udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
294
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 271-294
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2012. április 3.
Beismerte tévedését a romániai holokausztot tagadó volt PSD-szóvivő
Beismerte tévedését Dan Sova, PSD-s politikus, akit holokauszttagadó kijelentése miatt váltott le Victor Ponta pártelnök márciusban a szóvivői tisztségéből. Sova március elején egy televíziós műsorban kijelentette, hogy a történelmi adatok szerint 1941-ben 24 zsidót mészároltak le Iaşi-ban a német katonák, a bűncselekmény elkövetésében pedig román katonák nem vettek részt. Sova szerint a iaşi-i pogromért kizárólag a német hadsereg tehető felelőssé, és hozzátette, hogy Romániában a zsidóknak soha nem kellett szenvedniük. A politikus nyilatkozatától Victor Ponta elhatárolódott, kollégáját felmentette a szóvivői tisztségből, és elküldte a washingtoni holokausztmúzeumba, hogy ott győződjön meg a romániai zsidóság szenvedéseiről. Sova internetes blogján most elismerte, hogy tévedett, hiszen - mint írja - a washingtoni múzeumban mintegy 5 millió dokumentum és mikrofilm bizonyítja a romániai holokausztot. "Ezeket tanulmányozva most teljes bizonyossággal elmondhatom, hogy a romániai zsidóságnak óriási tragédiát kellett elszenvednie, ami gyilkosságokban, deportálásokban, vagyonelkobzásokban és zsidóellenes törvényekben nyilvánult meg" - írta balogján Dan Sova szenátor. A politikus felhívta a figyelmet arra, hogy az oktatási rendszerben, de a közbeszédben sem ismertetik meg a fiatal nemzedékekkel a romániai holokausztot. Szerinte a román népnek nem tesz jót a második világháború idején történt tragédia "elhallgatása". Sova szerint a tanárok és a történészek nagy hibát követtek el azáltal, hogy megpróbálták bagatellizálni a történelemnek azt az időszakát. Mint írta, a román népnek önmagával való megbékélését segítené elő az akkori román kormányok hibás politikájának elismerése és elfogadása. Sova szerint a "civilizált országokban" elismerik a múltat éppen azért, hogy ne ismétlődhessenek meg hasonló tragédiák. A politikus Izrael bukaresti nagykövetének címzett levelében jelezte, hogy visszavonja a televíziós műsorban tett kijelentéseit, amelyek sértették a zsidó népet és a holokauszt áldozatainak emlékét. 1941 júniusában Ion Antonescu tábornok, Románia akkori teljhatalmú ura parancsot adott arra, hogy Iaşi-t "tisztítsák meg" a zsidóktól. A június 28-án kezdődött pogromnak összesen több mint tizenkétezer zsidó áldozata volt.
(mti) Transindex.ro2012. április 4.
Máért: meghirdették az erdélyi nemzeti jelentőségű programokat
Meghirdették az erdélyi nemzeti jelentőségű programokat a Máért szórvány szakbizottsága idei első ülésén kedden Budapesten. A tanácskozáson szó volt a külhoni magyar óvodák éve programról, és a csángó oktatási program körül kialakult vitás kérdésekről is, Lélfai Koppány a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. vezetője pedig beszámolt az elmúlt időszak főbb változásairól.
A nemzetpolitikai államtitkárság keddi, MTI-hez eljuttatott közleménye szerint Kántor Zoltán a nemzetpolitikai kutatóintézet igazgatója bemutatta a 2012 – A külhoni magyar óvodák éve program szakmai hátterét, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár pedig beszámolt a csángó oktatási program körüli vitás kérdésekről.
A résztvevők tájékoztatást kaptak továbbá a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által kedden meghirdetett erdélyi meghívásos pályázatokról is. A meghívásos pályázati felhívások célja azon kiemelt nemzeti jelentőségű szervezetek, intézmények, illetve programok támogatása, amelyek különösen nagy hangsúlyt fektetnek az erdélyi magyarság önazonosságának megőrzésére – olvasható a kommünikében.
A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. erdélyi nemzeti jelentőségű programok keretében felsőoktatási háttérintézmények támogatására (25,2 millió forint keretösszegben), szakmai és kulturális szervezetek támogatására (64,5 millió forint keretösszegben); médiatámogatási program keretében kiadványok, folyóiratok, szaklapok megjelentetésére (15 millió Ft keretösszegben) írt ki pályázatot. Felhívást tettek közzé színházak, bábszínházak, táncegyüttesek támogatására (51,5 millió forint keretösszegben) szórványkollégiumok működtetésének és/vagy programjainak, illetve iskolabusz program támogatására (38,6 millió forint keretösszegben). A pályázatokat postai úton lehet az alapkezelőhöz, illetve az erdélyi kirendeltséghez eljuttatni 2012. április 2. és 2012. május 7. között.
MTI. Erdély.ma2012. április 4.
A kommunizmus exhumált áldozatairól nyílt kiállítás Aradon
Közös nevező a halál – ezzel a címmel nyílt kiállítás a romániai kommunizmus exhumált áldozatairól Aradon. A gyűjtemény a kommunista rendszerben kivégzett emberek fényképeit és a velük együtt jelöletlen sírokba temetett személyes tárgyait tárja a közönség elé.
A tárlatot korábban már bemutatták tizenhárom romániai városban, valamint Prágában is.
A vándorkiállításon bemutatott tárgyi emlékeket és dokumentumokat az 50-60 évvel ezelőtt bírói ítélet nélkül kivégzett áldozatok felkutatása és kihantolása során gyűjtötték össze. az ásatásokat a romániai kommunizmus bűneit vizsgáló központ irányítja.
A történészekből és régészekből álló csapat 2006 óta foglalkozik a kommunizmus éveiben elkövetett máig büntetlen gyilkosságok feltárásával. A kommunista diktatúra titkosszolgálata az egykori Securitate archívumai alapján az áldozatok családtagjainak kérésére keresik a holttesteket.
A szervezők azt reméli, hogy a gyűjtemény minél több fiatal megnézi majd, akiknek ez jó történelemlecke lehet.
Ezúttal 21 agyonlőtt áldozat esetét tárják a nyilvánosság elé, akiket Beszterce-Naszód, Hunyad, Krassó-Szörény, Kolozs, Fehér, Szilágy és Szatmár megye területén exhumáltak. A törvénytelenül kivégzettek száma viszont ennek több százszorosa.
Szoboszlai Aladár katolikus papot és társait 1958 szeptemberében végezték ki, a Securitate temesvári börtönében. Bűnük az volt, hogy résztvettek 1956-os magyarországi forradalommal szolidarizáló erdélyi megmozdulásokban. MA sem tudni, hol kaparták el az áldozatok holttestét.
A tervek szerint hamarosan Arad megyében is megkezdik a jeltelen sírok azonosítását és feltárását, hogy a családok méltó módon újratemethessék a kihantolt áldozatokat.
DunaTv
Erdély.ma2012. április 4.
Madárnyelven. A moldvai csángók nyelvéről –
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület szervezésében Tánczos Vilmos Madárnyelven. A moldvai csángók nyelvéről című könyvét mutatta be Péntek János akadémikus, az EME alelnöke március 27-én, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában.
A könyvbemutatóról készített rövid beszámoló után maga a szerző ismerteti a moldvai csángók nyelvi és etnikai identitására vonatkozó kutatásainak eredményeit az Erdélyi Figyelő kulturális műsorában.
RTV kolozsvári magyaradás. Erdély.ma2012. április 4.
Vajna Károlynak állítanak emléktáblát Nagyenyeden
Emléktábla-avatással és előadásokkal emlékeznek a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban a város szülöttére és a kollégium egykori diákjára, Vajna Károlyra csütörtökön.
Vajna Károly, a magyar történeti büntetés-végrehajtó tudomány megteremtője nagyenyedi emléktáblája kecskeméti adományból készült.
A tábla csütörtöki ünnepélyes felavatása után Nánási László, Bács-Kiskun megye főügyésze a 160 éve Nagyenyeden született Vajna Károly életéről és munkásságáról tart vetítettképes előadást – írta honlapján a Nyugati Jelen című aradi központú napilap szerdán.
Vajna Károly (1851-1931) öt év alatt készült el a Hazai régi büntetések című kétkötetes művével, amelyet 1906-ban, illetve 1907-ben adtak ki. Kutatása és gyűjtőmunkája eredményeként 1910-ben a budapesti Gyűjtőfogház három termében felállították az Országos Börtönügyi Múzeumot – olvasható a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága (BVOP) honlapján.
MTI. Erdély.ma2012. április 4.
Feltörték Csíkszereda polgármesteri hivatalának honlapját
Úgy látszik a hazai Anonymous hekkercsoportra ráillik a soviniszta jelző, mert miután feltörték Csíkszereda polgármesteri hivatalának honlapját, magyarellenes szöveget helyeztek el azon.
A hekkerek legutóbbi áldozata Csíkszereda polgármesteri hivatala volt. A hivatal honlapját hétfőn törték fel, amelynek nyitóoldalára egy magyarellenes szöveget és egy kis videót helyeztek el, amelyben megjelenik az Anonymous aláírás.
„FUCK ALL THE MAGHIAR COMMUNITY FROM ROMANIA" – állt a hackerek által elhelyezett szövegben, majd az aláírás: #ANONOPS ROMANIA és #ANTISEC. Ugyancsak az első oldalon egy IRC oldal címét is feltüntették: irc.anonops.com #romania.
Ez nem az első eset, amikor a román hackerekről – akik magukról azt állítják, az Anonymous hackercsoportba tartoznak – kiderül, hogy bizony hadilábon állnak az angol nyelvvel. Már február közepén is nagyon melléfogtak az angolra fordítással, amikor Ungureanu miniszterelnökről egy „leleplező hírt” vettek át a médiából. Ám akkor a fordítóautomata a román pénz nevét a lejt (leu) nekik oroszlánra fordította (értelem szerint helyesen). Csakhogy a miniszterelnök nem „lions"-ban (oroszlánokban) kapja a fizetését, amely ellen a hekkereknek kifogásuk volt.
realitatea.net Erdély.ma2012. április 4.
Bűnvádi eljárást indítana Borbély László ellen a korrupcióellenes ügyészség
Bűnvádi eljárás kezdeményezését kérte szerdán a legfőbb ügyésztől Borbély László romániai környezetvédelmi miniszter ellen a korrupcióellenes ügyészség (DNA).
Borbély Lászlót – a DNA közleménye szerint – befolyással való üzérkedéssel és vagyonnyilatkozata többrendbeli meghamisításával gyanúsítják. A képviselői mandátummal rendelkező miniszter a parlament tagjaként mentelmi joggal rendelkezik.
A román korrupcióellenes ügyészség még 2011 júliusában közölte, hogy vizsgálatot folytat egy olyan ügyben, amelyben Borbély László is érintett. A miniszter egyik tanácsosát azzal gyanúsította a DNA, hogy segített egy Szatmár megyei vállalkozónak megvesztegetni Borbély Lászlót. A korrupcióellenes ügyészség akkori közleményében azt írta: egy Szatmár megyei üzletember 20 ezer euró értékű lakásfelújítással „vásárolta meg" a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) által delegált miniszter befolyását, hogy könnyebben jusson közbeszerzési szerződésekhez.
Borbély László néhány órával az ügyészségi közlemény közzététele után egy kolozsvári sajtóértekezleten azt mondta: ő is a sajtóból értesült a DNA lépéséről és mindeddig nem közölték vele, mivel gyanúsítják. „Akkor fogok többet mondani önöknek, amikor nekem is hozzáférésem lesz ehhez a dossziéhoz, és amikor megtudom, miről van benne szó" – mondta a miniszter.
Emlékeztetett arra, hogy júliusban is sajtóból értesült arról, hogy valami elindult ellene. „Úgy gondolom, hogy az igazságszolgáltatásnak működnie kell, de nem így, a sajtón keresztül, nem így, hogy embereket meghurcolnak és megpróbálják befeketíteni" – tette hozzá Borbély László.
A legfőbb ügyész – a DNA felkérésének eleget téve – az igazságügy-miniszterhez fordult a bűnvádi eljárás kezdeményezése érdekében.
Borbély László mentelmi jogának felfüggesztéséről az igazságügy-miniszter kezdeményezésére a képviselőház dönthet, a jogi bizottság véleményezése nyomán.
Az RMDSZ miniszterét szerda estére megbeszélésre hívta Bukarestbe Mihai Razvan Ungureanu miniszterelnök.
MTI. Erdély.ma2012. április 4.
A magyar pedagógus-szövetség jubileumi közgyűlése
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Temes megyei szervezete kedden délután tartotta tisztújító közgyűlését a Bartók Béla Líceum dísztermében. A Temes megyei pedagógusok ez alkalommal a szervezet megalakulásának 20. évfordulóját is megünnepelték.
A jubileumi közgyűlés során a résztvevők megemlékeztek a szervezet húszéves tevékenységéről. Kitüntetésben, díszoklevélben és emlékérmében részesültek azok a pedagógusok, az RMPSZ aktív tagjai és volt iskolaigazgatók, akik az elmúlt húsz esztendőben kiemelkedő szerepet játszottak a Pedagógusok Szövetsége és iskolájuk életében.
A közgyűlés ezután megválasztotta az RMPSZ Temes megyei szervezetének új elnökségét. Halász Ferenc volt RMPSZ-elnököt az országos szervezet partiumi alelnökévé választották, ezért nem vállalt tisztséget az új vezetőségben. A jelenlevők Tasi Ottiliát választották a szervezet elnökévé, projektkoordinátor Erdei Ildikó, ügyvezető elnök Pataki Adél. A Temes megyei RMPSZ-szervezetnek öt alelnöke is van: az óvónőket Rácz Edit, a tanítókat Păştean Erika, a humán szakos tanárokat Magyari Sára, a reál szakos tanárokat Albert Etelka, a vallástanárokat Jakab Ilona képviseli a Pedagógusok Szövetsége vezetőségében.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)2012. április 4.
Akit 62 informátorral hálóztak be
Az elnémult harang – Egy megfigyelés története – Pálfi Géza katolikus pap élete a Securitate irataiban címmel könyvet mutattak be és dokumentumfilmet vetítettek kedden este a budapesti Uránia Nemzeti Filmszínházban.
A könyv szerzője a marosvásárhelyi Novák Csaba Zoltán és a bukaresti Denisa Bodeanu, mindketten történészek, és Pálfi Géza máréfalvi születésű római katolikus pap életét kortársi visszaemlékezések és a Securitate irattárában őrzött megfigyelési dosszié alapján rekonstruálták.
Ez az időszak az 1960-as évek végétől 1984 tavaszáig, a fiatal pap haláláig tartott, több megyén átterjedő, totális követési, lehallgatási és megfigyelési akció volt. Pálfi Géza úgy került megfigyelés alá, hogy magánbeszélgetés céljából megkereste Márton Áron püspököt, s ezt a társalgást lehallgatták. A fiatal pap felajánlotta, hogy magyarországi ismerősei révén kapcsolatokat lehetne építeni a Vatikánnal.
Pálfi Gézát minden módon megpróbálták ellehetetleníteni, a beszervezésével is próbálkoztak, de sikertelenül. Novák Csaba Zoltán egy interjúban elmondta, hogy a papot 62 informátorral hálózták be. Tanított a gyulafehérvári teológián, könyvtára rendkívül gazdag volt, a diákok rajongtak érte, Márton Áron püspök támogatását is élvezte, élete utolsó állomásaként pedig Székelyudvarhelyen szolgált.
Azt biztosan nem lehet tudni, hogy 1984-ben likvidálták vagy sem, mert erről nem került elő semmiféle dokumentum. Az tény, hogy Pálfi Géza – sokak számára gyanús betegségben – 43 évesen meghalt.
Az ugyancsak marosvásárhelyi Maksay Ágnes A Filip dosszié – Pálfi Géza megfigyelt élete címmel készített dokumentumfilmet a fiatal papról, mintegy a könyv „vizuális mellékleteként.” A filmben megszólal Gergely Géza címzetes esperes, mostani csíkszentmiklósi plébános, aki még azokat a diafilmeket is őrzi, amelyeket annak idején Jakab Antal püspök hozott Rómából Pálfi Géza kérésére.
A tényfeltáró kötet a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadónál látott napvilágot magyar és román nyelven.
MTI. Krónika (Kolozsvár)2012. április 4.
MOGYE: asztalhoz ülnének a magyar és román oktatók
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) addig nem vezetheti be a kormányhatározattal létesített magyar–angol kart a struktúráját is rögzítő egyetemi chartába, amíg az oktatási minisztérium nem ismeri el a korábbi (a magyar tagozatot nem rögzítő) chartáját és az ez alapján tartott választásokat – jelentette ki Leonard Azamfirei, a MOGYE megbízott rektora.
Azamfirei elmondta, továbbra is a minisztérium térfelén a labda, hiszen a törvény értelmében csakis az egyetem szenátusa módosíthatja az egyetemi chartát. A régi szenátusnak lejárt a mandátuma, a február 20-án tartott választásokat és az ez alapján kialakított szenátust viszont nem ismerte el a minisztérium. „Mihelyt az egyetemnek a minisztérium által elismert szenátusa és igazgatótanácsa van, nekem mint rektornak az a feladatom, hogy alkalmazzam a törvényt, beleértve az új kart létrehozó kormányhatározatot is” – jelentette ki Leonard Azamfirei.
Az MTI kérdésére, hogy szándékában áll-e tárgyalni a magyar tagozat képviselőivel a kialakult helyzet megoldásáról, Azamfirei elmondta: már a múlt héten írásban hívta tárgyalásokra azokat a magyar oktatókat, akik az egyetem korábbi szenátusában képviselték a magyar nyelvű oktatást. Elmondta: akkor a meghívottak arra kérték, hogy az új kart létrehozó kormányhatározat érvénybelépése után tárgyaljanak. A megbízott rektor hozzátette, már tárgyalt is a magyar tagozat három képviselőjével, Szabó Bélával, Szilágyi Tiborral és Benedek Imrével.
Leonard Azamfirei egyébként a szenátus hétfő esti gyűlése után azt nyilatkozta, hogy „a törvényt teljes mértékben követjük, annak minden részletét tiszteletben tartjuk és alkalmazzuk”. Ebben bíznak a magyar oktatók is, akik a múlt héten levelet intéztek az egyetem megbízott vezetőjéhez, amiben a konstruktív párbeszéd elkezdését javasolják.
„Álláspontunk szerint ha lehet, és van kivel, tárgyalni kell” – vallja Ábrám Zoltán, a szenátus volt tagja. Hasonlóan gondolkodik Szilágyi Tibor is, aki szerint mielőbb tiszta vizet kellene önteni a pohárba, és össze kell fogni. „Ha magyarok és románok nem fogunk össze, és a továbbiakban is egymás ellen dolgozunk, jó vége nem lesz” – véli a professzor.
Negativista forgatókönyvek
A magyar oktatók egy másik, negativista forgatókönyve szerint ha román kollégáik időhúzásra játszanak, és nem hajlandók újrafogalmazni az egyetemi chartát és életbe ültetni a magyar kar létesítéséről szóló kormányhatározatot, az amúgy is megtépázott tekintélyű MOGYE-t újabb, akár végzetes károk érhetik. Véleményük szerint könnyen megeshet, hogy az egyetem külföldi diákok nélkül marad, hisz a nyugati fiatalok, kissé mélyebben a zsebükbe nyúlva, egy másik, biztonságosabb tanintézetet választanak a marosvásárhelyi helyett. Bár ez is rendkívül kellemetlen helyzetet idézne elő, ennél lényegesen nagyobb anyagi csapás is érheti az egyetemet, ha a tanügyminisztérium befagyasztja a finanszírozását. Hogy a két forgatókönyv közül melyik „lép életbe”, még nem tudni.
A törvénytelenül választott szenátus egyik magyar tagja, Gábos Grecu József szerint a magyar fél ne azoktól várja a megoldást, akikről mindegyre azt zengi, hogy illegitim módon képviselik az érdekeiket. „A jelenlegi szenátus állítólag nincs elismerve; akkor ne ettől a szenátustól várják a megoldást a magyar oktatók. A kormányhatározatot pedig léptesse életbe a magyarok szószólója, Szabó Béla” – szögezte le Gábos professzor.
