udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
313
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 ... 301-313
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2010. július 1.
Martonyi nem revízióról beszél
A magyar nemzetpolitikával kapcsolatban a leghatározottabban elutasított minden fajta revíziós kísérlettel vagy szeparatizmussal kapcsolatos vádat a Frankfurter Allgemeine Zeitung című német lap csütörtöki számában megjelent interjújában Martonyi János.
A magyar külügyminiszter a német konzervatív napilap kérdésére válaszolva hangsúlyozta: „Minden nap ismételni fogom, hogy amikor a magyar nemzetről beszélünk, akkor nem egy állam területéről, nem határokról és területekről, nem revízióról, hanem olyan emberek közösségéről beszélünk, akik meg akarják őrizni nyelvi, kulturális és nemzeti azonosságukat."
Az interjút készítő Reinhard Olt, az újság Magyarországgal rendszeresen foglalkozó tudósítója utalt arra, hogy a határon túl élő magyarok sorsával való törődés az ország számára „össznemzeti" ügynek számít. Ezzel összefüggésben a külügyminiszter kitért arra: figyelembe kell venni azt, hogy a nemzet ebben a tekintetben kulturális értelemben értendő. Martonyi emlékeztetett: a „kulturális nemzet" fogalmát Szerbia, Horvátország és Magyarország államfője közös nyilatkozatban alkalmazta a közelmúltban az európai kulturális fővárosban, Pécset tartott találkozójuk során.
A Duna-menti népek egységére törekszik
A trianoni emléknapra, azaz a nemzeti megemlékezés napjára vonatkozó magyar parlamenti határozattal kapcsolatban a külügyminiszter kijelentette: tény, hogy Trianon Magyarország számára tragédia, mások számára győzelem volt. Hozzátette ugyanakkor, hogy pontosan kell olvasni a határozat szövegét. „Abban ugyanis az áll: mi magyarok örülünk annak, hogy minden tragédia és nehézség ellenére meg tudtuk őrizni nemzeti és kulturális azonosságunkat" – emlékeztetett a miniszter, hangsúlyozva, hogy a szövegben „semmifajta utalás nincs területekre vagy revízióra."
Magyarország jövőbeni szomszédságpolitikájáról szólva Martonyi János kiemelte a Duna menti térségben való együttműködést. Ez az együttműködés – mint fogalmazott – talán a legjobb Közép-Európa-politikának számít, és ahhoz hozzátartozik a térség kulturális és nyelvi sokszínűségének, az ott élő népek identitásának megőrzése. „Magyarországnak különösen egy országgal vannak súlyos nézeteltérései" – fogalmazott mindezzel összefüggésben a miniszter. „Miközben a szóban forgó országban a határokat, a területet és a szuverenitást helyezik a figyelem középpontjába, a mi megközelítésünk más" – jelentette ki a külügyminiszter, emlékeztetve: „Már régóta hivatalosan kinyilvánítottuk, hogy az európai határok sérthetetlenek. Mi egyáltalán nem határmódosításról, nem revízióról, hanem emberekről és jogaikról beszélünk, úgy az egyéni, mint a kollektív jogokról".
Szlovákia és Magyarország kapcsolatait új alapokra helyezné
Martonyi utalt rá: az állampolgársági törvénnyel kapcsolatban Magyarország hét szomszédja közül egyedül Szlovákia emelt kifogást. Ezzel összefüggésben emlékeztetett, hogy Ukrajna kivételével valamennyi szomszédos ország rendelkezik hasonló törvénnyel.
A szlovákiai választások utáni helyzettel, illetve a készülő pozsonyi jobbközép kormánnyal kapcsolatban Martonyi János annak a reményének adott hangot, hogy a tervezett kormány ténylegesen feláll. Emlékeztetett arra, hogy „külügyminiszterként és nem pártpolitikusként" már beszélt Bugár Bélával, az alakuló új szlovák kormányban a magyar kisebbséget képviselő Híd párt vezetőjével, és segítséget ajánlott fel számára. „Ha Szlovákiában megalakul a négypárti kormány, azonnal tárgyalni fogunk valamennyi vitás kérdésről" – szögezte le a külügyminiszter, s hangsúlyozta: „Minden lehetséges lépést megteszünk annak érdekében, hogy a Szlovákia és Magyarország közötti kapcsolatokat új alapokra helyezzük."
A tudósítónak arra a kérdésére válaszolva, hogy külügyminiszterként követelne-e valamit a Bugár Béla vezette párttól az általa meghirdetett híd szerep betöltése érdekében, Martonyi János kijelentette: nem kíván beavatkozni a párt ügyeibe, tiszteletben tartja és támogatja döntéseiket. Bugár Bélának vannak elképzelései a szlovákiai magyar kisebbség helyzetének javítására, és erről neki kell tárgyalnia – fogalmazott a miniszter, hozzátéve: ha bármit is elér, az hasznos lesz a magyar kisebbség számára, és elősegíti a jobb kétoldalú kapcsolatokat.
A románok nem félnek
A magyar-román kapcsolatokról szólva a külügyminiszter úgy értékelte, hogy Bukaresttel a viszony „rendkívüli mértékben" javult. Ennek oka az is, hogy a magyar kisebbség képviselői tagjai a kormánynak. „De nem csak ezért" – szögezte le a külügyminiszter, aki hozzáfűzte: „A románok nem félnek többé Trianontól, a XX. századi határmódosításoktól. Mi a XXI. században élünk. És a Bukarestben kormányzók pontosan tudják, hogy Magyarországnak semmifajta revízió nem áll szándékában." Az interjúban Martonyi János úgy értékelte, hogy Magyarország az elmúlt időszakban sokat veszített hitelességéből. Ha az ország belpolitikai téren, valamint a gazdaság területén gyenge, az természetesen kihatással van külső megítélésére is – jelentette ki, hangsúlyozva: „Külpolitikai prioritásaink közé tartozik, hogy hozzájáruljunk az Európai Unió erősítéséhez és az együttműködés elmélyítéséhez." Martonyi emlékeztetett arra, hogy 2011 első felében Magyarország tölti be az Európai Unió elnöki tisztségét. „Ez egy különleges kihívás és lehetőség annak bizonyítására, hogy a magyar kormány ismét rendelkezik hitelességgel és tekintéllyel" – hangsúlyozta a magyar külügyminiszter. fn.hu / MTI. Erdély.ma2010. július 1.
Házában lenni rangot jelentett
Molter Károly életművéről
Elkezdődött a nyári szünet, csökkenőben a délutáni kulturális rendezvények száma. A Helikon – Kemény János Alapítvány mégis telt házas estet szervezett kedden a Bernády Ház nagytermében, ahol dr. Borcsa János irodalomkritikus tartott előadást Molter Károly életművéről.
A résztvevőket Nagy Attila, az alapítvány megbízott elnöke fogadta – és mutatta be nekik a vendégelőadót: dr. Borcsa János Kézdivásárhelyen él, többek közt a Román Írók Szövetségének, a Magyar Írószövetség Kritikai Szakosztályának, a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületének tagja, az Ambrózia Könyvkiadó vezetője és alapítója – majd az előadó vette át a szót, aki elmondta: Molter Károly marosvásárhelyi otthonába ellátogatni önmagában is közéleti rangot jelentett, háza az értelmiség találkahelye volt, sziporkázó humorú vendéglátóval. Molter közismert szórakozottsága miatt a köztudatban anekdoták tárgyává lett, és ő maga is nagy anekdotázó volt. Így vált derűs lelkületű vásárhelyi demokritosszá. Olyan értékeket hozott a székely fővárosba, amelyeknek köszönhetően munkássága igen fontossá lett, műveit olvasni, tanulmányozni, értelmezni érdemes. Már korai munkáit is méltatták, sokan írtak róla, 1980-ban például egy román irodalomtudós is, az ő meglátásai talán a leghelytállóbbak.
Dr. Borcsa János bevezető beszédét követő előadásának címe: Molter Károly, az építő magyarság írója. A felolvasott értekezés – értelmező esszé elsősorban a Tibold Márton című regényt vette górcső alá, ezen keresztül azonban a molteri életmű számos jellegzetességét elemezte, ismertette és értékelte. Egy olyan írástudó hagyatékát, aki egymaga kellett befogadó közönséget és közösséget létrehozzon, akinek munkáit a fokozott önismeretigény jellemzi, és amelyekben kiemelt fontosságot kap az identitás megszerzésének és megtartásának gondolata. A főhős fejlődéstörténete és az ebből leszűrődő szerzői koncepció, illetve gondolatmenet hűen példázza a molteri értékrendet. A regény műfaji jellegzetességei, az alkalmazott írástechnikák mind ezen értékrend szolgálatában állnak: a műfaj fejlődésregény, motívuma egy többnemzetiségű közép-európai ifjú identitáskeresése. Az előadó aprólékosan, a molteri értékrend szempontjából kiemelten fontos részekre időt szakítva ismertette a regény cselekményét, a főhősök jellemét, a környezetet, értelmezte a mondandót, elemezte a technikát, e művön keresztül világítva rá Molter Károly egész életművének jelentőségére.
A rendezvény hagyományteremtő szándékú ajándékozással zárult: dr. Borcsa János a vendéglátóktól Hunyadi László Magyar Örökség-díjas szobrászművész Kemény János emlékplakettjét és Pál Antal Sándor Marosvásárhely története című sorozatának első kötetét vette át.
Nb. Népújság (Marosvásárhely)2010. július 1.
Végleges döntés Szabó Albert alpolgármester ügyében
A megyei fellebbviteli bíróság kedden visszavonhatatlan döntést hozott arról, hogy Szabó Albert, az RMDSZ önkormányzati képviselője elfoglalhatja alpolgármesteri beosztását.
Szabó Albertet a 2008-as helyhatósági választásokat követő helyi tanácsülésen a testület többségi szavazattal alpolgármesternek jelölte és fogadta el. Kinevezését követően a Nemzeti Liberális Párt bírósági keresetet nyújtott be, amiben kérték, hogy érvénytelenítsék a kinevezésre vonatkozó tanácsi határozatot. Szabó Albert helyét a párt képviselője, Meghesan Nicolae Sorin foglalta el. Az eljárás ellen 2008 szeptemberében indított pert Szabó Albert. A tárgyalás elhúzódott és csupán 2009 decemberében született első fokon ítélet a megyei bíróságon, amely Szabó Albertnek adott igazat. Ezt a határozatot megfellebbezte a kinevezését ellenző 11 tanácsos. A végleges döntést 2010. októberre akarták halasztani, de a jogszabályok lehetővé tették, hogy sürgősségi eljárással tárgyalja le az ügyet a törvényszék, így ennek alapján megszületett a visszavonhatatlan döntés.
Szabó Albert lapunknak elmondta, az őt kinevező helyi tanácsi határozat értelmében akár ma is beülhet az alpolgármesteri irodába. Reméli, hogy a döntést követően elhárul minden akadály és zavartalanul hozzáfoghat alpolgármesteri teendőihez.
Népújság (Marosvásárhely)2010. július 1.
Demeter András a közszolgálati rádió élén
A döntés abszolút premiernek számít, hiszen román közszolgálati médiumnak még sohasem volt magyar első számú vezetője. Demeter Andrást – aki eddig a művelődési minisztérium államtitkári posztját töltötte be, korábban pedig a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház igazgatója volt – a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jelölte erre a tisztségre. A romániai közszolgálati rádió és televízió vezetőségválasztási szabályai szerint a parlamentnek előbb meg kellett választania a két intézmény igazgatótanácsát, amely a parlamenti pártok által támogatott tagokból áll. A rádió élén álló grémiumba bekerült Demeter is, majd az igazgatótanácsi tagoknak maguk közül kellett javasolniuk egy személyt a testület elnöki posztjára, parlamenti jóváhagyásra. A törvények szerint ez a személy az igazgatótanácsi elnöki tisztség mellett a rádió vezérigazgatói funkcióját is betölti. Népújság (Marosvásárhely)2010. július 2.
Az egységes fellépésre megvan a lehetőség - Interjú Izsák Balázzsal
Az ezredforduló óta új szelek fújnak Székelyföldön, ami az autonómia kérdését illeti. A székely városok az elmúlt években egyre szorosabb együttműködést építettek ki egymással, megalkották saját címerüket, zászlajukat, és levédették a székely termék védjegyet. Összeült a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), amely szervezői szerint előfutára lehet a 140 település küldötteiből álló Székely Nemzeti Parlamentnek.
A tanács nyíltan autonómiát követel, amely önálló oktatást, adópolitikát, környezet- és rendvédelmet jelentene.
Az SZNT elnöke, Izsák Balázs a Magyar Televíziónak nyilatkozott arról, hol tart ma a székelyföldi autonómia ügye, amelyet szerinte előbb el kellett fogadtatni a közvéleménnyel, így most már nem tabu téma.
Székelyföld számbeli fogyatkozását az elnök szerint csak úgy lehet megfékezni, ha a székely nép a saját sorsának irányítását a kezébe veszi, hisz a román hatalom sokáig úgy kezelte ezt a területet, mintha gyarmat lenne, ma is folyamatban lévő gazdasági kifosztása, hátrányos megkülönböztetése, az elvándorlás egyik oka. Ezt az önrendelkezés intézményeivel lehet megakadályozni – mondta többek között a tanács elnöke. Erdély.ma2010. július 2.
EU tábor – Borbély: fogy el körülöttünk a levegő
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz lesz, még mindig tanulom ezt a minisztériumot. Tényleg nem semmi ez a tárca – vallotta be Borbély László környezetvédelmi és erdőgazdálkodási miniszter ma a Marosfőn szervezett EU-táborban. A Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének programirodája, valamint a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) szervezte rendezvényen a miniszter a Fenntartható fejlődési stratégiák Romániában címmel tartott előadást.
Arról számolt be, hogy a Marosfőre történő érkezése előtt több árvíz sújtotta települést látogatott meg. - A környezetszennyezés következménye is az, hogy ilyen az időjárás. Egyszerűen fogy el körülöttünk a levegő – fogalmazott a tárcavezető.
Ugyanakkor sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a 2008-ban összeállított és benyújtott fejlesztési stratégia nem valósult meg. - Leadtuk, majd az illető igazgatóságot megszüntették és nem lett semmi az egészből – jegyezte meg Borbély. Szerinte a kormány és az illetékes közintézmények nem foglalkoznak elégségesen a fejlesztési stratégia életbe léptetésével. Kiemelte, hogy az elkövetkező időszakban Románia tölti be az Egyesült Nemzetek Szövetségének (ENSZ) fenntartható fejlődésért felelős szakbizottságának elnöki tisztségét. - 1981 óta nem volt ilyen helyzetben az ország – mondta.
KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár),2010. július 2.
Sértik a helyi autonómiát a közigazgatási leépítések” – Ciuhandu élesen bírálta a Boc-kormány rendelkezéseit
Gheorghe Ciuhandu temesvári polgármester élesen bírálta csütörtökön a közigazgatási intézmények és a nekik alárendelt közművelődési intézmények személyzetének a kormány által elrendelt korlátozását. „Ezek az intézkedések semmibe veszik az úgynevezett helyi autonómiát, amely valójában nem is létezik” – mondta Ciuhandu, aki szerint az új rendelkezés nem veszi figyelembe, hogy az idők folyamán törvényes rendelkezések alapján létrehozták a Közösségi Rendőrséget, a Pénzügyi Igazgatóságot és Szociális Igazgatóságot, átvették a lakossági nyilvántartót, a színházakat és a filharmóniát. „Először arról volt szó, hogy 1400-ra korlátozzák a nagyvárosok közigazgatási alkalmazottjainak számát, most a létszámot 800-ra csökkentették – nyilatkozta a sajtónak Ciuhandu. – Mi eddig is a szükséges létszámnál kevesebb emberrel dolgoztunk, most nem elég, hogy 25%-kal csökkentik a fizetésüket az alkalmazottainknak, a leépítések miatt a munkájuk is több lesz. Nem hinném, hogy ezek után hatékonyabban fognak dolgozni a közigazgatási alkalmazottak!”
