udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
649
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 631-649
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2015. július 2.
Hangsúlyos leépülés adatok tükrében
A szórványvidékek magyarsága az országos átlagnál négyszer-ötször gyorsabban fogy, tíz év alatt elveszítettük a Krassó-Szörény megyei magyarság felét. Veres Valér demográfiai szakember szerint ez a munkahelyek rohamos megszűnésével és a vegyes házasságok magas számával hozható összefüggésbe.
Minél alacsonyabb a magyarság részaránya egy megyében, annál nagyobb mértékű fogyás észlelhető a rendszerváltás utáni népszámlálási adatokban – foglalta össze lapunk kérdésére a romániai szórványvidékek magyarságának drasztikus csökkenési mutatóit Veres Valér szociológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Magyar Szociológiai és Szociális Munka Intézetének egyetemi docense. A 2011-es népszámlálás kimutatásai szerint a magyarság legnagyobb arányú csökkenését Krassó-Szörény megyében jegyezték: az 1992–2002-es időszak 25 százalékos apadása a következő évtizedben megduplázódott, és elérte a 49 százalékot. Hazai viszonylatban ez volt egy nemzetiségi populáció legnagyobb arányú csökkenése. A megye egyértelműen nem a romániai magyarság jellegzetes életterülete, de a szomszédos szórványmegyékben sem sokkal jobb a helyzet: Temes megyében 31, Máramarosban és Szebenben 29, Fehér megyében 28 és Aradon 25 százalékos csökkenést mértek. A 2011-ben regisztrált fogyás mértéke mindenhol jóval meghaladja az egy évtizeddel korábbi adatokat.
A romániai lakosság egyetlen évtized alatt átlagosan 11 százalékkal csökkent: az országos átlag alatt van a két székelyföldi megye, Hargita és Kovászna, ahol 6–8 százalékos csökkenést jegyeztek, a vegyes lakosságú megyék – ahol több régióban ma is tömbben élnek magyarok – viszont már az országos szinten mozognak.
Az erdélyi magyar szórványosodás részletes adatait egy nemrég megjelent könyvében is feldolgozó demográfus szerint a nagymértékben szórványosodó erdélyi megyékben az is tetten érhető, hogy minél kevesebb magyar él egy régióban, annál több a vegyes házasság. „Románia azon kevés európai országok közé tartozik, ahol a népszámlálási íveken pontos adatok jelennek meg a nemzetiségek demográfiai összetételéről. Ebből tudhatjuk például azt is, hogy az erdélyi magyarság körében évi rendszerességgel mintegy 16–18 százaléknyian kötnek etnikailag vegyes házasságot” – fogalmaz Veres Valér. A különböző régiókban élő magyarság körében ez az arány természetesen igen eltérő: míg Székelyföldön a legalacsonyabb a román–magyar vegyes házasságban élők aránya, addig a szórványvidékeken ez az átlagos arány elérheti az 50 százalékot. Minél kevesebb magyar él egy-egy településen, annál nagyobb a valószínűség, hogy a párválasztó népesség jelentős része vegyes házasságban köt ki – tartja a kutató.
Önmagában mégsem a vegyes házasság a szórványosodás fő oka, bár jelentős plusz tényező. Az igazi kiváltó ok a hátrányos gazdasági helyzet. Hunyad és Krassó-Szörény megye bánya- és egyéb iparának rendszerváltás utáni leépülésével masszív elvándorlás kezdődött: a két megye ipari településeiről sok magyar család is távozott külföldre vagy Erdély más régióiba. A szórványvidékek magyarságának külföldre történő migrációs törekvései nagy vonalakban megegyeznek a többségi románság törekvéseivel, azaz Olaszország, Spanyolország, újabban Nagy-Britannia a legfontosabb célország. Míg Erdély többi megyéjében a románsághoz képest a magyarság kisebb arányban hagyja el a szülőföldjét, Temes, Krassó-Szörény, Szeben, Hunyad vagy Máramaros megyéből román és magyar vállvetve keres munkát nyugat-európai országokban. Érdekes jelenség, hogy egyre kevésbé vonzó Magyarország, amely egy évtizede gazdaságilag már nem jelent célországot a külföldön munkát vállaló erdélyi magyarok számára.
Veres Valér Kolozsvárral kapcsolatban is tévhitet oszlat el, amikor úgy fogalmaz, hogy a zömében Székelyföldről érkező egyetemisták későbbi, itteni letelepedése jelentősen módosítaná a magyar lakosság számát. Ez a népszámlálási adatok alapján nem mutatható ki. A szakember azt valószínűsíti, hogy a kilencvenes években létezett egy olyan trend, hogy több székelyföldi fiatal telepedett le a kincses városban, ez azonban mára jelentősen csökkent. A más településekről érkező, Kolozsváron végzett magyar fiatalok az egyetem elvégzése után vagy külföldre távoznak, vagy hazatérnek szülőföldjükre. Az itt letelepedő fiatalok száma ma már nem ellensúlyozhatja a magyarság számbeli fogyását.
Makkay József
Erdélyi Napló (Kolozsvár)2015. július 2.
Egyformán szolgálni Budapestnek és Bukarestnek
A nemzeti-autonomista szárny elsöprő győzelmének tekinthetjük az 1992. október 25-én elfogadott Kolozsvári Nyilatkozatot, amely első ízben rögzítette az erdélyi magyarság akkor még egységes érdekképviselete, az RMDSZ belső önrendelkezésen alapuló autonómiaigényét. A politika logikája azt diktálta volna, hogy az emlékezetes nyilatkozat politikai mondanivalóját az alapszabályzat és a program nyelvére lefordító brassói kongresszuson 1993. január közepén e csoport erős jelöltet indít, és átveszi a szövetség irányítását az önfeladó, adaptív, eseménykövető politikát folytató Domokos Gézától.
Nos, nem így történt, ami az érintettek naivitásig menő ügyszeretetére és nemzetféltésére vezethető vissza. Az autonomisták úgy gondolkodtak: ha átengedik a másik oldalnak az első számú vezető pozícióját, nagyobb az esélye a közös autonómiaküzdelemnek. Tőkés László jelölése az elnöki posztra csak taktikai húzás volt arra az esetre, ha a program- és alapszabályzat alapvető módosításait a küldöttek a kollaboráns szárny esetleges aknamunkájának következtében nem szavaznák meg. Ebben az esetben az akkori tiszteletbeli elnök versenyben maradt volna, és minden bizonnyal győz az elnökválasztáson.
