udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 382 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 361-382 I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2012. augusztus 7.

Nem lesz gyorsnépszámlálás
Nem lesz Romániában úgynevezett gyorsnépszámlálás, hanem intézményes eszközökkel aktualizálják a választói névjegyzéket – jelentette be Victor Ponta román miniszterelnök a keddi kormányülés után.
Közölte, hogy az „Alkotmánybíróság kérésének megfelelően" a kormány egy memorandumot fogadott el, amely alapján az illetékes minisztériumok összevetik a különböző adatbázisokat, és így aktualizálják a választói névjegyzéket, amelyet elküldenek majd a taláros testülethez.
Ponta szerint például az egészségbiztosító és a nyugdíjpénztár adatbázisát összevetik a választói névjegyzékkel, valamint ellenőrzik, hogy a polgármesterek valóban frissítették-e a névjegyzéket, és megpróbálják kiszűrni azokat a személyeket, akik időközben elhunytak, elvesztették szavazati jogukat, vagy egyéb hasonló, törvény által szabályozott helyzetben találhatók. A közigazgatási minisztérium végzi majd az adatbázisok összevetését – magyarázta Ponta.
Korábban a román kormány gyorsnépszámlálást akart végezni, de hétfőn az alkotmánybíróság a Pontához intézett pontosító átiratában közölte: azt az aktualizált választói névjegyzéket kéri a kormánytól, amelyek alapján megszervezték a július 29-i népszavazást.
Ponta szerint azonban ez a névjegyzék a központi választási irodánál található, az alkotmánybíróságnak onnan kellett volna kérnie, és azt valóban néhány óra alatt megkaphatta volna. Traian Basescu felfüggesztett államfő ugyanis a taláros testület hétfői pontosító közleménye után felszólította a kormányt, hogy késlekedés nélkül bocsássa az alkotmánybíróság rendelkezésére a választói névjegyzéket, amely alapján megszervezték a népszavazást. Basescu hangsúlyozta, hogy ezek néhány óra alatt eljuttathatók a taláros testülethez.
Az alkotmánybíróság a múlt héten kétszer is elhalasztotta a Traian Basescu leváltásáról szóló népszavazás érvényességéről szóló döntés meghozatalát arra hivatkozva, hogy ellentmondóak a választói névjegyzékről szóló adatok, amelyeket az illetékes intézmények közöltek a taláros testülettel. A részvétel 46,23 százalékos volt, ami elmaradt a törvény által megkövetelt 50 százalék plusz egy fős érvényességi küszöbtől. A szavazók elsöprő többsége Basescu menesztése mellett foglalt állást.
MTI
Erdély.ma

2012. augusztus 7.

Victor Ponta lesz az ideiglenes igaszságügyi miniszter
Victor Ponta miniszterelnök tölti be az ideiglenes igazságügyi miniszteri posztot. Crin Antonescu már aláírta azt a határozatot, amely alapján Ponta tölti be ezt a funkciót.
Az Elnöki Hivatal közleménye szerint Crin Antonescu ideiglenes államelnök kedden aláírta azt a határozatot, amelynek értelmében Victor Ponta miniszterelnököt nevezi ki ideiglenes igazságügyi miniszternek. Hétfőn este a miniszterelnök bejelentette, hogy Mona Pivniceru jelezte neki, hogy lemond a Legfelsőbb Bírói Tanácsi tagságáról, de ez a folyamat néhány nap múlva zárul le.
realitatea.net
Erdély.ma

2012. augusztus 7.

Az Emberi Méltóság Tanácsának közleménye a nagyváradi magyarverés ügyében
Az Emberi Méltóság Tanácsa (EMT) felhívja a román kormány figyelmét a néhány nappal korábban Nagyváradon történt incidensre, amelynek során két magyar fiatalembert megvertek Nagyváradon.
Az EMT augusztus 6-án, hétfőn kiadott közleménye – amelyet Lomnici Zoltán, a szervezet elnöke, valamint Tőkés László európai parlamenti képviselő, az EMT erdélyi tagja írt alá – emlékeztet az augusztus 1-jén Nagyváradon történtekre: román fiatalok megvertek két fiatalembert, a román himnusz eléneklésére kényszerítette őket, és magyar beszédük miatt szidalmazott, védtelen áldozataikat többszörösen megalázva, arra szólították fel, hogy költözzenek Magyarországra.
Mint írják, az EMT határozottan felemeli szavát a váradi magyar ifjak védelmében, és aggasztónak tartja, hogy „a Kárpát-medencei magyarverések megszakadni látszó sorozata éppen a nemzeti türelemről ismert Erdély földjén, nevezetesen Szent László városában újult ki”.
„Visszautalva a legutóbbi kormányváltozás óta lábra kapott és hivatalos szinten is megszaporodott magyarellenes megnyilvánulásokra, a román kormány figyelmét is felhívjuk a fájdalmas nagyváradi esetre, és reményünket fejezzük ki az iránt, hogy az ügy törvényes intézésében a rendőrség a továbbiakban is a kezdeti szigorral és következetességgel fog eljárni” – áll az EMT közleményében.
Krónika (Kolozsvár)

2012. augusztus 7.

