udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 3701 találat lapozás: 1-30 ... 1531-1560 | 1561-1590 | 1591-1620 ... 3691-3701

Helymutató: Sepsiszentgyörgy

1999. augusztus 4.

Aug. 4-én Erdőfülén bemutatták Hermann Lászlóné Szűcs Rozália történelemtanárnő munkáját, aki megírta a falu krónikáját /Hermann Rozália: Erdőfüle/ Cserey Zoltán, a Székely Nemzeti Múzeum /Sepsiszentgyörgy/ igazgatója a könyv ismertetésekor kifejtette, ez a munka is megerősít abban, hogy "értékeket teremtettünk Európa ezen részén.". Ugyanezen a napon nyílt meg Hermann Gyula /Székelykeresztúr/ festőművész kiállítása is. /(Kisgyörgy) [Kisgyörgy Zoltán]: Könyvbemutató és kiállítás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 7./

1999. augusztus 4.

Aug. 4-én Erdőfülén bemutatták Hermann Lászlóné Szűcs Rozália történelemtanárnő munkáját, aki megírta a falu krónikáját /Hermann Rozália: Erdőfüle/ Cserey Zoltán, a Székely Nemzeti Múzeum /Sepsiszentgyörgy/ igazgatója a könyv ismertetésekor kifejtette, ez a munka is megerősít abban, hogy "értékeket teremtettünk Európa ezen részén.". Ugyanezen a napon nyílt meg Hermann Gyula /Székelykeresztúr/ festőművész kiállítása is. /(Kisgyörgy) [Kisgyörgy Zoltán]: Könyvbemutató és kiállítás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 7./

1999. augusztus 11.

Jászberényben megrendezték a IX. Csángó Fesztivált, idén kiszélesítve a kört, az európai kisebbségek folklórfesztiválja zajlott. Ezen a fesztiválon szervezték meg a csángó konferenciát, melyen kiemelt helyet kapott a kolozsvári Magyar Tanszék és a Kriza János Néprajzi Társaság által 1991-1998 között végzett kutatás ismertetése: Jelenkutatás a moldvai csángó falvakban. A Csángósors /Budapest/ a Magyarságkutatás Könyvtára sorozat XXIII. köteteként jelent meg, szerkesztette Pozsony Ferenc, a kolozsvári tanszék tanára. A könyvben publikáló, önmagukat "kolozsvári iskolaként" meghatározó fiatalok következtetései a liberális eszmerendszerbe ágyazottak. Az egyik tanulmány szerzője a csángókra vonatkozó népszámlálási adatokat reális tényként kezelte, holott az durva manipuláció eredménye. Előfordult, hogy többezres székelyes csángó településeken a népszámlálás szerint egyetlen magyar sem él. A kötet néhány írásának következtetése egybeesik a csángók létét tagadó Martinas könyvével. /Sylvester Lajos: Európai kisebbségek Jászberényben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 11./

1999. augusztus 11.

Jászberényben megrendezték a IX. Csángó Fesztivált, idén kiszélesítve a kört, az európai kisebbségek folklórfesztiválja zajlott. Ezen a fesztiválon szervezték meg a csángó konferenciát, melyen kiemelt helyet kapott a kolozsvári Magyar Tanszék és a Kriza János Néprajzi Társaság által 1991-1998 között végzett kutatás ismertetése: Jelenkutatás a moldvai csángó falvakban. A Csángósors /Budapest/ a Magyarságkutatás Könyvtára sorozat XXIII. köteteként jelent meg, szerkesztette Pozsony Ferenc, a kolozsvári tanszék tanára. A könyvben publikáló, önmagukat "kolozsvári iskolaként" meghatározó fiatalok következtetései a liberális eszmerendszerbe ágyazottak. Az egyik tanulmány szerzője a csángókra vonatkozó népszámlálási adatokat reális tényként kezelte, holott az durva manipuláció eredménye. Előfordult, hogy többezres székelyes csángó településeken a népszámlálás szerint egyetlen magyar sem él. A kötet néhány írásának következtetése egybeesik a csángók létét tagadó Martinas könyvével. /Sylvester Lajos: Európai kisebbségek Jászberényben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 11./

1999. augusztus 11.

Aug. 11-én Székelyudvarhelyen bemutatták a Kristó György szerkesztésében megjelent Kuláksors /Státus Kiadó, Csíkszereda, 1999 - Szemtanú Könyvek sorozat/ című kötetet. A Hargita Népe pályázatot írt ki, hogy a kulákbélyeg viselői elmondhassák kálváriájukat. Ennek eredménye ez a könyv. A Hargita Népének ez a második ilyen vállalkozása, melyből könyv született, az első a Fogságom története volt. Birtók József, a Státus Kiadó igazgatója kifejtette: érdemes volt kiadni ezeket a vallomásokat. /Könyvbemutató Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 13./ A könyv kapcsán az döbbentette meg Fodor Sándort, "hogyan felejthettük el mindezt?". Egyre gyakrabban hallhatók olyan hangok, amelyek visszasírják a diktatúra évtizedeit. /Fodor Sándor: A kurta emlékezetről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 18. - Figyeljünk oda rovat/

1999. augusztus 11.

Aug. 11-én Székelyudvarhelyen bemutatták a Kristó György szerkesztésében megjelent Kuláksors /Státus Kiadó, Csíkszereda, 1999 - Szemtanú Könyvek sorozat/ című kötetet. A Hargita Népe pályázatot írt ki, hogy a kulákbélyeg viselői elmondhassák kálváriájukat. Ennek eredménye ez a könyv. A Hargita Népének ez a második ilyen vállalkozása, melyből könyv született, az első a Fogságom története volt. Birtók József, a Státus Kiadó igazgatója kifejtette: érdemes volt kiadni ezeket a vallomásokat. /Könyvbemutató Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 13./ A könyv kapcsán az döbbentette meg Fodor Sándort, "hogyan felejthettük el mindezt?". Egyre gyakrabban hallhatók olyan hangok, amelyek visszasírják a diktatúra évtizedeit. /Fodor Sándor: A kurta emlékezetről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 18. - Figyeljünk oda rovat/

1999. augusztus 13.

Kisbaconban a Benedek Elek-emlékház mára magánmúzeummá vált. Benedek Elek dédunokája, Réka és férje, Szabó István felmondták a szerződést a Székely Nemzeti Múzeummal /Sepsiszentgyörgy/, így lett a házból magánmúzeum. Szabó István Magyarországról telepedett le ide, feleségül vette Rékát. Rendbe hozták az épületet és reménykednek benne, hogy sikerül a magánmúzeum fenntartása. /Kisbaconi anabázis. = Brassói Lapok (Brassó), aug. 13./

1999. augusztus 13.

Kisbaconban a Benedek Elek-emlékház mára magánmúzeummá vált. Benedek Elek dédunokája, Réka és férje, Szabó István felmondták a szerződést a Székely Nemzeti Múzeummal /Sepsiszentgyörgy/, így lett a házból magánmúzeum. Szabó István Magyarországról telepedett le ide, feleségül vette Rékát. Rendbe hozták az épületet és reménykednek benne, hogy sikerül a magánmúzeum fenntartása. /Kisbaconi anabázis. = Brassói Lapok (Brassó), aug. 13./

1999. augusztus 20.

A Háromszék aug. 20-i számának címlapján a Szent Korona színes fényképe látható. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 20./

1999. augusztus 20.

A Háromszék aug. 20-i számának címlapján a Szent Korona színes fényképe látható. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 20./

1999. augusztus 25.

A Brassói Magyar Evangélikus Egyházmegye esperesének, Adorjáni Dezsőnek a meghívására Sepsiszentgyörgyre érkezett a bajorországi Rückheim lutheránus esperese mintegy félszáz személy kíséretében, egyházmegyei testvérkapcsolat felvétele ügyében. /Egyházmegyei testvérkapcsolat. Főtisztelendő Mózes Árpád Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./

1999. augusztus 25.

A Brassói Magyar Evangélikus Egyházmegye esperesének, Adorjáni Dezsőnek a meghívására Sepsiszentgyörgyre érkezett a bajorországi Rückheim lutheránus esperese mintegy félszáz személy kíséretében, egyházmegyei testvérkapcsolat felvétele ügyében. /Egyházmegyei testvérkapcsolat. Főtisztelendő Mózes Árpád Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./

1999. augusztus 28.

Az új oktatási törvény fordítását közölte a Romániai Magyar Szó júl. 8-i száma, eszerint a 8. szakasz értelmében minden helységben működtetnek román vagy adott esetben kisebbségi tannyelvű osztályokat. Ezt az RMDSZ Operatív Tanácsának közleménye is a pozitívumok között említette. Valójában a törvény szövegében a vagy helyett és szerepel, tehát továbbra is kötelező minden helységben román osztályokat indítani, mellettük lehetnek anyanyelvű osztályok is. /Borbély Zsolt Attila: Sajtóhiba? = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), aug. 28. - Erdélyi krónikás rovat/

1999. augusztus 28.

Az új oktatási törvény fordítását közölte a Romániai Magyar Szó júl. 8-i száma, eszerint a 8. szakasz értelmében minden helységben működtetnek román vagy adott esetben kisebbségi tannyelvű osztályokat. Ezt az RMDSZ Operatív Tanácsának közleménye is a pozitívumok között említette. Valójában a törvény szövegében a vagy helyett és szerepel, tehát továbbra is kötelező minden helységben román osztályokat indítani, mellettük lehetnek anyanyelvű osztályok is. /Borbély Zsolt Attila: Sajtóhiba? = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), aug. 28. - Erdélyi krónikás rovat/

1999. augusztus 28.

