udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
163
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 151-163
Helymutató:
Cserehát
1999. december 10.
1997 óta másodszor tartottak csereháti napokat Székelyudvarhelyen, a szombatfalvi református templomban dec. 8-án és 9-én. A résztvevők a csereháti /Székelyudvarhely/ még befejezetlen épület erőszakos - kormánytámogatással történt - elfoglalására emlékeztek, és beszéltek a város számára elfogadható megoldások esélyeiről. A házigazda szerepét betöltő Hegyi Sándor lelkipásztor meghívására jelen volt Kolcsár Sándor marosvásárhelyi nyugalmazott unitárius esperes, az RMDSZ egykori Maros megyei elnöke, Király Károly politikus, Kincses Előd, a város csereháti ügyvédje, Szász Jenő polgármester és Sófalvi László alpolgármester. Szász Jenő polgármester elmondta, hogy a legutóbbi magyar és román miniszterelnöki találkozón, Budapesten napirenden volt a csereháti téma, és illetékes személyek szorgalmazzák az épület megvásárlását. Kincses Előd szerint ha az igazságszolgáltatást nem befolyásolná a politika Romániában, a tulajdonjog vitája egyszerű volna. Király Károly kemény hangnemben bírálta az RMDSZ egykori és mai csúcsvezetőségét. Incze Béla nyugalmazott gyárigazgató, egykori parlamenti képviselő másokhoz hasonlóan bírálta Verestóy Attila szenátort, Antal István és Asztalos Ferenc parlamenti képviselőket a csereháti kérdésben tanúsított passzív magatartásukért. /Csereháti napok. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 10./1997. március 12.
Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke értesítette Szász Jenőt, Székelyudvarhely polgármesterét, hogy a kormány márc. 10-i ülésén érvénytelenítette az előző kormány döntését, amelyben a görög katolikus egyháznak adományozta a csereháti iskola épületét. /Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 13./1997. március 13.
Erdély-szerte méltósággal ünnepelte a magyarság március 15-ét. Az 1989-es decemberi változás után az idén első ízben valóban felszabadultan adózhatott nemzeti közösségünk az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc hőseinek, úgy, hogy a megemlékezéseken a román kormány, a demokratikus pártok helyi képviselői, a románság képviselői is jelen voltak. Az új körülményeket, a végre megváltozni látszó mentalitást, a román-magyar kézfogás és történelmi megbékélés szellemét tükrözte Victor Ciorbea kormányfő román és magyar nyelven felolvasott ünnepi üzenete, amelyet az ünneplők lelkes tapsa fogadott mindenütt. Markó Béla szövetségi elnök a központi rendezvényen, a székelyudvarhelyi ünnepségen a kéznyújtás ünnepének is nevezte március 15-ét, őszinte szándékaink felmutatása és nem a bezárkózás, a befelé fordulás ünnepének. Mint mondotta: "Sanda szándék nélküli kéznyújtás és kézfogás csakis egyenlők között lehetséges, csakis egymást egyenértékűnek tekintő nemzetek vagy közösségek nyújthatnak egymásnak testvérkezet, ahogy azt egykor Petőfi Sándorék szorgalmazták." S ha azt még nem állíthatjuk, hogy "a jognak asztalánál" máris "egyaránt foglal helyet" mind, aki itt él, azt elmondhatjuk, és el is kell mondanunk, hogy a történelem most ismét esélyt kínál nekünk, és rajtunk is múlik, miként használjuk ki ezt az esélyt. "Az RMDSZ összefogása a román demokratikus erőkkel példaértékű lehet - mondotta Markó Béla -, mert ily módon megteremtődött az igazságtalanságok, méltánytalanságok és egyenlőtlenségek felszámolásának lehetősége... Nagy feladatunk van és nagy felelősségünk. Ami eleinknek nem sikerült, nekünk most sikerülhet, demokráciát teremteni az egész ország számára, és igazi egyenjogúságot a romániai magyarság számára. El kell következnie végre a román és a magyar nemzet megbékélésének... Ha kezet nyújtunk egymásnak, Európa is kezet nyújt nekünk." A székelyudvarhelyi ünnepi népgyűlésen Birtalan Ákos turisztikai miniszter olvasta fel román és magyar nyelven Victor Ciorbea miniszterelnök üzenetét. Ünnepi beszédet intézett a jelenlévőkhöz Törzsök Erika, a HTMH elnökhelyettese, Szőcs Ferenc, Magyarország bukaresti nagykövete, aki háromnapos Hargita megyei látogatását Székelyudvarhelyen kezdte meg, Verestóy Attila Hargita megyei szenátor, aki tájékoztatta a részvevőket, hogy a kormány megváltoztatta az előző kabinet döntését a csereháti építkezésre vonatkozóan. A magyarországi vendégek közül köszöntötte az ünneplőket Demeter Ervin országgyűlési képviselő az MDF részéről, Tirts Tamás Orbán Viktornak, a FIDESZ elnökének üzenetét tolmácsolta, az MSZP nevében pedig Fedor Vilmos képviselő üdvözölte a többezer főnyi gyülekezetet. Szász Jenő polgármester felolvasta Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke üzenetét, és az egyházak képviselőinek nevében szólt a tömeghez Tamás József, a Székelyföld új katolikus segédpüspöke. - Marosvásárhelyen idén is mintegy nyolc-tízezer ember gyűlt össze a székely vértanúk emlékművénél. Tonk Sándor történész, Fodor Imre polgármester mondott beszédet, Lukácsy Szilamér a Bolyai Egyetem mellett mellett állt ki, Zonda Attila, Maros megyei RMDSZ-elnök kórházból küldött levelét Kincses Előd olvasta fel. - Nagyváradon Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke beszédében a magyarság jelenlegi igényeiről szólt. - A székelyföldi városokban mindenütt népes megemlékezésekre került sor. Szép ünnepség színhelye volt Csíkszereda és a közelében levő Nyergestető. Sepsiszentgyörgyön több ünnepség is volt, a város stadionjában 15-20 ezer ember gyűlt össze. - Brassóban több rendezvényen emlékeztek az 1848-as szabadságharcra, Ion Ghise polgármester is megjelent az ünnepségen. - Nagyenyeden Horatiu Iosan polgármester is beszédet mondott. Rácz Levente emlékeztetett: második esztendeje a város főterén megkoszorúzhatják Széchenyi István emléktábláját és az "1949. január 8." feliratú márványtáblát. Azon védtelen és ártatlan nagyenyedi polgárok emlékét őrzi ez a tábla, akiket megöltek ezen a napon a városba bevonuló lázadó csapatok. Az RMDSZ-székházban Győrfi Dénes, a Bethlen Gábor Kollégium főkönyvtárosa emlékezett márc. 15-re. - Márc. 15-én Temesvár magyarság a szabadfalui Petőfi-emlékműnél gyülekezett, jelen volt Gehorghe Ciuhandu, Temesvár polgármestere is. Toró T. Tibor, Temes megye RMDSZ-elnöke köszöntötte a megjelenteket, dr. Bárányi Ferenc képviselő mondott beszédet. - Nagybányán Dávid Lajos újságíró, a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület elnöke és Szaniszló József, Nagybánya alpolgármestere emlékezett márc. 15-re. - Vajdahunyadon az RMDSZ székházban batyus fogadás volt, Csernakeresztúron a Hagyományőrző Csoport rendezte az ünnepséget. - Désen az Oroszlános Honvéd Emlékműnél koszorúztak, többek között Barabási Ferenc RMDSZ-elnök méltatta márc. 15-e jelentőségét. - Gyergyószentmiklóson a Petőfi-szobor