Felesleges nyűg lenne a minicenzus a polgármesterek szerint
Abszurdumnak tartják a Krónika által megkérdezett polgármesterek a kormány azon tervét, hogy mininépszámlálás révén derítsék ki, valójában hány, választójoggal rendelkező polgár él az országban. Amennyiben valóban megszervezik, a cenzus terheit az önkormányzatoknak kellene viselniük, és a polgárok megszámlálásának megszervezése és lebonyolítása is a helyi hatóságokat terhelné. A polgármesterek szerint egy hét alatt megszámolni a lakosságot ráadásul lehetetlen is, hiszen a tavalyi cenzus adatait sem sikerült összesíteni mostanáig.
Antal: nem küldjük terepre az embereket
Nonszensznek nevezte Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester a mininépszámlálás ötletét. „Tavaly már januárban elkezdődött a felkészülés a népszámlálásra. Májusra már kialakultak a körzetek, próbanépszámlálást is tartottunk. Sepsiszentgyörgyön összesen 350 személy dolgozott rajta, őket az állam fizette” – sorolja az elöljáró annak okait, hogy miért lenne értelmetlen egy ilyen erőfeszítés és anyagi ráfordítás után újra végigcsinálni ugyanazt. Egy hét alatt megszámolni a lakosságot ráadásul lehetetlen is, hiszen a tavalyi cenzus adatait sem sikerült összesíteni mostanáig. „Nonszensz felvetés, nem fogjuk terepre küldeni az önkormányzati dolgozókat ahelyett, hogy az építési engedélyekkel foglalkoznának” – jelentette ki.
Antal Árpád szerint ha volna rá politikai akarat, inkább annak a három-négy intézménynek az adatait kellene összehangolni, amelyek személyi adatokkal dolgoznak. Mint elmondta, Kovászna megyében például a lakosság-nyilvántartó 231 ezer, a statisztikai hivatal pedig 223 ezer személyről tud, a tavalyi cenzuson pedig 206 ezret számoltak össze. Mindemellett az elöljáró úgy véli, eleve nem volna szabad egy ilyen felvetésnek alávetni a referendum érvényességét. „Olyan ez, mintha akkor változtatnék a szabályokon, amikor már lefújták a mérkőzést” – szögezte le.
Boc sem engedi az alkalmazottait
Kifogásolja Emil Boc kolozsvári polgármester is, hogy a kormány által elrendelt mininépszámlálást a helyi önkormányzat alkalmazottainak kellene lebonyolítaniuk. Az elöljáró pénteken tárgyalt Ioan Rus azóta lemondott belügyminiszterrel, akinek kifejtette, a hivatal amúgy is személyzethiánnyal küszködik, hiszen ebben az időszakban sokan szabadságon vannak. „Nem értem pontosan, hogy kiknek kellene elvégezniük a cenzust. Az azonban bizonyos, hogy a kolozsvári önkormányzat alkalmazottainak más feladatokat kell ellátniuk nap mint nap, így semmiképpen nem nélkülözhetjük őket” – magyarázta Boc.
A polgármester aggályaira reagálva Ioan Rus úgy vélekedett, ha egyes önkormányzatok és megyei tanácsok nem tudnak megfelelő számú személyzetet biztosítani, akkor külföldről kell a cenzust lebonyolító alkalmazottakat „importálni”. Rus korábbi nyilatkozata szerint a mai nap folyamán mindegyik hivatalnak elküldik a mininépszámlálás megszervezésére vonatkozó részletes leírást.
Boc egyébként azt mondja, hogy a választói névjegyzék aktualizálása megtörtént, a lakosság-nyilvántartó hivatalt már akkor felszólította a lista összeállítására, amikor átvette a városvezetői mandátumot. „Kolozsváron a június 10-ei helyhatósági választásokon használt adatokhoz képest mintegy ezerrel kevesebb személy rendelkezik választójoggal az elhalálozások és költözések miatt, az új összesítést a belügyminisztériumnak is elküldtük „ – szögezte le az elöljáró.
Nagykároly: nincs jog a törlésre
Kovács Jenő nagykárolyi polgármester szerint is értelmetlen a mininépszámlálás, a referendumnak ugyanis meglátásban semmi köze sincs a választói névjegyzékekhez, amelyeket az önkormányzatok állítanak össze. Az elöljáró ugyanakkor úgy véli, lényegtelen, hogy ki hol lakik, a döntő az állampolgárság. Viszont elmondta, az önkormányzat listáin olyanok is szerepelnek egy-egy lakcímen, akik már rég nem laknak az illető ingatlanban, mivel a polgármesteri hivatalnak csak adott feltételek mellett van joga törölni valakit a választói névjegyzékből. Elmondta: Nagykárolyban ismer olyan esetet, hogy a választói névjegyzékben ugyanazon a lakcímen három család szerepel.
Bár tudják, hogy ezek eladták egymásnak a házat, sőt arról is értesültek, hogy a régi tulajdonosok Németországban meghaltak már, mivel őket erre hivatalosan nem kérték fel, nem volt jogi alapjuk törölni a nem ott lakó személyeket a választási névjegyzékből. „Ez egy jogi kérdés, amit tisztázni kellene, de nem ilyen hirtelen és nem a referendum után – fejtette ki az elöljáró. – Nem az önkormányzatok listáira kellene alapozniuk, hanem azt kellene megvizsgálni, hogy kinek van állampolgársága, és hogy öszszesen hányan kellene lennünk a szavazólistákon.”
Maros megye: aktuális névjegyzékek
A Krónika által megkeresett Maros megyei illetékesek viszont egybehangzóan arról számoltak be, hogy ők rendszeresen aktualizálják adataikat, így azok most is naprakészek. Marosvásárhely polgármesteri hivatala például közleményben mutatott rá, hogy a 3440 oldalas listájukat a törvénynek megfelelően, július 5-én aktualizálták. A nyilvántartás szerint a városban ezelőtt egy hónappal 128 711 személy rendelkezett szavazati joggal. Nagyernye polgármestere, Jánosi Ferenc pedig egyenesen idiótaságnak tartja, hogy egy újabb cenzusra kerüljön sor.
„Nincs miért újraszámoltassák Nagyernye lakóit, mert amikor kellett, mi pontos munkát végeztünk. Nálunk a halottak nem szerepelnek a nyilvántartásban, hisz időben frissítjük a listákat” – fejtette ki a Maros megyei nagyközség polgármestere. Takács Olga, Koronka frissen választott községgazdája sem tartja ésszerűnek a népszámlálás megismétlését. „Nálunk mindenki ott van a nyilvántartásban, akinek ott kell lennie. Havonta aktualizáljuk a lajstromot, ezért úgy gondolom, rendkívül pontos” – nyilatkozta a polgármesternő.
Szerinte az egyetlen gondot mindössze a külföldön elhunyt személyek adatai jelenthetik, ugyanis nem minden egyes hozzátartozó jelenti be a koronkai önkormányzatnál, távozott rokona halálát. Amennyiben csak a választási listát kell tüzetesebben átnézni, Csíkfalva polgármesteri hivatalának sem jelentene különösebb gondot a lajstrom felfrissítése, állítja a nyárádmenti község elöljárója, Balogh István. „A gond ott kezdődik, ha odatesznek házalni, mert azt nemigen vállalhatjuk. Egyetlen szakreferensem van, azt nem küldhetem kilincselni mind az öt faluba” – szögezte le Balogh.
Krónika (Kolozsvár)

2012. augusztus 7.

Aszály sújtotta területté nyilváníttatnák Hargita megyét
A Hargita megyei Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság azt kérte a szakminisztériumtól, nyilvánítsák aszály sújtotta területté a megyét. Török Jenő, a Hargita megyei Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság vezetője az Agerpres hírügynökségnek elmondta, a megye teljes területét aszály sújtja, a megművelt területeken harminc és száz százalék közötti a termés károsodása. Török Jenő szerint a vidék alaptermékének számító burgonya termesztőinek hatvan és nyolcvan százalék közötti károkat kell elkönyvelniük. A szárazság ugyanis éppen akkor köszöntött be, amikor a burgonyaültetvényeknek a legnagyobb szükségük lett volna a csapadékra. "Olyan burgonyaföldek is vannak a megyében, amelyeken nem lesz érdemes begyűjteni a termést" – jelentette ki Török Jenő. A mezőgazdasági szakember szerint az állattenyésztők is bajba kerültek. A térségben szokatlanul forró nyár következtében elszáradt a fű a legelőkön. A patakok kiszáradása miatt sok helyen az állatok itatása is gondot okoz.
Népújság (Marosvásárhely)

2012. augusztus 7.

A marosvásárhelyi RMDSZ-t meg kell újítani!"
– Interjú dr. Kelemen Atillával –
A marosvásárhelyi magyar közvélemény rendkívül nagy érdeklődéssel követte az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete körüli bonyodalmakat. Vélemények hangzottak el a sajtóban pró és kontra. A dolog lényege: a helyhatósági választásokat követően döntés született, hogy a városi szervezetet újra kell szervezni. Az újraszervezéssel egy öttagú bizottság foglalkozik, amelynek feladata megállapítani a teljesen új struktúrát, amelyet majd a szeptember 30-ra kitűzött újraalakuló ülésen elfogadnak.
A városi szervezet újraszervezésének szükségességéről, a kialakult helyzetről, az őszi parlamenti választásokra való felkészülésről beszélgettünk dr. Kelemen Atilla megyei elnökkel.
– Elnök úr a minap úgy fogalmazott, hogy egy ideig ki volt vonva a forgalomból. Örülünk, hogy visszajött, egészséget kívánunk önnek. Amíg nem volt itthon, sok minden történt Marosvásárhelyen, s különösen a vásárhelyi RMDSZ-ben...
– Nem látom olyan tragikusnak, mint ahogy egyesek beállítják, azt hiszem, hogy a marosvásárhelyi szervezet megújulása nem téma. Meg kell újítani. Ezt nem feltétlenül úgy kell felfogni, hogy akik eddig aktiváltak ebben a szervezetben, most mind egy szálig kidobjuk, és utána teljesen új emberekkel indulunk. Nem. Régen felvetődött a kérdés, hogy a tizenhárom városi körzet nem tudja ma már azt a mozgósítást véghez vinni, amit a magyarság elvárna tőlük, és természetesen új koncepcióra van szükség. Ez a koncepció nem ma született meg, hiszen már évek óta beszélünk arról, hogy hat-hét, esetleg nyolc kerületté kellene átszervezni a tizenhármat. Ennek bizonyos aktualitását az adja, hogy néhány körzeti elnök az utóbbi időben, pont a választások idején cserben hagyta az RMDSZ-t. Tehát ezekben eleve újítani kell. Meg kell szervezni, nem úgy, ahogy ezelőtt három és fél évvel zajlottak a választások, hogy a gyűlésterem ajtajában térden kiállított tagsági könyvet osztogattak néha egészen furcsa csapatoknak. Úgy gondolom, egy egészséges megújulás a városi szervezetnek csak előnyére fog válni. Természetesen az új struktúrában a régieket is el tudom képzelni, meg kell találni a helyüket a régieknek is ezekben, és azt az új lendületet, amit esetleg ez az átszervezés hozni tud, jó lenne, ha még a parlamenti választások előtt kamatoztatni tudnánk.
Az átszervezéssel megbízott csoport egy nagyon érdekes gondolattal foglalkozik: a városban létező választókerületek köré építené ezeket az új körzeteket, hogy ezek kontrollja, mozgósító ereje hasson ezek felé a kollégiumok felé.
Úgy gondolom van egy csomó jó ötlet, és minden ilyesmire nyitott kell legyen egy szervezet, úgy ahogy a megyében is több olyan választókerületünk van, például a dicsőszentmártoni, a marosludasi, szászrégeni kerület. Ezeket is újra kell szervezni. Tehát nemcsak Marosvásárhelyen van probléma, a megyében is vannak olyan munkáink, amit gyorsan el kell végezni, hogy megfelelően tudjanak képviselni az őszi választásokon.
– Természetesen máshol is vannak gondok. Azonban Vásárhelyen volt egy botrányos választmányi ülés, amelyen több körzeti elnök, sőt volt olyan körzeti választmány is, amely testületileg visszalépett, mert az emberek úgy érezték, hogy semmibe veszik a két évtizedes munkájukat.
– Én rossznak találom ezt a lemondást, és semmi olyant nem tudok elfogadni, hogy csak megújult struktúrában gondolkozzék valaki. Mindent, ami jó, fel kell használni, minden újat, ami a szervezetet előre viszi, használni kell. Számomra az olyan szlogenek, mint a szervezet megfiatalítása üres szóvirág, hiszen azt, aki jó egy szervezetben, korától függetlenül használni kell. Sok ügyes fiatalt ismerek, akit szintén használni kell, de nagyon sok olyan időset is, akit kár lenne csak azért holtvágányra tenni, mert elért egy bizonyos korhatárt. A szervezet úgy működik, hogy mindenkinek a hatékonyságát kell felmérni, és lehetőleg nem személyes bosszúhadjáratokat folytatni, mert annak semmi értelme, és abból semmi jó nem származik.
– A városi szervezet újraalakuló ülését szeptember 30-ra tűzték ki. Nem gondolja, hogy kissé késő, hiszen alig egy hónap múlva kezdődik az őszi választási kampány? Ki fog mozgósítani például, ha még nem működik esetleg olajozottan a szervezet?
– Attól függ, hogy az előkészületeket ez a bizottság hogyan tudja keresztülvinni. Nem tartom ezt a dátumot kőbe vésett időpontnak. Ha idejében úgy elő tudjuk készíteni ezt a megújítást, hogy ez termékeny legyen, akkor meg kell lépni, ha nem, akkor majd el kell dönteni, melyik az a dátum, amelyik a legalkalmasabb.
– Egyesek úgy érzékelik, hogy gazdátlanná vált a marosvásárhelyi RMDSZ.
– Valóban vannak ilyenek, de határozottan állítom, nem így van. Az RMDSZ városi szervezetének van egy elnöke, az elnök benne van abban a bizottságban, aki ezért az egész átszervezésért felel. Az elnök úr tudott a bizottság összes döntéséről, és úgy gondolom, a tapasztalatát hasznosan tudja kamatoztatni majd ebben az átszervezésben is.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

2012. augusztus 7.

A 75 éves Kántor Lajos
Különböző korcsoportokhoz tartozók számára a neve különböző jelentéseket hordoz. Van, akinek református kollégiumi osztálytárs, s van, akinek Bolyai egyetemi diáktárs. Másoknak legrangosabb erdélyi folyóiratunk, a kolozsvári Korunk jut azonnal eszébe, amelyhez Kántor Lajos a lap 1957-es újraindulása után két évvel, 1959-ben, azaz 53 esztendővel ezelőtt kötötte az életét. Megint másoknak a Korunk Galériát juttatja ez a név eszébe, amelynek működtetője a kezdettől fogva szintén Kántor volt, s vannak olyanok, akik nevének hallatára a Kolozsvár Társaság által szervezett megannyi érdekes és érdemes vitát, könyvbemutatót vagy kiállítást idézik fel az emlékezetünkben.
Kicsoda tehát a 75 éves Kántor Lajos? Mondhatnánk röviden: (fő)szerkesztő, irodalomtörténész, irodalmi, művészeti és művelődési életünk több mint fél évszázados napszámosa. A legfiatalabb generációknak persze tartozunk annak elmondásával, hogy a Kántor nem valamiféle családnév a „Kántor–Láng”-ból, hanem valójában Kántor Lajos, aki Láng Gusztávval együtt a társszerzője annak az erdélyi irodalomtörténetnek, amelyet a legnehezebb időkben tettek a szerzők az asztalunkra, és amelyet a mai napig haszonnal forgat diák és tanár egyaránt.
Kántor Lajos persze mindezeknél jóval több, amolyan egyszemélyes intézmény, amelynek kisugárzása immár fél évszázada jelentős mértékben meghatározza kultúránkat, annak vitatémáit, irányvonalát. Aki ezt túlzottnak érezné, vegye a kezébe az egyik legutóbbi kötetét, a Könyv, grafika. Könyvművészet Erdélyben címűt, és azonnal megérti, hogy mire utalok. Egyébként most veszem észre, hogy az említett gyönyörű kötet tavaly jelent meg, nemsokára egy éve lesz annak, hogy bemutattuk, és azóta Kántor Lajos műhelyéből már több más könyvet is olvashattunk. Hiszen termékeny alkotó, akinek az íróasztalán mindig ott hever valamelyik aktuális téma iratcsomója, dokumentumkötege, valamilyen megírni való, kikívánkozó történet.
Kemény fába vágná a fejszéjét, aki fel akarná venni a versenyt Kántor Lajossal. Hetvenöt évesen is szerkeszti a Korunkat, vezeti a Kolozsvár Társaságot, heti rendszerességgel publicisztikát ír a Szabadságban, kiállításokat nyit meg, könyveket mutat be, és gondolkodó emberekkel folytat nyílt vitákat. Hogy megvilágosítsa az elméket, hogy tanítson, hogy az erdélyi művelődés ügyét előbbre vigye.
Hetvenötödik születésnapján kívánunk Kántor Lajosnak további remek könyveket, jó egészséget és erőt ahhoz a szerteágazó alkotói és szervezői munkához, amelyet – örömünkre – akkora lelkesedéssel folytat. Isten éltessen, Kántor Lajos!
TIBORI SZABÓ ZOLTÁN
Szabadság (Kolozsvár)

2012. augusztus 7.

Mesterek és barátok
Olvastatókönyvnek nevezi Borcsa János új kötetét (Értékkeresők – értékalkotók. Kritikák, portrék, tanulmányok. Kriterion Könyvkiadó Kolozsvár, 2012.) Váry O. Péter a Háromszékben közölt recenziójában. (2012. június 30.)
Borcsa könyve első ciklusának a beszédes Mesterek címet adta. Akikről könyveik kapcsán ír (a közlés rendjében): Beke György, Cs. Gyimesi Éva, Fábián Ernő, Jancsik Pál, Kántor Lajos, Murvai Olga, Király László, Láng Gusztáv, Méliusz József, Molter Károly, Pomogáts Béla. A második a szintén sokatmondó Barátok címet viseli, benne az idejekorán eltávozott Boér Géza mellett olyan kortárs szerzőket „olvastat” Borcsa tanár úr, mint (ugyancsak a közlés rendjében) Bogdán László, Bölöni Domokos, Cseke Péter, Egyed Emese, Fekete Vince, Ferenczes István, Kovács András Ferenc, Markó Béla, Nagy Attila, Tompa Andrea.
Mazsolázzunk ezekből a szövegekből! Cs. Gyimesi Éva Szem a láncban. Bevezetés a szekusdossziék hermeneutikájába című könyve kapcsán ezt olvassuk: „Az állambiztonsági gépezetnek a működését, illetve a diktatúrának az egyes ember mindennapjaiban való jelenlétét szemléltetik a kötetben közölt állambiztonsági dokumentumok, s beilleszthetők azon történelmi források közé, amelyek a kommunizmus utolsó tíz-tizenöt évének társadalmi és nemzetiségi elnyomását, valamint az ellenállás különböző, egyéni és kollektív formáit tükrözik Romániában. A tudományt szolgálja ilyen tekintetben a Szem a láncban, de egyúttal erdélyi-romániai társadalmunk erkölcsi-szellemi megújulásához is hozzájárulhat, ahhoz a történelmi tisztánlátáshoz, amely esetleg megóvhat az új demokráciák és a globalizmus nem kevésbé súlyos provokációitól, mint amilyenek elé a letűnt totalitárius rendszerek állították az egyént és a közösségeket az utóbbi ötven-hatvan évben.” Fábián Ernőről megállapítja, hogy „már 1984-ben tisztázta a maga számára – amit nem sokkal később néhány neves írástudó társával meg is valósítanak –: a pártállami keretek és nyilvánosság helyett egy titkos, föld alatti fórumot és nyilvánosságot kell választania, hogy szabadon megnyilvánulhasson. Ez volt számára a Limes-kör 1985–1986-ban. ‘Egyszer s mindenkorra le kell számolni azzal az illúzióval – írta 1984-ben –, hogy egy monolitikus politikai rendszerben el lehet valamit érni érveléssel, a tények és a gondolkodás bizonyító erejével. Az utak elválnak egymástól. Választani kell az eszközlét és a szabad gondolkodás között. Ha valaki a szabad gondolkodást választja, ez a magatartásában, viselkedésében kell megnyilatkozzon, a példaadás erkölcsében.’ (78.) Egy tartalmas írástudói élet végső üzenetének is tekinthető az idézett naplóbejegyzés.” Ferenczes István költői szerepjátékáról ekként vélekedik a szerző: „…nemcsak Esteban Zazpi De Vascos Y Aitzgorri fiktív költő verseit alkotja meg, de hozzájuk egy életrajzot és szellemi portrét is felvázol a kötetet bevezető és záró részben (Prológus helyett, Epilógus helyett), valamint a versek egy részéhez kapcsolódó kommentárokban és lábjegyzetekben, s e létrehozott modell révén egy saját lehetséges pályaalakulást is meglebegtet, illetve szellemi kalandjait is szemlélteti, éppen kétszáz évvel korábbi időbe (1746 hősének feltételezett születési éve, ő maga pedig 1945-ben született) helyezve azt. Így, a koramodernségbe helyezett idegen és távoli költőben mutatja meg önmagát az utómodern kor egyik erdélyi magyar költője.” Király László írói munkásságát így mutatja be: „Az Akasztóhegy című kötet versei Király költői pályájának egy markáns vonulatát mutatják be, éspedig a tág értelemben vett szülőföld, azaz egy érzület, a hazával kapcsolatba hozható érzésvilág, valamint egy eszmekör ihlette és szülte versek sorozatán keresztül. Ez az érzület és eszmekör különben Király regényvilágában is jelen van, a Kék farkasok (1972) fiatal költő hőséből egy alkalommal például felkiáltásként szakad fel az érzés: ‘Uramisten, milyen nagy dolog, amikor otthon van az ember, vagy amikor hazatalál!’ Sőt, magának a helynek, az igazi otthonnak a részleteit is felvázolja a huszadik század közepére eső zaklatott gyermekkort felidéző hős: ‘Mert volt nekünk is rendes otthonunk – mondja –, távoli, messzeség vizén úszó otthon, nagy, tisztára sepert udvarral, diófás, szederbokros kerttel, szőlőleveles tornácú házzal, melynek tágas szobáiban egész esztendőn át árván, pókhálósan álltak a nehéz diófa bútorok. Volt otthonunk, ahova haza lehetett menni, de ahol két csodálatos öregember csak nyaranta örülhetett látogatásainknak. A nyár hazavitt, de az ősz elhozott mindig.’ A gyermekkornak ezek a helyszínei a tisztaságra és szépségre emlékeztetik a hőst, mivelhogy – elmélkedik – ‘ez a hely a legszebb, legzavartalanabb emlékek őrzője’, s újra találkozni azzal a hellyel kivételes alkalom a hős számára, hiszen a ‘legmélyebb nyomokat’ véste belé.” Markó Béla Tulajdonképpen minden című, 2009-es kötetének verseiről szólva a kritikus megállapítja, hogy azok nagy részének „nem eszmei az indítéka, hanem nagyon is konkrét-tapasztalati, érzelmi és élményszerű, viszont Markó ezekkel is általában az elvont gondolatiságot célozza meg. A látó szemnek vagy az értő értelemnek a kis dolgokban mutatkoznak meg a nagyok, az általános érvényűek, a konkrétból kiindulva könnyedén jut el az absztraktig, minthogy Markó elvonatkoztatás iránti érzéke és hajlama fokozott, de hasonlóképpen erénye az intenzív képi látásmód. Ugyanolyan könnyedén uralja a logikai ‘mutatványokat’ és konstrukciókat, mint az elemi dolgok és jelenségek plasztikus megragadását. Ennek is, annak is a szépségét érzékelteti a költő.”
Figyelmet érdemlő, hogy jóllehet Borcsa János munkássága korántsem szorítkozik az erdélyi irodalomra, nevét jól ismerik, munkásságát becsülik az anyaországban, hiszen a különböző irodalmi fórumokon rendszeresen jelentkezik kritikáival, tanulmányaival, könyveit értékelően jegyzi a szakma, ő maga elsősorban mégis a szülőföld olvasótáborát siet tájékoztatni, nekünk segít eligazodni – a gazdasági gondok ellenére is meglehetősen gazdag – könyvkínálatban. Az értékfelmutatás nemes feladatát tehát egyetlen pillanatra sem téveszti szem elől. Ezt mutatja az is, hogy a kötet huszonnégy írásából tizenkettő a Székelyföld című folyóiratban látott napvilágot, öt a sepsiszentgyörgyi Háromszék című napilapban, kettő-kettő a Kortárs, illetve a Bárka, egy-egy pedig a Forrás, az Irodalmi Jelen és a Korunk hasábjain jelent meg első közlésként. Az sem érdektelen, hogy viszonylag friss terméséből válogatott a szerző: csak egy-egy szöveg való 2005-ből, illetve 2007-ből, kettő 2008-ból, kettő 2009-ből, viszont hét-hét 2010-ből és 2011-ből, kettő pedig 2012-es keltezésű.
BÖLÖNI DOMOKOS
Szabadság (Kolozsvár)

2012. augusztus 7.

Félezer fiatal a színjátszás bűvöletében
Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) augusztus 2. és 6. között Magyarsároson szervezte meg a XVI. ODFIE Színjátszó találkozót, melynek idén a Vásáros nevet adták. A találkozóra 16 színjátszó csoport nevezett be, a helyi unitárius ifjúsági egyletek képviseletében.
A rendezvény csütörtök délben érkezéssel, beiratkozással, elszállásolással kezdődött, délután pedig ünnepélyes zenés-zászlós felvonulással köszöntötték egymást és a falubelieket a Magyarsárosra érkezett fiatalok. Az üdvözlő beszédek után bemutatkoztak a színjátszó csapatok, majd a napot hatalmas tábortűz zárta.
Pénteken és szombaton a reggeli áhítat után estig előadásokat nézhettek a résztvevők, valamint a háromfős bíráló bizottság; az előadásokat szakemberek által vezetett műhelymunkák egészítették ki, majd esténként bulik, koncertek oszlatták a verseny lázát. Vasárnap Lakatos Sándor székelykeresztúri lelkész-vallástanár tartott istentiszteletet, majd délután, a gálaműsor keretében történt a díjkiosztás. Az első helyezést a kolozsvári Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet nyerte el, második lett Szabéd egyletes csapata, akik a közönség díját is hazavihették, a harmadik díjat pedig a székelyudvarhelyi SZIJUK csapata kapta. A kolozsváriak még egy díjat hazahoztak: Román Esztert a legjobb női alakításért jutalmazták.
Szabadság (Kolozsvár)

2012. augusztus 7.

Homoródjánosfalva nagy napja
Homoródjánosfalva nem tartozik a Székelyföld nagy és ismert települései sorába. Ez a falu a közigazgatási átszervezés következtében Brassó megyéhez került (1968), de mindmáig él a köztudatban, hogy valaha Udvarhelyszékhez tartozott. A Bécsi Döntés után (1940) a szomszédos Homoróddaróccal együtt az akkori Magyarország egyik határközségét, Udvarhelyszék legdélebbi községét képezte. Jelenleg mindössze öt alsó tagozatos gyermek él a faluban – ők iskolabusszal – a szomszédos Darócra járnak át, tíz fővel azonban működik az óvoda.
Az önkormányzat tanácsosának, az unitárius lelkésznek, a keblitanácsnak, a közbirtokosságnak és a mindössze 157 főből álló lakosságnak köszönhetően a település minden középülete megújulhatott az utóbbi években. Most fejezték be a templom, a lelkészi lakás és az egykori szövetkezeti bolt renoválását.
Vasárnap falunapot tartottak abból az alkalomból, hogy vendégül láttak egy 25 fős küldöttséget a magyarországi Kardoskútról. A Kardoskúttal fennálló kapcsolat 1998 óta működik a helyi és a daróci pedagógusok kezdeményezésére, a falunapot mindig augusztus első vasárnapjára szervezik.
Az ünnepi istentisztelet után felavatták a visszaszerzett és megújult boltot, amelynek helyiségeiben a közbirtokosság nyit irodát, illetve lehetőség nyílik majd ott különböző közösségi rendezvények megtartására is. Az emléktábla nem készült el ugyan, de hamarosan sor fog kerülni annak leleplezésére is, hiszen ez az objektum máris felvette a helyi kötődésű, a helyi temetőben nyugvó Jánosfalvi Sándor István (1804-1879) unitárius lelkész, politikus és közíró nevét.
Simó Márton
Székelyhon.ro

2012. augusztus 7.

A romániai zsidó közösség tiltakozik Dan Şova miniszteri kinevezése miatt
A romániai zsidó közösség elnöke, Erwin Simsensohn hétfőn tiltakozását fejezte ki Dan Şova szenátor parlamenti kapcsolatokért felelős tárca nélküli miniszteri kinevezése miatt, mert a politikus „cinikus megjegyzésekkel” illette márciusban a hazai zsidó közösséget. „Csakis Romániában fordulhat elő, hogy egy holokauszttagadót neveznek ki miniszterré, ez számunkra elfogadhatatlan” - fogalmazott Simsensholn.
Hozzátette, a zsidó közösség tagjai lojálisak Romániához és minden kormánnyal készek az együttműködésre. „Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy támogassuk azokat a projekteket, amelyekből az országnak előnye származik. Azonban nem hagyhatjuk szó nélkül, amikor egy ilyen személyt neveznek ki miniszternek” - mondta Simsensohn.
Dan Şovát márciusban nevezték ki a PSD szóvivőjévé, és rögtön a kinevezése után sokkolta a közvéleményt azzal a kijelentésével, hogy „egyetlen zsidó sem szenvedett Románia területén. Şova szerint 1941-ben 24 zsidót mészároltak le Iaşiban a német katonák, a bűncselekmény elkövetésében pedig román katonák nem vettek részt. A pogromért kizárólag a német hadsereg tette felelőssé az újonnan kinevezett miniszter.
A kijelentés után a PSD visszahívta tisztségéből a szóvivőt és javasolták neki, hogy tegyen látogatást a washingtoni holokauszt múzeumba. (mediafax)
Transindex.ro

2012. augusztus 7.

Egyik jobb, mint a másik...
Kérdéses, hogy akad-e még az országban olyan gondolkodó ember, akit megtéveszt a Ponta–Antonescu páros legújabb vezércsele, a tegnap sebtében bejelentett kormányátalakítás. Már önmagában a kifejezés is kérdéseket vet fel: lehet-e kormányátalakításról beszélni, ha – mint naponta tapasztaljuk – voltaképpen nincs is kormányzás, csak szűnni nem akaró hadakozás?
Nem valószínű, hogy bárki is bevenné a maszlagot, és három hónapnyi, botrányokkal tűzdelt időszak után abban kezdene reménykedni, az új tárcavezetők új lendületet, frissességet hozhatnak az ország vezetésébe. Nemcsak azért, mert az őszi választásokig csak szűk három hónap van még hátra, hanem azért is, mert az új miniszterek még rosszabbak hírében állnak, mint az eddigiek. Elég, ha Mircea Duşa, Hargita megyei románokat féltő politikus belügyminiszteri kinevezésére gondolunk, de említhetnénk Mona Pivnicerut, az igazságügyi tárca élére egyelőre csak javasolt bírót, akinek egyetlen érdeme, hogy visítva védte az igazságszolgáltatás mundérját, amikor Traian Băsescu az általunk is jól ismert gondokat sorolta. Bizakodásra pedig azért sincs semmi okunk, mert a cserék mögött a kényszerhelyzeten, illetve taktikai és megítélési megfontolásokon kívül semmi más nem áll. Lássuk csak, mit is akar leplezni voltaképpen a hatalmas leszámolási lendületben már-már önmagának is hadat üzenő kormányfő. Kezdődött ugyanis a nap Ioan Rus belügyi, illetve Victor Paul Dobre közigazgatásért felelős megbízott miniszter lemondásával. A belügyér gesztusa, ha kissé megkésett is, még akár üdvözlendő is lehetne. Miután az általa vezetett intézmény szervezte a Traian Băsescu leváltásáról szóló népszavazást, és annak sikertelenségét maga ismerte el közvetett módon a választói névjegyzékben szereplők számának közlésével, vélhetően nem akart tovább részt venni főnökei abszurd harcában, melyet senki sem ért, de amelynek, úgy tűnik, egy a lényege: szomszédokkal és lépcsőházfelelősökkel addig számoltatják a szavazatokat, választópolgárokat, holtakat és élőket, míg számukra kedvező eredményt kapnak. Rosszuleshetett Pontáéknak az is, hogy miközben politikai nyomásgyakorlásra panaszkodott, Rus nemcsak Traian Băsescut, hanem Crin Antonescut is megnevezte. A többi helycsere meg szépen elfedte az ország egyre súlyosabb gazdasági helyzetét ismertető, a politikai osztályt szokatlanul élesen bíráló jegybankelnök, Mugur Isărescu hangját. Kit érdekel itt az euróárfolyam, az uniós pénzek lehívásában tapasztalható lemaradás, az Európából begyűrűző újabb válsághullám? Az már csak hab a tortán, hogy este lemondott az amúgy elismert gazdasági szakember hírében álló, vállalkozói világért felelős miniszter, Lucian Isar is, aki eddig leginkább abban fáradozott, hogy külföldi befektetőket próbált Romániába csábítani. Minek nekünk azok? Fő, hogy van hat új miniszterünk, egyik jobb, mint a másik…
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2012. augusztus 7.

