Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 21 találat lapozás: 1-21

Helymutató: Mátészalka

1998. augusztus 7.

Markó Béla Szatmárnémetiben közösségi fórumon találkozott a megye lakosaival. A fórumon ott volt többek között Riedl Rudolf, a megye prefektusa, Varga Attila, az RMDSZ Szatmár megyei elnöke, Ilyés Gyula, Szatmárnémeti alpolgármestere, Erdei Líviusz megyei főtanfelügyelő-helyettese, Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere. Markó Béla elmondta, hogy a jelenlegi román politikai elit gyermeteg, nem tekinthető minden esetben tárgyalóképes partnernek. Az RMDSZ kormányban való részvételével szólásszabadságát és külföldi mozgáslehetőségét is korlátozta. Nagykároly polgármestere a határátkelők ügyét hozta szóba, kitérve a forgalomtól elzárt Nagykároly-Mátészalka vasútvonalra is. A kettős állampolgárságról felesleges beszélni, mert magyar részről ezt nem kínálták fel. Markó Béla élesen bírálta azokat a pártvezetőket, akikkel egyszer már sikerült egyezségre jutni, de ezek álláspontjukat nem érvényesítik pártjukban. Ezzel a tanügyi megállapodásra utalt, melyet sorra megszegnek a koalíciós társak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./

1999. július 6.

A Nagykároly és Vidéke című hetilap /főszerkesztő Silimon Várday Zoltán/ sok helyi dologgal foglalkozik. Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere a legutóbbi számban kifejtette: "Nagykároly évi adóbevétele 13 milliárd lej, Mátészalkáé 4,3 milliárd forint, kb. 258 milliárd lej. Ennyi jövedelme egész Szatmár megyének nincs." /"A reform szótól jobban félnek, mint az elvtárstól!" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./

1999. augusztus 7.

Aug. 6-án Sándorhomokon, a római katolikus templom előtt a falu két neves szülöttjére - Berencei Kováts Lajosra és Nagy Miklósra - emlékeztek helybeliek és távolabbról jött vendégek. Szabó Menyhért, a mátészalkai múzeum muzeológusa az 1812-ben Homokon született Berencei Kováts Lajos munkásságát méltatta, aki 1848-49-ben az első felelős magyar kormányban államtitkár volt. Életének utolsó évtizedeit a családi birtokon töltötte, Szatmárnémetiben temették el 1890-ben. Ezután a Nagy Miklós Emlékbizottság tagja, Nagy István budapesti történész leleplezte a templom bejárata mellett a Kovács Albert által készített emléktáblát, dr. Szeifert Ferenc csolnoki plébános pedig a népi író és papköltő életútját ismertette, amely 1894-ben Sándorhomokról indult és 1973-ban a Komárom megyei Unyban ért véget. Nagy Miklós Mindszenty bíboros köréhez tartozott, s a per ötödrangú vádlottjaként a mártíriumot, börtönbüntetést is vállalta. /Emlékünnepség Sándorhomokon. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 7./

2000. január 27.

Reszler István, a 10. Számú Iskola igazgatója /Szatmárnémeti/ elmondta, hogy megszervezték a cseretanulási módszert, a mátészalkai 2. Számú Általános Iskolával együttműködnek: egy itteni osztály fog Mátészalkán tanulni, egy ottani pedig itt, Szatmárnémetiben fog iskolába járni. Mindez elsősorban az iskolareformnak köszönhető, amely az eddiginél jóval nagyobb autonómiát biztosít az iskoláknak. Az igazgató szeretné, hogy más hazai, magyarországi és nyugati iskolákkal is együttműködnének. /A cserekapcsolatok az európaiasodást segítik elő. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 27./

2000. április 18.

A millennium alkalmából nagyszabású nemzetközi diákvetélkedőt rendeztek ápr. 15-én Mátészalkán. A helybeli líceumok, környékbeli oktatási intézmények diákjainak, valamint mohácsi és nagykárolyi tanulók részvételével lebonyolított versenyen a Nagykárolyi Elméleti Líceum tanulói sikeresen szerepeltek, színjátszó csoportjuk első lett, a matematikaversenyen egyik diákjuk, Balogh Szabolcs volt az első. /Szomszédolás. Nagykárolyi diákok Mátészalkán. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 18./

2001. január 4.

Nagykároly magyarországi testvérvárosában, Orosházán megjelent egy antológia: Átmentett igék. Nagykárolyi alkotók antológiája. Megjelentette a nagykárolyi Kaffka Margit Művelődési Társaság, Nagykároly, 2000. Szerkesztette: Sróth Ödön, Silimon-Várday Zoltán. A könyv megjelenését támogatta: Orosháza és Mátészalka testvérvárosok önkormányzata; Reflektor Kulturális Alapítvány - Orosháza; Helios Alapítvány - Orosháza; Wallingdorfi Magyar Irodalmi Kör. A kiadvány bemutatója jan. 20-án lesz Nagykárolyban. /Boros Ernő: Átmentett igék címmel megjelent a nagykárolyi Kaffka Margit Művelődési Társaság kiadványa. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 4./

2001. március 20.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Tájékoztatási Szolgálata közleményében jelentette, hogy együttérzéséről biztosította a kárpátaljai, magyarországi és romániai árvízkárosultakat, elhatározta az egész egyházkerületre kiterjedő segélyakció beindítását. Tőkés László püspök látogatást tett az áradások által megpróbált - anyaországi - Bereg vidékén, meglátogatták a mátészalkai kórházban az áradások elől odamenekített betegeket és öregeket. A királyhágómelléki gyülekezetek adományait nagyrészt a legrászorultabb kárpátaljaiak megsegítésére fogják fordítani. Egy magyarországi települést is segélyben kívánnak részesíteni - éspedig a Bereg vidéki Gulácsot. Erdélyben a Máramaros vidéki Kistécső és Máramarossziget szorul segítségre. /Segítő egyház. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 20./

2001. április 30.

Az idei rendezvényen is nagyszámú érdeklődő vett részt a domahidi vasútállomás melletti emlékműnél, amelyet a szatmári béke emlékére állított a MÁV. Muzsnay Árpád, a rendezvény főszervezője ünnepi köszöntőjében kitért arra, hogy a majtényi fegyverletételt szenvedélyektől mentesen, a történelmi tények árnyalt elemzésével kell értékelni. Hármas évforduló az idei: 325 éve született II. Rákóczi Ferenc, 290 éve kötötték meg a szatmári békét, 130 éve adták át a Szatmárnémeti-Nagykároly közötti vasútvonalat. A megemlékezésen George Vulturescu, a Szatmár Megyei Művelődési Igazgatóság igazgatója, Köpeczi Béla budapesti történész, Fülöp István, Mátészalka alpolgármestere és dr. Németi János nagykárolyi történész méltatta az eseményt. /Az élő Rákóczi. Megemlékezés és koszorúzás a Majtényi síkon. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 30./

2001. július 11.

Immár hagyománynak számít, hogy két testvérváros, Mátészalka, és Nagykároly román és magyar elöljárói, illetve különböző intézmény- és cégvezetői évente ellátogatnak egymáshoz. E hagyománynak megfelelően Bekő Tamá, Nagykároly polgármestere, Petcu Emil alpolgármester, a károlyi tanács tagjainak a többsége, több nagykárolyi igazgató és gazdasági vezető, valamint a megyei labdarúgó bajnokságban szereplő nagykárolyi roma-együttes játékosainak a társaságában nemrég Mátészalkán vendégeskedett. /Szomszédolás Mátészalkán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 11./

2001. július 18.

Néhány hónapja alakult meg Nagykárolyban a Rekettye Kulturális Egyesület, melyet a Rekettye tánccsoport tagjai hoztak létre tevékenységük bővítése érdekében. Céljuk a hagyományőrzés, a népi kultúra felelevenítése. Megbeszélték a Nagykároly Napjai keretében lebonyolításra kerülő népzenei nap (aug. 25.) teendőit. Erre napra meghívott vendégek a sepsiszentgyörgyi Fabatka zenekar (moldvai csángó és felcsíki zenét játszanak), a balmazújvárosi néptáncegyüttes, és a mátészalkai Szatmár Népi Együttes. Ősszel lesz tízéves a nagykárolyi táncház, ebből az alkalomból terveznek egy nagyszabású rendezvényt. /Balogh Tímea: Nagykároly. A Rekettye Kulturális Egyesület tervei. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 18./

2001. augusztus 25.

Aug. 24-én volt a Nagykárolyi Napok megnyitója. Eljöttek a testvérvárosok /Orosháza Nyírbátor, Mátészalka/ képviselői is. A rendezvények két helyszínen zajlanak: két felállított szabadtéri színpadon. /Megnyitották Nagykároly Napjait. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 25./

2001. december 12.

Nov. 30. és dec. 2. között ismét megrendezték Mátészalkán a Felnőtt Amatőr Színjátszó Fesztivált, amelyen ezúttal két erdélyi város csoportja is bemutatkozási lehetőséget kapott, Nagykároly és Szentegyháza. A szentegyháziak a helyi Gábor Áron Szakközépiskola és a mátészalkai szakközépiskola között évek óta jól működő testvériskolai kapcsolatnak köszönhetően a 2000. évi fesztiválon léphettek fel első alkalommal. A szentegyháziakat a díjkiosztó gálán különdíjjal jutalmazták. Ugyancsak különdíjat kapott Kiss László csoportvezetői, rendezői és színészi munkájáért. /Kiss László, Szentegyháza: Szentegyházai színjátszók Mátészalkán. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 12./

2002. augusztus 24.

Aug. 23-án elkezdődött a Nagykárolyi Napok rendezvénysorozat. Megjelentek Mátészalka és Nyírbátor képviselői, Gheorghe Ciocan, Szatmár megye prefektusa, Szabó István, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, Riedl Rudolf, a megye alprefektusa, Ilyés Gyula, Szatmárnémeti alpolgármestere és mások, így például a Ford cég képviselője. A Ford immár három éve a Nagykárolyi Napok fő szponzora. /Boros Ernő: Nagykárolyi Napok - hatodszor. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 24./

2003. október 24.

A magyarországi kisebbségi önkormányzatok alakulásának műhelytitkaiba avatott be Konczili Vendel, a mátészalkai Széchenyi István Általános Iskola igazgatója, egyben a mátészalkai Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke, az Országos Német Kisebbségi Önkormányzat Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselője. Elmondta, hogy az Országos Német Kisebbségi Önkormányzatnak 52 tagja van. A tavalyi népszámlálás alkalmával a megyében valamivel több mint ezer németet írtak össze. Konczili elismerte, hogy Magyarországon a kisebbségek körében teljes asszimiláció ment végbe. Elmondra azt is, mit jelent az etnobiznisz. Magyarországon hivatalosan 13 nemzeti kisebbséget tartanak nyilván. Ezek mindegyike alakíthat külön kisebbségi önkormányzatot. Mátészalkán 6 lengyel él, alakult lengyel kisebbségi önkormányzat. Nem kell bizonyítaniuk, hogy ők valóban lengyelek. A szabály szerint ugyanis az tekintendő lengyelnek (németnek, cigánynak stb.), aki annak vallja magát. Tehát ha egy cigány németnek vallja magát, annak fogadják el. A kisebbségi önkormányzat megalakulásához ezenkívül még a következő két feltételt kellett teljesíteniük: legalább öten jelöltették magukat lengyelként, és ezek mindegyike legalább 100 szavazatot kapott. Mi az etnobiznisz? Mátészalkai szinten például ha sikerül valamilyen kisebbségi önkormányzatot alakítani, annak a képviselője bekerül a helyi "nagy" önkormányzatba, amely testület tagjaként, tiszteletdíj gyanánt havi 100 ezer forintot kap. Emellett a megalakult kisebbségi önkormányzatnak minden évben leosztanak 600 ezer forintot az államkasszából, és nekik például Mátészalkán további 1 millió forintot a város. Ezt a pénzt el lehet költeni a német (lengyel stb.) kultúra ápolására, de arra is van lehetőség, hogy a kisebbségi önkormányzatnak leosztott pénzt tiszteletdíj gyanánt elosszák egymás között. És ugyanezt a legközelebbi választásokig, vagyis négy éven át minden évben megismételhetik... Summa summarum, az etnobiznisz lényege: öt szegény ember összeáll, azt mondják például, hogy ők szlovákok, és ezzel fejenként keresnek pár százezer forintot. A magyarországi románok esetében pedig még tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a magyarországi cigányság egy része is román ajkú... /Boros Ernő: Mi az etnobiznisz? = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 24./

2002. március 16.

Márc. 15-én a Nagykárolyban rendezett ünnepség első színhelye a város központjában álló Petőfi–szobor volt. A Kaffka Margit Művelődési Társaság által itt szervezett megemlékezést Benedek Zoltán nyitotta meg. Délután a színházteremben Kiss Zita, a BEZ – Humanitas Kulturális Egyesület tagja által rendezett ünnepi műsor következett. Szabó Károly szenátor, a nagykárolyi RMDSZ elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, köztük a két magyarországi testvérváros, Mátészalka és Orosháza küldötteit, utána jött a műsor sok szavalattal. /Boros Ernő: Nagykárolyban a Petőfi–szobornál és a színház termében emlékeztek. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), márc. 16./

2005. február 4.

Pécsi Ferenc /Szatmárnémeti/ volt RMDSZ-es parlamenti képviselő visszavonult a politikától, s napjait az általa évekkel korábban létrehozott két szervezet, a Vállalkozók Fóruma és a Kis-és Középvállalkozások Fejlesztési Alapítványa vezetésével, menedzselésével tölti. Most például a Mátészalkán február 18-án megtartandó Új lehetőségek a határon átívelő kapcsolatokban címet viselő régiós konferenciára készülnek. Pécsi Ferenc egész rendezvénysorozatot szervez idén a kis- és középvállalkozók EU-s felkészítésére. Arra a kérdésre, igaz-e, hogy ki akar költözni Magyarországra (van, aki szerint lakása is készül Debrecenben), Pécsi Ferenc kitérő választ adott. /(Sike Lajos): Pécsi Ferenc: „egyelőre itt vagyok”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./

2005. április 4.

Kevés irodalmi lap büszkélkedhet azzal, hogy egy hónap alatt 14 helyszínen tart bemutatkozót. Az Irodalmi Jelen /Arad/ számos magyarországi településre látogatott el, a közönség mindenhol örömmel fogadta a lap munkatársait. Március 29-én Szolnokon mutatkozott be Böszörményi Zoltán főszerkesztő, Nagyálmos Ildikó, Orbán János Dénes és Szőcs Géza. Kisújszálláson az Arany János Városi Könyvtárban még aznap várták a szerzőket. Március 30-án Debrecenben a Benedek Elek Városi Könyvtár adott helyet a rendezvénynek, aznap Berettyóújfalu következett. Március 31-én a Nyíregyházi Főiskolán, másnap Mátészalkán, a könyvtárban léptek a közönség elé. A 2001-ben alakult Irodalmi Jelenben eddig több mint 250 szerző közölte írásait, s több mint fél éve nem a Nyugati Jelen mellékleteként, hanem különálló irodalmi lapként jelenik meg, a 15 ezer példányból Magyarországon 5 ezer kerül a standokra. /(NI): Sikeres turnézárás Észak-Magyarországon. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 4./

2005. április 12.

Április 21-én tíz éve lesz annak, hogy újból felállították Mátészalka és Kocsord között, az egykori harcok helyszínén, a Székely Hadosztály emlékművét. Erre az eseményre emlékeznek a térségben április 22-én. Kőröstárkányban az 1919. április 19-én legyilkolt tárkányi magyarokról emlékezve a Székely Hadosztály sorsát is felidézték. 1919. áprilisában vonultak be a román megszállók a Bihar megyei nagyvárosokba. Április 19-én Szatmárnémetibe, április 20-án Nagyváradra és Érmihályfalvára nyomulnak be, de négy nap múlva már Debrecenben és április végére a Tisza vonalánál sorakoznak fel a román megszálló alakulatok. A megszállókkal szemben a Székely Hadosztály és néhány más alakulat vette fel a harcot. A főleg Partiumban és Észak-Erdélyben működő Székely Hadosztályt, Székely Különítmény néven, Kratochwill Károly ezredes szervezte meg székely és erdélyi magyar menekült katonákból, de ide tartozott a korábbi kolozsvári 38. honvéd gyaloghadosztály maradványa és egy kárpátaljai rutén zászlóalj is. Az alakulat legnagyobb létszáma 649 tiszt, 12 438 fő legénység, 68 löveg és egy repülőosztály volt. A Székely Hadosztály nevet 1919. január 20-án vették fel, amikor már harcban álltak a 26 ezer fővel támadó román megszálló sereggel. A hadosztály felszerelése gyenge volt, lőszerutánpótlást nem kapott. A Székely Hadosztály példás hősiességgel harcolt a túlerővel szemben, és szép sikereket is elért. Hadadnál, Kocsordnál, Mátészalkánál is megfutamították az ellenséget. A Tanácsköztársaság vezetői vörös alakulatokat küldtek ellenük. Egyik oldalról a kommunista alakulatok, másik oldalról a román túlerő támadta őket. Emiatt a Székely Hadosztály április 26-án Demecsernél letette a fegyvert a román megszállók előtt. Kb. 400 tisztet és 4000 fő legénységet a románok Brassóba internáltak. Kratochwill Károly ezredest a románok haditörvényszék elé állították és bebörtönözték. 1920 októberében szabadult, később tábornok lett, majd altábornagy. A revíziós mozgalom egyik legismertebb képviselője lett, 1946-ban hunyt el Budapesten. A Székely Hadosztály harcainak tiszteletére az utolsó harcok színhelyén emlékművet emeltek, ezt az 1950-es években a kommunista hatóságok leromboltatták. Újbóli felavatása 1995. április 21-én történt. Koréh Endre tábori lelkész Erdélyért – A székely hadosztály és dandár története 1918–1919 című könyvében leírta, hogy a Székely Hadosztály harcában Kőröstárkány népe példátlan hősiességgel vett részt. A román túlerő miatt a harcoló magyar alakulatok kénytelenek voltak meghátrálni. A románok közérdekű hirdetés meghallgatására gyűjtötték össze a falu népét a községháza elé. Mikor már a lakosság együtt volt, megszólaltak a gépfegyverek. Halomra lőtték a fegyvertelen lakosságot. A református templom előtti téren 91 (más források szerint 93) áldozata lett a tömegmészárlásnak. A szomszédos Kisnyégerfalván szintén kivégeztek 17 magyart. A kőröstárkányi öldöklés alatt a szomszéd román falvak lakosai is megjelentek, és garázdálkodni, rabolni kezdtek a jómódú magyar faluban. A három napig tartó szabad rablásban teljesen kifosztották a falut. A gyilkosok nem elégedtek meg a lövésekkel, volt, akinek kezét, lábát, nyakát is átvágták. 16 évestől 80 évesig, férfiak, nők, leányok voltak az áldozatok között. Beke György Itt egymásra találnak az emberek című, 1984-ben megjelent könyvében Kőröstárkányt is bemutatta. A faluban való gyűjtésekor kikötötték, mindenről írhat, csak 1919. április 19-ről nem. A könyvben nem is jelenhetett meg az a beszélgetés, amit az író az egyik még élő szemtanúval folytatott. A gyalázatos gyilkosságokra évtizedekig nem volt szabad emlékezni, olyannyira nem, hogy a temetőben lévő sírkövekről a román kommunista hatalom lekapartatta az 1919. április 19-ét, nehogy feltűnjön valakinek a sok sírkereszt ugyanazzal a dátummal. Féltek az emberek. Ezt a félelmet csak 1999-re tudták levetkőzni. 1999 augusztusában felállították az emlékművet a román öldöklés során, valamint az első és második világháborúban elhunyt tárkányiak emlékére. /Nagy József Barna: Kőröstárkány és a Székely Hadosztály tragédiája. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), ápr. 12./

2005. június 29.

Alig másfél hónapja indult, máris a közönség kedvence az önálló szatmári magyar rádió. Dancs Artúr, a Romániai Magyar Szó külső munkatársa, akit a Tarom-iroda éléről csábítottak el a City Rádióhoz, egészen fiatal csapattal tette igen hamar népszerűvé. Mondják, a Cityt hallgatják a határon túl is, egészen Mátészalkáig. Az egyik legnépszerűbb műsorvezető Bartos Erzsébet Magyarországra ment, de később hazajött, hiányzott a család. Nagyon szeretik a városban, szereti a munkáját. Egy öreg embert kiraktak a kórházból, és nem volt hova mennie. A City Rádió közbenjárására estére befogadták a Hans Lindner Alapítvány menhelyére. „Lám, jók az emberek, sokan mozdulnak, ha akár ismeretlen társuk is bajba kerül.” – mondja Bartos Erzsébet. /Sike Lajos: Akit durván hazaparancsolt a sors! Bartos Erzsike a szatmári City Rádió csapatában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 29./

2006. március 16.

Március 15-én Nagykárolyban az emlékezés díszvendége Veress János magyarországi pénzügyminiszter volt, aki a nyírbátori küldöttséggel látogatott el a városba. Több határon túli csoport is jelen volt: a két testvérváros, Mátészalka és Orosháza mellett Nyírbátor, a Tolna megyei Zomba önkormányzatai is részt vettek a megemlékezésen. A nagykárolyi Petőfi–szobor előtt Sróth Ödön mondott ünnepi beszédet. Vincze András kaplonyi iskolaigazgató kijelentette: a másfél évig tartó forradalom és szabadságharc emléke ma is égő fáklyaként lobog Európa országaiban, és hatása ma is érezhető, hiszen a „tizenkét pont” a szabadság örök érvényű üzenete. A hagyományokhoz híven a megemlékezés második része a városi színházban zajlott, ahol ünnepi gálaműsort rendeztek. /(fodor): Koszorúzás és gálaműsor. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), márc. 16./

2006. május 19.

Második alkalommal kapott meghívást a nagykárolyi Rekettye tánccsoport a horvátországi Pulába, az ottani magyar közösségtől. Hat táncospár utazik május végén a fellépésre. A 2001–ben, 21 alapító taggal létrejött Rekettye Kulturális Egyesület fő célkitűzései: a táncház mint alternatív szórakozási forma életben tartása Nagykárolyban, a magyar néptánc és népzene iránti érdeklődés felkeltése a gyerekek valamint a fiatalok körében. Idén februárban rendezte meg a Rekettye Kulturális Egyesület a farsangi táncházat, márciusban a Mátészalkán megrendezett Nagykárolyi Kulturális Napokon a Rekettye utánpótlás mezőségi, a Rekettye tánccsoportja pedig szatmári táncokat mutatott be. Szintén márciusban az egyesület több tagja, részt vett a Szól a fügemadár című népdalversenyen, melynek szervezője Székely Sára néprajzkutató, kultúrházi referens, a Rekettye egyik alapító tagja. A Rekettye Kulturális Egyesület hangszeres zeneoktatást kezdeményezett. Ebben az évben is megrendezi az egyesület a VI. Nagykárolyi Táncháztalálkozót. /Konglovits Éva: Horvátországba utazik a Rekettye tánccsoport. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 19./

lapozás: 1-21