udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 7 találat lapozás: 1-7

Helymutató: Magyarkecel

1999. szeptember 23.

Szeptember 25 és 26-án Bogdándon, a tövisháti községben tartja vándorgyűlését a Kriza János Néprajzi Társaság. A kétnapos rendezvény - társszervezői a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, valamint a Partiumi Műemlék és Emlékhely Bizottság - első napján Erdélyi tájházak fejlesztésének lehetőségei címmel néprajzi tanácskozás lesz. Olyan neves hazai és magyarországi szakemberek tartanak előadást, mint Pozsony Ferenc, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke, Major Miklós szilágynagyfalui, Gergely Katalin gyergyószentmiklósi, Antal Mária gyimesbükki, Olosz Katalin marosvásárhelyi, Mihály Zita és Kardalus János csíkszeredai, Balogh Ferenc kolozsvári, valamint Magyari Márta debreceni, P. Szojka Emese és Bárth János kecskeméti, Bíró Friderika és Cseri Miklós szentendrei néprajzkutatók. A vándorgyűlés résztvevői megtekintik a bogdándi tájházat, a helybéli temetőt, s egy lakodalom lezajlásának megfigyelésével a helyi népszokásokkal ismerkednek. A rendezvény második napján kirándulást tesznek, melynek főbb állomásai Hadad, Szilágycseh, Kraszna, Récse, Kecel, Krasznahorvát és Zilah lesznek. /A Kriza János Néprajzi Társaság vándorgyűlése Bogdándon. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 23./

2001. február 2.

Már évekkel ezelőtt kifüggesztették a Szilágy megyei magyarlakta településeken a kétnyelvű helységnévtáblákat, így a megyei RMDSZ különösebb izgalmak nélkül várja a közigazgatási törvény további sorsát. A kétnyelvű helységnévtáblákra jogosult Szilágy megyei települések 95 százalékában már 1996-97-ben sikerült kitenni a kétnyelvű helységnévtáblákat, és ezek szinte kivétel nélkül helyükön is maradtak - nyilatkozta a Szabadságnak Seres Dénes Szilágy megyei szenátor. - Magyar nyelvű tábla áll Szilágycseh, Kraszna, Cigányi, Szilágyfőkeresztúr, Kémer, Ipp, Zovány, Lompért, Selymesilosva, Szilágyballa, Nagyfalu, Bagos, Perecsen, Varsolc, Kárásztelek, Sarmaság, Sztána, Sámson, Ketesd, Zsobok, Kispetri, Krasznahorvát, Bősháza, Völcsök, Désháza, Szilágymenyő, Szilágyszeg, Vérvölgy, Nagymon, Mocsolya, Diósad, Usaly, Erked, Görcsöny, Kisdoba, Nagydoba és Szentkirály határában. Az elfogadás előtt álló közigazgatási törvény segítségével újabb négy Szilágy megyei település határába kerül kétnyelvű tábla: Szilágysomlyóra, Magyarkecelre, Egrespatakra és Zilahra. Ez utóbbi kemény diónak tűnik, ugyanis kétféle népszámlálási adattal kell számolni: az egyik szerint Zilahnak mint közigazgatási központnak csak 19,6 százaléka magyar, a másik szerint - magának a városnak - 20,1 - mondta a szenátor. Szilágy megyében 12 RMDSZ-es polgármester már megvalósította a polgármesteri hivatalok kétnyelvű feliratát. - A legújabb: több falu határából már eltűnt a kétnyelvű tábla. /Szabó Csaba: Márciustól Zalau városát Zilahként is jegyzik. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./

2004. február 17.

Magyarkecelen az elmúlt hét végén ismeretlen tettesek a református temetőben 22 sírkövet döntöttek le. Vicsai Ferenc, a falu református lelkipásztora elmondta, nem ez az első eset, amikor meggyalázzák a református temetőt. Néhány évvel ezelőtt több sírkövet borítottak fel a randalírozók. Számuk összesen legalább 40-50-re tehető. Azonosítottak ugyan 10-12 roma gyereket – mindegyikük kiskorú, tehát nem perelhető –, de nem sikerült felderíteni felbujtóik személyazonosságát. A lelkipásztor nem tartja valószínűnek, hogy a gyerekek saját kezdeményezésre tették volna mindezt. A majdnem fele-fele arányban magyarok, illetve románok lakta faluban mindkét közösség elítéli a történteket. /Józsa László: Újabb sírgyalázás a református temetőben. Nem azonosították a tizenéves tettesek felbujtóit. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./ Sírgyalázás történt, nem először, Magyarkecelben. Az állítólagos tetteseket, a tíz éven aluli, illetve alig tizenéves kiskorúakat a rendőrség előállította, de tehetetlen velük szemben. Hasonló esetekben az okozott kárt a kiskorú szüleinek kell megtérítenie. A temetőrongálás, a sírgyalázás előfordult az elmúlt években is. Legutóbb 22 sírkövet döntöttek ki az állítólag kiskorú tettesek, de kérdéses, hogy valóban azok voltak-e, hiszen betonvassal rögzített súlyos köveket borítottak fel. A vandalizmus nyugtalanítja az embereket. /Fejér László: Ismétlődő sírgyalázások. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 25./

2004. február 18.

A magyarkeceli községi rendőrőrsön panaszt emeltek, a református egyházközség nevében, sírgyalázás miatt. A megyei rendőrfelügyelőség szóvivője tájékoztatott arról, hogy megtalálták a tetteseket. Eszerint a helyi romaközösséghez tartozó 8–14 éven aluli kiskorúak két tucat keresztet, sírkőt ledöntöttek. Tekintettel életkorúkra, a sírgyalázókat büntetőjogilag nem vonhatják felelősségre. /Kiskorú sírgyalázók. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 18./

2004. március 8.

Műemlékvédelem Erdélyben címen Szovátán háromnapos tanácskozást tartottak a hét végén, közel száz, a műemlékvédelemben érdekelt erdélyi és magyarországi szakember részvételével. „Az utóbbi években Erdélyben is megsokszorozódtak a kutatások és helyreállítások, és most ezeket a munkálatokat mutattuk be” – vázolta a rendezvény célját Mihály Ferenc szovátai restaurátor. A résztvevők több mint felét fiatal, többnyire Kolozsváron vagy Budapesten végzett, de hazatért műemlékvédő alkotta. A konferencián ötven, többnyire vetítéssel egybekötött előadást mutattak be az erdélyi műemlék jellegű, főleg egyházi épületek restaurálásáról. „Sokszor a jó szándékkal társuló hozzá nem értés több kárt, mint hasznot okoz” – mondta Péterffy Zsuzsa, aki két szilágysági, a magyarkeceli és magyarrécsei templom állagát mutatta be. /Szucher Ervin: Tapasztalatok és kifogások. Az erdélyi műemlékvédelemről szerveztek konferenciát. = Krónika (Kolozsvár), márc. 8./

2005. május 14.

Szilágysomlyón és Zilahon Szilágyság-kutatásnak szentelt tudományos ülésszakot tartottak, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Zilah és vidéke fiókszervezete, a Báthory István Alapítvány, a Pro Zilah Egyesület, a somlyói EMKE és a Hepehupa művelődési folyóirat szervezésében. A fő előadó dr. Egyed Ákos akadémikus volt, aki az EME-alapító Mikó Imre tevékenységét méltatta. Mikó Imre születésének idén szeptemberben lesz a 200. évfordulója, ezért a 2005-ös esztendőt Mikó-évnek nyilvánították. Horváth József, a sarmasági középiskola történelemtanára Kemény Jánosra, az emlékíró erdélyi fejedelemre emlékezve a Sarmaság 850 éves történetét vázolta. Bejelentette, hogy a közösség mellszobrot szándékozik állítani a fejedelemnek. Varga Réka egyetemi hallgató idős Wesselényi Miklós színházkoncepcióját mutatta be, Oláh Miklós krasznai tanár a 800 éves Kraszna helytörténetét összefoglaló dolgozatát olvasta fel, Kiss Zoltán szilágypaniti tanár a krasznai, magyarkeceli és a szilágysomlyói református egyházközségek vagyonfosztásáról beszélt, Joikits Attila szilágysomlyói helytörténész a város Trianon utáni történelmét foglalta össze, Fejér László a földvári haláltábor szilágysági túlélőinek vallomásait ismertette, dr. Széman Péter orvos pedig a 20. századi Erdély és Szilágyság demográfiai változásait mutatta be. Az ülésszak végén az EME Zilah és vidéke fiókszervezete Petri Mór-díjat adományozott dr. Egyed Ákosnak és Major Miklós szilágynagyfalui néprajzkutatónak, aki több tudományos munka társszerzője, illetve monográfiák írója. /Fejér László: A Szilágyság-kutatás napjai. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 14./

2005. május 25.

Marc Tiberiu Szilágy megyei tanácselnök sajtótájékoztatóján hangoztatta: a gyermekvédelemben látható eredmények vannak az övezetben, ehhez holland és más európai államok hozzájárultak anyagi támogatással. Hasonlóan előrelépés történt a testi fogyatékosok problémáinak megoldása ügyében, ez érzékenyen érintette Európát, nem kevés pénzt áldoztak Romániára. Az utóbbi időszakban viszont egyre nehezebb a szociális problémákat orvosló pénzalapokhoz jutni. Az öregek gondozása új kihívást jelent. A megoldáshoz nem lehet csak a külföldi segítséget várni, önerőből is többet kell tenni. Elmondta Középlakon, Magyarkecelben Szilágykövesden a helyi önkormányzatok tulajdonában léteznek olyan ingatlanok, melyek rehabilitációjának elvégzésével öregek otthonává alakíthatók át. /Fejér László: Öregek felkarolása EU-segítséggel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 25./


lapozás: 1-7




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék