udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 2636 találat lapozás: 1-30 ... 1801-1830 | 1831-1860 | 1861-1890 ... 2611-2636

Helymutató: Székelyföld

2005. január 26.

A Hargita Kalendárium, 2005 kóstolót ad politikából, társadalomrajzból, történelemből, néprajzból, irodalomtörténetből is. A Hargita Kalendáriumban kiemelkedő az irodalmi anyag, karakteresen jelzi a Székelyföldön, szűkebb értelemben Hargita megyében alkotó írók – jobbára költők – mai hangvételét, látásmódját. /Cseke Gábor: Hargita Kalendárium, 2005. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./

2005. január 28.

Február 26-ára halasztotta január 29-re összehívott ülését az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. A hóvihar és a nehéz útviszonyok kétségessé tették, hogy a tanács valamennyi tagja el tud-e jutni Marosvásárhelyre. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vezetői is elhalasztották az eredetileg január 29-re összehívott gyergyószentmiklósi SZNT-ülést. Az SZNT jelenleg az EMNT elidegeníthetetlen részét képezi, de már az a tény is a kiválást vetítette elő, hogy a gyergyói SZNT-ülést a korábban meghirdetett marosvásárhelyi EMNT-ülés időpontjára hívták össze. Ferencz Csaba, az SZNT alelnöke elmondta, a gyergyószentmiklósi ülésen eredetileg módosítani kívánták az EMNT és az SZNT viszonyát rögzítő dokumentumot, és partneri viszonyt szerettek volna felajánlani az EMNT-nek. Az erdélyi tanács a kulturális autonómia megvalósítását, a székely tanács pedig a székelyföldi területi autonómia megvalósítását tűzhetné zászlajára. /Gazda Árpád: Az időjárás megóvja az egységet. = Krónika (Kolozsvár), jan. 28./

2005. január 28.

Január 15-én és 16-án tanácskozott Sugásfürdőn a Székelyföldi Frakció. Megállapították, szükséges a Székelyföldi Frakció hangsúlyosabb részvétele a régiószintű döntések meghozatalában. Össze kell hívni a konzultatív jellegű Székelyföldi Egyeztető Fórumot. Létre kell hozni a székelyföldi gazdasági régiót. Az RMDSZ Párbeszéd az autonómiáért című választási programja figyelembevételével kidolgozott kormányprogram elvi keretet biztosít a kulturális autonómia megvalósításához, olvasható Székelyföldi Frakció felhívásában. /Hogyan tovább? = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 28./

2005. január 31.

Fellebbezést nyújtott be a Brassó Megyei Fellebbviteli Bíróságon az illyefalvi helyi tanács a Kovászna Megyei Törvényszék ítélete ellen, amely a Székelyföld autonómiájáról szóló népszavazás kiírásáról hozott határozat visszavonására kötelezte az önkormányzatot. Benedek Huszár János illyefalvi polgármester elmondta: jogászokkal és a Székely Nemzeti Tanács vezetőivel folytatott konzultációk után a referendum kezdeményezői a jogi harc folytatása mellett döntöttek. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 31./

2005. január 31.

Kuszálik Péter élcelődött a Székelyföld autonómiájával kapcsolatban /Székely Ottonomia – írta/, hozzátéve, hogy az erdélyi magyarság sürgősségi listáján csak a tizedik helyen szerepel a székelyföldi területi autonómia. Tehát a Székely Nemzeti Tanács tizedrangú ügyekkel foglalkozik. Kuszálik szól „mindazoknak, akik a Székelyföld Ottonomiájában, Trianon revíziójában, a sült galambban, Orbán Viktorban, Csaba királyfiban reménykednek, ahelyett, hogy felismernék: mi a teendő az adott helyzetben.”. /Kuszálik Péter: Ottó! No, mi a’? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./

2005. február 4.

György Ervin, Kovászna megye új prefektusa a pártpolitikusok közül elsőként ült tárgyalóasztalhoz a Magyar Polgári Szövetség országos és helyi vezetőivel, Gazda Zoltánnal, Tulit Attilával és Sántha Imrével. Az MPSZ több ízben kezdeményezett már beszélgetést az RMDSZ háromszéki vezetőivel, szükségét érezték az autonómia-népszavazás körüli ellentmondások tisztázásának. Nemrég Albert Álmos elutasította az egyeztetést, kifejtette: nincs, amiről tárgyalnia a román párt (Népi Akció) képviselőivel, az RMDSZ harcol a székelyföldi autonómiáért, de nem az MPSZ és SZNT által elképzelt módon. /Farkas Réka: Bíznak a folytatásban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./

2005. február 4.

Sepsiszentgyörgyön a villanymotorgyár, az egyik legnagyobb létszámú gyár csődközelbe került. Ez a gyár a közép- és magas szintű végzettséggel rendelkező magyar műszaki elit egyik legjelentősebb gyűjtőhelye lett a Székelyföldön. Egyetemet végzett műszaki értelmiségiek százai költöztek Szentgyörgyre a hetvenes, de még inkább a nyolcvanas években, mert a gyár megélhetést jelentett. Fél évtizeddel ezelőtt magyarországi pénzügyi befektető érdeklődött a vásárlás feltételeiről, a Corvinus Rt., amelyet a magyar állam azért hozott létre, hogy növelje gazdasági súlyát a Kárpát-medence magyarlakta térségeiben. A rossz menedzselés mellett az időközben szakmai befektetővé vált többségi tulajdonosok elengedték a gyár kezét. S ezáltal a még maradék ezres lélekszámú közösség fölött is ítéletet mondtak. /Ferencz Csaba: Kegyetlen kapitalizmus, avagy szülőföldprogram. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./

2005. február 7.

Február 5-én a marosvásárhelyi Bernády Házban megnyílt Balogh Ernő /1882-1969/ geológus professzor erdélyi tájakról készült természetfotóinak kiállítása. A tárlat magyarországi és székelyföldi városok után az Erdélyi Kárpát Egyesület marosszéki osztályának támogatásával nyílt meg Marosvásárhelyen is. Dr. Balogh Ernő, a kolozsvári egyetem professzora hihetetlen energiával kutatta Erdély földtani kincseit. Ezzel együtt járt a természetjárás és a fotózás is. Főtitkára volt az 1947-ben beszüntetett Erdélyi Kárpát Egyesületnek, főszerkesztője az Erdély című folyóiratnak, fáradhatatlan szervezője az EKE vidéki szakosztályainak. Színdarabot és verset is írt, s a néprajz terén a tulipán ornamentikánk eredetéről készített tanulmányt. 1960-ban 200 képével illusztrálták Románia földrajzi monográfiáját. Dr. Balogh Ernőnek 1969-ben jelent meg Cseppkő világ című könyve, ez a barlangászok és barlangfotósok kézikönyvévé vált. /(bodolai): Hajdani erdélyi tájakon. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 7./

2005. február 9.

Ismét a román parlament elé kívánja vinni a Székelyföld területi autonómiája statútumtervezetét a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), jelezte Ferencz Csaba tájékoztatási alelnök. Abban reménykednek, az RMDSZ képviselői és szenátorai most nagyobb számban és hatásosabban támogatják kezdeményezésüket. „Három hónap sem telt még el a választási kampány óta, amelyben a Székelyföld autonómiájának a szükségességét hirdették, így nehezen tehetik meg, hogy ne álljanak az ügy mellé” – magyarázta az alelnök. Ferencz arra az RMDSZ választási plakátra utalt, amely egy székely kaput ábrázolt a következő felirattal: „Autonómiát Székelyföldnek!” A plakát kicsinyített fénymásolatát Markó Béla szövetségi elnöknek is átnyújtották a legutóbbi kolozsvári sajtótájékoztatóján. Markó kijelentette: „az RMDSZ különböző autonómiaformákat kíván megvalósítani a romániai magyarság számára, többek között közigazgatási területi autonómiát.” Ferencz Csaba elmondta: „A székelyföldi régió hangoztatása nem más, mint pótcselekvés. Tizenöt év bizonyította, hogy a kis lépések sehová sem vezetnek. Sőt elterelik a lényegről a figyelmet.” /Gazda Árpád: Kis lépések visszafelé? = Krónika (Kolozsvár), febr. 9./

2005. február 10.

A Hargita megyei közigazgatási bíróság a Székelyföld autonómiájáról szóló népszavazás kiírásáról hozott határozat visszavonására kötelezte a gyergyószentmiklósi önkormányzatot. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 10./

2005. február 10.

Február 9-én a Kolozsvári Népfőiskolán dr. Pozsony Ferenc tartott előadást a farsang kialakulásáról és az Erdélyben meghonosodott szokásokról. Kultúrtörténeti érdekesség, hogy a román kultúrában nem létezik a farsang. A kollektivizálásig a fonóházaknak volt fontos szerepe a farsangolásban, ezek amolyan korabeli klubhelyiségek voltak. Legélőbb formájukban a székelyföldi falvak őrzik a farsangi szokáskör hagyományait, de nem kell félni az ünnep eltűnésétől, hiszen képes megújulni, átalakulni és ezáltal fennmaradni. /Farkas Imola: Farsang Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 10./

2005. február 12.

Kevesen tudnak arról, hogy a „székely akció” néven folytattak civil és kormányzati tevékenységet Székelyföldön. A földművelésügyi tárca által a székelyföldi nép megsegítésére 1902-ben indított gazdasági akció történetét dolgozta fel Balaton Petra munkájában /A székely akció története I. Források 1. Munkaprogram és kirendeltségi jelentések (Erdélyi Történeti Füzetek, 1.) Cartofil Kiadó, Budapest, 2004/. A szerző a székelyföldi kirendeltség létrehozását mutatta be, és annak munkaprogramját (1904) és öt, különböző időszakot átfogó jelentését (1902–1904, 1905, 1902–1906, 1909, 1910–1911) közölte. „Kezdettől fogva az volt a célja a székely actiónak, hogy a székely népet anyagi eszközökkel ne egyszerűen csak megsegítse, hanem hogy helyesebb irányba terelje, jövedelmezőbbé tegye a gazdálkodást, intézményeket létesítsen, mikkel a székely nép maga fogja sorsát jobbra fordítani.” – olvasható a korabeli jelentésben. /A székely akció – A magyar kormányzat 100 év előtt a székelyekért. = Erdély.ma, febr. 12./

2005. február 14.

Február 12-én ülésezett a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Gyergyószentmiklóson. A küldöttek kilenc dokumentumot fogadtak el, ugyanakkor elnapolták az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT) való viszony rendezéséről szóló határozatot. Az ülésen 99 küldött jelent meg a települési székely tanácsok képviseletében. Csapó I. József elnök kifejtette, az emberi jogok és szabadságok megsértését jelenti az a tény, hogy mind a tíz önkormányzatot, ahol határoztak az autonómiaigény kinyilvánítását célzó népszavazás kiírásáról, nyomásgyakorlással vagy perrel kívánják letéríteni az útról. Csapó szerint az utóbbi időben az SZNT magára maradt a Székelyföld területi autonómiáért vívott harcában, hiszen mind a magyar, mind a román kormány, illetve az RMDSZ lemondott a törekvésről. Az SZNT kilenc dokumentumot fogadott el. A Mit kíván a székely nép? címet viselő kiáltványban a testület 12 pontban fogalmazta meg a közösség legfontosabb követeléseit. Ugyanakkor az SZNT felhívással fordult a székely közösséghez, hogy különböző formában követeljék a törvényes népszavazás kiírását. A testület határozatban kezdeményezett tárgyalásokat Románia kormányával, miniszterelnökével, illetve elnökével Székelyföld területi autonómiájáról. Felhívással fordultak a magyar kormányhoz és miniszterelnökhöz, kérve, hogy méltányolják az európai normák szellemében megfogalmazott autonómiatörekvéseket, továbbá a jövő évben felújítandó román–magyar alapszerződésbe foglalják bele a területi autonómiát, ugyanakkor a magyar diplomácia ,,vállaljon védőhatalmi státust a székelység felett területi autonómiájának kivívásáért folytatott küzdelmében”. Az SZNT döntött arról, hogy az új parlament elé terjeszti statútum-tervezetét, felhívással fordultak az RMDSZ elnökéhez és székelyföldi szenátoraihoz, képviselőihez, hogy vigyék sikerre a törvénykezdeményezést. Az SZNT tiltakozását fejezte ki a Trianon című dokumentumfilm kapcsán a ,,magyarellenes, politikai indíttatású, diktatórikus megfélemlítéssorozat ellen”, és határozott a Gábor Áron-díj megalapításáról. /(Ferencz): Csak magunkra ­számíthatunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 14./ Ferencz Csaba kijelentette: reméli, hogy a magyar és a román kormány pozitívan válaszol a kérelemre. Az RMDSZ-hez és a székely honatyákhoz intézett felhívásában az SZNT azt kérte, hogy nyújtsák be a parlamenthez az autonómiáról szóló törvénytervezetet. /Mit akarnak a székelyek? = Nyugati Jelen (Arad), febr. 14./ Az SZNT a rovásírást ismét a székelység írásrendszere méltó rangján kívánja kezelni. Az emberi jogokat sértő döntések ellen fellebbező önkormányzatok jogi védelmét Kincses Előd ügyvéd térítésmentesen vállalta. /Gergely Edit: Rovásírás és gazdasági terv az autonómiáért. = Krónika (Kolozsvár), febr. 14./

2005. február 14.

Öt éve hunyt el Molnár Dénes marosvásárhelyi grafikus, festő, megannyi jelentős képzőművészeti esemény kezdeményezője. Alkotóereje teljében, ötvenhárom évesen távozott. Február 11-én megnyílt a marosvásárhelyi Kultúrpalotában az emlékkiállítás. Nagy Miklós Kund kiemelte: az erdélyi várakat, templomokat, székelyföldi portákat megörökítő festményei mutatják, hogy metaforikus értelemben képzőművészetünk is megtartó erős várunk, becsülnünk kell minden éltetőjét, értékteremtőjét. /Molnár Dénes-emlékkiállítás. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 14./

2005. február 14.

A Kelet-Európában ritkaságszámba menő Magyar Autonóm Tartomány 1960-tól nevet és egyúttal profilt is váltó tartomány (Maros Autonóm Tartomány) burkoltan a magyar autonómia egésze alól ki akarta húzni a szőnyeget. Váratlanul román első embere lett a tartománynak. 1955-től a MAT-ot számos felső szintű ellenőrzésnek vetették alá, különösen a testvériség és az internacionalizmus szellemében való nevelést illetően a dolgozók körében, s a székelységre rendre negatív következményekkel járó elmarasztalások egy bizonyos Monográfia-ügyben csúcsosodtak ki. Gagyi József, a MAT viszonyainak kutatója a tatabányai Limes c. negyedévi tudományos szemle 2004/1-es, Változó Székelyföld című tematikus számában részletesen foglalkozott ezzel az időszakkal. Az 1960-as tartományi csúcsértekezletről írt, melyen ledorongolták azt a jókora könyvben összegyűjtött tanulmánycsokrot, amely A Magyar Autonóm Tartomány a szocialista fejlődés útján címet viselte, s amit egyszerűen csak „Monográfiaként” emlegettek. Ez a kiadvány pártrendelésre készült el, s propagandacélokat szolgált volna. A mintegy 30 szerző komolyan vette a feladatát. Az említett értekezleten kritikák, éles ítéletek hangzottak el, többek között: az anyagban a szerzők burzsoá terminológiát használnak, például Székelyföld, székelység. A szerzők Romániát többnemzetiségű államnak nevezik, egyes szerzők még azt a kérést is taglalják, hogy a MAT-nak miért nem adnak önállóságot. „Az egész anyagon mint egy fekete szál húzódik végig a nemzeti, regionális, autonomista izoláció. Ez a független Erdély burzsoá gondolata, amelyet a volt burzsoázia terjesztett.” Végül pedig: a monográfiában nem magyarázták meg, hogy Romániában s véglegesen megoldották a nemzeti kisebbségek kérdését. A könyvet még terjesztése előtt Bukarestben bezúzták, egy kézirata a budapesti Teleki László Könyvtárban tanulmányozható. A támadás jó ürügy volt ahhoz, hogy meginduljon a MAT lebontása, az ügyben érintett káderek kicserélése. Az 1968-ban bejelentett „megyésítés” látszólag igazságot szolgáltatott volna Székelyföldnek. Igaz, hogy az elképzelések szerint Maros leszakadt volna, „cserében” viszont a leszakított Sepsi és Kézdi rajonok visszatértek volna a székelység kebelébe, egy nagy székely megye, Hargita keretén belül, Csíkszereda központtal. Ez az „igazságtevőnek” bemutatott, fiatal Ceausescu-korszak felívelő szakasza volt. Ekkor zajlott a hargitai „megyecsinálás”. A pár nap alatt lezajlott székely „népmegmozdulás azt ültette el a Csíkszeredában élők szívében, hogy a felsőbb akarattal, a párt szavával is szembe lehet menni. Az eseményt több elemzés és emlékezés is felidézi – Gagyi József mellett Sarány István és Szabó Katalin közös dokumentumkönyve (Megyecsinálók, Szemtanú Könyvek, Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2001), valamint Zöld Lajos újságíró visszaemlékezése (Kölcsönkért élet, kamatra, Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2003). /Cseke Gábor: Változatok az autonómiára. Vezetők pozícióharca? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 14./

2005. február 15.

Románia polgárai nem az európai pénzekhez, hanem az európai értékekhez csatlakoznak – jelentette ki február 14-én Jonathan Scheele, az Európai Bizottság (EB) romániai nagykövete a Nagyváradon megrendezett uniós információs konferencia megnyitója előtt. A Krónika kérdésére, hogy hogyan vélekedik az RMDSZ-nek a fejlesztési régiók átalakítását célzó elképzeléséről, mely szerint a magyar többségű székelyföldi megyék egy régiót alkotnának, a nagykövet kifejtette, jelenleg nem tartja időszerűnek a felvetést. Hozzátette, egy ilyen módosítás előtt Brüsszellel is egyeztetni kell, hiszen az esetleges átszervezés utáni új régiónak is biztosítania kell ezen alapok kezelését a csatlakozás utáni, 2007 és 2013 közötti időszakban. Ene Dinga európai integrációs miniszter hozzáfűzte, a kormány a 2007–2013 közötti időszakban nem tekinti prioritásnak a fejlesztési régiók módosítását. A konferencia kezdetén Scheele az EB delegációja nevében megállapodást írt alá a Nyugati és az Északnyugati fejlesztési régióhoz tartozó megyék vezetőivel az EU-val kapcsolatos információk hatékonyabb áramlásának biztosításáról. /Balogh Levente: Uniós információs konferenciát szerveztek Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), febr. 15./

2005. február 15.

Márton Árpád RMDSZ-képviselő a székelyföldi autonómia ismételt felvetésével kapcsolatosan azt nyilatkozta: az SZNT törvénytervezetét már visszautasította a parlament, mert nagyon sok hibát tartalmaz, ezért nem látja indokoltnak, hogy újra benyújtsák. Ez nem jelenti azt, hogy az RMDSZ nem akar együttműködni a civil szervezetekkel, de saját tervezetét szeretné előterjeszteni. Elkészülte után konzultálni fognak a magyar civil szervezetekkel, mielőtt benyújtanák a parlamentben. Szerinte az RMDSZ már lerakta az autonómia alapjait, minthogy a négy autonómiaforma közül három már benne van a kormányprogramban, így például a helyi közigazgatás autonómiája, a kulturális és regionális autonómia, az utóbbi a fejlesztési régiók újjászervezése révén. A területi autonómiára vonatkozóan kijelentette: az RMDSZ nem mondott le róla, de ehhez külön törvényre van szükség vagy pedig az alkotmány módosítására. /Az RMDSZ a saját autonómia-tervezetét nyújtja be, nem a Székely Nemzeti Tanácsét. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 15./

2005. február 16.

Csutak István neve nem szerepelt az RMDSZ Csíki Területi Szervezete által közzétett, a kormányzati beosztásokra javasolt személyek listáján, mégis az integrációs tárca államtitkára lett. Csutak István elmondta, hogy a jelölés váratlanul érte. Munkája a napi adminisztrációt és stratégiai tervezést is jelenti. A tárcán belül hét területet felügyel: határokon átnyúló együttműködés; programok végrehajtása; programok ellenőrzése; regionális politikák; pályázati kiírások előkészítése; a programok belső pénzügyi ellenőrzése és a programok EU-konformitásának biztosítása. Arra a véleményre, hogy Székelyföldi Fejlesztési Régió gondolata az RMDSZ-en belül háttérbe szorult, Csutak leszögezte, ki kellene dolgozni a Székelyföldet lefedő, a strukturális alapokat megcélzó közös fejlesztési stratégiát. Ezt a munkát a világon mindenütt az önkormányzatok kezdeményezik. /Sarány István: Közös fejlesztési stratégiát kell kidolgozni. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 16./

2005. február 16.

Csíkszeredában a Sapientia EMTÉ-n négy végzős szak van idén, több mint 150 egyetemistával. Az államvizsga dolgozatok témái sokszínűek. Néhány példa. Alkalmazott szociológia szak: Posztszocialista társadalmi átalakulás egy székelyföldi kisvárosban – Szentegyháza. – Médiakutatás Csíkszeredában. – Az információs társadalom és a fiatalok. Agrár- és Élelmiszeripari Gazdasági szak: Minőségi császárkörte-pálinkafőzés – A LAM-alapítvány tevékenységének hatása a helyi fejlődésre – Hollandiai és székelyföldi családi gazdaságok. Román-angol szak: Motivul hanului in literatura romana. – Women is Shakespeare Comedies – A román modernizmus kezdetei. Könyvelés és Gazdasági Informatika szak: Vállalatértékelés – Készletek könyvelése – Amortizáció könyvelése. /Államvizsga dolgozatok a Sapientián. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 16./

2005. február 16.

Megjelent Az erdélyi táj kérdései /Művelődés, Kolozsvár/ című könyv Fekete Albert szerkesztésében, a budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar Kert- és Településépítészeti Tanszék és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával. A kötetet többnyire Magyarországon élő kert- és tájépítő mérnökök és egyetemi hallgatók írták, akik Erdélyben a különböző programok keretében Bonchidán, Sztánán, a Csomád–Bálványos kistérségben, vagy Marosvásárhelyen a Sapientia Egyetem campusának a megtervezésében tevékenykedtek. A tájépítésről szóló tanulmányok mellett bő anyagot található a kötetben Erdély kastélyairól és az ezeket körülvevő parkokról. Több tanulmány felhívja a figyelmet az Erdélyben fellelhető negatív jelenségekre, mint amilyenek a tájidegen szennyező építkezések, a természeti erőforrások túlzott használata, a talajpusztulás és elmocsarasodás aggasztó méretei, az erdőállomány csökkenése. Kalotaszeg táj-lélek-rajza című tanulmányában Eplényi Anna budapesti ötödéves tájépítész hallgató a következőket írja: „A szegénység, az elmaradottság és a népességcsökkenés olyan súlyos vaksághoz vezet, hogy csak néhány napra vagy évre tudnak előretekinteni. Másrészt a könnyen jövő meggazdagodás oly könnyen elviszi az egykori évszázados értékeket, hogy néhány év alatt hűlt helyét sem találjuk”. Jelenleg a Kalotaszeg megmentéséért folyó munka a sztánai tájépítész-program és a Sztánai Műhely keretében bontakozik ki. A programot a Kós Károly Egyesülés, a budapesti Táj-, és Kertépítész Diákszövetség, a Szent István Egyetem, az Arany János Közalapítvány és a sztánai–kolozsvári Szentimrei Alapítvány támogatja. Székelyföldön, a Csomád–Bálványos kistérségben a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület (CsTTE) a helybeliek. /Ajtay Ferenc: Könyv Erdély tájairól. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 16./

2005. február 17.

Kovászna megye 90 millió euróval többet nyerhetett volna az EU-s programokból az elmúlt években, ha nem a hetes nagyrégióhoz tartozik – jelentette ki Demeter János, a megyei tanács elnöke. A hetes nagyrégiónak Kovászna megye mellett Brassó és Szeben megye is tagja, ezek fejlettsége miatt a régió gazdasági mutatói jók, és kevesebb támogatást kap a térség elmaradottabb része. Az önálló Székelyföldi Fejlesztési Régió sokkal gazdagabb lehetne – vélte Demeter. /Bíró Blanka: Átszervezés, hogy jobban éljünk. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./

2005. február 18.

Traian Basescu elnök ismételten elutasította az „etnikai elvű” autonómiát, amikor a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) néhány nappal ezelőtti állásfoglalásáról mondta el véleményét egy televíziós interjúban. Az SZNT hét végi gyergyószentmiklósi ülésén fogadott el egyebek között egy olyan határozatot, amelyben üzenettel fordul Románia elnökéhez, arra kérve őt, hogy támogassa a székelység autonómia-törekvéseit. Az SZNT emlékeztetett: Románia parlamentje tavaly visszautasította a Székelyföld autonómia statútumára vonatkozó tervezetet. Basescu leszögezte: amíg ő ül a köztársasági elnöki székben, nem fogad el olyan javaslatokat, amelyek Románia nemzeti területén egy adott térség számára nagyobb autonómiát akarnának biztosítani, mint a többieknek. /Basescu ismét elutasította az „etnikai autonómiát”. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 18./

2005. február 19.

„Örvendetesnek tartjuk, hogy a Székely Nemzeti Tanács gyergyószentmiklósi ülése felül tudott emelkedni az EMNT-vel való »kommunikációs zavaron«, és nagy többséggel levette napirendjéről azt a határozattervezetet, amely az SZNT-nek az EMNT kötelékéből való kiszakadását irányozta elő. Változatlanul érvényesnek tartjuk az SZNT azon határozatát, amely szerint a Székely Nemzeti Tanács Székelyföld magyar nemzetiségű lakóinak képviseletében az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elidegeníthetetlen összetevője” – áll az EMNT eljuttatott közleményében. Az EMNT ugyanakkor értetlenséggel tekinti a „székely nép” szóhasználatra, amely az egységes erdélyi magyarság „székelyekre” és „magyarokra” való mesterséges megosztásának a veszélyét hordozza magában. Az EMNT visszautasítja, hogy az RMDSZ önálló autonómia-tervezetet nyújtson be a parlament elé. Az RMDSZ ugyanis a meghirdetett háromszintű autonómia-rendszer helyett annak csak a „pótlékát” kínálja, olvasható a Tőkés László EMNT-elnök által aláírt dokumentumban. /Értetlenkedik az EMNT a „székely nép” szóhasználat miatt. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./

2005. február 21.

Több európai parlamenti képviselővel tárgyalt a székelyföldi autonómiáról Csapó I. József, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke Brüsszelben. Csapó ismertette az SZNT autonómiakoncepcióját, valamint azt a tényt, hogy Romániában akadályozzák az autonómiával kapcsolatos népszavazások kiírását. Csapó József a nemzetközi egyezmények be nem tartásával vádolta Romániát. /Csapó EP-képviselőkkel tárgyalt. = Krónika (Kolozsvár), febr. 21./

2005. február 21.

Székelyudvarhelyen ülésezett február 19-én a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) bővített elnöksége. Nagy Pál ügyvezető közölte, az ülésen a jelen lévő területi elnökök a szövetség pártként történő bejegyzése mellett foglaltak állást. A tervek szerint egy hónapon belül elkészül a végleges program, ugyanakkor megkezdik a szükséges aláírások gyűjtését. A párt célként jelöli meg az erdélyi magyarság önrendelkezésének megvalósítását, Székelyföld területi autonómiájának kivívását. /Szász Emese: Országos párttá alakul az MPSZ. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 21./

2005. február 24.

Az Illyés Alapítvány négy évvel ezelőtti pályázatán nyert felszerelések nélkül maradhatnak a székelyföldi televízióstúdiók. A sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, brassói, gyergyói és udvarhelyi televíziók több tízmillió forintos segítséget kaptak a Duna Televízió tudósítóhálózatának kiépítésére. Akkor úgy tűnt, egyszerűbb, ha a felszerelést a Székelyudvarhelyért Alapítvány hozza be Romániába, majd ingyen és bér­mentve átadja a pályázóknak. A stúdiók 2002 januárjában megkapták a kamerákat, vágósorokat, egyéb kiegészítőket. 2003 októberében a brassói területi vámhivatal egy feljelentés nyomán ellenőrzést tartott, megállapította, hogy nem tartották be a vámmentességre jogosító nonprofit rendeltetést, és a vámilleték kifizetésére kötelezte a Székelyudvar­helyért Alapítványt. Az alapítvány perelt, azonban tavaly decemberben jogerős ítélet erősítette meg a vámhivatal álláspontját. A tudósítóknak átadott felszerelések vámilletéke áfával, büntető- és késedelmi kamatokkal mára elérte a hárommilliárd lejt, s ha nem fizetik ki, a vámhivatal lefoglalja a felszereléseket. A Székelyudvarhelyért Alapítványnak ez a pénz nem áll a rendelkezésére, így január végén levélben fordult az érintett stúdiókhoz, és kérte, szállítsák át a pályázatban nyert felszerelést. A kézdivásárhelyi Polyp TV vezetője ezt megtette. Sepsiszentgyörgyön egyelőre kivárnak. Azt mondják, hogy a magyar adófizetők pénzén vett felszerelést nem engedhetik át szó nélkül a román államnak. Levélben fordultak az Illyés Alapítványhoz. /Farkas Réka: A vámhivatal lefoglalja a magyar adományt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 24./

2005. február 25.

A székelyudvarhelyi tanács havi ülésén a többséggel rendelkező RMDSZ-frakció levette napirendről az autonómia-referendummal kapcsolatos határozattervezetet. Ványolós István RMDSZ-es tanácsos a székelyföldi autonómiakövetelésre kiírandó népszavazásról kijelentette: „Veszélyes nemzeti eszményt átpolitizálni, közigazgatási ügyként tárgyalni.” A Magyar Polgári Szövetség elnöki tisztségét is betöltő Szász Jenő polgármester rámutatott, az autonómia kivívása csak akkor lehet sikeres, ha a magyar közösségek nem félnek felvállalni a konfliktusokat. A tanácsülésen elfogadták a Bányai János Műszaki Kollégium udvarára tervezett, uszodával megtoldott tornacsarnok részletes városrendezési tervét. /Udvarhelyen nem lesz referendum. = Krónika (Kolozsvár), febr. 25./

2005. február 25.

Külön stratégiát kell kidolgoznia a Magyar Polgári Szövetségnek (MPSZ) a Partium számára – jelentette ki Nagyváradon Csuzi István, az MPSZ Bihar megyei szervezetének elnöke. Csuzi közölte, a szervezetnek nem csupán a Székelyföldre kell koncentrálnia, hanem azokra a megyékre is, ahol nem alkot abszolút többséget az ott élő magyarság. „Gyakran jellemzik úgy az MPSZ-t, hogy a székelyek szervezete, holott mi valójában az egész romániai magyarság számára kívánunk jobboldali alternatívát nyújtani” – fejtette ki Csuzi. Hozzátette: azokban a régiókban, ahol szórványban vagy tömbben élnek magyarok, megfelelőbb a kulturális autonómia követelése. Csuzi István erre vonatkozó javaslata az MPSZ múlt hétvégén, Székelyudvarhelyen megszervezett, bővített elnökségi ülésén lekerült a napirendről, de a szervezet partiumi vezetői továbbra is szorgalmazzák a régió sajátosságait is figyelembe vevő stratégia elfogadását. Balogh Levente: Más stratégiát a Partiumnak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 25./

2005. március 1.

A napokban mutatta be a Duna TV-ben az óradnai magyarság felélesztéséről a riportfilmet. Egy szál lelkes óvónő (Bauer Rozália) a melléje állt kis csapattal, valóságos csodát művelt. Voltak hasonló témájú riportok a Dunában, de a tömbmagyarsághoz és elsősorban a Székelyföldhöz viszonyítva, a szórvány a szükségesnél jóval kevesebbet jelenik meg. Pedig az erdélyi magyarság közel fele, vagy már annál is több hovatovább szórványban él. Ezért fontos, hogy a Duna TV többet járjon a szórványba. Sike Lajos újságíró az elmúlt években Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester többet szerepelt a Duna TV-ben, mint az összes többi erdélyi magyar polgármester. Szerinte inkább az olyan magyar polgármestereket kell reflektorfénybe állítani, mint Ilyés Gyula (Szatmárnémeti), Kaba Gábor (Zsombolya) vagy Nagy András (Szászrégen), akik a román választók bizalmát is elnyerték. /Sike Lajos: Cseppek a Dunába. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 1./

2005. március 4.

Négyszemközti beszélgetésen osztotta meg egymással Székelyföld autonómiájáról alkotott nézeteit Constantin Strujan Hargita megyei prefektus és Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke. Árus beszámolt arról, hogy a prefektus jelezte: ő voltaképpen csupán belecsöppent az elődje által elindított népszavazás-határozatok megtámadásának folyamatába, és nem állíthatja meg, nem vonhatja vissza a rendeleteket. Jogászai ugyanis fenntartják a határozatok törvénytelenségének érveit. A tavasz folyamán három gyergyószéki település – Gyergyószentmiklós, Gyergyóalfalu és Gyergyóditró – helyi önkormányzata védi a marosvásárhelyi táblabíróságon a Hargita megyei prefektúra által megtámadott, az autonómia-népszavazásról kiírt tanácsi határozatok ügyét. /Gergely Edit: Négyszemközt az autonómiáról. = Krónika (Kolozsvár), márc. 4./


lapozás: 1-30 ... 1801-1830 | 1831-1860 | 1861-1890 ... 2611-2636




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2025
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék