udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
483
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 481-483
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2013. február 5.
Kós Károly szellemi öröksége
Tibori Szabó Zoltán: A Kós Károly-i örökség kisajátításáról a tények nyelvén című írásában (Szabadság 2013. február 2.) megtisztelt azzal, hogy a 20. század „erdélyi mindeneséről” írt monográfiámra utalt. Ez indított arra, hogy eredeti szándékomtól eltérően, néhány gondolatban mégis kifejtsem a témával kapcsolatos egyéni álláspontomat. Ezzel hatalmas malomkövek között találhatom magam, de ez elkerülhetetlen minden olyan esetben, ahol a napi politika megjelenik. Kós Károly szellemi örökségének hovatartozása kapcsán kirobbant, a hozzászólóktól érthető módon meglehetősen erőteljes érzelmi alapon kifejtett álláspontok között mintha éppen a lényeg kapott volna kevesebb hangsúlyt, Kós Károly szellemi öröksége. Ezt az enciklopédikus nagyságrendű fogalmat kellene előbb tisztázni ahelyett, hogy az egyik, kinek-kinek kedvesebb feléhez – a jobb, vagy a baloldalhoz – próbálja passzítani. Ha a nemzetet a maga teljességében, kerek egészként fogadjuk el, akármelyik oldalunkra tesszük a magunkénak érzett jusst, az egyik felünk csupasz marad. Ha Kós Károly örökségét Erdély fogalmával azonosítjuk, a nagy huzakodásban arra ébredhetünk, hogy újra Cs. Szabó László 1940-ben megfogalmazott, Transzszilvániára vonatkozó szavai érvényesülhetnek: „kétfelé hasadt, mint Báthory András homloka a fejszecsapástól.”
Az erdélyi művelődés történetével, az abban fontos szerepet játszó, kiemelkedő személyiségekkel való foglalatosságom közben rá kellett jönnöm arra, mi az igazi tét. Nem az életrajzi adatok bőséges felsorakoztatásának, a korábban ismeretlen források feltárásának igénye az elsődleges szempont. A legfontosabb a hogyan kérdése, vagyis hogyan próbáljuk az utókor számára átörökíteni nagyjainkat. A leírtak megfelelnek-e korábban valamilyen egyéni érdek vagy politikai szempont szerint kialakított sémának, vagy azokat zavaró módja miatt slendrián elutasításban, vagy ami még rosszabb, agyonhallgatásban részesül. S most itt van Kós Károly esete, akinek számtalanszor feldolgozott és kiadott szinte teljes életműve sem elég ahhoz, hogy pontosan tudható legyen, milyen nézetek határozták meg életútját.
Kós Károly legendás vehemenciáját kölcsönözve, vágjunk a dolgok közepébe. Mindent meghatározó kiindulópontját – kilenc évtized távlatából – így határozta meg: „én az életet világéletemben nagyon reálisan néztem. És innen a földről néztem, a szülőföldről.” („A legszebb élet, amit magamnak el tudtam képzelni” Benkő Samu beszélgetései Kós Károllyal. Bukarest, Kriterion, 1978. 108. old.) Az erdélyi realitás láttatta meg vele tizenegy évesen a Trencsén (ma Ştefan cel Mare) téren a Memorandum-per miatt tüntetőket, huszonhét évesen a balázsfalvi Szabadságmezőn tartott ASTRA-gyűlést, harmincöt évesen a gyulafehérvári nemzetgyűlést, ötvenhét évesen a kolozsvári magyar bevonulást és hatvanegy évesen a Maniu-gárdisták vérengzését. Úgy tűnik, egy apróságról megfeledkeztek Kós Károlynak az erdélyi sorsba ágyazott politikai szemléletét keresők: az idővel többségivé nőtt románság meghatározóvá vált szerepének felismeréséről. Az 1910-es balázsfalvi gyűlésre utalva helyettük is megfogalmazta Kós Károly: „Láttam, hogy itt valami más van, mint amiről nekünk, diákoknak Budapesten beszélnek. S hogy valami nagy hiba van a politikában... Írtam is erről a Budapesti Hírlapban. Megjelent, de Rákosi Jenő megjegyezte, hogy hát ez semmi… nem jelentős dolog… Én azért mégiscsak azzal maradtam, hogy itt Transsylvániában valami nem úgy van, ahogy eddig tudtuk. Hogy van itt Transsylvániában valami, amit tudomásul kell venni, s amihez mindnyájunknak alkalmazkodnunk kell.” („A legszebb élet, amit magamnak el tudtam képzelni” i. m. 74. old.) Szülőföld-képét szászföldi gyermekkori élményei, székelyföldi építészeti tanulmányútjai és kalotaszegi kirándulásai, majd ottani letelepedése, építészettörténeti tanulmányai mellett az erdélyi emlékírók évszázados tanulságokat hordozó írásai teljesítették ki. „A három rendi nemzet mellett én megláttam a románságot is. Nekünk jóban kell lennünk. Egészen fiatalon jutottam erre a konklúzióra.” („A legszebb élet, amit magamnak el tudtam képzelni” i. m. 76. old.) Nem ingatag izmusokra építette egyre jobban kiterebélyesedő életműve fundamentumát, az oly sokat emlegetett transzszilvanista világképét, hanem szülőföldjéhez való örök hűsége jegyében az Erdélyt meglakó népek együttműködésének vágyára. Példaképe a visszavárt „nagy fejedelem”, Bethlen Gábor volt, akinek két nagyhatalom, török és osztrák között egyensúlyozva kellett biztosítania az Erdélyi Fejedelemség önállóságát. Ezek voltak a politikus Kós Károlyt meghatározó alapok. Mindent megtett azért, hogy az erdélyi magyarság 20. századi metamorfózisai után eszméletre térjen és megtalálja önmaga helyét, szerepét a fanarióta politikai körforgásban.
1921-ben a Kiáltó Szó címen megjelent írásában így összegezte a követendő utat, az önazonosság-tudat feladása nélküli beilleszkedés lehetőségét: „Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára. Kiáltom a célt: a magyarság nemzeti autonómiája.” („Kőből, fából házat… igékből várat” In memoriam Kós Károly 1883–1983. Bp., Magvető, 1983. 97. old.)
Tusakodásokkal terhes otthonépítő munkája közben elérkezett az erdélyi történelem újabb fordulata, a második bécsi döntés. Tibori Szabó Zoltán idézte Kós Károly Ezerkilencszáznegyvennégy című írásának egyik mondatát: „…Túlvoltunk már a Horthy-rezsim kurta egyhetűs farsangján és hosszú, négyesztendős, kálváriás böjtjén.” A citált részhez tartozik a Kós-gondolat befejezése: „De nem voltunk túl az évtizedek óta szított s a négyéves, kényszerű háború nyomorúsága, valamint a belső, politikai tusakodások mérgével is táplált vak gyűlöletek meg-megújuló kitörésein, az ököl, bunkósbot és fejsze esztelen és felelőtlen dühöngésein.” Az így kiteljesített, a szárazajtai fejvételre utaló gondolatsort 1948-ban fogalmazta meg.
Egészen másképpen kezdődött az emlegetett négyéves időszak, ahogyan Kós az Ezerkilencszáznegyven című írásában éreztette is: „A városházán öreg városi zászlók lobognak-lengenek, s a piaci templom tornyáról mélyen kígyózik le a magyar trikolór. […] Azután egyszer csak jöttek, akiket vártunk: én és mindenki és a város és az egész Erdély. […] És ordítottam velük én is, és ujjongtam velük és a szememből csorgott a könny, mint százezer testvérem szeméből.” (Erdélyi Helikon, 1940. 9–10. sz. 612–613. old.) Idővel egyre csalódottabban vette tudomásul a helyi viszonyokat nem ismerő, kívülről odahelyezett, ejtőernyősöknek titulált közigazgatási vezetők kinevezését, az életükből mindezért 22 évet adó erdélyiek háttérbe szorítását. Az említett Ezerkilencszáznegyven címet viselő írásában mutatta be a helyzetet, a Sors által hajszolt szimbolikus szekeret, melynek gyeplőjénél az utat nem ismerő kocsis ül. Aki tudná mutatni az utat, azt durván félrelökik. „Mire vártok itt, erdélyi emberek? A szekeret várjuk, a magyar szekeret, aki minket idehozott és innen tovább viszen. Ne várjátok azt – felelte a Sors – mert azt régen útjára indítottam és most messze jár bizonyára.” Mint korábban, ismét szembeszállt az erdélyi önállóságot veszélyeztető és a toleranciát nélkülöző politikával, mellyel a „másik haza” érdekei nem estek egybe.
A területileg ki(vissza)egészült és egészen balra fordult Romániában Tibori Szabó Zoltán véleménye szerint Kós Károlyból a kommunisták jelentős súlyú szövetségese lett. Lássuk életének utolsó tevőleges cselekvési időszakának általam összegzett bemutatását. Miért vállalhatta Balogh Edgár felkérésére a politikai életbe való bekapcsolódást? A választ, vagy annak egy fontos elemét megtalálhatjuk a szociáldemokrata Lakatos Istvánnak (Kolozsvár, 1945. szeptember 16.) írt levelében: „nem szégyenlek támogatást kérni mindenkitől dolgozó magyar népünk érdekében, s melyet ma szolgálnia kell minden erdélyi magyarnak úgy, ahogy lehet és ameddig bírjuk, nehogy elveszítsük csatánkat az élet és a munka frontján, aminek elkerülhetetlen következménye volna, hogy Erdélyről és mindenről, amit itt eleink, Erdély földjében porladó őseink teremtettek, építettek, gyűjtöttek és jóban-rosszban megőriztek, le kell mondanunk, örökre talán.” (Kós Károly levelezése. Bp., Mundus, 2003. 385. old.) A korszak stílusának ismeretében írásaiban sem kelthet meglepetést vagy csodálkozást egy-egy demokratikus, baloldalinak minősíthető szófordulat. A Világosság napilapban megjelent cikkeiben önmagát adta, a falu problémáival, a város építészetével foglalkozott. A „demokrácia” fejlődésével témában és megfogalmazásban egyaránt igyekezett lépést tartani, de érződött nemcsak a sorok között, a sorokban is, hogy ez nem az ő világa. Egyes cikkei nagyon hasonlítottak gróf Bánffy Miklós hasonló időszakban, az Utunkban, a Beszéljünk semmit rovatban közreadott írásainak címében jelzett mondanivalójára. Voltak, akik akkortájt kommunistának tartották, még el is kerülték. (Ezt a mondatot idézte Tibori Szabó Zoltán a szövegkörnyezetből.) Voltak – folytattam a gondolatmenetet – akik politikai huncutságot sejtettek a háttérben, ahogyan erről Molter Károlynak írt levelében (Kolozsvár, 1948. december 12.) olvashatunk: „a múltkoriban egy régi barátomon, aki bizalmasan s nagy szívesen azt mondta nekem: Valld be őszintén, öregem, hogy a cikkeidet diktálják és te csak aláírod azokat.” (Kós Károly levelezése i. m. 407. old.)
Kós Károlyt a magas szintű társadalmi megbízatások meglepték, de jóleső érzéssel töltötték el. „Ráadásul én nem voltam kommunista, egyáltalán nem voltam semmilyen pártnak a tagja. Jólesett tehát a bizalom.” („A legszebb élet, amit magamnak el tudtam képzelni” 114. old.) Ha ennyire ellenkezett meggyőződésével, világlátásával, akkor miért vállalhatta – vetődhet fel a kérdés. Egyre jobban gyökeret ver az a nézet, hogy egyik fia érdekében tett eleget olyan felkéréseknek, mint a Magyar Népi Szövetség védnöksége alatti újságírás, országgyűlési képviselőség. Kós András azokban az években magyar katonaként hadifogoly volt a Szovjetunióban, s hihetőleg megígérték édesapjának, hogy közbenjárnak hazaengedése ügyében. Az MNSZ színeiben való képviselőségét Tóbiás Áron is firtatta, akinek ennyit válaszolt: „Kurkó Gyárfás kényszerített rá.” (Tóbiás Áron: Erdély öröksége. Kolozsvári látogatás a 88 esztendős Kós Károlynál. Olvasó Nép, 1988. 158. old.)
Az új rendszer alaptermészetét kiismerve, keserű élettapasztalata és a történéseket, az összefüggéseket rendszerező logikus gondolkodásmódja Lakatos Istvánnak írt, már idézett (Kolozsvár, 1945. szeptember 16.) levelében – „a magamnak, magunknak nem hazudhattam” életszemléletével – az illúziókeresés, a hamis áltatás elutasítására szólított fel: „sajnos, ma amikor a kivívott szabadságunkkal dicsekszünk a múltak elnyomásával szemben, a jogos kritikának megnyilvánulása tilosabb és veszedelmesebb, mint valaha. Aki kritizálni merészel, az fasiszta-gyanús, akit félre kell állítani, vagy éppen a bíróság elé kell utalni.” Keserűsége tükröződött régi barátjának, Fogolyán Kristófnak írt (Kolozsvár, 1952. október 10.) vallomásosan őszinte levelében: „Aztán számoltam, próbáltam elkészíteni a mérleget. Az egyik oldalra odaírtam a munkát, amit akkor, nehány évtizeden keresztül hittel, bizakodással, szeretettel cselekedtünk, s adtunk, csak adtunk. Miért? Kinek? Mi azt hittük: népünknek, az ő testének és lelkének, a mi véreinknek, a mi gyermekeinknek, a magyar jövendőnek adjuk. Tehát adtuk bőségesen, bőkezűen, számolás nélkül, ahogy a szeretet és a hűség adhatja. Mindent adtunk, ami tőlünk kitelhetett: munkát, tervet, gondolatot, időt, ideget, egészséget, s anyagit… Sokat kellett adnunk, mert kevesen voltunk, akik vállaltuk ezt a munkát és harcot és építést... És akik hittük, hogy helyesen okosan és előrelátóan csináljuk, amit csináltunk és ez a hitünk volt a mi bőséges jutalmunk. Ezt írtam a számadás egyik oldalára. S a másik oldalán azt akartam felírni, hogy mi lett az eredménye annak a kiadásnak, befektetésnek? S lehet, hogy az én öreg szemeim nem látnak már jól, lehet, hogy az én régi agyam már nem tudja megítélni, de bizony mondom, megdöbbentem, mert alig-alig látok valamit is, amit a mai elgondolás értéknek vállalt abból, amit mi akkor értéknek, eredménynek ítéltünk, tudtunk és cselekedtünk…” (Kós Károly levelezése 453. old.) Másként nem is gondolkodhatott az Erdélyi Református Egyházkerület 1934-től 1965-ig, 82 éves koráig szolgáló főgondnoka.
A korszak földi purgatóriumát 1956 ősze hozta el, melyről így vallott Vincze Géza református lelkésznek írt levelében: (Kolozsvár, 1958. június 21.) „A sors rendelése volt, hogy éppen a forradalmat [!] érhettem meg ott: elég tarka életemnek legnagyobb, legmegrázóbb élményét.” (Kós Károly levelezése i. m. 517. old.)
A mindent szülőföldjéért cselekvő, a hűség fundamentumáról építkező erdélyi mindenes az időben megjelenő és eltűnő, de kitörülhetetlen jelet hagyó nemzeti kiválóságaink egyik szimbólumává nemesült. Ebben az értelemben igaza lehet Tibori Szabó Zoltán írása zárógondolatának: „Kós Károly ugyanis valamennyiünké.” Igen, magyar közkincs, neki nincs külön jobb és baloldala, de meddő önigazolások helyett „a kisebbségi élet ajándékaként” próbáljunk hozzá méltóan valamit kezdeni és sáfárkodni szellemi örökségével.
SAS PÉTER
A szerző művelődéstörténész, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa
Szabadság (Kolozsvár),2013. február 5.
Nagyenyedi emlékülés a budapesti parlamentben
Négyszáz éve választották fejedelemmé Bethlen Gábort
Bethlen Gábor fejedelemmé választásának 400. évfordulója alkalmából tartanak emlékülést a Magyar Országházban február 22-én. Az ünnepségre a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium is meghívást kapott. A fejedelem által 1622-ben akadémiai rangra emelt református iskola tavaly ünnepelte fennállásának 390. évfordulóját. A történelem akkori eseményei azt eredményezték, hogy Apafi Mihály 1662-ben Nagyenyedre költöztesse az intézményt, amely itt is megőrizte szellemi folytonosságát és hagyományait. Ma is reprezentatív tanintézete az oktatástámogató fejedelem emlékének.
Ha 1610-ben, a három részre tagolt Magyaroroszág különböző vidékein valaki azt tudakolta volna, ki is az a Bethlen Gábor, aligha kapott volna helytálló választ. A királyi országrészben a nevét sem igen ismerték, a Félhold uralma alatt álló hódoltságban mindössze néhány főtiszt tartotta őt számon fejedelmi követként. Konstantinápolyban, a Fényes Portán már akadtak volna ismerősei. (Forrás: Bitskey István: Így élt Bethlen Gábor. Móra könyvkiadó, 1985.). Ekkoriban még ő maga, a bátor és tehetséges fiatalember sem gondolhatta, hogy három év múlva Erdély fejedelme lesz, majd 1620-ban Besztercebányán az országgyűlés Magyarország királyává választja. Az aranykor fejedelme
Harminchárom éves korában, 1613-ban Bethlen Gábort bonyolult és nehéz politikai és hadászati helyzetben választották erdélyi fejedelemmé. Októberben a már országszerte ismert hadvezér és diplomata török seregektől övezve vonult be Gyulafehérvárra, majd továbbindult Kolozsvárra, ahová összehívták a fejedelemválasztó országgyűlést. Közben Báthory Gábor, Erdély akkori fejedelme orgyilkosok áldozata lett, és így Bethlen egyedüli várományosa maradt az erdélyi fejedelmi trónnak. Előzetesen a diplomácia előiskoláját sikerrel kijárt Bethlen maga mellé állította a hódoltsági török vezéreket, majd egy levélben Thurzó György nádornak, a király helytartójának is jelezte bujdosása mozgatórugóit. Megcáfolta a keringő álhíreket, kiemelve: semmiképpen sem akarta veszélyeztetni a királyságot. Indokolta a török segítség igénybevételét, amelyet elsősorban a fejedelmi zsarnokság ellen használt fel.
Ahmed török szultánt Bethlen csak szerencséjének köszönhetően győzte meg. 1613 februárjában személyesen jelent meg a nagy szultán színe előtt, de nem kapott egyértelmű ígéretet a támogatásra. Ottléte alatt, egy szép tavaszi napon, sétalovaglás közben, külföldi követek gyűrűjében I. Ahmed lova megbokrosodott, és a rakoncátlan állat veszélyeztette a szultán testi épségét. Az épp jelen lévő Bethlennek sikerült megfékeznie a szilaj mént, a szultánt pedig elragadtatta ez a bátorság. A történtek után Bethlen meghívást kapott a szultáni tanácsba, ahol meggyőződtek okos érveléséről, tapintatos modoráról és kitűnő nyelvtudásáról. Most már egyértelműen pártfogolták erdélyi fejedelemmé emelését.
Az októberi kolozsvári fejedelemválasztó Országgyűlésen elhangzott esküjének egy részletét idézzük: „Én Bethlen Gábor, Erdélynek választott fejedelme, Magyarország részeinek ura és székelségek ispánja etc. Eskeszem az élő Istenre etc. Hogy az megmondott birodalomban, országban lévő nagyságos urakat, nemeseket, vitézlőket, székelséget, kerített és mezővárosokat és in genere (általában) minden nemzetségeket, rendeket, státusokat, religiókban, fejedelemségre való libera elektióban suffrágiumban (szabad választásban, szavazásban) és vároknak illibera pronuntiátokban (korlátozott rendelkezéseiben) szabadságokban, törvényekben és approbáta consuetúdójukban (jóváhagyott szokásukban megtartok). (Makkai László: Bethlen Gábor emlékezete, Magyar Helikon, 1980.) Az egykori krónikás szerint „a fejedelem fő gondja volt tudós ifjakat taníttatni, a hazát tudós-keresztény tanítókkal, tudós professzorokkal megékesíteni.” A feljegyzések szerint a kassai, debreceni, nagyváradi, dési, huszti, nagybányai, kolozsvári, marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi és nagyenyedi iskolák élvezték bőkezű támogatását. Bethlen Gábor fejedelemmé választása után betartotta ígéreteit, és politikájával Erdély né-pének békességet, stabilitást, új gazdasági és iskolapolitikát, valamint kultúrát teremtett. Megvalósította Erdély aranykorát.
BAKÓ BOTOND
Szabadság (Kolozsvár),2013. február 5.
Mikó Imre jogvédelmi szolgálat az RMDSZ-nél
Kisebbségi vonatkozású jogvédelmi szolgálatot indított az RMDSZ, amely Mikó Imre jogász, író, műfordító, politikus, erdélyi polihisztor nevét viseli. Kelemen Hunor szövetségi elnök tegnap Kolozsváron jelentette be, hogy eligazítást és védelmet kívánnak biztosítani minden, nemzetiségük miatt ért hátrányos megkülönböztetésben részesülő romániai magyar embernek, jogi személynek és intézménynek. Kelemen Hunor elmondta: az elmúlt több mint két évtizedben az RMDSZ számos kisebbségi vonatkozású jogot tudott kiharcolni, törvénybe foglalni, azonban ezek alkalmazása során bizonyos esetekben fennakadások figyelhetők meg.
A Mikó Imre kisebbségi jogvédelmi szolgálat célja a visszaélések begyűjtése, az érintettek eligazítása, illetve a lehetőségek függvényében jogorvoslat biztosítása. A politikus kiemelte, az elmúlt időszakban jelzések érkeztek nemzeti szimbólumaink használatának korlátozásáról, az anyanyelvű oktatáshoz való hozzáférés megakadályozásáról, kétnyelvű táblák lefestéséről és az állami intézményekben a 20 százalékos szabályozás által biztosított kétnyelvűség mellőzéséről.
Ilyen és hasonló jellegű visszaélések kapcsán bármely megyei és területi RMDSZ irodához fordulhatnak az érintettek. A kezdeményezés számos megyében ingyenes fogadóórákkal is kiegészül, ahol jogászok, ügyvédek, önkormányzati képviselők és politikusok várják az érdeklődőket.
Az RMDSZ elnöke elmondta: a program névválasztása nem véletlen, hiszen Mikó Imre pályája során a kisebbségi jogvédelmet szolgálta, ebből a célból Bukarestben irodát is működtetett.
Szabadság (Kolozsvár),2013. február 5.
Vásárhelyről, vármegyéről
Kettős könyvbemutató a Bernády Házban
A marosvásárhelyi Mentor Kiadó két új, hiánypótló és jelentős kötetét mutatták be csütörtök délután a Bernády Házban. Mindkét kiadvány városunkhoz köthető, hiszen a köteteket – A Marosvásárhely történetéből III., illetve A Maros megyei magyarság történetéből III. című könyveket – felkért történészek tanulmányai alkotják. A kiadó képviseletében Szőcs Katalin üdvözölte a telt házas közönséget, a két sorozat legújabb köteteit a társszerző Sebestyén Mihály méltatta a szerkesztők – Pál Antal Sándor és Simon Zsolt jelenlé-tében.
– Marosvásárhelynek kezd irodalma lenni, az utóbbi 15 évben számos, a várossal foglalkozó kiadvány jelent meg, egyre több várostörténeti munkát láthatunk a könyvespolcokon. Pál Antal Sándor az utóbbi húsz évben aratja le több évtizedes levéltári munkásságának, kutatásának babérjait. És az utóbbi húsz évben felnőtt egy történésznemzedék, amelynek tagjai ugyancsak kutatják a város történelmét. A harmadik kiadvány elegáns kötet, amely nem muszájtémákról szól. Meglehetősen széles spektrumú, a tanulmányok terjedelmesebbek, minden történelmi kort magukba foglalnak. Berekméri Árpád Róbert például hadtörténész, de ezúttal Marosvásárhely első szociális intézményéről, az ispotály történetéről értekezik, Rusz Fogarasi Enikő pedig az örökösödési perekkel foglalkozik, ezekből a fejedelemségek korának mindennapjai bontakoznak ki. Simon Zsolt tanulmánya Vásárhely középkori piackörzetéről szól. Újabb történet a XX. század, amely egyre fontosabb lesz, hiszen most válik az anyag hozzáférhetővé. Pál Antal Sándor például a huszadik század eleji vízművesítésről ír, amelynek 1908-as elkészültével Vásárhely belépett a civilizált városok sorába. Fodor János Bernádyt dolgozta fel – nem a sikeres polgármestert, hanem azt, akinek a Trianon utáni Romániában kellett megállnia a helyét. Ismét a polgármesteri székbe került, de ezek nem voltak sikeres évek. A kudarctörténet oka a román rendszer idegenkedése a Bernády-féle gondolatoktól. Szabó Miklós a vásárhelyiek külföldi egyetemjárásával foglalkozik, Tamási Zsolt a vásárhelyi iskolákkal a Bernády-korszakban, míg Zepeczaner Jenő a XIX. század második felének fürdőéletével.
A Maros megyei magyarság történetéből című kiadványban az előzőnél is több tanulmány (16, míg a Marosvásárhely történetéből című könyv esetében 10) szerepel. Balázs Lajos a szent királyok kultuszát és a székelyeket, illetve e kettő viszonyát kutatja, Weisz Szidónia középkort tanulmányozó történész Somkeréki Antalról, Luxemburgi Zsigmond egy közeli hűbéreséről értekezik karriertörténeti munkásságában, Egyed Ákos a nevezetes nyárádszeredai fejedelemválasztást taglalja – ahol mindenki ott volt, csak a fejedelem, Bocskai hiányzott. Garda Dezső a Lázár család marosszéki ágáról, Gidó Csaba a nyárádmenti kisvasútról szól, az utolsóról, ami a Monarchiában elkészült. Józsa András pedig arról értekezik, hogy az Anghelescu-féle törvénnyel hogyan sorvasztották el a sóvidéki oktatást. László Márton krimiszerűen ír a vadadi kulákgyilkosságról, Nemes Gyula nagyernyei helytörténész a marosszéki sírfeliratokkal foglalkozik, Pál Antal Sándor a legnagyobb székelyföldi pestisjárványt kutatta. Szekeres Attila István Radnótról és az ottani kastélyról ír, míg Tamási Zsolt a katolikus alsópapságnak az 1848-as forradalomban betöltött szerepét, törekvéseit vizsgálja. Zepeczaner Jenő tanulmányának második részét ebben a kötetben olvashatjuk, itt Maros-Torda vármegye fürdőéletéről van szó a dualizmus korában.
E kötet is igen komplex, átfogó kiadvány, eltűnnek a fehér foltok, és helyettük ott vannak az újabb adatok – mondta részletes méltatásában Sebestyén Mihály, majd Pál Antal Sándor szólt a kötetek előéletéről, a két sorozatról és a 12 esztendő alatt megjelent három-három kiadványról.
Az estet Simon Zsolt felszólalása zárta, a társszerző-szerkesztő történész a tanulmányok sokszínűségét, a választott témák gazdagságát emelte ki, és megemlítette: a mesterképzősöktől a nyolcvanéves akadémikusokig terjed a szerzői gárda, az írások legtöbbje eddig nem vizsgált kérdésekről szól.
– A XV. századi nemességről alig van szó, ez esetben három tanulmány is foglalkozik a témával, és megemlítendő Spielmann Mihály munkája is: ő a marosvásárhelyi szabadkőművességgel, annak lajstromával foglalkozott – hallottuk az érdekes könyvbemutató végén, a szerzői dedikációk előtt.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely),2013. február 5.
Közszolgálatiság, vonzó formában
Márciustól egész napos magyar rádióadás Marosvásárhelyről
Sajtótörténeti eseményre kerül sor alig négy hét múlva. Egy régi álom valósul meg. A Marosvásárhelyi Rádió egész nap hallható lesz magyar nyelven is. Szász Attila főszerkesztő-helyettes nyilatkozott a Népújságnak az átállásról.
– A Román Rádiótársaság igazgatótanácsa még októberben döntött arról, hogy a Marosvásárhelyi Rádió megkapja az engedélyt az egész napos magyar nyelvű sugárzásra. Ez azt jelenti, hogy új frekvenciát kapunk, az FM 106,8-et. A Hargitán levő nagy teljesítményű antenna lefedi a jelenlegi adáskörzetünket, tehát a Székelyföldet és a Mezőség egy részét. Ezen a hullámhosszon most még a román kulturális adó szól, amely átkerül egy másik sávra.
– A román médiában némelyek ezt rossz néven vették.
– A mi térségünkben nem volt nagy hallgatottsága ennek a kulturális adónak. Viszont a mi hallgatottságunk az egyik legnagyobb a térségben. A döntéshozók felismerték, hogy a piacnak egy olyan szegmenséről van szó, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A kétnyelvű szimbiózis nagyon szép, de vannak hatékonyabb megoldások, hogy a két rádió – a magyar és a román – külön frekvenciákon szóljon. A román nyelvű adás is 24 órás lesz, amely marad a jelenlegi frekvenciákon. Középhullámon nem változik a helyzet. Mind a három középhullámú frekvencia megmarad, változatlan idősávokban.
– Közel két évtizede közbeszéd tárgya az egész napos magyar adás megvalósítása. Miért csak most került erre sor?
– A döntéshozók későre ismerték fel, illetve csak most adódtak erre műszaki feltételek. Sajtótörténeti szempontból rendkívül fontos előrelepés nemcsak a rádió életében, hanem a székelyföldi és erdélyi magyarság életében is. Az elvárások nagyok, a rádió felelőssége is rendkívüli.
– A munkatársak miként viszonyulnak e megterhelő kihíváshoz?
– Már egy ideje készülünk erre az átállásra. A csapat lelkesen várja. De mindenki tisztában van azzal, hogy rendkívül nehéz időszak elé nézünk, hisz a jelenlegi egy rádió helyett most két frekvencia tartalmát kell előállítani ugyanazzal a humán erőforrással és költségvetéssel. Nyilván vannak még megoldandó technikai feladatok: szoftverfejlesztések, számítógép- hálózatok bővítése és a sugárzás műszaki részleteinek finom hangolása. Például az antenna beállítása, esetleg teljesítményének növelése. De már célegyenesben vagyunk, és közel egy hónap áll még rendelkezésünkre, hogy ezeket megoldjuk.
– Mikor szólal meg a 24 órás magyar rádió?
– A tervek szerint március másodikán indítanánk az egész napos magyar nyelvű műsort, amely egybeesik a rádió 55. születésnapjával. Ezért kettős ünnep lenne, egyrészt visszatekintve megemlékeznénk az elmúlt 55 évre – amelyből öt évet a Ceausescu-éra utolsó öt évében némaságra volt ítélve. E nagy hagyományú rádió az egyik legismertebb és legbejáratottabb magyar nyelvű média a térségben. Nagy a hitele és népszerűsége, azért nagy a mi felelősségünk, amikor a napi 7 órás programról egész naposra váltunk. Igyekszünk az 55 éves évforduló alkalmából is különböző rendezvényeket szervezni, amelyeken felhívjuk a figyelmet arra, hogy íme, itt van egy öreg rádió, amely nem vén rádió, és hogy egy új fejezet elé nézünk.
– Melyen mértékben változik a műsorstruktúra? A közszolgálatiságot megőrizve miként versenyezhet a Marosvásárhelyi Rádió az adáskörzetében levő kereskedelmi adókkal?
– Az új műsorrács már elkészült. Nyilván szem előtt tartottuk az eddig is hűséges rádióhallgatók igényeit. A bejáratott műsorokat megőrizzük. Nagy kihívás megtölteni az új idősávokat, amelyeket az egész napos rádiózás révén nyerünk. A legnagyobb változás mind a műsorrács, mind pedig a célközönség szempontjából a reggeli műsor. Közismert, hogy a rádiózásban a reggeli, míg a televíziózásban az esti idősáv a legfontosabb. Lesz egy tájékoztató és szórakoztató tartalmat nyújtó reggeli műsorunk 6-tól 10 óráig. Igyekszünk itt a célközönségünket bővíteni. De nem célunk, hogy konkurensei legyünk szórakoztatásban a kereskedelmi rádióknak, hanem megőrizve a közszolgálati jellegünket, színvonalas tartalmat szeretnénk nyújtani.
– Napközben mivel tennék "hallgat- hatóvá" műsoraikat?
– Az egész műsorrácsnak a logikája, hogy hétfőtől péntekig azonos, mind a műsorok, mind a műsorvezetők változatlanok. Mindennap lesz interaktív beszélgetőműsor hasznos információkkal. Lesz egy mezőgazdasággal, a falu világával foglalkozó rovat. Délután háromórás tömbben a napi aktualitásokkal foglalkozunk. Háttér- információk, elemzések, interjú a nap főhősével. Késő délutánra, amikor a televíziókkal kell versenyeznünk, rétegműsorokat terveztünk. Lesz oktatással foglalkozó műsorunk, és megmarad a három jól bejáratott műsorunk: a Törvénytár, az Összhang és a Medicina. Mind olyan interaktív, betelefonálós élő műsorok, amelyek eddig sikeresnek bizonyultak. Pénteken lesz egy gazdasági magazin. A hét minden napján este lenne egy félórás, gyerekeknek szóló adás. A késő esti órákban tovább szűkítjük a rétegeket, és próbáljuk megszólítani az autó-motor, a számítástechnika iránt érdeklődőket. Szeretnénk bevonni az iskolarádiók és suliújságok készítőit a műsorgyártásba. Lesz irodalmi műsor és különböző zenei műsorok. Például nagyobb teret fog kapni a klasszikus zene. Este 9-től egyórás német adás lesz a 106,8-es hullámsávon.
– Hétvégeken mások a rádióhallgatási szokások, mint hétköznap. Erre mit lépnek?
– A reggeli négyórás ébresztő blokk után az aktívabb emberekhez szólunk. Lesznek turisztikai, gasztronómiai, divat-, színházkritikai és zenés műsorok. De megmarad a Kárpát-medencei stúdiók együttműködésével készülő Térerő című színes magazinműsorunk is a régió magyarságáról. Vasárnap főleg az otthonülő és idősebb vidéki hallgatóinkhoz szólunk. A Hitvilágot és az Igehirdetést összevonva egy nagyobb egyházi műsort tervezünk. Hiánypótlónak szánjuk a rádiószínházat vasárnap este, amivel régi hagyományt elevenítünk fel. Szeretnénk új előadásokat is rögzíteni.
– Van elég munkatárs itt a stúdióban, illetve az adáskörzetben, akikkel ezeket a feladatokat megoldják?
– A humán erőforrással vannak gondjaink. Van itt egy erős közösség, közel negyven fő – alkalmazott és bedolgozó –, az adáskörzetünk jelentősebb pontjaiban vannak tudósítóink. Ilyen szempontból lefedettnek tekinthető, de a rájuk eső munka növekedni fog. Nem lesz elég napi egy-két hírt szállítani, valószínűleg aktívabban be kell kapcsolódniuk, és ezt nekünk is valamilyen módon jutalmaznunk kell. Hogy miként, az még számunkra is ismeretlen, keressük az újabb forrásokat.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely),2013. február 5.
Mosoni Emőke az RTV bukaresti magyar adásának új főszerkesztője
Új főszerkesztője van a Román Televízió bukaresti magyar adásának, az intézmény vezetősége Mosoni Emőke újságírót (képünkön) nevezte ki a tisztségbe. Az új főszerkesztő Kacsó Sándort váltja, aki egy évtizeden át irányította a magyar szerkesztőség munkáját.
A közszolgálati televízió február 1-jétől csaknem 700 fővel csökkentette alkalmazotti létszámát, így februártól az új szerkezeti felépítés szerint 2450 ember dolgozik az intézményben. A televízió vezetősége csaknem valamennyi végrehajtói vezető posztra új személyeket nevezett ki.
Mosoni Emőke az MTI-nek tegnap elmondta: megkapta már a felkérést a televízió vezetőségétől, és miután egyeztetett Kacsó Sándorral, úgy döntött, hogy elvállalja az új feladatot. Rámutatott: a főszerkesztői megbízatás egyelőre hat hónapra szól, hiszen a televízió versenyvizsgát fog meghirdetni a posztra.
Az új főszerkesztő legfőbb terve, hogy folytassa azt a munkát, amelyet Kacsó Sándor és a szerkesztőség elkezdett. Mosoni szerint jelenleg a legnagyobb kihívás a magyar szerkesztőség számára, hogy még mindig nincs költségvetésük, amiből új műsorokat gyárthatnak, ezért reméli, hogy minél hamarabb döntés születik erről. A román televízió tavaly nyár óta leállította az új műsorok gyártását, és többnyire ismétléseket közöl, miután drasztikus megszorító intézkedéseket alkalmazott a tavaly júliusban kinevezett új vezetőség. A kollektív elbocsátás is része volt ennek az intézkedéstervnek. Mosoni Emőke 1998 óta tagja a román televízió bukaresti magyar szerkesztőségének, 2000-től állandó alkalmazott, jelenleg két műsort szerkeszt, a Heti Krónikát és a Sajtóban című adást.
Kacsó Sándor lapunk megkeresésére elmondta: nem volt meglepő számára a lépés, hiszen a tavaly elkezdődött átszervezések tervezetében ilyen lehetőség is felmerült. Mint mondta, a hivatalos indoklás szerint a menedzsment rosszul végezte a dolgát, így a vezetőket lecserélték, igaz nem mindenhol.
A bukaresti német adás és az egyéb nemzetiségek alosztályának vezetői ugyanazok maradtak, mint a kolozsvári és marosvásárhelyi magyar adások esetében. Szerinte nem egyértelmű a lépés indoklása.
Kacsó egyébként vezetői pályafutásának 10 éve alatt nemcsak kinevezett, hanem megbízott, azaz ideiglenes főszerkesztő is volt. 2010-ben például, amikor szintén változott a televízió szerkezete, megbízott igazgatóként maradt a szerkesztőség élén. 2011-ben ki is írtak a tisztségre egy versenyvizsgát, amelyen a minimálisan szükséges 8-as osztályzat helyett csak 7,8-at kapott az írásbelin, ekkor azonban tudomása szerint nem volt kihívója. A tervezett második versenyvizsgát meg sem tartották, ugyanis időközben ismét változott a köztelevízió vezetősége, az egyetlen versenytársának, egy nagyváradi rádiós szakembernek pedig nem volt felsőfokú végzettsége, így ő nem is vehetett volna részt a versenyvizsgán.
A mostani átszervezéssel egyébként már nincs külön főszerkesztői állás, hanem úgynevezett koordinátori funkció, amit a kinevezett szakember egyéb szerkesztői teendői mellett lát el. Kacsó egyelőre nem tudta megmondani, hogy az erre a posztra hat hónapon belül kiírandó versenyvizsgára beadja-e jelentkezését. „Nehéz időszak ez, egyrészt kevesebben maradtunk, másrészt még nem világos, hogy az új műsorok gyártására mennyi támogatást kapunk. Amíg ez nem tisztázódik, nem tudom, jelentkezem-e” – magyarázta.
Amint arról korábban már beszámoltunk, a bukaresti magyar szerkesztőség az új struktúrában 24 alkalmazottat tarthat meg. Mosoni Emőke kinevezését egyébként örvendetesnek tartotta, hiszen már régóta tagja a munkaközösségnek, és így elkerülték azt, hogy egy kívülről jövő ember legyen a vezető, aki nem ismeri a körülményeket.
„Mosoni Emőke eddig is a helyettesem volt, szerintem megfelel a feladatra, amennyiben szüksége lesz rá, támogatni fogom a tanácsaimmal” – mondta Kacsó, aki szerkesztőként tevékenykedik tovább, tulajdonképpen főmunkatársi minőségben. Főszerkesztői pályafutása eredményei közül kiemelte a 2005–2006-ban a Duna Televízióval közösen elindított Pulzus című műsort, amely párhuzamosan ment szombatonként a Duna Tv-ben magyar, a TVR egyik csatornáján pedig román nyelven. Szintén fontosnak tartotta, hogy 2011-ben elindult a Magyaradás.ro honlap, amelyen megtalálhatók a korábbi riportok, és magyar nyelvű műsorok.
Varga László
Krónika (Kolozsvár),2013. február 5.
Hírsaláta
BÁNATOS AZ ORTODOX ESPERES. Florin Tohănean megyénkbeli ortodox esperes azt sírja el a Cotidianulnak, hogy a Székelyföldön valaki vagy megtanul magyarul, vagy elmegy, s azon búsong, Románia szívében csak a görögkeleti templomokban beszélnek románul.
„E vidéken vannak olyan települések, ahol két ortodox templom is épült, miközben ma már alig 10–15 személy vallja magát románnak, illetve ortodoxnak” – panaszolja. A tanult pap nagyon elégedetlen azzal is, hogy e vidéken kevés egyházi földet és erdőt kaptak vissza, de a legnagyobb bánata, hogy az „ide betelepedett magyarok el akarják törölni a románság történelmi nyomait”, ráadásul a központi államhatalom nem tudja érvényesíteni akaratát, „minden kormány az RMDSZ csárdását járja”, s az itteni vezetők azért szemtelenedtek el, mert sérthetetlennek érzik magukat – panaszkodik Isten ortodox szolgálja, aki már csak a királyság visszajövetelében bízik, „mert ha 1918-ban is hasonló vezetői lettek volna a románoknak, mint ma, a Nagy Egyesülés nem történt volna meg, s már valamennyien magyarul beszélnénk.”
DUŞA UTAT MUTAT. Szigorúan megbüntetik azokat, akik nem tartják tiszteletben Románia felségjeleit – ígérte szombaton Csíkszeredában Mircea Duşa védelmi miniszter. Azt is sietett leszögezni, semmi értelme 2013-ban autonómiáról beszélni. A két megye vezetőinek elsősorban gazdasági-társadalmi kérdésekkel kell foglalkozniuk. (Cotidianul)
KOLOZSVÁRNAK NEM KELL ADÓEMELÉS. Mert az adónövelés a kormány döntése alapján Kolozsvárra nézve is kötelező, az önkormányzat az alkotmánybíróságon támadja meg a szóban forgó kormányrendeletet, és kéri annak hatályon kívül helyezését. A kolozsvári helyi tanács az RMDSZ-es és a demokrata-liberális tanácstagok javaslatára már a múlt év végén határozott, hogy a helyi adók és illetékek szintjét nem kívánja növelni, azonban a kormány január 23-i sürgősségi rendelete kötelezővé tette a 16 százalékos emelést. (Transindex)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2013. február 5.
Száz gyermekkel kevesebb (Mikóújfaluban járt a Háromszék)
A konzervatív újságolvasónak is az a fontos, hogy a lap róla szóljon – indította a múlt heti laptalálkozót házigazdaként Nyáguly Vilmos, Mikóújfalu polgármestere, aki szerint községükben azért olvassák szívesen a Háromszéket, mert megtalálják benne mindazt, ami a háromszéki embert manapság foglalkoztatja.
Azt követően, hogy lapunk jelen lévő munkatársai – Farcádi Botond, Fekete Réka, Ferencz Csaba, Kádár Gyula, Kisgyörgy Zoltán és Kuti János – bevezető felszólalásukban szót ejtettek a Háromszék küldetéséről, a jelenkor különböző gondjairól-bajairól, történelemről, a művelődési házban összegyűlt kéttucatnyi érdeklődő vetett fel témákat, köztük kiemelten a román nyelv oktatásának kérdését. Mint mindenütt, Mikóújfaluban is aggasztó a népességfogyás, az elmúlt tíz évben folyamatosan csökkent a lakosság száma. 2007-ben olyan mélypontra jutott a természetes szaporulat, hogy míg negyvenhat temetést jegyeztek, csupán tizenhat keresztelőt tartottak a faluban. Mostanra változott valamennyit a helyzet, tavaly először annyi születést iktattak, ahány temetést, de a gyermeklétszám még mindig igen alacsony, az óvodában és iskolában százzal kisebb a létszám (jelenleg 194), mint tíz esztendővel ezelőtt. A 2011-es népszámlálás szerint Mikóújfalu lakosainak száma 1831, ebből 1824 állandó, heten Izraelben dolgoznak, de a választói névjegyzékben 1538-an szerepelnek, ami azt bizonyítja a 0–18 év közöttiek (286 fő) aránya a természetes 33 százalék helyett csupán 16 százalék. A kétszázas létszám alatti iskola csak azért őrizheti meg függetlenségét, mert a községben egyedüli tanintézmény.
Idegen nyelvként a románt
– Tizenegyedikes gyermekeim jövőben érettségiznek, és alig tudnak románul, ami nem csoda, mert az iskolában rosszul tanítják, a hétköznapokban pedig a székelyföldi gyermekek nem találkoznak a román nyelvvel, ezért mindenképpen változtatni kellene az oktatás módszerén – vezette fel a témát Száfta Csilla, akinek véleményét többen osztották. Nyáguly Dávid elmondta, gyermekként ő sem tudott románul, és a szakiskolában sem a tanóráknak köszönhetően tanulta meg a nyelvet, hanem román nemzetiségű évfolyamtársaitól, és unokái révén most is azzal szembesül, hogy a magyar gyermeknek képtelenség úgy tanulnia a románt, mintha anyanyelve lenne. Nagy Sándor iskolaigazgató szerint a jelenlegi módszer nemcsak a diákokat nyomorítja meg, de a pedagógusokat is, akik tudják, hogy egy idegen nyelvet nem lehet anyanyelvként tanítani, ideje volna ezen változtatni. Az igazgató a folytonosan változó törvénykezést is okolja a záróvizsgákon tapasztalt gyenge eredményekért, és szerinte a nagymértékű pedagógusvándorlás is árt a rendszernek, nincs folytonosság, olykor évenként változik egy-egy osztályban az adott tantárgyat tanító pedagógus, de azt sem tartja jónak, hogy aki egyszer címzetességet nyer, az nyugdíjas koráig töltse be ugyanazt a katedrát függetlenül attól, hogyan végzi munkáját. Az iskolavezető kérdésre válaszolva elmondta: nem tartja helyesnek, hogy azoktól az óvónőktől, tanítóktól, akik középfokú végzettséggel rendelkeznek, most azt követelik, hogy egyetemet végezzenek. Szerinte sokan inkább más munka után néznek, ami érthető, mert ha húsz-huszonöt évig taníthattak azzal a tudással, amit a középfokú tanítóképzőben szereztek, igazságtalanság azt kérni, hogy szerezzenek magasabb szintű diplomát. Ami ráadásul nem garancia arra, hogy ettől eredményesebben fognak oktatni – vélekedett. A Háromszék mikóújfalusi laptalálkozóját némileg uralta az oktatás jelenlegi szétziláltságáról szóló beszélgetés, hisz a jelenlévők gyermekük, unokájuk révén nap mint nap érintettek ezekben a kérdésekben, a komorabb hangulatot oldották azonban a Szász István helyi állatorvosnak, Kisgyörgy Zoltánnak és Kuti Jánosnak köszönhető humoros pillanatok.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2013. február 5.
Magyar éledés a görög katolikusoknál
Újjászervezés alatt áll a magyar nyelvű görög katolikus egyházi élet Nagyváradon és környékén is. Magyar nyelvű misék már vannak egy ideje, s a szervezeti újjáépítés is tart.
Üldözték sokáig a görög katolikusokat is a kommunista Romániában: az állammal összefonódó ortodoxia és maga a világi hatalom is elnyomni igyekezett őket – ráadásul ezen belül még nemzetiségi kérdés is tovább súlyosbította a helyzetet, hiszen a magyarság elsorvasztására irányuló sokrétű tevékenység itt is megmutatkozott. Mostanság azonban az újjáépítés időszaka tart már. Vadas Krisztián parókus, nyilatkozott lapunknak, aki a nagykárolyi magyar görög-katolikus parókián szolgál. Mint mondja, „a magyar hívek kompaktabb közösségben már csak itt, a Partiumban maradtak meg lényegében”.
Váradon is
Károlyból indul ki tulajdonképpen a mostani „építkezés”, s Vadas Krisztián az, aki ezt koordinálja. Mint elmondta, a püspöke kérte fel arra, hogy szervezze újjá a a magyar nyelvű görög-katolikus egyházi életet Váradon és vonzáskörzetében is. „Hosszú munka lesz ez, egyes strukturális elemeit tekintve még évekig tarthat” – mondta. Ám a hívek máris tapasztalhatnak változást, hiszen egy jó ideje ismét van magyar nyelvű szertartás Váradon is. Vadas Krisztián szolgál minden hónap második és utolsó vasárnapján a nagyváradi görög katolikus teológiai szeminárium kápolnájában, általában 17 órától. Emellett – amikor erre lehetőségük van – hazai és külhoni szakértők bevonásával előadásokat is tartanak magyarul, a keleti egyház kincseiről, a hitélet, a művészet és a történelem témaköreiben.
Egyébként épp szervezés alatt van a Partiumi Magyar Görög Katolikusok Találkozója. Ezen a magyar kormány egyházügyekért felelős osztálya is képviselteti majd magát, illetve romániai magyar és magyarországi küldöttek, hívek is érkeznek. Ott lesz továbbá Magyarország kolozsvári főkonzulja is. A találkozó Nagykárolyban lesz, most pénteken. A rendezvény 15 órakor a templomban veszi kezdetét, majd 16 órakor a kastélyban folytatódik, történelmi konferenciával.
Arról is megkérdeztük a szervezőt, miért lett lényeges mostanában az egyház vezetésének az, hogy a magyar egyházi életet is újjáteremtse. Vadas Krisztián , aki a a Nagyváradi Magyar Görög katolikus Egyházközség szervező lelkésze is, elmondta: „A hitben nincs nyelvi megosztottság, ez a legfontosabb. De az is tény, hogy mostanság kedvező időket élünk. Nem volt ez mindig így, de most így van. Egyébként az egyházunk amúgy is egyre kiterjedtebb és jó kapcsolatokat ápol mindenfelé, határokon innen és túl,s ebbe is illeszkedik ez a munka”.
Szeghalmi Örs
erdon.ro,2013. február 5.
Háromszéki hadüzenet az Antena3 televíziónak
A valóság meghamisítása és gyűlöletbeszéd miatt kéri az Antena3 televízió felelősségre vonását a háromszéki önkormányzat, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP), az Active Watch Sajtófigyelő Ügynökség illetve több központi román napilap, így az Evenimentul Zilei és az Adevărul.
Az eset előzménye, hogy a hírtévé Mihai Gâdea által vezetett Sinteza zilei nevű műsorában, január 29-én a kilenc meghívott újságíró és politikus minősíthetetlen hangnemben rohant ki a székely szimbólumok ellen, rongynak nevezték a székely zászlót, gúnyolódtak a telefonon bekapcsolt Tamás Sándor háromszéki tanácselnökön, ugyanakkor azt állították, hogy Kovászna megye tanácsa honlapjának nincs román nyelvű változata. Ez utóbbi állítás alátámasztására egy Photoshop programmal meghamisított képernyőmentést mutattak be.
Az Active Watch Sajtófigyelő Ügynökség közleményében rámutat, hogy a műsorban közzétettek egy másik képernyőmentést is, amely már tartalmazta az önkormányzat honlapjának nyelvváltó gombját, azonban Mihai Gâdea műsorvezető nem jelezte a különbséget, és ezzel megsértette az audiovizuális törvénybe foglalt, az információk pontos, ellenőrzött, részrehajlás nélküli és jóhiszemű közlésére vonatkozó előírásait. A román sajtófigyelő ügynökség az Országos Audiovizuális Tanácstól (CNA) azt várja, hogy kötelezze helyesbítésre az Antena3 televíziót és bírságolja meg az érintetteket.
Kovászna megye tanácsának legutóbbi ülésén is terítékre került az Antena3 televízió ügye. Az elemzők szerint a Mihai Gâdea által vezetett műsorban elhangzottak kimerítik a gyűlöletbeszéd és uszítás fogalmát, ezért a testület kikérte az Országos Audiovizuális Tanácstól a múlt keddi műsor felvételét, és az alapján eljárást indítanak a bukaresti hírtévé ellen.
Ezt az önkormányzat legutóbbi ülésén Tamás Sándor tanácselnök jelentette be, akit az autonómiatörekvések, a székely szimbólumok használata és az önkormányzat honlapja ügyében vettek össztűz alá a tévéműsorban. A tanácsülésen felszólalt Kulcsár Terza József, az MPP Kovászna megyei elnöke és Bedő Zoltán, az EMNP sepsiszentgyörgyi elnöke, akik arra szólították fel a magyar és román tanácsosokat, hogy közösen foglaljanak állást az Antena3 televízióban elhangzott gyűlöletbeszéd ellen.
A Néppárt sepsiszentgyörgyi elnöke keddi sajtótájékoztatóján kifejtette: meggyőződése, hogy „felülről irányított" gyűlöletkeltés zajlik a magyar közösség, és a székelység ellen. Ide sorolható az Antena3 műsora, és Codrin Munteanu volt háromszéki prefektus tevékenysége. Bedő Zoltán szerint a magyar közösség megfélemlítését célozza az is, hogy a magyarellenes megnyilvánulásairól ismert Mircea Dusă védelmi miniszter mellé kinevezték főtitkárnak Codrin Munteanut, így a fegyveres erőknek „két székely szakértő" parancsol.
A volt prefektus által a SIC-Terra Siculorum (Székelyföld) feliratú tábla eltakarására kihelyezett román zászló elhasítása ügyében zajlanak a vizsgálatok. A Kovászna megyei rendőrség parancsnok-helyettese, Silviu Stoenescu sajtótájékoztatón kifejtette: eddig a zászló helyszínét filmező 8 kamera felvételét elemezték ki. Azon az látszik, hogy január 27-re virradóan 1.30 és 2 óra között egy férfi sétál el a zászló mellett, amelyet egy nála lévő éles tárggyal felhasít, mondta a rendőrtiszt, aki szerint a távoli, fekete-fehér felvételekről nem tudják azonosítani az elkövetőt, de előre viszi a nyomozást, hogy ismerik a nemét, a magasságát és a ruházatát. Bedő Zoltán szerint a zászlórongálás miatt a háromszéki rendőrség két fiatalt idézett be, és több órán át vallatták őket annak ellenére, hogy hat másik szemtanúval tudták igazolni: a rongálás időpontjában máshol tartózkodtak.
Kovács Zsolt
Maszol.ro,2013. február 5.
Veszélyesnek látják a románok az etnikai szempontú régiórajzolást
A kolozsvári IRES közvélemény-kutató intézet azt vizsgálta, hogy milyen elvárásaik és félelmeik vannak a románoknak a tervezett új régiókkal kapcsolatban. A kormány az idén akarja elfogadni a közigazgatási régiókról szóló törvénytervezet, amely szerint a gazdasági fejlesztési régiókat közigazgatási jogosítványokkal ruházzák fel. A megkérdezettek 48 százaléka kockázatnak tekinti a magyarok „etnikai szempontok szerinti elkülönítését", 47 százalék viszont nem.
A legnagyobb kockázatot ebben a 65 év fölöttiek, valamint a nyolc osztállyal rendelkező személyek többsége látja. A történelmi régiók szerinti bontásban a kelet-romániai Moldva lakói tartanak leginkább ettől, az ottani megkérdezettek 52 százaléka válaszolta azt, hogy kockázatnak tekinti a magyarok elkülönítését. Erdélyben valamivel alacsonyabb, 47 százalék ezek aránya.
A legtöbb román (64 százalék) a régiók egyenlőtlen fejlődését tekinti kockázatnak a régiók kialakítása szempontjából. Emellett a románok több mint fele a bürokrácia növekedésétől is tart, míg 78 százalék egyetért azzal, hogy a bukaresti kormányzat bizonyos hatásköreit a régiók vegyék át. A megkérdezettek 72 százaléka szerint csökkenteni kellene a kormánymegbízott szerepét betöltő prefektusok hatáskörét is.
A kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) még nem ismertette a közigazgatási régiók létrehozásáról szóló törvénytervezetét, de azt tudni lehet már, hogy az USL-t alkotó két nagy politikai erő, a Szociáldemokrata Párt (PSD) a jelenlegi nyolc gazdasági fejlesztési régiót ruházná fel közigazgatási hatáskörökkel, a szövetség másik tagja, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) viszont tíz régiót hozna létre.
Maszol.ro,2013. február 5.
Markó Attila: Brassó nem marad parlamenti képviselet nélkül
A választások után tett ígéretéhez híven Brassó megye magyarságának képviseletét is el szeretné látni az elkövetkezendőkben – mondta Markó Attila, az RMDSZ Brassó megyei Képviselők Tanácsának (MKT) ülésén. Hozzátette: vállalását egyrészt parlamenti iroda működtetésével, fogadóórákkal, események, rendezvények támogatásával, valamint a megye magyar közösségével való közvetlen találkozással kívánja teljesíteni. A képviselő emlékeztetett arra, hogy a Magyar Szórvány Napján a tavaly Brassóban megszervezett konferencián Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke bejelentette, hogy Kovászna megye és Brassó megye között le kell bontani a magyar közösséget elválasztó szellemi határokat. Közösségi kulturális kapcsolatok, közös rendezvények és csereprogramok kell összefogják a két megye magyarságát. Hangsúlyozta, hogy az RMDSZ szórványprogramjának köszönhetően az elmúlt években élő kapcsolat alakult ki a székely megyék és több szórványmegye, köztük Hunyad, Szeben, Fehér és immár Brassó megye között is. „Sokkal könnyebb dolgom lett volna, ha velem együtt két képviselője lett volna a brassói magyarságnak, de bizakodó vagyok, és azon dolgozunk az elkövetkezendő időszakban, hogy ez csak egy rövid ideig tartó állapot legyen" - fogalmazott Markó Attila. (közlemény)
Transindex.ro,2013. február 6.
Bedő Zoltán: megfélemlít a hatalom
Gyűlöletkeltés és fenyegetés éri az erdélyi magyarokat, hangsúlyosan a székelyeket – állapította meg sajtóértekezletén Bedő Zoltán. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) sepsiszentgyörgyi elnöke szerint a megfélemlítési akciót a legmagasabb szintről irányítják.
– Nehogy azt higgye valaki, hogy felsőbb engedély nélkül egy kormánymegbízott megengedi magának azt, amit Codrin Munteanu véghezvitt – fejtette ki Bedő. – Összehangolt akcióról van szó, ami az Antena3 minősíthetetlen hangvételű műsorában csúcsosodott ki – tette hozzá.
– Az EMNP vehemensen tiltakozik a székely jelképek meggyalázása ellen, és felszólítja a Kovászna megyében a magyarokkal békében élő románság képviselőit, akik ismerik a valós helyzetet, hogy foglaljanak állást az ügyben – mondta a megyeszékhelyi elnök.
Bedő szerint a megfélemlítés része az is, hogy a hatalom a fegyveres erők fölötti hatalommal „jutalmazza” azokat, akik a leggyalázatosabban viselkedtek a magyarokkal szemben, mint például Mircea Duşa volt Hargita megyei parlamenti képviselőt és Codrin Munteanu volt prefektust. Közölte: a székely népet nem lehet megijeszteni, és mindenkor kiáll szimbólumai mellett. Így lesz ez a március 10-i autonómiatüntetésen is, ahová több tízezer embert várnak.
Bedő két magyar fiatal meghurcolásáról is beszámolt, akiket a zászlóbotrány kapcsán behívott a rendőrség, és órákig vallatott. Elmondása szerint a fiataloktól számon kérték azt is, hogy miért töltöttek fel székely szimbólumokat Facebook-oldalukra.
Érdeklődésünkre Iulia Grigoraş rendőrségi szóvivő elmondta: valóban behívattak néhány magyar és román fiatalt azok közül, akik a román zászló megrongálásának éjjelén a Mihai Viteazul téren jártak, de cáfolta azt, hogy internetes tartalmakról érdeklődtek volna.
E. A.
hirmondo.ro
Erdély.ma,2013. február 6.
Kisebbség- és keresztényellenesség az EU-tagjelölt országokban
A Benes-dekrétumokról, a szlovákiai magyarok állampolgárságáról, illetve a kisebbségellenes megnyilvánulásokról is szóltak magyar európai parlamenti (EP-) képviselők a testület strasbourgi plenáris ülésén, a hétfő éjjel elhangzott egyperces felszólalások között. Tőkés László néppárti képviselő kisebbség-, illetve keresztényellenes megnyilvánulásokat tett szóvá.
Törökországi híradások és az Amnesty International közleménye a törökországi örmények ellen elkövetett, nem egy esetben halálos kimenetelű erőszakos cselekményekről számolnak be. „A támadások rávilágítanak arra, hogy mennyire elviselhetetlen örménynek lenni Törökországban” – állapítja meg az egyik kisebbségi örmény forrás. Az előre kiterveltnek mutatkozó, rendszeres és célzott terrorakciók mögött feltehetően azok a török szélsőséges nacionalista erők állanak, melyek az 1915-ös örményellenes genocídium szellemében az ország teljes etnikai „purifikációjára” törekszenek, és ennek céljából a többségi iszlám keresztény-ellenességet provokálják, valamint a védtelen örmény-keresztényeket igyekeznek megfélemlíteni.
A terroristák – jelképes módon – az Isztambulhoz tartozó Samatya települést választották ki célpont gyanánt, mely nyolcezres örmény közösségével az Örmény Ortodox Pátriárkátus székhelyéül szolgál. Hazai vizekre evezve, Szerbiában szintén olyan őshonos kisebbségi – magyar – településeken folytatódik nemzeti közösségünk provokálása és megfélemlítése, mint a délvidéki Temerin. A szerb hatóságok cinkos magatartása közismert. A múlt heti temerini „magyarverés” esetében még attól sem riadtak vissza, hogy magukkal a szerb huligánok által helybehagyott magyar ifjakkal szemben is kivizsgálást indítsanak, ittas állapotban véghezvitt verekedés címén. A szerbiai viszonyok a korábban elkövetett magyar- és németellenes tömeggyilkosságok tekintetében is párhuzamba vonhatók a törökországiakkal.
A két ország márcsak azért is egymás mellé állítható, mivel az Európai Unió két tagjelölt országáról van szó. Tegnap esti, napirend előtti felszólalásában, az EP strasbourgi plenáris ülésén ezt emelte ki Tőkés László európai képviselő, határozottan felemelve szavát a világszerte felerősödött keresztényellenességgel, valamint a térségünkben szűnni nem akaró magyarellenességgel szemben. Az erdélyi képviselő az európai csatlakozás kizáró jellegű előfeltételeként hangsúlyozta a nemzeti és vallási kisebbségek védelmének a megkövetelését – hiszen az Emberi Jogok Európai Egyezménye, valamint a „koppenhágai kritériumok” is ezt teszik kötelezővé. Strasbourg, 2013. február 5.
F E L S Z Ó L A L Á S
Két uniós tagjelölt országból érkeztek hírek kisebbség-, illetve keresztényellenes megnyilatkozásokról. Törökországban az „örmény holokauszt” (1915) gyászos emlékét idézi az, a rendszerint idős, magatehetetlen örmény asszonyok ellenében, Samatya keresztény körzetében elkövetett, erőszakos támadássorozat, mely halálos áldozatokat is követelt.
Szerbiában a véres balkáni háború etnikai tisztogatásaira emlékeztetnek a Temerin magyar városban sorra került, újabb erőszakos cselekmények, melyeknek múlt héten ártatlan magyar fiatalok voltak az elszenvedői.
Mindezek kapcsán, ezúton hívom fel az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács figyelmét arra, hogy – a „koppenhágai kritériumok” értelmében – mindkét tagjelölt ország esetében kizáró jellegű csatlakozási feltételként érvényesítse a nemzeti és vallási kisebbségek védelmének követelményét.
Strasbourg, 2013. február 4.
Tőkés László
EP-képviselő
Erdély.ma,2013. február 6.
Törvénytelenül tanítják a román nyelvet a kisebbségi iskolákban
Hogyan érjük el azt, hogy a magyar diákok 12 év alatt se tanulják meg az ország hivatalos nyelvét? Mintha csak ez lenne célja a tanügyi rendszernek. A gyerekeknek a négy elemi után beszélniük kellene a többség nyelvét, hiszen ötödik osztálytól a román gyerekekkel azonos módon, azonos tankönyvből tanulnak. A tanároknak nincs idejük nyelvet tanítani, vizsgákra kell felkészíteniük a diákokat. Az oktatási törvény módosításával, két évvel ezelőtt sikerült elérni, hogy a magyar gyerekek sajátos tanterv szerint tanulhassák a románt. A lehetőség tehát adott, az iskolákban viszont minden a régi.
Mariana Calangiu évtizedek óta Székelyudvarhelyen tanít, neki markáns véleménye van a hivatását meghatározó tantervről. A diákok sok olyan ismeretet szereznek, amelyet az életben sosem használnak, de szükségesek a vizsgákhoz, mondja a közkedvelt tanárnő.
Jakab Hanga, a székelyudvarhelyi Tamási Áron gimnázium román szakos tanára munkáját is a tanterv határozza meg, szerinte, az egész egy szélmalomharc, nekik a 8. osztály végén van egy vizsgájuk, így céljuk az, hogy az sikerüljön. Mivel a vizsgákat a román anyanyelvű diákok tudásszintjére szabták, a székely gyermekek számára a román vizsgák, vagy a román érettségi a legnagyobb kihívás.
Fancsali Adél tanítónő pedig azt állítja, hogy megfigyeléseik szerint az elemiben a román gyerekek tankönyve könnyebb, mint a magyar gyerekek román tankönyve.
Egy országos román nyelvű napilap nemrég szemlézte egy Csíkszeredában élő brit nyelvtanár blogját, aki azt állítja, hogy hatástalan oktatási módszerével Románia az etnikai konfliktusokat erősíti. Mindez pedig törvénytelenül történik, mert a 2011-es tanügyi törvény szerint már most idegen nyelvkényt kellene tanítani a románt a kisebbségi iskolákban. Király András György, az oktatási minisztérium RMDSZ-es államtitkára azt állítja, hogy a két éves csúszás a bürokrácia, és a sorozatos miniszterváltások miatt következett be.
Duna Tv
Erdély.ma,2013. február 6.
Németh Zsolt: „zászlóháború dúl" a Székelyföldön
A Külügyminisztérium parlamenti államtitkára szerint „zászlóháború dúl" a Székelyföldön. Németh Zsolt ezt azon a keddi fővárosi ünnepségen mondta, amelyen Budafok-Tétény polgármesteri hivatalának falára kitűzték a székely lobogót.
Az államtitkár úgy fogalmazott: azáltal, hogy Kovászna és Hargita megye kormánymegbízottai körlevélben tiltották meg a székely zászló kitűzését, „szimbolikus agressziónak vagyunk szemtanúi". Németh Zsolt felidézte a román honvédelmi miniszter hétvégi szavait, amelyek szerint a székely zászló támadás a román állami jelképek ellen. Hozzátette: a magyar kormány határozottan elvárja a román kormányzattól, hogy szüntesse be ezt a szimbolikus agressziót az erdélyi magyar közösség ellen. Az államtitkár egyben arra buzdította a magyarországi önkormányzatokat, hogy szolidaritást vállalva a székelyföldi településekkel, tűzzék ki a székely zászlót, ami az autonómia melletti kiállás lesz. Az elmúlt hónapok romániai lépései ellentétesek az elmúlt években kibontakozott magyar-román együttműködéssel, a stratégiai partnerség értékrendjével, gyakorlatával, ahogyan az EU normáival is – mondta Németh Zsolt.
A székely zászló elleni támadást az államtitkár a közösség jogai, autonómiája és a léte elleni támadásnak nevezte. Az államtitkár ugyanakkor biztatónak mondta, hogy elmozdították tisztségéből a Kovászna megyei kormánymegbízottat. (A tavaly májusban prefektussá kinevezett Codrin Munteanu a magyar feliratok és a székely szimbólumok elleni intézkedéseivel keltett feltűnést a 74 százalékban magyarok lakta székelyföldi megyében.)
A keddi eseményen Szabolcs Attila (Fidesz-KDNP), Budafok-Tétény polgármestere úgy értékelte, hogy kisebbségi kérdésekben kettős mércét alkalmaz az Európai Unió.
Németh Zoltán, a XXII. kerület fideszes országgyűlési képviselője szerint „ki kell követelni" a határon túli magyaroknak azokat a jogokat, amelyek az Európai Unió számára is fontosak.
A Tisztességes Választásért Alapítvány hétfőn közölte az MTI-vel, hogy ötven székely zászlót ajánlott fel az önkormányzatoknak.
Eddig a főváros VII. kerülete, valamint Gyöngyöspata és Siófok tűzte ki a zászlót a helyi önkormányzati hivatal épületére. A keddi ünnepségen további önkormányzatok, köztük Pesterzsébet és Diósd képviselői vették át Székelyföld zászlaját.
MTI
Erdély.ma,2013. február 6.
Székelyzászló-ügy – Ponta szerint Románia nem tűri el, hogy kioktassák
Románia nem tűr el senkitől leckéket, hogyan alkalmazza a törvényeit – hangoztatta Victor Ponta miniszterelnök szerdán arra reagálva, hogy Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a Székelyföldön dúló „zászlóháború" ellen emelt szót, és azt kérte a román kormánytól: szüntesse be a szimbolikus agressziót az erdélyi magyar közösség ellen.
Ponta a szerdai kormányülés elején, a sajtó jelenlétében hozta szóba a témát.
„Arra kérem, külügyminiszter úr, hogy mielőtt Brüsszelbe indul, adjon határozott választ, hogy nem tűrünk – tartózkodnék a nem diplomatikus kifejezéstől, de normális esetben ezeket szemtelenségeknek nevezném -, de nem tűrünk semmilyen leckét senkitől arról, hogyan alkalmazzuk a törvényeket Romániában" – mondta Victor Ponta.
A román kormányfő hozzátette, úgy véli, Románia a legmagasabb európai szabványokat alkalmazza a kisebbségek képviselete és a helyi autonómia terén.
„Ha valaki Romániában akar választási kampányt folytatni, arra határozottan kell reagálni, anélkül persze, hogy csapdába esnénk, de nem hinném, hogy valaki megmondhatja nekünk, milyen zászlókat és hogyan függesszünk itt ki. Nem akarom, hogy provokációk csapdájába essünk, de annak a látszatát is szeretném elkerülni, hogy külföldről adnak nekünk leckéket. Nehogy valaki is azt képzelje, hogy túl sokszor odafordítjuk a másik arcunkat is" – mondta a szerdai kormányülésen a román miniszterelnök.
Németh Zsolt részt vett kedden azon az ünnepségen, amelyen a Budafok-Tétény polgármesteri hivatalának falára kitűzték a székely lobogót. A Külügyminisztérium parlamenti államtitkára úgy fogalmazott: azáltal, hogy Kovászna és Hargita megye kormánymegbízottai körlevélben tiltották meg a székely zászló kitűzését, „szimbolikus agressziónak vagyunk szemtanúi".
Az államtitkár egyben arra buzdította a magyarországi önkormányzatokat, hogy szolidaritást vállalva a székelyföldi településekkel, tűzzék ki a székely zászlót, ami az autonómia melletti kiállás lesz. MTI
Erdély.ma,2013. február 6.
Bekérették Füzes Oszkárt a román külügyminisztériumba
Bogdan Aurescu külügyi államtitkár közleménye szerint: Németh Zsolt kijelentései elfogadhatatlanok, ellentétesek a jószomszédi viszony szellemiségével és szembemennek a román-magyar stratégiai partnerséggel. Ezért a szaktárca sürgősen bekéreti Füzes Oszkár magyar nagykövetet. A román külügyminisztérium által kiadott közlemény szerint Németh Zsolt Székelyföld „úgynevezett" zászlójáról, illetve egy Székelyföld elleni „szimbolikus agressziójáról" beszélt.
„Németh Zsolt kijelentései ellentétesek a jószomszédi viszony szellemiségével és elfogadhatatlanok. Németh szembemegy a Románia és Magyarország közötti 21. századi stratégiai partnerséggel. A román hatóságok nem fogadnak el és nem is fognak elfogadni ilyen sajnálatos beavatkozást, amelyek a román alkotmány és törvények ellen szólnak. A magyar államtitkár kijelentései által egyértelműen az etnikai alapú területi autonómia mellett foglal állást, amit tilt Románia alkotmánya és ami nem része az európai normáknak a kisebbségvédelmi területen sem. Ezt a kirohanást ezért elutasítjuk." – jelentette ki a Aurescu.
A román államtitkár hozzátette, hogy Románia és Magyarország tagjai egy olyan nemzetközi és európai rendszernek amelyben az emberi és kisebbségi jogok védelme alapvető érték.
Titus Corlatean külügyminiszter utasítására Fűzes Oszkár bukaresti magyar nagykövetet sürgősen bekéretik, hogy közöljék a román fél álláspontját az ügy kapcsán.
A közlemény szerint Románia tiszteletben tart és biztosít minden kisebbségjogot, és ezt nemzetközi és európai szinten is elismerik.
mediafax.ro
Erdély.ma,2013. február 6.
Lesepert módosító indítványok
Elkezdődött tegnap a parlamentben az idei költségvetés vitája, amelyet az RMDSZ nem szavaz meg, mivel elutasították valamennyi módosító indítványát. Hasonlóképpen járt valamennyi párt, így a kormány 13 500 indítványt sepert le az asztalról.
A kabinet azonban ezt megengedheti magának, hiszen a Szociálliberális Szövetség (USL) a nemzeti kisebbségek frakciójával együtt mintegy 70 százalékos parlamenti többséggel rendelkezik. Victor Ponta miniszterelnök ugyanakkor tegnap sem mulasztotta el a lehetőséget, hogy udvariassági gesztust tegyen a parlament nyilvánossága előtt az RMDSZ, valamint a szintén ellenzékben lévő Dan Diaconescu-féle Néppárt (PPDD) irányába. Megköszönte nekik a költségvetés kapcsán folytatott „hasznos” egyeztetést, és kijelentette, hogy a két párt partnere lehet a parlamenti többségnek. Ennek ellenére a szövetség úgy döntött, hogy nem szavazza meg a büdzsét. Erdei Dolóczki István képviselő közlése szerint az RMDSZ törvényhozói úgy vélik, hogy a költségvetés nem az ország fejlődését szolgálja. A képviselő szerint a költségek elosztásakor nem vették figyelembe a gazdaságélénkítő prioritásokat, és nehezményezte, hogy a kormány nem fordít elég pénzt az infrastruktúrára, így például nem finanszírozza az észak-erdélyi autópálya építését.
Ponta beszédében kiemelte, hogy a kormány a választási ígéreteket teljesítő, ugyanakkor csökkenő államháztartási hiánnyal számoló költségvetés-tervezetet terjesztett a parlament elé. Rámutatott: a büdzsében van fedezet a 2010-es lefaragások előtti szintre kiegészített közalkalmazotti bérek, a négy százalékkal növelt nyugdíjak, és a korábbi IMF-hitel törlesztőrészleteinek kifizetésére, miközben a költségvetési hiány idén sem haladja meg az uniós előírásokban szereplő, GDP-arányos három százalékot. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy nem nyúltak a 16 százalékos egységes adókulcshoz, habár szociáldemokrataként ő maga a differenciált adózás híve. A költségvetést idén 46 milliárd eurós bevétellel és 49 milliárdos kiadással tervezték meg, 4,5 lejes euró-árfolyamon. A kormány 2,15 százalékos deficittel számol.
A Legfelső Védelmi Tanács (CSAT) elfogadta tegnap, hogy a kormány privatizálja a CFR Marfă vállalatot. Ez formai követelménye volt annak, hogy a kormány teljesíteni tudja a Nemzetközi Valutaalappal szemben vállalt kötelezettségét a vasút teherszállító részlegének magánosítása ügyében. A stratégiai befektetőnek akarja eladni a vállalat 51 százalékos többségi részvénycsomagját, a jelentkezőknek 10 millió euró garanciapénzt kell felmutatniuk, hogy részt vehessenek a privatizációban. A CSAT arról is határozott tegnap, hogy Románia tíz katonát küld Maliba.
B T.
Szabadság (Kolozsvár),2013. február 6.
Gyászhír
Ezúton tudatom minden kedves baráttal és ismerőssel, hogy férjem,
Veress Zoltán író
77 éves korában, házasságának 58. évében 2013. február 4-én stockholmi otthonában csendesen elhunyt.
Veress Magda.
Szabadság (Kolozsvár),