udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
76
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-76
Helymutató:
Zsombolya
2003. szeptember 19.
Szept. 11-13. között erdélyi, vajdasági, illetve anyaországi magyar polgármesterek és alpolgármesterek találkozóját tartották meg a Temes megyei Zsombolyán. A rendezvényen megjelent többek között Szekszárd, Hódmezővásárhely és Veszprém képviselője Magyarországról, Vajdaságból Balla Lajos, Kanizsa polgármestere és Juhász Attila, Zenta polgármestere, Bognár Levente Arad, Boros János Kolozsvár és Ilyés Gyula Szatmárnémeti alpolgármesterei, valamint Nagy Zsolt, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke. A találkozó alkalmából Kaba Gábor bemutatta a zsombolyai önkormányzat megvalósításait, majd a vendég polgármesterek ismertették az általuk vezetett települések helyzetét. Kocsis Imre Antal, Szekszárd polgármestere megállapította, hogy minden elképzelését felülmúlta mindaz amit látott. Kaba Gábor hihetetlenül sok olyan programot indított el, amelyekkel példát mutatott más települések számára is. Láthattak tizenkilenc olyan objektumot, amelynek mindegyike mögött óriási emberi és szellemi teljesítmény van. Juhász Attila, Zenta polgármestere kiemelte, hogy a közvetlen tapasztalatcsere visz előre. - Az Illyés Közalapítvány támogatásával megvalósított magyar polgármester találkozó célja azt volt, - nyilatkozta Kaba Gábor -, hogy egymástól tanuljunk, eredményeinket, de gondjainkat is elmondjuk és ötleteket cseréljünk ezek megoldásáról. /Pataki Zoltán: Magyar polgármester-találkozó Zsombolyán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./2003. október 4.
Egy éve került Papp Csaba református lelkipásztor Zsombolyára. A városban van imaház, és 122 a gyülekezeti tagok száma. Nagyszentmiklóson 86-an, Gyertyámoson 12-en, Klári-Szőlőkben 14-en, Valkányban 7-en, Nagyőszön 6-an, Pusztakeresztúron több mint 20-an vallják magukat reformátusnak. Nyolcvan százalékuk idős ember, a fiatalok közül pedig sokan vegyes házasságban élnek. A felsorolt falvakban családi házaknál, megüresedett vendéglátó helyiségekben tartják az istentiszteletet. Papp Csaba lelkész tanító híján, felvállalta a zsombolyai magyar tagozat I-IV. osztályosainak oktatását is. /Sipos Erzsébet: Az út elején. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 4./2003. október 11.
A romániai magyarság 1944. évi internálásának gyökerei 1943 nyaráig nyúlnak vissza. Sztálin ugyanis így fogalmazott a Nagy-Britannia kormányához írt levelében 1943. június 7-én: ,,A szovjet kormány úgy véli, hogy azért a fegyveres segítségért, amelyet Magyarország Németországnak nyújtott (...), a felelősséget nemcsak a magyar kormánynak, de kisebb-nagyobb mértékben a magyar népnek is viselnie kell." 1943. december 12-18-án a szovjet-csehszlovák szerződés, valamint a Németországgal és magyarokkal szembeni háború utáni álláspont kialakítása tárgyában Moszkvában Sztálinnal és Vjacseszlav Mihajlovics Molotov külügyi népbiztossal, a későbbi szovjet külügyminiszterrel tárgyalt Eduard Benes száműzetésben levő csehszlovák elnök. Molotov kijelentette: ,,A magyarokat meg kell büntetni." (...) A Benes kezdeményezésére létrejött tárgyalások végkövetkeztetéseit 1943. december 18-án jegyzőkönyvben rögzítették a Kremlben. Úgy vélték: ,,(...) Mindkét fél elismeri, hogy Magyarország nagy felelősséggel tartozik a háborúért (...)", miközben Romániára vonatkozóan azt rögzítették a dokumentumban, hogy ,,(...) a román népet, ellentétben a rendszerrel, amely őt a háborúba bevitte, nem terheli közvetlen felelősség a háborúért". Ugyanakkor 1943-ban Románia még két hadsereggel harcolt szovjet területen a Vörös Hadsereg ellen, viszont Magyarországnak csak megszálló hadosztályai voltak szovjet területen. Ugyanezt a magyarellenes álláspontot fogalmazta meg később, 1944 őszén Romániában a Iuliu Maniu vezette Nemzeti Parasztpárt, valamint a Nemzeti Liberális Párt is. Sajtójukban azt terjesztették, hogy a magyarság kollektíven bűnös, úgy kell elbánni vele, mint bűnös néppel. 1944. augusztus 23-án délután I. Mihály román király elrendelte Ion Antonescu marsallnak és minisztereinek a letartóztatását, 24-re virradó éjszaka pedig megalakult Constantin Sanatescu tábornok első kormánya. A belügyminisztérium augusztus 25-én elrendelte, hogy még aznap tartóztassák le a Német Nemzetiségi Csoport valamennyi vezetőjét, a szász és sváb lakosság ellenállásának megszervezőit, valamint a magyar kisebbség vezetőit; augusztus 27-én pedig a csendőrség főfelügyelősége újabb internálások végrehajtására adott utasítást. 1944. szeptember 12-én a szövetséges erők képviseletében a Szovjetunió, illetve Románia kormányai megkötötték a fegyverszüneti egyezményt. A fegyverszüneti egyezmény aláírását követő első intézkedés az volt, hogy szeptember 15-én a csendőrség főfelügyelősége elrendelte minden magyar és német alattvaló családjával együtt történő internálását a Tg. Jiu-i táborba; a parancs azonban a zsidókra nem vonatkozott. Az észak-erdélyi magyar állampolgárságú, magyar útlevéllel rendelkező magyarokat internálták, az azonos állampolgárságú státusban levő észak-erdélyi román nemzetiségűeket nem. Amikor 1944. november 6-án a lágerek létrehozásáról szóló minisztertanácsi határozat megszületett, például Tg. Jiuban már 4650 internáltat tartottak fogva, a Brassótól nem messze levő barcaföldvári 2-es számú fogolytábor, a hetek múlva haláltáborként elhíresült láger is javában üzemelt. Arad megyében Aradon, Borossebesen, Pankotán, Doroszlófalván és Nagyhalmágyon; Brassó megyében Brassóban, Barcaszentpéteren és Földváron; Bihar megyében Nagyváradon, Belényesen és Kőröstárkányban, továbbá Zsombolyán, Tg. Jiuban, Slobozia Vechen, Ciurelen, Felső-, illetve Alsótömösön, Lugoson, Pitesti-en, Vulkánban, Caracalban stb. hoztak létre, illetve működtetnek tovább internálóközpontokat úgy, hogy gyakorlatilag minden megyében létezett legalább egy, országszerte összesen 36 láger. A Földváron fogva tartottak számáról eltérő adatok léteznek. Niculae Spiroiu volt honvédelmi miniszter közlése szerint a lágerben felületes volt a foglyok nyilvántartása. 