Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 226 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 211-226

Helymutató: Sepsiillyefalva

1994. szeptember 27.

Illyefalván és Salamás faluban svájci segítséggel épült sajtgyárat adtak át, ezenkívül Illyefalván felavattak egy 25 hektáros mintafarmot. /Új Magyarország, szept. 27./

1994. november 2.

Nov. 2-án osztották ki az Országos Széchényi Könyvtárban a Bethlen Gábor Alapítvány díjait. Idén Gazda József kovásznai néprajzkutató, Kató Béla sepsiillyefalvi református lelkész, Koncsol László pozsonyi költő-irodalomtörténész, Sulyok Vince, Norvégiában élő műfordító nyerte el a díjat, Tamási Áron-díjban pedig Marosi Ildikó marosvásárhelyi irodalomtörténész, Márton Áron-díjban a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, Jenenits István budapesti piarista tartományfőnök, Királyhelmec polgárai, az amerikai Magyar Öregdiák Szövetség Bessenyei György Köre és a közelmúltban elhunyt dr. Levendel László részesült. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 3., Magyar Nemzet, nov. 3./

1994. november 24.

Illyefalván az 1991-ben életre hívott Keresztény Ifjúsági és Diakóniai Alapítványnak /KIDA/ a Keresztény Ifjúsági Központ, a gyermekfalu után a harmadik nagy kezdeményezése az egészségügyi központ épületkomplexuma. Nyolcszáz négyzetméter hasznos terület beépítése szerepel a tervben: orvosi rendelők, gyógyszertár, orvosi lakások és laboratórium. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./

1994. december 2.

Dec. 2-án Sepsiillyefalván, a KIDA-központban véget ért a IV. alapítványi találkozó, amelyen 86 romániai magyar alapítvány ismertette tevékenységét. Az alapítványok dokumentációs központjának irányításával megbízott Kató Béla tiszteletes meghívta a résztvevőket a fél év múlva sorra kerülő ötödik találkozóra. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 3./

1994. december 23.

Kolozsváron a néprajz szakos hallgatók 1993 májusában alakították meg a Néprajzi Szakosztályt a KMDSZ-en /Kolozsvári Magyar Diákszövetség/ belül, Hantz Péter, akkori KMDSZ-elnök javaslatára. A kolozsváriak csatlakoztak az 1992-ben Magyarországon hivatalos bejegyzést nyert Magyar Néprajz Szakos Hallgatók Egyesületéhez /MNE/. A kolozsváriak nyári, moldvai szakmai gyakorlatán a debreceni és a budapesti kollégák is részt vettek, a csángók körében végzett gyűjtés gazdag tapasztalatokat eredményezett. 1993 nyarán részt vettek az erdélyiek egy esztergomi vallási néprajzi konferencián, majd a pécsiek által szervezett szigetközi gyűjtésen. 1993. okt. 15-17-e között 71 hallgató vett részt Illyefalván a Magyar Néprajz Szakos Hallgatók II. Nemzetközi Konferenciáján, melyre Magyarországról, Vajdaságból, Ausztriából és Kanadából is érkeztek. A szakosztály jó kapcsolatot tart fenn a Kriza János Néprajzi Társasággal. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./

1996. január 13.

A Csángószövetség múlt évi kudarca figyelmeztet arra, hogy új módszerekre van szükség, hiszen tavaly könyvégetés történt, elégették a moldvai csángóknak szánt könyveket és elüldözték a szövetség embereit. A Kriza János Társaság és a budapesti Lakatos Demeter Egyesület szervezésében január 12-13-án Sepsiillyefalván, a KIDA-központban megtartott, Csángó sorskérdések című konferencián új cselekvési stratégiát vázolt fel Kötő József, az EMKE főjegyzője. A moldvai csángók még nem asszimilálódott 60-70 ezres tömege nyelvileg megmenthető. Kötő József három kiemelt irányt tart fontosnak: az első a tudományosság és kultúra feladatait ölelné fel, a második a csángó értelmiség kialakítása, itt megfontolandó Csicsó Antalnak az átmeneti csángó nyelvváltozat kialakítására tett javaslata, a harmadik olyan közélet megteremtése, mely a Csángószövetség súlypontját áthelyezné Bákóba. Legalább a kétnyelvű iskolákat fel kellene állítani. Ferenczes István kifogásolta, hogy az RMDSZ parlamenti frakciójában nincs képviselője a csángó ügynek, ezért erre felkérik a frakciót. /Európa legelhagyatottabb gyermekei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./ Az előadók között volt Pozsony Ferenc, Tánczos Vilmos, Benedek H. János, Tóth Erika, Lukács János, Kallós Zoltán Kolozsvárról, Halász Péter, Virt István Budapestről, Gazda József Kovásznáról. Tánczos Vilmos szerint mintegy 60 ezer moldvai csángó ért, tud és beszél magyarul. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12., 13., 15./ 1880-ban az Amicul familiei című lap még így írt: Moldva két megyéjében a lakosok "csak magyarul beszélnek". "A mi államférfiaink megbocsáthatatlan bűne, hogy soha nem gondoskodtak ennek az elemnek az elrománosításáról". A cikkíró felszólított az elrománosításra, román iskolákat sürgetett és román papokat. - Tánczos Vilmos nyolcvannégy moldvai csángó falut keresett fel és megállapította: az asszimiláció feltartóztathatatlan. Néhány faluban, ahol zömében magyarok laknak /Pusztina, Lészped, Szitásfalu/, le lehetne fékezni az asszimilációt. - Csicsó Antal Szegeden végezte el a történelem-magyar szakot, majd hazajött, Csíkszeredában dolgozik, ő a Moldvai Csángómagyar Szövetség alelnöke. Szerinte legfontosabb Erdélyben, Csíkszeredában folytatni az iskoláztatást. Csicsó Antal Csángó apróábécé címen tankönyvet készített. /Benkő Levente: Csángó kérdések. Tanácskozás egy süllyedő hajóról. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 31./ Csicsó Antal: Apró ábécé - Abecedar marunt /Kolozsvár, 1995/ Alcíme: Magyar nyelvi alapismeretek moldvai csángó-magyar gyermekek részére. - A szerkesztésben közreműködött: Györffy Enikő, lektorálta: Borbáth Erzsébet és Sándor Klára - Készült az Erdélyi Tankönyvtanács ajándékaként 500 példányban.

1996. február 2.

A Budapesten Kisebbségekért-díjjal kitüntetett Kató Béla /Sepsiillyefalva/ református lelkésszel készített interjút Gellérd Lajos. Kató Béla 1988 óta áll az illyefalvi gyülekezet élén. Ami Illyefalvát illeti, nem egyházi vállalkozásokról van szó, hanem egyházi indíttatású magánlétesítmények hálózatáról. A KIDA /Keresztény Ifjúsági Diakóniai Alapítvány/ patronálja a KIDA-központot, ahol évente 70 egyházi és világi rendezvényt tartanak. A KIDA hozta létre a gyermekfalut és a Kovászna megyei szegény gyermekek támogatásának rendszerét, a másik alapítvány a LAM /Landwirdschaft-Agricultura-Mezőgazdaság/, amely a falu gazdasági erejének növelését és a mezőgazdaságban dolgozók képzését szolgálja. Kovászna megyében közel 150 mezőgazdasági létesítmény valósult meg, köztük sajtgyárak, húsfeldolgozó üzemek. /Brassói Lapok (Brassó), febr. 2./

1996. március 2.

A Sepsiillyefalván működő KIDA és LAM Alapítvánnyal kapcsolatban joggal lehet beszélni lejáratási kampányról. Az illyefalvi Hentil Kft. részére Svájcból olyan korszerű felszerelés érkezett az ottani egyházi segélyszervezettől, amely a kezdetleges taglót helyettesíti. Már fél éve használták a készüléket, amikor rendőrség szállt ki a helyszínre, megállapították, hogy a berendezéshez használt töltények engedélyezésre szoruló "robbanószereknek" tekinthetők. A felhasználók nem tudtak az engedélyezési kötelezettségről, mert a szállítmány a vámhivatalon keresztül érkezett hozzájuk. Ezután egymást érték a rendőrségi kiszállások, sőt az egyik központi napilap "Robbanószer az evangélikus segélycsomagban" címmel adott tudósítást. Kató Béla tiszteletes szerint egy rosszindulatú előítéletről van szó: a magyar egyházak fegyvereket kapnak külföldi segélyek formájában. A svájci segélyszervezetek joggal háborodtak fel a rosszindulatú gyanúsításon, immár másodszor, mert 1995 tavaszán a pénzügyőrség kifogásolta a KIDA és a LAM tevékenységét. A pénzügyőrök akkor 120 millió lej értékű pénzbírságot és vagyonelkobzást rendeltek el. A bírósági tárgyalások azonban a két alapítványnak adtak igazat. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 2./

1996. március 7.

A moldvai csángók közül ma mintegy százezren beszélik vagy értik őseik nyelvét. A csángók valamennyien katolikusok. Hitüket azok is megtartották, akik nem tudtak ellenállni az erőszakos románosításnak. Moldvában, Tatros városában született meg, 1466-ban az első bibliafordítás is. Fennmaradt töredéke, a Müncheni-kódex őrizte meg a Miatyánk legrégibb szövegét. Ebben így szerepel egy mondat: "Mü testi kenyerünk felett való kenyeret adjad münékünk ma." Az anyanyelvi oktatás és vallásgyakorlás azonban évszázadok óta hiányzik a moldvai magyarok életéből. Ceausescu bukása után annyit változott a helyzet, hogy nyilvánosan nem korlátozzák a csángó falvak látogatását. A magyar nyelv oktatását azonban továbbra sem engedélyezik. Lészpeden Fazekas József nyugdíjas maga köré gyűjtött néhány iskoláskorút, hogy megtanítsa őket magyarul írni és olvasni. A falu papja a milícia segítségével zaklatja őt. Kallós Zoltán, a moldvai csángó népélet egyik legkiválóbb ismerője azt javasolta, hogy a Csángó sorskérdések címen tartott illyefalvi konferencia a magyar nyelvhasználat üldözése miatt forduljon az ENSZ kulturális szervezetéhez, az UNESCO-hoz. Ezen a Sepsiillyefalván megtartott konferencián több mint harminc előadás hangzott el. Borbáth Erzsébet csíkszeredai tanárnő, aki városában oktatja a moldvai csángó gyermekeket, kifejtette, hogy nem tekinthető végső megoldásnak az, hogy a csángó gyermekek Moldvából Csíkszeredába jöjjenek tanulni, hanem szülőfalujukban kell biztosítani számukra az anyanyelvi oktatást. Vitát váltott ki a konferencián Tánczos Vilmos néprajzos előadása /Hányan vannak a moldvai csángók?/. Köztudott, hogy a romániai nemzetiségi statisztikák nem ismerik a moldvai magyarokat. Az 1992-es népszámlálás idején Petru Gherghel iasi püspök körlevélben szólította fel papjait, hogy a szószékről parancsolják meg híveiknek: tagadják le származásukat. Tánczos Vilmos számbavételénél Szabó T. Attila nyelvész nyelvföldrajzi tagolását vett alapul, ennek alapján bejárta a csángó falvak többségét, szerinte a magyarul beszélő csángók 60 ezren lehetnek, a következő megoszlásban: északi csángók /Románvásár, Szabófalva környéke/: 9 faluban 7 ezer fő, déli csángók /Bákó környékén/ 6 faluban 8 ezer fő, székelyes-csángók 69 faluban, 45 ezer fő. Kiemelte Pusztina, Gajcsána, Bogdánfalva, Trunk, Nagypatak, Klézse, Somoska, Pokolpatak, Frumosa, Forrófalva, Külső-Rekecsin és Diószén településeket, ahol még napjainkban is szinte 100 %-ban beszélik és értik a magyar nyelvet a fiatalok is. Kallós Zoltán és mások is vitatták ezt az adatot, Kallós Zoltán továbbra is 100-120 ezres lélekszámot tartja reálisnak. Abban viszont egyetértettek, hogy az elmúlt évtizedekben közel 40 ezer csángó telepedett át Erdélybe. /Hajdú Demeter Dénes: Csángó sorskérdések. = Magyar Fórum, márc. 7./ Illyefalvi konferencia: 1996. jan. 12-13., 71. sz. jegyzet.

1996. március 23.

A szórványokról tartottak tanácskozást márc. 22-24-én Illyefalván a kolozsvári és temesvári szórványalapítványok, a Kriza János Néprajzi Társaság és az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége rendezésében. Egyed Ákos a szórványosodás történetéről beszélt, majd Vetési László református lelkész "az egyenlő utolsó bástya"-jelenséget taglalta kifejtve, hogy ez mennyire túlterheli az egyházat, s a funkciók összekeveredéséhez vezet. Bodó Barna megállapítása, miszerint a szórványok ma számbeli többséget jelentenének Erdélyben, élénk vitát váltott ki. Szilágyi N. Sándor idézte a statisztikai adatot, mely szerint az erdélyi magyarság 56 %-a olyan településen él, ahol a lakosság több mint felét képezi. Péntek János kolozsvári tanszékvezető tanár arról a folyamatról beszélt, mely a művelt közmagyar nyelv kialakulásához vezetett. Trianon után a közmagyar már nem tölthette be egységesítő szerepét a nyelvváltozatok között, eltávolodás indult meg. Robbanásszerűen megnőtt a kölcsönszavak száma, a regionalitást nem ellensúlyozta a közmagyar nyelv, s a nyelv olyan változatai is regionalizálódtak, mint a szaknyelvek, melyek egységesülése korábban lezárult. A professzor a továbbiakban a nyelvi rendszer bomlásának jelenségeit taglalta. A művelődés és a néprajz kérdéskörének előadója Keszeg Vilmos volt. Csicsó Antal megjegyezte, hogy a moldvai csángókhoz csupán a népi kultúra vonalán kellene közeledni, nem a nemzeti tudat vonalán. A moldvai csángók kimaradtak a magyar nemzettéválás folyamatából, ezért reagálnak riadtan az ilyen közeledésre. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./

1996. március folyamán

Az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság /EMT/ a következõ három találkozót hirdette meg: a/ IV: Országos Gépészeti Találkozó /Szováta, ápr. 12-14./, a társzervezõk között van a Gépipari Tudományos Egyesület /Budapest/ és a Mûegyetem /Budapest/ is. b/ Körmöczi János Fizikusnapok /Torockó, ápr. 19-21./, célja a szórványban élõ fizikatanárok számára szakmai tapasztalatcsere biztosítása. c/ Számokt' 96 - Számítógép az oktatásban /Illyefalva, ápr. 26-28./, társszervezõ: Neumann János Számítógéptudományi Társaság /Budapest/. /EMT Tájékoztató (Kolozsvár), 3. sz., március/

1996. május 6.

Az illyefalvi KIDA /Keresztyén Ifjúsági és Diakóniai Alapítvány/ ellen indított perekben máj. 6-án újabb döntés született: az egyik pert megnyerte, az eladott ruhák ügyében a több mint hárommilló lejes büntetés kifizetését elvetették. A magyar nyelvű könyvelést támadó perben viszont kötelezővé tették a román nyelvű könyvelést is, annak ellenére, hogy elismerték az alapítvány egyházi jellegét. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 8./

1996. május 10.

1995 nyarán folyt a pénzügyőrség több rosszindulatú pere az Illyefalván Kató Béla tiszteletes által irányított KIDA és LAM alapítványok ellen. Az alapítványok több pert megnyertek, viszont a pénzügyőrség 500 ezer lejes /kb. 22 ezer forintos/ bírságot rótt ki a KIDA alapítványra, mert könyvelését magyar nyelven vezette. Hiába indokolta az érintett azzal, hogy magyar református egyházon belüli alapítványról van szó, a bíróság mégis jogosnak tartotta a bírságot. /Új Magyarország, máj. 10./

1996. június 20.

Kolozsváron, immár saját székházában tartotta meg évi közgyűlését a Kriza János Néprajzi Társaság, jelen volt Erdély minden tájegységének képviselője. Elnöki beszámolót Pozsony Ferenc tartott, beszámolt a székház rendbehozataláról, a társaság archívumának és adattárának létrehozásáról, a társaság kiadványairól, a pályázatokról, a szakmai vándorgyűlésekről, végül a Kárpát-medencében élő néprajzkutatók nyári szemináriumáról, amelyet Illyefalván rendeznek meg. A népszokáskutatás időszerű faladatai Erdélyben gyűjtőcímmel hangzottak el az előadások. Az előadók között volt dr. Keszeg Vilmos /Kolozsvár/, dr. Balázs Lajos /Csíkszereda/, Nagy Olga /Kolozsvár/, Barabás László /Marosvásárhely/ és Pozsony Ferenc. A közgyűlésen köszöntötték a 75 éves Nagy Olga népmesekutatót és a 70 éves Kossuth-díjas Kallós Zoltán zenefolkloristát. /Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 20./

1996. június 21.

Az első világháború után először Kolozsváron alakult meg a református diákegyesület, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület /IKE/, Az 1945/46-os tanévben újjászervezték, 1948-ig, feloszlatásáig négy konferenciát tartott. Az IKE 1990-ben újra feltámadt. 1993. dec. 11-én Illyefalván fogadták el az Erdélyi IKE alapszabályzatát, melynek 16 fiókszervezete van. 1994-ben hivatalosan is bejegyezték az IKÉ-t. 1990-ben született meg lapjuk, a Kiáltó Szó, amely anyagi problémák miatt 1995-ben megszűnt. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./

1996. július 23.

Illyefalván júl. 23-án kezdődik a nemzetközi néprajzi szeminárium. Az előadók között van Egyed Ákos /A székely katonai társadalom (16-18. század)/, Imreh István /A faluközösségek/, Hermann Gusztáv /A székely identitás/, továbbá Gazda Klára, Kónya Ádám és Gagyi József. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 23./

1996. augusztus 9.

Sepsiszentgyörgy mellett, Sugásfürdőn a Romániai Magyar Cserkészszövetség másodszor rendezte meg a Moldvai Magyar Ifjúsági Tábort. Több mint negyven fiatal gyűlt össze Szabófalváról, Lészpedről, Pusztináról, Forrófalváról, Külsőrekecsinből, Klézséből, Magyarfaluból, Somoskútról, Szamócáról és Bákóból. A gazdag programot Csicsó Antal történelemtanár /maga is csángó/ és a Pusztinából származó Erőss Péter, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. A résztvevők meglátogatták Illyefalván a Keresztény Ifjúsági Központot és a Lam Alapítványt, majd részt vesznek a református világtalálkozó sepsiszentgyörgyi zárórendezvényén. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

1996. augusztus 21.

Kötő József az SZKT kolozsvári ülésén /júl. 13-14./ elhangzott előadásának szövegét közölte a hetilap, két folytatásban. Kötő József az 1989 után kialakult romániai magyar intézményrendszert tekintette át. A magyar nemzeti közösség önszerveződés jó irányban halad. Közel négyszáz egyesület és alapítvány létrehozta a maga szakágazati szövetségeit. Bíztató, hogy sok alapítvány jött létre, s újabban Illyefalva központtal alakulnak az alapítványok szövetségének körvonalai is. - Az országos könyvtárhálózat szervezését vállalja fel a Heltai Alapítvány, saját kft. működtetésével. Bevételeiből él az erdőcsinádi Református Művelődési Központ, a zsoboki Betesda Szórványközpont, a kolozsvári Teodidaktos Ökumenikus Diákotthon, a Györkös Mányi Albert Emlékház, a Reményik Sándor Szabadidőközpont, az EMKE kultúrcentrumai önellátóak Zilahon, Szilágysomlyón, Csernakeresztúron, Dicsőszentmártonban. Közel nyolcvan könyvkiadói engedéllyel rendelkező magyar vállalkozás és százas számot meghaladó, jól-rosszul magát eltartó magyar sajtóterméket előállító műhely, a most szerveződő elektronikus média mutatja, hogy jó úton vannak. Az oktatási hálózattal foglalkozik a Bolyai Társaság, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Collegium Transsylvanicum Alapítvány. Az Erdélyi Múzeum-Egyesületet Transszilván Tudományos Akadémiának tekinthető, amely posztgraduális ösztöndíjrendszerével, kutatóbázisainak /saját ingatlanban működő könyvtára kezelése/ létrehozásával sokat tesz új kutatónemzedék felneveléséért. A Kriza János Néprajzi Társaság az egyetemes magyar néprajz fontos műhelye, hozzájárul egy eljövendő Hungarológiai Intézet megalapozásához. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Társaság /EMKE/ saját szervezeteivel, társegyesületeivel /temesvári Ormós Zsigmond Társaság, szatmárnémeti Kölcsey Egyesület, nagybányai Misztótfalusi Kis Miklós Egyesület, marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság, székelyudvarhelyi Orbán Balázs Közművelődési Egyesület, háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület, kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Társaság/ igyekszik megteremteni a közművelődési infrastruktúrát, a magyar emlékházak, tájmúzeumok, kulturális központok létrehozása révén, emlékünnepségek szervezése, szobrok, emléktáblák avatása segítségével. Az EMKE tevékenységét elsősorban a szórványvidéken fejti ki. Az EMKE saját tagozatait fokozatosan szakszövetségekké fejlesztette, így létrejött a Barabás Miklós Céh /a hivatásos képzőművészek szervezete/, a Romániai Magyar Népfőiskolák és Közönségszervezők Szövetsége, a Romániai Magyar Dalosszövetség, a Romániai Magyar Lapkiadók Szövetsége, a Romániai Magyar Könyves Céh, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség, a Romániai Magyar Amatőr Színjátszók Egyesülete. Önálló jogi személy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, a Romániai Magyar Zenetársaság, a Romániai Magyar Pen Club, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság - gyakorlatilag tehát készen áll a romániai magyarságot átfogó kulturális intézményrendszer. - Az országos hatósugarú intézmények létrehozása nem egy elit szlogenje, mint egyesek állítják, hanem egy nemzeti közösség önkormányzatra való felkészülésének stratégiája. Ez nem jelenti az alternatív intézmények létrehozásának ellehetetlenítését. /Kötő József: Civil társadalmunk és intézményrendszere építésének dilemmája. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 14, 21./

1996. augusztus 26.

Illyefalván tavasszal szórványkutatási tanácskozást tartottak. A tanácskozáson elhangzottak Bodó Barna szerkesztésében megjelentek Jelen és jövő a szórványkutatásban címmel. A Szabadság részleteket közöl a tanácskozás anyagából, a szórványok kialakulásáról szóló részből, amely visszapillant a magyar történelmi múltra. Az erdélyi magyarság első nagy pusztulását az 1241-es tatárjárás okozta, majd a pestis. A XIV. században kezdtek nagy tömegben betelepedni a románok. II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata idején, 1657 és 1661 között török és tatár hadak egész összefüggő területeken kipusztították a magyarságot. A Horea-felkelés Hunyad, Alsó-Fehér, Torda és Kolozs megyére terjedt ki, a jelszó sok helyütt a magyarok likvidálása volt. Horea emberei 173 magyar falut pusztítottak el, elpusztult Zaránd megye magyarságának jó része, Zalatna vidékének, Ribice, Abrudbánya, Verespatak vidékének magyarsága. Az 1848-as szabadságharc idején egész vidékek magyarságát ölték meg. 1848 október 17-én kezdődött Alsó-Fehér megyében a támadás a magyar települések ellen, azután következett Aranyosszék, Zaránd megye, Kolozs és Torda megye. Egyedül Zalatnán 700 magyart öltek meg a román népfelkelők, november végén Zentelkét és Kalotaszentkirályt égették fel. 1849. januárjában Nagyenyeden legkevesebb 600 magyart öltek meg az Axente és Prodan vezette román csapatok. Nagyenyed majdnem teljesen leégett. A szabadságharc idején mintegy 9-10 ezer magyart öltek meg román csapatok. A magyar hatóságok megkezdték az emberöléssel, gyújtogatással gyanúsított románok összeszedését, bírósági ítéletekkel vagy anélkül mintegy 4500 román vesztette életét. - Trianon után hatalmas tömegek kivándoroltak, ugyanez történt a második világháború után is. /Szabadság (Kolozsvár), aug. 26./ Szórványtanácskozás Sepsiillyefalván márc. 22-24-én: 470. sz. jegyzet.

1996. augusztus 9.

1996. augusztus 21.

1996. augusztus 26.

1996. szeptember 25.

A Romániai Bálint Társaság szept. 21-22-e között Sepsiillyefalván rendezte meg IV. Országos Találkozóját. A társaság tagjai 17 megyében élnek, azonban most csak nyolc megyéből jöttek össze a rendezvényre. A találkozó egyben tisztújító közgyűlés volt, újraválasztották elnöknek dr. Veress Albert orvost és dr. Veress Évát titkárnak. /Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 25./

1996. október 4.

Egyre több magyar gyermek jár román iskolába: amíg az 1992/93-as tanévben 57 ezer magyar gyermek járt román osztályokba, egy esztendő múlva a számuk már 64 648 volt. Különösen nehéz a szórvány helyzete. A Balázsfalvához tartozó Tür faluban 25 magyar gyermekből mindössze négye járnak anyanyelvű iskolába. Barabás István felteszi a kérdést, mit tesz a Szórványtanács? Mit tesz a Diaszpóra, a Bartók Béla, a Julianus, a Domokos Pál Péter Alapítvány és a sok egyéb alapítvány, amely a szórványmagyarság megmaradásáért harcol? Barabás szerint a válasz: tanácskoznak, konferenciákat, szimpóziumokat szerveznek, tudományosan fölmérik a szórvány helyzetét, és minden marad úgy, ahogy volt. A cikkíró felidéz néhány tanácskozást. 1994. jan. 22-23-án Nagyenyeden az RMDSZ Oktatásügyi Főosztálya megbeszélésének egyik napirendi pontja volt: "konkrét tervek kidolgozása a szórványkérdés megoldására". 1994 novemberében tisztújító közgyűlést tartott a Temes megyei RMDSZ. Oktatási bizottsága közölte: a megye magyar gyermekeinek csak 30 %-a tanul anyanyelvén, a 40 óvónőből 27 képesítetlen. A szórványtanács 1995. febr. 10-én rendezett tanácskozást Nagyenyeden, ahol Vetési László ismertette - ugyanúgy, mint egy évvel azelőtt - a szórványok helyzetét. Csávossy György A magyarságtudat a szórványban című előadásában kifejtette: "Ölbetett kezekkel a pusztulás vár ránk." Ekkor született meg az elhatározás a szórványtanács felállításáról, amely feltérképezi a tennivalókat. 1995. márc. 2-án Szórványgondok címmel nyilatkozatot közöltek a Romániai Magyar Szóban: "Erdély nagy részében kiszorulóban van a magyar nyelv", "csángósodásunk megállítása egyike legsürgősebb feladatainknak". "Egy olyan koordináló szervre is nagy szükség van, amely képes összehangolni az önkéntes, apostoli munkát a tudatos lélekmentéssel...". 1995. ápr. 1-jén újabb fórum volt, a Temes megyei RMDSZ tanácskozást szervezett Anyanyelvű oktatás a szórványban címmel. Közben tovább csökkent a magyar iskolát választó magyar tanulók száma. Alig egy héttel Temesvár után Kolozsváron összegyűltek a szórványszakértők, Bodó Barna ismertette a célkitűzéseket, Vetési László a szórványsorsról tartott előadást. 1995. aug. 29-én újra összeült a Szórványtanács. 1996. márc. 22-én Illyefalván, egy hét múlva Segesváron tanácskoztak. A tanácskozásokon ugyanazt állapítják meg, mint amit a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége minden évi konferenciáján bejelent, és amit az 1994-ben összeállított /és azóta végleg elfektetett/ A megmaradás esélye című helyzetfelmérés /Nagy F. István és Balla Júlia munkája/ kimondott: "A teljes felszámolás veszélye fenyegeti a szórványmagyarság magyar iskolahálózatát" és ezt számadatokkal igazolta. /Barabás István: "A cselekvés órája" egyre késik. A szórványmagyarság iskoláiban. = A Hét (Bukarest), okt. 4./

1996. október 17.

Az 1989-es fordulat után először sikerült szakmai tanácskozást tartania az egyházi lapok és a világi lapok egyházi rovata szerkesztőinek. A találkozót a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete okt. 14-15-én tartotta Illyefalván, azzal a céllal, hogy ismerkedési lehetőséget teremtsen a világi és egyházi lapok képviselői között, valamint, hogy hozzájáruljon az egyházi sajtó népszerűbbé válásához, szakmai szintjének emeléséhez. Cseke Péter, Kötő József és Borbély Imre vitaindító előadása után kezdődött a megbeszélés. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./ Mintegy húsz szerkesztőség küldte el munkatársait, továbbá a marosvásárhelyi és a kolozsvári rádió, a székelyudvarhelyi Anti-Beta tévéstúdió. Kötő József Sajtó és nyilvánosság az egyházban címmel tartott előadást. Borbély Imre a korszerű nemzeteszményről értekezett. /Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 17./

1996. december 2.

A romániai magyar alapítványok Illyefalván tartották meg nyolcadik tanácskozásukat /nov. 28-30/, ezen nyolcvan alapítvány képviselői vettek részt. A romániai alapítványok nem tudnak egy lépést sem tenni táplálójuk, az Illyés Közalapítvány nélkül, ez derült ki a beszámolókból. Megint nem sikerült megalapítani információs központjukat. A romániai alkuratóriumi beszámolóban elhangzott, hogy az 1996. évi kétszázmillió forintos összeg 481 pályázó között oszlott meg /a benyújtott 780 pályázatból ennyit fogadtak el és 37-et elnapoltak/. Elhatározták, hogy oktatásfejlesztésre, az Iskolaalapítványra pénzalapot különítenek el. Arról, hogy szükség van-e az alapítványokat tömörítő szervezetre, a résztvevők többórás vitát folytattak, de döntés nem született. A tanácskozáson Hajduk Márta az Új Kézfogás Közalapítvány kis- és középvállalkozások számára létrehozott támogatási rendszeréről adott tájékoztatást. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 2., Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./ Az újságban elírás az, hogy kétmilliót osztottak szét, helyesen közel kétszázmilliót /pontosabban 195 milliót/.

1996. december folyamán

Nyolcadik alkalommal gyűltek össze Illyefalván a romániai magyar alapítványok küldöttei nov. 28-30-án. A források kiapadóban vannak, állapították meg. Szóba jöttek a PHARE, a Soros és egyéb alapítványok, ahova szintén lehet pályázatokat benyújtani. Felmerült az információhiány gondja. A megjelentek egyetértettek azzal, hogy a jövőben szakosodni kell, hogy a problémákat szakterületenként átfogóbban lehessen megbeszélni. /Besztercei Híradó (Beszterce), dec./

1998. január 24.

Sepsiillyefalva református lelkészét, Kató Bélát román nyelven írt névtelen levélben halállal fenyegették meg. Nem ez az első eset, hogy a népszerű papot , a LAM, a KIDA Alapítványok megszervezőjét megfenyegetik. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24-25./

1998. március 5.

Az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület /EMKE/ hatvanoldalas füzetet adott ki az 1998-as rendezvényekről. A jegyzékben a regionális vagy országos hatósugarú programok szerepelnek. Ebben és a következő évben a kulturális élet a magyar szabadságharc százötven éves évfordulója körül pezsdül, írta Sylvester Lajos. Márciusban például Csernátonban Bod Péter Napok lesznek, Illyefalván felavatják Jókai szobrát. Sokminden kimaradt az eseménynaptárból, például az, hogy márc. 14-én Gelencén a 145. Székely Határőr Gyalogezred hagyományőrző csapata díszszemlét tart, majd felavatják az 1848-as szabadságharc és a két világháború áldozatainak emlékművét. Sok helyen azonban még mindig nincs egy kopjafa, egy kőtömb vagy emlékjel, ahová elhelyezhessék a megemlékezés koszorúit. /Sylvester Lajos: Eseménynaptár. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 5/

1998. március 13.

A márc. 15-i emlékezések központi ünnepsége Csíkszeredán lesz. Igen gazdag a sepsiszentgyörgyi, Kovászna megyei program. Itt már márc. 12-én ünnepi istentiszteletet hirdettek, kórushangversenyt szerveztek, márc. 13-a pedig a koszorúzások napja: délelőtt a Gábor Áron emléktáblánál - amely azon az épületen áll, amelyben annakidején az öntőmester biztosította a forradalmi hadsereget arról, hogy "Lesz ágyú!" (és amely ma az RMDSZ helyi szervezetének is otthont ad) - kezdődött a program, majd sorra következtek a forradalom székely mártírjainak, hőseinek emlékhelyei. A közeli Illyefalván márc. 14-én Jókai-szobrot lepleznek le, itt szintén beszédet mond Markó Béla, márc. 15-én pedig Sepsiszentgyörgy központi parkjában, a központi színpadon és más helyszíneken is sor kerül számos ünnepi eseményre. Kézdivásárhelyen a leglátványosabbnak a márc. 15-i hagyományos lovasfelvonulás ígérkezik, amelyen részt vesznek a budapesti és kézdiszéki hagyományőrző társaságok is. Marosvásárhelyen, a megyeszékhelyen, továbbá Segesváron, Szovátán, Marosludason, Régenben, Erdőszentgyörgyön, Marosszentkirályon, Csáváson, Marosszentannán, Dicsőszentmártonban, Radnóton és Nyárádszeredán lesznek évfordulós rendezvények. Nagyváradon Rulikowski Kázmér, a 48-as lengyel hős emléktáblájának avatására várja a bukaresti lengyel nagykövetet valamint Bitay Károly kolozsvári magyar főkonzult Tőkés László püspök, tiszteletbeli RMDSZ elnök és a helyi RMDSZ-vezetés. A partiumi városban, mint számos más településen, megkoszorúzzák Petőfi Sándor és Nicolae Balcescu, a 48-as román forradalmár emléktábláját. Szatmárnémetiben márc. 14-én az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Kölcsey Kör, a Szent István Kör és a megyei RMDSZ szervezésében kárpát-medencei történelmi szimpózium kezdődik az 1848-as forradalomról erdélyi, kárpátaljai, magyarországi, felvidéki történészek közreműködésével. Szatmárnémetitől Bukarestig gyakorlatilag minden erdélyi és romániai településen, ahol magyar közösség él, ünnepélyesen emlékeznek meg ezen a hétvégén a márciusi évfordulóról. /MTI/

lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 211-226