udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
2
találat
lapozás: 1-2
Helymutató:
Muraköz
2004. augusztus 9.
Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke volt a Partiumi Magyar Napok fő védnöke. Együtt ünnepelünk, mondta, és készülhetünk a nemzet határokon átívelő egyesítésére, amire az EU-s csatlakozás kiváló lehetőséget biztosít. A magyar kormánynak az a célja, hogy Románia minél hamarabb az EU tagja legyen, mert vele az erdélyi, a partiumi magyarság is az lesz. „Aki halasztásról beszél, az az erdélyi magyarság szándéka és érdeke ellen is szól.” Magyarország csatlakozásával új helyzetbe került a HTMH, a határon túli magyarság támogatásának kormányzati szervezete. A Felvidék és Muraköz az anyaországgal együtt lett az EU tagja, Erdély Romániával két-három éven belül csatlakozik, míg a kárpátaljai magyarság Ukrajnához, a vajdasági Szerbiához van kötve, vázolta helyzetet a HTMH elnöke. Kiemelten figyelnek Vajdaság és Kárpátalja magyarságára, az ő helyzetük a legriasztóbb. Az utóbbi évtizedben 300 ezerrel csökkent a határon túli magyarság száma, annyival, amennyit most az egész Délvidék magyarsága számlál. Elemezni kell, mit lehet tenni ebben a helyzetben. Érdekes, hogy ott a legkisebb a fogyás, ahol legnagyobb a szegénység, vagyis Kárpátalján, ahol a magyarság azonosságtudata szempontjából más térségeknél is meghatározóbb szerepe van az egyháznak és az anyanyelvi oktatásnak. – A Medgyessy-kormányt sok bírálat érte az idei költségvetési támogatások megnyirbálása miatt. Elég, ha csak a Sapientia Egyetem marosvásárhelyi campusa építésére szánt pénz nagyarányú csökkentésére célozni. A jövő évben nem vonnak el a határon túli magyaroktól újabb összegeket? – hangzott a kérdés. Hirtelen nem tudná megmondani, mennyit vett el a kormány, válaszolt Bálint-Pataki József, de „a HTMH keményen fellép a határon túli magyarokért”. Az fel se merülhet, hogy a támogatás tovább csökkenhet. Reméli, hogy a támogatás jövőre inkább növekszik. A határon túli magyarok oktatási-nevelési támogatására viszont hatalmas összeget fordítanak. Mintegy 200 ezer diák és pedagógus részesül belőle. A HTMH elnöke szerint a határon túl élő magyarok számára a legfőbb veszély a megosztottság. Ilyen megosztottság, mint 2004-ben, korábban soha nem volt tapasztalható soraikban. Szerinte a megosztottságban „meghatározó szerepe van a magyarországi politikának, a politikai elit egy részének, melynek tagjai az egymásnak feszülést, a széthúzást bátorítják.” Jó lenne, „ha e fontos nemzetpolitikai kérdésben nemzeti konszenzus jönne létre, lehetőleg még a romániai parlamenti választások előtt, mert elgondolni is rossz, milyen katasztrófát jelentene, ha az erdélyi magyarság elvesztené parlamenti képviseletét. A vajdasági események, az egyre szaporodó magyarverések egyértelműen igazolják, hova vezethet az ilyesmi. Jó volna, ha minden politikus megértené, hogy a határon túli magyarság érzelmeivel nem lehet játszani, s azt nem lehet eszközként felhasználni itthoni politikai célok eléréséhez. Ez egy életveszélyes játék!” /Sike Lajos: „Most már a megosztottság a legnagyobb veszély, immár életveszély!" Beszélgetés Bálint-Pataki Józseffel, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökével. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./2005. június 4.
Nyolcvanöt éve, 1920. június 4-én írták alá az első világháború győztesei Magyarország képviselőivel a versailles-i Nagy Trianon kastélyban a magyar békeszerződést. A béke feltételeit a magyarok részvétele nélkül, az 1919-20-as párizsi békekonferencián határozták meg, melynek célja az Osztrák-Magyar Monarchia szétverése volt. Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetője csak 1920. január 16-án fejthette ki álláspontját. A népszavazás kérdését is felvetette az elcsatolandó területeken, de a konferencia e javaslatát sem vette figyelembe. Az aláírás percében Magyarországon megkondultak a harangok, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek. A szerződés a haderő létszámát 35 ezer főben maximálta, tiltotta az általános hadkötelezettséget. Magyarország (Horvátország nélküli) területét 293 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. A Felvidék, a Kisalföld északi fele és Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához, Horvátország, Bácska, Nyugat-Bánát, Zala megye nyugati pereme, a Muraköz és a baranyai háromszög a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került. Lengyelország Szepes és Árva megyékből kapott területeket, az olaszok 1924-ben Fiumét és környékét szerezték meg. Ezzel a magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A szerződés az etnikai helyzetet, az 1910-es népszámlálási adatokat nem vette figyelembe, így a magyarság egyharmada, mintegy 3,2 millió magyar is az új határokon túlra került, fele részük összefüggő tömbben élt a határ mentén. A nemzetiségek egyenjogúságáról szóló rendelkezések papíron maradtak. A nagyobb határ közeli városok (Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Arad, Szabadka) s a köztük lévő vasútvonalak az új államokhoz kerültek, a határokat hajózható folyók (Duna, Dráva, Tisza-kanyar) mentén húzták meg, de az Ipolyt is ide sorolták. A magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én ratifikálta, s 1921. július 26-án, a XXXIII. törvénycikkel hirdette ki a békeszerződést. Az 1921. december 14-16-i népszavazás nyomán Sopron és környéke az ország része maradt, Somoskő és környéke 1923-ban tért vissza. A döntés sokkolta a magyar társadalmat, a két világháború közti években az ország meghatározó külpolitikai célja Trianon revíziója lett. A Párizs környéki békék hibás döntései jelentősen hozzájárultak a második világháború kirobbanásához. Magyarország az 1938-40-ben visszanyert területekért a háborús részvétellel fizetett Hitlernek, az 1947-es párizsi béke lényegében a trianoni határt állította vissza. (MTI-Panoráma) /85 éve írták alá a trianoni békét. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./
lapozás: 1-2