Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 77 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-77

Helymutató: Csernakerersztúr

1990. szeptember 14.

A Hunyad Megyei Hírlap (Déva) a 30. lapszám után aug. 31-én megszűnt. Varga Károly geológus, a lap főszerkesztője, az RMDSZ Déva városi szervezetének elnöke keserűen jegyezte meg, hogy a megye lakossága nem vette a lapot, nem volt elég előfizető /Vajdahunyadon 32, Déván 160, Csernakeresztúron 100 előfizető volt/. Igaz, a postán nem lehetett a lapra előfizetni. Varga Károly belátta, hogy a politikai lapra nincs igény, ezért szórakoztató, magazinszerű lapot fog indítani keresztrejtvényekkel. /Deák Levente: Egy lap megszűnése, és ami mögötte van. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./

1994. május folyamán

A Hunyadvármegye folyóirat mostani száma több írásában bemutatta a megye magyar oktatási helyzetképét. Déván a magyar tagozatokon összesen 342 diák tanul. Vajdahunyadon a magyar tagozatnak 194 tanulója van. Egyre kevesebb a magyarul tanulni akaró gyermek. Lupényban 129-en tanulnak magyar tagozaton. A város szélén van az iskola, az új negyedből 3-4 kilométert kell az iskoláig gyalogolni. - Csernakeresztúron fogy a magyarság, nagy az elvándorlás, kevés a gyermek. - Rákosdon a magyarok ragaszkodnak a magyar oktatáshoz, annak ellenére, hogy csak tíz tanuló van. Kalán faluban 13 gyermek jár magyar tagozatra. Petrozsényban is csökken a gyermekek száma. Vulkánon 126 magyar kisdiák tanul anyanyelvén. /Hunyadvármegye (Déva), máj./

1996. április 29.

Csernakeresztúrt a megmaradás szigetének szokták emlegetni, különösen amióta 1994-ben a Hagyományőrző Egyesületüket bejegyezték. Berendezték az idetelepült bukovinai székelyek emlékeit tartalmazó tájházat, amelyet mind többen látogatnak. Ápr. 24-én mesemondó versenyt rendeztek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 29./

1996. augusztus 21.

Kötő József az SZKT kolozsvári ülésén /júl. 13-14./ elhangzott előadásának szövegét közölte a hetilap, két folytatásban. Kötő József az 1989 után kialakult romániai magyar intézményrendszert tekintette át. A magyar nemzeti közösség önszerveződés jó irányban halad. Közel négyszáz egyesület és alapítvány létrehozta a maga szakágazati szövetségeit. Bíztató, hogy sok alapítvány jött létre, s újabban Illyefalva központtal alakulnak az alapítványok szövetségének körvonalai is. - Az országos könyvtárhálózat szervezését vállalja fel a Heltai Alapítvány, saját kft. működtetésével. Bevételeiből él az erdőcsinádi Református Művelődési Központ, a zsoboki Betesda Szórványközpont, a kolozsvári Teodidaktos Ökumenikus Diákotthon, a Györkös Mányi Albert Emlékház, a Reményik Sándor Szabadidőközpont, az EMKE kultúrcentrumai önellátóak Zilahon, Szilágysomlyón, Csernakeresztúron, Dicsőszentmártonban. Közel nyolcvan könyvkiadói engedéllyel rendelkező magyar vállalkozás és százas számot meghaladó, jól-rosszul magát eltartó magyar sajtóterméket előállító műhely, a most szerveződő elektronikus média mutatja, hogy jó úton vannak. Az oktatási hálózattal foglalkozik a Bolyai Társaság, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Collegium Transsylvanicum Alapítvány. Az Erdélyi Múzeum-Egyesületet Transszilván Tudományos Akadémiának tekinthető, amely posztgraduális ösztöndíjrendszerével, kutatóbázisainak /saját ingatlanban működő könyvtára kezelése/ létrehozásával sokat tesz új kutatónemzedék felneveléséért. A Kriza János Néprajzi Társaság az egyetemes magyar néprajz fontos műhelye, hozzájárul egy eljövendő Hungarológiai Intézet megalapozásához. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Társaság /EMKE/ saját szervezeteivel, társegyesületeivel /temesvári Ormós Zsigmond Társaság, szatmárnémeti Kölcsey Egyesület, nagybányai Misztótfalusi Kis Miklós Egyesület, marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság, székelyudvarhelyi Orbán Balázs Közművelődési Egyesület, háromszéki Mikes Kelemen Közművelődési Egyesület, kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Társaság/ igyekszik megteremteni a közművelődési infrastruktúrát, a magyar emlékházak, tájmúzeumok, kulturális központok létrehozása révén, emlékünnepségek szervezése, szobrok, emléktáblák avatása segítségével. Az EMKE tevékenységét elsősorban a szórványvidéken fejti ki. Az EMKE saját tagozatait fokozatosan szakszövetségekké fejlesztette, így létrejött a Barabás Miklós Céh /a hivatásos képzőművészek szervezete/, a Romániai Magyar Népfőiskolák és Közönségszervezők Szövetsége, a Romániai Magyar Dalosszövetség, a Romániai Magyar Lapkiadók Szövetsége, a Romániai Magyar Könyves Céh, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség, a Romániai Magyar Amatőr Színjátszók Egyesülete. Önálló jogi személy a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, a Romániai Magyar Zenetársaság, a Romániai Magyar Pen Club, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság - gyakorlatilag tehát készen áll a romániai magyarságot átfogó kulturális intézményrendszer. - Az országos hatósugarú intézmények létrehozása nem egy elit szlogenje, mint egyesek állítják, hanem egy nemzeti közösség önkormányzatra való felkészülésének stratégiája. Ez nem jelenti az alternatív intézmények létrehozásának ellehetetlenítését. /Kötő József: Civil társadalmunk és intézményrendszere építésének dilemmája. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 14, 21./

1996. augusztus 23.

Aug. 15-20-a között emlékezett a millecentenáriumra a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület. Aug. 15-én, Nagyboldoasszony napján meghívták őket Tolan-Mözsre, ahol fellépésükkel is bemutatták, hogy méltók voltak a nemrég nekik ítélt Sebestyén Ádám-díjra. /Heti Új Szó (Temesvár), aug. 23./

1996. augusztus 31.

A Hunyad megyei Csernakeresztúron rendezték meg az emlékünnepséget a bukovinai székelyeknek a faluban való letelepedésének 85. évfordulója alkalmából. Ökumenikus istentiszteletet tartottak, majd a meghívottak: Schreiber István, a Hunyad megyei EMKE elnöke, Balogh Ferenc, az RMDSZ művelődési és egyházügyi főelőadója, továbbá a helyi ortodox lelkész méltatták az eseményt. A templom előtt emlékkeresztet állítottak föl. Az ünnepségen ott volt Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke és Borbély Márton, Hunyad megyei RMDSZ elnök is. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 3., 858. sz./

1996. augusztus 21.

1996. augusztus 23.

1996. augusztus 31.

1998. május folyamán

Az 1996-os parlamenti választások előtti posztkommunista társadalomban nem mutatkozott semmiféle szándék a kisebbségi nemzeti közösségek létének európai rendezése érdekében. Ezért az egyetlen alternatíva volt az önszerveződés, a saját civil társadalom kiépítése. A társadalom szervezésében modellként Márton Áron, Venczel József és László Dezső megálmodta közművelődési stratégiát választották. A fő feladat a saját, magyar alternatív közművelődési intézményrendszer alapjainak lerakása volt. A horizontális önszerveződés alapján létrejött közel 400 egyesület és alapítvány, a vertikális építkezéssel megszületett szakszövetségek, a 12 ingatlanból álló erdélyi magyarház-láncolat jelezte, hogy kialakult az erdélyi magyar közművelődési intézményrendszer. A Romániai Magyar Dalosszövetség, a Romániai Magyar Népművészeti Szövetség, a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Jádzó /a műkedvelő színjátszók társasága/, a Romániai Magyar Táncszövetség, a Romániai Magyar Könyvtárosok Szövetsége, a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, a Romániai Magyar Könyves Céh, a Barabás Miklós Céh koordinálják a helyi fiókok munkáját. Jogbiztonságot ehhez a munkához az alkotmányos keretek nyújtnak. - Az 1996-os parlamenti választások után megteremtődött a valós rendszerváltás lehetősége, a magyar nemzeti közösségnek esélye lehet arra, hogy kivívja közjogilag szavatolt létét és intézményrendszere lélekszámarányosan részesedhet az állami költségvetésből. A magyar közösségnek államalkotó közösségként részt kell vállalnia az államépítés felelősségéből is. Kötő József elismeréssel idézte Radu Vasile miniszterelnök kormányprogramjából az alapítványokra vonatkozó elveket, az alapítványok és egyesületek központi költségvetésből való finanszírozásának lehetőségét. Ez azért jelentős, mert eddig a civil szervezetek programfinanszírozását csaknem kizárólag a külföldi, elsőrendűen az anyaország támogatásokra épültek. A civil társadalom túlpolitizáltságának ellensúlyozására hozták létre azokat a rendszereket, amelyek anyagi alapokkal rendelkeznek. Így szerveződött az Illyés Közalapítvány alkuratóriumi rendszere, amely szaktestülete által osztja szét az előirányzott alapokat. Működtetik a Közművelődési Tanácsot, amely a magyarországi támogatásnak az erdélyi világi és egyházi közművelődési rendezvények támogatására irányuló alapokat pályázati úton történő szétosztását menedzseli. Évente 100-120 könyv megjelentetését segíti az Erdélyi Magyar Könyvkuratórium, amely a magyarországi minisztériumi határon túli magyar könyvkiadás Romániára eső részét pályázat útján osztja szét. Az Erdélyi Felsőoktatási Tanács a kihelyezett távoktatási formák támogatásáról és az önálló magyar felsőfokú intézményrendszer alakítására szolgáló alapok felhasználásáról dönt. Az Erdélyi Magyar Ösztöndíjtanács segíti az anyaországban tanuló teljes-, rész- és posztgraduális képzésben részesülő diákok ösztöndíjainak méltányos elosztásáról, elbírálja a doktori fokozat megszerzésére irányuló kérelmeket. Az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács az egyetemi jegyzetek kiadását, a reformfolyamatokat ösztönző szakmunkák megjelentetését, alternatív tankönyvek megírását és kinyomtatását biztosítja. Az Iskola Alapítvány a tanintézetek modernizálását, a tanulók szociális segítését, a felsőoktatásban dolgozók szociális gondjaink enyhítését, az önálló iskolarendszer intézményépítését szolgálja. - Az öneltartó intézményrendszer egyre nagyobb teret hódít. Az országos könyvtárhálózat szervezését vállalja fel a Heltai Alapítvány, a hagyományos táncházmozgalom koordinálást végzi a Kallós Zoltán Alapítvány és az Archívum Alapítvány, bevételeiből él az erdőcsinádi Református Művelődési Központ, a zsoboki Betesda Szórványközpont, a kolozsvári Teodidaktos Ökumenikus Diákotthon, a Györkös Mányi Albert Emlékház, a Pro Iuventute Szocio-Kulturális Egyesület Reményik Sándor Szabadidő Központja, az EMKE kultúrcentrumai önellátóak Szilágysomlyón, Csernakeresztúron, Dicsőszentmártonban. Közel nyolcvan, többé-kevésbé működő könyvkiadói engedéllyel működő vállalkozás mellett a százas számot meghaladó, jól-rosszul magát eltartó magyar sajtóterméket előállító műhely van. Megkérdőjelezhető a könyv- és lapkiadás struktúrájának korszerűsége, a nyomdai infrastruktúra elosztásának ésszerűsége, azonban elkezdődött a korszerű modellek kialakítása is.. /Kötő József: Új utak a Kárpát-medence civil szervezeteinek együttműködésében. = Magyar Közélet (Kolozsvár), máj./

1999. február 5.

Romániában több mint tízezer alapítvány és egyesület működik, állapította meg Kötő József EMKE-főtitkár a romániai magyar civil szervezetek működési feltételeiről szóló tanulmányában. Az alkotmány biztosítja működésüket, azonban a modern demokráciákban a bejegyzés formaság, addig Romániában közhatóság iktatja be az egyesületet előzetes szakminisztériumi engedély alapján, ilyen módon kiterjesztik az állami ellenőrzést a civil szférára. Romániában - ellentétben a nyugati demokráciákkal - nem támogatják a nem kormányzati szerveket. A Radu Vasile-kormány új programja a civil társadalmat érintő több reformelképzelést tartalmaz. Azonban "a reformelképzelések megmaradnak iratcsomókba zárt eszméknek és nem válnak társadalomszervező erővé." A gazdasági feltételek nem kedveznek a civil társadalom kialakulásának: a privatizációt késleltetik, az eltulajdonított javak visszaszolgáltatását akadályozzák. - A romániai magyar nemzeti közösség önszerveződése jó irányba halad: a közel 400 egyesület és alapítvány létrehozta a maga szakágazati szövetségeit. Ezek között van a Barabás Miklós Céh /képzőművészek szervezete/, a Romániai Magyar Népfőiskolák és Közösségszervezők Szövetsége, Romániai Magyar Dalosszövetség /kórusok, együttesek, egyéni előadók szervezete/, Romániai Magyar Lapkiadók Szövetsége, Romániai Magyar Könyves Céh /könyvkiadók szövetsége/, Romániai Magyar Népművészeti Szövetség, Romániai Magyar Táncszövetség, Romániai Magyar Könyvtárosok Szövetsége, Romániai Magyar Amatőr Színjátszók Egyesülete, Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, Romániai Magyar Zenetársaság, Romániai Magyar Pen Club, Kelemen Lajos Műemlékvédelmi Társaság, a tudományművelés szellemi műhelyei: Erdélyi Múzeum Egyesület, Kriza János Néprajzi Társaság, Erdélyi Magyar Műszaki Társaság, Romániai Magyar Közgazdász Társaság, Bolyai Társaság. Gyakorlatilag tehát készen áll a romániai magyarságot átfogó kulturális intézményrendszer. Kötő kitért a támogatási rendszerre is. Nyilvános pályázatok meghirdetésével biztosítva az elszámolhatóságot osztja szét a Kisebbségi Tanács a közművelődés és az írott sajtó támogatási alapjait. Megszervezték az Illyés Közalapítvány alkuratóriumi rendszerét. Működik a Közművelődési Tanács, amely a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma erdélyi világi és egyházi közművelődési rendezvények támogatásának pályázati úton való szétosztását szervezi. Az Erdélyi Magyar Könyvkuratórium a magyarországi minisztériumnak a határon túli magyar könyvkiadás támogatására szánt összegét osztja szét, pályázati úton. Az Erdélyi Magyar Felsőoktatási Tanács a kihelyezett távoktatási formák támogatásáról és az önálló magyar felsőfokú intézményrendszer kialakítására szolgáló alapokról dönt. Az Erdélyi Magyar Ösztöndíj Tanács az anyaországban tanulók ösztöndíját osztja el, elbírálja a doktori fokozat megszerzésére irányuló támogatási kérelmeket. Az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács az egyetemi jegyzetek és az alternatív tankönyvek kiadását biztosítja. Az Iskola Alapítvány a tanulók szociális segítését, a felsőoktatásban dolgozók szociális gondjainak enyhítését támogatását. - Az öneltartó intézmények modellje egyre nagyobb teret hódít. Kötő több példát hozott fel: a legendássá vált illyefalvi kísérlet mellett van az országos könyvtárhálózat szervezését felvállaló Heltai Alapítvány, a hagyományos táncmozgalom megőrzését vállaló Kallós Zoltán Alapítvány és az Archívum Alapítvány. Saját bevételeiből él az erdőcsinádi Református Művelődési Központ, a zsoboki Bethesda Szórványközpont, a kolozsvári Teodidaktos Ökumenikus Diákotthon, a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékház, a Reményik Sándor Szabadidőközpont, önállóak az EMKE kultúrcentrumai Szilágysomlyón, Csernakeresztúron és Dicsőszentmártonban. Mindemellett van közel nyolcvan, többé-kevésbé működő könyvkiadó és a százas számot meghaladó, jól-rosszul magát eltartó, sajtóterméket forgalmazó műhely. - Ugyanakkor súlyos gond, hogy az elmélyülő politikai és erkölcsi válság következtében csökken az emberek politikai érdeklődése, s ez nem ellensúlyozódik a nonprofit szervezetekben való nagyobb elkötelezettséggel. /Kötő József: A romániai magyar civil szervezetek működési feltételei. = A Hét (Bukarest), febr. 5./

1999. június 23.

Jún. 18-20-a között Nagyenyeden rendezték meg a Mustármag - Kairos (kegyelmi idő) nevű gyermektalálkozót, melyet Papp László plébános és elkötelezett kis csapata szervezett. Száz 8?12 éves gyermek és 25 pedagógus gyűlt össze az ország 12 településéről. A kis meghívottak azok a "kovász-gyermekcsoportok" voltak, melyek fogékonyaknak bizonyultak a közösségi hitélmény iránt, az enyedi evangelizációs program után pedig az otthoni közösség keresztény lelkiséget sugárzó magvai lesznek majd. A kísérő pedagógusok zöme Nagyenyeden végzett, s a Bethlen-kollégium szellemi öröksége mellett vitte magával a katolikus plébánián kialakított közös otthonban, illetve a Mustármag ifjúsági csoportban magába épített mély, keresztény hivatástudatot. Gitáros éneklés, evangéliumi tanítás, rajzos feladat, szabadtéri, közös ünneplés és szentmise volt a programban. A rohamosan morzsolódó szórványból, Vulkányból, Lónyáról vagy Csernakeresztúrról érkezők számára a találkozó legfőbb üzenete a biztatást nyújtó közösségi élmény volt. /Zsigmond Emese: Mustármag. Katolikus gyermektalálkozó Nagyenyeden. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./

1995. január 14.

Déván jan. 14-én ünnepelték meg az RMDSZ megalakulásának 5. évfordulóját. Az ünnepi gyűlésen részt vett Tőkés László püspök is. Borbély Márton megyei elnök köszöntő szavai után Eőry László öt év után nemrég leköszönt elnök mondott beszédet. Varga Károly egykori dévai elnök következett, a Corvin Lap- és Könyvkiadó vezetője, akinek sikeres Corvin Magazin című hetilapja 40 ezer példányban jelenik meg. Talpai Endre petrozsényi RMDSZ-elnök az anyanyelvi oktatás nehéz helyzetét ecsetelte: Petrozsényban mindössze 120-an tanulnak anyanyelven az I-XII. osztályban. Déván a ferences szerzetesek kollégiumukban /Magyarok Nagyasszonya Kollégium/ nevelik a környék szórványából összegyűjtött gyermekeket. Sikeresen működik a Csernakeresztúri Hagyományőrző Csoport. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 21-22./

1995. február folyamán

A Hunyadvármegye felelős szerkesztője Barra Réka. A mostani számból megtudhatjuk, hogy a csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület febr. 11-én nagy sikerrel vendégszerepelt a lakodalmas jelenettel Pusztakalánban, majd Igazfalván. /Hunyadvármegye (Déva), febr. - II. évf. 2. sz./

1995. március 25.

Márc. 25-én tartotta éves közgyűlését a budapesti Magyar Műveltség Szolgálat /MMSZ/. Tatár József, az MMSZ vezetője elmondta, hogy az 1990-ben alakult szervezetüknek jelenleg 30 csoportja van. Néhány csoport tevékenysége, az elhangzott beszámoló alapján: - Bölön /Kozma Albert unitárius pap/ Bölön volt egykor a legnagyobb unitárius közösség. Nagyon nehéz a fiatalokat összehívni. Sokan elvándoroltak, tavaly tizenkét olyan temetést végzett, ahol a ház utolsó lakója halt meg, ennyi ház maradt üresen. Közben egyre többen vannak a románok, körükben nagy a gyermekáldás. A Vatra segítségével megvették a tsz felszerelését, istállóit, most majd a földek jönnek. Március 15- előtt helikopterek köröztek a vidéken, katonai teherautók robogtak át a falun, bejöttek hozzá is a rendőrök és a márc. 15-i rendezők névsorát kérték.- Brassó /Bódog Erzsébet, az Apáczai Csere János Egyesület elnöke/ Brassó kiesik az erdélyi vérkeringésből, eddig már nem jönnek el a magyarországiak. A városban 34 ezer magyar él, de szétszórtan, alig lehet magyar szót hallani Brassóban. Az Egyesület márciustól fénymásoltan sokszorosított Közlönyt ad ki. Egyre kevesebben jönnek közösségi munkára, ő egyszerre elnök, gépíró, beosztott, a könyvtár rendezője, stb. Felmérést készítettek a Duna Televízió nézettségéről. - Déva /Jánky László nyugdíjas gyógyszerész, az RMDSZ dévai elnöke/ Visszaállítják Dávid Ferenc összetört emléktábláját. A csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület megvásárolt és berendezett egy tájházat, összegyűjtve a bukovinai székelyek régi tárgyait. - Az audiovizuális kör iránt nagy az érdeklődés, a videotékának 80 kazettája van, hetente tartanak videovetítést. A Magyarok Nagyasszonya Kollégium /Déva/ 870 kötetet kapott az MMSZ-től. - Déván 6-7000 magyar él, Vajdahunyadon is ennyien lehetnek. - Déván márc. 15-én hősi emlékművet állítottak fel az 1848-as és a későbbiekben meghalt hősük tiszteletére. - Esztelneken /Varga Attila/ csak egy páran intézik az RMDSZ ügyeit. Színes tévét és parabola antennát kaptak az MMSZ-től.- Négyfalu küldötte, Hochbauer Gyula elmondta, hogy mintegy kétezer adatközlő segítségével állították össze a Magyar iskolák a Kárpát-kanyarban /Hétfalusi Művelődési Társaság, Sepsiszentgyörgy/ című könyvet, amelyik 1994-ben jelent meg. Az MMSZ számítógépet és könyveket juttatott nekik.- Marosvásárhely /Ötvös György/ Sok könyvet kaptak az MMSZ-től. Ábécés könyvekre és mesekönyvekre lenne szükség, hogy azokat az elrománosodó falvakban élő magyar családoknak elvihessék. - Resicabánya küldötte Makay Botond református lelkipásztor volt, aki a szórvány lapját, a Délvidéket szerkeszti. Ugyanaz a néhány ember található az RMDSZ, az EMKE és az MMSZ aktív tagjai között, állapította meg. Nemrég figyeltek fel arra, hogy Bogsánbányán a temetőben 1848-as emlékmű van, idén ott tartották a márc. 15-i megemlékezést. - Felsőbánya /Hitter Ferenc/ 16 ezer lakosából 5 ezren voltak magyarok, de a hatalmas arányú elvándorlás miatt jelenleg mintegy 4 ezer a magyarok lélekszáma. Ugyancsak Felsőbányáról Botor József elmondta, hogy 1994-ben megszűnt a magyar líceum, azóta ő magyar órákat tart a tanulóknak. Munkáját mindenképpen gátolták: először azt mondták, nincs üres terem, amikor intézkedett, akkor közölték, hogy nem fizetik óráit, de ő ingyen is vállalta. Ezután néhány szülőt megkörnyékeztek, hogy erre nincs szükség /ez az önkéntes behódolás, jegyezte meg/, így az 18 tanulóból 14 maradt. - Nagybányán is megszűnt a magyar líceumi oktatás, nagyon sok tanár áttelepült Magyarországra. - Lupény /Farkas Éva/ Színjátszó csoportot alakítottak. Mindössze 10-11 nyolcadikos tanulója van a magyar tagozatnak, 1982-ben még párhuzamos magyar osztályok is voltak. A magyar tagozatot a város szélére tették, sok szülő nem viszi oda naponta gyermekét, inkább a közeli román iskolába adja. - Szőkefalva /Szász János/ Dicsőszentmártonhoz közeli, 400 házas falu, lakóinak 71 százaléka magyar. Emlékmű felállítását tervezik, ahol az 1848-as, az első és a második világháború halottaira emlékeznének. - Temesvár /Tácsi Erika tanár / Óriási mértékű az elvándorlás, kevés a gyermek. Az idei évtől a Temesvári Új Szó napilap hetilap lett Heti Új Szó néven. A megyében csak három községben folyik magyar nyelvű oktatás és az egyetlen magyar középiskola a temesvári Bartók Béla Líceum. Az iskolát a volt diákok adományai segítik. A kapcsolattartás lelkileg erősít, két esztendeje megrendezik a nemzedékek találkozóját, amikor a régen ebbe az iskolába járt diákok messze földről is eljönnek. - Aktív az Ormós Zsigmond Társaság, dr. Matekovits György vezetésével. Ismert a Bartók kórus, a diákkórus.

1997. március 13.

Március 14-én és 15-én több erdélyi városban és településen kerül sor ünnepi megemlékezésre az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc 149. évfordulója alkalmából. Az egyetemes magyarság legnagyobb ünnepét a múlt tanulságainak és a jelen feladatainak tudatosítása jegyében ünnepeljük egy, a demokratikus kibontakozás útján elindult Romániában, első ízben úgy, hogy a kormány, a hatalom nem tekint sanda szemmel ünnepi megemlékezéseinkre, a népek szabadságáért életüket áldozók emléke előtt tisztelgők összejöveteleire. Ellenkezőleg: az 1996. novemberi választások után a román és magyar nép között kibontakozó történelmi megbékélés biztató jeleként tarthatjuk számon, hogy maga Victor Ciorbea miniszterelnök március 15-e alkalmából ünnepi üzenettel fordult a romániai magyarsághoz és az ország egész népéhez. A sajtóban is közzétett üzenet román és magyar szövegét a kormányfő szétküldette a megyei prefektúrákra is. Az RMDSZ és a helyi tanácsok közös szervezésében március 14-én Brassóban, a Drámai Színházban lesz ünnepi megemlékezés, amelyen Takács Csaba ügyvezető elnök képviseli az RMDSZ országos vezetését. Március 15-én Székelyudvarhelyen Markó Béla szövetségi elnök vesz részt és mond ünnepi beszédet az 1848-as szabadságharc 149. évfordulója alkalmából rendezett nagy népgyűlésen. Ugyanaznap délelőtt Máramarosszigeten Kötő József oktatási, művelődés- és egyházügyi alelnök, Nagyváradon Székely István önkormányzati, Aradon, a vesztőhely koszorúzási ünnepségén Nagy Zsolt ifjúságügyi alelnök vesz részt a megemlékezéseken. Ugyancsak március 15-én, este 19 órakor, Kolozsváron, az Állami Magyar Operában a Kodály Zoltán Emléknapok záróhangversenyén, amely szerencsésen egybeesik március 15-e megünneplésével, jelen lesznek az RMDSZ országos vezetői, köztük Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, Kötő József, Székely István, Nagy Zsolt ügyvezető alelnökök, továbbá szenátorok, képviselők, önkormányzati tisztségviselők. Hasonló ünnepségekre kerül sor Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Gyergyószentmiklóson, Bukarestben (a Petőfi Sándor Művelődési Házban), Déván, Csernakeresztúron, továbbá a csíki régió több településén: Balánbányán, a Nyerges-tetőn, Csíkszépvízen és Csíkdelnén. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 14., 987. sz./

1997. március 13.

Erdély-szerte méltósággal ünnepelte a magyarság március 15-ét. Az 1989-es decemberi változás után az idén első ízben valóban felszabadultan adózhatott nemzeti közösségünk az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc hőseinek, úgy, hogy a megemlékezéseken a román kormány, a demokratikus pártok helyi képviselői, a románság képviselői is jelen voltak. Az új körülményeket, a végre megváltozni látszó mentalitást, a román-magyar kézfogás és történelmi megbékélés szellemét tükrözte Victor Ciorbea kormányfő román és magyar nyelven felolvasott ünnepi üzenete, amelyet az ünneplők lelkes tapsa fogadott mindenütt. Markó Béla szövetségi elnök a központi rendezvényen, a székelyudvarhelyi ünnepségen a kéznyújtás ünnepének is nevezte március 15-ét, őszinte szándékaink felmutatása és nem a bezárkózás, a befelé fordulás ünnepének. Mint mondotta: "Sanda szándék nélküli kéznyújtás és kézfogás csakis egyenlők között lehetséges, csakis egymást egyenértékűnek tekintő nemzetek vagy közösségek nyújthatnak egymásnak testvérkezet, ahogy azt egykor Petőfi Sándorék szorgalmazták." S ha azt még nem állíthatjuk, hogy "a jognak asztalánál" máris "egyaránt foglal helyet" mind, aki itt él, azt elmondhatjuk, és el is kell mondanunk, hogy a történelem most ismét esélyt kínál nekünk, és rajtunk is múlik, miként használjuk ki ezt az esélyt. "Az RMDSZ összefogása a román demokratikus erőkkel példaértékű lehet - mondotta Markó Béla -, mert ily módon megteremtődött az igazságtalanságok, méltánytalanságok és egyenlőtlenségek felszámolásának lehetősége... Nagy feladatunk van és nagy felelősségünk. Ami eleinknek nem sikerült, nekünk most sikerülhet, demokráciát teremteni az egész ország számára, és igazi egyenjogúságot a romániai magyarság számára. El kell következnie végre a román és a magyar nemzet megbékélésének... Ha kezet nyújtunk egymásnak, Európa is kezet nyújt nekünk." A székelyudvarhelyi ünnepi népgyűlésen Birtalan Ákos turisztikai miniszter olvasta fel román és magyar nyelven Victor Ciorbea miniszterelnök üzenetét. Ünnepi beszédet intézett a jelenlévőkhöz Törzsök Erika, a HTMH elnökhelyettese, Szőcs Ferenc, Magyarország bukaresti nagykövete, aki háromnapos Hargita megyei látogatását Székelyudvarhelyen kezdte meg, Verestóy Attila Hargita megyei szenátor, aki tájékoztatta a részvevőket, hogy a kormány megváltoztatta az előző kabinet döntését a csereháti építkezésre vonatkozóan. A magyarországi vendégek közül köszöntötte az ünneplőket Demeter Ervin országgyűlési képviselő az MDF részéről, Tirts Tamás Orbán Viktornak, a FIDESZ elnökének üzenetét tolmácsolta, az MSZP nevében pedig Fedor Vilmos képviselő üdvözölte a többezer főnyi gyülekezetet. Szász Jenő polgármester felolvasta Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke üzenetét, és az egyházak képviselőinek nevében szólt a tömeghez Tamás József, a Székelyföld új katolikus segédpüspöke. - Marosvásárhelyen idén is mintegy nyolc-tízezer ember gyűlt össze a székely vértanúk emlékművénél. Tonk Sándor történész, Fodor Imre polgármester mondott beszédet, Lukácsy Szilamér a Bolyai Egyetem mellett mellett állt ki, Zonda Attila, Maros megyei RMDSZ-elnök kórházból küldött levelét Kincses Előd olvasta fel. - Nagyváradon Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke beszédében a magyarság jelenlegi igényeiről szólt. - A székelyföldi városokban mindenütt népes megemlékezésekre került sor. Szép ünnepség színhelye volt Csíkszereda és a közelében levő Nyergestető. Sepsiszentgyörgyön több ünnepség is volt, a város stadionjában 15-20 ezer ember gyűlt össze. - Brassóban több rendezvényen emlékeztek az 1848-as szabadságharcra, Ion Ghise polgármester is megjelent az ünnepségen. - Nagyenyeden Horatiu Iosan polgármester is beszédet mondott. Rácz Levente emlékeztetett: második esztendeje a város főterén megkoszorúzhatják Széchenyi István emléktábláját és az "1949. január 8." feliratú márványtáblát. Azon védtelen és ártatlan nagyenyedi polgárok emlékét őrzi ez a tábla, akiket megöltek ezen a napon a városba bevonuló lázadó csapatok. Az RMDSZ-székházban Győrfi Dénes, a Bethlen Gábor Kollégium főkönyvtárosa emlékezett márc. 15-re. - Márc. 15-én Temesvár magyarság a szabadfalui Petőfi-emlékműnél gyülekezett, jelen volt Gehorghe Ciuhandu, Temesvár polgármestere is. Toró T. Tibor, Temes megye RMDSZ-elnöke köszöntötte a megjelenteket, dr. Bárányi Ferenc képviselő mondott beszédet. - Nagybányán Dávid Lajos újságíró, a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület elnöke és Szaniszló József, Nagybánya alpolgármestere emlékezett márc. 15-re. - Vajdahunyadon az RMDSZ székházban batyus fogadás volt, Csernakeresztúron a Hagyományőrző Csoport rendezte az ünnepséget. - Désen az Oroszlános Honvéd Emlékműnél koszorúztak, többek között Barabási Ferenc RMDSZ-elnök méltatta márc. 15-e jelentőségét. - Gyergyószentmiklóson a Petőfi-szobor köré gyűlt az ünneplő lakosság. Este gyertyás felvonulás következett, a hősök síremlékéhez vonultak, ahol Turcsány Péter budapesti költő szavalta el Székelyföldről írott Ki népei vagytok? című versét. - Felszabadultan ünnepelte március 15-ét Szatmárnémeti, Kézdivásárhely, Déva, Csernakeresztúr, Balánbánya, Csíkdelne, Csíkszepvíz és több más erdélyi város és község magyarsága is. Az ünnepségeken az RMDSZ helyi vezetői, önkormányzati tisztségviselői mellett sokhelyütt jelen voltak a román demokratikus pártok, valamint a helyi hatóságok képviselői. Valahányszor felolvasták román és magyar nyelven, a részvevők lelkes tapsa fogadta Victor Ciorbea miniszterelnök március 15-e alkalmából a romániai magyarsághoz intézett üzenetét. - Egyedül Kolozsváron volt magyarellenes összejövetel, Funar szervezésében. A kolozsvári magyarok azonban méltóságteljesen ünnepeltek. A Farkas utcai református templomban az ökumenikus istentiszteletet dr. Csiha Kálmán református püspök igehirdetése nyitotta meg, majd a római katolikus, unitárius és adventista egyházak képviselői után Boros János megyei RMDSZ-elnök üdvözölte a megjelenteket. Rövid ünnepi műsor után az ünneplő közönség az Avram Iancu utcába vonult, ahol koszorúzási ünnepségre került sor Petőfi Sándor emléktáblájánál. Itt Buchwald Péter alprefektus román és magyar nyelven tolmácsolta Victor Ciorbea március 15-i üzenetét. Méltatták az ünnepet román és magyar nyelven Eckstein-Kovács-Péter szenátor, Kónya Hamar Sándor és Mátis Jenő képviselők. Az emléktáblára felkerült a Kolozs megyei RMDSZ és a Magyar Köztársaság koszorúja. Este, az Állami Magyar Operában a Kodály- emléknapok zárókoncertjével ért véget a március 15-i ünnepség, amelyen részt vettek az RMDSZ országos vezetői, Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, az Ügyvezető Elnökség tagjai, az RMDSZ parlamenti képviselői, önkormányzati tanácsosai, a városi és megyei szervezet vezetői. - Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének tagjai több ünnepi megemlékezésen vettek részt március 14-én és 15-én. Takács Csaba ügyvezető elnök Brassóban és Kolozsváron, dr. Kötő József oktatás-, művelődés- és egyházügyi ügyvezető alelnök Máramarosszigeten és Kolozsváron, Nagy Zsolt ifjúsági alelnök Aradon, Székely István Önkormányzatokért és területi szervezetekért felelős alelnök Nagyváradon és Kolozsváron, Náznán Jenő gazdasági alelnök Székelykeresztúron képviselte az RMDSZ országos vezetését a magyarság nemzeti ünnepének szentelt rendezvényeken. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 17., 988. sz., Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18., 19., Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./

2000. február 19.

Csernakeresztúr Hagyományőrző Csoportja a magyar iskola osztálytermében tartotta próbáját. A csoport február végén részt vesz a kézdivásárhelyi farsangi felvonuláson, majd rövid turnéra indul a környékbeli falvakba. Csernakeresztúron mindig volt tánccsoport, énekkar, az idetelepedett bukovinai székelyek őrzik hagyományaikat. Hivatalosan 1994-ben jött létre a Hagyományőrző Egyesület és ugyanabban az évben, november 19-én, Szent Erzsébet napján felavatták a Tájházat. Az egyesületnek nem engedték meg, hogy a kultúrotthonban próbáljon, ezért a magyar iskolában folynak a próbák. A csoport legtöbbször Magyarországon lépett fel, de Erdély számtalan településén is jártak már. /Gáspár Barra Réka: Bukovinai székely hagyományőrzés Csernakeresztúron. = Nyugati Jelen (Temesvár), febr. 19./

2000. február 29.

László Anikó a csernakeresztúri hagyományőrzők kapcsán a bukovinai székelyekre emlékezett. Nagyapja, László János kézirata /A Bukovinában élő (élt) magyarság és kirajzásának története 1762-1914-ig, az első világháború kitöréséig. Írta László János, dévai telepesgazda 1935-ben/ sok emléket összegyűjtött családjuk, rokonságuk múltjából, az 1764-es madéfalvi székelyirtástól kezdve a Moldvában létrehozott településeken /Istensegíts, Fogadjisten, Hadikfalva, Andrásfalva, Józseffalva/ át a kirajzásig. /László Anikó könyvtáros: Családi (közösségi) krónika? = Nyugati Jelen (Arad-Temesvár), febr. 29./

2000. május 6.

Ápr. 29-én Vajdahunyad és Déva környéke jubileumi zarándoklaton vett részt. Hat egyházközség papjai és hívei zarándokoltak Gyulafehérvárra, a főegyházmegye székesegyházába. Bekapcsolódtak Vajdahunyad, Csernakeresztúr, Pusztakalán, Hátszeg, Déva város, Déva-telep plébániái összesen 450 résztvevővel. /Bőjte Mihály: Jubileumi zarándoklat Gyulafehérvárra. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 6./

2000. augusztus 23.

A bukovinai székelyek gróf Hadik András, a jó emlékezetű tábornok jóvoltából, bár a madéfalvi veszedelem után menekültek, nem szóródtak szét, hanem az akkor még a Monarchiához tartozó Bukovinában egy kis "hazát, egy kompakt közösséget teremthettek: Józseffalva, Andrásfalva, Hadikfalva, Istensegíts... E székely közösségek "hazaköltöztek″, kisebb részük Erdélybe, a többség Délvidékre, a mai Vajdaságba. Az erdélyiek viszonylag jobban jártak, hiszen a dévai és csernakeresztúri közösségek ma is élnek és virágoznak. A Délvidékre telepítettek viszont egész tragédiasorozaton estek át: elüldöztetés, lemészároltatás, menekülés és menekítés. Maradékaik a Dunántúlon leltek végleges hazára. - A visszajövetel, a hazajövetel gondjai a legbonyolultabbak a moldvai csángók esetében. A székelyföldi erőltetett menetű iparosítás megkezdése óta százával, sőt ezrével jöttek ők a székelyföldi városokba: Kézdivásárhelyre, Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába és Gyergyószentmiklósra főleg. Kenyeret, megélhetést kaptak itt, de jó szót, felkaroló megértést már annál kevesebbet, másságuk mintha irritálta volna a székelyek egy részét. Vallásukat töretlenül megőrizték. 1989 után ezért is tehetett és tesz legtöbbet értük a római katolikus egyház. Sepsiszentgyörgyön például, az állomás mellett, egy imaházból igazi templomot építettek nekik, ahol magyar és román nyelven egyaránt tartanak istentiszteletet. A hazatért csángók többsége a román nyelvű misét választja. Nem paradox helyzet. "Odahaza″, Moldovában magyar nyelvű prédikációért esdekelnek, a székely városokba költözve pedig, minden kényszerítés nélkül, a román nyelvűt választják. De közben a családban magyarul beszélgetnek. Paradox az is, hogy az ide, illetve visszahonosodott csángó családok döntő többsége román nyelvű osztályokba-iskolákba íratja-járatja gyermekeit, holott bőven jutna hely nekik a magyar nyelvű oktatási hálózatban is. Moldvában ugyancsak kétségbeesett harc folyik legalább a fakultatív magyar nyelvórák bevezetéséért. Százados félelmek és fájdalmak mutatkoznak meg ebben a magatartásban. A helyzetet csak szeretettel lehet kezelni. Különben bekövetkezhet az az észbontó abszurditás, hogy a hazatelepedett moldvai csángómagyarok elrománosodása a Székelyföldön teljesedik ki. /Magyari Lajos: Székelyföldi csángóinkról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 23./

2001. március 13.

Márc. 13-án Déván, a Művelődési Házban tartják a magyar diákok gáladélutánját. Márc. 15-én a piski katolikus temetőben megkoszorúzzák a szabadságharc hőseinek emlékére állított obeliszket. Márc. 15-én Vajdahunyadon, a Siderklub kistermében A költő visszatér címmel tartanak verses, zenés irodalmi megemlékezést, amelyen a dévai Magyarok Nagyasszonya Kollégium énekkara és a vajdahunyadi MADISZ tagjai lépnek fel. Petrozsényban, a római katolikus templomban lesz az ünnepi megemlékezés. Az elmúlt hétvégén Csernakeresztúron a Tájházban és Szászvároson emlékeztek meg ünnepélyes keretek között az 1848-49-es forradalom Hunyad megyei eseményeiről. Szászvároson a református imateremben megkoszorúzták gróf Kún Kocsárd mellszobrát. /Hunyad megyében. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 13./

2001. április 19.

Megjelent a Hunyad megyei magyarok nemrégiben indult folyóiratának, a Hunyad Megyei Hírmondónak a harmadik száma. A kiadvány a Hunyad és Krassó Szörény megyei magyarok életébe enged betekintést, olyan települések eseményeit villantva fel, ahol hosszú évekig nem lehetett magyar nyelvű újságot olvasni. Egymás után sorakoznak a kiadványban a végvári magyarság településeinek hírei: csernakeresztúri, szászvárosi, vajdahunyadi rendezvények, dévai, petrozsényi, boksánbányai intermezzók. A Hunyad Megyei Hírmondóban tapasztalt újságírók (Makay Botond), megyei tanácsosok (Hauer Erich), parlamenti képviselők (Winkler Gyula), helytörténészek (Schreiber István) egyaránt közölnek. /Sok sikert, Hunyad megyei hírmondó! = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 19./

2001. július 17.

Zsók Béla Én mindig itthon voltam. Néprajzi írások Déváról /Kriterion/ című kötetében a Bukovinából Hunyad megyébe áttelepült székelyek hányatott múltját, életét, népi kultúráját örökítette meg. A szerző a múltat idős emberek visszaemlékezéséből, továbbá népi tollforgatók feljegyzéseiből ismerte meg. Közülük László János, a dévai gazda emlékezett, írását a Székelyföld folyóirat idei számai közölte. Az öt bukovinai falu (Istensegíts, Fogadjisten, Andrásfalva, Hadikfalva és Józseffalva) túlnépesedett lett. Az első kivándorlóhullám, a magyar kormány segítségével, az Al-Duna mellé történt, ahol három települést (Hertelendyfalva, Székelykeve és Sándoregyháza) hoztak létre. 1883-ban mintegy négyezren vándoroltak a Bánságba. A következő hullámban Dévára, majd Vajdahunyadra, Sztrigyszentgyörgyre, Csernakeresztúrra mentek, ezenkívül Gyorokra, Magyarnemegyére, Vicére és máshova is települtek. A bukovinai székelyek 1941-ben hazatértek, Bácskába, ahonnan 1944 őszén a Dunántúlra kellett menekülniük. /Szőcs János: "Mikor Csíkból elindultam..." = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 17./

2001. szeptember 7.

Második alkalommal rendezik meg a Keresztúr nevű települések magyarországi és nemzetközi találkozóját, a szept. 14-16. közötti eseménynek Budapest XVII. kerülete, azon belül is Rákoskeresztúr lesz a házigazdája. A nevünk összeköt mottójú találkozó elsődleges célja a települések közötti kapcsolatok kialakítása, a kulturális értékek kölcsönös megismertetése és ápolása. A háromnapos rendezvényre húsz Keresztúr nevű település elöljáróját, valamint további képviselőit, illetve művészeti csoportjait várják. Az eseményen résztvevő magyarországi települések: Balaton-, Bodrog-, Rákos-, Dráva-, Hejő-, Kapos-, Magyar-, Nemes-, Petri-, Rác-, Sajó-, Sarkad- és Sárkeresztúr, Erdélyből Apát-, Cserna-, Póka- és Székelykeresztúr, illetve Szilágyfőkeresztúr; Kárpátaljáról Tiszakeresztúr; Szlovákiából pedig Szécskeresztúr képviselői lesznek jelen. A Keresztúr nevű települések az első összejövetelüket tavaly tartották. Akkor Balatonkeresztúr adott otthont az eseménynek. /Keresztúr nevű települések találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 7./

2001. október 1.

Kétnapos, jubileumi csángófesztivált tartottak a hét végén Gyimesfelsőlokon, a "Tatros forrásánál" címmel. A fesztivált első ízben a hatvanas években szervezték meg, de az akkori vezetés betiltotta. 1977-ben tudták újraindítani az elsősorban népi hagyományok ápolására és bemutatására szánt rendezvény. Kötelező módon román résztvevőket is meg kellett hívni, mivel a politikai hatalom hallani sem akart arról, hogy léteznek csángó magyarok. Az idén először a fesztivál két napos lett. Mintegy 250-300 résztvevő volt jelen Külsőrekecsinből, Pusztináról, Gyimesbükkről, Csernakeresztúrról, Tatrangról, Hidegségből, Sötétpatakról, Gyimesközéplokról, Gyimesfelsőlokról. A rendezvény meghívottja volt a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes is. (Daczó Dénes): Jubilemi, 25. Csángó Fesztivál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

2002. július 13.

Végváron ezekben a napokban harmadik alkalommal szervezték meg a kézműves foglalkozásokkal, néptánc-elméleti és néptánc-történeti ismeretek oktatásával egybekötött tánctábort. A telepes falunak nem volt saját, ősöktől hagyományozott jellegzetes tánchagyománya - fejti ki Szoboszlai-Gáspár István református lelkipásztor, az utóbbi évek táncmozgalmának alapembere. Nagy Albert, a Szeged Táncegyüttes oktatója megtanította a végváriakat azokra az igazi népi táncokra, amelyeket telepes elődeik valószínűleg tudtak, de az otthonteremtés, faluépítés kemény munkája során nem hagyományozhatták utódaikra. A Végvárért Alapítvány magára vállalta a táborok szervezését. A résztvevők, a tánccsoportok száma évről évre emelkedik. Most 141 embernek, táncoktatóknak, együttesvezetőknek és táncosoknak biztosítanak szállást és étkezést egy héten át. Pécskai, csernakeresztúri, margittai együttesvezetők és táncosok ropják napi hat órában a táncot. Kóbor György kanonok egyhetes németországi turnét biztosít a végvári táncosoknak, akik Düsseldorfban a hazai magyar kultúrát képviselik. /Szekernyés Irén: Hagyományőrző együttesek III. Tánctábora Végváron. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 13./

2002. szeptember 4.

Csernakeresztúr /Déva melletti község/ néptáncosai augusztus elején mutatkoztak be a bonyhádi (Magyarország) hagyományőrző fesztiválon. Harminc csernakeresztúri vendégeskedett Bonyhádon. Nemzetközi részvétellel zajlott a bonyhádi fesztivál. A közeli Kisdorogon sem volt kisebb a csernakeresztúriak sikere a másfél órás önálló műsorral. Viszonzásul a kisdorogiak is minden évben ellátogatnak Csernakeresztúrra, így erősítvén a határon túli kapcsolatokat. - Bonyhádon tizenharmadszor rendezik meg a világban szétszóródott bukovinai székelység hagyományos bemutatóját. A nemzetközi részvétellel zajlott folklórfesztivál főrendezője a magyarországi székhelyű Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége. Jövőre a délvidéki Hertelendyfalva látja vendégül a több országba szétszóródott bukovinai székelység hagyományőrzőit. /Völgyi Marcell: Bonyhádon táncoltak a csernakeresztúriak. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 4./

2002. szeptember 7.

Immár harmadik alkalommal találkoznak a Kárpát-medencei Keresztúr nevű települések képviselői. A magyarországi és erdélyi /Apátkeresztúr, Csernakeresztúr, Pókakeresztúr/ települések küldöttségeinek 360 vendégét fogadta a találkozó szervező Székelykeresztúr városa. Szept. 6-án a kisváros főterén a mindegyik település elültette a maga emlékfáját. Ezt követően a város polgármestere megnyitotta a míves embere sokadalmát, majd a református templomban ünnepi istentiszteleten vettek részt. A főtéren a vendéglátó küldöttségek kulturális csoportjai, valamint a vendéglátók adtak ízelítőt sajátos néptánc- és folklórhagyományaikból. Szept. 7-én a vendégek a környék nevezetességeit keresik fel, este tűzijátékkal és utcabállal zárul a találkozó. /Kristó Tibor: A Keresztúr nevű települések 3. találkozója. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 7./

2002. szeptember 19.

A Dévától 8 km-re fekvő Csernakeresztúr 700-es éves évfordulóját ünnepelte szept. 15-én. Az ünnepség egybe esett a katolikus templom búcsújával. Tóth János plébános, Jani atya, ahogy a hívek ismerik, kitett magáért. A templomot feldíszítette, két kórust tanított be, mind a felnőttek kórusát, mind a gyermekekét. A plébános gitárral kísérte a gyerekek dalait. Az elmúlt félévben Csernakeresztúron és Piskin 19 embert temettek és csak két gyermeket kereszteltek. A hitnek és a templomnak köszönheti Csernakeresztúr, hogy megérte a 700. évfordulóját, vallja a plébános. Ha feladjuk a hitet s a templomot, iskolát, nem számíthatunk megmaradásra, szögezte le. /Szemcsuk Kinga: Hétszáz éves Csernakeresztúr. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 19./

lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-77