udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
367
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 ... 361-367
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2010. november 30.
Csúsztat a „lenullázott” bukaresti Új Magyar Szó
Részigazságokkal tűzdelt, Fidesz-fityisz az ÚMSZ-nek címmel ellátott vezető anyagot szentelt pénteki számában az Új Magyar Szó annak, hogy a Szülőföld Alap idén egyetlen forinttal sem támogatta a Bukarestben szerkesztett napilapot.
Az önmagát szerénytelenséggel „egyetlen országos, Románia minden megyéjébe eljutó magyar napilapnak” tituláló újság elsősorban amiatt méltatlankodik, hogy a magyar állami költségvetési pénzekkel gazdálkodó intézmény „bőkezűnek bizonyult a jelenlegi budapesti kormány szívének kedves” erdélyi magyar médiával – az 1,5 millió forinttal támogatott Krónikával, az Erdélyi Napló hetilappal (1,1 millió forint) és a sepsiszentgyörgyi Háromszékkel (1,1 millió) –, miközben az ÚMSZ-hez hasonlóan a Transindex hírportál és az Erdélyi Riport hetilap pályázata is nyeretlennek bizonyult.
Az SZA-tól az elmúlt öt évben mintegy 18 millió forintot „bezsebelő”, a korábban Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonában lévő Scripta Kiadó által kibocsátott lap azonban mélységesen elhallgatja, hogy a most „lenullázott” sajtóorgánumok mennyit „kaszáltak” az alaptól a budapesti balliberális kormányzás idején.
Tavaly például – amikor a Krónika pályázatát forráshiányra hivatkozva elutasították – az Erdélyi Riport 2,5, a Transindex 3, az ÚMSZ pedig 3,5 millió forintot kapott, 2008-ban az ÚMSZ 2,5-t (a Krónika nulla forintot), 2006-ban az Erdélyi Riport 5, az ÚMSZ 5,5 milliót (a Krónika semmit), 2005-ben pedig az ÚMSZ 7, az Erdélyi Riport 2, a Krónika pedig 1,5 milliót.
Rostás Szabolcs, Krónika (Kolozsvár)2010. november 30.
A vallásos zene napjai
Egyházzenei fesztivál kezdődik
Alig ért véget a Tiberius-hét, újabb klasszikus zenei fesztivál veszi kezdetét a Kultúrpalotában.
December hetedikén kezdődik a Vallásos Zene Napjai címet viselő, nagy hagyományokra visszatekintő egyházzenei szemle a Palota kis- és nagytermeiben, illetve a Vártemplomban. Kamarazene-koncertek, vokálszimfonikus, kórus- és szimfonikus hangversenyekkel várja a zeneszerető közönséget a szervező Marosvásárhelyi Állami Filharmónia, az első hangversenyre a kisteremben kerül sor este hét órától, december 7-én: Kozma Éva hegedű- és Kozma Péter gordonkaművész Bach- és Ravel-műveket játszik. Csütörtökön, december 9-én este hétkor vokálszimfonikus hangversennyel folytatódik a fesztivál a nagyteremben: a svájci Kaspar Zehnder vezénylete alatt, Stefan Arnold zongoraművész (Ausztria), Madaras Ildikó szoprán és Marian Somesan tenor közreműködésével a filharmónia zenekara és vegyes kara Brahms 1. d-moll zongoraversenyét és Mendelssohn B-dúr "Lobgesang" szimfóniáját játssza, a koncertre a kilences számú bérlet érvényes.
December 12-én a Vártemplomban kerül sor kamarazene- koncertre, ahol a Pro Musica Fúvósegyüttes játszik zenekari műveket a vallásos zeneirodalomból Vasile Cazan vezénylete alatt. 13-án este 6 órától ismét kamarazene-koncert, ezúttal a Kultúrpalota kistermében Barokk egyházi zene és annak tükröződése kortárs zenei művekben címmel. Fellép a Flauto Dolce Együttes – Majó Zoltán művészeti vezető, Szabó Mária (blockflöte), Tóth Ágnes (blockflöte) és Mihaela Maxim szoprán. December 15-én este hattól kórushangverseny a Vártemplomban, ahol a Nagy István ifjúsági vegyes kar és a Vártemplom Psalmus kórusa lép fel Kovács András vezényletével. Szólisták: Totolici Beatrice, Szántó Zsuzsa és Nagy Erika, orgonán játszik Strausz Imre.
A fesztivál záróhangversenyére december 16- án este 7 órakor kerül sor a Kultúrpalota nagytermében. A szimfonikus hangversenyt az Írországból érkező Robert Houlihan vezényli, zongorán közreműködik Gábos Judit. Műsoron: Mahler Adagiettója az 5. szimfóniából, Liszt 2. Á-dúr zongoraversenye és Dvorak 6. D-dúr szimfóniája. A záróhangversenyre a tízes számú bérlet érvényes.
N. b. Népújság (Marosvásárhely)2010. november 30.
Boldog, amiért hazahozhatta a Duna Gálát
Hivatása a magyarság összetartása
Aradon, a szombaton megszervezett Duna Gála előadást követően a házigazda-énekessel, Tamás Gáborral a közönség egyes tagjai részéről igényelt közös fotóztatás, autogramadás után sikerült röviden elbeszélgetnünk.
– Mit jelent az Ön számára újra itthon, a szülőföldjén énekelni?
– Nagyos sokat. Most a koncert után nagyon nehéz az érzéseimről beszélnem. Miután erdélyi fiúként bejártam a fél világot, megadatott nekem a nagy megtiszteltetés, hogy ilyen kaliberű sztárokat barátokként meghívjak a szülőföldemen szervezett turnéra. A Nagyszebenbe és Aradra szóló meghívást a sztárok örömmel fogadták. Külön boldogság számomra, hogy miután ilyen fergeteges sikert arattak, ők köszönték meg nekem a meghívásukat. Ez számomra nagy megtiszteltetés.
– Miért éppen két szórványtelepülésen óhajtott a sztárokkal koncertezni?
– Ha valakinek szüksége van a magyar szóra és muzsikára, a dalra, az biztosan a szórványmagyarság. Olyasmi vezérelt ide, ami tulajdonképpen egész életemet és pályámat meghatározta, az összetartozásunknak az erősítése. Az, hogy így, szétszaggatva is egyetlen lelki haza gyermekei, egymástól függő és egymásért felelős magyarok vagyunk. Szerintem Aradon úgy volt együtt ma a magyarság, hogy innen mindenki boldogan ment el. Itt egy rossz gondolat nem hagyta el senkinek a szívét, a lelkét, mindenki jól érezte magát. Arra kértem a ma este egybegyűlt magyarokat, hogy tartsanak össze, mert csak így tudunk megmaradni. Szeressük egymást és vigyük magunkkal ezt a csodálatos hangulatot, amelyik a mi családias együttlétünkről tett tanúbizonyságot…
– Remélem, tudja: adós maradt nekünk a Donáth úti orgonákkal…
– Majd egy másik alkalommal, hiszen mindenre nem kerülhet sor. Most vendégeim voltak, akik nagyon fontosak számomra. Házigazdaként elsősorban az ő dalaik elhangzását kellett szorgalmaznom. Arra kérem, írja meg, mit jelentett az erdélyi magyarok számára a Tamás Gábor által szervezett felejthetetlen koncert…
– Valóban az volt. De mit jelent magyar szívvel élni Nyugaton?
– Tulajdonképpen soha nem vágtam el a szülőfölddel összekötő köldökzsinórt. Mióta az állampolgárságot megkaptam, évente legalább egyszer hazajöttem, az utóbbi időben azonban szinte havonta itthon vagyok. Hála Istennek, ma már nem érződik a távolság. Stockholmban repülőre ülök, két óra alatt Budapesten vagyok, ahonnan néhány órás autózás után hazaérek, Erdélybe. Ausztráliától Amerikáig, Skandináviától Erdélyig járom a világot. Úgy érzem, nekem ez a feladatom, hogy a magyarságot összetartsam, s e felemelő hivatásnak sikerrel teszek eleget.
– Mikor számíthatunk a Duna Gála következő erdélyi sorozatára?
– Azt most nem tudom, de a Duna Gála minden hónap utolsó szombatján a Duna Televízió képernyőjén, erdélyi idő szerint 20 órától megtekinthető. Jelenlegi körutunk célja bejárni a Kárpát-medence magyarlakta településeit. A dél-erdélyi előadásokat követően az anyaországban folytatjuk, majd következnek az elszakított területek települései. Az volt a vágyam, hogy a Duna Gálát Erdélybe is elhozhassam, ami megvalósult, ezért végtelenül boldog vagyok.
