udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
294
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 ... 271-294
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2011. július 1.
„Jelen, múlt, jövő…” – II. Honismereti és Közösségépítő Tábor Gyergyószárhegyen
Hargita Megye Tanácsa, Hajdú-Bihar Megye Önkormányzata, a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ, valamint a Beszterce-Naszód Megyei RMDSZ, a helyi civilszervezetekkel együttműködve, július 4. és 11. között immár második alkalommal szervezi meg az Összetartozunk közösségépítő program keretében „Jelen, múlt, jövő…” honismereti és közösségépítő táborát.
A szervezők célja az, hogy a tömbmagyarságban és a szórványban élő, illetve magyarországi gyerekek megtapasztalják egymás életkörülményeit, megismerjék történelmi helyeiket, szokásaikat, erősítve bennük az összetartozás érzését, sorra, évente bebarangolva Hargita, Beszterce-Naszód és Hajdú-Bihar megyét. A táborban részt vevő közel ötven fiatal számára szervezett program igen változatos, a kirándulásoktól a közös játékokon és vetélkedőkön keresztül a személyiségfejlesztő programokig sok minden megtalálható benne: megismerkedhetnek Székelyföld nevezetességeivel, a huszárhagyományokkal élőben, íjazhatnak, országot építenek, himnuszt szereznek és nem utolsósorban alkotnak majd. Erdély.ma2011. július 1.
Az RMDSZ kikéri magának
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök elutasítja Traian Băsescu kijelentéseit, miszerint az RMDSZ zsarolt volna a területi-közigazgatási átszervezés ügyében, hangsúlyozva: a szövetség döntése nem a többség és az államfő ellen irányul – mondotta.
Kelemen tegnap a Mediafax tudósítójának mondta el: "Nincs szó semmiféle zsarolásról, az ilyen döntések nem személyesek. Ha valaki elmegy hozzám, Hargita megyébe, Csíkkarcfalvára, a Szigethegységbe vagy Szovátára, és megkérdi az emberektől, hogy szeretnének-e nagyobb megyét, Gyulafehérvár székhellyel, vagy hogy a gyulafehérváriak menjenek Brassóba, akkor a válasz nemleges. Halasztásról van szó, a tárgyalás lehetőségéről, hogy megoldást találjunk, mert szükség van a közigazgatási reformra. A döntés nem a többség, nem az államfő ellen irányul. Mi értékeltük Băsescu javaslatát. Elutasítom a zsarolásról szóló kijelentést anélkül, hogy vitába szállnék az államfővel, mert jelenleg nem ez a mi feladatunk, és nem ez a fontos". Kelemennek meggyőződése, hogy tárgyalások és párbeszéd révén lehet olyan megoldást találni, amely következtében megvalósítható a minden állampolgár és minden közösség érdekeit szolgáló közigazgatási reform. (-kas) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. július 1.
Belföldi hírek
Közös uniós agrárpolitika
Románia jelentős forrásokban részesül majd, legalábbis a közös agrárpolitikát és a kohéziós politikát illetően – nyilatkozta tegnap Dacian Cioloş mezőgazdasági biztos, miután az Európai Bizottság elfogadta az EU 2014–2020-as költségvetési tervezetét.
A közös agrárpolitikai továbbra is a legjelentősebb tétel az uniós költségvetésben, 371,7 milliárd eurót szánnak erre, illetve 15,2 milliárd eurós kiegészítést lehet még igénybe venni. Összesen 386,9 milliárd eurót fordítanak az európai mezőgazdaságra a 2014–2020-as időszakban. Az összeg gyakorlatilag a 2013-as szinten marad. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. július 1.
Bezárt a Corvina könyvesbolt
Mától bezárják Sepsiszentgyörgy legnagyobb könyvesboltját, az üzletet eddig működtető csíkszeredai Corvina Könyvesház szerint az itteni forgalom nem volt elegendő a fenntartáshoz. A háromszéki megyeközpontban a néhány lakónegyedi, többnyire tucatkönyvet kínáló bolt mellett egyetlen minőségi kiadványokat forgalmazó szaküzlet marad, a kicsi és zsúfolt Diákbolt.
A megyeszékhelyi Csíki utca sarkán évtizedek óta könyvesboltba, antikváriumba lehetett belépni, mostanra ez megváltozott. Tegnap, tegnapelőtt már leltároztak, összecsomagolták a megmaradt, több ezer címből álló könyvkészletet, és eltűntek a kiadványok a kirakatokból is. Ferencz Kornélia, a csíkszeredai Corvina Könyvesház ügyvezetője, társtulajdonosa lapunk érdeklődésére úgy fogalmazott, a kilencvenes évek elejétől magánvállalkozásként működtetett üzlet forgalma nem volt elegendő a fenntartáshoz. Az elmúlt három évben visszaesett az eladás, csíki és udvarhelyi boltjaikban többet adnak el, mint itt, de szempont volt a távolság is. "Már nagyon rég be kellett volna zárni, de vártuk, hátha lesz fellendülés" – magyarázta a számukra is nehéz döntést. Ma már a gyermekek sem nagyon látják szüleiket olvasni, nem járunk előttük jó példával, s időközben a könyvesboltok szerepe is megváltozott, ma már rendezvényeken, könyvbemutatókon jobban el lehet adni a köteteket, főként azokat, amelyek körül "hírverés van" – vélekedett. Nem is az a kérdés, ki mikor vásárolt utoljára könyvet, hanem mikor olvasott utoljára könyvet? – tette hozzá. A könyvesboltba betérni szándékozókat ajtóra ragasztott felirat tájékoztatja a július elsejei kapuzárásról. "Köszönjük, hogy velünk tartottak!" – olvashatja, aki netán éppen egy lexikont vásárolt volna. Bent már teljesen üresek a polcok, a könyvek dobozban. Az elárusítónők egyike 1986 óta dolgozik itt, ő most csak annyit tud mondani, nagyon összetört lelkileg. Társa kissé beszédesebb: előbb pihen egy keveset, aztán új munkahely után néz, de nem szeretné, ha bentről fénykép készülne az üres boltról, van egy cédéje fotókkal a még működő üzletről, különben is, ez a helyzet számára olyan, mintha szíve több millió darabra szakadna szét.
Mózes László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. július 1.
Elrománosított magyar műemlékek
Kizárólag román nyelvű tájékoztató táblákat helyezett ki a Szatmár megyei önkormányzat a megye zömében magyar vonatkozású műemlék épületeire az idegenforgalom fellendítését célzó projekt keretében, melyre a megyeháza egymillió lejt költött. Mint kiderült, a napokban kihelyezett táblákhoz a önkormányzat nem kért engedélyt a műemlékvédelmi hatóságtól, holott ez is szükséges lett volna. Így például a szatmárnémeti római katolikus székesegyház előtt álló táblán Szent László és Szent István király szobra előtt az áll, hogy Sfîntu Ladislaut és Sfîntu Ştefánt ábrázoló alkotásokat látunk a bejárat két oldalán.
Ugyanez a helyzet a református Láncos templomot vagy a Vécsey-házat bemutató táblák esetében is, melyen azt olvashatjuk, hogy itt kötötték meg a „Francisc Rákóczy”-féle szabadságharcot lezáró szatmári békét. Megjegyzendő, hogy számos neves történész szerint a békeszerződést a nagykárolyi Károlyi-kastélyban írták alá, a Vécsey-házban mindössze az előkészületek folytak. Azt is tudni kell, hogy a fejedelem nem y-nal, hanem i-vel írta a nevét. A pályázat szerint hasonló táblák kerülnek ki a megye számos más műemlékére is.
A pályázat a múlt héten zárult, mely alkalomból sajtótájékoztató keretében mutatták be az elkészült szórólapokat, a turistakalauzt és a térképet, melyek többségének – Csehi Árpád tanácselnök szerint – készült magyar és angol nyelvű verziója is, a tájékoztató táblák, melyeket a napokban kezdtek el kihelyezni, viszont kizárólag román nyelvűek. Csehi Árpád a Krónika érdeklődésre elmondta: ezeket a táblákat ebben a formában kellett átvenniük, mivel „a pályázat így volt megírva”. Az elnök szerint viszont még a nyár folyamán helyeznek ki magyar nyelvű táblákat is a megyei tanács költségén, emellett pedig lehetséges, hogy angol vagy német nyelvű ismeretterjesztőket is készítenek majd, attól függően, hogy milyen méretű pannókra tudnak engedélyt szerezni. Arra vonatkozó kérdésünkre, hogy a műemlékek esetén általánosan elfogadott, fehér alapon barna feliratozású turistajelzéseket fogják-e használni, Csehi Árpád elmondta: valószínűleg a többi pannó a nemzetközi szabványoknak megfelelően készül majd el.
Babos Krisztina. Krónika (Kolozsvár),2011. július 1.
Késleltetik a Sapientia-egyetem akkreditálását
Mélységesen csalódott a politikumban a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora, Dávid László, aki szerint a politikusok egy része fékezi, másik része pedig nem segíti a felsőoktatási intézmény amúgy is elnyúlt akkreditációs folyamatát.
Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) tízéves fennállása óta a 2010/2011-es tanév bizonyult a legrosszabbnak és a legnehezebbnek – állítja Dávid László rektor. Az EMTE vezetője a Krónikának úgy nyilatkozott, mélységesen csalódott a politikumban, melynek egy része véleménye szerint szándékosan fékezi, másik része pedig nem segíti a felsőfokú oktatási intézmény amúgy is elnyúlt akkreditációs folyamatát. Mint mondta, a késés várhatóan két-három évvel veti vissza a rangsorolási folyamatról lemaradó egyetemet. „Számos alkalommal kértem, valósággal könyörögtem, hogy hagyják a dolgokat haladni a maguk természetes útján. Mi, szakemberek végezzük a dolgunkat, végezzék a politikusok is a maguk teendőjét. Elvégre ez az egyetem mindannyiunk ügye. A Sapientia soha nem állt ide vagy oda, és nem sértette senkinek az érdekeit” – fakadt ki Dávid, hozzátéve, hogy eddig valóban hitte, a romániai magyarságnak azért van szüksége parlamenti és kormányképviseletre, hogy az ott ténykedő politikusok segítsék a közösség ügyeit.
Dávid László rektor mindezt annak kapcsán mondta el, hogy az egyetemet felmérő Román Felsőfokú Oktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) egy éve átadta az intézményről szóló jelentését az oktatásügyi minisztériumnak, és azóta még csak a kormány elé sem került az akkreditációs törvénytervezet, amit utólag a parlamentnek is el kell fogadnia. Kérdésünkre, hogy véleménye szerint miért akadt el a Sapientia EMTE akkreditációs folyamata, Dávid László annyit mondott, hogy erre ő is szeretne választ találni.
Még a román kollégák is csodálkoznak
„Kihallgatáson voltunk Daniel Funeriu tanügyminiszternél, aki – akárcsak a felmérést végző román és külföldi szakemberek – arról biztosított, hogy az egyetemünkkel kapcsolatosan mindent a lehető legnagyobb rendben találtak. Ügyünk az oktatási tárcától két más minisztériumba, a munkaügyi, valamint az igazságügyi tárcához került, hisz innen is szükségeltetik egy-egy formális jóváhagyás. Ez még mindig várat magára. Csodálkoznak is a román egyetemek vezetői, hogy minket még mindig nem akkreditáltak, holott más intézmények esetében, az ARACIS jelentése után a folyamat nem tartott többet négy hónapnál” – avatott be a részletekbe a Sapientia rektora.
Ezzel szemben Király András, az Oktatásügyi Minisztérium államtitkára arra kívánta emlékeztetni Dávidot, hogy a Partiumi Keresztény Egyetem esetében is négy évre volt szükség. Az RMDSZ-es politikus azonban arról nem tett említést, hogy a nagyváradi székhelyű egyetem is hátrányosan megkülönböztetett tanintézménynek számított. „A tanügyminisztérium nem húzta az időt, tőlünk időben tovább haladt a Sapientia dossziéja. Remélem, hogy a nyár folyamán, legkésőbb az ősz elején a kormány asztalára, majd a parlament elé kerül” – fejtette ki az államtitkár. Ugyanerre tett ígéretet Markó Béla helyettes kormányfő is.
Benőtte a gyom az alapköveket
A késés több szempontból is negatívan érinti az egyetemet. Egyrészt nem hirdethet mesterképzést, másrészt nem vehet részt a jelenleg zajló rangsorolási folyamatban. Ez azt jelenti, hogy mint utólag akkreditált felsőfokú tanintézmény a legalsó szinten kell majd kezdenie. Dávid László szerint ez újabb két-három éves csúszást eredményezhet. Az akkreditáció hiányának nem utolsósorban anyagi vonzata is van. Mivel az egyetem az idén sem szervezhetett az államvizsgát, végzős diákjainak Bukarestbe, Temesvárra, Kolozsvárra és Iaşiba kellett utazniuk. A Sapientia EMTE vezetősége úgy döntött, hogy valamennyi végzős hallgatójának biztosítja a mintegy ezerlejes költségét. „Érzem, hogy nem haladunk előre, hanem lecsúsztunk” – fogalmazta meg az Erdélyi Magyar Tudományegyetem jelenlegi helyzetét a rektor. A többletkiadás a beruházásokra is kihatott. Hiába tették le még a múlt év folyamán a marosvásárhelyi kollégium, illetve a kolozsvári campus alapkövét, egyik központban sem sikerült hozzálátni az építkezéshez. A marosvásárhelyi campus esetében tovább csúszhat a beruházás elkezdése, a kincses városban viszont már tudni lehet melyik az a cég, amely hamarosan elkezdheti az építkezést. (Hamarosan építkezhet a PKE. A látvány- és épületterve is készen van már a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) jövendő új székházának – mondta el a Krónikának János-Szatmári Szabolcs rektor. A tervek több évvel ezelőtt készültek, azóta az igények is megváltoztak, így néhány módosítás történt az eredeti elképzelésekhez képest – tudtuk meg. Ahhoz, hogy elindulhasson az építkezés, a terveket a közigazgatási minisztériumnak is jóvá kell még hagynia. Ősz folyamán elkezdődhet az engedélyeztetés, és a rektor reményei szerint még az idén legalább az épület alapját elkezdhetik építeni. Az építkezést a magyar kormány finanszírozza, nagyjából 2,4 millió euró értékben. A leendő új székház alapkövét egyébként már 2005-ben letették, de aztán a támogatások annyira elapadtak, hogy – mint Tőkés László elnök legutóbbi sajtótájékoztatóján fogalmazott – csak a túlélésre volt elegendő a pénz. A PKE másik két épületének szomszédságában fekvő füves telek, ahol a székház épül majd, jelenleg üresen áll.
N.O.)
Krónika (Kolozsvár)2011. július 1.
Bocék „eltörölték” a Székelyföldet
Kiiktatta egy tavalyi dokumentumából a Székelyföld és a Barcaság megnevezését szerdai ülésén a Boc-kormány. A kabinet a tavaly áprilisban elfogadott, majd a Hivatalos Közlöny május 11-i számában megjelent, Illyefalva község címerének elfogadásáról szóló 402-es számú határozatából törölte a két régiót. Noha Gáti István kormányfőtitkár-helyettes szerint a döntésnek nincs köze az elmúlt hetek Székelyföld-ellenes hangulatkeltéséhez, a módosítás kapitulálásnak tűnik a román balliberális ellenzék támadássorozata előtt.
Az egy évvel ezelőtt elfogadott kormányhatározat a Sepsiszentgyörgy közelében fekvő Illyefalva új címerét, annak heraldikai elemeit hagyja jóvá, és a címerben szereplő ezüst határkő leírásánál jelenik meg indoklásként, hogy a díszgúla azt jelképezi: a település a Székelyföld és a Barcaság határán fekszik. Gáti István helyettes kormányfőtitkár csütörtökön a Krónikának elmondta: a határozatot azért kellett módosítani, mert a Kovászna megyei prefektúra felszólítására az illyefalvi önkormányzat utólag Kovászna és Brassó megyére cserélte a két tájegység elnevezését, tudniillik a kormány területi képviselője kifogásolta, hogy Székelyföld és Barcaság néven Romániában nem létezik önálló közigazgatási egység. „A módosítás közel egy éve szerepel a kormány napirendtervezetén, és nincs összefüggésben a régióátszervezés kapcsán az elmúlt időszakban tapasztalt Székelyföld-ellenes hangulatkeltéssel” – magyarázta kérdésünkre az RMDSZ-es politikus. Az ominózus kormányhatározatot azonban már tavaly össztűz alá vette a Hargita és Kovászna megyei Románok Civil Fóruma. A szervezet alkotmányellenesnek tartja a hivatalos dokumentumban szereplő Székelyföld megnevezést, sőt a „határ” szó használatát is elfogadhatatlannak nevezte, mivel az a román értelmező szótár szerint „két országot egymástól elválasztó” vonalat jelent.
Erőteljes nyomást gyakorolt a kormányra az ügyben Horia Grama szociáldemokrata (PSD) parlamenti képviselő is. A Kovászna megyei ellenzéki honatya nemrég a miniszterelnöknek címzett interpellációjában Románia alkotmányos berendezkedése elleni merényletnek, a Hargita, Kovászna és Maros megyében élő románok elleni sértésnek titulálta, hogy a kormány hivatalosan elismerte a Székelyföld létezését. Grama szerint a Boc-kabinet nemzetbiztonsági ügyet sértett azzal, hogy hivatalos rangra emelte azt a régiót, ahol a romániai magyar politikai szervezetek „etnikai alapú autonómiát” kívánnak kialakítani. Később, a brüsszeli Székelyföld-iroda megnyitása apropóján Olguţa Vasilescu PSD-s szenátor bírálta éles hangnemben a Boc-kormányt, amelyet azzal vádolt, hogy a „fű alatt” elismeri a Székelyföld létezését az illyefalvi címerről hozott határozattal.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)2011. július 1.
Közel 26 ezer néző tekintette meg a Csíki Játékszín előadásait az elmúlt évadban
A szorongató gazdasági helyzet ellenére a Csíki Játékszín tartotta azt a munkatempót és azt a színvonalat, amelyet az elmúlt évek során kialakított – szögezte le a Krónika kérdésére Parászka Miklós, a csíkszeredai színház igazgatója. Amint mondta, a csíkszeredai társulat idei repertoárja az elmúlt évadok sorában is kiemelkedően gazdag volt abban az értelemben, hogy nagyon izgalmas színműveket tudtak színpadra állítani.
Jevgenyij Svarc A sárkány című műve, A csókos asszony, Tasnádi István Finito című darabja, a Budaházi Attila dramaturg által színpadra írt Mint a sót című mesejáték, illetve Martin McDonagh az évad végén bemutatott Vaknyugat című darabja mind elnyerték a nézők tetszését. Ez utóbbi produkció a következő évad nyitó darabja lesz, amelyet már szeptembertől műsorra tűz a Csíki Játékszín. Repertoárjukban megmaradt a megszokott változatos műfaji szerkezet, vagyis jelen van mind az aktuális művésszínház, mind a szórakoztató, a gyerek-, vagy a kamaraszínház. „Ez az a műfaji sokarcúság, ami vonzza a közönséget, amitől vonzó a műsorpolitikánk” – jelentette ki Parászka.
A 2010–2011-es évadban is mintegy 150 előadást játszott a társulat, ami megfelel az előző évek teljesítményének. Parászka Miklós azonban elárulta, változott a bérletesek és a jegyvásárlók aránya az utóbbiak javára. „Örvendetes ez a tény, hiszen azt mutatja, hogy sokan jönnek oly módon színházba, hogy megválogatják, mit néznek meg” – mutatott rá az igazgató. Parászka azonban szeretné, ha a bérletesek újra visszatérnének, hiszen amint fogalmazott, ők jelentik a törzsközönséget, a garanciát arra, hogy a színház kulturális programja, a műsorterv megvalósulhat az évad során. Az elmúlt évadban közel 26 ezer néző látta a társulat előadásait, a bérletesek száma megközelíti a hatezret.
A kisvárdai fesztivállal kapcsolatosan Parászka a Finito című előadásukkal szerzett közönségdíjat emelte ki. „A közönségdíj összesíti a közönségzsűri, valamint a szakemberekből álló zsűri véleményét, ezért ez különösen fontos számunkra” – fejtette ki az igazgató. A szórakoztató programban a Csókos asszony című előadásukkal léptek színpadra Kisvárdán a népes közönség előtt. „Egymás után két nap mutattuk be az előadásokat, ez a kétnapos jelenlét külön ünnepe volt a fesztiválnak azon belül, hogy maga a fesztivál is ünnep” – méltatta az eseményt Parászka. A Finito című darabot először látta a szerző, Tasnádi István a csíki társulat előadásában, mint kiderült, lelkesen gratulált a művészeknek a produkcióért, sőt utólag levélben is megtette. „A szerző azt mondta, a mi előadásunk hozzátett a darabhoz, megemelte azt, tehát lelkesen támogatja a gondolatot, hogy a továbbiakban más fesztiválok is megismerjék” – mesélte Parászka hozzátéve, a szakmai vita során egy neves színikritikus kijelentette: a Csíki Játékszín Finitója jobb és színvonalasabb, mint a Budapesten most is műsoron lévő Finito előadás.
A kisvárdai fesztivállal kapcsolatosan Parászka Miklós elmondta, véleménye szerint kevesebb anyagi forrás állt a szervezők rendelkezésére, mint előző években, és egyre erősebben megfogalmazódik a kérdés, hogy merre tart ez a színházi fesztivál. Mint mondta, a találkozás iránti igényt nem tudja teljesen kielégíteni Kisvárda, hiszen a társulatok mennek, fellépnek és eljönnek, de valahol mégis megvan a fontossága, hiszen továbbra is a megmérettetés helye, és a szakma egyéb képviselőivel való találkozás kivételes lehetősége. „Az én véleményem az, hogy ezek a fesztiválok akkor fognak jó irányba tartani, ha tematikus tartalommal töltődnek fel, ha rá tudnak épülni egy gondolatra, egy törekvésre” – jelentette ki az igazgató.
Forró Gyöngyvér. Krónika (Kolozsvár)2011. július 1.
A magyar nyelvű oktatásért harcol továbbra is a KMEI
Szabó Á. Töhötöm váltja Veres Valért az igazgatói tisztségben
A magyar nyelvű oktatás megerősítését és versenyképességének növelését, a tehetséggondozást és a külföldi szervezetekkel való kapcsolatok mélyítését az elkövetkező időszakra nézve is céljai között fogalmazza meg a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI), a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatának szakmai háttérintézménye. Az erdélyi tehetséggondozásnak a magyarországi Országos Tudományos Diákköri Tanács rendszerébe való illesztése érdekében tavaly többoldalú együttműködési megállapodást aláíró intézet a napokban megújította megállapodását a BBTE magyar tagozatával is, amelynek eredményeként – több más mellett – a vendégtanári programok megszervezésére és a magyar nyelvű jegyzetkiadásra fókuszálnak. Tegnap délben Veres Valér leköszönő igazgató az elmúlt egy év megvalósításairól tájékoztatta a sajtó képviselőit, ugyanakkor Szabó Árpád Töhötöm néprajzkutató, a KMEI újonnan megválasztott igazgatója is bemutatkozott.
– Jelen pillanatban nem tudok gyökeres változásokat ígérni, mindenekelőtt mélyebben meg kell ismerkednem ezzel a munkával. Reménykedem ugyanakkor abban, hogy Veres Valér segíteni fog, hiszen mindig is nyilvánvaló volt az ő szakmai hozzáértése, konszenzusteremtő képessége, szakmaisága pedig hozzájárult ahhoz, hogy az intézet sikereket érjen el – hangsúlyozta Szabó Árpád Töhötöm, a BBTE oktatója, akit – miután Veres Valér június 21-én benyújtotta lemondását, – az intézet igazgatótanácsa, az alapszabály értelmében egyhangúlag, egy tartózkodással választott meg igazgatónak. A néprajzkutató szerint lényeges elgondolkodni a KMEI jelenlegi struktúráján: működtethető-e az jelenlegi formájában az elkövetkező időszakban is, a székház és a partnerintézményi hálózat vonatkozásában egyaránt.
Szabó Á. Töhötöm iskoláit szülőfalujában, Siménfalván, majd Székelyudvarhelyen végezte, 1999-ben szerzett magyar–néprajz szakos diplomát a BBTE-n, majd doktori dolgozatát 2008-ban, a Debreceni Egyetemen védte meg. Vezetői tapasztalatokat a Kriza János Néprajzi Társaság alelnökeként és programigazgatójaként, valamint a KMEI aligazgatójaként, egyes programjainak felelőseként szerzett az elmúlt időszakban.
Mint kiderült, az új igazgató, és egyúttal az intézet jövőbeli tervei között szerepel a magyar nyelvű oktatás megerősítése, versenyképességének növelése minden lehetséges eszközzel, közösen a BBTE magyar tagozatával, valamint tagszervezeteikkel és partnerintézményeikkel. Ezen belül lehetőség szerint évente meg kívánják hirdetni a konferenciarészvételek támogatását: ezt elsősorban az hívta életre, hogy a hazai lehetőségek mellett a 2000–2500 lejre duzzadó részvételt sokan (főként a pályakezdők) nem engedhetik meg maguknak.
Emellett még szorosabb kapcsolatokat és együttműködést építenének ki a hazai és a magyarországi intézményekkel (a BBTE magyar tagozata mellett a Kolozsvári Magyar Diákszövetséggel, az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel, a Bolyai Társasággal, a Stúdium Alapítvánnyal, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel stb.). A KMEI és az egyetem magyar tagozatának nemzetközi megítélését is erősíteni kívánják, ugyanakkor a tehetséggondozásra is hangsúlyt fektetnének: együttműködési programok keretében, a szakkollégiumokon keresztül tehetségpontokat alakítanának ki, hogy aztán ezeket tehetséghálózatba kapcsolják be. Segítenék továbbá az egyetemi oktatás szerkezetének átalakulása miatt nehéz helyzetbe került alapszakokat, és nem titkolt céljuk – amely már jó ideje foglalkoztatja a KMEI vezetőségét –, hogy a KMDSZ-szel együttműködve szakkollégiumi központot hozzanak létre.
– Sikerült jelentős mértékben felfuttatni a szervezetet, a visszajelzések azt mutatják, hogy az oktatók nagy többsége pozitívan vélekedik a KMEI-vel kapcsolatban – magyarázta Veres Valér leköszönő igazgató, hozzátéve: az a tény, hogy a magyar tagozaton meglehetősen jól mentek a dolgok az elmúlt években, a KMEI tevékenységének is köszönhető, kezdve a támogatási rendszer kialakításától a szakmai tevékenységeken át el egészen az önállósodás segítéséig. A leglátványosabb eredménynek a 24 szakkollégiumot magában foglaló programot említette, amelynek eleinte alig 2–3 előzménye volt Kolozsváron. Amint az elmúlt egy év megvalósításait számbavevő beszámolóból kiderült, a program keretében 258 szakkollégistát támogattak, akik közül 96 személy ösztöndíjban részesült. A támogatás keretében 125 konferencia- és 34 versenyrészvételt tartanak nyilván, az idei egri Országos Tudományos Diákkörü Konferenciáról (OTDK) pedig két első és öt harmadik díjat kaptak.
Eseményekben és megvalósításokban gazdag az évi tevékenységek listája: a BBTE-n 22 magiszteri képzést támogattak, a vendégtanári program keretében 82 külföldi személy költségeinek fedezéséhez járultak hozzá (teljes egészében a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkársága támogatásával), a jegyzetkiadás támogatási programon belül egyetemi jegyzetek megjelenését támogatták, a magyar nyelvű felnőttképző programban főleg a tanártovábbképzés terén segítettek, ugyanakkor, bár szerény mértékben, de a tagszervezetek működési költségeinek fedezéséhez is hozzájárultak.
A BBTE magyar tagozatával megújított együttműködési megállapodás pontjai között szerepel a vendégtanári programok további közös megszervezése, a magyar nyelvű akkreditált tanártovábbképzés és felnőttképzés megszervezése a közoktatásban dolgozók számára, a magyar nyelvű szakkollégiumok és mesteri programok működésének és programjainak biztosítása, a jegyzetkiadás, az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia és más tudományos konferenciák stb. megszervezése.
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)2011. július 1.
Magyari: Bevételi forráskiesés várható
A Mediafax hírügynökség értesülései szerint a képviselőház testülete hallgatólagosan elfogadta azt a törvénymódosítást, miszerint az állami egyetemek többet nem hirdethetnek meg tandíjköteles helyeket.
– Nem tartom valószínűnek, hogy ezt az intézkedést hamarosan életbe léptetnék – jelentette ki Magyari Tivadar, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorhelyettese. – Az ilyen egyéni kezdeményezésekből nem lesz semmi. Nem hiszem, hogy a nehezen kialakított új oktatási törvényt ilyen hamar módosítani lehetne. Az idei felvételit ez biztosan nem érinti, hiszen a jogszabály előírja: bárminemű változtatás a felvételit megelőző hat hónapot megelőzően eszközölhető. Elképzelhető, hogy a tervezet mögötti elgondolás az volt: óvjuk meg az állami egyetemeket mindattól a bajtól, ami a magánegyetemeket jellemezte, ahol a pénzen volt a hangsúly – mondta Magyari Tivadar. – Minden fiatal ott tanul, ahol jónak látja. Nem szeretem azt a reklámot, miszerint „gyertek hozzánk, mert mi vagyunk a legjobbak” – pontosított a rektorhelyettes, majd folytatta: – Ha a BBTE-n csak ingyenes oktatás lesz, talán ettől vonzóak leszünk és híresek, nagyobb lesz a konkurencia, jobban megválogathatjuk a diákokat. A jelzett intézkedés minket csak bevételi forrás-kiesésként érint, de ha a törvényalkotóknak volt egy feltételezhetően jó szándékú, ám a jelenlegi helyzetben egyáltalán nem időszerű ötlete arról, hogy az állami egyetemek nem hirdethetnek meg tandíjköteles helyeket, akkor legyen ötlete arra is: az intézmény azon a szinten működjön, ahova az elmúlt tíz évben eljutott a tandíjakból származó fejlesztéseknek köszönhetően. Azt is elképzelhetőnek tartom, ha az intézkedés életbe lép, akkor az állam nagyobb összeget biztosít fejkvótaként – vélekedett Magyari.
Megtudtuk: a BBTE-n a hallgatók közel 60 százaléka tandíjköteles helyen tanul. A román tagozaton a fizetéses hallgatók száma meghaladja a 60 százalékot, míg a magyaron ezek aránya 40 százalék körüli. A BBTE-n évente 4700–4800 államilag támogatott helyet hirdetnek meg, ebből 1100–1200-at a magyar tagozaton. Szabadság (Kolozsvár)2011. július 1.
Húsz éve történt a kelet-európai rendszerváltozás
A Varsói Szerződés megszűnése
Húsz éve, 1991. július 1-jén Prágában a Varsói Szerződés tagállamainak delegációi megállapodtak a kelet-európai volt szocialista országok közös katonai-politikai szervezetének megszüntetésében.
A Varsói Szerződés Szervezete létrehozásának közvetlen előzménye volt, hogy az NSZK-t 1955. májusában felvették az 1949-ben megalakult NATO-ba, s szerepet játszott benne az is, hogy az osztrák semlegességet kimondó államszerződés ugyancsak 1955. májusi aláírásával megszűnt a szovjet csapatok romániai és magyarországi állomásozásának jogi alapja.
A bevezetőből és 11 cikkelyből álló szerződést 1955. május 14-én írta alá Varsóban nyolc, magát szocialista orientációjúnak nyilvánító ország (Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió). Az eredetileg 20 évre szóló barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést 1975-ben tíz, majd 1985-ben újabb húsz évvel meghosszabbították. A katonai szövetség keretében egyesített fegyveres erőket hoztak létre, a közös parancsnokság alá helyezett haderők parancsnoksága élén szovjet tiszt állt. A magas szintű tanácskozásokra, a szerződés végrehajtásával kapcsolatban felvetődő kérdések megvizsgálására a „nyolcak” Politikai Tanácskozó Bizottságot (magyar szóhasználatban testületet) állítottak fel, és működött egy állandó honvédelmi miniszteri és külügyminiszteri bizottság is. Magyarország az 1956-os forradalom idején bejelentette kilépését a moszkvai székhelyű szervezetből, de ez a szovjet intervenció miatt meghiúsult. Albánia 1968-ban kilépett, de már korábban, 1962-ben felfüggesztette tagságát, Románia pedig 1964-től csak bizonyos korlátozásokkal vett részt a VSZ tevékenységében. A két német állam 1990. októberi egyesülésével még a szövetség formális felbomlása előtt megszűnt az NDK tagsága is.
A szerződő felek vállalták, hogy az ENSZ Alapokmányának megfelelően nemzetközi kapcsolataikban „tartózkodnak az erővel való fenyegetéstől vagy annak alkalmazásától, és nemzetközi vitáikat békés eszközökkel oldják meg”. Ugyanakkor leszögezték, hogy ha valamely állam vagy államcsoport Európában fegyveres támadást intéz a szerződés valamely részese vagy részesei ellen, akkor az egyéni és kollektív önvédelem jogának érvényesítéseként egyenként és közösen, minden szükséges eszközzel, a fegyveres erő alkalmazását is beleértve azonnali segítséget nyújtanak a megtámadott államnak vagy államoknak. Összességében a szerződés inkább volt „a szocialista tábor” Szovjetunióhoz való lojalitását biztosító politikai eszköz, mint a kelet-nyugati katonai konfrontáció eleme. Fennállásának három és fél évtizede alatt a szervezet két fegyveres akciót hajtott végre, mindkét alkalommal a tagállamokon belül: 1956-ban szovjet csapatok verték le a magyar forradalmat, 1968-ban pedig a tagállamok (Romániát kivéve) együttesen katonai intervenciót hajtottak végre Csehszlovákiában.
A Varsói Szerződés sorsát a szocialista világrendszer megrendülése pecsételte meg. A Szovjetunió belső politikai-gazdasági helyzetét a peresztrojkával megreformáló Mihail Gorbacsov a külpolitikában is fordulatot kezdeményezett: az Egyesült Államokkal a közép-hatótávolságú rakéták csökkentéséről kötött szerződés keretében hozzájárult a szovjet rakétáknak az NDK és Csehszlovákia területéről történő kivonásához. Megkezdte a kivonulást Afganisztánból, majd 1988. december 17-én azt is bejelentette, hogy a szovjet fegyveres erők létszámának csökkentése keretében egyoldalú lépésként 50 ezer katonát és 5 ezer harckocsit vonnak ki az NDK, Csehszlovákia és Magyarország területéről, egyidejűleg pedig csökkentik a Szovjetunió európai területein lévő haderőket és azok fegyverzetét.
A VSZ 1988-ban még tárgyalásokat kezdett a NATO-val az európai hagyományos fegyverzetek csökkentéséről (CFE), az 1990 novemberében aláírt szerződés a korlátozás körét földrajzilag kiterjesztette az Atlanti-óceánig és az Urálig. 1989 júliusában a szervezet bukaresti csúcsértekezlete azonban már elismerte a tagállamoknak azt a jogát, hogy saját politikát valósíthatnak meg – ezzel az 1968-as csehszlovákiai beavatkozás ideológiai alapját képező Brezsnyev-doktrínát átadták a múltnak. 1990 elején Csehszlovákia és Magyarország gyors és viszonylag zökkenőmentes tárgyalásokon egyezett meg a Szovjetunióval, hogy 1991 közepére mindkét országból kivonják az ott kormányközi megállapodások alapján állomásozó szovjet haderőket. Ezek az egyezmények beleillettek a NATO és a Varsói Szerződés 1990. februári megállapodásába, miszerint a közép-európai övezetben sem az Egyesült Államok, sem a Szovjetunió nem állomásoztathat 195 ezernél több katonát.
A VSZ megszüntetésében Csehszlovákia és Magyarország járt az élen. A Szovjetunió végül 1991. február 12-én bejelentette: április 1-jéig a tagállamok közös megegyezéssel felszámolják a Varsói Szerződés katonai szervezetét, s Moszkva kezdeményezi, hogy a VSZ-tagországok kapcsolatait a jövőben kétoldalú alapokon fejlesszék. A Szovjetunió azt is javasolta, hogy a VSZ-el együtt a NATO katonai szervezete is szűnjön meg, amit az atlanti szövetség – arra hivatkozva, hogy senkit sem fenyeget – figyelmen kívül hagyott.
A Varsói Szerződés katonai struktúrájának felszámolásáról szóló határozatot 1991. február 25-én írták alá a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti, soron kívüli ülésén a külügy- és védelmi miniszterek. A VSZ „békés önfelszámolási” folyamata 1991. július 1-jén, a tagállamok prágai csúcstalálkozóján ért véget: a Politikai Tanácskozó Testület utolsó ülése a tömböt hivatalosan is megszűntnek nyilvánította. A delegációk többségét államfők vezették, a szovjet küldöttség élén azonban Mihail Gorbacsov államfő helyett Gennagyij Janajev alelnök állt, az okmányt magyar részről Antall József miniszterelnök látta el kézjegyével. Nyolc évvel később, 1999. március 12-én a Varsói Szerződés egykori tagállamai közül Csehország, Magyarország és Lengyelország a NATO tagja lett, példájukat 2004 márciusában más kelet-európai volt szocialista országok (Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia, Szlovénia) is követték.
(MTI/Háttér) Szabadság (Kolozsvár)2011. július 1.
Tomboló nacionalizmus a megyei tanácsülésen
A Kolozs Megyei Tanács tegnapi ülése bővelkedett a megelőlegezett választási kampányra jellemző ellenzéki kirohanásokban. A PSD már az ülés kezdetén új napirendi pontot akart kicsikarni: az új közigazgatási felosztási elképzelésről szeretett volna népszavazást kiíratni. Hosszas vita után a tanácsosok elvetették a javaslatot, amely nem aktuális, és eredménye használhatatlan lenne. Alin Tişe elnöknek már ekkor vissza kellett utasítania néhány, a magyarokra vonatkozó sértő megjegyzést. De az „előadás” folytatódott, sőt eldurvult.
Nagy összecsapást eredményezett az Első Iskolatáska programra vonatkozó határozattervezet megvitatása: a PSD a szülők anyagi helyzetét figyelembe vevő, megkülönböztető eljárást akart elfogadtatni.
A program tervezete szerint minden elsőosztályos gyermek ősszel, az iskolába járást támogatandó, a megyei tanács részéről egy-egy 20 lejes iskolatáskát kap. A PSD viszont úgy képzelte el a programot, hogy a táskának 100 lej értékűnek kellene lennie, és csak azok a gyermekek részesülnének belőle, akiknek családjában az egy főre eső jövedelem nem haladja meg a 300 lej/főt. Azt is felvetették: az elsőosztályosok kapjanak értékjegyet, és a szülők döntsék el, hogy táskát vagy egyebet vásárolnak vele. Végül a tanácsosok az eredeti tervezetet fogadták el.
A nap „fénypontját” azonban az a tervezet jelentette, amelynek alapján a Tordai út 2–14. szám alatti telek egy részét, 619 négyzetmétert, ingyen átengednék a Sapientia Alapítvány által ott megépítendő ingatlan építőtelepének, a gépek és építőanyagok ideiglenes raktározása céljából. Maximum két évről lett volna szó, és olyan általánosan bevett eljárásról, amely más esetekben nem vált ki vitát. Viszont Dan Canta és Liviu Medrea dirigálásával a PSD-frakció mindent beleadott a tervezet megszavazásának az akadályozásába, és főleg az ingyenességet kifogásolták. Szokásához híven, Cantaból ismét kibuggyant: „A magyarok néhány száz éve jöttek ide, és ha hagyjuk őket területet szerezni, maholnap mindenünket elveszik!”
Nem járt sikerrel Alin Tişe csillapító próbálkozása, sem az a módosító javaslata, hogy az ingyenes terület-felajánláshoz írják be: a megyei tanács bármikor egyoldalúan visszavonhatja az ingyenes koncesszionálást. Egy órai, késhegyre menő vita után, 19 igennel, 11 nemmel és 2 tartózkodással nem jött össze a szükséges kétharmados többség. A kérdés a következő tanácsülésen újra napirendre kerül.
Fekete Emőke alelnököt láthatóan megviselték a történtek. Lapunknak ezt nyilatkozta: „Közintézményeknek a megyei tanács ingyen adhat területhasználatot. Amit most megtagadtak tőlünk, arra a következő tanácsülésen ott lesz a pozitív példa, amikor az ortodox egyháznak 49 évre akarják odaadni a területet a Sapientia leendő épületének szomszédságában. Teljesen felháborító egyes tanácsos kollégák mai viselkedése! Természetesen megpróbálunk tárgyalni velük a következő ülésig.”
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)2011. július 1.
Gáspárik Attila a Nemzeti új vezérigazgatója
Megszűnik a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház évek óta tartó ideiglenes vezetése: július elsejétől Gáspárik Attila színész lett a legendás Székely Színház jogutódjának a vezérigazgatója.
Gáspárik lemond rektori tisztségéről, mert nem akar funkciót halmozni Lezajlott pénteken a Művelődési és Örökségvédelmi Minisztérium által szervezett versenyvizsga második fordulója. Bár a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatói tisztségére többen is pályáztak, a második fordulóra már csak a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem jelenlegi rektora, Gáspárik Attila jutott tovább. Ő egy 50 oldalas menedzseri vízióval pályázott a tisztségre, amelyben a Nemzeti 5 éves megvalósíthatósági tervét írta le. „A bizottság nagyon jónak találta a tervemet, csak arra voltak kíváncsiak, hogyan is lehet ezt majd pénz nélkül megvalósítani. Szerintem kevés pénzből meg lehet oldani mindent” – mondta a versenyvizsga után Gáspárik. Gáspárik Attila 2008 márciusától a marosvásárhelyi színitanoda rektora, azelőtt az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) alelnöke is volt. A színész és oktató amikor megpályázta a vezérigazgatói tisztséget, már akkor kijelentette, amennyiben elnyeri a pozíciót, lemond rektori tisztségéről. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színháznak pont három évig volt ideiglenes vezetése: 2008 július elején menesztette a minisztérium Cristian Ioant tisztségéből, arra hivatkozva, hogy nem tett eleget kötelezettségeinek. Pár hónapig vezérigazgató nélkül működött a színház, majd a 2009-es év elején ideiglenesen Vlad Rădescut nevezték ki vezérigazgatónak. Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter 2010 októberében Vlad Rădescut Csapó Györgyre cserélte – szintén ideiglenesen. A minisztériumi döntés ellen azonban pert indított Rădescu, meg is nyerte azt, így a fővárosi táblabíróság úgy döntött, visszahelyezi vezérigazgatói tisztségébe őt ez év márciusában. Vlad Rădescu ideiglenes mandátuma a versenyvizsgáig tartott, hétfőtől már Gáspárik Attila veszi át a vezetést a Nemzetiben.
Szász Cs. Emese. Székelyhon.ro2011. július 1.
Pedagógusok a hagyományőrzésért
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Karának Szatmárnémeti Kihelyezett Tagozata jelenleg két nemzetközi projektben vesz részt — tájékoztatott Végh Balázs Béla adjunktus.
Július 1–3. között zárul az első féléve az „Esélyegyenlőség a lokális identitás megőrzésére és újjászervezésére az oktatásban és a perifériális közösségekben” elnevezésű projekt, melynek keretében szemináriumokat és műhelymunkákat tartanak. A konferenciának a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar Szatmárnémeti Kihelyezett Tagozata ad otthont. Az Európai Unió által finanszírozott projektben három felsőoktatási intézmény — a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kar Szatmárnémeti Kihelyezett Tagozata, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem, valamint a Debreceni Egyetem Hajdúböszörményi Pedagógiai Főiskolai Kara — vesz részt.
Hétvégi programok
A hétvégi konferenciára szemináriumok és kulturális programok vannak szervezve, ugyanakkor összegzik az eddig elért eredményeket. A konferencia keretében neves szakemberek, professzorok tartanak előadást antropológiai, nyelvészeti, népművészeti témákkal kapcsolatban. A képzés többrétű: egyetemi hallgatókat képeznek, akik majd terepmunkára járnak, tanulmányozzák a helyi hagyományokat, amit később majd felhasználhatnak az oktatásban. Itt lesz tíz nagyváradi, tíz hajdúböszörményi és tíz szatmárnémeti pedagógus, valamint öt–öt egyetemi tanár, akik tartják az előadásokat. A hallgatók megismerhetik, hogyan kell beilleszteni a pedagógiai tevékenységekbe a helyi hagyományokat. Szó esik arról is, hogyan kell feléleszteni a már feledésbe merülő szokásokat. A szatmárnémeti hallgatók átjárnak Nagyecsedre, ahol a magyar és a roma kultúrával, Vállajon és Mérken a sváb kultúrával ismerkednek. A hajdúböszörményiek jönnek Mezőfényre, Piskoltra és Hadadra. A partiumiak Debrecen környékére utaznak.
A projektben résztvevők olyan szakemberek és kutatók, akiknek célja a magyar, román, sváb és roma közösségek antropológiai és népművészeti hagyományainak feltárása. erdon.ro2011. július 1.
Moszkva dühös Traian Băsescura
Szégyentelennek nevezte Băsescu román államfőt tegnap kiadott közleményében az orosz külügyminisztérium, amiért „a második világháborúban életét vesztett 27 millió orosz katona emlékezetét megsértve” jogosnak nevezte Ion Antonescu marsall besszarábiai hadműveletét.
Szégyentelennek nevezte Băsescu román államfőt tegnap kiadott közleményében az orosz külügyminisztérium, amiért „a második világháborúban életét vesztett 27 millió orosz katona emlékezetét megsértve” jogosnak nevezte Ion Antonescu marsall besszarábiai hadműveletét. A nemzetközi diplomáciában szokatlanul vehemens nyilatkozat ugyanakkor felszólítja az európai közvéleményt, hogy ne hagyja megválaszolatlanul a román államfő elfogadhatatlan állásfoglalását.
Traian Băsescu azzal vívta ki az orosz külügyminisztérium felháborodását, hogy a 10TV kereskedelmi televíziónak adott szerda esti interjújában azt hangoztatta, Antonescuhoz hasonlóan ő is parancsot adott volna a román katonáknak a Pruton való átkelésre, hiszen „szövetségesünk (a náci Németország – szerk. megj.) és területi követeléseink ezt kérték”. Az államfő hazaárulással vádolta az 1948-ban trónjáról lemondó Mihály királyt. Leszögezte: „egy tengerészkapitány és egy államfő sose hagyja cserben az övéit”.
A moszkvai reakciót látva az államfő tegnap délután rendkívüli sajtónyilatkozatban tért vissza a témára, hangsúlyozva, hogy nem érti az oroszok felháborodását, hiszen a kelet-európai térségeket érdekövezetekre osztó Molotov–Ribbentrop-paktumot a moszkvai törvényhozás is elítélte, és „a Szovjetunió már amúgy sem létezik”.
M. Á. Zs. Új Magyar Szó (Bukarest)2011. július 1.
Dúl az újabb címerháború
A Székelyföld elnevezés miatt bírálta fölül e heti ülésén önmagát a kormány: a Boc-kabinet elrendelte Illyefalva címerének módosítását. A döntést a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának kezdeményezésére hozták, mely szerint a címer nemlétező térségmegjelölést hivatalosít.
A Székelyföld elnevezés miatt bírálta fölül e heti ülésén önmagát a kormány: a Boc-kabinet elrendelte Illyefalva címerének módosítását. A döntést a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumának kezdeményezésére hozták, mely szerint a címer nemlétező térségmegjelölést hivatalosít.
A döntés szerint a 2010-ben szintén kormányhatározattal megerősített címerleírásból ki kell venni a „Székelyföld” megnevezést. A heraldikai magyarázatban ez olvasható: „a címeren látható ezüsthatárkő Székelyföld (Ţinutul Secuiesc) és a Barcaság (Brassó vidékének hagyományos neve) határát jelképezi”.
A tavalyi rendelet megjelenése után a Kovászna Megyei Tanács elnöke, Tamás Sándor azt nyilatkozta: a kormányhatározat szövege azért fontos, mert mindeddig a román hatóságok kétségbe vonták a magyar többségű történelmi régió létezését. A címerleírás ellen a székelyföldi román civil szervezetek is tiltakoztak, az érdekvédők nemcsak a Székelyföld megnevezést sérelmezték, hanem a határ-fogalmat is vitatták. Úgy vélték, határ csak két különálló állam között húzódhat, márpedig Illyefalva Románia részét képezi, és nincs a közelében államhatár.
A kérdést egy évvel a tavalyi kormányhatározat után június 16-án Olguţa Vasilescu szociáldemokrata képviselő vetette fel újra. Szerinte a 2010 április 21-én kelt, 402-es számú, Emil Boc kormányfő által aláírt és Vasile Blaga akkori belügyminiszter által ellenjegyzett dokumentum jogszerűtlen feltételeket rögzít.
„Mindeddig úgy tudtuk, hogy Brüsszelben nem lehet székelyföldi képviseletet nyitni, mert ilyen adminisztratív egység egyetlen romániai hivatalos okiratban sem szerepel. És íme, a hátsó ajtót maga a román kormány nyitja ki a székelyföldi törekvéseknek, amikor az illyefalvi címermeghatározást engedélyezi” – vélekedett Olguţa Vasilescu.
A PSD-s képviselő emlékeztetett: a Hargita, Kovászna és Maros Megyei Románok Civil Fóruma a brassói táblabíróságon támadta meg a Barcaság és Székelyföld határát kijelölő címerleírást, az illetékes jogi fórum pedig helyt adott a keresetnek. A kormány fellebbezett a döntés ellen, Olguţa Vasilescu szerint azért, hogy „mindenki számára világos legyen: ki az, aki elismeri Székelyföldet”.
„Hogy a macska rúgja meg!” – reagált lapunk megkeresésére Fodor Imre illyefalvi polgármester, aki tőlünk tudta meg, mit tartalmaz az ominózus kormányhatározat. „Nekem az a fontos: hogy Illyefalvának legyen címere, amit a jogszabályoknak megfelelően tudunk használni” – nyilatkozta az elöljáró, aki hozzátette: az elmúlt években kompromisszumkészséggel kezelte az ügyet.
„Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy gondot jelent a Barcaság és a Székelyföld megnevezés, indítványoztuk, hogy a címerleírásban a fentieket cseréljék ki Brassó és Kovászna megyére” – mesélte Fodor, aki úgy tudja, végül is kommunikációs hiba miatt, véletlenül került bele a tavalyi kormányhatározat által legitimált verzióba a Székelyföld megnevezés.
„Illyefalván a románság aránya 15 százalék, a helyi románokat pedig nem érdekli az, amiből most aktuálpolitikai kérdést csinálnak, és én magam is nagyon sokat dolgozom azért, hogy itt ne legyen etnikai konfliktus” – hangsúlyozta az elöljáró.
Paradoxonok
A tavalyi kormányhatározatot hatályon kívül helyező döntés azért is meglepő, mert a címerügyben jelenleg is folyik a per. „Meglepődve vettük tudomásul a tavaly, hogy a román civil fórum által benyújtott kereset ellen, illetve a brassói bíróság döntése ellen maga a belügyminisztérium fellebbezett. Rengeteget kínlódtunk azért, hogy a román civilek, a román kormány mellett valaki már minket is, engem, kis falusi szutyok polgármestert is kérdezzen meg” – foglalta össze a történteket Fodor Imre.
Mint elmondta, a fellebbezésről jövő év februárjában dönt az illetékes hatóság. „Most politikai nyomásra a kormány önmagának mond ellent egy olyan ügyben, amelyben egyébként pereskedik” – összegezte a paradoxont az elöljáró.
Szekeres Attila István heraldikus, az illyefalvi címer készítője az ÚMSZ-nek elmondta: indokolatlan politikai vita folyik a címer körül, amelynek minden eleme történelmileg hiteles, és ha a kormány ezt nem ismeri el, történelemhamisítást követ el. „Felháborító, hogy összekötik ezt a címert a brüsszeli székelyföldi iroda ügyével” – tette hozzá a szakértő.
Nagy-Románia és horogkereszt
Bár Illyefalván az önkormányzat gondot fordít arra, hogy az országos vita ne gyűrűzzön be a vegyes lakosságú településre, Kovászna megyében érezhetően nőtt az etnikai feszültség az utóbbi időszakban. Amint arról lapunk korábban beszámolt, a Nagy-Románia Párt sepsiszentgyörgyi tagszervezetének irodájára ismeretlen tettesek néhány napja a „Székelyföld nem Románia!” feliratot festették, ugyanitt felbukkant a horogkeresztes jelkép is.
A felirat másodszor jelenik meg az irodának helyt adó tömbház falán, tavaly ősszel pedig a román zászlót lopták el a székház homlokzatáról. A Nagy-Románia Párt aktivistái a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjait vádolják, akik viszont tagadják, hogy részük lenne a provokációban. Az etnikumközi feszültség növekedését bizonyítja a youtube videómegosztó portálon nemrégiben megjelent felhívás is.
A román szélsőséges szervezetek nevében született videóüzenet sepsiszentgyörgyi „nemzetgyűlésre” hívja „az ország területi egységéért elkötelezett románokat”. Az üzenet szerint a kormány által meghirdetett közigazgatási reform miatt „ismét veszélyben van Románia egysége”. A videóban több civil szervezet logója is feltűnik, többek közt a Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fóruma vagy a Noua Dreaptă szélsőjobboldali alakulat is szervezőként jelenik meg. Mindkét szervezet cáfolta, hogy köze lenne a kezdeményezéshez, az akció végül elmaradt.
Parászka Boróka. Új Magyar Szó (Bukarest)2011. július 1.
Winkler a kisebbségi szemináriumon
Az Európai Parlament több képviselőjével, köztük Winkler Gyulával is találkozott szerdán Brüsszelben az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) vezetősége.
A szervezet intenzívebbé kívánja tenni kapcsolatait Brüsszelben, főként az EP-ben, ezért a munkaebéddel egybekötött szemináriumon Hans Dietrich Hansen elnök és Jan Diedrichsen igazgató az európai kisebbségvédelem szempontjából fontos témákat vetettek fel. Az RMDSZ európai parlamenti képviselője a kisebbségi tematikájú európai polgári kezdeményezésről beszélt. Új Magyar Szó (Bukarest)2011. július 1.
Táltosok
Hallgatom a Kossuth Rádióban az esti Határok nélkül című adást. Az előbb még azt latolgattam: le kellene tenni már a tollat, hisz amúgy sincs sok értelme a nagyotmondás és a nyilvánvalóan káros, olcsó magyarkodás elleni hadakozásnak, az embereket még mindig könnyű megvezetni huncutkodásokkal és olyan ígéretekkel, amelyekben a megvezető sem hisz.
Hallgatom a Kossuth Rádióban az esti Határok nélkül című adást. Az előbb még azt latolgattam: le kellene tenni már a tollat, hisz amúgy sincs sok értelme a nagyotmondás és a nyilvánvalóan káros, olcsó magyarkodás elleni hadakozásnak, az embereket még mindig könnyű megvezetni huncutkodásokkal és olyan ígéretekkel, amelyekben a megvezető sem hisz.
Toró T. Tibort, az EMNT ügyvezetőjét, a leendő Néppárt főgondozóját kérdik az ország új közigazgatási átrendezése kapcsán kipattant botrányról. A pesti közszolgálati médiák új súlypontozásával magyarázható, hogy miért éppen őt szólaltatják meg, aki csak statiszta ebben az ügyben is, és miért nem Kelemen Hunort, Markó Bélát, Korodi Attilát, Lakatos Pétert vagy másvalakit, akik sokkal többet tudnak erről a kérdésről, hisz az RMDSZ-szel ott vannak a tűzben, a parlamentben és a kormányban, kapják a pofonokat jobbról is meg balról is. De nem, nekik inkább Toró kell, mert ő egyeseknek, akik jó távolságból nézik dolgainkat, most statisztaként is bárkinél hitelesebb. Kívülről nézve, az EMNT ügyvezetője aránylag reálisan értékeli a helyzetet. De a végén rendíthetetlen bátorsággal odamar ellenfelének, az RMDSZ-nek. Például felrója, hogy Kelemen Hunor csak végső eszköznek tekinti az utcára vonulást! Vagyis nem kell betojni, legyünk keményebbek a románokkal, és nem kell annyit tárgyalni, majd az utca úgyis a mi javunkra dönt. Mert ugye, mi vagyunk az erősebbek! De hol és miben? Vízilabdában, halászléfőzésben vagy békaugratásban mindenképpen.
Ám a politikában kisinasai sem lehetünk a románoknak. Bizonyíték rá a kettős állampolgárság ügye. Băsescuék szép csendben, egy belügyminiszteri rendelettel megadták a moldovánoknak, s nem ordították világgá a tévében, hogy most már minden román együvé tartozik. Mi pedig annyit szájalunk, nagymagyarkodunk vele, hogy sikerült felhergelnünk a szomszédokat!
Na, mondom, azért se teszem le a libatollat, kivárom, hogy Toróék ne csak az erdélyi magyarságot, de a román parlamentet is meghódítsák! Lelki szemeimmel már látom is, amint Geoană, Antonescu, Boc és a többiek leborulnak az Erdélyi Magyar Néppárt képviselői előtt, és nemcsak a Székelyföld területi autonómiáját, de a moldovai csángók önállóságát is megadják. Mert azok, akik korábban az RMDSZ képviseletében alig szólaltak meg a bukaresti parlamentben, s mert nem választották őket újra, durcásan félreálltak, most a Népbárt bűvös erejével (és a Pestről kapott pénzekkel!) valósággal megtáltosodnak és akaratukat átviszik a románokra!
Ezért is rémálmot látnak azok, akik azt gondolják, hogy az eddig kivívott jogaink is elúsznak...
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)2011. július 2.
Önbecsülésünk címere
Mit kezdjen egy szokványos módon normális gondolkodású ember azzal, hogy egy szenátor a címerek fölötti éberkedést tartja "honanyai" tevékenysége egyik legfontosabb elemének? Persze, túltesszük magunkat rajta, némi felsőbbrendűséget magunkra erőltetve azt mondjuk, bocsásd meg neki, Urunk, nem tudja, mit cselekszik. Aki azonban kicsit is üldözöttnek érezi magát ebben a meg-megújuló kiszorítósdiban, aligha rázza le úgy magáról az újabb inzultust, mint kutya a vizet.
Az illyefalvi címerátminősítés ugyanis legalább két roppant zavaró dologról szól. Az első a hatalom lényegében alig, eszközeiben talán valamelyest változó, de állandóan jelen lévő kontrollja. Annak üzenete, hogy figyelünk ám, mindenütt jelen vagyunk, még ott is, ahol az "î" betű az istennek sem akar másként megszólalni, mint "ü". Senkit se tévesszenek ám meg az apró politikai engedmények, még ezek közé sem fér Székelyföld fogalmának hivatalos iratokban való megjelenítése, sátáni precedens lenne, amelyre az elkövetkezőkben hivatkozni lehet. Ám ha a kormánnyal, az akadémia heraldikai bizottságával – egyáltalán a világgal – szembeszálló román hatalom képviselőjének érdekszövetségeseivel való együttléthez hozzá is kellett szoknunk, akaratlan segítőikkel továbbra is nehéz felvenni a harcot. Az illyefalvi tanács "kompromisszumkészségét" – a címermagyarázat történelemhamisító módosítását – például azzal magyarázza a polgármester, hogy elég, ha a helybeliek tudják, milyen történelmi jelentőséggel bír az inkriminált határkő, amúgy jobb a békesség, okos ember nem dacol a prefektussal. A korábbi kormánybiztos nemzetféltő buzgalmának ismeretében is elfogadhatatlan ez az indoklás, hiszen diplomáciának álcázott szükségtelen megalkuvásról, értékeink lebecsüléséről árulkodik, a "merjünk észrevétlenek lenni" mentalitásáról. Az "autonómiatudatról", amely létezik ugyan, csak nehogy valaki észrevegye. A köldöknéző kisszerűség néhány bizonyítékát már a régióátszervezés közelmúltbeli áldübörgésekor is tapasztalhattuk. Ha másra nem, arra jó volt az egész, hogy ébredjünk: nem csak a többség számára hangzik "kínaiul" ez az egész önrendelkezősdi, hanem jó néhányan közülünk sem értik, akarják érteni. Az önképzés kulcsszavaként kezdetnek hadd ajánljunk egy közérthetőbbet: önmegbecsülés. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2011. július 2.
Az autonómia intézményei
A romániai magyar gyűjtőkönyvtár és az erdélyi képzőművészeti közgyűjtemény lehetne az autonómia irányába lépő Székelyföld első saját intézménye – fejtette ki Székely István, az RMDSZ főtitkárságának társadalomszervezéssel megbízott főtitkárhelyettese.
Székely István őszig, az immár tartalommal is megtöltendő Kulturális Autonómia Tanács (KAT) megalakulásáig Erdélyt járja, a szakemberekkel, civil szervezetekkel egyeztet a két intézmény megalakításának mikéntjéről, majd ezt a politikusok elé terjeszti, hogy a szükséges adminisztratív döntéseket meghozhassák – ismertette az RMDSZ sepsiszentgyörgyi székházában tartott sajtóbeszélgetésen. Székely István elmondta, az RMDSZ egyik legnagyobb gondjának azt tartja, hiányzik a 90-es évek elejére jellemző együttgondolkodás a civil szférával, ezt szeretnék most újraéleszteni. A KAT szerepe éppen a politikum és civil szféra együttműködésének intézményesítése, a magyar gyűjtőkönyvtár és a képzőművészeti közgyűjtemény létrehozását már olyképp tervezik, hogy azt ne a politikusok alapítsák, hanem szakemberek mondják el, milyen legyen felépítése, berendezése. Kitétként két alapkövetelmény fogalmazódott meg: olyan régióba telepítsék ezeket az intézményeket, ahol hosszú távon biztosított a magyar vezetés, és rendelkeznek a romániai pénzösszegek fogadására alkalmas struktúrával. Ilyen megközelítésben Hargita és Kovászna megye alkalmas, hogy otthont adjon az egyébként erdélyi hálózatban elképzelt gyűjtőkönyvtárnak és a képzőművészeti közgyűjteménynek. Utóbbinak nagy valószínűséggel éppen a Székely Nemzeti Múzeum biztosíthatja a működési keretet, hiszen a megyei tanács által tavaly a múzeum szomszédságában megvásárolt telken új épület is létesíthető. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)