udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
35
találat
lapozás: 1-30 | 31-35
Helymutató:
Algyógy
1992. szeptember 16.
Júliusban és augusztusban több csoportban működött tábor Székelyudvarhely mellett, a város ifjúsági lelkészének, Dobai Lászlónak szervezésében. Szórványterületre látogattak augusztus elején a Kolozsvár-felsővárosi gyülekezet fiataljai, a Sajó mente egyik elnéptelenedő gyülekezetében, Sajóudvarhelyen vertek tábort egy héten át, innen járták be a vidéket. Az Erdélyi Református Egyházkerület anyagi támogatásával két és fél hónapig sátoroztak fiatalok a Szászváros melletti hívek nélkül maradt algyógyi lelkészotthonban. Az utolsó csoportban kolozsvári fiatalok voltak együtt 19 luizikalagori csángó, továbbá 20 fogarasi és környéki, valamint 20 bürkösi és szentágotai ifjúval. A reformátusokkal a jelen levő lelkészek foglalkoztak, a katolikusokkal pedig Keresztes Albin szászvárosi ferences atya. Augusztusban a Margitta melletti Apátkeresztúron üdülhettek fiatalok. - Elgondolkodtatóak az egyik kisfiú romlott nyelvű, ám mintha nyelvemléket idéző sorai: "Nodon sepen cosonun hod mii Ormenesi és Cotonai dermecheh it tonulhatunc Opad ceresturon enechelni is imadchozni modorul..." /Vetési László? Enechelni is imadchozni modorul... = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 16./1998. július folyamán
A Diaszpóra Tájékoztató új számában a református teológusok nyári gyakorlatáról olvashatunk, amikor felkeresik, felkutatják a szórványban élőket, elmennek a román vidékekre, hogy telefonkönyvek, kérdezgetés segítségével felkeressék a távolban élő magyarokat. A szórványlelkészek 1994 óta évente Algyógyban találkoztak. Az egyes találkozók jegyzőkönyveit is közli a tájékoztató. Vetési László titkár és a többiek lelkiismeretesen végzik munkájukat, azonban nem kapnak megfelelő segítséget, sokszor nem is válaszolnak felkéréseikre. - 1997-ben a moldvai és dobrudzsai misszióban összesen 780 családot kerestek fel a teológusok, közülük 164 magyar családot nyilvántartásba is vettek. Igyekeznek minden családhoz eljutni, a katolikusokhoz is. - A tájékoztatóban jelezték, hogy a Duna Televízió a szórványban élők mentsvára, azonban sok helyen leszerelik a magyar adást közvetítő kábelhálózatot és nincs, aki segítsen, tanácsot adjon, mit lehet csinálni. Idén nyáron a Zsil völgyében és a Bánságban szerveznek teológus missziót. /Diaszpóra Tájékoztató (Időszaki hírlevél és dokumentumgyűjtemény a Romániai Magyar Szórványtanács, az erdélyi magyar egyházak és a Diaszpóra Alapítvány szórványgondozó missziói munkájáról), Kolozsvár, 3. sz. - II. évf. 3. sz./1999. október 9.
Az Algyógyi Pihenő Központot a kolozsvári református püspökség egy régi, viharvert parókia épületéből alakította ki. Ide nyaranta több csoportban járnak szórványfiatalok turnusos anyanyelvi táborokba. Algyógy szórványmagyarságunk leggroteszkebb képlete. Három árva, utolsó szórványlélekre jut két egész templom, írta Zsiskú János a szórványgondozó lelkészek algyógyi találkozójáról tudósítva. Algyógyon, Magyarigenben, Marosszentimrén, és még sok szórványtelepülésen: néptelen, gazdátlan, sorsukra hagyott templomok, parókiák, nullaszaldós magyarság. A beolvadás egyre aggasztóbbá válik: Küküllőalmás, Medgyes környéke, Bereck, Oroszfalu, Kissármás, bánsági szórványvidék, Nagyenyed környéke, újabban és egyre hangsúlyozodóbban Szatmár környéke is. Hetente tűnnek el ifjaink magyarországi munkavállalásra, sokszor végleges kitelepedésre, mondta az egyik tiszteletes. Egyre több fiatal keres boldogulást Kanadában. Elhangzott az is, hogy megjelentették a Zarándi Zarándok című szórványlapot. /Zsiskú János: Szórványgondozó lelkészek találkozója. Algyógy, 1999. augusztus 30-31. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1999. október 9./2000. október 6.
Mákófalván. okt. 8-án, vasárnap az aradi vértanúk és az 1848-as szabadságharc, valamint az első és második világháború mákói hősei és áldozatai emlékének adóznak. Az ünnepségen részt vesz az aranyosgerendi fiatalok egy csoportja is, akikkel a mákói fiatalok a nyár folyamán Algyógyon töltött tábori napok alatt kerültek közeli kapcsolatba. Megalakulása óta először fellép a mákói egyházi vegyes kórus, majd a mákófalvi fiatalok mutatnak be ünnepi műsort. /Dupla ünnep - háromszínű jelzés a világháborús emlékművön Mákófalva. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./2000. szeptember 8.
