udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
755
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 ... 751-755
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2016. május 1.
Pert nyert a Siculitas Egyesület a román adóhatóság ellen
A marosvásárhelyi bíróság első fokon érvénytelenítette azt a jegyzőkönyvet, amellyel a román adóhivatal (ANAF) csalás elleni főosztálya a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) háttérszervezeteként működő Siculitas Egyesületre rótt ki tízezer lejes bírságot Székelyföld határainak tavaly októberi kivilágítása után – adja hírül a kronika.ro.
A bírósági ítélet kivonatát Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács és a Siculitas Egyesület elnöke tette közzé szombat este egy közösségi portálon – írja az MTI. Amint Izsák Balázs megemlítette, az „álindokokra” való hivatkozással „törvénysértő módon kiszabott” bírságot az egyesületnek nem kell kifizetnie, és a pereskedés költségei is az adóhatóságot terhelik.
A Nagyszebenből kivezényelt adóellenőrök tavaly októberben, négy nappal azután, hogy a Székelyföld határait őrtüzekkel és reflektorokkal kivilágították, ellenőrizték azt a két civil szervezetet, amelyek a jogi bejegyzéssel nem rendelkező Székely Nemzeti Tanács nevében a tiltakozó akció engedélyezéséért folyamodtak a hatóságokhoz. A Siculitas Egyesületet 10 ezer lejre büntették, a Sepsireform Egyesület gazdálkodásában nem találtak hibát.
A Transindex portál figyelt fel arra, hogy a pénzügyi ellenőrök a pénzmosásnak és a terrorizmus finanszírozásának a megelőzését és büntetését szabályozó 2002/656-os törvényre hivatkoztak. Az ellenőrök azt kifogásolták, hogy a Siculitas Egyesület nem jelentett egy nagyobb összegű támogatást, amelyet a magyar Miniszterelnökségtől kapott, és emiatt fennállt a pénzmosás vagy terrorizmus finanszírozásának gyanúja.
Izsák Balázs az MTI-nek elmondta, nyilvánvaló volt a hatósági túlkapás, hiszen nem a számlatulajdonos, hanem a számlavezető bank kötelessége jelenteni a gyanúsnak vélt összegek beérkezését – írja a kronika.ro.
Erdély.ma2016. május 1.
Neve van a térnek
Olvasóink többsége Rákóczi térnek nevezné Székelyudvarhely újonnan kialakítandó közösségi terét. Névadási kampányunkban a Székelyhon olvasóitól vártunk javaslatokat, aztán ugyancsak őket hívtuk szavazásra. Végeredményt hirdetünk.
Több mint félezer voks érkezett névadási kampányunk keretében. Mint ismert, a székelyudvarhelyi önkormányzat egy új közösségi tér kialakításához fogott hozzá II. Rákóczi Ferenc és az 1918. december 1. utcák találkozásánál. A projektről többször írtunk, mindig az érintett utcák megnevezésével – valljuk be, kissé nyakatekerten – betájolva a teret. Ennek szerettünk volna véget vetni, és a Székelyhon olvasóival elneveztetni az új parkot.
Kampányunk meghirdetésekor jöttek is az ötletek bőven, komolyak és kevésbé komolyak egyaránt, a lényegen viszont ez mit sem változtat, olvasóink az ügy mellé álltak, és kereszteltek. A javaslatokból aztán szavazást írtunk ki, melyet most hivatalosan lezárunk, és eredményt hirdetünk.
A Rákóczi tér győzött, portálunk olvasói erre adták le a legtöbb, 170 voksot (az 574 szavazat 29,62 százaléka). A győzelemért természetesen jutalom jár – ígéret, hogy mi a Székelyhonon lehetőségeink szerint így fogjuk nevezni a teret.
A verseny egyébként, főleg a kiírás kezdetén igencsak szoros volt, a Pui Béla tér tartotta a lépést a Rákóczival. Végül kissé lemaradva, előbbi a második helyen zárt 107 szavazattal (18,64 százalékkal). Harmadik lett a Városkapu tér, 76 szavazattal (13,24 százalék).
Népszerű volt még a Viszlát, Bunta tér (59 szavazat, 10,28 százalék) az Elcseszett körforgalom tér (57 szavazat, 9,93 százalék), valamint a Rendőr Park (26 szavazat, 4,53 százalék). A részletes eredmény itt található.
Olvasóinknak köszönjük, hogy javasoltak és szavaztak, hasonló esetben (újonnan kialakítandó közösségi tér, név nélkül) visszatérhetünk. Ehhez lehet, hogy újabb olimpiai esztendő szükséges. Amikor van labdarúgó Eb is. És választások.
Székelyhon.ro2016. május 1.
Másfél millió lej egyházi épületekre
A Csík-térségi történelmi egyházak templomainak és egyéb ingatlanjainak felújítására, építésére Hargita Megye Tanácsa döntéshozó testülete közel másfél millió lejt hagyott jóvá – számol be a megyei önkormányzat sajtóirodája.
A román törvényeknek megfelelően bejegyzett történelmi egyházak február 25-éig pályázhattak, és az elbírálás nyomán a csíki történelmi egyházak több mint 30 ingatlanjának felújításához vagy építéséhez járult hozzá a megyei tanács. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke április 29-én a felújítás alatt álló csobotfalvi Szent Péter és Pál templomban Tamás József római katolikus segédpüspökkel, Kovács Attila plébánossal, valamint Gecző Tibor és Timár Imre egyháztanácsossal tartott sajtótájékoztatót.
Borboly Csaba felsorolta, mire lehetett pályázni: a templomok és más egyházi épületek építésén vagy felújításán kívül fűtésrendszerek kiépítésére a templomokban, harangok automatizálására, toronyórák javítására, ravatalozók építésére és felújítására, valamint gyermektáborozó helyek építésére, felújítására. A csobotfalvi templom munkálataira 100 ezer lejt utaltak ki, és ugyanennyit a csíkszentkirályi kápolna, valamint a madéfalvi Szent Anna-kápolnára.
Az egyházi együttműködési programra is előirányoztak 120 ezer lejt, amelyből ifjúsági rendezvények, zarándokprogramok és táborok, ökumenikus találkozók, egyházi vonatkozású évfordulós ünnepségek, valamint szociális és családsegítő programok szervezését támogatják.
Tamás József segédpüspök elmondta, nagy szükség van a felújításokra, rengeteg régi templomot kell karbantartani, ami azért is fontos, mert nemzeti örökségekről van szó. Megjegyezte: más megyékkel összehasonlítva az egyház a legtöbb támogatást Hargita megyében kapja.
Székelyhon.ro2016. május 1.
Elektrotechnika magyarságépítéssel
Idén a marosvásárhelyi Elektromaros Technológiai Líceum látta vendégül a budapesti Bolyai János Fővárosi Gyakorló Műszaki Szakközépiskola és Kollégium, a révkomáromi Ipari Középiskola és az adai Műszaki Iskola diákjait a nemzetközi komplex elektrotechnikai versenyen.
A megmérettetés célja a szaktudás fel- és összemérésén túl egymás megismerése, kis betekintés a szlovákiai, szerbiai, romániai és magyarországi magyarság életébe, történelmébe. Idén április 28. és május 1. között a marosvásárhelyiek voltak a házigazdák.
A rendezvényen minden iskolát négy tizenegyedikes diák és két kísérő tanár képvisel. „2001-ben a budapesti Bolyai János-iskolában fogalmazódott meg az ötlet, ott szerveztük az első három kiadást, azóta évente változik a helyszín, Marosvásárhely legutóbb 2013-ban volt házigazda. Az elektrotechnikai és elektronikai tudásfelmérés elméleti részét a mi iskolánkban szervezzük, a gyakorlatit pedig a Sapientián. Utóbbi esetében a helyszínen tudják meg, hogy három óra alatt milyen működő mütyürt kell összeszerelniük, ehhez kapnak részelemeket és útmutatást. Az itt készülő kütyüket hazavihetik a diákok. A vándorserleget mindig a csapatverseny győztese viszi haza, legutóbb a pestiek nyertek” – ismertette Pethő László, a rendezvény egyik ötletgazdája és éltetője, az Elektromaros líceum tanára.
