udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
4302
találat
lapozás: 1-30 ... 3991-4020 | 4021-4050 | 4051-4080 ... 4291-4302
Helymutató:
Marosvásárhely
2006. augusztus 11.
A júliusi felvételik során maradtak üres helyek a marosvásárhelyi egyetemeken, ezek betöltésére az érdeklődők szeptemberben ismét szerencsét próbálhatnak. A marosvásárhelyi Sapientia egyik legnépszerűbb szakán, a kommunikáción 13 tandíjas helyre pályázhatnak ősszel az érdeklődők. A pedagógia és a kertészmérnöki szakokon minden helyet már nyáron elfoglaltak. Az informatikán 20, mechatronikán 25, számítástechnikán 13, míg az automatizáláson 16 hely maradt üresen. A marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemen a zenetanári szakon egy tandíjas, a zenepedagógián pedig 11 hely maradt, amelyből 6 tandíjmentes és 5 tandíjas. A bábszínészi szakon 3 tandíjmentes és 5 tandíjas hely betöltetlen. /Menyhárt Borbála: Sok betöltetlen hely a marosvásárhelyi egyetemeken. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 11./2006. augusztus 14.
Az erdélyi magyar arisztokráciát tömörítő Castellum Alapítvány augusztus 12-én tartotta szokásos találkozóját Gernyeszegen, másnap a több mint száz résztvevő ellátogatott a bonchidai Bánffy-kastélyba. David Baxter, a restaurátor-központ igazgatója felvázolta a restaurátor-képzés főbb jellegzetességeit. Haller Béla, a Castellum Alapítvány elnöke elmesélte, az alapítvány Nagyenyeden jött létre 1993-ban Pap László akkori plébános kezdeményezésére, aki úgy érezte, az erdélyi nemesi réteg rendelkezik azzal a szellemi potenciállal, amellyel újra az erdélyi társadalom elé léphet, és amellyel átmentett értékeit a jövő szolgálatába állíthatja. A Castellum felöleli a köznemességet is. Az alapítvány mostani taglétszáma 190 fő körül mozog. Negyedévenként találkoznak Marosvásárhelyen a Szabadi úti református gyülekezeti teremben, félévenként irodalmi esteket tartanak, legutóbb az erdélyi emlékírók, ősszel pedig Mikó István vadászíró munkássága lesz az est témája. Az évenkénti augusztusi gernyeszegi találkozó az alapítvány legrangosabb rendezvénye, ugyanis ilyenkor visszatérnek azok is, akik Magyarországon vagy Nyugat-Európában élnek, még Ausztráliából is érkeznek meghívottak. /Nagy-Hintós Diana: Főúri vendégek a bonchidai Bánffy-kastélyban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./ A találkozón többek között a Bánffy, Teleki, Kálnoky, Haller, Apor családok, régi és új ismerősök köszöntötték egymást. Csép Sándor újságíró szólt az elmúlt tíz évben megszervezett találkozókról. Haller Béla, a Castellum elnöke Torma Miklósra emlékezett beszédében, aki nemrég távozott köreikből, és aki jelentős szerepet töltött be a Castellum életében. A jelenlévők meghallgatták Adamovits Sándor az Erdélyi Helikon 80 évének szentelt előadását. /Gábor Ildikó: Castellum-találkozó Gernyeszegen. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 14./2006. augusztus 14.
Társadalmi-művelődési életünk legkiemelkedőbb, évenként megismétlődő eseménye ez a vásár –mutatott rá megnyitó beszédében Katona Mihály, Korond polgármestere. Mesteri alkotásokat vonultatott fel a több mint 20 helybeli fazekas. Idén sem maradt el a Firtos Művelődési Egylet Hazanéző Könyvek sorozata (szerkesztője Ambrus Lajos költő, Korond művelődési életének „mindenese”) újabb kötetének megjelentetése: a 2004-ben elhunyt marosvásárhelyi Berecz Ferenc ötvösművész-ékszerész életét és munkásságát bemutató, Tulipánból meg lehet élni című kötet, szerzője az elhunyt művész hitvese, Berecz Irén. A kétnapos rendezvényen nyílt meg Páll Antal neves keramikus emlékkiállítása. /Hecser Zoltán: 29. Árcsói Fazekasvásár. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 14./2006. augusztus 14.
Megjelent Kiss Levente gyergyóalfalvi származású, Marosvásárhelyen élő szobrászművész munkásságát bemutató kis könyv: Kiss Levente (Pallas–Akadémia Kiadó, Csíkszereda, Műterem-sorozat 20.) Az előszót Nagy Miklós-Kund írta. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 14./ 2006. augusztus 15.
Ion Iliescu volt államelnök szerint a titkos dossziék nyilvánosságra hozatala egyfajta boszorkányüldözés. Németh Júlia, a Szabadság munkatársa hozzátette: mire ment volna a volt államelnök 1989 után az általa továbbéltetett szeku nélkül? Mire kellettek a marosvásárhelyi események? S vajon ki hívta a szemüvegeseket és nyakkendősöket kiirtani óhajtó bányászokat Bukarestbe? Iliescunak a haja szála sem görbült. A volt titkosszolgálati emberek a kiszivárogtatással, az üldözők és üldözöttek egy tálba helyezésével egybemossák a tényeket. /Németh Júlia: Boszorkánytalanítás. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./ 2006. augusztus 15.
Idén decemberben lesz 17 esztendeje a temesvári népfelkelésnek és az érdekérvényesítési lehetőségek megnyílásának az erdélyi magyarság előtt. Közel két évtized: történelmi távlat. Borbély Zsolt Attila felvillant az elmúlt 17 esztendőből pillanatképeket. Ezzel akarja bebizonyítani, hogy a bolsevik, az bolsevik, aki párttitkár-lelkületű, az is marad, a neptunista, az neptunista. A Neptun-ügy 13 esztendős. A Markóék által dominált sajtótól nem várható, hogy megírja a Neptun-ügyet. Szólni kell a román nemzeti liberálisokkal a marosvásárhelyi pogrom után aláírt paktumról, melyben az RMDSZ elhatárolódott az autonómiaköveteléstől, szólni kell Agyagfalváról, Szőcs Géza 1991-es törvénytervezetéről, a Hargita megyei választási listahamisításról, az 1992-es Kolozsvári Nyilatkozatról, a bal-liberálisok sajtóoffenzívájáról, Borbély Ernő SZKT-elnökségének megtorpedózásáról, Tőkés László 1993-as hátbatámadásáról, a Nagy Benedek-ügyről, a Szőcs Géza elleni ismételt támadásokról, az 1996-os puccsszerű kormányalakításról, a Bolyai Egyetem elleni 1997-es libertinus támadásról, a Petőfi–Schiller egyetem torz ötletéről és politikai hátteréről, Alsócsernátonról, Érmihályfalváról és Nyárádszeredáról, a Kincses–Markó párharcról s annak passzív fideszes szemléléséről is. A tanügyi törvényről, a protokollumpolitikáról, a Magyar Ifjúsági Tanács /MIT/ lecseréléséről, az SZKT fokozatos elsatnyulásáról, egy magyar nemzeti önkormányzat román versenypárttá válásáról. /Borbély Zsolt Attila: A múlt tükörcserepei 2. Pillanatképek az erdélyi magyarság rendszerváltás utáni történetéből. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 15./ Előző rész: A múlt tükörcserepei 1. Az első lib-lab paktum. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), 2006. aug. 8./2006. augusztus 16.
Frunda György RMDSZ-szenátor megtekintette mind az öt szekusdossziét. Az átvilágító bizottság /CNSAS/ leköszönő szóvivője, Cazimir Ionescu bejelentette: ezentúl titkosan, és csakis igennel vagy nemmel szavazhatnak, de mindaddig nem hoznak döntést a politikusok ügyében, ameddig a két titkosszolgáltat, az RHSZ és a KHSZ nem adja írásban, hogy valamennyi politikus-dossziét átadtak. Frunda, miután szembesítették dossziéi tartalmával, ismételten kijelentette: nem működött együtt a Szekuritátéval. Nem írt alá együttműködési kötelezvényt, nem írt jelentéseket, nincs fedőneve, a róla kiállított megfigyelési dossziékban viszont öt álnevet használtak vele kapcsolatban. – Ebben a helyzetben van a többi RMDSZ-vezető is – vélekedett Frunda, aki szerint ennek a dosszié-cirkusznak a célja – többek közt – a szövetség kompromittálása. Elmondta: ’89 előtt két nyilatkozatot is írt, az egyikben visszautasította az együttműködést, a másikban pedig arról „tett ígéretet”, hogy nem hozza nyilvánosságra a titkosrendőrség behálózási kísérletét. E két nyilatkozat közül csak a második lelhető meg az iratok közt. A szenátornak összesen öt, két hálózati és három megfigyelési dossziét mutattak be. Frunda szerint a hálózati iratcsomók, amelyeket azon személyek számára is kiállítottak, akiket megpróbáltak ugyan behálózni, de nem sikerült, az ő esetében is ilyen sikertelen kísérletről tanúskodnak. – Amikor 2000-ben az államfői tisztségre jelöltek, kértem, mutassák meg a dossziémat, de visszautasítottak azzal az indoklással, hogy olyan tisztek neve szerepel benne, akik még mindig aktívak, és akiknek személyét nem lehet nyilvánosságra hozni. Most viszont, amikor átnéztem az iratcsomók tartalmát, egyetlen ilyen nevet sem találtam, csak azokét a régi szekusokét, akik még Marosvásárhelyen figyeltek – mondotta. Sorin Oprescu szociáldemokrata párti szenátor szerint ez az egész dosszié-hisztériának Traian Basescu az értelmi szerzője. Basescu mindent megpróbált, hogy kiteljesítse hatalmát. A szenátor szerint azzal, hogy Basescu jóváhagyta a parlamenti képviselők eddig titkosított dossziéinak a nyilvánosságra hozatalát, elsősorban nem a szekusmúltat akarja tisztázni, hanem a román törvényhozást akarja lejáratni, a teljes káoszban pedig kiprovokálni az előrehozott választásokat. Az SZDP szóvivője, Cristian Diaconescu bejelentette: pártja megfosztja párttagságától minden olyan tisztségviselőjét, akiről kiderül, hogy együttműködött a Szekuritátéval. Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt (KP) elnöke, akit az átvilágító bizottság korábban elmarasztalt, kijelentette: biztos forrásból tudja, hogy Traian Basescu államfő is együttműködött a Szekuritátéval. Ezt az álláspontot képviseli Emil Constantinescu volt államfő is, aki már tavaly decemberben megkereste a bizottságot azzal a kéréssel, hogy világítsák át Basescu múltját. Claudiu Secasiu, a bizottság elnöke bejelentette: elkezdték a vizsgálatot Constantinescu bejelentése nyomán, eddig azonban csak a Külügyi Hírszerző Szolgálattól /SIE/ kaptak választ, amely szerint egyetlen, Basescu elnök múltjával kapcsolatos dokumentumra sem akadtak az archívumban. Cazimir Ionescu szóvivő cáfolta azokat a sajtóban napvilágot látott információkat, amelyek szerint a következő „csomagban” olyan politikusok dossziéi szerepelnek, mint Theodor Stolojan, Teodor Melescanu, Adrian Severin és Mircea Geoana. Ioan Talpes független szenátor, a SIE volt elnöke azt nyilatkozta, hogy azon politikusok, akiknek megfigyelési dossziéja – akár hiányosan is – a CNSAS-nál van, egytől-egyig besúgók és ügynökök. Ezzel Talpes cáfolta a politikusok azon állítását, miszerint a megfigyelési dosszié léte nem a Szekuritátéval való együttműködést, hanem a megfigyelést jelentette. Ioan Talpes szerint újabb dosszié-hullám várható: az 1990 után keletkezett dossziék is a politikusoknak a Szekuritátéval való együttműködését bizonyítják. Szerinte léteznek olyan politikusok, akik 1990 után is együttműködtek a Szekuritátéval a régi hagyományok szellemében, akiket új, „pozitív, a változásoknak megfelelő” feladatok elvégzésével bíztak meg. /Sz. K.: Szavazási módszert változtatott az átvilágító bizottság. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./2006. augusztus 16.
Mielőbb ki akarja telepíteni Marosvásárhelyről a környező településekről származó, mintegy nyolcvantagú, tizenöt roma családot Dorin Florea marosvásárhelyi polgármester. Drasztikus megoldást javasol: a roma családokat arra a településre szállíttatná, amely a személyi igazolványukban utolsó lakhelyként szerepel. Ha másképp nem megy, a rendőrség és a csendőrség támogatását fogja kérni. A Bodoni úton élő romák többsége Lukailencfalváról származik, állította Florea. Nem ért egyet a Floreával Iszlai Tibor, Lukailencfalva polgármestere. – Ezek az emberek nem is akarnak visszaköltözni a falujukba – mutatott rá Iszlai. Elmondta: ezeket az embereket eddig már két-három alkalommal is visszakergették a községbe, de alig két napot maradtak ott. /Dorin Florea kitelepítené a romákat. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./2006. augusztus 16.
A kerámiának jut a főszerep a Bolyai Alkotótáborban, amelyet a marosvásárhelyi várban a Mészárosok bástyájában hatodik alkalommal szervezett meg az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) helyi fiókja. Az augusztus 15-én megnyílt művésztelepre grafikusokat és szobrászokat is meghívtak. Csegzi Magdolna szervező közölte, tizenkilenc képzőművészt hívtak meg, Magyarországról is érkeznek művészek. Idén újdonságnak számít a geometriatábor, amely a művészteleppel párhuzamosan zajlik, és amelynek célja a Bolyai-eszmeiség népszerűsítése. A Bolyai Farkas Gimnáziumban és a Teleki Tékában tartanak előadásokat, amelyekre matematikusokat, Bolyai-kutatókat, akadémikusokat várnak. /Antal Erika: Művészek és matematikusok. Bolyai Alkotótábor Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), aug. 16./2006. augusztus 16.
Augusztus 15-én a Víkendteleppel ismerkedett húsz budapesti diák, egyhetes táborozásra érkeztek Marosvásárhelyre, ahol húsz helybeli fiatallal vesznek részt a város és a Székelyföld egy részének a megismerésében. A Marosvásárhelyi Tanáccsal partnerkapcsolatban levő XI. Kerületi Polgármesteri Hivatal helybeli gyerekeket táboroztatott Magyarországon, s most a budapestiek jöttek a cseretáborozásra. A budapestieket a Teleki Sándor cserkészcsapat látja vendégül. /(b.): Cseretáborozáson budapesti diákok. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 16./2006. augusztus 16.
Augusztus 12-ével kezdődően tartották a VI. Oroszhegyi Ifjúsági Napokat, 15-én pedig az oroszhegyi egyházközség ünnepét, a Nagyboldogasszony-napi búcsút. A hagyományos bállal zárultak az Oroszhegyi Kulturális Ifjúsági Egyesület és Oroszhegy község polgármesteri hivatala szervezésében megrendezett Oroszhegyi Ifjúsági Napok. A programok sorát a filmklub nyitotta meg, majd önismereti játékokra és szabadtéri koncertekre került sor. A búcsú napján kiállítást szerveztek az üknyédi cserkésztáborban alkotott gyerekmunkákból. Délután pedig Tamás Pál iparművészeti kiállítását lehetett megtekinteni. A Bukarestben született Tamás Pál művész tehetsége Marosvásárhelyen bontakozott ki, és közel húsz éve már Magyarországon él. Időközben felfedezte oroszhegyi gyökereit, és azóta úgy érzi, itt otthonra lelt, ezért művészetét is idehozta. A kiállításon bemutatott munkáit a községnek ajándékozta, hogy azok árából majd a helyi tehetséges gyermekek taníttatását támogassák. Az Oroszhegyi Kulturális Ifjúsági Egyesület idén már második évadját könyvelheti el. Az egyesület fele-fele arányban kiveszi részét a májusi Nárcisznapok szervezési munkálataiból is, októberre pedig készül a Gyermek Néptáncfesztivállal. A búcsúra sok elszármazott hazajön, ilyenkor a több mint 1900-as lélekszámú falu népessége majdnem megháromszorozódik. /Ünnepi hét Oroszhegyen. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), aug. 16./2006. augusztus 18.
Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd bejelentette: a kolozsvári ügyészséghez fordulva perújrafelvételt kezdeményezett Wass Albert író ügyében, akit a Kolozsvári Népbíróság 1946-ban háborús bűnösként halálra ítélt. Kincses a pitesti-i hadügyi, illetve a bukaresti külügyminisztérium levéltárából újabb bizonyítékokat szerzett Wass Albertre vonatkozóan. /Perújrafelvétel Wass Albert ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 18./2006. augusztus 19.
Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd közölte: a strasbourgi Emberjogi Bíróság (CEDO) elfogadta a meghiúsított székelyföldi autonómia-népszavazások ügyében benyújtott keresetét, annak tárgyalására azonban csak két-három év múlva lehet számítani. Erre reagált Borbély László miniszter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke: a CEDO-keresetek csupán az imázsépítést szolgálják, az autonómiát ugyanis kizárólag hazai egyezség útján lehet elérni. Leszögezte: az erdélyi magyarok 99 százaléka akarja az autonómiát, fölösleges tehát erről a magyarságot népszavazáson megkérdezni. Rámutatott, hogy az autonómia szerepel az RMDSZ programjában, s annak megvalósításáért a parlamentben küzdenek, hiszen azt csakis politika eszközökkel, a kiegyezés, a többség parlamentben történő meggyőzésének útján lehet elérni. /Az autonómia-csatát a parlamentben kell megnyerni. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 19./2006. augusztus 23.
Zeteváralján életmódtábor zajlott a normális és paranormális határán. Előadást tartott például a Kanadából érkezett reikimester. A megjelentek távol lévő barátjuknak energiát küldtek. Az életmódtáborba a normális gyakran összefonódik a paranormálissal. Itt olyasmik történnek, mint a MISA-soknál, jegyezte meg az újságíró. Győrfi Annamária, az életmódtábor szervezője elismerte, akadnak közös vonások, de szerinte a MISA és a mozgalom külföldre menekült szellemi vezetője, Gregorian Bivolaru sokat ártott a szép és jó eszmének. Győrfi Annamária, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanárnője, aki anyagi ellenszolgáltatás nélkül immár negyedik éve szervezi az erdélyi életmódtábort. Kanadából, Franciaországból, Magyarországról és Erdélyből sereglettek össze az egymást régi barátként köszöntő ismerősök. Számukra természetes hinni az inga kilengéseiben, az öngyógyászat erejében, a kozmikus üzenetekben, a szellemvilág munkálkodásában, a homeopátia lehetőségeiben, a szellemek felküldésében vagy a világvége pontos időpontjában. Az egyik táborlakó pálcájával beméri, hogy a nála jelentkezőnek milyen egészségi bántalmai lehetnek. /Szucher Ervin: „Világunkból majd csak a jók maradnak” Zeteváraljai életmódtábor a normális és paranormális határán. = Krónika (Kolozsvár), aug. 23./2006. augusztus 23.
Hosszas betegség után elhunyt Bónis Johanna /Misztótfalu, 1950. jún. 21. – Marosvásárhely, 2006. aug. 22./, a Maros Megyei Múzeum igazgatója. Bónis Johanna elvégezte Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem szakát. 1979-ben lett a Maros Megyei Múzeum munkatársa, 1982-től főmuzeológusként, az utóbbi két évben az intézmény vezetőjeként dolgozott. Fő kutatási területe Erdély történelme, ezen belül a középkori kézműipar, város- és céhtörténet, a művészeti intézmények fejlődése. Kötete jelent meg az erdélyi céhekről, a székelyföldi iparmúzeumról, képes útikalauzt írt Marosvásárhelyről. /Antal Erika: Elhunyt Bónis Johanna. = Krónika (Kolozsvár), aug. 23./ Mennyi történelmi, muzeális értéket átmentett Bónis Johanna, amikor ez bűntettnek számított. Álma az volt, hogy Erdélyi Magyar Múzeumot létesítsen Marosvásárhelyen, az egykori Székelyvásárhelyen. Könyvének dedikációjába is ezt írta Ötvös József lelkésznek: „a közösen megálmodott Erdélyi Magyar Múzeum-ügy sikerének reményében (...) 2003. karácsonyán”. Az Erdélyi Magyar Múzeum helyett Ráth Károly Alapítvány lett. – Nem Székelyföldön született, de a Székelyföldi Iparmúzeum lett Bónis Johanna élete. Ha egykor egy újabb Kultúrpalota homlokzatára felkerülnek a 20. század marosvásárhelyi személyiségeinek arcképei, akkor ott lesz Bónis Johanna arca is. /Ötvös József: In memoriam Bónis Johanna. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./2006. augusztus 23.
Ákosfalván a Szent István-napi ünnepséggel egybekötött falunapokat tartottak. Augusztus 19-én istentisztelettel kezdődött, majd a katolikus plébánia oldalán lévő Szent István emléktáblát koszorúzták meg. Osváth Csaba polgármester szólt az ünneplő gyülekezethez. A kultúrotthonban címerkiállítást nyitottak meg, amelynek keretében felavatták és bemutatták a közösségnek Ákosfalva címerét is. A címert Novák József marosvásárhelyi képzőművész készítette. Az etnikumközi néptáncfesztiválon magyar, román, roma és szász tánccsoportok léptek fel, a házigazda az ákosfalvi Forrás együttes volt. A szervező az Ákosfalváért Alapítvány volt, a polgármesteri hivatal támogatásával. Lokodi Edit, a Maros megyei tanács elnöke szerint Ákosfalva tizenöt év múlva része lesz Marosvásárhelynek. /Menyhárt Borbála: Ünnepelt Ákosfalva. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 23./2006. augusztus 23.
Immár ötödik éve gyermektáborba gyűjtenek a kisbaconi református egyház és a Bodvaj Egyesület jóvoltából 36 kisbaconi gyermeket, akik bepillanthatnak a báb- és színművészet titkaiba, de alkalmuk lesz népdal és néptánc tanulására is. A kis táborlakók zöme már évről évre visszajár Uzonkafürdőre, a Kálvin-otthonba. Cseke Péter, a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház színésze és neje, Cseke Erzsébet tanárnő már második alkalommal vállalták a gyermekcsapat szakmai irányítását. /(hecser): Paprika Jancsi öröme. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 23./2006. augusztus 23.
Augusztus 19-én Budapesten a Magyar Művelődési Intézetben (MMI) megnyílt a Fotó Natura természetfotó-kiállítás. A tárlat a marosvásárhelyi Örökmozgó Természetjáró Egyesület, a Népújság, valamint az Aquaserv Kht. által meghirdetett pályázatra érkezett magyarországi és hazai alkotók munkájából állt össze. A pályázatot a marosvásárhelyi egyesület Magyarországon is meghirdethette. A szervezők azt tervezik, hogy a jövőben Kárpát-medencei Fotó Natura tárlatot hirdetnek meg. A természetjáró-egyesület nevében Vajda György, a szervezet alelnöke meghívta a jelen levő magyarországi alkotókat, hogy fedezzék fel Erdély szépségeit, jöjjenek el fotózni. /-vagy-: Budapesten is látható a Fotó Natura. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 23./2006. augusztus 24.
Életének 77. évében elhunyt dr. Kiss Elemér /Brassó, 1929. aug. 25. – Marosvásárhely, 2006. aug. 23./ matematikaprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, jeles Bolyai-kutató. A középiskolát Csíkszeredában, egyetemi tanulmányait a kolozsvári Bolyai Egyetemen végezte. Az utóbbi másfél évtizedben Bolyai Jánosnak a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtárban található kéziratos hagyatékát tanulmányozta. A Bolyai-életmű eddig teljesen ismeretlen fejezeteire világított rá, kimutatva azt, hogy Bolyai János a számelmélet akkori aktuális kérdéseivel is foglalkozott. Nagy lelkesedéssel vett részt az Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalapításában, a Sapientia Alapítvány marosvásárhelyi fiókjának első elnöke volt. /Elhunyt Kiss Elemér Bolyai-kutató professzor. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./ A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Kara mély megrendüléssel tudatja, hogy dr. Kiss Elemér matematikaprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, jeles Bolyai-kutató, életének 77. évében csendesen megpihent. A Marosvásárhelyi Tanárképző Főiskola matematikai tanszékének adjunktusa, 1976 és 1985 között tanszékvezetője volt. Az intézet megszűnése után a mostani Petru Maior Tudományegyetem tanáraként folytatta munkáját. Értékes kutatói munkája eredményeként 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjai közé választotta, 2006-ban pedig megkapta Marosvásárhely díszpolgára címét. /Dr. Kiss Elemér. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./ Három önálló könyv szerzője, több könyvnek társszerzője. Augusztus 18-án, a Marosvásárhelyen szervezett Bolyai Geometriai Tábor résztvevői felkeresték betegágyán. Kiss Elemér még átadta előadásának szövegét, amit előzőleg feleségének diktált éjjel három óráig. Augusztus 20-án magához hívta Oláh-Gál Róbertet, és megkérte, válaszolja meg tudományos levelezését. Ezt augusztus 21-én, halála előtt két nappal is folytatták. A tudományos és tanári munka mintaképe volt. /Oláh-Gál Róbert: Elhunyt Kiss Elemér professzor. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 24./2006. augusztus 24.
Az immár több mint hatvanéves marosvásárhelyi magyar orvosképzés bővelkedett nagy tanár-orvos egyéniségekben. Közéjük tartozott dr. Fazekas András is, aki fáradhatatlan szorgalommal a tudománynak szentelte életét. Dr. Fazekas András /Magyarszarvaskend, 1920. okt. 26. – 2006. aug. 7./ utolsó medikusi éveit már a Bolyai Tudományegyetem Orvosi Karán Marosvásárhelyt töltötte és 1948-ban az utolsók közt vehette át latin nyelvű doktori diplomáját. A Haranghy László vezette Kórbonctani Intézetben dolgozott kezdettől fogva és ehhez szakhoz hű maradt egész pályafutása alatt. Németországba távozott, ott halt meg. /Dr. Komjátszegi Sándor: Búcsú dr. Fazekas Andrástól. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./2006. augusztus 26.
A Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem a 2006/2007-es tanévben Beszéd és nyelvezet az előadásművészetben címen mesterfokú, négy szemeszterre terjedő műsorvezető-képzést indít. Az egyetemen román nyelven már a múlt években beindult ilyen irányú, a szakminisztérium által hivatalosan engedélyezett oktatás, idén ősszel pedig magyar nyelven hirdetnek felvételit. Kiemelten a rádió- és televízióstúdiók munkatársainak, illetve azoknak az egyetemi végzettséggel rendelkező fiataloknak a jelentkezését várják, akik ezen a téren szeretnének szakképesítést szerezni. A vendégtanár-program keretében Baló György, a Magyar Televízió kulturális igazgatója és dr. Sipos Pál, a Magyar Televízió művelődési főszerkesztője is részt vesz az oktatásban. A minisztérium kilenc tandíjmentes és három tandíjas helyet biztosít, olvasható dr. Béres András rektor és dr. Kovács Levente tanszékvezető tájékoztatójában. /Műsorvezető-képzés, magyarul. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 26./2006. augusztus 26.
Kicsi Antal /1936-1980/ a Bolyai Tudományegyetem magyar szakán végzett, kitűnő diák volt, színjelesen végzett. Diákévei alatt ígéretes költőként tartották számon. A Tankönyvkiadó marosvásárhelyi szerkesztőségében dolgozott, később a marosvásárhelyi Tanárképző Főiskola alakulásakor előbb tanársegéd, majd előadó. 1976-tól a megszűnőben levő főiskoláról a középiskolába helyezték át magyartanárnak, az volt haláláig. Kicsi Antal Zajzoni Rab Istvánról írta államvizsga dolgozatát (1958). Monográfiája jelent meg 1969-ben Kovács Józsefről. Doktori disszertációját (1976) Tompa Lászlóról készítette, kibővítve 1978-ban monográfiaként is kiadták. Utolsó műve Balázs Ferencről, melyben Mikó Imre munkáját folytatja, maga is befejezésre szorult, ezt a munkát Horváth Sz. István végezte el. A kötet 1983-ban kerül a boltokba. Nagy vállalkozásának – A romániai magyar irodalom történetének – egyes fejezeteit folyamatosan közölte a Brassói Lapok című hetilap. Kicsi Antal a marosvásárhelyi temetőben nyugszik. /(B.D.): Hetven éve született Kicsi Antal (1936–1980) = Népújság (Marosvásárhely), aug. 26./2006. augusztus 28.
Augusztus 26-án Kolozsváron, a Gy. Szabó Galériában megnyílt Major Gizella marosvásárhelyi művésznő első egyéni kolozsvári pasztellkiállítása. Németh Júlia műkritikus a különleges, harmonikus látványra hívta fel a figyelmet. /Ö. I. B.: Fények játéka. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 28./2006. augusztus 28.
Nyugdíjba vonult Sigmond Elíz marosvásárhelyi báb- és jelmezkészítő, lakásán színes, vidám ruhák, vicces kalapok, sapkák sorakoznak. Ahogy belép, a gyermek körülnéz, és szeretne azonnal részese lenni a látottaknak. Felpróbálja, illegeti magát, boldog, ha a fejére teheti, vállára terítheti a ruhákat, meséli. A jelmezkészítő híre szájról-szájra jár: óvónők, tanítónők adják egymásnak az egykori bábkészítő címét. Az óvodai, iskolai rendezvények, ünnepek, karácsony, farsang, születésnapi mulatságok előtt egyre többen keresik meg, hogy varrjon nekik jelmezt. Ötletből soha nem fogy ki, három évtizedes bábszínházi munka nem múlik el nyomtalanul. /Antal Erika: Palást, manókalap és társaik. = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./2006. augusztus 29.
Megtartotta évadnyitó társulati ülését a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Kárp György ügyvezető aligazgató, a Tompa Miklós Társulat vezetője ismertette a 2006/2007-es színiévad repertoártervezetét. Az új évad ismét csak a bizonytalanság jegyében indul. A színház épületében zajló felújítási munkálatok erősen befolyásolják a repertoár alakulását. A nagyterem felújítása csak ezután kezdődhet el. Az évad első nagytermi premierje Ray Cooney Ketten a neten (Bigámia II.) című vígjátéka lesz. Ezzel párhuzamosan zajlanak A változó Hold alatt című produkció próbái, melyet Geoffrey Chaucer Canterbury mesék című műve alapján állított össze és rendez Barabás Olga. A tervezetben még szerepelnek Örkény István Macskajáték (rendező: Kovács Levente és László Csaba), Samuel Beckett Godotra várva (rendező: Liviu Pancu), Székely János Caligula helytartója (rendező: Kincses Elemér) Witold Gombrowicz Yvonne de Burgund (rendező: Alexandre Colpacci) és Koporsó és bölcső közt – Mende Gaby előadóestje. A fentieken kívül a műsorban helyet kapnak pódium-előadások, megemlékezések, tájoló és szabadtéri előadások, ugyanakkor felújítják az előző évadok sikeres előadásait. /Évadnyitás a Nemzetiben. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./2006. augusztus 29.
A nemrégiben megalakult Maros Megyei Koreográfusok és Néptáncegyüttesek Egyesülete jövő hónaptól Marosvásárhelyen néptánc-tanfolyamot indít, amelyre bárki jelentkezhet. Molnár József koreográfussal, leendő képzési táncoktató elmondta, hogy országos szinten van egy hasonló elnevezésű egyesület, amelynek titkárjaként is tevékenykedik, az újonnan létrejött pedig Maros megyében működik. Az egyesület célja a fiatal tehetségek felkutatása, fiatal művészek pártfogása, a népi értékek megőrzése, koreográfiai, táncoktatói rendezvények szervezése. Az induló, kétéves tanfolyamot az egyesület szervezi. Nyárádmenti táncokkal kezdenek, majd áttérnek a megye más tájegységeinek táncaira. Csak magyar népi táncokat tanítanak, a román táncképzés a tanfolyamtól teljesen független. Az is hamarosan beindul. A kurzus végén oklevelet is adnak. Ezzel az illető szakmai berkekben is igazolhatja képzését és taníthat is, ha úgy tartja kedve. /Nagy Botond: Magyar néptánctanfolyam indul… = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./2006. augusztus 29.
A marosvásárhelyi Bernády Házban nyílt kiállítással ért véget a második erdőcsinádi táborozás. A Lukácsy Szilamér református lelkész igazgatta és Miholcsa József szobrászművész irányításával működő táborban táborcímer és táborzászló is van. A bemutatott festmények, grafikák, szobrok sokféleképpen közelítették meg a tábor idei témáját, a határt. /N.M.K.: Kapuzárás az erdőcsinádi alkotótáborban. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./2006. augusztus 29.
Gógánváralja negyven kilométerre van Marosvásárhelytől, az utak rosszak. Falutalálkozó tartottak, hívták az elszármazottakat is haranglábas műemlék templomba, a helyi református egyházközség és RMDSZ szervezte rendezvénysorozatra. Dr. Csiha Kálmán, nyugalmazott erdélyi püspök, egykori itteni lelkész hirdette az igét, majd kopjafaavatóra került sor: az 1848-as forradalom, valamint a két világégés áldozatainak emlékére állították a templomkerti kopjafát. A házigazda, Orbán Lajos lelkész köszöntötte a megjelenteket. Dr. Kakassy Sándor, a Maros Megyei Tanács képviselője megjegyezte: ez a település valamikor a sepsiszentgyörgyi színház vendégjátékát fogadta, ma már a kultúrház is romokban áll. A Bethlen család egykori vára pusztul. A kopjafa leleplezését a helybéli vegyes kar énekei és szavalatok színesítették. A falunapon négyszázan voltak a 280 lelkes gyülekezet ünnepén. /Nagy Botond: A béke emberei. Falutalálkozó Gógánváralján. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./2006. augusztus 29.
A mindig friss, tettrekész a 85 esztendős Koncz János természetfotóit, portréképeit mutatták be Marosvásárhelyen, az Oázis Alapítvány székházában. Bölöni Domokos istenadta jó kedélyét, örökmozgó természetét kiemelve köszöntötte a marosvásárhelyi fotóművészek doyenjét. Személye a folytonosság jelképe a Marosvásárhelyi Fotóklub félszázados működésében. /dbs: Egy örökifjú kiállításáról. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 29./2006. augusztus 30.
Varga Andrea történész kutatásai alapján tekintette át a magyar-román tárgyalásokat, visszamenve Grósz Károly rossz emlékű 1988-as aradi látogatására. Göncz Kinga augusztus 28-án Bukarestbe látogatott. A román és magyar kapcsolattörténet tompítani képes a várakozás optimista hangoltságát. A két ország viszonyában folytonosan kiemelt szerepet játszott a kisebbségi kérdés, főként a magyar diplomácia nézőpontjából. A magyar kisebbség mindenkori helyzete minőségileg függött Bukarest magyarságpolitikájától. Az 1948-49-ban kiépült sztálini típusú rendszer alapvetően megváltoztatta a két ország kapcsolatrendszerét. A sztálini államközi rendszerben a külpolitika diplomáciai jelentősége devalválódott, degradálódott. A pártközpontú külkapcsolatokra szakosodott külügyi apparátusok igyekeztek a nemzetek közötti ellentéteket háttérbe szorítani. Az 1956-ban hatalomra került, Kádár János nevével fémjelzett politikai vezetés a problémamentes, jószomszédi kapcsolatok kiépítésére törekedett – ezt is várta el tőle a Kreml. A mosolydiplomáciát erőltették, annak ellenére, hogy a hatvanas évek első felében a budapesti külügyminisztériumban is felismerték: Romániában a nacionalizmus a párt- és állampolitika hivatalos, bár nem nyilvános részévé vált, és a magyar kisebbség helyzete folyamatosan romlik. Ennek ellenére az 1956-ot követő jó 30 évben az erdélyi magyarság problémáját minden esetben alárendelték a Moszkva által megkövetelt szívélyes „jószomszédi” politikának. A budapesti külügyminisztérium illetékesei számos – évek óta húzódó, megoldatlan, vitás – kérdésre hívták fel a pártvezetés figyelmét. (Például már ekkor javasolták, hogy az 1955-ben egyoldalú román lépésre megszűnt kolozsvári Útlevélhivatalt – már konzulátusi rangban – újra meg kellene nyitni, könnyíteni kellene a kölcsönös látogatás feltételeit stb.) Ennek ellenére az 1958. február 20-28. között Romániában „vendégeskedő” Kádár János és Kállai Gyula a bukaresti tárgyalásokon – a román fél szándékának megfelelően – a „kényes” problémákat még csak föl sem vetették, mindenben elfogadták a szomszédok ajánlásait. A román fél ugyanis ügyes taktikával elérte, hogy semmiféle konkrét megállapodásra nem került sor! A közös nyilatkozatban – az eredeti magyar javaslat ellenére – még csak utalás sincs a nemzeti kisebbségekre. Kádár és Kállai látogatása tulajdonképpen két momentum miatt maradt emlékezetes az erdélyi magyarság köreiben. A Marosvásárhelyre érkező delegáció nevében Kállai Gyula a Simó Géza Bútorgyárban megtartott nagygyűlésen előbb „megdicsérte” az RMP vezetését a kisebbségpolitikájáért („Mi eddig is tudtuk és nagyra értékeltük, most személyesen is tapasztalhattuk, hogy a Román Népköztársaságban megvalósult a nemzetiségek jogegyenlősége, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet minden területén, [...] a szabad nyelvhasználat természetessé vált.”), majd sorra került „Erdély kérdése”. Először is kijelentette, hogy „a magyarországi ellenforradalom nyíltan felvetette területi követeléseit a szomszédos népi demokráciák felé”, és „felelevenítették a határkérdést”. Majd gyorsan hozzátette: „Megmondjuk világosan: Nekünk semmiféle területi igényünk nincs; azt tartjuk, hogy Magyarországnak van éppen elég földje, és népe, hogy azon – testvéri egyetértésben a szomszéd népekkel – felépítse a maga szocialista hazáját”. Kállai után két nappal, a bukaresti nagygyűlésen Kádár kijelentette, hogy „a Magyar Népköztársaságnak nincs egyetlen országgal szemben sem területi, sem más igénye”. Majd Kolozsvárott tartott beszédében leszögezte: „Mi természetesen elsősorban forradalmárok vagyunk. A határok problémája csak alárendelt kérdés...” Kállai és Kádár kijelentései nagy megdöbbenést keltettek az erdélyi magyar tömegekben. Sokan sejtették, hogy ez nem mást jelent, mint hogy Budapest „levette a kezét” az erdélyi magyarságról, és Bukarest szabad kezet kapott az asszimilációs politikájához. A félelmek igen hamar beigazolódtak. A találkozó után egy évvel bejelentette a bukaresti politikai vezetés a két kolozsvári egyetem, a Bolyai és a Babes „egyesítését” – amihez egy szava sem volt Kádáréknak – sőt, az 1959 júliusi titkos bukaresti tárgyalásain Kállai Gyula megnyugtatta a román partnereit (köztük N. Ceausescut!), hogy „pártunk Politikai Bizottsága tagjainak az a véleménye, hogy e kérdést az önök belső ügyének tekintik.” A két ország viszonya a hetvenes évek elején sem volt probléma-mentes. Hiába volt több magas szintű találkozó is a két ország párt-és állami vezetői között (1972. február 24-26. közt Bukarestben tárgyalt a Kádár János vezette párt- és kormánydelegáció), valódi előrelépés nem történt. Ekkor már a budapesti külügyi vezetés is tisztában volt vele, hogy az RKP vezetésének „alapvető célja továbbra is a nemzetiségek gyors asszimilálása”. A Kádár-Ceausescu találkozó közvetlen előzménye Lázár György miniszterelnök 1976. december 20-21-i bukaresti látogatása volt, amelyen a felek – a közös közlemény szerint – megállapodtak abban, hogy „az illetékes szervek gyorsítsák meg a kishatárforgalmi egyezmény megvalósítását, fejezzék be a konzulátusok (kölcsönösségi alapú) létesítésére vonatkozó tárgyalásokat, terjesszék ki a magyar-román turisztikai együttműködést (beleértve a két ország lakossága közvetlen kapcsolatainak bővítését is)”. Ugyancsak ekkor állapodtak meg abban, hogy „meggyorsítják” a budapesti román, ill. bukaresti magyar kultúrházak megnyitását. (Erről még 1969-ben állapodtak meg!) Kádár és Ceausescu 1977. június 15-16-i nagyváradi-debreceni „baráti találkozó” magyar diplomáciai sikernek bizonyult. Ceausescu ugyanis hajlandó volt a közös nyilatkozatban kitérni a nemzeti kisebbségekre is, és magyar javaslatra bekerült az a kitétel, miszerint a két ország nemzetiségei „híd” szerepet töltenek be a kapcsolatok építésében. Megállapodtak arról, hogy mihamarabb megnyitják a kolozsvári, ill. debreceni főkonzulátusokat és a budapesti, ill. bukaresti kulturális központokat. Azonban, hogy a román fél – következetesen és kiszámíthatóan – nem tarja meg a korábbi ígéreteit. A kulturális központok 1989-ig nem is nyílhattak meg. A magyar főkonzulátus is csak a megállapodás után két évvel, 1979-ben nyithatta meg kapuját (hogy aztán egyoldalú román döntésre 10 év múlva megszűnjön). Az MSZMP legfelső vezetése tisztában volt a magyar kisebbség helyzetének fokozatos romlásával, amely a nyolcvanas évekre elviselhetetlenné vált. Ennek ellenére Kádárék nem léptek fel határozottan a helyzet javítása érdekében. Ennek okát egy hetvenes évek végi belső feljegyzésben így rögzítették: „Az MSZMP politikájának fő irányvonala, hogy előmozdítsa a MNK és a RSZK kapcsolatainak erősítését a marxizmus-leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján. (...) Az alapvetően problematikus kérdéseket napirenden tartjuk, és találkozóinkon azokat szóvá tesszük. Változatlanul érvényes, hogy a román relációban türelmes, higgadt magatartást kell tanúsítanunk és érdekeinket szívósan és következetesen kell képviselnünk. (...) A nemzetiségi kérdést úgy tekintjük, mint amelynek megoldása minden ország belső ügye. Nem kívánunk abba kívülről beavatkozni.” A nyolcvanas évek elejétől fokozatosan elhidegül a viszony a két pártvezetés közt, aminek okaként említhető Kádár személyes ellenszenve Ceausescuval szemben, akivel nem volt hajlandó találkozni. 1988-ban színre lépett az új első titkár, Grósz Károly. Grósz abból indult ki: „nem tehetjük meg, hogy két szomszédos szocialista ország első számú vezetői több mint tíz év óta nem találkoztak”. Noha a Külügyminisztérium, és a pártvezetés reformerei is azt javasolták, kösse előre tisztázott szigorú feltételekhez a találkozót, Grósz csak magamagára hallgatott. Ennek meg is lett az eredménye. Az 1988. augusztus 28-i aradi magyar-román csúcstalálkozó román relációban a magyar diplomácia egyik legnagyobb kudarcának tekinthető. Összefoglalásul megállapítható, hogy az 1956 és 1989 közti évtizedekben a magyar párt-és állami vezetés mindvégig – a Moszkva által elvárt – problémamentes, jószomszédi kapcsolatok kiépítésére törekedett. A magyar küldöttségek tárgyalási és megegyezési szándékait a román partnerek szinte minden alkalommal a magyar bátortalanságára épülő tétovaságnak tekintette. S ez a magatartás mindmáig érvényes. /Varga Andrea: Arad 1988/2006. A mosolydiplomácia nem talál fogást. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./