A Hunyad megyei Algyógyon aug. 29-én nyolcadik alkalommal gyűltek össze az erdélyi és királyhágómelléki református szórványgondozó lelkipásztorok, vallástanárok, teológusok, hogy számba vegyék a szórvány helyzetét. A tanácskozásról kiadott nyilatkozat /Algyógyi nyilatkozat/ szerint a megjelentek tanulmányozták Vetési László lelkész által készített "Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk" című vitaindítónak szánt szórványstratégiát, mely a Magyar Kisebbség 2000/2. számában jelent meg. A résztvevők meggyőződése az, hogy a szórványkérdésben meg kell születnie annak a belső ébredésnek, amelyre évtizedek óta várnak. A magyarság felelős vezetői magukra hagyták e kisközösségeket. Ezért is lett sorsunk a teljes emberi és nyelvi magány, az elszigetelődés. "Románia magyar lakosságának lassan fele nyelvi veszélyben" él, és ez a helyzet egyre csak súlyosbodik. Növekszik a kivándorlás aránya. Erdély területének közel felében a kis falusi települések magyarsága között szinte teljesen elsorvadt a művelődési élet. Az apró falvak töredéknépessége lassan kiöregszik, kis számú fiatalsága lassan felmorzsolódik. A nagyvárosok lakónegyedeinek népes magyarsága is elszigetelődött, szüntelenül fogy. - A legelső feladat az, hogy le kell számolni a mítoszokkal, az önhitetéssel. El kell készíteni a szórványmagyarság egységes etnikai vitalizációs és rehabilitációs stratégiáját. A kisközösségeket kell belső munkájukhoz folyamatos és rendszeres anyagi támogatásban részesíteni. - Minden településen, ahol legalább három gyermek van, meg kell menteni vagy létre kell hozni az elemi iskolákat vagy a felekezeti népiskolát. Meg kell valósítani a szakoktatás, az inas-, tanoncképzés tervét, és meg kell menteni minden tehetséges fiatalt. Szükség lenne országos hatósugarú, egész napos adásidejű magyar nyelvű rádióra és tévéadóra. Fejleszteni kell a Duna Televízió mai arculatát. - Újabb missziós köröket kell létrehozni. Meg kell szervezni itt a szociális feladatokat ellátó falugondnoki intézmény hálózatát. Teljesen új alapokra kell helyezni a nagyvárosok magyarságának számbavételét és gondozását is. Gyermekszínjátszás is szükséges. - Az EMKÉ-nek a szórvány megmentésének fórumává kell válnia. /Algyógyi Nyilatkozat, avagy mit ér a szórvány, ha magyar? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./2000. szeptember 9.
Vetési László szórványgondozó református lelkipásztor, a Diaszpóra Alapítvány elnöke kifejtette, hogy a szórványtábor-szervezés folyamatos program. Gondot okoz, hogy a támogatási rendszer nem egységes. Eddig országosan 20-30 tábort tudtak megszervezni, idén azonban - a csángó táborokat leszámítva - alig sikerült 8-10-et összehozni. Értékes Szamosújvár gyülekezetének munkája: ötödik éve mezőségi gyerekeket nyaraltat. Hasonló a Hunyad megyei bácsi tábor. Nagyon jó tábor az erdőcsinádi, ahol mezőségi csoportokkal foglalkoznak elsősorban, de csángó csoportjuk is van. Ezeken kívül voltak a Csángó Szövetség által szervezett táborok Somosdon, Magyarnemegyén és Algyógyon is. - A csángóknál az eddigi programok nem hozták meg a várt eredményeket, de a táborozás hatása náluk is nyomon követhető. - A nagyvárosi helyzet átláthatatlan. Nincs elég ember, a lelkészek erejét meghaladja a munka. Új oktatásszervezési szempontok szükségesek. "Művelődéstervezés kell, értelmiségtelepítés és szociális védőháló kell, persze mindez az emberi lehetőségek, a belső igények és anyagiak függvényében. Testvérkapcsolatok, új lelkészi állások létesítése kell, rendezni kell a nagyvárosok lelkigondozásának kérdéseit is." Kimondottan missziós állásokra van szükség. Központi szórványalapot kell létrehozni rendszeres, betervezhető támogatással, elsősorban magyar állami pénzből. Vetési szerint egymilliárd forintból, a rendszeres évi támogatás minimális szinten tartásával gyakorlatilag ezer magyar település tartható életben úgy, hogy adunk nekik havonta 50 ezer forintot. Pályázatot kell hirdetni minden romániai magyar helység művelődési életének, belső önépítésének megszervezésére. Az RMDSZ-nek egy 30-35 személyes hivatalt kellene megteremtenie, amely központi szaktanácsadási rendszerként működne. Fel lehet vázolni, hogy milyen arányban számolódik fel egy közösség. Pillanatnyilag 400 ezer olyan emberről van szó, akinek a második nemzedéke nem lesz magyar. Egy nemzedéknyi idő alatt a 400 ezerből egy átmeneti nyelvezetű, 100-150 ezer ember marad. - Egy bizonyos réteg még megmenthető. Kollégiumi épületeket kell rendbetenni, háromszáz tanítót kellene kihelyezni olyan helyre, ahová lehet, akár fakultatív oktatásra is. /Gál Mária: Mit ér a szórvány, ha magyar? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 9./2001. január 9.
Tavaly karácsonyra jelent meg a Levél /Kolozsvár/ című szórványmissziós gyülekezeti lap negyedik évfolyamának 10. száma, amely ″ünnepi üzenet az Erdélyben és Kárpátokon kívül szétszórtságban élő magyar keresztyének számára″. A lapban Kiss Antal ómoravicai nyugalmazott lelkész, tiszteletbeli esperes emlékezett arra, hogy a kolozsvári teológia végzős hallgatói tanulmányi kiránduláson vettek részt a jugoszláviai református egyház bácskai és bánsági gyülekezeteiben. Kiss Antal a Kolozsváron tanult délvidéki teológusok utolsó élő képviselője. Közölte a lap az Algyógyi Nyilatkozatot is, amely az Algyógyi Munkaközösség közleménye és felhívása. Ebben a szórványmagyarság kérdését az illetékesek, az egyetemes magyarság és az egyházak, valamint vezetőinek kiemelt figyelmébe és lelkiismeretének ajánlották. Az Algyógyi Munkaközösség az Erdélyi és Királyhágómelléki Református Egyházkerület szórványgondozó lelkészeinek rendszeres évi fóruma. A kiadvány a kolozsvári Üzenet református folyóirat melléklete, szerkesztői: Orbán Lajos és Vetési László. /Írott szavak. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 9./2001. január 26.
A Romániai Magyar Szó több helyi lapban tallózott. A szórvány összefogását szolgálja a Levél (″Ünnepi üzenet az Erdélyben és Kárpátokon kívül szétszórtságban élő magyar keresztyének számára″, szórványmissziós gyülekezeti lap, Kolozsvár). A karácsonyi számban Kiss Antal ómoravicai nyugalmazott lelkészt és Balla János teológus szórványszervezőt szólaltatták meg, valamint közölték 63 romániai református szórványgondozó lelkipásztor tavaly augusztusi ″... mit ér a szórvány, ha magyar?″ című algyógyi nyilatkozatát. Nagykároly és Vidéke hetilap utóbbi számai hírt adtak arról, hogy teleházat avattak decemberben a Szatmár megyei Gencsen. (a)lapozó (az RMDSZ Ügyvezető Elnökség Szociális Főosztályának hírlevele a hiperaktivitás elnevezésű magatartászavarról adott összefoglalót és bemutatta a szatmárnémeti székhelyű, humanitárius, karitatív Hans Lindner Alapítványt. Partiumi Közlöny (a Királyhágómelléki Református Egyházkerület hivatalos lapja, 2000. december 18-i szám) az 1989-es temesvári eseményekre emlékezett, továbbá tudósított a Sulyok István Református Főiskola fennállásának 10. évfordulójának ünnepségéről. Partium (az előbbi kiadvány melléklete) néprajzi és helytörténeti anyagokat hozott. Kedd (székelyudvarhelyi ifjúsági lap, 2000. decemberi szám) visszatekintett a kiadvány közel három évére. Hírhordó (az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének hírlevele, Sepsiszentgyörgy, 2000. decemberi szám) beszámolt a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának IX. Anyanyelvi Konferenciájáról (Anyanyelvűség és nemzeti identitás az integrálódó Európában - Marosvásárhely, 2000. augusztus 10-15.), az AESZ decemberben Kolozsváron megtartott tanácskozásáról. - A kolozsvári Iskola Alapítvány tájékoztatója (Iskola Alapítvány 1996-2000, Kolozsvár, 2000. november) bemutatta négy éves tevékenységüket. /Szonda Szabolcs: Miről írnak a lapok? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./2001. május 17.
Dr. Mihail Nicolae Rudeanu, a Hunyad Megyei Tanács elnöke és Winkler Gyula, Hunyad megyei parlamenti képviselő megyei küldöttség élén kétnapos látogatást tett a magyarországi Vas megyében, Markó Péter önkormányzati elnök meghívására. A két megye közötti testvérkapcsolat 1998-ban kezdődött. 1990 óta Szombathely testvérvárosi kapcsolatot tart fenn Vajdahunyaddal, hasonló kapocs fűzi össze Vasvárt és Hátszeget, jelenleg pedig Algyógy és egy Vas megyei kistérség közötti társulás van alakulóban. /Megszilárdult a Vas és Hunyad testvérmegyei viszony. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 17./2001. július 5.
Júl. 4-én töltötte 90. életévét Puskás György egyetemi tanár, a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem nyugalmazott rektora. Az 1911. július 4-én Algyógyon született orvosprofesszort, aki 1945-82 között vezette a marosvásárhelyi gyermekklinikát, születésnapja alkalmából dr. Mikola István, a Magyar Köztársaság egészségügyi minisztere díszoklevéllel tüntette ki, több éven át végzett kiváló munkásságáért. A Magyar Egészségügyi Társaság elismerését baráti hangú levélben dr. Andrásofszky Barna, a társaság elnöke tolmácsolta. A díszoklevelet és a levelet a marosvásárhelyi kollégák, dr. Brassai Zoltán tanszékvezető egyetemi tanár, illetve dr. Péter Mihály nyugalmazott egyetemi tanár, mindketten a Magyar Tudományos Akadémia kültagjai, illetve dr. Feszt György nyugalmazott egyetemi tanár, az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvostudományi Szakosztályának elnöke adták át. /(bodolai): Rangos elismerés Puskás György professzornak. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 5./2001. szeptember 8.
Vetési László református lelkipásztor, a Diaszpóra Alapítvány vezetője szept. 3-4-re kétnapos tanácskozásra hívta meg a szórványügyekkel foglalkozó református egyházmegyei vezetőket, a szórványegyházmegyék espereseit, illetve a szórványgondozó lelkipásztorokat a Hunyad megyei Algyógyra. A két egyházkerületből mintegy ötven lelkész és tiszteletesasszony jelent meg. Vetési László nehezményezte, hogy a szórványgondozás még mindig a lelkipásztori szolgálat kezdeti állapota, ahonnan legtöbben igyekeznek a szűkös megélhetés miatt mielőbb nagyobb gyülekezetekbe elpályázni. A szolgálók közül dr. Tőkés István érdemeit méltatta, aki augusztus 8-án volt 85 esztendős és akit méltán lehet a mai magyar református gondolkodásnak és igehirdetésnek köszönhetően az élő klasszikus névvel jellemezni. A megbeszélések gerincét az eltelt egy esztendő munkájának kiértékelése, a szolgálati beszámolók, az anyanyelv használatának gondjai és nehézségei, a kétnyelvűség kényszere, illetve a jövőbetekintés irányelvei, az egyházfegyelem, a missziós központok kialakításának a szükségessége alkották, de szó volt a két egyházkerület közös szórványgondozói tanácsáról, illetve a Czelder Márton- és Földes Károly-díjak odaítélésére vonatkozó javaslattételekről és a díjátadás lehetséges helyszíneiről. /Krassay Szörény: Az Algyógyi Munkaközösség kilencedik munkagyűlése. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 8./2002. szeptember 10.
A Marosvásárhelyi Református Kántortanító-képző Főiskola tízéves hagyománya a nyári szünidőben szervezett egyházszolgálati és népismereti tábor. Az elmúlt években főként a dél-erdélyi szórványvidékeket látogatták: 2000-ben Fehér, 2001-ben Szeben és Brassó megyét. Idén a mozgótábor színhelye Hunyad megye volt. Két éve jelent meg az Algyógyi Nyilatkozat, a szórványban élő több mint hatvan lelkipásztor és magyar értelmiségi nyilatkozata. Egyik céljuk a szórványvidékeken nagy szükség volna kántortanítókra, lelkészekre, magyar népiskolákra. A Böjte Csaba dévai ferences szerzetes által vezetett Szent Ferenc Alapítvány megvásárolta Bethlen Gábor szülőházát Marosillyén, és szeretné felújítani azt, lakhatóvá tenni, a szórványban élő gyermekek részére. Ennek a háznak a rendbetételére hívta Böjte Csaba az erdélyi magyar fiatalokat, ide indultak a főiskolások. Az 1992-es népszámlálás óta a Hunyad megyei magyarság lélekszáma 25 százalékkal csökkent, jelenleg 26 ezer magyar él a megyében. A beolvadás felgyorsult. Az okok: a fiatalok elvándorlása, a vegyes házasságok, a gyülekezeti élet lanyhasága, a magyar iskolák, pedagógusok, értelmiségiek hiánya. Nincs magyar iskola Piskiben. Hátszegen a hatvanas években, Rákosdon néhány éve szűnt meg. Sztrigyszentgyörgyön a Bukovinából telepített székelyek is lemondtak anyanyelvű iskolájukról. Sztrigyszentgyörgyön a római katolikus lelkész a nyári szünidőben vasárnapi iskolát szervezett, amelyen több mint harminc gyermeket tanított meg írni-olvasni! /Bölöni Domokos: Szórványtanítók kellenek! Pusztuló magyarság a huszonnegyedik órában. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 10./2002. szeptember 30.
A Hunyad megyei Algyógyon tartotta meg második idei találkozóját az Itthon Fiatalon Mozgalom /IFM/. Az IFM 1999-ben alakult, 2000-ben szervezetként bejegyezték. - Nem fektetünk túlzott hangsúlyt az országos rendezvényekre - mondta Koródi Attila IFM-elnök. Számukra a legfontosabb a helyi kisközösségek, ifjúsági szervezetek működése, ezeknek támogatása helyi szinten. A tagszervezetek állandó kapcsolatot tartanak fenn egymással az interneten heti rendszerességgel megjelenő hírlevél által. Az algyógyi találkozón részt vett Kovács Péter, a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) elnöke is, aki rendkívül fontosnak értékelte az IFM tevékenységét, a szórványközösségek megerősítésében felvállalt szerepét. Külön kiemelte a Hunyad megyei Magyar Ifjúsági Tanács (HUMMIT) fejlődését. A HUMMIT-nak, ernyőszervezetként sikerült összefognia a megyében működő magyar ifjúsági szervezeteket. /Gáspár-Barra Réka: Algyógyon találkoztak. Itthon Fiatalon Mozgalom. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 30./2002. november 14.
Nov. 9-én Algyógyon 9 ifjúsági szervezet képviselője vett részt az I. Hunyad megyei Ifjúsági Műhelytáborban a Lupényi MADISZ, Hunyad megyei Magyar Ifjúsági Tanács /HUMMIT/ és az RMDSZ Hunyad megyei szervezete szervezésében. A meghívott előadók a szervezetek működéséről tartottak előadásokat a fiataloknak. /I. Hunyad megyei Ifjúsági Műhelytábor. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./ 2003. július 2.
Megalakulásának 75. évfordulóját ünnepelte az elmúlt hét végén a lupényi Református Nőszövetség, amely 45 évi kényszerszünet után 1992 novemberében Szilveszter Tiborné elnöklete alatt kezdte újra tevékenységét. Páll Éva lelkipásztor három fontos területet említett meg: a hitbeli megerősítést, a szociális jellegű megsegítést és a közművelést. Germán Margit nőszövetségi elnök felsorolta az elmúlt 11 esztendő eredményeit, a hitélet, a szociális gondozás és a művelődés terén. A lupényi asszonyok évről évre rendszeresen megrendezik a keresztyén asszonyok világ-imanapját, az anyák napján és a reformáció ünnepén mindig gazdag irodalmi műsorral, dalárdával lépnek föl. Hozzájárultak az Apáczai Csere János iskola bentlakásának az építéséhez, az algyógyi tábor felavatásához, a kőhalmi szórványiskola, valamint az AKSZA-utcagyerek-misszió és öregotthonok támogatásához. /Farkas Éva: 75 éves a lupényi Református Nőszövetség. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 2./2003. augusztus 16.
Az algyógyi református szórványtábor évek óta biztosít nyaralást az erdélyi gyermekeknek, fiataloknak. A gyulafehérvári Gudor tiszteletes teljes nyarakat áldozott a táborozás megszervezésére. A kolozsvári püspökség az idén úgy döntött: megpróbálja egész évre kiterjeszteni a tábor működését. Májusban átadta az Ifjúsági Keresztyén Egyesületnek (IKE) és egy ifjú házaspárt bízott meg az ingatlan felújításával és a táborozások megszervezésével. Most is folyik a táborozás. Többen Észtországból, Franciaországból, Magyarországról jöttek, de vannak erdélyiek is. Kéthetes táborozásuk a 2000-ben elkezdődött, Európai Unió szervezte ifjúsági program része. A célja a közös Európa-tudat érzékelése a már uniós, vagy arra várakozó államok fiataljaival. A táborban a hivatalos nyelv az angol, de van egy német nyelvcsoport is. A 10-12 fős csoportokban napjában megvitatnak egy-egy szociális, kisebbségi, közösségi, emberi jogi kérdést A táborlakók közmunkát is felvállaltak, sáncot ásnak a parókia épületébe bevezetésre váró ivóvízvezetéknek, néhányan pedig naponta bejárnak a Szent Ferenc Alapítvány dévai intézményeibe - segédkezni. A vendégek által fizetett napi 7 eurós ellátási díjból próbálják fedezni a ház felújítási munkálatait, illetve az erdélyi gyermekek, fiatalok fél áron történő üdültetését. A házaspár kis magyar sziget kialakítását tervezi a Szászváros vidéki szórványban. /Gáspár Barra Réka: Élő sziget a szórványban. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 16./2002. január 28.
Egyre kevesebb a magyar Pusztakamaráson /az 1400 lakosból csak 198-an vannak/, két éve nincs magyar iskola sem. A napokban átadták a Duna Tv és a Hungária Televízió Közalapítvány közös ajándékát, egy tévékészüléket. Az ünnepségen a falu szülötte, Sütő András is részt vett. Arra való ez az ajándék, hogy a pusztakamarási gyülekezet a templomon kívül is halljon magyar szót — fogalmazott Birtha István kolozsvári esperes. Vetési László, a Diaszpóra Alapítvány elnöke úgy látja, az ajándék a pusztakamarásiakban a felfelé nézést erősíti. Sütő András üdvözlőbeszédében kifejtette: "Ez az ajándék fűti azokat, akik fáznak, akik a magyar nyelv melegét várják. A televízió lehetőség a kapcsolattartásra a nagyvilággal, hogy Pusztakamarás bekapcsolásával az összmagyar szellemi forgalomba, Pusztakamarás feltámasztását is szolgáljuk." Elmondta, hogy nagy álma szülőfalujának a Sütő-portán egy közösségi házat építeni. Az író említést tett a 2001-es algyógyi kiáltványról, amellyel sem a magyar értelmiség, sem a média nem foglakozott eleget. A szórvány problémáját boncolgató dokumentumot 62 református lelkész írta alá, ami ritkaságnak számít a szórvány a történetében. - Létezik ugyan magyar osztály a szomszédos Nagysármáson, a nagy távolság miatt azonban a pusztakamarási gyermekek otthon, román iskolát végeznek. A lelkész szombatonként a vallásórák után magyar órákat tart, de ez nem pótolja a magyar iskola megszűnéséből származó veszteséget. A lelkész szerint félő, hogy harminc év múlva Pusztakamaráson nem lesz magyar család. /Máté Erzsébet: Anyaországi támogatás Pusztakamarásnak. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./2004. január 13.
Sütő András az erdélyi magyar középiskolai igazgatók tanácskozásának résztvevőihez küldött üzenetét közölte a lap. Az író veretes szavakkal köszöntötte a tanácskozókat, kiemelve, hogy a magyarság követeléseinek nemzetállami nacionalista ellenzői „kemény utóvédharcokat folytatnak Trianon szülte előjogaik és asszimilációs álmaik védelmében.” Mögöttük még mindig tömegek állnak, ezért „politikai rózsasándoroskodással, erőink oktalan megosztásával velük szemben csak kudarcot vallhatunk”- hangsúlyozta, az egységnek nincs. Az erdélyi-romániai magyarság fennmaradásának feltétele, „hogy állampolgári jogain felül kollektív jogait is elnyerje.” – írta. Sütő András sorolta a súlyos problémákat, nem sikerült a magyar iskolai hálózat teljes újrateremtése. Három éve hangzott el a szórványgondozó lelkipásztorok drámai algyógyi kiáltványa. Milyen kevés cselekvést hírül adó visszhangja volt. Az író szólt „az anyanyelvi ipari-szakmai-műszaki oktatás lehetőségétől megfosztott fiatal magyar nemzedék” súlyos problémájáról is. /Sütő András: Gond és remény. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 13./2004. május 27.
Gudor András, a gyulafehérvári református egyházközség lelkipásztora Alvincen és Szászsebesen is szolgál, ahol minden vasárnap tart istentiszteletet. További 13 kisebb településen pedig havonta legalább egyszer megfordul. Gyulafehérváron a legutóbbi népszámlálás adatai szerint 1200-an vallották magukat reformátusnak, közülük azonban csupán 447 számít egyházfenntartónak. Hollandok segítségével elkezdték a templom felújítását. Elkészült a szórványközpont terve. Elképzeléseink szerint a szórványból hétvégeken ide gyűjtik össze a fiatalokat. Hasonló központ működik Magyarigenben. Szászsebesen is sikerült felújítani a templomot és a parókiát, közben Algyógyon is épült hasonló ifjúsági központ, ahol azóta sok száz szórványbeli fiatal megfordult. Jelenleg az alvinci református templom megmentésén dolgoznak. Ezt ugyanis a vandálok tönkretették: az ajtót betörték, a padokat elhordták, az ablakokat kiverték. Az egyházkerület, illetve a Magyar Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával szeretnék megóvni az állagát, megerősíteni a tetőzetét. /Andrásy János: Óva az örökséget, jövőt építeni. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 27./2004. július 23.
Újra székelykapu áll az algyógyi református templomkert bejáratánál. A zetelaki mesterek faragta kaput a 92 esztendős tatabányai Puskás Kálmán állította szülei emlékére: édesapja 1908 és 1919 között volt az algyógyi református eklézsia lelkipásztora. A kapu ünnepi átadására júl. 22-én volt. Őseidnek szent hitéhez, nemzetséged gyökeréhez testvér ne légy hűtlen soha, olvasható Algyógy egyetlen magyar feliratú székelykapuján. Puskás Kálmán itt született a régi algyógyi parókia egyik szobájában, itt élte élete első éveit 1920-ig, amikor a körülbelül 350 lelket számláló algyógyi gyülekezet jó része a háborút követően kénytelen volt elhagyni e települést. Azóta sem volt saját lelkésze Algyógynak, igaz, gyülekezete sincs már. A parókián, jó néhány éve Gudor András gyulafehérvári lelkész szórványtábor-központot alakított ki, s másfél éve az erdélyi református Ifjúsági Keresztyén Egylet építi tovább az elkezdett munkát. A székelykapu őrizte templomkertet a napokban éppen az utcagyerekeket oltalmazó kolozsvári AKSZA alapítvány védencei népesítik be. – A tábor élő példa arra, hogy a romokon újra kihajthat az élet, ha nincs is gyülekezet, meg lehet találni a cselekvés módját – fogalmazott Vetési László lelkipásztor, aki az ünnepi avatás alkalmából a 100. zsoltárra építette e nap üzenetét: Menjetek be az Úr kapuin hálaadással. Hálát kell adnunk azért, hogy a római kövekre épített Árpád-kori templom és románkori körkápolna kertjében, melynek szomszédságában közel száz évig tanultak székely diákok a Kunok által alapított földműves iskolában, ma újra székelykapun léphetnek be a szórványból érkező, elrománosodott vagy elkallódott gyermekek és újra őseik nyelvén dicsérhetik az Urat. /Gáspár-Barra Réka: Székelykapu a jövendőbe. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 23./2004. október 15.
Őszi műhelytáborát tartotta a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) okt. 8–10. között Algyógyon. A MIT-műhelytáborokra évente kétszer – tavasszal és ősszel – kerül sor, elsősorban a tagszervezetek vezetőinek és érdeklődő képviselőinek részvételével. A műhelytábor egyik kiemelt programrésze a Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) – amely a határon túli ifjúsági szervezetek együttműködési fóruma – jelenlegi helyzetének elemzése és a fenntartásáért felelős Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium (GYISM) megszűnésének körülményeiről szólt. "A jelenlegi magyarországi politikai helyzet kapcsán sajnálattal vettük tudomásul, hogy az új kormányzat megszüntette a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumot. Emellett elhangzott, hogy az eddigi támogatási alapokra az újonnan kibővített minisztérium részéről ezután is számítunk", olvasható a MIT-közleményben. A küldöttgyűlés a Magyar Ifjúsági Konferencia (MIK) Állandó Bizottságának új erdélyi képviselőjét is kijelölte. Somogyi Attila MISZSZ-elnök hároméves bizottsági tevékenységét a továbbiakban Jakab Attila, az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) elnöke folytatja. A MIT küldöttgyűlése hosszas tárgyalás után úgy döntött: az erdélyi ifjúsági helyzet miatt a MIK-re nehezedő nyomás feloldása érdekében a MIT újból tárgyalást kezdeményez a MIÉRT-el. /Új erdélyi képviselő a MIK állandó bizottságában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./2004. október 27.
Az Ifjúsági Keresztyén Egyesületnek (IKE) táborokban gazdag nyara volt. Az országos táborok helyszíne Algyógy volt, ott tartották az V. IKE találkozót, melyen 300 személy vett részt, beleértve külföldieket is. Ezt a rendezvényt a VI. FIKE (Főiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület) Szabadegyetem követte. A Törpike tábor a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek számára biztosított felüdülést. A Munkatársképző Táborban pedig olyan fiatalok vettek részt, akik az IKE-ben helyi szinten tevékenykednek. Ősszel újraindultak a FIKE szakosztály által szervezett, egyetemistákat megcélzó heti programok: istentisztelet, bibliaóra, színikör, barkácsműhely, film- és nyelvklubok. Novemberben újraindul az IKE gyerekszakosztálya által szervezett Törpike Klub. /(sólyom): Az IKE éve. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./2005. március 22.
A Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma – 50 millió forintos beruházás keretében – az erdélyi Algyógyon üdülőt létesít szegény sorsú, elsősorban romániai és magyarországi gyermekek számára. Megvásároltak egy közművesített telket, az üdülő felépítéséhez támogatókat keresnek. A létesítményt alkalmanként 48-50 fő befogadására tervezik. Évente 320 szegény gyermek számára biztosítanának ingyenes üdültetést, egy hetes turnusokban július és augusztus folyamán. A településen elenyésző a magyar lakosok száma, a Gyermekbarátok Mozgalma kiváló kapcsolatot alakított ki a helyi román lakossággal. Az üdülő létrehozásához a Gyermekbarátok Mozgalma 6 millió forinttal és a szervezőmunkával járul hozzá,. A projekt megvalósításának anyagi támogatására a közhasznú Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma meghirdette a „Fogadd örökbe egy szegény gyerek ágyát!” akciót is. Egy ágy örökbefogadására 1000 euró támogatás felajánlását várják cégektől, civil közösségektől, magánszemélyektől. /Guther M. Ilona: Pax Gyermekbarát Üdülő létesül Algyógyon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 22./2005. június 28.
Ötödik éve emlékezik meg a maroknyi szászvárosi magyar közösség a város, a Hunyad megye, sőt egész Erdély életét meghatározó Kuun grófokról. Idén gróf Kuun Géza halálának 100. évfordulója alkalmából rendeztek ünnepséget a helyi református templomban. Nagybátyja, a szászvárosi kollégiumot és az algyógyi földműves iskolát, valamint az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet alapító gróf Kun Kocsárd. Nagy idők nagy embere volt – emlékezett rá Dáné Tibor Kálmán, az EMKE mai ügyvezető elnöke. A Kun családban a kitartó, kemény munkával szerzett vagyon mellett különös érték szállt nemzedékről nemzedékre: a közösség, a nép, a nemzet szeretete és szolgálata. – A szórványban tartósan fenntartani csak intézményteremtéssel lehet – hangsúlyozta Dáné Tibor. A rendezvény zárásakor megkoszorúzták a templom előterében felállított két Kun mellszobrot. /Gáspár-Barra Réka: 100 éve hunyt el gróf Kuun Géza. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 28./2005. augusztus 13.
Temesváron a református egyházmegye esperesi hivatalában tartották az értekezletet. Fazakas Csaba esperes felhívta a figyelmet az augusztus végén kezdődő egyházkerületi kántorképző tanfolyamra és a szeptember 13-án sorra kerülő szigetfalui negyedévi lelkészértekezletre, továbbá az Algyógyi Lelkészi Közösség szeptember első két napján rendezendő szórványügyi megbeszélésére. Szó esett a “fekvő reformátusok” kérdéséről is. Ebbe a csoportba azok tartoznak, akik két ízben “igénylik” az egyházi szolgálatokat: kereszteléskor és temetéskor. /Szakmáry Károly: Havi közigazgatási értekezlet. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 13./2005. október 31.
Végképp le kell mondania az Erdélyi Református Egyházkerületnek a szászvárosi kollégium épületéről. Az erdélyi szórványmagyarság egyik legrégebbi iskolája, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet létrehozó Kún Kocsárd gróf által is támogatott Hunyad megyei kollégium visszaszerezhetetlen. Az iskolát 1926-ban, máig sem tisztázott körülmények között vásárolta meg a református egyháztól a román állam. A szászvárosiak úgy tudják: az állam kikényszerítette a kollégium adásvételét. „Nincs mit tennünk, egyetlen hazai bíróságon sem lenne esélyünk, de talán még Strasbourgban sem járnánk sikerrel” – fejtette ki Marosán Tamás, az Erdélyi Református Egyházkerület jogásza. Időközben a hatalom minden Kún Kocsárdra utaló emléket kiirtott az iskolából. Előbb a református kollégium szellemi és anyagi támogatójának 1910-ben felállított szobrát távolították el. Az iskolában az 1960-as évek végétől csak román nyelven folyik az oktatás. Kún Kocsárd szobra helyét Aurel Vlaicu és repülője vette át a talapzaton. A városban sem tér, sem utca nem viseli egyik mecénás nevét sem. Kún Kocsárd algyógyi, nehezen megközelíthető sziklasírját többször meggyalázták. A református püspökség mindössze az iskola bentlakását, a valamikori református árvaházat igényelhette vissza, azonban az Országos Restitúciós Bizottság még nem hozott döntést ebben az ügyben. /Szucher Ervin: Csak románul tanítanak az egykori református iskolában. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./2005. november 18.
Vetési László, a Diaszpóra Alapítvány elnöke beszélt a szórványmisszióról, a szórványprogramokról és az alapítvány tevékenységéről. Rendszeres tevékenységük az algyógyi szórvány-lelkésztalálkozó és szórványtovábbképző, a szórványdíjazás, a szórványlap szerkesztése, tanácsadási munka lelkészeknek, pedagógusoknak. Emellett fontos az amerikai erdélyi szórvány-testvérkapcsolat is, a Válassz testvért mozgalom, amelyik egyedülálló a maga nemében: amerikai magyar családok rendszeresen támogatnak egy szórványgondozó egyházközséget és lelkészt. Ebben az évben szerették volna szervezni az Egyház és anyanyelv című konferenciát, mert égetővé vált a nyelvhasználat, nyelvcsere, nyelvváltás a romániai magyar történelmi egyházaknál és híveiknél. Folytatják a gyülekezetjárást az egyetemistákkal, teológusokkal, továbbá a romtemplomok takarítását, a nyári gyülekezeti missziót és a magyarságfelmérést. Emellett segítenek a rászorultakon, elsősorban nagycsaládosokon és gyermekeken. Nagyon fontos a Holt-tenger dokumentációs program. Erdély szórványterületein ugyanis gyors ütemű a tárgyi, szellemi értékvesztés, lassan alig marad utolsó tanú, emlékező egy-egy településen. Néhány éve kezdték el ezt a programot, hogy ezen a területen rögzítsenek mindent. A szórványközpontok között vannak a gyülekezeti házak, otthonok, menhelyek. Az igazán nagy feladatot az oktatási központok látják el. Ezek líceumok és elemi iskolák közé szerveződnek: falusi vagy városi bentlakások. A tudatos tervezés nyomán születhettek új oktatási intézmények, iskolák, mint a nagybányai Németh László, a máramarosszigeti Leöwey Klára Gimnázium, a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont és a szilágysomlyói önállósuló magyar iskola. Különleges arculatot kölcsönöznek a szórványközpontoknak a teleházak, faluházak, magyarházak. További feladat a lefedetlen területek behálózása, különös tekintettel a Mezőségre, a Küküllők mente szórványvidékeire és Dél-Erdélyre. Nagy gond ezeknek az intézményeknek a fenntartása. A normatív jellegű fenntartás életbevágóan fontos. Sürgős feladat befejezni az építés alatt álló válaszúti, besztercei, felőri bentlakásokat. Anyagi okok miatt bezártak a medgyesi és hétfalusi iskolai bentlakások. A Diaszpóra Alapítvány foglalkozik a Kárpátokon kívüli misszióval is. 1996-ban jártak először a fiatalokkal Havasalföldön, a következő évben ezt Moldvában és Dobrudzsában folytatták, és azóta minden évben legalább egy kis csoport fiatal az ott élő és szolgáló lelkészekkel bejárja a Kárpátokon kívüli régiókat. Ebben az évben ellátogattak a régi Méhed, mai nevén Mehedinti megyébe, Szörényvárára (Turnu Severin). A regáti magyarság egy része rejtőzködve csendesen beolvadt, más része próbálja őrizni önazonosságát. /Dézsi Ildikó: „Szórványjárásunk célja a segítés, a szolgálat” Interjú Vetési Lászlóval, a Diaszpóra Alapítvány elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./ 2006. február 7.
A református fiatalok szervezete, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) új elnöksége mutatkozott be, felvázolva a január 20–22-én Algyógyon lezajlott stratégiai megbeszélés eredményeit. Nagy Tibor az egyesület elnöke, Kocsis András alelnök, Veres Csaba az IKE titkára, Hegyi Géza pedig az egyesület helyettes titkára új stratégiát dolgoztak ki. A hatékonyabb stratégia a kapcsolatok kiépítésére, a struktúrára és az anyagi háttér előteremtésére fektet hangsúlyt. Fontos a belső kommunikáció erősítése, az IKE-szórványmunka beindítása, a rendszeres kapcsolattartás az egyházi vezetéssel és a médiával. Az IKE-csoportok három különböző területen működnek: Kolozsváron és Kalotaszegen, Marosvásárhelyen és környékén, valamint Sepsiszentgyörgyön és környékén. A nagy területen szétszórt csoportok koordinálása miatt szeretnék a marosvásárhelyi területi irodát bővíteni, valamint a sepsiszentgyörgyi „virtuális irodának” székhelyet találni. Ugyanakkor tisztázni szeretnék az IKE-lelkészek státusát a református püspökkel, hogy minél több lelkészt alkalmazhassanak a jövőben. /D. I.: Új elnökség, új stratégia. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 7./ 2006. február 10.
IKE /Ifjúsági Keresztény Egyesület/-csoportok minden európai országban tevékenykednek, az erdélyi 1921-ben jött létre, a kommunizmus megszüntette, majd a rendszerváltozás után 1992-ben alakult újra. Az erdélyi IKE élén a novemberi tisztújító választások után új vezetőség áll. A szervezetről, célokról, programokról számolt be Nagy Tibor elnök, Jakab István volt titkár, Kocsis András alelnök és Ferenczi Levente területi titkár. Az IKE-tisztségviselők, területi irodák és szakosztályok képviselői január végén Algyógyon találkoztak, ahol stratégiai előkészítő munkát folytattak. Kocsis András alelnök a jövőbeli tervek közt felsorolta az erdélyi IKE negyven csoportjának átfogását, az élő kommunikációs lánc kiépítését, és kiemelte a szórványvidékek csoportjainak összefogását. Az erdélyi IKE-hez negyven csoport tartozik – mintegy hatszáz fiatallal, viszont programjaik jóval több személyt megmozgatnak. Kolozsvár rendelkeznek egy területi irodával, Marosvásárhelyen az iroda három éve működik, és a közeljövőben tervezik a sepsiszentgyörgyi beindítását is. Maros megyében 11 bejegyzett IKE-csoport létezik, a három marosvásárhelyi csoport mellett Sáromberkén, Mezőzáhon, Maros-keresztúron, Marosszentannán, Csittszentivánon, Marosfelfaluban, Szederjesen és Marosludason gyűjti köreibe az IKE a fiatalokat. Rendeznek színjátszófesztiválokat, szavalóversenyeket és ifjúsági találkozókat. A havonta megjelenő Visszhang című lap tájékoztat az aktuális programokról. /Mészely Réka: Ökumenikus szervezet a fiatalok itthonmaradásáért. IKE a tisztújítás után. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 10./2006. március 3.
Az uniós csatlakozás küszöbén a kormány megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy több százezer állampolgár él villanyáram nélkül. Jelenleg Romániában 116 település van áram nélkül, további 1740 faluban csak részlegesen végeztek a villamosítással, 180 városban pedig sürgősen bővíteni kell a hálózatot, mert a peremkerületekben nincs villany. Az összesítés rózsaszínű tollal íródott, mert az áram hiánya miatt a világtól elszigetelt települések száma 306, ezek döntő hányada a Duna-deltában és nehezen megközelíthető hegyvidéken található. Brüsszel arra kötelezi Romániát, hogy 2007-ig a gyakorlatban fejezze be az ország villamosítását, mert a teljes vagy részleges hiány legalább 300 ezer lakost érint. Az Electrica húzza-halogatja az utolsó falvak villamosítását, mert az sokba kerül, a lakossági fogyasztás ott minimális. Teljesen áram nélküli település Arad megyében, a hivatalos információ alapján, nincs. Simona Cuzman ügyvezető igazgatóhelyettes azonban elmondta, a megyében a 2002-es népszámláláskor összeírt 185 924 lakás közül 3757 otthonban nincs villany. Ebben azok a házak is szerepelnek, amelyeket a szolgáltató kapcsolt le, mert nem egyenlítették ki a számlát. Az illetékesek szerint jelenleg mindegyik Temes megyei településen van villamos energia. Azonban sok helyen elavultak a vezetékek, régiek az oszlopok, elég egy kisebb vihar ahhoz, hogy ideig-óráig áram nélkül maradjanak települések. Hunyad megye területének 90 százalékára jut el az elektromos áram. Jelenleg még 10 olyan települést tartanak számon a megyében, ahol 155 lakásban a petróleumlámpa az egyetlen fényforrás. A legnagyobb gond az, hogy a törvény szerint a települések villamosítását a helyi önkormányzatoknak kell fedezniük. Erre a legtöbb esetben azonban nincs lehetőség. Emellett 196 olyan esetet is számon tartanak, ahol a településre ugyan bevezették az áramot, de bizonyos részek anélkül maradtak. Ez már városon is előfordul: Hátszegen, Pusztakalánban, Algyógyon, Urikányban, sőt az utóbbi időben felkapott üdülőn, Alvácán is. Tariceanu miniszterelnök múlt héten meghirdetett villamosítási akciója az ötvenes évek politikai szlogenjeire emlékeztet, ő sem gondolhatta komolyan, hogy tíz hónap alatt bepótolják, amiről eddig elfeledkeztek. /Gáspár-Barra Réka Irházi János Pataky Lehel Zsolt: Villany nélküli települések. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 3./