Gúnykeresztben
Markó Béláról az autonomisták közül is sokan azt gondolták, hogy alkalmas elnök lesz, akiben megbíznak az önmagukat „mérsékelteknek” nevezők, s akinek vezérlete mellett a közös autonómiaelvű cselekvés hatékonyabb lehet. Ehhez képest Markó Bélát úgy választotta másodszor is elnökké az 1995-ös kolozsvári kongresszus, hogy a Brassóban kétéves határidővel elfogadott autonómiaelvű lépések közül (nemzeti kataszter, belső választás, autonómiastatútumok) egyikben sem gondoskodott érdemi mozgásról, nemhogy megvalósításról. Miközben ezen lépések megtétele nem ütközött a román közjogi szabályozásba s kizárólag a magyar politikai akarattól, elkötelezettségtől és célorientáltságtól függött. Markó számára éppúgy világos lehetett, mint az elemzők számára, hogy az RMDSZ-ben nem a kongresszus által az elnökre ruházott feladatok megvalósításához, hanem a középgárda hűségéhez kötött az elnöki mandátum. Nem is történt e kérdésekben semmiféle előrelépés Markó közel két évtizedes elnöklete alatt.
Mindebből az autonomisták naivitásán kívül leszűrhető Markó Béla pozícióorientáltsága, az autonómiaprogram iránti közömbössége, de nem következik feltétlenül az elnök ideológiai kompromittálódása. Sokan máig olyan olyan vezetőként tekintenek rá, aki az „ahogy lehet” filozófiája mentén cselekszik, és őszintén fontos neki a magyar nemzeti ügy.
E hipotézissel azonban élesen ütközik a tény, hogy a kétezres évek eleje óta Markó Béla a legmegveszekedettebb anyaországi nemzetellenes erőkkel keresi a kapcsolatot. Ne feledjük: 2002-ben már az első forduló után sietett az MSZP–SZDSZ-kormányról és az azzal való majdani jó RMDSZ-es együttműködésről nyilatkozni. Azóta is építgetik az RMDSZ kapcsolatát a magyar álbaloldallal, aminek hangulati aláfestést adnak Markó Béla által a balliberális sajtó olyan orgánumaiban közölt esszék, mint az Élet és Irodalom vagy a Népszabadság, ahol a nemzetstratégiai célkitűzések és szimbólumok céltáblát vagy gúny tárgyát képezik. Legyen szó a határokon átívelő magyar nemzetegyesítésről, a státustörvényről vagy a Nemzeti Összetartozás Napjáról. A Székelyek Nagy Menetelését néhány „elgurult” SZDSZ-es értelmiségit és a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíciót leszámítva valamennyi magyar politikai erő támogatta – bizony, még az MSZP és az Együtt is –, Markó Béla viszont az Élet és Irodalomban közölt éles hangú esszét, amelyben az ötvenes évek felvonulásait emlegette azon túl, hogy alapjaiban támadta elvi-stratégiai síkon a menetelést.
Mást jelentő szavak?
Hiába törekedett a Fidesz az RMDSZ-szel való viszonyának harmonizálására, hiába tett egyoldalú gesztusokat az erdélyi magyarok szavazataival Bukarestben sáfárkodó zsákmánypárt irányába, Markó szépen beviszi egymás után a maga elvi ütéseit a nemzetközi globalizmus ellen küzdő Orbánnak. Legutóbb a bevándorlás kapcsán megfogalmazott miniszterelnöki kijelentést pécézte ki magának, miszerint Magyarország homogén kultúrájú ország, és közölt ezzel kapcsolatban a Népszabadságban egy eszmefuttatást, amelyből megtudhattuk, hogy a magyarságot tulajdonképpen csak a nyelv kapcsolja össze. De ma már a szavaink sem jelentik ugyanazt, lám, mi, erdélyiek rossz érzéssel hallgatjuk, ha a magyar miniszterelnök nemzetállamról vagy homogén társadalomról beszél.
Az ellentét konstruált és mesterkélt, Markó pedig fogalmazhatott volna egyes szám első személyben. Egy magyar ember, éljen Budapesten, Kolozsváron vagy Torontóban, ha nemzetben gondolkodik, helyén kezeli a dolgokat és a magyar sors, a magyar érdek és magyar nemzetstratégia szempontjai alapján értelmez fogalmakat, szándékokat és politikai nyilatkozatokat. Míg a trianoni utódállamok politikusainak körében kiválóan működik a nemzeti összekacsintás, a „jó tiszt, rossz tiszt” leosztás, addig Markó Béla siet a Népszabadságban rámutatni a magyar miniszterelnök nyilatkozatainak vélt vagy valós ellentmondásaira. Ha létezne is ilyen ellentmondás az erdélyi magyarság autonómiatörekvései és a magyar kormánynak a nemzetállam intézményére alapozó nemzetépítő szándéka között, vajon egy határon túli magyar vezető lenne hivatott arra rámutatni? Ráadásul a Népszabadságban? Nem ellenfeleink vagy ellenségeink reszortja ez? Különös tekintettel a kontextusra: Orbán Viktor a bevándorlás ügyében azért küzd, hogy Magyarország magyar maradhasson, hogy gátat vessen idegen és asszimilálhatatlan, a magyar kultúrával szemben közömbös, a keresztény kultúrával szemben kifejezetten ellenséges tömegek beözönlésének.
A megbízhatóság mértéke
Egyébként a napnál világosabb, hogy itt arról van szó: a trianoni döntéssel és Erdély megkaparintásával Románia többnemzetű állammá vált, míg Magyarország nemzetállammá, aránylag homogén kultúrával. A román elitnek tudomásul kellene vennie: ha kapott egy kulcsrakész országot nemzetnyi kisebbséggel együtt, akkor az a minimum, hogy saját 1918-as ígéreteit betartva autonómiát biztosít számukra. Mint ahogy az is természetes, hogy Magyarország, ahol kisebbségi csoportok a cigányságot leszámítva csak mutatóban élnek – de így is személyelvű autonómiának örvendhetnek –, nemzetállamként határozza meg magát, és akként is cselekszik.
Az esetnek fontos politikai tanulsága van. Hiú remény volt azt gondolni: az RMDSZ-szel való viszony pacifikálása azt jelenti, hogy a szervezet vezetői részéről nem éri majd hátbatámadás az Orbán-kormányt. Az RMDSZ csúcsvezetése soha nem volt a Fidesz megbízható partnere, és soha nem is lesz az. Az ok rendkívül egyszerű: a szervezetet elsődlegesen a román politikai élet szereplőihez kötik az érdekek, az üzleti kapcsolatok, vezetői Bukaresttől remélik pozícióik megtartását, onnan várják az ukázokat. Márpedig Dsidával szólva „Krisztusnak és Pilátusnak, farizeusoknak és vámosoknak, zsidóknak és rómaiaknak egyformán szolgálni nem lehet.”
