udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
267
találat
lapozás: 1-30 ... 181-210 | 211-240 | 241-267
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2011. április 22.
Példátlan egyházi összefogás Alsórákosért
Az elszaporodott erõszakos bûncselekmények, a közbiztonság tragikus megromlása, illetve a hivatalos szervek magatehetetlensége késztette az erdélyi és partiumi lelkészeket arra, hogy közös istentiszteleten vegyenek részt Alsórákoson. A helybéli és betelepedett cigány lakosság miatt már senki nem érezheti magát biztonságban a Brassó megyei településen, ami odáig vezetett, hogy nemrég lincshangulat alakult ki a községben. Az istentiszteleten több mint negyven lelkész és harminc gyülekezeti tag volt jelen, együtt imádkozva a közösség békességéért.
Alsórákoson a közbiztonság annyira megromlott, hogy a gyerekek félnek kimenni az utcára, futva szaladnak haza az iskolából, nehogy bántalmazzák õket cigány iskolatársaik. Lelki terror alatt tartják az óvodásokat is, akiknek a rajzain gyakori motívumként fordulnak elõ földön fekvõ, vérbe borult, gyakran megcsonkított gyerekek. A mezõgazdasági munka teljesen reménytelen, mert a cigányság helybenhagyja a földjükre kimerészkedõ embereket, ha pedig sikerül valamit elvetni, a betakarítást már nem a gazdák végzik el. A hatóságok úgy tûnik teljességgel tehetetlenek, egyáltalán nem tudják kordában tartani a kialakult tragikus helyzetet.
Mivel a helybéli lelkész Barát István és családja is a fent említett körülmények között végzi szolgálatát, a lelkipásztori közösség úgy döntött, hogy a maga eszközeivel fejezi ki a szolidaritását szolgatársuk és a község mellett. Szerdán az ország minden tájáról az alsórákosi református templomba gyülekeztek a református lelkészek. Több mint negyvenen gyûltek össze a bûnbánati istentiszteleten, ahol a helybéli lelkipásztor a nagycsütörtöki alvó tanítványokról beszélt. Igehirdetésében kiemelte, hogy nem aludhat az, akire Isten reábízta anyaszentegyházát.
A helybéli gyülekezeti tagok meghatódottsága nem csupán az igehirdetésnek szólt, hanem a megtapasztalt együttérzésnek, és a megoldásba vetett reménységnek. A lelkészek a bûnbánati istentisztelet után közös nyilatkozatot írtak alá. Az apostol intése szerint mindenkinek csendesen kellene munkálkodnia, és a maga kenyerét ennie. Tudjuk, hogy Alsórákoson nem mindenki cselekszik ekképpen. Jogotok van hozzá, hogy elvonjátok magatokat mindenkitõl, aki rendetlenül él, és azzal ne társalkodjatok, hogy megszégyenüljön. Mindazonáltal ne ellenségnek tartsátok, hanem atyafiakként intsétek õket - áll az Alsórákosi Nyilatkozatban.
Akik nem vehettek részt az istentiszteleten, azok otthon a maguk templomában imádkoztak a közösség megbékéléséért, s szeretettel kérik a református és más felekezetû egyházközségek lelkészeit, hogy a feltámadás ünnepén közösen imádkozzanak a megbékélésért, az alsórákosiak sorsának jobbrafordulásáért.
HOVER ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)2011. április 22.
Mi lesz az õszi népszámlálás eredménye?
Szerda délután Kiss Tamás, a kolozsvári székhelyû Institutul pentru Studierea Problemelor Minoritãþilor Naþionale (A Nemzeti Kisebbségek Problémáit Kutató Intézet) kutatója, az elemzési és kutatási osztály vezetõje tartott elõadást Népszámlálás 2011 címmel. A Bihar megyei RMDSZ létrehozta Szacsvay Akadémia kisebbségkutatási elõadássorozatának második találkozójára nem túl sokan jöttek el, a jelenlévõk viszont élénk érdeklõdést mutattak a téma, a romániai magyarság demográfiai alakulása és népesedési perspektívái iránt.
Kiss az októberi népszámlálás eredményeit befolyásoló tényezõket ismertette, ábrákkal, táblázatokkal, diagrammokkal illusztrálta a kutatási adatokat. A 2002-es népszámláláskor kimutatták, csökkent az erdélyi magyarság száma - bár ez nem volt egyenletes-, idén a szakemberek arra számítanak, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén nem csökken a magyarok aránya.
A migráció az egyik fontos tényezõ, amely a számításokban szerepet játszik. A rendszerváltás környékén fõleg a nagyvárosban élõ magyarok (Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyvárad) telepedtek le máshol, az ezredfordulót követõen Lengyelország után Románia lett a legnagyobb kibocsátó becslések szerint 2,5-2,8 millió román állampolgár él életvitelszerûen külföldön, fõleg nyugat-európai országokban. S míg a románok inkább Spanyolország, Franciaország, Olaszország felé veszik az irányt, az erdélyi magyarok az angolszász területeken próbálnak újabban szerencsét, kevesebben mennek Magyarországra.
A termékenység a másik fontos tényezõ, mely a népszámlálási adatokat befolyásolja, részletezte a kutató, vagyis az, hogy hány gyermeket vállalnak a nõk, a vizsgálatok pedig azt mutatták ki, az ideális arány alá estek a romániai adatok, vagyis kevés gyermeket vállalnak mind a románok, mind a magyarok. A múlt rendszerben például a nõk a húszas éveik elején szültek, általában két gyereket, mára ez eltolódott a húszas éveik második felére, (és) országosan csökkenés tapasztalható. A tervezett gyerekszámokról is beszélt az elõadó, egy 2008-as kutatás eredményeinek ábráját tárva a közönség elé. Ebbõl kitûnt, hogy míg a felsõfokú végzettséggel rendelkezõ erdélyi magyarok háromnál több gyereket szeretnének, addig a hasonló iskolai képzést folytató román fiatalok csak egy gyereket terveznek. Felmerült persze a kérdés, hogy tulajdonképpen hány gyerek született, de a kutató hangsúlyozta a tervezésben mutatkozó különbség fontosságát.
A halandósági arányt és az asszimilációs folyamatokat is számításba kell vegyék a szakemberek. Vannak olyan erdélyi régiók, amelyekben problémamentes az anyanyelv, a magyar identitástudat átörökítése a családban (például a Székelyföldön vagy Kolozsvár, Nagyvárad bizonyos rétegeinél), a szórványban élõ magyarság és a vegyes házasságok esetében viszont ez nehezebben valósul meg. A román-magyar vegyes házasságok aránya amúgy a harmincas évek óta állandó, mondta az elõadó.
A népesség elõre számítása alapján a magyarok száma 1,3 millió alá esik, viszont a románok gyerekvállalási kedvének csökkenése és a migráció növekedésének eredményeként valószínûleg Erdélyben a magyarok 19,6 százalékos aránya nem fog változni, vélekedett Kiss Tamás. Az arányt viszont két ki nem számítható tényezõ befolyásolja: a külföldön élõ romániaiak száma, még nem tudni, hogy beleszámolják-e õket az ország lakosságába-e vagy sem (bár az Európai Unió el akarja kerülni a kettõs regisztrációt), és a magyar identitású romák száma, óriási szakadék van ugyanis azok száma között, aki felvállalja magát, és akit a környezete tart romának. A népesedéspolitika kapcsán különbözõ dimenziók számításba vételével fejtegette azt a kutató, mit lehetne tenni és kinek kellene tenni az erdélyi magyarság megmaradásáért.
A közönség soraiban ülõk közül többen is megdicsérték az érdekes elõadást, valamint arról is érdeklõdtek, lehetne-e a kutatási eredményeket a fiatalok, iskolások elé is tárni, hiszen õket kell szembesíteni a jelen helyzettel. Az elõadássorozatot moderáló Szabó ?dön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezetõ elnöke a vallás és a gyerekvállalás közötti kapcsolatról érdeklõdött, majd egy, a közönség soraiból érkezett kérdés kapcsán, mely a romák számára vonatkozott, hosszan fejtegette a romakérdés politikáját. A népszámlálás mindenesetre kulcskérdése a 2011-es évnek, és ebben pártállástól függetlenül egyetértenek az emberek. Freund Emese
Reggeli ?jság (Nagyvárad)2011. április 22.
Magyar termék élõsúlyban
Rájöttem végre, mire emlékeztet a honosítósdi. Hálózatépítés folyik. Multi level marketing. Áru ugyan nincs még benne, a hálózatban egyelõre csak mézesmadzagot forgalmaznak, jelszavakat, nemzeti érzelmek mákonyát. De ez még nem a termék.
