udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
6
találat
lapozás: 1-6
Helymutató:
Sajóudvarhely
1992. szeptember 16.
Júliusban és augusztusban több csoportban működött tábor Székelyudvarhely mellett, a város ifjúsági lelkészének, Dobai Lászlónak szervezésében. Szórványterületre látogattak augusztus elején a Kolozsvár-felsővárosi gyülekezet fiataljai, a Sajó mente egyik elnéptelenedő gyülekezetében, Sajóudvarhelyen vertek tábort egy héten át, innen járták be a vidéket. Az Erdélyi Református Egyházkerület anyagi támogatásával két és fél hónapig sátoroztak fiatalok a Szászváros melletti hívek nélkül maradt algyógyi lelkészotthonban. Az utolsó csoportban kolozsvári fiatalok voltak együtt 19 luizikalagori csángó, továbbá 20 fogarasi és környéki, valamint 20 bürkösi és szentágotai ifjúval. A reformátusokkal a jelen levő lelkészek foglalkoztak, a katolikusokkal pedig Keresztes Albin szászvárosi ferences atya. Augusztusban a Margitta melletti Apátkeresztúron üdülhettek fiatalok. - Elgondolkodtatóak az egyik kisfiú romlott nyelvű, ám mintha nyelvemléket idéző sorai: "Nodon sepen cosonun hod mii Ormenesi és Cotonai dermecheh it tonulhatunc Opad ceresturon enechelni is imadchozni modorul..." /Vetési László? Enechelni is imadchozni modorul... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 16./1999. július 14.
Szamosújváron a Református Szórványtábort 1997 óta rendezik meg minden nyáron. Azokat a gyerekeket gyűjti össze a környező falvakból, akik nem beszélik jól a magyar nyelvet. A tábor elsődleges célja a magyar nyelv gyakorlása, tájékoztatott Kiss Zsuzsanna nyugdíjas tanítónő, a tábor főszervezője. Idén 82-en voltak. A táborozók sok helyről érkeztek, így például Kékesről, Árpástóról, Veresegyházáról, Szépkenyerűszentmártonból, Sajóudvarhelyről, Sajószentandrásról, Bethlenből, Sófalváról, Nagyszebenből, Kisiklódról. /Deák Ünige Éva: III. Szamosújvári Református Szórványtábor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 14./2001. január 20.
Jan. 27-én Bethlenben, a Beszterce-Naszód megyei kisvárosban a helyi RMDSZ szervezésében nagyszabású bált, ún. batyus bált rendeznek. Tavaly mintegy 170 részvevővel zajlott a bál, zömében fiatalokkal, akik a Bethlen környéki magyarlakta szórványfalvakból, Somkerékről, Almásmálomból, Vicéből, Mezőveresegyházáról, Magyarborzásról, Kékesről, Felőrből, Várkuduból, Szentandrásból, Sajóudvarhelyről, Magyarberétéről érkeztek. A 12 ezer lelkes Bethlenen kb. 1700 magyar él. Szeretnék, ha a jövőben magyar szórványközponttá válna a város. /Szabó Csaba: Batyus bál Bethlenben. Szórványközponttá növi ki magát a Nagy-Szamos-parti kisváros. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 20./2001. szeptember 19.
Idén öt első osztályos gyermekkel újraindulhatott Magyarbréte magyar iskolája, mely öt évvel ezelőtt gyermekhiány miatt megszűnt. Az évnyitó ünnepségen jelen volt Szántó Árpád, a Beszterce-Naszód megyei tanács alelnök, aki kijelentette: "Magyarbréte újra élni kezdett; ezt legjobban az bizonyítja, hogy a megnyitóra szüleik nem csak az iskolásokat és az óvodásokat hozták el, hanem a kisebb gyermekeket is." Bréte új lelkésze, Molnár Endre lelkipásztori áldását adta a brétei tanintézményre. A szintén Sajóudvarhely községhez tartozó Sárváron megszűnt az oktatás, ezért a polgármesteri hivatal kénytelen saját költségén a községközpontba utaztatni az iskolásokat. /Mayla Júlia: Újraindult az iskola. Ötéves szünet után magyar oktatás Brétén. = Krónika (Kolozsvár), szept. 20./2005. március 2.
Nemcsak Óradnán van „magyar csoda”, hanem Beszterce-Naszód megye más településein, így – többek között – Sajóudvarhelyen, Újősön, Lekencén és Köbölkúton is. Sajóudvarhelyen, Erdély egyik legrégibb templomával, és a magyar középkor legszebb emlékeivel rendelkező faluban 22 (!) gyermek iratkozott be a hivatalos keretek között indított fakultatív magyar nyelv és irodalom tanfolyamra, Újősön pedig 27 kisdiák. Hasonló a helyzet Lekencén és Köbölkúton is. Óradnáról Kovács Attila plébánost hittant és magyart tanít. /Sz. Cs.: Beszterce-Naszód megye. Feljövőben a magyar nyelv csillaga. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 2./2005. július 15.
Öt esztendeje sincs, hogy Szabó Attila református lelkipásztor és óvónő neje a Kolozs megyei Szépkenyerűszentmártonból a Beszterce megyei Magyarnemegyére költözött. Minden tőle telhetőt megtett, hogy a Nagy-Szamos völgyének kisebbségben élő magyarok lakta utolsó települést ne adják fel. Gazdakört szervezett, diakóniai központot építtetett. Magyarnemegyén, a 800 lelkes helyi református gyülekezetben a lelkész elindította a Magyarnemegyei Kézműves Tábort 2002-ben, a következő esztendőben megszervezték a Magyar Kéz I-et, melyen 50-60 gyermek vett részt egy héten át. 2004-ben már 104 helybéli meg a megye magyar településeiről (Beréte, Sajószentandrás, Sajóudvarhely, Retteg, Sófalva) érkezett gyermek részvételével sor kerüljön a Magyar Kéz II-re. Idén is akart ilyen tábort szervezni, három pályázatot nyújtott be: kettőt a Communitas Alapítványhoz egyet pedig az Illyés Közalapítványhoz. Mindháromra elutasító válasz érkezett. Az Illyés Alapítvány a költségvetés floppyn való elküldését kérte, a Communitas részéről pedig azt jelezték, nem teljes a pályázat, elmaradt egy aláírás. Idén tehát nem lesz Magyar Kéz III! Nem lenne szabad az erdélyi szórványvidéket pusztulásra ítélni. /Ferencz L. Imre: Feladjuk a nemegyei végvárat? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 15./
lapozás: 1-6