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)2015. július 2.
Tíz éves az erős lej – mennyi ideje van még hátra?
Kereken tíz éve, 2005 nyarán a szakemberek 7-9 éves létet jósoltak az új román valutának, ám könnyen meglehet, hogy az élettartama duplája lesz a prognosztizáltnak. Egy évtized leforgása alatt a lej mintegy 25 százalékos értékvesztést szenvedett el az euróhoz viszonyítva. Július 1-én volt tíz éve annak, hogy Románia monetáris reformot hajtott végre, tízezerszeresére növelve a lej értékét. A NATO-csatlakozás és az Európai Unióba való belépés mellett az erős lej bevezetése volt a rendszerváltás óta eltelt negyed század legfontosabb hazai gazdaság-politikai történése. A reform idején az euró árfolyama 36 000 lej volt, ami egyik pillanatról a másikra 3,6 lejre változott. Egy évtized leforgása alatt a lej mintegy 25 százalékos értékvesztést szenvedett el az euróhoz viszonyítva. Jelenleg 4,46 lej az európai valutának a Román Nemzeti Bank (BNR) által meghatározott árfolyama. A legerősebb 2007. július 2-án volt a hazai fizetőeszköz, amikor 3,11 lej volt az árfolyam, a leggyengébb pedig 2012 augusztus 3-án, amikor 4,64 lej ért 1 eurót.
A rendszerváltás és a monetáris reform közötti időszakban az infláció több ezer százalék volt. Florin Georgescu, a BNR helyettes kormányzója az erős lej bevezetésének előestéjén azt nyilatkozta, hogy Románia visszavonhatatlanul az infláció leszorításának útjára lépett, amely évi 2-3 százalék körül lesz.
A pénzügyi szakember jóslata nem vált be, az infláció tízéves értéke 60 százalék körül mozog. A lej vásárlóerejének csökkenése csak az utóbbi néhány évben esett a Florin Georgescu által kívánatosnak tartott szintre, hovatovább az előrejelzések szerint idén 0 százalék lesz, köszönhetően az áfamérséklésnek.
Rövid életet jósoltak
Bevezetésekor a szakemberek rövid életet jósoltak az erős lejnek. Az akkori célkitűzés az euró 2014-es bevezetése volt, egyesek pedig még optimistábbak voltak. „Reméljük, hogy az új lej hét évet fog megérni, nem többet” – jelentette ki Sebastian Vlădescu, a BCR elnök-vezérigazgatója, későbbi pénzügyminiszter.
Az ambiciózus terveknek keresztbe tett a gazdasági válság. Jelenleg 2019. január 1. az egységes európai valutára való áttérés hivatalos határideje, de jó néhány olyan politikus és gazdasági szakember van, aki kétségbe vonja, hogy tartható a határidő, illetve, hogy van értelme erőltetni az euró bevezetését.
Nőtt az életszínvonal
A 60 százalékos infláció ellenére az életszínvonal vitathatatlanul nőtt az elmúlt 10 évben. Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint jelenleg a nettó átlagbér két és félszer nagyobb, mint 2005-ben. Euróba átszámítva valamivel kisebb mértékben nőtt az átlagfizetés, 201 euróról 420 euróra.
A legnagyobb mértékben a kőolaj- és földgázkitermelésben dolgozók bére nőtt. Most ez a gazdaság legjobban fizető ágazata, havi nettó 5 000 lejt meghaladó átlagbérrel, megelőzve a bankszektort (4 900 lej). Az elmúlt tíz év vesztesei a pedagógusok voltak, kiknek bérezése az átlagosnál jóval kisebb mértékben nőtt.
2005 júliusában 9,8 milliárd lej értékű készpénz volt forgalomban, ami a GDP 3 százalékának felelt meg, ami napjainkra 42 milliárdra nőtt, ez a GDP 7 százalékát jelenti. Ez azt jelenti, hogy bár az online és bankkártyás tranzakciók volumene folyamatosan nő, a román gazdaság jelenleg jobban függ a készpénztől, mint egy évtizeddel korábban, ami a feketegazdaságnak kedvez.
maszol.ro 2015. július 2.
Nyomul az RMDSZ a médiában
A Nagyváradon megjelenő két magyar nyelvű napilap közül csupán a 2004-ben indult Reggeli Újságban jelenhettek meg az évek során olyan írások, amelyeknek a szerzői nem voltak kénytelenek a Bihar megyei magyar közéletet negyedszázada irányító és uraló RMDSZ politikájához igazodni.
Ez a viszonylagos sajtószabadság és médiapluralizmus 2012-ig, az alapító főszerkesztő, Dénes László távozásáig tartott, akinek helyén az RMDSZ ifjú aktivistája, Borsi Balázs jelent meg a szerkesztőség élén. Ekkortól a Reggeli Újság is besorolt a Bihari Napló mellé, amely az 1989 előtt megyei pártlap jog- és szellemi utódjaként mindvégig egyfajta hivatalos megyei közlönyként állt az új hatalmi struktúrák rendelkezésére. Borsi vezetése alatt az addig nehéz konkurenciális helyzetben és politikai ellenszélben megjelenő Reggeli Újság jelentős térvesztésen is átesett, hiszen az olvasók lassan rájöttek: akár ezt, akár a másik lapot veszik, ugyanazt a tulipános propagandát találják meg benne zömmel. A Bihari Napló sok évtizedes beágyazottsága, reklám- és hirdetési újság, valamint bulvárlap jellege, jól működő terjesztése folytán – egy osztrák tulajdonban lévő kelet-közép-európai médiakonszern részeként – uralta a helyi piacot, miközben a Reggeli Újságot a takarékossági intézkedések gyakorlatilag padlóra küldték. A tapasztalatlan, ifjú főszerkesztő alig két év után felmondott, és inkább visszament pártaktivistának.
Az utóbbi egy évben a lapnak nem is volt főszerkesztője, sőt hozzáértő munkatársa se nagyon, a heti öt megjelenéshez jórészt az internet, a különféle közlemények és hírügynökségi anyagok, valamint képzetlen önkéntes tollforgatók szolgáltatták a tartalmat. A volt főszerkesztő közben az RMDSZ székházából kilőtt virtuális nyilaival ejtett sebeket a hátrahagyottakon, mígnem az ezt megelégelő érmelléki riporter, Sütő Éva, a régi gárda utolsó mohikánja egy hétfőn megjelent írásában ki nem kelt ellene. A kemény, bár kissé indulatos hangvételű, Csak a rend kedvéért című jegyzetében nemcsak Borsi Balázs mesterkedéseit „leplezte le”, hanem a megbízóiét is, akik politikai funkcióik fedezékéből évek óta formálgatják, adjusztálják, okítgatják, „támogatják” (értsd: mellékjövedelemhez juttatják) a bihari újságírókat, vagy épp zaklatják őket, ha nem a szájuk íze szerint írnak-beszélnek. Sütő ugyan nem írta le tételesen volt kollégája nevét – ezért egyes figyelmetlen olvasók az „egykori főszerkesztő” megfogalmazásból a már évekkel ezelőtt távozott alapító főszerkesztőre, Dénes Lászlóra gondolhattak –, de a cikk számos fordulata és jelzője egyértelműsíti, hogy a kudarcos „kétéves főszerkesztőséggel” a háta mögött dicstelenül távozott Borsi Balázsról van szó.
A bomba akkor robbant, amikor a cikk megjelenése után két nappal kiszivárgott: a Reggeli Újság román tulajdonosa – a végelgyengülés kényszerhelyzetében – éppen „a bihari magyar közösség vezetőihez”, azaz az RMDSZ-politikusokhoz fordult támogatásért, akiknek ily módon ismét ölükbe hullott egy sajtóorgánum, sőt még azt a jogot is megkapták, hogy visszahelyezzék a főszerkesztői székbe Borsi Balázst. A hírre Sütő Éva azonnal felmondott, hiszen két nappal korábban ő maga nyilvánította cikkében inkompetens, áskálódó pártkatonának azt, akivel neki együtt kellett volna dolgoznia a továbbiakban.
Sajtóberkekben „a fagylalt visszanyalt” szólást kezdték a fejlemények hallatán emlegetni, míg az olvasók azzal lesznek kénytelenek szembesülni, hogy immár teljesen bezárul annak a lehetősége Biharban, hogy olyan írások kapjanak nyilvánosságot a helyi magyar sajtóban, amelyek netán sértik az RMDSZ és vezetői érdekeit.
itthon.ma/erdelyorszag2015. július 2.
Újabb RMDSZ-es hazugságok Bihar megyében
Nagy József Barna, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács partiumi régióelnöke, a nagyváradi honosítási iroda vezetője egy tájékoztatást juttatott el a bihari sajtóhoz annak kapcsán, hogy az RMDSZ helyi vezetői egy múlt heti sajtótájékoztatón félretájékoztatták a nyilvánosságot.
Noha a váradi magyar sajtó nagy teret adott a dezinformációknak, Nagy helyreigazító összefoglalóját már csupán a Bihari Napló tette közzé „olvasói levélként, alaposan megcsonkítva. A közvélemény portálunkon olvashatja teljes terjedelmében először a közleményt, alább.
A Bihar megyei RMDSZ mára odáig jutott, hogy nem tud meglenni hazugságok és korrupciós ügyek nélkül, de ezt a kettőt magas szinten műveli. Legújabb szemfényvesztésük, hogy a honosítással kezdtek sajtókampányba éppen akkor, amikor az RMDSZ megyei vezetőjét, Kiss Sándort korrupciós ügyei miatt bírói felügyelet alá helyezték. Mindenki számára egyértelmű, hogy az RMDSZ honosítási kampánya csak arra jó, hogy elterelje a figyelmet a megyei elnökük ellen folytatott bűnügyi eljárásról. Szabó Ödön ügyvezető elnök a minap jelentette be, hogy immár 60 ezer Bihar megyei személy az RMDSZ-en keresztül kérte honosítását. Idézet az ügyvezető elnöktől: „Ha azt vesszük, hogy egy iratcsomó összeállítása körülbelül 150 lejbe kerül, és 60 ezer személy számára nyújtottak ilyen típusú szolgáltatást, akkor körülbelül 9 millió lejt, vagyis több mint 2 millió eurót takarítottak meg a partiumi emberek számára.”
Az ilyen nyilatkozatokból is látszik, hogy Szabó Ödönnek fogalma sincs a honosítási eljárásról, számára ez az ügy is olcsó politikai eszköz saját maga és pártja népszerűsítésére. Nem kívántunk ezzel foglalkozni, de nem hagyhatjuk szó nélkül ezt az ordító hazugságot, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a számunkra történelmi, nemzeti jelentőségű honosítással egyesek csakis magukat és pártjukat kívánják fényezni.
Lássuk, mi is az igazság Szabó Ödön hazugságaival szemben.
Minden magyar állampolgárságát visszakapott személy és mindenki, aki lelkiismeretesen segít az állampolgárságukat visszakérőknek, jól tudja, hogy egy iratcsomó összeállítása nem 150 lejbe, hanem kb. 60-70 lejbe kerül, ennyiért végzik el a fordítást a hivatalos fordítók. Minden iratcsomóhoz átlagban 4-5 iratot kell lefordítani magyar nyelvre, és minden iratcsomóhoz, statisztikai adatokat figyelembe véve, kb. 1,8 személy tartozik.
Szabó Ödön szerint 60 ezer személy kérte honosítását az RMDSZ-en keresztül, de a következő mondatban már a fordításokról beszél, és azt mondja: „60 ezer személy számára nyújtottak ilyen típusú szolgáltatást”. Vagyis 60 ezer fordítást végeztek, ami figyelembe véve a 4-5 fordítást egy iratcsomóhoz, az kb. 13-14 ezer személyt jelent. Az RMDSZ tehát kb. 13-14 ezer személynek segített a honosítási eljárásban, és nem 60 ezernek.
Szabó Ödön már 2013 őszén belefutott ebbe a honosítási hazugságba, akkor 50 ezer Bihar megyei honosítottról beszélt. Amikor egy újságíró rákérdezett, hogy is van ez az 50 ezres szám, akkor ezt válaszolta „az 50 ezres számot az alapján számolták, hogy hány személynek végeztek ingyenes fordítást az irodájukon keresztül” (Krónika, 2013. november 21.).
Ezúton is felkérjük Szabó Ödönt, hogy ne folytassa ezt a hazug számháborút, ha 60 ezer személynek segítettek a fordításokban, akkor az nem 60 ezer honosított, hanem 13-14 ezer. De ha 60 ezer lenne is, akkor a 15 lejes fordításokat figyelembe véve nem 9 millió lejt, hanem 810 ezret „takarított meg a partiumi emberek számára”. De mindezek után joggal kételkedünk abban, hogy az a 60 ezer fordítás sem igaz, hanem még ez is jóval kevesebb.
A „megtakarításokkal” pedig csak bánjon óvatosan a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke akkor, amikor a Korrupcióellenes ügyészség (DNA) a Bihar megyei RMDSZ-elnök és társai „megtakarításait” vizsgálja.
Nagy József Barna.
itthon.ma/erdelyorszag2015. július 3.
Fiatalokat várnak Csángóföldre magyart tanítani!
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) versenyvizsgát hirdet a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program megüresedett pedagógusi állásaira mindazok számára, akik a 2015–2016-os iskolai évben szeretnének tanítani, oktató-nevelői képességeiket a gyakorlatban kipróbálni.
Gyere Te is a Kárpátok keleti oldalára, a moldvai csángókhoz tanítani! A Moldvai Csángómagyar Oktatási Programban mindig szükség van megfelelő szakképesítéssel rendelkező pedagógusokra!
A jelentkezéshez szükséges iratcsomót (beiratkozási ív, Europass CV szakmai önéletrajz, végzettséget igazoló oklevélmásolatok, személyi igazolvány másolat, kézzel írott motivációs indoklás, ajánlólevél) a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének székhelyén (Csíkszereda, Petőfi utca 4. szám) lehet személyesen beadni, vagy elküldeni szkennelt formában az [email protected] e-mail címre, legkésőbb július 24-ig (péntek). Magyar nyelvvizsgára és meghallgatásra, valamint eredményhirdetésre július 29-én (szerda) kerül sor, 10 órai kezdéssel az Apáczai Csere János Pedagógusok Házában (Tapolca utca 20. szám) a Concordia teremben.
Jelentkezhetnek: – Szakképzett magyartanárok, néprajzosok – Magyar tanítók (tanítóképzőt, tanítóképző főiskolát végzettek) – Más szakképesítésű pedagógusok – Olyan fiatalok, akik szeretnének gyerekeket magyar nyelvre, hagyományőrzésre tanítani. A rendszeres havi fizetés és étkezési jegyek mellett minden oktató külön juttatásban részesül, amelyből a lakhatási (helyszín) feltételeit tudja biztosítani (házbér, villany-, víz-, gáz- és telefonszámla megtérítése). A programról:
A Moldvai Csángómagyar Oktatási Program keretében magyar anyanyelvet tanuló gyermekek román tannyelvű iskolákban tanulnak. Az otthonról hozott magyar szókincsük a legrégebbi magyar dialektus archaikus szókincsét őrzi. A programban dolgozó kollégák a magyar nyelv írása és olvasása mellett igyekeznek minden hiányosságot pótolni, melyet a román állami oktatási rendszer szabadon (üresen) hagy ezekben a közösségekben. Az oktatás intézményesített formában, de nem mindig az iskolában zajlik (iskolán kívüli foglalkozások). Az érdeklődők információkat kaphatnak a hagyományőrzők, tanítók, oktatók és foglalkozásvezetők eddigi munkájáról, feladatairól, eredményeikről, sikereikről a www.csango.rmpsz.ro honlapon. Ugyaninnen tölthetik le a versenyvizsgához szükséges beiratkozási/jelentkezési formanyomtatványt is.
Közlemény
Erdély.ma2015. július 3.
Magyar hadifoglyoknak és polgári áldozatoknak állítottak emlékművet Moldovában
Az 1945-48 között Moldovában meghalt magyar hadifoglyoknak és polgári áldozatoknak állítottak Chisinauban emlékművet, amelyet Hende Csaba honvédelmi miniszter Viorel Cibotaruval, a moldovai védelmi tárca vezetőjével együtt avatott fel pénteken.
„Ha békét akarsz, emlékezz a háborúra" – mondta Hende Csaba a katonai tiszteletadással felavatott emlékmű előtt, amely a moldovai hősöknek szentelt Eternitatea (Örökkévalóság) emlékparkban kapott helyet több mint hatezer hazájától távol meghalt magyar ember jelképes síremlékeként.
A halottak sírjai a béke követeivé válnak, amikor egykori ellenfelek és utódaik együtt tisztelegnek a háború áldozatai előtt – mutatott rá a honvédelmi miniszter. A Magyarország területén elesett több ezer moldovai katonának Miskolcon állítanak emlékművet.
Hende Csaba chisinaui látogatása alkalomból a moldovai védelmi minisztériumot is felkereste, ahol a térség biztonságpolitikai helyzetéről, a ukrajnai válásággal kapcsolatos közös aggodalmakról tanácskozott moldovai kollégájával, Viorel Cibotaru védelmi miniszterrel. A találkozón áttekintették, hogyan tudná a magyar fél segíteni a moldovai hadsereg korszerűsítését, illetve képzését, és megvitatták a haditechnikai együttműködés lehetőségét, tekintettel arra, hogy Magyarországon sok olyan cég működik, amely értékes tapasztalatokat szerzett az orosz alapú fegyverek korszerűsítésében. Szilágyi Mátyás, Magyarország chisinaui nagykövete a kiváló magyar-moldovai hadisír-gondozási kapcsolatok megkoronázásának minősítette a pénteki emlékmű-avatást, amelyet – a korábbiakhoz hasonlóan – a moldovai fél finanszírozott.
Hende Csaba ennek kapcsán két moldovai hadisír-kutatót is kitüntetett: Vitalij Ciobanu ezredest, a moldovai védelmi minisztérium hadtörténeti központja vezetőjét, aki a Moldovában elhunyt magyar hadifoglyok és polgári áldozatok azonosításában, nyughelyük felkutatásában játszott jelentős szerepet, valamint Petru Costin hadi relikvia-gyűjtőt, a moldovai vámszolgálat ezredesét, aki anyagilag is támogatta a moldovai magyar műemlékek felállítását.
Ciobanu ezredes az MTI-nek elmondta: három olyan hadifogoly-tábor működött a volt szovjet tagköztársaság területén, ahol – az embertelen fogva tartási körülmények, járványok és atrocitások miatt – sok magyar hadifogoly, illetve jóvátételi munkára (malenkij robotra) elhurcolt magyar civil vesztette életét. Chisinauban, a fővárostól északra lévő Balti-ben és a Dnyeszteren túli szakadár területen lévő Benderiben működött gyűjtő és elosztó tábor: az ezekben elhunyt magyarok között több mint hatszáz nevet sikerült azonosítani miután a Moldovai Köztársaság feloldotta a szovjet levéltári anyagok titkosítását.
Petru Costin ezredes korábban a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjét is megkapta a magyar hadisírok felkutatásában és gondozásában végzett kitartó munkájáért. Az MTI kérdésére, hogy mi készteti olyan katonák emlékének ápolására, akik ellenséges hadseregek kötelékében szolgáltak, magyarázatképpen azt mondta: ő maga is egyenruhát hord.
„Amikor végignéztem ezeket a névsorokat, 18-19 éves gyerekek neveit láttam, akik a hazájukért adták életüket. Úgy gondolom, megérdemlik, hogy áldozatuk előtt tisztelegjünk és örök emléket állítsunk nekik. Nem számít, melyik hadseregben voltak: a halottak mind egymás bajtársai" – mondta a moldovai ezredes.
MTI
Erdély.ma2015. július 3.
Érvénytelenítették a csíkszeredai tanács autonómiapárti határozatát
A Marosvásárhelyi Táblabíróság jogerős ítéletben érvénytelenítette a csíkszeredai önkormányzat autonómiapárti határozatát – közölte csütörtökön a Mediafax hírügynökség.
A táblabíróság az ítélet kedden kikézbesített indoklásában arra hivatkozott, hogy a csíkszeredai városi tanács túllépte a hatáskörét, amikor olyan döntést hozott, amely 153 település területi közigazgatási hovatartozására vonatkozik. A bíróság arra is hivatkozott, hogy az Európai Bizottság is elutasította két olyan európai polgári kezdeményezés bejegyzését, amelyek „etnikai alapú régiók létrehozására vonatkoztak”. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kezdeményezésére eddig 54 székelyföldi önkormányzat fogadta el azt a határozatot, amelyben kinyilvánítják, hogy a Székelyföld nevű különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni, mely számára sarkalatos törvény szavatolná az autonómiát, és területén az állam nyelve mellett hivatalos nyelv lenne a magyar is.
Jean-Adrian Andrei, Hargita megye prefektusa arra figyelmeztetett, hogy a törvényesség őreként ezentúl is meg fogja támadni a közigazgatási bíróságon az autonómiapárti határozatokat, és immár a joggyakorlat is azt igazolja, hogy „minden e tárgyban hozott határozat eleve el lesz utasítva”.
A prefektus szerint Hargita megyében 35 település önkormányzata fogadta el az SZNT által javasolt autonómiapárti határozatot. A kormány képviselője valamennyi esetben a határozat érvénytelenítését kérte a bíróságon. 30 esetben alapfokon a határozatok érvénytelenítéséről döntött a bíróság, öt per még folyamatban van. Öt önkormányzat fellebbezett a döntés ellen, ezek egyike a csíkszeredai, amelynek ügyében a jogerős táblabírósági ítélet született.
A határozatokat az önkormányzatok az SZNT javaslatára több nemzetközi szervezetnek is eljuttatták. Az Európa Tanács (ET) Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusának a monitoring bizottsága nem találta illetékesnek magát abban, hogy a székelyföldi önkormányzatok autonómiapárti határozatairól döntsön, ezért az ügyet visszautalta a kongresszus állandó bizottságának.
MTI
Erdély.ma2015. július 3.
Megújult az Óriáspince-tető
Alig nyolc évvel az átadás után felújításra szorult az Óriáspince-tetőn található emlékmű, a fenyőfából készült oszlopok korhadni kezdtek, balesetveszélyessé váltak, ki kellett cserélni.
A megyei önkormányzat 100 ezer lejt áldozott a munkálatokra, a fenyőfa szerkezetet tölgyfára cserélték, időtállóbb szerrel kezelték, hogy néhány év múlva ne legyen szükség újabb karbantartásra. Gondoskodtak a kapuk újrakezeléséről, felfrissítették a kőtáblákon a megye településeinek nevét, ezek szinte olvashatatlanná váltak, de rendbe tették az emlékművet övező kockaköves részt is. A felújítás azért is időszerű volt, mert július közepén itt rendezik meg a Székely Vágtát, és idén is nagyszámú érdeklődőre számítanak. (-kas)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. július 3.
Könyvbemutató Csiby Károly Az idegen és a csillagösvény című háromkötetes regényét Salamon Ferenc méltatja ma 18 órakor a kézdivásárhelyi Gyűjtemények Házában (Gábor Áron tér 1. szám). A könyv a következő kérdésekre keresi a választ: Hogyan lehet valaki idegen a saját szülőföldjén? És hogyan lehet idegen a maradék hazájában? Hogyan lehet úgy élni, hogy sehol sem vagy otthon, pedig egész életedben erre vágytál?
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. július 3.
Parajdi só a magyarok kenyerében
Idén a Vajdaságból, Székelykevéről érkezik Baranyába a kovász a magyarok kenyeréhez, a sót pedig Parajdról küldik, a liszt pedig a határon túli rászorulókon kívül minden magyarországi megyébe eljut.
A 2011-ben indult Magyarok kenyere program szerdai pécsi sajtótájékoztatóján Korinek László jogászprofesszor, ötletgazda elmondta: ebben az évben is a Baranyába érkező lisztből sütik meg augusztus 20-ra a magyarok kenyerét és az azt jelképező több ezer cipót. A liszt jelentős részét idén is a Böjte Csaba vezette Dévai Szent Ferenc Alapítványnak adományozzák. Újdonság, hogy a határon túli települések mellett idén minden magyarországi megyébe, karitatív szervezetek számára is juttatnak a lisztből. Böjte Csaba a sajtótájékoztatón lejátszott videoüzenetében méltatta a kezdeményezést, és beszámolt arról, hogy évről évre egyre több gyermek arcára csal mosolyt a lisztből sült kenyér, fánk, palacsinta vagy éppen pizza az alapítvány árvaházaiban. Ahogy eddig, idén is a szervezők minden magyarországi és határon túli magyar megyéből, településről búzaadományokat gyűjtenek, amit ünnepélyes összeöntésen egyesítenek, a nagy mennyiségű búzát megőrölik, majd ebből a lisztből készítik el az augusztus 20-i kenyereket az ország összes megyei jogú városa ünnepsége számára, valamint a budapesti Szent Jobb körmenetre is.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)2015. július 3.
Isten Önnel, Tanár Úr!
A szerkesztőség
69 éves korában, második alkotói korszakának csúcspontján döbbenetes hirtelenséggel eltávozott közülünk Józsa András tanár, helytörténész, kutató, a Népújság nagyrabecsült, fáradhatatlan külső munkatársa. Élete során mindig rendkívüli érdeklődéssel viszonyult a múlt jobbára homály fedte eseményeihez, történéseihez, hogy aztán nyugállományú fizikatanárként nagy szorgalommal induljon el a villanásnyi ismert adattól, s ha kellett, hegynyi dokumentumot áttanulmányozva, előásson számunkra egy-egy lényeges, felbecsülhetetlen értékű, korhű történetet, eseményt, írásemléket… Minden foglalkoztatta: Ady és Csinszka szovátai tartózkodása, Szováta határának kijelölése 1587-ben, Szováta heliotermikus tavai, első fürdői, a modern Szovátafürdő megalapítója, a Bernády család tagjai, Tófői Zsófia 1692-beli szakácskönyve – és még sorolhatnánk – mind-mind kíváncsi érdeklődésünkre számot tartó tudományos munka, melyekkel nemcsak az erdélyi, de az egyetemes magyarságot gazdagította. Szorgalmánál, munkabírásánál is nagyobb volt a szerénysége, bár a Sóvidék folyóirattól a magyar közmédiáig egyre többen szólaltatták meg, keresték fel a véleményéért, a mondanivalójáért. Korai halála nemcsak a családjáért rajongó és fáradozó apa és nagyapa életét, de a kutató Józsa András munkáját is derékba törte, nélküle immár sokkal szegényebbek leszünk, sokkal kevesebbet tudunk meg a még tisztázatlan múltunkból.
Isten Önnel, Tanár Úr! Mindannyiunknak hiányozni fog!
Népújság (Marosvásárhely)2015. július 3.
Tényleg ideje lenne!
Egy olyan országban, ahol 4,8 millió szegény ember van, amelyből 1,4 millió gyermek, és ahol 687 ezer hátrányos helyzetű személynek nincs hozzáférése a szakszolgáltatásokhoz, eljött az ideje, hogy tegyünk is valamit – hangzott el szerdán Doru Buzducea, a Romániai Szociális Gondozók Országos Tanácsa (CNASR) elnökének szájából, a romániai szociális gondozás helyzetéről tartott közvitán.
A hátrányos helyzetű, emiatt sebezhető személyek közül 1,85 millió roma származású, 1,4 millió 0-17 év közötti gyermek, több mint 725 ezer 80 év feletti idős személy, 687 ezer otthonában élő hátrányos helyzetű gyermek és felnőtt, 16.800 intézményekben élő, több mint 62 ezer szociális központban vagy családi gondozásban nevelt gyermek , illetve közel 1.500 kórházban "felejtett" gyermek van nyilvántartásban – vonták meg a szomorú mérleget az említett tanácskozáson.
A CNASR jelentése szerint a falun élő gyermekek esetében minden második, országos szinten minden harmadik gyermek él szegénységben. De a 18 és 24 év közötti fiatalok közül is minden harmadik szegény.
Ugyanebből a jelentésből az is kiderül, hogy az unióban vizsgált országok közül Romániában a legnagyobb a szakadék a gazdagok és a szegények között (hasonló a helyzet a görögországihoz és a bulgáriaihoz).
Ráadásul a 0-6 éves gyerekek 33 százaléka él mélyszegénységben, ami a háromszorosa a többi 27 európai uniós tagország átlagának. Ez azt is jelenti, hogy a szülők nem tudnak lakbért, fűtést fizetni, a családnak nem jut rendszeres húsfogyasztásra, vakációra, nincs televíziójuk, mosógépük, telefonjuk stb.
Romániában még mindig vannak gyermekek, akik soha nem jártak iskolába, nagymértékű az iskolaelhagyás, a megfelelő nevelésben nem részesülő fiatalok aránya is egyre nő. Ez együtt jár azzal, hogy rendkívül sok az inaktív, munkanélküli ember, akik – éppen a képzetlenségük miatt – nem képesek elhelyezkedni. A hátrányos helyzetűek közül is a leghátrányosabb helyzetben a romák vannak. Körükben a szegénység tízszer nagyobb, mint a más etnikumúak esetében. A romák 33 százaléka, a roma gyerekek 37,7 százaléka él abszolút szegénységben.
Valóban tenni kellene végre valamit!
Ha azok, akik tényleg tehetnének valamit ezekért a kiszolgáltatott kategóriákért – politikusok, törvényhozók, kormánytagok – egyetlen pillanatig nem kizárólag a saját privilégiumaik bebetonozására, a politikai csatározásokra, hatalmi harcokra koncentrálnának, tehetnének azokért is valamit, akik valóban segítségre szorulnak, s akiknek egy része a választásokon bizalmat szavazott nekik.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)2015. július 3.
Bevándorlás
Aki most a bevándorlás ellen szót emel akárhol, az az európai balliberálisok, a szocialisták, zöldek szerint gyűlölködő, embertelen, kirekesztő stb. stb. Természetesen azok szövegelnek, akik nincsenek hatalmon, nem az ő kormányuk költségvetésének egyensúlyát, nem az ő felelősségük alá tartozó közbiztonságot veszélyeztetik a kontinensre szakadt százezrek. Ezzel a mentalitással szemben minden józanul gondolkodó európai polgár értetlenül áll.
Az uniós államok külügyminiszterei nem jutottak közös nevezőre, a kormányfőkre hárult a feladat, hogy döntsenek. Döntöttek: negyvenezer menekült befogadásáról. Nem vagyok biztos abban, hogy helyesen tették!
Mert néhány közvetlenül érintett ország politikusának eszébe juthatott volna feltenni egy banális kérdést a kollégáinak: befogadjuk, de ugyan mit kezd a továbbiakban az unió egy szakképzetlen, nyelvet nem ismerő, a rendszeres munkához nem szokott tömeggel? Az, hogy más a vallásuk, az erkölcsi értékrendjük, mások a higiéniai szokásaik, már nem is kellene firtatni! Jó néhány uniós állam még a saját polgárainak sem tud munkát biztosítani!
A határozathozatal előtt egy kis helyszíni tapasztalatszerzésre elküldtem volna a miniszterelnököket, velük az unió parlamentjének néhány nagyszájú képviselőjét, a római vagy milánói pályaudvarra, osztrák városok köztereire. Avagy, a Tisza árterére Szeged alatt. Egy reggel, miután a „vendégek” ott elvégezték a tisztálkodást, valamint egyéb ügyeiket. Hogy a döntéshozók saját kezükkel teremtsenek rendet. Utána (talán) másként határozhatnának!
Nyugati Jelen (Arad)2015. július 3.
Útjára indul a Bánsági Vándorszínház
Alig egy hét múlva kezdődik a második alkalommal megszervezésre kerülő Bánsági Vándorszínház-program. Az alkotócsapat július 10-én költözik ki a próbafolyamat helyszínére, a Temes megyei Végvárra.
A Bánsági Közösségért Egyesület szervezésében útjára induló színházi program olyan kulturális kezdeményezés, mely a szórványban élő magyarság identitásának megőrzését, kulturális és színházi nevelését tűzte céljául. A két részből álló, másfél hónapos projekt első fázisában a tízfős alkotócsoport egy három hetes próbafolyamat erejéig kiköltözik a Temes megyei Végvárra, ahol augusztus 1-jéig színpadra állítják Petőfi Sándor A helység kalapácsa című művét.
Az idei csapatban főiskolai hallgatók, hivatásos színészek, elismert színházi alkotók és középiskolás diákok is helyet kaptak, akik Marosvásárhelyről, Kolozsvárról, Szegedről vagy éppen Szlovákiából érkeztek, hogy három hét leforgása alatt létrehozzanak egy egyedülálló szabadtéri színházi produkciót. A Bánsági Vándorszínház a végvári bemutatót követően 15 Temes és Arad megyei településen mutatja be A helység kalapácsa előadását: Igazfalva – augusztus 2. vasárnap, Lugos – augusztus 3. hétfő, Újmosnica – augusztus 4. kedd, Újszentes – augusztus 5. szerda, Magyarszentmárton – augusztus 6. csütörtök, Ótelek – augusztus 7. péntek, Zsombolya – augusztus 8. szombat, Nagyszentmiklós – augusztus 9. vasárnap, Németszentpéter – augusztus 10. hétfő, Pankota – augusztus 11. kedd, Borosjenő – augusztus 12. szerda, Nagyzerind – augusztus 13. csütörtök és Ágya – augusztus 14. péntek.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)2015. július 3.
Felavatták a bukaresti NATO-vezénylési központot
Elsőként Bukarestben látogatta meg Jens Stoltenberg NATO-főtitkár azt a vezénylési központot, amely öt másikkal együtt az észak-atlanti szövetség keleti szárnyának védelmét szolgálja. Ez a központ szeptemberben kezdi el működését, és várhatóan 2016 tavaszán éri el a maximális üzemmódot.
Stoltenberg először látogatott hazánkba a főtitkári tisztségbe való kinevezése óta. A norvég politikus Klaus Johannis államelnökkel, Gabriel Oprea ideiglenes miniszterelnökkel és Mircea Duşa védelmi miniszterrel is találkozott, majd együtt látogatták meg a vezénylési központot. Stoltenberg először látogatott hazánkba a főtitkári tisztségbe való kinevezése óta. A norvég politikus Klaus Johannis államelnökkel, Gabriel Oprea ideiglenes miniszterelnökkel és Mircea Duşa védelmi miniszterrel is találkozott, majd együtt látogatták meg a vezénylési központot.
Szabadság (Kolozsvár)2015. július 3.
Írószövetségi díjat kapott Szilágyi Júlia és Jancsik Pál
Két magyar szerzőt is kitüntettek tegnap délben, a Román Írószövetség kolozsvári fiókjának ünnepségén: Szilágyi Júlia Kacsó Sándor-díjat vehetett át a Korunk–Komp-Press gondozásában megjelent Álmatlan könyv című memoárkötetéért, Jancsik Pál pedig Dsida Jenő-díjban részesült a Polisnál napvilágot látott Ahol otthon vagy e tájon című, válogatott verseket és műfordításokat tartalmazó munkájáért.
A tavaly megjelent kiadványok közül szakemberekből álló zsűri választotta ki az elismerésre érdemeseket, tagja volt ennek Horea Poenar, Ştefan Borbély, Ion Cristofor, Alex Goldiş és Ştefan Melancu mellett Király László, Balázs Imre József és Karácsonyi Zsolt is. A 2014-es év verseskötetéért járó Lucian Blaga-díjat George Vulturescu érdemelte ki (Negură şi caligrafie, Eikon Kiadó, Kolozsvár), próza kategóriában pedig Radu Mareş győzedelmeskedett, Sindromul Robinson című művéért (Polirom, Iaşi) ítélték neki a Liviu Rebreanu-díjat.
Szabadság (Kolozsvár)2015. július 3.
Állami kitüntetést kapott a Kriterion Könyvkiadó
Klaus Johannis a Kulturális Érdemrend lovagi fokozatával tüntette ki a 45 éve alapított Kriterion Könyvkiadót, az erről szóló rendeletet szerdán írta alá az államfő.
Johannis a kisebbségek nyelvének és kultúrájának ápolásában játszott meghatározó szerepéért adományozta a kitüntetést az 1970-ben kisebbségi kiadóként alapított kiadónak. Az elnöki rendeletben olvasható indoklás szerint a Kriterion a kisebbségi és a román kultúra kölcsönhatását is előmozdította, és sikerült elfogadtatnia a párbeszédet, egymás értékeinek kölcsönös elismerését a jó együttélés feltételeként.
A Kriterion Könyvkiadó alapító főszerkesztőjének emlékét ápoló Domokos Géza Egyesület elnöke, Domokos Péter arról tájékoztatta az MTI bukaresti irodáját, hogy a Kriterion az egyesület felterjesztésére kapta meg az állami kitüntetést. A 2007-ben elhunyt Domokos Géza húsz éven keresztül, 1990-ig vezette a romániai magyarság és a többi nemzeti kisebbség egyik legfontosabb szellemi műhelyévé vált kiadót.
Szabadság (Kolozsvár)2015. július 3.
Sikeres évadot zárt a színház
A 2014–2015-ös, 222. évadban tíz bemutatót tartott a Kolozsvári Állami Magyar Színház, öt produkciót a nagyteremben (Vidéki jegyesek, Az öreg hölgy látogatása, Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak, A dzsungel könyve, Az árnyék), ötöt a stúdióban (Aki elzárja az éjszakát, A vágy, #hattyúdal, Hullámtörés, Rekviem egy ügynökért). A 144 előadáson összesen 17 867 néző vett részt – tájékoztat közleményében az intézmény.
Ebben az évadban került sor az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválra: a seregszemlén 38 előadást láthatott a közönség, ami összesen 7461 nézőt jelent. Az intézményben tehát összesítve 182 előadáson 25 328 néző vett részt.
Szabadság (Kolozsvár)2015. július 3.
Túl a statisztikákon
Évek óta visszatérő gond az érettségi vizsgák idején, hogy mi történik azokkal a fiatalokkal, akik elvégzik ugyan a tizenkettedik osztályt, de nem vesznek részt az érettségi vizsgákon. Sem abban az évben, amikor végeznek, és amint az a statisztikákból is kiderül, a következő években sem jön meg a bátorságuk, kedvük. Sokak számára ijesztőnek tűnhetnek a számadatok, hiszen a végzősök harminc, vagy akár negyven százaléka érintett ebben az ügyben. Hogy idei példát mondjak: a 2014/2015-ös tanévet 190 000 fiatal végezte el, ám az érettségire csak 140 000 iratkozott be.
A pedagógusoknak sajnos nem újdonság ez a jelenség. A megmérettetést nem vállaló fiatalok főleg a technológiai líceumok végzősei közül kerülnek ki. Ők azok, akiket a tanügyi rendszer és törvény kényszere alatt a tanárok átlökdöstek egyik tanévről a másikra, hiszen a tíz osztály kötelező. És ha már a nebuló elérte a tizenegyediket, hadd végezze el a líceum utolsó két osztályát is. A pedagógusok idegei úgyis kötélből vannak…
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)