Módosult a határon túli magyarok magyarországi egészségügyi ellátásának támogatása
Módosult a határon túli magyarok magyarországi egészségügyi ellátásának támogatásáról szóló rendelet - közölte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) Nemzetpolitikai Államtitkársága és az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) egészségügyi államtitkársága kedden az MTI-vel.
A közös közlemény szerint a rendelet július 15-ével módosult, az abban szereplő egyes - magyarországi - egészségügyi ellátások utáni, meghatározott mértékű támogatást az Ukrajnában és a Szerbiában élő, magyar nemzetiségű betegek igényelhetik.
A módosított rendelet értelmében a magyarországi egészségügyi ellátás támogatására vonatkozó kérelmet a beteg, illetve annak írásbeli meghatalmazása esetén a beteg hozzátartozója vagy a kezelőorvosa személyesen vagy postai úton nyújthatja be a beteg lakóhelye szerinti országban, az ellátást megelőzően, az erre kijelölt szervezetnél.
Ez a szervezet Kárpátalján a magyarországi Kőszikla Alapítvány, a munkácsi Keresztyén Egészségügyi Központ bevonásával. Utóbbi központ munkácsi és tiszaújlaki intézményeiben történik a magyarországi gyógykezeléshez támogatást igénylő kárpátaljai magyar nemzetiségű betegek ügyeinek teljes körű intézése.
A Vajdaság esetében a Concordia Minoritatis Hungaricae (CMH) Polgári Egyesület irodái látják el ezt a feladatot.
"A fentieken túl bármilyen más, egészségügyi szolgáltatást közvetítő, hazai vagy határon túl működő iroda nem léphet fel - a határon túli magyarok magyarországi egészségügyi ellátásának támogatásáról szóló rendelet szerint - támogatott egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés közvetítése céljából" - áll a közleményben.
MTI

2012. augusztus 8.

Svájci lap: Románia Alkotmánybírósága segítség után kiált
Viviane Reding, az Európai Bizottság igazságügyért felelős biztosa súlyos aggodalmát fejezte ki a politikai nyomás- gyakorlás miatt, amelynek Románia legfőbb bírái ki vannak téve, annak nyomán, hogy az alkotmánybíróság elnöke levelet írt a Bizottságnak – írja az SDA, Svájc vezető hírügynöksége. Az alkotmánybíróság elnöke, Zegrean Augustin, „sürgös értesítés" megjegyzéssel panaszt nyújtott be az Európai Bizottságához, az Európa Tanácshoz és az ENSZ Emberijogi Bizottságához, Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök kormányának súlyos beavatkozásai miatt az igazságügy tevékenységébe. A napilap felidézi, hogy a Traian Basescu felfüggesztett államelnök menesztéséről szóló népszavazás eredményességéről az alkotmánybíróságnak kell döntenie, majd felsorolja azokat a „súlyos beavatkozásokat“, amelyeket az elnök a bizottságnak megküldött.
Zegrean szerint az alkotmánybíróság egyik döntése során az egyik bíró azért nem szavazott, mert megfenyegették, őt és a családját is. A kormányfő kétségbe vonta az egyik bíró kinevezésének jogszerüségét. Crin Antonescu ideiglenes államelnök pedig egyenesen kijelentette, hogy a kormány az alkotmánybíróság döntésétől függetlenül kitart Basescu elbocsátása mellett.
Viviane Reding bitosította Zegreant, hogy az Európa Tanács „fokozott figyelemmel kiséri" a Romániai helyzetet és kész garantálni „a jogállamiság tiszteletben tartását, és az igazságszolgáltatás függetlenségét Romániában“.
A biztos kifejtette: nagyon aggódik a bírák megfenyegetése miatt. Felhívja a politikusok figyelmét arra, hogy egy bírát tilos megfélemlíteni a határozatának meghozatala elött, illetve bármiféle retorziót alkalmazni annak kellemetlen döntése nyomán – írja az SDA.
Erdély.ma

2012. augusztus 8.

Vizsgálódik a diszkriminációellenes tanács a bányavidéki magyarság kiáltványa ügyében
Hivatalból vizsgálatot indított a romániai Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) az Új kiáltó szó a nagybányai és bányavidéki magyarságért! című kiáltvány ügyében, melyben nagybányai magyar értelmiségiek a román nemzetbe való beolvadás veszélyeire figyelmeztetnek.
A Krónika című napilap internetes oldalán idézte a diszkriminációellenes tanács szerdai döntését, mely szerint megvizsgálják: sérti-e a diszkrimináció megelőzéséről és büntetéséről szóló jogszabály előírásait a kiáltvány, amelyet a nagybányai és bányavidéki magyar közélet, művelődés és civil társadalom képviselői, egyházi emberek, politikusok, pedagógusok írtak alá. A Bányavidéki új Szóban közölt, május 31-i keltezésű kiáltvány a többségi román nemzetbe való beolvadás veszélyeire, a magyar oktatás elsorvadására, a magyarság asszimilációjára hívja fel a figyelmet.
A román sajtó az elmúlt napokban figyelt fel a drámai hangvételű szövegre, mely a nagybányai magyarságot hatalmába kerítő betegségről beszél, és a betegség tünetei között a vegyes házasságok terjedését, az anyanyelvű oktatás elutasítását, az elvándorlást, a többségi nemzettestbe való „tiltakozás nélküli belesimulást" említette.
A Kiáltó szó a szülőknek és pedagógusoknak egyaránt üzen. Előbbieknek azt, hogy ne engedjenek az „így jobban érvényesül gyermekünk" divatjának, utóbbiaknak pedig azt, hogy ne csak tanítsák, hanem neveljék is a gyermekeket. A fiatalokat arra buzdítja, hogy magyar barátokat szerezzenek maguknak. A Krónika szerint a kiáltványt azt követően fogalmazták meg, hogy kiderült, a nagybányai magyar élet húzóemberei román osztályba íratták a gyermekeiket, és ezzel negatív példát állítottak a közösség elé.
Asztalos Csaba, a diszkriminációellenes tanács nagybányai származású elnöke szerdán elmondta, nem vesz részt a vizsgálatban, mivel a kiáltvány két aláírójához is személyes kapcsolat fűzi.
Azt is elmondta, hogy a testület hivatalos fordítást készíttet a kiáltvány szövegéről, mivel a román sajtóban megjelent részek pontatlanok. Ezt követően beidézik a feleket, majd döntenek az ügyben – tette hozzá.
MTI / Krónika
Erdély.ma

2012. augusztus 8.

Lovasíjászos nyílt napok
Sztyeppei népek a város határában
Pászka Lehel, a Magyarországon működő kaposmérői Kassai Lovasíjász Iskola tanítványa hétvégén, a megyeszékhely határában szervezte meg először a Sztyeppei népek életmódja nevet viselő rendezvényt.
A Kökényes-patak, illetve a sepsiszentgyörgyi lőtér között elterülő magánterületen hagyományteremtő szándékkal rajtolt az a kétnapos rendezvény, ahol akár a népmesékben, kacsalábon forgó várat, bográcsost készítő hobbiszakácsok körül ólálkodó lovakat, illetve íjakat feszítő, nemezelő csöppségeket csodálhattak meg az arra járók. – Az idén számos versenyen, vizsgán, bemutatón vettünk részt, mint lovasíjászok. Az ott tapasztalt érdeklődésen felbátorodva, a Sport- és Ifjúsági Igazgatóság és Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala támogatásával, valamint a Vinca Minor Egyesület segítségével vágtunk bele az esemény megszervezésébe. Közel 50 személy jelezte részvételi szándékát – magyarázta Pászka Lehel, a Sagittis Siculorum Egyesület elnöke.
Az jelenlévők lovagolhattak, íjazhattak, nemezelhettek, előadásokat hallgathattak íjakról, székelykapu- és kopjafa-faragásról, de a tojáspatkolás titkaiba is beleshettek. Tervek szerint jövőben is megszerveznék a kétnapos eseményt.
Tinca Teddy
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2012. augusztus 8.

MOGYE: magyar fizetéses helyeket ígér az oktatási miniszter
A 2011/1-es számú tanügyi törvény újbóli megszegésére hívja fel a figyelmet a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE). A szakmai szervezet álláspontja szerint azáltal, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) vezetősége nem hajlandó megosztani a fizetéses helyeket a sikeresen felvételiző, de államilag támogatott hely nélkül maradt román és magyar diákok között, újabb törvénytelenséget követ el.
„Az előző évek során a paritás elve alapján történt a tandíjköteles helyek elosztása, mindannak ellenére, hogy a román tagozatra kisebb átlaggal jutottak be, senkinek nem volt hozzáfűznivalója. Most, hogy a helyzet ideiglenesen változott, a román jelentkezők nagy létszáma miatt már nem érvényesítik a paritás elveit” – áll az RMOGYKE által megfogalmazott tiltakozó levélben, amelyet a peches diákok és azok szülei írnak alá.
A kimaradottak – akik az egyetem vezetőségéhez fordulnak, de ugyanakkor Kelemen Hunor RMDSZ-elnök segítségét is kérik – még reménykednek a helyzet utolsó pillanat utáni korrigálásában. Mint arról beszámoltunk, a tavaly éppen az RMDSZ politikusainak köszönhetően sikerült növelni a fizetéses helyek számát. „Figyelembe véve, hogy a tavalyi döntéseket egy objektív elemzés előzte meg, kérjük, hogy ez alkalommal is hasonló módon kezeljék a helyzetet, és kezdeményezzék hivatalosan is, hogy paritásos módon egészítsék ki a magyar tandíjköteles helyek számát a MOGYE-n. Abban az esetben, ha a magyar tagozat nem kap tandíjköteles helyeket, fennáll a veszélye annak, hogy a versenyszellem, amelyet az államilag támogatott helyek megtartása érdekében folyik, megszűnjön” – szögezik le közleményükben az aláírók.
Állásfoglalásában az intézmény új rektora, Leonard Azamfirei azonban nyomatékosítani kívánta, hogy szerinte nem a nemzetiség alapján kell osztogatni egy orvosi egyetemen a helyeket, hanem kizárólag a szakmaiságot kell figyelembe venni. Az RMOGYKE szerint a kérés elutasítása vagy egyáltalán közömbösen való kezelése újabb bizonyítéka a multikulturalitás megtagadásának. Azzal a szenátusi határozattal, amelynek értelmében az egyetem nem osztja meg a tandíjköteles helyeket, a MOGYE vezetősége továbbra is a kétharmados román többség visszaállítását próbálja elérni.
Az egyetem merev elutasító álláspontját igazolja az a magatartás is, ahogyan a napokban a titkárságon fogadták a fizetéses helyek számának megemelését kérvényező magyar diákokat és szüleiket. „Nagyon furán néztek ránk, eleinte nem is akarták a kérvényünket elfogadni, mondván, hogy már nem lehet tandíjköteles helyekre iratkozni. Aztán mégiscsak iktatták” – számolt be lapunknak a szovátai Béres Krisztina.
Ennek ellenére az RMOGYKE titkára, Ádám Valérián arra biztatja az érintett diákokat és szülőket, hogy vegyék fel velük a kapcsolatot a 0742-152767-es telefonszámon vagy az [email protected] e-mail címen. Eddig sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, marosvécsi és szovátai diákok írták alá a beadványt, amelyet az egyesület vezetősége a hétvégén szeretne eljuttatni az illetékesekhez. „A lényeg az, hogy minél többen éljenek jogaikkal, és kérvényezzék azt, ami nekik jár” – nyilatkozta Ádám Valérián.
Közben az RMDSZ vezetősége is lépett, ígéretet kapva a helyek számának megemelésére Ecaterina Andronescu oktatási tárcavezetőtől. „A miniszter asszony nyitottnak mutatkozott, és máris megígérte, hogy őszre húsz tandíjköteles helyet biztosít a kérvényező magyar fiataloknak. Remélhetőleg az ígéretet papírra vetett miniszteri döntés követi” – mondta el lapunknak Kelemen Hunor szövetségi elnök. Arra a felvetésünkre, hogy a tavaly negyven helyet biztosítottak ugyanígy „soron kívül”, a román diákoknak pedig nyolcvan jutott, az RMDSZ elnöke azt mondta, hogy ellenzékből egyelőre ennyit tudtak elérni.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

2012. augusztus 8.

Szellemarcok történelmi idősíkban
„Akinek nincs semmije, annak semmi nem hiányzik” – hangzik el újból és újból a Mikes Kelemenről szóló Veress Dániel-darabban. Mikes mondogatja folyton, miközben magányosan, hazavágyva leírja gondolatait.
Nem véletlenül jutott eszembe ez a már-már aforizmaszerű megállapítás Cseke Péter Védjegyek. Íróportrék – ellenfényben című kötetének (Kriterion, 2011) olvasása közben, hiszen egyrészt talán éppen Mikes az az első erdélyi származású tollforgató, akit egyértelműen el- és befogadott az összmagyar irodalom, másrészt viszont keserű életigazság, hogy az nem becsüli meg értékeit, akinek amúgy sincs belőle sok.
A mi kilencvenéves – saját – erdélyi irodalmunk sajnos sokszor és sokban hasonlít a nem igazán megbecsült értékekhez. Egyre nagyobb döbbenettel tapasztalom például, ahogy a középiskolai irodalomoktatás folyamatából elszivárog az erdélyi literatúra. Nem is olyan régen még egy teljes tanéven át ismerkedhettek a diákok a nálunk született versekkel és prózai írásokkal ahhoz, hogy mostanra a hírhedett kommunikatív kompetenciákra épülő reformdinamika (?!) mellőzze a transzszilvanizmust csakúgy, mint az ellentranszszilvanizmust. Ennek éppen az ellenkezőjét üdvözlöm Cseke Péter kötete kapcsán. Kós Károlytól Zágoni Attiláig – vagyis majdnem a teljes kilenc évtizedet felölelő erdélyi szellemiségről szól ez a kötet.
Az egyes szerzőkről írottak majdnem mindenike eredetileg szóbeli előadás céljából keletkezett, márpedig tanár és nem tanár egyaránt tudja, mit jelent az időkeret: mindenekelőtt tömör, világos fogalmazást, s ha ez megvan, akkor a további árnyalás sem fogja bonyolítani, hanem sokkal inkább gazdagítani a szöveget. Mindezt a szerző is megerősíti az előszóban, mondván: „Hosszas nekifutások után születtek meg a kötetbe foglalt írások. Első változatukban többnyire évfordulós rendezvényekre készültek, és további kutatási folyamatokat indítottak be.
Máskor meg éppenséggel több évtizedes kutatások összegzésére adtak alkalmat. A konferenciákon megszabott időkeret inkább a figyelemfelkeltésre ad lehetőséget, semmint az árnyalt bemutatásra, okadatolt érvelésre. Ez késztetett arra, hogy a bennem élő szellemarcokat rendre történelmi idősíkban rögzítsem. Jelezve az írói pályaképek koordinátáit s egyszersmind az értelmezések »életidejének« dimenzióit, koronként változó/gyarapodó »évgyűrűit«.”
A kötetben a szerző Kós Károly, Makkai Sándor, Tamási Áron, Balázs Ferenc, Jancsó Béla, László Dezső, Jancsó Elemér, Balogh Edgár, Szabó T. Attila, Buday György, Szabédi László, Horváth István, László Gyula, Mikó Imre, Bözödi György, Gáll Ernő, Jancsó Adrienne, Gelu Păteanu, Beke György, Sütő András, Szabó Gyula, Páskándi Géza és Zágoni Attila alakját „rögzíti történelmi idősíkban.”
Ajánlom tehát minden érdeklődőnek, teljes mértékben egyetértve a szerző gondolatával, miszerint: „Legfőbb ideje, hogy a 21. század útvesztőivel és csapdahelyzeteivel szembesülve ne engedjük »parciális tudományos üggyé, szűk társadalomtudományi szakterületté« változni a már feltárt közösségi örökséget. Mielőtt végleg az eszme- és irodalomtörténet birtokába kerülne, tegyük lehetővé, hogy éltető szellemi erőtérré válhasson.”
Cseke Péter: Védjegyek. Íróportrék – ellenfényben. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2011
Molnár Judit
Krónika (Kolozsvár)