– Köszönöm a beszélgetést.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)2010. november 30.
Elfelejtett erdélyi klasszikusok
Erdély a magyar irodalomban címmel tartott vasárnap előadást ifj. Tompó László irodalomtörténész, a budapesti Attila Király Népfőiskola tanára a Lorántffy-központban a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom szervezésében. A mintegy kéttucatnyi érdeklődő előtt olyan elhallgatott vagy elfelejtett, értékőrző erdélyi klasszikusokat idézett meg, mint Baróti Szabó Dávid, Kuthy Lajos, Szabó Dezső vagy Makkai Sándor. Előadását Szabó Dezső gondolataival kezdte: nemzeti megmaradásunkat elsősorban nem politikusainknak, hanem irodalmunknak köszönhetjük, amely pajzs, kereszt és fegyver is egyben. „Minden magyar felelős minden magyarért” – idézte a két világháború között igen-igen népszerű kolozsvári születésű írót, majd Hamvas Béla gondolataival folytatta, miszerint az erdélyi irodalom olyan gazdag értékmegőrző szereppel bír a magyar irodalomban, hogy a történelmi Magyarországból kiragadva, akár különállóan, önmagában is megállja a helyét.
Majd a háromszéki jezsuita költőről, Baróti Szabó Dávidról beszélt, aki a 18. század második felében a magyar nemzet megmaradását a magyar nyelv művelésében látta. Ebben az időben a magyar nem csak a törvényhozásnak, de az oktatásnak sem volt a hivatalos nyelve, ugyanis 1844-ig ezeket a szerepeket a latin töltötte be Magyarországon. Az erdővidéki születésű költő rengeteget támadta a nemességet, a főurakat, amiért nem művelik kellőképpen a magyar nyelvet. Majd a magyar ifjúsághoz fordult, magyar szóra, írásra, anyanyelvük ápolására, művelésére buzdította őket, a nyelv elsorvadásában ugyanis a nemzet kihalását látta: „Mint pusztúl Árpád hajdani nyelve, neme! / Serkenj fel mély álmodból, és szánd meg hazádnak / Nyelvét, mely ha kihal, tudd meg, örökre kihalsz”.
Ezekután az 1940-es évek egyik legnépszerűbb prózaírójáról, a mára már teljesen feledésbe merült érmelléki születésű Kuthy Lajosról beszélt, aki páratlan éleslátásról tanúbizonyságot téve már a reformkorban megjövendölte Hazai rejtelmek című művében Magyarország kamat- és a nemzet lélekrabszolgaságba hajtását: „A nemzeti ifjúság ivadékról ivadékra felnövend, nyomor közt, kilátás nélkül. Először láz és undor kapja meg s bőszen kérdezi: hát haza ez, mely kevés lakóinak tápot nem tud adni? Haza ez, mely szorgalmam, képzettségem után nem tart el? Haza ez, melyben a bennszülött ősvér minden útról, minden alkalmazásból, minden érdemlési módból ki van zárva, hogy idegen csavargóknak legyen mit falniok? … De ezt csak az első kiábránduláskor fogja mondani, aztán megtöri a nyomor s az uralgó erő igájába térnek”.
A továbbiakban ismét Szabó Dezsőről, a huszadik századi magyar irodalom egyik legnagyobb alakjáról beszélt. A kimagasló műveltséggel, tájékozottsággal és nyolc nyelv ismeretével megáldott Szabó már ötévesen folyékonyan olvasta Petőfi, Vörösmarty, Arany, Jókai, Verne, Hugo műveit. Nemzetnevelő munkásságában azt hangsúlyozta leginkább, hogy minden nevelési elmélet annyit ér, amennyit belőle a magyar öntudat kialakítására és erősítésére lehet használni. Gyakran ostorozta kora irodalomtörténészeit, mert azt tartották lényegesnek, hogy a világi irányzatok s alkotók miként hatnak, illetve hatottak a magyar kultúrára, nemzeti értékeinkre. „Kölcsey zsebkendője netán azért nedves, mert Goethe beleprüszkölt?” – tette fel ironikusan a kérdést az író, aki a lényeget kortársaival ellentétben abban látta, hogy a magyar nemzet tudósaival, művészeivel miként járulhat hozzá Európa szellemi arculatához. „Szabó Dezső nyelve egy óriási kincs, egy hatalmas hangszer” – folytatta Tompó. Az elsodort falu szerzője névszóigésítéseivel, kép- és szóleleményekben gazdag alkotásaival nagyban hozzájárult a 20. század első harmadában a modern magyar próza fejlődéséhez. „Idegen a világ mindenhol, csak itt vagyunk otthon, sehol máshol” – idézte székely meseregényének, a Csodálatos életnek a legutolsó sorait.
Végül Makkai Sándor nagyenyedi születésű református püspökről, íróról, s annak 1939-ben megjelent Tudománnyal és fegyverrel című munkájáról is beszélt az irodalomtörténész, melyet méltán tekinthetünk ma is nemzeti alaptantervnek, szemben az elmúlt években született tervezetekkel.
Balla Sándor, Reggeli Újság (Nagyvárad)2010. november 30.
Három kevesebb, mint egy?
A történet pártbejegyzésről szól
A Területi Elnökök Konzultatív Tanácsa szombati ülésén Kelemen Hunor művelődési miniszter egyebek mellett kijelentette: december 11-én, a Szövetségi Képviselők Tanácsának ülésén jelenti be, indul-e vagy sem a szövetségi elnöki tisztségért. Jónak találja azt is, hogy többen is pályáznak a tisztségre, azonban úgy gondolja, a szövetségnek kell megtalálnia az elnököt, nem az elnöknek a széket.
– Mindenkinek, aki teljesíti a feltételeket, joga van indulni. Jó, ha több jelölt van, de a szövetségnek kell megtalálni az elnököt, nem az elnöknek a széket. Véleményem szerint a megyei területi szervezetek, platformok, társult szervezetek bölcsen arra fogják bízni a következő időszakban az RMDSZ vezetését, akiben látják azokat a garanciákat, amelyek nélkül 2012-ben nem lesz lehetséges a magyar képviselet megőrzése. Olyan embert, akinek van elképzelése a közösség jövőjéről, arról, hogy hogyan kívánja vezetni az RMDSZ-t ebben a nagyon bonyolult politikai magyar-magyar, román-magyar viszonyrendszerben, és akit a kongresszus megválaszt. Eddig Eckstein Kovács Péter jelentette be a szándékát. RMDSZ-tag, gondolom, hogy a feltételeket teljesíti.
Működtetni kívánjuk az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot
A kérdésre, hogy hogyan viszonyul az RMDSZ ahhoz, hogy a magyar kormány az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal kötött együttműködési megállapodást úgynevezett demokráciaközpontok létrehozásáról, működtetéséről, amelyeket az EMNT felügyel, rámutatott: – Létezik egy hálózat, amelyet az RMDSZ működtet, ez teljes mértékben megfelelt volna/megfelel a célnak, és amennyiben hozzánk fordulnak, és sokan fordulnak hozzánk, mi is tájékoztatunk a magyar állampolgárság könnyített megadásáról. Nem tudom nem meglátni azt, ami az EMNT – magyar kormány közötti megállapodás mögött fölsejlik: mégpedig a pártbejegyzés. Erről szól a történet. Ezt egyszerűen nem szabad elkenni. Tőkés Lászlóék, Toró Tiborék egy új pártot akarnak elindítani, azt gondolják, hogy a magyar egységet úgy lehet képviselni, ha több politikai szervezet, politikai párt van, Ez az a történet, amikor a három sokkal kevesebb, mint az egy, a kettő is kevesebb, mint az egy. És nem lehet ezt szaporodással erősíteni.
Mi az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot, az EMEF-et működtetni kívánjuk, én a megállapodásnak vagyok a híve, ezt, azt hiszem, 2009-ben az európai parlamenti választások előtt be is bizonyítottam, hisz a tárgyalások nagy részét én vezettem, és úgy gondolom, a későbbiekben is az kell a szempontunk legyen, hogy akkor, amikor parlamenti vagy európai parlamenti képviseletről, amikor szórványról van szó, egy pillanatig se kockáztassuk a képviseletet. Én ennek leszek a zászlóvivője, bármilyen pozícióban fogok dolgozni a következő időszakban.
Amikor a magyar kormány egy feladatot egy olyan szervezetre bíz, amely – ha szabad így fogalmazni – össznemzeti kérdés, akkor azt kívánja üzenni, hogy nincs ebben a trendben másnak helye, nincs szerepe. Ennek ellenére a tájékoztatást mi biztosítani fogjuk, és nem is kérünk ezért a magyar kormánytól semmit.
"Magyarságomat soha nem kötöttem állampolgársághoz, és nem is fogom ahhoz kötni"
Frunda György szenátor véleményéről, miszerint a könnyített kettős állampolgárság megadása oda vezethet, hogy az erdélyi vagy a határon túli magyarság kivándorol az anyaországba, Kelemen Hunor kijelentette: azt gondolom, hogy a magyar állampolgárságnak a könnyített megszerzése nem segíti feltétlenül az elvándorlást, a kettő ilyen formában nincs összefüggésben. Szimbolikus gesztusnak tartom, és kevesebb más, politikai, gazdasági, demográfiai következménye van ennek, mint a szimbolikus jóvátétele annak, ami 1918-ban vagy később velünk történt önhibánkon kívül.
Ezért nem félek attól, hogy elvándorlást gerjeszt. Aki akart, eddig is el tudott menni, vagy elment, s voltak olyanok is, akik elmentek és visszajöttek. A kérdés az, hogy mit akarunk mindannyian kezdeni, a magyar kormány, az erdélyi magyar képviselet, mit akarunk kezdeni egy ilyen helyzettel, hogyan kommunikáljunk. Azt nem mondhatom, hogy Magyarországon, főleg a gazdasági szférában nincsenek olyan hangok, olyan elképzelések, hogy a demográfiai utánpótlást főleg a határon túlról kell pótolni. Ilyent én magam is többször hallottam az elmúlt esztendőkben konferenciákon, sajtóban. Azt hiszem, hogy az erdélyi magyarok nagy többségében megvan a határozott szándék a szülőföldön maradni, a szülőföldön boldogulni, még olyan körülmények között is, mint a mostani gazdasági válság, vagy amikor hosszabb vagy rövidebb ideig külföldön dolgoznak. Azt látom, hogy akik külföldre mentek dolgozni, a kapcsolataikat nem számolták fel, nem adták föl az erdélyi létüket, és sokan visszajönnek.
A kérdésre, hogy ő maga igényli-e a kettős állampolgárságot, azt válaszolta, hogy ha eljön az ideje, valószínűleg kérni fogja, de nem ez a prioritás számára, "a magyarságomat soha nem állampolgársághoz kötöttem, és nem is fogom ahhoz kötni".
Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely)2010. november 30.
Ingázás és emigrálás között – Élettér az Érmelléken
Választási kampányok idején szebbnél szebb jövőképet festenek a négyévenként a „pórnép” közé leereszkedő, megnyájasodott politikusaink. Az elmúlt húsz esztendőben ha csak a töredéke is megvalósult volna azoknak, amiket a választások előtt hangoztattak személyesen, vagy autókra szerelt hangszórókból, hangosbemondókból szórtak felénk, ma nem sereghajtója lennénk a jó öreg Európa országainak.
Az Érmellék mindig szürkébb, elhanyagoltabb része volt a Partiumnak, pedig mindig szorgalmas népség lakta e tájat, annál is inkább, mivel mindig nehéz volt a viszonylag elfogadható életkörülmények megteremtése ezen a vidéken. Mindezek ellenére a rendszerváltást követően igen gyéren jöttek a befektetők, s ha jöttek is, hamar odébbálltak, mintha nem lett volna nekik kifizetődő a felajánlott éhbérért cserében megkapott tisztességes munka. Miután a mezőgazdaságot pártunknak és kormányunknak sikerült teljesen tönkretennie, sőt kivette részét abból, hogy egyes falvakban kisemmizzék a kisgazdákat és visszaállítsanak egy fajta hűbéri függőséget a 100-150 hektárokon gazdálkodó kisistenektől, elindították a végleges el- és kivándorlási hullámot ezen a vidéken is. Az itt élők ezen drámai döntését általában az ingázás „intézménye” előzi meg. Azok, akik felvállalják ezt a viszontagságos életformát – viszontagságos, mert mind a vasúti, mind a közúti személyszállítás már csak történelem ezen a tájon – többnyire már idősek a külföldön való újrakezdéshez. A még maradó fiatalabbak ideig-óráig azért vállalják, mert nincs elég lelki erejük elszakadni a rögtől, de ha belefásulnak, előbb-utóbb nyakukba veszik a nagyvilágot.
Az elmúlt időszakban ezekről a jelenségekről beszélgettünk több érmelléki polgármesterrel is. Legutóbb Béres Csabát, Székelyhíd polgármesterét kérdeztük, milyen lehetőségei vannak az ottani embereknek a túlélésre. Béres nem sok jót tudott mondani, ami motiválhatná a székelyhídi embert az otthonmaradásra. Ezzel szemben beszélt egy közelmúltban csődbe ment bútorgyárról, ami több száz embernek adott kenyeret a városban. A cipőgyár is hasonló sorsra jutott. Székelyhíd legnagyobb átka, hogy nincs olyan területek birtokába, amelyeket befektetőknek lehetne kiadni. Így nagyon nehéz egy-egy kenyéradót idecsalogatni. Nem beszélve a politikai viszonyokról. A befektetők nem bíznak a román kormány politikájában, így még a körvonalazódó hajlandóságot is elvetik. Sok megegyezés borult már a politikai instabilitás miatt. Az idén az Amerikai Egyesült Államokban is járt hasonló ügyben. Az ottani befektetők is a hazai áldatlan állapotokra hivatkozva odázták el, hogy Székelyhídon dolgoztassanak. Így marad a szakemberek Biharpüspökibe való ingázása, vagy a külföldi munkavállalás.
Érkörtvélyesen Kovács Zoltán polgármestertől afelől érdeklődtünk, mikor indul az alumíniumváz-hegesztő telep, amelyről a kora tavaszon írtunk. Ezt a vállalkozást egy német cég indítaná be a megye legészakibb csücskében. Meg is vette a szükséges területet hozzá, de az év eleje óta csak a dokumentáció összeállítására futotta, valószínűleg anyagi meggondolásból halogatják ők is a kivitelezést. Szalacson jelenleg egy magyarországi cég által működtetett disznóhizlalda működik negyven-hatvan embernek biztosítva munkahelyet, ám a helybéliek szerint ingatag az anyagi alap és így a jövő is. Ami biztosabb, az egyik margittai cipőgyár leányvállalata – az mintegy száz munkást foglalkoztat. A fentiekhez képest Érmihályfalva áll a legjobban, bár messze nem kielégítően, hisz az elmúlt évtizedekben több nagyvállalat is megszűnt – vagy csak félgőzzel működik – (konzervgyár, dohánygyár, vágóhíd, állami gazdaság stb.), mint amennyi létrejött. A nagykárolyi úton terjeszkedő német és olasz vegyes vállalkozású cipőgyár sok faluról ingázónak ad kenyeret, igaz minimálbérért kénytelenek az emberek itt robotolni és túlórázni évek óta.
A szerényebbek beérik ennyivel is. Ha tisztességes megélhetést nem is, legalább rendszert biztosít az életükben. Elterjedt szóbeszéd, hogy egyes helyeken a minimálbér mesterségesen (korrupcióval) tartják fenn, a konkurenciát kizárandó. Ugyanis sok befektető azért volt kénytelen elmenni egyes érmelléki településekről, mert a meglévő vállalkozások irányítói ügyeltek arra, ne legyen az embereknek választási lehetőségük, viszonyítási alapjuk.
Akinek nem tetszik, nagy a világ!
Sütő Éva, Reggeli Újság (Nagyvárad)2010. november 30.
Műterem és Élet-Jelek a Székelyföldről
Kiállítással egybekötött könyvbemutató a Györkös Mányi Albert Emlékházban
„Ment-e a könyvek által a világ elébb?” – kérdezhetjük Vörösmartyval együtt, születésének közelgő, 210. évfordulóján, s akár el is morfondírozhatunk a témán, de bármennyire pesszimistán és kritikusan viszonyulnánk is korunk visszásságaihoz, a még véletlenül sem paradicsomi állapotokhoz, az igenlő választ nem kerülhetjük meg.
Az én korosztályom, de a nálam tíz-húsz évvel fiatalabbak is emlékezhetnek még arra, mit jelentett a diktatúra legsötétebb, hetvenes nyolcvanas éveiben az írott szó, a könyvbe foglalt gondolat. Mekkora segítséget, milyen erős erkölcsi támaszt nyújtottak a Domokos Géza igazgatta Kriterion minőségi könyvei, a magyar és a világirodalom remekeit megjelentető kötetek. És emlékezhetnek arra a bizonyos Tőzsér postára is – az elnevezés nem kisebb személyiségtől, mint a mi „száguldó riporterünktől”, a felejthetetlen emlékű Beke Györgytől származik, – amely a legeldugottabb kistelepülésre is eljuttatta a nemritkán levegővel is felérő olvasnivalót, a megmaradást szolgáló magyar szót.
S hogy miért e múltba kalandozás egy kiállítás megnyitón? Mert minden mindennel összefügg. Mert talán ez a szemet gyönyörködtető, lelket kiteljesítő tárlat is ott hordozza csírájában Tőzsér József Székelyföldről irányított könyvpostáját, azt az egyszemélyes intézményt, amely 2011 januárjában ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját. S amely 1993-tól immár könyvkiadóvá teljesedve, Kozma Mária főszerkesztésével vált a hazai „könyvtermelés” egyik legmarkánsabb képviselőjévé, az irodalom és a művészet terjesztőjévé, sőt gerjesztőjévé is. Amint azt a Műterem és az Élet-Jelek sorozatok itt látható kötetei is igazolják: a képzőművészek és méltatóik szószólójává.
A sorozatok értékes darabjai közül a legfrissebbek kerülnek most bemutatásra, és elevenednek meg a művészek jóvoltából, akik néhány munka erejéig eredetiben is ízelítőt nyújtanak tevékenységükből. Az eredeti alkotásokkal való találkozás élménye pedig összehasonlíthatatlanul többet jelent a legjobb reprodukciónál is, mondhatni hitelesíti a könyvben foglaltakat.
Némi túlzással az erdélyi képzőművészet keresztmetszete elevenedik meg előttünk. A műfaji és stiláris változatosság révén ugyanis betekintést nyerhetünk a kortárs hazai vizuális művészet főbb vonulataiba.
A festészetet Márton Árpád, a Hargita műhely oszlopos tagja és megteremtője képviseli, aki expresszív, varázslatos realizmusával alkotóművészetében mindvégig hű maradt ahhoz a tájhoz és emberéhez, amely elindította a pályán. A robusztus formák elemi erejével ható, mélységesen emberközpontú, erdélyi hagyományokból táplálkozó művészete a legkorszerűbb festői nyelvezeten szól a befogadóhoz. Sajátos színvilágú, balladai tömörségű, sorsképszerű alkotásai a drámaiság és a líraiság egyedi ötvözetei. Művészi munkásságát Banner Zoltán mutatja be gazdagon illusztrált kötetben. A jelenlegi tárlatra a művész három, sejtelmesen könnyed, rendkívül kifejező, a szokásosnál líraibb, megejtő szépségű pasztelljét küldte el.
Zsigmond Márton ugyancsak a régióbeli művészgárda prominens tagja. Képzőművész a szó legnemesebb értelmében, hiszen a monumentális művészet – gondoljunk csak a csíkszeredai mozi homlokzatát díszítő mozaikjára – legalább olyan közel áll hozzá mint a festészet és a mindezek alapját képező rajz. Az emberi test anatómiájának kiváló ismerője és művészi átlényegítője. Biztos kézről, nem mindennapi rajztudásról, lényeglátásról és művészi fantáziáról árulkodó akt sorozatából a Házsongárd Alapítvány kolozsvári aukciós tárlatán is kaphattunk ízelítőt. A róla szóló kismonográfia bevezető tanulmányát Turós Eszter jegyzi. A tárlaton két, folthatásokkal építkező, a figuralitást éppen csak hogy sejtető színvillanásával szerepel.
A régió másik jellegzetes művész képviselője a Kézdivásárhelyen élő Sárosi Csaba. Munkásságát kötetben Jánó Mihály méltatja. Sajátos színvilág, a legkülönfélébb anyagok és tematikák kombinációja, humor, sőt a szarkasztikus megfogalmazások iránti fogékonyság is jellemzi a környezetét és önmagát sajátosan egyedi művészi szemüvegen keresztül szemlélő alkotó művészi világát. A motívumok játékos sokszínűsége és a szigorúan pontos szerkesztés sikerrel egészíti ki egymást a Feszt László-tanítvány Sárosinál.
Fazakas Tibor sajátos színt képvisel erdélyi képzőművészetünkben. Op-artos konstrukciói egyfajta lírai geometria rejtelmeibe nyújtanak betekintést. A művész biztos kézzel, mérnöki pontossággal szerkesztett, festett képi vallomásai dacolni látszanak a számítógépes technika mindenek felettiségével. Alkotásait kötetben Banner Zoltán elemzi.
Leegyszerűsített, tiszta formáival a szobrász Vargha Mihály a művészi absztrakció legmagasabb fokára jut el. Florális, zoomorf és antropomorf fogantatású, geometrikus alakzataival életet, költőiséget lehel a hideg formákba. A művész a mikró- és makrovilág ellesett formáiban véli felfedezni azt a harmóniát, amely a formai megjelenítés katartikus látványát teremti meg. Egyfajta érzelmesen konceptuális szobrászatnak adva ezáltal teret. Munkásságát kötetben Szücs György mutatja be.
Köllő Margit művészi munkásságáról Gazda Árpád ír. A kitűnő rajzkészséggel megáldott textilművész munkái sikerrel ötvözik a látványt és a látvány mögötti gondolati szférát. Természeti motívumokkal gazdagon átszőtt alkotásai ilyenformán a figurativitás következetes vállalásával jutnak el a conceptual art lehetőségeinek kiaknázásáig is. Éppen visszafogottságukban megkapó, különleges eleganciájú munkáit egyfajta sajátos puritánság, önként vállalt aszketizmus jellemzi. Alkotásai úgy korszerűek és úgy jövőbe mutatók, hogy magukon viselik annak a közösségnek a jegyeit, kulturális örökségét, amelyből vétettek.
És hatványozottan jellemző ez a szintén textilművész és divattervező Bandi Kati munkásságára. Nem véletlenül, hiszen a gyökerek tiszteletét és szeretetét a családból hozta. Édesapja, a népművészet igazi apostolaként oktatta a fiatalokat az eredeti népi motívumok sajátosságainak ismeretére, a bennük rejlő lehetőségek kiaknázásának fontosságára. Ezekből ihletődik Bandi Kati is. Az óriáslány ruhájával pedig valósággal brillírozik, korlátlan alkotó fantáziáról és művészi érzékről téve tanúbizonyságot. A munkásságát bemutató tanulmányt Nagy Miklós Kund írta.
A kiállító művészek tagjai annak a Barabás Miklós Céhnek, amely nemrég nyerte el az egyik legmagasabb anyaországi kitüntetést, a Magyar Örökség Díjat. Az elismerés nekik is köszönhető.
Elhangzott 2010. november 24-én, a Györkös Mányi Albert Emlékházban (szerkesztett változat)
Németh Júlia, Szabadság (Kolozsvár)2010. november 30.
„Korszakzáró sajtófogadás” a Kempinski Hotelben
Az anyaországi és a határon túl élő magyaroknak együtt, vállvetve kell előre haladniuk – olvasható abban a hétfőn közzétett meghívóban, amelyben Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke közli: „korszakzáró sajtófogadásra” várja a sajtó személyiségeit december elsejére. Ez a nap Románia nemzeti ünnepe, egyben Magyarország számára Erdély elvesztését is jelentő évforduló.
Tőkés László sajtóirodája az MTI érdeklődésére ezzel kapcsolatban elmondta: nem csupán magára a történelmi eseményre utal az idézet, hanem arra a „gyalázatra” is, ahogyan bizonyos magyarországi és erdélyi magyar politikusok viszonyultak korábban ehhez az évfordulóhoz. Emlékeztettek Medgyessy Péter volt magyar és Adrian Năstase volt román miniszterelnök 2002. december elsején történt „koccintására” a budapesti Kempinski Hotelben, valamint arra, hogy Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke 2009. december elsején jelen volt a román államfői hivatalban, a Cotroceni-palotában rendezett fogadáson. Tőkés ennek szellemében szánja „korszakzárónak” a szerdán délelőtt 11-kor tartandó sajtófogadást.
„Trianon 90. évfordulóján, annak gyógyításaképpen valóban sorsfordító esztendőhöz érkeztünk 2010-ben. A Magyar Országgyűlés június 4-én elfogadott Tanúságtételével – nemzetpolitikai szempontból – lezárta a súlyos örökséggel terhes XX. századot, és megnyitotta az utat magyarságunk – igazi – XXI. századi történelme előtt” – olvasható a meghívóban. Tőkés szerint ezen az úton az anyaországi és a határon túl élő magyaroknak együtt, vállvetve kell előre haladniuk.
„Mi, az elszakított nemzetrészek képviselői a »Minden magyar felelős minden magyarért« Szabó Dezső-i alapelve szellemében gondolkozunk, és a – határmódosítás nélküli – nemzetegyesítés korszakos feladatának a megvalósításában készen állunk a cselekvésre” – írja Tőkés.
Úgy fogalmaz: az EMNT – amely 2003-as megalakulása óta sikeresen visszahozta és képviselte az autonómia ügyét, akár a többségi politikai tájba besimult magyar érdekvédelmi szervezet ellenében is – a XXI. századi nemzeti újjáépítésben tevőlegesen vállal részt, összekapaszkodva mindazokkal, akik a nemzetért és nem saját önös politikai érdekeikért, a közösségért és nem kizárólag saját egyéni boldogulásukért cselekszenek. „A cél világos előttünk: magyar uniót az Európai Unióban!” – fűzi hozzá. Szabadság (Kolozsvár)2010. november 30.
Basescu Románia és Moldova egyesülésének lehetőségéről beszélt
Románia és Besszarábia (Moldova) csak akkor egyesülhetne a következő huszonöt év során, ha a Prut folyó mindkét partján élő románok maguk is akarnák ezt – fejtette ki a Romania Liberának adott keddi interjújában Traian Basescu.
A román államfő a bukaresti napilap kérdéseire válaszolva arra helyezte a hangsúlyt: ha Moldova bekerül az Európai Unióba, a két ország együtt foglal majd helyet a nagy európai családban. Az, hogy emellett létrejön-e majd vagy sem az országegyesítés, nem a politikusok akaratán múlik, nekik a lakosság szándékait kell tiszteletben tartaniuk – mondta Basescu. Arra a kérdésre, hogy lát-e lehetőséget az egykor Romániához tartozott Besszarábia visszakerülésére, az elnök azt felelte: „Csak akkor, ha ezt a románok a Prut folyó mindkét partján akarni fogják".
Az újság szerint a besszarábiaiak (moldovaiak) román állampolgársága megadásásának folyamata meglehetősen lassan halad. Erre válaszolva Basescu megállapította: a látszat ellenére nem mennek olyan lassan a dolgok. Elmondta: az idén a román hatóságok 70 ezer állampolgársági kérelmet bíráltak el. „Mi lesz majd, ha egy adott pillanatban a Moldovai Köztársaság lakosságának a fele román állampolgársággal fog rendelkezni?" – kérdezte az interjú készítője. Basescu válasza: „Semmi sem fog történni, csak annyi, hogy többen leszünk mi, románok".
Moldova területe nagyrészt megegyezik a történeti Besszarábia területével. Alig négymillió lakosának több mint kétharmada román nyelvet beszélő moldovai, közel húsz százaléka pedig ukrán és orosz. A terület 1918-ban Oroszországtól Romániához került, de a szovjet csapatok 1940-ben elfoglalták. A Szovjetunió felbomlása után Moldova nem egyesült Romániával.
A moldovai lakosság mintegy 20 százaléka támogatná ezt az egyesülést, a többség viszont a független Moldovában szeretne élni, legalábbis erről tanúskodnak a korábbi statisztikai adatok. Chisinauban sokan úgy vélik, hogy a gazdasági hanyatlás következtében a lakosság ma már nagyobb arányban vágyna az egyesülésre.
Forrás: MTI / Duna TV. Erdély.ma2010. november 29.
Cselekedni kell: március 15-re kész a szórványstratégia
Jövő év március 15-ig készülhet el a végleges szórványstratégia – közölte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkársága hétfőn. A szórványstratégiáról szóló tervezetről az egyeztetés a hét végén kezdődött el Temesváron.
A tanácskozáson részt vevő egyházi és civil szereplők nagyra értékelték a kormányzat nyitottságát a téma iránt, és – mint a közleményben kiemelték – készséggel vesznek részt a részstratégia alkotásában. A résztvevők csaknem teljes egészében egyetértettek a kormányzat helyzetértékelésében és a cselekvés irányaiban – olvasható a kommünikében. Az államtitkárság hétfői közleménye hangsúlyozza, hogy a kormány szakít az elmúlt nyolc év határon túli magyar politikájával, hiszen a nemzeti együttműködés rendszerében kiemelt helyet foglal el a nemzetközpontú szemlélet.
Ennek jegyében készül Magyarország nemzetpolitikai stratégiája, amelynek része a KIM egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkársága által összeállított részstratégia a határon túli szórványközösségek helyzetéről, jövőjéről. A dokumentum megállapítja, hogy a határon túli szórványközösségek helyzete drámai, és azonnali cselekvést kíván. A Trianon óta eltelt évtizedek komoly veszteségeket okoztak közösségeink számára, sokuk – amelyeket 1990-ben még szórványként tartottak számon – mára szinte eltűnt, míg a korábban „tömbmagyarként” számon tartott közösségek szórvánnyá zsugorodtak.
Az első, november 27-ei temesvári tárgyalási fordulón Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár is jelen volt. Az egyeztetések folytatódnak, más helyszínen és más partnerekkel várják az észrevételeket annak érdekében, hogy a nemzetpolitikai stratégia részét képező szórványstratégia 2011. március 15-ig véglegesítve elkészülhessen.
(MTI) MNO2010. november 29.
Csak az udvari sajtó kapott pénzt a Szülőföld Alaptól
Egy forintnyi támogatást sem kaptak a Szülőföld Alap 1,315 milliárdos büdzséjéből azok a romániai magyar médiumok, amelyek nem a Fidesz holdudvarához tartoznak. Nem támogatják az egyetlen országos magyar napilapot, az Új Magyar Szót sem.
A romániai magyar médiumok támogatására szánt 7,7 millió forintból egyetlen forintot sem kapott az egyetlen országos napilap, az Új Magyar Szó (ÚMSZ) – tűnik ki a Szülőföld Alap múlt héten közzétett eredményhirdetéséből. Ennek tanúsága szerint magyar költségvetési támogatásban csak azok a sajtóorgánumok részesültek, amelyeket jellemzően a Fideszhez közelinek tartanak. Másfél millió forint jutott a Krónika napilapnak, a Kolozsváron szerkesztett erdélyi újság után a legtöbb pénzt, 1,2 milliót a Székelyföld című kulturális folyóiratnak adták honlapfejlesztésre, az idén még csak négy lapszámot megért Erdélyi Napló hetilap 1,1, a Háromszék sepsiszentgyörgyi napilap pedig egymilliót kapott. Támogatásban részesültek olyan intézmények honlapjai is, amelyek tevékenysége nem kötődik közvetlenül a média világához: ilyen a székelyudvarhelyi MÜTF Egyesület, a kolozsvári Kincses Kolozsvár Egyesület vagy a szintén kolozsvári Zöld Erdély Egyesület és Gondviselés Segélyszervezet. Az ÚMSZ mellett sem a transindex.ro hírportál, sem az Erdélyi Riport hetilap működtetésére nem jutott pénz – egyelőre nem tudni, miért.
Legalább őszintébbek, mert a másik tábor sajtójának semmit sem adnak, míg az előző kurzusban az ellenszenvesek is kaptak valami keveset – jegyezte meg kérdésünkre némi malíciával az ÚMSZ egyik szerkesztője. A lapnak Ulicsák Szilárd, a kormány határon túli támogatásokért felelős miniszteri biztosa azzal magyarázta a jobboldali sajtóorgánumokat előnyben részesítő döntéseket, hogy a beérkező pályázatok nagy mennyisége miatt „kezelhetetlenség” állt elő a Szülőföld Alapnál. Amikor az ÚMSZ döntéseken érezhető elfogultságot firtatta, a miniszteri biztos úgy válaszolt: ő nem lát bele annyira a határon túli ügyekbe, hogy érdemben mérlegelni tudjon. „Nem hiszem, hogy most jelentős aránytalanság történt volna, de a döntéseket a regionális egyeztető fórumok által jelölt kuratóriumi tagok hozzák, tehát elvileg a határon túli támogatottak is döntenek a kérdésben” - tette hozzá a miniszteri biztos, aki szerint az idén megszerezhető támogatások olyan alacsonyak, hogy azokból átfogó médiastratégiát kialakítani úgysem lehet, ezek egy-két havi túlélést tesznek lehetővé.
Vele ellentétben Székely István, a Szülőföld Alap Kulturális, Egyházi és Média Kollégiumának erdélyi tagja szerint azonban a kurátorok csak javaslatot tesznek a támogatottakról. „A Szülőföld Alap elnöke nyújtja be az előterjesztést, és azon nekünk már nem áll módunkban módosítani" - hangsúlyozta a kuratóriumi tag az ÚMSZ-nek adott nyilatkozatában, a manna.ro cikkéhez fűzött hozzászólásában pedig leszögezte, vannak olyan pályázók, akik az elmúlt hat évben mindig eredményesen pályáztak, és most nem voltak sikeresek; és vannak olyanok, akik az elmúlt évek sikertelensége után most támogatásban részesültek. Székely az ÚMSZ-nek elmondta azt is, ma már egyre több intézmény jelentkezik támogatásért, az elv pedig az, hogy minél többnek kell jutnia a pályázati alapból, így az elérhető összegek felaprózódnak. „Van, akinek jut a pályázati alapból, és van akinek nem. Amit egy pályázónak odaadunk, azt egy másik pályázótól el kell vennünk” – szögezte le a tisztségviselő, aki szerint egyébként szakmai kritériumok általában a művelődési, könyvkiadási pályázatoknál érvényesülnek. Ahol viszont egyértelmű elfogultság tapasztalható, az a média-kollégium - tette hozzá.
Dorosz Dávid, az LMP képviselője az Országgyűlés hétfői ülésén azonnali kérdést tett fel az ügyben, ám érdemi választ nem kapott a Semjén Zsolt helyett válaszoló Rétvári Bence társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkártól.
Ami biztos, hogy a fent említett „kezelhetetlenség” miatt a Szülőföld Alap jelenlegi formájában nem működőképes. Idén az első félévben három hónapon késett a határon túli magyaroknak szánt létfontosságú támogatások elbírálása, és a második félévre szólókat is csak a múlt héten tették közzé. megszűnik, vagy jelentős mértékben átalakul. Ennek kapcsán Ulicsák a manna.ro-nak azt mondta, a tervek szerint jövőre külön járnak el a kis pályázókkal, és külön kezelik azokat a nagy intézményeket, amelyeknek a működtetése jelentős pénzügyi keretet igényel. Várhatóan megszűnik, de legalábbis jelentős mértékben átalakul a Szülőföld Alap – jelentette ki a miniszteri biztos, hozzátéve, a jelenlegi törvénykezési hullámban nehéz megmondani, hogy mikor születhet meg az erre vonatkozó jogszabály. NOL.hu2010. november 29.
Furcsállott együttműködés
Furcsállotta Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke a hétvégén Marosvásárhelyen megtartott Területi Elnökök Konzultatív Tanácsát (TEKT) követően, hogy a magyar kormány megállapodást kötött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT).
Mint írtuk, a Tőkés László nevével fémjelzett szervezet együttműködési szerződést írt alá a FIDESZ-kormánnyal, amelyben vállalta, hogy „elősegítendő az egyszerűsített honosítási eljáráshoz kapcsolódó kérelmek zökkenőmentes benyújtását” Erdélyi Demokrácia Központokat állít fel.
A húsz fiókos hálózat „önkéntességi alapon” ellenőrzi az állampolgársági kérelmeket alátámasztó dokumentumokat, hogy „az igénylők ne vesztegessenek el sok időt a sokszor amúgy is zsúfolt konzulátusokon”.
„Már azt is furcsállnom kellett, hogy az EMNT bejelentette, pártot akarnak létrehozni, és utána Magyarországon is voltak ezzel egyetértő megnyilatkozások, még ha nem is a kormány részéről” – fogalmazott Markó. Hozzátette: az erdélyi magyarságnak van érdekvédelmi szervezete, amely mindent megtett annak érdekében, hogy az egész magyarságot képviselje. „Amikor láttuk, hogy ez nem teljesen sikerül, akkor létrehoztuk az erdélyi magyar összefogást, amely működött és meghozta az eredményt.
A külön egyezségek azt sugallják, az EMNT megpróbál egy politikai alternatívát teremteni az RMDSZ-szel szemben, ahelyett hogy az összefogás folytatását szorgalmaznák. Ha itt kezdünk pártokat létrehozni, annak könnyen az lehet az eredménye, hogy egyik szervezetnek sem lesz ereje ahhoz, hogy egyáltalán megszólaljon a magyarság érdekében” – szögezte le az RMDSZ elnöke.
Még csak „tudomásul veszik” Eckstein indulási szándékát
Korábbi, lapunknak adott nyilatkozatát ismételte meg a hétvégén Markó Béla amikor leszögezte: a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) december 11-i tanácskozásán jelenti be, hogy indul-e újabb elnöki mandátumért.
Ugyancsak a hétvégén került sor Kolozsváron a szövetség Kolozs megyei éves közgyűlésére, ahol Eckstein-Kovács Péter volt szenátor, az államfő jelenlegi kisebbségügyi tanácsosa bejelentette indulási szándékát az RMDSZ legmagasabb tisztségéért folyó versenyben. A küldöttek elvi döntést hoztak arról, hogy „tudomásul veszik Eckstein-Kovács indulási szándékát”, viszont arról, hogy őt vagy más jelöltet támogatnak majd a jövő februári kongresszuson, csak a Megyei Küldöttek Tanácsának december 17-i ülésén döntik el. Új Magyar Szó (Bukarest)2010. november 29.
Akadályozzák a Hunyad megyei RMDSZ-t a kampányban
Ellopták Fülöp Béla, az RMDSZ hátszegi képviselőjelöltjének egyik bannerét a november 24-ről 25-re virradó éjszakán, Hátszegen. A banner eltűnését a Hunyad megyei RMDSZ tagjai vették észre, azonnal jelentették a Hátszegi városi rendőrségen. Pénteken tették le az erről szóló panaszt a Hunyad Megyei Választási Irodához.
Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei elnöke csalódásának adott hangot az esettel kapcsolatosan, kiemelve, hogy szerinte a lopás nem Fülöp Béla jelölt és nem a Hunyad megyei RMDSZ, hanem az egész Hunyad megyei magyar közösség ellen irányuló cselekedet.
„Csalódott és felháborodott vagyok, hogy négy évvel az uniós csatlakozás után mi, a Hunyad megyei magyarok ismét ilyen támadásnak vagyunk áldozatai, miközben minden politikus és minden jelölt az európai értékekről szónokol. Azt hittem, túlléptünk az intolerancia időszakán, azt hittem, ma már a multikulturalitás nem csak üres szólam, hanem elfogadott érték, melyet a mindennapjainkban gyakorlatba is ültetünk” – nyilatkozta az eset kapcsán Winkler Gyula.
Fülöp Béla, az RMDSZ hátszegi képviselőjelöltje elmondta, a szövetség a magyar közösséget képviseli, azt a közösséget, amely a történelem során hozzájárult Hunyad megye kultúrájához, értékeihez. „Az eddigi tapasztalat azt mutatta, hogy kölcsönösen tiszteljük egymást, mi magyarok és románok a Hátszegi-medencében, meg vagyok győződve, hogy elszigetelt esetről van szó. Nagyon remélem, hogy hasonló incidensek nem fordulnak többet elő az időközi választási kampány hátralevő részében” – jelentette ki Fülöp Béla.
Az RMDSZ Fülöp indításával Hunyad megye 3. számú választókerületének parlamenti mandátumát pályázza meg, amely a demokrata-liberális Ioan Timiş képviselő elhalálozása nyomán üresedett meg. Az időközi választásokat december 5-én szervezik. Krónika (Kolozsvár)2010. november 29.
Markó: veszteség számunkra december 1-je
A romániai magyarok „veszteségként” élik meg december 1-jét, Románia nemzeti ünnepét – jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Románia nemzeti ünnepe alkalmából szervezett ünnepi szenátusi ülésen a magyar politikus kifejtette: a román nemzet számára fontos győzelmet jelent december 1-je, a romániai magyarok viszont államiságuk elvesztéseként élték meg az akkori pillanatot.
Markó felidézte, hogy a Gyulafehérvári Nyilatkozat Erdély népeinek széleskörű jogokat ígért. Csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy az oktatási törvénytervezet vitát váltott ki éppen az anyanyelvű oktatás bővítésére vonatkozó rendelkezések miatt. Hangsúlyozta, hogy az RMDSZ tiszteletben tartja a románok ünnepeit, képviselői mindig részt vesznek a december 1-jei ünnepségeken. Szabadság (Kolozsvár)2010. november 29.
Nagyváradi műemlékvédők Debrecenben
A cívis városban csütörtökön került sor az MTESZ Műemléki Albizottságának 10. ünnepi tisztújító ülésére, amelyen egy háromtagú nagyváradi küldöttség is részt vett.
A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) Hajdú-Bihar megyei Műemléki Albizottsága Debrecenben a Református Nagykollégium imatermében tartotta meg 10. tisztújító ünnepi ülését. Nagyváradot a bizottság tiszteletbeli tagjai közül hárman képviselték: Tempfli József nyugalmazott római katolikus megyéspüspök, Dukrét Géza nyugalmazott tanár, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság (PBMET) elnöke és Fleisz János egyetemi tanár, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének (BINCISZ) elnöke. Az ülést Újváry Zoltán, a debreceni Néprajzi Intézet igazgatója nyitotta meg, majd Angyal László András alapító elnök tartotta meg számos kiemelkedő eredményt felmutató beszámolóját, amelynek végén javaslatot tett az alapszabály és a név megváltoztatására, amelyet egyhangúan megszavaztak.
A vezetőség megválasztása előtt köszöntök hangzottak el. Deme Péter, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal helyi igazgatója kiemelte, hogy egy olyan szervezet tartja az ülését, amely 1958 óta tevékenykedik és – a rendszerváltást is túlélve – különösen gazdag tevékenységet fejt ki. Tájékoztatott arról, hogy 2011. január 1-jétől a magyarországi kulturális intézmények átalakulása várható, így a műemlékvédelem is a megyei kormányhivatalokhoz kerül.
A nagyváradi küldöttség nevében Fleisz János történész üdvözölte a jubileumi ülés résztvevőit. Beszédében többek között kiemelte, hogy megható olyan teremben ünnepi ülésen részt venni, amely egy nemzeti emlékhely, és ahol annak idején, 1849 januárjában, Szacsvay Imrét az Országgyűlés jegyzőjének választották. Ugyanitt olvasta fel Szacsvay, majd írta alá és fogadták el az 1849-es Függetlenségi Nyilatkozatot, amiért lényegében mártírhalált kellett halnia. Aláhúzta azt is, hogy a küldöttség jelenléte az összetartozást mutatja, hiszen a nemes célokhoz a nagyváradiak mindig is szívesen csatlakoznak. Megfogalmazta, hogy példaértékűnek tartja a debreceni műemlékvédők tevékenységét mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból, másfelől azt is, hogy kitartóan kiállnak a műemlékvédelem mellett, akár egyes intézményekkel, hivatalokkal szemben is. Kifejezte örömét, hogy egy új civil kezdeményezés jön létre, sok sikert kívánva a további tevékenységhez.
Az MTESZ Műemlék-tudományi bizottsága elnökének ugyancsak egyhangúlag Angyal László Andrást választották meg (újra), aki ismertette a következő időszak feladatait és irányait. Az új szervezet országosan is egyedülálló, de a jövőben lehetőség lesz további hasonló szerveződések kialakítására. Reggeli Újság (Nagyvárad)2010. november 29.
A nemzeti ünnepen nem illik tüntetni
Marosvásárhely Polgármesteri Hivataláé a felelősség
December 1-jén az Új Jobboldal (Noua Dreapta) bejelentette, tüntetést szervez Marosvásárhelyen, úgymond, a magyar szeparatizmus ellen, illetve a székelyföldi románok védelmében. Szombaton, a TEKT- tanácskozás után Markó Béla szövetségi elnököt és Kelemen Hunor művelődési miniszter véleményét kérdeztük az üggyel kapcsolatosan.
Markó Béla szűkszavúan annyit mondott: "Én nem engedélyeztem volna egy tüntetés megtartását pontosan a román nemzeti ünnepen, sem az Új Jobboldal elnevezésű román szervezetnek, sem másoknak. Azt gondolom, sem a román, sem a magyar, sem más nemzeti ünnep nem arra való, hogy valaki tüntessen.
Provokációnak tűnik
Kelemen Hunor szerint provokációról van szó, és a polgármesteri hivatalnak nem kellett volna engedélyeznie. "Provokációnak tűnik, de ameddig nincs rendbontás, addig a csendőrségnek nincs joga beavatkozni. A legnagyobb hibás ebben az ügyben Marosvásárhely Polgármesteri Hivatala. Neki kellene látnia – és biztos vagyok benne, látja is –, hogy provokációról és etnikai feszültségkeltésről van szó, ezért a felelősség is az övé. Én elítélem ezt a fajta demonstrációt, ilyent Marosvásárhely egyszer már megtapasztalt, s tudhatná, hogy ilyesminek nem szabad helyt adnia. Bízom benne, hogy a marosvásárhelyiek, magyarok és románok, eléggé bölcsek ahhoz, hogy ne adjanak helyet még egyszer a provokációnak". A továbbiakban emlékeztetett, hogy ugyanez a szélsőjobboldali szervezet próbálkozott a tavaly Sepsiszentgyörgyön is, sikertelenül. Véleménye szerint most is sikertelen lesz az akciójuk.
A kérdésre, hogy a kormányban került-e szóba, lévén, hogy Marosvásárhely polgármestere a nagyobbik kormánypárt tagja, Kelemen Hunor kijelentette: "Valószínű, hogy hétfőn (sz.m. ma) téma lesz, már Markó Béla és Borbély László is nyilatkozott az ügyben. Mindenképpen beszélni fogunk a belügyminiszterrel, a miniszterelnökkel. Az, hogy a marosvásárhelyi polgármester milyen mértékben követi a pártja döntéseit és az elvi irányvonalát, számomra mindig kérdés volt. Amikor magyar ügyről van szó, akkor ő inkább a Nagy- Románia Párt és a szélsőjobboldali szervezetek között találná meg a helyét, nem feltétlenül a Demokrata Pártban".
Mózes Edith, Népújság (Marosvásárhely)2010. november 29.
Egységesítik a külhoniak támogatását
Bethlen Gábor Alap létrehozását kezdeményezi az Orbán-kormány: a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes által jegyzett indítvány szerint az új intézmény a Szülőföld Alap (SZA) általános jogutódjaként működne, egységesítve a határon túli magyarságnak szánt támogatási rendszert.
Semjén Zsolt indítványában a határon túli magyarságnak a szülőföldjén való anyagi és szellemi gyarapodását, nyelvének és kultúrájának megőrzését és továbbfejlesztését, az anyaországgal bővülő és erősödő kapcsolattartást elősegítő programok megvalósítására, pénzügyi forrás képzésére és felhasználási céljaira tesz javaslatot. (A kezdeményezés szerint az új alap elnevezésekor azért esett a választás Bethlen Gáborra, mivel nevét és a hozzá fűződő erdélyi rendi, gazdasági és társadalomszervezési aranykort minden magyar ismeri.)
A törvény alapján lehetőség nyílna a Bethlen Gábor Alap javára önkéntes befizetésekre és adományokra, állampolgárságtól és lakóhelytől, illetve telephelytől függetlenül bármely jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet és természetes személy számára. A büdzsében meghatározott forrásokat is biztosítanának az alap javára, mindenkori működőképességének megőrzése érdekében a törvény egy minimális költségvetési támogatás kötelezettségét írja elő, azaz minden költségvetési évben legalább egymilliárd forintra ki kell egészíteni az alap pénzeszközeit.
Jövőre ülésezik a KMKF
Kövér László a jövő év elején hívja össze a 2004-ben alakult Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF), amelyen meg kell vitatni, hogy miként lehet a szervezetet és a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT) egymás mellett működtetni. Az Országgyűlés elnöke az MTI-nek adott interjúban leszögezte, már illő is lett volna, hogy ülést tartson a fórum, de mivel a MÁÉRT-et a kormány összehívta, nem látta értelmét annak, hogy tartalom, valóságos napirend nélkül tartson szimbolikus ülést a KMKF.
A fideszes politikus szerint nem biztos, hogy ugyanazon szereplőket kell tömörítenie a KMKF-nek és a MÁÉRT-nak. „Előbbi a törvényhozás mellett működtethető, konzultatív szervezet lehetne, utóbbi pedig az operatív nemzetpolitika irányításában, a kormány végrehajtó hatalmának gyakorlásában lehetne egyfajta kontrolláló, tanácsadó szerv” – magyarázta Kövér László. A KMKF különben a különböző Kárpát-medencei országok országos vagy tartományi, megyei szinten megválasztott képviselőinek és az Európai Parlamentben mandátummal rendelkező magyar képviselőknek az egyeztető fóruma.
Semjén Zsolt (képünkön) szerint a jelenlegi rendszer nem alkalmas arra, hogy hatékonyan és maradéktalanul megvalósuljon az SZA célja, az elmúlt években már csak ötletszerűen elnevezett célelőirányzatok ugyanis nem mutatják egyértelműen, hogy az ezekkel gazdálkodó költségvetési szervek korábban mire is költötték az adott forrást, mostanra a támogatási rendszer átláthatatlanná vált.
Emiatt szüntetnék meg az SZA-t, és hoznák létre a feladatok teljes nemzetpolitikai palettával való kibővítése révén az új, egységes Bethlen Gábor Alapot, és a 2011. évi költségvetési törvénytervezetben a határon túli magyarokat illető, közigazgatási tárcánál lévő célelőirányzatokat már az alapba emelnék be. A támogatások nyilvános pályázat vagy egyedi kérelem benyújtása keretében lennének elnyerhetők, az alap irányítását ellátó bizottság pedig tevékenységét a Magyar Állandó Értekezlet elvi iránymutatásainak figyelembe vételével végzi.
A javaslat kitér a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény módosítására, amely szerint a szomszédos államokban lakóhellyel rendelkezők az állampolgárság megszerzésétől függetlenül továbbra is igénybe vehetik, illetve részesülhetnek kedvezményekben és támogatásokban. Az indítvány rögzíti továbbá, hogy indokolt az oktatási-nevelési támogatás kiterjesztése az óvodásokra is, mivel a gyermekek további iskoláztatását sokszor a legelső döntés határozza meg. Krónika (Kolozsvár)2010. november 29.
Színjáték
Az 1990-es évek elejének hisztérikus magyarellenességét, a románok országegység-féltését („Erdélyt nem adjuk!”) idéző iromány jelent meg a Glasul Aradului nevű demokrata liberális pártlapban csütörtökön.
A sorokat jegyző bizonyos Lucian Şerban hangzatosnak, egyben a román nemzeti összefogásra felhívásnak szánt címet talált ki: Ne adjátok el a színházat! (Nu vindeţi teatru).
Fogalmazásában (újságcikknek nem nevezhető, mert a hírlapírás és a publicisztika műfaji sajátosságai közül mindet nélkülözi) azt írja, hogy az a „szóbeszéd” a városban, hogy a jövőre megüresedő aradi színházigazgatói székre igényt formált az RMDSZ. Ezért kell összefogni és, ha szükséges, kiegyenesített kaszákkal is megvédeni a színházat a magyar betolakodóktól! – foglalható össze röviden a lényeg. Már az is sok – folytatódik a gondolatmenet –, hogy megengedték a magyaroknak a Szabadság-szobor elhelyezését, ami az 1848-as forradalom idején a románokat lemészároló (sic!) tábornokoknak állít emléket.
Egyrészt: már a pályakezdő újságírókba beleverik, még mielőtt átlépnék a szerkesztőség küszöbét, hogy „mendemondákra”, „kósza hírekre” hivatkozva nem írunk le semmit, másfelől: az aradi RMDSZ-nek nem igazán stratégiai intézmény a román színház. De – ha már felhozták –, miért ne lehetne magyar igazgatója a román teátrumnak, ha az illető talpraesett, hozzáértő és jó menedzser? Hogy azt ne mondjuk, alanyi jogon is járhatna ez a poszt, hiszen 1817–1818-ban Aradon nyílt meg a Kárpát-medence legrégibb kőszínháza, és nem a moldvai vagy a havasalföldi fejedelemség kincstári hozzájárulásával… (Arad legszebb köztéri műalkotásának és a 13 vértanú emlékének a gyalázása szándékos ferdítésre, gyűlöletszításra, egyben a kőbaltás ember primitívségénél is nagyobb műveletlenségre vall.)
Tehát az RMDSZ-nek nem kell a román színházdirektori poszt, és ezt L. Ş. is tudja/tudta, amikor tollával felszántotta a PD-L holdudvarának érdekeit szervilisen szolgáló, önkormányzati hirdetésekkel vitatható módon telepumpolt zseblap hasábjait, mert ő maga idézi az RMDSZ-es alpolgármestert, aki cáfolta a híresztelést. Hajánál fogva előrángatott, izzadságszagú tehát a témaválasztás. Csak arra jó, hogy a budapesti színházi affér után legyen nekünk is egy saját, külön bejáratú „teátrális” jelenetünk. Ami a magyar Nemzeti Színház kibérlését illeti a december elsejei román nemzeti ünnepre, tapintatlanságra vall, ez nem kérdés, miként az sem vitatható, hogy bárdolatlanság visszavonni a bérbeadásra tett ígéretet is; szerencsétlen ügy, legjobb, ha meg sem történt volna, és kár feszegetni, hogy „ki ütött vissza”.
Nem az a szokatlan, hogy egy román sajtómunkás ilyesmire ragadtatja magát, hanem az, hogy egy olyan lapban adtak teret az ámokfutásnak, amelyik az RMDSZ-szel – elméletileg – egy oldalon álló PD-L érdekeltségi körébe tartozik. Vallom, hogy a véleménynyilvánítás szabad és sérthetetlen, de talán nem lett volna a sajtószabadság (ha van ilyesmi egy pártközlönynél) lábbal tiprása, ha a szerkesztő vagy a tulajdonos figyelmezteti a szerzőt, hogy túllő a célon. Gentleman viselkedést nem várunk el, de legalább a betyárbecsület azt diktálná, hogy nem lépünk a lábára annak, akivel egy irányba toljuk a szekeret.
Ha a többség nem határolódik el az ilyen L. Ş. féléktől, megerősíti sejtésünket, hogy bár osztanak ránk statiszta- és epizódszerepeket – hadd tapsoljon a publikum –, de amint legördül a függöny, azon ügyködnek, hogy írhatnának ki bennünket végleg a darabból.
Pataky Lehel Zsolt, Nyugati Jelen (Arad),2010. november 29.
Új Raffay-kötet és friss Erdélyország bemutatója
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezete könyv-, naptár- és lapbemutatót szervez folyó év december 3-án, pénteken 17 órától a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban, az Ezredévi Emléktér (P-ta Libertãtii) 38. szám alatt. Raffay Ernő történész mutatja be Balkáni birodalom, Nagy-Románia megteremtése 1859–1920 című kötetét.
Szakács Árpád, az Erdélyország című történelmi magazin lapigazgatója a folyóirat legfrissebb számát mutatja be ezt követően, majd Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei ügyvezető elnöke a Bihar visszatér 1940 című naptárat ajánlja az érdeklődőknek. Mindenkit szeretettel várnak a szervezők a rendezvényre.
Reggeli Újság, Erdély.ma2010. november 29.
Támadják a románok Tőkést, de Buzek mellette áll
Jerzy Buzek levélben biztosította Tőkés Lászlót támogatásáról. Az Európai Parlament elnöke levelében úgy fogalmaz: „Bizonyos vagyok abban, hogy Ön mindig a legmesszemenőbb tiszteletet tanúsítja közös európai értékeink – a demokrácia, a jogállamiság, az emberi méltóság és az alapvető jogok – iránt. Szeretném megragadni ezt az alkalmat, hogy teljes bizalmamról biztosítsam Önt az Európai Parlament alelnöki tisztségében.” Az egyetlen közvetlenül választott európai testület vezetője 2010. november 18-án keltezett levelét válaszként írta az erdélyi EP-alelnöknek a sorozatos román támadásokat szóvá tevő és tisztázó írásbeli megkeresésére.
Mint ismeretes, az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban tett autonomista kijelentései miatt Tőkés Lászlót a nyáron az egész román politikum, illetve a központi román sajtó is kitámadta. Az ún. „Koszovó-pánik” ősszel sem csitult, majdnem az összes román párt részéről érkeztek „feljelentő” levelek Jerzy Buzek, az EP elnöke számára. Corina Creþu szociáldemokrata EP-képviselő pedig a Strasbourgban, plenáris ülésen Tőkés László EP-alelnöki tisztségéből való leváltását szorgalmazta, mondván, hogy az erdélyi képviselő „az etnikai alapú szeparatizmus ádáz szorgalmazójaként és a viszály szítójaként” felerősítette a szélsőséges és sovén üzeneteit, az etnikai alapú területi autonómia kivívása érdekében pedig utcai megmozdulásra buzdította az embereket.
Ennek kapcsán kiadott Nyilatkozatában az erdélyi magyarok európai képviselője úgy fogalmazott: „Románia és benne Erdély érdemi európai integrációja a közös jövőnk. Ehhez nem fér kétség. Ebben a jövőképben pedig nincs helye a múlt embereinek, a kommunista nómenklatúra átmentődött relikviáinak, valamint örököseinek, akik az elmúlt húsz évben szétlopták és tönkretették országunkat.” Hozzátette: „Joseph Daul frappáns megjegyzését – miszerint »az európaiak több Európát akarnak« – magunkra alkalmazva: mi, erdélyiek, illetve Románia állampolgárai is »több Európát« akarunk. Több Európát, és ezzel együtt: több demokráciát, több európai értéket, több autonómiát – a társadalmi élet minden szintjén. Ezzel szemben viszont a 20. század zárványai, a posztkommunista politikai és gazdasági elit nem akar »több Európát«. Ez a lényeges különbség köztünk és közöttük. Reméljük, hogy nem lesz erejük megfordítani a folyamatokat. Elegünk van már a visszarendeződésből. Helybenfutással soha nem érünk célba.”
Reggeli Újság, Erdély.ma