A termék mi vagyunk.
Sepsiszentgyörgyön a Születés hete rendezvénysorozatra készülnek. A rendezvénysorozatról szóló híradásból azt is megtudjuk, hogy a szentgyörgyi kórház szülészeti osztálya nem örvend túl jó hírnévnek, a nõk máshova mennek szülni. A tudósításból nem derül ki, hogy hova. Ugye, nem lehet véletlen, hogy errõl meg az jut eszünkbe: talán a honosító kirándulások mintájára már szülõtúrákat is szervezhetnének Magyarországra a székelyföldi városból. Folyik a nemzetépítés, kellenek a magyar gyerekek.
Az Erdély.ma tájékozatlan cikkírója azon aggódik, hogy románok is kérik a könnyített honosítást. Persze, kizárólag haszonszerzés céljából: Magyarok szeretnének lenni, mert magyarnak lenni jó dolog: vízum nélkül lehet utazni külföldre, valamint számos olyan kedvezményben lehet részesülni, ami megkönnyíti egy nyugati országban a boldogulást.
A nemzet tisztaságáért aggódó kolléga valószínûleg még nem tudja, amit már a Budapesten is tájékozódott ungvári Zakarpatszka Pravda is megírt: Logikus, amit a hivatalos Budapest állít, azaz hogy az állampolgársággal járó juttatások igénybevételéhez magyarországi lakóhellyel kell rendelkezni, és a magyar költségvetésbe kell az adót befizetni. Az ungvári újságíró Budapesten Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkárnál tájékozódott a kettõs állampolgárság kérdésében - írja a Magyar Távirati Iroda nyomán a Hírszerzõ.hu. Az ungvári lap konklúziója: Csalódniuk kell azoknak a magyar gyökerekkel rendelkezõ kárpátaljaiaknak, akik arra számítottak, hogy ugyanolyan jogosítványokkal rendelkeznek majd a magyar állampolgárság birtokában, mint a Magyarországon élõk. Ez közel nincs így. Répás Zsuzsannát idézik is, aki hangsúlyozta: A magyar törvény nem ismer különbözõ kategóriájú állampolgárt, ám több olyan jogosítvány létezik, köztük a szociális és egészségügyi juttatások, amelyek nem az állampolgársághoz, hanem a lakóhelyhez kötõdnek.
Mindeközben Dr. Czeizel Endre genetikus éppen Csíkszeredában okítja a magyarokat a helyes fogamzástervezésre. Ugyanis 1,3 gyereket szülnek csupán átlagosan a magyar anyák, és ez nem elég. Még nem elég! 2,4 gyereket kellene szülni ahhoz, hogy fenntartható legyen - a nemzet. Miután kiokosították õket a gyerekcsinálásról, az ifjú házasok már be is adhatják a könnyített honosítást, aztán meg tervezni kezdhetik az áttelepülést, hiszen a nagyapát, aki valaha magyar állampolgár volt, el is kell majd tartania valakinek Magyarországon. Merthogy elõbb-utóbb csak oda kell majd költözni, ugye, másként nem jár a szociális ellátás. S ha kórházra szorul az ember, ma mégiscsak jobb az ellátás Magyarországon. Munka meg mindig akad annak, aki dolgozni akar. Kiváló magyar(országi) szakmunkások lesznek a székelyekbõl: õk tudnak is, meg akarnak is dolgozni. A gyerekeiknek meg az lesz majd a haza. Jó magyarok válnak belõlük, javítják a kishaza nemzetiségi összetételét. Az értékesítési hálózatban a termék mi, erdélyi magyarok vagyunk.
Ceauºescu annak idején pénzt kapott a németekért. Bennünket sem ingyért ad oda Bãsescu. Kivárhatja - ha nem õ, akkor valamelyik utódja - azt a tíz évet, amíg a Székelyföld is szépen kiürül. Azt akkor majd prímán be lehet telepíteni moldáviaiakkal, akik boldogok lesznek, hogy románok lehetnek végre. Tiszta vállalkozás, akárcsak Milo Minderbinderé A 22-es csapdájában: mindenki részesedik belõle.
Tõkésre egyebek mellett a nagy példakép szerepét osztotta a Fidesz: neki az a dolga, hogy elõbb elbódítsa, aztán magyar földre terelje a jó székelyeket. ?s innen a közös érdek generálta barátság Bãsescuval. Az RMDSZ-t pedig, amely lassíthatja ezt a folyamatot, el kell lehetetleníteni, fel kell darabolni, szavazóbázisát meggyengíteni, mindenáron. Ez az erdélyi Fidesz-aktivisták másik harci feladata. Mert egy szétcincált, erõtlen szervezet nem bír majd keresztbe tenni a nagy nemzetegyesítési tervnek.
?s ezek után érthetõ az is, miért dekretálta Orbán Viktor azt, hogy megszûnik a határon túli magyar kifejezés. Állítólag határon túl élõ magyart kell mondani helyette ezután.
Pillanatnyilag még a határon túl élõ magyart.
Kinde Annamária
Erdélyi Riport (Nagyvárad)2011. április 22.
Feljelentették Gábor Áron sírgyalázóit
Bûnvádi panaszt nyújtott be csütörtökön Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármesterrel közösen azon fiatalok ellen, akik közel egy éve meggyalázták Gábor Áron kökösi emlékmûvét, és aljas tettükrõl hencegõ videót tettek fel a YouTube videó-megosztó portálra tavaly májusban.
Errõl a két vezetõ közös sajtóértekezleten számolt be csütörtökön, és egyben bemutatták a videofelvételt, amelyen két, azóta már azonosított fiatal, név szerint Florin Sava Bogdan és Bobe?iu Constantin Gheorghe levizelik az emlékmûvet, majd az utóbbi meztelen fenekét mutatja az emléktábla felé.
Tamás Sándor ismertette a bûnvádi panaszt, így közerkölcs elleni sértés, mûemlék- és sírgyalázás (elvégre az emlékmû Gábor Áron halálának helyét is jelzi) miatt tesznek feljelentést, illetve, ami a legsúlyosabb, etnikai alapon történõ gyûlöletkeltés miatt (amely ráadásul, mivel a felvétel egy éve az interneten kering, minõsítettnek vehetõ, hiszen folyamatos elkövetésû). Tamás Sándor és Antal Árpád a panaszt további két személy ellen is benyújtotta, egyikük a felvétel egyelõre ismeretlen készítõje, míg a másik a portálra a kisfilmet feltöltõ, yrronick azonosítóval rendelkezõ felhasználó.
Mindketten remélik, hogy az igazságszolgáltatás pártatlanul végzi majd a feladatát a kivizsgálás során, mert azt szeretnék, hogy Erdély a tolerancia szigete legyen. Az ügy már csak azért is érdekes, mert párhuzamosan zajlik a Csibi Barna ellen indított eljárással, így üzenet értéke is van, illetve lesz a döntéseknek - tette hozzá Antal Árpád.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2011. április 22.
A község és az unitárius egyház is akarja - külön-külön
Megvásárolnák Bölöni Farkas Sándor szülõházát és a vízimalmot
Az erdõvidéki polgármesterek nemrég lezajlott találkozóján Tamás Sándor megyeitanács-elnök felajánlotta a megyei tanács anyagi segítségét ahhoz, hogy a bölöni önkormányzat megvásárolhassa a faluban 1795-ben született Bölöni Farkas Sándor író, mûfordító, utazó szülõházát. A meglehetõsen romos, elhanyagolt ingatlant ugyanakkor az unitárius egyháznak is szándékában áll megvásárolni.
A megvétel lehetõségét Sikó Imre bölöni polgármester egyértelmûen üdvözölte, és a feljavítás után emlékházként, falumúzeumként mûködtetnék az ingatlant, benne a nagy utazónak, a kor haladó szellemû gondolkodójának berendezett emlékszobával. A polgármester azt is elmondta, hogy meg szeretnék vásárolni a falu számára az egyetlen még meglévõ vízimalmot is (a valamikori 22- bõl), amit hasonlóképpen felújítanának, és megmentenének az utókor számára.
Bölöni Farkas szülõházát - mely valójában nem az eredeti, de annak a helyére épült 1852-ben - az unitárius egyházközségnek is szándékában áll megvásárolni, Kozma Albert lelkész szerint az épület kulturális célokra való használata és biztonsága csakis egyházi tulajdonban képzelhetõ el és valósítható meg, és ez tükrözi az egyház elöljáróinak, de más kulturális és civil szervezetek vezetõinek véleményét is. Ennek érdekében már döntöttek arról, hogy az unitárius egyháznak, akár kölcsönpénzzel is, de kötelezõ módon meg kell vásárolnia az épületet, azt követõen pedig közös összefogással el kell végezni rajta a javításokat és látogathatóvá tenni, a polgármester által is említett emlékszoba berendezésével, a falumúzeum beköltöztetésével.
A lelkész elmondta, hogy a házvásárlás kapcsán az önkormányzattal vagy más civil szervezetekkel való nézeteltérések elkerülése végett kuratóriumot hoznának létre, melyben a község minden intézménye és felekezete képviselve lenne. Ezt a jelenleg a község vezetõsége által irányított Bölöni Farkas Sándor Alapítvánnyal együttmûködve képzelnék el, amennyiben azzal az önkormányzat is egyetért, tevékenységébe pedig betekintést enged.
Bölöni Farkas Sándor 1795-ben született Bölönben, 1805-1815 között a kolozsvári unitárius kollégiumban tanult, 1816-17-ben elvégezte a jogot a kolozsvári királyi líceumban, utána Wesselényi Miklóssal együtt a marosvásárhelyi ítélõtáblán folytatott joggyakorlatot. 1817-ben a kolozsvári fõkancellárián felesküdött jegyzõnek. 1825 júliusában hét hivatalnoktársával megalapította az elsõ magyar hitelszövetkezetet. 1830-1832 között nyugat-európai és észak-amerikai utazást tett. Ezeknek az utazásoknak a leírását 1834-ben adta ki Kolozsváron, de a mû hamarosan tiltólistára került. Az útleírás VIII. fejezete tartalmazza az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat magyar fordítását. 1833-ban az õ kezdeményezésére alakult meg Kolozsváron a Nemzeti Kaszinó. Szintén Bölöni Farkas Sándor kezdeményezésére jött létre a Vívó Intézet és az Asszonyi Olvasó Egylet. 1836-ban a kolozsvári játékszín tollvivõ titkára lett, õ szedte rendbe a színház anyagi ügyeit. Tüdõbajban halt meg 1842-ben Kolozsváron.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2011. április 22.
Falugyûlés Miklósváron
Ne adjanak nevet az iskolának!?
Szerdán falugyûlést tartottak Miklósváron a település elsõ írásos említésének 800. évfordulója alkalmából július 23- 26. között sorra kerülõ ünnepségsorozat szervezõi.
A találkozó célja az volt, hogy ismertessék az ünnepi évforduló kapcsán megrendezésre kerülõ programokat, és hogy azokról kikérjék a miklósváriak véleményét. Demeter László, a baróti Gaál Mózes Közmûvelõdési Egyesület elnöke, az ünnepség egyik szervezõje ismertette a tervezett rendezvényeket.
Keresztes Zoltán helybeli plébános a falu iskolájának elnevezésére tett javaslatot, a tervezet szerint ugyanis az iskolanévadó-ünnepség is része a programnak, ugyanakkor szólt arról, hogy a rendezvény utolsó napján, mely egybeesik a hagyománnyá vált Anna-napi búcsúval, orgona- és zászlószentelést tartanak a templomban.
A gyûlésen részt vett Nagy István baróti polgármester is, aki úgy vélte, a hivatal segíteni tudná az ünnepség lebonyolítását, viszont azt szeretné, ha a polgármesteri hivatal és a helybeli katolikus egyház lennének annak fõszervezõi. Azt, hogy a miklósvári iskolának nevet adjanak, nem tartotta jó ötletnek, mint mondta, jogilag a baróti Gaál Mózes iskolához tartozik, a külön névadásnak nem lenne értelme. Ehelyett inkább a nevezett személy emlékplakettjének elhelyezését javasolta az iskola falára.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2011. április 22.
Az alkotmányról
Magyarország megújulásának, feltámadásának napja ez azok számára, akik szeretik Orbán Viktort. Az ország másik fele gyásznapra gondol, õk azt hiszik, most kezdõdik valami olyasmi, ami miatt félárbocra kell ereszteni a zászlókat - mondta az új alkotmányról tartott elõadásában Tölgyessy Péter Budapesten.
Emlékeznek 2004. december 5-ére kedves olvasóim? Emlékeznek arra a gyûlöletbeszédre s gyûlöletkampányra, amelyet Gyurcsány Ferenc és Kovács elvtárs vezérelt le a 2004. december 5-ét megelõzõ kampányban, 23 millió románnal riogatva a magyar társadalmat, s amely intenzitásában vetekedett Ceauºescu legsötétebb magyarellenes kampányával is? 2011. április 18-án a magyar Országgyûlés elfogadta az új magyar alkotmányt, amely ha 2004. december 5-e miatt katarzist nem is hozott, de megpróbálta feledtetni azt, s valószínûleg szavazati jogot is ad majd a már korábban elfogadott kettõs állampolgársági törvény mellé. Köszönjük, miniszterelnök úr!
?s errõl soha ne feledkezzünk meg, kedves olvasóim! Olyan pillanat ez, amikor jó magyarnak lenni, s bevallhatjuk azt is, nem sok van ilyen a mi életünkben. De most van!
?s ne feledkezzenek meg azok se, akik majd élnek a lehetõséggel, és felveszik a kettõs állampolgárságot, de ne feledkezzenek meg azok se, akik nem. Egyet viszont kimondhatunk. Ez az alkotmány lesz az, amely hosszú idõ óta az állunk alá nyúlt, és felemeli a fejünk, jelezve azt, hogy valahol figyelnek ránk, számon tartanak! Ez az alkotmány lesz az, amely kiegyenesíti a hajlongásba meggörbült derekunkat, s rádöbbenünk, hogy jó magyarnak lenni, s hogy lehet egyenes derékkal is élni! Ez az alkotmány biztosítja azt tömegesen a külhoni magyarságnak, amelyet eddig csak néhány kiváltságos státusú embernek biztosított kiváltságos helyzete, hogy kettõs állampolgár lehet. ?s ki kell mondanunk azt is, hogy a magyar állampolgárság jól megfér együtt a román állampolgársággal azok számára is, akik itt élnek, és azok számára is, akik nem. Sõt úgy hiszem, ez a kettõsség segít hozzá, hogy kisebbségi emberként most már a kettõs állampolgársággal a kezünkben - teljes jogú román állampolgárok és teljes jogú magyar állampolgárok lehetünk. Ami hiányt pótol egyik oldalon, plusz lesz az számunkra a másik oldalon.
A 2004-es szavazás után sokan, akik Csíkszeredába jártunk, láthattuk, hogy a Lovas Csárda elõtti hídnál, az Udvarhely felõli oldalon, bal oldalt egy kis mezei-erdei út indult a Hargita felé. ?s akik arra jártak, láthatták, hogy rögtön a letérõ elõtt, a fõút mellett egy nyílszerû deszkatábla állt egy karóra szögezve a Hargita felé mutatva, s ez állt rajta: 2004. december 5. utca. Ferenczes István barátom, a Székelyföld akkori fõszerkesztõje gyönyörû esszét írt arról, amit röviden úgy fogalmazhatnék meg: Tamási Ábelje, azaz mi mehetünk vissza újra a rengeteg fele. Biblikus a név, s jelképes az útirány! ?s az a tábla - mindig megnézem - azóta is ott áll, kissé megszürkülve, megkopva, pedig hét év telt el azóta. Hóviharok voltak, ki is dõlhetett volna, de nem dõlt ki, vagy ha mégis, valakik, gondos kezek, akiknek fájt az a szavazás, mindig visszaállították. Mementónak. Azt a táblát most, 2011. április 18. után az új magyar kormánynak köszönhetõen el lehet távolítani! De még ne dobjuk el! Tegyük be akár a csíkszeredai Múzeumba, akár a Haáz Rezsõ múzeumba - emlékeztetõül is, de azért is, hogy bármikor elõvehessük. A mai Magyarországon vannak még olyan erõk, akik 2004. december 5-én ellenünk szavaztak, s most is ellenünk szavaznának!
Az új alaptörvényrõl pedig annyit: a Szent Koronának ott a helye szerintünk is az alaptörvényben, s kár, hogy nincs rajta a zászlón is. Jól mutatna. ?s reméljük még azt is, hogy az új alaptörvénnyel törvényes jogot nyer az álságos beszéd helyett az egyenes beszéd. A gyûlöletbeszéd helyett a szeretetbeszéd, ha úgy tetszik. ?s a Haza haza lesz, a család család. Mi pedig csak: magyarok.
Lõrincz György
A szerzõ székelyudvarhelyi író
Krónika (Kolozsvár)2011. április 22.