2012. augusztus 8.

A 13. századi leletanyagot tártak fel a gyergyószentmiklósi Both váránál
Értékes információkkal gazdagodtak a régészek a gyergyószentmiklósi Both váránál végzett kutatások során. Bár a vár keletkezéséről, lerombolásáról nincsenek írásos adatok, az 1960-as években végzett ásatások alátámasztják a vár létét.
Ennek hitelesítéséért 2009-ben kutatási munkálatokat kezdtek el a régészek. A feltárások most is zajlanak. A Gyergyószentmiklós Gyilkos-tó felőli kijáratánál található Both várához több monda is fűződik.
Az egyik monda szerint a 17. század végén Both András királybíró lakta családjával – ettől az időtől kezdve lett Both vára a neve. Orbán Balázs A Székelyföld leírásában adatokkal szolgál ugyan, ám építésének idejéről nincsenek írásos említések. Tarisznyás Márton és Székely Zoltán régészek az 1960-as években kutatásokat végeztek a valamikori vár területén. Munkájukról mindössze néhány soros jelentés maradt fenn, innen tudható, hogy ők az öt nap alatt feltárt falmaradványok és leletanyag alapján a 15–16. századra teszik a vár építését. Meghatározásuk szerint a vár a helyi lakosság számára menedékként szolgált.
A 2009-ben elkezdett újabb feltáró munkálatok a Tarisznyás Márton Múzeum régésze, Demjén Andrea vezetésével zajlanak. „Előbb az 1960-ban ásott egyik szelvényt nyitottuk újra, ekkor derült ki, hogy a kerítőfal méretei nem egyeznek meg a Tarisznyásék által feljegyzett adatokkal. A másfél méteres falak helyett 2,20-2,50 cm szélességű falakat találtunk, az építési technika is teljesen eltér a korábban jegyzettől. A belső és külső falsíkot hasított kövekkel, a közöttük lévő részt habarcsos mésszel rögzített kövekkel rakták ki” – magyarázta Demjén Andrea.
Az új kutatások során egy tornyot is feltártak, melynek építési technikája teljesen eltérő a kerítőfalétól. „A torony aljában, az égésrétegből előkerült kerámiatöredékek alapján állíthatjuk, hogy a 13. század vége előtt már állt a torony. A kerítőfalat sajnos nem sikerült keltezni, vélhetően jóval később épülhetett, mint a torony” – magyarázta a régész.
Egyelőre nem sikerült beazonosítani annak a frissen feltárt, kőből készült támpillérnek az építési idejét sem, melyet a régészek a torony északi falánál találtak, feltételezések szerint a leomlott fal javítására szolgált. „Jellegét, formáját és elhelyezkedését tekintve, kézenfekvőnek tűnik, hogy a várat egy tehetősebb főember magánvárként építtette. A feltehetően többszintes torony szükség esetén megfelelő védelmet biztosított. A vár szórványos leletanyaga arra utal, hogy alapvetően ritkán használták, nemesi lakójának állandó rezidenciája a település belterületén lehetett” – magyarázta a régész, hozzátéve, hogy szerintük Gyergyó vidékén a 13. században magánbirtok állhatott.
A szakember szerint a Both-vári ásatásnak rendkívüli jelentősége van, mivel a napvilágra került leletek és vármaradványok a középkori, az Árpád-kori Gyergyószentmiklós településének első tárgyi bizonyítékai. A kutatómunka a hétvégén lezárul, a leletek a múzeumba kerülnek, a falakat visszatemetik – közölte Demjén, hozzátéve: a kutatás lényege tulajdonképpen a jövendőbeli rekonstrukció, a vár maradványait turistalátványosságként szeretnék bemutatni.
Pethő Melánia
Krónika (Kolozsvár)

2012. augusztus 8.

Szépül az alapítványi gyerekek otthona
Vadonatúj mosdók svájci segítséggel
Vadonatúj, svájci berendezéssel felszerelt fürdőszobák várják haza a Szent Ferenc Alapítvány dévai gyermekeit, akik közül sokan hazai és külföldi civilszervezetek, magánszemélyek jóvoltából különböző táborokban töltik a vakáció jó részét.
Míg a gyermekek nyaralnak, otthonukat szorgos kezek szépítgették. – 16 svájci önkéntes érkezett hozzánk július második felében és két hét alatt valósággal újjá varázsolták a szociális családok otthonainak fürdőszobáját. Mindent ők hoztak: kádat, mosdót, WC-t, csempét, még a csőrendszert is teljesen lecserélték. Július 12-én érkezett meg a hatalmas kamion minden felszereléssel, pár nap múlva pedig a csoport két vezetője, akik szerszámokat hoztak, és végig irigylésre méltó pontossággal szervezték meg a munkát. Július 22-én jöttek a fiatal önkéntesek, illetve néhány idősebb szakember, akik aztán két hét alatt tíz család otthonában újították fel a fürdőszobát – meséli Galaczi Lester, az alapítvány dévai karbantartója. A felújításba az alapítványnál nevelkedő nagyobb diákok is besegítettek. Az előkészítő munkálatból, bontásból, takarításból különösen kivették a részüket, és ahogy teltek a napok, nagyon elégedetten szemlélték, milyen szép mosdóhelyiségek alakulnak a kezük munkája nyomán. Az oroszlánrész persze a svájciaknak jutott. – Ez tulajdonképpen a második alkalom, hogy itt segédkeznek az alapítványnál. Két évvel ezelőtt jöttek először, akkor szintén tíz lakás mosdóját újították fel. De nemcsak hozzánk járnak. A munkálatok közben beszélgetve mesélték, hogy a kilencvenes évek derekától többször is megfordultak Romániában, számos itteni civilszervezetet támogatva önkéntes munkával és felszereléssel. Idei dévai támogatásuk több ezer euróra rúg. Olyan összeg ez, amit az alapítvány biztosan nem tudott volna ilyen célra előteremteni, annak ellenére, hogy a fürdőkre valóban ráfért a felújítás. így hát nagyon hálásak vagyunk svájci jótevőinknek – fogalmazott a dévai Szent Ferenc Alapítvány képviselője.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)



lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 361-382




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék