udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
460
találat
lapozás: 1-30 ... 391-420 | 421-450 | 451-460
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2012. június 27.
Levizsgázott a kisérettségi
Liviu Pop megbízott tanügyminiszter elutasította azon szülők és diákok kérését, akik tegnap beadványban kérték a kisérettségin lezajlott román nyelv és irodalom vizsga javítókulcsának módosítását. A hétfői megmérettetés után a nyolcadikosok kezdeti lelkesedésükben azt mondták: nagyon könnyű feladatokat kaptak, és biztosan jó jegyeket fognak elérni.
Tegnap azonban az oktatási minisztériumhoz 15 ezer személy által aláírt petíciót nyújtottak be az egyik tétel többértelműsége miatt. Marina Rădulescu, a Nyelvtudományi Intézet kutatója az esetről azt nyilatkozta: a kisérettségizőknek kiadott tételek nem voltak alkalmasak az országos felmérésre, mivel a kérdéses feladatot többféleképpen lehetett értelmezni. „Valamennyi jól felkészült diák hibázott a javítókulcs szerint és ez elfogadhatatlan” – magyarázta a nyelvész, aki szerint az volna a megoldás ebben az esetben, hogy a kérdéses feladatot ne értékeljék.
Rădulescu kifejtette: azok a gyerekek, akik negyedikes szinten gondolkodtak, megoldásként a C (alanyi mellékmondat) választ jelölték meg, viszont azok a diákok, akik a tantárgyversenyek követelményrendszerének megfelelően válaszoltak a B (állítmányi mellékmondat) lehetőséget választották. Az országos felmérő ma délelőtt matematikavizsgával zárult. Új Magyar Szó (Bukarest)2012. június 27.
Temetni jöttem...
„Temetni jöttem Caesart, nem dicsérni./A rossz, mit ember tesz, túl éli őt;/A jó gyakorta sírba száll vele./Ez legyen Caesar sorsa is./A nemes/Brutus mondá, hogy Caesar nagyra vágyott:/Ha ez való, úgy súlyos bűne volt,/És Caesar érte súlyosan lakolt meg./Most, Brutus engedvén s a többiek,/(S Brutus derék, becsületes férfiú),/Jövök beszélni holt Caesar fölött./Barátom volt ő, hozzám hű s igaz.” Így kezdte gyászbeszédét Antonius Caesar teteme fölött, akkor, amikor még arról sem lehetett meggyőződve, hogy nem ő lesz-e a nemes Brutus következő áldozata...
Nem Shakespeare remekművéről akartam én írni, sem temetni, sem dicsérni nem szándékoztam e héten, de a kifinomult cenzúra a határ túloldalán is utolért. Rovatvezetőm udvariasan tudtomra adta, hogy bár tisztában van azzal, hogy forrong most rendesen a Közel-Kelet, s az al-Kaida sem alszik, ezúttal „nem bánná”, ha inkább „magyar” témát választanék, valami olyasmit, amit beleng az elmúlás. A magyar része kicsit sántít ugyan, de az elmúlás az nem hiányzik a „szabadon választott” alapanyagomból sem. Ismételjük át a történetet! Március 15-én készül a tanács Cézárt megkoronázni, Brutus pedig egyre biztosabb abban, hogy Cézárnak meg kell halnia. Nincs benne sem bosszú, sem személyeskedés, ő szereti Cézárt, de úgy érzi, Róma jövője érdekében Cézárnak meg kell halnia. Rohamosan növekszik az összeesküvők száma, Brutus, akiben a fiúi szeretet küzd a Birodalom iránt érzett aggodalommal, arra kéri társait, hogy érdemei elismerése mellett, „kulturáltan” végezzenek Ceasarral. A vég eldöntetett, már csak az kérdés, hogy Antoniusnak is követnie kell Cézárt, vagy őt életben lehet hagyni. Életben hagyták. Ez lett a vesztük?
A végkifejlet valószínűleg azok számára is ismert, akik épp lógtak a történelem és/vagy az irodalomóráról. Brutus, a „becsületes és derék férfiú”, akiben a Róma iránti aggodalom munkál, arra figyelmezteti összeesküvő társait, hogy arcuk ne árulkodjon szándékukról (és persze, szavaik sem, teszem én hozzá sok ezer év távlatából), viselkedjenek úgy, mint a színészek. A Capitoliumon aztán mindnyájan rezzenéstelen arccal mártják tőrüket Cézárba, utolsónak Brutus. (Ekkor hangzik el ugyebár a szállóigévé vált „Te is fiam, Brutus?”) Az összeesküvők elégedettek, hiszik, hogy Rómát mentették meg. Nem értik miért nem ünnepli őket a tömeg, Antonius búcsúbeszéde, Cézár végrendeltének felolvasása után miért állnak át Antonius, azaz a halott Cézár oldalára. Végezetül – néhány csata után – Brutus kardjába dől, Antonius által pedig Cézár szelleme győzedelmeskedik.
Képzeljük el a történetet modern szereposztásban, saját kis világunkra kivetítve. Látszólag egy erdélyi magyar, egyszer már hamvaiból feltámadt napilap nyomtatott változatát temetjük. Azt az orgánumot, amelybe az utolsó, brutusi tőrt a budapesti nemzeti kormány szúrta. Kulturáltan, nem hentes módra. A célpont nem az Új Magyar Szó volt, a lap csak járulékos áldozat. Azt a tőrt a budapesti akaratnak behódolni képtelen RMDSZ-nek, az Erdélyi Másképpen Gondolkodásnak szánták. Amikor tavaly létrehozták a Határon Túli Magyar Sajtóért Alapítványt, amely már bejegyzése előtt megkapta a Szerencsejáték Zrt 250 millió forintját, azért, hogy a külhoni média megsegítésére fordítsa, még röpke pillanatig hihettünk abban, hogy ha már a Bethlen Gábor Alapítványnál még mutatóban sem jut egyetlen forint sem azoknak a lapoknak, amelyek másképpen képzelik el „Róma jövőjének szolgálatát”, legalább ez az új alapítvány figyel a látszatra. De csak egy újabb tőr jelent meg a nemzeti prérin. Persze, nem lehet Budapestről várni a mannát, s az erdélyi magyar közösségnek előbb utóbb meg kell találnia a megoldást arra az esetre is, hogy ha sem a bukaresti, sem a budapesti költségvetésből nem jön támasz, s ha már többen sem leszünk, akik magyarul olvasunk, miként lehet akkor is továbbéltetni az írott magyar szót. Brutusok mindig lesznek. Cézárok is. Mindig lesz tőr, amely alattomban döf a másságba a szent cél érdekében. De mindig lesznek Antoniusok is, akik képesek megfordítani a közhangulatot, s végül a lincselő saját kardjába dől. Mint tette azt június 10-én a helyhatósági választáson.
Hajrá Erdély, hajrá erdélyi magyarok!
Gál Mária. Új Magyar Szó (Bukarest)2012. június 28.
Kisebbségi jogsegélyszolgálat indul a külhoni magyarok jogvédelméért
Budapest, 2012. június 28., csütörtök (MTI) - Kisebbségi jogvédő intézet és alapítvány kezdi meg működését, amelynek célja, hogy a magyar nemzethez tartozók teljes körű jogvédelemben részesüljenek - jelentette be Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes csütörtöki budapesti sajtótájékoztatóján.
E célra 50 millió forintot különítettek el - mondta a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes, aki megjegyezte: ennek az összegnek a többszöröse áll rendelkezésre, hiszen számos olyan szervezetet támogatnak a Bethlen Gábor Alapon keresztül, amely szintén foglalkozik a külhoni magyarok jogi segélyezésével, védelmével.
Semjén Zsolt úgy fogalmazott: az erőteljes nemzeti érdekérvényesítés ellenére vannak olyan magyar közösségek, amelyeket különböző hátrányok érnek a magyarságuk miatt. Ezért ahhoz, hogy a magyarság valóban gyarapodó közösség lehessen, fontos, hogy a teljes körű jogvédelmet is biztosítsák.
A miniszterelnök-helyettes kérdésre elmondta: az nem feltétele a segítségnyújtásnak, hogy az érintett uniós állampolgár legyen.
Kiemelte: elsőként a Pázmány Péter Katolikus Egyetemmel kötöttek együttműködési megállapodást. Hozzátette: a kisebbségi jogvédő alapítvány kuratóriumának tagjai között van Tertyánszkiné Vasadi Éva volt alkotmánybíró, aki a testület elnöke is, valamint Bándi Gyula és Szabó Marcell, a PPKE tanszékvezetője, Kardos Gábor, az ELTE tanszékvezetője, Szalayné Sándor Erzsébet, a Pécsi Tudományegyetem oktatója. A fenti alapítvány hozta létre az a kisebbségi jogvédő intézetet, amelyet Gyeney Laura vezet.
Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár elmondta: fontos, hogy ha valakit bárhol a világban magyarsága miatt bántódás ér, ne érezze magát egyedül, ne érezze azt, hogy nincs, aki segítsen neki. "A magyar kormány ott áll mögötte, és kész segítséget nyújtani" - fogalmazott.
Jelezte: fontos partnereik a külhoni magyar civil szervezetek, és példaként említette a Somorjai Fórum Intézetet, valamint a délvidéki Concordia Minoritatis Hungaricae Polgári Egyesületet.
Kérdésre válaszul a gyakorlati működést érzékeltetve kifejtette: a jogvédő intézet a szomszédos országokban megkeres jogászokat, akiket megbíz a konkrét segítségnyújtással. Semjén Zsolt ehhez hozzátette: ha a jelzés megérkezik egy adott jogsérelemről, akkor a külügyi tárca bevonásával megnézik, milyen jellegű és milyen jogsegély volna megfelelő.
Gyeney Laura, az intézet vezetője elmondta: különösen fontosnak tartják, hogy a határon túli magyarok jogvédelmét tudományos eszközökkel is támogassák.
Mint kifejtette: a De Gasperi nevét viselő szellemi műhely a jövőben tudományos rendezvényeket, konferenciákat szervez, valamint tudományos kutatásokat, képzéseket finanszíroz, pályázatokat ír ki.
Az intézet nyitva áll mindazok előtt a magyarországi vagy határon túli joghallgatók, doktoranduszok, kezdő jogászok előtt, akik élethivatásuknak a magyarság jogvédelmét, így közvetett módon a demokrácia és az esélyegyenlőség védelmét tekintik. Anyagi támogatásban kívánják részesíteni a pályázati úton kiválasztott határon túli, a jogvédelemben kiemelkedő szerepet játszó szellemi műhelyeket, civil szervezeteket. Az intézet júliusban nyári egyetemet is szervez Kisebbségvédelem Európában mottóval.
Az érdeklődők további információkat a www.kji.hu honlapon találhatnak.
További kérdésre a kormányfő helyettese a felvidéki Selye János Egyetem esetlege főiskolává minősítéséről elmondta: a nemzeti érdek az, hogy konzultáljanak e kérdésben az intézmény vezetőségével, az ottani magyarság legitim képviselőivel. Jogsértést ugyanakkor nagyon nehéz kimutatni ebben a konkrét ügyben - jegyezte meg. Erdély.ma2012. június 28.
Kivonultak az RMDSZ-es tanácsosok a Szatmárnémeti Helyi Tanácsának üléséről
Unalmasnak egyáltalán nem mondható Szatmárnémeti Helyi Tanácsának mai ülése, már az esemény elején érezhető volt a kisebb súrlódás a levegőben.
Az új polgármester, Coica Dorel elődjétől eltérően a tanácsosok között foglalt helyet, elmondása szerint azért, hogy ne fentről nézzen le a város vezetőire. A változások miatt az ülésrend is módosult, ezt Fógel László RMDSZ-es tanácsos félig humorizálva szóvá is tette mondván, hogy tanácsosként mindig ugyanazon a helyen ült, most pedig másutt kell helyet foglaljon.
Erre Coica válasza sem maradt el. A polgármester elmondása szerint a szavazás által a választók ültették el a magyar tanácsosokat helyükről.
Az új szerepkör a többségben lévő szociálliberális uniós tanácsosoknak láthatóan problémát okozott, feltehetőleg hozzánemértésük miatt még a törvény előírásait is igyekeztek volna figyelmen kívül hagyni. A különböző szakbizottságokban helyet kapó politikusok számának meghatározásakor az ülést vezető Pop Ioan kijelentette, a hatalommal együtt a döntés is az övék.
Kereskényi Gábor RMDSZ-es tanácsos ekkor figyelmeztette a politikai ellenfeleket a törvény betartására és elmagyarázta számukra, hogy ez az ő esetükben mit is jelent, hogyan kell leosztani pártonként a bizottságokba küldött tagok számát.
A későbbiekben tovább fokozódott a konfrontáció. Az RMDSZ a városrendezés és a közszolgáltatási szakbizottság elnöki tisztségét kérte, a szociálliberális uniósok azonban ehelyett két másik bizottság vezetését ajánlották fel.
Az RMDSZ-es tanácsosok ekkor úgy döntöttek, hogy tüntetőleg nem vesznek részt az ülés további részén. A teremben bent maradó Kereskényi Gábor elmondta, a korábbi években, amikor a magyarság többségben volt a döntéshozatalban az egyensúly elvére törekedtek, így például a 2004-2008-as ciklusban azért, hogy a románság is képviselve legyen a városvezetésben, mind a két alpolgármesteri címet átadták a szociáldemokrata pártnak. Hozzátette, ha a szociálliberálisok így gondolkodnak a városvezetésről, akkor ők ebben nem fognak részt venni, a döntéshozáshoz az ellenfelek egyébként is rendelkeznek a többségi létszámmal.
Coica a Szatmár Tv-nek reagálva Kereskényi kijelentésére elmondta, amennyiben a magyar tanácsosok nem hajlandóak jelenlétükkel képviselni a helyi magyarságot, majd ő képvisel minket is.
Kereskényi kérdésünkre elmondta, ez egy figyelmeztető intézkedés volt, mivel úgy látják, az unió arra törekszik, hogy kiszorítsa a városvezetés minden szintjéről a magyarságot. Ez szerinte mélységesen ellentmond azzal az egyensúly elvnek, amit az RMDSZ korábban gyakorolt, és a románság a többség diktatúráját igyekszik bevezetni Szatmárnémetiben.
A politikus reményét fejtette ki az iránt, hogy ezt a hozzáállást megváltoztatja majd a politikai ellenfél, azonban ha szükség lesz rá, továbbra is protestálni fognak, a vagyonkezelésre pedig különösen odafigyelnek majd, mivel ebben mindenképp figyelembe kell venniük az RMDSZ-es politikusok szavazatait.
www.szatmartv.ro
Erdély.ma2012. június 28.
Díszpintyeket tart?
Ismét kezdődik az a cirkusz, amivel a régi-új polgármester mandátumát indítani szokta: nem oszt le feladatokat alpolgármestereinek. Ezt tette kezdetben Csegzi Sándorral (aki azóta "befutott"), majd Bárczi Győzővel, később Bakos Leventével, majd Marius Ichimmel. Várható volt a gesztus, amivel Dorin Florea ismét bebizonyította, hogy nem igazán érdekli, mit dolgozik a köz érdekében a képviselőtestület által megválasztott két alpolgármester munkaidőben, mire veszi fel majd a fizetését, mit vállalnak és miért vonhatók felelősségre.
A polgármester csakis két megbízható "emberével", az immár személyes tanácsadójaként tevékenykedő PD-L-s és RMDSZ-es volt alpolgármesterekkel óhajt dolgozni: Claudiu Maiorral és Csegzi Sándorral, akik a rossz nyelvek szerint még irodáiktól sem kell megváljanak. Bizonyára olyan jól teljesítettek az elmúlt sok évben, hogy az erőfeszítéseiket értékelő városvezető képtelen megválni tőlük. E szimpátia pedig kölcsönösnek látszik...
De mit tegyen az újonnan megválasztott Ionela Ciotlaus és Józsa Tibor? Mindketten felkészült szakemberek, akik valószínűleg nem azért vállalták el e tisztségeket, hogy ellébecoljanak négy évet, díszpintyeskedjenek holmi szalagvágásoknál, üres frázisokat mondogassanak és feltétel nélkül teljesítsék, amit "főnökük" megparancsol, ezért a semmittevésért pedig szép kis summát vegyenek fel. Forduljanak a közigazgatási bírósághoz? A sajtóhoz? A képviselőtestülethez?
Természetesen a feladatkörök leosztása sem jelenti egyértelműen azt, hogy valóságosan is megoszlik a hatalom, és komoly munka folyik a köz érdekében. Bárczi Győző esete jut eszembe, aki a későbbiekben ugyan papírforma szerint kapott nem túl fontos és aláírási joggal egyáltalán nem társuló hatásköröket, ám a polgármesteri hivatal igazgatócskái, hivatalnokai úgyis "átléptek fölötte", a hatalmat pedig csakis Florea gyakorolta.
Szomorú, hogy a városvezetés megragadt a hatalomfitogtatás, a szemfényvesztés, a megalkuvás és opportunizmus, a kisstílűség szintjén, szomorú, hogy van egy polgármester, aki úgy táncoltatja a tanácsot, ahogy éppen kedve tartja, és ehhez az RMDSZ városi választmányának elnöke polgármesteri- tanácsadói minőségében asszisztál, de a legelkeserítőbb az egészben az az egyre erősödő benyomásunk, hogy a törvényességet jó ideje sem betartani, sem betartatni nem lehet ebben a városban.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)2012. június 28.
Erdélyi? Magyar? Irodalom?