Constantin Daicoviciu, a kolozsvári egyetem rektora, a kolozsvári Történeti Intézet igazgatója 1973 májusában halt meg. A halála előtti hónapban összehivatta a tudományos munkatársakat és kifejtette, hogy a dákoromán elmélet nem megalapozott. Nem fogadta el Ion Nesztor történész kollégájának állítását, hogy a dridu műveltség azonos az ősrománok műveltségével. A dridu műveltségnek ugyanis a későbbi fejlődési szakasza van Romániában, a korai szakasza Bulgáriában. Aki tehát elfogadja, hogy a dridu műveltség az ősromán, annak azt is el kell fogadnia, hogy a románok délről észak felé vándoroltak. A jelen levő román történészek óriási felhördüléssel fogadták Daicoviciu bejelentését, emlékezett vissza az akkori megbeszélésre dr. Ferenczi István régész, hozzátéve: fel kellene kutatni Daicoviciu akkori nyilatkozatát, végrendeletét. /Constantin Daicoviciu politikai-történettudományi végrendelete. = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./

1999. augusztus 28.

Constantin Daicoviciu, a kolozsvári egyetem rektora, a kolozsvári Történeti Intézet igazgatója 1973 májusában halt meg. A halála előtti hónapban összehivatta a tudományos munkatársakat és kifejtette, hogy a dákoromán elmélet nem megalapozott. Nem fogadta el Ion Nesztor történész kollégájának állítását, hogy a dridu műveltség azonos az ősrománok műveltségével. A dridu műveltségnek ugyanis a későbbi fejlődési szakasza van Romániában, a korai szakasza Bulgáriában. Aki tehát elfogadja, hogy a dridu műveltség az ősromán, annak azt is el kell fogadnia, hogy a románok délről észak felé vándoroltak. A jelen levő román történészek óriási felhördüléssel fogadták Daicoviciu bejelentését, emlékezett vissza az akkori megbeszélésre dr. Ferenczi István régész, hozzátéve: fel kellene kutatni Daicoviciu akkori nyilatkozatát, végrendeletét. /Constantin Daicoviciu politikai-történettudományi végrendelete. = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./

1999. augusztus 28.

A második világháború Úz-völgyi csatájára emlékezők ismét összegyűltek a hősi halottak temetőjében. Sylvester Lajos találóan írhatta, hogy vesztes csaták győzedelmes serege gyűlt össze. Győzedelmes, mert legyőzték a félelmet, hagyományt teremtettek: "a hősi halottak leszármazottai mellett az egész Kárpát-medencéből erre sereglenek az emberek minden évben, emlékművel, filmmel, könyvvel, könnyel, emelkedett hangú bibliás, zsoltáros ünnepi beszédekkel hódolt a szülőföld egykori védelmezői emlékének, s hadtudományi munkákkal a nemzetközi köztudatba is beépíti az úzi s az egész Kárpát-karéj háborús eseményeit." /Sylvester Lajos: Fénynyaláb a völgy fölött. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./ Sylvester Lajos könyve állított emléket ennek az emlékezésnek, továbbá az Úz-völgyi csatának: Úz-völgyi hegyomlás /H-Press Kft, Sepsiszentgyörgy, 1996/

1999. augusztus 28.

A második világháború Úz-völgyi csatájára emlékezők ismét összegyűltek a hősi halottak temetőjében. Sylvester Lajos találóan írhatta, hogy vesztes csaták győzedelmes serege gyűlt össze. Győzedelmes, mert legyőzték a félelmet, hagyományt teremtettek: "a hősi halottak leszármazottai mellett az egész Kárpát-medencéből erre sereglenek az emberek minden évben, emlékművel, filmmel, könyvvel, könnyel, emelkedett hangú bibliás, zsoltáros ünnepi beszédekkel hódolt a szülőföld egykori védelmezői emlékének, s hadtudományi munkákkal a nemzetközi köztudatba is beépíti az úzi s az egész Kárpát-karéj háborús eseményeit." /Sylvester Lajos: Fénynyaláb a völgy fölött. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./ Sylvester Lajos könyve állított emléket ennek az emlékezésnek, továbbá az Úz-völgyi csatának: Úz-völgyi hegyomlás /H-Press Kft, Sepsiszentgyörgy, 1996/

1999. augusztus 28.

Árkoson sepsiszentgyörgyi és brassói magyar ajkú örmények találkoztak azzal a mintegy harminc magyarországi (és más országbeli) magyar-örménnyel, akik hétnapos kirándulásuk során bejárták Erdély nevezetes történelmi helyeit, elsősorban az örmény emlékeket. Koszorúztak Aradon Kiss Ernő és Lázár Vilmos vértanúk emlékművénél, majd Bethlen Gábor szülőháza következett Marosillyén, további útjuk: Vajdahunyad, Gyulafehérvár, Nagyszeben, Fogarasi-havasok, Brassó, Prázsmár, Illyefalva. A következőkben Háromszék nevezetesebb helyeit látogatják meg. Árkoson a magyarországi csoport vezetője, dr. Issekutz Sarolta, az Erdélyi Gyökerek elnöknője elmondta, hogy látogatásuk célja az örmény-magyar, magyar-örmény hagyatékok, a tárgyi emlékek, fényképek összegyűjtése. /Puskás Attila: Magyar ajkú örmények találkozója Árkoson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./

1999. augusztus 28.

Árkoson sepsiszentgyörgyi és brassói magyar ajkú örmények találkoztak azzal a mintegy harminc magyarországi (és más országbeli) magyar-örménnyel, akik hétnapos kirándulásuk során bejárták Erdély nevezetes történelmi helyeit, elsősorban az örmény emlékeket. Koszorúztak Aradon Kiss Ernő és Lázár Vilmos vértanúk emlékművénél, majd Bethlen Gábor szülőháza következett Marosillyén, további útjuk: Vajdahunyad, Gyulafehérvár, Nagyszeben, Fogarasi-havasok, Brassó, Prázsmár, Illyefalva. A következőkben Háromszék nevezetesebb helyeit látogatják meg. Árkoson a magyarországi csoport vezetője, dr. Issekutz Sarolta, az Erdélyi Gyökerek elnöknője elmondta, hogy látogatásuk célja az örmény-magyar, magyar-örmény hagyatékok, a tárgyi emlékek, fényképek összegyűjtése. /Puskás Attila: Magyar ajkú örmények találkozója Árkoson. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./

1999. augusztus 31.

