udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
45
találat
lapozás: 1-30 | 31-45
Helymutató:
Túrterebes
1993. január 23.
Jan. 14-én ismeretlen tettesek betörtek a túrterebesi római katolikus templomba, kárt okoztak a templomban és elvitték az arannyal futtatott ezüst kelyhet az Oltáriszentséggel együtt. /Gál Éva Emese: Ellopott szentség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 23./1993. június 24.
Sikeresek voltak a jún. 8-10-e között megrendezett Szatmári Bábos Napok, ezt nemcsak a fesztivál kezdeményezője, Csoha István vallja. A nagyváradi Állami Bábszínház, a kolozsvári Puck Bábszínház, a tordaszentlászlói Fricska Bábszínház, a szatmárnémeti Madisz Bábszínház, a nagybányai Bábszínház mellett a komáromi Napsugár Bábszínház, é a nyíregyházi Mesekert Bábszínház előadást tartott Szatmárnémetiben, Túrterebesen, Bogdándon, Kökényesden, Kányaházán, Pusztadarócon és Lázáriban. /Gál Éva Emese: Bábosok ünnepe volt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./1996. február 29.
Hatósági brutalitások címen olvashatunk arról, hogy rendőrök több alkalommal összevertek magyar embereket. Kiss István máig sem tisztázott tragédiájára emlékeztet a lap: a fiatalembert két rendőr vitte be a rendőrségre, fél óra múlva félholtra verve tették ki a lakása előtt. Nemrég egy nagykárolyi család panaszt tett a rendőrségen, egy diszkóbotrány miatt nemcsak fiát verték meg, de a brutalitásért panaszt tevő apát is, felesége szeme láttára. A túrterebesi rendőrőrs parancsnoka négy helybeli lakost vert össze. Először a két Sánta-testvért, Vendelt és Csabát, majd a segítségükre siető másik testvért, Mihályt és az édesanyát is megverte. Ezután a Sánta család ellen bűnügyi eljárást kezdeményeztek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 29./ Előzmény: Szatmárnémetiben Kiss István esztergályost jan. 23-án tanúnak idézték meg a bíróságra. Amikor elindult volna, két rendőr jelent meg, magukkal vitték a 32 éves férfit. Annyira összeverték, hogy Kiss István sérüléseibe belehalt. A rendőrség ígérte, hogy kivizsgálja az esetet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1995. febr. 9./ Egy ismeretlen nő állította meg azzal, számolt be a történtekről a taxisofőr, aki fél, kérte, ne közöljék a nevét, hogy vigyen haza egy embert, akit két férfi támogatott, megmondta a pontos címét. A gépkocsivezető elvitte Kiss Istvánt a megadott címre, de senki sem volt otthon /a szülők ugyanis a bíróságra mentek, fiukat keresni/. Az egyik szomszéd, egy tehertaxis vitte azután Kiss Istvánt a kórházba, ahol azt ajánlották, hogy azonnal vigyék Nagybányára, a városban ugyanis nincs idegsebészet. Nagybányán a szakorvosok megállapították a szilárd tárgy ütésétől származó koponyatraumát, megoperálták, de nem tudtak rajta segíteni. Febr. 8-án temették el a férfit. Az esettel foglakoztak a helyi lapok, elsősorban a Gazeta de Nord-Vest. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1995. febr. 17./ Hasonló bántalmazás 1995-ből: Gyergyószentmiklóson febr. 11-én éjszaka három rendőr és egy civil brutálisan bántalmazott hat fiatalt az utcán. Négyet azért vertek meg, mert betört egy ablak, a bárból kilépő fiatalokra támadtak, akik vétlenek voltak az ablak ügyében, az ötödiket azért, mert megkérte a rendőröket, vigyázzanak a kocsijára, a hatodik megkérdezte, miért bántanak ártatlan embereket, nekiestek a rendőrök, végül a fiút orrcsonttöréssel szállították kórházba. Dézsi Zoltán polgármester febr. 14-én levelet intézett a rendőrparancsnokhoz, magyarázatot kért a rendőröktől. Nem ez az első eset, hogy a rendőrök tettlegességhez folyamodnak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1995. febr. 18-19./1998. január 22.
Egyetlen szervezet vagy hivatal sem tesz annyit Szatmár megyében a cigánygyermekek felkarolásáért, mint a római katolikus egyház keretében működő Caritas. Vezetőjének, Schupler Tibor atyának már-már szenvedélye a velük való törődés. Évek óta kiválóan működik Erdődön és Nagykárolyban a cigányóvoda, a csedregi és túrterebesi romagyerekek iskola előtti oktatása. A Caritas segítségével szakképzett nevelők tanítják a gyermekeket. A Caritas segítségével óvodahálózat létesül, Sárközújlakon és Szakaszon az elmúlt napokban indult be 20-20 gyermekkel, Petén február elsejétől. /Sike Lajos: Program cigánygyermekekért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 22./1999. szeptember 28.
