Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 15 találat lapozás: 1-15

Helymutató: Tel-Aviv

1999. október 9.

Okt. 8-i sajtókonferenciájukon a temesvári nagy-romániások mégegyszer visszatértek az október hatodikai aradi eseményekre. Szerintük "13 magyar hóhér emlékművének" aradi felállításának tervéről van szó, "akik az 1848-as forradalomban 40.000 románt gyilkoltak meg és 200 falut töröltek el a föld színéről". Javasolták, hogy a szobrokat szállítsák Magyarországra. A temesi nagy-romániások állnák a költségeket, sőt, ha kell, "hátizsákban is elhordják a szoborcsoport darabjait". Egyetértenek Corneliu Vadim Tudor pártvezérrel: akkor állítják föl Aradon a tábornokok emlékművét, amikor Tel Avivban beleegyeznek egy Hitler-szobor felállításába a városközpontban. /(Pataki Zoltán): Hátizsákban akarják elhordani az aradi emlékművet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 9./

2000. június 26.

Volt egyszer egy Dés címen Singer Zoltán szerkesztésében, Tel Avivban magyarul, angolul és héberül megjelent kötet címe fejezhetné ki a leghűebben azt, ami az egykor Erdély-szerte egyik legerősebb közösségből, a dési zsidóságból megmaradt. Jún. 25-én Désen megemlékeztek a helyi zsinagóga 90 éves működésére, Paneth Jákov Élimelech rabbi hivatalba lépésének 70. évfordulójára, egyúttal a zsinagógával szemben levő Deportáltak Emlékművén egy, a náci haláltáborok túlélői kiszabadulásának 55. évfordulójára készült emléktáblát lelepleztek. Az ünnepséget Farkas József, a dési zsidó hitközség elnöke nyitotta meg, majd a holokauszt hat dési túlélője gyújtott gyertyát a fasiszta tömeggyilkosságok hatmillió zsidó áldozatának emlékére. Farkas József elmondta, hogy 1944 tavaszán Désen 4318, Szamosújváron 913 zsidó élt. (Jelenleg Désen alig húsz, Szamosújváron pedig egyetlen zsidó maradt.) A dési zsidóságot Auschwitzba szállították és elpusztították őket. Dr. Kallós Miklós, a kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke méltatta az egykor erőteljes dési zsidóság neves képviselőit. Romániában körülbelül tizenkétezer zsidó él. Az ünnepségen a Halmos Katalin vezette kolozsvári Talmud Tora kórus adott elő jiddis és héber nyelvű énekeket. /Salamon Márton-László: Emlékünnepséget tartott a hajdani Szolnok-Doboka vármegye székhelyének zsidósága. Volt egyszer egy Dés... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./

2000. augusztus 16.

Megjelent Határtalan hazában /Erdélyi Könyv Egylet, Stockholm/ címmel, a kolozsvári Dávid Gyula és a Stockholmban élő Veress Zoltán szerkesztésében az Erdély Kövei sorozat 10. kötete. A könyv 15 interjúra épül, amelyben a kérdezettek időszerű sorskérdésekről vallanak, illetve megneveznek és az olvasó asztalára tesznek egy-egy olyan szellemi terméket - verset, drámarészletet, esszét stb. -, mely a leginkább kifejezi, illetőleg folytatja gondolataikat. A kérdezettek - a történész Nemeskürty István, a Keresztény Szót főszerkesztő Jakab Gábor, a teológusprofesszor Kozma Zsolt, a Svédországban élő Szente Imre, a müncheni Magyar Intézetet vezető K. Lengyel Zsolt, Pomogáts Béla író, az ungvári Balla D. Károly, a felvidéki Dobos László, a vajdasági riporter Matuska Márton, Dávid Gyula, a SZER-es Borbándi Gyula, a szociológus Nagy Károly, a Tel Avivban élő Tabák László, a diplomata Jávorszky Béla, Benkő Samu - mellett így aztán szóhoz jut Sajó Sándor, Madách Imre, Makkai Sándor, Szőcs Géza, Babits Mihály, Berniczky Éva, Domonkos István, Tompa László, Szabó Zoltán, Illyés Gyula, Kodolányi János, Vörösmarty Mihály. /(Cseke Gábor): Határtalan hazában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 16./

2001. március 3.

Két év alatt két kötetet is tett az olvasó asztalára Junger Ervin zeneszerző, zenetudós és zenepedagógus egyetemi tanár. Tanulmányai, esszéi, tárcái jelentek meg különböző folyóiratokban, újságokban, ezeket gyűjtötte kötetbe és jelentette meg 1999-ben Csendes számadás /Erdélyi Híradó Lap- és Könyvkiadó, Kolozsvár/. Junger Ervin 1976-ban hazáját elhagyni kényszerült, Izraelbe távozott. Junger Ervin második kötete Quo vadis, Terra Sancta /Erdélyi Híradó Lap- és Könyvkiadó, Kolozsvár/ számadás arról, hogyan fogadta a Szentföld a 23 éves egyetemi karrierrel, jelentős zeneszerzői és zenetudományi múlttal rendelkező 45 éves férfit. 1999 szilveszterekor kezdte írni ezt az önvallomást, hogy "kettős életem és lelkem maradványait önmagam számára is megmentsem az enyészettől, mások okulására és vigasztalására". Bár lett volna egy állás a tel-avivi vallásos egyetemen is, de oda keresztény felesége miatt nem vehették fel. Később azután befutott. /(németh): Nem túl csendes számadás. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

2001. november 8.

Kelen Ferenc fotóművész, az Aradi Fotóklub alapító tagja és tiszteletbeli elnöke meghívást kapott Budapestre, a november 16-i Nemzetközi Magyar Fotóművészeti Kiállításra és Konferenciára. Az aradi művész fotói ma már megtalálhatók Békéscsabától Münchenig és Tel-Avivtól Caracasig számos magángyűjteményben. Budapesten másodszor állít ki, de máris meghívást kapott egy tavasszal megrendezendő harmadik budapesti kiállításra a józsefvárosi galériába. /P. P.: Kelen Ferenc-fotók Budapesten. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 8./

2002. december 17.

Az izraeli turisták körében Budapest a legkedveltebb közép-kelet-európai főváros - közölte a Magyar Turizmus Rt. (MT Rt.) Tel Aviv-i külképviselete. Budapest kedveltségét jelzi az is, hogy az izraeli túraszervezők és a magyar szolgáltatók már az idén megkötötték a jövő évre szóló nagy üzleteket. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az idén január-szeptemberben 73 ezer izraeli állampolgár érkezett Magyarországra. Tavaly 119 ezer izraeli látogatott az anyaországba, ami 29 ezerrel volt több, mint 2000-ben. /Budapest a legkedveltebb. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./

2003. március 27.

A Babes- Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Európa Tudományok Karán megkezdték a középiskolás tanárok számára a holokausztról szóló előadások sorozatát. 30 történelem tanár volt jelen egész Erdély területéről. Az Európa Tudományok Kar dékánja Nicolae Paun és BBTE "Dr. Moshe Camilly" Judaisztikai Intézetének igazgatója, Gyémánt László, valamint Liviu Rotman a Tel Aviv-i egyetem professzora tartott előadást. Andrei Marga rektor elmondta, Romániában is vannak olyan csoportosulások, melyek nem ismerik el az európai zsidók tervszerű kiirtási kísérletét, sőt Antonescu marsall rehabilitálásáért harcolnak. /(Csomafáy Ferenc): Többet a holokausztról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./

2003. július 9.

Júl. 20-22. között zajlott Nagyszebenben a "Sztálinista kisebbségpolitika Románia és Magyarország" című nemzetközi konferencia. A szervező a Ludwig-Maximilian müncheni egyetem volt. A résztvevők sok helyről érkeztek: a Kelet-Európa Intézettől Németországból, a Tel-Aviv-i egyetem kutatóközpontjaiból, a bolognai egyetemről, a moszkvai egyetemről, Münchenből. A hazai kutatók Bukarestből (Román Jelenkor Kutatóintézet és Román Akadémia), Temesvárról (Harmadik Európa Alapítvány), Kolozsvárról (Babes-Bolyai Tudományegyetem) érkeztek. Az Erdélyi Múzeum Egyesület részéről Nagy Mihály adott elő, a Sapientia EMTE részéről Gagyi József. Marosvásárhelyt Novák Zoltán bolyais történelemtanár képviselte. A résztvevők összetételéből adódóan a magyar, zsidó és német kisebbségek szempontjából tárgyalták mindezt. Tatiana Pokivailova (moszkvai egyetem, Balkanisztika Intézet) beszámolója szerint a második világháború időszakában létezett egy olyan elképzelés, hogy Erdély szovjet befolyás alatt önálló országgá válik. A Groza- kormány megalakulása miatt a másik terv került előtérbe, nevezetesen Románia a Szovjetunió javára "lemond" Besszarábiáról és Bukovináról, helyette megkapja Erdélyt. Ehhez hozzájárult, hogy Magyarországon a választásokon nem a kommunisták győztek, így Sztálin jóindulata inkább a kommunista vezetés alatt álló Románia fele fordult. Ottmar Trasca (Román Akadémia, Történettudományi Intézet, Kolozsvár) az 1940- 44 közötti román-magyar kapcsolatokat tekintette át. Ezek gyakorlatilag a bécsi döntés miatt állandó ellenségeskedésből álltak, amelyeket időről időre német-olasz vegyes bizottság próbált rendezni, nem sok sikerrel. Virgiliu Tarau (Babes-Bolyai Tudományegyetem, Jelenkor Tanszék) és Novák Zoltán (Bolyai Líceum, Marosvásárhely) ugyanarról a tárgykörről értekeztek: a kommunista párt kiépítése és az ebben való nemzetiségi részvétel. Következtetésük hasonló volt: az első időszakban (1944-1949) a kisebbségek nagy számban iratkoztak be a pártba, míg a román lakosság magatartása inkább tartózkodó volt. Ennek oka, hogy a főleg zsidó nemzetiségűek számára az előző korszak kisebbségellenes politikája után a kommunizmus volt az egyetlen létező alternatíva amely felé fordulhattak. 1949-től egyre nőtt a román nemzetiségűek aránya a pártban, ők kerültek többségbe. Lönhart Tamás (Babes-Bolyai Tudományegyetem, Jelenkor Tanszék) előadása a Magyar Népi Szövetség 1946. évi romániai választásokban való szerepét mutatta be. Stefano Bottoni (bolognai egyetem) a Magyar Autonóm Tartomány megalakulásáról beszélt. 1952-ben a készülő román alkotmány tervezetét Sztálin átjavította és - szovjet mintára - belefoglalt egy, a magyaroknak kijelölt autonóm tartomány megalakítását előirányzó cikkelyt. Ez ellen a legmagasabb szintről jövő határozat ellen nem volt apelláta, a román alkotmányba belefoglalták és végre is hajtották. Gagyi József (Sapientia EMTE) előadásában a Magyar Autonóm Tartomány megalakulásának lakossági reakcióját mutatta be. A lakosság nagy része egy kis Magyarország feltámadását látta a tartomány megalakításában. Ennek megfelelően a román lakosság alaptalan félelemmel, a magyar pedig túláradó lelkesedéssel reagált a hírre. Egyik kiemelkedő előadás Marius Opreaé (Román Jelenkor Kutató Intézet, Bukarest) volt, aki "Nemzeti kisebbségek a Szekuritátéban" címmel tartotta előadását. Először az 1990 után megjelent szakirodalmat elemezte, bemutatva, hogy ezeket főleg volt szekuritátés tagok írták, akik azt próbálják bizonyítani, hogy a Szekuritáté kegyetlenkedéseit a nemzeti kisebbségekhez tartozó tagok követték el. Az előadó szerint ez nem igaz, ennek a szervezetnek a tagjai a párt utasításait hajtották végre, a nemzetiségi hovatartozás nem számított. Elhangzik az a vád is, mely szerint ebben a titkosrendőrségben a nemzeti kisebbségek tagjai túlreprezentálva voltak. Ezzel szemben a Szekuritáté személyi iratai szerint abban az időszakban, amikor a nemzeti kisebbségekhez tartozók aránya a legmagasabb volt, a Szekuritáté állományának túlnyomó része, kb. 83 %- a volt román nemzetiségű. A nemzeti kisebbségek aránya aztán gyorsan csökkent, főleg Ana Pauker, Vasile Luca és Teohari Georgescu pártból való kizárása után. /László Márton: A szebeni nemzetközi történelemkonferencia - összegzés. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./

2003. július 26.

Az izraeli külügyminiszter hivatalába rendelte Románia tel-avivi nagykövetét, hogy tisztázza: Ion Iliescu államfő holokauszttal kapcsolatos kijelentései Bukarest hivatalos álláspontját tükrözik-e. Ezt megelőzően Yosef Lapid izraeli igazságügyi miniszter "érzéketlennek" nevezte a román államelnök holokausztról szóló kijelentéseit, amelyeket Ion Iliescu szintén a Haaretz pénteki számában közölt interjúban tett. "A holokauszt nem csak az európai zsidó lakosságot érintette. Sokan mások, például lengyelek is úgyanúgy meghaltak", mondta Iliescu. "A náci időszak Romániájában a zsidók és a kommunisták azonos bánásmódban részesültek. Az én apám kommunista aktivista volt és lágerbe küldték. Negyvennégy évesen halt meg, kevesebb, mint egy évvel hazatérte után", nyilatkozta a román államfő. "A holokauszt általános jelenség volt Európában (...), ilyen események Románia területén is történtek; az 1941-es bukaresti és iasi-i mészárlások és a zsidók transznisztriai koncentrációs táborokba küldése Románia területén történt, ezekért az eseményekért az akkori vezetőket terheli felelősség", mondta Ion Iliescu. Hozzátette: "lehetetlen, hogy ezért a román népet és társadalmat vádolják". A román államfő szerint Románia jelenlegi gazdasági helyzetében a zsidó javak visszaszolgáltatása kapcsán folyó pereket vagy elhalasztani, vagy pedig elutasítani kell. "Az emberek nélkülöznek, ugyanakkor egyesek követelésekkel lépnek fel, mivel a javakat a második világháború idején és azt követően államosították. Ez vajon azt jelenti, hogy szegény ma élő román állampolgároknak kell fizetniük az akkor történtekért? Húzzuk le a bőrt azokról, akik most nyomorban élnek? Hogy a többieket kárpótoljuk? Nem hiszem, hogy ez a megfelelő megoldás", fogalmazott Iliescu. Hasonló diplomáciai incidens történt júniusban is, amikor a román kormány jóváhagyta a Román Nemzeti Levéltár és az Egyesült Államok holokauszt Emlékmúzeuma közti együttműködésről szóló megállapodást. Az akkori ülés után a kormányközlemény szerint a román kormány "bátorítja a holokauszttal kapcsolatos kutatásokat (...), de hangsúlyozza, hogy 1940 és 1945 között Románia területén nem volt holokauszt". Ez a közlemény vitát kavart a nemzetközi sajtóban, a zsidó közösség pedig bírálta a román kormány álláspontját. Mariana Stoica román nagykövetet akkor az izraeli külügyminisztériumba rendelték, hogy magyarázattal szolgáljon a közlemény kapcsán. A bukaresti kormány utólag újabb közleményt adott ki, amelyben vállalta az ötven évvel korábbi román állam felelősségét a holokauszt áldozataiért és hangsúlyozta, hajlandó együttműködni a kérdéskört tanulmányozó nemzetközi intézményekkel. Ion Iliescu elnök nem érti, Yosef Lapid izraeli igazságügyi miniszter miért nevezte "érzéketlennek" a Haaretz című lapnak adott interjúban a holokausztról tett kijelentéseit, és úgy véli, hogy a holokausztot teljes komplexitásában kell elemezni. "Nem értem a minősítést. Azt mondtam, hogy a holokauszt európai síkon általános jelenség volt. Nem létezik román, német, vagy lengyel holokauszt. Egy általános folyamat volt, amelynek Románia területén is voltak összetevői", nyilatkozta Iliescu júl. 25-én. Az államfő kifejtette, nem csupán a magyar megszállás alatti Erdélyben történtek mészárlások, ahol a végső megoldást alkalmazták, a zsidókat - Elie Wiesel szüleit is - pedig koncentrációs táborokba küldték, hanem Romániában is, a legionáriusok hatalomra kerülése idején. Iliescu szerint a legionáriusok legyőzése után Antonescut terheli a felelősség az 1941-es iasi-i mészárlásokért és a zsidók transznisztriai táborokba küldéséért. "Természetesen, ezek az elemzések árnyalják is a történteket. Sztálingrád után Antonescu is figyelmesen ítélt meg bizonyos dolgokat, és többé nem fogadta el, hogy Romániában a végső megoldást alkalmazzák a zsidók ellen. Ellenkezőleg, a román területek menedékül szolgáltak a megszállt Erdélyből érkező zsidók számára", fogalmazott Iliescu. /Nem ült el a holokauszt-ügy. Újabb román-izraeli diplomáciai incidens. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./

2003. július 29.

Az izraeli vezetés kéri a román kormányt, hogy ismertesse világos álláspontját a holokauszttal kapcsolatban, Ion Iliescu államfő erre vonatkozó kijelentései után, áll az izraeli külügyminisztérium közleményében. David Peleg, az izraeli külügyi tárca Közép-Európáért és Eurázsiáért felelős igazgatóhelyettese júl. 27-én átadta az izraeli kormány határozott tiltakozását a román államfő nyilatkozataival kapcsolatban Mariana Stoica tel-avivi román nagykövetnek. Leszögezte: Izrael komolyan veszi Iliescu kijelentését, miszerint az európai zsidók holokausztja nem tekinthető egyedülálló problémának, és ebben a megállapításban a holokauszt tagadásának egyik formáját látja. Peleg emlékeztetett, hogy Izrael támogatta Románia NATO-hoz és az EU-hoz történő csatlakozását, és hangsúlyozta: e folyamat alapja egy toleráns civil társadalom létrehozása kell, hogy legyen, amely bátran szembenéz múltjának sötétebb oldalaival, felelősséget vállal érte és tanul a múltból. /Izrael magyarázatot kér a román kormánytól. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./

2003. augusztus 2.

Izraelben a knesszet megszavazott egy törvényt, amely megakadályozza, hogy izraeli arabokkal házasodó palesztinok a jövőben izraeli állampolgárságot kaphassanak. Az eddig érvényes törvény szerint az a palesztin, aki izraeli arabbal házasságot kötött, izraeli letelepedési státusért, majd pedig állampolgárságért folyamodhatott. A baloldali Meretz, a Munkapárt és az arab képviselők a törvényt diszkriminatívnak nevezték. Az izraeli és külföldi emberjogi szervezetek rasszistának nevezték a törvényt, mivel az lehetetlenné teheti házastársak együttélését. /Junger Ernő, Tel-Aviv: Diszkrimináció? A házasság nem biztosít állampolgárságot. Izrael. = Krónika (Kolozsvár), aug. 2./

2003. augusztus 4.

Az izraeli média, különösképpen a román nyelvű lapok tovább foglalkoznak a Ion Iliescu román államelnök több mint egy héttel ezelőtti, a Háárec című izraeli újságban tett kijelentéseivel. Iliescu a Háárecben úgy nyilatkozott, hogy Európában nemcsak a zsidók voltak a holokauszt elszenvedői; mások, például lengyelek is haltak meg ugyanolyan módon. Kiemelte, hasonló elbánásban volt részük a kommunistáknak is, s példaként említette saját édesapját. Az izraeli sajtó óriási felháborodással kommentálta a román elnök szavait. A Jerusalem Post egyenesen Jörg Haiderhez hasonlította Ion Iliescut. Hétvégi kiadásában a tel-avivi Ultima Ora című román nyelvű napilapban Itzak Artzi publicista terjedelmes kommentárban foglalkozott Iliescu elnök kijelentéseivel. Artzi a romániai holokauszt egyik legismertebb szakértője, Jean Ancel történész könyvéből idézett, amely szerint 240 ezer romániai és 180 ezer ukrajnai zsidó meggyilkolásáért az akkori román hatalom a felelős. "Ezeknek a bűnöknek a beismerése komoly erkölcsi felelősséget hordoz, és az azóta eltelt ötven év alatt Románia nem merte vállalni ezt a felelősséget, nem kért nyilvánosan bocsánatot, mint ahogyan Németország is megtette már" - írta az Ultima Ora. Az izraeli román lapok egybehangzóan megállapítják: Iliescu kijelentései felesleges válsághelyzetet keltettek a Románia és Izrael közötti kapcsolatokban. A kommentárok szerint a román kormánytól küldött sajnálkozó levelek őszintesége megkérdőjelezhető. Ion Iliescu kijelentéseit elítélő tiltakozásra készülnek a tel-avivi román nagykövetség előtt a romániai bevándorlók izraeli ernyőszervezete, a HOR által mozgósított, 25 ezer tagot számláló fiókszervezete is. A Romániából származó izraeliek elégedetlenségüket szeretnék kifejezni a román hatóságoknak a holokauszt áldozatai iránti kegyeletének hiánya és az Antonescu-kultusz romániai folytatása miatt. A legvehemensebben Avraham Poraz belügyminiszter ítélte el a román államelnök kijelentéseit. Poraz - akinek nagyszüleit a román Vasgárda ölte meg - 1996-ben is elmarasztalta a 112-es törvényt jóváhagyó, akkor is államelnök Ion Iliescut. A törvény lehetővé tette a Romániából elszármazott zsidók államosított ingatlanjaiban lakó bérlők számára, hogy megvásárolhassák a lakásokat. Poraz szerint Iliescu kiérdemelte, hogy Izraelben persona non gratának tekintsék. Kifejtette: ha meghívást kapna romániai látogatásra, nem azért menne, hogy - amint tavaly Elie Wiesel tette - ünnepeltesse magát, hanem azért, hogy elmondja az igazat a holokausztról, és tiltakozzék az elkobzott zsidó vagyon visszaszolgáltatásának akadályoztatása ellen. Colette Avital, a knesszet bevándorlási bizottságának elnöknője kijelentette: "Románia kormányát a felelősség teljes hiánya jellemzi. A nyilvánvaló igazságokat tagadó nyilatkozatok többet ártanak Románia tekintélyének, mint Bukarestben gondolnák." /Junger Ernő, Tel-Aviv: Tovább gyűrűzik Izraelben az Iliescu nyilatkozatai keltette botrány. = Krónika (Kolozsvár), aug. 4./

2003. augusztus 28.

Ion Iliescu államfő őszinte meggyőződésből tette botrányos kijelentését a Háárec című izraeli lapnak adott nyilatkozatában, melyről annak idején beszámoltak a lapok. Utólag Iliescu az izraeli újságot hamisítással vádolta, azonban ez nem áll, a hangszalag a bizonyíték. Nem hajlandó kijelentésére viselni érte a felelősséget. Azóta a Demokrata Párt javasolta Iliescu Románia elnökének tisztségéből történő felfüggesztését. Jellemző, hogy amikor a kormány adott ki olyan közleményt, amely szerint Romániában nem volt holokauszt, nem volt az országban felzúdulás. Iliescu ellenfeleit ugyanis elsősorban Iliescu politikai jövőjének ellehetetlenítése érdekli és csak másodsorban a történelmi igazság. /Ágoston Hugó: Ha menni kell, menni kell. = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./ Az Iliescu-interjú hangfelvételének közzétételével válaszolt a román államelnöki hivatal közleményére a Háárec aug. 26-i száma. Miután a hivatal az interjú szövegének meghamisításával vádolta az izraeli lap szerkesztőségét, Ion Iliescu kijelentette: többé nem kívánja kommentálni az ügyet. Az Izraelben megjelenő Viata Noastra című román nyelvű napilap főszerkesztője, Nando Mario Varga felkereste az izraeli Háárec napilapban másfél hónappal ezelőtt megjelent Iliescu-interjút rögzítő újságírót, a román anyanyelvű Grig Davidovicsot. Az interjú készítője közölte Vargával: a beszélgetés minden szavát hangszalagra rögzítették. A Háárec újságírója szerint annak idején Iliescu is kézhez kapta a kazettákat, és semmi ellenvetést nem tett. A fordítás hitelességét pedig mind a Háárec, mind a Viata Noastra szerkesztőségében mindkét nyelven tökéletesen beszélő újságírók megfelelőnek találták. Ion Iliescu államfő szerint ugyanis a Háárec "előre gyártott szöveget jelentetett meg, amelyben kiforgatták a szavait", és amelyhez az interjúalany nem adta beleegyezését. Az újság feltette a kérdést: miért várt Iliescu több mint egy hónapot az interjú megjelenése után az abban közöltek letagadásával? A Háárec Iliescu számos korábbi "aranymondását" hozta most nyilvánosságra, amelyek közül talán a legismertebb Michael Guest, az USA bukaresti nagykövetének három hónappal ezelőtti letorkolása. Akkor az amerikai diplomata felvetette a Romániát behálózó korrupció elleni harc szükségességét, mire az elnök kijelentette: "Milyen jogon bírálnak egy régi, európai országot annak az Amerikának a polgárai, amely alig néhány száz éve létezik államként?" A nagykövet tiltakozását követően Iliescu akkor is a sajtóban megjelentek pontatlanságára hivatkozva próbált kibújni a felelősség alól. /Junger Ernő, Tel-Aviv: Megvetik Ion Iliescut. = Krónika (Kolozsvár), aug. 28./

2002. április 30.

Mircea Geoana külügyminiszter Izraelbe utazott, ápr. 29-én Tel-Avivban találkozott Ariel Saron kormányfővel és Simon Peresz külügyminiszterrel. Az izraeli kormányfő kifejtette Mircea Geoana román külügyminiszternek, különösen értékeli mindazokat a közelmúltban hozott jogi intézkedéseket, melyek a romániai műemlékeket, kegyhelyeket és a zsidó temetőket védelmeznék. A két politikus az izraeliek romániai befektetéseiről is tárgyalt; az izraeli kormányfő elfogadta a román fél meghívását, hogy a közeljövőben Bukarestbe látogasson. Mircea Geoana Jasszer Arafattal is találkozott a palesztin vezető rámalláhi főhadiszállásán. Kifejtette, Románia támogatja az izraeliek és a palesztinok közötti béketárgyalások elkezdését. /Mircea Geoana Izraelben. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 30./

2006. április 19.

Az 50 éves zilahi Boda Piroska és a 48 esztendős nagybányai Besenyei Rozália a tel-avivi merénylet 9 halálos áldozata között van, érvényes tartózkodási engedéllyel dolgoztak Izraelben idősgondozóként. Éppen húsvéti szabadságukat töltötték Tel-Avivban. A két erdélyi magyar asszonnyal 12-re növekedett az izraeli merényletekben megölt román állampolgárok száma. /Erdélyi magyarok a tel-avivi áldozatok között. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

lapozás: 1-15