udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
92
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-92
Helymutató:
Csíkmadéfalva
2002. július 3.
A csíkmadarasi fúvóstalálkozón hat fúvószenekar vett részt. Tekerőpatak, Gyergyóújfalu, Vasláb, Szentkirály, Madéfalva és Csíkmadaras fúvósai szórakoztatták a község zenekedvelő lakóit. A rendezvényt a Csíkmadarasi Ifjúsági Fórum a polgármesteri hivatal koordinálásával, támogatásával szervezte. /Bíró László, Csíkszereda: Fúvószenekarok Csíkmadarason. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 3./2002. szeptember 30.
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottsága a Bihar megyei Székelyhídra, szept. 21-re összehívta Erdély, Bánság és Partium minden olyan települését, amelyek turul madárral rendelkeznek. Az ismertség egyben védelmet is jelent - véli Dukrét Géza elnök. Ebből az alkalomból jelent meg a Partiumi Füzetek 20. jubileumi kötete is. Elsőként méri föl száz esztendő turul-termését egész Erdélyből, 40 település turulmadarának története bontakozik ki a leírásokból. Székelyhíd 2000-ben - elsőként Biharban -, helyreállította a régi obeliszket. A rendezvényre 25 település küldöttei érkeztek, többen egy-egy régiót képviselve. Borbély Gábor előadásában a turulmadár, az Árpádok totemállatának jelképkörét járta körbe. A különböző korszakokban emelt turulmadaras emlékműveket csoportosította Dukrét Géza tanulmánya. Ilyen emlékművet állítottak az 1896-as millenium emlékére, ezek közül való a dési, a bihari, a zilahi és székelyhídi (csak ez utóbbi áll ma is). Régiek és igen értékesek a fehéregyházi Petőfi emlékmű, a madéfalvi Siculicidium, az első- és második világháború közöttiek közül ritkaságnak számít a nagykárolyi Rákóczi emlékmű. Befejezésül a turulos települések képviselői, a Bihar, Biharszentjános, Székelyhíd, Zilah, Szilágybagos, Sárközújlak, Fehéregyháza, Korond, Kisgalambfalva és Csíkszentmárton turulmadarait kutatók és védelmezők foglalták össze gondolataikat. /Balla Tünde: Turulos települések találkozója az Érmelléken. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 30./ 2002. október 31.
Csernakeresztúr megmaradt magyarnak a környező román tengerben. A település közel 1700 lelket számlál, kétharmad részben magyar. Követendő példa lehet ez Erdély és az egész Kárpát-medence magyarjainak. Lakói a madéfalvi veszedelem elől elmenekült bukovinai székelyek, akiknek egy csoportja érkezett 1910-ben mai lakhelyére, főleg a régi, bukovinai Andrásfalváról. A Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület 1994 májusában alakult meg. Szabó Julianna, az egyesület alelnöke elmondta: a hagyományőrző csoport rendszeresen tart néptáncot és népszokásokat bemutató előadásokat itthon és külföldön is. Kolozsváron szinte minden évben fellépnek, Székelyföldön is, és persze Déván, Vajdahunyadon, Pusztakalánon még gyakrabban. A mintegy 40 tagú egyesületben minden korosztály képviselteti magát. Az egyesület teljesen amatőr, saját kezűleg készítik öltözéküket. A Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület minden évben részt vesz a Bukovinai Székely Fesztiválon, amely jövőre a vajdasági Székelykevén lesz. Ugyanis a csernakeresztúriak tagjai a bonyhádi székhelyű Bukovinai Székely Egyesületnek, amely az Erdélyben és Magyarországon, de még Jugoszláviában is szétszóródott bukovinai székelységet tartja össze. Sokszor léptek fel Bonyhádon. A magyarországi támogatás fontos a külföldi turnék költségeivel kapcsolatban, de a Dévai Polgármesteri Hivatal is támogatja az önképző csoportot. A lelkes keresztúriak 1995-ben bukovinai székely tájházat nyitottak meg. A tájház az eredeti, 1910 körüli telepesek életmódját és házberendezését tükrözi. /Chirmiciu András: Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 31./2002. december 12.
A romániai magyarság létszáma csökken. Ez a folyamat nem most kezdődött. A Madéfalvi veszedelemben megtalálható annak a leírása, hogy a székely kutyaszorítóba kerülvén, elcsángált. Az 1848-as forradalom megtorlása idején számtalan magyar vette kezébe a vándorbotot. Rossz emlékeket idéz fel az 1918 utáni tömeges kivándorlások időszaka is. A szülőföld elhagyása a Ceausescu rezsim boszorkányüldözései alatt tetőződött. A frissen végzett diplomásokat itt kellene tartani, segíteni kellene őket, ez az RMDSZ feladata lenne. /Orosz Attila (politológus): Megyünk vagy maradunk...? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 12./ 2003. január 8.
Jan. 7-én Madéfalván a Siculicidium 239. évfordulójáról emlékeztek meg. Az ünnepség a madéfalvi templomban tartott szentmisével kezdődött, ahonnan az emlékmű elé vonultak, majd elhelyezték a kegyelet koszorúit. /Kristó Tibor: Megemlékezés Madéfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8./2003. március 1.
A népballadakutató Faragó József az utóbbi időben két monumentális balladáskönyvvel lepte meg a szakkutatást. 1998-ban jelent meg az Ószékely népballadák, 2002-ben pedig a Csángómagyar népballadák. Mind a kettő összesítő válogatás Faragó József gondozásában, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel. A kötetek a Kriterion Könyvkiadónál láttak napvilágot. Faragó a napokban tölti 81. életévét. A Csángómagyar népballadák valójában az első kísérlet "a csángó balladák együttes megismerésére". Egyik fő cél a műfaj költői értékeinek tudatosítása. Faragó idézte a 18. században élt Zöld Péter történelmi adatát: "Urunk 1420-dik esztendejében (mint álló híre vagyon a moldvai magyaroknál) Erdélyországból sok szász és székely méne által Moldovába". És "ménének" a madéfalvi veszedelem (1764) előtt és után is, s vitték magukkal hagyományos erdélyi kultúrájukat, amit aztán az új körülmények között - már csak titokban - tudtak éltetni, de máig ható kisugárzással. Népköltészetünk "legarchaikusabb rétegeit" itt találhatja meg a kutató, hiszen a szóbeliség állapotában jobban megőrződtek a patinás szövegek, dallamok. /Ráduly János: Csángómagyar népballadák. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 1./2003. március 25.
Madéfalván a népszavazás eredményes volt. A községek a különválás mellett döntöttek. Az eddigi Madéfalva község helyett három község lesz: Madéfalva, Csíkcsicsó és Rákos /Rákoshoz fog tartozni Göröcsfalva/. Ezzel tulajdonképpen visszaállnak az 1952-es állapotok. /Kristó Tibor: Egy helyett három község lesz. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 25./2003. május 30.
Százhúsz évvel ezelőtt több bukovinai faluból indultak útnak székely családok, hogy Magyarország legdélibb csücskébe, az Al-Duna mentén telepedjenek le. Itt három faluban, Székelykevén, Hertelendyfalván és Sándoregyházán találtak otthonra. A két emberöltő távlatából az egykori kivándorlók ősei az évfordulót a mai Kárpát-medence három országán áthaladó kerékpártúrával szeretnék emlékezetessé tenni, hangzott el azon a sajtótájékoztatón, amelyet a Heltai Alapítvány vendégeiként Rancz Károly, a Pancsovai Petőfi Kulturális Egyesület elnöke, illetve Dani Ernő és Dani Zoltán, a TINET ifjúsági klub vezetői tartottak. A vajdasági vendégek magukat al-dunai, bukovinai székely magyarként határozták meg, akik ma is hűséggel őrzik elődeik hagyományait és hitét. Székelykevén működik a Vajdaság talán egyetlen színmagyar oktatási intézménye, ahol nyolcadik osztályig folyik magyar nyelvű oktatás. Az 1400 km-nyi biciklitúra törzsgárdáját a 10-15 főnyi vajdasági székely fiatal jelentené, akik busszal utaznak majd Madéfalvára, a kerékpártúra indulási helyére. Innen a Békási szoroson át öt bukovinai falut látogatnának meg, majd Erdélybe visszakanyarodva, Szatmárnémeti érintésével átlépnek Magyarországra, és onnan déli irányba, hazafelé haladnának. Pilich László a Heltai Alapítvány részéről elmondta, hogy folynak az egyeztetések a bukovinai fogadtatásról azokban a falvakban, ahol ma már csak románok laknak. A júl. 24-én induló csapat soraiba várja mindazokat, akik rövidebb-hosszabb időre részt vennének a rendezvényen. /(m. j.): Székely kerékpártúra Bukovinába. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./2003. július 10.
Húsz vállalkozó szellemű székelykevei, hertelendi és sándoregyházi fiatal úgy döntött, hogy egy nemzetközi kerékpártúra keretében felkeresi ősei szülőhelyét, a Bukovinában levő Hadikfalvát, Istensegítset, Fogadjistent, Andrásfalvát és Józseffalvát. Százhuszonnégy évvel ezelőtt ugyanis az említett településekről (és ma a Bákó megyében levő Magyarfalváról) az akkori magyar kormány hívására és szervezésében útra kelt több ezer csángószékely, hogy az Al-Dunánál új otthonra leljen. Megérkezésük után a Duna többször is teljesen elmosta településüket. Végül három helyen, a mai Székelykevén (Szkorenovácon), Hertelenden (Vojlovicán) és Sándoregyházán (Ivanovón) hetvenöt éves törlesztésre megfelelő portákat adtak a nem kis embercsoportnak. Azóta a valamikori bukovinaiaknak csak emlékeikben élt az őshaza. Olykor eldalolták a "Bukovina, mit vétettem, hogy én benned nem élhettem" kezdetű éneket, de nem mentek vissza szülei, nagyszülei egykori otthonát megnézni. Most erre vállalkoztak most a három faluból verbuválódott fiatalok. Júl. 23-án teherkocsival indulnak. Madéfalvától kétkeréken teszik meg a Bukovinába vezető utat, majd 26-án Hadikfalva lesz a visszaút kiindulási pontja, akkor magyarországi fiatalok csatlakoznak hozzájuk. /Both Mihály: Kerékpárral az ősök útjain Madéfalvától Bukovináig. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 10./2003. július 25.
Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke ajánlotta, írjanak az aldunai székelyekről, hogy jobban figyeljenek egymásra. Az újságíró Sebestyén Ádám forrásértékű könyvéből tájékozódott /A bukovinai andrásfalvi székelyek élete és története Madéfalvától napjainkig, Szekszárd, 1972, újra kiadták 1989-ben/, mely igen részletesen taglalta a bukovinai székelység történelmét, külön fejezetben az aldunai székelyekét. Az újságíró áthaladt Zentán, lakosságának többsége magyar. Tizenöt-húsz éve Jugoszláviában jobb volt az élet, simábbak az utak, mint Magyarországon. Az akkori szinthez viszonyítva nagyon lecsúsztak. A kevésbé vegyes lakosságú területeken jobbak az utak. Oda több pénzt juttatnak, ugyanez a helyzet Moldva és Székelyföld viszonylatában. A nacionalizmusok mindenütt egyazon reflex szerint működnek. Ma már francia történészek is elismerik, hogy nem is volt olyan rossz államalakulat az Osztrák-Magyar Monarchia. Az utódállamok gazdaságilag lejjebb csúsztak ahhoz a szinthez képest, ahol a monarchia keretében voltak. A monarchia nem volt a népek börtöne. Soha annyi román nem tanult nyugati egyetemeken, a fogarasi és besztercei román határőrezredek vezénylési nyelve román volt, s a koronán hat nyelven, köztük románul tüntették fel a címletet. Elég azokra a középületekre gondolni, amelyeket akkor emeltek, s amelyek ma is szilárdan és büszkén állnak az utódállamok területén. Pozsonytól Szabadkáig, Szatmárnémetitől Nagybecskerekig, Muraszombathelytől Csernovicig. Nagybecskereket Tito kommunizmusa fejlesztette iparközponttá, s közel százezres nagyvárossá. Ám hiába építette a toronyházakat és üvegcsarnokokat, a város igazi építészeti értéke ma is az eklektikus (kupolás) Déli Palota, a megyeháza, városháza, az igazságügyi és pénzügyi palota, s persze a történelmi egyházak szép templomai. Nagybecskereken jelenleg latin betűs feliratok vannak, holott feljebb a magyar többségű városokban a cirill dominált. Itt a szerb szöveget is latin betűvel jelenítették meg. A szerb nacionalisták cirillírás segítségével akartak "jó szerbet" csinálni a magyarokból, illetve azt a látszatot kelteni, hogy Zenta, Ada, Csóka és a többi tulajdonképpen tősgyökeres szerb város. Becskereken már nincs erre szükségük, hisz itt messze ők alkotják a többséget. Huzsvár László és Pénzes János személyében két magyar püspökük van a vajdasági katolikus magyaroknak. Ilyen szempontból jobban állnak, mint a számbelileg sokkal jelentősebb felvidéki magyarok, ahol mind ez ideig nem sikerült magyar püspököt kineveztetni. A 11 ezer fős szórvánnyal együtt mintegy 83 ezer katolikus él e vidéken, köztük négy-ötezret tesznek ki az aldunai székelyek. A püspökség négy esperessége közül is egy náluk működik, Fiser János székelykevei plébános vezetésével. A plébániák döntő többségében, pontosabban 27 helyen csak magyar nyelven hirdetik az igét, 4 helyen magyarul és horvátul, 3 helyen magyarul és csehül, 3 templomban csak horvátul, kettőben pedig csak németül. Nagybecskerek közigazgatási területén, amelyhez a város és 22 falu tartozik, 133 ezer ember él, ebből 13-14 százalék vallja magát magyarnak. A városban mindössze két-háromezer magyart tartanak nyilván, a környező településeken jóval nagyobb a számuk, Muzslyán például hat-hétezer. Önálló líceuma nincs a helyi magyarságnak, de több középiskolában működnek magyar tagozatok. Nagybecskereken a Petőfi Művelődési Egyesületnek 300 tagja van. Székelykeve a történelmi Magyarország legdélebbre fekvő magyarlakta települése. Az itteniek valahányszor őseik szülőhelyére látogatnak, mindig hoznak magukkal néhány fenyőcsemetét. Ezért van sok fenyő Székelykevén. Székelykevén hetedik esztendeje jelenik meg a Székelykevei Igaz Szó folyóirat. Székelykevének 2600 lakosa van. Legalább ennyien elszármaztak már innen Ausztráliába, leginkább Sydneybe, ahol még a futballcsapatot is pontosan úgy hívják, mint itt, vagyis Kék Dunának. A lakosság többsége a földből él. Híres kubikosok az itteniek, mindenütt szívesen látják őket. Megesik, hogy diplomás fiatalok is inkább kubikolnak. Naponta 1000-1500 dinárt keresnek, magyar pénzben ez 4000-6000 forint. Székelykevén a legnagyobb gond a munkanélküliség. Sokan elvándorolnak, az elmúlt tíz évben 300-400 fővel csökkent a település lakossága. Idén még 31 első áldozót ünnepelhettek a templomban és ugyanennyien végezték a helyi általános iskola VIII. osztályát, de tavaly mindössze 18 keresztelés volt. Az iskolában az oktatás nyelve magyar, a szerbet heti három-négy órában tanítják. Hertelendyfalván van még az Al-Dunánál magyar nyelvű nyolcosztályos iskola. Sándoregyházán már csak az I-IV osztályban tanulhatnak anyanyelven. Ez a két település vegyes lakosságú, a magyarság kisebbségbe jutott, ami döntően hozzájárult az anyanyelv eróziójához. /Sike Lajos: Vendégségben az aldunai székelyeknél. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), (folytatásokban) júl. 19.- 25./2003. augusztus 2.