Nem változik a magyarság aránya?
Nem annyira rosszak az erdélyi magyarság demográfiai kilátásai, mint hinnénk, legalábbis ami az etnikai arányt illeti - derült ki abból az elõadásból, amelyet Kiss Tamás, a kolozsvári kisebbségkutató intézet kutatási és elemzési osztályának vezetõje tartott Nagyváradon.
A rendezvény a Bihar megyei RMDSZ szervezte Szacsvay Akadémia kisebbségkutatási moduljának második elõadása volt.
A közelgõ népszámlálás miatt a figyelem elõterébe kerülnek a demográfiai mutatók az utóbbi idõben - mutatott rá Kiss Tamás elõadásának bevezetõjében. A rendszerváltás óta két cenzust szerveztek Romániában, az elsõt 1992-ben, a legutóbbit pedig 2002-ben, s a kettõ közt eltelt idõben mind számbelileg, mind arányában csökkent az erdélyi magyar népesség.
A szakember szerint bár a következõ, idén kiírandó népszámláláson várhatóan mind a magyar, mind a román népesség száma csökkenni fog, van esély arra, hogy a magyarság aránya megmaradjon a legutóbb mért 19,5 százalékon Erdélyben. Ennek több oka is van - magyarázta Kiss Tamás, s ezek közül az egyik legszembetûnõbb az, hogy míg az elmúlt rendszer végén és a rendszerváltás után nem sokkal több magyar vándorolt ki Erdélybõl, mint román - elsõsorban Magyarország volt az úti cél -, addig mostanra, úgy tûnik, a román nemzetiségûek közül jóval többen költöznek Nyugatra. Fõleg Spanyolországban és Olaszországban vállalnak munkát.
Felmérések szerint jelenleg nem kevesebb mint 2,8 millió emberrõl van szó, aki ebben a helyzetben van. A közelgõ népszámlálással kapcsolatos egyik legfontosabb kérdés tehát az, hogy azokat az állampolgárokat, akik már több mint egy esztendeje külföldön élnek, beleszámítják-e majd - magyarán megengedik-e az itthon maradt családtagoknak, hogy külföldön dolgozó gyerekük, házastársuk nevét bediktálják a számlálóbiztosoknak -, fogalmazott a szakember. Ha ugyanis beleszámítják õket, valószínûnek tûnik, hogy a magyarság aránya romlani fog a tíz évvel ezelõttihez képest, ha pedig nem, elõreláthatóan nem lesz kimutatható változás.
A gyerekvállalásra vonatkozó számok egész Kelet-Európában drasztikusan csökkentek, hiszen a mai tendenciák alapján jelentõsen kitolódott az a kor, amikor az emberek megházasodnak, majd gyereket vállalnak. ?ppen ezért a megszületett gyermekek száma is csökkenõben van - mind a magyarok, mind a románok körében jóval alatta marad annak a számnak, amely a populáció szinten tartásához szükséges volna. A szociológus rámutatott: valamivel mégiscsak jobbak a magyaroknál mért számok ebben a vonatkozásban, így elmondhatjuk, hogy a migrációs és a gyermekvállalási mutatók alapján a magyar népesség számára pozitívak az elõrejelzések. Kisebbségi létünkbõl kifolyólag azonban az asszimilációt is bele kell számítani a prognózisba - az identitásvesztés pedig a vegyes házasságok és egyéb tényezõk miatt egyre nagyobb méreteket ölt, hívta fel a figyelmet Kiss Tamás.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)2011. április 22.
A család hangja
Bemutatták dr. Szõcs Géza új könyvét
Bár rövid idõ alatt készült el, mégis több évtized óta felgyûlt, beérett anyag van abban a kiadványban, ami dr. Szõcs Géza volt rádiós szakember, egyetemi tanár nevével fémjelezve megjelent. A család hangja címû könyv ismét egy olyan sokoldalú kiadvány, ami egyaránt felfogható mûvelõdéstörténeti, szociológiai és nagyon emberi hangokat tartalmazó mûnek. A könyvet szerda délután mutatták be a Céhtörténeti Múzeum Incze László Termében.
A lélek, az oskola és a szülõföld hangjának a folytatása A család hangja, melynek méltatatására a szerzõ jó barátja, Sylvester Lajos közíró vállalkozott. Ez a könyv a mi könyvünk, 12 életút szerepel a kötetben, az képezi a törzsanyagot. S azért is érdekes, mert tárgyilagosan közvetít gondolatokat, annak ellenére, hogy az emberek nagy többsége hajlamos kiszínezni mások és saját élettörténetét is - mondotta a közíró, aki szerint fantasztikus az a munka, amit dr. Szõcs Géza a magyar kultúra és társadalom érdekében tett. Sylvester Lajos szerint A család hangja akár emlékmûként is felfogható, amit az írója a magyar társadalomnak jelképesen állított.
A kötet méltatása után a szerzõ, a tõle megszokott öniróniával, finom humorral megtûzdelt szellemi utazáson vezette végig a jelenlevõket, akik elsõ kézbõl értesülhettek arról, hogy mit és miért tartalmaz a kiadvány. A nevetõizmokat is próbára tevõ önvallomás alatt megtudhattuk: bár sokan azt gondolnák, hogy a kötetben bemutatott 12 család egy szubjektív válogatás eredménye, ez nem így van: hosszas fontolgatás és rostálás alapján kerültek bele a kötetbe, és a sértõdések, kifogások elkerülése végett ábécé sorrendben. Végül ez nem így sikeredett - mondta dr. Szõcs Géza, aki szerint egy fizikusnak megbocsátható, hogy a betûrendet IGH-ra cserélte fel véletlenül GHI helyett.
A sorozat negyedik kötete négy fejezetre tagolódik. Az elsõben a szerzõ a vele egykorú ifjakat szólaltatta meg, akik hét-nyolc évtizedre visszanyúló élményeiket osztják meg az olvasókkal. A második fejezet egyben a kiadvány névadója is, és a fiának születésére emlékezik vissza a szerzõ, aki a kisbaba nevében fogalmazta meg a gondolatait. A harmadik negyed a színpad hangja, hiszen dr. Szõcs Géza neve összefonódik a színházi élettel, írt már gyerekszíndarabot, és a világot jelentõ deszkákra vitt több klasszikust is.
A negyedik fejezet sokak számára érdekes lehet: az Egy más világ hangjában az íróember a róla szóló szekuritátés megfigyelési-dossziékba nyújt betekintést, de ugyanitt olvashatunk a málenkij robot és az orosz hadifogság történéseirõl is. A könyvvel egy idõben jelent meg a Háromszéki harangszó címû CD is: ez fejezeteket tartalmaz egy székely rádiós naplójából, a pár perces részleteket tartalmazó hanganyagokat egy kolozsvári színész mondta fel a korongra.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)2011. április 22.
Húsvéti ajándékosztás a romatelepen
Nagyvárad - Nagypénteken Tõkés László az Európai Parlament alelnöke ajándékcsomagokat osztott a nagyváradi romatelepen lakóknak.
Tõkés László és kísérete valamint a sajtó munkatársai péntek délben mentek ki a nagyváradi Cinka Panna roma lakótelepre, ahol a Roma Párt ngyváradi elnökének, Lakatos Jánosnak az öccse, Lakatos Lajos fogadta õket. Az EP alelnöke százharminc ajándékcsomagot vitt magával, annyit, ahány lakás van a romatelepen. A helyszínen Tõkés László elmondta: Brüsszelbõl jövök, ahol nemrégiben fogadta el az Európai Parlament a roma srtratégiát. Szeretettel tolmácsolom maguknak Járóka Lívia magyarországi cigány EP-képviselõ asszony üdvözletét, aki ennek az ügynek az elõterjesztõje volt. Tõkés jelezte, hogy a cigányság ügye nem áll meg a román-magyar határon, és a stratégia szerint az egész európai cigányság helyzetét javítani kell. ?ppen ezért felhívta a figyelmet: mit érne, ha mi Európában nagy ovációban részesítjük Járóka Líviát, a jelentéstévõt, hogyha a magunk helyén nem teszünk semmit. Ezért alapítottuk Nagy József Barnával a nagyváradi cigánymissziós központot, hogy erõnk szerint segítesünk a romák helyzetén. A gazdasági nyomorúságot mi nem tudjuk enyhíteni alkalmi csomagokkal, de mégis, nagypénteken Krisztus urunk szenvedései arra intenek bennünket, hogy ha ebben a világban van szolidaritás, szeretet, akkor jut mindenkinek egy falat kenyér, és hosszútávon minden meg fog változni.
Magyar romák
Nagy József Barna a cigánymissziós központ vezetõje, aki egyben a nagyváradi Demokrácia Központ vezetõje is, megemlítette, hogy Lakatos Lajos volt az elsõ váradi roma, aki magyar állampolgárságért folyamodott. Itt is fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy mndazoknak a romániai romáknak is jár a magyar állampolgárság, akiknek õsei valaha magyar állampolgárok voltak. Végezetül Lakatos Lajos roma párt váradi elnökének testvére mondott köszönetet Tõkés Lászlónak, amiért meglátogatta a váradi romatelepet. Reméljük, hogy a továbbiakban is együtt fogunk tudni mûködni, mert mindenhonnan jól jön a segítség a romák számára - fogalmazott. Ezt követõen Tõkés László végigjárta a romatelepet, üdvözölte felnõtteket, húsvéti köszöntõket adott át a gyerekeknek, bement néhány házba, hogy képet kapjon arról, milyen életkörülmények között laknak a romák. Mielõtt elment, Tõkés László egy húsvéti éneket tanított meg a roma gyerekeknek.
Pap István
erdon.ro2011. április 23.
Valószínüleg meggyilkolták a gyergyóalfalusi polgármestert
Bebizonyosodott a gyilkosság gyanúja a gyergyóalfalusi alpolgármester ügyében. A Hargita megyei rendõrség közleménye szerint a hatóságok kizárták az öngyilkosság lehetõségét. Csala Zsolt holttestére tegnap találtak rá a borzonti hétvégi házában.
Az elsõ információk szerint a gyergyóalfalusi alpolgármesterre közvetlen közelrõl lõttek rá, két golyó a mellkasába fúródott, ez okozta a halálát. A vizsgálatok folytatódnak.
Marosvásárhelyi Rádió
Erdély.ma2011. április 23.
Szent László-szobrot avatnak Gelencén
Jancsó Benedek, Bodor György, Márton Áron, Fekete János és Szent Imre herceg szobra után idén június 26-án újabb köztéri alkotással gazdagodik Gelence.
A mûemlék templom külsõ fala elé kerül Szent László 123 kg-os bronz mellszobra, a sepsiszentgyörgyi Petrovits István alkotása, melyet Szakács Tibor polgármester, Bereczi István római katolikus plébános és a szobor alkotója már elhozott Székelyudvarhelyrõl, Lázár Imre harangöntõ mûhelyébõl.
(Iochom) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. április 23.
A család hangja
Ez a címe dr. Szõcs Géza kézdivásárhelyi nyugalmazott egyetemi tanár legújabb, sorban az ötödik könyvének, melyet népes érdeklõdõ jelenlétében szerdán délután a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum Incze László Termében mutattak be.
A magánkiadásban megjelentetett könyv tizenkét család életútját követi, és külön fejezetet szentel saját megfigyelési dossziéjának, abból közöl magyarra fordított részleteket. Dr. Szõcs Géza új könyvét Sylvester Lajos közíró, lapunk fõmunkatársa méltatta. A kötetet ifj. Szõcs Géza szerkesztette, tördelte és mutatós borítóját is õ készítette. Dr. Szõcs Géza bejelentette: következõ könyvének címe Az ûr hangja. A találkozó végén a szerzõ dedikált.
(Iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. április 23.
Keresztalja címen új római katolikus hetilap jelent meg
Keresztalja címen új római katolikus hetilap indul útjára vasárnap. Azt látjuk, hogy míg a világi média frissen és tetszetõs formában önti elénk a történéseket, a keresztény kezdeményezésekrõl jobbára csak szûk csoportok tudnak. Talán ezért is érezhetõ egyfajta kiégett, fáradt hangulat az emberek körében - fogalmaznak a lap szerkesztõi, akik egyébként fõként a világi sajtóban tevékenykednek, tevékenykedtek. A Keresztalja éppen ezért alternatívát kínál az amúgy sem túl gazdag erdélyi hetilappiacon, hírlap kíván lenni, amelyben a római katolikus egyház körüli történések mellett az erdélyi és partiumi történelmi egyházak hírei is helyet kapnak, mint ahogy külön rovat foglalkozik a közéleti, politikai, gazdasági döntésekkel is. Jó lenne bemutatni azokat a pozitív kezdeményezéseket, amelyek másokat is cselekvésre ösztönözhetnek - vallja Lukács János, a Keresztalja fõszerkesztõje.
A lap munkatársai az aktuális heti történéseket olvasmányos formában jelenítik meg, jó minõségû sajtófotókkal illusztrálják, s nagy teret kapnak a saját témafeldolgozások, interjúk, riportok is. A szerkesztõk ugyanis az újság hasábjain nem csak a rendszeres templomlátogatókhoz kívánnak szólni. Azok igényeit szeretnénk kielégíteni, akik hitüket rendszeresen gyakorolják, viszont nemcsak lelki olvasmányra vágynak, hanem az élõ egyház iránt is érdeklõdnek. A mi olvasóközönségünk nemcsak az idõsebb korosztály tagjai közül kerülhet ki, hiszen nagyon sok fiatal és középkorú embert, illetve sokgyerekes családot is lehet látni a templomokban - vallják.
Hogy miért a Keresztalja címre esett a választás? Ez a név egyszerre fejezi ki, hogy erdélyi és katolikus újságról van szó. A keresztalja a kereszt mögött haladó zarándokcsoportot jelenti, így jelen van a szóban a közösség, az úton levõ csapat és a Krisztust követés is. Nem utolsósorban pedig ez a név erõs utalás Csíksomlyóra is, a Kárpát-medencei magyarság Mária-tiszteletének gyújtópontjára - mondja Lukács János.
A lapot a Székelyföldön több településen is rikkancsok árusítják a templomok környékén, de Erdély és a Partium több plébániáján is kapható lesz a Keresztalja. A terjeszkedés folytatódik, addig pedig az érdeklõdõk felvehetik a kapcsolatot a kiadóval a [email protected] e-mail címen vagy a 0364/730-994-es telefonszámon.
Népújság (Marosvásárhely)2011. április 23.
Világos már most is, mit kér Erdély: figyelmet és beleszólást
?kovács Szilveszter, a Duna TV új vezérigazgatója nem enged az igényességbõl
?kovács Szilveszter 2010. november 18. óta a Duna Televízió Zrt. új vezérigazgatója. A korábban operaénekesként, közíróként, rádiósként és tévésként tevékenykedõ ?kovács Szilveszter tavaly Cselényi Lászlót váltotta a Duna TV élén. Az új vezérigazgató és helyettese, Amin Zoltán nemrég erdélyi körúton tartózkodott, amelynek célja az itt élõ magyarságnak a Duna TV jövõbeni mûsorpolitikájával kapcsolatos elvárásainak és igényeinek a felmérése volt. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szervezésében Kolozsváron is zártkörû megbeszélésre került sor, amelyen a Duna TV vezetõi egyetemi oktatókkal, politológusokkal, szociológusokkal, a szakma és a civil szféra képviselõivel folytattak eszmecserét. ?kovács Szilveszter és kollégája beszámoltak a magyar közszolgálati médiában bekövetkezett változásokról, hangsúlyozva: a jövõben az anyaország határain kívül élõ magyarság, és az itt mûködõ tévés mûhelyek fontos szerepet fognak kapni a nemzet televíziójában, amely a Kárpát-medence meghatározó csatornájává kíván válni. A jelenlévõk az erdélyi magyar közösségnek a kisebbségi sorsból adódó sajátos helyzetére, problémáik, gondjaik kibeszélésének és megjelenítésének fontosságára hívták fel a Duna Tv vezetõinek a figyelmét.
- Milyen átszervezések zajlottak a közelmúltban a magyar közszolgálati médiában, s ez milyen mértékben érintette a Duna TV-t? - kérdeztük a Duna TV új vezérigazgatóját, ?kovács Szilvesztert.
- Az új médiatörvény 2011. január elsejei életbe lépésével alapvetõen változott meg a közmédia szerkezete. Szemponttá vált az erõk koncentrálása, a párhuzamosságok felszámolása és a források hatékonyabb felhasználása. Ha ez nagyon politikusan hangzik, akkor néhány példa: a sok stáb ugyanoda megy pénzpazarló metodikáját a sok stáb sokfelé megy gyakorlata váltotta fel, így több hírt kapunk több felõl. Azután lehetségessé vált az átdolgozás, és a több stúdió dolgozik keveset elve helyébe a kevesebb stúdió dolgozik többet elvárását tettük. Ami pedig a szerkezeti vázat illeti: négy úgynevezett megrendelõ Zrt. jött létre (MTV, MR, MTI és Duna), amelyek az ötödiktõl, a szinte a teljes dolgozói állományt és közvagyont átvett MTVA-tól kapják a kívánság szerint elkészített mûsorokat. ?s valamennyi híradásért, honlapért és flash-ért az MTI Hírcentruma felel.
- Várhatóak-e lényegi változások az eddigiekhez képest a Duna TV mûsorpolitikájában, és ha igen, akkor melyek lennének ezek? Milyen elképzelésekkel és tervekkel vágott neki az új feladatnak?
- A Duna Televízió 1992 karácsonyán II. János Pál áldásával lépett a minõségi televíziózás útjára. Büszke vagyok rá, pedig tizennyolc éven át csak nézõje lehettem, hogy sosem tért le errõl a csapásról, az idõnként vargabetûk dacára sem. Pedig sokszor kellett utat taposni a médiadzsungelben: Csíksomlyóról búcsút például senki sem közvetített a Duna elõtt. Magam most is azon vagyok, hogy se az igényességbõl, se az áldás erejébõl ne veszítsünk: a Duna a politikai határok nélkül kezelt magyar nemzet orgánuma marad, míg második, tematikus csatornája dunART néven a magyar kultúra prémiumszintû gyûjtõhelye lesz. ?sztõl ez lép az Autonómia nevû ismétlõprogram helyébe.
- Hogyan képzelik el megjeleníteni a televízióban az anyaország határain túl - az utódállamokban - élõ magyarság sajátos gondjait? Miként kívánják bekapcsolni az összmagyar vérkeringésbe Erdélyt, létezik-e erre vonatkozóan valamilyen stratégia?
- Igen, hogyne. Nem célunk, hogy szellemi skanzenbe zárjuk a kárpáti karéjban élõ, de az anyaországtól csaknem száz éve elcsatolt magyarságot. Minden mûsorunk úgy gondolkozik majd, hogy a határon túli tematika szerves része legyen, határon túli vendég oda behívható legyen. Nem kipipálni szeretnénk Erdélyt sem, mondjuk, egy napi tizenöt perces híradócskával, hanem organikusan kötni az óhazához. Ez ?nöknek is múlhatatlanul fontos, de - és engedje meg, hogy tízmillió potenciális célszemély miatt ezt is hozzátegyem - Kis-Magyarországnak is lételeme, ha megmaradni akar.
- Erdélyi körúton tájékozódtak arról, hogy milyen elvárásai vannak az itteni magyarságnak a nemzet televíziójával szemben. Többnyire milyen kérések fogalmazódtak meg, illetve figyelembe fogják-e venni az elhangzott szempontokat?
- Azért jöttünk, hogy beszélgessünk. Tizennyolc kisebb-nagyobb találkozás nettó másfél nap alatt nagyon sûrû program, de az otthoni átszervezések, az intézményépítés és az õszre tervezett vadonatúj mûsorszerkezetek miatt most többre nem volt idõ. Hamarosan visszatérünk, például egy mûsorvezetõi casting miatt is. De a feszített menetrend ellenére világos már most is, mit kér Erdély: figyelmet és beleszólást. Mindkettõt szívbõl ígértük meg, annyit hozzátéve a rendszeresen ide kilyukadó disputához, hogy Erdély belsõ, intim ügyei viszont nem egy öt kontinensre szóró összmagyar adóra tartoznak. Véleményem szerint nem kerülhetõ meg egy potens és nézett erdélyi televízió felépítése. Ha viszont egy Kolozs megyei problémának van kitekintése, nagy a hatósugara, és megoldása valamennyi magyar ember számára hordoz megszívlelendõt Canberrától akár Csángóföldig, akkor annak természetesen a Dunán lesz a helye ezután is. Konkrét vitamûsort tervezünk - hadd ne improvizáljak, hisz szeretnénk komolyan venni a dolgot, a többirõl majd késõbb.
- Friss közvélemény-kutatás szerint tájainkon a Duna TV háttérbe szorult. Az emberek többsége az RTL-t és a TV 2 kereskedelmi adókat nézik inkább. Mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy a nézõket ismét visszacsábítsák a Duna csatornákra és növeljék a tévé nézettségét?
- Egész õszintén: még rosszabb helyzetre készültünk. Odahaza annyira nyomasztó a kereskedelmi fölény, és annyira lepusztult a közmédia televíziós szegmense, hogy ugyanazokat az arányokat vártam Erdélyben is. Meglepett, hogy még mindig mekkora nimbusza van a Dunának, és ezt Budapestrõl jõve most nagy pozitívumként élem meg. De világos, hogy a túldolgoztatott, válságoktól sújtott, nehezen élõ magyar ember szemzsibbasztónak vagy háttérnek használja a televíziót a határ mindkét oldalán, és ezt a fura telekommunikációs ópiumot a kereskedelmi média nagy eredményességgel gyártja. Nekünk át kell mennünk a tû fokán: olyan csomagolásba tenni az igazi, nem évülõ értékeket, mint hazaszeretet, család, istenhit, mûveltség, hagyomány, mûvészet, sport és mások, hogy azok a toronymagasra felküldött ingerküszöböt valahogy átüssék. A Duna nem lehet lassú, áporodott, színtelen és halk. Mint az élet valamennyi területén, itt is az arányok helyes megtalálása lesz a mesterség lényege. ?gy érezzük, Erdélyben még megvan a bizalom, és mi nem szeretnénk eljátszani.
?kovács Szilveszter 1969. december 31-én született Veszprémben. Operaénekes (lírai bariton), zenekritikus, publicista, rádiós és televíziós mûsorvezetõ, szerkesztõ. Tanult trombitán, harsonán, zongorán, több fúvószenekarral bejárta a fél Európát.
A Kincskeresõ címû országos gyermeklap sci-fi pályázatán nyertes. Középiskolásként a Caranten és Tabu funky együttesek tagja (basszusgitár, szövegíró, énekes). A Gyõri Zenemûvészeti Fõiskolán 1992-tõl magán-énektanár és kamaramûvész, majd 1997-tõl a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia operaénekese, énekmûvésze, magánének-mûvésztanár.
?nekesként Európa több országában fellépett (dalestek, oratóriumok, operák), 1996-tól a Budapesti Kamaraopera, 1997-tõl pedig a Nemzeti Filharmónia szólistája, 2000-ben színpadra állítja Mozart A színigazgató címû darabját.
Oktatóként 1996-2000 között a váci konzervatórium tanára, 1999-tõl az Oktatási Minisztérium fejlesztési tanácsadója, 2000-2002 között a Miniszterelnöki Kabinet tanácsadója, 2001-2005-ben Operaházi tag, 2001-tõl az Erkel Színház vezetõje, 2002-tõl a Magyar Állami Operaház kommunikációs igazgatója.
Közölt a Belváros, Heti Válasz, UFI, Gramofon, Operaélet, EMI-Hangjegyzet, ?j Ember, Fidelio, Magazin, Magyar Nemzet, KépMás, Nagyítás címû lapokban.
Rádiósként 1989-tõl a veszprémi Radio Jam-ben hallható, 2001 - 2004 között a Bartók Rádió, 2007-tõl a Lánchíd Rádió, 2009-tõl pedig a Klasszik Rádió munkatársa. Tévésként 1991-92 között 2011. április 23.
Magunkat látni mások tükrében
Tapodi Zsuzsanna irodalomtörténész szerint fontos, hogy tiszta fogalmakkal dolgozzunk
Alig fejezõdött be Csíkszeredában a harmadik Imagológiai Konferencia (2011. április 15-16.), interjúalanyunk, a Sapientia EMTE Gazdasági és Humántudományok Kara humántudományok tanszékének vezetõje és kollégái már azon vannak, miként serkenthetnék újabb részvételre a nemzetközi tudományosság minél több szaktekintélyét, még vonzóbbá téve rendezvényüket, az eddiginél szélesebb körûvé az idén két napba és szekciókba sûrített tanácskozásukat. Beszélgetésünk fõ témája ez az útkeresés.
Elégedetlenek a részvétellel? De hiszen a korábbi konferenciákhoz képest rekordszámú elõadás hangzott el, és olyan központokból is érkeztek elõadók, ahonnan eddig nem mutatkozott érdeklõdés.
- Könnyû volna e nyilvánvaló eredmények fényében sütkérezni, hiszen a közel ötven elõadás önmagért beszél, akárcsak az a tény, hogy a házigazda Csíkszereda két kara mellett Kolozsvárról, Bukarestbõl, Marosvásárhelyrõl, Debrecenbõl, Szegedrõl, ?jvidékrõl, Budapestrõl, Rómából érkezett elõadók értekeztek a mássághoz kapcsolódó irodalmi és társadalmi kérdésekrõl.
Nem nehéz elképzelni azt sem, hogy ilyen felhozatal mellett a bemutatott dolgozatokból szerkesztendõ kötet akár áttörést is jelenthet munkánkban. Eddig ugyanis, az elsõ két konferencia alig-alig lépett túl a címükben meghirdetett kereteken: Románok a magyar irodalomban - Magyarok a román irodalomban.
Az induláskor megfogalmazott céljainktól ma sem tértünk el, de, mert azt tapasztaltuk, hogy elõadóink amúgy is bátran feszegették a határokat, az idén mi is beemeltük vizsgálódási körünkbe a nyelvi, kulturális, vallási másságot, az irodalomtörténeti megközelítésen túl szociálpszichológiai, antropológiai, néprajzi, politológiai, filmesztétikai megvilágításban, és akár tágabb körben végzett kutatásokat, problémafelvetéseket szorgalmaztunk. Igaz, így nehezebb címet adni egy konferenciának, de abban minden elõadás közös volt, hogy valamilyen módon érintette a nemzeti-etnikai sztereotípiák, mítoszok, ön- és másság-képek megannyi vonatkozását. Csakhogy...
A problémákról talán majd késõbb. Elõbb tisztázzuk, mi fán is terem az imagológia?
- Az imagológia formálisan az összehasonlító irodalomtörténet részdiszciplínája, a társadalomtudományokhoz is szorosan kapcsolódik. Jelentése imágó- vagy imázskutatás, az egyénrõl és közösségrõl alkotott véleményeket tanulmányozza, egymást feltételezõ és egymásra ható folyamat keretében. Az irodalomtudomány ugyanis a huszadik század második felében fokozatosan interdiszciplinárissá vált a kultúratudományok tágabb keretében.
Az irodalmi jelenségek amúgy sem csupán önmagukban léteznek, hiszen emberek írnak, emberek olvasnak, emberek a közvetítõk, s ez által integrálódnak a társadalmi kommunikációba. A szociológiának, a szociálpszichológiának, a politológiának, történettudománynak, a néprajznak, de talán még a közgazdaságnak is számottevõ mondanivalója lehet a másságképpel kapcsolatban. Azokban a felsõoktatási intézményekben, amelyekben összehasonlító irodalommal is foglalkoznak, többé-kevésbé programszerûen az imagológiai kutatás is napirenden van.
Egyetlen embernek, legyen az bár fõszervezõ, szinte lehetetlen befognia akár egy kétszekciós rendezvény minden mozzanatát is. Ennek ellenére önt szinte mindenütt ott lehetett látni. Milyen tanulságokkal távozott az ünnepélyes zárszó után?
- Jó volt tapasztalni az elõadások sokféleségét, a megközelítések színességét, s mindenütt, ahol jelen tudtam lenni, olyan gondolatokat hallottam, amelyek élénk beszélgetéseket váltottak ki, akár az ülésen, akár a szünetekben. Általános tanulság, hogy induláskor nem árt röviden meghatározni a használt fogalmakat, akár az idõkorlát ellenére is - hiszen mindannyian tudjuk, hogy nehéz eredeti gondolatokat húsz perc alatt kifejteni, ha az idõ egy részét meghatározásra kell fordítani.
A viták egy jó része azonban a más-más módon használt terminológiából s az ebbõl adódó félreértésekbõl fakadt. ?szrevettem ugyanakkor, hogy azok a kérdésfelvetések aratták a legnagyobb tetszést, amelyek valamiképpen bennünket érintettek, saját helyzetünk értelmezését segítették - mások szövegeinek, kultúrájának tükrében.
A régiónkra jellemzõ értékrendbeli, eszmei és politikai válságok okait illetõen azokra nagyjából meg is fogalmazódott a válasz, s úgy tûnik, lassan nyoma vész annak az ideológiai-eszmei vákuumnak, amely a rendszerváltások következtében hirtelen fellépett, s ahová ellenõrizetlenül tódult be, jobb híján, a múlt mindenfajta nacionalizmusának hordaléka. Ez a fajta identitási válság korábban erõteljesen közép-kelet-európai színezetûnek tûnt, de mind jobban bebizonyosodik, hogy a multikulturalitástól megoldást remélõ nyugatot is utoléri.
Ezek szerint az önök konferenciája nem periférikus, provinciális, hanem igen idõszerû, megoldatlan kérdésekre választ keresõ tudományos fórum.
- Valóban. Mégis, elég fárasztóan, nekünk mindegyre bizonygatnunk kell, hogy törekvéseink jóval több figyelmet érdemelnek. Persze, ezért nekünk is többet kellene tennünk, és bár tavaly angol nyelvû nemzetközi konferencián vetettünk össze különbözõ kulturális diskurzus-típusokat, az együttélésbõl adódó problémakört nyelvészeti szempontból megközelítve, illetve a kolozsvári Kisebbségkutató Intézettel közösen háromszor is szerveztünk már a két- és többnyelvûség kérdéseit kutató tudományos konferenciát, még akad dolgunk elég.
A konferencia elõzetes programját ismerve is feltûnt, hogy a magyar kutatók arányához képest a bejelentkezõ román szakemberek száma több mint szerény. Miként lehetne ezen úgy mozdítani, hogy a rendezvénynek ne csak mi mondjuk, mi halljuk típusú visszhangja legyen?
- Olyan gond ez, amit józanul és igen alaposan, minden szempontból elemeznünk kell. Az alulreprezentáltság mindhárom konferenciánkra többé-kevésbé jellemzõ volt. Az idén ráadásul a bejelentkezés után megbetegedett román és szlovák kollégák hiánya tovább növelte ezt az aránytalanságot.
Egyet meg kell értenünk: egy román kollégának egy erdélyi magyar szakemberrel leülni egy asztal mellé nem ér föl nemzetközi kontaktussal, s ha választania lehet, Csíkszereda helyett inkább Madridba vagy Brüsszelbe megy. Ha ezt a konferenciát, mondjuk, valahol Magyarországon rendezték volna, egész biztos, hogy a román érdeklõdés is nagyobbnak bizonyul. Elvégre egy külföldi rendezvényen részt venni a tudományos karrier szempontjából mindig elõnyösebb. S ráadásul ez az itthoni magyar kutatókra, tanárokra is áll!
Miként hasznosítják a konferencián bemutatott elõadásokat?
- Az elõadásokból, amelyek nem egyszer terjedelmesebb, alaposabb dolgozatok vázlatai csupán, könyvet szerkesztünk. Szerettük volna a rendezvényen átnyújtani a résztvevõknek az elõzõ konferencia kötetét, de a nyomda nem készült el vele idõben. Tanulva az esetbõl, a most zárult rendezvény tanulmánykötete szerkesztésének már a konferencia után nekiláttunk. A szerkesztés pedig, ami rám hárul, jó alkalom lesz arra, hogy elmélyült, árnyalt képet nyerjek, nyerjünk a konferencián végzett munkáról. Amirõl pillanatnyilag inkább csak benyomásaim és sejtéseim vannak.
Többkötetes szerzõként mennyire ihlette meg az imagológiai betájolódás, foglalkozik-e a gondolattal, hogy a kérdéskörben átfogó mûvel jelentkezzék?
- Azt tapasztaltam, hogy ha foglalkozni kezdünk az embertudományok valamelyik szeletével, akkor elõbb-utóbb rá kell jönnünk arra, hogy minden mindennel összefügg. A matematika által kidolgozott hálóelmélet modellként szolgálhat: egyik csomó a másikkal összefügg, miközben annyi kapcsolat jön létre, hogy tulajdonképpen rizómává, labirintussá is teszi a nagy egészet, melyben nehéz eligazodni. A tudománynak pedig pontosan az a feladata, hogy kiutakat keressen.
Következõ, szélesebb olvasóközönséghez szóló könyvem biztosan a másság kérdéskörét járja körül, jó ideje gyûjtöm már hozzá az anyagot. Igaz, szakmai feladataim, amelyek között az olvasás és a kritikai interpretálás kötelessége elsõ helyen áll, meglehetõsen szûkre szabják az írásra szánt idõmet, s valamiképpen tankönyvet is kell a diákok kezébe adni, de az egészen biztos, hogy az imagológiai mó2011. április 26.
Jó érzés magyarnak lenni - megérkezett a nosztalgiavonat Székelyudvarhelyre
Igazi tömeg várta a határon túlról érkezõket a székelyudvarhelyi kis vonatállomáson. Az ünnepélyes érkezés és az út egyedi élmény volt a legtöbb utas számára.
Sokan könnyekkel küszködve, meghatódva szálltak le a Budapestrõl érkezõ nosztalgiavonatról. Volt, aki még soha nem is járt Székelyudvarhelyen, más pedig a rokonaihoz érkezett látogatóba, de egyben mindannyian megegyeztek: túl kevés zsebkendõt hoztak magukkal.
Jó érzés magyarnak lenni - mondta könnyeivel küszködve a vonat egyik utasa. Az áfonyapálinkás-kürtõskalácsos fogadtatás mindenkit meghatott, függetlenül attól, hogy épp Budapestrõl vagy Nürnbergbõl jött Erdélyt nézni.
László János, a rendezvény egyik házigazdája, történelmi pillanatnak nevezte, hogy Budapestrõl érkezõ vonatot köszönthetünk városunkban. A Hotel Küküllõ tulajdonosa reményét fejezte ki, hogy a vendégek megismerik a székelyföldieket és az itteni szokásokat, majd pozitív tapasztalatokkal gazdagodva jó hírét viszik a székelységnek.
Orosz Pál Levente beszédében visszaemlékezett 1888. március 15-re, a Héjjasfalva-Székelyudvarhely szárnyvonal átadására, amikor még a Székely Gõzös pöfögött a síneken. Elmondta, bár az évtizedek során számtalan szerelvény közlekedett ezen a szakaszon, de mégis egészen mostanáig kellett várni, hogy egy Budapestrõl induló vonatot köszönthessünk Udvarhelyen.
Dr. Zsigmond Barna Pál, a nemrégiben kinevezett csíkszeredai fõkonzul nemcsak az vonatozókat üdvözölte, de az udvarhelyieknek is külön megköszönte az ünnepélyes fogadtatást.
Végül az egybegyûltek ünnepélyesen megkoszorúzták a Hargita névre keresztelt kocsit, amit szombaton néhány órára meg is nyitottak a nagyközönségnek, így bárki megnézhette, hogyan érkeztek a látogatók Székelyföldre.
uh.ro
Erdély.ma2011. április 26.
A romák elleni diszkriminációt elítélõ levelek Csíkszeredában
Több mint 36.000 levél érkezett egyszerre Csíkszereda polgármesteri hivatalába a franciaországi, németországi, ausztriai, olaszországi feladók az Amnesty International emberjogi szervezet egyik tavalyi cikke alapján kérték a csíkszeredai polgármestertõl, hogy szüntesse meg a Tavasz utcai romatelep lakói ellen folytatott diszkriminációt.
A nagyvilágot felbõszítõ, Tavasz utcai romákat ért diszkriminációról a román kormányt is értesítették. A város két alpolgármestere kifogásolta, hogy a Csíkszereda hírnevét rontó két tavalyi jelentésbõl kimaradtak az általuk szolgáltatott információk. Az önkormányzati elöljárók úgy vélik, hogy a leveleket küldõ aktivisták félretájékoztatták a közvéleményt. a diszkriminációval vádolt városvezetõk fényképeket is mutattak a romák által tönkretett bérházakról. Hét éve omlásveszély miatt kellett õket onnan kiköltöztetni, közterületen lévõ és fûthetõ munkásbarakkokba. A vizet és a villanyt a telep lakói azóta is ingyen kapják és a szemételhordásért sem kell fizetniük.
Ezen a telepen hivatalosan 37 felnõtt és 42 kiskorú lakik itt, de valójában sokkal többen. A gyermekeket mindennap iskolabusz viszi-hozza iskolába, ahol nemcsak tanfelszerelést, hanem ebédet is ingyen kapnak.
Erdély.ma2011. április 26.
Hatékonyabb mûemlékvédelmet szeretnének
Nagyvárad - Az utóbbi hónapokban Váradon is elharapódzott magyar emléktábla-, illetve szoborrongálások miatt is hatékonyabb mûemlékvédelmet szeretne az RMDSZ - közölte Biró Rozália alpolgármester.
Keddi sajtótájékoztatóján Biró Rozália alpolgármester arra hívta fel a figyelmet: az utóbbi hónapokban Nagyváradon is megszaporodtak az olyan esetek, melyek bronzplakettek ellopásáról, emléktáblák megrongálásokról, szobortalapzatoknak az összemázolásáról szólnak, és feltünõ módon ezek a magyar közösség szempontjából fontos emlékhelyek ellen irányulnak. A városi RMDSZ-frakció megálljt szeretne parancsolni ennek a folyamatnak, ezért több javaslatot is elõterjeszt majd az elkövetkezendõ idõszakban a helyi önkormányzati képviselõ-testületnek.
Ennek megfelelõen azt kérik majd, hogy a költségvetésbõl különítsenek el pénzösszeget ezen mûemlékek vagy -táblák javítására, illetve pótlására, készüljön egy naprakész leltározás a Nagyváradon található összes emléktábláról és köztéri szoborról - Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Mûemlékvédõ és Emlékhely Társaság elnöke hajlandónak mutatkozik arra, hogy a Polgármesteri Hivatal rendelkezésére bocsássa a PBMET által összeállított jegyzéket-, és az integrált városfejlesztési tervre szánt büdzsébõl utaljanak ki pénzt egy biztonsági rendszer kiépítésére, mely 10-20 olyan térfigyelõ kamera kihelyezését feltételezné, mellyel szemmel lehetne tartani ezen emlékhelyeket.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro2011. április 26.
Atlantisz harangoz
Az Atlantisz harangoz 11-ik alkalommal megtartott országos versmondó vetélkedõ nemcsak az eredeti célt, szolgálja, a versmondás megkedveltetését, hanem valahol felállít egy olyan megmérettetési rendszert is, mely akarva- akaratlanul is hosszútávon kimutatja, kik azok a tanárok, akiknek a tanítványai ilyen vagy olyan díjakkal térnek haza, abba az intézménybe, mely számukra lehetõvé tette a részvételt.
Tulajdonképpen egy tükör, melyben nagyon is jól tükrözõdik minden olyan érték, mely önazonosságunk tudatos kiépítését szolgálja. De ugyanakkor nagyon jól érzékelteti az ilyen irányú tevékenységnek, mekkora a ható ereje.
Az alapszabályban annak idején rögzítették, a versenyzõnek kötelezõen el kell mondania egy zsûri által megadott verset, és egy olyan költeményt, melyet maga választ ki.
Az ez évi verseny témája: derû és harmónia a költészetben. A résztvevõk számára kötelezõ versként Szilágyi Domokos: Hegyek, fák, füvek-címû költeményét jelölték meg.
Az idei vetélkedõt az Oktatási és Mûvelõdési Minisztérium anyagilag nem támogatta. Egyébként küldöttje Váradi Izabella jelen volt, szépen fel is szólalt az eseményt nyitó ünnepségen, visszaemlékezve hajdani önmagára, amikor még, mint versenyzõ õ is részvett az Atlantisz harangoz versenyen. Utalván arra, a mostani versenyzõk lehetnek azok, akik majd idõvel a maiakat fogják felváltani. Ígérte a jövõbeli támogatás kiharcolását.
Szilágyi Mátyás a Magyar Köztársaság Kolozsvári fõkonzulja arról a belsõ kedvrõl beszélt, mely nélkül vers szeretet nem nagyon mûködik.
A verseny idei zsûrijének elnöki szerepét László György író, költõ és publicista töltötte be. Zsûritagok voltak: Kocsis Tünde rendezõ és Kelemen Attila színmûvész, teológiai hallgató.
Ebben az évben is az ország jeles iskoláiból kerültek ki a szereplõk. A díjazottak felsorolásával megbizonyosodhatunk arról, hogy az ország jóformán minden részébõl voltak.
Aki megengedhette magának azt a luxust hogy beüljön a vetélkedõre, érzékelhette, a verseny ténylegesen teljesíti azokat az elvárásokat, melyeket a rendezõk, a János Zsigmond Unitárius Kollégium és a Phoenix Könyvház tulajdonosa, Magyari Eszter (egyébként az alapötlet hajdani megfogalmazója és jelenben is életben tartója) annak idején hirdetett:
Szeretni a versmondást, mert a költemények gondolatai, ha termékeny talajba hullnak, tovább éltetik azt a kultúrát, mely szülõhazánkat és életünket befolyásolja. Ápolván a vers-kultúránkat, magunkat is ápoljuk, felvértezve azzal a tudással, mely minket jellemez.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro