Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 10 találat lapozás: 1-10

Helymutató: Somosd

1995. június folyamán

1969. novemberében tartották meg az első Nyárádmenti Kórustalálkozót Somosdon. A találkozók 1972-ig voltak rendszeresek, majd abbamaradtak. 1990 májusában tartották meg a jobbágyfalviak felhívására a IX. Nyárádmenti Kórustalálkozót. Időközben magyarországi kórusok is eljöttek egy-egy találkozóra. 1991-ben tíz énekkar képviselői megalakították a Nyárádmenti Kórusszövetséget, majd 1992-ben Karácsonyfalván, Ákosfalván és Nyárádszeredán megrendezték az első Országos Magyar Kórustalálkozót, több mint 50 énekkar részvételével. 1994-ben Szovátán került sor a Testvértelepülések Nemzetközi Kórustalálkozójára, melynek védnökségét a Magyarok Világszövetsége vállalta magára, Magyarországról 13 kórus érkezett. 1995-ben, a XIV. Nyárádmenti Kórustalálkozó keretében a népdalkutató Bartók Bélára emlékeztek, foglalta össze tevékenységüket Nagy Ferenc karnagy, a kórusszövetség elnöke. /Zene Szó (Budapest), jún./

2000. szeptember 9.

Vetési László szórványgondozó református lelkipásztor, a Diaszpóra Alapítvány elnöke kifejtette, hogy a szórványtábor-szervezés folyamatos program. Gondot okoz, hogy a támogatási rendszer nem egységes. Eddig országosan 20-30 tábort tudtak megszervezni, idén azonban - a csángó táborokat leszámítva - alig sikerült 8-10-et összehozni. Értékes Szamosújvár gyülekezetének munkája: ötödik éve mezőségi gyerekeket nyaraltat. Hasonló a Hunyad megyei bácsi tábor. Nagyon jó tábor az erdőcsinádi, ahol mezőségi csoportokkal foglalkoznak elsősorban, de csángó csoportjuk is van. Ezeken kívül voltak a Csángó Szövetség által szervezett táborok Somosdon, Magyarnemegyén és Algyógyon is. - A csángóknál az eddigi programok nem hozták meg a várt eredményeket, de a táborozás hatása náluk is nyomon követhető. - A nagyvárosi helyzet átláthatatlan. Nincs elég ember, a lelkészek erejét meghaladja a munka. Új oktatásszervezési szempontok szükségesek. "Művelődéstervezés kell, értelmiségtelepítés és szociális védőháló kell, persze mindez az emberi lehetőségek, a belső igények és anyagiak függvényében. Testvérkapcsolatok, új lelkészi állások létesítése kell, rendezni kell a nagyvárosok lelkigondozásának kérdéseit is." Kimondottan missziós állásokra van szükség. Központi szórványalapot kell létrehozni rendszeres, betervezhető támogatással, elsősorban magyar állami pénzből. Vetési szerint egymilliárd forintból, a rendszeres évi támogatás minimális szinten tartásával gyakorlatilag ezer magyar település tartható életben úgy, hogy adunk nekik havonta 50 ezer forintot. Pályázatot kell hirdetni minden romániai magyar helység művelődési életének, belső önépítésének megszervezésére. Az RMDSZ-nek egy 30-35 személyes hivatalt kellene megteremtenie, amely központi szaktanácsadási rendszerként működne. Fel lehet vázolni, hogy milyen arányban számolódik fel egy közösség. Pillanatnyilag 400 ezer olyan emberről van szó, akinek a második nemzedéke nem lesz magyar. Egy nemzedéknyi idő alatt a 400 ezerből egy átmeneti nyelvezetű, 100-150 ezer ember marad. - Egy bizonyos réteg még megmenthető. Kollégiumi épületeket kell rendbetenni, háromszáz tanítót kellene kihelyezni olyan helyre, ahová lehet, akár fakultatív oktatásra is. /Gál Mária: Mit ér a szórvány, ha magyar? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./

2001. április 3.

Háromnapos találkozó színhelye volt az elmúlt hét végén Mezőméhes. A környékbeli és távolabbi szórványfalvakból gyűltek össze márc. 29-én a presbiterek, 30-án a nőszövetségek képviselői, ápr. 1-jén, vasárnap pedig a fiatalság. Előadást tartott többek között dr. Papp Vilmos /Budapest/ lelkész, a Károli Gáspár Hittudományi Egyetem tanára, Vetési László református lelkész, a Diaszpóra Alapítvány elnöke és Hermann János királyhágómelléki kerületi tanácsos. Az utolsó napon a fiatalság gyűlt össze, eljöttek Szentmátéból, Cegőtelkéről, Újősről, Nagy- és Kissármásról, Báldról, Frátáról és voltak Somosdról, Mezőpanitból, sőt a mátéi iskola igazgatója is. /Az összetartozás öröme. Szórványtalálkozó Mezőméhesen. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 3./

2003. február 12.

Nemrégiben Mezőpanitban szervezte meg idei első országos találkozóját a Református Mentő Misszió és a Bonus Pastor Alapítvány. A 110-115 Székelyudvarhelyről, Csíkszeredából, Déváról, Kolozsvárról, Vajdakamarásról, Sikaszóból, Somosdról, Marosvásárhelyről és máshonnan érkezett szenvedélybetegnek lehetősége nyílott, hogy betekintést nyerjen a misszió munkájába, és hogy segítséget találjanak maguknak. /Járay Fekete Katalin: Küzdelem a szabadulásért. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 12./

2003. augusztus 19.

A színmagyar Somosdon a gyermekek számára zenetábort szerveznek, immár harmadik éve, a szervezők Botos Csaba lelkész és felesége, Erzsébet. Közel száz gyerek tanítását, irányítását vállalta fel Gáspár Attila zilahi zenetanár. Marosvásárhelyről gépkocsival jártak ki a gyerekek. Voltak "bentlakók" is, akiknek egy holland gyülekezet támogatásával felépített, 2000-ben felavatott gyülekezeti ház vendégszobáiban biztosítottak szállást. A résztvevőket három csoportba osztva tanították gitáron, furulyán és szájharmonikán muzsikálni. Délutánonként a gyerekek a Minden a feje tetejére áll témakörben Erdély-szerte megszervezett gyermek-evangelizációban vettek részt. Közben Gáspár Katalin nyugalmazott óvónő irányításával a kisebbek rajzoltak. Egy délután Fekete Pál marosvásárhelyi képzőművész az agyagozás technikáját ismertette meg a gyerekekkel. A zene- és képzőművészeti tábor aug. 17-én, vasárnap ünnepi gyerek-istentisztelettel zárult. A falubeliek élelmiszerrel, az asszonyok főzéssel járultak hozzá a tábor sikeréhez. /Mezey Sarolta: Zene- és képzőművészeti tábor Somosdon. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 19./

2003. augusztus 25.

Somosd Marosvásárhely tőszomszédságában levő tiszta magyar település, hol immár harmadik éve egyhetes zenei tábort szerveznek kisiskolás gyerekek számára. A tábor lelkes szervezője a helybéli református lelkészházaspár; idén közel száz gyerek vett részt a napokban zárult táborban, melynek irányítását ezúttal is Gáspár Attila zilahi zenetanár vállalta fel. A távolabbról érkezetteket a holland gyülekezet támogatásával felépített, 2000-ben felavatott gyülekezeti ház vendégszobáiban szállásolták el. A résztvevők gitáron, furulyán és szájharmonikán tanultak muzsikálni. /Hol gyerekek énekelnek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 25./

2002. január 8.

Dec. 20-án Gagyi László /Fintaháza, 1910. jún. 22. - 1991. dec. 20./ írói munkásságára emlékeztek a Somosdi Általános Iskolában. Gagyi László regényírói, novellista és dramaturgiai munkássága nem intézhető el egyetlen ünnepség keretei között sem, ennek az a célja, hogy a művek elolvasását ösztönözze. Megemlítették fontosabb regényeit: Bánataratók (1934), A kiválasztottak (1938), Pillangó Zsuzsika (1941), Nehéz órák (1943), Tanárok (1956). Gagyi László volt tanár, kiadói lektor, az Igaz Szó szerkesztője (1953-tól 1959-ig), könyvtáros és több irodalmi folyóirat és napilap munkatársa. /Fazakas Attila: Gagyi Lászlóra emlékezve. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 8./

2004. augusztus 19.

Somosd Nyárád menti falu református gyülekezete immár negyedik alkalommal adott otthont az egyházzenei tábornak. Az egyhetes táborban a helybeli és meghívott zenekedvelő gyerekek, ifjak vettek részt, olyanok, akik már jártasak a furulyázásban. Botos Csaba református lelkész és Erzsébet tiszteletes asszony minden évben gondoskodik az otthonos hangulatról. A zeneoktatást Gáspár Attila vállalta. A zilahi zenetanárnak nemrégiben a kolozsvári Ábel Kiadónál Mint a rozmaring a jó földben címmel jelent meg 270 magyar népdalt tartalmazó kötete. /(mezey): Ismét muzsikaszótól volt hangos Somosd. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 19./

2005. augusztus 15.

Augusztus 14-én a Maros megyei település Somosd hármas ünnepségre várta haza fiait. A falutalálkozón a település első írásos említésének ötszázadik, a református templom építésének kétszázadik évfordulóját ünnepelték és – a tanfelügyelőség dacolása ellenére – iskolát neveztek el Kovásznai Sándorról, a nyárádmenti település egyik kiemelkedő személyiségéről. Kovásznai Sándorról és a viharos múltra visszatekintő Somosdról a falu jelenlegi lelkésze, Botos Csaba írt könyvet. Az ünnepségen bemutatott monográfiájában a református lelkipásztor nemcsak a települést és annak egyházát ismertette, hanem külön alfejezeteteket szentelt a nőszövetségnek, a templom orgonájának és toronyórájának, de a somosdi humornak és közmondásoknak, szájhagyományoknak is. A monográfia tételesen tárgyalja mindazt, amiért a helyiek büszkék szülőfalujukra. Az ünnepélyt Miholcsa Gyulának a falu központjában felállított műalkotása koronázta meg. A hármas évfordulót szimbolizáló, kopjafákat idéző obeliszket Lokodi Edit, a megyei tanács elnöke és a község polgármestere leplezték le. /Szucher Ervin: Hármas ünnep Somosdon. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./

2006. július 20.

A Maros Református Egyházmegyében az elmúlt hat év alatt a 63 gyülekezetből 31-ben volt lelkipásztor-választás, beiktatás, változás. Mindegyik lelkipásztori és segédlelkészi állás betöltött, így az egyházmegyében 66 lelkipásztor szolgál, 4 segédlelkész, egy kórházlelkész és egy kollégiumi segédlelkész, együtt 72-en. A statisztikák szerint egy lelkipásztorra átlagosan 833 református egyháztag jut. Van már 10 olyan egyházközség, ahol 200 alatt van a lélekszám, ezzel szemben Marosvásárhelyen 2-3000 lélek jut egy lelkészre. Két új templomot szenteltek fel 2005-ben: Ludastelepen és Szabédon, befejezés előtt áll az új maroskeresztúri templom, több helyen épül gyülekezeti terem (Jedd, Lőrincfalva, Marosvásárhely, Marosludas). 2005 őszén a Mezőséghez tartozó gyülekezetek hetilapot jelentettek meg, az Új Kévét. Botos Csaba, Somosd lelkipásztora megírta a falu monográfiáját, olvasható Ötvös József: esperesi jelentésében. /Új Kezdet (Marosvásárhely), június-július) /b. d.: Egy esperesi jelentésből. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 20./

lapozás: 1-10