Rendhagyó kerékpártúra indult júl. 23-án Madéfalváról, hogy a százhúsz évvel ezelőtt Bukovinából az akkori Magyarország legdélibb pontjába került székelyek hányatott sorsára emlékeztessen. A vajdasági Székelykeve, Hertelendyfalva és Sándoregyháza az otthona a legdélibb székelyeknek, akiknek ősei a madéfalvi veszedelmet követően előbb Bukovinába, majd onnan a megélhetési feltételeket keresve, mai helyükre telepedtek át. Dani Ernő, a kerékpártúra s vezetője elmondta: céljuk felkeresni gyökereiket, a fiataloknak bemutatni az útvonalon fellelhető magyar vonatkozású emlékhelyeket. 1400 km-es útjuk során többek között felkeresték az öt bukovinai csángó falut, továbbá Besztercét, Bethlent, Dést, Kolozsvárról pedig Bánffyhunyadra, Nagyváradra, Debrecenbe, Gyulára, Szegedre, Becskerekre, végül Székelykevére vezet az útjuk. A csapat összesen 19 főből áll, ebből 13-an pedáloznak, akiket két kísérő, egészségügyi szakember, sofőrök és az újvidéki Magyar Szó munkatársa segít. Kónya-Hamar Sándor megyei RMDSZ-elnök hangsúlyozta: emberi szempontokból és nem politikai meggondolásból támogatják az emléktúrát. Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke Rákóczi-emlékzászlót adományozott a csapatnak, hogy azt elvigyék a három al-dunai székely falu 3-4 ezres lakosságának. /Ördög I. Béla: Al-dunai székelyek Kolozsváron. Kerékpáros emléktúra a 120 éves sorsfordulóra. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./2003. november 18.
Oláh Ilona Mezei Bokréta című könyve nemcsak népi szokásokat, hiedelmeket idéz fel, hanem a hagyományos Csík környéki és csángó nép észjárását tükröző mondókákat, tréfákat, dalokat és ráolvasásokat ismertet különböző történetekbe ágyazva. /(bb): Madéfalvi és csángó népszokások. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 18./2003. december 6.
Dec. 2-án Bukarestben, a Magyar Kulturális Központ vendégül látta a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadót, illetve két szerzőjét: Egyed Pétert és Markó Bélát. Az alkalmi kiállításon Részegh Botond csíkszeredai művész eredeti illusztrációi sorakoztak Markó Béla Balkáni fohász című verseskönyvéhez. Tőzsér József, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója arról adott számot, hogy 2003-ban eddig 41 könyvet jelentettek meg, és év végéig előkészületben van még hat kiadványuk, ezek között a Nyírő József-sorozatot indító Madéfalvi veszedelem. A kiadó hetente egy-egy új könyvet dob piacra, méghozzá minden műfajban, amit a sorozatcímek is híven érzékeltetnek: Bibliotheca Transsylvanica, Műterem, Erdély hegyei, Technika és művelődéstörténet, Életmű-sorozat. A Nagyapó mesefája sorozat Csíki furfang című 12. kötetét Tőzsér József büszkeséggel mutatta fel a közönségnek. Egyed Péter kolozsvári egyetemi tanár A szabadság a filozófiában című könyvéről beszélt. A Balkáni fohász válogatás Markó Béla 1990-1995 között írt verseiből. /Barabás István: Gyökerekből vagyunk. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 6./2003. december 31.
A Pallas-Akadémia Könyvkiadó kiadja Nyírő József műveit. Napvilágot látott az első kötet.Nyirő József: Madéfalvi veszedelem. Nyirő Művei, 1. /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2003/. A Madéfalvi veszedelem a székely határőrség szervezésének véres történelmi tragédiáját mutatja be. 1764. január 7-én hajnalban a császári katonaság hihetetlen kíméletlenséggel támadt az álmukból felvert székelyekre, a támadásnak több mint négyszáz halálos áldozata és több mint ezer sebesültje volt, közöttük asszonyok és gyermekek. Erről szól a regény. /A Pallas-Akadémia Könyvkiadó új könyve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 31./2002. január 8.
Jan. 7-én Madéfalván megemlékeztek a Siculicidium 238. évfordulójáról. A községbeliek az emlékmű elé vonultak, ahol Juhász András, a helybeli RMDSZ-szervezet elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. A székely himnusz elhangzása után az emlékmű talapzatánál a hivatalok és közületek elhelyezték a megemlékezés koszorúit. Ezt követően a szónokok: Sógor Csaba szenátor; Nisztor Tinka, a pusztinai Szent István Egyesület elnöke; Soóky László, a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) Felvidéki Egyesületének elnöke; Borsos Géza, az MVSZ elnökségi tagja; Becski Örs, helybeli református lelkész emlékeztek a székelység véres farsangjára. Tanulságként azt fogalmazták meg, hogy ha a közösség jogai csorbát szenvednek, mindig tiltakozni kell, miként őseink tették 238 évvel ezelőtt Madéfalván. /Megemlékezés Madéfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 8./2002. január 10.
A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága (VET) kezdeményezi, hogy minden év második vasárnapját, a hit szabadságát törvényre emelő Tordai Országgyűlés napját a Szabadság Magyar Napjának tekintsék. Ezért a VET felhívással fordul a világ magyarságához, különösen a jelenlegi határokon kívül eső közösségekhez, hogy csatlakozzanak kezdeményezésükhöz. Javasolják továbbá, hogy a Magyarok Világszövetsége a Szabadság Magyar Napján évről évre rendezzen a magyar közösségek által is lakott más-más országban helyzetértékelő tanácskozást, amelyen a nemzeti közösségek képviselői vegyék számba közösségeik szabadságjogainak alakulását. Elhatározták, hogy a Szabadság Magyar Napjának össznemzeti ünneppé emelésére tett indítványukat 2002. jan. 7-én Madéfalván, a SICULICIDIUM napján teszik közzé. E napon, 1764. január 7-én háromszáz ártatlan székely halt mártírhalált. A gátlástalan hatalom ártatlanok lemészárlásával torolta meg, hogy nemzettársaink védelmezni merték a haza őreiként megszerzett, évszázadok óta sérthetetlen önigazgatási szabadságukat. /VET-javaslat: a Szabadság Magyar Napja. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./2002. április 3.
Harangot szenteltek húsvéthétfőn, ápr. 1-jén Madéfalván. Nyolcvan éve épült fel a katolikus templom, de nagyharang nem kondult meg a tornyában. Hajdó Vilmos plébánosnak régi álma volt pótolni a hiányt. A 629 kg-os nagyharangot Székelyudvarhelyen, a Select Rt. műhelyében öntötték. Rajta a felirat: ?Az élőket szólítgatom, a holtakat elsiratom, a viharokat eloszlatom. Készült az Úrnak 2002. évében a jószívű madéfalvi hívek, a közbirtokosság és Mátyás Gábor plébános adományából." Az új harangot Tamás József segédpüspök szentelte fel. /Harangszentelés Madéfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 3./2002. április 28.
Nyolcvan év után megszólalhatott Csíkmadéfalván a nagyharang a település templomában. Mostanáig csak a 150 kg-os és a Sopronban öntött 430 kg-os harang működött. Végre elkészülhetett a Székelyudvarhelyen öntött nagyharang is. A 629 kilós és Szent Imre herceg, a magyar ifjúság védőszentjének oltalmába ajánlott nagyharangot ünnepi szentmise keretében Tamás József segédpüspök áldotta és szentelte meg. /Új harang a magyar ifjúság védőszentjének oltalmában. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 28./2002. május 14.
Hargita megyében 15 kistérségi társulás működik. Név szerint az Alcsík, Csomád-Bálványos, Felcsík, Pogányhavas, Észak-kelet Hargita, Sóvidék, Hegyalja, Felső-Homoródmente, Rika, Keresztúr, Kászon, Bucsin-Délhegy-Libán, Szent László, Nagyhomoród és a Kelemen társulások. Két évvel alakult meg a Felcsík Kistérségi Társulás, melyhez négy felcsíki község: Madéfalva, Dánfalva, Karcfalva és Csíkszentdomokos tartozik. Az újonnan alakult község, Csíkmadaras is csatlakozik a társuláshoz, Balánbánya is jelezte felzárkózási szándékát. Mihály József kistérségi menedzser tájékoztatott: csak a múlt évben kezdhettek munkálkodni, hiszen addig az alakulással, irodahelyiség szerzésével és egyéb szervezési tevékenységekkel voltak elfoglalva. Tavaly 16 pályázatot készítettek öt pályázatuk támogatást nyert, négyet azért nem tudnak kivitelezni, mert a résztámogatáshoz szükséges összeg nem áll rendelkezésre. Az önrészt saját forrásokból kell előteremteni. /Kristó Tibor: Felcsíki kisrégió és vidékfejlesztés. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 14./2002. június 10.
Első alkalommal tartottak jún. 8-9-én falunapokat Madéfalván. A Csompoly Közbirtokosság, a Madéfalvi Ifjúsági Kezdeményezés és a madéfalvi önkormányzat által megszervezett rendezvényen sportversenyek zajlottak. Másnap a közbirtokosság díszes faragású faborítójában kiállították a falu két régi közbirtokosságának 1902-ből származó birtokba helyezési dokumentumait. Volt ökörsütés is. /Kiss Edit: Falunapok Madéfalván. = Krónika (Kolozsvár), jún. 10./2004. január 5.
A madéfalvi veszedelem (Siculicidium) közelgő 240. évfordulója alkalmából Csíkdelne műemlék templomában január 4-én, vasárnap ünnepi szentmisét tartottak, ezt követően pedig emléktáblákat lepleztek le. Berszán Lajos gyimesfelsőloki esperes prédikációjában a székely ellenállás, Beke István és Zöld Péter lelkipásztorok, valamint Páll Gáborné és Vámszer Géza, a templom megmentőinek szerepét méltatta. Ferenczes István költő, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője ünnepi beszédében többek között azt hangsúlyozta, hogy az utódoknak kötelessége mindig méltóan emlékezni azokra, akik minden időkben gerincesen felvállalják népük sorsát. Az emléktáblák szövege a következő: Ebben a szentegyházban szolgálták Istent és népüket Beke István és Zöld Péter lelkipásztorok, a madéfalvi veszedelmet megelőzően a székely szabadságküzdelmek szellemi vezetői, állíttatta a Székelyföld folyóirat, a másikon pedig ez áll: Páll Gáborné, Kamer Edit és Vámszer Géza emlékére, akik áldozatvállalásukkal az 1930-as években megmentették ezt a templomot a végromlástól, Csíkdelne–Pálfalva egyházközsége. /Kristó Tibor: Megemlékező szentmise a Szent János-templomban. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 5./2004. január 8.
A múlt hibáiból okulni kell, a szembenállás helyett az együttműködés útját kell járni – hangsúlyozta Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke január 7-én Madéfalván, ahol megemlékeztek a Madéfalvi veszedelem 240. évfordulójáról. /Megemlékezés Madéfalván. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 8./ Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke szerint ismét nehéz, sorsdöntő időket élünk, hiszen ma is szembesülnünk kell az elvándorlással. Remélte, hogy az egymás ellen fordulás előbb-utóbb békés együttműködéssé alakul. „Kívánom, hogy a 2004-es esztendő választásai hozzák meg a kívánt eredményt, hogy megmutathassák: a történelem minden vihara ellenére itt vannak, és jogos jussukat követelik békésen, de megalkuvás nélkül. Együtt és nem egymás vagy bárki ellenében. Mi önökkel vagyunk” – mondta. Az ünnepély után a délután folyamán a helyi kultúrotthonban szerveztek szimpóziumot, amelyen részt vett Egyed Ákos történész, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke, Garda Dezső történész, parlamenti képviselő, Szőcs János történész, muzeológus és Kozma Mária írónő. /D. Balázs Ildikó: A múlt hibáiból tanulni kell. = Krónika (Kolozsvár), jan. 8./2004. január 10.
A Magyarok Világszövetségének Sajtószolgálata közleménye szerint botrányosra sikeredett a Siculicidium 240. évfordulóján, a Madéfalván szervezett megemlékezés. A helybeli polgármester 240 évvel korábbi elődjét Bécs, magát pedig Bukarest képviselőjének nevezte. A magyar kormány hivatalos képviselője, Bálint-Pataki József , a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke előre megírt beszédében történelmi tényeket másított meg. A 200 székely életét kioltó és ezreket hontalanná tevő vérengzésért magukat az ősi jogaikat petíció átadásával megvédeni készülő áldozatokat tette felelőssé. Az előzetes megegyezés ellenére a Magyarok Világszövetségének elnöke nem mondhatta el beszédét. Blága Béni polgármester közölte, hogy a nagy hideg miatt változott a műsor, és a szabadtéren egyetlen beszéd hangzik majd el, a magyar kormány képviselőjének köszöntője. Az MVSZ elnökének beszédére ezt követően, a művelődési házban folytatódó ünnepség keretében kerül sor. Ennek ellenére a polgármester is mondott beszédet, majd Bálint-Pataki József következett, majd további három beszéd hangzott el, és a szabadtéri megemlékezés több mint két órát tartott. A Magyarok Világszövetsége vezetői nem beszélhettek. Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke szerint emögött politikai szándékok vannak. /Bizarr megemlékezés Madéfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 10./2004. január 13.
Székedi Ferenc, a lap munkatársa visszautasította Patrubány Miklósnak, a Magyarok Világszövetsége elnökének Felkelés a közjóért című újévi üzenetét, melyben van népfelség és Szent Korona, Jézus és drogfogyasztás, Aranybulla és Lengyelország, kettős állampolgárság és kényszerzubbonyos alkotmány stb. Az MVSZ-t túlnőtték az idők, önmagába roskadt, elsüllyedt, vezetői saját megélhetésükért koldulnak pénzt. Az MVSZ sajtószolgálata szerint botrányosra sikeredett a Siculicidium 240. évfordulóján, a Madéfalván szervezett megemlékezés, mivel Blága Béni polgármester miatt az MVSZ elnöke nem mondhatta el beszédét. Székedi Ferenc helyeselte, hogy a polgármester nem engedte Patrubányt jutni. /Székedi Ferenc: Kaszára, kapára emberek! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 13./2004. február 24.