Túrterebesen immár két éve működik a Caritas óvoda, ebben az évben pedig szintén a Caritas segítségével tanulóház indul, ahol a település cigány-, illetve szegényebb családjainak gyermekei tanulhatnak. Eddig 102 gyerek iratkozott be, akik a délutánjaikat is itt töltik. A pedagógusok délután foglalkoznak a tanulókkal, akik ebédet is kapnak. Egy speciális osztály indul írástudatlanoknak, amelynek huszonöt tagja lesz. Ezek olyan gyerekek, akik már betöltötték a tizedik életévüket, de még nem tudnak írni és olvasni. /Caritas ?tanulóház" indul Túrterebesen. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 28./1995. december 28.
Szatmár megye több településén is új templomban tartották a karácsonyi szentmisét a római katolikusok, így Batizon, Adorjánban, Egriben és Avasújváron. Ugyanakkor Krasznaterebesen, Túrterebesen, Krasznagyörgyön, Reszegén, Gilvácson és Nagymajtényban felújított templomban. - A református falvakban pedig kántálni indultak a fiatalok. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 28./ 2000. október 8.
Új temetőkápolnát szentelnek Mezőpetriben november 1-jén. A közösségi erőből épült kápolna nem egyedülálló példa a szatmári egyházmegyében, hiszen az elmúlt négy évben Túrterebesen, Mezőfényen és Kaplonyban is új kápolnák épültek. /Új temetőkápolnát szentelnek. = Vasárnap (Kolozsvár), okt. 8./2000. november 4.
Visszakapta a túrterebesi római katolikus egyház az önkormányzattól az egykori zárdaiskola épületét, melyben jelenleg üzlet működik. A tönkrement ingatlant lebontják, és tavasszal a tervek szerint hozzálátnak egy új épület felhúzásához, mely ifjúsági központnak és teleháznak fog majd helyet adni. /(fodor): Túrterebes: Ifjúsági központ és teleház lesz az egyház által visszakapott épületben. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 4./2000. november 29.
A napokban újabb magyar lap indult, megjelent Túrterebesen a Túrterebesi Napló első száma, melynek kezdeményezői Sárosi Tibor, felesége, Melinda és Koczán Levente polgármester voltak. A megjelentetéséhez szükséges összeget a helyi tanács RMDSZ-t képviselő tagjai adták össze, tanácsosi illetményük egy részét felajánlották. A községi lap ezentúl havi egy-két alkalommal jelenjik meg, két nyelven. Szatmárnémetiben fog fellépni a nemrég alakult túrterebesi kórus, és egyben készülnek a karácsonyi előadásra. /Megjelent a Túrterebesi Napló, készül a karácsonyi műsor. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 29./2000. december 6.
Bondici Nicolae batizi, Panea Alexandru halmi, Koczán Levente túrterebesi polgármesterek és Duma Ovidiu erdődi alpolgármester vett részt a napokban a Budapesten megrendezett Határ Menti Települések Konferenciáján, amelyen Magyarország és a vele szomszédos országok határ menti régióinak képviselői voltak jelen. A tanácskozást a Közösségszolgálat Alapítvány kezdeményezte, az Európai Unió megbízásából. A konferencia végén állásfoglalás és nyilatkozat került elfogadásra ″a határ menti kapcsolatok fejlesztését célzó együttműködés közös szándékáról és feladatairól″, illetve megalakult a Határ Menti Együttműködések és Fejlesztések Fóruma. Az új szerv munkacsoportjának feladatköre lesz a határ menti községek, települések közötti állandó kapcsolattartás, befektetőkkel való kapcsolatteremtés, illetve érdekképviselet az uniós szervek felé. /Határ menti települések fóruma alakult Budapesten. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 6./2000. június 21.
