udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
4302
találat
lapozás: 1-30 ... 3871-3900 | 3901-3930 | 3931-3960 ... 4291-4302
Helymutató:
Marosvásárhely
2006. június 7.
Háromnapnyi vendégszereplésre érkezett Marosvásárhelyre sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház. Operettől keserédes darabon keresztül a névadó utánozhatatlan hangvételű műveinek egyikéig terjedt a színházi kínálat. Június 2-án láthatta a közönség Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét, ez garancia a biztos bevételre. Másnap John Millington Synge A nyugati világ bajnoka című darabjának szentgyörgyi adaptációja stúdió-előadásként érkezett Vásárhelyre: Bocsárdi László rendezésében. Június 4-én pedig Tamási 1961-ben írt utolsó drámája, a Boldog nyárfalevél következett, Török Viola rendezésében. /Nagy Botond: Kacagás a majdnem-tragédiákon. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 7./2006. június 7.
Rövid hír az egyik erdélyi napilapban, május 29-én: „Erdélyi táncház-muzsikusok találkozóját szervezték meg a hétvégén a Gyimesközéplokhoz tartozó Borospatakon. A rendezvényen a zenészek kerekasztal-beszélgetést tartottak, népdalokat oktattak, esténként táncház várta az érdeklődőket”. Csupán ennyit írtak a mi bolondulásig gyönyörűséges ünnepünkről, tette hozzá Panek Kati. Valóban népzenész-találkozó volt, előadást tartott dr. Pávai István és Könczei Csongor az erdélyi táncház kezdeteiről. Deák Gyula, a Néptánc Szövetség elnöke a népzenész szövetség létrehozásának szükségességéről és mikéntjéről beszélt. Közel 50 zenész muzsikált együtt. A zenészek népdalokat oktattak, ez túlzás. Ő például sms-t kapott: „Itt a helyed az erdélyi zenészek között Panek Kati, itt a helyed mellettünk-velünk. Igyál, mulass, ahogy csak te tudsz, ereszd ki erős bátor hangodat, hadd töltse be az egész tájat s mindannyiunk szívét...” Borospatakán szüntelen muzsikálnak, soha nem kevesebb zenész mint mondjuk 17. Pávai István a zenetudományok doktora, 6 gyerek édesapja, mégsem restellte elővenni a brácsáját. Ezen a találkozón beérni látszott a fiatalkori álmuk: az utánuk jövök is olyan megszállottan akarják – szeretik a népzenét. És folyt az erdélyi népzene frissen csobogva napokon át, nőttön nőtt a zenészek tábora, ahogy sorra érkeztek Bécsből, majd Budapestről, Nagyváradról, Kolozsvárról, Marosvásárhelyről, Székelyudvarhelyről, Csíkból, Gyergyóból, Sepsiszentgyörgyről vagy Máréfalváról. /Panek Kati: Erdélyi táncház-zenészek találkozója. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 7./2006. június 7.
Hét évnyi kemény munka könyv formában megvalósult eredményét mutatták be május végén Marosvásárhelyen a Belvárosi szerdák rendezvénysorozat estjén. A két könyvtáros, Ferencz Klára és Fülöp Mária nyugdíjasként állította össze a szóban forgó kiadványt, Maros megye retrospektív helyismereti könyvészetét. A 900 oldalas kötet az 1944-ig megjelent és valamilyen szinten Maros megyét megemlítő-tárgyaló köteteket tartalmazza. A kötetet Spielmann Mihály méltatta: ez a könyv Maros megye útlevele a világ könyves tájai felé. A szerzők az évek során gyakran a könyvtár igazgatóságának akarata ellenére kutattak, ez hőstett volt, hiszen ellenséges volt a közeg, amelyben íródott. Még a kommunista diktatúra idején fogalmazták meg: föl kellene dolgozni a könyvtár többszörösen rejtett, titkos állományát, amelynek tanulmányozásához még a könyvtárosnak is külön engedélyre kellett szert tennie. Háromszázezer kötet közül kiválasztották a felhasználandó négyezer-valamennyit. Három szempont játszott nagy szerepet az összeállításnál: a helyi szerzők, a helyi nyomdák, kiadók és kiadványok, valamint a történelmi szempontból helyi vonatkozású könyvek. /Nagy Botond: Hét év (alap)munkája. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 7./2006. június 8.
A Pro Európa Liga két társelnöke, Smaranda Enache és Haller István elégedetlenségüket fejezték ki, amiért a főügyészség helyi szintre „passzolta” át az 1990 márciusi marosvásárhelyi véres események kérdésének megoldását. Elmondták: az a tény, hogy a főügyészség kérésüket a marosvásárhelyi bíróság mellett működő ügyészséghez küldte, az igazság kiderítésére tett kérésük visszautasítását jelenti. A ligánál olyan személyek jelentkeznek, akiknek rokonai haltak meg, és akik 16 éve várják, hogy megtudják: mindezért kiket terhel a felelősség. /Elégedetlen a Pro Európa Liga. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 8./2006. június 9.
A Sapientia EMTE háromnapos búcsúrendezvényének első fénypontja Marosvásárhelyen a kocogás volt. Nagy megpróbáltatás volt a diákoknak az erdei kocogás, mert a sártenger és a kedvezőtlen körülmények gátolták őket a haladásban. Hollanda Dénes, a Sapientia dékánja üdvözölte a végzősöket. Idén második alkalommal kocog a Sapientia – tájékoztatott Nemes Zoltán, a tavalyi kocogás főszervezője. /F.A.: Elkocogtak a sapientiás végzősök. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 9./2006. június 9.
A dévai Történelmi és Régészeti Múzeumnál elkövetett súlyos mulasztásokra hívta fel a figyelmet az intézmény frissen kinevezett igazgatója, Marcel Morar. Megbízott igazgatóként előzőleg az elmúlt három hónap alatt részletes elemzést készített az intézmény jelenlegi helyzetéről, rávilágítva a szakmai mulasztásokra, melyeket többnyire elődje, a múzeumot 20 évig vezető Adriana Pescaru követett el. A volt igazgatónő idén tavasszal kényszerült lemondásra, miután a sajtó nyilvánosságra hozta a boji kard eltűnését, amelyet a nemzeti örökség részeként további hat történelmi emléktárggyal együtt a dévai múzeumban őriztek. Öt éve nem volt átfogó leltározás a múzeumban, a különböző részlegek vezetőinek nem volt, vagy hiányos volt munkaköri leírása, senki semmiért nem vonható felelősségre. Az épület pincéjében többek közt előkerült közel 1000 darab régi könyv, melyekből 470-et tudtak még megmenteni. A könyvek jó része a dévai ferences zárda könyvtárából került oda. Feltehetően az 1970-es években hozták ide ezeket a könyveket, de nem tudni, pontosan mennyit, mert arról nincs dokumentum. Ami még menthető volt, azt nyilvántartásba vették és átadták a Szent Ferenc Alapítványnak. XIX. századi, illetve századfordulós könyvekről van szó, többnyire jogi, közigazgatási meg egyházi kiadványokról – közölte Karda Róbert fiatal történész, a Szent Ferenc Alapítvány munkatársa. A könyvek egyelőre száradnak. Felkérték Márton Krisztina marosvásárhelyi könyvrestaurátort, a Teleki Téka munkatársát, hogy szakmai szempontból nézze át a könyveket, és amennyiben lehetőség van rá, adja vissza könyvformájukat. A múzeum volt igazgatónőjét számtalan mulasztásáért senki sem vonta felelősségre. /Gáspár-Barra Réka: Több száz régi magyar könyv a pincében. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 9./2006. június 9.
Kolozsvár, Nagyvárad, Marosvásárhely után a Kriterion Kiadó a Székelyföldről is megjelentette a 101 verset tartalmazó kötetet. Régen élt és jelenkori, ismert és kevésbé ismert költők verseit válogatta kötetbe és írt hozzá előszót Papp Kincses Emese. A kötetet múlt héten mutatták be a csíkszeredai Corvina Könyváruházban. /Lírai vallomások a Székelyföldről. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 9./2006. június 10.
A 80. életévét decemberben betöltő alkotó, Albert László egyéni tárlata látható Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. A Mentor Kiadó erre az alkalomra jelentette meg a festőművész életművének összegzését, Banner Zoltán munkáját, a Művészeti Monográfiák sorozat 11. kiadványát. /N.M.K.: Felülnézetből a világ. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 10./2006. június 12.
A hét végén ballagtak a Sapientia EMTE marosvásárhelyi és kolozsvári végzősei. Az EMTE csíkszeredai karán már korábban elbúcsúztatták az idei végzősöket. „Mivel egyelőre csak ideiglenes működési engedélyünk van, a végzősöknek államvizsgázni más egyetemekre kell menniük. Mint intézmény, tavaly már szereztünk tapasztalatokat e téren, hisz az informatika meg a pedagógia szak a Babes-Bolyai Egyetemen államvizsgázott, jó eredménnyel. Végzettjeink semmivel sem maradtak el az állami egyetemen végzettektől „ – fejtette ki Szilágyi Pál rektor a Sapientia marosvásárhelyi karainak ballagási ünnepségén. Idén még négy szakon – kommunikáció, automatizálás, számítástechnika és mechatronika – végez mintegy 160 diák – közölte Hollanda Dénes professzor, a vásárhelyi karok dékánja. Kolozsváron a környezetföldrajz-környezettudomány szak első évfolyama végzett. /Kettős ballagás a Sapientián. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./2006. június 12.
– Az elmúlt öt évben nemcsak a campus épületét sikerült felépíteni, hanem olyan fiatal magyar értelmiséget neveltünk fel, akikre büszkék lehetünk– mondta többek között dr. Hollanda Dénes, a Sapientia EMTE marosvásárhelyi dékánja. Bemutattak egy rövidfilmet, amely a végzősök egyetemi éveinek egyes pillanatait örökítette meg. Dr. Szilágyi Miklós, az informatika tanszék vezetője, majd dr. Dávid László rektor-helyettes, a villamosmérnöki tanszék vezetője és dr. Lázár Sándor egyetemi docens, a humán tanszék vezetője búcsúztatta Marosvásárhelyen a ballagókat. A műsorban szerepelt az egyetem egy éve alakult zenekara, a Gipszkarton együttes és az Arabesque balett-csoport. Szombaton délelőtt a campusban folytatódott a ballagás. /Ferenczy Anna: Új magyar értelmiségiek a pályán. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 12./2006. június 12.
Június 9-én Marosvásárhelyen újrajátszották Nagy Imre perét a Bolyai Farkas Líceumban, ítélkeztek, támadtak, védtek tinédzser ifjak és lányok. A félórás per során vádolók és védők korhű mondatokban és érvek szerint döntöttek a miniszterelnök sorsáról. A tárgyalás végén a tanárokból álló esküdtszék egyöntetűen felmentette a vértanúhalált halt miniszterelnököt, a további fejleményekről pedig vetített képek által szerezhetett tudomást a telt házas diákpublikum. Józsa István történelemtanár, osztályfőnök elmondta: A Budapest–Marosvásárhely Baráti Társaság 1956 ötvenedik évfordulója alkalmából dolgozatírói pályázatot hirdetett. Az egyik téma, ’56 erdélyi vetülete, megtetszett diákjainak, akik több kiváló dolgozatot küldtek el és több díjat nyertek. Magyarságtörténet-órákon számtalan esetben szó esett ötvenhatról, egy ilyen alkalommal vetődött fel: el kellene játszani a huszadik századi magyar történelem egyik legaljasabb kirakatperét. Ők készítették a forgatókönyvet, ők írták a szöveget is. /Nagy Botond: A Bolyai felmentette Nagy Imrét. Újrajátszott tárgyalás az iskolában. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 12./2006. június 12.
Amikor gyereket vállalunk, teremtő társai vagyunk a Jóistennek. És van-e ennél nagyobb öröm, megtiszteltetés? Hiszen a legnagyobb boldogság az életben, amikor látjuk nőni a gyerekeinket – vallja a Maros megyei Udvarfalván élő Zólyomi házaspár, 11 gyereknek adtak életet. – Engem a Jóisten is édesanyának teremtett – mondja félig tréfásan, félig komolyan Zólyomi Rozália, Rozi asszony. Eleinte Marosvásárhelyen dolgoztam Zólyomi József mint karbantartó kőműves, egészen 91-ig, amikor leépítéssel kikerült a vállalattól. Azóta maszek munkából él, sokat dolgozik Magyarországon. Büszke, hogy az új ház két keze munkája. A fiúk pedig már igazi fiatalemberek, együtt járnak dolgozni az apjukkal. A Zólyomi brigád. Így emlegetik az apából meg fiaiból álló építészcsapatot, amely szakmailag is komoly elismerést vívott ki magának. Zólyomiék mélyen vallásos reformátusok. És nagyon szeretnek énekelni. Nagyobb ünnepeken a családi kórus rendszeresen fellép. Legutóbb Marosvásárhelyen, a Vártemplom Diakóniai Házában énekelt együtt a család, amikor a Lázáreum Alapítvány külön ünnepséget szervezett számukra. /Bögözi Attila: „Engem a Jóisten is édesanyának teremtett”. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 12./2006. június 13.
Már hagyománnyá vált, hogy az 1989-es fordulat után, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum ballagási ünnepségén három Győrffy Zoltán-díjat osztanak ki a végzős diákok között. A kiosztásra kerülő 600 dollárt minden évben a Washingtonban élő egykori bolyais diákok, a Győrffy házaspár (dr. Győrffy Péter és Puskás Ilona) biztosítják. Ettől az évtől kezdve, az előbb említett mellett, egy újabb díj is lesz. Ezt a Kanadában élő Katonai Éva orvosnő létesítette fiatalon elhunyt férje, Szabó Jenő emlékére. Szabó Jenő tanári tevékenysége alatt az egyik legjobb és legtehetségesebb tanítványa volt, emlékezett rá Weszely Tibor. 1967-ben Bukarestben elektronikamérnöki diplomát szerzett. 1987-ben feleségével és gyermekeivel Torontóba emigráltak, ahol Jenő bio- és elektromérnökként dolgozott 1996. július 5-én tragikus hirtelenséggel bekövetkezett haláláig. /Weszely Tibor: Győrffy Zoltán- és Szabó Jenő-díjas diákok. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 13./2006. június 13.
Kárp György színművész, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház gazdasági igazgatója elmondta, hogy új központifűtés-rendszerrel, fejlett színpad-, fény– és hangtechnikával gazdagodik a színház. Nehéz a magyar és a román társulat előadásait, próbáit összehangolni. Az átalakítás idejére az előadásokat a Stúdió Színházba és az Ifjúsági Házba költöztetik át. /Nagy Botond: Évadok, termek, pénz és decentralizáció. Beszélgetés Kárp György színművésszel, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház gazdasági igazgatójával. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 13./2006. június 14.
Június 11-én zenés áhítat keretében tartották meg művészi gyakorlatuk záró-koncertjét a Partiumi Keresztény Egyetem zene szakos hallgatói Nagyváradon, az újvárosi református templomban. Molnár Tünde marosvásárhelyi orgonaművész elmondta, ezt a tantárgyat ebben a tanévben kezdték oktatni a PKE-n, és elsődleges célja az, hogy valamilyen módon azok is megismerkedhessenek egy hangszerrel, akiknek eddig nem volt erre lehetőségük, hiszen az egyetemen nincsen hangszer főszak. /T. G.: Művészi gyakorlat zene szakos diákokkal. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 14./2006. június 14.
Június 17-én Marosvásárhelyen ismét fellép Bicskei Daróczi Zsuzsa. A Poór Lili-díjas sepsiszentgyörgyi színművésznő Asszonytánc című egyéni műsorát adja elő. A művésznő 30 éve végezte a ma már egyetemként ismert Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolát. Hamar népszerű lett, énekesként is megismerhette a sikert, majd házassága révén a Vajdaságba távozott. Az ottani rangos színházi élet egyik legszínesebb, többszörösen díjazott egyéniségévé vált. Fellépett hírneves táncszínházi művészekkel is. Tavaly az EMKE kuratóriuma őt találta a Poór Lili-díjra érdemesnek, laudációját egykori vásárhelyi tanára, dr. Kovács Levente, a Színművészeti Egyetem tanszékvezetője vállalta el. /(nk): Bicskei Daróczi Zsuzsa Asszonytánca Marosvásárhelyen. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 14./2006. június 14.
Életének hetvenedik évében elhunyt Bartis Ferenc költő, író, újságíró, a Magyar Írószövetség tagja. Bartis Ferenc /Gyergyószárhegy, 1936. júl. 4. – Budapest, 2006. jún. 9./ újságíró-szerkesztő volt a Bukarestben megjelenő Falvak Népénél, a marosvásárhelyi Új Életnél és a Csíkszeredában kiadott Hargitánál. Tíz évet ült román börtönökben, 1984-ben megfosztották román állampolgárságától, azóta Budapesten élt, 1988 és 1989 között a Magyarok, 1990-től A Céh című folyóiratok főszerkesztője, a Ring munkatársa volt, az Összmagyar Testület elnöke. Munkásságát a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével és az ’56-os Forradalom Hőse kitüntetéssel is elismerték. Főbb művei: Konok szeretet (1970), Kegyetlen szépség (1975), Fohászok és titkok föltámadás előtt (1996), Ellopták a világ lelkét (1998), Rovások az idő mestergerendáján (1998), Akarjatok élni szabadon (1999), Fekete tűzijáték (2003), A kényszerhelyzet művészete és a művészet kényszerhelyzete (1994), Az összmagyar eszme (2005). /Elhunyt Bartis Ferenc. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./ 2006. június 15.
Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Líceumban 46 év után ismét tiszta magyar évfolyam ballagott június 14-én, a Bolyai és a Református Kollégium 245 végzőse mondott búcsút középiskolai éveinek. A diákokat és szülőket Bálint István igazgató és Székely Emese, a Református Kollégium igazgatója köszöntötte. Szalkay József a Bolyai Kollégium Alapítvány részéről köszöntötte a diákokat: „Megvalósulni látjuk azt, amiről két évtizede álmodni sem volt szabad, ma újra színmagyar az iskolánk.” /Menyhárt Borbála: A Bolyaiban 46 év után ismét tiszta magyar évfolyam ballagott. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 15./2006. június 15.
Negyven éve, hogy 85 éves korában befejezte földi pályafutását a barátai, pályatársai által „Phanerogamus”-nak (virágos növények) becézett világhírű florista, Nyárády Erazmus Gyula. Alexandru Borza professzor, a kolozsvári Botanikus Kert igazgatója 1922-ben ezért hívta meg őt, mert ismerte az Nyárády Növénytan biológiai alapon (Kolozsvár, 1922) című szakkönyvét. Hatalmas munkája a 13 kötetes nagy flóramű /az első tizenegy kötet: Flora Republicii Populare Romane; a XII. kötettől: Flora R.S.R./ A nagy akadémiai vállalkozás főszerkesztője Traian Savulescu volt, de mellette Nyárády E. Gyula írta és szerkesztette a köteteket. Az ő munkája a Tordai hasadék című, átfogó monográfia is. Nyárády E. Gyula 1903-1966 között megjelent 170 szakmunkájában jó 7200 oldallal gazdagította az egyetemes botanikai szakirodalmat. Fáradhatatlan munkájának gyümölcse a Kolozsvár és környékének flórája című, 657 oldalas szakmunka is, melyet kezdetben saját anyagi áldozatvállalásával indított el (1941), és csak később, Soó Rezső, a másik nagy botanikussal közösen fejeztek be, immár az egyetem és az Erdélyi Múzeum Egyesület pénzbeli támogatását is élvezve. Nyárády E. Gyula a Maros megyei Nyárádtőn 1881. április 7-én született. 1911-ben áthelyeztette magát a marosvásárhelyi polgári iskolába. Itt oktatott, nevelt és kutatott, gyűjtött 1922-ig. 1922-es váratlanul elhunyt Péterfi Márton, a Botanikus Kert nagy tudású mohásza, Alexandru Borza jobbkeze. Borza 1922-ben hívta munkatársnak Nyárádyt. Kettejük együttműködésének gyümölcse nem csak a gazdag múzeumi herbárium, de ennek a XX kötetben megjelentetett folyóirata, a Florae Romaniae Exsicatae is. 1948-ban Nárádyt a Román Tudományos Akadémia tagjává választotta, rábízva az országos jelentőségű flóramű szerkesztésének irányítását. 1966 júniusában, amikor a halál elragadta, már a XII., befejező kötet is munkában volt. /Gábor Dénes, Kolozsvár: Nyárády Erazmus Gyula emlékezete. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./2006. június 17.
A hét végén tudományos ülésszakot szervez Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban a németországi székhelyű, Nagyszebenben is fiókot működtető Erdélyi Honismereti Munkacsoport A székelyek Erdély népei között címmel. A szakmai, de a székelység eredete, története, néprajza iránt érdeklődők számára is nyitott rendezvény június 16-án kezdődött, az ülésszak első napján az előadók – Demény Lajos (Bukarest), Tüdős Kinga (Bukarest), Csáki Árpád (Sepsiszentgyörgy), Gernot Nussbächer (Brassó) – a székelység történelmének forrásanyagáról beszéltek. Június 17-én néprajzi és régészeti tematikájú előadásokat tart Korde Zoltán (Szeged), Benkő Elek (Budapest), Zeno Pinter (Nagyszeben) és Bordi Loránd (Sepsiszentgyörgy), Olasz Gabriella (Nagyszeben), valamint Pál Antal Sándor (Marosvásárhely), délután a székelyek történelméről értekezik Konrad Gündisch (Oldenburg), Balogh Judit (Miskolc), Hermann Gusztáv (Székelyudvarhely), Egyed Ákos (Kolozsvár) és Pál Judit (Kolozsvár). A román és magyar nyelvű előadások fordításáról szinkrontolmács gondoskodik. /(vop): A székelyek Erdély népei között. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 17./2006. június 17.
Hol innen, hol onnan hallható hír Hunyadi László szobrászművész valamelyik újabb munkájának köztéri avatásáról. Kiskunfélegyháza neve többször is felmerült ilyen vonatkozásban. A városban a marosvásárhelyi alkotónak már több szobra áll. Két héttel ezelőtt a kiskunsági település egyik jellegzetes részén, a Móravárosban pihenőparkot avattak. Az ünnepi rendezvényen adták át a Magyar Kultúráért Határok Nélkül 2001. Alapítvány ajándékát, a művész Móra Ferencet ábrázoló domborművét. A bronzplakett, amely szervesen illeszkedik a Hunyadi portréművészetét tanúsító gazdag sorozatba, impozáns kőtömbbe ágyazva örökíti meg a jeles magyar író arcvonásait. /Hunyadi-mű a Móravárosban. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 17./2006. június 17.
Hármasával adja ki könyveit Ráduly János. 1958 óta gyűjti nagyjából ugyanannak a vidéknek, Kibédnek és a környező falvaknak a folklórját, azért ennél is több lehet a tarsolyában. Most olyan kiskötetekkel rukkolt elő, amelyek műfaji gazdagságuknál fogva igen érdekesek, szórakoztatóak: történeti és hiedelemmondákat, népi tréfákat, igaz történeteket, névmagyarázókat, anekdotákat, falucsúfolókat, néhány tündér- és novellamesét tartalmaznak. Hármasfalu, Nagykend, Bözödújfalu, Székelyvécke, Havad, Havadtő, Egrestő, Rava, Szováta a „források”, de az anyag zöme Kibédről származik. A három kötet: Hallod-e, te másvilág, adsz kenderért pálinkát? Székely népi tréfák, mondák, anekdoták, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2006; Hová, hová, Laji bátyám? Kis-Küküllő menti székely népmesék, mondák, tréfák kiejtés szerinti lejegyzésben. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2006; A fák királyválasztása. Népi tréfák, mondák, anekdoták. Hoppá! Könyvkiadó, Marosvásárhely, 2006. /B.D. Hármasával adja ki könyveit Ráduly János. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 17./2006. június 19.
Markó Béla kormányfő-helyettes június 18-i, Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatóján kifejtette: Olli Rehn uniós bővítési biztossal folytatott brüsszeli megbeszélésén is fő helyen szerepelt a kisebbségi közösségek kulturális autonómiájának megteremtését tartalmazó kisebbségi törvény elfogadása. „Egyetértettünk abban, hogy a kisebbségi törvényt még az őszi országjelentés közzététele előtt el kell fogadni” – közölte Markó. Hangsúlyozta, Olli Rehn jogosnak nevezte azt az igényt. /Bögözi Attila: EU-fókusz a kisebbségi törvényre. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 19./2006. június 20.
Rossz dolgokra ösztönzik az ifjú magyarokat a „magyar neorevizionisták és a hazai autonomisták” – aggódott a június 16-i Cuvantul Liber marosvásárhelyi román napilapban a magát „Prof. Kovacs Sandor”-ként megnevező cikkíró. Egyes erdélyi magyar fiatalok tanulás helyett a felnőttek politikai játékaihoz nyúltak, ami alkotmányellenes. Az írás apropója a marosvásárhelyi EMI által kiállított és a helyi magyar líceumokban terjesztett kérdőív, amelyen a fiatalok terveit és véleményét firtató szokásos kérdéseken kívül felháborító módon az is szerepelt, hogy helyeslik-e Székelyföld autonómiáját. A cikkíró tudni vélte, hogy az EMI-nek van egy nagyobb testvére, nem más, mint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, amelyet Magyarországon hoztak létre. Az EMI a Trianon-film megtekintésére vetemedett június negyedikén. Ennél is súlyosabb, olvasható a cikkben, hogy a Maros széki Székely Tanács emberei, Fodor Imre és Andrássy Árpád cukorkával, piskótával és üdítővel csalogatták az ifjakat a székelyudvarhelyi Székely Nagygyűlésre március 15-én. Vajon tudják-e a szülők, milyen iskolán kívüli, a törvényesség határát súroló tevékenységekkel töltik idejüket a gyerekeik az EMI-ben, aggódott a tanár úr. /Bagoly Zsolt: Aggódnak a vásárhelyi EMI-ért. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./ 2006. június 20.
Marosvásárhelyen a meggyesfalvi negyedben él a „Hegyalja” vagy „Dealului” néven ismert roma közösség. A roma etnikumhoz tartoznak, de magyarul beszélnek. A Rhéma Keresztény Alapítvány 1996 óta folyamatosan segíti e közösséget. Ungur Ibolya, az alapítvány ügyvezető igazgatója elmondta: hetente kétszer az alapítvány meleg ételt osztott, 80-100 gyerek kapott segítséget, ruhát, cipőt, tisztálkodási szereket, néha gyógyszereket is. 2000 óta nyári táborokat szerveztek a gyerekek számára, a felnőtteknek pedig higiéniai kurzusokat. Beszerezték több személy számára a hiányzó személyi okmányokat. Öt házat felhúztak, húsznak pedig a javításához járultak hozzá. 2005-ben napközi otthont hoztak létre Csáki Mihály vezetésével, huszonkét gyerekkel foglalkoznak két pedagógus segítségével. /Horváth Zsombor: Hegyalja, avagy egy magyarul beszelő roma közösség. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 20./2006. június 21.
A vasárnapi Székely Nemzetgyűlést elítélő levél érkezett a Nyugati Jelen szerkesztőségébe Ditróból. Szerzői a következőket írják: “A magyar kormány, a Katolikus Egyház, az RMDSZ, az MPSZ, SZNT és EMNT figyelmébe. A ditrói közösség elkötelezett híve a demokráciának és a szólásszabadság gyakorlásának, amellyel szöges ellentétben áll a falunkban tervezett elnemzetlenítő gyűlések elvével. Tiltakozunk magyar közösségünk önjelölt képviselőinek azon szándéka ellen, hogy a ditrói napok szellemiségét bármiféle Székely Gyülevész célokra kisajátítsák. Megítélésünk szerint az ilyen jellegű tevékenységek sárral fröcskölik be a demokrácia eddigi vívmányait, összetévesztve a szólásszabadságot az előre gyártott eszmék diktatórikus terjesztésével, összetévesztve egy exkommunista parancsnokság alatt álló gyülevész, munkanélküli és tehetségtelen hordát az igazi Nagy Székely Nemzetgyűléssel. A ditrói lakosság ezúton fejezi ki nemtetszését arra vonatkozólag, hogy véleményük kikérése nélkül néhány jól ismert volt kommunista káder – mint például Csapó József, Fekete Károly és Borsos Géza, a tudományos szocializmus fejlesztésének szaktekintélyei saját érdekeiknek megfelelően használja fel a trianoni szerződés aláírásának évfordulóját. Amennyiben az igazság ezeknek a jövevényeknek az oldalán áll, amennyiben cselekedeteik által csupán jót tesznek velünk, felkérjük őket, hogy a saját portájukon rendezzenek kis- és nagygyűléseket! Nincs szükségünk arra, hogy egy háromszéki munkanélküli idejöjjön feltalálni a spanyolviaszt, miután tervei dugába dőltek mind Udvarhelyen, mind Brüsszelben. Mindaz, amit izgágaságaik elértek, az volt, hogy román zsebpártokkal kössenek szövetséget, és az, hogy okot adjanak a szélsőséges román tömörüléseknek a székelyföldi rendfenntartó erők növelésére, jelentősen hozzájárulva a régió elrománosításához, vagy Isten ments, a marosvásárhelyi események megismétléséhez. Hívatlan vendégek vagytok mifelénk. Ne feledjétek, hogy mi is ott leszünk.” A levelet Mezei József, Bajkó Imre, Fülöp Sándor, Hompoth Ferenc, Simon Mária, Tamás Anna Mária, Csibi Erzsébet, Hompoth Antal, Köllő István, Csibi József, Kovács Árpád és Bíró András írta alá. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 21./2006. június 21.
Kisvárdán tizenhat társulat részvételével június 22-én kezdődik a Határon Túli Magyar Színházak 18. Fesztiválja. A július 1-ig tartó fesztiválon összesen 32 előadást láthat a közönség. A rendezvényen négy szomszédos országból, Romániából tíz, Szerbiából négy, Szlovákiából és Ukrajnából pedig egy-egy társulat vesz részt. Erdélyből a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, a Temesvári Csiky Gergely Színház, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem végzősei, a szatmárnémeti Északi Színház, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió, a csíkszeredai Csíki Játékszín, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, a nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata, valamint a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem színis növendékei lépnek fel. Dél-vidékről az Újvidéki Színház, a szabadkai Népszínház Magyar Társulata, a vajdasági Tanyaszínház és az újvidéki Művészeti Akadémia Társulata érkezik Kisvárdára. A felvidéki színjátszást a kassai Thália Színház, míg a kárpátaljait a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház művészei képviselik. (MTI) /Kezdődik a határon túli magyar színházak fesztiválja. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./2006. június 21.
Laczkó Aranka naiv művész festményeiből, rongyszőnyegből készült faliszőnyegeiből nyílt kiállítás Marosvásárhelyen, a Tholdalagi-palotában, a múzeumban. Itt az üzenet a fontos, a veleszületett, pozitív értelmű önkifejezés vágya. Bónis Johanna, a Maros Megyei Múzeum igazgatója üdvözölte az alkotót és tárlatát. A megnyitón az igazgató szavain kívül magyar szakember méltató beszéde nem hangzott el, román szakemberek románul szóltak. /Nagy Botond: A naiv művész üzenete. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./2006. június 22.
A X. Marosvásárhelyi Napok rendezvénysorozat keretében június 21-én a Kultúrpalotában adták át a díszpolgári címeket és a Pro urbe-kitüntetéseket. Idén a díszpolgári címet két magyar /Szalman Lóránt, Kiss Elemér/ és két román, illetve post mortem Szabó György Pálnak és egy románnak adományozták, Pro urbe-kitüntetést Sepp Rieder, Eric Hayes és dr. Gyimesi Endre vehetett át. Szalman Lóránt /sz. Kolozsvár, 1929. szept. 11./ Kolozsváron végezte a zenekonzervatóriumot. Marosvásárhelyen kezdetben kórusvezető, majd a Marosvásárhelyi Székely Ének- és Táncegyüttes igazgatója. Karvezetőként folytatta tevékenységét, majd a marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatója, számos hazai és külföldi turnén vett részt zenekarával. 1989. december 1-től nyugdíjas, megalapította a Musica Humana női kórust. Kiss Elemér Kolozsváron végzett matematika-fizika szakon, 1974-ben doktorált matematikából. 1951-1961 között a Bolyai Farkas Elméleti Líceum matematikatanára, 1961-1978 között a marosvásárhelyi Pedagógiai Intézet tanára, 1978-1990 között a marosvásárhelyi almérnöki intézet előadótanára, 1990-1999 között pedig a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem professzora. 2001-től a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Tudományegyetemen előadótanár, jelenleg is itt tanít. 2001-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Több könyvet és egyetemi jegyzetet adott ki. Szabó György Pál /Marosvásárhely, 1930. okt. 18. – Marosvásárhely, 2005. jan. 9./ a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem matematika-fizikát végezte el. 1952-1955 között a bukaresti Pedagógiai Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott, majd hazatért, általános iskolákban tanított. Nyugdíjazása után gazdag szociális és kulturális tevékenységet fejtett ki, tíz éven át töltötte be az EMKE elnöki tisztségét, 2001-től az EMKE tiszteletbeli elnöke. A népzene- és néptáncmozgalom kezdeményezője Maros megyében. 1995-ben Kun Kocsárd-kitüntetést kapott. Dr. Gyimesi Endre /Keszthely, 1952. okt. 20./ az ELTE irodalom szakán doktorált, Keszthelyen a könyvtár igazgatója, 1988-tól pedig a megyei levéltár igazgatója. 1994-ben választották a Marosvásárhellyel testvérváros Zalaegerszeg polgármesterévé, majd országgyűlési képviselővé. /Antalfi Imola: X. Marosvásárhelyi Napok. Díszpolgárok és Pro urbe-kitüntetettek. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 22./2006. június 22.
XVI. Benedek pápa nemrég aláírta azt a dekrétumot, amely kihirdeti Salkaházi Sára szociális testvér hősi fokon gyakorolt szeretetáldozatát, azaz a vértanúságot /”az 1899 május 11-én Kassán született és 1944 decemberében Budapesten meghalt Isten Szolgája, Salkaházi Sára szociális testvér vértanúságát.”/. Salkaházi Sára 1943 őszén felajánló imádságot tett, amelyben hangsúlyozta, az egyházüldözés esetére Isten fogadja el az ő halálát, kímélje meg a többi testvért. A szociális testvérek Budapesten, a Bokréta utcai zárdájukban rejtegették az üldözött zsidókat. Ezért a nyilasok 1944. december 27-én Salkaházi Sárát hatodmagával elhurcolták és aznap este valamennyiüket agyonlőtték a Duna-parton. Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása elmondta, hogy a Szabadság-híd hídfőjénél tábla hirdeti az emlékét. „Minden év december 27-én gyertyát gyújtottunk a tábla előtt. Imádkoztunk azért, hogy Egyházunk mielőbb a boldogok sorában tisztelje őt. (...) A múlt igazi megtisztult szemléletéhez vezet, hozzásegít bennünket a kiengesztelődéshez és ahhoz, hogy igazi, hiteles katolikus példaképeink legyenek.” Salkaházi Sára bejárta és szerette Erdélyt, Márton Áron püspök is jól ismerte értékes újságírói, írói, kulturális munkásságát. 1943 márciusában a szatmári Irgalmas Nővérek iskolájában tartott előadást, majd ugyanazon év decemberében Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Székelykeresztúron. 1944. májusában Nagyváradon vett részt lelkigyakorlaton. Az 1989-es rendszerváltás után Romániában immár nyilvánosan működik, a többi szerzetesrendi intézménnyel együtt erőszakosan megszüntetett Szociális Testvérek Társasága. A köztudatban „szürke nővérekként” megmaradt testvérek jelenleg Gyulafehérváron, Kolozsváron, Csíkszeredában, Désen, Marosvásárhelyen és a Neamt megyei Romanban fejtik ki tevékenységüket. /Fodor György, piarista confrater: Újabb magyar vértanú boldoggá avatása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./