Bár huszonöt településen vannak tagjai a Moldvai Csángó-magyarok Szövetségének, alig fél tucat faluból érkeztek résztvevők aug. 29-én, vasárnap Bákóban tartott szövetségi közgyűlésre, ami így nem lett több választmányi gyűlésnél. A jelenlévők többsége szervezeti tisztségviselő vagy a szövetség helyi közösségeinek vezetője. Sokadszor és mindig ugyanazok az arcok, ugyanazok a lelkes, de időnként elcsüggedő, sértődékeny, fáradt emberek, többségükben túl az ötvenen vagy annak határán. Az a néhány fiatal, aki tenne, tervezgetne a szervezet körül és annak életében, még bátortalan, nincs meg a kellő képzettsége. A frissen megválasztott szövetségi elnök, a klézsei Csicsó Antal jellemezte úgy a csángóüggyel törődők táborát, hogy abban helye van (lenne) a szívvel, valamint az ésszel közelítőknek is, a tapasztalt, idősebb és lelkes fiatal nemzedéknek is, csakhogy a kerék előre forogjon. Idén február óta nem találkoztak ügyeik megbeszélése végett a klézsei, pusztinai, lészpedi közösségi szervezők - csak ebben a három faluban van helyi szervezete a szövetségnek, máshol elszórtan jegyeznek összesen 180 tagot -, akiknek munkájában igen fontos mozgatóerő a gyimesfelsőloki iskolapélda, személyesen Deáky András igazgató állandó jelenléte a csángószövetség találkozóin. Moldvában egyedül Klézsén indult kezdeményezés az anyanyelv oktatására, de mindeddig eredmény nélkül. A gyűlésen Sánta Attila Kötő József államtitkár tanácsosaként képviselte az oktatási minisztérium kisebbségi oktatásért felelő osztályát, aki az ügyben azt nyilatkozta, csak abban az esetben tud a tárca és annak kisebbségi osztálya tenni a klézseiekért, ha a kérvényezők betartanak minden törvényes lépést, határidőt, és egyik beadványtól a másikig nem csökken a felére, utóbb negyedére az igénylők száma. Duma András, a klézsei magyar oktatás ügyintézője nem értett egyet azzal, hogy a szülőket lehetne vádolni a szabályos eljárás be nem tartásáért. - Ne kérje tőlem számon senki - szögezi le Duma András -, hogy meggyőzzem a szülőket arról, annyi megfélemlítés után ötödször és hatodszor is nyújtsák be kéréseiket, hol ez, hol az hiányzik a kérésekből, vagy éppen nem iktatják azokat, és nyomtalanul eltűnnek. Nem sikerült pontos és tiszta képet kapni arról, mi történt a hazai kezdeményezésekkel, a csíkszeredai és más erdélyi városokban indított, de mára már megbukott csángóoktatással, kik foglalkoznak a moldvai magyarok számára anyaországi egyetemeken, főiskolákon felajánlott helyek elfogadásával, arra sem kaptak választ, hogy igaz-e az a közgyűlésen elhangzott állítás, miszerint az RMDSZ nem támogatja a csángó diákok Magyarországon való tanulását, mert eddigi tapasztalat szerint igen nagy a lemorzsolódás, így azt javasolja, inkább tanuljanak itthon, hazai egyetemeken. A gyűlésre a meghívásnak egyetlen RMDSZ-tisztségviselő sem tett eleget. Csicsó Antal keserűen jegyezte meg, az RMDSZ csúcsvezetése 1995-től nem képviseltette magát a csángószövetség közgyűlésein. Nyisztor Tinka felvetette, szükség lenne egy saját erőből megszervezett népszámlálásra. Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság tagja támogatásával nyújtottak már be erre vonatkozó pályázatot, amit elutasítottak, pénz nélkül pedig még néhány falura méretezett mintán sem lehet ekkora munkát elvégezni. - Közel 100 olyan szervezetről tudnak, melyek foglalkoznak csángóüggyel, de közülük csak nyolccal van kapcsolatuk, a többivel éles versenyben vannak a pénzekért. A pénzügyi beszámolóban elhangzott, a szövetség egyetlen állandó támogatója az RMDSZ, irodafenntartásra 150 dollárnak megfelelő összeget és két igen alacsony fizetést utal át a csángószervezetnek. Havonta legkevesebb 1,5 millió lejjel rúgnak többre a folyó költségek, ez csak növeli a 22 millió lejnyi adósságot. A jelenlegi vezetés a három évvel ezelőtti elnökséget hibáztatja azért, mert nem volt naprakész könyvelés, kilenc évre visszamenőleg kellett elkészíteni az elszámolást, ami több mint ezer dollárba és közel ötmillió lejbe került. A szövetség eredménynek tartja, hogy a Bákóba költözött székház rendelkezik számítógéppel, telefonnal, faxszal, naponta bárhonnan hívható, információ kérhető vagy továbbítható. A tagok közül többen nehezményezték, hogy a szövetség kapcsolatot tart az egész világgal, csak éppen a környező falvakbeli csángósággal nincs állandó kapcsolatban. A tagdíj kérdésében annyit döntöttek, pénz hiányában egyelőre csak ideiglenes igazolványokat készítenek, azzal keresik fel a tagokat. A Moldvai Csángó-magyarok Szövetsége az önrendelkezés megvalósítását programjának tartja, miként azt is, hogy a magyar kormánnyal és a Magyarok Világszövetségével való kapcsolatban a moldvai csángó-magyarok törvényes képviseletére tart igényt. Ezt az újonnan megválasztott elnökség (Csicsó Antal elnök, Róka Szilvia ügyvezető elnök, az oktatási, művelődési, gazdasági, szociális és pénzügyi felelősök) is magáévá teszi. A szövetség legfontosabb idei tevékenységi tervei közé sorolta három területi RMDSZ-szervezet megalakítását Bákó, Suceava és Karácsonkő (Piatra Neamþ) központtal, valamint a csángószövetségnek mint RMDSZ-platformnak a besorolását. A közgyűlés tiszteletbeli szövetségi elnököt is választott Nyisztor Tinka személyében, aki mintegy a szervezet utazó nagyköveteként képviselheti a moldvai csángó-magyarok ügyét, elsősorban oktatási ügyekben. /Fekete Réka: Moldvai Csángó-magyarok bákói találkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 31./

1999. augusztus 31.

Bár huszonöt településen vannak tagjai a Moldvai Csángó-magyarok Szövetségének, alig fél tucat faluból érkeztek résztvevők aug. 29-én, vasárnap Bákóban tartott szövetségi közgyűlésre, ami így nem lett több választmányi gyűlésnél. A jelenlévők többsége szervezeti tisztségviselő vagy a szövetség helyi közösségeinek vezetője. Sokadszor és mindig ugyanazok az arcok, ugyanazok a lelkes, de időnként elcsüggedő, sértődékeny, fáradt emberek, többségükben túl az ötvenen vagy annak határán. Az a néhány fiatal, aki tenne, tervezgetne a szervezet körül és annak életében, még bátortalan, nincs meg a kellő képzettsége. A frissen megválasztott szövetségi elnök, a klézsei Csicsó Antal jellemezte úgy a csángóüggyel törődők táborát, hogy abban helye van (lenne) a szívvel, valamint az ésszel közelítőknek is, a tapasztalt, idősebb és lelkes fiatal nemzedéknek is, csakhogy a kerék előre forogjon. Idén február óta nem találkoztak ügyeik megbeszélése végett a klézsei, pusztinai, lészpedi közösségi szervezők - csak ebben a három faluban van helyi szervezete a szövetségnek, máshol elszórtan jegyeznek összesen 180 tagot -, akiknek munkájában igen fontos mozgatóerő a gyimesfelsőloki iskolapélda, személyesen Deáky András igazgató állandó jelenléte a csángószövetség találkozóin. Moldvában egyedül Klézsén indult kezdeményezés az anyanyelv oktatására, de mindeddig eredmény nélkül. A gyűlésen Sánta Attila Kötő József államtitkár tanácsosaként képviselte az oktatási minisztérium kisebbségi oktatásért felelő osztályát, aki az ügyben azt nyilatkozta, csak abban az esetben tud a tárca és annak kisebbségi osztálya tenni a klézseiekért, ha a kérvényezők betartanak minden törvényes lépést, határidőt, és egyik beadványtól a másikig nem csökken a felére, utóbb negyedére az igénylők száma. Duma András, a klézsei magyar oktatás ügyintézője nem értett egyet azzal, hogy a szülőket lehetne vádolni a szabályos eljárás be nem tartásáért. - Ne kérje tőlem számon senki - szögezi le Duma András -, hogy meggyőzzem a szülőket arról, annyi megfélemlítés után ötödször és hatodszor is nyújtsák be kéréseiket, hol ez, hol az hiányzik a kérésekből, vagy éppen nem iktatják azokat, és nyomtalanul eltűnnek. Nem sikerült pontos és tiszta képet kapni arról, mi történt a hazai kezdeményezésekkel, a csíkszeredai és más erdélyi városokban indított, de mára már megbukott csángóoktatással, kik foglalkoznak a moldvai magyarok számára anyaországi egyetemeken, főiskolákon felajánlott helyek elfogadásával, arra sem kaptak választ, hogy igaz-e az a közgyűlésen elhangzott állítás, miszerint az RMDSZ nem támogatja a csángó diákok Magyarországon való tanulását, mert eddigi tapasztalat szerint igen nagy a lemorzsolódás, így azt javasolja, inkább tanuljanak itthon, hazai egyetemeken. A gyűlésre a meghívásnak egyetlen RMDSZ-tisztségviselő sem tett eleget. Csicsó Antal keserűen jegyezte meg, az RMDSZ csúcsvezetése 1995-től nem képviseltette magát a csángószövetség közgyűlésein. Nyisztor Tinka felvetette, szükség lenne egy saját erőből megszervezett népszámlálásra. Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság tagja támogatásával nyújtottak már be erre vonatkozó pályázatot, amit elutasítottak, pénz nélkül pedig még néhány falura méretezett mintán sem lehet ekkora munkát elvégezni. - Közel 100 olyan szervezetről tudnak, melyek foglalkoznak csángóüggyel, de közülük csak nyolccal van kapcsolatuk, a többivel éles versenyben vannak a pénzekért. A pénzügyi beszámolóban elhangzott, a szövetség egyetlen állandó támogatója az RMDSZ, irodafenntartásra 150 dollárnak megfelelő összeget és két igen alacsony fizetést utal át a csángószervezetnek. Havonta legkevesebb 1,5 millió lejjel rúgnak többre a folyó költségek, ez csak növeli a 22 millió lejnyi adósságot. A jelenlegi vezetés a három évvel ezelőtti elnökséget hibáztatja azért, mert nem volt naprakész könyvelés, kilenc évre visszamenőleg kellett elkészíteni az elszámolást, ami több mint ezer dollárba és közel ötmillió lejbe került. A szövetség eredménynek tartja, hogy a Bákóba költözött székház rendelkezik számítógéppel, telefonnal, faxszal, naponta bárhonnan hívható, információ kérhető vagy továbbítható. A tagok közül többen nehezményezték, hogy a szövetség kapcsolatot tart az egész világgal, csak éppen a környező falvakbeli csángósággal nincs állandó kapcsolatban. A tagdíj kérdésében annyit döntöttek, pénz hiányában egyelőre csak ideiglenes igazolványokat készítenek, azzal keresik fel a tagokat. A Moldvai Csángó-magyarok Szövetsége az önrendelkezés megvalósítását programjának tartja, miként azt is, hogy a magyar kormánnyal és a Magyarok Világszövetségével való kapcsolatban a moldvai csángó-magyarok törvényes képviseletére tart igényt. Ezt az újonnan megválasztott elnökség (Csicsó Antal elnök, Róka Szilvia ügyvezető elnök, az oktatási, művelődési, gazdasági, szociális és pénzügyi felelősök) is magáévá teszi. A szövetség legfontosabb idei tevékenységi tervei közé sorolta három területi RMDSZ-szervezet megalakítását Bákó, Suceava és Karácsonkő (Piatra Neamþ) központtal, valamint a csángószövetségnek mint RMDSZ-platformnak a besorolását. A közgyűlés tiszteletbeli szövetségi elnököt is választott Nyisztor Tinka személyében, aki mintegy a szervezet utazó nagyköveteként képviselheti a moldvai csángó-magyarok ügyét, elsősorban oktatási ügyekben. /Fekete Réka: Moldvai Csángó-magyarok bákói találkozója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 31./

1999. augusztus 31.

A Történelmi Magazinnak (Sepsiszentgyörgy) már megjelent a szeptemberi száma. Húsz oldalon tájékoztatja történelmünk hézagosan ismert fejezeteiről. Elindult az Erdély története sorozat jól dokumentált anyaggal, a székely társadalomtörténet a fejedelemkori székely lustrák világába vezet el, Egyed Ákos akadémikus az 1848-as szabadságharcról írt. /Új lapcím - gazdagodó tartalom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 31./ A folyóirat előző címe: Történelmünk.

1999. augusztus 31.

A Történelmi Magazinnak (Sepsiszentgyörgy) már megjelent a szeptemberi száma. Húsz oldalon tájékoztatja történelmünk hézagosan ismert fejezeteiről. Elindult az Erdély története sorozat jól dokumentált anyaggal, a székely társadalomtörténet a fejedelemkori székely lustrák világába vezet el, Egyed Ákos akadémikus az 1848-as szabadságharcról írt. /Új lapcím - gazdagodó tartalom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 31./ A folyóirat előző címe: Történelmünk.

1999. augusztus folyamán

A Kádár Gyula szerkesztésében megjelenő Történelmi Magazin minden számában sok történelmi adattal, könyvismertetéssel segíteni akar a tájékozódásban. A folyóirat felhívta a figyelmet arra, hogy következő számától újra fogja közölni a magyarság történetét, hogy növelje az iskolások ismereteit. A kiadvány sokoldalúságát jelzi a mostani számból vett néhány cím: A csíkrákosi Pogányvár, Sepsiszentgyörgy népessége az 1614-es összeírás tükrében, Magyar földrajzi felfedezők, A Szent Korona, Egy szenzációs könyv /Iochom István: Kísért a múlt Székelyföldön. Az úgynevezett Agache-ügy története/. /Történelmi Magazin (Sepsiszentgyörgy), július-augusztus/

1999. augusztus folyamán

A Kádár Gyula szerkesztésében megjelenő Történelmi Magazin minden számában sok történelmi adattal, könyvismertetéssel segíteni akar a tájékozódásban. A folyóirat felhívta a figyelmet arra, hogy következő számától újra fogja közölni a magyarság történetét, hogy növelje az iskolások ismereteit. A kiadvány sokoldalúságát jelzi a mostani számból vett néhány cím: A csíkrákosi Pogányvár, Sepsiszentgyörgy népessége az 1614-es összeírás tükrében, Magyar földrajzi felfedezők, A Szent Korona, Egy szenzációs könyv /Iochom István: Kísért a múlt Székelyföldön. Az úgynevezett Agache-ügy története/. /Történelmi Magazin (Sepsiszentgyörgy), július-augusztus/

1999. szeptember 2.

Jó hír, hogy közel háromszáz iskolás egy lelkes plébános emberfeletti munkája nyomán új iskolában kezd tanulni Sepsiszentgyörgy külvárosában. A tavalyinál lényegesen több helyen szakképesített pedagógusok oktathatják a gyermekeket, de szomorú, hogy közel hétszáz gyerekkel kevesebb tanuló kezdi meg az iskolát. Ugyanakkor a megye történetében az eddigi legnagyobb létszámú főiskolás kezdheti el tanulmányait Sepsiszentgyörgyön és immár Kézdivásárhelyen is. /Közel hétszázzal kevesebben! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 2./

1999. szeptember 2.

Jó hír, hogy közel háromszáz iskolás egy lelkes plébános emberfeletti munkája nyomán új iskolában kezd tanulni Sepsiszentgyörgy külvárosában. A tavalyinál lényegesen több helyen szakképesített pedagógusok oktathatják a gyermekeket, de szomorú, hogy közel hétszáz gyerekkel kevesebb tanuló kezdi meg az iskolát. Ugyanakkor a megye történetében az eddigi legnagyobb létszámú főiskolás kezdheti el tanulmányait Sepsiszentgyörgyön és immár Kézdivásárhelyen is. /Közel hétszázzal kevesebben! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 2./

1999. szeptember 2.