Martonyi János magyar külügyminiszter bukaresti látogatása alkalmával a téma kapcsán úgy nyilatkozott: az elmúlt években a magyar–román kapcsolatok nagymértékben javultak, amit az is bizonyít, hogy az erdélyi magyarok visszafogott magatartást tanúsítottak, amíg békésen meg nem oldódott a MOGYE ügye. A külügyminiszter leszögezte: az új MOGYE-kar létrehozásában a magyar kormánynak is fontos szerepe volt.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)2012. április 4.
Bogotában vendégszerepel a kolozsvári színház
Kolumbiában vendégszerepel a Kolozsvári Állami Magyar Színház a Leonce és Léna című előadással. A Tompa Gábor színházigazgató által rendezett produkciót öt alkalommal játssza a társulat a Bogotai Színházi Fesztiválon: április 5-én, 6-án és 8-án egy-egy alkalommal, 7-én pedig kétszer adják elő a Teatro de Bellas Artes de Bogotá színházban.
Dél-Amerika egyik legnagyobb színházi seregszemléje március 23-án kezdődött, és április 8-áig tart. A kolozsvári teátrum idén már második alkalommal szerepel a rendezvényen: 2006-ban a Silviu Purcărete rendezte Pantagruel sógornője című előadással kaptak meghívást. A bogotai fesztivál kiemelt meghívottja egyébként idén Románia, ennek apropóján Tompa Gábor műhelyfoglalkozást is tart fiatal kolumbiai rendezők és színészek számára. A seregszemlére 45 országból érkeztek társulatok, a programban több mint 800 előadás. Krónika (Kolozsvár)2012. április 4.
Enciklopédia Szabó Dezsőről
A Kolozsvári Református Kollégium az Iskola másként hetében érdekes és változatos programokat és foglalkozásokat állított össze. Az első nap egybeesett a Kollégiumi Napok megnyitójával, amelyen a középiskolás diákok érdekes előadásokat hallgathattak meg. A Kollégiumi Napokat Szathmári Papp Károlyra való emlékezés jegyében kezdtük el.
A hagyományhoz hűen áhítattal kezdődött a nap. Az első előadás után Szőcs Zoltán budapesti író és irodalomkritikus, a Budapesti Szabó Dezső Társaság elnöke bemutatta az általa összeállított Szabó Dezső Enciklopédiát. Szőcs Zoltánt, a Kolozsvári Szabó Dezső Társaság hívta meg az idei Kollégiumi Napokra. Szőcs könyve Budapesten jelent meg 2011-ben, a Kairosz Kiadó gondozásában.
Az író előadásában kifejtette, mennyire fontos az, hogy a diákok olvassanak. Elmondta azt is, hogy Szabó Dezsőt olvasva a diákokban kialakul a helyes magyarságtudat és az identitás. Erre nagy szüksége van minden magyar diáknak. Megtudtuk: az Enciklopédia nem helyettesíti az író műveit, illetve azok elolvasását, de fontos tájékoztatási adatbázis lehet az író munkásságának megismeréséhez. A találkozón jelen volt a Kolozsvári Szabó Dezső Társaság több tagja, illetve annak elnöke, Szigeti László mérnök. A nap folyamán szó esett a két Szabó Dezső társaság és a Kolozsvári Református Kollégium közötti kapcsolat továbbfejlesztéséről is.
Farkas Melindától, a kollégium rajztanárától megtudtuk: mivel a IX. Kollégiumi Napok keretében Szathmári Pap Károly festőművész és fényképész emlékét idézik fel, ezért az Iskola másként és a kollégiumi napok keretében fotópályázatot és kiállítást hirdettek meg a diákság körében. „Pályázni lehetett különböző megadott témákban: portréval, táj- vagy látképpel, életképpel vagy népviseletet megörökítő fényképpel. A pályamunkákat március 31-ig kellett benyújtani. Közel tíz diáktól 30 alkotás érkezett be. A pályázati munkák díjazására csütörtökön kerül sor. A fotópályázat nyerteseit képzőművészeti albumokkal, könyvekkel jutalmazzák; a beküldött pályamunkákat a kollégium tornatermében lehet megtekinteni – magyarázta a rajztanár.
SZ. Á. Szabadság (Kolozsvár)2012. április 4.
In memoriam – Gyászbeszéd a ravatalnál
A koporsóban nyugvó Fodor Sándor íróval, műfordítóval és hitvalló katolikus lapszerkesztővel, vagy ahogy pályatársai hívták őt, “Fodor Úrral” néhai Tamási Áron farkaslaki temetése okán és egy akkortájt általa adott interjú kapcsán kerültem kapcsolatba egy, a Napsugár szerkesztőségébe címzett, de személyesen neki írt levél által, ezt követően pedig haláláig tartó töretlen barátságba. Az említett levélben, mivel az írókollégák nem búcsúztatták, illetve nem búcsúztathatták Tamásit a kommunista rezsim terrorja miatt, afelől érdeklődtem, hogy mi a véleménye a néhai farkaslaki plébános, Birton István ott és akkor elhangzott beszédéről, amely egyetlen, írásban fennmaradt dokumentum a nagy erdélyi írásművész hazai temetéséről. Mi tagadás, én egyfajta méltatlankodásomnak adtam hangot az írók totális némasága miatt, és így fejeztem ki magam: „Bezzeg, a pap beszélt”. Fodor Úr, valamelyest félreértve a „bezzeg” szóval kezdődő megjegyzésemet, ezt válaszolta: „A farkaslaki pap beszédét szépnek és igaznak tartom, még akkor is, ha Ön megbotránkozik ezen”. Mondanom sem kell, én egyáltalán nem botránkoztam meg, ellenkezőleg, nekem is ugyanaz volt a véleményem, és kifejezetten örültem a túlzás nélkül irodalmi rangú papi beszédnek. Még csak annyit ehhez a régi történethez, hogy Sütő András 5 évvel később önkritikusan ezt írta, „az idő szembekacagta a bizonytalankodva gyászolókat”.
Gyászoló Testvérek! A Csíksomlyóról, illetve (saját szavai szerint) „Mária lábától” indult Fodor Sándort az irodalmi élet elsősorban kivételes tehetségű novellistaként tartja számon. Írásművészetének az értékelése természetesen nem az én tisztem, de egyik-másik írásából néhány mondatot alkalmi üzenetként kiemelek, hogy ravataláról is ő, a bölcs ember okítson bennünket.
Elsőként a Büdös gödör című művéből veszek egy száraz ténymegállapítást, mely így szól: „Teljes bizonyosság csak kettő van. Egyik az élet, a másik a halál”. A Vereség című novellájában írja Hemingwayt idézve: „az embert meg lehet ölni, de legyőzni nem”. Az idézett bölcsességet rögtön önmagára alkalmazva így folytatja: „Az Embert (így általában nagy E-vel) – nem tudom. Ez a Hemingway reszortja. De engem – le lehet győzni”!
Immár kézzelfogható bizonyság szavainak igazsága mellett az előttünk látható koporsó, s benne ő, a megfáradt író, Fodor Sándor. Igen, 85 évesen végképp legyőzetett, földi élete befejezést nyert, s mint ő maga mondta Babitsot idézve egy interjúban: eddig mérték ki élete idejét „az égi és ninivei hatalmak”.
Nagyon elgondolkodtató felismerést fogalmazott meg Az első hó című elbeszélésében is: „A beteget nem a tengődésnek, hanem az életnek kell visszaadni”.
Nos, Testvérek, mi most a Szent Mihály-templomban éppen ezt tesszük, az életnek, mégpedig a nagybetűs Életnek adjuk őt vissza, a horizonton túli halhatatlanságnak, abban a hitbeli meggyőződésben, amit a gyászmise prefációja fejez ki ekképpen: „Vita mutatur, sed non tollitur”. Az élet a halálban megváltozik, de meg nem szűnik! Igen, ez a mi győzedelmes húsvéti hitünk, és ez volt az ő hite is. Hát, ezért kérte az utóbbi években többször is a gyógyító szentségeket (a gyónást és a szentáldozást, legutóbb pedig a betegek kenetét), végképp kiengesztelődve e szentségek vétele által Istenével, önmagával és családjával: elsősorban festőművész feleségével, akivel több mint 60 évet tölthetett el békés, kiegyensúlyozott házasságban, Budapesten élő leánygyermekével, aki a legnagyobb odafigyeléssel ápolta őt betegsége végső szakaszában, aztán nagyrabecsült vejével, imádott unokáival, közeli és távoli csíki rokonaival, valamint pályatársaival, szomszédjaival, tisztelőivel és olvasóival, akiket most búcsúzóul általam, a pap-barát által Mózesként és Áronként megáld. (Hadd mondjam még itt el, hogy amikor felmutattam előtte halálos ágyán a Szent Kenyeret, az Oltáriszentségben titokzatos módon köztünk élő Jézus Krisztust, beszélni már nem tudott, de katona módjára magasba emelte kezét és szalutált!).
Legismertebb novellája minden bizonnyal A feltámadás elmarad című. Az ugyanezt a címet viselő legújabb és egyben legutolsó könyvéből Benedictus atya ajkára adott szavaiból idézek egy húsvét küszöbén mindenkinek szóló, üzenet értékű részletet: „Egyetlen csoda van: az élet, és egyetlen csodatevő: az Úristen. Őt imádjátok. Én csak az ő alázatos szívű szolgája vagyok, egyben a ti szolgátok is, hiszen mindnyájan az Ő képmásai vagyunk. Csókoljátok az ő szent keresztjét, és szeressétek egymást, örvendjetek nagy csodájának, az életnek”. Igen az élet, amiről ő itt beszél, a nagybetűs Élet – él, és élni akar! – ahogy zengi ezt a költőóriás is, Ady. Joggal állítható az elmondottak után, hogy az ő feltámadása – nem marad el!
Emlékszem, a kereken 40 évvel ezelőtt, 1972-ben elvesztett nagyobbik lánya ideiglenes tölgyfakeresztjén ez a felirat volt olvasható: „Fodor Évike, 1954. VII. 29. – 1972. XII. 26.”. E keresztfelirattal összefüggésben a Tíz üveg borvízből és az Egy nap – egy élet című vallomásból egy mondat, még ma is mellbe vág, s ez így szól: „Az Ő neve van rajta (mármint az Évikéé), – holott bennünket feszített rá a halál: édesanyját és engem”. A bekövetkezett tragédia súlya alatt nem csoda, ha Mária lábától a sündisznóállásig című életrajzi regényében szó szerint ezeket írja: „Én, aki annyira ragaszkodtam szülőföldemhez, aki el sem tudtam képzelni, hogy máshol temessenek el, mint Csíksomlyón – immár azt hiszem, végső nyughely dolgában is Kolozsvárhoz kötődtem, 18 éves korában eltávozott nagyobbik leánykám, Évike mellé, a kismezői temetőben”. Aztán a tragédiát évtizedek teltével, éppen a keresztény hit erőt adó vigasztalása nyomán begyógyította a kegyelem közvetítette béke, a lelki harmónia, illetve az Isten akaratában való keresztény megnyugvás.
Gyászoló Testvérek! Fodor Sándor közismerten nagyon szerény, halk szavú és mégis köztiszteletnek örvendő, minden embertársát őszintén megbecsülő és szerető személyiség volt. Másokról rosszat soha, de jót annál többször és annál többet mondott. A Fekete erdő című kisregényéhez írt ajánló soraiban a következőket vetette papírra: „Vágytam és vágyom arra, hogy hallgassanak rám – de nem minden áron. Ne a hangomra figyeljenek, hanem arra, amit mondok”. És mit mondott? Többek között azt, hogy – és ismét tőle idézek – „egyetlen gyűlölettel átitatott, silányul megírt, uszító írás többet árthat a béke–barátság–testvériség ügyének, mint amennyit valamennyi Nobel-díjas együttes kiáltványa tehet érte...” Ezért, fejezi be idézett mondandóját így: „ha félni nem is, de aggódnia manapság minden tollforgatónak illik”.
Kortársuk voltam – kortársaim voltak című kötetében pedig egy örökidőszerű, mindannyiunk okulására szóló erkölcsi figyelmeztetés olvasható: „Ítélkezni a csetlő-botló, az olykor akár súlyosan vétkező ember fölött is, a végtelen Igazság, s Irgalom dolga”. Milyen jó lenne ezt minden, nem egészen megfontoltan, netán „szemet-szemért, fogat fogért” alapon bosszúból ítélkező embernek alaposan meggondolnia, hiszen – egyikünk sem makulátlan!
És ezt követően, ugyanott, elmesél egy igen megható történetet, amivel be is fejezem búcsúbeszédemet, és ez így szól: „A háború alatt – ezt egy papbarátomtól hallottam – egy katolikus tábori lelkész súlyos sebesülteket gyóntatott. Egy haldokló SS-katona ezt nyöszörögte neki: Atyám, én annyi rosszat tettem, annyi súlyos bűnt követtem el, hogy nekem az Úristen nem bocsáthat meg. És jót nem tettél senkivel? Soha? – kérdezte a pap. A katona gondolkodott, majd elhaló hangon suttogta. Egyszer egy éhező lengyel özvegyasszonynak adtam egy fél kenyeret. A pap feloldozta: Amikor majd a Bíró elé kerülsz, mondd el neki ezt is”.
Sándor bátyám, aki szintén voltál háborút viselt és hadifogságot is átélt katona, végső búcsúzóul egy ideig még itt maradt barátodként mit tanácsolhatnék Neked, aki Pál apostol szavaival egyetértve magad is vallottad, hogy „mindenki önmagáról ad majd számot Istennek”? Hát azt, hogy ha töprengtél is eleget életed utolsó szakaszában lefolytatott meghitt beszélgetéseink során azon, hogy miképpen állj az ítélkező és számonkérő Bíró elé, – csakis a legnagyobb hálával a Tőle kapott talentumokért és teremtményi alázattal. De egyet mindenképpen mondj el számonkérő Istenednek, nevezetesen azt, hogy megírtad a Csipikét, mely által a tovatűnt évtizedek során annyi őszinte mosolyt varázsoltál különféle nemzetiségű gyermekeknek a csodálkozó arcára. Írtad ugyanis ezt a művet elejétől végig abban a felismerésben és boldog hitben, hogy a gyermekek kacagásánál szebb imádság ezen a földön nincsen! Nyugodj békében! A földi vég, illetve a vele egyidejű égi kezdet után legyen jutalmad az örök élet.
Jakab Gábor plébános. Szabadság (Kolozsvár) 2012. április 4.
Felfrissül a Friss Újság
Az évek óta osztrák tulajdonban levő szatmárnémeti Friss Újság újra magyar kézbe került, miután egy helyi házaspár visszavásárolta a Inform Média cégcsoporttól. Részben nosztalgiából tették ezt, ugyanis korábban a napilap szintén a Baranyai család, pontosabban Baranyai István tulajdonában volt – magyarázta az ÚMSZ-nek az unokaöcs és keresztfiú Baranyai Zoltán, aki feleségével együtt ismert vállalkozó Szatmáron.
A napilap új tulajdonosa nem csak nagybátyja, de édesapja emléke miatt is ragaszkodik az újsághoz. Apját mint kiváló közgazdászt ismerték a városban, akinek bár nem volt részvénye, nagyon szerette a lapot, és sokat segített testvérének, hogy egyensúlyban tarthassák. „Úgy illik, hogy egy magyar lap magyar kézben legyen” – toldotta meg érvelését Baranyai Zoltán.
Az Inform Média cégcsoport 2004 júniusában vásárolta fel a Zotmar Press Kft. száz százalékos részvénycsomagját a Szatmári Friss Újság kiadójában. Ekkor már az osztrákok jelentették meg a nagyváradi Bihari Naplót, valamint további négy román napilapot is.
Az új tulajdonosokat nem riasztja el, hogy manapság az írott sajtó inkább viszi, mint hozza a pénzt, számukra nem kereseti lehetőség ez, inkább támogatni szeretnék a napilapot, szívesen áldoznak fejlesztésére, színvonalának, olvasottságának további javításra – mondt lapunknak Baranyai, hozzáfűzve: cégük, a tizenhárom éve működő Tradeholding Kft. a legnehezebb válságban is nyereséggel zárt, nincsenek rászorulva arra, hogy egy amúgy is nehezen megkapaszkodó újságtól vonják el a pénzt.
Arra a kérdésünkre, milyen lesz a régi-új Friss Újság, Baranyai Zoltán elmondta: megtartják mindazt, ami az elmúlt években jónak bizonyult, de több olyan változtatásra is készülnek, amit az új kihívások megkövetelnek. Ezek közül első helyen az új médiát, a digitális hozzáférés lehetőségét, a világhálón való hangsúlyosabb jelenlétet nevezte meg. Mint kifejtette: tartalmi változtatásokat is bevezetnének, ám csak úgy, hogy a Friss Újság továbbra is a szatmári összmagyarság érdekét képviselő független napilap legyen, s mint ilyen, se jobbra, se balra ne húzzon. „Célunk, hogy meglássuk, mi az, ami jó, és előreviszi közös ügyeinket, és ha megláttuk, akkor azt nyíltan felmutassuk. Írjunk a bajokról, hibákról, a melléfogásokról is, még ha bizonyos érdekcsoportoknak nem is tetszik, ám kezeljük ezeket is úgy, hogy próbáljuk felfedezni a jobbítás útját; a negatív hangvételű témákhoz is építően álljunk, mert célunk a bajok mielőbbi orvoslása, a hibák kijavítása. A sértegető címkézéstől és bárminemű mocskolódástól távol tartjuk magunkat, a szókimondás mellett is a kulturált hangnak és fogalmazásnak kell jellemeznie a lapot” – mondta a napilap tulajdonosa.
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)2012. április 4.
A sajtó és az összetartozás
A Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságában Klemm Józseffel, az Újvidéki Rádió igazgatójával beszámolhattunk a külhoni magyar sajtó helyzetéről, a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának (KMÚEK) törekvéseiről.
Azért is örültünk a lehetőségnek, mert a KMÚEK alapítóinak szilárd meggyőződése volt és maradt, hogy a nemzeti összefogás megvalósulásának fontos és megkerülhetetlen eszköze, közege a sajtó.
Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságában Klemm Józseffel, az Újvidéki Rádió igazgatójával beszámolhattunk a külhoni magyar sajtó helyzetéről, a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának (KMÚEK) törekvéseiről.
Azért is örültünk a lehetőségnek, mert a KMÚEK alapítóinak szilárd meggyőződése volt és maradt, hogy a nemzeti összefogás megvalósulásának fontos és megkerülhetetlen eszköze, közege a sajtó. A komoly média egyrészt hírt ad a különböző nemzetrészek mindennapjairól, ünnepeiről, másrészt már kipróbált megoldásokról, sikertelenségekről és sikerekről informálja azokat, akik különböző időszakokban, de ugyanazokkal a kihívásokkal szembesülnek. Másrészt a sajtónak – miután Balázs Géza professzor szerint is a szépirodalmi nyelv elveszítette nyelvi norma szerepét – fontos feladata van abban, hogy az élő magyar nyelv egységesüljön, a különböző földrajzi élettereken tapasztalható nyelvi szétfejlődést megakadályozza.
Kutatások bizonyítják: az írott és sugárzott sajtó nyelvhasználata az anyaországon kívüli magyarok lakta területeken normának számít, a média tanítja meg a Magyarország határain kívül élőket a rohamosan fejlődő és megújuló tudományos, műszaki, gazdasági nyelv használatára. És nem mindegy, hogy mihez igazodnak az anyaország határain kívüli magyarok: az elburjánzó bulvár média szlengjéhez, vagy a még megmaradt komoly sajtó viszonylag választékos és a nyelvújításban még mindig szerepet vállaló nyelvéhez. Más kutatások arról vallanak, hogy a felnőtt korú erdélyi magyarok 80 százaléka számára az írott sajtó – a nyomtatott és az e-media – az egyetlen realfabetizációs tényező, azaz kizárólag azt olvassák.
Az anyaországon kívüli magyar sajtó hitelmutatója jóval meghaladja más intézmények bizalmi indexét, és megközelíti az egyházakba vetett hit mértékét. Intézményről szóltam, mert a külhoni magyar szerkesztőség nem csak a lapkészítésnek, hanem az információszolgáltatásnak is műhelye. A kisebbségi magyar társadalomban a szerkesztőség közösség- és közönségszervezői iroda, rendezvényszervező, jogi tanácsadást nyújtó, kisebbségi jogi képviseletet ellátó, sok esetben könyvkiadó, hegyi túrákat szervező, továbbá iskolai, kulturális rendezvények támogatója.
Amikor Magyarország a hungarikumok felmutatására készül, hadd nevezzek meg én is egy igazi transzilvanikumot. Azt, hogy számos, nagy példányszámú erdélyi magyar lap az újságírók tulajdonában van. Ez biztosítja az olvasó korrekt tájékoztatásának lehetőségét. Ezek a lapok azonban farkastörvények irányította piaci verseny körülményei közt működnek. De működnek.
Úgy vélem, a kisebbségi lapokat fokozottan támogatni érdemes és kell. Ahogyan támogatni érdemes a romániai magyar rádiók és televíziók műsorgyártását is. Számtalan örökségvédelmi, társadalomszociológiai, tényfeltáró műsor nem készül el, mert ezt a tevékenységet hosszú ideje senki sem támogatja.
Érdemes kezdeményezni és támogatni a magyar újságok archívumának digitalizálását, ez kútfőt jelenthet a tizenkilencedik-huszadik század, illetve a közelmúlt történészeinek.
A napilapok internetes megjelentetése veszteséget okoz a kiadónak. A napihírek megjelenítése a világhálón azonban elengedhetetlen azoknak a magyaroknak, akik a világ más tájairól figyelik a nemzetrészekkel történő eseményeket.
A rendszerváltáskor középkorú újságírók lassan nyugdíjba vonulnak. Az utánpótlás kérdését meg kell oldani. Vajdaságban és Erdélyben működik, illetve Erdélyben már csak működött a szakma által is eredményesnek tartott újságíróképzés. Rendkívül fontos lenne, ha megoldódna ezekben az oktatási központokban az újságírók szakmai továbbképzése is, az élet végéig tartó tanulás korszakában, programok hiányában, a továbbképzésen való részvétel sajnos nem jellemző a külhoni magyar újságírók többségére.
A romániai magyar és a magyar–magyar összefogás tekintetében az anyanyelvi sajtó fejlesztése épp olyan fontos feladat, mint a gazdaságé vagy az oktatásé. Elmondtam ezt Budapesten, elmondom itthon is. Talán akad, akinek füle van és meghallja.
Ambrus Attila. Új Magyar Szó (Bukarest)2012. április 4.
Népünk leválthatatlan
Az, hogy Romániában a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar tagozatának létrehozása miatt kormánybuktatást célzó bizalmatlansági indítványt lehet benyújtani – a lehető legrosszabb bizonyítvány, amit a román ellenzék kiállíthatott magáról.
Egy olyan kulturális potenciállal és múlttal, lélekszámmal rendelkező őshonos népcsoport fontos oktatási igényének teljesítése, mint az erdélyi magyarság – a mostani marosvásárhelyi például –, a mai Európában megkérdőjelezhetetlen kellene hogy legyen. Erdélyi népünket nemcsak hogy megilleti egy magyar tagozat és a zavartalan anyanyelvi képzés egyik egyetemén – melynek román tagozata, ne feledjük, a ceausiszta asszimilációs politika eszközeként jött létre annak idején a tisztán magyar tannyelvű egykori MOGYE-n –, s a román politikai elitnek nemhogy kétségbe vonnia nem lenne szabad annak létjogosultságát, hanem kimondottan ki kellene állnia mellette, és ebben nemzeti konszenzusnak kellene fennállnia. A MOGYE tagozatának ügye ugyanis mielőtt pártok és kormánykoalíciók ügye lenne, mindenekelőtt egy népcsoport létjogából táplálkozik, és Erdély magyar népét nem válthatja le sem Victor Ponta, sem Crin Antonescu, még kevésbé lehet létét pártcsatározások tétjévé tenni.
Ilyen körülmények között a kérdés nemzetköziesítése és európai fórumok elé vitele többszörösen indokolt lehet.
Hogy a MOGYE román tagozata mennyire járatja le magát, ha a hajdani nemzetrontó diktátor politikai akaratának végrehajtásáról most sem tud lemondani, hogy e törekvés mennyire hiteltelenít tanárt és diákot egyaránt, ha részt vesz benne – erre kellene minden józan politikusnak ráébresztenie a román közvéleményt ahelyett, hogy gyáva módon és a magyar kártyát választási célból újra kijátszva, ismételten uszít egy sokat próbált népcsoport ellen. Egy demokratikus közéletnek a MOGYE román tagozatát nem a magyar tannyelv és tudományművelés elnyomására tett újabb kísérletekre kellene buzdítania, hanem arra, hogy trójai faló szerepkörével végleg leszámolva elhárítsa, és ne halmozza az akadályokat a kölcsönösen előnyös megegyezés útjából.
E helyett a legelfogultabb szájtépés kap zöld utat a politikában és a médiában, s az ellenzék a foga fehérjét mutogatja – tulajdonképpen kormányképessége hiányával tüntet, miközben hatalomra tör.
B. Kovács András. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. április 4.
Magyar nyelvű képzés a Diakóniánál
Az otthoni beteggondozói szolgálathoz kötődik, mégis önálló ágazataként indult útjára az asszisztens-továbbképzés a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítványnál.
Az első tanfolyamot az Alzheimer-kórban szenvedők ápolása témában tartották március második felében. A Kovásznán, Baróton és Sepsiszentgyörgyön szervezett akkreditált képzésen száz asszisztens vett részt.
A DKA asszisztensei, ápolói havonta átlagban nyolcszáz háromszéki idős személyt gondoznak, közülük négyszázat hetente többször látogatnak. A szolgálat munkatársai a terepmunka alkalmával szembesültek azzal, érdemes felfrissíteniük ismereteiket, illetve átadniuk tapasztalataikat kollégáiknak, és ha már úgyis részt kell venniük kreditszerző továbbképzéseken, amire az asszisztensek országos rendje kötelezi őket, akkor jobb, ha a téma közvetlenül kötődik munkájukhoz, ráadásul anyanyelven értesülnek adott terület újdonságairól. A DKA ebből a meggondolásból pályázott a Bethlen Gábor Alapnál felnőttképzésre. Az elnyert 800 ezer forintos támogatásból sikerült összeállítaniuk román és magyar nyelven az Alzheimer-kórban szenvedők ápolása témájú kurzus anyagát, és akkreditáltatniuk a tanfolyamot az asszisztensek országos rendje által. A továbbképző elvégzése után a résztvevők a szakmai testület által elismert oklevelet kapnak.
Tóth Anna, az alapítvány otthoni beteggondozói szolgálatának irányítója lapunknak elmondta, az első tanfolyamot kezdetnek tekintik, szándékukban áll tájékoztatót tartani ugyanerről a témáról ápolók és az érintett betegek hozzátartozói körében is, de újabb kurzus megszervezésén is gondolkodnak. Közelebbről a daganatos betegek gondozásához kötődő továbbképzőt szeretnék akkreditáltatni, és segítő csoport létrehozását is tervezik a súlyos betegeket gondozó hozzátartozók számára.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2012. április 4.
III. Textilbiennálé Csíkszeredában
A kétévente megtartott csíkszeredai Textilbiennálé harmadik alkalommal került megrendezésre kedden a Nagy István Művészeti Líceum aulájában.
A harmadik csíkszeredai Textilbiennálé célja, a tehetséges fiatalok bátorítása, alkotó munkára való ösztönzése, az egészséges versenyszellem kialakítása. A Grafirka Egyesület és a Nagy István Művészeti Líceum ezúttal a XXI. századi textilművészet néhány új-keletű technikáját is a néző elé tárja, valamint a textilművészetben fontos szerepet játszó tervek és vázlatok is megtekinthetők a falakon.
A kortárs textilművészet magán viseli a kor kísérletező válsághullámait. A modern műalkotásokban az ősi technika újjászületve él tovább, azzal az igénnyel, hogy dekoratív megjelenése mellett mondanivalót is hordozzon, viszont nem használati tárgy, hanem szabad művészi megnyilatkozás. A textilkép esztétikai egész, forma, szín és anyag egységgé komponálása, ahol a művész az alkotó folyamatban kellő teret biztosít az elgondolások kísérletező továbbfejlesztéséhez. – ajánlja a kiállítást a két szervező, Bakó Klára és Csillag Imola.
„A biennálét próbáljuk országos színtűvé tenni, ezért minden művészeti iskola értesítve volt a versenykiírásról, a legjobbakat díjazzuk is. Műfajilag és technikailag teljesen szabad volt az idei verseny. A helybéli diákok mellett Marosvásárhelyről érkezett a legtöbb munka, ugyanakkor volt diákjainkat, akik jelenleg már egyetemisták, is megkértünk, hogy küldjenek be alkotást.” – tájékoztatta portálunkat Csillag Imola.
A III. Textilbiennálé résztvevői: Anca Teodora, András Franciska, Ambrus Réka, Bandi Dalma, Bajkó Renáta, Câmpian Daniela, Deák Izabella, Deák Liza, Demeter Evelin, Fazakas Gyopár, Fejér Júlia, Ferencz Borbála, Fröhlich Regina, Kacsó Tímea, Kálmán Anna, Kedves Rebeka, Kis Andrea, Kis Réka, Magyari Annamária, Málnási Beáta, Orbin Krisztina, Ötves Annamária, Péter Abigél, Somodi Brigitta, Somodi Kinga, Sólyom Karola, Pop Emese és Vonya Ágota.
A kiállítás a hét folyamán tekinthető meg a művészeti líceum aulájában.
Iochom Zsolt. Székelyhon.ro2012. április 4.
Mentor-díj erdélyi magyar oktatóknak
Kolozsváron ünnepélyes keretek között adták át szerda délután a kiváló oktatóknak, edzőknek ajánlott Mentor-díjat; négy magyar oktató szerepelt a díjazottak között.
A Közösségért Alapítvány és a MOL Románia által alapított díjat olyan oktatóknak, edzőknek, művészeknek ítélik oda, akik több generáció tehetséges gyermekeit indították el a sikerek útján. A tíz díjazott a Ioan Nemtoi világhírű üvegművész tömör üvegből készített trófeája mellett személyenként 8000 lej (537 ezer forint) pénzjutalmat is kap. A kolozsvári Szabók bástyájában tartott díjátadó gálán rövid portréfilmet vetítettek le valamennyi díjazottról.
Az idei díjazottak között négy kiváló magyar oktató szerepelt: Dolóczky Márta tanító, a szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Iskola tanítónője, Guttmann Mihály nyugalmazott zenetanár, a kolozsvári zeneiskola egykori igazgatója, az erdélyi kórusmozgalom lelkes szervezője, Kiss Lóránd, a gyergyóalfalvi Sövér Elek Iskola kémiatanára, és Rend Erzsébet, a Margittai Horváth János Iskolaközpont fizikatanára. MTI2012. április 5.
XVIII. Báthory Napok Kolozsváron
Tizennyolcadik alkalommal szervezték meg idén a Báthory Napokat Kolozsváron. A háromnapos rendezvény minden évben kiváló alkalom a diákoknak a megmérettetésre, tehetségük megmutatására, sportolásra és a szórakozásra. Idén a napok az Iskola Másként országos mozgalom hetével is egybeestek, így a diákoknak semmi más elfoglaltságuk nem volt, mint kihasználni a Báthory napok szórakozási lehetőségeit.
A több mint 400 éves iskolát a humanista műveltségű, római-katolikus erdélyi fejedelem, Báthory István alapította a protestánsok uralta Erdély központjában, Kolozsváron. Behívta a jezsuitákat, akik egységes, bevált és magas szintű tanrendszer alapján tanítottak Európában. A Báthory István Elméleti Líceumot ma is az erdélyi magyar oktatás egyik elitképzőjeként tartják számon. Az iskola 970 diákja a napokban színes programsorozaton, a Báthory napokon vett részt, amelyre minden év áprilisában kerül sor.
Nagy keletje van a Ki mit tud versenynek, hiszen itt mutathatják meg a diákok rejtett tehetségüket. Idén összesen 29 produkció nevezett be. A másik népszerű program a vállalkozói verseny.
A Báthory Napokon különböző tantárgyversenyekre is sor kerül. A napokig zajló pontszerző versenyen általános műveltséget mérnek fel, a legügyesebb osztályt pedig a záróünnepségen díjazzák.
Timár Ágnes, a Báthory István Líceum igazgatója: „A célja egyrészt a közösségi érzésnek az erősítése, az ünneplés mert nagyon nagy szükségünk van az ünnepekre. Mindig ilyen három-négy napos rendezvénysorozattal lehetőséget adunk a gyerekeknek, hogy játszanak, megmutassák, hogy mit tudnak, a tehetségüket.”
Idén először kiállításokat is szerveztek a Báthory Napokon. Az egyik legnépszerűbb kiállítás az állattani múzeum darabjaiból készült.
Székely Blanka
Erdély Tv. Erdély.ma