Mint mondta, elektrotechnikai szakemberekből óriási hiány van szerte a világon, a tanulók megélhetése tehát biztosított, az oktatási körülmények azonban mostohák. „A gyerekek lelkesek, készülnek, dolgoznak, de nem kapunk állami támogatást, felszerelés- és műhelyhiánnyal küzdünk, máshol olyan infrastruktúra van, hogy leesik az állunk. Nálunk csoportbontás nélkül oktatunk, vagyis 30 diákkal dolgozunk egyszerre, míg például Szlovákiában tízen tanulják a szakmát egy csoportban. Szerbiában a háború után volt egy kis megtorpanás, de mára már Ada is megelőzött bennünket. Mi évről évre lemaradunk, hátrányba kerülünk, mások pedig fejlődnek, elrobognak mellettünk” – fogalmazott Pethő László.
Idén a csapatversenyt a budapestiek nyerték a marosvásárhelyiek, a révkomáromiak és az adaiak előtt, míg egyéniben két budapesti diák mögött harmadik helyen az Elektromaros tanulója, Nagy Vilmos végzett.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro2016. május 1.
Az ország legjobb hittanosai Csíkszeredában
Országos magyar római katolikus hittanversenynek adott otthont Csíkszereda április 28–30. között. Az olimpiásznak a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium volt a házigazdája.
A Tanúim lesztek elnevezésű tantárgyverseny ünnepélyes megnyitóját péntek délelőtt tartották a Márton Áron Főgimnázium dísztermében, ahol Tamás József püspök celebrált szentmisét. Elmélkedésében rámutatott arra, hogy a szépen megélt keresztény élet a legszebb tanúságtétel.
Horváth István kanonok, főegyházmegyei főtanfelügyelő örömének adott hangot, hogy az idei évtől a vetélkedő minisztériumi elismerésben részesült, ugyanakkor a Gyulafehérvári Főegyházmegye mellett a Szatmári egyházmegye is képviseltette magát e rangos megmérettetésen. Csíkszeredáról és a csíki oktatás múltjáról Darvas-Kozma József esperes-plébános nyújtott rövid történelmi áttekintőt a fiataloknak.
A vetélkedő fontosságát hangsúlyozta beszédében Görbe Péter Hargita megyei főtanfelügyelő, köszönetét fejezve ki Bogos Mária szaktanfelügyelőnek és a házigazda iskola vezetőségének. A továbbiakban Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke és Holló László a versenybizottság elnöke látta el jótanácsokkal a versenyzőket.
Az eredményhirdetést és a díjkiosztót szombaton tartották a katolikus gimnázium kollégiumának dísztermében. Az évfolyamonként kiosztott összesen 30 első, második és harmadik díj közül 14 Hargita megyében maradt.
Iochom Zsolt |
Székelyhon.ro2016. május 1.
Rákóczi erőt kell adjon, ma is meg kell védeni a közösséget
1711. április 30-án kötötte meg a szatmári békét Károlyi Sándor a szövetkezett rendek képviseletében III. Károly király megbízottjával, Pálffy János császári főparancsnokkal, véget vetve ezzel a sok éves szabadságharcnak. II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem nem vett részt a békekötésben, ugyanis éppen az orosz I. Péter cárral tárgyalt. A békeszerződést Szatmárnémetiben, a Vécsey-palotában írták alá a nemesség képviselői.
Erre a magyarság történelme számára kiemelten fontos eseményre emlékeztek meg - idén is - pénteken és szombaton Szatmárnémetiben, illetve a majtényi fegyverletétel helyszínén.
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület által szervezett két napos ünnepségsorozat nyitányaként a megyei múzeumban történelmi tanácskozást szerveztek, melyen Mészáros Kálmán tudományos kutató, hadtörténész ( Budapest), Bene János főmuzeológus (Nyíregyháza), Zubácsi László egyetemi oktató és kutató ( Beregszász - Ukrajna), Kónya Péter egyetemi tanár (Eperjes - Szlovákia), Czigán István tudományos kutató (Budapest), Tamás Edit főmuzeológus, múzeumigazgató ( Sárospatak), Egyed Ákos akadémikus ( Kolozsvár), Lukács Olga tudományos kutató ( Kolozsvár), Kónya Annamária tudományos kutató (Eperjes - Szlovákia), Mandula Tibor helytörténész, tanár (Szatmárnémeti) és Csatáry György tudományos kutató, tanszékvezető (Beregszász - Ukrajna) értekezett a szabadságharcról, a szatmári békéről, annak jelentőségéről, Rákóczi fejedelemről, a kurucairól. Őket Kereskényi Gábor parlamenti képviselő köszöntötte a tanácskozás nyitányán.
A tanácskozást megelőzően közös főhajtásra és koszorúzásra került sor a főtéri Vécsey-ház falán elhelyezett kuruc-emléktáblánál, a tanácskozást követően pedig II. Rákóczi Ferencnek a református Láncos-templom szomszédságában található szobra előtt.
Szombaton aztán a majtényi síkon felállított emlékműnél Muzsnay Árpád főszervező mellett Gheorghe David, Majtény község polgármestere, Pataki Csaba szenátor és Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja köszöntötte az egybegyűlteket.
„Ma arra emlékeztünk, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem és kurucai megvívták a maguk csatáját. Ez nekünk is erőt kell adjon a mindennapi harcainkhoz. A Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek ma ismét legfőbb teendője az, hogy megvédje a közösséget, megteremtse a biztonságot az erdélyi magyarok számára. Kiállni. Képviselni. Kiharcolni - ez a hármas parancs vezérli az RMDSZ munkáját a következő időszakban", foglalta össze a szabadságharc üzenetét Pataki Csaba.
A kegyelet koszorúinak elhelyezése mellett a néptánccsoportok előadásai és a fiatalok szavalatai tették teljessé a megemlékezést.
szatmar.ro2016. május 1.
Istenem, mit éltünk meg! - Felavatták a szigetlankai egyházközség gyülekezeti termét
Nem véletlenül beszélt feltámadásról és új életről Nagy Róbert tiszteletes, a szigetlankai református egyházközség bizony igen komoly mélységeket élt meg az elmúlt években. Nem adták fel, segítségre találtak, vasárnap pedig felavatták a gyülekezeti termüket.
Egy héttel azután, hogy felavatták a Szamos-negyedi Református Egyházközség Diakóniai Központját, ismét ünnepelhetett Szatmárnémeti református közössége: átadták a gyülekezeti házat a szigetlankai egyházközségben. Mindezt ráadásul alig néhány évvel azt követően, hogy jelentős összegek tűntek el a közösség kasszájából.
„Sikerült támogatást szereznünk a román egyházügyi államtitkárságtól, valamint a magyarországi emberi erőforrások minisztériumától", árulta el a felavatást követően Kereskényi Gábor, aki teljes családjával részt vett az eseményen. A parlamenti képviselő kiemelte azonban, mindez csak egy részét képezi a teljes költségnek, amelyet adományokból , különféle támogatásokból sikerült kikerekíteni. Kereskényi elmondta, hamarosan személyesen tekinti meg a beruházást Soltész Miklós, a magyarországi emberi erőforrások minisztériumának vallásügyi államtitkára is.
„Istenem, mit éltünk meg", tört fel egy idősebb néniből, miután a felavatás után lefelé tartott a lépcsőkön. És bizony megélhették a meglopottság megaláztatása után a közösségi ház átadásának felemelő érzését. Mert ugyan a munka még nem véget, az épületet kívül még be kell pucolni, olyan ez, mint az ember: ha belül a lelke tiszta és használható, akkor vajmi keveset számít a külső.
A 10.00 órakor kezdődő istentiszteleten természetesen nem feledkeztek meg az anyákról sem, a gyerekek verssel köszöntötték őket anyák napja alkalmából. Ezt követően vonult át a közösség a gyülekezeti házba, amelyet Nagy Róbert lelkipásztor „az imádság házának nevezett, amelyet Isten azért adott nekünk, hogy megmentsen minket". A tiszteletes szerint mindenkinek meg kell találnia a választ a kérdésre: „Mit tett értünk Isten? Mit tett a Szigetlankáért?".
A kellemes zöld környezetben, a fák árnyékában megbújva az új épület szerves részévé vált a templomnak. A földszinten takaros konyha, mellékhelyiség - külön a fogyatékkal élőknek -, az emeleten pedig a gyülekezeti terem. „Igazi hiánypótló beruházás ez", véli Kereskényi. „Most már meg kell tölteni élettel a falakat", tette hozzá.
Az RMDSZ szatmárnémeti polgármester-jelöltje párhuzamot vont az egyházközség közelmúltja és saját vállalása között. „Nyugodtan mondhatom, a szigetlankai egyházközség újjászületett, feltámadt. Sikerült helyreállítani a bizalmat és valami hasonlóra készülök és is: helyreállítani Szatmárnémeti becsületét!", fogalmazott azt követően, hogy ő maga is köszöntötte az édesanyákat.
szatmar.ro2016. május 1.
Johannis lemondását követelték az ortodox húsvéti liturgián
Kínos incidens történt szombat éjfélkor a bukaresti pátriárkai székesegyházban: a hívek egy része Klaus Johannis lemondását követelte az ortodox húsvéti liturgián – számoltak be a hírtelevíziók.
Az államfő a feleségével érkezett az egyházi szertartásra. Röviddel a liturgia elkezdése után az elnöki házaspár láttán a tömegből többen hangoskodva kérték Johannis lemondását. A rendbontókat pillanatok alatt elvezette a csendőrség.
Az evangélikus vallású államfő első alkalommal vesz részt az ortodox húsvéti liturgián. Tavaly Klaus Johannis Németországban volt a román vallási ünnepen.
maszol.ro2016. május 2.
Válaszra sem méltatta a magyar civilek kérvényét Emil Boc
Nem tartotta be a kolozsvári magyar közösségnek tett ígéretét Emil Boc kolozsvári polgármester: az elöljáró a törvény által előírt harmincnapos határidő lejárta után sem válaszolt a magyar civilek tárgyalást kezdeményező kérvényére – számol be a kronika.ro a Muszáj–Musai civil aktivista csoport közleményére hivatkozva.
Emil Boc a március 15-i ünnepségen jelentette ki, hogy kész tárgyalni, miután ünnepi beszédét bekiabálás zavarta meg: egy kolozsvári polgár a többnyelvű helységnévtáblákat kérte számon a polgármestertől. Az újabb mandátumra pályázó elöljáró a protestáló személynek a Biasini szálló előtt összegyűlt tömeg füle hallatára azt mondta, hogy bárhol és bármikor hajlandó az egyeztetésre, soha nem fogja visszautasítani azt.
Az ígéret hallatán a Muszáj–Musai Mozgalom aktivistái találkozót kértek a városvezetőtől, amelyen a többnyelvű helységnévtáblákról, a multi- és interkulturalizmusról és a többnyelvűség jelenlegi helyzetéről tárgyaltak volna az elöljáróval. Az erre vonatkozó kérvényt március 23-án iktatták a kolozsvári városházán, azonban a közigazgatási törvény által előírt harmincnapos határidő lejárta után sem kaptak rá választ.
„Emil Boc nem tartotta be az ünneplő tömeg és a sajtó előtt tett ígéretét, hogy mindig nyitott lesz a párbeszédre a többnyelvűségről” – jelentette ki közleményében a Muszáj–Musai, arra is felhívva a figyelmet, hogy a polgármester a hatályos törvényeknek sem tett eleget, hiszen nem válaszolt beadványukra. „Nem először szembesülünk a polgármester szalonmultikulti hozzáállásával: félrevezető volt az is, amikor azt nyilatkozta, hogy nincs törvényes lehetőség a kétnyelvű helységnévtáblák kihelyezésére, miközben erről máig kormányhatározat van érvényben. Emil Bocnak hála Kolozsvár lett a képmutatás fővárosa!” – áll a civil aktivista csoport közleményében.
Mint ismeretes, a civilek több alkalommal is kérték a polgármestert, hogy egyeztessen velük a többnyelvű helységnévtáblákról, miután a bíróság alapfokon kimondta, hogy a város bejáratainál el lehet helyezni a többek között magyar feliratot is tartalmazó táblákat. Bár az elöljáró különböző rendezvényeken rendszeresen hangsúlyozni szokta Kolozsvár multikulturális jellegét, sikeresen megfellebbezte a magyar közösségnek kedvező bírósági ítéletet. Az ügyben azóta egy harmadik döntés is született, amely szintén nem kedvezett a többnyelvűségért küzdőknek – írja a kronika.ro.
Erdély.ma2016. május 2.
Saját működésére költi a költségvetési támogatások nagy részét az RMDSZ
Az erdélyi magyarság számára évente folyósított, 4–4,5 millió eurós éves költségvetési támogatás túlnyomó részét az RMDSZ saját működésére költi, az összeg negyedét–ötödét pedig nyílt pályázatokon osztja szét civil szervezetek és magánszemélyek számára – számol be az Átlátszó Erdély cikkére hivatkozva a kronika.ro.
Az oknyomozó blog cikksorozatban foglalkozik a kormányhivatal által az erdélyi magyarságnak szánt támogatás sorsával, mely fölött 2009 óta kizárólag az RMDSZ rendelkezik. Az Átlátszó Erdély megszerezte azokat a költségvetésre vonatkozó beszámolókat, melyeket az RMDSZ évente elküld az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának (DRI), s a sorozat második, hétfőn megjelent részében ezekből a dokumentumokból szemléznek.
Kiderül például, hogy az RMDSZ és a DRI közötti megállapodás alapján a szövetség nem költhet a kormánytól érkező pénzből választási kampányra, az ilyen költségeit más forrásból kell fedeznie. A szövetség bevételeiről szóló kimutatást böngészve kiderül, hogy a tagdíjak, illetve adományok rendszerint választási években (2012, 2014) ugranak meg.
A legutóbbi helyhatósági választások alkalmával, 2012-ben például az RMDSZ kasszájába 17 178 000 lej folyt be állami támogatásból, a tagdíjakból és adományokból begyűjtött összeg pedig 3,5 millió lejre rúg. Egy évvel később, „kampánycsendes” évben már csak 751 ezer lej gyűlt be adományokból, a 2014-es európai parlamenti, illetve államelnök-választás ideje alatt azonban már ismét 4,5 millióra „hízott” ez a fajta támogatás.
Ami a kiadási oldalt illeti, az Átlátszó Erdély kiszámolta: a legutóbbi helyhatósági választások alkalmával, 2012-ben 650 ezer lejt költött az RMDSZ üzemanyagra, ami 1,4 millió kilométer megtételére elegendő. Ezzel az üzemanyag-mennyiséggel körülbelül 36-szor lehet megkerülni a Földet a leghosszabb útvonalon, az Egyenlítő körül.
A kulturális rendezvények számára előirányozott keret is növekedik a 2010–2012-es időszakban: míg 2010-ben még csak 3,5 millió lejt fordítottak ilyen célra, addig a 2012-es választási évben ez már szinte duplájára, 6,16 millió lejre nőtt. Az egyébként nem világos, hogy ezek közül a rendezvények közül melyik volt kampányrendezvény. A kiszállási költség címen kifizethető összegekről egyébként törvény rendelkezik – belföldi kiszállások esetén 32,5 napi lejt, külföldi út esetén 35 eurót lehet elkölteni naponta –, így kiszámítható, hogy az RMDSZ alkalmazottai 2012-ben 2566 napot tölthettek külföldön. Az elmúlt évben 24 szervezet részesült normatív támogatásban – 529 542 lejen osztoztak –, míg az RMDSZ tavalyi költségvetés-tervezetében ingó és ingatlan kiadásokra 714 ezer lej szerepel.
Az oknyomozó portál korábbi, csütörtöki cikke arra mutatott rá, hogy az RMDSZ 2009 óta több mint 28 millió euró költségvetési támogatást kapott a magyar közösségnek járó támogatás kizárólagos kezelőjeként, az összeg nagy részének sorsáról azonban keveset lehet megtudni, mivel a beszámolók meglehetősen vázlatosak – írja a kronika.ro.
Erdély.ma2016. május 2.