Románia mintegy 34 000 lutheránusa negyvenkét templomban dicséri Istent. A kolozsvári lutheránus templom külsejének felújítása nehezen megy. A polgármesteri hivatal ragaszkodott ahhoz, hogy sárgára fessék a templomot. Kiss Béla lelkész, a lutheránus egyház püspök-helyettese elmondta, hogy a templomot hagyományosan zöldre festették, másrészt nem lehet a templomot a könnyen piszkolódó világos színre festeni. Elküldeni a kérelmet a bukaresti központba. Ion Caramitru miniszter jóvá hagyó aláírásával vissza is jött az aktacsomó, a templom zöldre festését engedélyezte tehát az Országos Műemlékvédő Bizottság. A városháza azonban nem engedett: sárgára kell festeni, állt a felszólításukban. - Az evangélikus egyház visszaköveteli Kolozsváron például a Szőlő utcai villát. Ez tíz szobából álló épület, amelyet egy Németországba kitelepedett hölgy hagyott végrendelet útján az egyházra. 1989 után az egyházközség azonnal át akarta venni ezt az épületet, de a városháza elutasította a kérést, államosított házról van szó. Az evangélikus egyház ígéretet kapott, hogy visszakap a Barcaságban egy kultúrotthont, valamint Nagyváradon egy óvodának otthont adó ingatlant. Persze, az ígéretek papíron maradtak.- Kolozsváron 1200-ról mintegy 600-ra csökkent az evangélikusok lélekszáma. - Erdélyben Brassóban van a legnagyobb lutheránus gyülekezet, az utóbbi években rendkívüli fejlődésnek indult a sepsiszentgyörgyi gyülekezet; ahol - külföldi segítséggel - templomot is sikerült építeniük. Csíkszeredában is megnőtt a lutheránusok száma: nemrégiben létrehoztak egy kis fiók-egyházközséget. Apácán és a mai Szecselevárosban is igen erős gyülekezetek vannak. - A Házsongárd szomszédságában van a lutheránus temető, a sírkert gondozását, adminisztrálását is az egyház végzi. A temető zárt: az egyház nem ad el sírhelyeket. A helybérlőknek viszont nem lehet megtiltani, hogy ne temessék ide más nemzetiségű hozzátartozóikat. Ennek következtében történik meg az, hogy egyre több a nem magyar felirat a sírköveken. /Szabó Csaba: A lutheránus egyház ezredvégi gondjai. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./

1999. szeptember 2.

Románia mintegy 34 000 lutheránusa negyvenkét templomban dicséri Istent. A kolozsvári lutheránus templom külsejének felújítása nehezen megy. A polgármesteri hivatal ragaszkodott ahhoz, hogy sárgára fessék a templomot. Kiss Béla lelkész, a lutheránus egyház püspök-helyettese elmondta, hogy a templomot hagyományosan zöldre festették, másrészt nem lehet a templomot a könnyen piszkolódó világos színre festeni. Elküldeni a kérelmet a bukaresti központba. Ion Caramitru miniszter jóvá hagyó aláírásával vissza is jött az aktacsomó, a templom zöldre festését engedélyezte tehát az Országos Műemlékvédő Bizottság. A városháza azonban nem engedett: sárgára kell festeni, állt a felszólításukban. - Az evangélikus egyház visszaköveteli Kolozsváron például a Szőlő utcai villát. Ez tíz szobából álló épület, amelyet egy Németországba kitelepedett hölgy hagyott végrendelet útján az egyházra. 1989 után az egyházközség azonnal át akarta venni ezt az épületet, de a városháza elutasította a kérést, államosított házról van szó. Az evangélikus egyház ígéretet kapott, hogy visszakap a Barcaságban egy kultúrotthont, valamint Nagyváradon egy óvodának otthont adó ingatlant. Persze, az ígéretek papíron maradtak.- Kolozsváron 1200-ról mintegy 600-ra csökkent az evangélikusok lélekszáma. - Erdélyben Brassóban van a legnagyobb lutheránus gyülekezet, az utóbbi években rendkívüli fejlődésnek indult a sepsiszentgyörgyi gyülekezet; ahol - külföldi segítséggel - templomot is sikerült építeniük. Csíkszeredában is megnőtt a lutheránusok száma: nemrégiben létrehoztak egy kis fiók-egyházközséget. Apácán és a mai Szecselevárosban is igen erős gyülekezetek vannak. - A Házsongárd szomszédságában van a lutheránus temető, a sírkert gondozását, adminisztrálását is az egyház végzi. A temető zárt: az egyház nem ad el sírhelyeket. A helybérlőknek viszont nem lehet megtiltani, hogy ne temessék ide más nemzetiségű hozzátartozóikat. Ennek következtében történik meg az, hogy egyre több a nem magyar felirat a sírköveken. /Szabó Csaba: A lutheránus egyház ezredvégi gondjai. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./


lapozás: 1-30 ... 1531-1560 | 1561-1590 | 1591-1620 ... 3691-3701




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék