udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
3701
találat
lapozás: 1-30 ... 3211-3240 | 3241-3270 | 3271-3300 ... 3691-3701
Helymutató:
Sepsiszentgyörgy
2005. december 28.
Incze Sándor nyugalmazott szemerjai református esperes Szolokma, színmagyar faluban kezdte papi pályafutását. Nyolc évig volt Szolokmában. Olyan világ volt ott, hogy soha senkinek nem kellett a kaput bezárnia. A lopást nem ismerték. A következő helye Koronka volt. Koronka Marosvásárhely mellett van. A hatóságok ezt nem akarták engedélyezni. Az egyházügyi inspektor követelte tőle, adjon nyilatkozatot, hogy nem akar koronkai pap lenni. Incze Sándor ebbe nem ment bele. Mégsem engedték, hogy ő legyen ott a tiszteletes. Eltelt hat hónap, pap nélkül volt a koronkai gyülekezet. Valakik láthatták, hogy ő titokban Koronkán jár. Közben felkereste őt a szeku is. Hat hónap múlva kénytelen volt aláírni a lemondó nyilatkozatát. Apósát, Balázsi Károly Pált letartóztatták, bebörtönözték, 1964-ben szabadult. Incze Sándor tiszteletes következő állomása Magyarhermány volt. Magyarhermányban már 1972-ben elkészíttették a világháborús emlékművet. Akkortájt ritka dolognak számított Székelyföldön, amit ő művelt: székely kapukat állíttatott a kovásznai paplak elé. Azután Sepsiszentgyörgyre került. Ahogy Szentgyörgyre került, 1500 református lélek ,,született”. Ezek a reformátusok régen itt voltak, de nem jegyezték be őket. A tiszteletes lánya, Ildikó Sepsiszentgyörgyön volt színésznő, amikor Sylvester Lajos a színház igazgatója volt. Incze Sándor keresztelte Sylvester Lajos gyermekeit, a Szekuritáté is kivonult erős fénycsóvájú reflektorokkal. Ablonczy László, a Film Színház Muzsika szerkesztője – a budapesti Nemzeti Színház későbbi igazgatója – ragaszkodott ahhoz, hogy az ő gyerekeit is Erdélyben, méghozzá Székelyföldön tartsák keresztvíz alá, Farkas Árpád és Sylvester Lajos vállalja a keresztapaságot. A sugásfürdői vadászházi keresztelőn népes baráti kör vett részt, a szervek nagyon érdeklődtek. Néhai Sárkány Árpád erdőmérnök igazgatót hatóságilag figyelmeztették, hogy az erdészházba nem engedheti be a klerikális reakcióval egy nótát fújó, az irredenta magyarhoniakat idecsődítő társaságot. Később Sárkány Árpádot megfeddték azért, hogy mégis az erdészvillában történt minden. Sepsiszentgyörgyön a 350 méteres kőkerítés megépítésére senki sem adott egy vasat sem. A templom kazettás mennyezetének az elkészítésére sem. Mégis a diktatúra idején közmunkával elkészítették. Harangot is vásároltak. 1977-ben a földrengés megrongálta a templomot. Azt is helyrehozták. Arra sem kaptak támogatást. Voltak mindig olyanok, akik segítettek. Boros Árpád, a köpeci bányaigazgató például követ szállíttatott a templomkerítéshez. Pénzt se kért, és áldomást is ő fizetett. Csatlós Huba kiváló szakember, aki ingyen annyit segített, hogy a tiszteltes el sem tudja sorolni. Farkas Tibor egy nagy daruval járt. Ő sem ismerte azt a szót, hogy ,,nem”. /Sylvester Lajos: Papi világ az ,,átkosban” (Egyházi porták táján). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 27., folyt.: dec. 28./2005. december 29.
Az RMDSZ színeiben megválasztott, kinevezett Háromszék megyei és megyeszékhelyi vezetők egyéves tevékenységét vette számba a Magyar Polgári Szövetség háromszéki elnöke, Gazda Zoltán. Megállapította, hogy a vártnál és a vállaltnál jóval kevesebbet teljesítettek. Sepsiszentgyörgy esetében jelentős előrelépésnek tartja, hogy új aszfalttal látták el a jelentősebb útszakaszokat, a nem modernizált utak viszont katasztrofális állapotba jutottak. Felhívta a figyelmet, hogy az útjavítások ,,nem az RMDSZ-es kormány támogatásával, hanem igen nagy méretű, felelőtlenül felvett bankkölcsönök révén valósulhattak meg”. Gazda emlékeztet, hogy az év elején Albert Álmos az adófizetőkhöz eljuttatott levélben sorolta fel az önkormányzat idei terveit. Az év végi mérlegnél kiderült, a tervek jó része nem teljesült. /(-kas): Gyengén teljesítettek vezetőink (Az MPSZ év végi mérlege). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 29./2005. december 29.
Deli Dali Sándor, így nevezte magában Magyari Lajos a jó kiállású, bajuszos székely férfiút, mert volt valami a lelkében és emberi tartásában, ami delidalivá tette. Dali Sándor betöltötte hetvenötödik életévét. Ő szervezte meg a Sepsiszentgyörgyön az új napilapot 1968-ban, ő volt a Megyei Tükör főszerkesztője. Fiatal költőket hívott a laphoz. Az egész bátor és vakmerő vállalkozásból soha nem lehetett volna semmi Dali Sándor nélkül. A hátát tartotta a hatalom ostorának, védte a fiatalokat. Dali Sándor már az Ifjúmunkás főszerkesztőjeként is az erdélyi magyarság boldogulásának útját kereste. Később színházigazgatóként is a közösségért cselekedett. /Magyari Lajos: Dali Sándor hetvenöt éve. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 29./2005. december 29.
Incze Zsolt Sepsiszentgyörgyön a szemerjai református egyházközség lelkésze, Incze Sándor nyugalmazott esperes fia. Elmondta, hogy november elsején megnyitották a szemerjai új temetőben az ismert műépítész, Makovecz Imre által tervezett ravatalozóházat. Az egyházközséghez tartozó városrészben 4870 református vallású személyt tartanak nyilván, mintegy háromezer családban. A kopjafás temetkezés ösztönzésére a tiszteletes Vargyason felkereste Máthé Ferenc Kárpát-medencei hírű fafaragót. Ő a ravatalozóház mellett kiállít négy kopjafatípust, ezek mintául szolgálnak majd. A terméskőből kialakított sírhelyeket kérők részére Keresztes Zoltán mikóújfalusi mérnök-vállalkozó ugyancsak kiállít egy kőből faragott síremléket. Az új ravatalozóház úgy készülhetett el, hogy az előző magyar kormány hárommillió forint támogatást adott, a mostani ezt kiegészítette kétmillióval. Veszprém városa is egymillió forintot adományozott, Veszprém megye félmilliót. A tiszteletes elmondta, hogy működik egy cserkészkör is. A fiatalok karácsonyra színdarabot is előadtak. /Sylvester Lajos: A legszebb építmény az egyházi közösség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 29./2005. december 30.
Kovászna megyében több mint 68 ezer személy kért és kapott magyar igazolványt az utóbbi négy évben. A státustörvénnyel kapcsolatos információkat biztosító sepsiszentgyörgyi iroda több mint 42 ezer igazolvány, a kézdivásárhelyi tájékoztató iroda pedig több mint 26 ezer magyar igazolvány kibocsátását közvetítette. A sepsiszentgyörgyi iroda négy év alatt 3.265 diákigazolványt bocsátott ki. /Háromszéken több mint 68 ezren rendelkeznek magyarigazolvánnyal. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 30./2005. december 31.
Demeter János, Háromszék megyei tanácselnök összegezte az eltelt esztendőt. Az év első felében aköltségvetési keretek szűkösek voltak, az év második felére rendeződött az anyagi oldal. A borvíz útja című projektet az Országos Fejlesztési Tanács finanszírozandóvá nyilvánította. Mintegy kilencmillió euró jön be Kovászna és Hargita megyébe fürdőtelepülések, valamint a Kovászna–Kézdivásárhely–Bálványos útszakasz felújítására. A Brassó és Hargita megyével közös projektjük, a 131-es megyei út korszerűsítése is fontos. Miniszteri látogatásra volt szükség, hogy a holtpontról kibillentsék a munkálatokat. A hulladékgazdálkodási ISPA-projektjüket szintén a finanszírozandóak közé sorolták. Hargita és Kovászna megyéből 111 helyi és két megyei önkormányzat partner ebben a tervben. Jó úton halad az Olt-mente településeinek vízellátását célzó projekt is. Most már azon dolgoznak, hogy Felső-Háromszéket is csatlakoztassák hozzá. Így a megye majdnem minden településén megoldódna a vízellátás. Nagyon fontos a kistérségi társulások létesítése. Az Európai Unió támogatja ezek létét, működését. A bukaresti Magyar Kulturális Intézet székelyföldi fiókját még nem sikerült felavatni. Az ipari park ügye elakadt. A székelyföldi fejlesztési ügynökség létesítését megpályázta mind a három megye, s Kovászna megye nyerte meg. Ez tehát Sepsiszentgyörgyön lesz. /Szekeres Attila: Felkészülni a csatlakozásra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 31./2005. december 31.
Torján, az országút mellett jobb oldalt termetes kőporta tátong. A kerítés a torjai nemes család, az Aporok ősi birtokát határolja. Báró Apor Csaba agrármérnök most e telken lévő kertészlakásban él feleségével együtt. Nyolcvanötödik életévében még mindig gazdálkodik, s energiája nagy részét a kommunista rendszer által elkobozott családi vagyon visszaszerzésére fordítja. Az első erdélyi írásos bizonyíték az Apor családról 1311-ből származik, 1300 körül már itt laktak. Apor Péter (1676–1752), az író, a Metamorphosis Transylvaniae (1736) szerzője, és az egykori püspök, boldog Apor Vilmos (1892–1945) csupán két közismert név a népes családból. A kitelepítésre egy éjszaka került sor, fél órájuk volt, hogy összecsomagoljanak, és teherautóra üljenek. Először Sepsiszentgyörgyre kerültek, majd Balázsfalvára. Ott voltak 1963-ig. Apor Csaba harmincöt évet dolgozott állami gazdaságokban, „kezdtem mint kertész, és végeztem mint főmérnök”, emlékezett. Apor Csaba 1991 márciusában, a 18-as, földtörvény megjelenése után költözött vissza Torjára, majd árverésen megvásárolta a volt állami gazdaság épületeit, amelyek hajdan a család birtokán voltak. Visszatért ,,azért, hogy a mi területünk megmaradjon”. Hétszáz esztendeje a család tulajdona, magyarázta, hozzátéve: ,,engem az Isten a magyar nemzet keretén belül teremtett meg. Az embernek vannak génjei is, van lelke is, és az ember lélekben ragaszkodik saját nemzetéhez, családjához.” ,,A katolikus hit és erkölcs alapján jó magyar akarok lenni, és az volt mindig a törekvésem, hogy ha tudok, használjak a magyarságnak.” Élete során az is előfordult, hogy el akart menni Erdélyből. De aztán mégsem tette, mert volt egy beszélgetése Márton Áronnal, aki csak annyit mondott neki: ,,ne menj el, fiam”. S ebből értett, ez az intelem egy életre elég volt. Az ősi udvarházat akarja helyreállítani, a mintegy hatszáz éves épületben maradtak régi freskók is. Szeretné, ha három gyermeke közül az egyik visszatérne Torjára, a másik esetleg a Maros menti birtokra, Dedrádszéplakra. Az egykori erdélyi arisztokrácia körében mostanában jellemző, hogy valami hazahozza az utódokat, még a gyermekeket, unokákat is. Az a baj, hogy a föld s az erdő visszaadása nagyon lassú, pedig a család gazdasági megerősödéséhez kellene az egykor meglévő erdő s föld, anélkül nehezen tudják helyreállítani a kúriát. /(Mózes László): Aporék fiatalsága. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 31./2006. január 4.
Fülöp Klára színésznő 67 éves korában mindörökre átszerződött a mennyei színházba /Kolozsvár, 1939. nov. 18. – Sepsiszentgyörgy, 2005. dec. 30./. 1961-ben szerződött Sepsiszentgyörgyre, mindjárt egy sikerdarabban, a Dollárpapában mutatkozott be Gizi szerepében. Azóta is az itteni társulat tagja volt, emlékezetes szerepeivel. Istenáldotta humora volt a színpadon is. /Bogdán László: Búcsú Fülöp Klárától. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 4./2006. január 5.
Szügyi György, a szegedi Euromenedzser Képzési Központ vezérigazgatója immár öt éve szervez felkészítőket Háromszéken, Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács (KMT) elnöke ezért „háromszéki állampolgárrá felnőttnek” titulálta a vendéget. Szügyi szerint az önkormányzatoknak működő, termelő tőkét kell idevonzaniuk külföldről. Fel kell készülnie a térségnek önálló tervezésre és piacfigyelésre. Szügyi most a régiók szerint csoportosított vidékcentrumokban tart előadást Bodokon, Sepsiszentgyörgyön (Orbai-széki településeknek), Zágonban, Kézdivásárhelyen és Középajtán. /Domokos Péter: A tudásban a jövő Háromszéken. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./2006. január 5.
A Csárdáskirálynő operett színrevitelével lepte meg szilveszteri nézőit Sepsiszentgyörgyön a Tamási Áron Színház. A terem zsúfolásig megtelt, pótszékek is voltak. Az előadás kezdete előtt Bocsárdi László, a színház új igazgatója lépett függöny elé, üdvözölte a nézőket, majd Nemes Levente leköszönt igazgatót, aki tizenegy évig irányította az intézményt. Nemes Leventét színészként még sokszor visszavárják a deszkákra. Bocsárdi László megemlítette, hogy a Tamási Áron Színház tavaly a magyar nyelvterületen a legjobb negyedik magyar színház címet vívta ki, majd Botka László színművésznek átadta a Magyar Játékszín Társaság Hűség-díját. A rangos elismerést teljes méltatásaként, a magyar színházművészet szolgálatának szentelt életéért kapta a Csárdáskirálynőben ezúttal is fellépő Botka László. /(i.): Szilveszter a színházban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 5./2006. január 6.
Dan Manolachescu, a sepsiszentgyörgyi Közösségért Egyesület elnöke elmondta, sokan vannak, akik nem értenek egyet a helyi románság félhivatalos képviselőinek, hangadóinak álláspontjával. Képtelenek békülékeny hangot megütni a magyar szervezetekkel való tárgyalásokkor. Szeretnék elérni, hogy tíz év alatt a térségben a román és a magyar közösség tagjai normálisan tudjanak kommunikálni. Sok román nemzetárulónak bélyegzi őt ezért, azt mondják, eladta magát a magyaroknak. Manolachescu úgy érzi, hogy vegyes családban felnőve a legjobban tudja képviselni a románok és a magyarok közös érdekeit. /Bíró Blanka: „Üljünk egymás asztalához”. Beszélgetés Dan Manolachescuval, a sepsiszentgyörgyi Közösségért Egyesület elnökével. = Krónika (Kolozsvár), jan. 6./ Nyilvánvaló dolgokat mondott ki a sepsiszentgyörgyi Közösségért Egyesület elnöke, szavai mégis furcsán hangzanak. Természetes igény a két együtt élő nemzeti közösség normális együttélése. Székelyföldön ritkán adódnak nemzetiségi kérdésből eredő nézeteltérések, a többség nagyítóval keresi – és többnyire meg is találja – elnyomattatásának kézzelfogható jeleit, s ezt világgá kiáltja. /Csinta Samu: Együtt ülni. = Krónika (Kolozsvár), jan. 6./2006. január 7.
Sepsiszentgyörgyön 2003-ban összesen 1292 születési anyakönyvet állítottak ki, 2004-ben 1394-et, 2005-ben pedig 1473-at – igaz, ebből csak 1421 bizonylat a múlt évben született babáké, a többi korábbiak utólagos bejegyzése. Ami az elhalálozásokat illeti: 2003-ban 763, 2004-ben 743, 2005-ben pedig még kevesebb, 696 fő. Ez optimizmusra ad okot, azonban a házasságkötési kedv csökken: 2003-ban 440, 2004-ben 424, 2005-ben 411 esketést tartottak a sepsiszentgyörgyi városházán. A 2005-ben bejegyzett 1421 újszülöttből 614 sepsiszentgyörgyi szülők gyerekeként jött a világra, a többi a környékbeli településekről a megyei kórházba szülni bejött kismamáké. A 614 újszülöttből 468-nak (76,22 százalék) szülei magyarok, 92-nek (14,98 százalék) románok, a maradék 54 más nemzetiségű (zömmel roma). A 2005-ben 696 elhunytból 456 sepsiszentgyörgyi illetőségű volt: magyar nemzetiségű 407 (89,25 százalék), román nemzetiségű 41 (8,99 százalék), nyolc pedig más nemzetiségű. /Több születés, kevesebb elhalálozás – és fogyatkozó házasságkötési kedv. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 7./2006. január 7.
A megyei ifjúsági igazgatóság munkatársai, Gáj Nándor tanácsadó és Nagy Tünde előadó meghívására mintegy tíz erdővidéki egyesület vett részt Sepsiszentgyörgyön január 4-én a civil szervezetek idei elképzeléseit taglaló találkozón. Az erdővidéki egyesületek gondjai azonosak: a megfelelő székhely és felszerelés, valamint az internet hozzáférés hiánya jelent problémát. /(hecser): Kovásznak lenni (Ifjúsági egyesületek találkozója). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 7./2006. január 9.
Szabó Barnát nevezte ki a Közbeszerzéseket Szabályzó és Felügyelő Országos Hatóság főtitkári tisztségébe Calin Popescu-Tariceanu kormányfő. Az új köztisztviselő 2005. december 14-én vizsgázott sikerrel a meghirdetett posztra. A hatóságot 2005 júliusában, az Európai Unió nyomására hozták létre, annak érdekében, hogy az ötmillió euró fölötti közbeszerzések felülvizsgálata által átláthatóbbá váljék a közpénzek felhasználása. A sepsiszentgyörgyi születésű, jelenleg doktorandusz Szabó Barna 47 éves, nős, két lánygyermek édesapja. 1982-ben végzett a brassói egyetem országúti gépjármű szakán, 1990-ig tervezésben és kutatásban dolgozott. Tizenhárom évig a közúti felügyelet Kovászna megyei kirendeltségének vezetője volt. /Gujdár Gabriella: Magyar főtitkár a közbeszerzési hivatal élén. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 9./2006. január 13.
Az Erdélyben pusztító árvizek nyomán Kecskemét önkormányzata négymillió forint támogatást szavazott meg testvérvárosai, Marosvásárhely és Sepsiszentgyörgy környékén levő települések számára. Ezt az összeget négy község között osztották szét, ahol közintézmények helyrehozatalára fordíthatják a segélyt. Január 12-én Márton Zoltán, Kecskemét alpolgármestere adta át az értékes támogatást Mezőpanit és Nyárádgálfalva polgármestereinek. A Lisznyónak és Sepsimogyorósnak szánt összeget Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy polgármestere vette át. /(b. gy.): Támogatás Kecskemétről. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 13./2006. január 13.
Tízéves pereskedéssel visszaköveteli csernátoni otthonát valamint birtokát a jelenleg Sepsiszentgyörgyön élő volt tulajdonos, és ezzel bármely pillanatban kérdésessé válhat a felső-háromszéki falu neves kúriájának termeiben és udvarán a hetvenes évek elején létrejött néprajzi, képzőművészeti, technikatörténeti gyűjtemény és a népfőiskola sorsa. A pereskedő tulajdonos, idősebb Damokos Csaba csakis a visszaszolgáltatás megtörténte után nyilatkozik a birtok területén található kulturális értékekről. „A gyűjteménynek helyben kell maradnia, nem lehet elvinni, mert nem egy szerény kis kollekció, melyet ide-oda lehet tologatni – nyilatkozta ifjabb Haszmann Pál, a csernátoni múzeum igazgatója. A tulajdonos a Haszmann Pál Múzeumot fenntartó Kovászna Megyei Tanácstól követeli vissza birtokát. A csernátoni gyűjtemények alapítója, idősebb Haszmann Pál már a 20-as években megkezdte a felső-háromszéki települések hagyományait, történelmét alátámasztó, szellemi és tárgyi néprajzi anyagok felkutatását, gyűjtését és rendszerezését. A székely közösségek hozzájárulásával egyre változatosabbá vált a gyűjtemény: őskori leletek, bútordarabok, kerámiák, ásványok, kőzetek, könyvek, okmányok, bélyegek, varrottasok, hímzések, kályhacsempék, kopjafák gazdagították. Az 1964-es mezőgépészeti átszervezéskor haszontalanná vált traktorok egy része is szállást kapott itt. A szakszerű közszemlére tétel 1973-ban történt meg, amikor az akkori Kovászna Megyei Múzeum részlegeként felavatták a Damokos Gyula-féle ősi telken és kúriában az állandó kiállítást. Néhány napra rá ugyanott megalakult a Csernátoni Bod Péter Közművelődési Egyesület, valamint a hagyományápolásért, a népi mesterségek elsajátításáért létrejött Csernátoni Népfőiskola. Utóbbi elnevezését kifogásolták a rendszerváltás előtti hatóságok, ezért az intézménybeliek hol nyári alkotótábornak, hol népművészeti iskolai külső részlegnek, hol szövő-fonó kalákának titulálták 1990-ig. /Domokos Péter: Csernátoni végzésvárás. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./2006. január 13.
Visky András a legtöbbet játszott erdélyi drámaíró. Az évad elején Kolozsváron bemutatott Tanítványokat néhány éve a debreceni színház felkérésére írta, de az ottani ősbemutató és a romániai országos bemutató közé beékelődik a Júlia premierje a budapesti Thália Színház és a kolozsvári sétatéri színház közös produkciójaként. A Párbeszéd a szerelemről alcímű monodráma első díjat nyert a Magyar Rádió hangjátékpályázatán, az elmúlt évadban pedig a Román Rádió is bemutatta, a kolozsvári román színház pedig ebben az évadban tűzte műsorára. 2006-ban sor kerül a Júlia amerikai bemutatójára is. A vasárnapi iskola című bibliai elbeszélést bemutatták Kolozsváron, A meg nem született (kaddis) című Kertész-adaptáció a 2004. évi Pécsi Országos Színházi Találkozó egyik legnépszerűbb eseménye volt, Kulka János felolvasásában. A marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Visky-bemutatója, A szökés, akárcsak a Sepsiszentgyörgyön nemsokára sorra kerülő Alkoholisták – a Katona József produkciós pályázat nyertes alkotása. Visky András színpadi műveinek közös vonása, hogy szerzőjük egy-egy alcímben: nem csak egyértelmű, konkrét helyzetekkel kell számolni a darabban. Nagybetűs fogalmak játszanak darabjaiban – A szökés alcíme például: Játék a Szerelemmel, a Szabadsággal és a Történelemmel. A Tanítványok a Színház folyóirat 2001. novemberi számának mellékletében megjelent szövegváltozatban még Játék az Írással és a Színházzal alcímet viseli. A szerzőt kétévesen édesanyjával és hat idősebb testvérével együtt deportálták a Baraganba. Közös motívuma majdnem minden Visky-színdarabnak, hogy a színház a színházban, a színház mint hétköznapi, szorult és konkrét helyzetből való szabadulás motívumát folyamatosan meg tudja újítani. /Hegyi Réka: Szabadulástörténettől szabadulástörténetig. = Krónika (Kolozsvár), jan. 13./2006. január 16.
Gagyi József szerint a gettó, autó, sofőr, alku, üvegház szavakkal körvonalazható az egykori Magyar Autonóm Tartomány (MAT) meghatározása. Mindezt Az autonóm magyarok – Székelyföld változása az ötvenes években című tanulmánykötet Sepsiszentgyörgyön tartott bemutatóján fejtegette, mint a könyv egyik szerzője. Az autonóm magyarok kötet a marosvásárhelyi levéltárakban található, az 1950-1968-as korszakot felölelő dokumentumok alapján készült, Bárdi Nándor, a budapesti Teleki László Intézet munkatársának szerkesztésében, valamint tíz társszerző közreműködésével, akik közül hatan 2000-2003-ban szereztek történettudományi oklevelet. Az 1956-1957 táján a kommunista pártvezetésben történt és az 1965 utáni személyi kultusz irányába bekövetkezett fordulatra vall az alku, melynek során a magyar kisebbségi, baloldali érzelmű elit azt vallotta: bizalmat kell adni a román államnak. „A MAT elnevezésű képződmény markáns politikai valóság volt, pontja annak a folyamatnak, melyet Trianon, a bécsi döntés, a párizsi béke jelzett” – véli Boér Hunor társszerző. /Domokos Péter: A magyar valóság gettója és üvegháza. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 16./2006. január 17.
2005-ben volt tizenöt éves az erdélyi egyházi rádiómisszió. Adorján László lelkész a református műsorokat készítette hosszú időn át. Az első lépés a református rádiózás terén a Kolozsvári Rádióban történt, emlékezett a kezdetre. A rádió akkori vezetősége, élén Csép Sándorral, rendelkezésükre bocsátott heti két, akkor még 30-40 perc között mozgó adásidőt. 1992-től sikerült megfelelő stúdiót berendezniük, a svájci „Glaube in der 2 Welt” jóvoltából. Azután már ezzel a felszereléssel készültek a katolikus, evangélikus és unitárius félórák is. A stúdió 1996-ban költözött át a Bethlen Kata Diakóniai Központba. A hollandiai Emission Egyesület műsoridőt vásárolt a Kolozsvári Rádióban, Nagyváradon, és Marosvásárhelyen. Azóta Váradon és Vásárhelyen már külön csapat készíti az adásokat. Az utóbbi években Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen is rendszeresen megszólal az evangélium a helyi rádiókban. Nagy rá az igény. Brassóban is szeretnének református adásokat készíteni. Most karácsonykor volt hároméves a kolozsvári egyházi-közösségi rádió, az Agnus. Amikor 2002-ben megindult Kolozsváron az Agnus Rádió, az ortodox és a szabad egyházak már országos hálózattal rendelkeztek. Az Agnus Rádió úgy indult, hogy 1997-ben a bukaresti Audiovizuális Tanács felajánlotta az egyházi adók számára fenntartott kolozsvári frekvenciát. Azon akkor már napi 6 órát az evangéliumi egyházak szövetsége sugárzott. A történelmi egyházak képviselői megpályázták a fennmaradt 18 órát. Végül a frekvenciát három részre osztotta az Audiovizuális Tanács, 8 órát kapott mindegyik pályázó: az Evangélium Hangja (szabad egyházak), a Reménység Hangja (adventista egyház) és az Agnus Rádió. A misszió a cél, a másik cél a közösségépítés. Az Agnus Rádiót a megszűnés fenyegeti. Szeretnének egy internetes rádiót létrehozni. Megindult már az Erdélyben munkálkodó többi kis csapattal a tervezés, hogy a műsorokat egy közös honlapon tegyék elérhetővé mindenki számára. /Fábián Tibor: A keresztyénség nem templomba száműzött világ. Adorján László református lelkipásztor az erdélyi egyházi rádiómisszióról és a rádiós közösségépítésről. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 17./2006. január 18.
Kovászna város címertervét a múlt év december 19-én többségi szavazattal fogadta el a képviselőtestület, a múlt hét végén pedig a prefektúrán megtámadták a román képviselők. Szerintük a címerterv ,,csak székely jelképeket és Nagy-Magyarországhoz fűződő revizionista szimbólumokat tartalmaz, ami sérti a Románia nemzetbiztonságára vonatkozó törvényt is”. A kovásznai címer körüli vita immár tizenkét éve folyik. Az első tervet, amely Tompa Csaba tanár nevéhez fűződik, 1994-ben terjesztették a tanács elé, de az akkori testület román tagjai is tiltakoztak, mert a címertervben nem szerepeltek a helyi románságra utaló jelképek, mint például a tündérvölgyi ,,dák vár”, a sikló stb. Pár évvel később volt egy újabb próbálkozás, ezúttal a sepsiszentgyörgyi Toró Attila címertervei váltottak ki vitát. A román képviselők ugyanazokkal az érvekkel állt elő. Azután 1999–2000 táján a románok felkeresték a Román Tudományos Akadémia heraldikai bizottságát, de nem értek el eredményt. Valójában elég a törvénytelen területfoglalásokra, a Cigánypatakában történt román honfoglalásra, az ottani illegális építkezésekre gondolni. Ehhez elég kifejező, ha verebet rajzolnak a fecskefészekbe. /Bodor János: Verebet a fecskefészekbe! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 18./2006. január 18.
Hármas könyvbemutatónak adott otthont január 17-én Sepsiszentgyörgyön a Képtár: az olvasók Kozma Mária A jóság síró vágya című regényével, Bíró Béla Határokon innen és túl című esszékötetével és Vári Attila Históriás ének a rendszerváltásra című verseskötetével ismerkedhettek meg. A köteteket a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó jelentette meg. A könyvét ,,Népem múltja: az én jövendőm” mottóval indító Vári Attila elmondta: verseit 1988-ban írta, akkor, amikor ,,örök életre ki volt tiltva Romániából”, Kozma Mária arról beszélt, hogy regényében a hatalom természetrajzát, az alkalmazkodási készséget, illetve a belső, képzeletbeli világ biztonságosságát próbálta vizsgálni, míg Bíró Béla kifejtette, esszéiben, politikai tanulmányaiban arra is kereste a választ, miként viszonyulnak a nyugati értelmiségiek a kisebbségi kérdéshez. /(mózes): Könyvekről a Képtárban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 18./2006. január 19.
Az Erdélyi ‘56-os Bajtársi Társaság a magyar forradalom és szabadságharc méltó megünneplésére készül. Dávid Gyula, az egyesület kolozsvári képviselője tájékoztatott a kolozsvári előkészületekről, valamint a különböző rendezvények (könyvkiadás, színpadi művek, képzőművészeti alkotások, előadások) magyarországi támogatásáról, illetve résztámogatásáról. Sepsiszentgyörgyön szeretnének egy szoborral tisztelegni 1956 emléke előtt. Egy küldöttség fogja megtekinteni Kolozsváron a pályázatra elkészült szobor-maketteket, hogy azokból válasszanak. Készül az ‘56-os emlékkönyv, amely az Erdélyi Múzeum Egyesület kiadványaként Kolozsváron, Dávid Gyula csapatának szerkesztésében jelenik meg. Akik még nem küldtek be adatlapot, igyekezzenek postázni. Ha olyan ‘56-os bebörtönzöttről tudnak, aki már nem él, gyermekei, unokái, rokonai közöljék a legfontosabb adatokat. Iskolai vetélkedőket fognak szervezni a magyar forradalom és szabadságharc témájára. /Puskás Attila, a Bajtársi Társaság alelnöke: A Bajtársi Társaság évfordulós tervei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 19./2006. január 19.
Két új talajtornaszőnyeggel gazdagodott nemrég a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Főgimnázium szertornaterme, amit az egykori tornászok által alapított Benedek Károly Torna Egyesület adott használatba az iskolának. A tavaly bejegyzett egyesület pályázat útján szerezte meg az első céladományt. A sepsiszentgyörgyi szertornasportot támogató civil szervezet létrehozásának ötlete 2003 novemberében született, amikor megtartották az első tornásztalálkozót. /Jobb lábbal kezdték az évet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 19./2006. január 20.
A Sepsiszentgyörgyön a városházán kifüggesztett, közvitára bocsátott dokumentum nem költségvetés-tervezet, hanem csak az igénylések listája – vélte Gazda Zoltán, az Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki elnöke. Kifogásolta, hogy a táblázatok bemutatják, milyen célra mennyit költöttek tavaly, de a 2006-os oszlopsorban csupán helyenként jelenik meg egy-egy összeg, és ott is csak azt tüntetik fel, hogy az érintett besorolásnál mekkora az igény. Gazda kifejtette a tavalyi büdzsével kapcsolatos észrevételeit is. Megdöbbentőnek tartja, hogy az oktatási intézmények közül a legnagyobb támogatást a ,,magyarellenességében nyilvánosság előtt is jeleskedő Constantin Brancusi Iskola” kapta, annak ellenére, hogy épülete még mindig nincs a város tulajdonában, és az elmúlt években Albert Álmos polgármester épp ezzel érvelt a nagyobb felújítási összegek ellen. Gazda szerint feltűnő, hogy a kulturális pályázatokra elkülönített összeg egynegyedéről, 600 millió lejről a polgármester egyedül rendelkezhetett. /(-kas): Hiányos az igénylista. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 20./2006. január 21.
A szülőföldet önként, kényszerűségből vagy gyermekként elhagyók későbbi kötődése az irodalom, a művészetek és a tudományok örökzöld témája. A szülőföldi visszakapcsolás egyik izgalmas tényéről-történetéről számolt be az Új Ember /Budapest/ katolikus hetilapban Kácser Anikó, aki Székelyek Itáliában, olaszok Székelyföldön alcímmel Zágoni Zsolt, az ELTE olasz szakán megvédendő doktori dolgozata kapcsán a témáról írt. Zágoni Zsolt Sepsiszentgyörgyön született 1973-ban, szüleivel együtt telepedett át Budapestre. A doktori disszertáció az olaszok és székelyföldiek történelmi kapcsolatainak szálait fejtette fel. Zágoni Zsolt szakdolgozata Gál Sándornak, a székelyek Kossuthjának az olasz szabadságharcosokhoz csatlakozását is kiemelte. Az esztelneki alapítású kézdivásárhelyi Kantai Gimnázium és az iskolai színjátszás kapcsolatai az olasz szerzetesekkel már kutatott terület. Zágoni Zsolt az olasz–erdélyi lakossági kapcsolatok tárgyában is végzett feltáró munkát. A XIX. század második felében az észak-olaszországi Predazzo lakosságának nagy része áttelepedett Székelyföldre. Az áttelepedők közül többen kőbányászattal is foglalkoztak. Zágoni Zsolt szakdolgozata számos más érdekfeszítő olasz–magyar históriai kapcsolatot is feltárt. Jó lenne a szakdolgozatot sepsiszentgyörgyi, erdővidéki és kézdivásárhelyi vagy a kovásznai iskolai és közkönyvtárakba eljuttatni. Zágoni Zsolt életpályájának alakulása is bizonyság rá, hogy a szülőföldtől való fizikai eltávolodás szellemi vonatkozásban a szülőhely vonzáskörében tarthatja a tudományos és a más természetű érdeklődést. /Sylvester Lajos: A székely és szicíliai siculus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./2006. január 23.
A magyar kultúra napját Sepsiszentgyörgy zenekedvelő közönsége Farkas Ferenc műveinek társaságában ünnepelhette meg. A Székely Nemzeti Múzeumban tartott Farkas Ferenc-emlékhangverseny nagyszámú közönsége számára többek között Kónya Ádám nyugalmazott múzeumigazgató és az ünnepelt zeneszerző archív felvételről bejátszott beszélgetése, valamint a Szilágyi Zsolt vezényelte Vox Humana kamarakórus és a Művészeti Líceum Sebestyén Lajos által vezényelt Szerenád zenekara által tolmácsolt zeneművek hozták jelenkori közelségbe az ötven évvel ezelőtt nacionalista eltévelyedésnek minősített Farkas-művek legismertebbjikét, a Csinom Palkót, valamint Babits Mihály Erdély című versének megzenésített változatát, a Kájoni Kódex Farkas-féle feldolgozását és a közismert Apor Lázár táncát. /(fekete): Vasárnap délután Farkas Ferenccel. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 23./2006. január 23.
Első ízben szervezett nagyszabású hangversenyt a magyar kultúra napja alkalmából a rétyi Kováts András Fúvós Egyesület (KAFE) Sepsiszentgyörgyön, Kelemen Antal karvezető kezdeményezésére. A Tamási Áron Társulat nagytermében tizennégy zenedarabot adtak elő a rétyi fúvósok. Az Albert Álmos polgármester fővédnökségét élvező zenei rendezvényt Sepsiszentgyörgy polgármesteri hivatala, valamint az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezete támogatta. /Domokos Péter: Rétyi fúvósok hangversenye. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./2006. január 24.
Január 23-án Mircea Geoana, a Szociáldemokrata Párt elnöke Sepsiszentgyörgyön kijelentette, hogy a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet az első lépés „az RMDSZ valódi terve”, a területi autonómia felé. – Nem kellene engednünk e tekintetben – mondta Geoana, és hozzátette, egyre erősebb az a meggyőződése, hogy Romániában nincs szükség a kisebbségi törvényre. Előzőleg Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője kijelentette, hogy az RMDSZ vállalta a területi autonómiát szabályozó törvény kidolgozását. Hozzátette: ez nem fog máról holnapra elkészülni. Mircea Geoana szocialista kollégáját sem kímélte, megdöbbenését fejezte ki annak kapcsán, hogy a Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke romániai látogatásán sürgette a kisebbségi törvény elfogadását: „Mióta áll jogában egy ország parlamenti elnökének beavatkozni egy másik országban folyó törvényhozási vitába?” – kérdezte Geoana. Szerinte elérkezett az ideje annak, hogy Románia kilépjen „a másodrendű partner szerepből a Magyarországgal való viszonyban”. – Nyilvánvaló, hogy Szili asszony elkezdte a választási kampányát Magyarországon, de megengedhetetlen, hogy romániai témák váljanak a magyarországi kampány részévé – mondta Geoana. Geoana a székelyföldi románokért is aggódik, ezért úgy döntött: szenátori irodát nyit Kovászna megyében, hogy segítse az itteni románokat, akiket szerinte továbbra is elnyomnak, és a gazdasági projektek kapcsán is mellőzik őket. Az SZDP elnöke elmondta, pártja a következőkben kitüntetett figyelmet szentel Hargita és Kovászna megyének. /Területi autonómiával riogat Geoana. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./2006. január 24.
Militáns mozgalom? Szélsőséges fiatalok, akik Románia egységét magyar társaiktól féltik? Sorjáznak a kérdések a Noua Dreapta (Új Jobboldal) nevű szélsőséges román ifjúsági szervezet és hasonszőrű társai tevékenységéről. Romániában zavartalanul virágkorukat élik a magyar-, cigány- és zsidóellenes, valamint a másság minden formáját nyíltan elítélő szélsőjobboldali román szervezetek. Sokan úgy vélik, a szálak a titkosszolgálatokhoz, de még inkább a román ortodox egyházhoz vezetnek. Az államilag támogatott Bolyai Egyetem visszaállításáért tartott év végi kolozsvári tüntetésen a Noua Dreapta tagjai is ott voltak. Igaz, ők nem Bolyait követeltek, hanem valami furcsa nevű, „Dacia Superior” egyetemet. A szervezők felhívták rájuk a rendezvényt biztosító csendőrök figyelmét. Az egyik szervező tanúsága szerint oda is mentek, csak a figyelmeztetés volt a szokásostól kissé eltérő az ellentüntető román fiatalok részére: „Vigyázzatok, észrevettek benneteket.” A román szervezet egyik körlevele szerint a magyar szeparatizmus ellen és a nemzeti egységért az Új Jobboldal nagyszabású röpcédula- és szórólapterjesztést rendezett október 17-én, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem előtti irredenta és szeparatista tüntetésre válaszul, ahol több mint 500 magyar nemzetiségű egyetemista az összes román és más nemzetiségű egyetemista eltávolítását és az egyetem állami magyar egyetemmé való alakítását követelte. A többségükben magyarok lakta városok polgármesterei és RMDSZ-es képviselői nyugtalanságra és polgári engedetlenségre szólítottak fel, nyíltan szembeszegülve a román állam alkotmányával és törvényeivel. Az Új Jobboldal felszólítja az illetékes állami szerveket, hogy sürgősen indítsák el azokat a törvényes intézkedéseket, amelyekkel ellensúlyozni tudják a magyar irredentizmus és elszakadás elharapózását. Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke nem tartja kizártnak, hogy a szélsőjobboldali ifjúsági szervezet együttműködik a román titkosszolgálattal, de még inkább a román ortodox egyházzal. A Noua Dreapta nyíltan a Corneliu Zelea Codreanu által vezetett Vasgárda utódjának vallja magát. A szomorú az, hogy nem valamiért jöttek létre, hanem valami(k) ellenében. Érdekes, hogy ilyen jellegű szervezetek szinte egy időben jöttek létre Szerbiában, Ukrajnában, Szlovákiában, sőt már közösen is szerveznek rendezvényeket. Például tavaly június 4-én Trianon melletti szimpátia-felvonulásuk volt. Valószínűleg ez az új kisantant-szerű szervezetlánc. Ők próbálták megzavarni az önálló Bolyai Egyetemért tartott kolozsvári tüntetést. Azóta volt még néhány provokatív megnyilvánulásuk. Például december elsején Sepsiszentgyörgyön koszorúztak, ahogy ők fogalmaztak: „átélve a nemzeti ünnep örömét, a magyar szeparatista nyomás alatt élő Kovászna megyei románsággal”. Ahhoz, hogy ez a szélsőséges szervezet honlapot tartson fenn, egyenruhákat készíttessen, tengernyi zászlót megvegyen, ahhoz pénz kell. Az Erdélyi Napló eljuttatta kérdéseit a Noua Dreaptához, de nem kaptak választ. /Fábián Tibor: Szélsőjobb román fiatalok. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 24./2006. január 26.
A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes vendégszerepelt Kolozsváron az Ördögváltozás című táncjátékkal. Az előadás Tamási Áron Ördögváltozás Csíkban című novellája alapján készült. A mű csak alapötletként szolgált Könczei Árpád rendező-koreográfus számára, művészi eszközeivel sajátos mondanivalóval látta el a produkciót. /(köllő): Ördögváltozás Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 26./