Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 188 találat lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 | 181-188

Helymutató: Moszkva

2003. március 10.

Nagy sikernek örvendett a hét végén a Szatmári Német Kulturális Napok elnevezésű rendezvénysorozat, mely Az emlékek útjai című dokumentumkiállítással kezdődött márc. 7-én Szatmárnémetiben. Az először Moszkvában, majd több világvárosban is bemutatott tárlat anyaga az 1933-1949 közötti évek Európáját mutatja be korabeli fotókon, újságkivágásokon.Nagykárolyban márc. 8-án felavatták az Ifjúsági Központot. Egyelőre a kétszintes épület alsó emelete készült el, színpaddal, öltözőkkel. A tervek szerint a felső szint irodahelyiségeknek, könyvtárnak, valamint sváb múzeumnak ad majd otthont. Az épület felépítéséhez szükséges mintegy 60 ezer euró támogatás a német belügyminisztériumtól érkezett. Márc. 9-én Nagykárolyban, a Kálvária-templomban több énekkar fellépésével kórushangversenyt tartottak. /Erdei Róbert: Ifjúsági házavatás Nagykárolyban. = Krónika (Kolozsvár), márc. 10./

2003. március 26.

Ion Iliescu államfő kijelentette, hogy Mihail Kaszjanov orosz miniszterelnök hétvégi bukaresti látogatásán várhatóan átadja Vlagymir Putyin üzenetét a román-orosz alapszerződés aláírásának időpontjával kapcsolatban. A román elnök szerint Kaszjanov romániai látogatása önmagában pozitív jelzés a kétoldalú kapcsolatok fellendítése tekintetében. Ion Iliescu még 2002 elején bejelentette, hogy Moszkvába látogat a román-orosz alapszerződés aláírása végett. Noha a román vezetés szerint elkészült az alapszerződés, valamint a Ribbentrop-Molotov paktumra, illetve a román műkincsre vonatkozó kiegészítő nyilatkozat szövege, a két dokumentumot máig nem írták alá. /Iliescu az orosz kormányfő látogatásáról. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 26./

2003. március 28.

Román-orosz oktatásügyi egyezményt írt alá márc. 27-én Ecaterina Andronescu román és Vlagyimir Filipov orosz tanügyminiszter. A megállapodást a Mihail Kaszjanov orosz miniszterelnök által vezetett moszkvai kormányküldöttség bukaresti látogatásának eredményeként kötötték meg. /Incze Ferenc: Előkészületben az alapszerződés. = Krónika (Kolozsvár), márc. 28./

2003. május 6.

Mircea Geoana román és Igor Ivanov orosz külügyminiszter máj. 5-én Bukarestben parafálta a két ország készülő alapszerződésének véglegesített szövegét. Az alapszerződést, amelynek kérdéséről több mint egy évtizede folytak a tárgyalások Bukarest és Moszkva között, a tervek szerint júliusban írja alá a két ország államfője az orosz fővárosban. A két fél közötti ellentéteket elsősorban az okozta, hogy Bukarest mindenáron azt szerette volna, ha az alapszerződésben szó esik az első világháború idején Oroszországba vitt román kincstár sorsának tisztázásáról, illetve a dokumentum elítéli a II. világháborút megelőzően kötött Ribbentrop-Molotov paktumot. Orosz részről ugyanilyen határozottsággal elutasították a román felvetést. A megoldást az a megállapodás hozta, amelynek értelmében az alapszerződéshez függelék formájában egy politikai nyilatkozatot csatolnak majd, s ebben a nyilatkozatban szerepel ez a két kérdés. /Orosz-román alapszerződés függelékkel. A múlt beleszólt a jövőbe. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 6./

2003. május 7.

Az év végéig létrejöhet a román-orosz gázipari vegyesvállalat. A gazdasági együttműködésre került a hangsúly Igor Ivanov orosz külügyminiszter bukaresti látogatásának utolsó napján.Az orosz cégek - elsősorban kőolaj- és földgázkitermelő vállalatok - évente 1,3 milliárd dollár értékben exportálnak Romániába, a román társaságok kivitele Oroszországba alig haladja meg a 40 millió dollárt. Igor Ivanov közölte: Moszkva hajlandó belemenni egy román-orosz földgázipari vállalat létrehozásába. A társaság az orosz Gazexport és Gazprom, illetve a román Romgaz és Transgaz vállalat részvételével jönne létre. A vállalat üzemanyag-behozatallal foglalkozik majd, és tervezik a hazai szállítási és raktározási infrastruktúra bővítését is. Ezáltal lehetővé válna, hogy Románia a jelenleginél alacsonyabb, valószínűleg az előállítási áron hozzon be földgázt Oroszországból. /Sz. L.: A hangsúly a gazdaságon. = Krónika (Kolozsvár), máj. 7./

2003. május 19.

Hetvenötödik éves születésnapján köszöntötték máj. 17-én Csíkszeredában Domokos Géza romániai magyar írót, szerkesztőt, könyvkiadót, az RMDSZ első elnökét. Köszöntőbeszédet mondott Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke és Íjgyártó István, Magyarország bukaresti nagykövete is. Az ünnepelt írói, közéleti, irodalomszervezői munkásságát Gálfalvi Zsolt, a romániai magyar Pen Club elnöke méltatta. Bálint-Pataki József kiemelte, hogy a Kriterion Könyvkiadó a többségben és kisebbségben élők kulturális javainak elfogadását szorgalmazta. Domokos Géza /sz. Brassó, 1928. máj.18./ tanulmányait a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégiumban végezte, majd Moszkvában fejezte be. Életéből 38 évet töltött Bukarestben, az Előre című napilap szerkesztőjeként, majd a Kriterion Könyvkiadó igazgatójaként. 1989 végén az RMDSZ alapítói között volt, betöltve annak elnöki tisztét. Az RMDSZ első éveiről, a rendszerváltás után kibontakozó romániai közéletről Esély című háromkötetes memoárjában írt, a Kriterion könyvműhelyről az Igevár című visszaemlékezésben, életútja tapasztalatait pedig az Éveim, útjaim, arcaim című önéletírásában foglalta össze. /A 75 éves Domokos Gézát köszöntötték. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./

2003. május 22.

Négy, külföldön működő magyar kulturális intézet új vezetőjének kinevezésével Hiller István meghozta első miniszteri döntéseit hivatalba lépésének első napján, máj. 19-én. A Római Magyar Akadémiát a jövőben Csorba László vezeti, aki eddig az intézmény igazgató-helyettese volt; a Bukaresti Magyar Kulturális Központ igazgatója Beke Mihály András lett, a Moszkvai Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központ vezetőjévé Kiss Ilonát nevezte ki, a Kairói Kulturális Tanácsosi Hivatal igazgatásával pedig Vida Lászlót bízta meg - ismertette. A romániai magyar központot Hergyán Tibor vezette. Az új igazgatók szeptember 1-ével töltik be pozíciójukat. A pályázatokra több mint 50 jelentkezés érkezett. /Beke Mihály a Bukaresti Magyar Kulturális Központ igazgatója. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./

2003. június 23.

A kelet- és közép-európai régióból Horn Gyula ex-miniszterelnök vett részt a volt kormányfőket tömörítő InterAction Council hétvégi, moszkvai tanácskozásán. A klub 20 évvel ezelőtt, Helmut Schmidt egykori nyugatnémet kancellár kezdeményezésére alakult meg. A szervezet több mint 30 tagja - akik találkoztak Mihail Kaszjanov orosz miniszterelnökkel és Igor Ivanov külügyminiszterrel is - a nemzetközi terrorizmus, a vallások együttélése, valamint az európai-amerikai viszony problémáit vitatta meg az orosz fővárosban. Horn Gyula ez utóbbi kérdéshez szólt hozzá a tanácskozáson. Utalt arra: Európa nem folytathat Amerika-ellenes politikát. Horn Gyula szerint Európát és Amerikát összekötik a közös politikai értékek, a demokrácia, a szabadság, az emberi jogok, a jogállamiság, valamint a közös biztonságpolitikai érdekek, továbbá a szélsőséges, antidemokratikus rendszerek elszigetelése, a nemzetközi terrorizmus elleni fellépés is. Az ENSZ reformjáról szólva a szocialista politikus úgy vélekedett, hogy ki kell mondani a tagállamok jogát az önvédelemre. Horn szerint az orosz szakértők nagy jelentőséget tulajdonítanak annak az úttörő szerepnek, amit a demokratikus baloldal játszott a kelet-közép-európai változásokban. /Horn Gyula Moszkvába látogatott. Ápolt kapcsolat. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

2003. július 4.

Ion Iliescu államfő természetes fejleménynek tekintené, ha az ország NATO- és uniós csatlakozása után Románia újraegyesülne Moldovával - olvasható az elnök Nyezaviszimaja Gazeta című lapnak adott interjújában. "Románia csatlakozása után ez a gondolat még hangsúlyosabban jelenik meg, és az orosz lakosság körében is elterjed. Országunk vonzóbbá válik a magasabb életszínvonalnak köszönhetően" - fogalmazott a moszkvai látogatáson lévő Iliescu. A Moldovai Köztársaság területének nagy része Romániához tartozott, mielőtt az 1939-ben megkötött Molotov-Ribbentrop paktum értelmében a Szovjetunióhoz csatolták volna. Az ország lakosságának kétharmada román anyanyelvű. Ion Iliescu moszkvai látogatása során kétoldalú barátsági szerződést ír alá orosz kollégájával, Vlagyimir Putyinnal.A dokumentum kidolgozása több mint tíz évet vett igénybe. A román államfő emellett arra buzdította az orosz üzletembereket, hogy fektessenek be Romániában, mivel ily módon hozzáférhetnek majd az európai piachoz is az ország 2007-re előirányzott EU-csatlakozása után. A román elnököt útjára népes, üzletemberekből álló delegáció is elkísérte. A 250 fős küldöttség azzal a céllal érkezett Moszkvába, hogy felélessze a két ország között 1990 óta elhanyagolt gazdasági kapcsolatait. A kétoldalú kereskedelem szintje 2002-ben mindössze 1,3 milliárd dollár volt az 1989-ben jegyzett 5 milliárddal szemben. /Iliescu: természetes egyesülés. = Krónika (Kolozsvár), júl. 4./

2003. július 5.

Ion Iliescu elnök júl. 3-án érkezett hivatalos moszkvai látogatásra. Júl. 4-én találkozott vendéglátójával, Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Iliescu az orosz fővárosban - egykori egyetemi tanulmányainak színhelyén - aláírta a két ország közötti barátsági és együttműködési szerződést, amelynek megszövegezése hét éven keresztül húzódott, történelmi viták miatt. A román fél ragaszkodott ahhoz, hogy a dokumentumba kerüljön bele a Molotov-Ribbentrop paktum elítélése, amelynek következtében Besszarábia - a mai Moldova - 1940-ben a Szovjetunióhoz került. Ezenkívül Bukarest el akarta érni a román királyi család által 1916-17-ben az Osztrák-Magyar Monarchiától és Németországtól elszenvedett vereséggel összefüggésben Szentpétervárra menekített aranykincs visszaadását, amire a bolsevik fordulat után az új vezetés tette rá a kezét. A megállapodás értelmében ez a kérdés kikerült az alapszerződésből, de a két ország egyeztetni fog a megoldásról. A román-orosz politikai kapcsolatokban a legfőbb vitás kérdés ma is Moldova: Moszkva és Bukarest az elmúlt évtizedben rendszeresen vádolta egymást a posztszovjet állam belügyeibe való beavatkozással azzal kapcsolatban, hogy az ottani orosz ajkú és a román lakosság között súlyos feszültségek alakultak ki, amelyek az 1990-es évek elején fegyveres konfliktusba torkolltak. Az orosz-román üzleti fórumon részt vevő Iliescu a két ország gazdasági kapcsolatainak dinamizálását sürgette, hangsúlyozva, hogy az oroszországi román kivitel mindössze az albániai export szintjét éri el: az energiahordozókból álló közel 1 milliárd 300 millió dollár értékű román importot mindössze 40 millió dolláros export ellensúlyozta tavaly. (Az oroszországi magyar export ennek több mint tízszerese.) Iliescu megfogalmazása szerint nem kár a hidegháborúban létrejött KGST-ért, de hiba volt teljes mértékben lebontani a volt szocialista országok gazdasági integrációját. /Ion Iliescu államfő Moszkvában. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./ Júl. 4-én barátsági és együttműködési szerződést írt alá Moszkvában Vlagyimir Putyin és Ion Iliescu elnök. A megállapodás megszövegezéséhez tíz év kellett, döntően a két ország történelmi múltba visszanyúló viszályai miatt. Az alapszerződés legvitatottabb kérdése a Molotov-Ribbentrop paktum elítélése volt, amelyből nem volt hajlandó engedni a román fél. A vitát végül kompromisszummal oldották meg: az alapszerződés a paktum mellett elítéli Románia II. világháborús szerepét is a hitleri Németország mellett. A román királyi család aranykincsének kérdése nem szerepel az alapszerződésben, de a két fél tárgyalni fog a megoldásról. /Aláírták a román-orosz alapszerződést. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 5./

2003. július 5.

Ion Iliescu moszkvai könyvbemutatóján Jevgenyij Primakov elárulta, hogy 1989 decemberében Nicolae Ceausescu a szovjet csapatok segítségét kérte, de azt nem kapta meg, közölte a Romania Libera. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./

2003. július 7.

Elégedettséggel nyugtázta Ion Iliescu államfő a múlt hét végi háromnapos oroszországi látogatását, amely eredményeként Vlagyimir Putyin orosz államfővel aláírták a két ország közötti - már tíz éve húzódó - politikai alapszerződést. A román-orosz alapszerződés megkötése, valamint a politikai és üzleti szférában tapasztalható kapcsolatok felelevenítése történelmi pillanatot képez a két állam viszonyát tekintve - nyilatkozta moszkvai útjáról hazatérve Ion Iliescu államfő júl. 5-én. Az államfő ismételten hangsúlyozta, hogy a két ország múltból hozott problémáit (főként az Oroszországba menekített román kincsek kérdését) nem elfelejtett tényként, hanem reálisan kell kezeli. "A román üzletembereknek is rá kell ébredniük az orosz gazdaság kínálta lehetőségekre. Elégedettséggel tölt el, hogy a múlt hétvégi moszkvai orosz-román üzletember-találkozóra - ahol 300 orosz cég reprezentánsaival fogalmazhattak meg új üzleti elképzeléseket - mintegy 200 romániai vállalat képviselője jött el," - vélekedett Iliescu. A államfő orosz Gazprom mamutcég vezetőivel is találkozott; Románia földgázgondjainak megoldása végett sürgette egy román-orosz vegyes vállalat létesítését. /Sikeres moszkvai látogatás. = Krónika (Kolozsvár), júl. 7./

2003. július 9.

Júl. 20-22. között zajlott Nagyszebenben a "Sztálinista kisebbségpolitika Románia és Magyarország" című nemzetközi konferencia. A szervező a Ludwig-Maximilian müncheni egyetem volt. A résztvevők sok helyről érkeztek: a Kelet-Európa Intézettől Németországból, a Tel-Aviv-i egyetem kutatóközpontjaiból, a bolognai egyetemről, a moszkvai egyetemről, Münchenből. A hazai kutatók Bukarestből (Román Jelenkor Kutatóintézet és Román Akadémia), Temesvárról (Harmadik Európa Alapítvány), Kolozsvárról (Babes-Bolyai Tudományegyetem) érkeztek. Az Erdélyi Múzeum Egyesület részéről Nagy Mihály adott elő, a Sapientia EMTE részéről Gagyi József. Marosvásárhelyt Novák Zoltán bolyais történelemtanár képviselte. A résztvevők összetételéből adódóan a magyar, zsidó és német kisebbségek szempontjából tárgyalták mindezt. Tatiana Pokivailova (moszkvai egyetem, Balkanisztika Intézet) beszámolója szerint a második világháború időszakában létezett egy olyan elképzelés, hogy Erdély szovjet befolyás alatt önálló országgá válik. A Groza- kormány megalakulása miatt a másik terv került előtérbe, nevezetesen Románia a Szovjetunió javára "lemond" Besszarábiáról és Bukovináról, helyette megkapja Erdélyt. Ehhez hozzájárult, hogy Magyarországon a választásokon nem a kommunisták győztek, így Sztálin jóindulata inkább a kommunista vezetés alatt álló Románia fele fordult. Ottmar Trasca (Román Akadémia, Történettudományi Intézet, Kolozsvár) az 1940- 44 közötti román-magyar kapcsolatokat tekintette át. Ezek gyakorlatilag a bécsi döntés miatt állandó ellenségeskedésből álltak, amelyeket időről időre német-olasz vegyes bizottság próbált rendezni, nem sok sikerrel. Virgiliu Tarau (Babes-Bolyai Tudományegyetem, Jelenkor Tanszék) és Novák Zoltán (Bolyai Líceum, Marosvásárhely) ugyanarról a tárgykörről értekeztek: a kommunista párt kiépítése és az ebben való nemzetiségi részvétel. Következtetésük hasonló volt: az első időszakban (1944-1949) a kisebbségek nagy számban iratkoztak be a pártba, míg a román lakosság magatartása inkább tartózkodó volt. Ennek oka, hogy a főleg zsidó nemzetiségűek számára az előző korszak kisebbségellenes politikája után a kommunizmus volt az egyetlen létező alternatíva amely felé fordulhattak. 1949-től egyre nőtt a román nemzetiségűek aránya a pártban, ők kerültek többségbe. Lönhart Tamás (Babes-Bolyai Tudományegyetem, Jelenkor Tanszék) előadása a Magyar Népi Szövetség 1946. évi romániai választásokban való szerepét mutatta be. Stefano Bottoni (bolognai egyetem) a Magyar Autonóm Tartomány megalakulásáról beszélt. 1952-ben a készülő román alkotmány tervezetét Sztálin átjavította és - szovjet mintára - belefoglalt egy, a magyaroknak kijelölt autonóm tartomány megalakítását előirányzó cikkelyt. Ez ellen a legmagasabb szintről jövő határozat ellen nem volt apelláta, a román alkotmányba belefoglalták és végre is hajtották. Gagyi József (Sapientia EMTE) előadásában a Magyar Autonóm Tartomány megalakulásának lakossági reakcióját mutatta be. A lakosság nagy része egy kis Magyarország feltámadását látta a tartomány megalakításában. Ennek megfelelően a román lakosság alaptalan félelemmel, a magyar pedig túláradó lelkesedéssel reagált a hírre. Egyik kiemelkedő előadás Marius Opreaé (Román Jelenkor Kutató Intézet, Bukarest) volt, aki "Nemzeti kisebbségek a Szekuritátéban" címmel tartotta előadását. Először az 1990 után megjelent szakirodalmat elemezte, bemutatva, hogy ezeket főleg volt szekuritátés tagok írták, akik azt próbálják bizonyítani, hogy a Szekuritáté kegyetlenkedéseit a nemzeti kisebbségekhez tartozó tagok követték el. Az előadó szerint ez nem igaz, ennek a szervezetnek a tagjai a párt utasításait hajtották végre, a nemzetiségi hovatartozás nem számított. Elhangzik az a vád is, mely szerint ebben a titkosrendőrségben a nemzeti kisebbségek tagjai túlreprezentálva voltak. Ezzel szemben a Szekuritáté személyi iratai szerint abban az időszakban, amikor a nemzeti kisebbségekhez tartozók aránya a legmagasabb volt, a Szekuritáté állományának túlnyomó része, kb. 83 %- a volt román nemzetiségű. A nemzeti kisebbségek aránya aztán gyorsan csökkent, főleg Ana Pauker, Vasile Luca és Teohari Georgescu pártból való kizárása után. /László Márton: A szebeni nemzetközi történelemkonferencia - összegzés. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./

2003. augusztus 30.

A megírástól számított harminc év után látott először napvilágot Gellért Sándor finnországi útinaplója /Vejnemöjnen fakóján/, egy önéletrajzi sorozat részeként. Úgy néz ki, hogy a költő-író többi kiadatlan műve is meg fog jelenni, belátható időn belül, jelezte a szerző fia, Gellért Ákos, illetve a művek megjelenésének anyagi támogatását magára vállaló Elek Imre. Gellért Sándor 1988-as halálát követően a kéziratban lévő könyvek közül az alábbi köteteket adták ki: A magyar Kalevala énekei, Kóborló hadjáratok, A magyarok háborúja. Most egy újabb Gellért-mű került kiadásra. További, kiadásra váró kéziratai: Levelek Anna-Maija Raitillához, Kölcsey-monográfia, Mikola története (két kötet), a magyar nyelvről egy ezeroldalas nyelvészeti tanulmány, Toldi a csárdában (levelek, előadások, tanulmányok), dr. Földesi Gyula levelei Gellért Sándorhoz (88 levél), Kerekes Géza névestéjén (versek), Az élet és halál peremén (versek), Az én kertem pónyik almái (visszaemlékezések). A most kiadott útijegyzetnek is lesz folytatása: körülbelül fél év múlva fog megjelenni a lengyelországi, illetve szovjetunióbeli utazások - Moszkva, Leningrád, Kijev, Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán - naplója. Elek Imre, az 1983-ban történt utazás élményeit számba vevő kötet fő támogatója az általa írt túrterebesi monográfia kapcsán ismerte meg behatóan a megjelenésre váró Gellért-műveket, és vállalta fel azok kiadásának támogatását. /Fodor István: Vejnemöjnen fakóján. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 30./

2003. október 11.

A romániai magyarság 1944. évi internálásának gyökerei 1943 nyaráig nyúlnak vissza. Sztálin ugyanis így fogalmazott a Nagy-Britannia kormányához írt levelében 1943. június 7-én: ,,A szovjet kormány úgy véli, hogy azért a fegyveres segítségért, amelyet Magyarország Németországnak nyújtott (...), a felelősséget nemcsak a magyar kormánynak, de kisebb-nagyobb mértékben a magyar népnek is viselnie kell." 1943. december 12-18-án a szovjet-csehszlovák szerződés, valamint a Németországgal és magyarokkal szembeni háború utáni álláspont kialakítása tárgyában Moszkvában Sztálinnal és Vjacseszlav Mihajlovics Molotov külügyi népbiztossal, a későbbi szovjet külügyminiszterrel tárgyalt Eduard Benes száműzetésben levő csehszlovák elnök. Molotov kijelentette: ,,A magyarokat meg kell büntetni." (...) A Benes kezdeményezésére létrejött tárgyalások végkövetkeztetéseit 1943. december 18-án jegyzőkönyvben rögzítették a Kremlben. Úgy vélték: ,,(...) Mindkét fél elismeri, hogy Magyarország nagy felelősséggel tartozik a háborúért (...)", miközben Romániára vonatkozóan azt rögzítették a dokumentumban, hogy ,,(...) a román népet, ellentétben a rendszerrel, amely őt a háborúba bevitte, nem terheli közvetlen felelősség a háborúért". Ugyanakkor 1943-ban Románia még két hadsereggel harcolt szovjet területen a Vörös Hadsereg ellen, viszont Magyarországnak csak megszálló hadosztályai voltak szovjet területen. Ugyanezt a magyarellenes álláspontot fogalmazta meg később, 1944 őszén Romániában a Iuliu Maniu vezette Nemzeti Parasztpárt, valamint a Nemzeti Liberális Párt is. Sajtójukban azt terjesztették, hogy a magyarság kollektíven bűnös, úgy kell elbánni vele, mint bűnös néppel. 1944. augusztus 23-án délután I. Mihály román király elrendelte Ion Antonescu marsallnak és minisztereinek a letartóztatását, 24-re virradó éjszaka pedig megalakult Constantin Sanatescu tábornok első kormánya. A belügyminisztérium augusztus 25-én elrendelte, hogy még aznap tartóztassák le a Német Nemzetiségi Csoport valamennyi vezetőjét, a szász és sváb lakosság ellenállásának megszervezőit, valamint a magyar kisebbség vezetőit; augusztus 27-én pedig a csendőrség főfelügyelősége újabb internálások végrehajtására adott utasítást. 1944. szeptember 12-én a szövetséges erők képviseletében a Szovjetunió, illetve Románia kormányai megkötötték a fegyverszüneti egyezményt. A fegyverszüneti egyezmény aláírását követő első intézkedés az volt, hogy szeptember 15-én a csendőrség főfelügyelősége elrendelte minden magyar és német alattvaló családjával együtt történő internálását a Tg. Jiu-i táborba; a parancs azonban a zsidókra nem vonatkozott. Az észak-erdélyi magyar állampolgárságú, magyar útlevéllel rendelkező magyarokat internálták, az azonos állampolgárságú státusban levő észak-erdélyi román nemzetiségűeket nem. Amikor 1944. november 6-án a lágerek létrehozásáról szóló minisztertanácsi határozat megszületett, például Tg. Jiuban már 4650 internáltat tartottak fogva, a Brassótól nem messze levő barcaföldvári 2-es számú fogolytábor, a hetek múlva haláltáborként elhíresült láger is javában üzemelt. Arad megyében Aradon, Borossebesen, Pankotán, Doroszlófalván és Nagyhalmágyon; Brassó megyében Brassóban, Barcaszentpéteren és Földváron; Bihar megyében Nagyváradon, Belényesen és Kőröstárkányban, továbbá Zsombolyán, Tg. Jiuban, Slobozia Vechen, Ciurelen, Felső-, illetve Alsótömösön, Lugoson, Pitesti-en, Vulkánban, Caracalban stb. hoztak létre, illetve működtetnek tovább internálóközpontokat úgy, hogy gyakorlatilag minden megyében létezett legalább egy, országszerte összesen 36 láger. A Földváron fogva tartottak számáról eltérő adatok léteznek. Niculae Spiroiu volt honvédelmi miniszter közlése szerint a lágerben felületes volt a foglyok nyilvántartása. 1944 októbere és 1945 júliusa között 298 fogoly halt meg a táborban pusztító kiütéses tífuszjárvány idején. A földvári fogolylétszám ennél valószínűleg nagyobb volt, hiszen a lágerből szabadultak között van, aki 8000 fogolyról tesz említést, a korabeli sajtó pedig a földvári haláltáborban sínylődő ,,hatezer magyar hadifogoly és internált" szörnyű sorsát teszi szóvá. A Dolgozók Szava /Sepsiszentgyörgy/ című hetilap egy kiszabadult fogoly vallomásai alapján arról számol be, hogy Földváron 2500-3000 magyar, német, román, szerb és zsidó sínylődik ártatlanul. Elmondása szerint 15 éves gyermekektől aggokig, minden korosztályból vannak foglyok a lágerben. Az összeszedett és előbb a sepsiszentgyörgyi börtönbe zárt székelyek közül ,,sokan úgy szabadultak meg, hogy átállottak románnak. Szabad börzéje működött az átállásnak, s akadtak tényleg olyanok, akik ilyen áron megszabadultak az elhurcolástól. Nagy üzletet bonyolított le Stefanescu nyug.(almazott) járásbíró is, aki kaján örömmel számolgatta az utolsó napok egyikén a Balog-ház kapuja alatt az ilyen módon harácsolt százpengősök tömkelegét, ami mind a szerencsétlen elhurcoltak családtagjainak szája elől elvont pénzecskékből tevődött össze." A fogoly elmondása szerint, mielőtt a lágerbe bevitték, hat könyvbe is bevezették az érkezők adatait, az ő odaérkezésekor pedig a valamikori gyárépület, az iskola, valamint a földbe vájt nyolc lyukban akkor már 2500-3000 fogoly szorongott. Magyarország legtávolabbi vidékeiről állandóan érkeztek az újabb és újabb foglyok, emiatt a földvári tábor annyira túlzsúfolt lett, hogy az internáltak egy részét átvezényelték a szomszédos Lügetre. A foglyok kicsempészett levelek, pontosabban cédulákra írt üzenetek révén kérnek segítséget a külvilágtól, a környékbeli falvak, elsősorban Hidvég lakossága segít rajtuk lehetőségeihez mérten. /Mindez a szerző most megjelent könyvéből: Székely golgota, Kaláka-könyvek, Sepsiszentgyörgy. /Benkő Levente: A tervszerű merénylet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 11./

2003. október 28.

Közel negyven éve nem látták a múzeumlátogatók a két világháború közötti időszak legnagyobb romániai magyar szobrászművészének, a 110 évvel ezelőtt született Gallas Nándornak az alkotásait. Miklósik Ilona, a Bánság Múzeumának /Temesvár/ művészettörténésze a napokban megnyitott kiállításon közel harmincat mutatott be a raktárban rejlő remekművek közül. Gallas Nándornak (1893-1949) küzdelmekkel teli élet adatott. Temesváron született, művészetet tanulni indult Budapestre, ahol az Iparművészeti Főiskolán tanulmányai befejezése után tanársegéd volt az első világháború kitöréséig. Az orosz frontra került, hadifogságba esett, megszökött, majd Moszkvában a képzőművészeti főiskolán töltött két évet, közben rajzolóként egy észak-szibériai expedícióban is részt vett. 1921-ben érkezett vissza szülővárosába. A következő évben már kiállítást rendezett modern formanyelvű szobraiból. 1930-ban, a Barabás Miklós Céh kolozsvári bemutatkozásán egyedül képviselte az erdélyi szobrászatot. Varga Albert festővel művészeti szabadiskolát alapított. Domborművet tervezett Ady Endre temesvári lakóházára, elkészítette több kortársa: Varga Albert, Endre Károly, Szuhanak Oszkár mellszobrát, domborművel látta el a Temesvári Munkásotthon (ma a Szakszervezetek Háza) homlokzatát. Főművei: a Zsákhordó, a Balalajkás muzsik, az Útkövező, Groteszk táncosnő, Fájdalom, Szomorúság, Gyász, Könyörgés jelzik az alkotó minden szenvedés iránti érzékenységét. /Szekernyés Irén: Befele néző Gallas-szobrok. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./

2003. november 15.

Angi István zeneesztéta, filozófus, egyetemi előadótanár a napokban töltötte 70. életévét. A Gh. Dima Zenekonzervatóriumban enciklopédikus tudásával lenyűgözte tanítványait, akiket mindig bátorított, kutató munkára ösztökélt. Ennek érdekében rendszerint saját, hihetetlenül gazdag könyvtárát is "közhasználatra" bocsátotta. Angi István Kézdivásárhelyen elvégezte a mezőgazdasági középiskolát, onnan ment egyetemre, és két évet elvégzett, amikor Nagy István zeneprofesszor felfedezte őt, akkor kezdődött a zenei képzése, közben elvégezte az agronómia szakot. Zsurka Péternél hegedült tovább. Volt kamarazene-együttese is, vonósnégyese. Angi István az egyetemen esztétikával kezdett foglalkozni gyakornokként, később kiküldték Moszkvába, s ott doktorált esztétikából. Azóta főleg zeneesztétikával foglalkozik, elméleti vonalon, emellett állandó kapcsolatban maradt az élő zenével. Most, vén fejjel is a Schola Gregoriana Monostorinensisben énekel, mert nem bírta ki, hogy ne énekeljen. Zeneesztétika mellett más diszciplínákkal is foglalkozik, zeneretorikával, modern művészetelméletekkel és zenepszichológiával. Első tanulmánykötete 1975-ben látott napvilágot Zene és esztétika címen. Hosszabb szünet után, 2001-ben az Ariadné-sorozatban jelent meg Az esztétikum zeneisége, a Korunk Baráti Társaság segítségével. Most jelent meg legújabb kötete "A zenei szépség modelljei" címmel. Zenei téren Kiss Elek volt a hegedűtanár, aki Marosvásárhelyen elindította őt, azután Nagy István karmester, hegedűművész-professzor egészen az államvizsgáig irányította tevékenységét. - Angi István 45 éve tanít esztétikát. Tanít a Babes-Bolyai Egyetemen, a Sapientián és a Partiumi Egyetemen. A munkát nagyon korán, hajnalban elkezdi. Sajnos, a Zeneakadémián ma sincs magyar zeneoktatás, de a Babes-Bolyai Egyetem teológiai-didaktikai fakultásán, a református karon létrejött egy zenei "modul", azaz a hitoktatók második szakként felvehetik a zenét. Ezenkívül a Nagyváradi Partium Egyetem már a harmadik-negyedik zenetanár generációt bocsátja útra! /Kulcsár Gabriella: A holnap maga a reménybe fogant várakozás, Beszélgetés dr. Angi István zeneesztétával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./

2003. november 18.

Nagy port kavart a romániai politikai életben Vlagyimir Bukovszkij orosz disszidens állítása, miszerint az 1989-es forradalmat a szovjet KGB rendezte meg. Vlagyimir Bukovszkij a hét végén Brassóban, a Disszidens tevékenységek és mozgalmak a kései kommunizmusban című nemzetközi szimpóziumon azt állította, hogy "Moszkva már 1988-ban elrendelte a bukaresti hatalom megdöntését, majd tervet is kidolgozott erre. A kelet-európai államokban végbement forradalmak tulajdonképpen a KGB kezdeményezésére kezdődtek meg". Az orosz író elmondta, a volt kommunista országok hatalmon lévő politikusainak mintegy fele együttműködött a szovjet titkosszolgálattal. Bukovszkij állításaira reagálva Ion Iliescu államfő közölte: az elmélet szerinte nem az orosz disszidenstől származik, hanem azoktól az "ágrólszakadt románoktól", akik a 90-es évek elején már előhozakodtak ezzel. "Sztálin-ellenes kiállásáért tiszteltem Bukovszkijt, ám a romániai forradalomról tett kijelentései mélységesen kiábrándítanak.". Vlagyimir Bukovszkij "államellenes magatartásáért" már 16 évesen konfliktusba keveredett a KGB-vel. 1961-ben eltiltották az egyetemről, két évvel később rendszerellenes tevékenység miatt munkaszolgálatra küldték. Nyugati nyomásra 1976-ban hagyhatta el a Szovjetuniót. /R. Sz.: KGB-s puccs volt? = Krónika (Kolozsvár), nov. 18./

2003. december 2.

Ungvári Barna András, Hídvég falu akkori református lelkésze 1998-ban határozta el egy sziklatömbemlékmű Földváron való felállítását. Ioan Cioaca földvári polgármester 1999 júliusában a sziklatömbnek a hajdani fogolytemető helyére való szállítását akadályozta meg, majd 2000 júliusában, amikor a mártíremlékművet mégis a helyszínre szállították és talapzatra állították, ugyancsak Cioaca ledönttette azt. Az 1944 novemberében Földvárra elhurcolt személyeket román csendőrök gyűjtötték össze, román katonák őrizték egy a lágerben. A Földváron történteket nem lehet a szovjetek nyakába varrni, be kellene ismerni, hogy mindenért, ami itt történt, az akkori román hatóságokat terheli a felelősség. 2001 augusztusában sikerült mégis emlékművet avatni Földváron. Boros Ernő 1997-2001-ben sorra járta a 20 Szatmár megyei települést, ahonnan a román csendőrök 1944 novemberében embereket indítottak a földvári lágerbe. Lejegyezte a túlélők, ezek híján a volt földvári foglyok legközelebbi hozzátartozóinak a vallomásait, visszaemlékezéseit. Ezekből közölt néhány emlékezést. A szaniszlói római katolikus templom Historia Domusából: A román hadsereg előrenyomulásával egyidejűleg román csendőrség jött a faluba. Felszólították a lakosságot, hogy aki 1940-től bármilyen formában katonai szolgálatot teljesített, katonai helyzetének tisztázása céljából jelentkezzen előbb a helybeli csendőrőrsön, majd vegyen magához három napra való élelmet, és menjen Csanálosra. A Csanálosra érkezőket ott egy csűrbe zárták, olyan - állítólag az akkori községi elöljárók által is aláírt - kísérőiratot fogalmaztak róluk, amely szerint a román csendőrök az erdőben, katonaruhában és fegyverrel a kezükben fogták el őket. Más szóval magyar partizánoknak lettek beállítva. Ezt követően többnapi fogva tartás után fegyveres kísérettel Zilahra lettek irányítva, és aki útközben megszökni nem tudott, a hírhedt Brassó melletti Földvárra vagy Focsani-ba jutott. Az 1944. szept. 12-én Moszkvában aláírt fegyverszüneti egyezményben Erdéllyel kapcsolatban az állt: "A szövetséges kormányok a bécsi döntésnek Erdélyre vonatkozó határozatát semmisnek tekintik, és egyetértenek azzal, hogy a békeszerződésben történő jóváhagyástól feltételezetten Erdély (vagy annak nagyobb része) adassék vissza Romániának." A román kormány mindenáron egész Erdélyt akarta, ezért elhatározták: nem maradnak tétlenül, a biztonság kedvéért lépéseket tesznek az ügy előmozdítása érdekében. Észak-Erdély hovatartozása az itt élő lakosság etnikai összetételén is múlhat, elhatározták, hogy sebtében, amennyire lehetséges, "javítanak" ezen az összetételen. A gyakorlati kivitelezésre a következő módszereket eszelték ki:a nem román lakosságnak a trianoni határon kívülre juttatása, illetve a már eltávozottak távolmaradásra bírása (Maniu-gárdisták garázdálkodása, németek, svábok Ukrajnába való deportálása stb.); leplezett formában történő etnikai tisztogatás.Földvár az utóbbi célt szolgálta. Ebben a Dél-Erdély területén létrehozott lágerben nem közvetlenül lelőtték, felakasztották stb., hanem olyan körülmények között tartották a foglyokat, hogy ilyen eszközök alkalmazása nélkül pusztuljanak el közülük minél többen. /Boros Ernő: "Mindennap eljött a halál". = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./

2003. december 2.

Tavaly karácsonyra az Ifjú Magyarok Egyesülete egy keresztet állított a budapesti Moszkva téren, melyet azonban máig ismeretlen tettesek ledöntöttek. Az idén a szervezet kezdeményezését felkarolta a Jobbik Magyarországért Mozgalom: terveik szerint az ország mintegy harminc helységében ötméteres, adventi koszorúval díszített fakeresztet állítanak fel. Miként a Jobbik híradása fogalmazott: "A legforgalmasabb helyekre kerülő keresztény jelképpel a karácsonyi bevásárlási láz miatti rohanásban fel kívánják hívni az emberek figyelmét az ünnep igazi értelmére." A makói önkormányzat baloldali többsége megakadályozta a helyi keresztállítást. Ennél csak az indoklás megdöbbentőbb: egyesek érzékenységét sértheti a kereszt. Eme gondolat felér egy kórképpel. /Otthon történt. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 2./

2003. december 6.

A hazai autonómiavitákba is érveket-ellenérveket kapcsolhatnánk be, ha vigyázó szemünket néha Moldvára vetnénk, figyelmeztetett Sylvester Lajos. A Duna TV Esti kérdés című fórumán a mindössze háromezer négyzetkilométernyi területen élő gagauzok autonómiájáról szólt. Ez az első kelet-európai nemzetiségi (etnikai) létező autonómia, egy viszonylag kisszámú / 90 ezer/, jelenlegi területén csak a 19. század óta honos nép számára adatott meg. Az autonómiát a gagauzok kiharcolták. Erdélyben pedig egyesek számára maga az autonómia szó is nemkívánatossá vált. Az orosz tervezet szerint Moldova és Transznisztria (a Dnyeszteren túli terület) föderatív államban egyesül, amelyben Gagauzia föderális státust nyer. Az újonnan egyesült államalakulat neve Moldova-Transznisztria Köztársaság lenne. Az orosz memorandum előirányozza az ország új alkotmányának kidolgozását, amely alapján létrejön Moldova Föderatív Köztársaság egységes demokratikus szuverén állam. Az új államföderáció alapja a terület, az államhatalom egysége, katonai, vám- és pénzügyi egység. Egy átmeneti időszakban - harminc év - Moszkva garantálja Transznisztria katonai egységeinek tevékenységét. Az új alkotmány előirányozza Transznisztria és Gagauzia autonómiáját, saját törvényhozó és végrehajtó testületekkel, költségvetési és pénzügyi rendszerrel és egyéb rendelkeznek (saját himnusz, címer és zászló). A föderáció Transznisztriának nemzetközi jogkört biztosít, a különböző nemzetközi szervezetek tagságát is beleértve. A föderatív terület - Besszarábia - hivatalos nyelve a moldován nyelv, a föderatív köztársaság hivatalos nyelve az orosz. (A gagauzok és transznisztriai oroszok kevésbé ismerik a "moldován" nyelvet.) A föderatív államnak kétkamarás parlamentje: szenátusa és képviselőháza lesz. A Voronin vezette kisinyovi kormány két malomkő között őrlődik: egyfelől orosz-ukrán nyomás nehezedik rá, és maga is oroszbarát politikát folytat - másfelől ott lebeg fölötte az Európai Unióhoz tartozás esélye. Voronin a hazai tömegek nyomására és a nyugati államok rosszallása miatt az orosz memorandumot (még) nem fogadta el, Moldovában napok óta kormány- és Voronin-ellenes tüntetések zajlanak. A kormány erőszakot is alkalmaztatott, az ellenzék vezetői közül többeket súlyos sérülésekkel szállítottak kórházba.Moldova Köztársaság energetikai rendszere a Dnyeszteren túli vékony sávban található. Az Orosz Föderációt az orosz lakosság védelme mellett geopolitikai érdekek is fűzik ehhez a területhez. A gagauz autonómia külön gondja Moldova Köztársaságnak. A moldovai posztkommunista kormány erőteljesen oroszpárti. A "moldován nyelv" és a moldován tudat erősítésének híve. A kultúra a moldován hagyományokat ápolja. Külön moldován-román szótárt szerkesztettek, amely a románság körében botránysorozatot váltott ki, hiszen ez egy nyelvjárás szembeállítása a köznyelvvel. Botrányos volt az is, amikor Moldova Köztársaság és Románia Köztársaság alapszerződés-tervezetét moldován és román nyelven szerkesztették meg.A román állam a "moldovenizálás" ellen a kettős állampolgárság intézményének a megerősítésével és kiterjesztésével és a romániai tanulást elősegítő ösztöndíjrendszer kiépítésével védekezik, az áttelepedések megkönnyítésével reagál. A lakosság tömegesen költözik át Romániába - egyébként Székelyföldre is. A Moldovai Köztársaság románjainak a román állam olyan jogokat, kedvezményeket és előnyöket biztosít, amelyeket a magyarság számára nemkívánatosnak minősít (például a kettős állampolgárság). A gagauzok autonómiája a román állam számára valóságos kihívás, de az autonómiaellenességben partner magyar kormány és az RMDSZ segedelmére van a frusztráltság leküzdésében. Bizonyos román körök Voronint és a kommunista kormányt "grúz módra" kívánják eltávolítani. Mindezek miatt Románia legmegbízhatóbb partnere az a Magyarország, amely nem biztosít kedvezményeket a romániai magyarság számára a kettős állampolgárság megszerzésében, és a román kormánnyal közös platformra helyezkedik az autonómia ellenzésének ügyében. A jelenlegi magyar kormány a román fél kedve szerint alakítja a magyar kedvezménytörvényt, saját ünnepeinek minősíti az őt mélyen megalázó történelmi évfordulókat, eltűri nemzeti szimbólumainak ismétlődő meggyalázását és fizikai elpusztítását, a nyugati hatalmak körében azt a látszatot kelti, hogy Romániában a nemzeti és az etnikumközi kapcsolatok a legjobbak a világon, a magyar kormányzat diplomáciai kihátrálásaival folyamatosan biztosítja a belpolitikai sikerélményt a román kormány számára. /Sylvester Lajos: Autonómiák Moldovában (Határhelyzetek). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 6./

2003. december 9.

Föderatív elképzelések már a kilencvenes évek eleje óta megfogalmazódtak a Moldovai Köztársaságban. A gagauzok még 1989 őszén kikiáltották a Gagauz Autonóm Szocialista Szovjet Köztársaság Szövetségben Moldáviával elnevezésű államukat, amely mintegy 300 ezer lakost foglalt magába, azonban e miniköztársaságot sem Chisinau, sem Moszkva nem ismerte el ekkor. A gagauzoknak az 1990-es választásokra transznisztriai támogatással mégis sikerült elfogadtatniuk államalakulatukat Moszkvával. A gagauz autonómia törvényét a moldovai parlament 1994 tavaszán szavazta meg ugyanakkor, amikor 95 százalékos többséggel Moldova Köztársaság önállósága mellett döntött (a Romániával való egyesülésre mindössze 2 százalék szavazott). A gagauz autonóm tartomány végül is 1996. január elsején, 1831 négyzetkilométeren, Moldova területének 5,4 százalékán jött létre. Transznisztria 1992-ben egyoldalú lépéssel, Oroszország támogatásával létrehozta saját államhatalmi szerveit, jóllehet államjogilag és nemzetközi jogilag továbbra is Moldova Köztársaság része maradt. E hatalmi szerkezet fennmaradását az ott állomásozó, mintegy hétezres létszámú orosz hadtest biztosítja.2002 júliusában mutatták be az EBESZ, Oroszország és Ukrajna közös kezdeményezését a Moldovai Köztársaság és Transznisztria között kötendő egyezményről. A tervezet szerint Moldova Köztársaság demokratikus, föderális jogállam, amely olyan területi-állami alakulatokat foglal magában, amelyeknek jogukban áll saját alkotmánnyal és törvényhozással rendelkezni, azt azonban nem nevezi meg, melyek ezek az államalakulatok. Ugyanakkor a Moldovai Köztársaság alkotmányának és törvényeinek elsőbbségük van az ország egész területén. Az állami nyelv a moldovai nyelv, amelyet a latin írásmód szerint használnak, de a területi-állami alakulatoknak jogukban áll saját hivatalos nyelvet megállapítani, amelyet a Moldovai Köztársaság állami nyelve mellett az intézményekben és a helyi közigazgatásban használni lehet. Moldova Köztársaság lakosságának 65 százaléka román anyanyelvű, míg Transznisztriában 41 százalék a románul beszélők aránya. A föderális egyezmény végrehajtására az Orosz Föderáció, Ukrajna és az EBESZ vállalt volna kezességet. Mindez Oroszország túlsúlyát biztosította volna a garantáló hatalmak sorában. Az elmúlt hónapban Oroszország újabb föderalizációs tervvel állt elő. A tervezet megnevezi a föderáció tagjait; ezek: Gagauzia, Transznisztria és a tulajdonképpeni Moldova. Az ország neve Moldova Föderatív Köztársaság, "kommunikációs nyelve" a "moldovai", amely mellett az orosz is hivatalos státussal rendelkezik az ország egész területén. A köztársasági parlamentben Transznisztria és Gagauzia felülreprezentált lenne, Transznisztria - ezen kívül - bizonyos vétójogot is kapna. Ez az a terv, amelyet most már Voronin is visszautasított az utca nyomására. /B. M.: A föderalizmus kísértése Moldova Köztársaságban. = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./

1997. január 2.

A román politikai akaratot jelenleg két alapvető cél vezérli: Moldávia bekebelezése és Erdély maradék magyarságának teljes asszimilálása. Minden mást, így a bel- és külpolitikát ennek a két fő célnak rendeli alá. - Emil Constantinescu elnök taktikai okokból sem tehet engedményeket: a román nacionalizmus hajthatatlan ebben az ügyben. Ezért nem várható tőle a jövőben sem változás, csupán a kormányzati módszerekben remélhető megújulás. Iliescu a durva bolsevik módszereket alkalmazta, Constantinescu valószínűleg kifinomultabb, bizánci-konzervatív fogásokkal él majd, és a halogató-mellébeszélő-megvesztegető hármas taktikával kíséreli megvalósítani a román nacionalizmus kétszáz év óta változatlan terveit - állapította meg Hajdú Demeter Dénes, aki Katona Ádámmal beszélgetett erről a kérdésről. Az RMDSZ-nek tagja lehet egyaránt a volt kommunista pártfunkcionárius, aki az utolsó másodpercig kiszolgálta Ceausescut, és az is, akit üldözött a Securitate. - fejtette ki Katona Ádám. "Nagy bajunk, hogy az RMDSZ-t nem a belső kohézió, hanem egyedül a külső etnikai nyomás, a rendkívül durva asszimilációs fenyegetettség tartja össze. Már létrejöttekor rossz példát követett, a Magyar Népi Szövetség nyomdokaiba lépett. Ez ellen az első pillanattól kezdve, amikor '90-ben vízkeresztkor összejöttünk, határozottan tiltakoztam." Domokos Gézát Iliescu elnök tette az RMDSZ vezető posztjára, együtt jártak Moszkvában pártfőiskolára. "Domokos kiválóan értett a hatalom megszerzésének és megtartásának »lenini művészetéhez«. Nem maradt hálátlan Iliescuhoz." 1990. jan. 13-án Marosvásárhelyen tartották első, még zártkörű konferenciájukat, ahol Domokos Géza arra szólított fel, hogy az RMDSZ feltétel nélkül támogassa Iliescut. Katona Ádám ellentmondott neki. Később Domokos "gyanús választási körülmények között, néhány szavazatnyi előnnyel formálisan is elnyerte az elnökséget, Szőcs Gézával szemben." Domokos maga köré gyűjtötte a vezetésre szánt embereit, a saját táborából. "Azóta is ott vannak." - Tavaly Katona Ádám egyik vitacikkében azt állította, hogy nem látja szívesen "az RMDSZ vezetésében azokat, akiknek román a házastársuk, gyermekeik román iskolába járnak, és akiknek otthon a román a családi nyelvük. Ezt a három ismérvet természetesen együtt értettem, és nem külön-külön. Kijelentésemet azonnal felhasználták ellenem, heteken át hecckampány céltáblája voltam. Főként Markó Béla és Tokay György támadott. Szavaimat kiforgatták." "Tokay György, aki ilyen vegyes házasságban él, nem átallotta kijelenteni: fasiszta vagyok. Ez lenne a fasizmus?" "A Domokos-csoport /Verestóy Attila, később Tokay György, majd Frunda György és az ő famulusa, Borbély László/ már korábban is titkos tárgyalásokat folytattak Iliescuval, és a kormány exponenseivel, de máig sem tudjuk, mert nem hozták nyilvánosságra, hogy miről és miben állapodtak meg." Tokay György már 1991. okt. 5-én a Szövetségi Képviselők Tanácsa egyik összejövetelén olyan előterjesztést tett, hogy az RMDSZ lépjen be a Stolojan-kormányba." Az SZKT azonban elvetette a javaslatot. - A mostani döntésre /a kormányba lépésről/ az SZKT-nak kellett volna dönteni, de csak utólagos tájékoztatást kaptak. Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés ellenzi a kormányba lépést. Számítani lehet a lakosság elégedetlenségére. Minden várható bajért a magyarokat teszik majd felelőssé, jelentette ki Katona Ádám. /Hajdú Demeter Dénes: Merre tart az RMDSZ? = Magyar Fórum, jan. 2/

1997. január 2.

2002. január 23.

A magyar nyelv és kultúra jelenlétének, ismertségének erősítése a világban, a magyar nyelvoktatás színtereinek pontos feltérképezése lesz többek között a Balassi Bálint Intézet feladata; a magyarságtudomány fejlesztését célzó központot Pálinkás József oktatási miniszter avatta fel jan. 22-én Budapesten. Az ünnepségen magyar nyelven tartott előadást Amedeo de Francesco, a nápolyi egyetem professzora, Balassi-kutató. /Balassi Bálint Intézet a magyarságtudományért. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 23./ A Balassi Bálint Intézet (Bp., I. Somló út 51.) a közel fél évszázados múltra visszatekintő Magyar Nyelvi Intézet és az 1989-ben alapított Nemzetközi Hungarológiai Központ jogutódja. Az Oktatási Minisztérium 2002. január 1-jei hatállyal hozta létre az intézetet, mely megfelelő feltételeket biztosítva a magyar nyelv tanulásához és a magyar, mint idegen nyelv magas szintű elsajátításához, a magyar kultúra terjesztéséhez határokon belül és szerte a világban. Hasonló intézmény a British Council, a Goethe Intézet, a Francia Intézet, a Dante Intézet, a Cervantes Intézet, a Puskin Intézet stb., melyek kiterjedt intézményhálózattal rendelkeznek. Legfőbb céljaik: vonzó országkép kialakítása, a nyelvoktatás, a kultúra ismertetése és terjesztése, információszolgáltatás a lehető legszélesebb körben. A magyar nyelv és kultúra oktatásának, kutatásának és terjesztésének már működő külföldi központjai a Collegium Hungaricumok (Berlin, Bécs, Moszkva, Párizs, Róma), a Kulturális Intézetek (összesen 13, Romániában a bukaresti Magyar Kulturális Központ), a külföldi egyetemi és magyar oktató- és kutatóhelyek kormányközi egyezmények keretében kiküldött vendégoktatókkal és lektorokkal (összesen 39, Romániában Kolozsváron a Babes-Bolyai Tudományegyetem, a Bukaresti Tudományegyetem Hungarológia Tanszéke és Marosvásárhelyen a Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István Tagozatán), valamint a külföldi magyar oktató- és kutatóhelyek nem kormányközi egyezmények keretében kiküldött oktatókkal (összesen 40). Intézményes keretek között 32 országban folyik hungarológiai tevékenység: Amerikai Egyesült Államok (3 helyen), Ausztria (3), Belgium, Bulgária (2), Csehország (3), Dánia (2), Észtország (2), Finnország (5), Franciaország (8), Hollandia (3), Horvátország (2), India (2), Izrael, Japán (2), Jugoszlávia (2), Kanada (2), Kína, Korea, Lengyelország (4), Macedónia, Nagy-Britannia (3), Németország (10), Olaszország (11), Oroszország (3), Portugália, Románia (4), Svédország (2), Szlovákia (5), Szlovénia (2), Törökország, Ukrajna (2). A Balassi Bálint Intézetnek a Magyar Nyelvi Intézet és a Nemzetközi Hungarológiai Központ tevékenységének a folytatása mellett számos új feladata lesz. Az oktatói, felkészítői feladatok folytatásán túl az intézményi kapcsolattartás körének bővítése, a magyar nyelvoktatás színtereinek pontos feltérképezése, tanár- továbbképzés, kulturális rendezvények és tudományos konferenciák szervezése, könyvtári szolgáltatás, szakmai háttéranyagok kidolgozása, kutatás, kiadványok megjelentetése, kapcsolattartás, adatbázis működtetése, információszolgáltatás és számos más, a magyar nyelvet és kultúrát, a magyarságtudomány minél szélesebb körű megismertetését és népszerűsítését szolgáló tevékenység. Az intézet alaptevékenységéhez tartozó feladatok között szerepel a határon túli magyarok oktatásával és a magyar nyelv ápolásával kapcsolatos feladatok ellátása, továbbá a határon túli magyar és magyar nyelvet oktató pedagógusok és más szakemberek továbbképzésében való részvétel, valamint nyelvi, szaknyelvi utóképzés és magyarságismereti, kisebbségi kurzusok szervezése. A Balassi Bálint Intézet honlapjáról – www.bbi.hu – elérhető lesz a magyarságtudománnyal kapcsolatos minden ismeretanyag. /(Guther M. Ilona): Balassi Bálint Intézet. A magyarságtudomány új központja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

2002. február 2.

Romániának jelenleg "abszolút normális" kapcsolatai vannak szomszédaival, és a kapcsolatok alakulása javuló tendenciát mutat – jelentette ki Victor Micula, a román külügyminisztérium szóvivője. Miculát a román nemzeti hírügynökség, a Rompres szólaltatta meg azzal kapcsolatban, hogy egyes orosz újságcikkek szerint a román-ukrán, a román- moldovai és a román-orosz kapcsolatok jelenlegi állapota ronthatja Románia NATO-csatlakozásának esélyeit. A külügyi szóvivő szerint a román-ukrán kapcsolatokban nincsenek feszültségek, Anatoli Kinah ukrán miniszterelnök pedig nem azért tett a hét elején hivatalos látogatást Romániában, hogy valamiféle feszültség csökkentését segítse elő, hanem azért, hogy a gazdasági együttműködés új terveiről tárgyaljon. A Moldovai Köztársaságot illetően a külügyi szóvivő leszögezte, hogy Románia és az Európai Unió álláspontja megegyezik a moldovai kormány antidemokratikus lépéseit illetően. A román és az orosz fél egyetért abban, hogy új lendületet kell adni a kétoldalú kapcsolatoknak – folytatta a szóvivő, emlékeztetve arra, hogy a tervek szerint Adrian Nastase miniszterelnök februárban, Ion Iliescu államfő pedig áprilisban hivatalos látogatást tesz Moszkvában. Nastase az Ukrajnában élő román nemzeti kisebbség kérdéséről kijelentette: "A bizalom növekedésével és a gyanakvás megszüntetésével sokkal többet érhetünk el, biztosíthatjuk a román szellemiség megmaradását Ukrajnában" A moldovai miniszterelnök az ország belügyeibe való beavatkozással vádolta meg Adrian Nastasét. A román miniszterelnök ezt visszautasította és kijelentette, hogy ha Románia beavatkozni akart volna a Moldovai Köztársaság belügyeibe, akkor a kilencvenes évek elején bekebelezte volna a szomszédos országot, mint azt az akkori román kormány több tagja javasolta. /Románia kapcsolatai a szomszédos országokkal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./

2002. február 22.

Adrian Nastase miniszterelnök Oroszországba látogatott, febr. 21-én találkozott Vlagyimir Lukinnal, az orosz Duma alelnökével. A bukaresti hatóságok nem kívánják elfogadni azt a felvetést, miszerint Románia és Oroszország érdekei a Moldovai Köztársaságban ütköznének, jelentette ki Nastase. A találkozón elhangzott, hogy a jelenlegi kisinyovi események a Moldovai Köztársaság belügyét képezik. Vlagyimir Lukin elmondta, hogy Moldovában tiszteletben kell tartani a demokrácia elveit, az emberi jogokat és az Európa Tanács szabályait. Vlagyimir Lukin kijelentette: sikerült áthidalni egyes, Moszkva és Bukarest között az alapszerződés kapcsán kialakult nézeteltéréseket és úgy látja, hogy léteznek perspektívák a dokumentum szövegének véglegesítésére. /Nastase Moszkvában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 22./

2002. február 23.

Adrian Nastase kormányfő a febr. 22-i videokonferencián több kérdést érintett: A Nemzetközi Valutaalap illetékeseivel tárgyalva kiegészítő memorandumot kötnek, melynek főbb pontjai a költségvetési bevételek növelése, az állami alkalmazottak számának csökkentése, a privatizálás felgyorsítása, a veszteséges vállalatok átalakítása, a hátralékok törlesztése lesznek. - Szerinte nem jó, ha a tanárok és csak a tanárok étkezési jegyeket kapnak. Részletesen beszámolt törökországi és oroszországi útjáról, az utóbbit rendkívüli jelentőségűnek tartotta. Kifejtette: mivel nem mondhatunk le az orosz földgáz behozataláról, feltétlenül fokozni kell az exportot orosz relációban, másként Románia nyugati hitelre szorul. Hosszasan beszélt a Moldova Köztársaságban kialakult helyzetről, s hogy ezzel kapcsolatban mit tárgyalt Moszkvában. A Nastase-álláspont lényege: Moldova Köztársaság szuverén állam, senki ne szóljon bele a belügyeibe, a nép és a moldáv kormány kell hogy megoldja a problémákat. Az orosz nyelv viszont ne legyen állami nyelv ott, ahol a lakosság kétharmada román, hanem csak ott használják, ahol az orosz vagy ukrán lakosság többségben van, az EU-normáknak megfelelően. /(Máthé Éva): Miniszterelnöki figyelmeztetés: fokozni kell az orosz exportot. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 23./

2002. február 25.

A nemzetközi politikai köröket újabb konfliktus egyre valósabb lehetősége foglalkoztatja.A Bukarest–Moszkva–Chisinau háromszögben könnyen elfajulhatnak a dolgok. Románia nehézségei ebben az összefüggésrendszerben abból erednek, hogy igazából a posztdecembrista kormányok egyike sem tudta hova tenni sem a moldovai, sem az orosz problematikát – állapította meg Ágoston Hugó.Romániában még mindig tartja magát az a nézet, hogy az országnak egyesülnie kell "a Pruton túli testvérekkel". Egyetlen dolgot hagytak figyelmen, hogy az odaátiak nem akarják. /Ágoston Hugó: Veszélyes háromszög. = Krónika (Kolozsvár), febr. 26./

2002. március 8.

Ion Iliescu elnök kérte a kormányt, hogy elemezze a pénzügyminisztérium tevékenységét az elkövetkező hónapokban tervezett törvényhozási és bürokratikus egyszerűsítések érdekében. A kormány márc. 7-i ülésén, amelyet Ion Iliescu vezetett, az államfő bemutatta azt a tájékoztatót, amelyet ázsiai turnéja alatt, a különböző üzletemberekkel való találkozón elhangzott észrevételek alapján állítottak össze. A kormányülésen Adrian Nastase kormányfő is beszámol amerikai, illetve moszkvai útjáról, a kabinet elemzi RomániaIon Iliescu-integrációja terén tett előrelépéseket. /Iliescu közbelép. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./

lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-180 | 181-188