köré gyűlt az ünneplő lakosság. Este gyertyás felvonulás következett, a hősök síremlékéhez vonultak, ahol Turcsány Péter budapesti költő szavalta el Székelyföldről írott Ki népei vagytok? című versét. - Felszabadultan ünnepelte március 15-ét Szatmárnémeti, Kézdivásárhely, Déva, Csernakeresztúr, Balánbánya, Csíkdelne, Csíkszepvíz és több más erdélyi város és község magyarsága is. Az ünnepségeken az RMDSZ helyi vezetői, önkormányzati tisztségviselői mellett sokhelyütt jelen voltak a román demokratikus pártok, valamint a helyi hatóságok képviselői. Valahányszor felolvasták román és magyar nyelven, a részvevők lelkes tapsa fogadta Victor Ciorbea miniszterelnök március 15-e alkalmából a romániai magyarsághoz intézett üzenetét. - Egyedül Kolozsváron volt magyarellenes összejövetel, Funar szervezésében. A kolozsvári magyarok azonban méltóságteljesen ünnepeltek. A Farkas utcai református templomban az ökumenikus istentiszteletet dr. Csiha Kálmán református püspök igehirdetése nyitotta meg, majd a római katolikus, unitárius és adventista egyházak képviselői után Boros János megyei RMDSZ-elnök üdvözölte a megjelenteket. Rövid ünnepi műsor után az ünneplő közönség az Avram Iancu utcába vonult, ahol koszorúzási ünnepségre került sor Petőfi Sándor emléktáblájánál. Itt Buchwald Péter alprefektus román és magyar nyelven tolmácsolta Victor Ciorbea március 15-i üzenetét. Méltatták az ünnepet román és magyar nyelven Eckstein-Kovács-Péter szenátor, Kónya Hamar Sándor és Mátis Jenő képviselők. Az emléktáblára felkerült a Kolozs megyei RMDSZ és a Magyar Köztársaság koszorúja. Este, az Állami Magyar Operában a Kodály- emléknapok zárókoncertjével ért véget a március 15-i ünnepség, amelyen részt vettek az RMDSZ országos vezetői, Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, az Ügyvezető Elnökség tagjai, az RMDSZ parlamenti képviselői, önkormányzati tanácsosai, a városi és megyei szervezet vezetői. - Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének tagjai több ünnepi megemlékezésen vettek részt március 14-én és 15-én. Takács Csaba ügyvezető elnök Brassóban és Kolozsváron, dr. Kötő József oktatás-, művelődés- és egyházügyi ügyvezető alelnök Máramarosszigeten és Kolozsváron, Nagy Zsolt ifjúsági alelnök Aradon, Székely István Önkormányzatokért és területi szervezetekért felelős alelnök Nagyváradon és Kolozsváron, Náznán Jenő gazdasági alelnök Székelykeresztúron képviselte az RMDSZ országos vezetését a magyarság nemzeti ünnepének szentelt rendezvényeken. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 17., 988. sz., Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18., 19., Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./1997. április 18.
Székelyudvarhely lakói a polgári engedetlenség útját választották, mivel még mindig nem történt előrelépés a Csereháton levő vitatott épület ügyében. Ápr. 18-án Bardóczy Csaba szakszervezeti vezető kezdeményezésére a város mintegy ezerötszáz lakója élőláncot vont az épület köré. Az épületet a bukaresti Szeplőtelen Szív Kongregáció apácái igénylik, annak ellenére, hogy az a város tulajdona és a környék fogyatékos gyermekeinek lenne az otthona. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 22./1997. május 20.
Antal István Hargita megyei képviselő máj. 20-án, napirend előtti felszólalásában válaszolt Nicolae Ionescu RNEP-es képviselő múlt heti felszólalására a csereháti kisegítő iskola ügyében a koalíciós kormány március 14-én hozott, a Vacaroiu-kormány utolsó, 1346. számú határozatát semmisnek nyilvánító kormányrendeletével kapcsolatban. Az RMDSZ képviselője rámutatott arra, hogy mind az Adevarulban május 12-én megjelent cikk szerzője, akit a legjobb indulattal sem lehet újságírónak nevezni, hiszen egyetlen célja a közvélemény félretájékoztatás és az etnikai feszültségek szítása -, mind pedig a nemzeti egységpárti képviselő, aki valótlan, állításaival ugyancsak félre akarta vezetni a T. Házat és viszályt akart kelteni a kormánykoalíciós partnerek között teljesen hamisan állítják be a Ciorbea-kormány e kérdésben hozott határozatát. Antal István ismertette a valós helyzetet, és azt, hogy a kormány döntése nem változtat az adományozók eredeti célján - jelesül, hogy kisegítő iskola működjön a székelyudvarhelyi árvák számára ?, csupán visszaállítja jogaiba a városi tanácsot, és kifejezte reményét, hogy az illetékes hatóságok érvényt szereznek a szerződés eredeti kitételeinek, és ellenőrzik, hogy a szerződő felek eleget tettek-e kötelezettségeiknek. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), máj. 21., 1031. sz./1997. május 28.
Máj. 28-án Székelyudvarhelyen a Csereháton levő épület őrzésével megbízott polgárőröket a Polgármesteri Hivatal felszólította, hogy miután eltávolították a benne illetéktelenül tartózkodó személyeket, pecsételjék le az ajtókat. Az apácák nem akarták önként elhagyni az épületet, ezért eltávolították őket. A helyi lap fényképeket is közölt: ketten - ölükbe véve - vitték ki az apácákat. Az összegyűlt háromezres tömeg előtt Hegyi Sándor helyi református lelkész mondott beszédet. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 29./1997. június 2.
Székelyudvarhelyen folytatott a város területén levő csereháti árvaház jogvita, amely a svájci adományozó, a beruházó és a görög katolikus egyház között folyik A telket, amelyen az épület áll, a kormány tavaly a görög katolikusoknak adta, de ezt az új kormány érvénytelenítette Máj. 28-án Székelyudvarhelyen nyilvános tiltakozás volt, a tüntetők kivezették az épületbe illegálisan beköltözött négy apácát. Kolumbán Gábor Hargita megyei tanácselnök máj. 30-án sajtóközleményt adott ki, hangsúlyozva, hogy az Adevarul híreszteléseivel ellentétben a székelyudvarhelyi kisegítő iskola ügyének nem etnikai vagy vallási, hanem tulajdonjogi háttere van, s ugyanakkor tisztázatlanok az építkezés pénzügyei. Mivel több cég is érdekelt az ügyben Kolumbán Gábor felkérte az illetékeseket, hogy ellenőrizzék az adomány és az építkezés költségvetését. Eugen Serbanescu kormányszóvivő máj. 30-án kijelentette, hogy az RMDSZ kormánybeli képviselői elhatárolták magukat bármilyen erőszakos cselekménytől, és emlékeztetett arra, hogy Szász Jenő udvarhelyi polgármester nem tagja az RMDSZ-nek, hanem függetlenként nyerte meg a választásokat. /Éleződő konfliktus Székelyudvarhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 2./ Székelyudvarhelyen az önkormányzat és a Polgármesteri Hivatal közleményt adott ki, ebben elítéltek minden olyan eszközt, amely nem a törvényesség határain belül történik. Sajnálatukat fejezték ki az apácákkal történtek miatt. Bíznak abban, hogy a fogyatékos gyermekek érdekében folyó tárgyalások eredményesek lesznek. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 3./1997. június 3.
A jún. 3-i képviselőházi ülésén, a napirend előtti nyilatkozatok sorában, a Nagy-Románia Párt részéről újabb vehemens támadás érte az RMDSZ-t a székelyudvarhelyi csereháti kisegítő iskola vitás kérdése ürügyén. Asztalos István képviselő erre válaszolva, a Székelyudvarhely városi RMDSZ-elnökével és a Hargita Megyei Tanács elnökével egyeztetett véleményt ismertetett. Elhatároljuk magunkat bármely erőszakos cselekedettől - mondotta és a problémák megoldásához vezető egyetlen járható útnak a törvényesség útját tartjuk. Félreértelmzetteknek nevezte azokat az országos lapokban és tévéadásokban közzétett híradásokat, melyek szerint etnikumok illetve felekezetek közötti konfliktusról volna itt szó. A viszály tárgyát kezdettől fogva az épület tulajdonjoga képezte, nem pedig az árvaházi gyermekek sorsa. A rendelkezésünkre álló dokumentumok alapján egyre nyilvánvalóbb, hogy az udvarhelyi közösség és a Szeplőtelen Szív Kongregációjának az apácái tulajdonképpen egy hajóban utaznak, egyaránt áldozatai a svájci adományozót képviselő Cyrill Bürgel kétes manipulációinak. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 3., 1040. sz./1997. június 5.
Nem minősíthető etnikumközi konfliktusnak a Székelyudvarhely Cserehát nevű városrészén épült létesítménnyel kapcsolatos vita és konfliktus, állapította meg a kormány döntése alapján létrehívott megyei vizsgálóbizottság. Az "apácaverés" címen elhíresült történetben szereplő létesítményt a román építési vállalkozó egy svájci üzletember segítségével egy görög katolikus bukaresti apácarend kezére próbálta átjátszani az iskolaközpontot. A rend apácái önhatalmúan próbálták birtokba venni az épületet. A máj. 28-i tüntetés folyamán a város polgármesteri hivatala az önkényesen beköltözőket a karhatalom segítségével eltávolították. Erről a nacionalista sajtó úgy számolt be, hogy a magyarok románellenes erőszakos cselekedetet követtel el. /Népszabadság, jún. 5./ Az Adevarul szerint a szélsőségeseket, akik ökölcsapásokkal zavarták ki az apácákat az árvaházból, keményen megbüntették - néhány ezer lejjel. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./1997. június 6.
A svájci Basel Hilf humanitárius alapítvány többmillió dolláros adományt nyújtott arra a célra, hogy Székelyudvarhelyen, a Cserehát negyedben építsenek egy intézetet a fogyatékos gyermeke számára. Közben a svájci alapítvány egyik képviselője megváltoztatta az épület rendeltetését, mert azt a Szeplőtelen Szív bukaresti görög katolikus kongregációnak adta, árvaház felépítésére. Erre a célra Székelyudvarhelyen, a Cserehát negyedben a Vacaroiu kormány, egyik utolsó intézkedéseként, telket adományozott. A város tiltakozott ezen döntés ellen, az új kormány megsemmisítette az adományozást, a telek visszakerült az önkormányzat tulajdonába. Addig azonban folyt az építkezést és a hatóságilag lezárt épületbe beköltözött négy görög katolikus apáca, foglalta össze a történteket Székely Kriszta. A Szabadságnak ugyanebből a számából kiderül, hogy a város lakói ez ellen tüntettek. Pénzbírsággal sújtották a székelyudvarhelyi, máj. 28-án történt tiltakozó megmozdulás szervezőit, Bardóczy Csaba Hargita megyei tanácsost, Gergely Imre helyi roma vezetőt, a közrend megbontásáért, illetve nem engedélyezett tüntetés szervezéséért. A székelyudvarhelyi események kivizsgálására alakított megyei bizottság több rendellenességet fedett fel a Szeplőtelen Szív görög katolikus gyülekezeti épülettel kapcsolatban. Miután a székelyudvarhelyi városi tanács kérését - amely visszaköveteli a telket, mivel az ott felhúzott épületnek a befejezése után megváltoztatták a rendeltetését - a marosvásárhelyi fellebbviteli bíróságon elutasították, az ügy a legfelsőbb törvényszék elé kerül. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./ A csereháti ügyet Dézsi Zoltán Hargita megyei prefektus vezette kormánybizottság vizsgálta ki, megállapítva, hogy nem etnikai konfliktusról van szó, hanem tulajdonjogi vitáról. A Hargita megyei román sajtó és néhány központi lap ugyanis etnikai konfliktusról írt, az Adevarul pedig etnikai tisztogatásról. Kolumbán Gábor, a megyei tanács elnöke közleményében szintén elutasította, hogy etnikumok és felekezetek közötti konfliktusként tüntessék fel a történteket. Szerinte a konfliktus elmélyüléséért a svájci alapítvány ügyvezető elnöke a felelős. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./1997. június 7.
Oláh István felvázolta a nagy vitát kiváltó csereháti ügy előzményeit. Az 1991-es döntés szerint a svájci adományozás kedvezményezettje a Szent Miklós Alapítvány /Gyergyószentmiklós/. Már akkor kikötötték, hogy Székelyudvarhelyen, a Cserehát negyedben svájci segítséggel árvaházat építenek fel Székelyudvarhely fogyatékos gyermekei számára. A Szent Miklós Alapítvány senkit sem hatalmazott fel arra, hogy helyette képviselője legyen. 1996. júniusában az Aris Industrie Rt. elajándékozta az épületet - az építkezés végső szakaszában - a bukaresti Szent Szív görög katolikus kongregációnak, hogy árvaházat létesítsenek, tehát önkényesen változtattak az épület rendeltetésén. Ezt a változtatást a helyiek külföldi újságokból tudták meg. A Vacaroiu kormány, egyik utolsó intézkedéseként /az 1996. nov. 27-én közzétett 1346-os kormányhatározattal/ az építkezés telkét adományozta a bukarestiek apácarendnek. A város tiltakozott ezen döntés ellen, mert a közel 70 ezer lakosú városban mindössze 33 görög katolikus él. Az új kormány megsemmisítette az adományozást, a telek visszakerült az önkormányzat tulajdonába. Addig azonban folyt az építkezést és a hatóságilag lezárt épületbe beköltözött négy görög katolikus apáca, akiket kiköltözettek onnan. /Oláh István: Csereberehát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7-8./1997. június 7.
Dézsi Zoltán Hargita megyei prefektus vezetésével bizottság alakult a máj. 28-i tüntetés kivizsgálására, amelyben a belügyminisztérium és a helyi közigazgatási kormánytitkárság képviselői is részt vettek. A bizottság közleményében megállapította, hogy a csereháti épület körül hibák történtek az engedélyek megszerzésénél, a rendellenességek végül feszült hangulatot eredményeztek. Máj. 28-án nem engedélyezett tüntetést szerveztek Székelyudvarhelyen, melynek során erőszakkal eltávolítottak apácákat az épületből. Az akció során nem történt testi sértés. A tüntetés szervezésének felelőseit megbírságolták. Megállapították, hogy nem etnikai konfliktusról van szó, hanem tulajdonjogi vitáról. - Főleg az tudósításainak hatására, a Vatra Romaneasca azt követelte, hogy a kormánybizottság büntesse meg a székelyudvarhelyi cselekmények felelőseit. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7-8./ A svájci segélyszervezet /Basen Hilf/ ügyvezetője, Cyrill Bürgel, aki eddig is amellett volt, hogy a bukaresti román apácák kapják a segítségükkel emelet épületet, most a Romániai Magyar Szónak írt levelében ismét kiállt emellett, de nem említette, hogy az eredeti megállapodásban erről szó sem volt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 7-8./1997. június 18.
Jún. 18-án Bukarestben a képviselőház emberjogi bizottsága meghallgatta Szász Jenőt, Székelyudvarhely polgármesterét, Dézsi Zoltánt, Hargita megye prefektusát és Egyed Árpád megyei főjegyzőt a csereháti ügyben. Elsőnek Remus Opris kormányfőtitkárt hallhatták meg, aki kijelentette, hogy homály fedi a csereháti beruházás hétterét. Szerinte gyanús az adományozás. A svájci Bürger azt mondta, hogy árvaházról van szó és szerinte az apácáké az épület. Az apácák ragaszkodnak az épülethez. Arról nem beszéltek, hogy jelenleg székházuk sincs. Szász Jenő kifejtette, hogy a terület egyértelműen a városé /többen úgy tudták, hogy az államé a terület/. Remus Opris szerint a terület maradjon továbbra is Székelyudvarhely tulajdona. Az emberjogi bizottság egyelőre nem foglalt állást. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jún. 24./1997. június 20.
Hét év után az RMDSZ végre kimutatta a foga fehérjét! Markó Béla kijelentette, hogy az RMDSZ nem kötött szerződést Romániával. Valóban, végig az ország ellen dolgozott. Titkos szerződést kötött a húszmilliós románság ellen. Bebizonyította, hogy semmi köze ahhoz az országhoz, ahol zabál... - dörgött a szenátus ülésén Costica Ciurtin /RNEP/ szenátor. Gh. Dumitrascu szenátor pedig javasolta: elő kell venni a Har-Kov Jelentést, és kiegészíteni a magyarok által a románság rovására elkövetett újabb igazságtalanságokkal. Ez nem új javaslat, ugyanis 65 szenátor elkészítette a 948. számú beadványát az Állandó Bizottsághoz, amelyben szorgalmazzák egy különbizottság létrehozását a Hargita és Kovászna megyei román lakosság jogait sértő magyar cselekedetek kivizsgálására. A 65 szenátor közös irománya szerint: "Beadványunk jelentős számú lakossági jelzésen alapul, amelyet a két megye lakosai a szenátushoz intéztek. Ezekből a helyi hatóságok súlyos törvénytelenségeire és visszaéléseire derül fény. Abból a célból, hogy elkerüljük e tájegységek interetnikai feszültségeit, szükségesnek tartjuk egy, a szenátus teljes politikai spektrumát tükröző bizottság létrehozását, amely elemezze a jelzett jelenségeket, és megoldásokat javasoljon a feszültségek feloldására." Ez a beadvány még nem került nyilvánosságra. Megdöbbentő az aláírók névsora. A volt kormánypárt tagjai természetes, hogy aláírták, ugyanígy az RNEP és a Nagy-Románia Párt szenátorai. Azonban 16 mostani kormánypárti szenátor is az aláírók között van /12 parasztpárti közülük/. Puskás Bálint szenátor sorra kérdezte a 16 kormánypárti szenátort,a szövetségeseket, miért írták alá. Akikkel sikerült beszélni, azokról kiderült, hogy félrevezették őket. A szöveget nem mutatták meg, csupán annyit mondtak, hogy a csereháti árvaház ügyében kérnek vizsgálatot. Többen jelezték, hogy visszakozni fognak. Milyen szövetség az, tette fel a kérdést Puskás Bálint, amikor a koalíciós partner alákanyarintja kézjegyét és beáll a sorba egy olyan politikai ellenfél mellé, amely koalíciós társának nyílt, esküdt ellensége? /Brassói Lapok (Brassó), jún. 20.-26./1997. június 24.
Antal István Hargita megyei képviselő beszámolt a székelyudvarhelyi csereháti kisegítő iskola körül kialakult helyzet újabb fejleményeivel kapcsolatosan. Az RMDSZ-es politikus elmondta, hogy múlt héten kedden a kormánybizottság udvarhelyi kiszállása nyomán a tárgyaló felek helyi, illetve megyei tanács Dézsi Zoltán Hargita megyei prefektus, valamint az ifjúsági minisztérium gyerekekkel foglalkozó államtitkárságának képviselője megállapodtak abban, hogy a felek tanulmányozzák hogyan lehet folytatni az építkezést az eredeti dokumentumoknak megfelelően, elkészítik az Udvarhelyen és környékén élő hátrányos helyzetű gyerekek pontos jegyzékét, valamint 30 napon belül tárgyalást kezdenek az épület adminisztrálását illetően. Az RNEP képviselőjének kérésére a parlament emberjogi bizottsága által az ügyben tartott meghallgatáson többek között a Hargita megyei küldöttség kifejtette, hogy 1995-ben a vita tulajdonképpen jogi kérdések miatt robbant ki. Antal István elmondta ugyanakkor, hogy az építkezéssel kapcsolatos valamennyi okmány értelmében a székelyudvarhelyi hátrányos helyzetű gyerekek számára épül kisegítő iskola, és a helyi tanács ennek tudatában döntött úgy, hogy bérbe adja a területet. A képviselő szerint a kérdésnek a nyitja ott van, hogy az adományt néhány év múlva "valakik, számunkra ismeretlen érdekek eltérítették, és az eredetitől eltérő egészen más célra akarják használni". Az RMDSZ-es politikus elmondta továbbá, hogy a június 12-én megjelent kormányrendelet, mely szabályozza a hátrányos helyzetű gyerekek helyzetét, kimondja, hogy bármilyen intézmény, amely szociális létesítményt akar felállítani, csak az illető helyi területi egységhez tartozó, a megyei tanács mellett létrehozott bizottságnak a jóváhagyásával teheti azt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./1997. június 30.
A szenátus jún. 30-i, hétfői ülésén napirendre tűzték egy 65, zömmel az SZDRP-hez, továbbá a Nagy Románia Párthoz és az RNEP-hez tartozó, de több kormánykoalíciós szenátortól is kezdeményezett határozat-tervezet megvitatását. Ez egy olyan kivizsgáló bizottság létrehozását célozta, amelynek az lett volna a feladata, hogy felülvizsgálja a székelyudvarhelyi polgármester és Városi Tanács csereháti ügyben tanúsított "magatartását és tetteit", valamint a Kovászna és Hargita megyékben eszközölt hivatalos telek-átruházások és egyes közérdekű beruházások megvalósításának a törvényességét és az egykori Har-Kov. jelentés "konklúzióinak és intézkedéseinek" gyakorlati alkalmazását. A plénum az érdemi vitát mellőzve, 57 mellette és 52 ellene leadott szavazattal, 4 tartózkodás mellett elhatározta a bizottság felállítását, azzal hogy egy későbbi vitában meghatározzák majd a bizottság célkitűzéseit. Erre a vitára azonban nem került sor, mert több szenátor eljárási kifogást emelt. A procedurális vita során Frunda György szenátor kollektív bűnösséget tételezőnek minősítette a javaslatot, és súlyos politikai hibának nyilvánította a bizottság létrehozását. Kérte a vita elnapolását azzal a megokolással, hogy időközben minden egyes frakció megfogalmazhassa álláspontját. Corneliu Turianu KDNPP-szenátor bejelentette, hogy az indítványt aláíró kormánykoalíciós szenátorok visszavonták támogatásukat. Júl. 1-jén, a szenátus rendkívüli ülésszakának első napján Verestóy Attila szenátor, hivatkozással az aláírók egy részének visszalépésére és az előzetes érdemi vita elmulasztására, azt kérte, hogy a plénum újra szavazzon a bizottság felállításáról. További eljárási vétségekre hivatkozva Frunda György és Markó Béla szenátorok ugyanezt igényelték. A vitát felfüggesztették, hogy a pártfrakciók egyeztethessék álláspontjaikat. Az egyeztetés elhúzódása miatt a további vitát a következő ülésnapra, július 3-ra halasztották. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), júl. 1., 1061. sz./2000. november 25.
Két hónappal ezelőtt meglátogatta Sorin Frunzaverde védelmi miniszter Székelyudvarhelyen a Cserehátat. Most érkezett a hír: november 9-én együttműködési szerződést kötött a Marin Preda líceum egy moldvai katonai szakközépiskolával. Amióta a katonaság a Madarasi Hargitát a menedékházzal együtt le akarat foglalni a csaknem színmagyar város fölött, azóta minden hasonló manőverre nagy gyanakvással figyelnek a városiak. Constantin Costea főtanfelügyelő-helyettes állítólag úgy írta alá az együttműködési szerződést, hogy arról mit sem tudott a felettese. Beder Tibor megyei főtanfelügyelő szerint bármelyik iskolának jogában áll egy másik tanintézménnyel együttműködési egyezséget kötni, helyettesének viszont nem lett volna szabad dönteni a tanfelügyelőség nevében. A dokumentumon több tábornok aláírása látható, meg a szárazföldi erők főparancsnokáé, ezért is feltételezhető, hogy nem egy mindennapos szerződésről van szó a két iskola között./(Oláh István): Civilben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./2000. december 8.
Ábrahám Lajos, Csíkszentmárton idén megválasztott polgármestere aggodalmát fejezte ki, ugyanis egy román alapítvány, a Napsugár Alapítvány (Raza Soarelui) tervezetet készített egy csíkszentmártoni "sokoldalu gyermeksegito kozpont″ /az eredeti helyesírás szerint/ létesítéséről. Ion Proca, a megyei gyerekvédelmi hivatal igazgatója és Marius Gambrea, az alapítvány képviselője közölte: az alapítvány megvásárolta Szentmártonban a volt gyerekotthonnal szembeni ingatlant, itt szeretnék említett központjukat működtetni, ehhez kérték a helyi polgármesteri hivatal jóváhagyása. "Nem kapták meg, és elmondtam nekik is, hogy miért: a község nem akar egy második Cserehátot″ - mondja a polgármester. Az alapítvány óvodát is kíván működtetni, az alkalmazottaknak pedig szállást akar. Ábrahám Lajos feltette a kérdést: miért van szükség két ilyen jellegű intézményre Szentmártonban? Az aggodalom a tervezett központ majdani nyelvhasználatával kapcsolatos. /Szondy Zoltán: Aggodalmak Csíkszentmártonban. Újabb Csereháttól félnek. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 8./2000. december 11.
Dec. 9-én Székelyudvarhelyen harmadszor emlékeztek meg az 1997. nov. 8-ról 9-re virradólag Csereháton történtekre. A megemlékezés szervezője ezúttal is Hegyi Sándor tiszteletes volt. Elmondta, hogy 1997-ben az önkormányzathoz, 1998-ban a történelmi egyházakhoz és az RMDSZ Operatív Tanácsához fordultak segítségért az épület megmentése érdekében. Mostanra úgy tűnik, hogy teljesen magukra maradtak. Távolmaradt a meghívottak nagy része is. Közülük kivétel az Erdélyi Civil Társadalomért Polgári Szervezet, valamint az Erdélyi Magyar Kezdeményezés. A megemlékezésen kiderült, hogy sem az RMDSZ Operatív Tanácsa, sem a helyi sajtó nem segíti az ügyet. Jelenleg 33 gyermek van az épületben, Bardóczy Csaba a letartóztatás elől Magyarországra bujdosott. A 33 gyermek közül kettő magyar, akiket valószínű, hogy csak azért hoztak ide, hogy a román sajtóban jelezzék: a csereháti épület magyar gyermekeknek is nyújt menedéket. Szász Jenő polgármester úgy látja, hogy a perek csak akkor fognak véget érni, ha a nagypolitika ebbe beleszól. Véleménye szerint a város rendelkezésére áll az összeg az épület megvásárlásához. Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés elnöke tájékoztatása szerint a székelyudvarhelyivel egy időben hasonló tiltakozó akcióra került sor a washingtoni román nagykövetség előtt is, ahol ezzel felhívták az amerikai közvélemény figyelmét Székelyföld elrománosítására. /Csereháti nap Udvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 11./2000. március 4.
Márc. 4-én a csíksomlyói kegytemplomban tartott ökumenikus istentisztelet keretében vette át Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a Julianus Alapítvány 1999. évi díját. Az eddigi hagyománytól eltérően, nem hangzik el laudáció Tőkés László személyéről, munkásságáról - hangsúlyozta Beder Tibor, az alapítvány kuratóriumának elnöke -, hisz azt mindenki ismeri. Az alapítvány célkitűzéseinek ismertetése után átadta az ünnepeltnek a Pálffy Árpád szobrászművész által készített Julianus-szobrot, a díszoklevelet és a díjjal járó száz német márka pénzösszeget. - Tőkés László felkereste a Pro Agricultura Hargitae Universitas Alapítvány székházát, megismerkedve a csíkszeredai főiskola-telepítési kísérletek eddigi eredményeivel. Csíkszeredában ugyanezen a napon bemutatták Tőkés László Remény és valóság, valamint Temesvári mementó című köteteit, majd a püspök vett megjelent az RMDSZ Csíkszereda városi szervezete által szervezett lakossági fórumon. A rendezvényen Tőkés László a történelmi igazságtétel fontosságáról szólt, arról, hogy a román kormányzatnak bocsánatot kellene kérnie a romániai magyar nemzeti közösségtől a Trianon óta elszenvedett sérelmekért, elnyomásért. /Sarány István: Tőkés Lászlót Julianus-díjjal tüntették ki. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 6./ Tőkés László Csíkszeredában a lakossági fórumon arról beszélt, hogy Romániában legnagyobb szükség az igazságtételre van, a magyarságnak Trianon után fel kell emelkednie megalázott mivoltából. Az igazságot ki kell mondani Cserehát, a csendőr-laktanya és a Székelyföld gyarmatosítása ügyében is - hangsúlyozta. Az RMDSZ-en belüli ellentét az erkölcsi normák mentén húzódik, akik megalkusznak, azok feladják, elárulják az ügyet. Kolumbán Gábor, a Hargita Megyei Tanács elnöke rámutatott hogy az RMDSZ a brassói kongresszus óta téves utakon jár. Ráduly Róbert képviselő a tiszteletbeli elnök véleményét kérte a kétnyelvű székelyföldi főiskolákról. Az eltérítés szellemében mindenki tette, amit tehetett - válaszolta Tőkés László -, de ki kell iktatni a főiskolák kétnyelvűségét. /(Hátsekné Kovács Kinga): Sokan csalódtak az RMDSZ- ben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 8./2000. március 22.
Több értelmiségi /köztük papok, orvosok/ nyilatkozatban tiltakozott amiatt, hogy Bardóczy Csabát, felfüggesztett megyei önkormányzati képviselőt a Székelyudvarhelyi Bíróság, majd a Csíkszeredai Törvényszék a Cserehát-épületbe való erőszakos behatolás (magánlaksértés) vádjával 2 év börtönbüntetésre, 4 év felfüggesztéssel ítélte el. Bukaresti nyomásra a megyei főügyész kénytelen volt fellebbezni a Marosvásárhelyi Táblabírósághoz. Az utolsó tárgyalást április 12-re jelölték ki, amelyen az előrejelzések szerint börtönbüntetést fognak kiszabni. A nyilatkozat szerint a Cserehát-ügy nemcsak Bardóczy Csaba ügye, hanem Székelyudvarhelyé, az egész erdélyi magyarságé. Az aláírók között van Hegyi Sándor református lelkipásztor; Lőrincz György író és Szőke László újságíró. /Tiltakozó nyilatkozat. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 22./2000. március 28.
Az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezete állásfoglalást adott ki a Bardóczy Csaba ellen folytatott bírósági eljárással kapcsolatban. Székelyudvarhelyen sértést követtek el a város magyar lakossága ellen, mely egyben a Székelyföld elleni cselekedet is. Bardóczy Csaba Székelyudvarhely lakosságával együtt "a mi érdekeink védelmében állt ki a beözönlők, betolakodók ellen." - olvasható a közleményben, emlékeztetve a Csereháton történtekre. Bardóczy Csaba "a miénket védte. Mégis a bíróság őt idegennek, a beözönlőket tulajdonosnak minősítette, és úgymond magánlaksértés miatt börtönbüntetésre ítélte." A városi RMDSZ tiltakozott emiatt és felkérte Markó Bélát, az RMDSZ szövetségi elnökét, tegye meg a szükséges intézkedéseket a politikai indíttatású bírósági eljárások megszüntetése érdekében. Ugyancsak felkért minden RMDSZ-szervezetet erkölcsi, valamint a védelem ellátása érdekében szükséges anyagi támogatásra. /Bardóczy jogot védett és nem jogot sértett. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 28./2000. április 1.
Sütő András író a következő üzenetet juttatta el a székelyudvarhelyi polgármesteri Hivatal sajtóirodájához: "Csatlakozom ahhoz a székelyudvarhelyi egyházi vezetőkből, írókból, újságírókból, orvosokból, tanárokból és mérnökökből álló értelmiségi csoporthoz, amely tiltakozó nyilatkozat aláírásával és közzétételével fejezte ki ellenvéleményét azzal az eljárással, mely Bardóczy Csaba székelyudvarhelyi szakszervezeti elöljárót, tisztségéből felfüggesztett megyei önkormányzati képviselőt április 12-ére a marosvásárhelyi Ítélőtábla elé idézett bírósági és törvényszéki döntés felülbírálása, illetve megmásítása végett az elhíresült csereháti ügyben. Jómagam is úgy tartom, a Cserehát-ügy nem csak Bardóczy Csaba ügye, hanem Székelyudvarhelyé, az egész erdélyi magyarságé. A Bardóczy bebörtönzésére irányuló szándékot úgy értékelem, hogy a hazai magyarság jogait semmibe veszik. Ez ellen tiltakozom!" /(Komoróczy György): Sütő is támogatja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1-2./2000. április 12.
Kedei Mózes unitárius esperes, Hegyi Sándor református lelkipásztor és tizennégy aláíró Bardóczy Csaba védelmében kiadott tiltakozó nyilatkozatához csatlakozott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület igazgatótanácsa és az esperesek kollégiuma, tekintettel arra, hogy a csereháti ügy nemcsak Bardóczy Csaba ügye, hanem az emberi és közösségi jogaiban sértett erdélyi magyarság közös ügye. Az aláírók között van Tőkés László püspök is. /Állásfoglalás. Bardóczy Csaba védelmében. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 12./2000. április 13.
A Maros megyei Táblabíróságon ápr. 12-re tűzték ki Bardóczy Csaba ügyének tárgyalását, a csereháti konfliktussal kapcsolatban. A Hargita megyei ügyész fellebbezése lett volna napirenden, de elhalasztották a tárgyalást május 10-re. /Halasztás Bardóczy Csaba ügyében. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 13./2000. május 24.
Megoldódni látszik az erdélyi tömbmagyarság talán legégetőbb kérdése, a székelyudvarhelyi Cserehát-ügy. A város polgármestere, Szász Jenő a IV. Magyarország 2000 konferenciáról hazatérve bejelentette: budapesti tárgyalásain határozott ígéretet kapott a magyar kormánytól arra, hogy minden támogatást megkap a fogyatékos gyerekeknek szánt, ám görög katolikus rendházzá alakított épület visszavásárlására. A csereháti kérdésről már többször esett szó magas szintű román-magyar tárgyalásokon, ám a megoldás évek óta húzódik. A sok vitát kavaró épület története 1993-ban kezdődött, amikor a város előző polgármestere 99 évre bérbe adott egy 16 700 négyzetméteres területet azzal a céllal, hogy svájci adományozók pénzéből fogyatékosotthon épüljön környékbeli, rászoruló gyerekek számára. 1996 júniusában az építést végző bukaresti cég, az Aris Industrie Rt. a félkész épületet egy frissen alakult görög katolikus apácarendnek, a Szeplőtlen Szív Kongregációnak adományozta. Erről a gesztusról értesülve, az új városvezetés leállíttatta az építkezést. Azóta bírósági perek tucatja folyik, az időközben beköltöző apácákat előbb kitessékelték a városlakók az épületből, később aztán Remus Opris kormányfőtitkár segédletével a karhatalmi erők visszavitték őket. Az Aris és az önkormányzat közötti szerződésben külön cikkely szabályozza a város visszavásárlási jogát. Szász Jenő szerint a bukaresti cég vezetője hajlik erre a megoldásra. A Szeplőtlen Szív Kongregáció hallani sem akar erről, de ez már az Aris és a rend közötti belső ügy, a város csak a szerződő féllel hajlandó tárgyalni. Székelyudvarhely polgármestere Németh Zsolt külügyi államtitkárral tárgyalt a csereháti kérdésről, és utóbbi kijelentette: a magyar állam minden segítséget megad a probléma mielőbbi rendezésére. A polgármester fontosnak tartotta hangsúlyozni a polgári kormány következetes kiállását a csereháti kérdésben, és a jó irányba tartó folyamatok egyik fontos állomásának tartja ezt a döntést. - Az Aris Industrie Rt. majd négymillió dollárt kér a kész ingatlanért. /Lukács: Megoldás Cserehát-ügyben? = Magyar Nemzet, máj. 24./2000. június 5.
A csereháti ügyben kimondták a végső szót: június 1-jén, Székelyudvarhelyen telekkönyvezték az épületet, amely a Szeplőtelen Szív görög katolikus kongregáció tulajdonába került. Előzőleg Szász Jenő, aki másodszor indul és most is az RMDSZ ellenében, többször bejelentette sajtó nyilvánosságában: van pénz az épület visszavásárlására. - Németh Zsolt, a magyar kormány külügyi államtitkára egyértelműen nagylelkű gesztussal igyekezett segíteni: a magyar kormány készen áll a jogi helyzet tisztázása és az ingatlan funkciójának meghatározása nyomán az anyagi fedezet biztosítására Dobricza Istvánt, a székelyudvarhelyi bíróság telekkönyvi bírója elmondta, hogy a Hargita megyei törvényszék lett volna hivatott tárgyalni az ügyet. Az Aris Industrie Rt. a bukaresti legfelsőbb törvényszéken kérte az ügyet más megyébe áthelyezni. Így került a Bákó megyei törvényszékhez a fellebbezés tárgyalása. Ott elfogadták a fellebbezést, elrendelték a 16 700 négyzetméter telekkönyvezését a koncesszionálási szerződés alapján, ugyanakkor elrendelték az épület telekkönyvezését is az építkezési engedély értelmében, az Aris javára. Másodlagosan elrendelték az adományozási szerződés értelmében a tulajdonjog átruházását az apácarendre. - Az épület is tulajdonjogilag a városra száll majd - 99 év múlva. /Oláh István: Nincs apelláta - pontot tettek a Cserehátra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./ A csereháti ügyben hozott bákói határozattal kapcsolatban Szász Jenő volt székelyudvarhelyi polgármester az alábbiakat nyilatkozta: "A legfontosabb perben, amelyet a polgármesteri hivatal folytat, június 16-án lesz az alapfokú tárgyalás Marosvásárhelyen. E perben a hivatal kéri az Aris Industrienak koncesszió alapján 99 évre odaítélt telekről szóló határozat megsemmisítését. A Bákó megyében lezajlott perben született döntés határozatát írásban még nem kaptam meg. Itt a telekkönyvi átírás történt meg, egy olyan törvényszéken, ahol a telekkönyvet nem is ismerik. Az igazi nagy téttel járó per, ismétlem, a júniusi lesz, ahol a hosszú távú szerződés felbontását kérjük". /(Daczó Dénes): Június 16-án lesz a nagy tárgyalás? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./2000. június 10.
Szász Jenő polgármester meghívására jún. 9-én Székelyudvarhelyre érkezett Németh Zsolt külügyi államtitkár, részt vett a lakossági fórumon és előadást tartott Magyarország az ezredfordulón címmel. A fórumon jelen volt Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke és Verestóy Attila szenátor. Szász Jenő polgármester köszöntötte a vendégeket, beszélt a magyar kormány várost támogató törekvéseiről, a csereháti ügy megoldására tett lépésekről. A magyar kormány hajlandó anyagi támogatást biztosítani Udvarhelynek az ingatlan megvásárlására. Előadásában Németh Zsolt egyebek mellett a rendszerváltozás óta eltelt tíz év eredményeiről beszélt, kitérve a határon túli magyarok helyzetére, a történelmi magyar egyházak ingatlanainak visszaszolgáltatására is. /Komoróczy György: Németh Zsolt Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 10./2000. július 1.
A Marosvásárhelyi Ítélőtábla jún. 28-án jogerősen három év és két hónap börtönbüntetésre ítélte a csereháti görög katolikus apácák kitessékelése miatt magánlaksértéssel vádolt Bardóczy Csaba székelyudvarhelyi lakost, volt megyei önkormányzati képviselőt. Bardóczynak jogában áll a Strasbourgi Emberjogi Bíróság elé terjeszteni az ügyet. A vádlottal eddig nem sikerült kapcsolatba lépni: értesüléseink szerint Bardóczy Csaba jelenleg nem tartózkodik Székelyudvarhelyen. A csíkszeredai törvényszék korábban két év felfüggesztett börtönbüntetést állapított meg, politikai nyomásra azonban a megyei főügyész megfellebbezte a csíkszeredai törvényszék határozatát az ítélőtáblánál. A helyi nagyobb szakszervezeti vezetők felhívásban tiltakoztak az ítélőtábla határozata ellen, politikai döntésnek minősítik az ítéletet. A székelyudvarhelyi csereháti bizottság nevében Hegyi Sándor református lelkész foglalt állást az ügyben: felkérik az RMDSZ csúcsvezetőségét, hogy vállalja fel a Bardóczy-ügyet, és tegyen meg mindent a börtönbüntetés eltörlése érdekében. - Ez a súlyos ítélet egyértelműen azt bizonyítja, hogy mögötte etnikai és politikai szempontok álltak - nyilatkozta Markó Béla szövetségi elnök. Az RMDSZ fellép ez ellen, most egyeztetnek a jogász kollégákkal. Védőügyvédje is alig akadt. Végül román ügyvédhez kellett fordulnia. Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester igazságtalannak tartja azt ítéletet. /Papp Annamária: Három év és két hónapra ítélték Bardóczy Csabát. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./2000. július 3.
Marosvásárhelyen tartották meg RMDSZ Szövetségi Egyeztető Tanácsának és a Szövetségi Küldöttek Tanácsának együttes ülését. Markó Béla elnök tartott beszámolót, visszatekintve az elmúlt tíz évre. Tíz évvel ezelőtt egyezséget kötöttek, hogy a közösen meghozott döntéseknek alávetik magukat. Szerinte újra kell tárgyalni ezt az egyezséget, és vagy megerősítik azt, "vagy útjukra engedjük azokat, akiknek túlságosan nehéz ez a hűség." Markó választ várt az által felsorolt kérdésekre: kell-e még az egység azoknak, akik RMDSZ-tagként hirdették az RMDSZ-en kívüli pluralizmushoz való jogot, és éltek is e különös jogukkal akkor, amikor függetlenként indultak? Kell-e még az egység azoknak, akik miután vesztesen kerültek ki az előválasztásokból, szavukat balkáni módon megszegve mégis jelöltették magukat? Vagy azoknak, akik civil szervezetnek álcázva egy másik, politikai szervezetet hoztak létre a választásokon való részvétel végett? Ha elvásott a régi egyezség, kössünk majd új egyezséget - javasolta Markó Béla. Felolvasták Tőkés László tiszteletbeli elnöknek a két testülethez intézett levelét /ő ugyanis a reformátusok világkongresszusán volt/. Tőkés László másképpen értékelte a választásokat. A választások egyértelműen bebizonyították azon bírálatok megalapozottságát, melyeket előzetesen az RMDSZ országos vezetősége minden esetben vehemensen elutasított. A magyar választók fele nem ment el szavazni. A koalíció egyes pátjai a választások után felelős módón önvizsgálatot tartanak. "Csata közben nem szokás leváltani a vezért. Ez dr. Kincses Előd maros megyei elnök törvénytelen felfüggesztésére vonatkozik." Javasolta, hogy SZKT végezzen szigorú és önvizsgálatot, és kezdeményezze az egész RMDSZ személyi megújítását. - Birtalan Ákos, volt RMDSZ-es miniszter egyet nem értését fejezte ki Markó Bélával, mondván "nem vagyunk olyan gazdagok, hogy azt mondjuk egyeseknek: nincs szükség rátok, mert ti másként gondolkodtok.." Toró Tibor szerint amikor egy platform megpróbálja a pluralizmust követni, akkor ráhúzzák az egységbontás vizes lepedőjét. - Bárányi Ferenc elítélte, hogy a tiszteletbeli elnök nyilatkozataiban támadta az RMDSZ-t, ezért felszólította Tőkés Lászlót, döntse el, hogy az RMDSZ tiszteletbeli elnöke vagy az RMDSZ-en belüli ellenzék vezetője. Szilágyi Zsolt szerint a belső hatalmi elit nem tűri meg a másként gondolkodókat. Szász Jenő hangsúlyozta, hogy RMDSZ tag és az is marad. Kincses Előd: Olyan mélységben avatkozott bele Markó Béla a Maros megyei választásokba, hogy ez felveti jogi, erkölcsi felelősségét. Katona Ádám hihetetlennek tartotta, hogy egy győztes választás után felelősségre vonnak egy olyan csoportot, mint a Reform Tömörülés. Hozzátette: Verestóy Attila szenátor sorra elveszítette az udvarhelyi választásokat. Csicsó Antal hangsúlyozta, hogy szükség van csángó képviseletre a parlamentben. - Markó Béla reagált a vitára és megkérdezte: miért kell az 1996-os eredményeknél egy árnyalattal jobb választási eredmény nyomán azt üzennünk a saját erdélyi magyar közösségünknek, hogy veszítettünk? /Bögözi Attila: SZET-SZKT közös ülés Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 2000. júl. 3./ Júl. 2-án az SZKT megerősítette az Operatív Tanács korábbi, Kincses Elődnek a területi elnöki tisztségéből való felmentését /51 mellette, 16 ellene és 9 tartózkodásssal/. Markó Béla szövetségi elnök ismertette a Szövetségi Operatív Tanács (SZOT) döntését, miszerint többrendbéli szabályzatsértés miatt függesztette fel Kincses Elődöt elnöki tisztségéből. Toró T. Tibor kérte, hogy az SZKT hallgassa meg a Szövetségi Szabályzatfelügyelő Bizottság (SZSZB) idevágó határozatait, Markó Béla azonban kijelentette, hogy a megyei SZSZB semmiképpen sem illetékes egy országos fórum, jelen esetben az OT döntésének felülbírálására. Kincses Előd formai kifogásokat tett. Előadta továbbá, hogy az előválasztásokon részt vett 7300 marosvásárhelyi, vagyis a népakaratot tejesítette. Virág György emlékezetett: Fodor Imre bukásában is több mint 50 000 szavazatot kapott. /Bögözi Attila: SZKT Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 4./ Kelemen Attila tárta az SZKT elé a Kincses-affér mozzanatait. Elmondta, hogy a felfüggesztett elnök a saját maga által szabott 20 százalékos előválasztási küszöböt sem vette komolyan, s a tizenegynéhány százalékos jelenléttel mindenféle illegitim testülettel igazoltatta, hogy az előválasztások érvényesek. - Az SZKT Szép Gyula személyében a lemondott Sebesi Karen Attila helyett megerősitette a művelődési alelnök kinevezését és elfogadta az RMDSZ költségvetését, valamint Varga Attila előterjesztésében beszámolót hallgatott meg a "státusz-törvény" koncepciójának alakulásáról. A legvitatottabb kérdés, hogy melyik az a szervezet, mely dönt a státusjogosultságról. - Az SZKT három állásfoglalást is elfogadott. Egyik a Földváron történtekkel kapcsolatos. "Szövetségünk aggodalommal veszi tudomásul, hogy az utóbbi időben felújultak a szélsőséges nacionalista megnyilvánulások. Folyó év június 24-én a Brassó megyei Földváron a helyi polgármesteri hivatal leromboltatta az egykori internáló tábor áldozatainak állított emlékművet. Egy olyan emlékmű vált a sovén nacionalizmus célpontjává, amely a második világháború végén a magyar és német kisebbségi közösségek elleni, a kollektív bűnösség elvének alkalmazásában jelentett volna történelmi igazságtételt. Érthetetlennek és elfogadhatatlannak tartunk minden ilyen jellegű megnyilvánulást. Az emlékműgyalázás különös módon akkor történt meg, amikor a román törvényhozás azt a törvényt készült elfogadni, amely történelmi igazságtételt nyújt az 1940 szeptember 6 és 1945 március 6 közötti időszakban elkövetett etnikai jellegű üldözésekért. Az SZKT követeli a tettesek felelősségre vonását, felhatalmazván az illetékes kormány-tisztségviselőinket, hogy tegyenek meg mindent az ügy mielőbbi tisztázása érdekében." A második Vásárhelyre vonatkozik. "Az SZKT egyhangúlag elítéli a marosvásárhelyi Borsos Tamás emlékmű folyó év június 20-i meggyalázását és abbéli meggyőződését fejezi ki, hogy az ilyen cselekedetek nem járulnak hozzá Marosvásárhely jó polgári közérzete fenntartásához, valamint elvárja, hogy az illetékes hatóságok ne szurkolói túlkapásnak minősítsék az esetet, hanem vizsgálják ki alaposan a történteket és vonják felelősségre az elkövetőket." - A harmadik állásfoglalás hargitai vonatkozású: "2000 június 28-án Bardóczy Csaba székelyudvarhelyi lakost 3 év 2 hónap börtönbüntetésre ítélték a Cserehát ügy kapcsán a Marosvásárhelyi Táblabíróságon. Ez nemcsak Bardóczy Csaba ügye, hanem a székelyudvarhelyi és az erdélyi magyarságé is. Ezt az ítéletet politikai döntésként értékeljük. Éppen ezért: az SZKT felkéri Románia ügyészét, hogy éljen rendkívüli jogorvoslati lehetőségével és kezdeményezze a per újrafelvételét." /Bögözi Attila: SZKT Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./