1944 októbere és 1945 júliusa között 298 fogoly halt meg a táborban pusztító kiütéses tífuszjárvány idején. A földvári fogolylétszám ennél valószínűleg nagyobb volt, hiszen a lágerből szabadultak között van, aki 8000 fogolyról tesz említést, a korabeli sajtó pedig a földvári haláltáborban sínylődő ,,hatezer magyar hadifogoly és internált" szörnyű sorsát teszi szóvá. A Dolgozók Szava /Sepsiszentgyörgy/ című hetilap egy kiszabadult fogoly vallomásai alapján arról számol be, hogy Földváron 2500-3000 magyar, német, román, szerb és zsidó sínylődik ártatlanul. Elmondása szerint 15 éves gyermekektől aggokig, minden korosztályból vannak foglyok a lágerben. Az összeszedett és előbb a sepsiszentgyörgyi börtönbe zárt székelyek közül ,,sokan úgy szabadultak meg, hogy átállottak románnak. Szabad börzéje működött az átállásnak, s akadtak tényleg olyanok, akik ilyen áron megszabadultak az elhurcolástól. Nagy üzletet bonyolított le Stefanescu nyug.(almazott) járásbíró is, aki kaján örömmel számolgatta az utolsó napok egyikén a Balog-ház kapuja alatt az ilyen módon harácsolt százpengősök tömkelegét, ami mind a szerencsétlen elhurcoltak családtagjainak szája elől elvont pénzecskékből tevődött össze." A fogoly elmondása szerint, mielőtt a lágerbe bevitték, hat könyvbe is bevezették az érkezők adatait, az ő odaérkezésekor pedig a valamikori gyárépület, az iskola, valamint a földbe vájt nyolc lyukban akkor már 2500-3000 fogoly szorongott. Magyarország legtávolabbi vidékeiről állandóan érkeztek az újabb és újabb foglyok, emiatt a földvári tábor annyira túlzsúfolt lett, hogy az internáltak egy részét átvezényelték a szomszédos Lügetre. A foglyok kicsempészett levelek, pontosabban cédulákra írt üzenetek révén kérnek segítséget a külvilágtól, a környékbeli falvak, elsősorban Hidvég lakossága segít rajtuk lehetőségeihez mérten. /Mindez a szerző most megjelent könyvéből: Székely golgota, Kaláka-könyvek, Sepsiszentgyörgy. /Benkő Levente: A tervszerű merénylet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 11./2003. november 7.
Markó Béla szövetségi elnök nov. 6-án az RMDSZ Temes megyei vezetőségével, önkormányzati tisztségviselőivel, civil és ifjúsági szervezetek, történelmi egyházak képviselőivel találkozott a temesvári Kós Károly Közösségi Központban. Halász Ferenc megyei RMDSZ-elnök a szervezeti életről tájékoztatta a vendégeket. Az európai bizottsági országjelentéssel kapcsolatban Markó kifejtette: "az uniós felvételben a politikai-stratégiai szempont lesz a döntő". Úgy vélte, a 2004-es választási évben csak egy nyitott, a kritikát elfogadó RMDSZ érhet el valamit, ugyanakkor az úgynevezett belső ellenzéket szétzilálásra alkalmas erőnek nevezte, amely veszélyezteti a parlamentbe jutást (másik veszélyforrásnak a román politikumot jelölte meg). Nov. 7-én Zsombolyán majd Lugoson találkoznak az RMDSZ országos vezetői a helyi tisztségviselőkkel. /Pataky Lehel Zsolt: Ma Zsombolyán és Lugoson az RMDSZ vezérkara. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 7./2003. december 22.
Dec. 20-án, az RMDSZ megalakulásának 14. évfordulója alkalmából hagyományosan Marosvásárhelyen tartott ünnepi rendezvényen adták át a szövetség által létrehozott Ezüstfenyő-díjakat, amelyeket azoknak a személyeknek adományoznak, akik munkájuk révén jelentősen hozzájárultak az államosított föld-, erdő- és ingatlantulajdon visszaszolgáltatásához, valamint az RMDSZ programjának megvalósításához. Markó Béla szövetségi elnök hangsúlyozta, 14 évvel ezelőtt az RMDSZ a szövetség, az egység, az önállósodás útján indult el és ma is ezen halad. A visszaszolgáltatási folyamat révén csak Székelyföldön több mint 250 000 hektár közbirtokossági erdőtulajdont sikerült visszaszerezni a székelység számára, de már több százra tehető az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása is. Az Ezüstfenyő-díjat ezúttal 25-en - köztük önkormányzati képviselők, országos tisztségviselők, egyházi személyek, vállalkozók - vehették át Idén Bognár Levente, Arad alpolgármestere, Király András, Arad területi elnök, Tokay György parlamenti képviselő, Szilágyi János besztercei kertészmérnök, Balazsi József érsemjéni polgármester, Szakál András Zsolt brassói erdészmérnök, Markó Attila helyettes államtitkár, Nagy Benedek, a vallásügyi államtitkárság tanácsosa, Tőke István csíkszeredai erdészmérnök, Dézsi Zoltán, gyergyószentmiklósi alprefektus, Kásler Pál hátszegi vállalkozó, Egyed Csaba baróti erdészmérnök, Dimény Zoltán berecki alpolgármester, Eckstein-Kovács Péter kolozsvári szenátor, Sallai János széki polgármester, Borbély László marosvásárhelyi parlamenti képviselő, Csató Béla marosvásárhelyi főesperes, Péter Ferenc szovátai polgármester, Böndi Gyöngyike, nagybányai parlamenti képviselő, Bekő Tamás nagykárolyi polgármester, Varga Attila szatmárnémeti parlamenti képviselő, Antal István székelyudvarhelyi parlamenti képviselő, Kaba Gábor zsombolyai polgármester, Lakatos Sándor zilahi mérnök kapott, továbbá a Közbirtokossági Hírvivő, sepsiszentgyörgyi havilap. /Kiosztották az Ezüstfenyő-díjakat. Tizennégy éves az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./2002. január 25.
Temes megyében a magyarok lakta községek és falvak jártak elöl a partnerkeresésben. A példák ismertetésekor Végvár község került az élre. Az itteni közösség két irányba nyitott: egy francia és egy magyar településsel kötött együttműködési szerződést. A magyarok gyakrabban járnak át, a franciák viszont egyszerre sokan jönnek, ezért saját házat vásároltak és tartanak fenn a faluban, hogy kényelmesen megszállhassanak. Zsombolya kapcsolatot tart fenn a magyarországi Pusztamérgessel és a vajdasági Kikindával, Lugos a magyarországi Szekszárddal, Nagybodófalva Makóval, Újvár község a magyarországi Algyővel, Újszentesen a magyarországi Sándorfalvával. A legfrissebb testvértelepülési kapcsolat Temesszentandrás és a magyarországi Békésszentandrás között jött létre: Szent András névünnepén írták alá az együttműködési szerződést. /(Sipos): Baráti kézfogások. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./ 2002. január 29.
Kása Zsolt, a Temes Megyei Tanács külügyi referense, a Duna-Maros-Körös-Tisza Eurorégió szegedi titkárságán a román megyék (Arad, Hunyad, Krassó-Szörény, Temes) képviselője. A tervek szerint a 2002-es évben az ifjú jogász-közgazdász hat hónapot dolgozik majd Szegeden, ahol a magyar megyék és Vajdaság képviselőivel együtt az Eurorégiót vezető Elnökök Fóruma határozatainak a gyakorlatba ültetése lesz a feladatuk. A DMKT Eurorégió eddig nem volt jogi személyként bejegyezve, így pályázatokat sem nyújthatott be saját nevén. Febr. 7-én kerül sor Szegeden az eurorégiós csúcstalálkozóra, az Elnökök Fórumára. Az elképzelés szerint a DMKT Eurorégiót Magyarországon jegyeztetnénk be, közhasznú társaságként. Az intézmény vezetését egy évre minden bizonnyal Dan Ioan Sipos Temes megyei elnök veszi át. Az eurorégiós tevékenység fő célja közös projektek kidolgozása és ezek európai alapokból való finanszírozása. Kása Zsolt elmondta: hamarosan megvalósul a Szeged–Kikinda–Zsombolya–Temesvár vasúti összeköttetés, ami nagy mértékben elősegítheti a térség gazdasági fejlesztését. Folytatódik a Nagycsanád–Kiszombor határátkelő és a bekötőutak kiépítése, végül elkészült a Béga-csatorna hajózhatóvá tételének megvalósítási terve, erre a vajdasági partnerek nyújtanak be pályázatot. /Pataki Zoltán: Kimozdul-e a holtpontról... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./2002. január 30.
Az RMDSZ-es tanácsosok javaslatára a zsombolyai tanács úgy döntött: Petőfi mellszobrot avatnak március 15-én a határmenti Zsombolya városka főterén. Kaba Gábor polgármester és a zsombolyai RMDSZ szervezet felkérte a helyi magyarságot, elsősorban a cégtulajdonosokat, hogy akár szerény összeggel is, járuljanak hozzá a szobor kivitelezési költségeinek fedezéséhez. /Petőfi szoborra gyűjtenek Zsombolyán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 29./2002. március 9.
Márc. 8-án Petőfi Sándor mellszobrát avatták fel Zsombolyán. Soltész Teophil helyi és Varga Luigi István temesvári szobrászok alkotásának leleplezésénél a Szövetség részéről jelen volt Markó Béla szövetségi elnök, Borbély László és Szép Gyula ügyvezető alelnökök, illetve Toró T. Tibor Temes megyei képviselő. Az ünnepi rendezvényen Markó Béla a 17 százalékos arányban magyarok által lakott Zsombolya példaértékű üzenetét hangsúlyozta. A rendezvény záróakkordjaként Markó Béla RMDSZ-zászlót ajándékozott a zsombolyai területi szervezetnek. /Petőfi-szobrot avattak Zsombolyán. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 9./ 2002. március folyamán
Toró T. Tibor parlamenti képviselő beszédében utalt arra, hogy a vegyes lakosú Zsombolyán a magyarság Kaba Gábor személyében képes volt a saját soraiból polgármestert állítani a város élére. Petőfi szobrot állítottak a város szívében, a főutcán. Markó Béla, az RMDSZ országos elnöke és Elekes Botond, Magyarország Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főosztályvezetője is beszélt az ünnepségen. Küldöttséggel képviseltette magát Keszthely, Kőszeg, Kapuvár, Sajószentpéter, Tatabánya, Kiskőrös, Jászberény, Hajdúböszörmény, Kiskunmajsa, Budapestről a XVI. és XVII. kerület, Apátfalva, Szeged. A közönség tapssal köszöntötte Soltész Teophilt, a szobor alkotóját. /Sipos János: "Zsombolya népe a jól végzett munka örömével ünnepelhet" Petőfi szobor a költők sétányán. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 9./2004. február 24.
Erdélyben a magyar szobrok és emlékhelyek rongálása, meggyalázása nem csak mostanában jellemző cselekedet. Erről tanúskodnak azok a cikkek, tudósítások, melyek a Brassói Lapok hasábjain jelentek meg 1925 és 1934 között. Ebből idézett az Erdélyi Napló. Az aradi Szabadság téren 1925-ben lebontották a tizenhárom aradi vértanú szobrát. Akkor Barabás Béla dr., volt országgyűlési képviselő kijelentette: A magyar kormány sajnos elhanyagolta ezt a kérdést, vagyis nem nézte azzal a kötelességtudattal, melyet ez az ügy megérdemelt volna, és az emlékművet a tűzoltólaktanya udvarán felépítendő deszkaketrecben helyezik el. (1925. júl. 5.) Románia csak ellenértékért hajlandó átadni Magyarországnak a ledöntött erdélyi szobrokat. A román hatóságok, mint ismeretes, egy csomó emlékművet lebontottak: Aradon így a tizenhárom vértanú szobrát, a segesvári Petőfi-szobrot és egyéb emlékművek közül a millenniumi oszlopot is. Eddig a román kormány a békeszerződés értelmében átadta Magyarországnak az eltávolított emlékműveket. Most azonban elhatározta, hogy ezeket a szobrokat csak akkor adják ki, ha cserébe kiszolgáltatja Romániának az ott őrzött román vonatkozású műkincseket. Homan Bálint, a Nemzeti Múzeum igazgatója kijelentette, hogy a budapesti Nemzeti Múzeumban egyetlen román vonatkozású ereklye vagy műkincs sincsen, így a Nemzeti Múzeum semmit sem tud kiszolgáltatni. Ezért a magyar kormány erélyesen visszautasít minden román követelést. (1926. jan. 13.) Eltűnnek a magyar szobrok és emlékművek. Egy rövid kimutatás a pusztításokról. 1. Aradon: a Kossuth Lajos-szobor mellékalakjait hat tüzérkocsihoz kötve rántották le, majd az egész szobrot összetörték. Ugyancsak itt megcsonkították Csiki Gergely szobrát, Zala György remeke, a Vértanú-szobor pedig a városi lovarda raktárában található. 2. Nagyszalontán: Kossuth Lajos életnagyságú szobrának nyakához kötelet erősítettek és lovakkal lerántották. 3. Nagyváradon: Szigligeti Ede és Szent László szobrait rejtekhelyre szállították. 4. Zsombolyán: Kossuth Lajos szobrát dinamittal felrobbantották. 5. Nagyszentmiklóson: Révai Miklós mellszobrát leszerelték s helyére Eminescu költő szobrát helyezték el. 6. Karánsebesen: Erzsébet királyné szobrát megcsonkították. A következő helységekben is tűnnek el a szobrok: Kolozsváron, ahol az Erzsébet-szobor fejét leütötték, Marosvásárhelyen a szobor fejét egy nyirkos pincében helyezték el, Temesváron a hadapródiskola udvaráról vitték el a szobrot, eltávolították még Ferencz József szobrát is. 7. Buziásfürdőn: A Trefort-szobor tűnt el. 8. Déván: A vértanúhalált halt első unitárius püspöknek, Dávid Ferencnek szobrát ledöntötték és darabokra törték. 9. Szinérváralján: Kossuth Lajos szobrát megcsonkították. 10. Boksabányán: A honvédemléket megrongálták, a főalakok fejét letörték. 11. Nagykárolyban: A hat méter magas Kossuth-szobrot pusztították el. Hurkot kötöttek nyakába és lovakkal lerántották. 12. Szatmáron: Elpusztították a 22 láb magas Kölcsey-szobrot és a humanista Kiss Gedeon szobrát. 13. Kolozsváron: A fából faragott Kárpátok őrét a katonák széjjeldarabolták. Egyedül Mátyás király szobrának kegyelmeztek meg azzal, hogy Mátyás román származású volt, aki csak kalandos diplomáciával akadályozta meg, hogy Erdélyt Romániához csatolják. 14. Nagyenyeden: A labancok ellen harcoló tíz nagyenyedi diák emlékoszlopát megcsonkították. 15. Marosvásárhelyen: Kossuth Lajos, Bem apó, II. Rákóczi Ferenc és a Szabadság-szobrot ledöntötték. A kultúrpalota remek mozaikjait, magyar tárgyuk miatt, kikaparták. A 48-as hazafiak emlékét megcsonkították. 16. Nyárádszeredán: A Bocskai-szobrot döntötték le. 17. A fehéregyházi csatatér honvédemlékét megcsonkították, mely alatt Petőfi Sándorral együtt 150 honvéd alussza örök álmát. 18. Sepsiszentgyörgyön: A honvédemlékeket lebontották, Gábor Áron szobrát megcsonkították. 19. Nagyszebenben: A Bem-szobrot eltávolították, a Petőfi-reliefet megrongálták. 20. Baróton: A szabadságharc emlékoszlopát megcsonkították. 21. Madéfalván: A székely emlékoszlopot megcsonkították. 22. Székelyudvarhelyen: A Vasszékely-szobrot elpusztították. És így lehetne tovább folytatni a rombolásokat. (1930. aug. 15.) Szilágysomlyón a Hősök emlékoszlopáról lerombolták a turulmadarat. A szilágysomlyói hősök emlékművén egy turulmadár van. Ezt a szobordíszt február 23-án éjszaka ismeretlen tettesek a szoborral lerombolták. Reggelre a megcsonkított szobron ott lengett a román lobogó. (1933. júl. 28.) Nagykárolyban ismeretlen tettesek lefűrészelték a nagykárolyi Kölcsey-szobor fejét. (1934. szept. 1.) Désen a lebontott Turul-emlékmű helyén a város szobrot akar emelni Mihali Tivadarnak. (1934. aug. 8.). /Szakács János: Az erdélyi szobrok sorsa. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 24./2004. február 25.
Az előválasztások kétharmadán van túl a Temes megyei RMDSZ, amely – a szórványmegyékben alkalmazott általános gyakorlattól eltérően – a legtöbb településen közvetlen, álló- vagy mozgóurnás előválasztásokon dönt az RMDSZ-jelöltek személyéről. A szórványközösségek nem közönyösek a romániai magyar politikai élet iránt – jelentette ki a Krónikának Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök. Eddig 17 településen tartottak előválasztást. Ebből 16-ban teljesült a megyei RMDSZ által határozatban rögzített azon kitétel, mely szerint a helyi tanácsosjelöltekre vonatkozó előválasztás akkor érvényes, ha a 2000-es választásokon az RMDSZ listájára szavazók legalább fele most is szavazott” – fejtette ki Halász Ferenc. A Temes megyei városok közül Dettán és Zsombolyán sikeres volt az előválasztás – Zsombolyán Kaba Gábor polgármester szerezte meg a szavazatok túlnyomó többségét. A megyei tanácsosjelöltek listáját elektoros szavazás révén állítják össze/Salamon Márton László: Nem közönyösek a választók. = Krónika (Kolozsvár), febr. 25./2004. március 8.
Márc. 6-án Temesváron megalapították a Megyei Civil Tanácsot, hogy fórumot teremtsenek a különböző civil szervezetek és szerveződések számára a szűkebb közösségeket foglalkoztató kérdések megvitatására. Az oktatási, művelődési, szociális, gazdasági, szervezési munkacsoportok tevékenységét ismertető rövid beszámolók után terítékre kerültek a megye magyarságát foglalkoztató napi problémák. Az oktatási munkacsoport /köztük Delesega Gyula, a Civil Tanács elnöke/ fontosnak tartja a temesvári egyetemeken spontánul alakult magyar diákcsoportok összefogását, a szegedi kapcsolat erősítését. Egyesek szerint a Csiky Gergely Színházban belső ellentétek nehezítik a társulat munkáját. Többen kifogásolták, az ország nyugati csücskének egyetlen magyar nyelvű hivatásos művészeti intézménye elhanyagolja a vidéket. Évek óta nem járt Lugoson, Zsombolyán, Dettán, Nagyszentmiklóson, Végváron, és Óteleken. /(Sipos): A magyarság gondjai a Civil Tanácsban. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./2004. június 8.
Nehézségeket okoz az ötszázalékos küszöb Temes megyében. Mindössze 24 szavazat hiányzott ahhoz, hogy a temesvári városi önkormányzatba bejussanak az RMDSZ képviselői. Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök közölte, az RMDSZ jelöltlistája ugyan 700 szavazattal többet kapott, mint négy évvel ezelőtt, de ez sem volt elég az ötszázalékos küszöb eléréséhez. Zsombolyán – ahol alig 15 százalékos a magyarság részaránya – Kaba Gábor, az RMDSZ jelöltje a szavazatok 65 százalékával nyerte meg a polgármesteri széket. Zsombolyán a 17 tagú tanácsban kilencen képviselik az RMDSZ-t. A Temesvárral határos Újszentesen egyébként Szilágyi Géza polgármesternek sikerült megőriznie pozícióját. /Gazda Árpád: Kiszorulnak a magyarok? = Krónika (Kolozsvár), jún. 8./2004. június 9.
Temesváron magyar tanácsosok nélkül alakul meg a 27 tagú városi önkormányzat, mert az RMDSZ jelöltlistájára leadott szavazatok száma nem érte el az érvényes voksok 5%-át. Mindössze 24 szavazat hiányzott a választási küszöb átlépéséhez! Újraszámolták az RMDSZ temesvári városi listájára leadott 5556 szavazatot (a bejutáshoz 5580 kellett volna), egyetlen esély van még: a 4434 darab érvénytelenített voks közé könnyen becsúszhattak „jó" szavazatok is. Választási sikerről csak a zsombolyaiak és az újszentesiek beszélhetnek, ahol Kaba Gábor és Szilágyi Géza személyében a lakosság újraválasztotta az RMDSZ-es polgármestereket, sőt, mindkét településen az önkormányzatban is többséget szerzett a magyar érdekképviselet. /(Pataki Zoltán): 24 magyar szavazat hiányzott … = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./2004. június 25.
A Temes megyei RMDSZ elnöksége zárt ajtók mögött értékelte a választási eredményeket. Halász Ferenc, a Temes megyei RMDSZ elnöke rámutatott, kudarc, hogy Temesváron, valamint a megyei önkormányzatban nincs RMDSZ-tanácsos. 2000-ben a megyében 28 településen indított az RMDSZ helyi tanácsosjelölteket, idén pedig 39 településen. Négy évvel ezelőtt 10 601 szavazatot kaptak az RMDSZ helyi tanácsosai, most 13 375 voksot. Ennek ellenére az 5%-os küszöbre való tekintettel négy önkormányzatból kiesett az RMDSZ: Temes Megyei Tanács, valamint Temesvár, Nagyszentmiklós és Temesrékás önkormányzata. Négy településen viszont először került be az RMDSZ a helyi tanácsba: Ötvösdön, Nagyomoron, Temesfalván, valamint Temesságon. 2000-ben 18 településen sikerült helyi tanácsosokat bejuttatni, 2004-ben 19 településen sikerült ezt megtenni. Négy esztendővel ezelőtt a helyi tanácsokba 41 tanácsost juttattak be, most kettővel növekedett a számuk. 2000-ben három, 2004-ben négy polgármesteri tisztséget nyert el az RMDSZ: Újszentes, Zsombolya és Újvár mellé Igazfalva is felzárkózott. Temesváron 2000-ben 4667 szavazatot kapott az RMDSZ tanácsosi listára, ami akkor 4,88%-ot jelentett. Most 5556 szavazatot, tehát 879 szavazattal többet, ami a szavazatok 4,97 százaléka. Ami a megyei tanácsosok listáját illeti, RMDSZ az 178 szavazattal kevesebbet kapott, mint 2000-ben, 12 910-ről a szavazatszám lecsökkent 12 732-re. /Pataki Zoltán: Felemás választási eredmények Temes megyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./ 2004. július 1.
Jún. 29-én összeült az RMDSZ Temes Megyei Választmánya – a Területi Képviselők Tanácsa (TKT) és a Civil Tanács –, hogy meghallgassa az elnökség kiértékelő beszámolóját a 2004. évi helyhatósági választási eredményekről. Az előterjesztést követően Halász Ferenc megyei elnök benyújtotta lemondását, és az elnökség többi tagja is visszaadta mandátumát. Az ok, a választásokon elszenvedett vereség: az RMDSZ-jelöltek nem jutottak be a megyei, valamint a Temesvár városi tanácsba. Egyes helyeken voltak eredmények, Zsombolyán, például, a négy évvel ezelőtti választáson leadott 900 szavazattal szemben most 1836-an szavaztak az RMDSZ-es Kaba Gábor polgármesterjelöltre, és a magyar tanácsosok száma 5-ről 9-re növekedett. Jó eredmény született Újszentesen, Igazfalván és Újváron is, ahol az elkövetkező négy évben szintén RMDSZ-es a község első embere. Dr. Albert Ferenc egyetemi tanár javasolta, hogy a mostani csapat vigye végig a megkezdett munkát, a tisztújítást halasszák a parlamenti választások utánra. Dr. Bárányi Ferenc ny. orvos, volt parlamenti képviselő leszögezte, háromszázötven év óta most történt meg először, hogy a magyarságnak nincs képviselője Temesvár város tanácsában. A megyei elnökség kitartott a lemondás mellett. Toró T. Tibor parlamenti képviselő – aki lemondott elnökségi tisztségéről – indítványozta, hogy az elnökség ügyvezető testületként folytassa a munkát a szeptemberre előrehozott tisztújító közgyűlésig. A javaslatot a választmány többségi szavazattal elfogadta. /Sipos János: Sorsdöntő időszak az RMDSZ temesi szervezete számára. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 1./2004. július 24.
Nagy a bizonytalanság a gátaljai magyar óvoda ügyében. Az előző tanács az óvoda épületét visszaadta egykori tulajdonosának. Salgán József, Gátalja város jelenlegi polgármestere arról tájékoztatott, hogy az ügy a bíróságon van. Az illetékes hatóságok ugyanis szabálytalanságot fedeztek fel a tanügy használatában lévő épületek visszaadása körül, és hivatalos vizsgálatot kezdeményeztek. Eddig a három épületből kettőt már peres úton visszaszereztek, a polgármester reméli, hogy a magyar óvoda épülete is hasonló sorsra jut. A gátaljai közösségnek is szüksége van egy zsombolyaihoz hasonló Magyar Házra, ahol ápolhatja hagyományait, szervezheti közösségi életét. Az épület végleges megszerzésével megteremtődne az anyanyelvi közösségi élet Gátalján. /Sipos János: Nem kétséges a gátaljai magyar óvoda léte. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 24./2004. augusztus 9.
A Zsombolya Napok megünneplésére megtelt a város a környező településekről érkezettekkel. Jöttek magyarországiak, a németországi Erlagenből, Münchenből stb. tömegesen hazalátogattak az egykori zsombolyaiak. Júl. 7-én léptek színpadra a folklór együttesek. Az idén hetedik alkalommal megrendezett Zsombolya Napok tovább öregbítették az ünnep hírnevét. /Sipos János: Zsombolya ünnepe sok-sok vendéget vonzott. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 9./2004. szeptember 24.
Hét megyére kiterjedő hálózattal rendelkezik a dévai központú Szent Ferenc Alapítvány. Déva és Szászváros mellett Zsombolya, Torockó, Gyergyószárhegy, Kolozsvár, Nagyszalonta, Szováta és Petrozsény az a település, ahol a Böjte Csaba ferences szerzetes által vezetett alapítvány különböző gyermekvédelmi programokat beindított, vagy a közeljövőben beindít. Új, V–XII. osztályos iskola kezdte meg működését Déván. Az épületet a liechtensteini hercegnő adományából sikerült megvásárolni, az Apáczai Közalapítvány és több magánadományozó támogatásával kijavították, a berendezés költségeit pedig a Rotary Klub állta. Déván nagyon sok gyermeket fogadtak be, az alapítvány által gondozott kiskorúak összlétszámát a szerzetes maga sem ismeri pontosan. „Itt most minden csúcsra járatva működik, maximális fordulatszámon dolgoznak a kollégák – fogalmaz Csaba atya. – Érezzük, hogy a Magyarok Nagyasszonyának palástja alatt vagyunk Déván.” A Temes megyei Zsombolyán hét gyerekkel elkezdte működését egy új ház. Csaba atyáék a Fehér megyei Torockón is vettek egy házat, ahol szintén veszélyben forgott a magyar nyelvű oktatás. Szárhegyen a domboldalban lévő ferences kolostorban alakítottak ki gyermekvédelmi központot, itt egyelőre 11 gyerek lelt otthonra. Böjte Csaba elképzelése szerint a Kájoni János által épített gyergyószárhegyi kolostort a Hargita megyei gyermekvédelmi tevékenységeik központjává alakítják. Bihar megyében Nagyszalontán, a jövő nyári építkezés után 40–50 gyermeknek szeretnének kényelmes otthont biztosítani. Szovátán – miután idén tűz pusztította el a félig kész épületet – nagy a visszaesés. Csak tíz gyermek van ott, de az újjáépítés szépen halad. A megtorpanás ellenére korszerű épület fog az alapítvány rendelkezésére állni. Az alapítvány nem feledkezik meg azokról sem, akik egyetemen, főiskolán szeretnék folytatni tanulmányaikat. Számukra egyelőre egy kolozsvári tömbházlakást bérelnek, de Csaba atya nekik is szeretne venni egy állandó lakást. Október elején tizenhárman kezdik az egyetemi évet Csaba atya „gyermekei” közül. Szászvárosban működik gyermekvédelmi központ, a Szent Erzsébet Központban több mint hetven gyermekkel köszöntötték az új tanévet. Petrozsényben is szépen halad az építkezés. /L. J.: Tanévkezdés Csaba atyáéknál. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./2004. október 9.
Papp Csaba református lelkipásztor Zsombolyáról, alig 80 fős gyülekezet szolgálatából került a közelmúltban Szentleányra, ahol nagyjából kétszer akkora közösségbe került. Szentleányfalván erős tradíciók léteznek, fejlett a közösségi szellem, a szórványosodás még nem kezdte annyira ki, mint Zsombolya magyarjait. Szentleányon súlyos gond, hogy egy éve megszűnt az anyanyelvű elemi iskola, továbbá magas fokú a kivándorlás. /Balta János: Hívekkel a hívekért, minden erővel. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 9./2004. október 28.
A dévai székhelyű Szent Ferenc Alapítvány Böjte Csaba szerzetes atya, vezetésével fokozatosan gyermekvédelmi hálózatot épített ki Erdélyben. Jelenleg Déván, Zsombolyán, Torockón, Szalontán, Szászvárosban, Gyergyószárhegyen és Kolozsváron működtetnek központok. A kincses városban az intézményben felnevelt, főiskolára bejutott fiatalokat is segítik. Gyergyószárhegyen az idén szeptembertől a ferences kolostor adott otthont 11 Hargita megyei születésű, hátrányos helyzetű székely gyermeknek. A gyémántmisés Ervin atya, a ferences rendi kolostor vezetője elmondta, célja a ferences kolostor rendbetétele, amihez családi birtoka is fedezetet jelent, valamint magas nyugdíja, amit a kolostorra fog költeni. A szárhegyi kolostort Kájoni János kezdte el építeni. 1951-ben deportálták innen a barátokat, akik részben deportálásban, részben börtönökben haltak meg, de néhányan még visszajöttek. A Hunyad megyei gyermekvédelmi hivatal nem tűrte meg, hogy más megyékből való gyermekeket gondozzanak a dévai házban, ezért Hargita megyében is beindították a gyermekotthont. A napokban befogadtak egy ötgyermekes családot is Csíkszentdomokosról. A Szent Ferenc Alapítvány adományokból él, nem támogatja sem a román, sem a magyar állam. Időnként pályázatok útján segítséget kapnak építkezésekhez, tatarozásokhoz, felszerelésekhez, de a támogatások java része adományokból áll össze. /Gál Éva Emese: A Szent Ferenc Alapítvány gyermekvédelmi hálózata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./2005. február 12.
Böjte Csaba, a dévai gyermekotthon alapítója vehette át az Év embere díjat a Magyar Hírlaptól, a napilap február 10-én tartott ünnepségén. Budapesten, a Művészetek Palotájában tartották a sorrendben már nyolcadik rendezvényt. A díj birtokosa már Erős János, Somody Imre, Esterházy Péter, Gönczöl Katalin, Szabó István, Kertész Imre és Szuhaj Mihály. A 45 éves Böjte Csaba az év embere jelölést vegyes érzelmekkel fogadta, bevallása szerint ugyanis nem nagyon szereti a kitüntetéseket. Ám ha a jelölés – mint mondta – ráirányíthatja a figyelmet az elhagyott, illetve elkallódó gyerekek problémáira, akkor örül a kiválasztásnak, és reméli, nemcsak Erdélyben, de Magyarországon is akadnak követői Böjte Csaba civil foglalkozásainak feladása után egy évig élt remeteként a Hargitán, miközben elszántsága, akaratereje próbájaként egy bányában dolgozott. 1982-ben titokban jelentkezett a ferences rendbe, majd gyulafehérvári és esztergomi teológiai tanulmányai végén 1989-ben szentelték pappá. 1992-ben Dévára került, ahol néhány, az utcáról befogadott árvával az oldalán beköltözött a város évtizedek óta üresen álló egykori ferences kolostorába. A saját erőből szobáról szobára felújított, időközben az egyház tulajdonába visszakerült kolostor ma már négyszáz gyermeket befogadó árvaházként működik, saját iskolával, óvodával és kiszolgáló épületekkel. A gyerekközpont fenntartása mellett a létesítményt működtető Szent Ferenc Alapítványhoz befolyó adományokból Böjte Csaba az elmúlt években tucatnyi új telket és ingatlant vásárolt, amelyekből újabb és újabb otthonok nyíltak vagy nyílnak hamarosan. A dévai mellett két évvel ezelőtt Szászvároson és Szovátán, az elmúlt évben Zsombolyán, Torockón, Gyergyószárhegyen és Nagyszalontán létesültek újabb árvaházak és otthonok, a kolozsvári egyetemre járó diákok szállásgondjainak megoldására pedig saját házat kaptak a városban. Néhány hónapon belül Petrozsényben is újabb intézet létesül. /Böjte Csaba atya az Év embere. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 12./2005. március 1.
A napokban mutatta be a Duna TV-ben az óradnai magyarság felélesztéséről a riportfilmet. Egy szál lelkes óvónő (Bauer Rozália) a melléje állt kis csapattal, valóságos csodát művelt. Voltak hasonló témájú riportok a Dunában, de a tömbmagyarsághoz és elsősorban a Székelyföldhöz viszonyítva, a szórvány a szükségesnél jóval kevesebbet jelenik meg. Pedig az erdélyi magyarság közel fele, vagy már annál is több hovatovább szórványban él. Ezért fontos, hogy a Duna TV többet járjon a szórványba. Sike Lajos újságíró az elmúlt években Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester többet szerepelt a Duna TV-ben, mint az összes többi erdélyi magyar polgármester. Szerinte inkább az olyan magyar polgármestereket kell reflektorfénybe állítani, mint Ilyés Gyula (Szatmárnémeti), Kaba Gábor (Zsombolya) vagy Nagy András (Szászrégen), akik a román választók bizalmát is elnyerték. /Sike Lajos: Cseppek a Dunába. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 1./2005. március 1.
Február minden hétvégéjére esett felnőttképzési program a temesvári Szórvány Alapítvány szervezésében. Az Apáczai Közalapítvány által támogatott rendezvénysorozat a munkavállalók munkába állásának segítését célozta: Aradon két, Zsombolyán egy tréning volt, a programot a temesvári Kós Károly Közösségi Központban tartott előadás zárta. Csoportonként 18–22 fiatal vett részt a képzéseken. /P. L. Zs.: Karrierépítésről pályakezdőknek és munkanélkülieknek. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 1./2005. június 6.
Az árvíz sújtotta települések újjáépítését támogató Reconstructio 2005 Egyesület június 3-án Temesváron tartotta alakuló ülését. A nonprofit szervezet célja a kül- és belföldi, a civil szervezetektől és közadakozásból származó támogatások, felajánlások összegzése, átvétele, célba juttatása, a romeltakarításhoz munkatáborok szervezése. Toró T. Tibor Temes megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő elmondta, hogy azokat a helységeket karolják fel, ahol a magyarok számottevő közösséget alkotnak (Ótelek, Magyarszentmárton, Torontálkeresztes, Szigetfalu, Nagyomor, Nagybodófalva, Temesfalva, Begamonostor). A Reconstructio 2005 létrehozására a civil szervezeteket és a történelmi magyar egyházakat kérték fel. Egy-egy képviselővel és szavazati joggal rendelkezik az igazgatótanácsban az ifjúsági szervezetek tömörülése (a TEMISZ, a MISZSZ, a TMD és a végvári Pro Community Egyesület), a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Bartók Alapítvány, a Máltai Segélyszolgálat és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, illetve a római katolikus egyház és a Caritas. Ezeken kívül az alapítók közé tartozik a Temes megyei RMDSZ, a református egyház, a Szórvány Alapítvány, a Temesvári Magyar Nőszövetség, a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete, az újszentesi Víz és Csatornázási Egyesület, a lugosi Arató Andor Egyesület és a zsombolyai Csekonics Alapítvány. Az RMDSZ küldöttje Sütő-Udvari Magda szociális alelnök, akit megválasztottak a Reconstructio 2005 elnökének. Alelnököknek Fazakas Csabát, a református egyházmegye esperesét és Heinrich József újszentesi plébánost választották, a titkári teendőket ellátót az ifjúsági szervezetek nevezik meg. Az egyesületnek egyetlen fizetett alkalmazottja lesz, a munka dandárját végző ügyvezető; a jelentkezők közül Kelemen Orsolyát választották ki, de megegyeztek abban, hogy a “második helyezett” Szőcs Béla szakértelmét és tanácsait is igénybe veszik. Az alapítóknak tízmillió lejes “belépőt” kell fizetniük. /P. L. Zs.: Megalakult a Reconstructio 2005 Egyesület. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 6./2005. június 11.
Közös fejlesztési és idegenforgalmi együttműködési nyilatkozatot írt alá június 10-én Szegeden Botka László Szeged és Gheorghe Ciuhandu, Temesvár polgármestere. Az 1998 óta testvértelepülési kapcsolatot ápoló Szeged és Temesvár képviselői 2003-tól évente egyszer közös gyűléseket tartanak. Az eddigi uniós projektek után most a turisztikai pályázatot nyújtják be. Ennek egyik lényeges eleme a vásárokon, kiállításokon való közös részvétel. Botka László javasolta, hogy a turisztikai folyamattervekbe vonják be Szabadkát is. Tárgyaltak az Európai Unió támogatásával megvalósítható Budapest–Szeged–Kikinda–Zsombolya–Temesvár vasútvonal (újbóli) létrehozásáról, aminek a terveit Botka szerint 2007-ig ki kellene dolgozni. /Pataky Lehel Zsolt: Szeged–Temesvár együttes önkormányzati ülés. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 11./ – Az 1879-es nagy tiszai árvízkor először a temesváriak siettek a szegediek segítségére, ezért kötelességünknek tartják, hogy most, amikor a bánságiak jutottak bajba, mi is segítsünk – biztosította Botka László szegedi polgármester temesvári kollégáját, Gheorghe Ciuhandut, a két város önkormányzati képviselőtestületének közös díszközgyűlésén. A Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió célkitűzéseivel összhangban lévő közös terveket is megvitatták. /Pataky Lehel Zsolt: Szeged nyomába érni. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 13./2005. szeptember 10.
Szeptember 9-én kezdődött meg Zsombolyán a magyar polgármesterek és alpolgármesterek idei találkozója, amelyre a Partiumból, Erdélyből, a Bánságból, Magyarországról és a Vajdaságból érkeztek elöljárók. A kétnapos rendezvénnyel párhuzamosan zajlik Zsombolyán a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság XI. Honismereti Konferenciája is. Perjési Klára gyulai és Szirbik Imre szentesi polgármester osztotta meg a kollégákkal a településvezetésben szerzett másfél éves európai uniós tapasztalatokat. A házigazda Kaba Gábor szerint “A rendezvény célja, hogy a magyar elöljárók tapasztalatokat cseréljenek, bemutassák és megismerjék egymás települését. Ismertessék a megvalósításokat, beszéljenek a legnagyobb problémákról, tanácsot adjanak és kapjanak, egyfajta ötletbörzévé váljon a találkozó”. /P. L. Zs.: Magyar elöljárók egymás közt. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 10./2005. szeptember 10.
Zsombolyán megkezdte munkálatait a XI. Honismereti Konferencia. A szervező egyesület, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság nevében Dukrét Géza elnök nyitotta meg a rendezvényt. A konferencia ünnepélyes megnyitóján osztották ki a Fényes Elek-díjakat, amellyel olyan tagokat jutalmaznak, akik műemlékvédelemben, honismereti nevelésben példamutató munkát végeztek. Idén Kupán Árpád (Nagyvárad), Ujj János (Arad) és Kordics Imre (Nagyvárad) helytörténeti kutatásaival érdemelte ki a kitüntetést. Első alkalommal történt, hogy egyesületen kívüli tagot is jutalmaztak Fényes Elek-díjjal: Balázsi József érsemlyéni polgármestert, a műemlék-állítás és honismereti nevelés terén szerzett érdemeiért. Továbbá díszoklevéllel jutalmazták Halász Pétert, a magyarországi Honismereti Szövetség elnökét, és a területi egyesületvezetőket. Két napon át több mint 20 kutató – Szatmárnémetitől Zsombolyáig – számol be helytörténeti kutatásainak eredményeiről, és öt, idén megjelent könyvet mutatnak be a hallgatóságnak. /(Sz. I.): Zajlik a honismereti tanácskozás. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 10./2005. november 10.
Az Egyesült Államok Fejlesztési Ügynöksége (USAID) a CHF International Románia közvetítésével a nyár és az ősz folyamán 400 ezer amerikai dolláros hitelprogrammal támogatta az árvíz sújtotta Temes megyei településeken a közösségi ingatlanok – elsősorban tanintézetek, orvosi rendelők, kultúrotthonok stb. – újjáépítését. Bár az áradat messze elkerülte Zsombolyát, részesült a keretösszegből: az önkormányzat Kaba Gábor polgármesterrel az élen az elsők között sietett a károsultak segítségére, élelmet, ruhaneműt, takarmányt, később bútorokat vittek a szerencsétlenül jártaknak. Egyfajta hálaadásnak tekinthető az USAID felajánlása, melynek révén sikerült felújítani a zsombolyai 3-as számú óvodát, 5152 dolláros vissza nem térítendő hitelt nyújtottak erre a célra. /P. L. Zs.: Kívül-belül megújult a zsombolyai óvoda. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 10./