udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
251
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 ... 241-251
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2011. december 1.
EGYESÜLETBE TÖMÖRÜLTEK A BIHAR MEGYEI BORÁSZOK
Nagy tervekkel, számos célkitűzéssel alakult meg a Bihar Megyei Szőlészek és Borászok Vincellér Egyesülete, a tagtoborzás azonban egyelőre nehezen halad. A szervezet a közeljövőben saját boltjában, saját termékeit szeretné értékesíteni. Márciusban jegyeztették be a Bihar Megyei Szőlészek és Borászok Vincellér Egyesületét. A nonprofit szervezetnek egyelőre csak öt tagja van, s mint Chifiriuc András borász a Krónika kérdésére elmondta, nehezen halad a tagtoborzás. „Minél több megyei szőlőtermesztőt és borászt szeretnénk összegyűjteni, hogy közösen képviselhessük az érdekeinket és egymásnak is segíthessünk, de a gazdák egyelőre idegenkednek az ötlettől” – mondta Chifiriuc András.
Megtudtuk: annak, aki komolyan gondolja a bortermesztést, egyéni vállalkozói engedéllyel kell rendelkeznie, de mint mondta, csak néhány ilyen szőlősgazdáról tud a megyében. Saját boltot hoznának létre.
Chifiriuk András tervei között az is szerepel, hogy idővel egy saját boltot hozzon létre az egyesület, amelyben a tagok saját boraikat értékesíthetnék. A civil szervezet egyébként elsősorban az adásvétel gördülékenyebbé tételében segítene, bár a kapcsolatrendszer már így is működik, csak épp nem szervezett formában. „A szőlőtermesztők eladják a szőlőt a borásznak, az meg eladja a bort a piacon, de főként ismerősöknek, állandó vásárlóknak” – meséli. Azt szeretné, ha a szervezet növekedésével a termelést is növelhetnék, minél több embernek biztosítva ezáltal megélhetést. Úgy véli, például Nagyvárad megfelelően nagy piac ahhoz, hogy megbírjon a mostaninál sokkal több megyei bort. Elmesélte, Bihardiószegen és Érmihályfalván is járt már tagokat toborozni, kevés sikerrel, s ennek szerinte az is lehet az oka, hogy meglehetősen sok papírmunkával jár a borok megvizsgáltatása, ellenőriztetése. Ha pedig valaki eladja a saját földjén termett nedűt, bármikor számíthat ellenőrzésre a mezőgazdasági igazgatóság részéről. Szintén elriasztja a potenciális egyesületi tagokat az a tény, hogy az engedéllyel rendelkező borásznak bizony adóznia kell. Tanulnak és tanítanának Chifiriuc András úgy véli, Biharban nem nevezhető fejlettnek a borfogyasztási kultúra, s bár vannak olyan vásárlók, akik igényesek az elfogyasztott borokkal szemben, ők is inkább az ismertebb hazai vagy külföldi márkákat emelik le a boltok polcairól. Tapasztalatai szerint ez a tábor főként a negyven éven felüliek korosztályából áll, a fiatalok kevésbé figyelnek oda, mi kerül a pohárba. Ahhoz viszont, hogy saját bormárkát jegyeztessen be egy borász, komoly szaktudásra és ellenőrzött minőségű szőlőre van szükség. Hogy minél több szőlőtermesztő tanulhassa ki a szakma csínját-bínját, Chifiriuc nemrég meghirdetett egy borászkurzust is, amely remélhetőleg ősztől be is indulhat. Az érdeklődőket Dorin Popa, a nagyváradi egyetem oktatója, okleveles borkóstoló tanítja majd, és a végzettek diplomát kaphatnak. Chifiriuc András 1988 óta foglalkozik szőlészettel Bihar községben, és hamar elkezdte a bortermelést is, 1993-ban már a nemes fajtákkal kísérletezett. Gyakran szervez borversenyeket is, amelyeken a benevezett nedűket nem helyezésekbe sorolja, hanem arany-, ezüst- vagy bronzéremmel tünteti ki. Úgy véli, különösen fontos, hogy egyetlen gazda se menjen haza a versenyről üres kézzel, hiszen a cél az, hogy minél több, minél jobb minőségű bor szülessen Bihar megyében.
https://biharmegyeivincelleregyesulet.blogspot.hu2011. december 1.
Csíkszeredában őrizetbe vették a Noua Dreapta „vendégváróit"
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tagjai és szimpatizánsai, élükön Toroczkay Lászlóval, a koradélutáni órákban kivonultak Csíkszereda utcáira, hogy békésen legyenek jelen a december 1-i ünnepségeken. Erről az akcióról már több mint egy héttel ez előtt közleményt hozott nyilvánosságra, amelyben arra figyelmeztetnek, hogy a Noua Dreapta szélsőséges szervezet székely városokban szándékozik megtartani nacionalista vonulását december elsején. Közleményükben leszögezték, a HVIM úgy gondolja, eljött az ideje, hogy ennek a sovén őrjöngésnek, illetve a magyar és székely nemzet gyalázásának véget kell vetni.
Csíkszeredában már a szerdán délutántól sűrűbben járőröztek a csendőrök, és minden csoportosulást feloszlattak. Ma a déli órákban őrizetbe vettek, majd előállítottak tizenöt személyt, akik a Noua Dreapta felvonulása ellen kívántak tiltakozni. A Marosi Polgár honlap információi szerint a csendőrség ezt abból következtette ki, hogy a fiatalok igazoltatása és megmotozása során transzparenseket és zászlókat találtak náluk. A honlap szerint az egyik transzparensen ez állt: „Mindenki menjen vissza a dédnagyapja sírjához!"
A fiatalokat, akik HVIM-tagok, a marosvásárhelyi Jobbik Baráti Kör tagjai, illetve az ezekkel szimpatizálók, azzal vádolják, hogy meg akarták akadályozni Románia nemzeti ünnepének megünneplését Csíkszeredában.
Meg nem erősített információk szerint az őrizetbe vett személyek között van Toroczkai László, a HVIM elnöke is.
Marosvásárhelyi rádió
Erdély.ma2011. december 1.
Toró T. Tibor: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács különálló mozgalom marad
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a frissen bejegyzett Erdélyi Magyar Néppárt viszonyáról beszélt Toró T. Tibor szerdán Kolozsváron. Az EMNT Kolozs megyei szervezetének közgyűlésén a politikus közölte: az EMNT civil mozgalmárok csoportosulásaként továbbra is aktív szervezet lesz, a politikai képviselet feladata ugyanakkor az Erdélyi Magyar Néppártra marad.
„Az EMNT mozgalom az édes gyermekünk. Fontos, hogy fennmaradjon, és fontos, hogy megőrizzük a mozgalom és a párt közvetlen, baráti viszonyát” – vázolta Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt megbízott elnöke. A néppárt a politikai, közéleti témák képviseletében tölt be aktív szerepet, míg az EMNT területi szervezetei továbbra is baráti társaságok, azonos értékrend mentén gondolkodó mozgalmárok civil szervezete lesz. A politikus elmondta továbbá: a két szervezet közös erkölcsi-ideológiai alapját Tőkés László, az EMNT elnökének személye garantálja; a civilek és a politikusok egymást kiegészítő munkája erre az értékrendre épül majd.
„A politizálás miatt nem szabad a hátországot feladni, mert úgy járunk, mint az RMDSZ. Az évek során elfogyott körülöttük a levegő, eltűntek a mozgalmárok. Akik maradtak, azok inkább érdekek mentén vezérelt alattvalók, mint igazi civilek” – figyelmeztetett a hatalmi politizálás veszélyeire Toró. Összegzésül elmondta: „különösen figyelnünk kell majd az opportunista politikus-jelöltek és a hatalmat szolgáló beépített emberek kiszűrésére. Ha a pártot tömegalapra, lentről felfelé építjük, és ápoljuk az EMNT-vel meglévő bizalmi viszonyt, akkor biztos vagyok benne, hogy eredményesen látjuk majd el a magyar közösség képviseletét.” Mint kiderült, a néppárt helyi szervezeteinek tömeges megalakulását követő marosvásárhelyi első országos kongresszus februárban lesz. Erdélyi Magyar Néppárt-közlemény
Erdély.ma2011. december 1.
A kisebbségi magyarok társadalmi átalakulásai
Nagyvárad – Szerda délután az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia kisebbségkutató modulja keretében Bárdi Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének munkatársa tartott előadást az Ady Endre Középiskola egyik termében.