A szabad színházban minden szabály áthágható
„Mindenevő vagyok. Eleinte leginkább a görögök érdekeltek, majd Shakespeare, most elsősorban Csehov. Csodálatos világ a Csehové, most, a Három nővér rendezése kapcsán döbbentem rá, milyen hatalmas emberi, szakmai tudás és nem utolsósorban saját életének sok-sok szenvedése kellett ahhoz, hogy ilyen helyzeteket és alakokat tudjon ennyire tökéletesen megformálni” – beszélgetés Balogh Attila rendező-színésszel.
– Életrajzi adatainak közlésekor hangsúlyozta, hogy intenzív matek-informatika osztályba járt, és ebből a szakágból is érettségizett. Ezek szerint van valamilyen különleges jelentősége az iskolai és az életpályaként választott profil közti ellentétnek?
– Talán éppen maga az ellentét. Az a tény, hogy nem eleve beskatulyázottként választottam pályát. Az iskolában sokat szavaltam, majd játszani kezdtem a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhelyben. Kétségtelen, hogy ott fertőződtem meg. Benedek Zsolttal, Godicza Előddel is az Osonóban ismerkedtem meg, velük együtt dolgoztunk a Három nővérben, előbbi volt a dramaturg, utóbbi a díszlettervező.
– S ha már megfertőződésről beszélt: miért nem a színészi pályát választotta?
– Kovács Levente rendező, a marosvásárhelyi színművészeti intézet tanára ajánlotta figyelmembe a rendező szakot, mondván, hogy ott mindkét profilt tanítják.
– Nem volt ebben a választásban egy olyan hátsó gondolat, hogy majd jobban sikerül a színészi alakítás, ha önmagát rendezheti?
– Nem, ilyesmiről nincs szó, olyannyira, hogy úgy találom, mintha a színész és a rendező énbennem más-más ember volna. Két külön szellemi „fiókban” van a színész és a rendező, csak lelkileg ugyanaz a fiók. Egyébként is képtelen volnék magamat rendezni, nem tudnám úgy, annyira kívülről látni magam, ahogy a rendező a színészeket látja. Sőt, ugyanazok a buta színész-, illetve rendezőbetegségeim vannak, vagyis ha színész vagyok, egész jól tudok duzzogni a rendezőre egy-egy utasítás miatt, ha pedig rendező, akkor „elfelejtek” szólni a maga alkotói barlangjában lévő színésznek, inkább szeretem rávenni, rávezetni, csalogatni az embereket, nem hatalmi szóval irányítani. Holott természetesen megtörténik, hogy ezzel visszaélnek, velem is előfordul, amikor játszom.
– Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely, Szatmárnémeti életútjának állomásai – hogy került kapcsolatba a nagyváradi színházzal?
– Vendégszereplés alkalmával és tulajdonképpen a társulat hozzáállása csábított ide: nagyon nyitottak, színházat akarnak csinálni, alkotni akarnak. Különösen tetszett, hogy képesek hazavinni az épp készülő darab, a formálódó figura problémáit, tovább foglalkozni mindezzel, nem pedig a próba vagy az előadás végén egyszerűen szögre akasztani, mint egy munkaruhát és a következő alkalomig nem is gondolni rá.
– Mennyire finnyáskodó, válogatós Balogh Attila, a színész, illetve Balogh Attila rendező?
– Mindenevő vagyok. Eleinte leginkább a görögök érdekeltek, majd Shakespeare, most elsősorban Csehov. Csodálatos világ a Csehové, most, a Három nővér rendezése kapcsán döbbentem rá, milyen hatalmas emberi, szakmai tudás és nem utolsósorban saját életének sok-sok szenvedése kellett ahhoz, hogy ilyen helyzeteket és alakokat tudjon ennyire tökéletesen megformálni.
Színészként inkább a negatív figurák vonzanak, nagyon szívesen eljátszanám Molnár Ferenc Ördögét és természetesen Shakespeare Othellójának Jágóját. Nagyon igaznak tartom azt a holly- woodi gondolatot, hogy „egy film annyira jó, amennyire a negatív hős jó”. Rendezőként pedig nagy álmom Az ember tragédiáját megrendezni. Nagyszabású előadást képzelek el, szimfonikus zenekar szolgáltatná a szférák zenéjét, de tulajdonképpen erről nincs is miért beszélnünk most, mert belátható időn belül úgysem kerülne rá pénz, talán majd egyszer.
– Beszéljünk akkor a rövid távú terveiről.
– Sajnos azokról sem tudok nyugodt szívvel beszélni, amilyen zűrzavaros és egyik pillanatról a másikra változó a körülöttünk lévő világ sorsa. Nem szeretnék itt lenni, ha háború lesz, talán esetleg Izlandon. Ha nem lesz háború, és amíg Novák Eszter lesz a Szigligeti Színház művészeti vezetője, addig szívesen maradok én is Nagyváradon.
Habár az utóbbi időben egyre jobban érdekel az a fajta hivatás, elfoglaltság – magam sem tudom, hogy is nevezzem pontosan –, szóval a sámánokéhoz hasonlító, multifunkcionális társadalmi szerep. És az egyelőre még csak kevesek által ismert, meseállításnak nevezett, különböző szituációkból kiinduló és szituációkra épülő alternatív pszichológiai terápia. De ebbe sem szeretnék nagyon belemenni, mert magam sem látom pontosan még a körvonalait sem.
– Akkor foglalja inkább össze a színházzal kapcsolatos elvárásait és elképzeléseit.
– A szabad színházban hiszek. Olyan nincs, hogy jön valaki és mond egy olyan szabályt, amit nem lehet áthágni. Talán az egyetlen, ami elképzelhetetlen: az élő színész nélküli színház. Egyébként darabja válogatja, koncepciója válogatja – a darab nélküli előadás már rég ismert, de színész nélkül nem megy.
Én a szabad alkotás híve vagyok, most például a Három nővérnél nem hagytam belenyúlni a szövegbe. De mondom, darabja válogatja, a dráma is egy eszköz, és aki ezt nem látja be, ne írjon drámát. Az pedig, hogy én nem nyúltam bele a csehovi szövegbe, nem azt jelenti, hogy nem lehet belenyúlni. Egyébként sem fogadok el olyanszerű kijelentéseket, hogy például Csehov – vagy bárki más – tudja a legjobban. Akárki tudhatja.
Balogh Attila 1988. május 10-én született Sepsiszentgyörgyön, a helyi Mikes Kelemen-gimnázium intenzív matematika-informatika szakán érettségizett, Marosvásárhelyen a színművészeti egyetem alapszakán rendezőként végzett, a mesterképzésen pedig párhuzamosan színészetet és rendezést tanult. Utolsó éves korától már Szatmárnémetiben játszik, mellette szabadúszóként tevékenykedett. Az idei évadtól Nagyváradra szerződött, de az évad végéig még Szatmáron is marad.
Molnár Judit
Krónika (Kolozsvár)2016. május 2.
Nincs Orbán Viktorunk
Beindult Erdélyben a kampány. Egyesek a saját bőrükön érzik, hogy „ki mint vet, úgy arat”. Hiába figyelmeztették az RMDSZ vezetőit a „civilek”, a „Facebook-betyárok” és a háttérbe szorított ellenzéki magyar újságírók, hogy amit művelnek, az nem nevezhető érdekvédelmi munkának, legfennebb a magyar szavazatok áruba bocsátásának, senki sem hallgatta meg őket.
Így teltek az évek, és így üresedtek ki sorra a lelkesítő szlogenek. Ma már nem bíznak a választók abban, hogy képesek lesznek az érdekükben „kiállni, képviselni, és kiharcolni". Úgy tűnik, hogy eddig még úgy-ahogy működtek a nagyotmondás eszközei, a diverzió különféle módszerei, hiszen ott volt a viszonylag erős MPP és EMNP, és hangosak voltak a magyargyűlölő szélsőségesek, akikkel látványosan szembe lehetett szegülni, de mivel ezek a tényezők különböző okok miatt mára megszűntek vagy megenyhültek, tárgya nélkül maradt a szervezet.
A bukaresti „havereik" sorra megcsalták őket, kitették a magyar minisztereket a kormányból, magára hagyták a „rommagyar" parlamenti képviseletet. Eközben pedig politikai szervilizmusból jelesre vizsgáztak, és ezáltal az erdélyi magyar választók bizalmát is elveszítették. Két szék között a pad alatt ébredtek fel. A rövidlátó stratégiájuknak köszönhetően.
Ezzel a kétkulacsos politizálással, a szedett-vetett önkormányzati jelöltállítással (lásd például Marosvásárhely esetét), valamint az előválasztások szándékos elmulasztásával (tisztelet a néhány kivételnek) jelentősen rontották a politizálásból eddig jól megélő opportunisták helyzetét, de legfőképpen az erdélyi magyarok választási esélyeit. Ráadásul egy másik fontos problémával, a markáns vezéregyéniségek hiányával is szembe kell nézniük. Ha végiggondoljuk, kik szerepelnek a jelöltek névsorában, kik lesznek a parlementi választások listáján, és kiket találunk ma az RMDSZ vezérkarában, alig jut eszünkbe olyan politikus – egy-két székelyföldi helyi tisztségviselő kivételével –, akikért érdemes lenne elmenni szavazni. Akikért el tudnánk felejteni – legalább a választások idejére – azokat az „eredményeket", amelyeket az eddigiek során elértek.
Ki lenne az a politikus, aki olyan szereppel bírna itt, Erdélyben, mint Magyarországon a Fidesz elnöke? Aki képes lenne a helyenként hibás politizálás ellenére is szavazásra buzdítani a tömegeket? El kell fogadnunk azt a tényt, hogy az erdélyi magyar politikusok fényév távolságra állnak azoktól a személyes és csoportos értékektől, amelyek továbbra is olyan népszerűvé teszik a magyarországi kormányzó pártot és a miniszterelnököt. Pedig ők is követnek el hibákat. Az ellenzék őket is állandóan kereszttűz alatt tartja.
Itt azonban nem Orbán Viktornak hívják a pártelnököt. Nem félnek tőle sem Bukarestben, sem Brüsszelben. A politikai diskurzusát mindig az határozta meg, hogy éppen honnan fúj a szél. Jól megfért a magyarellenes intézkedéseiről elhíresült román kormányban, azután pedig békésen tűrte az ellenzéki szerepet. Nem ő húzta előre a pártot, hanem a párt volt az, amelyik őt megvédte. Körülbástyázta magát a saját embereivel, kényszerpályára helyezte az alakulatát, a demokratikus előválasztásokat ellehetetlenítette. Ha mégis került volna valaki, aki képes igazi vezéregyéniséggé válni, azt mindenhonnan el kellett távolítani. A kritikus hangokat el kellett fojtani, az esetlegesen felbukkanó Lázár Jánosokat háttérbe kellett szorítani. A vezérkar megtelt a kétszínű politizálás híveivel, a csoportérdekek kiszolgálóival, a becsületes közképviseleti munka aláásóival. Így akarják az idei választásokat „megnyerni".
Ferencz Zsombor, Marosvásárhely
Krónika (Kolozsvár)2016. május 2.
Megkezdődtek a Hunyad Megyei Magyar Napok
Hivatalosan is rajtolt május elsején, vasárnap a Hunyad Megyei Magyar Napok rendezvénysorozata. Rendhagyó módon Lupényban, a Szakszervezetek Házában tartották a hetedik alkalommal megszervezett magyar napok nyitórendezvényét, amelyre a megye többi, magyarok által is lakott településéről érkeztek vendégek, de részt vettek magyarországi és franciaországi küldöttségek is – számoltak be hétfőn a szervezők.
Megnyitóbeszédében Kocsis Attila főszervező, a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum igazgatója elismerte, hét évvel ezelőtt, 2010-ben, amikor a magyar napokat elindították, még ők maguk sem remélték, hogy ennyire sikeres lehet egy rendezvény a szórványban, és korosztálytól függetlenül ilyen nagy mértékben meg tudja szólítani a magyar közösséget.
Házigazdaként Benedekfi Dávid, az RMDSZ Lupényi Szervezetének elnöke méltatta, hogy idén a Zsil-völgyéből indulnak a Hunyad Megyei Magyar Napok, majd utalva a helyi közösség bányászathoz kötődő gazdag múltjára, kiemelten köszöntötte a dorogi és a belforti küldöttséget, mindkét település ugyanis híres bányavidéken található. Közös pontokat keresve, elmondta, a bányászok életét mindenhol meghatározta az összetartás, szolidaritás, ezt az összefogást kell a magyar közösségnek továbbvinnie a Zsil-völgyében.
Winkler Gyula megnyitóbeszédében emlékeztetett, hogy a hetedik Magyar Napok az identitás, anyanyelv, kultúra címszavak köré szerveződnek, és a Zsil-völgyében az itt élő emberek identitásának részét képezi a bányászat hagyománya, ezért is fontos, hogy két olyan bányavidékről érkezett küldöttség, amelyektől gazdasági és közösségépítés terén is lehet tanulni.
Belfort és környékén hajdanán híres sóbányák működtek, innen érkezett az egyik küldöttség, amelynek tagjai a Kereskedelmi Kamara elnöke mellett a Volt Bányászok Egyesületének képviselői. Belfort és Hunyad megye közötti kapcsolat kiépítésén évek óta dolgoznak, kiemelt szerepet vállalt ebben Winkler Gyula EP-képviselő is, hiszen a belforti Energia-Völgye klaszter követendő modell lehet a Zsil-völgyében is, ahol még mindig zajlik az ipar szerkezeti átalakulása. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület dorogi szervezetének képviselői alkották a magyarországi küldöttséget, tevékenységük két irányban zajlik, az ipari szerkezeti átalakítás mellett a bányaipari emlékek ápolásával is foglalkoznak.
„Kétezer kilométer távolságban, Dorogon és Belfortban is ugyanazon modell mentén történt meg az ipari övezetek szerkezeti átállása, a települések modernizációja, azt láttuk, hogy ez akkor lehet sikeres, ha valós alternatívákat mutatnak fel. Ezt akarjuk mi is megvalósítani a Zsil-völgyében, a jó példát eltanulni a magyarországi és franciaországi partnereinktől. A gazdasági átalakulás mellett figyelnünk kell az ipari emlékek ápolására is, közösségi kérdés, hogyan őrizzük meg az ipari értékeket is, hogy lesz-e amit továbbadni a következő nemzedékeknek" – emelte ki Winkler Gyula.
Ez alkalommal kiosztották a Barcsay-Ákos díjakat, amelyet évente három, a közösségépítő munkában kiemelkedő teljesítményt elérő személy kap meg. A díjazottakról a helyi közösségek javaslata alapján egy kuratórium határoz. Idén Deák Piroska dévai nyugalmazott tanárnő, Zsargó János református esperes kapott díjat, valamint a Menyhárt házaspár, Rita és Ernő, akik a Böjte atya hálózatához tartozó, szászvárosi Jézus Szíve Gyermekotthont vezetik rendkívüli odaadással.
A 7. Hunyad Megyei Magyar Napokat tematikus napokra bontották, vasárnap a Közösség Napja volt, Lupényban a nyitórendezvényt követően szabadtéri programot szerveztek a parkban, délután Déván közösségi majálisra várták a magyar közösség tagjait. Vajdahunyadon a várban batyus majálist tartottak, ahol fellépett a Szivárvány Nyugdíjas Klub, a Téglás Gábor Elméleti Líceum diákjai néptáncot, a Renaissance Együttes korabeli táncokat mutatott be. Csernakeresztúron a bukovinai székely közösség régi hagyományát éltetik, május első napján a szokásoknak megfelelően májusfát állítottak.
maszol.ro2016. május 2.
Nem lehet közvagyon a székely zászló?
Bíróságra kerül a Kovászna Megye Tanácsa által közvagyonként bejegyzett székely zászló ügye. Sebastian Cucu prefektus ugyanis felszólította a megyei önkormányzatot, hogy vonja vissza erre vonatkozó határozatát, azonban a legutóbbi ülésen úgy döntöttek, ennek nem tesznek eleget.
A prefektus a sajtónak úgy nyilatkozott a közigazgatási bíróságon támadja meg a határozatot, majd ott eldől, hogy törvényes-e kitenni a megyeháza gyűléstermébe a székely zászlót.
Mint arról beszámoltunk Kulcsár Terza József a Magyar Polgári Párt Kovászna megyei elnöke március tanácsülésen egy székely zászlót adományozott a megyei tanácsnak, akkor azt elnöki jóváhagyással ki is tűzte a díszteremben az Európai Unió, Románia és Kovászna megye zászlója mellé. Aztán egy következő tanácsülésen az adományt határozatban fogadta el a testület, ehhez Kulcsár – Terza ragaszkodott, mert mint mondta, megvédi a lobogót, ha beiktatják a megye ingó vagyontárgyai közé.
A megye elöljárói azt sugallták, hogy a zászló akár el is tűnhet, hiszen a dísztermet a prefektúrával közösen használják, és korábban már előfordult, hogy a székely zászlót egyszerűen kitették. Akkor az adományról szóló határozatot egyhangúlag megszavazták, a román és a magyar képviselők is rábólintottak, így közvagyonná vált, leltári számot kapott. A prefektus már akkor jelezte, hogy törvénytelennek tartja a határozatot, mert szerinte a törvényesen el nem fogadott lobogókat, mint amilyen a székely zászló is, nem lehet sem közintézmények homlokzatára, sem közintézményekben kitűzni, azzal érvelt, hogy ezt több jogerős bírói ítélet is alátámasztja.
A határozat visszavonásának kérését azzal támasztotta alá, hogy a zászló még csak nem is „az úgynevezett székelyföld”, hanem Hargita megye lobogója. Kulcsár-Terza József felháborítónak tartja a prefektus felszólítását, nem érti, hogy a magyar közösség számára reprezentatív székely zászló miért nem állhat ott Románia és az Európai Unió lobogója mellett. Szerinte a kék- arany zászlót Románia parlamentjében is kitűzhetnék.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro2016. május 2.
Búcsún kértek áldást a kibővített zeteváraljai templomra
„Úgy koptassák, hogy tíz év múlva felújításra szoruljon, és akkor a restaurált templomot jövünk megáldani – mondta Jakubinyi György érsek a megnagyobbított zeteváraljai templom vasárnapi búcsúján. Az új orgonára és az elvégzett munkálatokra Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök kért áldást, majd hatvanöt bérmálkozó részesült a Szentlélek ajándékaiban.
Bár lényegesen többen férnek el a korszerűsített imádság házában, az áldó szentmisét mégis nagyon sokan a templomkertben hallgatták végig. A két főpásztorral együtt miséztek a környék papjai is, továbbá jelen volt számos világi elöljáró, valamint a testvértelepülés, Balatonfenyves küldöttsége. A magyar kormányt Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil kapcsolatokért felelős államtitkára képviselte, a megyei tanácsot Borboly Csaba elnök. Az egyházközség kórusát Olti Attila vezényelte.
Soltész Miklós államtitkár (fotó) emlékeztetett, milyen csodát volt képes létrehozni a garázsból-műhelyből ez a közösség, amelyben a következő évtizedekre is lehetőségük van megerősíteni a hitet. Mert ahol élünk, az örök hit csak a kereszténységgel tud fennmaradni. Sok-sok szép örömet kívánt az egyházközségnek, Mátyás Gábor szentszéki tanácsosnak pedig, hogy őrizze meg vidámságát. Kiss-Rigó László megyés püspök az áldáskérelmek után a vízhintés szertartását végezte.
Homíliájában kiemelte: a szenteknek, így Józsefnek sem volt könnyű az élete. A szent család tagjai mégis békét tapasztaltak meg. Az ő példájára keressük Isten szándékát, nem a könnyebb ellenállást. A bérmálkozóknak, akik hűségesen kitartanak Jézus és egyháza mellett, szintúgy „nem kínál tejben-vajban életet”. De a saját felelősségre hozott döntés, hogy Jézussal szellemi-lelki kapcsolatban élnek, olyan értékek mentén vezeti majd őket, amelyet szüleiktől és a közösségtől eltanultak. Jakubinyi György érsek vallja: a bérmálás a reménység jele. Kívánta: tudjanak úgy élni, hogy a következő nemzedéknek is képesek legyenek átadni a hitet.
Kiss-Rigó László a neves bibliatudós, Jakubinyi érsek 70. születésnapja alkalmából hetven újszövetségi szentírást ajándékozott a bérmáltaknak, a több évfordulót ünneplő jubilánsnak pedig egyházmegyéje nevében egy Szűzanya-szobrot nyújtott át.
Nagy Attila, Zetelaka polgármestere Jókait idézte: „Csak az tudja, hogy meddig mentünk, aki látta honnan indultunk el”. Műhelyépületből előbb imaház, a tanyatelepüléseken, Ivóban, Sikaszóban, Libánban templomok épültek. Ha az embereknek szűkös is a családi költségvetésük, kiszorították a hozzávalókat. Határokon inneni és túli támogatók önzetlenül segítettek. Mátyás Gábor atya neve összeforrt a völgy népének életével. Jakubinyi György érsek köszönetet mondott az egyházközség plébánosának, amiért a sok jóakaratot összefogta. A megújuló templom jövőt jelent.
A templom felújításáról
András Alpár és Lőrincz Barna mérnökök tervei alapján rekordidő, öt és fél hónap alatt korszerűsítették a zeteváraljai plébániatemplomot. Száz négyzetméterrel nagyobbították meg a templombelsőt, harminccal a kórus-, illetve hittantermet, kazánházat építettek, padlófűtést szereltek be. Új a faberendezés is. A jelentősen megnövelt belmagasságú épület üvegtetős. A tíz festett vitrálé Csíksomlyón, az ötvenkét színes fóliás ablak Székelyudvarhelyen készült. A templomáldásra megújult a plébániaépület, a kerítés, a kapu és a szent hajlék előtti tér is. Az új orgona Székelyudvarhelyen, Pap Zoltán orgonaépítő műhelyében készült, két manuálja, pedálja, tizenöt regisztere, három segédregisztere és összesen kilencszáz sípja van. Magassága hat méter és húsz centiméter. Leghosszabb sípja három méter, míg a legrövidebb csak két centiméter.
Molnár Melinda
Székelyhon.ro2016. május 2.
Marosvásárhely négyszáz évét ünnepelték – csak románul
Ünnepséget szerveztek Marosvásárhely szabad királyi várossá nyilvánításának 400. évfordulója alkalmából. Az előadások, ismertetők kizárólag román nyelven hangzottak el, még a magyar anyanyelvűek részéről is.
A Kultúrpalota Tükörtermében szervezett ünnepséget Marosvásárhely polgármesteri hivatala a szabad királyi városi rang megszerzésének 400. évfordulója alkalmából. A meghívottak között közéleti szereplők, közigazgatási tisztségviselők, egyetem- és intézményvezetők, az egyházak képviselői foglaltak helyet, román és magyar anyanyelvűek egyaránt.
A műsorvezetői teendőket ellátó Ioan Chiorean magyar nyelvű köszöntés után román nyelven néhány eseményt emelt ki Marosvásárhely történelméből – például, hogy 1601-ben a császári zsoldosok Basta tábornok vezetésével felégették a várost, amiért lakosai Mihai Viteazul mellett álltak ki, ezután pedig harmonikus, multikulturális összefogással elkezdődött a város újjá- és a vár megépítése –, majd Dorin Florea polgármester „jó napot kívánok, hölgyeim és uraim”-at követően román nyelven elmondta, a város múltjára mindenkinek büszkének kell lennie, Marosvásárhelynek remek potenciálja van, ne a középszerű cirkusz, a konfliktusok helyszíne legyen.
Cornel Sigmirean egyetemi professzor román nyelvű értekezésében az 1600-as évek erdélyi és marosvásárhelyi történelméből ismertetett eseményeket, Pál-Antal Sándor történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja pedig magyarul elmondta, hogy a Bethlen-féle latin nyelvű dokumentum tartalmát fogja ismertetni románul: az addigi Forum Siculorumnak az 1616. április 29-én keltezett kiváltságlevéltől kezdve Marosvásárhely lett a hivatalos neve. A város közigazgatását az új státuszhoz kellett igazítani ( Kolozsvár mintájára szervezték át), lendületet vett a kézművesség, a gazdasági fellendülés pedig lakosságnövekedéssel járt, olyannyira, hogy a 18. század végére a történelmi Erdély ötödik legnagyobb településévé nőtte ki magát.
Angela Măgherușan-Precup Bernády György és Emil Dandea polgármesterek korszakainak eseményeit gyűjtötte össze, elemezte és jelentette meg könyv formájában, ebből szemelgetett román nyelvű ismertetőjében, végül Ioan Eugen Man (is) a 16. századi marosvásárhelyi értékekről tartott román nyelvű beszámolót.
Az előadások után Dorin Florea az évfordulóra készült emlékérmét adott át intézményeknek és egyházaknak, majd két marosvásárhelyi fiatalnak ítélték oda a Gratitudinae Urbi elismeréseket: az Amerikában élő, politikatudományokból és idegen nyelvekből diplomázott Laura Popnak (a laudációt Cristina Someșan tanárnő mondta), valamint Nagy Zoltán Gergely természetfotósnak (munkásságát a Marosvásárhelyi Fotóklub elnöke, Both Gyula románul méltatta és ő maga is román nyelvű beszédet tartott, majd magyarul is megköszönte a kitüntetést).
Az 1602–1658 között egy 1492-es erőd helyén épült vár kapubástyáján bronzplakettet lepleztek le „középkori lovagok” társaságában, lelkészek rövid ceremóniájának kíséretében. A fából készült pallón belépni készülő látogatót ismertető tábla is fogadja „Marosvásárhely mai lakossága szabadságvágyának és büszkeségének jelképeként”, a román, magyar és angol nyelvű történelmi szöveget Cornel Sigmirean jegyzi.
Az előadások után Dorin Florea az évfordulóra készült emlékérmét adott át intézményeknek és egyházaknak, majd két marosvásárhelyi fiatalnak ítélték oda a Gratitudinae Urbi elismeréseket: az Amerikában élő, politikatudományokból és idegen nyelvekből diplomázott Laura Popnak (a laudációt Cristina Someșan tanárnő mondta), valamint Nagy Zoltán Gergely természetfotósnak (munkásságát a Marosvásárhelyi Fotóklub elnöke, Both Gyula románul méltatta és ő maga is román nyelvű beszédet tartott, majd magyarul is megköszönte a kitüntetést).
Az 1602–1658 között egy 1492-es erőd helyén épült vár kapubástyáján bronzplakettet lepleztek le „középkori lovagok” társaságában, lelkészek rövid ceremóniájának kíséretében. A fából készült pallón belépni készülő látogatót ismertető tábla is fogadja „Marosvásárhely mai lakossága szabadságvágyának és büszkeségének jelképeként”, a román, magyar és angol nyelvű történelmi szöveget Cornel Sigmirean jegyzi.
Gáspár Botond
Székelyhon.ro2016. május 2.
Összetartozást hirdető kórustalálkozó
Harmincadik alkalommal rendezték meg szombaton a gyergyói főesperesi kerület egyházi énekkarainak találkozóját. Tizennégy kórus mutatkozott be Gyergyóújfaluban.
Szombaton délelőtt szentmisével kezdődött a Kájoni János nevét viselő kórustalálkozó az újfalvi templomban, majd sorra léptek a hallgatóság elé a körzet énekkarai. Szárhegy, Tekerőpatak, Csomafalva, Alfalu, Kilyénfalva, Remete, Ditró, Újfalu, Tölgyes, Maroshévíz, Borszék kórusai mellett Gyergyószentmiklósról a Szent Miklós, a Szent István, illetve az örmény katolikus plébánia kórusai vettek részt az eseményen.
„Színvonalas volt a kórusok szereplése, az énekkarok jól felkészültek, mindegyiken érződik a munka” – összegzett Bíró Zsolt karnagy. A szentmiklósi örmény plébánia énekkarának vezetőjeként mondta el, nagyon sok próba előzi meg a fellépéseket, amelyek – templomi kórusokról lévén szó – általában heti gyakorisággal vannak.
A szombati rendezvényen vélhetően minden résztvevő megérezhette az összhangzást, közös tevékenységük révén pedig bizonyára az összetartozást is. Ehhez a szervező Tankó Géza újfalvi plébános és Molnár Sándor kántor, karvezető külön alkalmat is biztosított, az ebéd mellett beszélgetésre is alkalmat teremtve a mintegy 350 résztvevőnek.
A Kájoni János Kórustalálkozó vándorzászlaja egy évig az újfalvi egyházkórusnál marad, jövőben a 31. találkozót szervező kilyénfalvi énekkarhoz kerül.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro2016. május 2.
Szülőföldön maradva létjogosultságot adni a templomnak
A munkások védőszentjének emléknapján, május elsején Munkás Szent József tiszteletére szentelték fel a gyergyószentmiklósi új templomot. A templomszentelő szertartást Tamás József gyulafehérvári segédpüspök végezte.
A szentelési szertartás elején Tamás József segédpüspök Portik Hegyi Kelemen főesperestől vette át az új templom kulcsát, és kinyitva ajtaját, a papsággal és a hívekkel együtt vonult az istenházába. A keresztség emlékére a vízszentelés következett – a püspök a szentelt vízzel hintette meg a gyülekezetet és a templom falait, majd elkezdődött az ünnepi szentmise.
„A jövő fogja bebizonyítani azt, hogy volt-e értelme a Munkás Szent József-templom felépítésének” – fogalmazott prédikációjában a püspök. Mint kifejtette, a gyergyói új templom akkor nyer létjogosultságot, ha az itt élők szülőföldjükön maradnak, ha utódokról gondoskodnak, és ha vasárnapról vasárnapra benépesítik Isten házát.
A szertartás szerint a litániát követően a templomért és annak leendő közösségéért imádkozott a főpásztor, majd az oltárnak a benedikálása következett. Ezt követte a templom falainak krizmával való megkenése, majd a templom megvilágítása. A ceremónia következő lépésében a püspök tömjénnel füstölte meg az oltárt és a híveket, ezt követően pedig megáldotta a templom védőszentjének szobrát. A szentmise az oltáron történő első Eukarisztia-áldozat bemutatásával folytatódott. A szentáldozást követően az Oltáriszentséget ünnepélyesen a szentségszekrénybe helyezték. Ekkor kigyúlt az örökmécses, jelezve, hogy ezentúl Krisztus állandóan jelen lesz itt a kenyér és a bor színe alatt.
Portik Hegyi Kelemen főesperes-plébános ismertette, az új istenháza megközelítőleg 1,1 millió lejből épült fel. Az összeg 43 százalékát Hargita Megye Tanácsa biztosította pályázatok útján, Gyergyószentmiklós önkormányzata 12 százalékkal járult hozzá a munkálatokhoz, 11 százaléknyi összeget a magyar állam, illetve a testvérvárosok biztosítottak. A fennmaradó rész, az összérték 34 százaléka a gyergyószentmiklósi közösség hozzájárulásából gyűlt össze.
A támogatók részéről többek között Soltész Miklós, Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára szólt az egybegyűltekhez, az összefogás fontosságára hívva fel a figyelmet. „Ha nyugatra nézünk, láthatjuk, hogy a liberalizmus olyan mértékben törli ki az értékeket az életünkből, hogy ott már templomot nem építenek, hanem a meglévőket jó esetben átalakítják múzeumnak, de sokszor mulatóhelyekké, kocsmákká. Ha nyugatra tekintünk, azt látjuk, hogy a család, a férfi és nő kapcsolata már nem érték. Azonos neműek házasodhatnak össze, fogadhatnak örökbe gyereket, és rúgják fel a természetnek minden törvényét” – mutatott rá.
A Munkás Szent József-templomban legközelebb május 5-én, csütörtökön délután 5 órától lesz szentmise. A továbbiakban csütörtökönként ugyanebben az időpontban, illetve vasárnaponként reggel fél 9-től várják szentmisére a híveket.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro2016. május 2.
3,1 milliárdot csoportosít át a kormány határon túli programokra
Kárpátaljai, vajdasági és erdélyi programokra és beruházásokra 3,1 milliárd forintot csoportosít át a kormány.
A Magyar Közlöny hétfői számában megjelent kormányrendelet szerint 3,1 milliárd forintot kap a Bethlen Gábor Alap a vajdasági magyarság kiemelt jelentőségű programjai és megkezdett beruházásai, valamint kárpátaljai és erdélyi programok, beruházások és támogatások finanszírozására.
A kormány felkéri a nemzetgazdasági minisztert, hogy az említett célokra biztosítson további csaknem 5,2 milliárd forintot "a felmerülés ütemében".
A Bethlen Gábor Alap javára további 1,5 milliárd forintot csoportosítanak át az országvédelmi alapból.
hirado.hu2016. május 3.
Félreértelmezett kisebbségvédelem
A kisebbségi jogokkal foglalkozó szakirodalom különbséget tesz a nemzeti (őshonos) kisebbségek, illetve az etnikai (bevándorolt) kisebbségek között. Az európai nemzeti kisebbségek részei például a skandináv országokban élő lappok (számik), a spanyolországi és franciaországi baszkok, továbbá a számarányukban legnépesebb: a Magyarország határain kívül élő Kárpát-medencei magyarság. A nemzeti kisebbségek egyik ismérve, hogy szülőföldjük másik állam általi bekebelezése előtt már rendelkeztek valamilyen államisággal, amely az ezzel járó teljes vagy részleges önrendelkezést jelentette. Ezért természetes az a törekvés, hogy a megváltozott állami keretek után is élhessen önrendelkezési jogával a kisebbséggé vált népcsoport, amely főként a beolvasztására és felszámolására való külső szándékok elleni védelmi mechanizmusok érvényesítésében ölt testet.
A nemzeti kisebbségek megmaradását célzó törekvést több nemzetközi és európai jogszabály hivatott támogatni, ám ezek érvényesülését három jelentős tényező akadályozza: az illető állam és az Európai Unió politikai akaratának hiánya, a számon kérő jogi mechanizmusok hiánya, valamint az egységes kisebbségfogalom hiánya.
A nemzeti kisebbségek kérdése jogilag is normatív megközelítést és ezáltal erősebb jogvédelmet feltételez, hiszen ebbe a csoportba olyan népek tartoznak, amelyek szülőföldjükön váltak kisebbséggé. Ezzel szemben a bevándorolt kisebbségek – a migránsok – önként hagyták el származási országukat, ezért a kisebbségi kérdéssel foglalkozó szakirodalom az asszimilálódási szándék feltételezésével nem tartja egyenrangúnak a bevándorló csoportok megmaradását szolgáló intézkedések létjogosultságát. Az európai körkép most rávilágít az asszimilálódó szándék tévhitére, ugyanis a bevándorló csoportok alakítottak ki jogilag és politikailag meg nem kérdőjelezett párhuzamos társadalmakat, míg az őshonos nemzeti kisebbségek többnyire hiába igyekeznek érvényesíteni az őket megillető – tagállamok által aláírt és ratifikált egyezményekbe foglalt – egyéni és kollektív jogaikat.
Ez arra utal – messzemenően jó szándékú szemléletben is –, hogy a nyugat-európai társadalmak inkább a távoli kultúrkörökből érkezőknek biztosítanak egyre több és egyre jelentősebb társadalmi érvényesülési lehetőséget, mintsem hogy az azonos kultúrkörön belüli, európai nemzeti kisebbségeket óvják a beolvadástól. Vizsgáljunk meg néhány kirívó ellentmondást a kisebbségekkel való bánásmódban!
Európában jelenleg három országban (Egyesült Királyság, Ausztria és Franciaország) mondják ki az állampolgárságtól való megfosztás lehetőségét terrorista vagy egyéb, nemzetbiztonsági érdeket sértő bűncselekmények miatt, feltéve, ha kettős állampolgárságú egyénről van szó (hiszen nemzetközi jog szerint tilos bárkit is hontalanná tenni), illetve, ha honosított állampolgár az illető és a bűncselekményt egy bizonyos, törvény által meghatározott időn belül követte el. (Itt az Egyesült Királyság példája kivételt képez, mert a törvényük szerint igenis hontalanná lehet tenni egyéneket.)
A 2010-ben életbe lépett szlovák állampolgársági törvény értelmében viszont nincsen szükség terrorista bűncselekmény elkövetéséhez ahhoz, hogy valakit megfosszanak szlovák állampolgárságától. Elég csupán annyi, hogy az illető felvegye egy másik ország állampolgárságát. A törvény értelmében az elmúlt öt év alatt több mint ezer embert fosztottak meg a szlovák állampolgárságától, köztük többek között németeket, osztrákokat, cseheket – és természetesen magyarokat. Az Európai Bizottság a felmerült jogsérelmekre adott válaszában nem kelt a jogfosztottak védelmére, hanem a tagállami hatáskörre hivatkozva bújt ki az elmarasztaló döntés meghozatala alól. Viszont ugyanez a tagállami hatáskörre való hivatkozás talányos módon eltűnt a kötelező betelepítési kvótákról szóló uniós tárgyalásokon. Egy terroristát tehát szinte lehetetlen megfosztani attól az uniós állampolgárságtól, ami szabad mozgást biztosít neki az Európai Unió területén, viszont egy felvidéki magyart könnyűszerrel meg lehet fosztani szlovákiai állampolgárságától egy másodikként felvett uniós tagállambeli állampolgársága miatt.
A szlovák parlament 2007-ben megerősítette a németek és magyarok kollektív bűnösségét megfogalmazó Benes-dekrétumok sérthetetlenségét. Mind jogilag, mind erkölcsileg elfogadhatatlan, hogy az Európai Unió egyik tagállama két másik tagállam népével szemben megerősíti a súlyos jogfosztásoknak alapot adó dekrétumokat, de még fájdalmasabb az Európai Unió következetes hallgatása az ügyben. A példa továbbá azt sugallja, hogy a kollektív bűnösséget alaptalanul lehet parlamenti szinten sérthetetlennek minősíteni, de a már törvénybe iktatott kollektív kisebbségi jogokat nem lehet érvényesíteni. Ebben a jogi összevetésben érthetetlen az is, hogy a kollektív bűnösséghez részben hasonlítható, a dzsihadistákat és terroristákat támogató és rejtegető muszlim közösségek esetleges bűnrészességének nyílt beismerése miért nem képezi a terrorizmus megelőzését és elhárítását célzó törvények és intézkedések részét.
Angliában és Dániában a radikális iszlamisták (például a szalafiták, a Hizb-ut-Tahrir követői vagy akár az Iszlám Állam szimpatizánsai) rendőri védelemmel tarthatnak az európai értékek és többségi társadalom ellen szóló, lázító hangvételű tüntetéseket a szólásszabadság címszója alatt. Ugyanezen jogról megfeledkezve a romániai hatóságok adminisztratív hiányosságokra és csendháborításra hivatkozva alaptalanul büntethetik a kollektív kisebbségi jogokért felszólalókat. Erre a jogi visszaélésre fájó tanúbizonyság annak a több tucat embernek a megbírságolása, akik a Marosvásárhelyen megrendezett székelyföldi autonómiát támogató megmozdulást szervezték, illetve akik azon részt vettek.
Az egyre növekvő párhuzamos társadalmakkal szembeni passzivitást nem lehet még engedékenyebb bevándorlási politika mögé rejteni, majd ezt a tehetetlenséget a nemzeti kisebbségekkel való szigorú bánásmóddal kompenzálni. Amennyiben a demográfiai trendek folytatódnak, reális jövőkép, hogy a mostani kisebbség lesz Nyugat-Európában valamikor a többség. Kelet-Európában ezzel ellentétben a múlt többsége a mostani kisebbség. Ezért, ha másért nem, akkor az előre tekintő önvédelem érdekében is mielőbb meg kellene valósítani a nemzeti kisebbségeket védő struktúrákat, és az ezeket számon kérő uniós szintű jogi eszköztárat.
Sántha Hanga
A szerző vezető kutató, Migrációkutató Intézet
magyaridok.hu
erdély.ma