A temesvári városházának jelenleg 457, a város hatáskörébe tartozó intézmények közül a Közösségi Rendőrségnek 335, a Lakáshivatalnak 114, az iskolai orvosi rendelőknek 133, a városi Kultúrháznak 26, az Állatkertnek 15 és a katasztrófavédelmi felügyelőségnek 6 fizetett alkalmazottja van. A város hatáskörébe tartozó pénzügyi és szociális igazgatóságok, valamint a színházak és a filharmónia jogilag önálló és önfenntartó intézmények.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)2010. július 2.
53 ezer önkormányzati dolgozót bocsátanak el
53 ezer önkormányzati tisztviselőnek mondanak fel a kormány szerda késő esti döntése értelmében.
Az intézkedés célja a költségvetési kiadások csökkentése, amiről a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) állapodott meg a román kormány.
Arról is döntött a kormány, hogy pótlólagos adóval sújtja a több lakóingatlannal rendelkezőket, illetve duplájára emelik a 2 ezer köbcentiméternél nagyobb hengerűrtartalmú autók adóját. Az IMF által javasoltaknak megfelelően Romániában 25 százalékkal csökkentik a közalkalmazotti béreket, és felszámolnak számos szociális támogatást.
Emil Boc miniszterelnök szerint ezekkel az intézkedésekkel a hat évtizede legsúlyosabb gazdasági válságba került Románia hozzájut az IMF, az Európai Unió és más nemzetközi szervezetek támogatásához, összesen mintegy 20 milliárd euróhoz. Népújság (Marosvásárhely)2010. július 2.
22 megyében több mint 160 települést árasztott el a víz
Az elmúlt 24 órában 22 megyében több mint 160 települést árasztott el a víz, és közel 900 személyt telepítettek ki, miközben a MAI és más szervezetek több mint 2.800 alkalmazottja lépett közbe az áldozatok mentése és a megelőzése érdekében – tájékoztatott az IGSU.
Az áradások sújtotta megyék a következők: Fehér, Bákó, Botosani, Brassó, Krassó-Szörény, Calarasi, Konstanca, Dâmbovita, Dolj, Galac, Giurgiu, Hargita, Ialomita, Iasi, Mehedinti, Maros, Neamt, Olt, Suceava, Tulcea, Vaslui és Vrancea, áll a Készenléti Felügyelőség Országos Parancsnoksága (IGSU) csütörtöki sajtóközleményében.
Ugyanakkor 3.200 háztartást, melléképületet, udvart és kertet, közel 18.000 hektár legelőt és kaszálót, közel 15.000 hektár mezőgazdasági területet, szinte 5.000 hektár erdőt, 16 gazdaságot, hat országutat, nyolc megyei utat és kilenc községi utat árasztott el a víz.
Ezeken kívül az áradások hat hidat és 78 pallót tettek járhatatlanná, és több mint 300 kutat töltöttek meg hordalékkal. Népújság (Marosvásárhely)2010. július 2.
Levél a MÁÉRT eddigi résztvevőihez
MTI) – Semjén Zsolt levélben fordul a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) eddigi résztvevőihez, a miniszterelnök-helyettes arra kíváncsi: szükségesnek tartanak-e változtatásokat a szervezetnél, és ha igen, milyen jellegűeket.
A kereszténydemokrata politikus csütörtöki budapesti sajtótájékoztatón elmondta: a válaszokat és a beérkezett javaslatokat még a nyár folyamán értékelik és elemzik, és ezt követően tartják meg a MÁÉRT-et, illetve a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát. A legszélesebb nemzeti együttműködési rendszerben az a helyes, ha az összehívás előtt megkérdezik a MÁÉRT-ben valaha részt vevő szervezeteket, hogy ők hogyan látják, milyen szervezeti változtatásokat szükséges végrehajtani – fogalmazott.
A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes kitért arra, hogy 2004 – a MÁÉRT legutóbbi ülése óta – eltelt hat év, s különböző jelzéseket kaptak határon túlról, illetve a nyugati emigráció szervezeteitől, amelyek javaslatokat, meglátásokat fogalmaztak meg. Példaként említette, milyen széles körű legyen a nyugati magyarság szervezeteinek meghívása. Az ilyen és ehhez hasonló kérdések miatt döntött úgy, hogy levélben fordul a MÁÉRT-en eddig részt vett szervezetekhez – mondta.
Semjén Zsolt felidézte, hogy a MÁÉRT kitűnően működött 200 novemberéig, ekkor – mint mondta – Gyurcsány Ferenc akkori kormányfő konfliktusba került a határon túli magyar vezetőkkel a kettős állampolgárság ügyében, s ezután az értekezletet többé nem hívták össze. A kormánypárti politikus helyesnek tartotta, hogy Szili Katalin (MSZP) házelnöksége idején, ha MÁÉRT nem is volt, de legalább a KMKF működhetett.
Semjén Zsolt ismét megerősítette: elhatározott szándékuk, hogy mindkét szervezetet összehívják, mert működésük nem "vagy-vagy, hanem is-is". Más természetű a határon túli magyar szervezeteket összefogó MÁÉRT, s más a magyar nemzetiségű képviselők fórumát jelentő KMKF – jegyezte meg a KDNP elnöke. Népújság (Marosvásárhely)2010. július 2.
Máért-dilemmák
Örvendetes, hogy az új budapesti kormány fel kívánja éleszteni a határon túli és az anyországi politikai képviseletek közötti párbeszéd fórumául szolgáló Magyar Állandó Értekezletet (Máért). Az is pozitívum, hogy ezzel nem szűnik meg az MSZP–SZDSZ-kormány által a „renitens” határon túliak miatt leállított Máért helyett kitalált KMKF sem. Ugyanilyen örvendetes hír, hogy a Máért összehívása előtt Budapest a korábbi résztvevők véleményét is kikéri annak kapcsán, milyen változtatásokat szeretnének.
Azzal viszont bizonyára az illetékesek is tisztában vannak, hogy jelenleg nem az a legnagyobb probléma, hogy a nyugati szervezetek milyen mértékben képviseltetik majd magukat a találkozón. A Kárpát-medencén belül a jelentős magyar közösségnek otthont adó szomszédos országok magyar szervezetei is kemény dilemma forrásai lehetnek, hiszen mind a Felvidéken, mind Kárpátalján, mind Erdélyben több alakulat is létezik, amely a magyar közösség képviseletét látja el, ám egyrészt egymással is versengenek, másrészt a jelenlegi magyar kormányhoz fűződő viszonyuk is eltérő. Kárpátalján a Fidesz mellett mindvégig kitartó KMKSZ és az MSZP-kormány által favorizált UMDSZ között feszült a viszony, míg Szlovákiában a választások óta teljesen átrendeződött a magyar politikai térkép. Az MKP kiesett a parlamentből, helyét pedig az a magyar–szlovák Híd vette át, amelyet az MKP-ból kivált politikusok alapítottak szlovákok bevonásával. A dilemma komoly, hiszen a Híd kormánypártként most jóval erősebb legitimitást képvisel, ám nem nevezhető magyar pártnak, ráadásul Bugár Béla pártelnök sem tűnik túlzottan készségesnek a feltétlen együttműködésre. Erdélyben sem egyszerűbb a helyzet: a parlamenti képviselettel rendelkező, kormányrésztvevő RMDSZ, a Fideszhez legközelebb álló EMNT, a kormánypárt kegyeiből kiesett MPP és az SZNT is Máért-meghívóra vár. Mindezek fényében a magyar kormánynak úgy kell lavíroznia, hogy a konfliktusok ellenére a Máért reprezentativitása mégis a lehető legnagyobb legyen. És az is ugyanilyen fontos szempont, hogy az értekezlet ne önmagért való kirakatszervezet legyen. Ha már ismét összehívják, érdemi tartalommal is rendelkeznie kellene, afféle összmagyar „miniparlamentként” kaphatna tényleges szerepet a magyar–magyar ügyek vitelében. Krónika (Kolozsvár)2010. július 2.
Elkészült a székelyföldi roma-magyar konfliktusokról szóló jelentés
Mintegy 85 oldalas tanulmány készült a tavaly májusban a Székelyföldön, Csíkszentmártonban és Csíkszentkirályon kirobbant magyar–roma konfliktus okairól, következményeiről, illetve a rendezési stratégiáról, ennek egy részét csütörtökön mutatták be Marosvásárhelyen.
Mint ismeretes, az események után több civil szervezet, politikus és emberjogi harcos konferencia keretében foglalkozott a történtekkel. Munkájukat segítette, hogy anyagi támogatást kaptak a Nyílt Társadalomért Soros Alapítványtól. Több hónapos kutatómunka után a Magyari Nándor László, Koreck Mária, Fosztó László és Toma Stefánia alkotta kutatócsoport elkészítette az előtanulmányt, amelyet csütörtökön, Marosvásárhelyen mutattak be első ízben a roma szervezetek képviselőinek, míg pénteken Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön is ismertetik.
Magyari Nándor László szociológus szerint a kutatásnak az volt a fő célja, hogy projekteket kezdeményezzenek a konfliktusok feloldására, s a hasonló jellegű helyzetek megelőzésére. A Csíkszentkirályon és Csíkszentmártonban végzett kutatás kiegészítéseképpen, összehasonlítási alapot teremtve a Kovászna megyei Nagyborosnyó községet is górcső alá vették, ahol – bár a lakosság zöme roma nemzetiségű – nem alakult ki soha etnikai konfliktus. „A borosnyóiak sokkal nyitottabbak egymás iránt, sőt a kevés román anyanyelvű lakos iránt is. Ez sokat elmond” – sommázta Koreck Mária. Magyari Nándor László szerint mindenekelőtt arra van szükség, hogy a székelység tudatosítsa önmagában azt, hogy a Székelyföld lakosságának a 6,5 százaléka roma. „Ez a népcsoport a maga súlyos problémáival sehol nem jelenik meg például az igen dicséretes székelyföldi stratégiákban” – figyelmeztetett a szociológus. A kutatók, szakértők számára világossá vált, hogy három kérdéskör mentén lehet elindulni a helyzet javítása érdekében: tisztázni kell a tulajdonjogokat, meg kell oldani a beiskolázás kérdését, és munkahelyeket kellene teremteni a romáknak.
A jelentést összeállítók számtalan szempontból vizsgálták a két szóban forgó település életét. Úgy vélik: Csíkszentmártonban sokkal súlyosabb, nehezebben kezelhető a helyzet, mint Csíkszentkirályon. Ennek a fő okát abban látják, hogy Szentmártonban a magyar közösség is igen megosztott: a tanács öt RMDSZ-es és öt magyar polgári párti (MPP) képviselőből áll. Utóbbiak mellé sorakoznak fel a tehetősebb vállalkozók, ezek a hangadók. Ők nem akarják, hogy megoldódjék a konfliktus, egyetlen célt látnak maguk előtt, azt, hogy elüldözzék a községből a romákat, állítják a kutatók. Magyari Nándor László kérdésünkre elmondta: a két községből a roma közösségek nem tűntek el, és közben zajlanak a perek: a Romani Criss szervezet hat székely férfit perelt be a romák zaklatása miatt, a hatóságok pedig a romák illegálisan épült viskóinak az eltüntetése mellett érvelnek. Immár tíz roma otthon lebontásáról született jogerős ítélet. Az egyik ilyen, egyetlen, 15 négyzetméteres helyiségből álló viskóban például egy olyan asszony lakik kilenc gyermekével, akinek a férje börtönben ül. Nem tudni, hogy mi lesz a sorsuk.
Máthé Éva. Krónika (Kolozsvár)2010. július 2.
Az MPP nem adja fel, tanácsülés helyett sajtótájékoztatót tartottak
Egyszerű sajtótájékoztatóba torkollott a Magyar Polgári Párt (MPP) által csütörtökre kezdeményezett rendkívüli tanácsülés, miután a képviselő-testülete tagjai zárva találták az üléstermet. Amint arról beszámoltunk, az MPP és a Zöld Párt székelyudvarhelyi önkormányzati képviselői még a múlt pénteken szorgalmazták a rendkívüli tanácsülés összehívását július elsejére, lépésüket pedig azzal indokolták, hogy Bunta Levente RMDSZ-es polgármester nem hívta össze a júniusi rendes havi tanácsülést.
Válaszként az önkormányzat azzal reagált, hogy az MPP által javasolt napirendi pontok nem tartalmaznak rendkívüli sürgősségi problémákat, továbbá azzal, hogy a javasolt napirendi pontok megfelelőképpen tárgyalhatóak legyenek, szükséges a polgármesteri hivatal illetékes osztályainak a szakvéleményezése, amelyet a tervezet iktatásától számított 30 napon belül kell elvégeznie. Így a csütörtöki tanácsülésen végül kilenc MPP-s tanácsos jelent meg. Jakab Attila, a Zöld Párt színeit egyedül képviselő tanácsos nem ment el a csütörtöki találkozóra. Döntését azzal magyarázta, hogy a jegyző és a polgármester nem hívott össze ülést. Elmondása szerint azért írta alá a polgáriak kezdeményezését, mivel valóban fontosnak és szükségesnek tartja, hogy havi rendszerességgel sor kerüljön az önkormányzat ülésére. Rendkívüli ülést szerinte akkor kell összehívni, ha valóban szükséges. Mivel a jelen lévő MPP-s tagok a tanácsterem ajtaját zárva találták, végül nem tartották meg az ülést, hanem a sajtó képviselőivel ismertették azokat a pontokat, amelyekről szerettek volna tárgyalni. A polgáriak egyik témajavaslata a sok port kavaró Szent János, valamint a Rózsa utca rendbetételének prioritásként való kezelése lett volna, ennek fontosságát egy, a héten történt nagy esőzés utáni fotóval támasztották alá. De szó lett volna még a Dolgaink elnevezésű városházi havilap kiadásáról és szerkesztéséről, az önkormányzati munkáról való objektív tájékoztatás érdekében, a székely zászló kitűzéséről és használatáról, a magyar nyelv használatáról az önkormányzati munka valamennyi szintjén. Továbbá megvitatták volna Székelyudvarhely 2010-es költségvetésének módosítását a kormány által életbe léptetett költségvetési megszorításokat véve figyelembe, amelyek hátrányosan érintik Székelyudvarhely lakosságának nagy részét. Jakab Áron Csaba, az RMDSZ-frakció vezetője úgy értékelte a történteket, hogy mivel nem született jegyző által hitelesített döntés, az ülésen úgysem lehetett volna törvényes határozatokat hozni. Az MPP azonban nem adja fel, csütörtökön az elmaradt rendkívüli tanácsülést követően az MPP-frakció újabb rendkívüli tanácsülés összehívásának anyagát iktatta, ezúttal július 5-ére, hétfőre.
Dénes Emese. Krónika (Kolozsvár)2010. július 2.
Ellenzéki összefogással buktatna kormányt a PNL elnöke
„Vészkormányt” kíván alakítani a két ellenzéki párt – jelentette be szerdán este egy televíziós műsorban Crin Antonescu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke. A politikus közölte, az erről szóló tárgyalások érdekében találkozósorozatot kezdeményeztek Victor Pontával, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökével. Mint kifejtette, a tárgyalások célja, hogy új parlamenti többséget alakítsanak ki, amely képes leváltani a jelenlegi kormányt.
Minderre ugyanakkor – legalábbis korábbi nyilatkozatai szerint – a PSD elnöke részéről nem mutatkozik túlzott fogadókészség, Ponta ugyanis néhány nappal azelőtt arról beszélt, nem szeretné, ha pártja együtt kormányozna a liberálisokkal, lévén hogy a két alakulat politikai és ideológiai szempontból is szemben áll egymással. Csütörtökön pedig leszögezte: nem tárgyalt Antonescuval semmilyen együttműködésről, a kapcsolatfelvételre esetleg a közeljövőben kerülhet sor. Leszögezte ugyanakkor, hogy amíg nincs meg az ellenzék parlamenti többsége, a miniszterelnököt pedig továbbra is Traian Băsescu államfő nevezi ki, kizárt a közös kormányzás, és a témafelvetés is komolytalan. Úgy vélte: a PNL-elnök nyilatkozata csupán a sajtónak szólt.
Antonescu ugyanakkor az Antena 3 című hírcsatorna vendégeként arról beszélt, hogy a PSD és a PNL arra a következtetésre jutott: közös alternatívát kell felmutatniuk a jelenlegi kormánnyal szemben, így egyik pártnak sem a szavazatmaximálásra kell koncentrálnia, hanem a kormány eltávolítására. „Szerintem vannak megoldások, csak meg kell őket keresnünk. A Victor Pontával és a többi PSD-s vezetővel folytatott beszélgetések alapján talán nem tűnik túlzott optimizmusnak, ha azt mondom: ők is azon gondolkodnak, hogy ideje közösen megvizsgálnunk, mit tudunk együtt tenni” – mondta Antonescu, hozzátéve, nem kíván a babérjain ülve 2012-ig várni, amikor lejár a jelenlegi kormány mandátuma. Ennek érdekében – mint mondta – a közeljövőben tárgyalásokat folytatnak majd a PSD és a PNL vezetői egy közös „vészkormányzati” platform létrehozásáról. Leszögezte: amennyiben lehetőség mutatkozik előrehozott választások rendezésére, támogatja azok megtartását. Rámutatott: miközben a kormánypártok népszerűsége jelenleg húsz százalék körüli, a parlamentben még mindig ők alkotnak többséget, ezért az elsődleges cél a parlamenti erőviszonyok megváltoztatása és az előrehozott választások kikényszerítése. Elismerte ugyanakkor, hogy ezt kormánypárti képviselők „átigazolásán” kívül más módszerrel nem látja megoldhatónak, bármennyire is ellenzi a politikai migrációt. Antonescu kifejtette: hosszú távú politikai célja továbbra is az, hogy a Demokrata-Liberális Párt eltűnjön a romániai politikai palettáról, ahol ezt követően csak két nagy párt maradna: a PSD–Konzervatív Párt alkotta szövetség és a PNL. A liberális politikus szerint erre jelenleg „jó esély” mutatkozik.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)2010. július 3.
Az Ezer Székely Leány Napját tartották ma Csíkszeredában
Ezer Székely Leány Napja – a székely népdal, néptánc és népviselet napját ünnepelték ma Csíkszeredában. A rendezvény 17 rekonstruált székely történelmi zászló bemutatójával kezdődött.
Kiállították a Székely Nemzet zászlaját, a Mátyás király korabeli székely lobogót, az 1600-as évek gyalogsági és lovassági zászlókat, 1848-as nemzetőr illetve az 1919-es székely hadosztály lobogóját.
Az ünnepségen székelyföldi hagyományőrző csoportok vettek részt, de nemcsak ők öltötték magukra a piros-fekete népviseletet.
- Ez a székely ruha ez Gyergyókilyénfalváról származik, habár Székelyudvarhelyen élek és lakom és 18 éve, hogy már nem volt székelyruha rajtam, ezért most már úgy döntöttem, hogy föl kell vennem ezt a székely ruhát, és el kell jöjjek az Ezer Székely Leány találkozóra – mondja Barabás Judit.
Az Ezer Székely Leány napját először 1931-ben, Domokos Pál Péter zenetanár szervezte meg. Az önazonosság őrzésére, a székely értékrendre, az ősi hagyományokra, a népviseletre hívták fel akkor is a fiatalok figyelmét. A rendezvény célja ma is ugyanaz maradt.
Csúcs Mária
Duna Tv, Híradó. Erdély.ma2010. július 3.
Feláldozott oktatás
Tavaly ősszel igen sürgetőnek nevezte Emil Boc miniszterelnök az oktatás reformját, új szellemiségű törvényt ígért, amely gyökeresen megváltoztatja a romániai tanügyet.
Szívhez szóló szavakkal beszélt a túlterhelt gyermekekről, akik fejét teletömik haszontalan információval, nem tehetségüket, képességeiket fejlesztik, hanem memóriájukat teszik próbára. Vázolta a jövőt az európai szellemiségű, nem teljesítmény-, de tudásközpontú iskolával. Az SZDP—DLP koalíciós szakadás után azonban esett a beharangozott, a két párt koncepcióját összeeszkábáló jogszabály, és a remek szakemberként meghirdetett miniszter, Daniel Funeriu megalkotta az újabb törvényt, amelyben már a friss partner, az RMDSZ elképzelései is érvényesülhettek.
Eddig úgy tűnt, ez talán legkönnyebben teljesíthető feltétele az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának.
A kisebbségi törvény és a régiós átszervezés — a két nagyobb falat —, lehet, nem csúszik le Bocék torkán, de Románia történelmének és földrajzának magyarul oktatásába csak-csak beleegyeznek. Kisebb cirkusszal átpréselték a képviselőházon, felcsendült a nemzetféltő kórus, melyhez ezúttal a liberálisok is csatlakoztak, magyar veszéllyel fenyegettek olyanok is, akiktől ezt nem vártuk volna. Úgy hördült fel a jelenlegi ellenzék, mintha a történelem és földrajz tanítási nyelvén állna vagy bukna Románia jövője, nacionalista retorikával a magyarságon törlesztették minden, RMDSZ-szel szembeni sérelmüket. A cécó jelezte, a tanügyi törvény elfogadása mégsem lesz zökkenőmentes. A jogszabály a zsarolás eszközévé vált.
Kapóra jött a botrány a demokrata-liberálisoknak, emelte engedményük ázsióját, no meg jelezte azt is, ezen az áron sok minden megvásárolható. Csikicsuki játék kezdődött, a koalíciós partnerek egymást tartják sakkban, cselezik ki, sem az aláírt egyezménynek, sem az adott szónak nincs már értéke. Nem meglepő hát, hogy a tanügyi törvény számos ígéret ellenére sem ment át a szenátuson. Hetek óta teszi-veszi a bizottság, módosítják, vitatják, és sikerült elérniük, hogy az új tanév a régi rossz rend szerint folytatódjék.
A nemrég még oly sürgető oktatási reform elmerült a politikai csatározások mocsarában. Gyermekeink újabb tanévet kénytelenek végigszenvedni, bővül az áldozati nemzedékek sora. A politikum ismét bizonyította, saját érdekei, harcai mindennél, még a jövőt jelentő oktatásnál is fontosabbak.
Farkas Réka, Háromszék. Erdély.ma2010. július 3.
Székelyföld neve ellen tiltakoznak – llyefalva címere
A napokban értesültem arról, hogy szülőfalum, Illyefalva címerét jóváhagyták. A rendelet a Hivatalos Közlönyben május 11-én jelent meg. A címer magyarázatában ez olvasható: „az ezüsthatárkő Székelyföld (románul: Ţinutul Secuiesc) és a Barcaság (Brassó vidékének hagyományos neve) határát jelképezi". A rendelet megjelenése után a Kovászna Megyei Tanács elnöke örömmel állapította meg, hogy a „kormányhatározat szövege azért fontos, mert mindeddig a román hatóságok kétségbe vonták a magyar többségű történelmi régió létezését, amelyet a román sajtó következetesen »úgynevezett Székelyföldként« emleget." Azonban nem mindenki örvendett ennek.
A székelyföldi román civil szervezetek nem értettek egyet e véleménnyel, mert e rendeletben szereplő Székelyföld megnevezést alkotmányellenesnek tartják. E közel nyolcszáz éves megnevezés jogtalanságát abban látják, hogy a három megyét „40 százaléknyi román nemzetiségű" lakja. A „határ" szó használatát pedig azért tartják sértőnek, mert az a román értelmező szótár szerint „két országot egymástól elválasztó" vonalat jelent. A Székelyföldön működő román civil szervezetek vezetői tehát úgy gondolják, hogy az említett kormányhatározat törvénytelen, mert sérti a román alkotmány első cikkelyét, amely „kimondja, hogy Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam". (MTI nyomán. Kuruc.info, 2010. május 28.)
Mielőtt megvizsgálnánk a fenti kijelentéseket, el kell mondanunk, ahhoz, hogy egy címert elfogadjanak, a tervezetet több helyi és országos szintű szakintézmény ellenőrzi. Szekeres Attila István heraldikust idézem: „Miután az önkormányzat elfogad egy címertervet, azt el kell fogadnia a megyei, regionális, majd országos heraldikai bizottságnak. Ezt követően láttamozza a közigazgatási minisztérium, majd a kormányfőtitkárság elkészíti a kormányhatározat-tervezetét. Ezt még ellenőrzi a törvényhozói testület, s ha eddig minden rendben találtatik, a kormány határozatban fogadja el, s a jogszabály megjelenik a Hivatalos Közlönyben." E procedúra ismeretében izgalmas kérdés: hogyan sikerült több országos és magas rangú intézménynek olyan módon eljárni, hogy egy községi címer olyan törvénytelenségeket tartalmazzon, amelyek a román alkotmányt sérthetik?
A következőkben erre keresem a választ. Az elemzést Illyefalva község címerének ismertetésével kezdem. A törvénysértést előidéző címer elődje az 1870-es években készült községi címer volt, amely folytatása egy 300 évvel korábban tervezett városi jogállást tükröző jelképnek, címerpecsétnek. Ez utóbbi Illyefalva székely oppidum (mezőváros) rangját volt hivatott tükrözni. Hajdanán Illyefalva két követtel képviseltette magát az erdélyi diétán, az országgyűlésen. A város lakói mentesítve voltak a katonáskodás terhe alól, nem függtek a széki vezetéstől, széles autonómiával, önkormányzattal bírtak.
E sorok írója 1973-ban, levéltári kutató munkája során talált rá a város piros viaszpecsétjére, amelyet Orbán Balázs leírása alapján már ismert. (Székelyföld leírása, III. kötet, Pest, 1869, 31. old.). Mivel maga a pecsét formája addig ismeretlen volt, ezért az említett viaszpecsétről készült fénykép alapján Krecht Aranka lerajzolta azt. Mivel időközben hamis rézpecsét került elő, a városi pecsétről készült rajz jelentősége megnőtt. Ma az Illyefalva község központjában emelt Hősök emlékművén elhelyezett márványtáblán az eredeti, az általam fényképezett és lerajzoltatott városi „címerpecsét" kifaragott mása látható. A pecsétcímer latin körirata: „Sigillum. Oppidi. S. Ilyefalva", azaz „Sz(ent) Illyefalva mezőváros pecsétje". Azért emlegetek pecsétcímert, mert a pecsét egyúttal a címer szerepét is betöltötte. Illyefalva és Háromszék (Kovászna) megye településeinek címertervei a Történelmi Magazin folyóirat 2007. novemberi és decemberi lapszámaiban láttak nyomdafestéket. Szerzője a már említett heraldikus, Szekeres Attila István. Illyefalva község címerének ismertetése mellett került sor a városi „címerpecsét" bemutatására is. Rámutattam arra, hogy a mai községi címer átvette a korábbiakból a díszgúla, a határkő szimbólumot. Nos, a községi címer e jelkép által mintegy 420―430 éves múltra tekint vissza. Amikor elődeink megtervezték Illyefalva város pecsétcímerét, nem tudtak arról, hogy ők ezzel román alkotmányt fognak sérteni, hisz akkor Románia névre hallgató országról nem volt tudomásuk, mert az csak később, 1881-ben alakult. Úgy vélem, hogy a heraldikus Szekeres Attila István jogosan használta fel az általa készített címer szimbólumaként a korábbi címerek jelképeit. Talán nem is a határkő, a határ fogalma váltotta ki a felháborodást, hanem az, hogy egy székely ember le merte írni azt a történelmi és földrajzi valóságot, hogy a címerben látható gúla Székelyföld és Barcaság határát szimbolizálja.
Székelyföldet a székely nép nem egy-két nemzedék óta lakja
Lehet, hogy azok a civil szervezetek, amelyek tagjai szót emelnek egy egyszerű szóért és egy földrajzi tájegység hagyományos nevének használatáért, azok, illetve elődeik nemrég érkeztek e vidékre, és ezért nem ismerik az őshonos székelymagyar megnevezéseket. Épp ezért (is) nehéz ép ésszel felfogni azt az intoleranciát, ami fejükben tombol. Fájdalmat okoz nekik az, hogy az a nép, amely közé betelepedtek, kilencvenéves jogfosztás után már azt is örömként éli meg, ha egy Hivatalos Közlönyben első ízben megjelenhet a Székelyföld megnevezés. Alkotmánysértést károgni, az örömbe bekeverni az üröm keserű levét, egyáltalán nem az együttélésre való törekvést mutatja, hanem jelzi a diktatúra idején meghonosodott román hegemón gondolkodást. Márpedig e módszerekkel csak azt érik el, hogy még azok a székelyek is az autonómia követelése mellé állnak, akiket korábban nem foglalkoztatott e kérdés. Az ilyen és hasonló megnyilvánulások döbbentik rá a politikától elzárkózó székely embert arra, hogy tűrhetetlen, megalázó dolog másodrangú állampolgárként élni, úgy, mint Ceauşescu parancsuralma idején, amikor a 600–900 éves magyar településneveket csak románul lehetett leírni. Márpedig a román politikai elitnek el kell fogadnia azt a gondolatot is, hogy a székely népet a 21. században már nem csak a névhasználatban nem gátolhatják meg, de még abban sem, hogy az önrendelkezési jog alapján Székelyföld önkormányzatot nyerjen. Persze az itteni székelyek azt is tudják, hogy meddig terjed szülőföldjük határa. Itt rögtön feltevődik az a kérdés, hogy miért kell összemosni három megyét a történelmi Székelyfölddel? A válasz egyszerű, mert a történelmi Székelyföldön a hivatalos népszámlálás adatai szerint számolt 24 százalékarányú románság lélekszámát fel lehet tornászni 40 százalékra, ezzel pedig hatásosabban lehet riogatni a Székelyföld megnevezés és a székely területi autonómia ellen.
Ne feledjék el azt, hogy amikor Gyulafehérváron 1918. december elsején kimondták Erdély elszakítását Magyarországtól, az önrendelkezés jogát egy olyan területre kérték, ahol a románság számaránya mindössze 43 százalékarányú volt. Azt se feledjék el, hogy a Trianonban diktátummal jóváhagyott, ténylegesen megszerzett területeken a románság alig 53,8 százalékarányú többséget alkotott. Ezek fényében meg kell érteni azt is, hogy Székelyföld a maga közel 80 százalékarányú székely többségével jogosult az önkormányzatra, a Székelyföld név használatára is. De azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ha a székely nép nem kapja meg a román államhatalomtól a területi önkormányzat, autonómia megteremtésének lehetőségét, akkor rákényszerül arra, hogy önmagát a magyartól különálló népként határozza meg. Köztudott, hogy az „önrendelkezési jog minden nép számára" adott. Csak azoknak a népcsoportoknak nem jár a független államalapítás joga, akik magukat kisebbségként, nemzetiségként határozzák meg. Márpedig a székely nép, bár nyelve és kultúrája közös a magyar népével, de más a származása, lelki alkata, és ezer évig saját hagyományai, szokásai alapján, külön társadalmi szervezetben élte életét, ezért a nemzetközi jog alapján őt is megilleti a független állam alapításának joga. Nos, azok, akik még a Székelyföld nevét is megtagadják tőlünk, hogyan várják el azt, hogy ne kérjük a minket is megillető jogokat?
Székelyföld neve az okmányokban
Székelyföldre utaló okleveles adataink még az első román államalakulatok létrehozása előtti időből származnak. Havaselve csak 1330-ban, Moldva 1359-ben alakult meg, de Székelyföld ispánjáról, tehát Székelyföld létéről, már 1235-ből fennmaradt oklevél. Azért, hogy ne lehessen elfogultsággal vádolni, olyan eredeti dokumentumokat fogok idézni, amelyekben először említik Székelyföld nevét. Az évszám mellett az eredeti megnevezés is olvasható azon a nyelven, amelyen lejegyezték: „1495: in terra Siculia, 1497: in terram Siculorum, 1587: Zekel földen, 1611: Zegelland". (Lásd Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Bp., 1988, I. 542. old.) Ha ez sem meggyőző, akkor meg kell ismerni Erdély történetét. Erdélyben az 1437 és 1848 közötti (411 év) időszakban közjogilag létezett Székelyföld autonóm igazgatású régió, akárcsak a magyar vármegyék, a szászok által lakott Szászföld. A székely nép már a magyarsághoz való csatlakozás pillanatától külön szervezési keretekben élte életét.
Kérdés: hogyan állunk 2010-ben a demokráciával? Hogyan működik a helyi önkormányzat, ha még Székelyföld neve is alkotmányt sért? Talán az is lehet, hogy azok a személyek, akik a Székelyföld névhasználatot ― a hivatalos okmányokban ― jogtalannak nevezik, még arról sem hallottak, hogy az 1300-ig összeszámolt 511 (okmányokban szereplő) erdélyi helynévből 83 százalék magyar volt, a többi szláv, besenyő és német. A román eredetű nevek aránya ekkor mindössze 0,6 százalékot mutatott. Mindez arra utal, hogy a Balkánról (vándormozgalommal) a Dunától északra érkező románság első csoportjai csak a 13. század derekán jelentek meg Erdélyben. Ez akkor történt, amikor Székelyföld már létező közigazgatási egység volt.
Az elmondottak alapján határozottan állítható, hogy Székelyföld nem egy kitalált régió megnevezése. Székelyföld egy olyan földrajzi, néprajzi és történelmi szempontból létező valóság Erdélyben, mint Máramaros, Fogarasföld, Mócvidék stb. Kérdés: ez utóbbiak nevének használata kapcsán, a „jogvédők" miért nem emlegetnek alkotmánysértést?
E sorok írója sajnálattal állapítja meg, hogy 2010-ben is súlyos érzelmi károkat okoz a román–magyar együttélésre nézve az imaginárius (az elképzelt) történelmi szemléletből fakadó türelmetlenség. Ilyen körülmények közt minden magyarul érző székely ember elgondolkodhat, felteheti a kérdést: kilencven évvel a trianoni békediktátum után van-e szükség Székelyföld önkormányzatára?
Természetesen köszönettel tartozunk mindazoknak, akik érzéketlen intoleranciájukkal arra ösztönöznek, hogy ne mondjunk le kényelemből Székelyföld területi autonómiájának kivívásáról. Szégyenletes dolog, hogy Trianon után kilencven évvel az Európai Unió egyik tagországában megtörténhet az, hogy egy őshonos lakosság saját szülőhelyének nevét sem használhatja hivatalos okmányokban anélkül, hogy az ne váltana ki magyarellenes dührohamot.
Kádár Gyula. Háromszék (Serpsiszentgyörgy)2010. július 3.
Kincses Mária erkölcsi kártérítést követel Dorin Floreától
Csütörtökön iktatták a megyei törvényszéken prof. dr. Kincses-Ajtay Mária keresetét, amelyben kéri, hogy dr. Dorin Florea alperest kötelezzék 45 ezer lej erkölcsi kártérítés kifizetésére, mert a június 16-i sajtóértekezleten trógernek, leprának és hormonzavarosnak (derbedeu, lepra, dereglat hormonal) nevezte. – A kártérítés összegét annak alapján állapítottam meg, hogy 45 éve oktatok a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, amelynek Dorin Florea is a diákja volt, és minden évre ezer lejt számítottam, nyilatkozta tegnap sajtótájékoztatón Kincses Előd ügyvéd.
Kincses szerint szemmel láthatólag nevelésbeli hiányosságai vannak a polgármesternek, annak ellenére, hogy itt végezte az egyetemet.
Florea a Somostető Ciomuja?
Ugyanakkor elmondta, hogy meglepte a törvényszék határozata, amely elutasította a keresetüket, és amelynek értelmében nem függesztik fel a városi tanácsnak a somostetői elkerülő út megépítésére vonatkozó határozatát. Amennyiben azonnal nekifognának a határozat végrehajtásának és nyolc hektár erdőt kiirtanának, annak a kárnak az enyhítése száz évbe kerülne, mert több száz éves erdőről van szó. A törvény értelmében valószínűsíthető törvénysértés a határozatban, ebben a tanácsi határozatban pedig nem valószínűsíthető, de valós törvénysértés történt, hiszen a megyei tanács átiratban közölte, hogy semmiféle városrendezési engedély nincs, még csak nem is folyamodott megszerzéséhez a városi tanács, ennyire nem törődnek a törvények betartásával, ám ezek nélkül az engedélyek nélkül nem lehetett volna meghozni a határozatot, mondta az ügyvéd.
Reméli, jelentette ki végül, az igazságszolgáltatás megakadályozza a volt sebészt, hogy a Somostető Ciomujává váljék.
(mózes) Népújság (Marosvásárhely)2010. július 3.
Hazanéző
A korondi Firtos művelődési egylet folyóirata ezúttal is gazdag olvasnivalót kínál. Az idei első szám tartalma: Tófalvi Zoltán: Vallomás a húsz éve megjelenő Hazanézőhöz; Szekeres Lukács Sándor: Báthory István erdélyi fejedelemről és lengyel királyról; Józsa András: Hol épültek Szováta legelső házai?; Csutak Attila: A Nucu-i "Feliratos barlang"; Varga Géza: A magyarság antropológiai kevertségéről; Ráduly János: Az erdőszentgyörgyi rovásemlék betűrendszere; Márton Béla: Sturza professzor emberi példája; István Lajos: A korondvidéki solymárok; Deák-Sárosi László: Magyar ritmus, magyar vers; Balázsi Dénes: Találkozásaim az élettel (részletek az önéletírásból). E szám költői: Király László, Király Farkas, Király Zoltán, Földes Zoltán, Deák- Sárosi László. A Kicsinézőben Páll Lajos gyermekversei. A lap közli Józsa Judit Szűcs című kisszobrának repróját, a magyarság őstörténetéről szóló idézetekkel és a Nimrud című írással. A címlapon Páll Lajos Erdőszentgyörgyi utca című festménye látható.
b.d. Népújság (Marosvásárhely)2010. július 3.
Élő emlékezet – „Fennen hirdették, itt az idő, hogy a magyar értelmiséget lefejezzék”
Dani Péter evangélikus lelkész 1956-ra és következményeire emlékezik
Tíz éve tart már a húszadik század értékelése, egy nagyon tömény és agresszív századé, amely sok csodát és szörnyűséget produkált. És nagyrészt még mindig ismeretlen ez a század, ha csak arra gondolunk, hogy 2000-ben rátaláltak egy 1945-től orosz hadifogságban felejtett túlélőre, 1956 októberéről és következményeiről pedig folyamatosan újdonságokat tudunk meg. Az ötvenhatosokat 1957–58-ban, illetve az ezt követő években egyenként, rövidebb-hosszabb szünetek után tartóztatták le, így nem volt feltűnő a megtorlás. Dani Péter evangélikus lelkész németországi emigrációból tért haza azt követően, hogy 1958-ban tizenöt évre ítélték. Hatévi börtön után szabadon engedték, majd ezután Németországba szökött. Dani Péter „Ez volt…, így volt Börtönországban’’ címmel adta ki emlékiratait (Püski Kiadó, Budapest, 2006), bemutatva teljes életútját, pályáját, az egész magyarság történelmét meghatározó 1956-os eseményeket.
– Ez a könyv rövid összefoglalása annak, ami gyermekkoromtól az exodusomig történt velem – mondja. Röviden leírtam annak a kornak a történetét, amelyben 1982-ig éltem. Megdöbbenve és elszomorodva követtem az 1956 utáni időkről szóló nyilatkozatokat, amelyekben maguk a résztvevők is csak az eufóriát látják, csak a dolgok felszínéről beszélnek, s nem tudják, mi volt az akkori magatartásunk mozgatóereje. Másrészt pedig lassan elhalnak a még élő szemtanúk, s egyre jobban beszínezik az akkori eseményeket, de el is ferdítik azokat. Ezért úgy gondoltam, hogy az egykori történések tanújaként szükséges leírnom az átélteket az utánunk következő nemzedékek számára. Most a könyv német fordításán dolgozom, jelent meg már kivonat belőle, el is kapkodták annak idején a frankfurti bemutatón, ugyanis a németek keveset tudnak 56-ról, és amit tudnak, azt is elferdítve.
Az átélt események rögzítésére persze korábban is gondoltam, de csak 2004-ben tudtam nekiállni, mert miután kijöttem a börtönből, besúgókkal voltunk körülvéve. Az egész ország tele volt besúgókkal, ellenőrizték minden lépésünket, levelezésünket, a házkutatás veszélye nagyon nagy volt, s ha találtak volna bármit, megint börtönbe kerülök. Miután kijöttem Németországba, sok volt a munkám, több mint az ittenieknek. Minden időmet lefoglalta a napi tennivaló. Egy hatezres gyülekezetbe kerültem. A másik ok, amiért halogattam emlékeim leírását: féltettem idős szüleimet, nehogy bosszút álljanak rajtuk a hatóságok. 1999-ben meghalt édesapám, 2003-ban pedig édesanyám, rajtuk immár nem állhatnak bosszút az állambiztonsági szervek, akik most is figyelnek. Sokan kértek, sőt nógattak, hogy írjam le az élményeimet. Aki a könyvet olvasta, láthatta, hogy nagyon nyers a stílusom, hisz nem vagyok sem író, sem költő. Úgy vélem, vétek, ha az ember az eseményeket bepólyálja. Mindezeket úgy kell megírni, ahogy történtek, a maguk bestialitásában, még ha fennáll is a veszélye annak, hogy a volt kommunisták leszármazottai berzenkednek. Az akkori román vezetés megfelelőnek látta a politikai miliőt arra, hogy magyarellenes munkáját bevégezze. Fennen hirdették, itt az idő, hogy a magyar értelmiséget lefejezzék. Aki olvasta Varró János tanár úr írásait, meggyőződhet erről.
– Hogyan emlékszik vissza a börtönéveire?
– A hat esztendő egy örökkévalóságnak tűnt. Mert tétlenségre voltunk kárhoztatva. Nem volt szabad beszélgetni, írni, egy-egy nap borzalmas hosszú időnek tűnt. A nagy büntetés, amit ránk róttak, esztelen volt. Úgy éreztem, hogy nem fogom tudni letölteni a tizenöt évet, vagy történik valami a politikai életben, vagy meghalok. Ha nem jön 1964, elpusztulok sokakkal együtt. Az akkori börtönéletnek az volt az egyik jellemzője, hogy büntetésképpen mindenféle embert összeszorítottak egy szűk helyre. Már az is büntetés volt, hogy együtt kellett lennünk azokkal az emberekkel. Juhászok, vasgárdisták vagy szimpatizánsaik – elviselhetetlenné tették a börtönéletet. De voltak mélyhitű emberek is, civilizáltak, ezekkel azonnal megtaláltuk egymást, és kis szigeteket alkottunk. Hogy mennyire igaza volt a zsoltárosnak... Azok az órák voltak a legjobbak, amikor énekelni tudtunk, együtt énekelni. Gyorsan megtaláltuk a szólamokat, megtartó erő volt a muzsikálás. Emlékszem, amikor hazajöttem a tárgyalásról és megtudtam, hogy tizenöt évre ítéltek, azt énekeltem a cella ablakában, hogy „Életem, Jézus, egyedül Te töltsd be’’. Azóta is, ahogy csak tehetem, muzsikálok.
– Össze lehet-e kötni a szeretetet a megbocsátással?
– Igen. Feltétele a bűnbánat. Kész vagyok megbocsátani azoknak, akik belátják, hogy rosszul cselekedtek. Ugyanakkor elvárnám a belátást az egyházi fennhatóságomtól is, amely akkor a Szekuritáté parancsára oly gyorsan cselekedett, de aztán semmi jelét nem adta annak, hogy nem tartja emberségesnek azt, amit velem szemben elkövettek. Úgy gondolom azonban, hogy isteni gondviselés vett körül. Exodusom is bele volt ágyazva az Ő tervébe. Ha a gyülekezeti szolgálatomra gondolok, a gyermekekre külön figyeltem, mert ők voltak a jövő biztosítékai, és tudtam, hogy a zsenge korban becsepegtetett igazságok meghatározzák a későbbi életüket. Erdélyben is fontos volt a gyermekekkel való foglalkozás, de itt, Németországban is. Vidáman töltöttük az időt, tanítottam őket zenélni. Mindezt addig, amíg első sikereiket aratták, és akkor már motiváltak voltak. Úgy gondolom, hogy a kereszténységben vannak küzdők és nézők. Én nem szeretnék csak hajrázó néző lenni, és noszogatni azokat, akik a mai harcokat vívják, hanem ha lehet, segíteni akarok nekik. Ezért írtam meg az emlékkönyvemet, amelynek, mint említettem, most készítem a német fordítását. Mert az életcélom az, hogy szemtanúként, résztvevőként hátrahagyjam azt, amit átéltem. Hogy az emberek tudomást szerezzenek arról, hogy a kommunizmus emberellenes, sátáni utópia.
– Milyen fogadtatásban részesült a könyv?
– Hát amilyenben általában a könyvek. Egyesek lelkesedtek, mások pedig felháborodtak, főleg a volt kommunisták és még élő utódaik. Nem szeretik, ha tanúk mondják el, hogy miből származtak az előnyeik. Meg kell említenem, hogy 2006. október 28-án óriási megtiszteltetésben volt részem. A frankfurti Paulskirchében kitüntetést vettem át Sólyom Lászlótól, a Magyar Köztársaság elnökétől, a börtönben való helytállásom, tevékenységem elismeréseként. Amikor meghajoltam az emberek felé, zúgott a taps. Drága jó szüleim jutottak eszembe, úgy éreztem, hogy ez elsősorban nekik szól. Mert ők vérteztek fel, hogy a nyugati világban is meg tudtam állni a helyem.
– Hazafelé nem kacsintgat?
– Úgy gondolom, szükség volna a szolgálatomra otthon, de kisebb jelekből azt is látom, hogy nem lennék kívánatos személy. Aradon levették a képem a tanácsteremből, a többieké maradt. A gyülekezet felavatott, beiktatott lelkipásztora vagyok, de az emlékemet kitörölték. Ha visszamennék, ugyanaz lenne a sorsom, mint az elüldözésem előtt volt. A mostani vezetésnek nincs antennája az én gondolataimhoz. Hiába bizonyítottam itt. Egy jogállam polgára lettem, ahol nem csak kötelességeim, de jogaim is voltak s vannak, ahol emberi méltóságom szerint szabadon élhettem, élhetek. Boldog ember vagyok. Ajtók csukódtak be előttem, hogy kapuk nyittassanak meg.
Dani Péter Barcaújfaluban született 1936. november 15-én. Evangélikus teológiai magiszterjelölt volt Kolozsváron. Neve már egy, az evangélikus teológusokról 1957. május 24-én kelt besúgói jelentésben szerepel. Letartóztatták 1958-ban, az államrend elleni tevékenység vádjával. Egy későbbi besúgói jelentés szerint szerepe volt a kar egyes tanárai ellen írott beadvány szerkesztésében. Tizenöt év börtönbüntetésre ítélték, amelyből hat évet töltött le, többek között a Brăilai Nagyszigeten. Szabadulása után Nagyszentmiklóson, Székelyzsomboron, majd Aradon lelkész. Innen a hatóság toloncoltatta ki. Ekkor települt ki Németországba, ahol lelkészként dolgozott nyugdíjazásáig. (Forrás: 1956 Erdélyben, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2006) Szabadság (Kolozsvár)