udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 125 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 | 121-125

Helymutató: Medgyes /Szászmedgyes/

2002. július 18.

Nyárádszentmártonban szervezte meg az idén a MIÉRT (erdélyi magyar fiatalok RMDSZ mai csúcsvezetőségéhez áll közel álló érdekvédelmi szervezete) első nyári akadémiáját. Júl. 17-én kezdődtek az előadások. A vitára RMDSZ- politikusokat hívtak meg /Varga Attila képviselő, Szabó Károly és Eckstein Kovács Péter szenátor/. Júl. 17-én Veres Valér, Bíró A. Zoltán és Bodó Julianna szociológusok előadása hangzott el az erdélyi ifjúság problémáiról. A táborba várják Cosmin Gusát, a kormánypárt főtitkárát, Ecaterina Andronescu oktatási minisztert, Medgyes Pétert, a magyar Oktatási Minisztérium helyettes államtitkárát, Markó Béla szövetségi elnököt, Asztalos Ferenc parlamenti képviselőt és másokat. /(Máthé Éva): Nyári Akadémia - Nyárádszentmártonban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./

2002. július 18.

Nyárádszentmártonban szervezte meg az idén a MIÉRT (erdélyi magyar fiatalok RMDSZ mai csúcsvezetőségéhez áll közel álló érdekvédelmi szervezete) első nyári akadémiáját. Júl. 17-én kezdődtek az előadások. A vitára RMDSZ- politikusokat hívtak meg /Varga Attila képviselő, Szabó Károly és Eckstein Kovács Péter szenátor/. Júl. 17-én Veres Valér, Bíró A. Zoltán és Bodó Julianna szociológusok előadása hangzott el az erdélyi ifjúság problémáiról. A táborba várják Cosmin Gusát, a kormánypárt főtitkárát, Ecaterina Andronescu oktatási minisztert, Medgyes Pétert, a magyar Oktatási Minisztérium helyettes államtitkárát, Markó Béla szövetségi elnököt, Asztalos Ferenc parlamenti képviselőt és másokat. /(Máthé Éva): Nyári Akadémia - Nyárádszentmártonban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 18./

2002. július 19.

Nyárádszentmártonban júl. 17-én nyílt meg az RMDSZ-szel együttműködő Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) az I. Nyári Akadémiája. Kovács Péter, a MIÉRT elnöke kijelentette, hogy "senki sem foglalkozott olyan behatóan az ifjúság gondjaival, mint ahogyan ebben a táborban szeretnénk azt megtenni". Felbukkant a tusnádfürdői Nyári Szabadegyetem ellen kitalált I. Nyári Akadémia "Ellentusványosként" megfogalmazott gondolata, s erről Nagy Zsolt, az RMDSZ ügyvezető alelnöke kijelentette: "örömmel nyugtázom, hogy újabb és újabb ifjúsági mozgalmak jelennek meg, ezek valamiért szervezett valamik, és nem valami ellen vannak." Varga Attila képviselő szerint a jobb és bal kétpólusos ideológiarendszert nem szabad kivetíteni az erdélyi ifjúságra. Az erdélyi ifjúság gazdasági társadalmi problémái című előadáson Veres Valér szociológus beszámolt a Belső-Erdélyben és a Partiumban élő magyarság gazdasági és szociális helyzetéről. Az itt elvégzett kutatásból kiderült, hogy a fiatalok nagy része városon él, és 80%-uk fogalmazta meg kivándorlási szándékát. Veres Valér szerint legalább 20%-uk el fogja hagyni az országot a közeljövőben. A nagyméretű kivándorlásnak nem etnikai vonzata van elsősorban, hanem gazdasági okai. Bíró Zoltán, a kulturális antropológiai munkacsoport vezetője a székelyföldi fiatalság helyzetéről számolt be. Székelyföld periférikus régiónak számít, versenyképtelen, és a kárpátaljai gazdasághoz hasonlítható. A kutatók tradicionális-rituális világot látnak Székelyföld esetében, ahol a fiatalok a családot, a nemzetet, a vallást nevezik meg értékként. Bíró szerint azonban tapasztalható egy belső modernizációs folyamat is, amely a fiataloknak a szülőkkel szembeni életformaváltásaként jelenik meg. Medgyes Péter, a magyar Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára kijelentette, a Medgyessy-kormány feladatának tekinti megakadályozni a kivándorlást, ugyanakkor a szociál-liberális koalíció továbbra is szeretné bővíteni az itteni magyar oktatás lehetőségeit. Az előadáson nem jelent meg Ecaterina Andronescu oktatási miniszter. /Borbély Tamás: Megnyílt a MIÉRT I. Nyári Akadémiája. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./

2002. augusztus 14.

A medgyesi tanács a magyar lakosság csökkenése ellenére is megszavazta a háromnyelvű feliratozást. A ma kb. 55.000 lelket számoló Medgyesen nemhogy ennek a 20%-a, hanem alig 6500 főnyi a magyar, nem is szólva a német (szász) lakosok kétezernél is kevesebb létszámáról. Medgyes hivatalosan 1267 óta létezik. A város lakossága 1986-ban tetőzött 79.442 fővel. Aztán 1991-re lecsökkent 64.204 főre, míg az idei népszámlálás nem hivatalos eredménye kb. 55.000 főről szól. 1930-ban a szászok aránya 38,5%, a románoké 27,1%, a magyaroké pedig 24,9% volt, tehát a románok száma a magyaroknál alig volt nagyobb. /(Szatmári Ferenc): Mi ebben a különös? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./

2002. augusztus 14.

A medgyesi tanács a magyar lakosság csökkenése ellenére is megszavazta a háromnyelvű feliratozást. A ma kb. 55.000 lelket számoló Medgyesen nemhogy ennek a 20%-a, hanem alig 6500 főnyi a magyar, nem is szólva a német (szász) lakosok kétezernél is kevesebb létszámáról. Medgyes hivatalosan 1267 óta létezik. A város lakossága 1986-ban tetőzött 79.442 fővel. Aztán 1991-re lecsökkent 64.204 főre, míg az idei népszámlálás nem hivatalos eredménye kb. 55.000 főről szól. 1930-ban a szászok aránya 38,5%, a románoké 27,1%, a magyaroké pedig 24,9% volt, tehát a románok száma a magyaroknál alig volt nagyobb. /(Szatmári Ferenc): Mi ebben a különös? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./

2002. augusztus 14.

A medgyesi tanács a magyar lakosság csökkenése ellenére is megszavazta a háromnyelvű feliratozást. A ma kb. 55.000 lelket számoló Medgyesen nemhogy ennek a 20%-a, hanem alig 6500 főnyi a magyar, nem is szólva a német (szász) lakosok kétezernél is kevesebb létszámáról. Medgyes hivatalosan 1267 óta létezik. A város lakossága 1986-ban tetőzött 79.442 fővel. Aztán 1991-re lecsökkent 64.204 főre, míg az idei népszámlálás nem hivatalos eredménye kb. 55.000 főről szól. 1930-ban a szászok aránya 38,5%, a románoké 27,1%, a magyaroké pedig 24,9% volt, tehát a románok száma a magyaroknál alig volt nagyobb. /(Szatmári Ferenc): Mi ebben a különös? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./

2002. december 20.

Nemes Levente színész /sz. Medgyes, 1939. szept. 16./ a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója 1962-ben szerezte meg az oklevelet a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán, majd a helybéli színháznál kezdte művészi pályafutását, 1972-től a sepsiszentgyörgyi magyar társulat tagja, 1992-től pedig az igazgatója. Két alkalommal vette át a Kovászna megyei Művelődési Felügyelőség A Kultúra Szabadságáért díját, 1999-ben az EMKE Kádár Imre-díjjal tüntették ki, 2001-ben a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma életmű-díjjal jutalmazta. Nemes Leventét a versmondás tette ismertté, közkedveltté. 1990 után sok tehetséges színész és rendező hagyta el a társulatot. Ekkor kapott megbízást a megyei művelődési felügyelőségtől, hogy állítsa talpra a színházat. /Némethi Katalin: Emberközelben Nemes Levente színész, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), dec. 20./

1998. december 17.

Az idén hatodszor osztották ki a Julianus-díjat, amelyet a csíkszeredai Julianus Alapítvány évente decemberben öt olyan személynek ítél oda, akik tevékenységükkel a szórványban élő magyarságot segítették. Dec. 17-én az alábbiak vehették át a díjat: Berki Anna, a magyar közoktatási minisztérium munkatársa a Kárpát-medence magyarsága oktatási rendszerének kiépítéséért, Tánczos Vilmos néprajzkutató, kolozsvári egyetemi tanár a moldvai csángók kutatásában kifejtett eredményeiért, Harai Pál medgyesi római katolikus esperes az egyháza és népe szolgálatában kifejtett tevékenységéért, dr. György Antal csíkszeredai agrármérnök távoktatási munkájáért, Reiff István brassói nyugalmazott tanár a népi kultúra megőrzéséért. Kiosztották az idei Julianus-díjakat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./

2003. március 31.

A Nyárád mentén feléledő néptánchagyomány kulcsembere Veress Kálmán táncoktató. Kezdődik az Ezüstcsizma nevű verseny elődöntője, a döntő májusban lesz Marosvásárhelyen. Ez a tizedik Vándorcsizma Találkozó. Backamadarasi gyermekek versengenek, majd az ákosfalvi Forrás, a szentbenedeki Reménység tánccsoport után Kiss Mihály medgyesi táncosai és a szentháromsági Tüzes csoport léptett fel. /Bölöni Domokos: Backamadarasi Vándorcsizma. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 31./

2003. április 15.

Ápr. 11-én ülésezett a Communitas Alapítvány Művelődési Szaktestülete. A találkozón jelen volt Szép Gyula a szaktestület elnöke, Dáné Tibor Kálmán, Márton Árpád, Dr. Földes Béla, Karda Emese, Kiss Annamária, Könczei Csilla szaktestületi tagok. Az ülésen a Szaktestület elbírálta a beérkezett 697 pályázatot, ebből 236 kulturális programnak, rendezvénynek ítélték meg pozitívan a kérelmét. A nyertes pályázók listája: "Agape" Koltó-Katalini falusi szociális Alapítvány; "Amicitia" Román-Magyar Baráti Társaság; "Hit és Fény" Alapítvány - Nagyváradi fiókszervezet; "Ipó László" Közművelődési Egyesület-Alapítvány; "Ipó László" Közművelődési Egyesület-Alapítvány; "Kós Károly" Kulturális Egyesület; "Megmaradás háza" Belényes/Ref. Egyház; "Pro Juventutis" Alapítvány; A "Varságért" Egyesület; A Romániai Magyar Dalosszövetség Fúvóstagozata Pro Musica Zenei Alapítvány; A.N.O Kulturális Alapítvány; Ady Endre Kulturális Egyesület; Általános Műveltség Alapítvány; Amaryllis Társaság; András Alapítvány; Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége; Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület; Apáthy István Egyesület; Appendix Művelődési egyesület; Aradi Magyar Színház Alapítvány; Arany János Művelődési Egyesület; Arató Andor Alapítvány; Archívum Kulturális Alapítvány; ARTeast Alapítvány; Artera Alapítvány; Asociatia Horváth János Társaság;B.E.Z. Humanitas Ifjúsági és Kulturális Egyesület; Bándi Mária Kulturális Alapítvány; Barabás Miklós Céh; Baróti Szabó Dávid Emlékbizottság és Alapítvány; Bartók Béla Művelődési Ház Érmihályfalva-Bihar; Báthory István Alapítvány; Berde Mózes Alapítvány; Berekenye Ifjúsági Társaság; Besztercei MADISZ; Bethlen Egyesület; Bihar Megyei Magyar Ifjúsági Demokrata Szövetség; Bihardiószeg Község Polgármesteri Hivatala; Bincisz; Bod Péter Alapítvány; Bogáncs - Zurboló Táncegyüttes; Borosjenői EMKE fiókszervezete; Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány; Botorka Művelődési Egyesület; Brassai Sámuel Elméleti Líceum Diáktanácsa; Brassói Magyar Diákszövetség; Brassói Magyar Diákszövetség - Erdészeti-vadászati Szakosztály; Búzavirág Egyesület; Buziásfürdői Református Egyházközösség;Csángó Ifjak Középloki Közössége; Cserey Farkas Társaság; Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület; Csernátoni Népfőiskola; Csíkdánfalvi Ifjúsági Szervezet; Csíkszentimrei Ifjúsági és Közművelődési Egyesület; Csíkszereda Polgármesteri Hivatala; Csiporkázó Játszóház Egyesület; Csorgó Fiatalok Szervezete; Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány;EMKE - Szilágysomlyói Magyar Ház; EMKE Aradi Szervezete; EMKE Besztercei Szervezete; EMKE Maros megyei szervezete; EMKE Partiumi Alelnöksége; EMT Marosvásárhelyi fiókszervezete; Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány; Erdélyi Disputa Egyesület; Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány; Erdélyi Magyar Írók Ligája; Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület; Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság; Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság; Erdélyi Magyar Nőszervezetek Szövetsége; Erdélyi Múzeum - Egyesület ; Erdélyi Múzeum - Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya; Erdélyi Múzeum Egyesület gyergyószentmiklósi fiókszervezete; Erdővidék Egyesület; Érmellék Non Profit Egyesület; Érmihályfalva Városi Tanácsa; Ethnika Kulturális Alapítvány; Eufónia Kulturális Egyesület;Felsőbánya Műveltségszolgálat Alkotó és Előadó Alapítvány; Figura Társaság; Folk Koncert Alapítvány; Fotóművészetet Pártoló "Gyulai Ferenc" Egyesület; G. Egyesület; Gaál Mózes Közművelődési Egyesület; Genézius Társaság; Gericon Alapítvány Györgyfalva; Geszthy Ferenc Társaság; Guzsalyas Alapítvány; Gyermekfilharmónia Alapítvány; Gyimesfelsőloki Polgármesteri Hivatal;Hargita Megyei Alkotóközpont; Hargita Megyei Kulturális Központ; Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes ; Hargita Visual Art; Háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület; Háromszéki Táncegyüttes; Hébe Alapítvány; Helikon-Kemény János Alapítvány; Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány; Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság; Hollósy Simon Művelődési Egylet; Homo Ludens Alapítvány; Horváth István Alapítvány; Human Reform Alapítvány - Székelyföldi Közösségfejlesztők Egyesülete;Identitás Alapítvány; Ipp Art Társaság; Irkater Alapítvány; Kallós Zoltán Alapítvány; Kaplonyi Crescendo Egyesület; Kékiringó Alapítvány; Kis Küküllő Alapítvány; Kisperegi Református Egyházközség; Kolozsvári Unitárius Kollégium; Kós Károly Kulturális Egyesület; Kőhalmi Református Egyházközösség; Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület; Kriza János Néprajzi Társaság;Lajtha László Alapítvány; Lupényi Katolikus Egyházközösség - Lupényi Magyar Demokrata Ifjak Szövetsége; MADISZ Bethlen; Magardici Bodurian Alapítvány; Magyarörmények Romániai Szövetsége; Makfalvi Wesselényi Művelődési Egylet; Manóház Egyesület; Maros - Mezőségi Református Egyházmegye; Maros Megyei Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség; Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség; Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem; Marosvásárhelyi Unitárius Egyházközösség; Medgyesi Unitárius Egyházközösség; Mérai Hagyományőrzők Egyesülete; Mikes Kelemen Líceum Alapítvány; Millenium Alapítvány; Minimum Party Társaság; Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület, az EMKE nagybányai szervezete; Moebius Egyesület; Monográfia Alapítvány; Mustármag Kairosz Egyesület; Nagy István Ifjúsági Kórusegyesület; Nagybányai Képzőművészeti és Kulturális Egyesület; Nagyenyedi Bethlen Gábor Alapítvány; Nagyváradi Ady Társaság; Nagyváradi Magyar Diákszövetség; Nyárádszeredai Polgármesteri Hivatal,Pentaton Művelődési Alapítvány; Percseni Általános Iskola; Petőfi Sándor Művelődési Egyesület; Pipacsok Néptáncegyüttes; Pro Juventute Szocio-Kulturális Egyesület; Pro Musica Zenei Alapítvány; Pro Régio Egyesület; Pro Sal Parajdi Soegyes-let; Pro Urbe Szék Alapítvány; Pro Zilah Egyesület, TERBETE néptánccsoport; Pro-Kisbács Egyesület;Rekettye Kulturális Egyesület; Reményik Sándor Kulturális Egyesület Felsővisó; Reményik Sándor Művész Stúdió Alapítvány; Rika Kistérségi Egyesület; RMPSz Beszterce-Naszód megyei szervezete;Római Katolikus Plébánia ; Római Katolikus Plébánia Türkös; Romániai Magyar Dalosszövetség; Romániai Magyar Könyves Céh; Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete; Romániai Magyar Népművészeti Szövetség; Romániai Magyar Zenetársaság; Sapientia Varadiensis Alapítvány; Segesvári Miklós Pál Egylet; Spectator Alapítvány; Studium Academicum Alapítvány; Szászrégeni Református Egyház; Szászvárosi Református Egyházközség;Szatmárnémeti Kölcsei Kör; Szatmárnémeti Magyar Demokrata Ifjak Szövetsége; Szebeni Magyar Ifjúsági Szervezet; Székelyudvarhelyi Művelődési Ház; Szent-Györgyi Albert Társaság; Szigligeti Jótékonysági és Kulturális Alapítvány; Szilágy Társaság - Zilah; Szilágyerkedi Református Egyházközösség; Szovátai városi múzeum; Szucsági Református Egyházközösség; Tacsi Református Egyházközösség; Tamási Áron Színház; Tasnád Közösségfejlesztéséért Civil Szervezet; Téka Művelődési Alapítvány; Temesvári Állami Csiky Gergely Színház; Temesvári Magyar Diákszervezet; Temesvári Magyar Nőszövetség; Tilos Alapítvány; Tonic Média Alapítvány; Tordaszentlászlói Református Egyházközség; Tövishát Kulturális Társaság; Tranzit Alapítvány; Udvarhelyi Fiatal Fórum; Udvarhelyszék Jövőéért Egyesület; Varadinum Kulturális Alapítvány; Végvárért Alapítvány; Venczel József Vallásszociológiai Intézet; Zichy-Horváth Egyesület, Vajdaszentivány; Zsil-völgyi Ifjúsági Konferencia; Zurboló Táncegyüttes;A Communitas Alapítvány Titkársága a pályázókat levélben értesíti a Szaktestület döntéséről és az elszámolási kritériumokról./Ülésezett a Communitas Alapítvány Művelődési Szaktestülete. = RMDSZ Tájékoztató. 2003. ápr. 15., 2439. sz./A lista ízelítőt nyújt a 2003-ban élő és működő alapítványok és egyesületek címjegyzékéből.

2003. április 17.

Nem kíván hivatalosan állást foglalni az erdélyi magyar hadisírok kérdésében a Honvédelmi Minisztérium Hadisírgondozó Irodája - közölte Ravasz István alezredes, a magyar Honvédelmi Minisztérium keretében működő iroda vezetője. A szászmedgyesi magyar közösség az erdélyi városban eltemetett magyar honvédok sírjainak rehabilitálását kezdeményezte, és a bukaresti magyar nagykövetség segítségét is kérte az ügyben, sikertelenül. Ioan Mircea Pascu román nemzetvédelmi miniszter Budapesten találkozott magyar kollégájával, Juhász Ferenc honvédelmi miniszterrel, akivel együttműködési megállapodást kötött, azonban a romániai hadisírok helyzetéről nem tárgyaltak. Erdély területén több száz településen vannak első és második világháborús magyar hadisírok. Szászmedgyes mellett többek között Fogarason, Csíkszeredában, Segesváron, Tordán léteznek olyan helyi kezdeményezések, amelyek az illető településeken levő honvédsírok rehabilitálását célozzák, azonban a Honvédelmi Minisztérium csak a bukaresti magyar katonai emlékmű felállításának projektjét támogatja. /Salamon Márton László: Síri csendben a sírgondozók. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 17./

2003. május 23.

Székelykeresztúron, az Orbán Balázs Gimnáziumban megrendezett jubileumi iskolahét keretében Illyés Ferenc fizika szakos tanár nagy sikerrel mutatta be Kocsis István Bolyai János estéje című, 1970-ben írt monodrámáját. Illyés Ferenc 1947-ben született Zetelakán. A kolozsvári egyetemen tagja volt a színjátszó csoportnak is. Illyés Ferenc először 1973-ban lépett föl ezzel a monodrámával, akkor a szerző, Kocsis István is jelen volt. 1973 és 1975 között Illyés Ferenc több mint tízszer mutatta be a monodrámát, nemcsak Keresztúron, hanem Kolozsváron, Nagyváradon, Medgyesen, Kézdivásárhelyen, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és szülőfalujában, Zetelakán is. A második előadássorozat 2002-ben kezdődött. /László Miklós: Illyés Ferenc előadóestje. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 23./

2003. július 6.

Életének 93., szerzetességének 77. évében elhunyt dr. Bálint Albert Szálvátor /Székelyszentkirály, 1911. jan. 23. - Dés, 2003. jún. 25./ ferences lett, Vajdahunyadon elvégezte a teológiát, majd Rómában, az Antonianum Pápai Egyetemen folytatta tanulmányait. Pappá szentelése után megszerezte a doktorátust egyháztörténelemből.1949-ig a vajdahunyadi ferences rendi főiskolán tanított. Közben 1945-től 1947-ig házfőnök volt Nagyszebenben, a következő évben vajdahunyadi házfőnök lett. 1949. december 1-jén a vajdahunyadi kolostort megszállta a milícia, s a szerzetesek tíz percet kaptak a ház elhagyására. Szálvátor atyát Királybányára vitték lelkésznek. Amikor Erdélyben kommunista iranyítás alatt megalakult az úgynevezett "papi békemozgalom", a nevét szándékosan a békepapoké között tüntették fel az újságokban. Szálvátor páter a szószékről tiltakozott, ezért letartóztatták és Déván magánzárkával büntették. Miután kiengedték, megtiltották, hogy elhagyja a helységet. 1951. augusztus 20-án éjszaka rendtársaival együtt Máriaradnára hurcolták, majd 1952-1961 között kényszerlakhelyet jelöltek ki számára. Benedek Domokos OFM ex-rendtartományfőnök visszaemlékezése szerint: "P. Szálvátor rovásán mindenekelőtt tanári tevékenysége, majd boldog emlékű Márton püspök és a provincia vezetősége között összekötő kapocsként betöltött szerepe volt. Nem utolsósorban a püspöktől kapott megbízatása, azaz a békepapi mozgalomban részt vetteknek lelkigyakorlatok keretében való feloldozása fundamentális rendszerellenes cselekménynek minősült." 1961. szeptember 14-én tartóztatták le Körösbányán. A katonai törvényszék államellenes izgatás, idegen rádióadók hallgatása, hazaárulás, kémkedés, a görög katolikus hívek szentségekkel való kiszolgálása és titkos teológiai oktatás vádjával 6 évi börtönbüntetésre ítélte. Megismerte a kolozsvári, máramarosszigeti, nagyenyedi és szamosújvári börtönök poklát. Általános amnesztiával szabadult 1964-ben. Restauráltatta mind a szászsebesi, mind a medgyesi templomot. Désen helyezték örök nyugalomra. A gyászmisét dr. Jakubinyi György érsek celebrálta. /Fodor György: Elhunyt az utolsó erdélyi ferences teológiai tanár. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 6./

2003. augusztus 9.

Magyari Lajos két Erdélyről szóló könyvet ismertetett. Valóságos irodalomtörténetet írt Bogdán László nemrégiben megjelent könyvében (Oldás és kötés, Felső-magyarországi Kiadó, Szépírás Kiadó, 2003), az erdélyi irodalom hetvenes-nyolcvanas éveinek történetét, s egy kicsit még a kilencvenes évekét is, hiszen csupán akkor láthattak napvilágot a kötetbe válogatott írások. Bogdán csak az eltávozottak egy részét veszi számba e kötetben (az írások ősváltozatai jobbára A Hét című hetilap kilencvenes években kiadott számaiban jelentek meg), de ez a leltár - még hiányosan is! - felér egy szellemi exodus történelmi körképével. Az erdélyi magyar szellemiség a hetvenes és nyolcvanas években nagy veszteségeket szenvedett: csaknem minden második értelmiségi távozott Ceausescu Romániájából: orvosok, jogászok, mérnökök, tanárok, színészek, képzőművészek és írók. Annak idején Kántor Lajos félszáz eltávozott írót számolt össze, ő csak a szépírókat lajstromozta, az újságírók, szerkesztők, szakírók hiányoztak listájáról. Bogdán László tizenhat írót ,,idéz meg" könyvében úgy, hogy vagy megszólaltatja őket, vagy szellemüket - esetleg már csak emléküket! - hívja tetemre e nagy erdélyi spirituális temetésen. A ,,tizenhatok" - Csiki László, Szőcs Géza, Vári Attila, Bodor Ádám, Ágoston Vilmos, Páskándi Géza, Bodor Pál, Deák Tamás, Mátyás B. Ferenc, Molnár H. Vilmos, Panek Zoltán, Kőrössi P. József, Hervay Gizella, Cselényi Béla, Szávai Géza és Kenéz Ferenc - önmagukban is kitennének egy kisebb, de nem elhanyagolható irodalmat, és komoly nevek hiányoznak e névsorból, Kocsis Istváné, Beke Györgyé, Beke Mihályé, Bartos Ferencé, Bréda Ferencé. Tény, hogy ezt a példátlan öncsonkítást soha nem fogja kiheverni az erdélyi magyar irodalom, mert ,,nagy visszatérők" nincsenek (még Szőcs Géza példája sem eklatáns), a kérdés az, hogy mennyire maradtak, maradnak erdélyi magyar írók a Magyarországra (esetleg távolabbra - Veress Zoltán...) áttelepedettek. Horváth Arany könyve /A csillagok nem álmodnak, Romániai Magyar Közgazdászok Társasága, Kolozsvár, 2002/ a mai erdélyi valóságot vallatja, járja a vidéket Kolozsvártól Kézdivásárhelyig, Szászmedgyestől Csíksomlyón, Marosvécsen, Csernátonon át ki egészen a legárvább magyarok, a csángók földjéig. Horváth Arany a teremtő, a bátor embert keresi, aki szembeszáll körülményei ellehetetlenülésével is, s teremteni próbál a már-már rommá vált örökség alapjain. Mint az a magyarigeni lelkipásztor, ki úgy vállalt egy eklézsiát, hogy tudta, négy református híve maradt, s kívülük esetleg még tucatnyi katolikushoz szólhat anyanyelvünkön. /Magyari Lajos: Két könyv Erdélyről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 9./

2003. október 7.

Segesvár a magyarság szempontjából igazi végvárnak mondható. A németek mára alig hatszázan maradtak. Folyamatosan fogy a magyar lakosság is, tíz esztendő alatt ezerrel lettek kevesebben, ma alig érik el a hatezres lélekszámot. Tíz esztendeje, 1993. szeptember 25-én 56 alapító taggal megalakult a Gaudeamus Alapítvány. - Legfőbb célunk - magyarázza Farkas Miklós, az alapítvány elnök-igazgatója - a segesvári és környékbeli szórványban élő magyar nemzetiségű diákok anyanyelvű és keresztény értékrend szerinti nevelésének és oktatásának támogatása, valamint a helyi Mircea Eliade Elméleti Líceumban folyó román és magyar tannyelvű oktatás színvonalának emelése. Segesváron 1960-tól folyik magyar nyelvű középiskolai oktatás. Évtizedekig Erdőszentgyörgytől Székelykeresztúrig, Medgyestől Kőhalomig Segesvár volt az egyetlen település, ahol magyar tannyelvű középiskolai oktatás folyt. A Ceausescu-korszakban csak nagy nehézségek árán lehetett megőrizni, fenntartani a magyar tagozatot. Az alapítvány irigylésre méltó, eredményes munkát végzett. Számítástechnikai laboratóriumot szereltek fel és magyar nyelvű informatikai oktatást indítottak be a Mircea Eliade Líceumban; 1993-tól Kikerics néven középiskolásokból álló néptáncegyüttest működtetnek, amelynek bel- és külföldi fellépések lehetőségét is biztosítják; a 94-95-ös tanévtől anyagi támogatásban, az ingázási költségek teljes vagy részleges megtérítésében részesítik a kiváló tanulmányi eredményeket elérő diákokat; évente ösztöndíjakat, valamint jutalomkirándulásokat biztosítanak az arra érdemeseknek; egy mintegy 3000 kötetes könyvtárat hoztak létre. A legfontosabb megvalósítás a szórványkollégium. A Gaudeamus Alapítvány évekig tartó sikertelen próbálkozások után, az Illyés Közalapítvány és az Iskola Alapítvány hathatós anyagi támogatásával végül sikerült megvásárolni egy álló ingatlant. A tetőtér beépítésével új hálószobák, tanuló- és számítógéptermek kialakítása vált lehetővé. Az Apáczai Közalapítvány támogatásával befejezték az új épületszárnyat, amelyben modern konyha, étkezde és a tetőtérben újabb hálószobák, valamint két tanári lakás kapott helyet. Már elkészültek egy újabb szárny tervrajzai, amelyben egy színpadot, öltözőket, valamint egy 150-200 férőhelyes előadótermet magában foglaló művelődési központot, közösségi házat szeretnének kialakítani. Ez lenne a Segesváron és vonzáskörzetében élő mintegy 10 ezer magyar művelődési életének központja. A Mircea Eliade Líceum jelenlegi két-két párhuzamos magyar osztálya humán és informatika szakkal működik. A tanulók mintegy egyharmada vidéki, közülük 48-an találtak otthonra a szórványkollégiumban, a Gaudeamus Házban. Az alapítvány a segesvári történelmi magyar egyházakkal egyeztetve az Egy tál meleg étel program beindítását tervezi. /Szentgyörgyi László: Segesvár - végvár. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 7./

2003. október 23.

Okt. 17-18-án szervezték meg immár ötödik alkalommal a Szeben Megyei Magyar Napokat Medgyesen. A rendezvény szervezői, az EMKE, az RMDSZ Szeben megyei szervezete, a Medgyesi MADISZ és az Ifjúságért és Jövőért Társaság gazdag programmal várták az érdeklődőket. A megjelenteket Jakab Elek RMDSZ elnök és Teodor Plopeanu medgyesi polgármester köszöntötte. A Szeben Megyei Magyar Napokat a Communitas Alapítvány, az Illyés Közalapítvány, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, és a medgyesi Polgármesteri Hivatal támogatta. /V. Szeben Megyei Magyar Napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

2003. október 23.

Okt. 17-18-án szervezték meg immár ötödik alkalommal a Szeben Megyei Magyar Napokat Medgyesen. A rendezvény szervezői, az EMKE, az RMDSZ Szeben megyei szervezete, a Medgyesi MADISZ és az Ifjúságért és Jövőért Társaság gazdag programmal várták az érdeklődőket. A megjelenteket Jakab Elek RMDSZ elnök és Teodor Plopeanu medgyesi polgármester köszöntötte. A Szeben Megyei Magyar Napokat a Communitas Alapítvány, az Illyés Közalapítvány, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, és a medgyesi Polgármesteri Hivatal támogatta. /V. Szeben Megyei Magyar Napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 23./

2003. október 24.

Marosvásárhelyen a középkori vár udvarán, a Vártemplom közvetlen közelében régészeti ásatások folynak. A Maros Megyei Múzeum régészei nemrég a vár egyik bástyaépületében rögtönzött kiállítást szerveztek a feltárt anyagból. Az ásatásokat Soós Zoltán fiatal régész vezeti, aki elmondta, hogy a marosvásárhelyi vár udvarának feltárása a hatvanas években kezdődött, amikor beindult a vár restaurálása, azonban akkor tabutéma volt a középkor, így nagyon kevés információt közöltek a talált anyagról. Az újabb feltárást 1999-ben kezdték el. A reformáció idején a városnak két temploma volt, és valószínűleg mindkettőt nem tudták fenntartani. A ferences kolostort elbontották, anyagát beépítették a később épült erődítménybe. Teljesen egyedi régészeti lelet, hogy találtak egy 15. századi téglajárdát. A téglajárda alatt egy nagy pusztulási réteget találtak - égésnyomokkal. Tehát korábban létezett egy faépület, ami valamikor a 14. század második felében megsemmisülhetett. Nagy Lajos korából pénzérméket is találtak. Ezek Vásárhely területén a legkorábbi magyar éremleletek. Amikor a kolostor faépülete leégett, a 14. század végén épült a kőkolostor, annak a részeit is megtalálták. A feltár gazdag középkori kályhacsempe-anyag szintén egyedi. A csempe a Mátyás-korból ered. A történetírás még nem tisztázta, hogy melyik királyunk - esetleg Könyves Kálmán vagy Szent László - székelyeket telepített keletre, a 11., 12. századból elég sok települést feltártak Medgyes, Segesvár környékén. Most kiderült, hogy Maros szék is székelyek által korán megszállt telepek közé tartozott. Erre eddig nem volt bizonyíték. 1442-ig a ferenceseknek valószínűleg Marosvásárhely volt a központja, azután hozták létre a csiksomlyói kolostort. - Ma már a román történészek java része is elveti a dák-római kontinuitáselméletet. A város vezetősége is óvatosan bánhatna ezekkel a fogalmakkal. Az ásatásokat 1999-ben a magyarországi Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség, 2001-ben a magyar Kulturális Örökség Minisztériuma, 2003-ban pedig a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal finanszírozta. Görgényszentimrén a jelentős középkori várral foglalkoznak, ez volt az Erdélyi Fejedelemség legnagyobb, egyik legjelentősebb vára. Görgényszentimrén eddig egy 16. századi lakóépületet találtak. Alatta egy korábbi ház falai is előkerültek. A kerámialelet szerint 14. századi épületről lehet szó. Gótikus faragott köveket is találtak, amilyeneket ezen kívül csak egy Gyulafehérvár melletti püspöki várban tártak fel. /Máthé Éva: Régészeti ásatások Maros megyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

2003. november 12.

Magánlátogatást tett Kolozsváron járt Ruppert József pap-tanár, a piaristák római rendi elöljárójának közép-európai ügyekért felelős asszisztense. Ruppert József azokat a diplomákat hozta el Romániába, amelyeket a definitórium - a rendi elöljáróság -Schönberger Jenő szatmári segédpüspök és Fodor György kolozsvári confrater számára állított ki. Schönberger püspök ezentúl a piaristák legfőbb elöljárójának személyes delegátusaként is működik Romániában, a szerzetesrend ügyeinek intézésében. Fodor György, aki a Romániai Férfi Szerzetesrendek Elöljárói Konferenciájának főtitkára, mostantól a romániai piarista egyháztartomány képviselői tisztét tölti be a konferencián. A kolozsvári piaristák az 1773-ban pápai rendelettel feloszlatott jezsuita rend "utódaiként" oktattak. Mária Terézia 1776-ban iktatta be a kolozsvári jezsuiták helyébe a piaristákat, a kegyes tanítórendieket. A piaristák Erdélyben először Besztercén telepedtek le, később Nagykárolyban, Máramarosszigeten, Kisszebenben, Medgyesen, Szentannán, illetve Temesváron is házat nyitottak. Kolozsvári megtelepedésük után tervbe vették, hogy iskolájukat egyetemmé építik ki, ezt azonban II. József császár szekularizáló-központosító intézkedései lehetetlenné tették. 1925-ben a piaristáknak önálló romániai provinciája (rendtartománya) alakult. 1948-ban azonban az államosítások soránn elvesztették iskoláikat, csakhamar magát a rendet is törvényen kívül helyezték. A nyolcvanas-kilencvenes évekre három idős piarista szerzetes-tanár maradt Kolozsváron, azóta ők is meghaltak: Simon Tamás, Simon István és Denderle József. Az országban ma egyetlen idős piarista él: Valló Ferenc (Temesváron), illetve két piarista nővér, akik dévai serdülő lányok nevelését folytatják. Ennek ellenére a rendtartomány jogilag fennáll, sőt 2000-ben a román állam újra elismerte létezését. Ruppert József látogatása az újjáélesztés folyamatában értelmezendő. A piarista tanárokat a katolikus gimnáziumokban elsősorban tanárcserés megoldással kívánják alkalmaztatni. Ruppert József több mint tíz éve él Rómában, biológia, kémia és ének szakos tanár. Huszonkét éven át tanított Kecskeméten. Jelenleg a római Szent István Ház igazgatója, a Pápai Magyar Intézet munkatársa. /Jakabffy Tamás: Lesznek-e újra piaristák (Kolozsváron)? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

2003. november 15.

Az első magyar iskola a pannonhalmi bencés kolostor mellett született. A magyar keresztény egyházak a legkisebb faluban is iskolát építettek a templom mellé. Az egyházi iskolában a nép legegyszerűbb fia is tanulhatott, és felemelkedhetett. Az anyanyelvi műveltség egybekapcsolódott a latinnal, a tudományok alapjait hordozó nyelvvel. Szántó Arató István jezsuita szerzetes fáradozása nyomán XIII. Gergely 1578-ban megalapította a Collegium Hungaricumot Rómában, 1581-ben Báthory István alapította Kolozsváron az első erdélyi egyetemet, amelyet 1603-ban Székely Mózes hadai leromboltak, Bethlen Gábor 1622-ben Gyulafehérvárott alapított kollégiumot, mely később Nagyenyedre költözött. Az anyanyelvi műveltség egyik forrása a Szentírás. Árpád-házi Szent Margit a legenda szerint négy-öt éves korában könnyezve hallgatta Jézus szenvedéstörténetét, amelyet az evangéliumból - nyilván magyar nyelven - Olimpiádesz nővér olvasott fel neki. Ez az első tudósítás, hogy a Szentírásnak van már magyar nyelvű fordítása vagy fordításrészlete. A Szentírás összefüggő szövegének első magyar nyelvű fordítása a XV. század harmincas éveiben keletkezett bécsi, müncheni és az Apor-kódexben maradt ránk. A katolikus liturgia céljára készült, az ünnepi perikópák misebeosztását veszi alapul. Katolikus szerzetesek készítették. Huszita bibliának is mondják, tévesen. A XVI. század második tizedében másolták a Jordánszky-kódexet, mely az Ószövetség néhány könyvét és a teljes Újszövetséget adja magyarul. Mátyás király kortársának, Báthory László pálos szerzetesnek tulajdonították sokan e fordítást. A Halabori Bertalan egri egyházmegyés pap által másolt Döbrentei-kódexekben (1508) nagyobb szentírási szövegrészek vannak magyar fordításban. A Nyújtódi András székely ferences szerzetes által készített fordítás Judit könyvéről (Judit húgának) a Székelyudvarhelyi kódexekben található (1526). A korai zsoltárfordítások közül a legtöbb zsoltárt az Apor- (XV. század), Festetich- (XVI. század eleje), Döbrentei- (1508), Keszthelyi- (1522), Kulcsár- (1539) kódexek tartalmazzák. A XVI. század elején az erasmusi szellem hatása alatt készült Szent Pál leveleinek fordítása Komjáti Benedektől (1533) és az evangéliumok fordítása Pesti Mizsér Gábortól 1536-ban. Szántó Arató István római tartózkodása idején Báthory István erdélyi fejedelem ösztönzésére lefordította a héber, görög és latin szöveget, figyelembe véve az egész Ószövetséget, és megkezdte az Újszövetséget is. Báthory István 1579-ben jezsuita társaival Szántó Arató Istvánt Rómából hazahívta Erdélybe, és rájuk bízta az első erdélyi egyetemet Kolozsvárott. Amikor 1588-ban a medgyesi országgyűlés kiutasította a jezsuitákat Erdélyből, Szántó Arató István Znióváraljára került. E várat Bocskai hadai felégették, valószínűleg itt égett el Szántó kéziratos szentírásfordítása is. Töredékes másolatát később Káldi György jezsuita atya felhasználta a maga teljes bibliafordításához, mely 1626-ban jelent meg. Protestáns részről az első teljes bibliafordítást Károli Gáspár végezte, melyet Vizsolyon adott ki 1590-ben.A Szentírás fordításai jelentős hatást gyakoroltak a magyar nyelv fejlődésére. Nem kisebb szerepe volt a magyar nyelv fejlődésére az igehirdetésnek. A Halotti beszéd tanúsítja, hogy bár a liturgia latinul folyt, a beszédeket magyarul tartották. Az Apor-kódex pedig - mely a liturgián felolvasott szentírásszakaszokat hozza - bizonyítja, hogy a szentírásrészeket magyarul olvasták fel. Az egységes fordítás a különböző vidékek sajátos tájszólásait egy közös irodalmi nyelv kialakulására vezette. A liturgiákon, még ha latinul volt is a mise alapszövege, magyarul énekeltek. Már a középkorban kialakult az egyházi népénekek gazdag gyűjteménye.Az Ómagyar Mária-siralom tanúsítja, hogy a középkorban már magas szinten szólal meg az egyházi költészet csengő rímekkel, alliterációkkal ékesen: "Világnak világa, virágnak virága, keserűen kínzatol, vasszögekkel veretel." Miért mondtam el mindezeket? Hogy a kedves olvasók maguk döntsék el, 400 éve szólalt-e meg először magyarul az Isten a zabolai református templomban, vagy pedig 600 évvel ezelőtt. Vagy talán ez a templom nem a magyaroké volt 1603 előtt? /Bartalus Jakab Zoltán zabolai plébános: A katolikus egyház az anyanyelv és a művelődés szolgálatában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 15./

2003. november 15.

Ferenczi Géza régész /sz. Kolozsvár, 1924. jún. 22./ édesapja, Ferenczi Sándor és István bátyja is neves régész volt. 1943-ban érettségizett, majd sikeresen felvételizett a Ludovika Akadémiára. 1946. szeptemberében érkezett haza, angol hadifogságból. Beiratkozott az egyetemre, a földrajz-történelem szakra. Kinevezték Székelyudvarhelyre múzeumigazgatónak. 1973 őszéig dolgozott igazgatóként. Bátyjával elhatározták, hogy régészetileg föltárják Udvarhelyszék vidékét. Ez eddig teljesen ismeretlen volt. Az itteni várakat a román kutatók dák váraknak mondják, amire a székelyek berzenkednek. A dákokat nem lehet összekötni a rómaiakon keresztül a mai románokkal. Udvarhelyen, a környéken a népvándorlás korának kezdetétől még vannak dák településmaradványok, de attól kezdve, egészen a XI. századdal bezárólag nincs semmiféle régészeti lelet. Az, ami van Ócfalva határában, VII. századi szláv anyag. Tehát nem állja meg a helyét sem az, hogy itt tovább élt volna a korábbi népesség a római hódítás után. 1918 óta egyebet se csinálnak a román kutatók, elsősorban Erdély területén, mint hogy mindenütt kutatják a dáko-román kontinuitás bizonyítékait. Nyolcvan esztendő telt el... Egyetlen helység van Erdély területén, a Medgyes melletti Baráthely, ahol valóban ki lehet mutatni egy település folytonosságát, de itt sem népi folytonosságról van szó, nem a dák lakosság továbbéléséről, inkább arról, hogy eltűnnek a dákok, megszűnik a település, rátelepül egy másik nép, egy harmadik, negyedik - gótok, gepidák. Ferenczi elmondta, hogy először Tartod váránál, Varság határában, majd Budváron várfalat találtak, ahol XII. századi lakóházat találtak. Ezt követte Kustaly várának ásatása, Oklánd határában, rendkívül gazdag anyaggal, szintén a XII: századból. Rapsonné várának ásatásánál Parajd határában, majd a firtosvári ásatásnál a régészeti leletanyag azonos volt, egykori templom maradványai kerültek elő, amelyek ugyancsak XII-XIII. századinak tekinthetők. Ferenczi hangsúlyozta, nem véletlen e várak megjelenése adott helyen, ezek egy Szent László-korabeli határvédelmi rendszer tagjai. Besztercétől ívben, Homoródon át, le egészen Brassóig, és utána még folytatása volt Lugos környékén egy egészen korai, X. századi, XI. század eleji, Erdélyt középen átszelő földvár-sorozatnak. Ezek egy központi elgondolás alapján kiépített határvédelmi rendszer gyepűség-tagjai voltak. E várrendszerhez tartozik egy töltésvonulat is, végig követhető, Orbán Balázs is leírta. Érdekessége, hogy 2-3 kilométerre húzódik a várak sora előtt. Hogy Korond környékén van Firtos vára, elég közel Rapsonné vára, nincs túlságosan messze Tartod vára, ez azért, mert ott volt a só. Ez Sóvidék, s a vidéket, a sót jobban kellett őrizni, mint a többi határt. Udvarhelyszéken a legkorábban a XIII. század első évtizedeiben jelentek meg és telepedtek le királyi utasításra a telegdi székelyek Nagyvárad környékéről... A várakat viszont korábban építették (a XI. század végén), a székelyek a XIII. század elején kerültek ide, tehát van egy százesztendős időkülönbség. Ferenczi szerint - továbbnyomták a honfoglalókat keletre, ők lennének a régibb, Szeret-menti csángók ősei, s helyükbe - mert az üresen maradt - hozták be a székelyeket, északon meg a magyarok helyébe a szászokat. Az eljövendő kutatások feladata lesz az ősibb csángók és nevük felderítése. Ferenczi kitért arra is, hogy bátyjával a kutatásokat folytathassa, azt mondták: a római limes maradványait kutatják. Ez volt az egyik fedőmagyarázat. Megjelent 1999-ben Ferenczi Géza A moldvai ősibb csángók /Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely/ című könyve. A Szeret mentén végighúzódó, csángók lakta zóna ma már két nagy csoportra oszlik: van a Bákó környéki, illetve északon a Románvásár környéki csángó vidék. Valamikor összefüggő volt, aztán két részre, mostanában pedig még kisebb darabokra kezdett forgácsolódni. Ferenczi Géza régebbi írása: Kiegészítések az énlaki rovásírásos felirat megfejtéséhez és Muzsnai Dakó György tevékenységéhez I-II. (Megjelent a Keresztény Magvető 1971-1972-es évfolyamában.). Ferenczi felvetette a rovásírásos emlékeket tartalmazó gyűjteményes kiadvány, a Corpus Inscriptionum Siculorum tervét is a Székely rovásírásos emlékek című könyvében (Székelyudvarhely, 1997). Ferenczi Géza végzi édesapja Ferenczi Sándor és bátyja, dr. Ferenczi István régész-történész Kolozsvárt található tudományos hagyatékának a rendezését. Bátyja magyarországi kutatók bevonásával Kelet-Magyarország XI. század végi gyepűjét, védelmi rendszerét bemutató tanulmánykötetet (monográfiát) készült megjelentetni, összeállította a kötet tervét is. Ez halála miatt elakadt. Ezt a munkáját szeretné sajtókész állapotba előkészíteni. /Oláh István: A történelemnek mondott történelem. Beszélgetés FERENCZI GÉZA régésszel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), Színkép melléklet, nov. 8., folyt.: nov. 15./

2003. november 29.

A Kolozsváron összesereglett Kelet-Magyarországnak "különböző vallású és fajú népei" a Wilson-féle elvek értelmében gyakorolt önrendelkezési joguk alapján kijelentették: Magyarországgal egyazon népköztársasági állami közösségben kívánnak élni, s az egységes és csonkíthatatlan Magyarország keretén belül követelik minden itt lakó nemzet számára a teljes egyenlőséget, szabadságot és önkormányzatot. Kijelentette továbbá a nagygyűlés, hogy az erdélyi magyarság és székelység teljes jogosultságú önkormányzati szervének és képviselőjének elismeri a Kolozsvárt 1918. december 17-én egyesült erdélyi magyar-székely Nemzeti Tanácsot, illetve annak 1918. december 18-án megalakult választott központi Kormányzótanácsot (Ellenzék, 1918. december 20.). Két nappal később, december 24-én a román királyi csapatok megszállták Kolozsvárt, ahol dr. Haller Gusztáv polgármester fogadta őket. Kolozsvár megszállását követően Neculcea tábornok kilenc pontot tartalmazó rendeletet tett közzé: minden hivatal mellé tiszteket rendelt, a fegyvereket három nap alatt be kellett szolgáltatni, estétől hajnalig tilos volt az utcán járni, háromnál többen nappal sem járhattak együtt, a színházak folytathatták működésüket, továbbá Budapest felé utazni csak katonai engedéllyel lehetett, minden sajtótermék cenzúra alá esett, a sorozásra vonatkozó híreket alaptalanoknak tekintették, akik nem rendelkeztek Kolozsváron állandó lakhellyel, három nap alatt kötelesek voltak elhagyni a várost (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929, I. évf., Kolozsvár, 1930). Erdély fővárosának megszállása után a szövetséges hatalmak gyakorlatilag egész Erdélyt a román hadsereg kezére adták. 1919. január 8-án a szász népszervezet bővített központi választmánya Medgyesen kimondta a Romániával való egyesülést: "a határozat fontosságának teljes tudatában a szász nép a mai naptól kezdve a román birodalom tagjának tekinti magát, fiait és leányait a román állam polgárainak. Kéri Istent, hogy vezesse jóra és adja áldását ehhez a felelősségteljes lépéshez, melyet megtenni kötelességüknek érezték". (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929. I. évf., Kolozsvár, 1930.) A gyenge szótöbbséggel hozott határozat azonban hamarosan válságba sodorta az erdélyi szászokat, amelynek legnagyobb társadalmi egyesülete emlékiratban tiltakozott Erdély elszakítása ellen, leszögezvén, hogy a szász nép túlnyomó többsége nem azonosítja magát a medgyesi határozattal, és Erdélyt továbbra is Magyarországhoz tartozónak tekinti (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941). A tenniakarók a Wilson-féle önrendelkezés elv alapján köztársaságokat alapítottak: Udvarhely megyében a volt alispán, dr. Paál Árpád vezetésével, Kalotaszegen pedig Kós Károly író, építész irányításával alakultak köztársaságok (Sas Péter: Az erdélyi magyarság politikai szervezkedése. Kézirat). Ugyanakkor 1919. január 14-én dr. Grandpierre Emil főispán, dr. Papp József ügyvédi kamarai elnök, dr. Menyhárt Gáspár egyetemi tanár, dr. Kertész Jenő ügyvéd, br. Jósika János birtokos és Jordáky Lajos nyomdász Nagyszebenbe utaztak, hogy tárgyalásokat folytassanak a román Kormányzótanáccsal. Azt javasolták Maniunak: a közigazgatás Erdély magyar területein legyen magyar, a románokon román, a vegyeseken vegyes, a tisztviselőktől pedig ne követeljenek esküt, hanem elégedjenek meg fogadalommal. A tanács azonban hallani sem akart a kezdeményezésről, és amikor a javaslattevők visszatértek Kolozsvárra, Apáthy Istvánt már börtönben találták (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941).

2003. november 29.

A Kolozsváron összesereglett Kelet-Magyarországnak "különböző vallású és fajú népei" a Wilson-féle elvek értelmében gyakorolt önrendelkezési joguk alapján kijelentették: Magyarországgal egyazon népköztársasági állami közösségben kívánnak élni, s az egységes és csonkíthatatlan Magyarország keretén belül követelik minden itt lakó nemzet számára a teljes egyenlőséget, szabadságot és önkormányzatot. Kijelentette továbbá a nagygyűlés, hogy az erdélyi magyarság és székelység teljes jogosultságú önkormányzati szervének és képviselőjének elismeri a Kolozsvárt 1918. december 17-én egyesült erdélyi magyar-székely Nemzeti Tanácsot, illetve annak 1918. december 18-án megalakult választott központi Kormányzótanácsot (Ellenzék, 1918. december 20.). Két nappal később, december 24-én a román királyi csapatok megszállták Kolozsvárt, ahol dr. Haller Gusztáv polgármester fogadta őket. Kolozsvár megszállását követően Neculcea tábornok kilenc pontot tartalmazó rendeletet tett közzé: minden hivatal mellé tiszteket rendelt, a fegyvereket három nap alatt be kellett szolgáltatni, estétől hajnalig tilos volt az utcán járni, háromnál többen nappal sem járhattak együtt, a színházak folytathatták működésüket, továbbá Budapest felé utazni csak katonai engedéllyel lehetett, minden sajtótermék cenzúra alá esett, a sorozásra vonatkozó híreket alaptalanoknak tekintették, akik nem rendelkeztek Kolozsváron állandó lakhellyel, három nap alatt kötelesek voltak elhagyni a várost (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929, I. évf., Kolozsvár, 1930). Erdély fővárosának megszállása után a szövetséges hatalmak gyakorlatilag egész Erdélyt a román hadsereg kezére adták. 1919. január 8-án a szász népszervezet bővített központi választmánya Medgyesen kimondta a Romániával való egyesülést: "a határozat fontosságának teljes tudatában a szász nép a mai naptól kezdve a román birodalom tagjának tekinti magát, fiait és leányait a román állam polgárainak. Kéri Istent, hogy vezesse jóra és adja áldását ehhez a felelősségteljes lépéshez, melyet megtenni kötelességüknek érezték". (Erdélyi Magyar Évkönyv 1918-1929. I. évf., Kolozsvár, 1930.) A gyenge szótöbbséggel hozott határozat azonban hamarosan válságba sodorta az erdélyi szászokat, amelynek legnagyobb társadalmi egyesülete emlékiratban tiltakozott Erdély elszakítása ellen, leszögezvén, hogy a szász nép túlnyomó többsége nem azonosítja magát a medgyesi határozattal, és Erdélyt továbbra is Magyarországhoz tartozónak tekinti (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941). A tenniakarók a Wilson-féle önrendelkezés elv alapján köztársaságokat alapítottak: Udvarhely megyében a volt alispán, dr. Paál Árpád vezetésével, Kalotaszegen pedig Kós Károly író, építész irányításával alakultak köztársaságok (Sas Péter: Az erdélyi magyarság politikai szervezkedése. Kézirat). Ugyanakkor 1919. január 14-én dr. Grandpierre Emil főispán, dr. Papp József ügyvédi kamarai elnök, dr. Menyhárt Gáspár egyetemi tanár, dr. Kertész Jenő ügyvéd, br. Jósika János birtokos és Jordáky Lajos nyomdász Nagyszebenbe utaztak, hogy tárgyalásokat folytassanak a román Kormányzótanáccsal. Azt javasolták Maniunak: a közigazgatás Erdély magyar területein legyen magyar, a románokon román, a vegyeseken vegyes, a tisztviselőktől pedig ne követeljenek esküt, hanem elégedjenek meg fogadalommal. A tanács azonban hallani sem akart a kezdeményezésről, és amikor a javaslattevők visszatértek Kolozsvárra, Apáthy Istvánt már börtönben találták (Mikó Imre: Huszonkét év. Bp., 1941).

1997. október 26.

Okt. 26-án Medgyesen ökumenikus istentisztelet és nagyszabású ünnepség keretében avatták föl Erdély első 1956-os emlékművét, egy művészi fafaragású kettős kopjafát. A Magyarok Világszövetsége nevében Pordány László külügyi titkár mondott beszédet, majd Patrubány Miklós elnökhelyettessel helyezték el az MVSZ koszorúját. /Magyar Figyelő (A Magyarok Világszövetsége tájékoztatója), VI. évf. 6. sz., november/

2002. január 4.

A nyolcszáz lelkes Szentháromság faluban bemutatkozott a helyi Tüzes táncegyüttes. A lakosság nagy része római katolikus, az unitáriusok száma százhetven körül mozog, a reformátusok éppen lelkész nélkül vannak, beszolgáló pap látja el a teendőket, Bede felől görög katolikus templom áll, és van ortodox templom is. Az iskolát Marton Anna igazgató vezeti, a gyermekek száma hatvan körül jár. A lakosság elöregedése itt is gond. A kicsikkel újrakezdték a néptáncot is. Veress Kálmánt kérték fel az oktatásra, aki már több gyermek- és ifjúsági együttes indításánál bábáskodott, ő a keresztapja például a Borókának, a szászmedgyesi Nefelejcsnek, a nyárádszeredai Bekecsnek és az ákosfalvi Forrásnak. Mindezeket maga indította. /Bölöni Domokos: Szentháromság. Mitől lesz tüzes a Tüzes? = Népújság (Marosvásárhely), jan. 4./

2002. január 28.

Jan. 25-én hivatalos bejegyzésének tizedik évét ünnepelte a Brassóban tevékenykedő Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület, a Reménység Háza református központban. Az Egyesületet 1991. jún. 21-én és 1992 januárjában jegyeztették be a törvényszéken. A születésnap megünneplése alkalmával került sor a Brassó megyei civil szervezetek találkozójára is, melynek rangos vendégei voltak: dr. Kötő József, az EMKE elnöke, Pillich László, a Heltai Gáspár Alapítvány elnöke és Szép Gyula, a RMDSZ művelődési és egyházügyi alelnöke. Szó esett arról, hogy Brassó magyarságának a rendszerváltás utáni 12. évében sincs még Magyar Háza, színháza, sem pedig próbaterme ahol a színjátszó-csoportok, táncegyüttesek, énekkarok próbálhatnának. /10 éves születésnap és találkozó. Magyar kultúra Brassóban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 28./ Kötő József kiemelte, hogy az önszerveződés egyik legégetőbb problémája polgári egyesületek önfeltartásának gondja. Követendő példaként említette a Heltai Gáspár Alapítványt, melynek elnöke Pillich László a későbbiekben részletezte, hogyan is sikerült felépíteni a Heltai Alapítványt, mely egy kétszobás bérelt lakásban kezdte tevékenységét, de ma már több, mint 20 alkalmazottja van, s havi körülbelül kilencvenmilliós költségre teremti elő a szükséges pénzt. Az esten Hochbauer Gyula tanár bemutatta a Hétfalusi Magyar Művelődési Társaságot és tájékoztatta a nagyszámú közönséget arról, hogy február 2-án kezdődik Zajzonban a társaság által szervezett Zajzoni Rab István Év hivatalos megnyitása. A fogarasi Babits Mihály Kulturális Egylet vezetője, Márkos Ervin tiszteletes beszámolt arról, hogy színjátszó csoportjuk 21 szórványmagyar helységbe vitte el rendszeresen a magyar kultúrát. 1993-ban sikerült Babits Mihálynak emléktáblát állítaniuk. Márkos Ervin hozzátette: "Mindez azért működött, mert az én lakásom, telefonom és szívem-lelkem fenntartotta. Jelen pillanatban az Egylet létezik még papíron, a tevékenységet, egyedül, egymagamban folytatom, sajnos társaim kihulltak mellőlem, a színjátszó társulatot eltemettem, maholnap az iskolát temetjük el. Megemlíteném, hogy a magyar iskola eltemetésében a megyei magyar tanfelügyelőség is óriási szerepet vállalt, mert nem próbáltunk összefogni RMDSZ, egyház és tanfelügyelőség, annak érdekében, hogy a fogarasi iskola ne jusson ilyen szomorú helyzetbe." Márkos hiányolta, hogy a Brassói Lapok nagyon keveset foglalkozik a fogarasi művelődéssel, kulturális élettel. Reiff István, a már több, mint ötven éves Búzavirág néptánc együttes vezetője hangsúlyozta: iszonyúan áldozatos és nehéz megmaradni a szórványban, Brassóban, Fogarason, Medgyesen. A Brassói Magyar Dalárda felemelő történelmét és jelenlegi fényesnek nem mondható helyzetét Sebestyén Sándor ecsetelte. Fülöp Károly tanfelügyelő a Pro Zsombor Egyesület munkásságát vázolta kiemelve, a zsombori közösség életképességét. /Tóásó Áron Zoltán: 10 éves születésnap és találkozó. Magyar kultúra Brassóban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./

2002. február 16.

Febr. 15-én kezdődött a Heltai Alapítvány székházában az alapítvány tízéves születésnapja alkalmából szervezett előadássorozat, amelyen Erdély, Magyarország és a régió művelődési életének jelentős személyiségei vesznek részt, A könyvtár szerepe a polgári önszerveződésben címet viseli. Pillich László, az alapítvány ügyvezető elnöke elmondta: a tíz év alatt az alapítvány Erdély egyik jelentős polgári intézményévé vált. Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia elnöke méltatta a Heltai tevékenységét: "Itt minden romjaiban volt a rendszerváltáskor, mindent a semmiből kellett megteremteni. Szerencsére voltak emberek, akik saját erejükből és pénzükből vállukra vették ezt a terhet. A Heltai Alapítvány hatalmas könyvtárat hozott létre, ezenkívül tanfolyamokat, idegen nyelvű oktatást szervez." Az előadássorozat febr. 16-án folytatódik, bemutatkoznak az erdélyi kisrégiós központok /Dr. Szémán Péter, a Báthory Alapítvány elnöke — Szilágysomlyó, Zahoránszky Ibolya, a Hollósy Simon Művelődési Egyesület elnöke — Máramarossziget, Bauer Ilona, a Reményik Sándor Kulturális Egyesület elnöke — Óradna, Jakab Mihály, a Beszterce Művelődési Alapítvány elnöke — Beszterce, Soós József, Református Gyülekezeti és Szórványközpont vezető lelkésze — Medgyes, Farkas Miklós, a Gaudeamus Alapítvány elnöke — Segesvár, Fülöp Zsófia, a Teleki Oktatási Központ könyvtárosa — Szováta, Borbély Emma — a Seprődi János Művelődési Egyesület elnöke — Kibéd, Sebestyén Sándor, az Apáczai Közművelődési Egyesület könyvtárosa — Brassó, Schreiber István, a Hunyad megyei EMKE elnöke — Déva, Soós József Tamás, a gyantai Református Ifjúsági Központ vezető lelkésze — Gyanta, Balogh Zoltán, a dési EMKE elnöke — Dés/. /Balázsi-Pál Előd: Évfordulós rendezvények a Heltainál. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

2002. március 19.

Nagybányán a március 15-i ünnepség-sorozat részeként felavatták a Teleki Sándor gróf nevével fémjelzett helyi Magyar Házat, amely a harmadik Máramaros megyében (a máramarosszigeti Hollósy Simon-Ház és a felsővisói Magyar Ház mellett), s amely nem jöhetett volna létre a nagybányai magyarok összefogása és az Illyés Közalapítvány, közvetve pedig a magyar állam anyagi támogatása nélkül. "Itt, e mai ünnepen is már sokan hiányoznak, akik még tavaly itt voltak, ma már másutt ünnepelnek" – hangzott el több hozzászóló beszédében. A Nagybányai Ifjúsági Szövetség /NISZ/ tagjai jelen voltak az ünnepen. - A medgyesi MADISZ a református templomban koszorúzott és adott elő szavalóműsort. A besztercei MADISZ a művelődési ház nagytermében diákműsorral ünnepelte márc. 15-ét. /(Farkas E. Zoltán): Itthon ünnepeljék március 15-ét! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 19./ Márc. 15-én elhangzott a nagybányai Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület elnöke, Dávid Lajos rövid köszöntője.Az Illyés Közalapítvány elnöke, dr. Halzl József bejelentette: a Közalapítvány Kuratóriuma legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy újabb 20 millió forinttal támogatja a Teleki Magyar Házra vonatkozó tervek megvalósítását. A Magyar Ház átadásakor Dávid Lajos felolvasta a ház alapító okiratát. Jelképes ajándékokkal köszönték meg mindazok segítségét, akik hozzájárultak az épület megvásárlásához, a Magyar Ház részleges felújításához. Az avatóünnepséget kulturális program zárta. /Vásárhelyi D. Miklós: Felavatták a Teleki Magyar Házat. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), márc. 22./

2002. március 20.

Az RMDSZ és a kormánypárt (PSD) vezetése jóváhagyta a két szervezet közötti együttműködési megállapodást Brassó, Temes, Szeben, Beszterce-Naszód és Máramaros megyében. A most elfogadott egyezményekkel összesen tizenhat megyében készül írásos dokumentum az RMDSZ és a PSD helyi szervezeteinek együttműködéséről. Viorel Hrebenciuc, a PSD alelnöke szerint március végéig valamennyi megyei megállapodást aláírják. Beszterce-Naszód megyében sikerült mindent belefoglalni a protokollumba, amit a szövetség eredetileg célul tűzött ki - nyilatkozta a Krónikának Szántó Árpád, a Beszterce-Naszód megyei tanács RMDSZ-es alelnöke. Az egyezmény egy főosztályvezetői állást biztosít az RMDSZ-nek a prefektúrán, valamint további három főosztályvezetői állást a kormányhivatalnak alárendelt intézményeknél. A kormánypárt kötelezi magát, hogy azokon a településeken, amelyeken a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezése a polgármester ellenállásába ütközik, a prefektus közbenjár a törvény betartása érdekében. A protokollum az elkobzott ingatlanok, erdők, földbirtokok, felekezeti iskolák visszaszolgáltatását ígéri. Azokon a településeken, amelyeken a magyar kisebbség számaránya meghaladja a 20 százalékot, magyar nemzetiségű rendőröket is fognak alkalmazni.Az oktatásügy területén: az egyezmény öt új, magyar nyelvű óvoda létesítését teszi lehetővé a megye azon településein, ahol a gyerekek létszáma ezt megkívánja: Somkeréken, Sófalván, Borzáson, Szentmátén és Nagyfaluban. Az újősi román nyelvű általános iskolába járó tanulók 75 százaléka magyar, akik a megállapodás révén mikrobuszhoz fognak jutni, amellyel a szentmátéi magyar nyelvű iskolába ingázhassanak. Az RMDSZ kérte egy 5–8. osztályos iskola beindítását Cegőtelkén, ahol negyven magyar gyermek jár óvodába, és negyvenen tanulnak az elemi iskolában. Az RMDSZ és a PSD Szeben megyei szervezetei között létrejött protokollum értelmében azon a négy településen – Küküllőalmáson, Somogyomon, Mihályfalván és Oltszakadáton – , ahol a magyar lakosság számaránya eléri a 20 százalékot, felszerelik a kétnyelvű táblákat a helységek határaiba, valamint a közintézményekre. Szászmedgyes bejáratait is ellátják román, magyar és német nyelvű helységnévtáblákkal, noha a kisebbségben lévő lakosság számaránya a törvény szerint ezt nem indokolná. Nagyszeben város egy utcáját vagy terét Petőfi Sándorról nevezik majd el. Temes megye: a PSD immár írásban is támogatásáról biztosította az RMDSZ-t a jogtalanul kisajátított épületek tulajdonviszonyának törvényes úton történő rendezéséről. A kormánypárt támogatni fogja az RMDSZ által igényelt pedagógusi állások biztosítását, az iskolabusz-szolgáltatás kiterjesztését a magyar iskoláktól távol eső településekre is, különösképpen Lugos és Nagyszentmiklós környékén. Brassó megye: vegyes bizottság alakult, amelynek feladata az Áprily Lajos Gimnázium ügyének felmérése. /Körvonalazódó együttműködés. Jóváhagyták az első öt helyi protokollumot. = Krónika (Kolozsvár), márc. 20./

2002. április 6.

Erdélyben mintegy 130 ezren kérvényezték eddig a magyar igazolványt, közel 30 ezer erdélyi kérvényező számára a magyar hatóságok már ki is állították az okmányt. Zökkenőmentesen zajlik a munka a kedvezménytörvény alkalmazására alakult romániai tájékoztatási irodákban ? nyilatkozta a Markó Béla, az Országos Felügyelőtestület (OFT) elnöke a testület ápr. 5-i, kolozsvári ülése után. A kisebb neoprotestáns egyházak kérték, hogy az általuk kibocsátott egyháztagsági igazolás is számítson a jogosultságot bizonyító okiratnak. A testület ezt a jogot csak a Magyar Pünkösdi Gyülekezetek Szövetségének ítélte meg. Székelyudvarhelyen, Nagyenyeden és Szászmedgyesen jelenleg sem megoldott az adatok számítógépes továbbítása. Ezekben a városokban a RomTelecom nem tudta még biztosítani az ISDN telefonvonalat. /Gazda Árpád: Nincs fennakadás kedvezményügyben. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 6./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 | 121-125




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék