMDSZ sokat tud tenni a jogszabály megszületéséért, és a Tariceanu által vezetett Nemzeti Liberális Párt is következetesen kiáll azért. Tariceanu kifejtette, hogy a kisebbségi jogok védelmét szolgáló romániai jogszabályok most is magas szintűek, és a parlament a kisebbségek bevonásával tárgyalja a kisebbségi törvényt. Mindkét kormányfő méltatta, hogy a tavaly októberi közös bukaresti kormányülés óta eltelt fél évben megnyílt a csíkszeredai főkonzulátus, Budapest és Marosvásárhely között pedig közvetlen légi járat indult. – A közös kormányülésen elhatározott célok közül néhány megvalósult, másokon még dolgozunk – közölte Tariceanu. A román miniszterelnök kitért arra, a román oldalon 60 százalékban megvalósult a két országot összekötő gázvezeték, Gyurcsány Ferenc megemlítette, hogy létrejött a magyar–román vegyes kamara. A román miniszterelnök szerint a tavaly októberben Bukarestben megfogalmazott közös vízió nemcsak a két ország számára hasznos, hanem az európai modellnek is megfelel, és példa értékű a térség más országai számára. Tariceanu március 25-én részt vesz az SZDSZ által szervezett Liberálisok Európáért-2006 című nemzetközi konferencián Budapesten. /Gyurcsány és Tariceanu a kisebbségi törvényről tárgyalt. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./2006. március 25.
Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajztudós március 26-án tölti nyolcvanadik életévét. Foglalkoztatja a válaszúti kúriában létrehozott szórvány iskolaközpont helyzete. Négy éve folyik az építkezés, befejezéséhez még mintegy 30 millió forint kellene. Kallós Zoltán most készíti a dalos füzetet és a hangzóanyagot a nyári táborra. A CD-lemez címe: Hallod babám, mit fütyörész a rigó? Kallós szerint a közös éneklésnek közösségformáló ereje van. Jelenleg Válaszúton 62 gyermek tanul. Állami támogatást csak gyerekpénzt kapnak ez havi 24 lej. Magyarországról pedig ezer forintot személyenként. Vannak olyan magyarországi barátaik, akik 1–2 millió forintot is adnak évente. Az emberek jóindulatán múlik a működésük. Székesfehérváron volt nemrég egy jótékonysági előadás, ezen Mádl Dalma asszony volt a védnök, valamint a helyi katolikus püspök, egymilliónál több forint gyűlt össze. Kallós Zoltánt március 29-én Budapesten köszöntik a Budapesti Székely Kör, az Erdélyi Szövetség, a Magyar Kulturális Alapítvány, a Magyar Művészeti Akadémia és a Litea Könyvkiadó szervezésében. Ezután lesz Kolozsváron a táncház találkozó, itt is köszönteni fogják. Kallós kifejtette, a magyar néprajzi kutatás nagyon jól áll, mind népzenei, mind pedig tánc, vagy bármilyen más etnográfiai szempontból. Európai viszonylatban élen járunk. Az általa gyűjtött anyag a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonában van, mert azt vallja, hogy egy ilyen gyűjtés nem lehet öncélú, közre kell adni. A magyar társadalomban van egy olyan réteg, amely nem szereti a magyar népzenét, létezik egy kozmopolita társaság, akik azt mondják, hogy a magyar népzene idejét múlta, primitív, múzeumba való kacat. Kallós szerint azonban a magyar népzenében az élet minden mozzanatára található példa: egyformán beszél a bőségről, a szorongató szükségről, szerelemről, bánatról, és a mindenkori társadalom legőszintébb tükörképét adja. Világszerte tapasztalható egyfajta visszafordulás a népzene, a népi kultúra felé. A magyar táncházmozgalom átlépte Magyarország, de Európa határait is. Ez a mozgalom fogja össze a világ magyar ifjúságát, de más nemzetiségűeket is, hiszen rengetegen érdeklődnek és tanulják a magyar táncot világszerte. Erdélyben még vannak feltáratlan területek, olyan helységek, ahol kutató még nem járt. Kallós úgy látja, van kutatói utánpótlás. Legnagyobb eredményének szellemi szempontból a népzenei gyűjtést, tárgyi szempontból pedig a néprajzi gyűjtését tartja. Válaszúton levő gyűjteményét most veszik számba, hét szobában fogják elhelyezni. Lesz egy válaszúti szoba, egy mezőségi, egy széki, egy kalotaszegi, egy szász, egy román és egy csángó – moldvai és gyimesi – szoba. /Köllő Katalin, Tibori Szabó Zoltán: Nem kell politizálni, hanem minél többet táncolni és énekelni magyarul. Születésnapi beszélgetés Kallós Zoltán Kossuth-díjas, Corvin-lánc tulajdonos néprajztudóssal. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./ Kallós Zoltán Kossuth-díjas néprajzkutató Válaszút községben született 1926-ban. A kolozsvári Református Kollégiumban tanárai biztatására gyűjteni kezdte szülőfalujának népdalait, ritmusait, a helyi magyar, román és cigány népszokásokat. 1946-ban tanítói oklevelet szerzett, s mivel Moldvában nem engedték tanítani, Magyarvistára, majd Kalotaszegre került, itt folytatta a gyűjtést. Bekerült a Zeneakadémiára is, ahonnan 1950-ben kizárták, mivel szülei kuláklistára kerültek, apját hat hónapi börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. 1951 és 1955 között a kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán tanult, végzése után a moldvai csángók közt, Lészpeden, majd a Gyimes völgyében tanított. 1957–58-ban a marosvásárhelyi Népi Alkotások Házában szakirányító volt. 1958-ban koholt vádak alapján letartóztatták és bebörtönözték, szabadulása után, 1959-től a Gyimesben faipari vállalati dolgozó lett. 1969-ben, feladva addigi állását, szabadfoglalkozású lett. A tevékenységét összegző, rendszerező publikációk sorát az 1969-ben megjelent Balladák könyve nyitotta meg, amely nagy szakmai és közönségsikert aratott. Fáradhatatlan gyűjtőmunkája során 15 ezer dallamot jegyzett le, s 26 kazettát adott ki, amelyből nyolc balladákat tartalmaz. Neve összeforrt az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalom életre hívásával és folyamatos gondozásával is. Több hivatalos elismerést is kapott, többek között 1990-ben Életfa-, 1993-ban Magyar Művészetért-, 1996-ban Kossuth-, 2000-ben Magyar Örökség-díjat, 2001-ben Corvin-lánccal jutalmazták. 1992-ben a szellemi és tárgyi javak és értékek fenntartásáért és az ifjúság körében való népszerűsítéséért létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, amelyre felajánlotta összvagyonát. Szülőházában, az egykori válaszúti kúriában kiállította az általa gyűjtött népviseletek és használati tárgyak nagy részét. Itt, Válaszúton évente rendeznek tábort a magyar tánc és zenei kultúra iránt érdeklődőknek, ahová a világ minden tájáról érkeznek résztvevők. /Kallós Zoltán 80 éves. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 25./ Megjegyzés: az életrajzi ismertetés nem tért ki arra, hogy Kallós Zoltán a moldvai csángó körében végzett gyűjtéséért, a Balladák könyve kiadásáért börtönbüntetést szenvedett. 1974. június 16-án letartóztatták, két és fél évre ítélték, azután a nemzetközi tiltakozás hatására 1975 tavaszán kiszabadult. A gyűjtést azután csak titokban folytathatta.2006. március 27.
Tariceanu kormányfő az SZDSZ kampányrendezvényére, a Liberálisok Európáért – 2006 című nemzetközi konferenciára érkezett Budapestre március 25-én. Megbeszélést folytatott Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel. “A közös kormányülésen és az ott kialakult és megerősödött hangulatnak, együttműködésnek van abban kulcsszerepe, hogy elindulhatott a közvetlen repülőjárat Budapest és Marosvásárhely között, hogy megnyithattuk Csíkszeredában a magyar főkonzulátust, hogy létrejött a magyar-román vegyes kamara” – jelentette ki Gyurcsány Ferenc Calin Popescu-Tariceanu román miniszterelnökkel közösen tartott sajtótájékoztatón. Tariceanu közlése szerint a megbeszélésen felmérték, milyen ütemben haladnak és valósulnak meg a közös kormányülésen aláírt egyezségek. Hozzátette, egyesek megvalósultak, másokon még dolgoznak. Hangsúlyozta a két ország európai politikai modell szerinti együttműködésének szükségességét, és azt a törekvést, hogy a román-magyar kapcsolatok példaértékűek legyenek a térség más országai számára a stabilitás, a biztonság és a prosperitás érdekében. Tariceanu szerint a kisebbségi jogok védelmét szolgáló romániai jogszabályok és standardok igen magas szintűek, és a parlament a kisebbségek bevonásával alkotja meg a róluk szóló törvényt. Külön megköszönte Magyarország támogatását Románia uniós csatlakozása érdekében. A kisebbségi törvény parlamenti elfogadásának késése miatt “egyértelmű” csalódottságról beszélt a magyar miniszterelnök, és hangsúlyozta, hogy “a magyar kisebbségnek van egy nagyon erős, autentikus és nagyon hiteles képviselője, ez az RMDSZ, amely jól ismerve a román belpolitikát, elsősorban a legtöbbet tudja tenni azért, hogy ez a törvény elfogadásra kerüljön”. Gyurcsány hangsúlyozta, Magyarországot soha semmilyen vita nem fogja eltántorítani attól, hogy támogassa és segítse Románia uniós csatlakozását, mert “történelmi gondjaink túlnyomó részére és az előttünk álló kihívásokra adandó válaszokban egyaránt elsősorban az Európai Uniós kereteket kell megtalálnunk”. Tariceanu az SZDSZ kampányrendezvényén elmondta, hogy nagyra értékeli az SZDSZ politikáját, és véleménye szerint az, hogy mindkét ország (kormányzati pozícióban lévő liberális pártja) szorgalmazza a kormányok közötti együttműködést, közelebb hozta a két országot egymáshoz. Ennek tulajdonítható a két kormány több közös projektjének létrehozása is. /Guther M. Ilona: Budapestre látogatott Tariceanu kormányfő. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./2006. március 27.
A héten távozó Lukács László helyett az április végére összehívandó közgyűlésig a cég felügyelő-bizottságának korábbi tagját, Deák Attilát bízta meg az igazgatótanács az anyagi gondokkal küszködő Krónika ideiglenes vezetésével. „Lemondásom óta inkább csak két programmal: a múlt heti marosvásárhelyi üzleti konferencia megszervezésével és az előfizetés-szervezési projektünkkel foglalkoztam. Az operatív vezetést a tulajdonosi kör képviseletében Kovács Ferenc kolozsvári vállalkozó látta el” – nyilatkozta Lukács László, a kiadóvállalat március 31-ig hivatalban levő vezérigazgatója. Lukács nem kívánt reagálni azon információnkra, miszerint a kiadóvállalat ellen a Krónika egyik hitelezője csődeljárási keresetet nyújtott volna be a napokban, amelyet a bíróság még nem tárgyalt meg. Az átmeneti időszak kérdéseiről döntő igazgatótanácsi ülésen az ÚMSZ információi szerint szóba került a Krónika védjegyének értékesítése, amelyről csak a részvénytársaság közgyűlése dönthet. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy eladják a lapot, ugyanis a védjegy birtokosa rendelkezik a lap kiadási jogával is. „A Krónika nem eladó” – ezekkel a szavakkal cáfolta la kiadó eladásáról szóló híreszteléseket egy hónappal ezelőtt Werner Péter, a kiadó többségi részvényeit birtokló, Budapesten bejegyzett Hungarom Média Kft. képviselője. A korábban a Krónika vezérigazgatói és felelős szerkesztői tisztségét betöltő Werner akkor nem zárta ki azt, hogy szóba jöhet magánál a Hungarom Médiánál a tulajdonviszony-átrendezés. /Králik Lóránd: Mégiscsak eladó a Krónika? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./2006. március 27.
A véres marosvásárhelyi események visszhangja, idézetek. Adevarul, 1990. március 22.: Romulus Vulpescu író az év március 18-án kelt nyílt leveléből: „Holmi agresszív, idegen csoportok élnek közöttünk, amelyek hihetetlen arcátlansággal akarnak bennünket ököllel, bottal, sarlóval és kalapáccsal letiporni, hogy a nyakunkba varrják magukat. Hirdetik az irredentizmust, a területi annektálást, a polgárháborút, uszítanak a románok ellen. Ünnepelni akarják Erdély meggyalázását (Kossuth!), de mi tudjuk, hogy Hargita és Kovászna megyében kik vágják el sarlóval a román paraszt nyakát: a határon túli és a határon belüli magyarok.” – Viata Armatei, 1990/4.: Mi történt Marosvásárhelyen? Románokat, akik békésen tüntettek, énekeltek, az RMDSZ székházából váratlanul téglákkal, üvegekkel, kövekkel kezdték dobálni. Vérszemet kaptak, mert a román állam egész történelme folyamán a sovén agitáció, a románellenes uszítás, az erőszak módszereit használták. Magyarország legutóbb, márciusban, Marosvásárhelyre segélyszállítmánynak álcázott túróshordókban pisztolyokat szállított az itteni magyaroknak, hogy a szuverén nemzetállam ellen támadjanak. Semmi sem változott e nomád törzsek felfogásában, amióta megtelepedtek Pannóniában. – Est-Vest, 1990/9.: A románok jól ismerik Magyarországot, mert eddig kétszer foglalták el; ha tovább feszítik a húrt, reggel elindulunk, és este a Balatonban mossuk le a verejtékünket. Mi befogadtuk a magyarokat, mint bérlőket, és cserében meggyalázzák templomainkat, sírjainkat, külön iskolákat nyitnak maguknak, az intézményekre Horthy nyelvén tesznek ki feliratokat, mindezt Budapest utasítására. A magyar albérlőket nem Erdélyből, nem Európából, hanem a földkerekségről kellene száműzni. – Romania Mare, 1995. november 3.: Ha a Vatra Romaneasca nem lett volna, a magyarok ma csárdást táncolnának Erdély holttestén, mert nem volt elég nekik, hogy 1990 márciusában meglincselték a románokat, hanem az országot is meg akarták csonkítani. – Hírügynökségi jelentések, 2005. március 25.: Ion Iliescu, volt államelnök, marosvásárhelyi sajtóértekezletén kijelentette: „Nem csoda, ami 1990 márciusában Marosvásárhelyen történt, mert a magyarok agresszív szellemben ünnepelték meg március 15-ét, azonnal külön magyar iskolákat akartak létesíteni. A románság megrémült...” – Tricolorul, a Nagy-Románia Párt napilapja, 2005. március 18.: 1990. március 15-én Marosvásárhelyen 15 ezer magyar szállta meg a város intézményeit, majd elindultak a kaszárnyák felé, könnyű kitalálni, milyen céllal. Megtudták a görgény-völgyi parasztok, és bementek a városba megfékezni a magyar irredentizmust, de itt a magyarok fejszével, vasvillával fogadták őket. A románok a 896. évtől adnak szállást Attila hordáinak, miután Ázsia végéből e tájakra érkeztek. Mi lett volna Erdély sorsa, ha a Vatra Romaneasca 1990 márciusában nem szegül szembe a magyar próbálkozással? Az RMDSZ ma mégis követelésekkel zsarolja a kormányt. /Barabás István: A fekete március visszhangjai. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./2006. március 27.
A véres marosvásárhelyi események visszhangja, idézetek. Adevarul, 1990. március 22.: Romulus Vulpescu író az év március 18-án kelt nyílt leveléből: „Holmi agresszív, idegen csoportok élnek közöttünk, amelyek hihetetlen arcátlansággal akarnak bennünket ököllel, bottal, sarlóval és kalapáccsal letiporni, hogy a nyakunkba varrják magukat. Hirdetik az irredentizmust, a területi annektálást, a polgárháborút, uszítanak a románok ellen. Ünnepelni akarják Erdély meggyalázását (Kossuth!), de mi tudjuk, hogy Hargita és Kovászna megyében kik vágják el sarlóval a román paraszt nyakát: a határon túli és a határon belüli magyarok.” – Viata Armatei, 1990/4.: Mi történt Marosvásárhelyen? Románokat, akik békésen tüntettek, énekeltek, az RMDSZ székházából váratlanul téglákkal, üvegekkel, kövekkel kezdték dobálni. Vérszemet kaptak, mert a román állam egész történelme folyamán a sovén agitáció, a románellenes uszítás, az erőszak módszereit használták. Magyarország legutóbb, márciusban, Marosvásárhelyre segélyszállítmánynak álcázott túróshordókban pisztolyokat szállított az itteni magyaroknak, hogy a szuverén nemzetállam ellen támadjanak. Semmi sem változott e nomád törzsek felfogásában, amióta megtelepedtek Pannóniában. – Est-Vest, 1990/9.: A románok jól ismerik Magyarországot, mert eddig kétszer foglalták el; ha tovább feszítik a húrt, reggel elindulunk, és este a Balatonban mossuk le a verejtékünket. Mi befogadtuk a magyarokat, mint bérlőket, és cserében meggyalázzák templomainkat, sírjainkat, külön iskolákat nyitnak maguknak, az intézményekre Horthy nyelvén tesznek ki feliratokat, mindezt Budapest utasítására. A magyar albérlőket nem Erdélyből, nem Európából, hanem a földkerekségről kellene száműzni. – Romania Mare, 1995. november 3.: Ha a Vatra Romaneasca nem lett volna, a magyarok ma csárdást táncolnának Erdély holttestén, mert nem volt elég nekik, hogy 1990 márciusában meglincselték a románokat, hanem az országot is meg akarták csonkítani. – Hírügynökségi jelentések, 2005. március 25.: Ion Iliescu, volt államelnök, marosvásárhelyi sajtóértekezletén kijelentette: „Nem csoda, ami 1990 márciusában Marosvásárhelyen történt, mert a magyarok agresszív szellemben ünnepelték meg március 15-ét, azonnal külön magyar iskolákat akartak létesíteni. A románság megrémült...” – Tricolorul, a Nagy-Románia Párt napilapja, 2005. március 18.: 1990. március 15-én Marosvásárhelyen 15 ezer magyar szállta meg a város intézményeit, majd elindultak a kaszárnyák felé, könnyű kitalálni, milyen céllal. Megtudták a görgény-völgyi parasztok, és bementek a városba megfékezni a magyar irredentizmust, de itt a magyarok fejszével, vasvillával fogadták őket. A románok a 896. évtől adnak szállást Attila hordáinak, miután Ázsia végéből e tájakra érkeztek. Mi lett volna Erdély sorsa, ha a Vatra Romaneasca 1990 márciusában nem szegül szembe a magyar próbálkozással? Az RMDSZ ma mégis követelésekkel zsarolja a kormányt. /Barabás István: A fekete március visszhangjai. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./2006. március 27.
Határhártyák. Interetnikus folyamatábrák és pillanatképek a Kárpát-medencéből a címe Székely András Bertalan kisebbségszakértő legújabb könyvének, amelyet március 24-én Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székhelyén mutattak be. A budapesti szerző a nyolcvanas évek elejétől foglalkozik a kisebbségkutatással. A szerző elmondása szerint könyve „nem monográfia, de több mint húsz év cikkeit, interjúit teszi egymás mellé”. A kötet a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület támogatásával láthatott napvilágot, így a bemutatón szó esett a muravidéki (Szlovénia magyarlakta része) magyarság sorsáról is, akik helyzete – a hazaihoz mérten sokkal kisebbségpártolóbb szlovéniai politika ellenére – aggasztó. /-kb-: Határhártyák. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./ Határhártyák címmel jelent meg dr. Székely András Bertalan húszegynéhány év alatt papírra vetett írásainak gyűjteménye: a magyarországi kisebbségkutató és szociológus, aki – saját bevallása szerint – a kisebbségvédelemre tette fel az életét jó negyedszázaddal ezelőtt. Annak a hungarológiának a jegyében fogantatott a könyve, amely nemigen nyert polgárjogot az elmúlt ötven esztendőben, így hiánypótlónak is tekinthető – hangzott el március 25-én Marosvásárhelyen, a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület által a Bernády Házban szervezett könyvbemutatón. A kötet alaptétele annak megcáfolása, hogy a történelmi Magyarország a népek börtöne lett volna. A több évszázados magyar tolerancia az ország területén élő különböző népességek megerősödését eredményezte. A rendezvény másik vendége, Ruda Gábor a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület további kiadványait ismertette, közöttük a Muravidék című művészeti-irodalmi folyóiratot. /Nagy Botond: Erdély és határhártya. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 27./2006. március 28.
A Sapientia-Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi ingatlanjának szerkezeti problémáiról tárgyalt a magyar költségvetésből fenntartott romániai egyetemet működtető Sapientia Alapítvány kuratóriuma. A koronkai campus alig három éve avatott épületénél ugyanis repedeznek a tartógerendák. A vétséget a tervezés és építés jogát 2001-ben tenderezők követték el. „Már az épület átvételekor Kiss Zoltán statikus professzor észrevett egy mikrorepedést az egyik tartógerendán – nyilatkozta Hollanda Dénes dékán. Kolumbán Gábor, a Sapientia Alapítvány kurátora mindössze annyit közölt: „ezt a kérdést az intézményen belül kell megoldani, nem a sajtónyilvánosság előtt”. „Ha egy építkezés során hiányosságok keletkeznek, meg kell állapítani, hogy az a tervező vagy a kivitelező hibája” – nyilatkozta Komlós Attila, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke. Hozzátette, esetleg a megrendelőé, hogy nem figyelt oda, amikor az építkezést ellenőriztette. Komlós cáfolta azokat a híreket, hogy komoly problémák lennének a koronkai Sapientia épületével. /Bögözi Attila, Daczó Dénes, Guther M. Ilona: Repedezik a koronkai campus épülete. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 28./2006. március 28.
A marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata március 27. – április 7. között vendégjáték-sorozaton vesz részt Magyarországon Görgey Gábor Komámasszony, hol a stukker? című komédiájával, Gali László rendezésében. A turné állomásai: Tapolca, Csorna, Szentgotthárd, Ajka, Nagyatád, Veszprém, Siófok, Szekszárd és Újfehértó. A vendégjátékra a győri székhelyű Forrás Színházi Műhely szervezésében, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával kerül sor. /Magyarországi turnén a Komámasszonnyal. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 28./2006. március 29.
Országos hálózatot épít ki területi irodák létrehozásával az Országos Diszkrimináció Ellenes Tanács – jelentette be Asztalos Csaba, a testület elnöke. Területi irodát működtetnének Kolozsváron és Marosvásárhelyen. Az elmúlt évben 382 panaszt intéztek a tanácshoz, a legtöbb esetben társadalmi (90) és etnikai (85) megkülönböztetésre panaszkodtak. Az összes beadvány közül 280-at oldottak meg, az esetek 80%-ában a hivatal sikerével végződnek az eljárások, mondta Asztalos. A Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtárat korábban azzal vádolta, hogy csak román nyelvű feliratok találhatók az épületben. Az ODET megállapította, a könyvtárnak nem kötelessége a többnyelvű felirat használata, de javasolta, alkalmazkodjon az egyetem meghirdetett multikulturális jellegéhez, és elemezze a többnyelvűség lehetőségét a feliratok tekintetében is. Szintén a BKB intézett a tanácshoz egy beadványt a román nyelv oktatásának módszertanáról. Kifogásolták, hogy a magyar diákoknak anyanyelvként tanítják a román nyelvet, képességvizsgán pedig a követelmények tekintetében sem tesznek különbséget a magyar és a román diákok között. Asztalos Csaba elmondta, egyelőre még kivizsgálásra vár annak a lehetősége, miként lehetne nagyobb osztályokban is idegen nyelvként oktatni a kisebbségeknek a román nyelvet a jobb elsajátítás reményében. /(i): Legtöbb az etnikai, szociális megkülönböztetés. Országos hálózatot hoz létre a diszkrimináció-ellenes tanács. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 29./2006. március 31.
Egyre több helyen öntenek ki a folyók országszerte. Az illetékesek nem mindenütt készültek fel a természeti csapásra. A Dunán is árhullám várható. Marosvásárhelyen a Maros vízhozama több mint hatszorosa volt a sokévi átlagnak. Nagyarányú olvadás kezdődött, Gödemesterházán, Galonyán és Marossárpatakon. A Maros Maroshévízen tizenkilenc háztáji gazdaságot és százkét hektár mezőgazdasági területet öntött el. Gyergyóremetén százötven hektár mezőgazdasági területet és a helyi óvoda udvarát árasztotta el a Maros és a Kőpatak. Székelyföldön a patakok is kiöntöttek. Megáradt a Fitód pataka, amely Csíkszereda zsögödi részén harminc udvart öntött el. Csíkszentimrén az Olt lépett ki medréből, elöntve gazdasági épületeket. Tusnádfaluban az Olton kívül a Mitács pataka is kiöntött, tizenhat háztáji gazdaságot árasztott el. Dánfalván, Csíkszentkirályon, Csíkszentsimonban, Madéfalván, Csicsóban, Csíkszentgyörgyön, Gyergyóhollón is komoly árvízkárok keletkeztek a patakok miatt. Bihar megyében a Fekete-Körös Belényesnél és Tenkénél tetőzött, míg a Sebes-Körös Rév, Élesd, Kopácsfalva, Fugyivásárhely és Váradszentmárton területén haladta meg a védelmi szintet. Arad megyében a Fehér-Körös árasztott el több száz hektár mezőgazdasági területet, és több községi utat. A Bánságban is, Zsombolya és Gyertyámos környékén több mint száz hektár került víz alá. /Olvadás duzzasztja a folyókat. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./2006. március 31.
A Tudományos Diákköri Konferencia (TDK) a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség által szervezett tizenhárom éves hagyománnyal rendelkező tudományos ülésszak, amelyre az idén március 30 – április 2. között kerül sor Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában. A TDK olyan egyedülálló rendezvény Erdélyben, amelyen a hallgatók magyar nyelven mutathatják be orvosi, fogorvosi és gyógyszerészeti témájú dolgozataikat. A négynapos rendezvényen 150 hazai (marosvásárhelyi, nagyváradi, temesvári), valamint 50 külföldi (budapesti, szegedi) hallgató ismerteti tudományos munkáit. Lehetőség nyílik az egyetemek között újabb kapcsolatok létrehozására, illetve információcserére. A XIII. TDK újdonságai közé tartozik a workshop, amelyen interaktív kerekasztal-beszélgetések lesznek. A konferencia előadásainak kivonatai a MOGYE Orvosi és Gyógyszerészeti Szemléjében jelentek meg, míg a nyertes dolgozatokat az EME szakfolyóiratában /Orvostudományi Közlemények/ közlik. /(mr): XIII. Tudományos Diákköri Konferencia Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 31./2006. március 31.
Március 30-án megnyílt Kovács Emil Lajos Nagybánya CX című festészeti tárlata Szatmárnémetiben A megnyitón Podolyák Vilmos és Tent Aurel festőművész méltatta az 1967-ben született, pályája során szobrászattal is foglalkozó művészt. Másodszor is elnökévé választotta Szekernyés János műkritikust a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezetének közgyűlése. A szakmai és közönségsikert aratott marosvásárhelyi rövidfilmfesztivál filmjeiből mutatott be válogatást március 30-án a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet filmklubja. /Kultúr hírek. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 31/2006. április 1.
Dr. Szabó Béla csíkszeredai főkonzul közölte, Hargita, Kovászna, Maros valamint Suceava, Neamt, Bákó és Botosani megyék tartoznak területileg hozzájuk. A helybeliek elsősorban munkavállalási vízumot kérnek, egy részük idényjellegű munkákra, mások tartósan, akár egy évet szeretnének Magyarországon dolgozni. A nemzeti vízumot a csíkszeredai főkonzulátuson is lehet kérelmezni, ez ingyenes. Marosvásárhely közelebb van Kolozsvárhoz, a kolozsvári konzulátushoz már nem fordulhatnak a megye lakói? – kérdezte az újságíró. A marosvásárhelyi lakosokat nem fogják elküldeni Kolozsvárról, de a főkonzul arra biztat mindenkit, hogy Csíkszeredába jöjjön. Szabó úgy látja, hogy körülbelül 8-10 ezer ember fogja a csíkszeredai konzulátust választani. Tavaly 24 ezer romániai munkavállaló dolgozott Magyarországon. A munkavállalói vízum Budapest engedélyéhez kötött. A konzulátus csak beveszi a kéréseket és kiadja az útlevelet. /(bodolai): Munkavállalás, nemzeti vízum. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 1./2006. április 1.
Ivó faluban nyolc tanerővel működik a Székely János Általános Iskola. A marosvásárhelyi író-költőnek háza volt Ivóban. A helybéliek megszerették, befogadták Székely Jánost /1929-1992/, iskolájukat róla nevezték el. Balogh Margit igazgatónő örömmel újságolta, hogy marad a nyolc osztály, nem csökkentik I–IV. osztályos elemire az iskolát. Itt is fenyegető méreteket ölt a népességfogyás. Idén elsőbe csak négy gyereket írattak be. /Iskola a havason. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 1./2006. április 3.
Április 2-án zárult a marosvásárhelyi XIII. Tudományos Diákköri Konferencia (TDK), amelyet a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség szervezett. A konferencia újdonsága volt az a workshop, amelyen interaktív kerekasztal-beszélgetések során különféle témák kerültek megvitatásra. A négynapos rendezvényen mintegy 150 hazai és 50 magyarországi egyetemi hallgató ismertette tudományos munkáját. A konferencián lehetőség nyílt egyetemek közötti újabb kapcsolatok létrehozására, illetve információcserére. /L. I.: Lezárult a XIII. Tudományos Diákköri Konferencia. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3./2006. április 5.
A magyarok őstörténetének, majd a honfoglalásnak, a finnugor rokonságnak az elmélete régóta elfogadott, miközben időnként újabb teóriák jelennek meg, akár magyar, akár külföldi szerzők tollából. Ilyen volt a sumér rokonságot bizonyítani próbáló elmélet, majd a Marco Alinei által kifejtett etruszk-kapcsolat. Az Amszterdamból érkezett dr. Marácz László nyelvész hasonló témáról tartotta nemrég előadását Marosvásárhelyen a Belvárosi szerdák múlt heti rendezvényén. A nyelvészeti problémákat, a tökéletes nyelv megalkotásának egykori nagy divatját Bolyai János nevével kapcsolta össze. A magyar, amellett, hogy ragozó, ősi nyelv, úgymond gyöknyelv is. Legkisebb része a gyök, a megjelent szótár pedig ezen gyökrendszer alapelemeit tartalmazta. Az 1839-ben írott gyökszótár kitüntetésben részesült, szerzője marosvásárhelyi gyógyszerész, Engel József, Bolyai János háziorvosa volt. Marácz László emlékeztetett, a mai magyar tudományos élet a magyart mint finnugor nyelvet kezeli. A finnél azonban az elemek két szótagúak, a magyarnál egy szótagú – teljesen félresiklott a magyar eredetkutatás, hamis szótári alapokkal dolgoznak. Az egykori gyökszótár 2000 gyököt sorol fel, és ezek mind egy szótagúak. Ebből a kétezer elemből fel lehet építeni az egész magyar szótárat: a magyar nyelv óriási teremtő erő. A nyugati nyelvekben ez másképp működik, ott minden tárgyat külön szó jelöl. Mindezt azonban magyar egyetemeken ma „nem illik” tanítani. Bolyai János, a matematikus a gyökszerkezet alapján kívánta megalkotni a magyar nyelv alapján a tökéletes, univerzális nyelvet. Miután 1833 után visszavonult domáldi birtokára, akkor kezdett nyelvészeti kérdésekkel foglalkozni – a magyar leegyszerűsítésével próbálta megalkotni a tökéletes nyelvet: noha hagyatékában az általa teremtett új nyelvnek terjedelmes szótárai találhatóak, eddig csak egyre, egy 1843-as keltezésűre sikerült rábukkanni. Bolyai munkája megmaradt kéziratban a Teleki Tékában. /Nagy Botond: „A magyart egyetlen létező nyelvből sem lehet levezetni”. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 5./2006. április 6.
A marosvásárhelyi Cuvantul Liber azt állította, hogy Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke szoros kapcsolatban volt a Szekuritátéval. Smaranda Enache sajtótájékoztatóján elmondta, bepereli ezt a lapot. Közölte, hogy egy ideje sajtókampány indult a Pro Európa Liga és őellene. Az elnök asszony emlékeztetett, hogy tizenhat éve rendszeresen támadja őt Corneliu Vadim Tudor, a Cuvantul Liber és a Flacara című lap, az utóbbi időben azonban a demokratikus sajtó /Buna Ziua Ardeal és a Ziua/ is olyan rágalmakat fogalmaz meg, hogy „idegen körök bérence”, „a magyar titkosszolgálatok pénzelik” vagy a Magyar Polgári Szövetség fizeti. Smaranda Enache kijelentette: „nem hagyom magam megfélemlíteni, sem zsarolni”. Utalt arra, hogy az egyik helyi lap képviselője azzal kereste meg, hogy nála van a szekuritátés dossziéja. A válasza az volt, hogy értelmetlen a zsarolás. A múltja közismert, itt élt Vásárhelyen. Az állítólagos írásai is úgy „születtek”, hogy intézményvezetőként (a bábszínház igazgatója volt) időnként felkérték, írjon egy-egy cikket. Smaranda Enachét kétszer akarták beszervezni, sikertelenül. /Mózes Edith: Smaranda Enache: Kétszer próbáltak meg beszervezni. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 6./2006. április 6.
Az 1990-es marosvásárhelyi események kapcsán perújrafelvételt kért az Igazságügyi Minisztériumtól a Pro Európa Liga emberjogi szervezet, mivel azt gyanítják, hogy összefüggés van a véres konfliktus és a Román Hírszerző Szolgálat megalakulása között. Haller István, a marosvásárhelyi székhelyű szervezet emberjogi irodájának a vezetője a kezdeményezést azzal indokolta, hogy egyes szemtanúk elmondták, a véres konfliktust megelőző napokban Virgil Magureanu, az események után frissen létrehozott Román Hírszerző Szolgálat igazgatója Marosvásárhelyen járt. A történtek kiprovokálásának feltételezését az is bizonyítja, hogy a Görgény-völgyéből március 19-én buszokkal hoztak be a városba románokat. Ők szétverték az RMDSZ helyei szervezetének székházát, és a többtucatnyi személlyel együtt oda bezárkózott Sütő Andrást súlyosan bántalmazták. A történtek után a román igazságszolgáltatás csak magyar és roma nemzetiségű személyeket ítélt el. /B. T.: Perújrafelvételt kérnek az 1990-es etnikai konfliktus ügyében. A véres események kapcsolatba hozhatók a titkosszolgálat létrehozásával. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./2006. április 6.
Április 5-én kezdődtek a Kőrösi Csoma-napok: Kőrösi Csoma és keleti hagyományaink című kétnapos tudományos konferenciával Kovásznán. A hallgatóságot Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke köszöntötte. Előadást tartott Aradi Éva budapesti indológus, majd dr. Balogh Ildikó (Budapest), dr. Bárdi László (Pécs), Bernád Ilona (Marosvásárhely), dr. Obrusanszky Borbála (Budapest) és Gazda László (Sepsiszentgyörgy). /(b. j.): Keleti hagyományaink. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 6./2006. április 7.
Marosvásárhelyen, ugyanúgy a megyei tanácsnál a határozattervezetek, a határozatok esetében a magyar neveknél, megnevezéseknél a magyar ábécé ékezetes betűit előszeretettel nem alkalmazzák, elírják, időnként teljes szavakat elhagynak. Legutóbb éppen Csegzi Sándor alpolgármester neve maradt le határozatról. Két iroda személyzete illetékes a tanácsi dokumentumok megszerkesztésében. Nincs megrovás, minden marad a régiben. Bezzeg a vidéki polgármesteri hivatalok által a prefektúrához beküldött határozatok szövegében egy vesszőt is rossz helyre tesznek, a főispáni hivatal mindjárt észreveszi. /(antalfi): Hanyag tisztviselők. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 7./2006. április 9.
A múlt évben jelent meg Veress Endre A szavak fénye /Lyra Kiadó, Marosvásárhely/ verseskötete, amely zömében 1981–1989 között írt verseiknek és néhány „változás után” született költeményének a gyűjteménye. A szerző Gyulafehérváron végezte a teológiát, az utolsó évben visszalépett, nem szenteltette magát pappá. Már a főiskolán bizonyságot tett íráskészségéről és költészetszeretetéről, aminek az intézetben működő Erdélyi Magyar Egyházirodalmi Iskola Haladás című lapjain nyoma maradt. /Jakab Gábor: Veress Endre – A szavak fénye. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 9./2006. április 11.
1945-ben az ellenséges vagyon elnevezést kiterjesztették a háború alatt és után Magyarországra vagy más államokba elmenekült, tehát Románia határain kívülre került magyar és német nemzetiségű román állampolgárok tulajdonára is. Létrehozták az ellenséges vagyont kezelő pénztárt, a CASBI-t. Az ingóságokról és ingatlanokról készítettek egy leltárt, s ebben a magánépületek mellett bankokat, üzemeket, gyárakat, szövetkezeteket, magyar érdekeltségeket szerepeltettek. A párizsi békeszerződés hatályon kívül helyezte ezt a törvényt és előírta a vagyonok visszaszolgáltatását tulajdonosaiknak. Ez csak részlegesen történt meg, a CASBI felszámolása után nagyon sok vagyon maradt továbbra is az állam vagy más szervezetek kezelésében. Ez bújtatott államosítás volt. Puskás Zoltán szenátor tervezetet nyújtott be arról, hogy minden CASBI kezelte vagyont szolgáltassanak vissza a jog szerinti tulajdonosnak, vagy ha ez ma már nem lehetséges, akkor fizessenek érte kártérítést. Hallgatólagos elfogadással a szenátuson sikerült átvinni a törvénytervezetet. Azután átkerült a képviselőházba, de itt Puskás Zoltán szenátor leállíttatta, elhalasztatta a tárgyalását. Marosvásárhelyen ugyanis az erdészek elkezdtek a CASBI-vagyonok visszaadása ellen tiltakozni. Többen a Nagy-Románia Párthoz és más román pártokhoz fordultak, a törvényhozásban olyan hangulat keletkezett, amely a törvénytervezet elutasítását hozta volna. Ezért kérte a szenátor a megtárgyalás elhalasztását. A kormány sem helyesli a CASBI-vagyonok visszaadását. Puskás szerint azért, mert azt hiszik, hogy háborús bűnösök vagyonáról lenne szó. Ez nem igaz. Mindennek semmi köze a Gozsdu-vagyonhoz. A Gozsdu alapítványt két állam közötti megállapodás szabályozza, a CASBI-vagyon pedig a Románia határain kívülre menekültek magántulajdona, amelyet az állam csak kezelésre vett át. /Puskás Zoltán Bálint háromszéki szenátor szerint: A CASBI-vagyon visszajár! = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 11./2006. április 11.
Első kötetük megjelenéséről vallott két fiatal irodalmár április 9-én Marosvásárhelyen a Látó Irodalmi Színpadán: Szlukovény Katalin Kísérleti nyúlorr című verseskötetét és Papp Sándor Zsigmond Az éjfekete bozót című novellagyűjteményét mutatta be Vida István műsorvezetésével. Mindkét könyvet a pécsi Alexandra Kiadó jelentette meg. Papp Sándor Zsigmond Erdélyből nemrég Magyarországra települt publicista, író, aki az Európai Elsőkötetesek Fesztiválján Magyarországot képviseli elbeszéléskötetével. A győri Szlukovény Katalin tizenhét évesen kezdett publikálni, jelenleg az ELTE angol szakán doktorál ösztöndíjjal. /Mészely Réka: Látó-est elsőkötetes alkotókkal. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 11./2006. április 11.
Romosak az ódon közép- és főnemesi házak, kastélyok. Egy kis csoport bejárta, feltérképezte, lefényképezte Székelyföld kúriáit, így született meg a Kúriák földje – Háromszék, a Kovászna Megyei Művelődési Központ által megjelentetett kiadvány, amelyet bemutattak Marosvásárhelyen. Haller Béla méltatta a kötetet és az azzal kapcsolatos fotótárlatot. A Nagy Balázs szerkesztette, kilenc szakember írta kötetben hetvenöt nemesi lak sorakozik. /Nagy Botond: Orbán Balázs utódai. Kúriák földje – Háromszék. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 11./2006. április 12.
Rangos Műszaki Tudományos Diákkonferencia (TDK) zajlott az elmúlt hét végén a Temesvári Magyar Diákszervezet (TMD) égisze alatt. Delesega Gyula temesvári egyetemi tanár a szakmunkák polarizálódását emelte ki. “Egyesek a gyakorlatban bizonyultak jónak, mások az elméletben – mondta. – Mindkét téren felkészültnek kell lenni, de ez is bizonyíték, hogy nem szabad összemosni az elméletet a gyakorlattal.” Preitl István TDK-elnök, a Temesvári Műszaki Egyetem tanára szerint az ifjú kutatóknak ezek a rendezvények kínálják a legjobb alkalmat, hogy belekóstoljanak a dolgozatírásba. A nyolcadik temesvári Műszaki TDK-n neves hazai és magyarországi előadók bírálták el a temesvári, kolozsvári, marosvásárhelyi, budapesti, győri, veszprémi és szegedi egyetemi hallgatók négy szakosztályban (építőmérnöki, villamosmérnöki, gépészmérnöki és vegyészmérnöki) benyújtott 28 dolgozatát. /P. L. Zs.: Műszaki TDK. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 12./2006. április 12.
Megjelent Dr. Kincses Ajtay Mária Kábítószerek – Szenvedélybetegségek című szakkönyve, a Studium Alapítvány kiadásában. A könyvet Marosvásárhelyen dr. Mezei Tibor László, a Studium Alapítvány ügyvezető igazgatója ismertette. /Mészely Réka: Kábítószerek – Szenvedélybetegségek. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./2006. április 13.
Marosvásárhelyen a civil szervezetek, alapítványok vásárán zenével, énekkel, gyerekeknek szóló foglalkozásokkal mutatkozott be a KOEN (Keresztyén Oktatásért és Erkölcsi Nevelésért) Alapítvány. Az alapítvány ötnapos evangelizációs programot biztosít. A KOEN jelenleg öt országban, Hollandiában, Magyarországon, valamint Kárpátalján, a Vajdaságban és Erdélyben mintegy hetvenezer gyermek vallásos nevelését szolgálja. 1993-ban, a programok elindulásakor Erdélyben közel ezer gyereket fogott össze, mára harmincháromezer kisgyerek és fiatal kapcsolódik be a gyülekezetek bibliaóráin, árvaházakban, vallástanárok segítségével, vagy akár kórházakban a lelkészek által a tevékenységekbe. A Marosvásárhelyi Főiskolások Keresztyén Egyesülete /Mifike/ fiataljai ugyancsak vallásos dalokkal mutatkoztak be. A Teleki-ház pincéjében tevékenykedő egyesület többek közt filmklubot, színikört is működtet. /(mr): Játszva gyarapodás. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 13./2006. április 13.
Napvilágot látott a hatodik évfolyamába lépő gyermeklap, a Dobbantó, a marosvásárhelyi unitárius egyházközség gyermeklapjának idei első száma. A lapban ízelítő olvasható a Dobbantó-táborban és az Új tollak versenyre született versekből/írásokból. Vannak még benne locsolóversek, a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó nyelvtani feladatok és dalolható versek. /b. d.: Ünnepi Dobbantó. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 13./2006. április 15.
Maros megyében a megyei koalíció nem működik, hangzott el az RMDSZ sajtótájékoztatójának. Jelen volt Kelemen Atilla megyei elnök is. A megyei tanfelügyelőségen feszült hangulat alakult ki. A főtanfelügyelő minden egyes alkalommal átlépi az igazgatótanácsok határozatait, egyenesen a minisztériumból hozza az igazgatótanácsok határozatait megsemmisítő döntéseket. Hat marosvásárhelyi líceum, közöttük a Bolyai, vagy a Papiu, a megyében 19 líceum igazgatóját fenyegeti leváltás, mondvacsinált okok miatt. Kelemen Atilla megkereste a szakminisztert és kérte, próbálják meg Maros megyében „helyre tenni” a dolgokat. Az RMDSZ egy főtanfelügyelő-helyettesi posztot szeretett volna elérni, de ez nem sikerült. Marosvásárhelyen a Kossuth Lajos utca ügyében már korábban román nacionalista szervezetek beperelték a városi tanácsot, újabb fejlemény, hogy Sita Ioan PRM-s városi tanácsos a kollégáit, az RMDSZ- frakciót, Doru Opriscant és Claudiu Maiort is pereli. /Mózes Edith: Nem működik a megyei koalíció. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 15./