udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
3
találat
lapozás: 1-3
Helymutató:
Treznea
1998. január 12.
A Rompres szerint a Szilágy megyei Ördögkút /Treznea/ községben feszült helyzet alakult ki: a lakosság attól tart, hogy az 1946-ban Kolozsváron háborús bűnösként elítélt Bay Ferenc földesúr örökösei a földtörvény értelmében földet kaphatnak vissza a faluban. A gróf egyik dédunokája a ma kizárólag románok lakta faluban az örökös 50 hektár földet és 30 hektár erdőt igényelt vissza a polgármesteri hivatalhoz benyújtott kérelmében a hajdani birtokból. A falu polgármestere "kiszámíthatatlan következményeket" helyezett kilátásba arra az esetre, ha az igénynek helyt adnának. Valeriu Tabara, a Román Nemzeti Egységpárt "hivatalos" szárnyának vezetője nyilatkozatot adott ki az "ördögkúti helyzettel" kapcsolatban. Nyilatkozata azt mutatja, hogy a "magyar kérdésben" nincs érdemi különbség az RNEP általa vezetett erői és az elnökévé Funart deklaráló szárnya között. Valeriu Tabara nyilatkozatában azzal vádolta a "bestiális atrocitásokban" vétkes Bay Ferenc utódait, hogy "szégyentelenül és érzéketlenül" követelik vissza jogaikat "többszáz hektárnyi erdőre és földre". Ezt a Parasztpárt felelőtlensége tette lehetővé az egységpárti elnök szerint, aki hozzáfűzi, hogy az ilyen akciók "sértik a román nép méltóságát és lábbal tiporják az ország alapvető nemzeti érdekeit". A Parasztpárt "feltehetőleg elfelejtette a horthysta csapatoknak a magyar grófok segítségével Erdély területén elkövetett borzalmas bűneit" - olvasható Tabara nyilatkozatában. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./1999. szeptember 14.
Szept. 14-én sugározta a Duna Televízió a Haláltábor Földváron című dokumentumfilmet, amelyben több székelyföldi (szárazajtai, olaszteleki, köpeci, hídvégi stb.) volt földvári fogoly mellett három börvelyi és egy kaplonyi is tanúvallomást tesz arról, ami 1944 végén, 1945 elején a hírhedt lágerben velük és sorstársaikkal történt. /1997-ben a Szatmári Friss Újság több még életben lévő volt földvári fogoly visszaemlékezését, tanúvallomását közzétette./ Ugyanezen a napon, 14-én Szilágy megye két "a román nemzet mártírhelységeinek" nyilvánított falujában, Ipen és Treznean - az egyik román megyei lap szerint - "az 1940. szeptember 9-14. között elkövetett, cirka 250 emberéletet követelt, elképzelhetetlen horthysta atrocitások 59. évfordulója alkalmából jelentős nemzeti részvétellel széles körű megemlékezéseket tartottak". - A földvári haláltáborban becslések szerint 35 ezer, elhurcolt magyar, illetve német fordult meg, akik közül az embertelen bánásmód miatt, amelyben román fogva tartóik részesítették őket, több ezren lelték halálukat. Szenvedéseikről és pusztulásukról évtizedeken át beszélni sem volt szabad, ez a több ezer ember ma is jeltelen sírokban nyugszik Földváron, sőt a román hatóságok idén júliusban még azt is megakadályozták, hogy obeliszk készüljön az emlékükre. /Boros Ernő: Megemlékezések - ellenkező előjellel. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 16./2000. május 13.
Máj. 7-én Csíkszeredában, a jégstadionban egy huligán széket dobott a pályára, megsebesítve Roxana Anzert, az Antena 1 tudósítóját. Még aznap este több bukaresti tévéadó és hírügynökség beszámolt az esetről, de a folytatásról is: helybeli szurkolók küldöttsége virágot vitt a tévériporternőnek, és a város nevében bocsánatot kért az incidensért. Két nap múlva, máj. 9-én a parlamentben Lazar Ladariu, a Román Nemzeti Egységpárt képviselője, a Vatra Romaneasca ideológusa, a soviniszta uszítása révén hírhedtté vált, marosvásárhelyi Cuvantul Liber napilap főszerkesztője, politikai nyilatkozatott tett. Noha nem volt jelen a színhelyen, részletes helyzetjelentést tárt a képviselőház plénuma elé oly módon, hogy a csíkszeredai hokimeccset Románia történelmének összefüggéseibe ágyazta. Szerinte: "Ezeken a mérkőzéseken túl gyakoriak a románellenes megnyilvánulások. Nem viselhetjük el tovább, hogy a piros-fehér-zöld zászlók alatt csúfot űzzenek belőlünk." "Mi történik Csíkszeredában? Meg kell kérdezni azokat, akik kidülledt szemmel üvöltenek, fütyülnek, hurrogják és sértegetik az egész román népet. Radikális intézkedésekre van szükség. A huligánoknak egyszer s mindenkorra meg kell tudniuk és legalább most, az utolsó órában hozzá kell szokniuk, hogy Csíkszereda Romániában van, tehát román föld. Következésképpen ott, Románia szívében nem a piros-fehér-zöld, hanem a piros-sárga-kék zászlónak kell lengenie. Ott nem egy másik ország és másik hivatalos nyelv van. Azokat, akik úgy gondolják, hogy minden Budapestről, Soros közvetítésével jön, emlékeztetjük, hogy a hatalmasok közönye miatt vált lehetségessé a bécsi döntés, a Nincs kegyelem című könyv megjelenése, az Ipp, Treznea és Moisei községekben történt mészárlás, a románok elűzése Hargita és Kovászna megyéből, az elképzelhetetlen események Zetelakán és Oroszhegyen, Erdély történetének meghamisítása, a budapesti nyilatkozat és Marosvásárhely 1990-es tragédiája, Kolomban Gabor (!) és Tokes Laszlo gyújtó hatású nyilatkozatai, az ősi román vidékek elmagyarosítása, egy második hivatalos nyelv bevezetésének kísérlete..." Egy szó sem arról, hogy este a csíkszeredai közönség bocsánatot kért a megsebesül riporternőtől. Egy nappal előbb, május 8-án a Jurnalul National hírül adta: a képviselőházba beérkezett egy törvénymódosító javaslat, mely szerint Hargita és Kovászna megye román lakossága soron kívül kapjon egy-egy képviselőt és szenátort. /Barabás István: Szeredai veszedelem. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 13./
lapozás: 1-3