udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
5748
találat
lapozás: 1-30 ... 5101-5130 | 5131-5160 | 5161-5190 ... 5731-5748
Helymutató:
Nagyvárad
2005. március 2.
Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházában emlékeztek a kommunizmus áldozataira A hét végén nem csak a deportáltak, a meghurcolt bihari magyarok is emlékeztek diktatúrára. A kommunista börtönökbe elhurcolt, több mint félezer bihari németre Nilgesz János, a Deportáltak Szövetségének elnöke emlékezett. Az 56-os Domokos Miklós pedig a kommunista börtönök borzalmairól beszélt. A rendezvényen megfogalmazták, hogy a kommunizmus százmilliónyi áldozata volt, ezért nem szabad soha megfeledkezni róla. /Lakatos Balla Tünde: A kommunizmus áldozataira emlékeztek Nagyváradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./2005. március 4.
Nemzetközi autonómiaügyi értekezletet hívott össze az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) – jelentette be március 3-án Nagyváradon Tőkés László püspök, az EMNT elnöke. A konferenciát valószínűleg májusban szervezik meg. „Csak ilyen rendezvényekkel nyílik esély azon fal áttörésére, amely az erdélyi magyar nemzeti önrendelkezés útjában áll” – vélte a püspök. A meghívottak között ott lesznek az erdélyi magyarság számára mintaként szolgáló, működő európai autonómiák képviselői. Rajtuk kívül európai parlamenti képviselőket, az erdélyi magyar autonómia ügyét támogató magyarországi politikusokat, valamint hazai magyar és román politikusokat várnak. Hozzátette: az EMNT-nek meggyőződése, hogy az autonómiának nincs alternatívája, és ebben még „az RMDSZ-ellenesség is harmadrangú kérdés”. „Ne támadjuk úgy az RMDSZ-t, hogy nem törekszünk az összefogásra” – fűzte hozzá. Tőkés László bejelentette: áprilisban az ingatlan-restitúció ügyében is konferenciát rendeznek. Ennek a Királyhágómelléki Református Egyházkerület lesz a szervezője, a meghívottak között pedig neves amerikai és európai szakértők is vannak. „Ami jelenleg az ingatlan-visszaszolgáltatás ügyében történik Romániában, az világbotrány”– jelentette ki. Példaként az egyházkerület egyik nagyváradi, belvárosi ingatlanjának ügyét hozta fel. A Kossuth (Függetlenség) utcai emeletes bérházat tavaly visszakapta az egyház, de az önkormányzat megtámadta a döntést. Miután a Nagyváradi Táblabíróság a reformátusoknak adott igazat, az önkormányzat fellebbezett. /Balogh Levente: Tőkés: világbotrány a hazai restitúció. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./2005. március 4.
A nagyváradi Körösvidéki Múzeumban, a hajdani katolikus püspöki palotában a mai napig az egyház számít az első számú közellenségnek. A nagyváradi katolikus püspökség minden szinten megnyerte a palota restitúciójáért folytatott pert, s Tempfli József megyés püspök hét szobát már birtokba is vehetett. A többi száz – egyelőre – másé. Az épület udvarán panteonszerűen állnak egymás mellett a román történelem nagy alakjai, a Krisztus előtti IV. században élt Dromichaitész géta-dák királytól Avram Iancu negyvennyolcas móc vezérig. Furcsák a feliratok. „Hunyadi János nem annyira a magyarok, mint inkább a románok hírnevét öregbítette, mivel közülük származott” – áll a tábla az erdélyi vajda büsztjének talapzatán. Ugyanez a felirat szerepel a múzeum történelmi részlegén a megfelelő helyen, s itt már az is kiderül, hogy az idézet 1501-ből, II. Piusz pápától származik. Igaz, hogy II. Piusz 1464-ben meghalt… A Körösvidéki Múzeum ma is a módszeres történelemhamisítások, magyarság- és egyházellenes indulatok gerjesztésének melegágya. Az 1437-es bábolnai parasztfelkelés például azért robbant ki – állítják –, mert túl nagyok voltak az egyházi dézsmák. A századforduló „elmagyarosító akcióinak” illusztrálására a tanárok járandóságát megállapító, magyar nyelvű törvénycikkely másolatát helyezték az üveg mögé; a román és magyar szövegek közti nyilvánvaló különbséget viszont csak a magyarul is tudók észlelhetik. Az épületből 1948-ban kellett kiköltöznie az egyháznak. A beköltöző görög menekült tönkretették az épületet. Eltüzelték az intarziás parkettát, a stílbútorok lábához kecskéket és juhokat kötöttek. Most az eltűnt tárgyak pótlására nincs esély, és kárpótlásban nem reménykedek. /Lukács János: Lépésenként veszik birtokba a palotát. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./2005. március 4.
Ruhaneműk, számítógépek, bútorok, egészségügyi segédeszközök lettek tűzvész martalékai a nagyváradi Caritas Catolicanál, a Kanonok soron. A kár hatalmas, jelentette be Rajna József a Caritas igazgatója, hiszen a segélyszervezetnél felhalmozott mintegy 200 millió lej értékű holmi odaveszett, körülbelül 500 millió lejes kár keletkezett a raktárépületekben és kiégett az a gépkocsi is, amivel az intézmény szegénykonyhájáról a gondozottaiknak hordták az ebédet. A tűzvédelmi szakértők megállapították, hogy valószínűleg gyújtogatás történt. /Gyújtogattak a váradi Caritasnál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./2005. március 5.
Erdélyi Magyar Állandó Értekezlet létrehozását javasolta Tőkés László püspök nagyváradi sajtótájékoztatóján, ez a romániai magyarság reprezentatív egyeztető fóruma lenne, amelyre az erdélyi magyar társadalom valamennyi fontos tényezője, egyházak, politikusok, közéleti személyiségek is hivatalosak lennének. Tőkés továbbra is nemzeti konszenzust követel autonómia ügyben. Tőkés szerint „az RMDSZ képviseleti monopóliumának bebiztosításával” az erdélyi magyar érdekképviseletet is erőteljesebben kellene vállalnia. /(Lakatos Balla Tünde): Erdélyi magyar-magyar csúcsot sürget Tőkés László. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./2005. március 7.
Megoldottnak tekinthető a jelenleg még a nagyváradi római katolikus püspöki palotában működő Körösvidéki Múzeum székhelygondja, miután Mona Musca művelődési miniszter és Teodor Atanasiu, a védelmi tárca vezetője megállapodott arról, hogy a közgyűjtemény az egykori magyar Királyi Honvéd Hadapródiskola Rhédey (Balcescu) parki épületébe költözzék. /Balogh Levente: Palotából kaszárnyába költöznek. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./2005. március 9.
Március 6-án tartott nagyváradi sajtótájékoztatóján Eörsi Mátyás elsősorban az őt ért kolozsvári kellemetlenségekről beszélt a bihari médiának. Úgy vélekedett, hogy a többséget nem sikerült meggyőznie. A diákság reakcióinál rosszabbra is fel volt készülve, ezért csomagolta a pótöltönyt, közölte. Nagyváradon eurorintegrációs kérdésekben és testvérvárosi kapcsolatokról egyeztetett a Bihar megyei RMDSZ képviselőivel. Egyes hírügynökségi jelentések szerint Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök romániai körútját készítette elő, ezt nem erősítette, de nem is cáfolta a politikus. /(Lakatos Balla Tünde): A többséget nem győzte meg. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./2005. március 9.
A Debrecen és Nagyvárad közötti vasútvonal megépítését is szorgalmazták a magyarországi Nagykerekiben – ahol a két várost egykor összekötő vasúti pálya megszakad – az Európai Néppárt magyar delegációjának konferenciáján. A tanácskozás résztvevői – a határ menti települések önkormányzati vezetői, vállalkozói, a civil szervezetek képviselő – két szekcióban tekintették át a gazdaságfejlesztéssel, illetve a humán erőforrás fejlesztésével kapcsolatos tennivalókat. /Konferencia a határon átívelő kapcsolatok bővítéséről. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./2005. március 9.
Csíkszeredában több mint fél éve havi rendszerességgel tartja összejöveteleit a Nagycsaládosok Egyesülete. Hivatalos bejegyezésük folyamatban van. Legfontosabb céljuk a nagycsaládosok társadalmi szerepének elismertetése. Dánél Sándor elnök családja is kilenc tagú. Dánél Sándor beszámolt arról, hogy Erdélyben a nyárádszeredai, üvegcsűri, marosvásárhelyi, ozsdolai, kézdivásárhelyi, bélafalvi és nagyváradi egyesületekkel alakítottak ki szorosabb kapcsolatokat. /Péter D. Erika: Tizenhárom család – ötven gyermekkel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 9./2005. március 10.
Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselőt a tüntetők az Erdélyi Magyar Ifjak képviseletében nem engedték be a Sapientia Egyetemre. Az „ifjúsági kórus előadásába ezúttal is keveredett némi antiszemita felhang, amikor Eörsinek és vendéglátójának, az ugyancsak szabadelvű Eckstein-Kovács Péternek azt tanácsolták, hogy inkább a Gázai övezetbe menjenek beszélgetni”, írta Szűcs László, az Erdélyi Riport főszerkesztője. Másnap a magyarországi politikus nagyváradi sajtótájékoztatóján egy kérdező újságíró Eörsi állítólagos kettős állampolgárságát firtató kérdésével bevallottan magyar–izraeli kettősséget sejtetett. Valakit megakadályozni abban, hogy nézeteit kifejthesse, nem európai, nem erdélyi magatartás. Sem nem magyar, írta Szűcs László. Az újságíró a háttérből az erdélyi magyar ifjakat tüzelőkről írt. A kettős népszavazásnál a kormánypártok „hazug adatokba öltöztették fel a népszavazásra bocsátott kérdés elutasítását. Úgyhogy nem csoda, s nem meglepő, hogy a minden eshetőségre felkészült Eörsi Mátyás tartalék öltönyt hozott magával erdélyi útjára.” /Szűcs László: Nemek harca. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), márc. 10./2005. március 10.
Nagyváradon a 15 esztendős váradi táncházat ünnepelték március 4-5-én. Többszázan sereglettek össze Erdélyországból és Magyarországról. Miklós János, a Nagyváradi Táncház Egyesület elnöke és Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője köszöntötte az egybeseregletteket, most volt a csángó nap is. A Mikecs László Csángó Baráti Társaságot vezető Szilágyi Zsolt arról szólt, hogy a csángó kultúra részét képezi az európai és világörökségnek. Wagner Péter mérnök fotográfiái villantották föl hangulatukban a csángók földjét, a körfolyosón pedig a 15 éves váradi táncház és a bihari népi tánccsoportok múltját megörökítő újságcikkek sorakoztak. /Lakatos Balla Tünde: És felvirágzott a nóta! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./2005. március 10.
Zsúfolásig megtelt Aradon a színház 450 férőhelyes nagyterme a nagyváradi Szigligeti Társulat vendégjátékán. Kiéhezve már az aradi magyar közönség egy magyar nyelvű színházi előadásra, ennek is nagy része volt a Huszka Jenő-operett óriási közönségsikerében. Az előadás végi negyedórás vastapssal a közönség elsősorban nem a produkciót jutalmazta, hanem a nagyváradi színészek visszatérését ünnepelte. /(Balázs): Negyedórás vastaps a nagyváradi színészeknek. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 10./2005. március 12.
Az aláírók közleményükben elismerésüket fejezték ki az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének. „Eörsi Mátyás előadásának megakadályozása Kolozsvár szimbolikus, – mondhatni: szakrális – színhelyein, egyenesen erkölcsi imperatívusz volt az SZDSZ és Eörsi Mátyás másfél évtizedes nemzetellenes tevékenysége után. Ne feledjük, az SZDSZ szorgalmazta a legkövetkezetesebben a magyar érdekek feladásával járó magyar – román alapszerződés megkötését, a náci ihletettségű Benes-dekrétumok ügyében a nyíltan magyargyűlölő szlovák diplomácia oldalára állt, parlamenti pártként egyedül szavazott a magyar nemzet egységét jogi síkon megjelenítő státustörvény ellen, majd pozsonyi és bukaresti politikusokkal vállvetve próbálta megakadályozni a törvény életbe léptetését. Eörsi Mátyás mindezen túl több ízben is állást foglalt a két legfontosabb nemzetpolitikai célkitűzés, az autonómia, valamint a kettős állampolgárság ellen. Az SZDSZ és Eörsi Mátyás olyan politikai vonalvezetést jelenítenek meg, melynek képviselőivel közös értékbázis hiányában éppen úgy nincs mit tárgyalni, mint ahogy a Nagy-Románia Párt reprezentánsait sem léptethetjük elő tárgyalópartnerré.” Az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének fellépése nem Magyarországról importált. Aláírások: András Imre, Kolozsvár; Árus Zsolt, vállalkozó, Gyergyószentmiklós; Bálint Zoltán, vállalkozó, Arad; Bancsi Edit Anna, tanár, Gyergyószentmiklós; Baracsi Levente, lelkipásztor, Arad; Bencze Tibor, vállalkozó, Csíkszereda; Benedek Barna, mérnök, Málnásfürdő; Bodor János, újságíró, Kovászna; Borbély Imre, politikai elemző, Temesvár; Borbély Réka, fogorvos, Arad; Borbély Viktória, vegyészmérnök, Temesvár; Borbély Zsolt Attila, politológus, Arad; Borsos Géza József, ny. tanár, Gyergyócsomafalva; Burján Sándor, orvos, Köröskisjenő; Cziple Aurél János, tanár, Nagybánya; Cziple Katalin, vegyészmérnök, Nagybánya; Csíki Sándor, tanár, Nyárádszereda; Dávid Zsuzsa, lelkipásztor, Arad; Dénes András, menedzser, Szatmárnémeti; Fekete A. Oszkár, egyetemi hallgató, Csíkszereda – Budapest; Ferencz Csaba, újságíró, Sepsiszentgyörgy; Fülöp Róbert, mérnök, Kézdivásárhely; Gábor Ferenc, Pro Tharkan Egyesület, Köröstárkány; Gazda Zoltán, színész, Sepsiszentgyörgy; György Attila, író, Csíkszereda; Hegedüs Pál, mérnök, Szatmárnémeti; Kiss István, mérnök, Marosvásárhely; Kocsis Károly, újságíró, Kézdivásárhely; Kovács Csaba, informatikus, Csíkszereda; Dr. Köllő Gábor, plébános, Magyarfenes; Lakatos Artur, történész, Kolozsvár; Lázár László, mérnök, Lövéte; Makkay József, újságíró, Kolozsvár; Mátyás Attila, lelkipásztor,Nagyvárad; Péter Zoltán, mérnök, Csíkszereda; Sikó Gyula Levente, vegyészmérnök, Gyergyószentmiklós; Siska Szabó Zoltán, fotóművész, Arad; Siska Szabó Hajnal, festőművész, Arad; Somló Imre, gépészmérnök, Arad; Somló Mária, nyugdíjas, Arad; Szabó Gyula, matematikus, Kolozsvár; Szabó József, gyógyszerész, Nagyzerind; Szabó Mihály, lelkipásztor, Kolozsvár; Thamó Csaba, tanár, Székelyudvarhely; Tóthpál Tamás, túravezető, Kolozsvár; Török Éva, tanár, Gyergyóalfalu; Tulit Attila, vállalkozó, Sepsiszentgyörgy; Vadász Szatmári István, tanár, Gyergyószentmiklós; Varró István, programozó, Marosvásárhely; Szász Gábor, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Enikő, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Detre cégvezető, Kolozsvár; Szász Ágnes, nyugdíjas, Kolozsvár; Szász Szabolcs, cégtulajdonos, Kolozsvár; Policsek Róbert, mérnök, Kolozsvár; Policsek Küne, tanár, Kolozsvár; Policsek Károly, nyugdíjas, Kolozsvár. Továbbá: Bankó Ágnes, Budapest; Jordáky Béla, közgazdász, Göteborg; Kovásznay Ádám, mérnök, Göteborg; Kovásznay Enikő, tanár, Göteborg; Nagy Baka György, fordító, Budapest; dr. Száva Tibor, Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesülete, Bécs, Tamás György, Stockholm. /Közlemény. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./2005. március 14.
Március 11-én Nagyváradon tartották meg az Aranyalma Díj – 2004 díjkiosztó ünnepi rendezvényt. Az Aranyalma Díj alapítását tavaly februárban hirdette meg az Erdélyi Riport hetilap szerkesztősége azzal a szándékkal, hogy az olvasók szavazatai alapján eldőljön, kik voltak azok a személyiségek, akik a maguk területén a legtöbbet tették a romániai magyarságért 2004-ben. A díjazottak között van Emil Boc, Kolozsvár polgármestere, dr. Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója, Dávid Ibolya, az MDF elnöke, Halász János, az ITDH romániai kirendeltségének vezetője, Kányádi Sándor költő, Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Nagy Zsolt, az RMDSZ kampányfőnöke, Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke, Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, Szilágyi N. Sándor nyelvész, egyetemi docens, Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök és Tempfli József római katolikus megyés püspök. /Kiosztották az Erdélyi Riport Aranyalma díjait. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./2005. március 15.
A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület február 25-én kelt felhívásában azt szorgalmazta, hogy a nagyváradi magyarság „közösen, egyetértésben” ünnepelje meg március 15-ét. Kezdeményezésük visszhangtalan maradt. Az RMDSZ Bihar megyei szervezete, anélkül hogy valamennyi érintett féllel egyeztetett volna, egyoldalúan meghirdette saját ünnepi programját. A helybéli evangélikus egyházközség jóakaratú közvetítési próbálkozásai is hiábavalónak bizonyultak. A bihari RMDSZ Nagyvárad magyarságának közös ünnepét pártpolitikai alapon ki akarja sajátítani, és ebbéli törekvésében a történelmi magyar egyházak között is megoszlást gerjesztett. /A Királyhágó-melléki Református Egyházkerület Püspöki Hivatala: Nem akartak együtt ünnepelni. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 15./2005. március 16.
Nagyváradon hagyományosan indult a magyarok március 15-i zarándoklata Rulikowsky Kázmér lengyel származású orosz dzsidás százados síremlékéhez, aki életével adózott az 1848-49-es magyar szabadságharcnak. A Bihar megyei RMDSZ szervezte koszorúzáson fejet hajtottak a megyei és a nagyváradi közméltóságok, parlamenterek, az egyházak képviselői, a reformátusokat kivéve, és tisztelegtek a különböző román pártok megbízottjai is. A koszorúzás Nicolae Balcescu szobránál folytatódott. Szacsvay Imre szobránál az államelnöki köszöntők hangzottak el. Idén Nagyvárad alpolgármestere, Biró Rozália volt a március 15-i ünnepség szónoka. Fáklyás menetben, énekelve vonul Nagyvárad magyarsága a főutcán Petőfi Sándor szobrához. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./2005. március 16.
Március 14-én Jókai Anna írónő volt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vendége Nagyváradon. Az írónő a nemzet és az emberiség alapvető értékeiről szólt. Jókai Anna beszélt Istenről, a kereszténység lényegéről, álmáról, egy szeretetben meggyökeresedő világegységről, melyben nem lesznek véráztatta forradalmak. Jókai Anna kifejtette, a térképek átrajzolhatók, de az ember szemlencséjén maradt tájat kiirtani sohasem lehet lelkéből. „Lesznek-e unokáink, áldottak lesznek-e sírjaink, ez múlik a magyar emberen, aki tudja, hogy útja, az Isten szolgálatába rendelt út” – fogalmazott a szónok. A XXI. században a szeretetközpontú világnak csak a körvonalai látszanak még, pedig a gyűlölet, a nyomorúság és fájdalom óceánjából mindenki kimerhet egy-egy cseppet, ahogyan Teréz anya gyámolító szeretetével. Jókai Anna szerint gyakorta unalmasnak tartják a konzervatívan gondolkodókat, holott a keresztények nem a világ új dolgai ellen szólnak, csupán a jóság és szeretet mércéjével mérik az eseményeket és az élet alapvető értékeit védik. A december 5-i magyarországi népszavazásról mint a nemzet nagykönyvének gyászos lapjáról beszélt. „Nem politikai ügy volt számomra. Azt sem értettem, hogy miért kell népszavazás tárgyává tenni az ilyesmit, de hogy nemmel felelhet valaki?! Nem az állampolgárságtól fosztottuk meg a Kárpát-medencében a magyarokat, hanem az összetartást vettük el tőlük. Ha az 56-os lyukas zászló, ami még nincs befoltozva, akkor most elmondhatjuk, hogy nem a zászló lyukadt ki, hanem az ország közepe, és ami összetartja, az kiköltözött a szélekre” – fogalmazott Jókai Anna. Az írónő nemrég lett tagja a FIDESZ által kezdeményezett nemzeti konzultatív testületnek, hangsúlyozta a házigazda Tőkés László püspök. Jókai Anna március 15-én részt vett az egyházkerület és a Magyar Polgári Szövetség szervezte március 15-i koszorúzásokon és ünnepi istentiszteleten. /Lakatos Balla Tünde: Értékeinket, az isteni terveket menteni. Jókai Anna írónő Nagyváradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./2005. március 16.
Rendhagyó ünnepséget szervezett Bánffyhunyadon a Kós Károly Kulturális Egyesület és az RMDSZ. Március 14-én fáklyás ifjak vették körül a városközpontban álló Petőfi-kopjafát, ahol a mintegy félezres tömeg előtt Szentandrási István RMDSZ-elnök, a város alpolgármestere, és Szrága Zoltán, a KKKE elnöke mondott díszbeszédet, illetve rövid műsor hangzott el. Az ünnepségen részt vett Nicolae Chis polgármester, Cozea Dan városházi titkár, valamint több városi tanácsos. A művelődési ház színpadán a nagyváradi Szigligeti Ede társulat művészei verseket és éneket adtak elő. /(ke): Fáklyás menet, félezer ember. Bánffyhunyad. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./2005. március 17.
Először fordul elő, hogy a tavaly április 25-én újra köztérre felállított aradi Szabadság-szobornál ünnepelje a magyarság március 15-ét. A közel ezer résztvevővel megtartott ünnepségen Király András parlamenti képviselő, Arad megyei RMDSZ-elnök ünnepi beszédében egyetértésre figyelmeztetett. A színházban több mint 120 oklevelet és érmet adtak át az RMDSZ 15. évfordulója kapcsán, a nagyváradi színház magyar társulata pedig Páskándi Géza A hazáért és a szabadságért című darabját mutatta be. Idén a Hagyományőrző Polgárok Egyesülete – az RMDSZ programjától eltérően – Sárközy Csaba, a Magyarok Világszövetsége kárpát-medencei tagozata elnökének előadásával, a TransyMánia együttes koncertjével köszöntötte a nemzeti ünnepet. Megemlékezést tartottak a megye számos magyarlakta helységében, Nagyzerinden, Kisperegen, Ágyán is. /(Péterszabó Ilona): Aradon a Szabadság-szobornál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./2005. március 18.
Bokor Ferenc /Székelyudvarhely/ 63 éves, szívesen emlékszik életének népszínházas időszakára, amikor lelkes csapatukkal nagy sikereket arattak sok térségbeli településen, de még magyarországi, bukaresti színpadokon is, olyan körülmények között, hogy sokszor ők gyűjtötték össze az autóbusznak a gázolajat az útra. Bokor Ferenc 1967-ben szerepelt először a színjátszó csoportban, egy Balázs Imre által rendezett irodalmi montázsban. Ezzel az előadással elmentek Bukarestbe, az országos fesztiválra, és második díjat nyertek. Székely népviseletben Tomcsát, Tompát, Kányádit szavaltak. 1968-ban átment a Népszínházhoz – dr. Balogh József törvényszéki elnök rendezte általában a darabokat – és a Svejkben lépett fel először. Aztán 25 évig, 1993-ig szinte megszakítás nélkül a Népszínháznál tevékenykedett. A diktatúrában el tudott jönni egy temesvári, nagyváradi, szatmári színház egy-egy hetes turnéra Székelyudvarhelyre és vidékére. Ez már a múlté, a pénzhiány nem teszi lehetővé ezeket a turnékat. Annak idején, amikor ők kiszállásra mentek, otthonról vittek élelmet. A jéghideg kultúrházban próbáltak. Az ötvenes években a Csárdáskirálynő, a Víg özvegy, a Három a kislány, a Jézusfaragó ember mind színre kerültek. Bokor Ferenc nemcsak szerepelt, írt is kisebb jeleneteket. Azt először be kellett vinni Csíkszeredába, ott az elvtársak megnézték. Olyan is volt, hogy átjöttek Csíkból, és abba is belekötöttek, hogy véletlenül piros-fehér-zöld villanykörték égtek. Bokor Ferencet nagyon bántja, hogy nincs már műkedvelőkből álló Népszínház. /Kiss Edit: Azok a csodálatos népszínházas évek! = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 18./2005. március 19.
Váradi Péter Pál veszprémi agrármérnök, fotóművész és felesége, Lőwey Lilla történelem–magyar szakos tanárnő Erdély vidékéről képes kalauzt szerkesztettek. A Magyar Örökség-díjat idei 38. döntésük alkalmával a Sárospataki Református Kollégium, Csík Ferenc úszóbajnok (post mortem), Olofsson Károly bencés szerzetes, Fülei Szántó Endre nyelvtudós (post mortem), Borsa Gedeon bibliográfus és Zsögödi Nagy Imre festő-grafikus művész (post mortem) kitüntetésével együtt Váradi Péter Pálnak ítélték oda. Váradi Péter Pál 1968-ban Nagyváradról Moldvába kényszerült munkát vállalni, majd innen telepedett át Magyarországra 1972-ben. Feleségével, Lőwey Lillával készíti az Erdély – Székelyföld honismereti és irodalmi fotóalbum-sorozatot, amelynek napjainkig tizenkilenc kötete jelent meg. A Sepsiszentgyörgy és vidéke album megjelenését őszre tervezik, idén a könyvesstandokra kerül Sepsiszentgyörgy képes krónikája, s ezzel párhuzamosan készül Sepsiillyefalva honismereti képes könyve is. A házaspár Szováta közelében épített hétvégi háza is lehetségessé teszi a székelyföldi-erdélyi tartózkodásukat. Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla Erdély-Székelyföld újkori képi-költészeti felfedezésében úttörő munkát végez. /Sylvester Lajos: Erdély újabb kori képes költészete (Váradi Péter Pál Magyar Örökség-díjas). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 19./2005. március 22.
A nagyváradi ítélőtábla végleges döntést hozott: az ortodoxoknak át kell adniuk a Szatmárnémetiben a görög katolikusoknak a Mihály és Gábor arkangyalokról elnevezett templomot. A két világháború közt emelt, de félév százada a kommunista hatalom döntése nyomán az ortodoxoknak adott belvárosi templomot már évek óta peres eljárással próbálják visszaszerezni a görög katolikusok. Voltak már számukra kedvező bírósági ítéletek, de hiába, mert minden maradt a régiben. Ismerősek az ortodox egyház fondorlatai, elég a székelyföldi előrenyomulásuk eszközeire gondolni. A Szatmárnémetiben megjelenő román lap, az Informatia Zilei több ortodox papot megszólaltatott az ügyben, akik kimondták, hogy a templom továbbra is az övék marad. Azt is tudják, hogy fellebbezésüket a Legfelsőbb Bíróság csak 2006. június 13-án fogja tárgyalni! /(Sike Lajos): Nincs béke a szatmári görög katolikus templom körül. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 22./2005. március 25.
Tariceanu miniszterelnök az Európai Befektetési Bank elnökével, Philippe Maystadttal találkozott Brüsszelben. A felek megegyeztek a következő négy év finanszírozási ütemét monitorizáló munkabizottság létrehozásáról. „Romániának kötelező módon azokat a projekteket kell előnyben részesítenie, amelyek az európai infrastrukturális fejlesztési tervekbe illeszkednek – szögezte le a kormányfő. Ez azt jelenti, hogy Brassó–Marosvásárhely–Kolozsvár–Nagyvárad–Bors nyomvonalon haladó észak-erdélyi autópálya építését kizárólag a román költségvetésből lehet majd finanszírozni. A Adevarul szerint ez azt is jelentheti, hogy a munkálatokat leállítják. /Stratégiaváltás autópálya-ügyben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./2005. március 25.
Emberjogi szervezetek segítségével próbálja rávenni Traian Basescu államelnököt a háromszéki Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), hogy ne hirdesse ki az RMDSZ által javasolt formában a nemzeti kisebbségekre vonatkozó törvényt, mondta el Gazda Zoltán, a szervezet elnöke. Az MPSZ élesen bírálta a tervezetet, amely szerintük diszkrimináló, alkotmányellenes. A háromszéki MPSZ arra kéri az RMDSZ-t, hogy vállalja a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által kidolgozott autonómiatervezeteket, mivel a kisebbségi törvény nem tartalmazza az autonómia kérdését. Az MPSZ-ben továbbra is konfliktus lappang a székelyföldi és a partiumi szervezetek között. A Partiumi Egyeztető Tanács nagyváradi ülésén a Bihar, Máramaros, Szatmár és Szilágy megyei küldöttek megállapították, hogy a régió sajátos gondjainak orvoslására az „egyedüli megoldás” az MPSZ kétpillérűvé alakítása. Szász Jenő MPSZ-elnökhöz intézett levelükben a résztvevők nyomatékosan kérték, hogy az alapszabályzat módosításához hívja össze a rendkívüli kongresszust. /Basescu segítségét kéri az MPSZ. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./2005. március 25.
A magyar kormányoldalnak a kettős állampolgárságról rendezett népszavazás után sincs restelkednivalója a határon túli magyarokkal szemben, mivel sorsuk mindig elsődleges volt számára – jelentette ki március 24-én Nagyszalontán Horn Gyula volt magyar miniszterelnök. Horn Gyula az általa 1996-ban aláírt magyar–román alapszerződés kapcsán elmondta, büszke arra, hogy olyan megállapodást sikerült kötnie Romániával, amely elősegítette Magyarország EU-csatlakozását. A kettős állampolgárság ügyében kifejtette, kezdettől fogva azon a véleményen volt, hogy az sokkal fontosabb egy jogi kérdésnél. „A népszavazás rossz, félresikerült kezdeményezés volt, annyira, hogy akik a nem szavazatra buzdítottak, maguk sem tudták megindokolni, miért tették. De azok sem tudták pontosan, mire voksolnak, akik igennel szavaztak. Akkor is azt hangoztattam, hogy mindenkinek a saját lelkiismeretére kell bízni, hogyan szavaz” – hangsúlyozta a politikus. Horn Gyula március 25-én Nagyváradon az RMDSZ Bihar megyei szervezetének vezetőivel tárgyal. /Balogh Levente: Horn Gyula: nincs szégyellnivalónk. = Krónika (Kolozsvár), márc. 25./2005. március 25.
A mezőségi Szék változásait örökítette meg fotográfiákon Wagner Péter, magyarországi építész. A hetvenes években Szék eltűnőben levő népi építészeti értékeit fényképezte le. A nyolcvanas évek romániai falurombolásai ellen protestálni került elő legelőször a gyűjtemény. Wagner Péter 2003-ban tért vissza kalandozásai színhelyére, hogy megörökítse harminc esztendő változásait Széken. A múltbeli gazdagságot és a jelen szürke egyhangúságát ábrázolta Feneketlen a múltnak kútja (Szék népi építészetének dokumentumai) /Europrint Kiadó, Nagyvárad/ című könyvében. Wagner Péter fényképei közel egy esztendeje járják Erdély városait. Most Nagyváradon mutatták be a képanyagot. Széken néhány roskadozó parasztház őrzi a múltat. Amit nem sikerült Ceausescu buldózerpolitikának megtenni, azt a népi hagyományok iránti közömbösségnek sikerült. /(Lakatos Balla Tünde): Feneketlen a múltnak kútja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 25./2005. március 30.
Az ortodox egyház tulajdonába került a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum épülete, miután a város tanácsa hét eleji ülésén elutasította az épületekben működő cégek vezetőinek kérelmét azon bírósági határozat fellebbezésére, amely a görögkeletieknek juttatta a 7000 négyzetméternyi területet. Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere elmondta, az ügy kezdete 1937-ig nyúlik vissza, amikor a város vezetősége az ortodox egyháznak adományozta az értékes belvárosi épületeket, hogy templomot építhessenek. Ez azonban nem történt meg, 1945 után pedig államosították az ingatlanokat. A rendszerváltás után az ortodox egyház visszaigényelte a területet, de a tanács visszautasította kérésüket. Az ortodoxok perre vitték az ügyet, mind első, mind másodfokon vesztettek. A táblabíróság végül a püspökségnek adott igazat. Az ingatlanokban működő cégek az önkormányzathoz fordultak, hogy a tanács kérje a bírósági határozat felülvizsgálatát. Hasonló kéréssel fordult a testülethez az RMDSZ is. A rendkívüli tanácsülésen csupán az öt jelen lévő RMDSZ-es tanácsos szavazott a fellebbezés mellett, négy román tanácsos tartózkodott, a többiek viszont – Petru Filip polgármesterrel együtt – elutasították azt. Petroniu Salajeanul ortodox püspök ígéretet tett arra, hogy nem változtatja meg az ingatlanok rendeltetését. /Balogh Levente: Nem fellebbezte meg a görögkeletieknek kedvező bírósági döntést a nagyváradi tanács. = Krónika (Kolozsvár), márc. 30./2005. március 31.
Érdekes első világháborús leletanyagra bukkantak a nagyváradi várban, amikor a XVIII. századi besorozó központ épületének tetőszerkezetét javították. A mennyezetbe szalma közé ékelve leltek rá a várban 1914-1918 között állomásozó 70-es számú gyalogsági ezred nyilvántartására. Azóta rendszerezték a leletanyagot – tájékoztatott Dumitru Noane történész, várgondnok. A német nyelvű iratok a besorozások, dezertálások, sebesülések, szabadságolások krónikái. A korabeli kaszárnyai élet apróbb kellékei, régi térképek, kitüntetések is kikerültek a törmelékből. Kiderült: valószínűleg évtizedekkel később tetőszigetelőként használták föl az iratokat. /(Lakatos Balla Tünde): Hadtörténet mennyezetbe zárva. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 31./2005. április 1.
Kolozsvár belvárosában húsvétkor, vasárnapról hétfőre virradóan két fiatal fiú lépett ki az egyik belvárosi magyar bár ajtaján, s amíg egyikük taxiért intett, ismeretlen tizenévesek támadták meg a gyanútlanul várakozó, 24 éves S. P.-t. Szitkokat szórtak rá, tudtára adták, hogy azért jár pórul, mert magyar az anyanyelve, hátulról fejbe szúrták, majd elszaladtak. A fiatalt súlyos vérveszteséggel szállították a sürgősségre, az mentette meg, hogy lófarokba fogott haja részben felfogta a vágószerszámot. Egyre gyakrabban ér szóbeli vagy tettlegességig fajuló támadás kolozsvári magyarokat pusztán azért, mert magyarok. A látszatbéke megőrzéséért nem kerülnek nyilvánosságra ezek az esetek. Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke közölte, az áldozat, de a nemzeti önérzetükben sértettek is panaszt tehetnek. Asztalos Csaba szerint elsősorban a roma kisebbséget éri diszkrimináció, a magyarellenes megnyilvánulások elenyészőek. „A múlt héten Nagyváradon, azelőtt Marosvásárhelyen volt egy-egy esetünk” – mondta. Adrian Marian rendőr-főfelügyelő az ügyészségre irányította az újságírót, mivelhogy valószínűleg gyilkossági kísérletről van szó. Az ügyészségre viszont „nem érkezett” meg az ügy. /Farkas Imola, Balázs Bence: Magyarnak lenni veszélyes. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./ „Paste fericit, bozgorule!” (Boldog húsvétot, te hontalan!) Ezzel a felkiáltással támadt rá néhány nappal ezelőtt két fiatalember Kolozsváron a magyar nemzetiségű T. Z.-re, majd egyikük fejen szúrta őt. A 27 éves férfi éppen zárni akarta a főleg magyar egyetemisták által látogatott Mikó utcai szórakozóhelyet, miközben kollégája megpróbált leinteni egy taxit. – Azért kötöttek belém, mert magyarul beszéltem munkatársammal – emlékezett vissza a történtekre az áldozat. A tettesek után szaladtak, a közelben felbukkant két rendőr. A rendőrök valamennyiüket megállították, azonban amikor az áldozat megpróbálta elmondani, mi is történt, a járőrök azt ajánlották, menjenek mielőbb a sürgősségre. Eközben a két suhanc hangoztatta: nem ők voltak a tettesek. Az áldozat társával együtt tovább próbálta ismertetni a történteket, az egyik rendőr azonban „Menjenek már innen!” felszólítással durván ellökte T. Z. kollégáját. A két férfi ekkor elindult a közelben levő Mikó utcai sürgősségi kórház irányába, távozásukkor látták, amint a rendőrök tovább beszélgetnek a tettesekkel. „Nem állítottak ki jegyzőkönyvet, nem is hallgattak végig. Nem tudjuk, mi történt utána” – idézte fel az esetet az áldozat. A kolozsvári sürgősségen súlyos vérveszteséget állapítottak meg T. Z.-nél, majd helyben bevarrták a sebét. Az orvos úgy vélte, nem követett el vétséget, amikor a seb bevarrása után nem értesítette a hatóságokat. Arra a kérdésre, hogy szerepel-e nyilvántartásukban az eset, Adrian Marian rendőrségi szóvivője elmondta, tudnak az esetről, de részletekkel nem szolgálhat, mivel az iratcsomót már továbbították a kolozsvári ügyészségre. Violeta Treistaru ügyészségi szóvivő szerint hozzájuk nem továbbították azt. Oana Teoc bírósági szóvivő közölte, hozzájuk sem érkezett vádemelési javaslat a rendőrségről. Másodszori megkeresésre Adrian Marian rendőrségi szóvivő előző nyilatkozatához képest homlokegyenest mást mondott: biztos, hogy történt valami, kérdezte. Végül írásban kérte az újságíró kérdését. Marcel Bontidean kolozsvári rendőrparancsnok nem tudott a történtekről. „Ha lenne ilyen esetünk, tudnék róla” – tette hozzá a rendőrfőkapitány. /Bálint B. Eszter: Véres húsvét a Mikó utcában. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1./2005. április 1.
Nagyváradon az Ady Endre Múzeumnak félszáz éve otthont adó Mülleráj kávéházat az ortodox püspökség tulajdonába helyezte az ítélőtábla. Az Ady-emlékházat működtető Körösvidéki Múzeum mostanáig a városi önkormányzattól bérelte a vármegyeháza előtti ingatlant. Március 31-én a Nagyváradi Ady Társaság tiltakozó nyilatkozatot adott ki, amelyben a magyar és román művelődési tárca, Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ, a városi és megyei önkormányzat, a Magyar Írószövetség és minden jóérzésű magyar támogatását kérik az Ady-múzeum megmentésének érdekében. /(Lakatos Balla Tünde): Mülleráj nélkül maradhat az Ady Endre Emlékmúzeum. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1./