Az RMDSZ végleges eredményei a helyhatósági választások második fordulójában: 2451 helyi tanácsos jutott be az önkormányzatokba /1996-ban 2445 tanácsost/. A megyei tanácsokban 135 RMDSZ tanácsos foglal majd helyet /1996-ban 133/, az RMDSZ-nek 148 polgármestere lesz /1996-ban 139/. Több nagyobb településen RMDSZ-es polgármester lesz: Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Gyergyószentmiklóson, Nagykárolyban és Baróton. - Megyénkénti RMDSZ-eredmények: Arad megyében 4 polgármester, 66 helyi tanácsos és 4 megyei tanácsos. - Beszterce-Naszód megyében 34 helyi és 2 megyei tanácsos. - Bihar megyében 16 polgármester, 239 helyi tanácsos és 10 megyei tanácsos. - Brassó megyében 2 polgármester, 62 helyi és 4 megyei tanácsos. - Fehér megyében 1 polgármester, 44 helyi és 2 megyei tanácsos. - Hargita megyében 34 polgármester, 574 helyi és 27 megyei tanácsos. Hunyad megyében 11 helyi és 2 megyei tanácsos. - Kolozs megyében 8 polgármester, 170 helyi és 10 megyei tanácsos. - Kovászna megyében 20 polgármester /többek között Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Baróton/, 352 helyi és 26 megyei tanácsos. Maros megyében 29 polgármester, 442 helyi és 17 megyei tanácsos. - Máramaros megyében Hosszúmezőnek lett RMDSZ-es polgármestere, 44 helyi és 4 megyei tanácsosa van. - Szatmár megyében 7 polgármester /többek között Bogdándon, Nagykárolyban, Szilágypéren és Túrterebesen/, 204 helyi és 14 megyei tanácsos. -. Szeben megyében 11 helyi tanácsos. - Szilágy megyében 12 polgármester, 157 helyi és 10 megyei tanácsos. - Temes megyében 3 polgármester, 41 helyi és 3 megyei tanácsos. /Az RMDSZ végleges eredményei a helyhatósági választások második fordulójában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./ Az eddig megalakult megyei tanácsokban az RMDSZ képviselői a következő tisztségeket töltik be: Bihar megyében alelnök Kiss Sándor, Kovászna megyében elnök Demeter János, alelnök György Zsolt, Beszterce-Naszód megyében alelnök Szántó Árpád. Az RMDSZ-es Bognár Leventét választották meg Arad alpolgármesterévé, az RMDSZ-es Ludescher Istvánt választották meg Nagybánya alpolgármesterévé. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 21. - 1748. sz./2000. szeptember 5.
Belényesen tartották szept. 1-3-a között a VI. Partiumi Honismereti Konferenciát, melyet Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédelmi Bizottság elnöke nyitott meg. Szatmári Elemér Kőröstárkányról, Máthé László lelkész Várasfenesről, Szigeti József Magyarremetéről, Boros István pedig Belényesújlakról és környékéről beszélt. Földessy Mária Belényessonkolyost és Kőrösjánosfalvát mutatta be, Egyed Teréz a várasfenesi népszokásokat. Szatmári Ildikó, a Babes-Bolyai Egyetem utolsó éves magyar-néprajzszakos hallgatója faluja, Kőröstárkány és a belényesi medence demográfiai problémáit taglalta a kőröstárkányi református egyházközség anyakönyvei alapján. Dánielisz Endre a Fekete-Körös-völgyi magyarság néprajzának különböző aspektusairól értekezett. A jelenleg Miskolcon élő Kún József tanár beszélt Belényeshez való kötődéséről. Hosszú éveket töltött a szekuritáté börtöneiben. Gyakran jár haza, összegyűjtötte szülőföldje még megmaradt népművészeti, népzenei hagyományait, és egész életművével örök emléket állított szűkebb pátriája embereinek. Bemutatták Zsisku János Belényes monográfiája c. könyvét. Az Árpád-kori települések ismertetése jegyében a nagyváradi Kordics Imre Asszonyvásárt, Kiss Kálmán Túrterebes helyneveit, Tövissi József kolozsvári professzor Vargyas községet mutatta be. Kovács Rozália Érmihályfalva temetőjének csónak alakú fejfáiról beszélt. - Balogh Ferenc műépítész, a Kelemen Lajos Társaság elnöke arról tájékoztatott, hogyan készült az a CD, amely az erdélyi műemlékek térinformatikai rendszerezéséhez járult hozzá. Érdekes volt Major Miklósnak a szilágynagyfalui besenyő település feltárásáról szóló munkája, de Antal Béla Biharpüspökiről valló dolgozata is, nemkülönben Nagy Mária munkája az Őssi nevű településről. Karacs Zsigmond a Belényesi Főgimnázium 1896/97-es anyakönyvét mutatta be. Dukrét Géza Szentjobb nevének és eredetének történelmét, Bara Eszter Ákos, Görbe István pedig Dabolc történetét ismertette. György Irén szalacsi történelemtanárnő községének 1772-es urbáriumát elemezte. A konferencián bemutatták a Partiumi Füzetek 13., A szabadságharc zászlaja alatt című kötetét. /Pávai Gyula: VI. Partiumi Honismereti Konferencia. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 5./2001. június 29.
Koczán Levente túrterebesi polgármester meghívására a Kulissza színpad /Szatmárnémeti/ bemutatja kabaréját a túrparti településen is. A Kulissza az elmúlt esztendőkben is nagy sikerrel lépett fel Túrterebesen. Augusztusban a hagyományos erdődhegyi Dónát ünnepségre is hivatalos a színjátszó csoport a felújított szatmárhegyi kultúrotthonba. /(Dancs Artur): Tűz, víz és nyugalom Túrterebesen is. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 29./2001. augusztus 15.
Túrterebesen aug. 14-15-án tartják a falunapot és templombúcsút. Fellépett a túrterebesi kórus és a sárközújlaki néptánccsoport. Aug. 15-én lesz a Nagyboldogasszony-napi ünnepi szentmise, amelyen a falu római katolikus hívei mellett részt vesznek azok a Túrterebesről külföldre áttelepült személyek is, akik ha csak tehetik, minden évben hazajönnek a templomünnepélyre. A szentmise után megkoszorúzzák a hősök emlékművét. /E. Gy.: Túrterebes: tegnap és ma falunap és templombúcsú. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 15./2002. július 10.
Júl. 8. és 14. között Túrterebesen önismereti és ifjúsági vezetőképző tábort tartanak Szatmár megyei református ifjak részére. A táborba negyven fiatal, többnyire IKE-elnökök kaptak meghívást. Júl. 15. és 21. között Pusztadarócon szervez vándortábort a Szatmári Református Egyházmegye és a helyi református közösség. /Anikó: Önismereti tábor Túrterebesen és IKE-vándortábor Pusztadarócon. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), júl. 10./2002. augusztus 1.
A napokban jelent meg Elek Imre, Szatmárnémetiben élő tanár szülőfalujáról szóló, 368 oldalas monográfiája /Túrterebes, Solstitiu Kiadó, Szatmárnémeti/. Elek Imre 1950-ben született, elvégezte a Babes-Bolyai Tudományegyetem földrajz-német szakát. Öt éve a Kölcsey Főgimnázium tanára. Az általa szerkesztett német nyelvtankönyv 5000 példányban jelent meg. Ugocsa vármegye iratai Kárpátalján vannak, Nagyszőlősön és Beregszászon. Ezekhez ma egy romániai kutató nem tud hozzáférni, pedig rengeteg új adat kerülne a felszínre a megye egyes településeiről. A szerző 220 helynevet gyűjtött össze. Támogatást nem kapott, ezért saját költségén jelentette meg a könyvet. /Fodor István: Monográfia, saját költségen. Megjelent Elek Imre Túrterebesről szóló könyve. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 1./2002. augusztus 10.
Aug. 11-én zárja kapuit az Erdélyi Kárpát Egyesület által szervezett "Együtt a Túrért" elnevezésű egyhetes tábor, melynek helyszíne a Túrterebes Szőlőhegyen található iskola és kultúrotthon. A magyar, román, sváb és roma nemzetiségű túrterebesi gyerekek kézműves-foglalkozások, csapatjátékok és kirándulások alkalmával sajátíthatták el az általános természet- és környezetvédelmi módszereket. /czinzel: Környezetvédelmi tábor. "Együtt a Túrért". = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 10./2002. augusztus 23.
Oláh Ilona huszonöt évig volt tanítónő Szatmárnémetiben. Mióta Münchenbe költözött, munkája mellett versírással foglalkozik. Több országban több kötete jelent meg magyar és német nyelven. Oláh Ilona tehetséges és rászoruló fiatalok támogatója. Szülőfalujában, Túrterebesen, saját költségén állíttat Szűz Mária-szobrot. Márványból készült a szobor, felavatása Balogh István, a szobor alkotója megbetegedése miatt későbbi időpontra tolódott. Koczán Levente polgármester javaslatára Oláh Ilona Harangok hazahívnak című verséből egy részletet idéznek a szobor talapzatán. Túrterebesen minden sváb magyarul beszél, magyarul beszélnek a Németországban élő svábok is. Amikor tiltották a hitoktatást, Oláh Ilona akkor is Isten- és emberszeretetre tanította a gyermekeket. /(elek): "Amikor tiltották a hitoktatást, én akkor is Isten- és emberszeretetre tanítottam a gyerekeket". = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 23./2002. augusztus 23.
Harminckét település története címet viseli az Otthonom Szatmár megye /Szent-Györgyi Albert Társaság és EMKE, Szatmárnémeti/ helytörténeti sorozat 16. kötete. Merli Rezső, a kötet szerzője. /A települések: Alsóhomoród, Barlafalu, Csanálos, Csomaköz, Erdőd, Józsefháza, Gilvács, Kaplony, Kálmánd, Kigye, Kisdengeleg, Krasznabéltek, Krasznasándorfalu, Krasznaterebes, Királydaróc, Mérk, Mezőfény, Mezőpetri, Mezőterem, Nagykároly, Nagymadarász, Nagymajtény, Nagyszokond, Nántű, Szakasz, Szaniszló, Szinfalu, Tasnád, Tasnádszántó, Túrterebes, Vállaj, Zajta./ A településekből három Magyarország területére esik (Vállaj, Mérk, Zajta), egy pedig, Kigye története már csak mementó lehet. A könyv tartalmazza az egyes helységekből deportáltak névsorát is. /Az Otthonom, Szatmár megye sorozat újabb kötete. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 23./2002. december 20.
Tizenhárom évvel azután, hogy a túrterebesi lakosok elkergették a faluból a romákat, ismét a cigányok okozta botrányok borzolják a kedélyeket a településen. Koczán Levente polgármester szerint újabb konfliktust okozhat, hogy a megyei önkormányzat előírása alapján minden községben alkalmazni kell egy romareferenst, aki a helyi cigányok érdekeit képviseli az önkormányzatban és a megyei szervezeteknél. A Gyapjas és a Páter klánok közötti viszály miatt azonban a túrterebesi romatelep lakói két táborra szakadtak, így bárki kapja meg az állást, az valamelyik fél elégedetlenségét váltja majd ki. "Egyszerűen nem tudom, mit tegyünk - nyilatkozta a polgármester -, hiszen olyan ember nincs közöttük, aki írástudó, és el tud határolódni mindkét tábortól. Megpróbálom ezúttal is a megyei vezetőség segítségét kérni". Ez a roma közösség Szatmár megye legproblémásabb cigánycsoportja. Először 1989 decemberében figyelt fel rá a közvélemény, mikor egy csoportjuk meggyilkolta a helybeli Oláh Andrást. Ennek megtorlásaként, közvetlenül a fordulatot követő napokban a falu magyar lakossága felgyújtotta a romatelep házait, a cigányokat pedig elkergették a faluból. Páterék szerint Oláht a Gyapjas család tagjai gyilkolták meg, s miattuk szenvedte el a többi roma a túrterebesiek haragját. 1999-ben Gyapjas Pál meggyilkolta a 27 éves Páter Albertet, annak a Páter Veronikának a fiát, akinek aztán idén augusztusban a házát is felgyújtották, Páterék szerint a Gyapjas család a felelős. /Simon Levente: Viszályt kelthet a kinevezés. = Krónika (Kolozsvár), dec. 20./2003. február 7.
Halad Túrterebesen a római katolikus ifjúsági terem építése, amelynek földszintjét a tervek szerint ez év őszén át is szeretnék adni. Hársfalvi Ottó, plébános közölte az egyháztagok a munkálatokból is rendesen kivették a részüket. Az elképzelések szerint az ifjúsági központ nem csak egyházi célokat fog szolgálni, hanem az egész községet érintő rendezvények megszervezésére is lehetőséget nyújt majd, itt fog helyet kapni a teleház is. /(fodor): Túrterebes: Ősszel átadják az ifjúsági terem egy részét. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 7./2003. március 4.
"...tisztelem, becsülöm azokat, akik még évtizedek múlva is úgy tudnak a szülőföld emlékeiben megmártózni, hogy szellemiekben, lelkiekben felfrissülten, hűséges ragaszkodással tudnak beszélni, írni még azokról a lábnyomokról is, melyeket már régen betemetett az idő." - vallotta Gúzs Imre, amikor Elek Imre földrajztanár szülőfalujáról, Túrterebesről (Szatmár megye) írt monográfiáját ismertette. A szerző öt esztendeig kutatta szülőfalujának történelmi múltját. /Gúzs Imre: Múlt a jelenben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 4./ 2003. március 30.
A szatmárnémeti Caritas 2002-ben összesen 881 gyermeket és fiatalt támogatott. Az utcagyerekek számára működo központokban Szatmáron és Nagybányán 130 gyermekkel foglalkoztak.Az erdődi, túrterebesi, sárközi, csedregi, szakaszi, mikolai, petei, apai, színfalusi, felsőboldádi, krasznasándorfalvai szociális óvodákat naponta 315 gyermek látogatta. Az erdődi, túrterebesi és sárközi tanulóházakat 202 gyermek, a szatmárnémeti, nagykárolyi és nagybányai speciális óvodákat pedig összesen 42 gyermek látogatta. A Szent József Rehabilitációs Központban 149 fogyatékos gyermek részesült folyamatos speciális kezelésben. Az alsóhomoródi Gyöngy Integrációs Központban az év folyamán összesen 288 fiatalt fogadtak.A szatmárnémeti, nagybányai és nagykárolyi gyógyszertárakban összesen 49 926 esetben osztottak ki ingyen és kedvezményesen gyógyszert. A szatmári egyházmegyében nyolc otthoni beteggondozó központ működik az idősek számára: Szatmárnémetiben, Erdődön, Mezőpetriben, Alsóhomoródon, Felsővisón, Nagybányán, Nagykárolyban és Máramarosszigeten. Ezekben a központokban 2002-ben 968 idős beteget részesítettek kezelésben, 27 799-szor szálltak ki házhoz, 2589 gyógyászati segédeszközt kölcsönöztek. A három szociális konyhán (Szatmárnémetiben, Nagykárolyban és Nagybányán) összesen 130 idős embernek biztosítottak kétfogásos, meleg ebédet. A szatmárnémeti Szent Jakab Idősnapköziben összesen 23 időst láttak el. A refugiumban 21 bántalmazott édesanya és 69 bántalmazott gyerek talált biztos menedékre./A 2002-es év adatokban a szatmári Caritasnál. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 30./2003. május 2.
II. János Pál pápa ápr. 30-án Schönberger Jenő máramarosszigeti plébánost, máramarosszigeti kerületi esperest nevezte ki a már egy éve üres szatmári püspöki székbe. Az új püspök 1959. június 18-án született Túrterebesen. Teológiai tanulmányait a gyulafehérvári teológián végezte. 1985-ben dr. Jakab Antal gyulafehérvári püspök szentelte pappá a szatmári egyházmegye számára. 1997 és 2001 között a gyulafehérvári teológián spirituális és liturgika tanár volt. 2002-től máramarosszigeti plébános és kerületi esperes. /(egy): Kinevezték a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye új püspökét. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 2./2003. június 24.
Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyés püspök a vele készült beszélgetésben elmondta: az isteni küldetés végrehajtását tekinti legfontosabb feladatának, és folytatni szeretné a néhai Reizer Pál püspök által elkezdett oktatói munkát, hiszen az oktatás és az evangelizáció elválaszthatatlanok egymástól. Püspökké szentelésén mellette állt Feigli és Kirner atya, akik már a pappá szentelésén is jelen voltak. Kirner atya Túrterebesen a plébánosa volt, Feigli atya pedig falujabeli. A legnagyobb probléma talán az, hogy paphiánnyal küszködnek, kevés az utánpótlás, és őket is szorongatja a nincstelenség. /Simon Levente: "Aki az első akar lenni, az legyen a legutolsó". Beszélgetés Ft. Schönberger Jenő szatmári római katolikus megyés püspökkel. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 24./2003. augusztus 30.
A 45 éves Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök a tavaly tragikus hirtelenséggel elhunyt Reizer Pált követi az egyházmegye élén. Ő is, akárcsak elődje, Túrterebesről származik. A püspök beszámolt arról, hogy ünnepségsorozattal emlékeznek arra, hogy jövőre lesz 200 éves a szatmári egyházmegye. Lesznek zarándoklatok, kórustalálkozók, folytatják az egyházmegyei zsinatot. A hatalom kisebbségellenes magatartását jelzi, hogy a rendszerváltás után 14 esztendővel az egyházmegye még egyetlen valamire való ingatlant sem kapott vissza ténylegesen a korábban elkobzottakból, hiába az ezzel kapcsolatos törvény. Ezzel is demoralizálni akarják a többségtől eltérő vallásúakat és anyanyelvűeket A nehéz helyzet azonban megsokszorozza a hívek áldozatvállalását. Ennek köszönhetően az elmúlt években számos új templommal és plébániával gyarapodtak a meglévők, felépítették a Scheffler János Lelkipásztori Központot, a Szent Alajos Konviktust, az Irgalmas Nővérek Rendjének új házát, a Szent József papi otthont, hogy csak néhány dolgot említsen. Az egyház segélyszervezete, a Caritas létesített legalább két tucat szociális intézményt. Az egységes érdekvédelem megosztásával kapcsolatban a püspök hangsúlyozta: "a mi egyházunk, a mi templomaink nem lesznek a megosztás eszközei." "A széthúzás, a megosztás csak azokat segíti, akik azt akarják, hogy minél gyengébbek és jelentéktelenebbek legyünk." /Sike Lajos: Beszélgetés a hitről, megújulásról, rombolásról, építésről, egységről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 30./2003. augusztus 30.
A megírástól számított harminc év után látott először napvilágot Gellért Sándor finnországi útinaplója /Vejnemöjnen fakóján/, egy önéletrajzi sorozat részeként. Úgy néz ki, hogy a költő-író többi kiadatlan műve is meg fog jelenni, belátható időn belül, jelezte a szerző fia, Gellért Ákos, illetve a művek megjelenésének anyagi támogatását magára vállaló Elek Imre. Gellért Sándor 1988-as halálát követően a kéziratban lévő könyvek közül az alábbi köteteket adták ki: A magyar Kalevala énekei, Kóborló hadjáratok, A magyarok háborúja. Most egy újabb Gellért-mű került kiadásra. További, kiadásra váró kéziratai: Levelek Anna-Maija Raitillához, Kölcsey-monográfia, Mikola története (két kötet), a magyar nyelvről egy ezeroldalas nyelvészeti tanulmány, Toldi a csárdában (levelek, előadások, tanulmányok), dr. Földesi Gyula levelei Gellért Sándorhoz (88 levél), Kerekes Géza névestéjén (versek), Az élet és halál peremén (versek), Az én kertem pónyik almái (visszaemlékezések). A most kiadott útijegyzetnek is lesz folytatása: körülbelül fél év múlva fog megjelenni a lengyelországi, illetve szovjetunióbeli utazások - Moszkva, Leningrád, Kijev, Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán - naplója. Elek Imre, az 1983-ban történt utazás élményeit számba vevő kötet fő támogatója az általa írt túrterebesi monográfia kapcsán ismerte meg behatóan a megjelenésre váró Gellért-műveket, és vállalta fel azok kiadásának támogatását. /Fodor István: Vejnemöjnen fakóján. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 30./2003. november 6.
Szatmár megyéből kb. 5000 német etnikumú román állampolgárt 1945 januárjában a volt Szovjetunióba deportáltak, ez már ismert történelmi eseménynek számít. Az ott elhunytak emlékére mostanáig az érintett szatmári települések szinte mindegyikében állítottak már emlékművet. Egészen más a helyzet egy másik tragikus deportálás áldozataival. Szatmár megyéből - akárcsak Észak-Erdély más részeiről - 1945 januárja előtt, 1944 novemberében is deportáltak embereket. Ezt a deportálást a román (és nem a szovjet!) közigazgatás képviselői hajtották végre. 1944 októberében Szatmár megye községeibe visszaérkezett azoknak a román csendőröknek a nagy része, akik 1940-ben, a bécsi döntés után hagyták el Észak-Erdélyt. Elsősorban ezek a csendőrök megyénkből több száz magyar, illetve sváb férfit gyűjtöttek össze Szatmár megyéből, és vittek a hírhedt földvári haláltáborba. Ezeknek a deportáltaknak a sorsa a történészek előtt is alig ismert. Az RMDSZ által 1995-ben megjelentetett Fehér könyv az 1944. őszi magyarellenes atrocitásokról című kiadvány Szilágy és Szatmár vármegye című, nyúlfarknyi fejezete a következő mondattal kezdődik: "Észak-Erdély eddig nem említett megyéire szórványos adataink miatt nem térhetünk ki." Boros Ernő, az emlékező cikk írója sorra járta valamennyi olyan Szatmár megyei települést - Bere, Börvely, Csanálos, Csomaköz, Domahida, Érkőrös, Gencs, Kaplony, Kálmánd, Kismajtény, Lele, Nagymajtény, Krasznaszentmiklós, Mezőpetri, Mezőterem, Nagyszokond, Szaniszló, Tasnád, Túrterebes, Szatmárudvari -, ahonnan a román csendőrök embereket indítottak a földvári lágerbe. Lejegyezte a túlélők, ezek híján a volt földvári foglyok legközelebbi hozzátartozóinak a vallomásait, visszaemlékezéseit. Ezekből válogatott. A román csendőrök a katonaviselt férfiakat Csanálosra vitték. A Csanálosra érkezőkről kísérőiratot fogalmaztak, miszerint a román csendőrök az erdőben, katonaruhában és fegyverrel a kezükben fogták el őket. Ezt követően fegyveres kísérettel vitték őket Földvárra vagy Focsaniba. Útjuk során ennivalót legfeljebb csak jószívű civilektől kaptak. Ha egy fogoly valamilyen gyümölcsöt fedezett fel a közelben, és éhségében kilépett érte a sorból, azt lelőtték. A katonák azokra az asszonyokra is rálőttek, akik ennivalót hoztak, közülük, kettő meg is halt. A láger egy szögesdrót kerítéssel körülvett marhalegelőn volt. A román csendőrök az orosz tisztnek elmondták, hogy ezek partizánok. Az oroszok ugyanis a partizánokra haragudtak a legjobban. A magyarok közül a fiatalabbakat, erősebbeket kiválogatták és továbbvitték Oroszországba, kényszermunkára. Azért fogdosták össze őket, hogy Erdélyből kipucolják a magyarokat. Az egész földvári tábor is azért volt, hogy minél több magyar elpusztuljon. És Földváron nagyon sokan meghaltak. A táborban a földön aludtak, takarójuk sem volt. A székelyföldiekkel együtt eredetileg 32 ezer magyart gyűjtöttek össze, de 1945 januárjában a többieket elvitték Oroszországba, 8500-an maradtak Földváron, olyanok, akik munkára már nem voltak alkalmasak. A Földváron maradottaknak legalább a fele sohasem tért haza. Földváron éheztették, ütötték-verték, megalázták az embereket. /Boros Ernő: 1944 novembere: indulás Földvárra. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 6./2002. január 8.
A Bíró Lajos Ökológiai Társaság 2001-ben ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját. Komsa József, a Bíró Lajos Ökológiai Társaság elnökhelyettese kifejtette, hogy egyesületük három jelentősebb kisrégióban működik: a Tasnád, Nagykároly és Szatmárnémeti központú kisrégiókban. Az egyesületi összetartást egyrészt Bíró Lajos (Tasnád, 1856. aug. 29.- Budapest, 1931. szept. 2.) zoológus, utazó és néprajzi gyűjtő ország-világot befogadó szellemisége éltette. A tasnádi közgyűlések és találkozások az összetartozás ünnepségeivé váltak. Szatmárnémetiben erősebb a szakmai háttér. A Túrterebes alatt lévő holtágak Patkólaposnak nevezett részén tavaly kb. 1500 tölgyfát ültettek, a tájrehabilitációs program keretében, egy angol cég támogatásával. Tervezik az iskolai tudományos diákkörök beindítását és a diákok kutatási, innovációs tevékenységének ösztönzését. A másik programjavaslatuk az alapönellátó kistájszerveződés. Ehhez januárban egy kiadványt szerkesztenének. /K. A.: Tízéves múlt a BLÖT – hogyan tovább? Beszélgetés Komsa Józseffel, a Bíró Lajos Ökológiai Társaság elnökhelyettesével. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 8./2002. február 1.
Jan. 31-én Szatmárnémetiben sajtótájékoztatón ismertették a szatmári Caritas vezetői a szervezet 2001–es évi tevékenységének eredményeit. Legrégibb tevékenységük a gyermekvédelem. Összesen 1870 gyermeknek és fiatalnak nyújtottak folyamatos segítséget. Utcagyerekközpontjaikban összesen 130 gyermekkel foglalkoztak, az erdődi, túrterebesi, sárközújlaki, szakaszi, mikolai, petei, apai, szinfalui, felsőboldádi és krasznasándorfalvi szociális óvodákban összesen 315 hátrányos helyzetű családokból érkező gyermek kapott naponta az oktatáson kívül uzsonnát, ruhát és tanszereket. A szatmárnémeti szociális óvodában 32 gyermek egész napos ellátásáról gondoskodtak. A fogyatékos gyermekek speciális óvodáit 54–en látogatták, a szokondi Szent Ignác központban összesen 1050 gyermek táborozott vagy vett részt különböző képzéseken az elmúlt év folyamán. Az alsóhomoródi Perla Integrációs Központ összesen 132 fogyatékos fiatalt fogadott. A szervezet gyógyszertáraiban összesen 97503 doboz gyógyszert osztottak ki kedvezményesen vagy ingyen. Az idősek számára Szatmárnémetiben, Erdődön, Mezőpetriben, Alsóhomoródon és Nagykárolyban működtek házi betegápoló központok. Szociális konyháikon összesen 130 idős embernek biztosítottak meleg ebédet. A szatmárnémeti Idősklubot 400, a nagykárolyit 80, a túrterebesit 59 személy látogatta rendszeresen. A szociális irodákon keresztül összesen 48295 személynek nyújtottak segítséget. Ezek közül a legtöbben (a hozzájuk fordulók 46 százaléka) a görögkeleti (ortodox) felekezethez tartoztak, 34 százalékuk római katolikus, 12 százalékuk református, 7 százalék pedig görög katolikus volt. A legfiatalabb tevékenységi ágazatként számon tartott családvédelem keretein belül működő Refúgiumban 21 bántalmazott asszony és 24 gyermek talált menedékre. Jelenleg a Caritas az ország legtekintélyesebb, legnagyobb nemkormányzati szervezete. /Báthory Éva: Eredményekben gazdag évet zárt a Caritas Szervezet. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 1./