A megjelenteket szokás szerint Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke köszöntötte. Bárdi Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének munkatársa Kisebbségi magyar közösségek társadalmi átalakulása című vetítettképes előadásában azokat a történelmi-társadalmi folyamatokat mutatta be, melyek az elmúlt húsz évben meghatározták a Kelet-Közép Európában élő magyar közösségek életét. Felvezetőjében arra hívta fel a figyelmet: a 20. században három nagy töréspont határozta meg a Kárpát-medencei magyarok létét. 1918-1920 között létrejöttek a külhoni magyarok kényszerközösségei, melyeket a szétfejlődés jellemezte egymáshoz és Budapesthez viszonyítva, és megtörtént a nemzetépítés államtalanítása. 1944-1948 között megszűnt a magántulajdon és a jogállamiság, a teljes tagoltságú kisebbségi társadalomból a homogénizációs kényszerek hatására csonka társadalom lett, és a kisebbségi politizálás helyett az adott ország magyarságpolitikáján belüli érdekképviselet merült fel, mint lehetőség. 1989 után megjelent a nemzeti autonómia fogalma, mint jövőkép és elvárás, az etnokulturális és politikai közösség viszonylatában pedig a regionális integrációra helyeződött a hangsúly. Ugyanakkor az elmúlt száz évben felgyorsult a magyarság fogyása: míg 1910-en egyharmad volt a magyarság részaránya a régióban, ez mára 10-12 százalékra esett vissza, és míg a 20. század elején a Kárpát-medencében az összmagyarság aránya 50 százalékos volt, napjainra ez 37 százalékra apadt. Közben nagy kataklizmákra került sor, jellemző, hogy a 200 ezer fős ’56-os menekült közül 25 ezer kiskorú volt. Azonban míg korábban ezeknek a folyamatokban erőszakos, traumatikus okai voltak, a ’90-es évek közepétől békés körülmények között zajlottak. Reménykeltő, hogy úgy tünik: a románok masszív külföldi munkavállalása miatt a romániai magyarok 6,3 százalékos részaránya nem csökkent. A szakember szerint az is örvendetes, hogy a népszámlálás kapcsán vetített magyar videoklippek már nem a sikertelenség beszédmódjára épültek, hanem „humorosak voltak és szexik”, magától érthetődőnek ábrázolták a nemzeti identitás vállalását.
A népességfogyás okai
Bárdi Nándor a népességfogyás okai közé sorolta a migrációt, a természetes fogyást és elöregedést, valamint az asszimilációt. Többek közt arra hívta fel a figyelmet: az erdélyi magyarság 1977-ben érte el a csúcspontját a létszámát illetően, napjainkban pedig a romániai magyarság 40-48 százaléka lakótelepeken él, ahol nem működnek nemzetiségi intézmények. Nagyváradon 1975-ben volt a fordulópont, vagyis azóta mondhatjuk el azt, hogy több román él a bihari megyeszékhelyen, mint magyar. Sokan sorskérdésként élték át, hogy hirtelen impériumváltás nélkül megváltozott körülöttük a világ, és a Fő utcán már nem beszélt mindenki magyarul. A legnagyobb mértékben egyébként Várad-Rogériuszon tüntek el magyarok az utóbbi évtizedben. A magyar többség elvesztésére utaló etnikai jelzés lehet a kisvárosiasodás és a reruralizáció, figyelmeztetett a szakember, ezért fontos, hogy a szórványokban, a nagyvárosokban és a vegyes településeken létezzen egy olyan színvonalas magyar intézmény- és szolgáltatói hálózat, mely vonzza az embereket. Hozzátette: sajnos a magyarság alulreprezentált a középosztályban, és ennek betudhatóan a pénzügyi, kereskedelmi és szolgáltatói ágazatokban.
Mit akarunk?
A kisebbségkutató a roma közösség problémájára is kitért, és arról is beszélt, hogy miképpen növekedett a többes kötödéssel rendelkezők aránya. Megjegyezte ugyanakkor: mivel a felnövekvő erdélyi magyar fiatalok a magyarországi médiatermékeket „fogyasztják”, erősödik a román nyelv elsajátításának hiánya. Szintén beláthatatlan következményei lehetnek annak, hogy emiatt az erdélyiek Magyarország virtuális világában szocializálódnak és magyarországi fórumokon alakul ki az erdélyi közvélemény.
Bárdi Nándor a magyar kisebbségi közösségekben megfogalmazott követelések közé sorolta: a magyarnak regionálisan hivatalos nyelvként való elismerése, oktatási és kulturális életünk saját magunk által való igazgatása, a területi, közigazgatási beosztás befolyásolása, hogy minél kisebb arányban legyenek regionális kisebbségek, gazdasági és területfejlesztési esélyegyenlőség, a magyar kisebbség szimbólumainak hivatalos elismertetése, a folyamatos parlamenti, önkormányzati és kormányzati jelenlét, valamint a jó szomszédság és a magyarországi egyéni emancipáció. Hozzáfűzte: a magyar-magyar viszonyban határtalanítás vagy nemzeti integráció kellene a fő cél legyen, de ezt nehezíti a Trianonhoz való viszony, a haza fogalmának mássága, a többség-kisebbség probléma, az egyenrangúság és a kompetenciák kérdése. „Mindenkinek tudatosítania kell, hogy a magyarok nem őrtállók, bennszülőttek vagy etnikai rabszolgák, hanem az egyetemes magyarság részei”, fogalmazott.
Kulturális elit
Bárdi Nándor a kisebbségi elitek szerepfelfogásának változásáról is beszélt. Arra hívta fel a figyelmet: míg korábban a „hagyományos kisebbségi elit” (kulturális elit, a kulturális azonosságtudatbeli problémák tematizálása, a népszolgálat eszméje) dominált, addig a ’90-es évek közepén megjelent a pártpolitikai elit (regionális gazdasági-politikai érdekcsoportokat képvisel, a problémamegoldást az interetnikus alkukban, a politikai, jogi, adminisztratív intézkedésekben látja), az ezredfordulótól pedig egyre dominánsabb lesz a regionális és önkormányzati elit, melynek képviselői külön-külön jövőképet akarnak megfogalmazni. Külön játszmák vannak a központokkal, etnikumsemleges technikák és ideológiák jelennek meg, és újra felértékelődik a társadalmi önszerveződés.
Erdon.ro2011. december 1.
Újraavatott emléktábla
Szerda délután négy órakor szép számú érdeklődő előtt avatták újra a nagyváradi Garasos hidon a már több izben negrongált emléktáblát.
Az ismételt táblaavatón Biró Rozália Nagyvárad alpolgármestere kifejtette, hogy nemcsak erős Magyarországra, de erős magyar közösségekre is szükség van az anyaországon kivüli államokban, és ez az újraavatás is egy lépés a megmaradás útján.
Gavrucza Tibor tiszteletes, a Garasos-hidi emléktábla állitásának ötletgazdája beszédében hangsúlyozta, hogy vannak erők, amelyek el akarják tüntetni az emlékeket, márpedig az emlékeinkért folytatott küzdelem a megmaradásért folytatott küzdelmet is jelenti egyben. Hangsúlyozta: akárhányszor fogják megrongálni, eltüntetni, mi mindig újra feltesszük ezt az emléktáblát. de reméljük, mostmár nem lesz szükség több táblaavatóra, mondta végül a tiszteletes.
Erdon.ro2011. december 1.
Megalakult a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma társadalmi szervezetek munkacsoportja
Megtartotta alakuló ülését a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma társadalmi szervezetek munkacsoportja december elsején a Parlamentben, a tanácskozás napirendjén egy civil adatbázis létrehozása és a népszámlálások tapasztalatai szerepeltek. December 2-án, pénteken kerül sor a KMKF plenáris munkaülésre.
A KMKF-nek négy munkacsoportja alakult a szakpolitikai, a szórvány-diaszpóra, a regionális-önkormányzati, és a társadalmi szervezeteké.
Utóbbi munkacsoport a plenárius ülés előtti napon tartott alakuló ülését, melyről Lukács Tamás (KDNP) a testület elnöke elmondta, rendkívül érdekes tanácskozás volt. Egyetértés mutatkozott abban, hogy létrehoznak egy civil adatbázist, amely lehetővé teszi, hogy ismerjék és tudjanak egymás tevékenységéről.
Ugyanilyen adatbázist szeretnének létrehozni az egyházak vonatkozásában is - jelezte a kormánypárti politikus, hozzátéve: erre alapozva lehet majd további programokat tervezni. A civil szervezetek képviselői beszámoltak a népszámlálások tapasztalatairól is - mondta el.
Szávay István (Jobbik) alelnök rendkívül sikeresnek és eredményesnek nevezte az ülést, amely konstruktív légkörben zajlott. Mint mondta, az egyes szervezetek megosztották tapasztalataikat az eddig lezajlott népszámlálásokról. A jobbikos politikus elmondása szerint az a gondolat fogalmazódott meg, hogy a népszámlálásra való felkészülést akkor kell elkezdeni, amikor az előző népszámlálás eredményei ismertté válnak. A magyar közösséget identitásának vállalására, megvallására nem csak akkor kell biztatni, amikor népszámlálások közelednek, hanem ennek a mindennapokban is meg kell jelennie - hangsúlyozta.
Ebben az "elcsatolt területeken működő politikai és civil szervezeteknek", mind a magyarországi politikumnak megvan a felelőssége - emelte ki. A tapasztalatok összegzése - folytatta, a kárpátaljai szervezeteknek is hasznos lehet, Ukrajnában ugyanis jövőre lesz népszámlálás. Elhangzott az is, mire kell vigyázni, hogyan próbálják meg adminisztratív eszközökkel a magyarságát számát csökkenteni - számolt be az ülésről az MTI-nek a jobbikos képviselő.
A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) pénteken plenáris munkaülést tart, a tanácskozáson megvitatják az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslatot. Mivel az előterjesztés vitáját a tervek szerint pénteken kezdi meg az Országgyűlés, ezért módosító javaslatok még nem érkezhettek, így elsőként a KMKF tagjainak lesz módjuk arra, hogy kifejtsék véleményüket a törvényjavaslattal kapcsolatban - olvasható az Országgyűlés sajtószolgálatának tájékoztatójában. A találkozó Kövér László, az Országgyűlés elnökének köszöntőjével kezdődik, majd Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes ad tájékoztatást a kormány nemzetpolitikájáról. Gulyás Gergely a beterjesztett választójogi törvényről tájékoztat. Ezt követően kerül sor a magyar nemzeti közösségek és a magyarországi pártok álláspontjának ismertetésére. Felvidék.ma2011. december 2.
MOGYE: a magyar tanárok távol maradtak
A hét elején megválasztották az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen létrehozott főtanszékek vezetőit. Mint ismeretes, kezdetben még arról volt szó, hogy külön alakulnak meg a román és magyar tagozatot alkotó főtanszékek (intézet, departamentum), amelyek feladata az oktatás megszervezése mellett a kutatómunka irányítása, a személyzeti problémák és a pénzek elosztása lesz. Mivel az egyetem román többségű szenátusa a tanügyi törvénynek a kisebbségi oktatásra vonatkozó előírásait semmibe véve szavazta meg az egyetem szervezési és működési szabályzatát, ebben nem szerepelnek a magyar nyelvű oktatásért felelős intézetek. Tiltakozásképpen az egyetem magyar oktatói – kevés kivételtől eltekintve – nem vettek részt a román főtanszékek alakuló ülésén és az igazgatók megválasztásán.
Távolmaradásuk ellenére valamennyi departamentum megalakult, a második ülésen ugyanis elegendő volt a jelenlevők többsége is.
Az Általános Orvosi Karon öt főtanszék élére választottak igazgatót. Az M1-es intézet élére, ahova az anatómia, szövettan, sejtbiológia, genetika, biokémia, biofizika, törvényszéki orvostan, radiológia és képalkotó eljárások katedrák tartoznak, dr. Borda Angela egyetemi tanár pályázott sikeresen.
Az M2-es főtanszéket (élettan, kórélettan, járványtan, gyógyszertan, klinikai laboratórium, mikrobiológia, közegészségtan, egészségügyi menedzsment, kutatás-módszertan, idegen nyelvek, testnevelés, biostatisztika és az informatika stb.) a választások nyomán dr. Măruşteri Marius informatikaprofesszor fogja vezetni.
A különböző belgyógyászati szakokat magába foglaló M3 főtanszék élére dr. Ţilea Ioan egyetemi előadótanárt választották.
A többi belgyógyászati jellegű katedrákat (munkaorvostan, endokrinológia, gyermekgyógyászat, ideggyógyászat, elmegyógyászat, onkológia, gerontológia, reumatológia, tüdőgyógyászat, bőrgyó-gyászat, 2-es intenzív terápia) dr. Georgescu Lia egyetemi tanár irányítja a választások nyomán.
A sebészeti katedrákat (általános sebészet, idegsebészet, ortopédia-traumatológia, szemészet, nőgyógyászat, orr-fül-gégészet, urológia, 1-es intenzív terápia) tömörítő M5-ös departamentum vezetőjének dr. Băţagă Tiberiu egyetemi tanárt választották.
A Gyógyszerészeti Karon két főtanszék fog működni, az alaptantárgyakat magába foglaló intézet vezetője dr. Imre Silvia professzor, a többi katedrát magába foglaló departamentum vezetője dr. Ciurea Adriana egyetemi előadótanár lett.
A Fogorvosi Karon a két román főtanszék vezetője dr. Păcurar Mariana egyetemi tanár (megelőzés, ortodoncia, odontológia, paradontológia), a második intézeté, ahova a gyakorlati tantárgyak mellett a szájsebészet is tartozik, dr. Cerghizan Diana adjunktus lett.
Bodolai Gyöngyi
e-nepujsag.ro
Erdély.ma2011. december 2.
Tisztújító közgyűlést tartott a Maros megyei EMNT
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete 2011. november 29-én tisztújító közgyűlést tartott. Az EMNT szabályzata értelmében az elnökséget egy éves mandátummal ruházza fel a közgyűlés.
A Bod Péter Diakóniai Központban tartott eseményen Jakab István elnök beszámolt az elmúlt egy év tevékenységéről, majd a szavazásra jogosult résztvevők 2012. november végéig szóló mandátummal ruházták fel: Jakab Istvánt (elnök), Portik Vilmost (politikai alelnök), Kali Istvánt (közigazgatási alelnök), valamint Szakács Júlia, Sütő Ágota, Tőkés András, Hegedűs Tivadar elnökségi tagokat.
A közgyűlés 25 Maros megyei küldöttet választott az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács országos tisztújító küldöttgyűlésére, amelyet december 10-én Marosvásárhelyen tartanak.
marosvasarhelyi.info
Erdély.ma2011. december 2.
Újabb megerősítés: Vass Levente az RMDSZ és az EMNT közös jelöltje
Kelemen Atilla, az RMDSZ és Jakab István, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megyei elnöke tegnap sajtótájékoztatón újra megerősítette az RMDSZ és az EMNT paktumát, amely szerint a két alakulat közös polgármesterjelöltje dr. Vass Levente.
Kelemen Atilla szerint a két alakulat fontos politikai döntése ez. Ellenben nyitott még a Magyar Polgári Párt kérdése, amely újabb gondolkodási időt kért, az országos vezetéssel konzultálandó. Kelemen kijelentette: az RMDSZ és az EMNT nem zár ki senkit a politikai együttműködésből, nyitottak, bárki csatlakozhat a megegyezéshez, civil szerveződések, egyházak támogatását is várják. Úgy gondolja, hogy ez a döntés mobilizáló hatással lesz a választásokra.
Jakab István hangsúlyozta, hogy a marosvásárhelyi magyar összefogás újabb lépéssel került közelebb a választási győzelemhez. Vass Leventét nemcsak az RMDSZ és az EMNT, de a marosvásárhelyi közösség jelöltjének nevezte és a civil szféra és a történelmi egyházak támogatását is kérte.
Vass Levente megköszönte a támogatást a két formációnak. Kijelentette: a civil szférából jön, ismeri az emberek életének szociális hátterét, 15 éve igyekszik ezekre a problémákra ráhangolódni és megoldásokat találni, s azt szeretné vállalni, hogy ezekre a problémákra az elkövetkezendő egy évben, illetve a választási győzelmet követő négy évben megoldásokat találjon. „Fontos, hogy ne csak a problémákra, hanem a megoldásokra is koncentráljunk és próbáljunk olyan programot letenni a marosvásárhelyiek asztalára, ami hihető, ami nem a mi felemelkedésünket, hanem a marosvásárhelyiek jó közérzetét és a jövőben való nagyobb bizodalmát eredményezze”.
A Népújság kérdésére, hogy ez a paktum azt jelenti, hogy Tőkés László, aki korábban nem fogadta el, hogy Vass Levente az EMNT jelöltje legyen, beleegyezett ebbe az egyezségbe, és ő is a közös jelöltet támogatja? – Jakab István azt válaszolta, hogy Tőkés László a pártkoalíciót mint feltételt nevesítette. Az EMNT megegyezett az RMDSZ-szel, hogy a koalíciót a Néppárttal kötik meg, semmi akadálya, hogy Vass Levente a támogatásukat élvezze. Vagyis mind az EMNT, mind az Erdélyi Magyar Néppárt a legmagasabb szinten is Vass Leventét támogatja.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)2011. december 2.
EMNT-tisztújítás Temes megyében
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Temes megyei szervezetének választmányi gyűlését szerdán este tartották meg a temesvári Szórvány Alapítvány székhelyén. A tisztújító gyűlésen az EMNT országos elnökségét Borbély Zsolt Attila képviselte.
Kása Zsolt Temes megyei EMNT-elnök beszámolója után Borbély Zsolt Attila beszélt az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésének szükségességéről, felelevenítve az erdélyi magyar autonómiatörekvések két évtizedes történetét, majd kitért az aktuális anyaországi politikai helyzetre, ahol a nemzeti érdeket képviselő politikai erők uralják a törvényhozást.
A tisztújítás során Kása Zsolt javaslatára háromtagú elnökséget választottak a civil mozgalom jelen levő tagjai, akik megerősítették tisztségükben Kása Zsolt elnököt, valamint Dukász Magor és Katona Mihály alelnököket. Az EMNT marosvásárhelyi Országos Küldöttgyűlése után, amelyen a Temes megyei szervezetet hét küldött képviseli, sor kerülhet az Erdélyi Magyar Néppárt Temes megyei szervezetének a megalakítására.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2011. december 2.
Zaklatja a rendőrség az EMNP bejegyzését támogató 800 Hunyad megyei személyt
Egyenként kikérdezi a Hunyad megyei rendőrség azt a több mint nyolcszáz személyt, akik a megyében aláírásukkal támogatták az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzését. A vizsgálat annak az Adrian Drăghici-nek a feljelentése alapján indult, aki korábban megtámadta a párt bejegyzését is. Szász Péter, az EMNP kezdeményező bizottságának tagja – maga is gyanúsított –, felháborítónak tartja, hogy a párt Hunyad megyei támogatói zaklatásnak vannak kitéve egy hamis vádra alapuló feljelentés miatt.
A Hunyad Megyei Rendőr-főkapitányság bűnüldözési osztálya egy okirat-hamisítás gyanújával tett bűnvádi feljelentés alapján indított vizsgálatot az idén szeptemberben bejegyzett EMNP-nek támogató aláírásokat gyűjtő hat önkéntes – három kolozsvári és három dévai személy – ellen.
A hat személyt pénteken hallgatta ki a Hunyad megyei rendőrség Déván.
Szász Péter, az EMNP kezdeményező bizottságának tagja – aki maga is gyanúsítottként jelent meg a rendőrségen – a Krónikának elmondta: Hunyad megyében 812 személy támogatta aláírásával az EMNP bejegyzését, a rendőrség pedig mindannyiukat, egyenként kikérdezi. Eddig már több mint száz személyt kerestek fel, tette hozzá.
„A rendőrség csak a munkáját végzi, hiszen kötelessége vizsgálódni a feljelentés nyomán, az azonban felháborító, hogy ezzel a támogatóink hosszas zaklatásnak, megfélemlítésnek vannak kitéve egy hamisan vádaskodó feljelentés alapján, hiszen a kihallgatások akár egy évig is eltarthatnak” – mondta.
Szász Péter szerint ugyanaz az Adrian Drăghici nevű bukaresti ügyvéd tett ellenük feljelentést, aki az EMNP bejegyeztetési folyamata során megtámadta az új párt regisztrálását. Drăghici Hunyad megyében jelentette fel az aláírásgyűjtőket július 11-én, ekkor az EMNP bejegyeztetése még folyamatban volt.
Szász azt is elmondta, csak Hunyad megyében folyik vizsgálat az aláírásgyűjtők ellen. Az is kiderült, hogy a rendőröknek nem volt tudomásuk arról, hogy az EMNP-t közben bejegyezték. A helyzet teljesen abszurd, mivel a bejegyzésről szóló jogerős bírósági döntés azt követően született meg, hogy több hónapig vizsgálták és rendben találták a támogató aláírásokat – fejtette ki Szász.
Mint ismeretes, az EMNP bejegyzése ellen két jelentéktelen román párt és magánszemélyként Adrian Drăghici bukaresti ügyvéd nyújtott be óvást a Bukaresti Törvényszéken. Az EMNP szerint Drăghici lépése mögött az RMDSZ áll. A párt képviselői korábban bemutattak egy bukaresti közjegyzőnél hitelesített okiratot, amelynek alapján az ügyvéd felhatalmazta Budai Richárd bukaresti RMDSZ-elnököt és Novák Leventét (a Kelemen Hunor szövetségi elnök vezette művelődési minisztérium tanácsadóját), hogy közösen vagy külön-külön bármikor betekintést nyerjenek, vagy lefotózhassák az EMNP bejegyzési dossziéját.
Fall Sándor
Krónika (Kolozsvár)2011. december 2.
Csíkszereda: román nemzeti ünnep HVIM-mel és Új Jobboldallal
Izgalmasnak ígérkezett csütörtökön kora délután a december 1-jei romániai nemzeti ünnep csíkszeredai rendezvénye, hiszen az eseményen részt vett az Új Jobboldal és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) több tagja is. A csendőrség, a prefektúra utasítására, az esetleges incidensektől tartva az ünneplés helyszínének két különböző oldalára csoportosította a két szervezet tagjait, majd körülállták őket. A csendőrség tizenöt magyar fiatalt kísért be és igazoltatott, mivel az ünnephez nem illő feliratokkal jelentek meg.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom a szervezet magyarországi vezetőjét, Toroczkai Lászlót is meghívta a rendezvényre.
„Ha a székelyeknek van gondjuk mi jövünk, ha pedig nekünk, akkor ők jönnek. Nem a románság ellen akarok tüntetni, hanem egy olyan soviniszta szervezet ellen akarok fellépni, mint a Új Jobboldal. Én nem megyek Bukarestbe, Iaşi-ba, vagy más román többségű városba az ottani románságot provokálni, nem mentem március 15-én sem kokárdával tüntetni” – mondta a szervezet vezetője.
Szőcs Csongor, a csíkszeredai HVIM vezetője leszögezte, a székelyföldi románok nem élnek elnyomásban, ezért tartják igazságtalannak a szélsőséges román szervezet fellépését. „Ez a mi szülővárosunk, nem szeretnénk, ha lennének olyan emberek, akik megmondanák, hogyan ünnepeljünk. Szeretnénk éreztetni velük, hogy a szélsőjobbra nincs szükség, láthattuk, mi volt tavaly Sepsiszentgyörgyön vagy Marosvásárhelyen. Nincs szó arról, hogy a nemzeti ünnepet befolyásoljuk, itt sem lennénk, ha nem azt hallanánk, hogy »Kifele a magyarokkal!« és hogy a románok itt elnyomásban élnek” – magyarázta jelenlétük célját Szőcs.
Egy órával az ünnepség kezdete előtt a csendőrök 15 fiatalt kísértek be a főtérről az őrsre, hogy igazoltassák őket. Amint Gheorghe Suciu, a csendőrség sajtószóvivője kifejtette, a fiatalok megszegték a 60/1991-es törvény 14. cikkelyét. „Különböző plakátokkal jelentek meg, olyan feliratokkal, mint »Itthun vagyunk!« és »Mindenki menjen vissza a dédnagyszülei sírjához!«, emellett kék-arany és piros-fekete székely zászlókat lobogtattak” – fejtette ki a szóvivő, aki az események után elmondta, csupán leigazoltatták a fiatalokat, akik egyetlen szervezetnek sem voltak tagjai, majd hazaengedték őket.
A Új Jobboldal mintegy 200 tagja vonult fel Csíkszeredában, kezükben a nemzeti lobogóval, illetve egy hatalmas bannerrel: „Románia egységes, oszthatatlan, szuverén és független nemzetállam!”, és azt skandáltak: „Hargita és Kovászna román föld”, „A román nyelv az egyetlen úr” illetve, hogy az Új Jobboldal a nemzet büszkesége.
Tudor Ionescu, a csoport vezetője úgy vélekedett, hogy demonstrációjuk nem provokáló. „Az a provokáció, amikor valaki felakasztja Avram Iancut vagy meggyújtja a román zászlót. Az alkotmány első mondatát addig fogjuk mondani, amíg mindenki megérti” – szögezte le a szervezet vezetője.
Ladányi László Zsolt prefektus, aki az ünnepségen Emil Boc miniszterelnök szavait tolmácsolta, elmondta, nem kellett senkinek engedélyt kérnie a prefektúráról a nemzeti ünnepen való részvételért.
„Mi azt szeretnénk, hogy Hargita megye ugyanolyan csendes legyen ezután is, mint volt, és reméljük, hogy ezután a felvonulás után hazamennek” – fogalmazott újságírói kérdésre a prefektus.
Románia volt kulturális minisztere, Theodor Paleologu is jelen volt az ünnepségen és megelégedésének adott hangot, hiszen mint mondta, a nemzeti ünnepen nincs keresnivalója más zászlónak, csupán a román lobogónak.
Forró Gyöngyvér
Krónika (Kolozsvár)2011. december 2.
December 1.: A Gyulafehérvári nyilatkozatra emlékeztetett az EP-ben Tőkés László
Öt magyar képviselő emelt szót az Európai Parlament szerdai brüsszeli plenáris ülésén az ellen, hogy Boldoghy Olivér elveszítette szlovák állampolgárságát, miután nyáron felvette a magyart. Tőkés László a MOGYE magyar tagozatának ügyét, és a román nemzeti ünnep kapcsán a Gyulafehérvári nyilatkozatot is megemlítette felszólalásában
A szlovákiai magyar színésztől a módosított szlovák állampolgársági törvény alapján vonták meg eddigi jogosultságát, a módosítást Pozsony annak idején a határon túli magyarok könnyített honosításáról tavaly hozott budapesti döntésre reagálva hozta. Az EP-ben a késő este megtartott, úgynevezett egyperces (korábban napirend előtti) felszólalások között szót emelt a lépés ellen Tőkés László és Sógor Csaba erdélyi, Bauer Edit és Mészáros Alajos felvidéki képviselő, valamint a fideszes Gál Kinga is.
Tőkés László EP-alelnök „tűrhetetlennek és tarthatatlannak” nevezte, hogy Boldoghyt „magyar önazonosságának nyílt vállalása miatt” fosztják meg állampolgárságától. Egyben kifogásolta, hogy „Erdélyben, saját szülőhazánkban, a marosvásárhelyi volt magyar Egyetemünkön ma már még önálló magyar tagozatot sem alakíthatunk mi, magyarok”.
Tőkés a Gyulafehérvári nyilatkozatra, valamint a wilsoni önrendelkezési elvre is hivatkozott beszédében, melyek kezdettől fogva nem érvényesültek az erdélyi magyarság esetében.
„Ha már területeinket elvették – legalább kisebbségi jogainkat és nemzeti autonómiánkat biztosítsák ezeken a területeken úgy, amiképpen ezt még a Gyulafehérvári Nyilatkozat (1918) is kimondja! Románia nemzeti ünnepén távol áll tőlünk, hogy elvitassuk tőle Erdélyt, sőt jó ünneplést kívánunk román Testvéreinknek” – fogalmazott Tőkés.
Krónika (Kolozsvár)2011. december 2.
Beszélgetés Muzsnay Árpád szatmárnémeti művelődésszervezővel
Magyartanár, újságíró, művelődésszervező. 1941. június 21-én született Szatmárnémetiben. Kiskolcson és Batizon tanított, majd az Előre, a Falvak Dolgozó Népe, később a Falvak Népe, ez utóbbi megszűnését követően pedig rövid ideig a Szatmári Friss Újság belső munkatársa. 2003-ban az RMDSZ alkalmazottjaként ment nyugdíjba. A rendszerváltást követően újjáalakult Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület partiumi alelnöke.
Számos, évente ismétlődő, magyar vonatkozású, főként irodalmi rendezvény elindító-szervezője Szatmár megyében. Az ön nevéhez fűződnek a Páskándi-, Rákóczi- és Szilágyi Domokos-megemlékezések, az érmindszenti zarándoklatok, a Kölcseyhez fűződő rendezvények és még számos más megmozdulás. Számos, a nagyjaink előtt tisztelgő szobrok állításának is kezdeményezője volt. Miért érezte fontosnak ezt a tevékenységet?
– A kommunizmus végén Szatmár, illetve Szatmárnémeti úgy nézett ki, mintha nem is élnének itt magyarok, szinte egyáltalán nem voltak itt magyar vonatkozású emlékhelyek. Annak ellenére, hogy ez a térség igen sok írót, költőt adott a magyarságnak. Sokan nem is tudják, hogy milyen sokat. Úgy éreztem, fontos felmutatni, hogy a jelenlegi romániai Szatmár megye, ha természeti látványosságokkal különösebben nem nagyon büszkélkedhet, vonzó lehet gazdag kulturális értékeinek köszönhetően. Szomorúan látom a mai napig, hogy a Magyarországról jövő turisták lényegében csak átutaznak rajtunk, esetleg bekukkantanak Kalotaszegre, aztán a Székelyföldig meg sem állnak, pedig itt is lenne bőven mit megnéznie egy olyan embernek, aki érdeklődik a kultúra iránt. Emellett pedig úgy éreztem, tartozom ezzel az itteni magyarságnak. Egyfajta népszolgálat ez a részemről: szolgálni azt a közösséget, mely taníttatott annak idején.
– Jelenleg Szatmárnémeti nem a pezsgő kulturális életéről híres, annak ellenére, hogy számos irodalmi, kulturális, történelmi személyiség származik innen. Miért van ez így ön szerint?
– Szatmár soha nem tudta megtartani nagy szülötteit – talán Gellért Sándort kivéve. A térség soha nem számított kulturális központnak, és egyike volt azon vidékeknek, ahol a leghamarabb tűnt el a népi kultúra. Trianon pedig felszabdalta, és perifériára került. A pezsgő kulturális élet hiányáért részben az itt a magyar televíziózás kezdetétől mindig jól fogható magyar tévé is okolható. Az emberek rászoktak a televíziózásra, és ettől eléggé eltunyultak. „Ellustul” kissé az, aki mindent tálcán kap. A Ceauşescu-rendszerben a szatmáriak fizikailag itt tartózkodtak ugyan, de szellemileg a budapesti tévéadásoknak köszönhetően tulajdonképpen az összmagyarságban élték mindennapjaikat. S valljuk be, annak idején művelődési szempontból sokkal színvonalasabb műsorokat sugároztak, mint manapság. Talán ezek is hozzájárultak ahhoz, hogy nincs túl élénk kulturális élete a városnak. De korántsem vállalkoznék arra, hogy kimerítő választ próbáljak adni – épp egy beszélgetés keretében – erre a kérdésre.
– Hogyan fogadta az ön ténykedését 20 éve a magyar közösség, és hogyan értékelik ma?
– Az 1989-es fordulatot követő esztendőkben nagyobb mozgósító erővel bírt egy-egy magyar kulturális rendezvény, mint manapság. A szatmárnémeti Kölcsey-szobor avatásán például több ezren vettek részt. Az első Dsida-megemlékezésre annyian jöttek el, hogy a színház kakasülője is megtelt, az első Ifjú szívekben élek Ady-pódiumvetélkedő pedig zsúfolásig megtöltötte a filharmónia termét, de a kezdetben maratonira sikeredett ökumenikus kórustalálkozók iránt is oly nagy volt az érdeklődés, hogy a főtéri római katolikus székesegyház szinte kicsinek bizonyult. Manapság jó eredménynek számít, ha 20-25 érdeklődő eljön egy eseményre. Az emberek nagyon elfoglaltak lettek, szinte semmire nem jut idejük. Talán nem ártana korosztályonként megnézni, felmérni, hogy kiknek mi tetszik, és aszerint alakítani a kulturális programokat.
– A város, valamint a megye románsága hogyan reagált a kezdeményezéseire?
– Az elején lehet, hogy voltak egyeseknek ellenérzéseik, de komoly gondjaim nem voltak e téren. Szilágyi Domokos szatmárnémeti szobrát például meg is rongálták közvetlenül a leleplezése után, mostanában azonban már nem történik ilyesmi. Mielőtt egy-egy ötletemmel előrukkoltam, mindig megpróbáltam a románok fejével is végiggondolni a dolgokat: románként én hogyan viszonyulnék a rendezvényhez? Úgy érzem, ezzel is magyarázható, hogy Majtény községben a román értelmiség is magáénak érzi Rákóczit és a vele kapcsolatos hagyományos megemlékezésünket.
Továbbá hogy Sződemeteren, ahol kezdetben nagyon is ellenségesen fogadták a Kölcsey-megemlékezéseket és emlékjelhagyásokat, az évek során olyannyira enyhült, változott a helyzet, hogy a polgármester részt vesz az ünnepségeinken, annak szervezésében ma már aktív szerepet vállal. Nem volt könnyű meggyőzni az ott élő románokat, hogy nincs szándékunkban az egykori Kölcsey-szülőházat erőszakkal elvenni a görögkatolikus egyháztól. Az Ady-megemlékezések kapcsán segítette a kölcsönös bizalmat, hogy ő – a jelenlegi Szatmár megyében Popp Aurel festőnek köszönhetően is – a románság számára már e vidék eleve elfogadott magyar személyisége volt. Egyféle híd a románok és magyarok között. II. Rákóczi Ferenc sem okozott gondot, hiszen nem csupán a magyar, de a Kárpát-medence történelmének legszebb, legelőremutatóbb alakja ő.
Hiszen a több nemzetiségű Kárpát-medence olyan utolsó társadalmi megmozdulását vezette, melynek zászlaja alatt egyesíteni tudta a nemzetiségeket, sőt a különböző társadalmi osztályok tagjait is és a korában igen kiélezett katolikus-református ellentétet is tompítani tudta. A mozgalmat nem árnyékolta így be sem nemzetiségi, sem felekezeti feszültség. Bár nem ez vezérelt, hatással voltak rám az 1990-es véres márciusi események is. Ma már bizonyos, hogy a Marosvásárhelyen véres etnikai konfliktusba torkollott úgynevezett „fekete márciust” eredetileg Szatmárnémetire tervezték, de legalábbis itt tartották a főpróbát. Nagy szerencsénkre azonban itt mind a magyarság, mind a románság körében akadtak olyanok, akik képesek voltak megakadályozni a komolyabb következményekkel járó összetűzést.
– Az ünnepségeket, főleg kerek évfordulókkor irodalmi, történelmi tanácskozással is egybeköti, az előadások kivonatait pedig általában kötet formájában jelenteti meg…
– Igen, erre büszke vagyok. A tanácskozások anyagát – bár közművelődési rendezvények keretében állnak össze – a szaktudományok is értékelik, főiskolákon például ajánlott irodalomként szerepelnek.
– Körülbelül két évvel ezelőtt nyilvánosan bejelentette, hogy felhagy a közéleti tevékenységgel, átadja a rendezvényeit a fiatalabbaknak. Ennek ellenére ismét dolgozik, sőt az ön által elindított hagyományos rendezvények zömének szervezését újra kézbe vette. Mi történt?
– Ez egy olyan időszakban volt, amikor nagybeteg voltam, és nem tudtam, mi következik. Őszintén megmondva, nem voltam megelégedve azzal, ahogyan továbbvitték a rendezvényeket. Korántsem tetszett például, ahogy tavaly szervezték meg az Érmindszenti Zarándoklatot. Úgy döntöttem, hogy ameddig bírom, csinálom. Ezzel tartozom a feleségem emlékének is, aki mindvégig mellettem állt és támogatott. Sajnos eddig nem sikerült megtalálnom, illetve megtalálnunk az utódomat. Lehetséges, hogy velem van a baj, nehéz követni az elképzeléseimet.
Ez a feladat nem könnyű. Rámenősnek, erőszakosnak is kell lennie az embernek, ha azt akarja, hogy neves személyiségek jelenjenek meg a rendezvényein. Megtörtént például, hogy Szatmárról Kolozsvárra azért mentem el egy ünnepi fogadásra, mert tudtam, hogy ott lesznek azok az irodalmárok és politikusok, akiket valamelyik általam szervezett ünnepségre előadónak, vagy szónoknak meg szeretnék hívni. Másként fogadják ugyanis a felkérést tartalmazó e-mail-t, ha az egy olyan embertől jön, akivel már személyesen is találkoztak, szót váltottak az esemnényről.
– Mik a további tervei? A hagyományos rendezvények mellett tervez újakat is?
– Különböző elképzeléseink vannak a Kölcsey-kultusz ápolására, továbbéltetésére. Felmerült egy turisztikai útvonal terve is, mely a Hymnus szerzőjéhez leginkább kötődő településeket – Sződemetert, Álmosdot és Szatmárcsekét – egybefűzné, hogy segíthessünk abban, hogy az érdeklődők könnyebben eljuthassanak életének fő színhelyeire. Az irodalmunk nagyjaihoz kötődő emlékhelyek szerintem olyanok, illetve olyanok lehetnének, mint fizikaórán a kísérletek vagy a szemléltető gyakorlatok. Sokat segíthetnek a megértésben, az ismeretek elmélyítésében. Ezért jónak tartom a magyar kormány határon túli magyarlakta területeket célzó osztálykirándulás-programját, azonban ez csakis akkor érheti el a célját, ha előzetesen otthon a gyerekeket alaposan felkészítik, voltak ugyanis a téren negatív tapasztalataim is.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)2011. december 2.
A magyar kisebbség átalakulásai
A Szacsvay Akadémia kisebbségkutatási moduljának e heti meghívottja az a Bárdi Nándor volt, aki októberben már a történelmi előadás-sorozat keretében is értekezett a nemzetiségi kérdésről és a magyar kisebbségek helyzetéről az államszocializmus korában. Szerdai előadásának tárgya a kisebbségi magyar közösségek társadalmi átalakulása volt, mellyel kapcsolatban elmondta, három jelentős töréspontot különböztetnek meg a modern magyar kisebbségtörténetben. Ezek közül az első az 1918–1919-es periódus, melyben a kisebbségek nem társadalmi folyamatok nyomán, hanem kényszerközösségként alakultak ki, s amelyben végbement a nemzetépítés államtalanítása. 1944–1948 között eltűnt a zsidóság és a németség, megszűnt a magántulajdon és a jogállamiság, és egy csonka kisebbségi társadalom alakult ki, 1989 után pedig előtérbe került a regionális integráció, valamint jogos elvárásként és élő jövőképként jelent meg a nemzeti autonómia. A ’90-es évek erdélyi emigránsainak 50-60 százaléka szakmunkás volt, s nagy részük 2006-ra magánvállalkozóvá vált, s mint Bárdi elmondta, Magyarország jelenleg nem tud szakmunkásokat fogadni, akiket külföldön amúgy is jobban megfizetnek.
Előadása első felében hat, társadalomtörténetileg fontos folyamatot taglalt, amelyek kihatással vannak a magyar kisebbségi közösségekre: a népfogyatkozást (amely elsősorban a migrációnak, a természetes fogyásnak, az elöregedésnek és az asszimilációnak tudható be), a kisvárosiasodást (reruralizációt), a régi értelemben vett középosztály elvesztését, a magyar–roma közösségek helyzetét, a többes kötődéssel rendelkezők (vegyes házasságban élők) növekvő arányát a nemzeti közösségek peremén, valamint a médiaszocializáció hatását. Az értekezés második felében két nagyon fontos átalakulásról, a kisebbségi elitek szerepfoglalásának változásáról, illetve a kisebbségi intézményrendszerről és társadalomról alkotott kép módosulásáról beszélt, majd pedig az anyaországi és a határokon kívül élő magyarok célkitűzéseit vetette össze.
Bárdi a külhoni magyarság legfőbb követelései közé sorolta a magyar hivatalos nyelvként való elfogadtatását regionálisan, a kulturális önszerveződést, a területi és közigazgatási beosztás befolyásolását, a gazdasági és területfejlesztési esélyegyenlőséget, a magyar szimbólumok hivatalos elismertetését, a kormányzati képviseletet és emancipációt. A kisebbségi célkitűzésekkel szemben az anyaország magyarságpolitikájának konszenzuspontjai az erőszakmentesség elvére és az egyetemes magyar közösséghez való tartozás jogára épülnek. Az előadó hangsúlyozta, a magyarországiak nem a határok helyét, hanem azok minőségét akarják megváltoztatni, a határtalanításnak azonban számos gátló okát azonosította. Ilyennek tekintette az anyaország és a külhoni magyarok Trianonhoz való különböző viszonyulását, a haza fogalmának másságát, a többség–kisebbség probléma megélését, valamint az egyenrangúság és kompetenciák megítélését.
Reggeli Újság (Nagyvárad)2011. december 2.
Toró: az EMNT különálló mozgalom marad
„Az EMNT mozgalom az édes gyermekünk. Fontos, hogy fennmaradjon, és fontos, hogy megőrizzük a mozgalom és a párt közvetlen, baráti viszonyát” – jelentette ki Toró T. Tibor Kolozsváron. Az EMNP megbízott elnöke az EMNT Kolozs megyei szervezetének közgyűlésén elmondta: az EMNT civil mozgalmárok csoportosulásaként továbbra is aktív szervezet lesz, ugyanakkor az EMNP-re marad a politikai képviselet feladata. Hozzátette, a néppárt a politikai, közéleti témák képviseletében tölt be aktív szerepet, míg az EMNT területi szervezetei továbbra is baráti társaságok, azonos értékrend mentén gondolkodó mozgalmárok civil szervezete lesz. Toró kifejtette, a két szervezet közös erkölcsi-ideológiai alapját Tőkés László, az EMNT elnökének személye garantálja, míg a civilek és a politikusok egymást kiegészítő munkája erre az értékrendre épül majd. „A politizálás miatt nem szabad a hátországot feladni, mert úgy járunk, mint az RMDSZ. Az évek során elfogyott körülöttük a levegő, eltűntek a mozgalmárok. Akik maradtak, azok inkább érdekek mentén vezérelt alattvalók, mint igazi civilek” – figyelmeztetett a politikus. “Különösen figyelnünk kell majd az opportunista politikus-jelöltek és a hatalmat szolgáló beépített emberek kiszűrésére. Ha a pártot tömegalapra, lentről felfelé építjük, és ápoljuk az EMNT-vel meglévő bizalmi viszonyt, akkor biztos vagyok benne, hogy eredményesen látjuk majd el a magyar közösség képviseletét - összegzett az EMNP megbízott elnöke.” A közgyűlésen kiderült, a néppárt helyi szervezeteinek tömeges megalakulását követő első országos kongresszus februárban lesz Marosvásárhelyen. (hírszerk.)
Transindex.ro2011. december 3.
Nagyszebenben hatodjára volt Ars Hungarica Fesztivál
Hatodik alkalommal rendezték meg a nagyszebeni Ars Hungarica Fesztivált, amelynek célja a közösségteremtés és a közösségmegtartás, valamint megismertetni a magyar kultúrát más nemzetek tagjaival. A fesztivál az idén is sikeres volt.
Szükséges ezt a fesztivált megszervezni, egyre számosabb a közönség, egyre többen látogatják meg Szebent a fesztivál ideje alatt – mondja a főszervező, Serfőző Levente a Híd Szebeni Magyarok Egyesületének elnöke.
Varró Sándor espereshelyettes, a szebeni egyházközség lelkipásztora pedig így vélekedik a fesztiválról: a nagyszebeni magyarság és a szeben megyei magyarság számára egy nagyon értékes, kultúrértékeket közvetítő, és nemzeti identitást, együvé tartozást tápláló fesztivál ez.
Az Ars Hungarica Fesztivál kapcsolatot teremt a szórvány, és a tömbmagyarság között, lehetővé teszi, hogy Nagyszeben ne csak a németek, és most már egyre inkább a románok városa legyen, hanem a magyar szórványközösségnek egy büszke bástyája, magára vállalva Dél-Erdély kultúrközpontjának szerepét. Magyar Televízió, Átjáró
Erdély.ma2011. december 3.
Magyar Unió az Európai Unióban
Péntek délután a Duna Televízió Közbeszéd című műsorának Tőkés László, az Európa Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke volt a vendége.
Tőkés László először azt magyarázta, miként értette azt a kijelentését, a Máért ülése után, miszerint a magyar politikának igenis dolga, hogy beleszóljon a külhoni magyarság dolgaiba. Tőkés elmondta: a Ceauşescu doktrinát idéző kijelentés, miszerint senki nem szóljon bele az erdélyi magyarság ügyeibe, csak látszólag logikus, ez valójában egy egészen torz szemlélet. Az EMNT elnöke erre példát is mondott: a család tagjai hivatottak a család dolgaival foglalkozni. Tehát értelemszerűen a határon túli magyaroknak is van joguk „beleszólni” a magyarországi politikába, és kifejezetten elvárható, hogy a magyarországiak is „szóljanak” bele a külhoni magyarság dolgaiba. Vagyis a magyar integráció, az egységes magyar nemzetszemlélet jegyében foglalkozzunk egymás dolgaival, képviseljük együtt egymás érdekeit.
Továbbá arról beszélt Tőkés László, hogy létkérdés számunkra, hogy ne úgy jelenjünk meg Románia és Európa térképén, mint egy másfél-két milliós kisebbség, hanem mint egy 14-15 milliós nemzet, a 18 milliós román nemzettel szemben. És így már átalakulnak a súlyviszonyok.
Az EP alelnöke kijelentette: a magyar állampolgárság ne legyen csak egy szimbolikus politikai tér, és ne legyen csupán az érzelmeink szempontjából fontos, azt töltsük meg tartalommal is. Ha a nemzetintegráció folytatódik, ha Magyar Uniót valósítunk meg az Európai Unióban, akkor rendelni kell ehhez a politikai stratégiához konkrét, és gyakorlati tartalmakat, akár transznacionális pártokról is lehet beszélni. Tőkés elmagyarázta, hogy a transznacionális pártok a teljes egyenjogúság jegyében nem ismernek országhatárt, és ugyanazokat a célokat, elveket, eszményeket képviselik. Ő még többre gondol: a magyar nyelvterületeken Kárpát-medencei magyar politikai pártok, és szervezetek alakuljanak ki, amelyek határok felettiek legyenek s ezek egységesen képviseljék a magyar érdekeket.
Tőkés elégedett a választási törvénytervezet jelenlegi formájával, ha a külhoni magyarságnak megadják a listás választáshoz való szavazati jogot, az jelent pillanatban egy nagyszerű, döntő pés.
Duna TV, Közbeszéd
Erdély.ma2011. december 3.
Kézdiszentlélek a legmagyarabb község
A még nem hivatalos népszámlálási adatok szerint megyénk legmagyarabb községe a felső-háromszéki Kézdiszentlélek, ahol a magyar lakosság számaránya 99,19 százalék – közölte Tamás Sándor megyeitanács-elnök Dálnokon a kézdiszéki polgármesterek találkozóján.
Az elnök a megyei népszámlálási adatokat is ismertette. Elmondta: az előző népszámlálás óta megyénk összlakossága 222 449-ről 206 884-re csökkent, a magyarok száma tíz év alatt 164 158-ról 152 242-re, míg a románok száma 51 789-ről 45 915-re csökkent. Növekedett ellenben a romák száma: 5980-ról 8290-re. Kézdiszéken a legnagyobb arányban, 2487 személlyel Kézdivásárhely lakossága csökkent, míg 2002-ben 20 488 polgárt számláltak meg a biztosok, jelenleg a város lakossága Nyujtóddal együtt 18 001 fő. A magyarság száma tíz esztendő alatt 18 633-ról 16 505-re, míg a románság száma 1600-ról 1217-re apadt. A romák száma 199-ről 262-re nőtt. Kézdiszéken csupán Torján és Esztelneken nőtt a lakosság, másutt, bár nem látványosan, de csökkent a lélekszám. A románság csupán Lemhényben, Kézdialmáson és Kézdiszentléleken növekedett pár személlyel, a többi községben csökkent. A legtöbb román, 820 Bereckben, a legkevesebb, nyolc Polyánban él. 1500-as lélekszám alatti kézdiszéki község Esztelnek (1188) és Kézdialmás (1312), 2000 alatti Lemhény (1924) és Polyán (1770), 3000 feletti Bereck (3498), Szentkatolna (3351), Csernáton (3954) és Ozsdola (3506), 4000 feletti pedig Torja (4052), Kézdiszentlélek (4665) és Gelence (4722). A romák száma leglátványosabban Ozsdolán növekedett, míg tíz évvel ezelőtt csak 75-en vallották magukat romának, számuk most 819-re nőtt. Az esztelneki, polyáni és lemhényi romák magyar nemzetiségűnek vallották magukat. Megyeszinten a legkisebb település a közigazgatásilag Esztelnekhez tartozó Gyertyános, ahol alig hárman élnek.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. december 3.
Székely hazát akarunk
Székely hazát akarunk a címe Kádár Gyula legújabb könyvének, mely a napokban került ki a nyomdából.* A sepsiszentgyörgyi történész, a Történelmi Magazin főszerkesztője, a Háromszék állandó külső munkatársa egy évvel ezelőtt megjelent, Székelyföld határán című kötetéhez hasonlóan ez is a székelyföldi autonómia kivívására buzdít. Míg azt az autonómiaharc bibliájának neveztük, a szentírási párhuzamnál maradva, emezt méltán jellemezhetjük az autonómiaharc újszövetségeként.
A kötet első átlapozásra egységesnek tűnik, de beleolvasva kiderül, két – a tördelésben nem jelzett – részből áll. Az első, a könyv több mint felét kitevő részben történelmi publicisztikai írásokat olvashatunk, a második rész népesedéstörténeti tanulmányokat tartalmaz. A felületesen átlapozó számára úgy tűnhet, a két műfaj nem összeegyeztethető, ám a könyvbe belemélyedve kiderül, a részek igenis kiegészítik egymást, a tanulmányok alátámasztják a politikai síkra is terelt történelmi jegyzetek jogosságát. A Székelyföld határán című, szintén történelmi publicisztikai írások gyűjteménye ismeretében fogalmazhatunk úgy is, hogy e kötetben Kádár Gyula bekeményít, hisz jegyzeteiben arra ösztönzi az erdélyi magyarságot, hogy határozottabban folytassa küzdelmét az autonómiáért, következetesebben törekedjék az önazonosság megőrzésére. A szerző közérthetően, olvasmányosan, gyakran az irónia és a paródia eszközéhez nyúlva igyekszik felrázni a székelyeket, arra szólítva őket, ne törődjenek bele a másodrangú állampolgári státuszba, hanem küzdjenek közösségi jogaikért. Az autonómiaharc megvívásának halaszthatatlanságára, szükségességére igyekszik rámutatni írásaiban.
Az első fejezet a kisebbségi sorsba nyújt betekintést. A publicisztikai írások arra keresik a választ, a székelyeknek van-e hazájuk? Hol van? Mit értünk a székely haza fogalmán? Mit jelent Székelyföld? Tudja-e a székely, hogy népként megilleti az önrendelkezés joga?
A román nacionalizmus 1918 előtt
Amikor 1918-ban Románia megszerezte Erdélyt, a nemzetiségek felszámolásában már óriási tapasztalatra tett szert. Az 1877-ben bekebelezett Dobrudzsában a román népesség nemzetiségi arányait huszonhárom év alatt 19 százalékról 48,2 százalékra emelte. Egy 1900-ban megjelent román kiadvány azt állítja, hogy Dobrudzsában még mindig 51,8 százalékban élnek „idegenek". Több módszert alkalmaztak. Nem adtak politikai jogokat a nem román lakosságnak, tagjai hivatalt sem viselhettek, tehát érdekeltté váltak abban, hogy a nyilvántartásokban románként szerepeljenek. Ugyanakkor nagyfokú telepítés folyt az etnikai arányok megváltoztatására. Legfontosabb eszközük az iskolai oktatásnak a román nacionalizmus szolgálatába állítása. 1897-ben Spiru Haret közoktatási miniszter körrendeletében nacionalista szellemű oktatásra buzdít: „Legyenek rajta, hogy a gyermekek történelmünk eseményeit sokkal többre becsüljék, mint más nemzetekét (...), higgyék, hogy a román nemzet a legvitézebb és a legelőkelőbb minden nemzet között. Ne féljenek attól, hogy túlzásokba esnek, sőt, minél tovább mennek, annál jobb lesz."
Nem az ördög nyelve
A szerző a nyelvi egyenlőtlenség felszámolására javasolja: vezessék be a magyar nyelv tantervszerű oktatását a székelyföldi román osztályokba. Tegyék lehetővé, hogy a két és fél, átlagosan nyolcvan százalékban magyar megye területén a magyarokat ne érje nyelvi diszkrimináció. Az egyenlőséget csak úgy lehet megvalósítani, ha mindkét nép gyermeke kölcsönösen tanulja egymás nyelvét – figyelmeztet. Az őshonos székelység magyar nyelvéről tudni kell, hogy az nem a ló és nem is az ördög nyelve! Ha a székelyföldi románok és magyarok nyelvi egyenlősége megvalósul, akkor az valóban elősegíti a kölcsönös tisztelet és egyenlőség érzését.
Napirenden a régiósítás
Háromszék – amelynek délnyugati határain az elmúlt huszonegy év alatt erőteljesen módosultak az etnikai arányok – Brassó régióhoz csatolva ki lesz téve a gyors elrománosításnak. Ezzel párhuzamosan a megcsonkított székely régió, a javasolt Hargita és Maros megye – a történelmi Marosszékhez csatolt román többségű tájegységekkel – valójában csak enyhe magyar többségű övezetet alkotna, amely szintén előbb vagy utóbb román többségűvé válna. Kétségtelenül kilóg a lóláb! A román politikai elit nem akar magyar többségű régiót, mert ez akadályozná a magyar tömb felszámolásában. Ezeréves a székely autonómia
Ebben a témában a szerző rámutat, hogy: az oklevelek szerint Székelyföld nemcsak hosszabb ideig volt külön igazgatott tartomány, de időben is megelőzte a két román vajdaságot. A magyar krónikák arról beszélnek – írja Kádár Gyula –, hogy a magyarok második bejövetele idején (895) a székelyek eléjük mentek, és közösen hódították meg Pannóniát. A Képes Krónikában olvashatjuk azt, hogy a magyarokkal „együtt hódították meg" Pannóniát. Kézai Simon ugyanezt állítja, a székelyek a magyarokkal „együtt meghódítván" Pannóniát, ezért abból „részt nyertek". A székelység a magyarral rokon, azonos nyelvű, a magyarsághoz csatlakozott nép. Már a magyar törzsszövetség korában biztosították számára a társnemzeti státuszt, önrendelkezést.
Székelyföld veszélyben
A szerző dióhéjban bemutatja az elmúlt kilencvenhárom év történelmét, fő hangsúlyt a nemzetiségi elnyomásra, az asszimilációs politikára helyezve. Miért fontos ennek ismerete? Mert sokan még mindig nem hiszik el, hogy Székelyföld veszélyben forog, ha nem vívjuk ki a belső önrendelkezés jogát, ha nem harcoljuk ki Székelyföld területi autonómiáját. Nem hiszik el azt sem, hogy nemcsak gyermekeink, unokáink, hanem mi magunk is megtapasztalhatjuk az erdélyi szórványsors szomorú valóságát. Nem szabad ámítanunk magunkat, tudni kell, hogy az erdélyi színmagyar városokat néhány évtized alatt tették román többségűvé – írja a szerző.
A székelység, mivel nem jövevény, hanem őshonos nép, képes olyan autonómiát teremteni, ahol a városokba betelepített románság, valamint a korábbi évszázadokban a Székelyföld peremvidékén letelepedett román közösségek is otthon érezhetik magukat. Székelyföld önkormányzatát, társnemzeti státusát mind a történeti jog, mind a népességarány indokolja.
Székelyföld autonómiája Romániában azért is jogos követelés, mert a hivatalos népszámlálás adatai szerint a tervezett székely autonóm területen a székely népesség 76 százalékarányt képvisel, a 809 000 fős népességből 613 000 főt. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a székely önkormányzat jogossága történelmi alapokon nyugszik. A székely nép 997 éven keresztül autonómiával rendelkezett.
Kádár Gyula a magyar államalapítás nagyszerű művének ismertetésében is arra világít rá, hogy ha a magyarság és a székelység összefog, akkor e nép erős, képes ellenállni a beolvasztásra törő, elnemzettelenítést szolgáló hatásoknak. A nacionalistáknak meg kell érteniük, a székelység egyenlő jogú közösségként akar és fog élni szülőhazájában, Székelyföldön. Területi autonómia márpedig lesz, akár akarják, akár nem, mert mi Szent István földjén nem jövevények vagyunk. Ne feledjük: Székelyföld a népesség aránya, a történeti jog alapján a székelyeké és mindazoké, akik itt élnek – szögezi le.
Ha kell, tüntetni fogunk
Uraim! Hiába spekulálnak, Székelyföld egységes és az is marad! Az, hogy Önök 1920-ban igazságtalan diktátummal megszerezték Székelyföldet (is), nem jogosít fel senkit arra – írja a szerző –, hogy a ma is 80 százalékban magyarok által lakott Székelyföldet kényükre-kedvükre felszabdalják az etnikai arányok megváltoztatásáért, a románosítás megkönnyítéséért. Ha a román hatalom Székelyföld szétforgácsolásával népünk felszámolására tör, akkor mi erőt tudunk meríteni történelmünkből, mert vannak gyökereink! Nincs szükség kitalált történelemre! Ha a szükség úgy hozza, tömegtüntetések sorával fordítjuk Európa figyelmét a székelységre, az erdélyi magyarság kollektív jogoktól való megfosztottságára – figyelmeztet a szerző.
A székelység és a magyarság lélekszáma a honfoglalás után
A kötet második fele két szakdolgozatot tartalmaz. Ezek megismertetnek a magyar államalapítás előtti és utáni századok népesedési helyzetével. A könyvből megtudhatjuk azt is, hogy az Árpád vezette magyarság létszáma meghaladta az egymillió főt. A szerző a magyarság lélekszámának alakulását az 1300-as évekig vezeti. Ha a honfoglalás idején (895 táján) csekély létszámú magyarság telepedett volna le, akkor a 9–10. században képtelen lett volna arra, hogy adóztassa egész Európát a Fekete-tengertől az Atlanti-óceánig. A magyarság nem játszhatott volna nagyhatalmi szerepet a honfoglalás utáni hat évszázadban, ha nem rendelkezik kellő számú népességgel.
A honfoglalás kori székelység aránya a honfoglaló magyarság négy-öt százalékára tehető. Az 1330-as és az 1500-as évekre számolt népességi adatok és arányok azt mutatják, hogy a székelység lélekszáma 895-től 1614-ig összehasonlíthatatlanul nagyobb volt, mint amennyit a korábbi szakirodalom emleget. Kádár Gyula egyértelművé teszi, hogy a székelyek száma évszázadokon át nem volt olyan jelentéktelen, mint ahogy a szakirodalom zömében olvasható. A különböző analógiák, történelmi források és logikai érvek alapján teljesen új képet nyerünk a székelység lélekszámáról. Ezek a demográfiai tanulmányok már igazi szakdolgozatok forráshivatkozással, lábjegyzetekkel, mégis olvasmányosak, érdekfeszítőek. A szerző elképzelhetőnek tartja, hogy az újabb kutatások árnyalni fogják az általa számolt népességi arányokat, de vallja, a szakirodalomban eddig közölt adatok elfogadhatatlanok. Kádár Gyula meggyőződéssel állítja, hogy a történeti-demográfiai dolgozatok úttörő jellegük ellenére hozzájárulnak a székelység lélekszámának jobb megismeréséhez.
Tenni kell az autonómiáért
Kádár szilárd hite, hogy könyve hozzájárul nemzeti önismeretünk gyarapításához. Meggyőződése, hogy a székely nép belátható időn belül – saját történelmi gyökereire építve – képes lesz kiharcolni a területi autonómiát úgy, hogy a Székelyföldre telepedett, telepített román kisebbség is otthon érezheti magát. Kádár Gyula bízik abban, hogy a régiók Európájában megvalósulhat Székelyföld széles körű önrendelkezése, amely lehetővé teszi a székelység számára nyelvének, kultúrájának megőrzését. Jogainkért folytatott harcunkban – írja – szükségünk van a történelmünk, a kultúránk ismeretére, az önismeretre. Ha gyökértelenek vagyunk, akkor a hatalom úgy fog elbánni velünk, mint idegenekkel, bevándorlókkal.
Karácsonyi ajándék
A kötetet téli olvasmányként ajánljuk. Az ünnepek közeledtével karácsonyi ajándékra is lehet már gondolni, a Székely hazát akarunk kötet mellett a Székelyföld határán címűt is. A kötetek kaphatóak a H–Press lapterjesztő standjain, a sepsiszentgyörgyi Diákboltban és az Ex libris könyvesboltban. Megrendelhetőek a 0740 026 450-es telefonszámon, illetve a [email protected] e-mail címen.
* Kádár Gyula: Székely hazát akarunk, Scribae Kádár Lap- és Könyvkiadó, Sepsiszentgyörgy, 2011
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)