Erdélyben a magyar szobrok és emlékhelyek rongálása, meggyalázása nem csak mostanában jellemző cselekedet. Erről tanúskodnak azok a cikkek, tudósítások, melyek a Brassói Lapok hasábjain jelentek meg 1925 és 1934 között. Ebből idézett az Erdélyi Napló. Az aradi Szabadság téren 1925-ben lebontották a tizenhárom aradi vértanú szobrát. Akkor Barabás Béla dr., volt országgyűlési képviselő kijelentette: A magyar kormány sajnos elhanyagolta ezt a kérdést, vagyis nem nézte azzal a kötelességtudattal, melyet ez az ügy megérdemelt volna, és az emlékművet a tűzoltólaktanya udvarán felépítendő deszkaketrecben helyezik el. (1925. júl. 5.) Románia csak ellenértékért hajlandó átadni Magyarországnak a ledöntött erdélyi szobrokat. A román hatóságok, mint ismeretes, egy csomó emlékművet lebontottak: Aradon így a tizenhárom vértanú szobrát, a segesvári Petőfi-szobrot és egyéb emlékművek közül a millenniumi oszlopot is. Eddig a román kormány a békeszerződés értelmében átadta Magyarországnak az eltávolított emlékműveket. Most azonban elhatározta, hogy ezeket a szobrokat csak akkor adják ki, ha cserébe kiszolgáltatja Romániának az ott őrzött román vonatkozású műkincseket. Homan Bálint, a Nemzeti Múzeum igazgatója kijelentette, hogy a budapesti Nemzeti Múzeumban egyetlen román vonatkozású ereklye vagy műkincs sincsen, így a Nemzeti Múzeum semmit sem tud kiszolgáltatni. Ezért a magyar kormány erélyesen visszautasít minden román követelést. (1926. jan. 13.) Eltűnnek a magyar szobrok és emlékművek. Egy rövid kimutatás a pusztításokról. 1. Aradon: a Kossuth Lajos-szobor mellékalakjait hat tüzérkocsihoz kötve rántották le, majd az egész szobrot összetörték. Ugyancsak itt megcsonkították Csiki Gergely szobrát, Zala György remeke, a Vértanú-szobor pedig a városi lovarda raktárában található. 2. Nagyszalontán: Kossuth Lajos életnagyságú szobrának nyakához kötelet erősítettek és lovakkal lerántották. 3. Nagyváradon: Szigligeti Ede és Szent László szobrait rejtekhelyre szállították. 4. Zsombolyán: Kossuth Lajos szobrát dinamittal felrobbantották. 5. Nagyszentmiklóson: Révai Miklós mellszobrát leszerelték s helyére Eminescu költő szobrát helyezték el. 6. Karánsebesen: Erzsébet királyné szobrát megcsonkították. A következő helységekben is tűnnek el a szobrok: Kolozsváron, ahol az Erzsébet-szobor fejét leütötték, Marosvásárhelyen a szobor fejét egy nyirkos pincében helyezték el, Temesváron a hadapródiskola udvaráról vitték el a szobrot, eltávolították még Ferencz József szobrát is. 7. Buziásfürdőn: A Trefort-szobor tűnt el. 8. Déván: A vértanúhalált halt első unitárius püspöknek, Dávid Ferencnek szobrát ledöntötték és darabokra törték. 9. Szinérváralján: Kossuth Lajos szobrát megcsonkították. 10. Boksabányán: A honvédemléket megrongálták, a főalakok fejét letörték. 11. Nagykárolyban: A hat méter magas Kossuth-szobrot pusztították el. Hurkot kötöttek nyakába és lovakkal lerántották. 12. Szatmáron: Elpusztították a 22 láb magas Kölcsey-szobrot és a humanista Kiss Gedeon szobrát. 13. Kolozsváron: A fából faragott Kárpátok őrét a katonák széjjeldarabolták. Egyedül Mátyás király szobrának kegyelmeztek meg azzal, hogy Mátyás román származású volt, aki csak kalandos diplomáciával akadályozta meg, hogy Erdélyt Romániához csatolják. 14. Nagyenyeden: A labancok ellen harcoló tíz nagyenyedi diák emlékoszlopát megcsonkították. 15. Marosvásárhelyen: Kossuth Lajos, Bem apó, II. Rákóczi Ferenc és a Szabadság-szobrot ledöntötték. A kultúrpalota remek mozaikjait, magyar tárgyuk miatt, kikaparták. A 48-as hazafiak emlékét megcsonkították. 16. Nyárádszeredán: A Bocskai-szobrot döntötték le. 17. A fehéregyházi csatatér honvédemlékét megcsonkították, mely alatt Petőfi Sándorral együtt 150 honvéd alussza örök álmát. 18. Sepsiszentgyörgyön: A honvédemlékeket lebontották, Gábor Áron szobrát megcsonkították. 19. Nagyszebenben: A Bem-szobrot eltávolították, a Petőfi-reliefet megrongálták. 20. Baróton: A szabadságharc emlékoszlopát megcsonkították. 21. Madéfalván: A székely emlékoszlopot megcsonkították. 22. Székelyudvarhelyen: A Vasszékely-szobrot elpusztították. És így lehetne tovább folytatni a rombolásokat. (1930. aug. 15.) Szilágysomlyón a Hősök emlékoszlopáról lerombolták a turulmadarat. A szilágysomlyói hősök emlékművén egy turulmadár van. Ezt a szobordíszt február 23-án éjszaka ismeretlen tettesek a szoborral lerombolták. Reggelre a megcsonkított szobron ott lengett a román lobogó. (1933. júl. 28.) Nagykárolyban ismeretlen tettesek lefűrészelték a nagykárolyi Kölcsey-szobor fejét. (1934. szept. 1.) Désen a lebontott Turul-emlékmű helyén a város szobrot akar emelni Mihali Tivadarnak. (1934. aug. 8.). /Szakács János: Az erdélyi szobrok sorsa. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 24./2004. február 26.
Hat új községre (öt hargitai és egy máramarosi) vonatkozó törvénytervezetet hagyott jóvá a Képviselőház plénuma: Csíkszentkirály községbő kiválik és önálló lesz Csíkszentlélek és Csíkszentimre; Madéfalva község átszervezése révén Csíkrákos és Csíkcsicsó, Bögöz község átszervezése révén Galambfalva (Hargita megye); valamint Koltó község (Máramaros). Fontos kiemelni, hogy az utóbbi község az első önálló magyar település lesz Máramaros megyében. /Új községek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./2004. március 2.
Február 29-én megalakult a Madéfalva–Herend Baráti Társaság. A szervezet céljai közt szerepel: a Madéfalva és Herend közötti kapcsolat fenntartása, ápolása, kiutazások szervezése, kapcsolat kiépítése a két település intézményei, óvodái, iskolái között. /Megalakult a Madéfalva–Herend Baráti Társaság. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 2./2004. március 25.
Megjelent Albert Ernő legújabb, a madéfalvi veszedelemről írt könyve A halál völgye /Albert Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ címen, alcíme: A határőrség szervezése 1762–1764-ben. A könyvet márc. 25-én Székelyudvarhelyen, Gidó Csaba történész mutatja be. /Könyv a madéfalvi veszedelemről. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 25/2004. március 26.
Albert Ernő néprajzi gyűjtő, közíró nevéhez fűződik az 1973-ban megjelent Háromszéki népballadák című kötet, amely referenciamunkának számít a szakmában. Néprajzi gyűjtései mellett levéltári kutatásait is közzétette, a történelmi események bemutatásánál arra összpontosítva, hogy miként élték meg azokat a történések szereplői. Ebben a szellemben fogant A halál völgye. A határőrség szervezése 1762–1764-ben /Albert Kiadó, Sepsiszentgyörgy/ című, a madéfalvi eseményeket ismertető kötete is. Munkája saját, egyszemélyes könyvműhelye – az Albert Kiadó – gondozásában jelent meg. Elmondása szerint 1998-ban hozta létre a kiadót, mert csalódott a könyvkiadókban. Eleinte saját munkáit adta ki, hisz rengeteg néprajzi és történelmi anyagot felhalmozott az emberöltőnyi tanári pályafutás alatt, ma már más szerzők is szerepelnek a kiadó kínálatában. A könyvespolcnyi Albert Ernő-kötet közül a szerző számára a legkedvesebbek egyike az Eltiport szabadság. Jöttek az oroszok, 1849 című terjedelmes munkája. A rendszerváltás után sorra jelentek meg Albert Ernő néprajzi munkái, a sepsiszentgyörgyi Bon Ami Kiadó például a gyimesi hiedelemvilágot bemutató Boszorkányos dógok című könyvével indította népszerű néprajzi tárgyú sorozatát. A gyimesi anyagból összesen hat kötete jelent meg, mondja a szerző, de még mindig nagyon sok feldolgozatlan anyaga van. Több kötete látott napvilágot a háromszéki cigányságról is. Albert Ernőnek még nagy tervei vannak. /Sarány István: Albert Ernő, a tanár úr. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 26/2004. április 14.
Hargita megyében új községek létrehozását hagyták jóvá: Fenyéd község átszervezése révén létrejött Máréfalva község, Bögöz község átszervezése nyomán Galambfalva község (magába foglalva Kisgalambfalvát és Nagygalambfalvát), Csíkmadéfalva átszervezése eredményeként Csíkrákos (magába foglalva Rákost és Göröcsfalvát), valamint Csíkcsicsó (magába foglalva Csicsót és Csaracsót), Csíkszentkirály átszervezése nyomán pedig Csíkszentimre (magába foglalva Csíkszentimrét és a Szentimrei Büdösfürdőt), valamint Csíkszentlélek (magába foglalva Csíkszentléleket, Fitódot, Hosszúaszót és Csíkmindszentet). Betfalva Bögöz községtől átkerült Székelykeresztúr város közigazgatásába. /Új községek megyénkben. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 14./