Csütörtöki kimenő
A minap egy neves magyar irodalomoktató panaszolta, hogy a tankönyvekből, valószínűleg a hazaiakból is, eltűnt az erdélyi (romániai) magyar irodalom fogalma, fogalomköre, a magyar irodalom egyik legerőteljesebb regionális szelete.
Ezt az irodalmat nem az írói szeszély, valamely kivonulási szecessziós tünet, elszakadás és feltűnési viszketegség hozta létre, hanem a történelem. A területosztogató nagyhatalmi önkény és túlélés kényszerűsége hívta életre. Útját keresve lelt rá a sajátos formákra és kifejezésmódokra, műfajokra. Meg tudott gyökerezni, meg tudott újulni időről időre, közönséget tudott maga köré szervezni, ízlés- és elvárásrendszert teremtett. Voltak művelői és hívei egyránt. Kiadókat hozott létre, folyóiratokat éltetett, generációkat nevelt ki, különböző ideológiák foglyaivá tette azokat az írókat, akiket csupán a regionális helyzetük azonossága kötött össze. Így volt jól. Így volt teljes.
A magyar irodalom (Budapest) többször is kísérletet tett az 1918 előtti állapotok helyreállítására, amely minden magyar író számára az ideális minimum lett volna, de a szétfejlődés történelmi tényét is tudomásul kellett vennie a magyar irodalom hagyományos centrumának. Ugyanis a periferéria nem akarta magát perifériaként érzékelni, s nem is viselkedett akként. Az írók, művészek, poéták létrehozták a maguk regionális központjait. Saját problémáival, gondjaival, ellentmondásokkal.
Aki az irodalmunk egységét hiszi és hirdeti, annak hinnie és félteni kell a regonalizmusokat. A többszínűséget. Amikor a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején Illyés Gyula és köre az erdélyi magyar irodalmat ("a szomszédos államok magyar irodalmát") a magyar irodalom integráns részének nyilvánította, mit sem törődve az óvatos külpolitikai centizésekkel, akkor ezzel hatalmas lökést adott a diktatúra szorításában élő romániai magyar irodalomnak is: azzal a többlettel gazdagította a művelőit, az irodalom kedvelőit, hogy figyelnek ránk, nem vagyunk teljesen ismeretlenek az olvasók és a kritika előtt. Amikor a magyarországi folyóiratok közölni kezdték az erdélyi írók műveit, úgy tekintettünk a megindult folyamatra, mint visszafogadásunk biztató bizonyítékaira. Ám akkor is, ott is születtek összefoglalók, elméleti-kritikai számvetések kifejezetten a romániai magyar irodalomról, amelynek sajátosságait elismerték, mi több, értékelték is az értők, féltők, biztató barátaink.
Sokan azt gondolják, hogy ma már csak azok a romániai magyar írók, akiktől nem közölnek Magyarországon (vagy akiket a kutya sem kér fel közlésre), akik nem tagjai valamelyik exkluzív irodalmi szekértábornak. Az is igaz, hogy a budapesti könyvvásárokon elsősorban a volt erdélyiek keresik irodalmunkat. Ám ez azt is jelenti, hogy van, volt, lesz létjogosultsága ennek a valóságábrázolásnak, gondolkodásmódnak, valamíg lészen magyar tollforgató Erdélyben.
Amint lehet és szabad amerikai, ausztrál vagy ír angol irodalomról beszélni, amint lehet belgiumi és svájci, kanadai francia irodalomról szólni, ugyanúgy el kell fogadni, hogy létezik, működik egy erdélyi (romániai) magyar irodalom is. Vannak saját alkotói, hagyományai, vonulatai, csoportosulásai, magányos fenyők és nemzedéki rajok. A romániai magyar irodalom a maga közel száz évével már saját értékrenddel és szempontrendszerrel fungál. Vannak hangsúlyok, amelyek máshová esnek, másként válnak kötődéssé. S ha a mondott értékek sora egybeesik a Nagy/Össz-Magyar Irodalom értékeivel, annál jobb az erdélyi (romániai) magyar irodalomnak.
Sebestyén Mihály. Népújság (Marosvásárhely)2012. június 28.
Alkotmányellenes az új választási törvény
Alaptörvénybe ütközőnek nyilvánította az alkotmánybíróság szerdán a parlament által elfogadott választási törvényt, amely a jelenleg hatályos arányos képviseleti rendszer helyett többségi választási rendszert vezetett volna be.
A választási törvény módosítását a kormányzó Szociálliberális Szövetség (USL) kezdeményezte, amely egyfordulós, többségi, egyéni választókerületes rendszert akart. Az alkotmányellenesnek nyilvánított módosítás értelmében minden választókerületből az első helyezett szerzett volna mandátumot, s megszűnt volna a töredékszavazatok újraosztása.
A május végén elfogadott jogszabály kedvezményes képviseletet biztosított volna a nemzeti kisebbségeknek a képviselőházban, ugyanis minden olyan megyében, ahol valamely nemzeti kisebbség aránya eléri a helyi lakosság legalább hét százalékát, de a közösség egyik jelöltje sem nyert választókerületében, az érintett kisebbségnek hivatalból biztosítanak egy pluszhelyet a képviselőházban, amelyet a legjobban szereplő kisebbségi jelölt foglalhat el. A jogszabály eltörölte volna az 5 százalékos parlamenti küszöböt.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a parlamenti szavazáskor kifejtette, hogy az RMDSZ nem támogatja az arányos képviselet feladását akkor sem, ha a kedvezményes képviselet valamelyest korrigálja a rendszer hibáit. Kifogásolta, hogy a többségi rendszer szerint kétharmados többséget szerezhet egy egyharmados támogatottsággal rendelkező párt. Az USL vezetői rendkívüli parlamenti ülésszakot akarnak összehívni a jogszabály újbóli módosítása érdekében. Szabadság (Kolozsvár)2012. június 28.
Az unió kimondására készülnek az unitáriusok
Kolozsváron a Bel-Magyar utcai unitárius templom június 28-án ad otthont az egyházegyesítő zsinatnak. Az ünnepi eseményen hosszú évtizedek álma válik valóra, s az unió kimondásával az Erdélyi Unitárius Egyház újraegyesül a Magyarországi Unitárius Egyházzal. A 16. században alakult egyház négy és fél évszázados viszontagságos története új szakaszához érkezett. Az unitárius egyház, miként a többi protestáns felekezet, a reformáció eredménye, és az egyetlen olyan antitrinitárius irányzat, amely Közép-Kelet-Európában, pontosabban Erdélyben és Lengyelországban intézménnyé tudott szerveződni. A lengyel közösségek a 17. században a katolikus reformáció következményeként megsemmisültek, míg a Kárpát-medencében a magyar unitárius közösségek napjainkig fennmaradtak. (Az erdélyi és lengyelországi fejleményektől függetlenül a 18. század végén Nagy-Britanniában, a 19. század első évtizedeiben pedig Észak-Amerikában alakultak unitárius egyházközségek. A magyarok tengeren túli hittestvéreikkel 1821 után vették fel a kapcsolatot.)
A hagyomány a kolozsvári születésű Dávid Ferencet tartja az unitárius egyház alapítójának. Dávid Ferenc és munkatársai az 1568. évi tordai országgyűlést követően fejedelmi támogatással szervezték első unitárius közösségeiket. A János Zsigmond és az ország rendjei által is pártfogolt mozgalom nem csak Erdély magyarok lakta falvaiban és városaiban talált követőkre, hanem a Partiumban és Baranya megyében is (pl. Nagyvárad, Belényes, Simánd, Temesvár, Pécs stb.). Ezek az előretolt unitárius helyőrségek a 17. század végéig fennmaradtak. Dávid Ferenc püspöksége alatt 12 egyházkör (egyházmegye) működött, élükön egy-egy esperessel. János Zsigmond fejedelem halálát (1571) követően Dávid Ferencet az országgyűlés vallásújítás vádjával elítélte és Déva várába záratta, ahol 1579. november 7-én meghalt. Az unitárius szuperintendens mártíriuma után a felekezet meghasonlott. A Dávid Ferenc hitét követők kisebbségben maradt radikálisabb csoportja a Simándon működő Karádi Pált választotta püspöknek, a mérsékeltebbek pedig a Kolozsvárt székelő és a fejedelem támogatását is élvező Hunyadi Demetert. A hitelvi kérdésekben egyet nem értő közösség vezetői ádáz dogmatikai harcokat vívtak egymással. A szellemi csatározások során Blandrata György és Hunyadi Demeter eltávolították állásaikból a velük egyet nem értő papokat és elkezdték az unitárius egyház szervezeti és dogmatikai egységének megteremtését. Karádi Pál és Hunyadi Demeter halála után az ún. alföldi püspökséghez tartozó közösségek visszatértek a kolozsvári szuperintendens fennhatósága alá. Enyedi György püspök bölcsességének és türelmének köszönhetően nem szakadt frakciókra az unitárius közösség. Báthori Zsigmond uralkodása alatt az ellenzékinek számító unitárius elitet likvidálták (a kivégzéseknek nem vallási, hanem politikai okai voltak), és ezzel olyan csapást mértek az unitárius egyházra, amelyet a következő évszázadokban sem tudott kiheverni.
A református fejedelmek természetesen saját felekezetüknek kedveztek. A vegyes lakosságú városokban egyre befolyásosabbak lettek a reformátusok, így a Rákócziak alatt, az addig unitárius többségű Kolozsvár felekezeti összetétele is megváltozott. Az önálló erdélyi fejedelemség megszűnése a katolikus restaurációnak kedvezett. A 18. században az Erdélyen kívüli unitárius központokat teljesen felszámolták, ekkor szűntek meg pl. a Baranya megyei unitárius közösségek. A türelmi rendeletet követően (1781) szabadabb idők következtek. A felekezet összegyűjthette megmaradt erőit, hatalmas külső és belső építkezésbe kezdett. Új templomok és iskolák épültek, újra kiadhatták kátéikat és énekeskönyveiket, lassan felkészültek a reformkorra. Az 1848−49-es forradalom és szabadságharc, majd az ezt követő politikai elnyomás során az unitáriusok is túlélésre rendezkedtek be. A kiegyezés már Kriza Jánost találta a püspöki székben, és a tapasztalt egyházvezető mindent megtett azért, hogy az általa vezetett felekezet kikerüljön az elszigeteltségből. Nemcsak az angol és az amerikai unitárius közösségekkel vette fel a kapcsolatot, hanem arra is volt gondja, hogy az egyre sűrűbben Pestre rajzó unitáriusok egyházi életét megszervezze. A különféle minisztériumokban elhelyezkedő unitárius értelmiségiek Magyarország fővárosában kis szórványt alkottak, pap és templom nélkül. Az első nyilvános unitárius istentiszteletet Pesten 1869. június 13-án Ferencz József, a későbbi püspök tartotta. Két héttel később a Kolozsváron tartott főtanácsi ülésen határozatba foglalták: mivel Erdély egyesült Magyarországgal, az addig használt hivatalos Erdélyi Unitárius Egyház vagy Vallásközönség helyett a Magyar Unitárius Vallásközönség nevet használják. A magyar unitárius vallásközönség az angol és az amerikai hittestvérek segítségével 1881-ben Budapesten egyházközséget szervezett. 1889-ben a kolozsvári rendkívüli főtanácsi ülésen kimondták, hogy az unitárius egyház neve Magyarországi Unitárius Egyház.
1890-re Budapesten a Koháry utcában (ma Nagy Ignác) felépült az új templom, 1902-ben pedig megszervezték a Duna−Tisza menti egyházkört, amely a Királyhágón túli egyházközségeket tömörítette. A Magyarországi Unitárius Egyházat az első világháború végéig kilenc egyházkör alkotta, 1914-ben a Monarchia 81 401 alattvalója vallotta magát unitáriusnak. A trianoni békeszerződés Erdélyt Romániához csatolta, és ezzel új fejezet kezdődött az egyház történetében, hiszen az addig egységes Magyarországi Unitárius Egyház területileg két részre szakadt. A Románia új határai között maradt nagyobbik egyházrész az 1889 előtti állapotokhoz igazodva újból Magyar Unitárius Egyházként határozta meg önmagát. A püspöki székhely továbbra is Kolozsvár maradt, itt működött az egyik gimnázium és a Teológiai Akadémia. A Duna−Tisza menti egyházkör Józan Miklós budapesti esperes-lelkész vezetésével ideiglenesen létrehozta a Magyarországi Igazgató Tanácsot, és az esperest vikáriusi joggal ruházta fel. A világháborút követő impériumváltás következtében megnőtt a Magyarországra repatriált unitáriusok száma. Az 1920-ban tartott népszámlálás csak Budapesten 2828 unitáriust regisztrált. A megváltozott életkörülmények új feladatok elé állították az egyházvezetést. Az országhatárokon belül széleskörű belmissziói munka kezdődött. Újjászervezték az egyháztársadalmi egyleteket, gondoskodtak a hitoktatásról és a karitatív tevékenységeket is folytatták, ahogy lehetett… A budapesti lelkészi állást is átszervezték és Józan Miklós esperes mellett hamarosan fiatal erők gondoskodtak a misszióról. 1923-ban az amerikai és az angol unitáriusok anyagi támogatásával Budapest déli részében egy bérházat vásároltak. Ez lett az ún. Unitárius Missziói Ház, amelyben bentlakás és gyülekezeti terem működött. A Duna−Tisza menti egyházkörben a világháború előtt szervezett eklézsiák mellett (Hódmezővásárhely, Füzesgyarmat, Polgárdi stb.) újabb egyházközségek és szórványgyülekezetek alakultak (Debrecen, Kocsord, Pestszentlőrinc, Orosháza, Dévaványa, Mezőtúr, Szombathely, Miskloc stb.).
A háború alatt megszakadt külföldi kapcsolatok megújításáért és az erdélyi magyarság sérelmeinek orvoslásáért több angol−amerikai delegáció látogatott Romániába. Bukarestben az illetékes minisztériumokkal folytatott tárgyalás nem sok eredményt hozott, de 1924-től minden erdélyi unitárius egyházközséget egy-egy amerikai egyházközség fogadott testvéréül.
1940-ben a második bécsi döntés értelmében Észak-Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz és ezzel ismét új helyzet állt elő. Hatvanöt egyházközség, harminchárom elemi-, két közép- és egy gazdasági iskola, illetve a Teológiai Akadémia visszakerült Magyarországhoz, de Dél-Erdélyben maradt 53 eklézsia és tíz elemi iskola. A Magyarországi Unitárius Egyház ezúttal Dél-Erdélyben foganatosított rendkívüli intézkedéseket. Tordán az esperes és a főgondnok vezetésével ideiglenesen megszervezték a rendkívüli Egyházi Képviselő Tanácsot. A világháborút lezáró békeszerződések Észak-Erdélyt Romániának ítélték és így visszaálltak az 1940 előtti állapotok. 1949-ben a „Román Népköztársaság-i Unitárius Egyház” új alaptörvényében, érthető politikai okokból, már meg sem említhették a Duna−Tisza menti egyházkört. A magyarországi unitáriusok területileg elszakíttattak az erdélyiektől, de szervezeti szempontból mégiscsak Kolozsvárhoz tartoztak. Az egyházkört esperesi, illetve püspöki helynöki minőségben Budapestről irányították, az elszakadást egyik fél sem mondta ki. Magyarországon az Állami Egyházügyi Hivatallal folytatott tárgyalások következtében 1968-ban megkezdődött a Duna−Tisza menti egyházkör felszámolása és önálló egyházzá szervezése, 1971-ben pedig Magyarországi Unitárius Egyház néven teljesen különálló egyházszervezetet hoztak létre és püspököt választottak. Az új Szervezeti Törvény nem csak azt mondta ki, hogy a magyarországi egyházrész önálló, hanem azt is, hogy a lelkészutánpótlást a Budapesti Unitárius Teológiai Intézet biztosítja. (A magyarországi unitárius lelkészek két kivétellel a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet unitárius karának végzettjei.) 1971-ben tehát megalakult a Magyarországi Unitárius Egyház, így az a paradox helyzet állt elő, hogy a Kárpát-medencében két, szervezetileg is különálló magyar unitárius egyház működött: a romániai mintegy 70 ezer egyháztagot és a magyarországi kb. 10 ezer lelket számlálva. A két egyház egyesítésének gondolata 1989 után sokakban felmerült, de csak az utóbbi évek fejleményei vezettek el az egyházegyesítés megvalósulásához. 2010. november 4-én született meg azon egyezmény, amely előkészítette az egyházrészek újraegyesülését. A zsinat feladata tehát azon túlmenően, hogy kimondja az egyházegyesítést az, hogy elfogadja a közös alaptörvényt, majd ezt követően a Főtanács ún. Szervezeti és Működési Szabályzatot alkot.
A Magyar Unitárius Egyház feladata az elkövetkező években is − a minden határon átívelő − Isten- és emberszolgálat, az evangélium hirdetése, a vallásoktatás, közösségeink szolgálata és keresztény unitárius hitben való megerősítése. A teljes körű egyházszervezeti egység helyreállításával reményeink szerint nem csak lélekszám-növekedést könyvelhetünk el, hanem lelkesedésünk és közös tenni akarásunk is megkétszereződik. Az új alaptörvény, a szervezeti és működési szabályzat keretül szolgál, azt tartalommal csak gyülekezeteink tudják megtölteni, éppen ezért szükségünk van Jézus tanításának szellemében a gyökeres belső megújulásra. Meg kell változnunk, és hinnünk kell az evangéliumban. Nagyon fontos, hogy a valláserkölcsi nevelést az eddigieknél jobban és hatékonyabban végezzük, sokkal erőteljesebb belmissziói munkát kell folytatnunk. Fontos teendőnk a szórványok gondozása és új egyházközségek alapítása. Támogatnunk kell a kis létszámú egyházközségeket. Jobban kell hogy gondozzuk műemlékeinket, könyvtárainkat, levéltárainkat. Létesítenünk kell végre egy egyházi múzeumot kallódó értékeink, műemlékeink megőrzéséért.
Törekvéseinkben „legyen velünk Istenünk az Úr, ahogyan őseinkkel volt. Ne hagyjon el bennünket, és ne vessen el magától! Hajlítsa magához szívünket, hogy mindig az ő útjain járjunk, és megtartsuk parancsolatit, rendelkezéseit és végzésit, amelyeket őseinknek parancsolt.” 1Kir 8,57−58.
Kovács Sándor teológiai tanár. Szabadság (Kolozsvár)2012. június 28.
Az MSZP elnökével találkoztak az RMDSZ vezetői
A határon túli magyarsággal való kapcsolatokban nincs helye a pártpolitikának, erről egy nemzetpolitikai minimumot kell kialakítani – vélekedett szerdán Mesterházy Attila, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnöke Bukarestben, miután az RMDSZ vezetőivel egyeztetett.
Mesterházy – aki az Európai Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének (S&D) frakcióülésére érkezett a román fővárosba – kedden az RMDSZ elnökével, szerdán pedig a szövetség képviselőházi és szenátusi frakcióvezetőivel is találkozott.
Az MSZP elnöke azt mondta, hogy a szocialisták számára prioritássá vált a nemzetpolitika, ennek keretében azonban nem beavatkozni akarnak a határon túli magyarok politikai életébe, hanem annyi segítséget nyújtani, amennyit a magyar közösségek igényelnek.
„Nem értünk egyet azzal a kormányzati állásponttal, ami megnyilvánult itt a választásokon, nevezetesen, a kormány tagjai, vezető fideszes politikusok itt kampányoltak, ezáltal rontották más politikai pártoknak az esélyeit Erdélyben: ez számunkra elfogadhatatlan” – mondta Mesterházy.
Az MTI kérdésére, hogy miként újult meg az MSZP nemzetpolitikája, Mesterházy azt mondta, ez azzal kezdődött, hogy az MSZP frakció megszavazta a kettős állampolgárságot.
„Mi fontos szimbolikus aktusnak tekintettük ezt: amióta Románia is EU tagja, inkább szimbolikus és érzelmi kötödést jelent a magyar állampolgárság” – magyarázta az MSZP elnöke. Hozzátette, a parlamenti munka során támogatják az olyan ügyeket, prioritásokat, amelyek a határon túli magyarság számára is fontosak, például azokat, amelyek a támogatáspolitikával kapcsolatosak.
Az RMDSZ vezetőivel zárt ajtók mögött folytatott megbeszélés után a szocialista politikus az MTI-nek elmondta: a határon túli magyarsággal való kapcsolatokat nem ideológiai alapon építik, ebben a pártpolitikának nem lehet szerepe.
„Mi nem pártpolitikai alapon akarunk lépéseket, gesztusokat tenni, hanem a téma fontossága okán, erről a parlamentben is nemzeti minimumot kellene kialakítani, ami nem politikai vita tárgya, hanem egy józan konszenzust övező kérdéskör” – jelentette ki az MSZP elnöke.
Borbély László az RMDSZ politikai alelnöke, a bukaresti képviselőház külpolitikai bizottságának elnöke a találkozó után elmondta: az RMDSZ már 1990 óta az egyenlő közelség elvét követi a magyarországi pártokhoz fűződő viszonyában, és jó kapcsolatra törekszik a magyarországi pártokkal, azokkal, amelyek figyelembe veszik az erdélyi magyarság akaratát. Hozzátette: ez az akarat megnyilvánult a helyhatósági választásokon, amikor az RMDSZ hiteles képviselője maradt a romániai magyarságnak az önkormányzatokban.
„Fontos, hogy ne lépjenek túl egy bizonyos határt, ami most, a kampányban megtörtént, és ezt nem tudjuk értékelni. Mi felnézünk Magyarországra, egy erős Magyarországot akarunk, ahol ne legyenek olyan konfliktusok, amelyek például befolyásolják a határon túli magyarságot negatívan, ezt kérjük a magyar kormánytól, ezt kérjük a magyar politikusoktól” – mondta az RMDSZ politikai alelnöke.
MTI. Krónika (Kolozsvár)2012. június 28.
Laphalálok
Aki egész életét szerkesztőségek szűkebb vagy lazább kötelékében élte le, s pályafutásáról különféle szerkesztőségek nyújtanak bizonylatot, óhatatlanul átél személyesen is egy vagy több laphalált is. Én sem lehettem kivétel.
Aki egész életét szerkesztőségek szűkebb vagy lazább kötelékében élte le, s pályafutásáról különféle szerkesztőségek nyújtanak bizonylatot, óhatatlanul átél személyesen is egy vagy több laphalált is. Én sem lehettem kivétel.
Az első ilyen „halál”, amely testileg-lelkileg alaposan megrázott, 1989 decemberében következett be, amikor az addig „bombabiztosnak” tudott központi Előre egyik pillanatról a másikra megszűnt létezni. Méghozzá nem attól, mintha ellehetetlenült volna további megjelenése, hanem egyszerűen a rendszer omlott össze, amelyet kiszolgált, és amelynek mindennap megjelenő faliújságja volt. Ám a pillanat nemcsak rombolt, hanem egyben épített is: a fölöslegessé vált napilap kereteiből percek alatt megvethettük főnixmadarunk ágyát, s minden hatalmi beleszólást mellőzve új napilapot avattunk: a Romániai Magyar Szót.
Ami, mellesleg, pont úgy készült, mint „felejthetetlen emlékű” lapelődje, éppen csak az ideológiai iránytűzés és ellenőrzés maradt ki a játékból – legalábbis, nekünk akkor úgy tűnt –, cserében viszont kénytelen volt az ember beszállni egy mind gyorsabban pörgő mókuskerékbe, ami a mindenkori lapkészítés örömét és átkát jelenti.
A sors tizenöt esztendőt szabott ki az RMSZ-nek, ezalatt a lap mindenféle fizikai változásokon ment keresztül – az utolsó hét esztendőben már az interneten is olvasható volt, amitől nem vált ugyan világhálós lappá, csupán a naponta megjelenő papírújság dokumentumaként át lehetett tekinteni a benne foglalt információkat. Ennek tudható be, hogy amikor az új évezred hajnalán, egy terjesztői fizetésképtelenség következtében az újság kinyomtatása papírhiány miatt szünetelni volt kénytelen, pár napon át csakis az internetes változat jelezte, hogy az RMSZ nem halt meg, csupán hibernál. Annak idején a digitális tartalmak mifelénk még csak egy meglehetősen szűk réteghez jutottak el – az internethozzáférés korlátozottsága okán –, a pár napos leállást, internet ide vagy oda, a lap megérezte. Semmi nem ment már olyan simán, mint annak előtte. A „gyengélkedés”, a kiszámíthatóság megbicsaklása tovább rontotta az újság ázsióját, ami anyagiakban is egyre inkább megnyilvánult, míg 2005 júliusának végén utol nem érte a laphalál, amelyet immár nem egy rendszer pusztulása váltott ki, hanem a piac „végtelen szabadsága”.
A Bukarestben szerkesztett országos magyar napilapra való igény sokkal erőteljesebb érv és ütőkártya volt annál, hogy az RMSZ halála ne nyisson új utat a folytatáshoz. Igaz, nem másnap, nem is egy hét múlva, de ősszel már a kimúlt napilap romjait maga mögött tudva, elindult az Új Magyar Szó, jelentvén új fejezetet és egyúttal nemzedéket/szemléletet is a bukaresti magyar lapkészítésben. Az ÚMSZ hamarosan ismét internetre került, sőt internetes portált is indított, most pedig napok választják el attól, hogy belátható ideig elbúcsúzzon megszokott papírköntösétől. Ismét egy laphalál – és mi, újságírók még mindig élünk. Lapok pedig mindaddig nem halhatnak meg tartósan, amíg vannak, akik feltámasszák, tovább éltessék őket.
Az Új Magyar Szóra most kimondott internetes pályafutás vár. Ez pedig annyiban lehet majd sikeres és nagyközönséghez szóló, amennyiben a társadalmi közegben egyre nagyobb szerephez jut a digitális média.
De ennek az új lapnak a jövőjét nehéz megjósolni. Bukaresti magyar napilapra, meggyőződésem, továbbra is nagy szükség van. Hogy ezt a szükséget ki képes finanszírozni, az az ezutániakból fog kiderülni. Az interneten ugyanis még nagyobb harc dúl az információ elsőségéért, a kattintások szaporításáért. Az internetes sajtó másfajta üzlet – annak olvasásáért botorság pénzt kérni, mint a papírújság esetében. Az az internetes lap, amely csak előfizetésért, pénzért hagyja magát olvashatóvá tenni, előbb-utóbb becsukhatja a boltot. A világhálón annyian és annyiféle csomagolásban kínálják sokszor ugyanazt a hírt, egy-két szó eltéréssel, de legtöbbször ugyanazokkal a melléütésekkel és helyesírási hibákkal, hogy valami nagyon egyénit kell nyújtani ahhoz, hogy egy netes lap híveket toborozzon.
Próbáld meg, ÚMSZ!
Cseke Gábor. Új Magyar Szó (Bukarest)2012. június 28.
Betett Erdély?
Azt mondja román újságíró barátom, aki tudtommal egy rossz szót nem írt le rólunk: „Ti nem veszítek észre, hogy az ‚Erdély(i)’ megnevezés gyakori használata a választási plakátokon még azokat a román szavazókat is elviszi, akik különben az RMDSZ-re adnák voksukat? Márpedig itt, Szatmárban a vegyes házasságok okán is igen jelentős ez a réteg. Persze, értem én, miért Erdély és miért nem Románia, így próbáltok lelkileg is közelebb kerülni a szeretett szülőföldhöz és azokhoz, akiknek az erdélyiség mindig mást jelentett, mint a román fennhatóság."
Csakhogy amikor a magyarok Erdélyre hivatkoznak, pláne mind gyakrabban, a legtöbb román elszakítására gondol. Most Kövér úr megtisztelő látogatása kapcsán különös okuk volt erre gondolni. Mert bár a román parlament – tegyük hozzá, eléggé európai módon – felszólította, hogy a kampányban nem annyira ajánlott a látogatása, s kérték: inkább halassza el, ő mégis végig járta a Székelyföldet. Ahogy én a mieink közhangulatát, s miért ne mondjam ki, egyesek szitkozódását figyeltem azokban a napokban, Kövér úr nem is csak pár, de sok-sok ezer román szavazatot elvett az RMDSZ-től, amelyet pedig európai viselkedésért és szavahihetőségéért, az átlagromán is tisztel.”
Van benne valami. Gondoljunk csak arra, hogy Ilyés Gyula és Csehi Árpád négy éve fölényes győzelmet arat egy olyan városban és megyében, ahol a magyar lakosság aránya alig 36-38 százalék. (Mellesleg olyan eufóriával éltük meg, hogy azt hittük: itt az örök magyar–román béke.). Most pedig simán veszítenek. Igaz, akkor a román pártok nagyon egymásnak feszültek, most pedig az USL révén keményen összefogtak. Elsősorban a korábbi „bűnösök” ellen, de jórészt a velük kormányzó RMDSZ ellen is. Többek között elegük van abból, hogy – a mérleg nyelveként – hosszú időn át az RMDSZ határozza meg, melyik román párt alakít kormányt. Tegyük a kezünket a szívünkre: ellenkező esetben, mi sem cselekednénk másként!
Sejtem, az Erdély „varázsszó” a két zsebpárt miatt is kellett. Jelezni, hogy az RMDSZ-nek sem kevésbé szíve csücske az erdélyiség, mint az MPP-nek és az EMNP-nek. Csakhogy közben elriasztottuk a velünk rokonszenvező románokat. Akik sokkal többen vannak, mint azok a magyarok, akiket Erdéllyel lehet cukkolni, simogatni. De kell-e külön hangsúlyozni, hogy „Építjük Erdélyt”, ami nyert helyzetben amúgy is nyilvánvaló?
Szóval van mit átgondolni a következő választásig, ha több román szavazatot szeretnénk elcsípni – s miért ne akarnánk. Hagyjuk csak Szász Jenőnek és Torónak az olyan cukros szövegeket is, mint „Édes Erdély itt vagyunk, érted élünk és halunk.”
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)2012. június 29.
Felülvizsgáló bizottság: Victor Ponta doktori címét vissza kell vonni
A plágiumok kivizsgálására hivatott Egyetemi Címeket és Okleveleket Tanúsító Országos Tanács pénteken bejelentette, hogy a Victor Ponta miniszterelnök doktori dolgozatában 85 oldalnyi rész teljes mértékben másolt. A tanács véleménye: a miniszterelnök doktori címét vissza kell vonni. Ennek az állásfoglalásnak azonban már nincs perdöntő következménye, ugyanis a tanácsot Liviu Pop oktatási miniszter pénteken reggel – ülésezés közben – feloszlatta.
A Brüsszelben tartózkodó Ponta újságírói kérdésre válaszolva nem erősítette meg azt a korábbi kijelentését, hogy lemond, ha a plágiumvád bebizonyosodik. Ezt azzal indokolta, hogy az utóbbi két napban csak az Európai Tanács ülésére tudott koncentrálni. Hozzátette: a belügyeket Romániában szeretné kommentálni.
realitatea.ro/mediafax.ro. Erdély.ma2012. június 29.
Németh Zsolt: Magyarország a cselekedetei alapján ítéli meg Románia kormányát
Magyarország nem a politikai színezete, hanem a cselekedetei alapján ítéli meg Románia kormányát, és folytatni szeretné az elmúlt években kibontakozott együttműködést – mondta Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára az MTI-nek, miután pénteken a bukaresti külügyminisztériumban tárgyalt.
Németh Zsolt beszámolt arról, hogy a határ menti együttműködéstől kezdve a kisebbségi kérdésig valamennyi időszerű téma terítékre került a Luminita Odobescu és Bogdan Aurescu államtitkárokkal folytatott megbeszélésein.
„Választási kampány van (Romániában), és könnyen előkerül a nacionalizmus ügye, de azt kértem román partnereimtől, hogy ne veszélyeztessük ebben a választási évben a hosszú távú közös magyar-román érdekeket. Erre vonatkozóan a román államtitkárasszony részéről egyértelmű ígéretet kaptam. Bízom abban, hogy ezt be is tudják majd tartani" – mondta Németh Zsolt.
A magyar külügyi államtitkár azt kérte a román féltől, találjanak megoldást a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának ügyére, tekintettel arra, hogy az anyanyelvű oktatás kiemelten fontos a romániai magyarság jóléte, megmaradása, jövője szempontjából.
A magyar fél a határokon megteremtendő összeköttetési pontokra vonatkozó megállapodási javaslattal szeretne lendületet adni a kapcsolódást jelentő utak, kerékpárutak, vízvezeték építésének.
„Autópálya-összeköttetéseket kell építeni, két autópályát és egy gyorsforgalmi utat kell a közeljövőben összekapcsolni a határon. Határ menti vegyes bizottság felállítását javasoltuk, és a magyar közlekedési miniszter is kész ellátogatni Romániába. Ki kell aknázni a szomszédságból és a remélhetőleg mielőbbi román schengeni tagságból fakadó előnyöket a két ország javára" – magyarázta az államtitkár.
Az MTI kérdésére, hogy szóba került-e a Nyirő-ügy, Németh Zsolt azt mondta: megismételte azt az álláspontot, hogy a magyar fél ezt kegyeleti ügynek tekinti.
„A halottakat el kell temetni, a huszadik század kegyetlensége miatt ez nem mindig volt lehetséges. Magyarországon is számtalan újratemetésre került sor az elmúlt húsz évben, és mindenképpen el kell kerülni, hogy ezek a kérdések ideológiai vagy politikai dimenziót öltsenek" – mondta Németh Zsolt, hozzátéve, hogy a történészek és az irodalomtörténészek munkáját bátorítják, „de a politikának, azt gondolom, ehhez semmi köze".
A román külügyminisztérium államtitkárai írásos sajtóközleményt ígértek a zárt ajtók mögött lezajlott magyar-román tárgyalásokról.
MTI. Erdély.ma2012. június 29.
Támadja a Székely Szigetet a háromszéki prefektus
Codrin Munteanu, Kovászna megye kormánymegbízottja megtiltaná a szélsőjobboldali rendezvények közpénzből történő finanszírozását. Példának a tegnap rajtoló, IV. Székely Szigetet hozta fel, aminek létrejöttét a kézdivásárhelyi önkormányzat is támogatta.
Mint sajtónyilatkozatában fogalmazott, a prefektusnak tudomása van arról, hogy a Székely Szigetnek otthont adó katrosai Gábor Áron Szabadidőközpontot bérmentve adta oda a céhes város önkormányzata a szervező Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomnak. Szerinte a Székely Sziget szélsőséges, nacionalista rendezvény, többek között azért is, mert fellépett az általa „neonácinak” nevezett Kárpátia együttes is.
Szőcs Zoltán, a kézdivásárhelyi HVIM elnöke lapunknak elmondta: a prefektus téved, a szabadidőközpontot kibérelték. Ugyanakkor sajnálatát fejezte ki, hogy ezt a székely hagyományokat ápoló rendezvényt szélsőséges megmozdulásnak látja a kormánymegbízott. A Kárpátia kapcsán kifejtette, ötödik alkalommal koncertezik Kézdivásárhelyen, és leszögezte: az együttes nem neonáci dalokat ad elő. Nem aggódik a megvonandó önkormányzati támogatások miatt sem, mivel annyi támogató van a HVIM mögött, hogy a következő Székely Szigetet is megrendezhetik.
Nagy Sz. Attila
Székely Hírmondó. Erdély.ma2012. június 29.
Demeter András lemondott a közszolgálati rádió éléről
Lemondott Demeter András a közszolgálati rádió éléről. Demeter András István, a Román Közszolgálati Rádió elnök-vezérigazgatója ma levélben fordult a Román Parlament alsó- és felsőházához, felmentését kérve a 38/2010-es Parlamenti Határozat által megszabott megbízatása alól. Ez a Parlamenti Határozat nevezte ki őt a Román Közszolgálati Rádió vezetőtanácsának elnökévé. Döntésének oka, hogy a felelős állami hatóságok nem tartották tiszteletben azokat a kötelező erejű rendelkezéseket, amelyek a Román Közszolgálati Rádió működését szabályozó törvényből következnek, ez pedig veszélyezteti a rádióadások sugárzását.
A parlamentnek küldött levelében kifejti, hogy pénzhiány miatt az általa vezetett intézmény számos megtakarításra kényszerült, ennek következtében visszaszorult a sugárzás területi lefedettsége, illetve a vétel minősége romlott – ezzel pedig sérült a lakosság informáláshoz való joga.
Paprika Rádió. Erdély.ma2012. június 29.
Júliustól nem jelenik meg nyomtatásban az Új Magyar Szó
Anyagi nehézségei miatt felfüggesztette a nyomtatásban való megjelenését az Új Magyar Szó című napilap. A pénteken megjelent még nyomtatott számban a lap több vezető publicistája elköszönt az olvasóktól. A pénteki lapszámban közölt szűkszavú közlemény tudatja, hogy a Scripta Kiadó Rt. döntése értelmében az Új Magyar Szó romániai országos magyar napilap 2012. július 1-jétől szünetelteti nyomtatott változatának megjelentetését. A lapkiadó súlyos anyagi helyzete miatt kényszerült erre döntésre, amelyet ideiglenesnek tekint. A lap tartalma ezután az Új Magyar Szó internetes felületén, a maszol.ro portálon olvasható. A portál ezentúl napközben is folyamatosan frissül naprakész hírekkel, és a nyomtatott lapban megszokott rovatokkal, publicisztikákkal jelentkezik.
Ágoston Hugó, a lap vezető publicistája vezércikkében azt írta: a lap munkatársai abban a meggyőződésben dolgoztak, hogy szükség van a közösségnek elkötelezett és a közösség „legitim érdekképviseleti szervezetének, az RMDSZ-nek elkötelezett" orgánumra. Időközben azt tapasztalták, nincsen nehéz dolguk, hiszen – amint a választási eredmények sora is igazolja – a közösség „együtt élt" az RMDSZ-szel. „Örömmel olvasott ismertetést, elemzést, józan kritikát, akár elismerést is a munkájáról, vezetőiről, tagjairól, a kényszeres ellenzékiség, a gáncsoskodás, olykor a mocskolódás helyett" – fogalmazott visszatekintésében Ágoston Hugó.
A vezető publicista azt is elismerte, hogy a lap szembement a konzervatív hullámmal. Tudatosan kerülte az „olcsó nemzetieskedést", kímélet nélkül elítélte „az antidemokratikus tempókat, a populizmust, a konfliktuskereső, macsó politizálást, a gyűlöletbeszédet, a torz tudati megnyilvánulásokat – Romániában és Magyarországon."
A bukaresti székhelyű Új Magyar Szó 2005-ben jött létre az egykori kommunista pártlap, az Előre, valamint a Romániai Magyar Szó utódjaként. Négy évig Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor tulajdonában volt, ám 2009 májusában a nagyváradi újságírók által alapított Free Press Románia Alapítvány vette át Verestóy tulajdonrészét a Scripta Kiadó Rt.-ben.
A Krónika 2011 decemberében cikkezett arról, hogy a lap megbízott felelős szerkesztője a Távközlési és Informatikai Minisztérium fizetési listáján szerepel, és a lap több más alkalmazottja is állami munkaviszony alapján kapja a fizetését. Április 27-én azonban megbukott a jobboldali Ungureanu-kormány, amelyben az RMDSZ is részt vett, és a Bukaresti kormányhivatalokból elbocsátották az RMDSZ holdudvarába tartozó alkalmazottak többségét.
A nyomtatott romániai magyar napilapok piacán már csak a kritikus hangvételű Krónika rendelkezik országos terjesztéssel.
MTI. Erdély.ma2012. június 29.
Fölösleges a származást firtatni? – Megváltozhatna a román történetírás
A művelődési miniszter rendeletben állította le azokat a kutatásokat, amelyek egyes uralkodók genetikai eredetére világítanának rá.
A DNS-vizsgálatok révén a Basarab dinasztia vitatott eredetét szerették volna tisztázni. Puiu Haşotti úgy véli, a feltárást lehetővé tevő engedélyben tételesen fel kellett volna tüntetni ezt a módszert. A miniszter szerint a kutatásra kiszemelt uralkodók románnak vallották magukat és nagyon sokat tettek a nemzeti történelemért, fölösleges hát azt firtatni, szláv, kun, vagy román eredetűek voltak. kolozsvariradio.ro. Erdély.ma2012. június 29.
Basescu nem vesz részt az Európai Tanács ülésén
Traian Basescu államfő nem vesz részt az Európai Tanács brüsszeli ülésén, mert szerinte megakadályozták alkotmányos jogköre gyakorlásában. Ezt csütörtökön maga az államfő jelentette be. Románia képviseletében Victor Ponta miniszterelnök utazott Brüsszelbe, az Európai Unió állam- és kormányfőinek értekezletére, annak ellenére, hogy szerdán az Alkotmánybíróság az államfőnek adott igazat Basescu és Ponta vitájában. A taláros testület leszögezte: az államfő feladata képviselni az országot, dönthet viszont úgy, hogy átruházza ezt a feladatot a miniszterelnökre.
Basescu közölte: nem hatalmazta fel Pontát, hogy helyette képviselje Romániát Brüsszelben, de nem akarta az európai partnereket kínos helyzetbe hozni, és Romániát is meg akarta kímélni a presztízsveszteségtől.
Basescu szerint Románia legitim módon vesz részt a csúcstalálkozón, de a miniszterelnök jelenléte törvénytelen. Hozzátette: nyolcéves államfői munkája során először fordul elő vele, hogy megakadályozzák valamely alkotmányos feladata teljesítésében.
Újságírói kérdésre válaszolva Basescu elmagyarázta: a külügyminisztérium működteti azt a kommunikációs csatornát, amelyen keresztül Románia kapcsolatban áll az európai partnerekkel. A szokásjog szerint ezen a csatornán közlik a brüsszeli szervezőkkel a küldöttség összetételét. Az elnöki hivatal állítólag több ízben felkérte a külügyminisztériumot az általa összeállított névsor továbbítására, amelyen Traian Basescu neve szerepelt az első helyen. Ehelyett – a miniszterelnök utasítására – a külügyminisztérium arról tájékoztatta a szervezőket, hogy a delegációt Victor Ponta vezeti.
Az elnök szerint már csak azért is fontos lett volna jelenléte Brüsszelben, mert a csúcstalálkozó napirendjén az ország szuverenitását érintő kérdések szerepelnek. Basescu emlékeztetett arra, hogy uniós szinten ő az egyik szorgalmazója az integráció elmélyítésének és az "Európai Egyesült Államok" létrehozásának. Ilyen átfogó ügyeket érintő kérdésben nem ruházhatta át Pontára az ország képviseletét – állítja az államfő.
Az ország képviselete egyike azoknak a hatásköröknek, amelyeket az új szociálliberális kormánytöbbség megpróbál elvitatni a jobboldalhoz közel álló elnöktől. A személyes konfliktus mögött az intézményi hatáskörök "harca" is dúl, ugyanis az alkotmány nem ad egyértelmű választ arra, hogy az államfő, vagy a miniszterelnök gyakorolja-e valójában a végrehajtó hatalmat az országban. Népújság (Marosvásárhely)2012. június 29.
Mikorra várható a valós névadás?
A Dr. Bernády György Iskolanévért Akciócsoport valamint a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) tagjai tegnap délelőtt a marosvásárhelyi G-pont kávéházban tartott sajtótájékoztatón számoltak be az eddig megtett útról, s adták át próbálkozásaik és kudarcaik írott dokumentumgyűjteményét a jelen levő újságíróknak. Ezekben arra keresik a választ, hogy kit terhel a felelősség azért a kudarcért, hogy 2-es számú általános iskolát nem sikerült dr. Bernády Györgyről elnevezni, akinek emléktáblája ott található az iskola bejáratánál. Továbbá azt szeretnék tudni, hogy mikorra várható a valós névadás megvalósulása.
Ha azok, akiken múlik, nem tartják lehetségesnek, őszintén meg kellene mondani, ha viszont megvalósíthatónak érzik, akkor felületes látszatintézkedések helyett cselekedni kellene – vélekednek a szülők. Eddig ugyanis bárhova fordultak, mindenki azt próbálta nekik elmagyarázni, hogy a marosvásárhelyi tanács 2011 decemberében sürgősségileg beterjesztett határozatát, amelyet egyhangúlag szavaztak meg a képviselők, miért nem lehet életbe léptetni.
Maria Cioban, a polgármesteri hivatal jogász végzettségű jegyzője, aki az ügy közigazgatáson belüli törvényes képviselője kellett volna legyen, a szülőknek kijelentette, a névadásról szóló határozat annyira gyenge, hogy azt meg sem lehet támadni a közigazgatási bíróságon. A jegyző véleménye szerint a névadás nem a városi tanács dolga, másrészt a határozat nem tartalmaz időpontokat, s a névadás elindítására vonatkozó megfogalmazás lefékezi az ügymenetet. Egyes tanácsosok szerint a jegyző maga alakította ilyen "gyengévé" az iskolanévadást tartalmazó határozatot, aki a polgármester utasítására a magyar közösséget érintő ügyekre vonatkozó határozatokban a határidőket és a megvalósítást garantáló jogi részeket mellőzi. Ezért jutottak hasonló sorsra a kétnyelvű iskolai homlokzati táblák s a kétnyelvű utcanévtáblák is. Ha ez köztudott, miért nézte el az alpolgármester és a tanácsosok? – tették fel a kérdést a szülők. Az akciócsoport tagjai azt nehezményezik, hogy az RMDSZ részéről nem jelöltek ki egy felelős személyt, aki pontosan követte volna az ügy menetét, annak ellenére, hogy erre vonatkozó kérésüket Csegzi Sándor volt alpolgármesternek is átadták.
A megvalósítást megnehezítette, hogy a határozatban az is szerepelt, hogy egy másik marosvásárhelyi iskolát Emil Dandea polgármesterről nevezzenek el, miközben már létezik egy ilyen nevű iskola Vásárhelyen. Ezt azonban nem a határozat meghozatalakor tették szóvá a tanácsosok. A városrendészeti osztály pedig erre hivatkozva utasította el a szükséges lépések megtételét, Horvat Camelia jogász, akit az akciócsoport tagjai többször felkerestek, csupán arról volt hajlandó tájékoztatni a szülőket, hogy miért nem lehet a névadást megvalósítani. Az Emil Dandeáról szóló anyag hiányára hivatkozott a megyei névadó bizottság is, amikor döntéshozatal nélkül küldték vissza az iratcsomót a polgármesteri hivatalnak.
Azzal, hogy sürgősségi eljárásként vitték az ügyet a tanács elé, jogi alapot biztosítottak a jövőbeli feljelentéseknek. Amivel élt is Cornel Briscaru volt polgármesterjelölt, aki a közigazgatási bíróságon támadta meg a határozatot.
Ezt városi tanácsosként Dumitru Matei főtanfelügyelő is megszavazta, s később újságírók jelenlétében ígérte meg a szülőknek, hogy őszire az iskola homlokzatán lesz a Bernády név. Az akciócsoport által beadott petícióra azonban, amely a névadást támogató több ezer aláírást tartalmazta, 30 nap helyett az intézmény jogászainak aláírásával négy hónap múlva adott értelmezhetetlenül zavaros választ, amelyben ráadásul Marosvásárhelyt összekeverték Dicsőszentmártonnal. A megígért helyesbítésben viszont, amelyet Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes nem írt alá, az áll, hogy a városi tanács 2012. januári ülésén az iskolahálózatot úgy szavazták meg, hogy abban a szóban forgó tanintézmény 2-es Számú Általános Iskolaként szerepelt, ezért a névadásra már csak a 2012-13-as tanévben kerülhet sor.
Dorin Florea polgármester pedig, aki állítólag támogatta az elnevezést, válaszra sem méltatta a szülőket.
A Hivatalos Közlöny 2012. februári számában az új közoktatási törvény alapján megjelent 6.564-es miniszteri rendelet szerint azokban a helységekben, ahol nemzeti kisebbségek élnek, ezek számarányának megfelelően az oktatási intézményeket a kisebbségek jeles személyiségeiről kell elnevezni, a kisebbségeket képviselő szervezet kérésére. A névadás a helyhatóság feladata, aminek meg kell előznie a tanfelügyelőségnek az iskolahálózat megszervezésére vonatkozó kérését.
Törvényes alap tehát van, ezért az új alpolgármesternek és azoknak, akik a város lakóinak a képviseletét felvállalták, sokkal határozottabban és az esetleges félrevezetésekre jobban odafigyelve kellene szerepet vállalniuk abban, hogy meg is valósuljon. Ez derült ki a Dr. Bernády György Iskolanévért Akciócsoport és a CEMO által összeállított anyagból, amely a "mikorra várható a valós névadás?" kérdésre keresi a választ.
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)2012. június 29.
Belföldi hírek
Fejmosás magasról
Nagyon aggódik a romániai jogállamiság megsértése miatt Joseph Daul, az Európai Néppárt frakcióvezetője, aki szerint Victor Ponta kormányfő úgy döntött, hogy semmibe veszi az alkotmánybíróság döntését, sőt, még tovább ment, a kormány alá rendelte az eddig parlamenti ellenőrzés alatt álló Hivatalos Közlönyt.
Mindezek súlyos fenyegetést jelenthetnek a romániai demokráciára nézve, ezért vitanapot fogok kérni e kérdésről az Európai Parlamentben – mondotta. Üzenem a román kormányfőnek, hogy senki sem állhat a törvények felett, ezeket azért hozzák, hogy betartsák, nem azért, hogy kommentálják, vagy a kormányfő pillanatnyi érdekei szerint módosítsák. Románia népének és intézményeinek tiszteletben tartására kérem a kormányfőt, és egyúttal arra is emlékeztetem, hogy az európai szabályok és világos törvénykezés szerint nem lehet kormányfő olyan személy, aki csalással szerezte egyetemi rangját. Ezt mielőbb tisztázni kell, mert nem csak egy tagállam, hanem az egész Európai Unió hitelessége forog kockán. Remélem, nem kerül sor törvénymódosításra vagy a kivizsgáló bizottság megfélemlítésére azért, hogy elfedjenek egy csalást – nyilatkozta Daul. * Az El Pais spanyol napilapnak Victor Ponta azt nyilatkozta, hogy lemond, ha a plágiumot rábizonyítják.
Börtönben marad Năstase
Egyelőre börtönben marad Adrian Năstase volt miniszterelnök, miután tegnap a bukaresti törvényszék nem döntött az elítéltnek a büntetés-végrehajtás felfüggesztésére irányuló kérelméről. A bíróság azért napolta el a tárgyalást, mert a volt kormányfő nem lehetett jelen, az intenzív osztályon fekszik a Rahova börtönkórházban. A kórtermet egy 25 éves rabtársával osztja meg, aki gyomorműtéten esett át. Családtagjai – felesége és fia – azonban meglátogatták, első ízben azóta, hogy kedd este átszállították a Floreasca Kórházból. Két bőrönd és egy karton ásványvíz volt náluk (a rabok havonta háromszor fogadhatnak látogatót, és egy alkalommal 5 kilogramm súlyú csomagot kaphatnak). Năstase büntetésének félbeszakításáról a következő tárgyalást július 5-re tűzték ki. Párttagságát a jogerős ítélet miatt elveszítette, legalábbis ezt nyilatkozta Victor Ponta tegnap Brüsszelben. Növelik a gyermeknevelési támogatást
Ha lesz rendkívüli ülésszak, már júliustól, ha nem, majd szeptembertől módosítják a gyermeknevelési támogatási rendszert – jelentette be tegnap Mariana Câmpeanu munkaügyi miniszter. A már kidolgozott elképzelés szerint a csecsemőgondozási időszakban ismét az előző évi jövedelmének 85 százalékát kapná a gyermeke mellett maradó szülő (az eddigi 75 százalék helyett), és bár az egy- és kétéves szabadságok szabályain is változtatni kívánnak, az eddigi küszöböket megtartják: lesz 600 lejes minimális juttatás, és 3400, illetve 1200 lejes felső határ az egy- vagy kétéves gyes idejére. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)