udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
294
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 ... 271-294
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2012. április 1.
Erdélyi magyar sajtó-újságírás a két világháború között (1918-1938)
Az erdélyi sajtó mindig színvonalas részét képezte az általános magyar újságírásnak. Fontossága főleg az impériumváltást követően nőtt, mivel a Romániához csatolt erdélyi magyar kisebbség egyetlen megnyilatkozása volt, Ligeti Ernő szavaival élve „az egyetlen kopoltyú, amelyen a magyarság lélegzett.” Az addigi határ menti sajtóközpontok a román hatóságok szigorú ellenőrzése miatt korlátozottan tudták csupán ellátni a feladatukat. Ilyen volt Nagyvárad esete, amely az erdélyi újságírás élvonalába volt sorolható, mivel itt dolgozott újságíróként Ady Endre, Juhász Gyula, Krúdy Gyula stb., a változás után azonban elköltöztek Váradról.
Egy néhány példa az impériumváltás előtti sajtóból (a felsorolt újságok napilapok):
- Arad: Aradi Közlöny, Arad és vidéke, Függetlenség, Aradi Hírlap
- Nagyvárad: Szabadság, Nagyváradi Napló, Nagyvárad, Új Nagyvárad, Tiszántúl, Friss Újság.
- Temesvár: Temesvári Hírlap, Temesvarer Zeitung.
- Kolozsvár: Újság, Kolozsvári Hírlap, Esti lap, Ellenzék.
- Brassó: Brassói Lapok.
- Szatmár: Szamos.
- Marosvásárhely: Székely Napló.
Sajtótörténeti szempontból 3 fő korszakra lehet osztani a két világháború közötti korszakot: A hőskor (1919-25), a virágzás kora (1926-30), a helytállás kora (1931-37).
A szerkesztőségek voltak a politikai megbeszélések búvóhelyei, így az újságírás szorosan összefonódott a politikával. A sérelmek üzenésein kívül a román hatóságok is a sajtón keresztül érintkeztek a magyarsággal. A napilapok és az irodalmi folyóiratok szoros összekapcsolódása is megfigyelhető, mivel legtöbb újságíró irodalmár, költő is volt. Továbbá a „transzilvanizmus” eszmerendszerének továbbítását is elsősorban a korabeli sajtó vállalta fel.
Ahol jó színvonalú napilapok voltak, ott később és nehezebben született meg az irodalmi folyóiratok. Így az első komolyabb irodalmi folyóiratok nem Kolozsvárott, hanem Nagyváradon, Aradon és Marosvásárhelyen születtek.
A Hőskorban 330 erdélyi lap jelent meg, egyedül Kolozsváron 113. Az impériumváltással bekövetkező közhangulatot befolyásolta a sajtó, ezek „szomorú idők” voltak, ami azt is mutatja, hogy csupán 12 humorisztikus lap jelent meg. Legtöbb újság ebben a korszakban megszűnt, vagy tulajdonost váltva átalakult. Nem volt nehéz lapot indítani: 1939-ig a román kormány a lapkiadást nem kötötte engedélyhez. Így azonban jelentkezett a dömpingsajtó (krajcároslapok megjelenése) amely a színvonal csökkenését eredményezte. Minden lap hivatalosan és nyíltan fizette a cenzort (de ez nem jelentette, hogy nem voltak kiskapuk). Ebből következőleg Belső-Erdély sajtója jobban virágzott ebben a korszakban: minél beljebb került a határtól, annál nagyobb volt a sajtószabadság. Ebben a vonatkozásban beszélhetünk Kolozsvár- és főleg a későbbiekben Brassó, mint szabad és fontos sajtóközpontokról.
Megemlítendő az Újságírói Szervezet, amely fennállása alatt kongresszusokat rendezett Aradon, Brassóban, Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Temesváron. Komoly eredménynek számított, hogy elsőnek vetették fel Romániában az újságírói nyugdíj intézményét. Nagyobb városokban újságírói klubok létesültek, ahol gyakran rendeztek felolvasóesteket, illetve a közönség találkozhatott azon személyiségekkel, kik írásait nap, mint nap olvashatta. További eredménynek számított a tusnádfürdői Szanatórium létesítése, amely gyakorlatilag újságírói üdülőként szolgált. Több mint 300 bejegyzett taggal rendelkezett, román személyiségek, politikusok is gyakran látogatták, mivel egy ilyen komoly létszámú szervezet határozta meg az erdélyi magyarság politikai közhangulatát.
Vizsgabizottságot is létesítettek, így csak az lehetett képezni újságírásra, aki megfelelt a vizsgabizottság feltételeinek. Tagdíjas rendszer volt, az újságírás ekkor becsületes megélhetést biztosított. Egyes érdemes újságírók, akik valamilyen igazolt okból hagyták ott állásukat, teljes fizetésüket kapták, amíg újra el nem tudtak helyezkedni.
A továbbiakban két kiemelkedő példával szeretném ábrázolni az erdélyi újságírás két korszakát. Kolozsvár, mint már említett sajtóközpont, főleg a 20-as években számított fontos tényezőnek. Ez a Keleti Újság elsődleges sikerének tudható be. A lapot már a háború alatt tervezték megjelentetni, de végeredményben a sors iróniájaként a román csapatok Kolozsvárra való bevonulásakor (1918. December 24-én) jelent meg az újság első száma. A sikert nagymértékben befolyásolta, hogy budapesti tapasztalt lapszerkesztők dolgoztak itt, mint Szentmiklósi József, vagy később Ignotus (aki a Nyugatnak volt szerkesztője). A hatalmas példányszám áttörte a határokat, a demarkációs vonalakat is, így Kassán és Debrecenben 2-3000 példány is elfogyott naponta. A lap későbbi szerkesztője Zágoni István lett, majd a csődtől való megmentés érdekében megvásárolta a lapot az Országos Magyar Párt. Így hivatalos pártlappá vedlett, veszítve politikai függetlenségéből, szabadelvűségéből.
Egy másik említett sajtóközpont Brassó volt ebben az időszakban. Felemelkedésében főleg a 30-as évek válságai, politikai- ideológiai törésvonalai járultak hozzá. A gazdasági válság több lap megszűnését eredményezte, ugyanakkor megjelent egy új, fiatal generáció is, amely már a 20-as évek viszonylataiban szocializálódott (Bányai László, Méliusz József, Wass Albert stb.). A Brassói Lapok megerősödésében a központiság is szerepet kapott. Mindamellett, hogy igen színvonalas országos lap volt, gyakorlatilag felvehette a versenyt Erdély szinte bármelyik városának a reggeli napilapjával. Fontos szempont, hogy szinte minden városban volt szerkesztője, illetve a román városokban elő magyar közösségekhez is eljutott, sőt ezen kívül még Bulgáriába is szállított több száz példányt. Színvonalas irodalmi mellékletét Kuncz Aladár szerkesztette és lehetőséget adott a Helikoni közösségen kívül rekedt fiatal generációknak a publikálásra. A cenzúra is szerepet játszott a sikerben, ugyanis amíg más városban megjelenő újságokban a helységneveket csak románul lehetett leírni, addig ezeket a Brassói Lapok magyarul közölte. A kezdeti jobboldalisággal felhagyva a 30-as években a Keleti Újság szabadelvűségét próbálta pótolni, nem kevés sikerrel.
F.J.
kolozsvaros.ro. Erdély.ma2012. április 1.
Kelemen Hunor: egyszerre versenyezni és együttműködni nem lehet
Az RMDSZ elnöke nem tartja megvalósíthatónak a verseny és az együttműködés összehangolását a júniusi romániai helyhatósági választásokon.
Kelemen Hunor erről vasárnapi, marosvásárhelyi sajtóértekezletén fejtette ki álláspontját, az MTI azon kérdésére reagálva, hogy az RMDSZ, a marosvásárhelyi polgármester-választással kapcsolatban kizárja-e választási koalíció megkötését más magyar szervezetekkel.
„Én azt az üzenetet kaptam egy csíkszeredai kongresszusról (Csíkszeredában a Tőkés László védnökségével alakult Erdélyi Magyar Néppárt rendezte első országos küldöttgyűlését februárban – a szerk. megj.), hogy ők a versenyre készülnek, hogy föl akarják mutatni, föl akarják mérni a támogatottságukat. Akkor én nem értem: ezt akarják fölmutatni, vagy azt, hogy nincsenek jelöltjeik? Bármelyiket föl lehet mutatni, de egyszerre a kettőt nem" – mondta az RMDSZ elnöke.
Kifejtette: nem az RMDSZ döntött újabb magyar pártok létrehozásáról Erdélyben, arra hivatkozva, hogy legyen verseny. Ezt az RMDSZ kénytelen elviselni, de a verseny elől nem futamodik meg, áll elébe, abban a reményben, hogy a megmérettetés tisztességes lesz.
„Na képzeljék el azt a kapust, aki a futballpályán együtt akar működni azzal, aki gólt rúg neki: abból milyen eredmény lesz? Ha valaki versenyezni akar, az versenyezni akar. Ott, ahol nincs jelöltje, vagy nincs bátorsága, ott együtt akar működni? Ilyen nincs!" – érvelt Marosvásárhelyen Kelemen Hunor.
Kifejtette: az RMDSZ-nek van jelöltje, aki joggal tarthat igényt a marosvásárhelyi magyarok és románok bizalmára. Szerinte az RMDSZ jelöltjét kellene mindenkinek támogatnia, mert a maga részéről nem látja értelmét, miért kellene választási szövetséget kötni.
Az RMDSZ Maros megyei szervezete Vass Leventét, az egészségügyi miniszter tanácsosát nevezte meg marosvásárhelyi polgármesterjelöltjeként. Az RMDSZ-ben politizáló Vasst az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács javasolta a magyarság közös jelöltjének, de az RMDSZ később elzárkózott attól, hogy koalíciós megállapodást kössön támogatásáról a többi magyar párttal. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) közölte, nem hajlandó felsorakozni az RMDSZ-jelölt mögé, ha a magyar pártok nem kötnek választási koalíciót Marosvásárhelyen.
Arra a kérdésre, hogy ezek szerint Vass Levente az RMDSZ jelöltje lesz-e és nem pedig koalíciós jelölt, Kelemen Hunor azt mondta: nem kíván a marosvásárhelyi dolgokról beszélni, ezt az RMDSZ városi és megyei szervezetének kell megtennie.
„Annyit tudok mondani, hogy Marosvásárhelynek lesz olyan RMDSZ-es polgármesterjelöltje, aki hiteles személyiség, hiteles programmal áll az emberek elé és képes ezt a város elvezetni jobban, mint ahogy most vezetik. Ha a magyar és román emberek ennek a személynek hitelt adnak, akkor megválasztják" – tette hozzá az RMDSZ elnöke.
Februári alakuló országos küldöttgyűlésén az EMNP leszögezte, hogy a közélettől elfordult, az RMDSZ-ben csalódott magyarokat próbálja mozgósítani, de csak ott akar versenyezni, ahol ez nem veszélyezteti a magyarság képviseletét. Toró T. Tibor, az EMNP elnöke úgy fogalmazott: „az értékek egyensúlyát kifejező verseny és az érdekérvényesítő együttműködés helyes arányát" próbáljuk megteremteni politikánkban.
MTI. Erdély.ma2012. április 1.
Kiss Anna, a fordítóverseny győztese: számomra a legkedvesebb nyelv a magyar
Már többször is írtunk arról a marosvásárhelyi bolyais diáklányról, aki romániaiként megnyerte az Európai Bizottság által szervezett fordítói versenyt. Kiss Anna romántudásának köszönhetően emelkedett ki a mezőnyből. Most Brüsszelben is elmondhatta, mit gondol a nyelvtudásról, ugyanis a többi 26 tagállam nyertesével együtt ott vette át a díjat.
Több rekord is megdőlt idén a fiatal fordítók versenyén – közölte a többnyelvűségért felelős brüsszeli biztos. Több mint háromezren vettek részt a megmérettetésen. Az eddiginél több, 148 nyelvkombinációban fordították az egyoldalas szöveget, melyet az Európai Bizottság fordítói főigazgatósága választott ki.
A versenyt 2007. óta évente rendezik meg. 17 éves középiskolások indulhatnak rajta. A díjátadón három diák személyesen el is mondhatta, hogy szerinte miért fontos az idegen nyelvek ismerete. A brit Theodora Bradbury különbözni szeretett volna társaitól, akik nem tanultak nyelvet. Őket lustának és arrogánsnak tart, mivel az angolt nagyon sok helyen beszélik, nem érzik szükségét a tanulásnak, sőt 14 év fölött nem is kötelező az iskolákban.
A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákja, Kiss Anna örül, hogy iskolájában románul is magyarul is tanulhat, mert szerinte minden idegennyelv új ajtót nyit a világra, de előbb mindenkinek az anyanyelvét kell a legjobban megtanulnia. „Minden ember számára létezik egy legkedvesebb nyelv, ez számomra a magyar" – mondta a pulpitusról a diáklány, majd Nagy Lászlót idézte: „Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig".
Duna Televízió. Erdély.ma2012. április 1.
Gazda Árpád, az MTI tudósítója jelenti:
El volt ragadtatva a térség turisztikai potenciáljától, és a helybéliek tenni akarásától Mihai Razvan Ungureanu román miniszterelnök, aki szombaton a prefektusok értekezletén vett részt Székelyudvarhelyen, majd a parajdi sóbányába is ellátogatott.
Miniszterelnöki kinevezése óta először járt Székelyföldön a hétvégén Mihai Razvan Ungureanu. A román kormányfő szombaton a prefektusi értekezleten Székelyudvarhelyen a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnökével és Hargita megyei önkormányzati vezetőivel találkozott. Sajtótájékoztatóján a miniszterelnök kérdésre válaszolva elmondta, továbbra is fontosnak tartja az ország területi közigazgatási reformját. Hozzátette azonban, hogy a prefektusi értekezleten nem került szóba ez a kérdés.
Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke az MTI-nek elmondta: Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kezdeményezésére a miniszterelnök és az őt elkísérő Gabriel Berca belügyminiszter helyi önkormányzati vezetőkkel is találkozott. Az egyórás megbeszélésen Kelemen Hunor mellett a Hargita megyei városok RMDSZ-es polgármesterei, a megyei tanács elnöke, és az RMDSZ helyi vezetői, valamint Ladányi László prefektus vett részt. Borboly Csaba arra kérte a miniszterelnököt, küldje a helyszínre tájékozódni a szállításügyi minisztert, és találjanak megoldásokat a megyéből kivezető országutak rehabilitálására. Szó esett ugyanakkor a kórházak állapotáról, a források híján félbehagyott közművesítési munkálatokról, és arról, hogy a régióban megszokott zord időjárási viszonyok miatt sürgősebb az itteni tömbházak hőszigetelése.
Mircea Dusa az ellenzéki Szociáldemokrata Párt Hargita megyei képviselője tiltakozását fejezte ki az Agerpres hírügynökségnek amiatt, hogy a kormányfőt nem érdekli a székelyföldi románok sorsa, mert csak a magyarokkal találkozott. A vádakra válaszolva Mihai Razvan Ungureanu elmondta, bárhova megy az országban találkozni fog a helyi önkormányzatok vezetőivel és a fontos közösségek képviselőivel. "Számomra mindenki a nemzet része, és függetlenül attól, hogy milyen nyelvet beszélünk, mindannyian román állampolgárok vagyunk. Nem teszek különbséget azok között, akik tanácsért vagy segítségért hozzám folyamodnak" - idézte az Agerpres hírügynökség a miniszterelnököt.
A parajdi sóbányában tett látogatása után a kormányfő elragadtatással szólt a látottakról. "Örvendek, hogy a gazdaszellemű emberek csodálatos dolgokat tesznek, még a nehéz időkben is. Örvendek, hogy szorgalmat és tenni akarást látok" - jelentette ki. Hozzátette, rendkívülinek tartja a térség turisztikai potenciálját.
A Realitatea hírtelevízió közben arról közvetített, hogy a miniszterelnöki látogatás idejére több száz látogató - közöttük gyermekek is - a sóbányában rekedtek. A kormányőrség ugyanis biztonsági okokból lezárta a bánya kijáratát. MTI2012. április 2.
Lemondott Schmitt Pál magyar államfő
Április 2-án, hétfőn a parlamentben jelentette be Schmitt Pál, hogy lemond államfői megbízatásáról. A vonatkozó szabályok értelmében a lemondás érvényességéhez az Országgyűlés elfogadó nyilatkozata szükséges. Az új köztársasági elnököt az elődje megbízatásának megszűnésétől számított harminc napon belül kell megválasztani, hivatalba lépéséig az államfői feladat- és hatásköröket az Országgyűlés elnöke gyakorolja.
Az alaptörvény értelmében a köztársasági elnök megbízatása megszűnik a megbízatási idejének lejártával, halálával, ha kilencven napot meghaladó időn át képtelen feladatköreinek ellátására, továbbá ha a megválasztásához szükséges feltételek már nem állnak fenn, összeférhetetlenség kimondásával, a lemondásával vagy ha megfosztják a tisztségtől.
A köztársasági elnök jogállásáról szóló törvény szerint az államfő az Országgyűléshez intézett írásbeli nyilatkozatával mondhat le megbízatásáról. A lemondás érvényességéhez az Országgyűlés elfogadó nyilatkozata szükséges. A parlament tizenöt napon belül kérheti a köztársasági elnököt, hogy elhatározását újból fontolja meg. Ha a köztársasági elnök az elhatározását írásbeli nyilatkozatával fenntartja, az Országgyűlés a lemondás tudomásulvételét nem tagadhatja meg.
A törvény kimondja azt is: „a köztársasági elnök megbízatása a lemondó nyilatkozatban megjelölt, a tizenötödik napnál nem korábbi időpontban, ennek hiányában az Országgyűlés elfogadó nyilatkozata meghozatalának napján, elfogadó nyilatkozat hiányában az annak meghozatalára nyitva álló határidő eredménytelen elteltével szűnik meg". Ha az Országgyűlés a köztársasági elnököt a lemondás megfontolására kéri, az államfő megbízatása az elhatározását fenntartó nyilatkozatban megjelölt időpontban, ennek hiányában a fenntartó nyilatkozat benyújtásával szűnik meg.
Abban az esetben, ha a köztársasági elnök megbízatása megszűnik, az új köztársasági elnök hivatalba lépéséig az államfői feladat- és hatásköröket az Országgyűlés elnöke gyakorolja. A köztársasági elnök helyettesítése idején az Országgyűlés elnöke országgyűlési képviselői jogait nem gyakorolhatja, és helyette az Országgyűlés elnökének feladatait a Ház által kijelölt alelnök látja el.
Az alaptörvény rögzíti az államfő megválasztásának szabályait. A köztársasági elnököt az Országgyűlés öt évre választja, államfővé megválasztható bármely magyar állampolgár, aki a harmincötödik életévét betöltötte. A köztársasági elnököt e tisztségre legfeljebb egy alkalommal lehet újraválasztani. Az államfőt elődje megbízatásának lejárta előtt legalább harminc, legfeljebb hatvan nappal, ha pedig a megbízatás idő előtt szűnt meg, a megszűnéstől számított harminc napon belül kell megválasztani. A köztársasági elnök választását az Országgyűlés elnöke tűzi ki, a parlament az államfőt titkos szavazással választja meg.
A köztársasági elnök választását jelölés előzi meg. Ennek érvényességéhez az országgyűlési képviselők legalább egyötödének írásbeli ajánlása szükséges. A jelölést az Országgyűlés elnökéhez a szavazás elrendelése előtt kell benyújtani. Minden országgyűlési képviselő egy jelöltet ajánlhat. Annak, aki több jelöltet javasol, mindegyik ajánlása érvénytelen.
Az első szavazás alapján megválasztott köztársasági elnök az, aki az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatát megkapta.
Ha az első szavazás eredménytelen volt, második szavazást kell tartani. Ennek során a két legtöbb szavazatot kapott jelöltre lehet voksolni. Ha az első szavazáskor az első helyen szavazategyenlőség alakul ki, azokra a jelöltekre lehet szavazni, akik a legmagasabb számú támogató voksot kapták. Ha az első szavazáskor csak a második helyen áll elő szavazategyenlőség, azokra a jelöltekre lehet szavazni, akik a két legmagasabb számú szavazatot kapták. A második szavazás alapján megválasztott köztársasági elnök az, aki – tekintet nélkül a szavazásban részt vevők számára – a legtöbb érvényes szavazatot kapta. Ha a második kör is eredménytelen, ismételt jelölés alapján új választást kell tartani.
A szavazási eljárást legfeljebb két egymást követő nap alatt be kell fejezni.
A megválasztott köztársasági elnök a korábbi államfő megbízatásának lejártakor, a megbízatás idő előtti megszűnése esetén a választás eredményének kihirdetését követő nyolcadik napon lép hivatalba, ezt megelőzően pedig az Országgyűlés előtt esküt tesz.
A köztársasági elnök megbízatása megszűnésével és helyettesítésével kapcsolatos eljárási szabályok a hatályos házszabály szerint úgy szólnak, hogy a lemondó nyilatkozat feletti vitát és szavazást legkésőbb annak beérkezésétől számított tizenöt napon belül kell megtartani; ha az Országgyűlés az említett időpontban nem ülésezik, rendkívüli ülésszakot vagy rendkívüli ülést kell összehívni. Bármely képviselőcsoport vagy legalább tíz képviselő – legkésőbb az e napirendi pont tárgyalásának megkezdése előtti napon – írásban javasolhatja, hogy az Országgyűlés kérje a köztársasági elnöktől elhatározásának újbóli megfontolását; ilyen javaslat esetén először e javaslatról kell szavazni. Erdély.ma2012. április 2.
Körkép a Kárpát-medencei magyaroktatásról
A budapesti Tinta Könyvkiadó gondozásában jelent meg az a kötet, amely átfogó képet ad a Kárpát-medencei kisebbségi magyaroktatásról. A Nyelv és oktatás kisebbségben című kiadvány Bartha Csilla és Péntek János elméleti bevezetőjét követően két nagyobb egységre oszlik.
Az első részben Nádor Orsolya a régió oktatáspolitikai eseményeinek történeti áttekintését végzi el. Göncz Lajos újvidéki pszichológus pedig a vajdasági magyarok iskolaválasztási dilemmáiról, a kérdés pszichológiai és pszicholingvisztikai vonatkozásairól értekezik.
A kötet második része hat országtanulmányból épül fel. A szerzők részletesen elemzik a romániai, a szerbiai, a szlovéniai, a szlovákiai, az ausztriai és természetesen az ukrajnai magyaroktatás helyzetét. Az azonos szempontok alapján készített leírások jól összehasonlítható módon mutatják be a kisebbségi magyaroktatási intézményhálózatot, a tankönyvellátás problémáit, az anyanyelv, az államnyelv és az idegen nyelvek oktatásának helyzetét.
Forrás: Kárpátalja ma. Erdély.ma2012. április 2.
Hatvan éves Tőkés László
Tegnap töltötte hatvanadik életévét Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, volt királyhágómelléki református püspök. Tőkés László a keresztény értékek védelméért, az erdélyi magyarság nemzettudatának erősítéséért és az autonómia kivívásáért dolgozik. Fontos szerepe volt a rendszerváltás utáni Erdély intézményeinek újraalakításában és az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozásában (EMNP) is.
- Az egyház nem nézheti tétlenül, ami történik – ezt mondta a romániai falurombolás során Tőkés László egy 1989-ben készített interjúban. A református lelkész már korábban is bírálta a román államot az egyházakkal és a kisebbségekkel szembeni gyakorlata miatt, ezért törvénytelenül ki is zárták a papság köréből. A védelmére kelt hívek és a temesvári szimpatizánsok robbantották ki a forradalmat.
1990-ben lett a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. Egyházszervező munkája mellett megalapította Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem elődjét.
Tőkés Lászlónak meghatározó szerepe volt az erdélyi magyar nemzetpolitika alakításában is. Az ő kezdeményezésére fogadták el 1992-ben a Kolozsvári Nyilatkozatot, amely először rendelkezett az erdélyi magyarok autonómijáról. Ez teljesedett ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsban (EMNT), majd a tavaly megalakult Erdélyi Magyar Néppártban.
Tőkés Lászlót 2007-ben választották meg Európai Parlamenti képviselővé, ahol következetesen kiállt a keresztény értékek megőrzéséért. Születésnapján a temesvári áldozatvállalására mutattak be könyvet, majd azoknak az eseményeknek a plakátjairól nyílt kiállítás, amelyet Tőkés László az Európai Parlament alelnökeként szervezett.
Duna Tv. Erdély.ma2012. április 2.
Tőkés: Nem csoda, hogy nehézkes a volt besúgók elleni fellépés
A királyhágómelléki református püspök azt mondta, egyházában is vannak magas beosztású volt besúgók. Tőkés szerint Magyarországon és Romániában is sok a furcsaság ügynökügyben.
Tőkés László európai parlamenti képviselő szerint, ahogyan Trianon mai napig is él a következményei által, ugyanúgy a titkosszolgálati múlt hat a társadalom és azon belül az egyház mai életére is. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke erről Budapesten, a Terror Házában beszélt, ahol Molnár János és Szabó Gyula egyházi témájú könyveit mutatták be.
Mindaz, ami az egykori besúgók ügyében történik, nemcsak Magyarországon, hanem Romániában is, felveti a kérdést, miért ilyen nehézkes a kérdés rendezése. Tőkés László a Kossuth rádiónak adott interjújában hozzátette, nem csoda, hogy az egyházi átvilágítás is sok akadályba ütközik, „mert az egyház földi intézményi mivoltában maga is fogságába esett ennek a világnak”. Hamis az a megközelítés, amely azt hangsúlyozza, hogy az ügynökök helyett inkább az egyház mártírjairól kellene beszélni, hiszen utóbbiak éppen azok miatt szenvedtek vértanúságot, akik az egyházat aláaknázták. A kettőt tehát együtt kell kutatni és szemlélni – mondta Tőkés László.
A múlt nem zárult le, nem igaz, hogy ma már csak az új társadalom építésével kell foglalkozni. „Még az én egyházamban is, a magas klérus szintjén, legalább két olyan vezető beosztású embert választottak meg felelős tisztségbe, akiket beszervezett annak idején a Securitate, és akik ennek következtében zsarolhatók, nem tudnak szabadulni a múltjuktól” – mondta az erdélyi református püspök a Kossuth rádióban.
Annak kapcsán, hogy a diktatúra kiszolgálóival szembeni föllépést szolgáló romániai törvényt a helyi alkotmánybíróság megsemmisítette, a politikus azt mondta, Magyarországon és Romániában is sok furcsaság történik a kérdésben. Tőkés László bírálta, hogy a kommunista múlt által is érintett több alkotmánybírából álló bukaresti testület huszonkét év után sem enged szabad utat azon igény teljesülésnek, hogy a rovott múltú személyek ne lehessenek politikai, állami vezetők.
A magyarországi fejlemények kapcsán a EP-képviselő azt mondta, először megrökönyödött, amikor az LMP által kezdeményezett átvilágítási törvény megbukott az országgyűlési többségen. „Most viszont megnyugodva látom, hogy egy magasabb szintre emelve a parlamenti többség megtesz mindent annak érdekében, Orbán Viktor javaslatai alapján, hogy a Történelmi Emlékezet Bizottsága révén végre rendezzük múltunk dolgait. Ezért harcolunk az Európai Parlamentben is, ahol a kommunista múltra nap mint nap ráirányítjuk a figyelmet. Közös ügyről van szó, amelynek előbbre vitele nagymértékben hozzájárulhat az 1989-ben elkezdődött rendszerváltozás kiteljesítéséhez” – mondta a Kossuth rádióban Tőkés László erdélyi politikus, református püspök.
hirado.hu. Erdély.ma2012. április 2.
EMNP: az RMDSZ végletesen megosztotta az erdélyi magyarságot
Az a politika, amelyet a Markó Béla-Kelemen Hunor vezette RMDSZ folytat, az elmúlt években folyamatosan felszámolta az erdélyi magyar demokráciát. Végletesen megosztja a magyarságot, félmillió választót riasztott el a közügyekben való részvételtől.
Az erdélyi, székelyföldi, partiumi magyarok csalódottak és kudarcként élik meg a mindennapok történéseit. Elutasítják a mindent átható korrupciót és inkább távol maradnak a szavazófülkétől.
Az Erdélyi Magyar Néppárt legfontosabb célja, hogy helyreállítsa a demokráciát, hogy a közéletet megtisztítsa a korrupciótól, hogy hiteles képviselőket küldjön az önkormányzatokba.
A Néppárt hisz abban, hogy különböző szervezetek, pártok és egyházak, illetve elsősorban az erdélyi magyar emberek együttműködésével létrehozható, megteremthető az új egység Erdélyben.
Kelemen Hunor hétvégi, marosvásárhelyi nyilatkozata azt mutatja, hogy Vlagyimir Iljics Lenin és Nicolae Ceaușescu méltó utódaként úgy gondolja, hogy aki nincs velük, az ellenük van: az RMDSZ tulajdonának tekint minden erdélyi magyar embert. A Néppárt ezzel szemben azt vallja, hogy gondolkodhatunk különböző módon, tevékenykedhetünk bármely szervezetben, mi mind együtt vagyunk, az erdélyi magyarság közös ügyét szolgáljuk.
A változás elkerülhetetlen! Az önkormányzati választásokon új, hiteles, az erdélyi magyar egységet megteremteni kívánó polgármesterekre és képviselőkre van szükség. A Néppárt ilyen jelölteket állít.
Kelemen Hunor nyilatkozata azt mutatja, hogy háborúzni akar. Szavai idegességről árulkodnak: egy olyan pártot vezet, amelyben az emberek csalódtak, amely nem, vagy csak alig teljesítette ígéreteit, amely képviselőinek számára a miniszteri bársonyszék, az állami autó hátsó ülése, vagy maga a hatalom fontosabb volt, mint a magyar ember sorsa Erdélyben. Megértjük idegességét, mi mégis azt kérjük Kelemen Hunortól: nyugodjon meg! Erdély.ma2012. április 2.
Újabb magyar emlékművet rongáltak meg Temesváron
A lap szerint a Ion Ghica utcában (Józsefváros) az egyik házon található Ady-dombormű alatti bronztábla tűnt el. Gallas Nándor szobrászművész és grafikus alkotása alatt ugyanis kétnyelvű – magyar és román – felirat jelezte: „Itt lakott Ady Endre, a magyar forradalmár költő 1897 októberétől 1898 januárjáig.” Krónika (Kolozsvár)2012. április 2.
Schmitt Pál: „a lelkiismeretem tiszta”
„Nincs szándékomban lemondani, mert a lelkiismeretem tiszta” – jelentette ki Schmitt Pál magyar köztársasági elnök az MR1-Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában a plágiumügyével összefüggésben. Az államfő az interjúban azt mondta: kisdoktori címét a jelenlegi szabályok szerint csak bíróság vonhatta volna vissza. A péntek este a közmédiának adott interjúban a magyar államfő bejelentette: PhD-dolgozat írásába kezd, és hetvenévesen is bebizonyítja, hogy a jelenlegi, szigorú kritériumoknak megfelelve is képes megszerezni a doktori címet.
Schmitt Pál a rádióinterjúban méltatlannak nevezte az őt ért támadásokat, amelyek szerinte nemcsak a személye, hanem a köztársasági elnöki intézmény tekintélyét is aláássák. „Hiszen akárhogy is, az ország megválasztott első embere vagyok, aki az ország egységéért, a demokrácia működésért, az alkotmányosság őrzéséért felel” – fűzte hozzá.
Kiemelte, nem szabad elfelejteni, a plágiumügy abból indult ki, hogy „egy blogger” bejelentette: a kisdoktorija körül „valami nem volt rendben”. „Én meg úgy gondoltam, hogy rendben volt” – mondta.
Arra is kitért: méltatlannak tartja, hogy húsz évvel ezelőtti kisdoktori értekezésével kapcsolatban lemondásra szólítják fel, és „az ország rossz hírét keltik”, noha a mostani ügynek semmi köze sincs az államfői funkciójához. „Anélkül, hogy az ártatlanság vélelmét megkaptam volna, mindennek kikiáltottak” – mondta.
A Semmelweis Egyetem szenátusának a kisdoktori cím visszavonásáról szóló döntését úgy értékelte: „gyakorlatilag a tudomány saját magát korrigálta”. „Ha húsz évvel ezelőtt tévedett a tudomány, mert nem hívta fel a figyelmemet bizonyos hiányosságokra, azt most a szenátus kijavította. Hogy úgy mondjam, önmaguk között 1:1 a meccs, csak sajnálom, hogy ennek én voltam a szenvedő alanya, hogy rólam szólt, az én becsületemről, az én eljárásomról a dolog” – fogalmazott.
Schmitt Pál azt mondta, elfogadja kisdoktori címének visszavonását, de azt szerinte a jelenleg érvényes jogszabályok alapján csak bíróság vonhatta volna vissza. „Talán lesz valaki, talán lesz egy ügyvéd, aki utánamegy, hogy milyen alapon hagyta ki a Semmelweis Egyetem szenátusa a Magyar Akkreditációs Bizottságot” – mondta. „Milyen alapon vették át (Réthelyi Miklós) miniszter úrtól a lezárt borítékot, nem hívták fel a figyelmét arra, hogy először az akkreditációs bizottságnak kell vizsgálni” az ügyet? – tette fel a kérdést, jelezve ugyanakkor, nem akar pereskedni az egyetemmel.
Arra a kérdésre, kinek akar bizonyítani azzal, hogy hetvenévesen PhD-dolgozat írásába kezd, úgy válaszolt: önmagának és azoknak is tartozik ezzel, akik idáig bíztak benne. Mint mondta, nem fogadja el, hogy csorba esett a húsz évvel ezelőtt megírt dolgozatán, ezért ír „egy másikat”.
A riporter felvetésére arról is beszélt: lehet, hogy jobb lett volna, ha korábban lemond kisdoktori címéről. „Visszaadni vagy felfüggeszteni, mindenféle megoldás lett volna, mert az e körüli vita megosztotta a magyar társadalmat (...), holott a feladatom az egységen való fáradozás” – magyarázta, hozzátéve, azért nem adta vissza címét, mert bízott az igazában, abban, hogy megerősíti az egyetem tényfeltáró bizottsága.
Kitért arra is, fair play-díjas olimpiai bajnok vívóként nem szokott hozzá az „oldalról és hátulról jövő” támadásokhoz, de kiáll az igazáért.
Azzal kapcsolatban, hogy lemondásra szólították fel, úgy fogalmazott: nincs oka lemondani, s ebben szerinte a tényfeltáró bizottság jelentése is megerősítette. Az egyetem mégis „valamilyen szakmai-etikai hivatkozással a Semmelweis (Egyetem) szerintem helytelenül, elvette a fokozatomat” – tette hozzá, azzal együtt, hogy a szenátus csak a Testnevelési Egyetem húsz évvel ezelőtti hibáját javította ki.
Arra a kérdésre, most, a döntése után megkönnyebbült-e, nemmel válaszolt. Elmondta, úgy látja, elvadultak a személyét érő támadások, például ha uszodába vagy étterembe megy, körülveszik, bekiabálnak, hogy miért nem mond le, ám szerinte nem tudják megindokolni, hol követett el komoly hibát. „Nincs érvanyaguk. Ha ebbe kapaszkodnak (...) a kisdoktori dolgozatba, az kevés, most már ők is tudják” – jelentette ki.
Zárásként azt mondta, nem hagyja, hogy miután egész életében feddhetetlenségre törekedett, úgy emlékezzenek rá az emberek, mint akit egyszer csaláson kaptak. „Be fogom bizonyítani, hogy egyetlenegyszer sem, ez becsületbeli ügy” – jelentette ki. Hozzátette, politikai támadások érték, de nem mutat gyengeséget és nem roppan bele a rá nehezedő nyomásba.
Schmitt Pált csütörtökön külföldi útja alatt a Semmelweis Egyetem szenátusa megfosztotta az 1992-ben a Testnevelési Egyetemen megszerzett kisdoktori címétől. Az egyetem rektora a döntést azzal indokolta, hogy a kisdoktori értekezés – mivel nagy terjedelmű szövegazonos fordításon alapul – nem felelt meg a szakmai, etikai kritériumoknak.
Az egyetem tényfeltáró bizottságának a disszertációval kapcsolatos jelentését a Semmelweis Egyetem rektora kedden elküldte a nemzeti erőforrás miniszternek tájékoztatásul, valamint állásfoglalás céljából, Réthelyi Miklós viszont illetékesség hiányára hivatkozva olvasatlanul visszaküldte. Ezután foglalt állást az egyetem doktori tanácsa, majd döntött az intézmény szenátusa az államfő doktori címének visszavonásáról.
Schmitt a közmédiának péntek este adott interjújában reagált első ízben címének visszavonására. A tévéinterjúban közölte: nem mond le a köztársasági elnöki tisztségéről, és „nem esett jól” neki, hogy az egyetem szenátusa anélkül fosztotta meg kisdoktori címétől, hogy őt megkérdezte, meghallgatta volna. Bejelentette: PhD-dolgozat írásába kezd, és hetvenévesen is bebizonyítja, hogy a jelenlegi, szigorú kritériumoknak megfelelve is képes megszerezni a doktori címet.
MTI. Krónika (Kolozsvár)2012. április 2.
Könyvespolc: Sors formálta sorsformáló
Vitathatatlan, milyen nagy hatással volt a 20. század történelme az egyházak sorsának alakulására, különösképpen a magyar református egyházéra, hiszen Trianon után (majdnem) a semmiből kellett új világot teremtenie. Ez a Bolyai János-parafrázis pedig elsősorban olyan emberek tettrekészségét feltételezi, akik vállalkoztak/vállalkoznak erre a „világteremtésre”.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület megalakításában a későbbi püspök, Sulyok István mellett ilyen sorsformáló egyéniség volt Debreczeni István. Pálfi József nagyváradréti lelkipásztor könyve – Debreczeni István, aki megtanulta a mellényt többször ki- és begombolni – bemutatja a református és más felekezetekhez tartozóknak a bihari lelkek pásztorának áldozatos tevékenységét. Nagyszalontáról indul, a kálvinista Rómának is nevezett Debrecenben tanul, szülővárosában kezdi meg szolgálatát, majd a szatmári Láncos templom lelkipásztora lesz, onnan pedig Temesvárra, a Bánság fővárosába kerül. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület megszervezésében és megerősítésében 1922 és 1940 között előadóként, 1946–1959 között pedig lelkészértekezleti elnökként és főjegyzőként vesz részt, ugyanakkor gazdag közírói tevékenységet is folytat, sőt még verseket is ír.
A róla szóló kötet szerzője, Pálfi István a bevezetőben belülről közelíti meg Debreczeni István életútját, a következőket mondva: „A történelem alakulását mindig Krisztus felől nézte és értelmezte. A történelem Urától, adott helyen és időben kapott személyes feladatát mandátumos küldetésnek tekintette. A személyes és a közösségi élet alakulása mögött mindenkor az isteni akaratot látta. Sohasem a bajok okát kutatta és súlyuk felett borongott, hanem bennük mindig megoldandó feladatot látott.
Az önálló egyházkerület létrehozásában és kiépítésében Sulyok István püspök mellett szürke eminenciásként működött közre. Pontosan tudta, hogy bár Bukarest az egyházkerület legitimálását a végtelenségig próbálja megakadályozni, a legfontosabb azonban mégis a belső rendszer kiépítése és működőképessé tétele volt.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület első belmissziói előadójaként az egyház megújulására fektetett hangsúlyt. Sokrétű egyházi, oktatási és művelődési munkásságával meggyőződéssel vallotta, hogy belülről kell életet teremteni. Igehirdető, szociálisan érzékeny, cselekvő egyházat akart, a legalsóbb szórványszinttől a legfelsőbb egyházkerületiig. Ezért »küldte ki« a lelkipásztorokat a templomokból és az irodákból a nép közé.
Egyén és közösség viszonylatában pontosan tudta, hogy a belső erők mozgósítása, a képzettség és a józan gondolatok mennyire fontosak. Folyamatosan szervezett, mindenütt feladatot látott és adott, egyesületeket és szövetségeket hozott létre, a kultúrát, az iratmissziót személyesen is művelte, az iskolát pedig az első sorba állította.” A magam részéről csak egyetérteni tudok a könyv szerzőjével és Debreczeni Istvánnal, a könyv főszereplőjével.
Pálfi József: Debreczeni István, aki megtanulta a mellényt többször ki- és begombolni – a D. Dr. Harsányi András Alapítvány kiadványai 15., Debrecen, 2011
Molnár Judit. Krónika (Kolozsvár)2012. április 2.
Kivonulásdit előidéző magyarok
Szűknek bizonyulna az újságoldal, ha fel szeretnénk leltározni azt a több folyóméter „objektív kifogást”, „autonomista nyilatkozatot” és „aggodalmat”, melyet többségi polgártársaink fogalmaztak meg a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar struktúráinak létrehozása kapcsán.
Rangsorolni sem lenne könnyű őket, főként, ha az ember nem is tudja, nevessen vagy sírjon a nagyobbnál nagyobb mondások hallatán. Az én 10-es rangsoromban pillanatnyilag a város amúgy is dúsgazdag fantáziával megáldott polgármesterének aranyköpése számít toronymagas listavezetőnek.
A Münchhausen bárót bármikor könnyen megszégyeníteni képes mesemondónk szerint a magyar kar létrehozása elűzheti a városból az éppen megtelepedni készülő amerikai számítástechnikai óriást, a kutatóközpont létrehozását tervező IBM-et. Hogy miért félnek tőlünk és leendő orvosainktól a csúcstechnológiában utazó amcsik, nem tudom, de rendkívül megtisztelőnek tartom. Lehet, hogy némi késéssel csak most jutott el a tudatukig, netán a szívükig Attila hun vezérünk seregeinek az idő görbéjében eltévedt nyílvesszője?
A polgármesteri logikából kiindulva még az is megeshet, hogy a Nokia azért távozott Nemeszsukról, mert egy névtelen maroktelefonáló bejelentette, hogy a közeli Kolozsvár multikulturális egyetemén magyar nyelvű oktatás is folyik. Az Unilever pedig valószínűleg azért zárta be vásárhelyi margaringyárát, mert a színiegyetem súgó nénijétől meghallották, hogy ott magyar művészeket is képeznek. Most már csak az következik, hogy a Renault behúzza a kéziféket a Dacia-gyárban, ha a franciák fülébe jut, hogy Romániában magyarul is lehet gépkocsivezetést tanulni.
De az is megeshet, hogy a következő téli fűtési idény beállta előtt faképnél hagynak az E.on német gázszolgáltatói is, ha valaki elárulja nekik, hogy a székelyföldi fogyasztóik egy része magyar nemzetiségű. És azért nem szerződött a marosvásárhelyi kosárlabdacsapathoz az Egyesült Államok minden idők legeredményesebb játékosa, Michael Jordan, mert az előre küldött kémei azt jelentették, hogy a meccsek végén a zsúfolásig megtelt lelátó a „Szép volt, fiúk!” magyar nyelvű szlogent szokta skandálni. De az is lehet, hogy miattunk kimasíroz az országból a NATO, meg itt hagy bennünket az IMF, és netán még az EU is összehúzza határait.
Csak azt nem értem, ha már azok a magyar nyelvű oktatásra oly érzékeny nyugatiak sorra vonulnak ki Erdélyből, a még érzékenyebb, tájainkon szintén nemrég megtelepedett balkániak miért nem vesznek példát tőlük?
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)2012. április 2.
Eredmények és tiszteleti tagság az EME-közgyűlésen
Közgyűlést tartott szombaton délelőtt a Protestáns Teológiai Intézetben az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Sipos Gábor elnök beszámolójában elmondta: az intézmény 2011-ben átlagos évet zárt, tevékenységük nem ütközött akadályokba, ugyanakkor több kiemelkedő eredményt mondhatnak magukénak. A kolozsvári magyar főkonzulátus részéről Papp Róbert konzul Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár üzenetét továbbította, aki kormánya további támogatásáról biztosította az EME-t. Tóth Pál Péter, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság kurátora Kocsis Károly bizottsági elnök és Pálinkás József akadémiai elnök jókívánságait tolmácsolta. Hegedüs Csilla miniszteri tanácsos Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter, RMDSZ-elnök üdvözletét olvasta fel.
A közgyűlés részvevői egyperces néma felállással adóztak az elmúlt évben elhunyt tagtársaik (Szabó György, Gyimesi Éva, Maros Dezső, Müller Ádám, Murvai Olga, Bege Antal) emlékének. Bitay Enikő főtitkár ismertette a 2011-es évre szóló jelentést, amelyben kitért arra, hogy bővült tevékenységi körük: 32 kutatói programot teljesítettek, 24 kötetet jelentettek meg, 79 rendezvénynek és 15 könyvbemutatónak voltak a házigazdái stb. Az idei munkatervben 65 rendezvény és 17 kötet kiadása szerepel. Sipos Gábor EME-elnök szerint a 2011-es év legkiemelkedőbb eseményei a következők voltak: felavatták az Erdélyi Digitális Adattárat, társszervezőként vették ki részüket a kolozsvári hungarológiai kongresszusból, megfelelő szintű könyvkiadási akkreditációt szereztek.
Ezt követően elhangzott a gazdasági-pénzügyi, az ellenőri és a jogtanácsosi jelentés, majd ingatlanügyek kerültek terítékre. A közgyűlés elfogadta az egykori főtitkár, Müller Ádám hagyatékát, amely könyvtáron és kéziratgyűjteményen kívül a Jókai utca 14. szám alatt egy 220 négyzetméteres, teljesen bebútorozott, részben műemléklakásból áll. Ebben a kérdésben már beindult a jogi eljárás. A Kőkert/Haşdeu utcai Jordáky-háznak negyedrésze az EME tulajdona, de jelenleg 50 négyzetméterrel többet használ, amit meg kell vásárolni. Erre egy adomány, Szilágysomlyó központjában fekvő 240 négyzetméteres nyaraló eladása teremthet anyagi fedezetet. A közgyűlés felhatalmazta az elnökséget, hogy megfelelő időben tegyen lépéseket az ingatlan értékesítésére.
Három személynek ítéltek oda tiszteleti tagsági címet. Egyed Ákos az erdélyi történettudomány területén végzett sok évtizedes kutatómunkája és az egyesület elnökeként kifejtett áldozatos tudományszervezési tevékenysége elismeréseképpen részesült ebben a kitüntetésben (laudációt mondott Sipos Gábor). Gyenge Csaba a műszaki tudományok területén sok éven át végzett tudományos munkájáért és az EME Műszaki Szakosztályában kifejtett tevékenységét kapta meg a címet (laudálta Pálffy Károly). Jakab Sámuel pedig az agrártudományi szakosztályban kifejtett szervezőmunkájával vívta ki tiszteleti tagságát (laudációt mondott Farkas Zoltán).
A működési szabályzat értelmében titkos választással megújították a választmány egyharmadát, a következő személyek kerültek be: Csomortáni Magdolna, Gaal György és Pál Judit (1. szakosztály), Veress Erzsébet és Bartók Katalin (2. szakosztály), Bódizs György, Nagy Előd és Széman Péter (3. szakosztály), Kokoly Zsolt (4. szakosztály).
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)2012. április 2.
Sziveri Jánosra emlékeztek szombaton a Bulgakovban
A fiatalon, 36 éves korában elhunyt Sziveri János (1954–1990) vajdasági költőre, az Új Symposion című folyóirat szerkesztőjére emlékezhettek a kolozsváriak szombaton este, a Bulgakov Kávéház emeletén, az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy és a Sziveri Társaság közös szervezésében. A Sziveriáda névre keresztelt találkozón barátai, pályatársai, valamint Sziveri-díjasok olvastak fel műveikből, és a budapesti Gondolat Kiadó gondozásában tavaly megjelent két kötetet – Sziveri János művei (szerk.: Reményi József Tamás) Partitúra ne légy soha! Sziveri-díjasok antológiája (szerk.: Géczi János, Reményi József Tamás) is bemutatták.
A résztvevők elsőként egyperces néma csenddel tisztelegtek a szerdán éjszaka elhunyt Fodor Sándor író emléke előtt. Orbán János Dénes, a kávézó tulajdonosának köszöntője után Marosán Csaba színinövendék adott elő néhány Sziveri-költeményt, majd közeli barátai – Szőcs Géza költő, kulturális államtitkár, Géczi János költő, prózaíró és Balázs Attila vajdasági prózaíró – elevenítették fel Sziveri Jánoshoz fűződő élményeiket. – Egyfajta szuggesztív erő volt a megjelenésében: nem volt divatfi, de mégis úri eleganciával tudott jönni-menni-fellépni – hangsúlyozta Szőcs Géza, hozzátéve: az Új Symposion általa válhatott ismét a legfontosabb irodalmi és művészeti folyóirattá Újvidéken.
Az est folyamán Sziveri szerkesztői munkásságáról, az emlékét ápoló Sziveri János Társaságról és a Sziveri-díjról is szó esett. Elhangzott: személyének és életművének népszerűsítése céljából alapították meg 1992-ben az elismerést, amellyel azokat a fiatal tehetségeket jutalmazzák, akiknek műveit a Sziveriéhez hasonló „nonkonformizmus, ösztönösség, játékosság és szenvedélyesség” jellemzi. A másik teljesítmény pedig, amiért valaki megkaphatja a díjat, ha hozzájárul a Sziveri-kultusz szélesebb körökben való megismertetéséhez. A húsz év alatt 24 Sziveri-díjat osztottak ki, a kitüntetésben a következő személyek részesültek: Babics Imre, Háy János, Zudor János, Fekete Vince, László Noémi, Orbán János Dénes, Sántha Attila, Sebők Zoltán, Hizsnyai Zoltán, Szerbhorváth György, Kécza András, Szálinger Balázs, Mezei Kinga, Balogh Robert, Lábass Endre, Csehy Zoltán, Lovas Ildikó, Virág Zoltán, Mátis Lívia (posztumusz), Danyi Zoltán, Győrffy Ákos, Orcsik Roland, Kollár Árpád és Virág Gábor/Aaron Blumm.
Sziveri János összes versei mellett szellemi hagyatékát is őrzi a Gondolat Kiadónál tavaly megjelent Sziveri János művei című kötet, így korai képzőművészeti írásai, rajzai, drámái, valamint két életútinterjúja is megtalálható benne, derült ki. Ami pedig a Sziveri-díjas alkotók munkáit tartalmazó Partitúra ne légy soha! című kiadványt illeti, ebben a szerzők egy-egy új írása szerepel, versek, novellák és prózarészletek egyaránt.
Befejezésül Balázs Attila, Cserna Szabó András, Farkas Wellmann Endre, Géczi János, Márkus András, Orbán János Dénes, Sántha Attila, Szálinger Balázs és Szőcs Géza olvasott fel, Szálinger Balázs tolmácsolásában pedig egy Zudor János-költeményt is hallhattunk.
F. ZS. Szabadság (Kolozsvár)2012. április 2.
A szilágysági politikai kútmérgezés ellen
Szilágyi Róbert István Ügyvezető Elnök Úr figyelmébe!
Tisztelt Ügyvezető Elnök Úr!
Érdeklődéssel olvastuk a Szabadság napilaphoz eljuttatott levelét, amelyben kifogásolja az említett napilap állítólagos egyoldalú tájékoztatását a zilahi közös ügyeinket illetően. Ugyanakkor úgy értékeljük, hogy levelének sorai között nyílt támadást is intéz egyben az Erdélyi Magyar Néppárt zilahi szervezete és a párt megyei elnöksége ellen. Levelében kifogásolja, hogy a zilahi Kraszna utcai óvoda, illetve március 15-e kapcsán, a napilap hasábjain kizárólag a Néppárt tagjai szólalnak meg az ügyben, így hiányt szenved a tények teljes körű ismertetése. Véleményünk szerint jelen pillanatban kevésnek bizonyul az érdeklődő odafigyelés a helyzet alakulására, tevékeny kiállásra van szükség a zilahi és szilágysági magyar közösség érdekeinek érvényesítésére. Érdeklődve vártuk a helyi és megyei RMDSZ határozott fellépését az ügyben, és ennek nyilvánvaló elmaradása okán lépett a Néppárt zilahi szervezete, szerény eszközeivel állva az ügy mellé. Annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban többször is felszólítottuk a szövetség helyi és megyei szervezetét: álljon ki a zilahi magyarság megmaradásáinak ügye mellett, folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy a helyi és megyei érdekképviselet nem hajlandó nyilvánosan felvállalni az ügyet. Ellenben kioktató hangnemben hívják fel a figyelmet arra, hogy az aláírás-gyűjtögetés nem megoldás a helyzetre, hazugnak minősítve a Néppárt kiállását.
Ezt a minősítést határozottan visszautasítjuk: a hazugság nem a mi műfajunk. Tisztelettel felhívjuk az Ön figyelmét arra, hogy nem elég a múlt megvalósításaira hivatkozni. Ennél sokkal fontosabb a jelenben dolgozni azért, hogy továbbra is érvényesüljön a helyi és megyei magyarság érdeke. Ez nem pártpolitikai harc tárgya, nem képezheti a választási kampány részét, és főleg nem alkalmas arra, hogy egymással marakodva lejárassuk politikai szervezeteink hitelét a választópolgárok előtt, akik képviseletéért síkra szállunk. Egyébként a felsorolt eredmények tekintetében, a teljes igazság kimondásának érdekében elmondható, hogy a Református Egyház tulajdonát képező Kálvineum épülete a restitúciós törvénynek köszönhetően került vissza jogos tulajdonosához. Ön ezt kizárólag az RMDSZ eredményeként könyveli el ugyanúgy, ahogy az egyházi földtulajdon egy részének visszaszolgáltatását is. Ennek a logikának a mentén várható-e, hogy a 2012-es választási év kampányidőszakában az egyház visszakapja jogos földterületeinek teljes egészét? Levelük kapcsán felmerül a kérdés, hogy a visszaszolgáltatások csak a kampány időszakában kerülnek a szövetségi tárgyalóasztal terítékére, hogy utána újabb négy évig feledésbe merüljenek.
A kritizálás, támadás, lebecsmérlés helyett itt a legfőbb ideje annak, hogy képviseljék és érvényesítsék – elvileg Önöknek minden eszköz a rendelkezésükre áll ebben a helyzetben – a helyi magyar közösség elvitathatatlan jogát arra, hogy a magyar gyerekek továbbra is magyar intézményhez tartozó óvodába járjanak. Ismételten felszólítjuk Önöket, hogy a politikai kútmérgező magatartás helyett legyenek partnerek ebben az ügyben. Biztosak vagyunk abban, hogy a versengés helyett az odafigyelő, felelősségteljes együttműködést választva sikeresen vihetjük győzelemre ügyünket, minden szilágysági magyar ember közös ügyét.
Az Erdélyi Magyar Néppárt Szilágy megyei sajtóirodája
(Az RMDSZ Szilágy megyei szervezete sajtóirodájának szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményét március 22-i lapszámunk Vélemény oldalán jelentettük meg, a Szabadság szerkesztőségének válaszával együtt. A közleményben érintett Erdélyi Magyar Néppárt válaszának közlésével szerkesztőségünk a vitát lezártnak tekinti)
Szabadság (Kolozsvár)2012. április 2.
Új elnök a KJNT élén: Jakab Albert Zsolt
Pozsony Ferenc alapító elnök lemondása után Jakab Albert Zsoltot választotta elnökévé pénteken délután a Kriza János Néprajzi Társaság (KJNT). Pozsony Ferenc, akinek tiszteletbeli elnöki címet adományozott a közgyűlés, az MTI-nek kifejtette: elérkezett az ideje annak, hogy a fiatalok vegyék át a munkát. Jakab Albert Zsolt korábban is a KJNT belső munkatársa volt, a társaság digitalizációs programjait vezette. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem néprajz szakán szerzett diplomát, 2011-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen védte meg doktori dolgozatát. Szakterülete: a kolozsvári emlékállítás és emlékünnepségek kutatása.
Jakab Albert Zsolt utalt arra, hogy a folytonosság jegyében kívánja folytatni a munkát a társaság élén, célul tűzve ki, hogy vándorkonferenciák szervezésével tegye élőbbé a munkát.
A Kriza János Néprajzi Társaság alelnökévé Peti Lehelt, a Kisebbségkutató Intézet belső munkatársát és Szabó Árpád Töhötöm korábbi alelnököt választották. A társaságnak jelenleg közel 250 tagja van. Szabadság (Kolozsvár)2012. április 2.
Temesvár szellemiségét idézték fel
Vasárnap délután a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nagyváradi székházában mutatták be G. Mátyus Melinda Színről színre című könyvét, valamint megnyitották a Mohácsi László Árpád plakátjaiból álló kiállítást.
A Színről színre című kötetet Mészáros Ildikó temesvári irodalomtanárnő méltatta vasárnap délután az egyházkerületi székház dísztermében szép számban megjelent közönség előtt. Az eseményen jelen volt a kötet főhőse, Tőkés László egykori temesvári lelkipásztor, jelenleg EP-képviselő is. A méltató elmondta, hogy ez a kötet az igazak könyve, amelynek már a borítója is beszél a könyv üzenetéről. A borítón ugyanis egy templombelső látható, és egy templombelső ugyanazt szolgálja mint a jó irodalom: hozzásegít ahhoz, hogy belső szabadságunkat felépíthessük, ugyanakkor önismeretünket is szolgálja. A 2011-ben megjelent kötet huszonegy év távlatából világít rá a forradalomhoz vezető temesvári eseményekre. Egy egy posztmodern könyv, szögezte le a méltató, melyben a vendégszövegek, a dokumentumok és az alapszöveg egyenrangúak, és amelyben a fikció és valóság nagyon közel kerül egymáshoz. A könyvben a legtöbb vendégszöveg Kafkától származik, ami nem véletlen, hiszen ugyanúgy, ahogy a német nyelvű zsidó író többszörösen kisebbségi sorsban élt Prágában, ugyanilyen többszörösen kisebbségi sorsot él meg a temesvári református gyülekezet is. A könyv ugyanakkor annak példázata is, hogyan jutottunk el a forradalom csodájához. Ez a könyv a kegyelem, a hit példázata, ugyanakkor Biblia erejéről is szól. Tőkés László temesvári szerepéről szólva Mészáros Ildikó elmondta: „Tőkés László semmi mást nem tett, mint hogy törvénytiszteletről tett tanúbizonyságot egy törvénytelen világban. Ő azokban a mostoha időkben a törvénytiszteletre és a gondolatszabadságra figyelmeztetett, és ebből fakadt a forradalom csodája.” – majd pedig hozzátette: „Azok a temesváriak, akik kitartottak lelkipásztoruk mellett, példát adtak arról, hogy aki rabszolga volt, lehet szabad ember. Ezt a példázatot mi, akik átéltük a csodát, nem véletlenül kaptuk, ezért a mi felelősségünk a példázatot tovább vinni.” A méltató annak a gondolatnak a kiemelésével zárta beszédét, miszerint a kommunista diktatúra megdöntése olyan példázat és csoda, ami évszázadokra meghatározza a magyar történelmet.
Kiállítás és köszöntés
Méltatta a kötetet az azt megjelentető Kriterion könyvkiadó vezetője H. Szabó Gyula is, majd maga a szerző, G. Mátyus Melinda temesvári lelkipásztor szólt az egybegyűltekhez: beszélt a könyv megszületésének indítékairól és körülményeiről. Elmondta, hogy a rendszerváltás után évről évre kopott a temesvári események fénye, mígnem a történet szinte teljesen megkopott. Ezért érezte szükségét annak, hogy újra elmondja új eszközökkel, új szavakkal a temesvári események történetét. Annál is inkább szükségesnek tartotta ezt, mert elmondása szerint ma már a temesvári fiatalok többsége sem tudja, honnan indult az 1989-es romániai forradalom. Ezt követően Demeter Szilárd, Tőkés László Központi Irodájának vezetője méltatta Mohácsi László Árpád grafikus által készített plakátokat, melyeket az egyházkerületi székhely emeleti előcsarnokában állítottak ki. A plakátok Tőkés László európai parlamenti tevékenységének beharangozására készültek, és bár, mint Demeter Szilárd fogalmazott, a plakátkészítés olyan műfaj, amelyben az elkészült mű el kell felejtse önmagát azért, hogy valami másról szóljon, mégis, Mohácsi László Árpád mindig művészként áll hozzá egy-egy megjelenítendő problémához, és ez a művészi igényessége visszatükröződik az általa készített plakátokon is. A művész méltatása után, az esemény zárásaképpen a jelenlevők köszöntötték a hatvanadik születésnapját ünneplő Tőkés Lászlót, akinek ajándékot is átnyújtottak.
Pap István. erdon.ro2012. április 2.
„Székely harisnyában” a román miniszterelnök
Mihai-Răzvan Ungureanu személyében először látogatott szombaton Székelyudvarhelyre tisztségben lévő román miniszterelnök, aki – mint Ladányi László Hargita megyei prefektus lapunknak elmondta – el volt ragadtatva Székelyföld turisztikai potenciáljától és a helybéliek tenni akarásától. A kormányfő a parajdi sóbányába is ellátogatott.
„Örvendek, hogy a gazdaszellemű emberek csodálatos dolgokat tesznek, még a nehéz időkben is. Örvendek, hogy szorgalmat és tenni akarást látok” – fogalmazott a kinevezése óta először Székelyföldre látogató román miniszterelnök.
Székelyudvarhelyi látogatása alkalmával Ungureanu és az őt elkísérő Gabriel Berca belügyminiszter – Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kezdeményezésére – egyórás megbeszélést folytatott a Hargita megyei városok RMDSZ-es polgármestereivel, a megyei tanács elnökével, valamint Ladányi László prefektussal. A találkozó utáni sajtótájékoztatón a kormányfő kérdésre válaszolva elmondta, továbbra is fontosnak tartja az ország területi közigazgatási reformját, amelyet – mint korábban többször írtuk – határozottan ellenez az RMDSZ. Hozzátette azonban, a prefektusi értekezleten nem került szóba ez a kérdés.
Miután részt vett a prefektusok székelyudvarhelyi értekezletén, Mihai-Răzvan Ungureanu kormányfő ellátogatott a parajdi sóbányába is
Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke arra kérte a miniszterelnököt, küldje a helyszínre tájékozódni a szállításügyi minisztert, és találjanak megoldásokat a megyéből kivezető országutak rehabilitálására. Szó esett ugyanakkor a kórházak állapotáról, a források híján félbehagyott közművesítési munkálatokról, és arról, hogy a régióban megszokott zord időjárási viszonyok miatt sürgősebb az itteni tömbházak hőszigetelése.
Ladányi László Hargita megyei prefektustól megtudtuk: a prefektusok minden évben más-más megyében tartják éves értekezletüket. „Mi már nagyon rég kértük, hogy a találkozót Hargita megyében is tartsuk meg. Azért esett a választás Csíkszereda helyett Székelyudvarhelyre, mert itt alkalmasabbnak találtam a körülményeket egy ilyen rendezvény megszervezésére” – magyarázta Ladányi. Emlékeztetett arra, hogy Mihai-Răzvan Ungureanu az első tisztségben lévő miniszterelnök, aki Székelyudvarhelyre látogat.
Ladányi tájékoztatása szerint a kormánymegbízottak találkozóján elsősorban a helyhatósági választások előkészítéséről tanácskoztak. Gabriel Berca felhívta a figyelmet arra, hogy április közepéig le kell mondaniuk tisztségükről, ha indulni szeretnének a választásokon. „Ez a magyar prefektusokat nem érinti, egyikünk sem lesz jelölt” – mondta kérdésünkre Ladányi.
A miniszterelnök és kísérete az értekezlet után a parajdi sóbányába látogatott. Ladányi lapunknak megerősítette, Ungureanu elismerően nyilatkozott a látottakról. „A kormányfő láthatóan jól érezte magát nálunk” – mondta a Hargita megyei prefektus.
Duşa tiltakozik
Mircea Duşa, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt Hargita megyei képviselője egyébként a hét végén tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a kormányfőt nem érdekli a székelyföldi románok sorsa, mert csak a magyarokkal találkozott. A vádakra válaszolva Mihai-Răzvan Ungureanu elmondta, bárhova megy az országban találkozni fog a helyi önkormányzatok vezetőivel és a fontos közösségek képviselőivel. „Számomra mindenki a nemzet része, és függetlenül attól, hogy milyen nyelvet beszélünk, mindannyian román állampolgárok vagyunk. Nem teszek különbséget azok között, akik tanácsért vagy segítségért hozzám folyamodnak” – idézte az Agerpres hírügynökség a miniszterelnököt.
Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest)2012. április 2.
Fodor János
NAGYPOLITIKAI SZEREP
Bernády György tevékenysége a romániai Országos Magyar Pártban
Összefoglalónk a párt alakulásától Bernády második polgármesterségéig, az 1922-1927-es időszakban követi a történéseket.
Dr. Bernády Györgyre mint a „boldog békeidők” marosvásárhelyi városépítő polgármesterére gondolunk. Kétségtelen, hogy városvezetői munkássága azóta is meghatározó eleme Marosvásárhely arculatának. Sokrétű politikai tevékenysége azonban túlnyúlt Marosvásárhely határain, első polgármestersége előtt országos szinten politizált, rövid ideig képviselő volt.
A kisebbségi sorsba sodródó erdélyi magyarság számára kevés politikai alternatíva adatott a két világháború közti időszakban, főleg a 20-as években. A román adminisztráció berendezkedése, a választási csalások elszaporodása, az erőltetett román kultúrpolitika diszkriminatív hatása világossá tette, hogy a politikai passzivitás nem jelenthet megoldást a magyar kisebbség számára.
Bernády 1920-ban több röpiratban közzétette nézeteit, a transzilvanizmus jegyében cselekvésre buzdította a magyarságot.
Mozogni kezdett román és magyar politikai körökben,
talán így érhette el, hogy 1922-es választások alkalmával egyedüliként került Románia parlamentjébe. Felszólalásával, de már a korábbi röpirataival az erdélyi magyar sajtó és közvélemény kereszttüzébe került. Mindezek ellenére Bernádynak sikerült ráéreznie a romániai magyar politizálás játékszabályaira, így a megalakuló Országos Magyar Párt keretei közt aktívan részt is vett ezekben.
Elnökségi tagként meghatározó szerepe volt a párton belül, főleg a liberálisokkal kialakított viszonya miatt. Az OMP paktumpolitikájának aktív alakítója volt. Két alkalommal is esélyesnek tartották az OMP elnöki tisztségére, azonban megválasztása végül nem következett be. A párton belül feszültségeket generáló reformmozgalomban is részt vett, miközben újból betölthette Marosvásárhely polgármesteri tisztségét.
Politikai nézeteihez való ragaszkodása és személyes vitákból adódó feszültségek kialakulása kisodorták az OMP-ból, miközben a sajtó és az erdélyi politikai vélemény is folyamatosan támadta.
Dr. Bernády György 1917-ig Marosvásárhely főispánja volt, tisztségéből való felmentése után Magyarországra utazott. Hazatérése után nekilátott a szervezkedésnek. 1919 augusztusában Nagyszebenbe utazott, ahol tárgyalt Iuliu Maniuval és körével a felekezeti oktatásról. 1920 júliusára Bernády visszakerült a marosvásárhelyi városházába.
Május 25-én Sepsiszentgyörgyön átnyújtotta röpiratát, az Emlékeztetőt Alexandru Averescu miniszterelnöknek. Továbbá megjelent a Nyílt levél című, nagyobb lélegzetű röpirata, amely szintén a nyilvánosság számára volt szánva, és mely vegyes kritikákat váltott ki.
Ebben Bernády felvázolta azon lehetőségeket, amelyeket látott az erdélyi magyarság számára: „…itteni magyarságnak egy aránylag kicsi része három politikai pártban , az Egyesült Székely Nemzeti Pártban, a Magyar Democrata Pártban és a Szociáldemocrata Pártban van ez idő szerint elhelyezkedve.” Illetve az általa vallott nézeteket, valamint további lehetőségeket az egység megteremtése céljából: „Egy táborban, a Magyar Nemzeti Pártban kell egyesülnie [minden magyarnak, FJ] rang, állás, foglalkozás, születés és vagyoni helyzetre való tekintet nélkül[…] megszervezendő Magyar Nemzeti Pártnak nemzeti liberális és democratikus alapokon kell nyugodnia…”
A pártalakítási kísérletek az 1922 márciusában megrendezett választások közeledésével megélénkültek, így a Magyar Szövetség mellett a Magyar Néppárt és a Magyar Nemzeti Párt is próbált jelölteket indítani. A megbukott Averescu kormány helyét a Ion Brătianu vezette liberálisok vették át.
A korabeli beszámolók szerint a magyar jelöltek fel voltak készülve egy bizonyos nyomásra, azonban az a csalás és terror, ami a választásokkor megmutatkozott, minden várakozást felülmúlt. Az egyértelmű, liberálisok által kitűzött cél a többségi kormány létrehozása volt, amely az alkotmányozáshoz szükséges kétharmadot, abszolút többséget jelentett.
Ilyen körülmények között választották meg az első fordulóban Bernádyt országgyűlési képviselőnek, egyetlen magyarként. Bár a történetírás ezt az eseményt könnyen lezajlott kész tényként kezeli, Bernády egyik írásában bizonyos nehézségekre is utalt: „Azzal, hogy a választási küzdelem milyen fáradságos, gyötrelmes volt, alig törődött valaki, […] egy nemzeti pártin egy liberális ellenjelölttel is meg kellett küzdenem, hogy Rusu járásbiró úr és nem egy a közigazgatásból kikerült tisztviselő az én ajánlásomat két ízben is visszautasította.” Hogy mégis miért sikerülhetett Bernády megválasztása? Gyárfás Elemér szerint Brătianu „…őt pártja és a magyar kisebbség között összekötő kapocsnak tekintette…” Bernády ezen állítást tagadta.
A legelső parlamenti felszólalást Bernády György intézte
a képviselőházhoz április 10-én. Szűzbeszéde rengeteg kritikát váltott ki, bár románul ekkor még nem tudott kellőképpen. Beszédére jellemző, ahogyan ezt említi is, nyugodt, higgadt, kiváró magatartás. A magyar társadalmon belül vitákat gerjesztet az, hogy Bernády szerint az erdélyi magyarság belenyugodott a kisebbségi sorsba: „Jól tudjuk, hogy ezt a földet, ahol születtünk véglegesen a román királysághoz csatolták, egy testet alkot vele, e csatlakozás végleges és visszavonhatatlan, tehát megváltoztathatatlan tény. […]Távolt áll tőlünk mindenféle irredenta tendencia. […] Semmiféle politikai kapcsolatot nem tartunk fenn a román állam határain kívüli nemzettársainkkal […].”
Azonban meg kell említeni, hogy bizonyos sérelmeket is felsorol az oktatás ügyében, az egyházak, a tisztviselők rendezetlen körülményeiről, illetve a választási csalásokról szerzett tapasztalatokról: „Tanítóink és tanáraink […] a legkegyetlenebb ínséget szenvedik el. […] A református püspökök, esperesek és lelkészek kénytelenek szállodai szobákban összezsúfolódni […] Szováta és Sófalva parasztjait robotmunkára rendelték ki […] pusztán bosszúból amiatt, hogy rám, a magyar jelöltre szavaztak.” Felszólalásával többnyire elnyerte (főleg) a kormánypárt bizalmát, többen jelezték felszólalásukban tetszésüket beszéde iránt.
1923. július 3-án meghalt Jósika Sámuel, így az OMP megüresedett elnöki székére sokan Bernády Györgyöt látták esélyesnek. Jelöltségét az e tény is erősítette, hogy mind a román (Brătianu), mind a magyarországi magyar kormány támogatását is élvezte, ahogy Gyárfás Elemér írta: „…Bernádyt felülről mindkét oldalon valósággal kijelölték az élre.” Ellene azonban Sándor József élesen állást foglalt, végeredményben sikeresen.
Hogy Bernády nem lett ekkor elnök, Gyárfás szerint annak is köszönhető, hogy a közvélemény szereti abban az illúzióban ringatni magát, hogy vezetőit saját maga választja meg, és nem kijelölik a felsőbb hatalmak. Bernády ellenezte ezen állításokat (tény azonban, hogy mind Brătianuval és Bethlen Istvánnal is baráti kapcsolatban állt), tehette ezt szerénységből, de nem változtat a dolgon, hogy végül se akkor, sem később nem töltötte be a párt elnöki pozícióját. A brassói közgyűlésig még előjött Bernády jelöltsége (tulajdonképpen a csúcsai paktum utáni korszakban tematizálódott). Az ideiglenes elnöki tisztséget a párt későbbi elnöke, a volt nagykövet, Ugron István töltötte be.
Az OMP számára a politikai elszigeteltségből való kitörés
csakis szövetkezés által volt elérhető. Erre korábban voltak próbálkozások, de eredményre nem vezettek, a kormánypárt részéről pedig nem volt kezdeményezés. Az Averescu-vezette Néppártnak szüksége volt az erdélyi szavazatokra, így kezdeményezőként lépett fel. Az 1923-ban megkötött szerződés az ún. csúcsai paktumként terjengett a köztudatban.
Forráselemzés szempontjából ez egy viszonylag kimerítő irodalommal rendelkező momentuma az OMP történetének. Bernády szerepe a paktum megkötésében érdekesnek minősíthető, ugyanis nem szerepelt az aláírók között, azzal az indokkal, hogy később megvédelmezhesse ezt (és valószínűleg, ha nem lesz sikeres, akkor kibújhasson belőle).
Erre azért volt szükség, mert a paktumot úgy a román fél, mint a magyar bizalmasan kezelte, még a párt vezetőségének bizonyos tagjai elől is titkolták, de Bernády a „beavatottak” közé tartozott, sőt potenciális elnökként is tekintettek rá. Három alkalommal folytattak tárgyalásokat (nem számítva a november 25-i csúcsai ebédet, ahonnan a paktum a köznevét is kapta), melynek eredményeképpen egy nyolc fejezetből és 54 cikkelyből álló együttműködési megállapodás született. Ez volt
a legelőnyösebb feltételeket biztosító együttműködési megállapodás
amelyet az OMP valaha is román párttal kötött. Bernády az OMP-n belüli tevékenységének másik kulcsmozzanatát a román Nemzeti Liberális Párttal folytatott tárgyalások jelentették. A tárgyalások 1925 októberében kezdődtek el, amikor Tancred Constantinescu kereskedelemügyi miniszter Marosvásárhelyen felkereste Bernádyt.
Constantinescu a kormány nevében tárgyalásokat ajánlott az OMP-nek, az együttműködés lehetőségét vetette fel a közelgő helyhatósági választásokra, vagy hosszútávon az országos választásokra és ígéreteket tett a magyar kisebbség számára. Bernády kijelentette Constantinescunak, hogy az OMP-nek megállapodása van a Néppárttal (csúcsai paktum), azonban a tárgyalások menetétől függően, ez utóbb felmondható. Illetve hangsúlyozta, hogy az OMP komolyan veszi a kormánnyal való tárgyalást.
Az 1926. február elejéig elnyúló megbeszélések a megkötendő paktum szövegének a kiszivárgása miatt kudarcba fulladtak. Ilyen körülmények között február 5-én Constantinescu közölte, hogy se paktum, se aláírás nem születhet, azonban a községi választásokról szóló megállapodás betartása az OMP-n múlik. A választások után, a tárgyalások formális lezárását Bernády március 4-én határozta meg.
Végeredményképp a paktum nem jöhetett létre, Brătianu aláírását nem tudták megszerezni, azonban az OMP előnyére fordított közigazgatási választásokat sikerként könyvelték el. Emellett előny volt, hogy nem kötelezték el magukat. A szabad mozgás ezután is biztosítva volt, ezen kívül sikerült elérni a tárgyalások folyamán egy sor, sérelemlistákon szereplő ügy megoldását.
Az új választási törvény szerint a jelölőlistákért fizetett díj 100.000 lej volt, amit azonban az OMP nem tudott volna megengedni, ezt is a liberálisok állták. A tárgyalások alatt Bernády kapcsolatban állt a magyar külüggyel is (ez Aichhorn Rudolf kolozsvári konzul beszámolójából egyértelműen kitűnik).
A paktumtárgyalások alkalmával többször is szóba jött Bernády marosvásárhelyi polgármesterjelöltsége, amelyről valószínűleg meg is egyeztek Constantinescuval egyik ülés alkalmával. Bár Bernády ezt a tényt utólagosan tagadta, Constantinescu február 5-ei tárgyalásakor (Ugron Istvánnal tárgyalt) kijelentette, hogy „… akár lesz paktum, akár nem, akár maradnak a liberálisok, akár átmennek az ellenzékbe, Bernády mindig a liberálisokkal fog tartani és azokkal megy; éppen azért akarom, hogy ő Marosvásárhely polgármestere legyen, én ezt neki felajánlottam és őt meg is teszem”.
Miután a kormánypárt 1926. március 27-én lemondott, Bernády újabb botrányba keveredett. A király Averescut bízta meg kormányalakítással, aki kiírta a választásokat. A történtek után Ugron István lemondott az OMP elnöki székéről, lemondásának fő okát a csúcsai paktum felmondásában jelölte meg (amelynek oka gyakorlatilag Bernády liberálisokkal való paktumtárgyalása volt), utódjául pedig Bethlen Györgyöt jelölte meg.
Az OMP újra felvette a kapcsolatot a Néppárttal, a felmondott paktumot április 21-én választási egyezménnyé alakították. A választásoknál a kormányon levő Néppárt 15 képviselői és 13 szenátori mandátumot ajánlott fel listáján az OMP-nek, cserébe a magyar szavazatokért. Adott helyeken az OMP szabadon jelölhetett. Így megindultak a szervezkedések, kampányok, és a viták a jelölések körül.
A választások eredményeiből ítélve az OMP felállásának addigi legnagyobb sikerét aratta, összesen 27 törvényhozási tagot (15 képviselő, 12 szenátor) delegálhatott. A jelentős siker részben az érvénybe lépő prémiumos választási rendszernek volt köszönhető, amely gyakorlatilag biztosította a kormányzó (és ebből kifolyólag a választásokat megrendező) párt számára az erős parlamenti többséget.
Az OMP-n belül már a választási küzdelem megkezdése előtt jelentkezett a később erőteljesen kibontakozó ellenzéki mozgalom, amelyet ekkor még Kós Károly képviselt. Bernády az ellenzéki mozgalomba való bekapcsolódásával kisodródott az OMP-ből. Összegzésként elmondható, hogy személye, bár a magyarországi és romániai vezetés nagy része támogatását élvezte, a magyar elitet megosztotta. Transindex