Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 159 találat lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-159

Intézménymutató: Nemzeti Megmentési Front /Frontul Salvarii Nationale - FSN/

1993. szeptember 15.

Petre Roman, a Demokrata Párt - Nemzeti Megmentési Front elnöke nyilatkozatában kifejtette, nem érti, hogy az RMDSZ miért hívta vissza képviselőit a Nemzeti Kisebbségi Tanácsból. Szerinte a kétnyelvű helységtáblák ügyének felvetése fölösleges volt. Az RMDSZ önrendelkezési elve nem alkalmazható a jelenlegi román politikai rendszerben. Az RMDSZ-nek előzetesen ismertetnie kellett volna memorandumát a DK-val. Így viszont a dokumentum ultimátum-jellegű. "Ellenzem a Bolyai Tudományegyetem újraindítását." ? jelentette ki. /Bihari Napló (Nagyvárad), szept. 15./

1994. december 19.

Claudiu Iordache 1989 decemberében Temesváron a felkelés egyik szervezője, vezetője volt. Bekerült a Nemzeti Megmentési Front vezérkarába, Ion Iliescu első helyettese lett, beválasztották a parlamentbe. Később rádöbbent, hogy az Iliescu vezette Front letért a meghirdetett útról. Iordache kiábrándult és félreállt. A felkelés ötödik évfordulójára Iordache megjelentette Jézus Temesváron született című könyvét. Sorin Rosca Ntalescu, a Ziua főszerkesztője találó címmel: "Jézus Temesváron született és Bukaresten feszítették keresztre" ismertette a könyvet. - végre megjelent Iliescu elnök is az 1989 decemberi eseményeket vizsgáló bizottság előtt. Egy mondatát idézi a sajtó: "Legfontosabb megtudnunk, hogy kik lőttek belénk 1989 decemberében, de ez nem tartozik a bizottság hatáskörébe." /Népszava, dec. 19./

1995. március 15.

Király Károly 1990. máj. 20-ig a Nemzeti Megmentési Front Maros megyei tanácsának elnöke, majd szenátor, 1990 és 1991 között a szenátus alelnöke volt. 1991-ben lemondott szenátori tisztségéről, így tiltakozva a készülő alkotmány "Románia egységes nemzetállam" megfogalmazása ellen. Sepsiszentgyörgyön él. A kollaboráns RMDSZ-vezetők nem fogadták el az általa előterjesztett alkotmánymódosítási indítványt, hogy az ország soknemzetiségű állam, emlékszik vissza. 1993 tavaszán az ún. prefektusügyben parancsolt hátraarcot az RMDSZ vezérkara a román kormány kérésére és magyar külügyminisztériumi rábeszélésre. 1992 augusztusában felvállalta a Budapesten tartott Erdélyi Magyar Kongresszus ügyét. Megtartása ellen foglalt állást az RMDSZ is. A Határon Túli Magyarok Hivatalának akkori vezetője, Entz Géza kétszer is megkereste, és igyekezett rávenni Király Károlyt, hogy ne vállaljon közösséget az Erdélyi Magyar Kongresszussal. "A határok megváltoztatásáról való lemondást végzetesen téves elképzelésnek tartom" - jelentette ki Király Károly. /Magyar Fórum, márc. 15./

1996. január 3.

Király Károly 1972-ben fordult szembe a Ceausescu-rendszerrel, amikor lemondott Kovászna megyei első titkári tisztségéből. Életútját megismerhetjük önéletrajzában /Nyílt kártyákkal. Önéletírás és naplójegyzetek, Nap Kiadó, Budapest, 1995./, amelyben kitér arra is, hogyan viselkedtek egyes magyar értelmiségiek. Dr. Jeszenszky Ferenc 1979-ben lehallgatókkal felszerelt helyre hívta Király Károlyt, ugyanez az ember ma az egészségügyi miniszter egyik tanácsadója. Gálfalvi Zsolt minden beszélgetésükről jelentést tett, Huszár Sándor maga vallotta be Király Károlynak, hogy ő is jelentést készít. - 1990. jan. 5-én a Nemzeti Megmentési Front vezetősége elfogadott egy nyilatkozatot, amely kiállt a kisebbségek egyéni és kollektív jogai mellett. A stilizálás eredményeképpen ebből kimaradt a területi autonómia gondolata, ez Domokos Gézának köszönhető, aki hevesen vitatkozott és Iliescu autonómia-ellenes érveit támogatta. Az új román hatalom az 1990. jan. 5-i hatalmi hierarchiában második helyet elfoglaló Király Károly irodájába lehallgatót szereltetett, de lehallgatóval bélelt volt az a rádiókészülék is, amelyet a budapesti román nagykövetség munkatársaitól kapott, magyarországi gyógykezelése idején. - Könyvében elmondja azt is, hogy Verestóy szenátor beszédének szövegét előzetesen átnyújtotta Vacarunak, a Nemzeti Megmentési Front frakcióvezetőjének. Király kérdésére, hogy jóváhagyatja-e, azt válaszolta Verestóy, hogy csak konzultál. Ez a beszéd volt, amelyben kérte: az autonómiapártiakat ki kell zárni az RMDSZ-ből. /Csutak István: Király Károly történetei. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 3./

1996. január 31.

A vezető kormánypártról, a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártjáról /más fordításban: Szociális Demokrácia Romániai Pártja/ adott áttekintést Vajnovszki Kázmér. Az RTDP politikusai a pártszakadásig a Nemzeti Megmentési Front tagjai voltak. 1992. ápr. 29-én vették fel a Nemzeti Megmentés Demokratikus Frontja nevet az Iliescuhoz hű politikusok, miután a Nemzeti Megmentési Front országos konvencióján a Petre Roman volt miniszterelnök által vezetett szárny került ki győztesen. A Nemzeti Megmentés Demokratikus Frontja nevet 1993. aug. 25-én változtatták a jelenlegi Társadalmi Demokrácia Romániai Pártjára. A kormánypárt az 1992-es választásokon hárommillió szavazattal 117 képviselőt és 49 szenátort juttatott a parlamentbe, ezzel megszerezte a többséget. Ez a párt sorra bekebelezte az apróbb, politikáját követő pártokat: 1992 augusztusában a Nemzeti és Demokratikus Újjáépítési Mozgalmat és a Romániai Demokratikus Frontot, 1993 júniusában a Republikánus Pártot, júliusban a Román Demokratikus Szocialista Pártot, 1994 decemberében a Társadalmi Szolidaritás Konvencióját. A párt taglétszáma közel kétszázezer fő, nagy tagtoborzási kampányt indítottak, hogy minden településen legyen tagszervezetük. A párt önmagát balközép irányultságú szociáldemokrata pártként határozta meg. A kormánypárt alelnöke, Ioan Solcanu így rögzítette az RMDSZ-szel szembeni álláspontot: "Az RMDSZ-szel szemben továbbra is hajthatatlan magatartást kell tanúsítanunk, vissza kell vernünk az etnikai alakulat nemzetellenes és románellenes tételeit, vezetőinek politikai zsarolását azzal, hogy Romániát rágalmazzák a nemzetközi szervezeteknél." "Jellemző, hogy sok magyar etnikumú személy visszautasítja az RMDSZ radikalizmusát, ahogyan nyilvánosan megteszi a Magyar Szabaddemokrata Párt." hangoztatja a kormánypárt. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 31./

1996. február 21.

Az 1875-ben alapított elsõ modern román politikai párt, a Nemzeti Liberális Párt 1947-es betiltásáig mûködött, vezetõi a Bratianu családból kerültek ki. A Nemzeti Liberális Pártot 1990. jan. 15-én újjáalakították, a párt kongresszusán az emigrációból hazatért Radu Campeanut /sz. 1924-ben, 1947-ben bebörtönözték, 1953-ban szabadult. 1973-tól Franciaországban élt /választották elnökké. Az 1990-es választáson a párt 29 képviselõje és 9 szenátora került be a parlamentbe, ezzel az NLP a harmadik legerõsebb párt lett /Az NMF és az RMDSZ mögött/. Az 199-es választáson az NLP nem érte el a 3 %-os választási küszöböt, így parlamenti képviselet nélkül maradt. Ezért Campeanut tették felelõssé és leváltották elnöki tisztségébõl, utóda Mircea Ionescu-Quintus lett. Campeanu híveivel kivált és Nemzeti Liberális Párt-Campeanu néven neveztette be magát. Niculae Cerveni /sz. 1926, jogot végzett/ híveivel 1992 áprilisában megalapította a Nemzeti Liberális Párt-Demokratikus Konvenció /NLP-DK/ nevû alakulatot, ezen a néven indult az 1992-es választáson, 4 szenátora és 2 képviselõje került be a parlamentbe. 1990-ben a fiatal liberálisok kiváltak a pártból és a névhasználatért folyó pereskedés után 1993 májusában vették fel a Liberális Párt'93 nevet. Elnökük Horia Rusu /sz. Temesvár, 1952/ mérnök, kutató. Ez a párt 1992-ben kivált a Demokratikus Koalícióból, azonban elõzõleg a DK listáin 12 képviselõje és 1 szenátora jutott be a parlamentbe. A Polgári Szövetséget 1991 augusztusában alapította Nicolae Manolescu, 1995-ben kiléptek a DK-ból. Manolescu /sz. 1939./ irodalomtörténész, a Romania literara fõszerkesztõje. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./

1996. május 4.

Máj. 4-én Alsócsernátonban, a helyi múzeumban nyilvános fórumot szervezett Székelyföld autonómiájáról a Székelyföldi Civil Társadalomért Csoport. Vitaindítóként Csapó József szenátor bemutatta a még tavaly elkészített székelyföldi autonómia-statútum tervezetét. Király Károly megnevezte az autonómia megvalósulásának legfőbb akadályait, illetve akadályozóit: a kormányzat, az alkotmány koncepciója, az anyaország lemondó magatartása, az RMDSZ vezető testületei közül a megalkuvó politika hívei. Király Károly javasolta, hogy az RMDSZ állítson köztársasági elnökjelöltet Tőkés László személyében. A jelenlevők nyilatkozatot fogadtak el, amelyet a sajtóban akarnak közzétenni. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 10./ A nyilatkozat szerint a fórum résztvevői "kifejezték a tömbben élő magyarság önkormányzati törekvéseit, Székelyföld polgárainak autonómia-igényét, mely nem irányul senki ellen, hiszen a székelység otthon akarja érezni magát az államban". Ez a törekvés összhangban van a Nemzeti Megmentési Front 1990 januári nyilatkozatával. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 9./

1996. november 8.

A nov. 3-i választásokon az RMDSZ a következő eredményeket érte el: RMDSZ államelnök-jelöltjére leadott szavazatok száma: 761 007, az összes szavazat 6,02 %-a, ezzel Frunda a negyedik lett a jelöltek közül. Az RMDSZ szenátorjelöltjeire leadott szavazatok száma: 836.705 /6,81 %/, a képviselőjelöltjeire leadott szavazatok száma: 812.206 /6,64 %/. Az RMDSZ a szenátusban 11, a képviselőházban 25 mandátumot szerzett. Az RMDSZ szenátorai: Csapó József, Eckstein Kovács Péter, Frunda György, Hajdú Menyhért Gábor, Kozsokár Gábor, Lőrincz Gyula, Markó Béla, Puskás Bálint Zoltán, Seres Dénes, Szabó Károly, Verestóy Attila, képviselői: Antal István, Asztalos Ferenc, Bárányi Ferenc, Becsek-Garda Dezső, Birtalan Ákos, Böndi Gyöngyike, Elek Barna, Kakassy Sándor, Kelemen Attila, Kerekes Károly, Kónya Hamar Sándor, Kovács Csaba Tibor, Márton Árpád Ferenc, Mátis Jenő, Nagy István, Pécsi Ferenc, Ráduly Róbert, Rákóczi Lajos, Székely Ervin, Szilágyi Zsolt, Tamás Sándor, Tokay György, Vajda Ferenc, Varga Attila, Vida Gyula. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), nov. 8., 905. sz./ Az 1990-es választás eredménye: A képviselőházban RMDSZ 991 601 szavazat /7,23 %/, a szenátusban: RMDSZ 1 004 353 szavazat, /7,20 %/, A parlamenti helyek megoszlása: Nemzeti Megmentési Front 355 mandátum, RMDSZ 41 mandátum. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1990. máj. 27./ A parlamentbe jutott RMDSZ képviselők: Tokay György /Arad megye/, Szilágyi János /Beszterce-Naszód m./, Nagy Béla, dr. Csapó József, Szilágyi Zsolt /Bihar m./, Madaras Lázár /Brassó m./, Brendus Gyula /Fehér m./, Borbély Ernő, Csutak István, Incze Béla, Borsos Géza, Nagy Benedek /Hargita m./, Pillich László, Podharadszky László, Eckstein Kovács Péter /Kolozs m./, Domokos Géza, Márton Árpád, Bajcsi Ákos /Kovászna m./, Zonda Attila /Máramaros m./, Borbély László, Frunda György, Kerekes Károly, Zsigmond László /Maros m./, András Imre, Pécsi Ferenc, Varga Attila /Szatmár m./, Vida Gyula /Szilágy m./, Bárányi Ferenc /Temes m./, RMDSZ-szenátorok: Hosszú Zoltán /Arad m., Demény Lajos /Bihar m./, Fazakas Miklós /Brassó m./, Hajdú Gábor, Verestóy Attila /Hargita m./, Szőcs Géza /Kolozs m./, Király Károly, Kozsokár Gábor /Kovászna m./, Csiha Tamás /Máramaros m./, Markó Béla /Maros m./, Szabó Károly /Szatmár m./, Tóth József /Szilágy m./. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1990. máj. 29./ 1992. szept. 27-i választás: A képviselőházban: RMDSZ 7,46 % /811 290 szavazat/ - 27 képviselői hely. A szenátusban az RMDSZ 7,58 % /831 469 szavazat/ - 12 szenátor. Az RMDSZ képviselőjelöltjeire 1990. májusában 983 890-en szavaztak, most 172 600-zal kevesebben, az RMDSZ szenátorjelöltjeire pedig 1990-ben 1 094 353-an adták voksukat, most viszont 262 884-gyel kevesebben. /Szabadság (Kolozsvár), 1992. okt. 9., Dimineata (Bukarest), 1992. okt. 11./ Az 1992. szept. 27-én megválasztott RMDSZ szenátorok: Hosszú Zoltán /Arad m./, Csapó József /Bihar/, Incze Tibor /Fehér/, Verestóy Attila, Hajdú Gábor /Hargita/, Buchwald Péter /Kolozs/, Kozsokár Gábor, Magyari Lajos /Kovászna/, Markó Béla, Frunda György /Maros/, Szabó Károly /Szatmár/, Seres Dénes /Szilágy/, RMDSZ képviselők: Tokay György /Arad/, Rákóczi Lajos, Szilágyi Zsolt, Székely Ervin /Bihar/, Szilágyi Zoltán /Beszterce/, Madaras Lázár /Brassó/, Borbély Imre, Nagy Benedek, András Imre, Asztalos Ferenc, Antal István /Hargita/, Takács Csaba /Hunyad/, Sinkó István, Kónya-Hamar Sándor, Mátis Jenő /Kolozs/, Márton Árpád, Zsigmond László, Birtalan Ákos /Kovászna/, Borbély László, Kerekes Károly, Elek Barna, Németh János /Maros/, Mazalik József /Máramaros/, Varga Attila, Pécsi Ferenc /Szatmár/, Vida Gyula /Szilágy/, Bárányi Ferenc /Temes/. /Szabadság (Kolozsvár), 1992. okt. 9./

1998. október 16.

Aurel Agache 1989 előtt Háromszék - különösen Kézdivásárhely - réme volt. Törvénytelen kivizsgálásokat indított, ezekből anyagi hasznot húzott. 1989. dec. 22-én a népharag áldozata lett. Hasonló esetek történtek Bukarestben, Nagyszebenben, Kudzsiron, de nem indítottak bűnvádi eljárást. Kézdivásárhelyen viszont az üggyel időnként előhozakodtak, ismertette a helyzetet Tamás Sándor képviselő. Adrian Casuneanu, Agache özvegyének ügyvédje, Nicolae Iorga ügyvéd, a Nagy Románia Párt Brassó megyei elnöke és Petre Turlea egységpárti képviselő igyekeztek az ügynek politikai színezetet adni. Kézdivásárhelyen nagy felháborodást keltett az ügy. Volt olyan ugyanis, akit Agache addig veretett, amíg leszakadt a mája, beszélik, hogy nőket erőszakolt meg, emberek tucatját nyomorította meg. Agachét mindezek ellenére post mortem hősnek nyilvánították és ezredesnek léptették elő. Az Agache meggyilkolásában vétkesnek kikiáltott hat ember közül egy időközbe autóbalesetben elhunyt, kettő - egyikük román nemzetiségű - ismeretlen helyen tartózkodik, egy súlyos baleset következtében ágyhoz kötött, a megmaradó két ember védekezhet majd szabadlábon az ügyben. Frunda György, aki a védőügyvéd szerepét vállalta el, kifejtette, hogy 1989. dec. 22-én Kézdivásárhelyen több milicista volt, de egyiknek sem esett bántódása, csak Agachénak. Frunda számára érthetetlen, hogy a demokratikus koalíció idején indított nyomozást a Kovászna Megyei Ügyészség és azt le is zárta. Az ügyész nem vette figyelembe a Nemzeti Megmentési Front 1990. jan. 4-én kiadott amnesztiarendeletét. Hiányos vádiratot terjesztett az ügyészség a bíróság elé. A vádló ügyvédei kérték az ügy áthelyezését, mondván, a helyi lakosság nyomást gyakorol a bíróságra, ezért a tárgyalást Bukarestbe helyezték át. A vádlottak nehezen találtak ügyvédeket, akik korábban hajlandók voltak erre, visszaléptek. Egyedül Fazekas F. Csilla - néhai dr. Fazekas Miklós RMDSZ-szenátor és alkotmánybíró lánya - tartott ki mellettük. Az ügyvédnőre nyomást gyakoroltak, de ő bátran kitartott. A sepsiszentgyörgyi magyar ügyvédek nem álltak ki a vádlottak mellett. /Béres Katalin: Kézdivásárhelyi milicista halála. = Brassói Lapok (Brassó), okt. 16-22./

1999. február 8.

Február 6-án Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában tartotta közgyűlését a Maros megyei RMDSZ, dr. Kincses Elődöt választották meg megyei elnöknek /201 igen és 176 ellenszavazattal/, aki Kolcsár Sándor nyugalmazott unitárius esperest követi e tisztségben. Eredetileg három jelölt - dr. Kelemen Attila, dr. Kincses Előd és Tőkés András - indult az elnöki tisztség elnyeréséért, végül csak kettő között kellett választania a megjelent 378 küldöttnek, mert menet közben Tőkés András tanár Kincses Előd javára lemondott jelöléséről. Frunda György szenátor javasolta az elnökségi beszámoló elutasítását, amihez Markó Béla szövetségi elnök is csatlakozott. Frunda szerint Kolcsár Sándor mint elnöknek nem lett volna szabad elköteleznie magát egy platform mellett. Markó szerint az RMDSZ Maros megyei szervezete nem tudott felnőni ahhoz a feladathoz, hogy a szövetségen belül a legerősebb szervezet legyen. Borbély László államtitkár, aki hosszú ideig volt a megyei szervezet elnöke, kifejtette: ha a közeljövőben a megyei vezetés sürgősen nem áll elő valami konkrét elképzeléssel, akkor a jövő évi helyhatósági választásokra választók nélkül maradhat az RMDSZ. Kolcsár Sándor leköszönő elnököt a megyei szervezet tiszteletbeli elnökévé választották meg. Elnöki székfoglalójában Kincses Előd - aki jelen megválasztásával visszatért az aktív politizáláshoz - így fogalmazott: Új csapatot akarok összeállítani és örvendek, hogy a megyei RMDSZ a pragmatikusan radikális politizálásra tette le a voksát. Személye körüli pletykákra utalva kijelentette: nem volt soha szekus, és nincs semmiféle RMDSZ pénzek hűtlen kezelésébe belekeveredve. Ígérte: bár kettős állampolgár, s munkaköre Budapesthez is kötődik, ezután havonta három hetet Marosvásárhelyen és csak egy hetet fog Pesten tölteni. /Marosvásárhely: Kincses Előd visszatért a politikai életbe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 8./ Kincses Előd /sz. Marosvásárhely, 1941/ jogot végzett, ügyvédként dolgozott, 1989 decemberi fordulat után a megyei Nemzeti Megmentési Front alelnöke lett. Megneszelve, hogy koncepciós eljárást akarnak indítani ellene, 1990. márc. 30-án Magyarországra távozott, ahonnan csak a nyomozás lezárása után, 1995 nyarán térhetett haza. 1990 decemberében jelent meg a Püski Kiadónál Marosvásárhely fekete márciusa című könyve, amelyet 1991 tavaszán a Sepsiszentgyörgyön nyomtatott román kiadás követett. Ez a könyv Habsburg Ottó előszavával angolul és franciául is megjelent. Kincses Előd publicisztikai írásai Marosvásárhelytől Marosvásárhelyig címmel jelentek meg. 1991 decemberétől 1992 szeptemberéig a Magyarok Világszövetsége főtitkára volt. Budapesten 1993 óta tart fenn ügyvédi irodát, Marosvásárhelyen pedig 1996. jan. 1-jén nyitotta meg ügyvédi irodáját. /Népújság (Marosvásárhely), febr. 2./

1999. december 21.

Értelmiségi találkozót tartottak Kolozsváron, ahol az 1989. decemberi kolozsvári eseményekre emlékeztek. Kántor Lajos szerint annak idején egy nagyhatalmi forgatókönyvnek voltak a részesei, ami azonban semmit sem von le a diktatúra miatt megmozdult tömeg forradalmi megnyilvánulásának értékéből. Balázs Sándor a decemberi fordulatot megelőző hetek-hónapok földalatti mozgalmára, a Kiáltó szó szamizdat (10-12 főnyi, értelmiségiekből álló társaság, Cs. Gyimesi Éva, Csép Sándor, Beke György stb. műve) megjelentetéséről (több mint ezer példányban) és terjesztéséről, majd a Molnár Gusztáv által vezetett Limes-körről beszélt. Vekov Károly 1989. október 6-ra emlékeztetett, amikor a hatóságok megakadályozták Aradon a vértanúk emlékművének megkoszorúzását, de a tömeg a Minorita templomban összegyűlve, a Szózat és a Himnusz hangjai kíséretében ünnepelt. 1989. december 21-én Kolozsvár utcáin is eldördültek a fegyverek. Buchwald Péter a 24-én a Szabadságnál megszervezett találkozóra emlékezett, amelyen a Nemzeti Megmentési Front képviseletében, a magyarság vezető tisztségeire önjelöltként felbukkant a későbbiekben is zavaros politikai vizekben halászó (és jelenleg Debrecenben élő) Vincze János. Somai József említette, hogy december 28-án első ízben hangzott el az igény a Bolyai Egyetem visszaállítására, amelyet aztán a beálló visszarendeződés gyorsan elhallgattatott. A nosztalgiázás helyett az események összeírására kell törekedni. /Kolozsvár magyar értelmisége emlékezett. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./

2000. január 14.

Kedei Mózes székelyudvarhelyi unitárius esperest az elmúlt év utolsó napjaiban Pro Urbe-díjjal jutalmazta Székelyudvarhely önkormányzata. Kedei elmondta, hogy 1989 decemberében Újszékelyen a falu a Nemzetmegmentési Front helyi elnökének választotta és első napokban megalakították az RMDSZ helyi szervezetét. A széki RMDSZ alelnökének választották. Később székelyudvarhelyi lelkésznek választották. A változás után az egyház visszakapta társadalmi súlyát és szerepét, a lelkészek kiléphettek a templomból. Az iskolák kapui is megnyíltak a lelkészek előtt. 1989-ig csak a legmagasabb szinten találkozhattak a külföldi unitárius egyházak vezetőivel, a lelkészeknek a találkozás teljesen lehetetlen volt. Az utóbbi 10 évben a külföldi unitáriusokkal a kapcsolat megerősödött, és felmérhetetlen jelentőségű az a testvéregyházi kapcsolat, amely az amerikai egyházzal kiépült. Minden erdélyi unitárius egyházközségnek van amerikai testvérgyülekezete, ami nagy erkölcsi és anyagi támogatást jelent. Újjászerveződtek az egyletek, és újraindult a kommunizmus ideje alatt betiltott Unitárius Közlöny című egyházi lap. - 1996-ban Székelyudvarhelyen tartották a püspökválasztó zsinatot. - Az elmúlt években a gazdasági helyzet, az életszínvonal romlott, ez sok embert Magyarországra kényszerített dolgozni, és a kényszerű távollét megpróbáló volt egyénnek, családnak egyaránt. - A demográfiai arányok megváltoztak. 1989-ben volt 30 keresztelő, és 15 temetés, 99-ben viszont 19 újszülött volt, és 25 temetés.- Az unitárius egyháznak sikerült újraindítania két szemináriumi osztályt, Székelykeresztúron az Orbán Balázs, Kolozsvárott a Brassai Sámuel unitárius kollégiumokat. A teológusképzés terén is sikerült leküzdeni a létszámhiányt. - Visszakapták Kolozsváron a Brassai Sámuel Unitárius Kollégiumot, és itt, Udvarhelyen a Kriza János Unitárius Szeretetotthon jogi helyzetének tisztázása folyamatban van. /Inczefi Tibor: "Bölcsességre van szükség a jövőben is" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./

2000. június 15.

Ion Iliescu felszólított a Nemzeti Megmentési Front újraalakítására, írta az Adevarul. - Június 16-ával eltörlik a magyar sertéshúsra és baromfira a pótvámot, közölte a Mediafax. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./

2000. július 1.

Somai József, a rendszerváltás után Kolozs megye első magyar nemzetiségű főjegyzője visszaemlékezett az indulásra. 1990. január elején a Nemzeti Megmentési Front a végrehajtó bizottság és néptanácsok helyett megyei, városi, községi polgármesteri hivatalokat hozott létre. Ezek működtek az 1992-es helyhatósági választásokig. A Babes-Bolyai jogi karán titkárként dolgozó Somait az RMDSZ javasolta erre a posztra. 1990-ben, amikor odakerült, Kolozs megye hivatalában a 107 alkalmazottból 4 volt magyar, de egyik sem vezető tisztségben. Hosszú évtizedek ő lett az első magyar megyei szintű vezető. Ranga főügyész lett a polgármester, Nicolici az alpolgármester, ő pedig a titkár. A vállalatoknál 89 előtt magyar igazgatója csupán a Flacarának volt, és egy-egy aligazgató a városi közlekedési vállalatnál, illetve a sörgyárnál. A vezetőségváltásnál ilyen szinten sem történt áttörés, a 22 százalékos arány kevés volt ehhez. Somai nagy feladata volt a parlamenti választási kampány előkészítése és levezetése. Az RMDSZ összehívta a jelöltállító gyűlést. A lista élén a következő nevek szerepeltek: Pillich, Podhrádszky, Eckstein, Buchwald, majd őt javasolták a lista elejére, így került a harmadik helyre. - Az első hetekben az iskolakérdés került a kisebbségi magyar politikum figyelmének központjába. Kolozsváron a Kása Zoltán féle egyetemkezdeményezést több mint száz értelmiségi írt alá. Megalakult a Bolyai Társaság, amely az önálló Bolyai egyetem újraindítását tűzte ki célul. Közben országszerte beindult az iskolaharc, amely Marosvásárhelyen robbant ki a Bolyai Líceum ügyben. Kolozsváron sikerült leválasztani a Brassai Líceum román tagozatát is. A marosvásárhelyi etnikai összecsapás fordulópontot jelentett Kolozsvár életében is. Kolozsváron is megjelent a Vatra Romaneasca és a PUNR. Kolozsvárt akkor kezdte meghódítani az értelmiségi nacionalizmus. Somai József áprilisban alpolgármester lett. Az 1990 májusi parlamenti választások után megindult a visszarendeződés, a helyhatóság nagyfokú átpolitizálása. Kolozs megye prefektusának azt a Grigore Zancot nevezték ki, aki korábban a pártbizottság felelős tagja volt. Az RMDSZ-nek felajánlottak két tisztség nélküli helyet a megyei bizottságban, Somai részére pedig a városi alpolgármesteri széket. Az RMDSZ viszont úgy döntött, hogy vagy megőrizheti az alprefektusi tisztséget vagy nem vállal semmit. Ez rossz döntés volt, mert így az RMDSZ kiesett a helyi közigazgatásból. 1990 augusztusától 1992 tavaszáig, az első helyhatósági választásokig egyetlen magyar sem vett részt a Kolozs megyei helyhatóságban, semmilyen szinten. - Somai József felhívta a figyelmet arra, hogy egy 1989 márciusában készült kimutatás szerint Kolozs megye magyarsága 29,7 százalék volt. Ez a szám megegyezik a történelmi magyar egyházak híveinek számával is. Az 1992-es népszámlálás viszont csak 19 százalékos magyar lakosságot mutatott ki. Somai ebben a népszámlálási adatok szándékos meghamisításának bizonyítékát látja. Két év alatt nem fogyhat 10 százalékot egy közösség. /Gál Mária: Útban az önkormányzat felé. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./

2000. július 15.

Buchwald Péter 1989. decemberéig Kolozsváron gyógyszerkémiai kutatóintézet főkutatója volt, 1974-ben doktorált, több találmányát szabadalmaztatták. 1990. január 6-tól az RMDSZ javaslatára az akkor megalakult Nemzeti Megmentési Front Kolozsvár városi alelnöke volt augusztusig, majd októbertől 1992. szeptemberéig az RMDSZ Kolozs megyei elnöke. 1992. októberétől 1996. szeptemberéig Kolozs megye szenátora, majd 1996. december 26-tól 2000. június 16-ig a megye alprefektusa. Az idei választásokon a megyei tanácsosi listán bejutó helyen indult. Sokan azt várták, hogy Buchwald Péter megmarad alprefektusnak a novemberi országos választásokig, de ő nem így döntött. Összeférhetetlenség van a két tisztség között, választania kellett, a megyei tanácsosi tisztséget választotta. Buchwald Péter a megyei tanács alelnöki székére pályázott, azonban az RMDSZ frakciója Kerekes Sándort választotta meg erre a tisztségre. Buchwald Péter ezt személyes kudarcnak fogta fel, úgy látta, hogy eddigi munkáját nem értékelték. Szerinte azért döntöttek így, mert ő a Reform Tömörüléssel együtt, a belső ellenzék politikai vonalát vivő Kolozs megyei RMDSZ-ben az RMDSZ országos vezetésének politikai irányát képviseli. Úgy látta, hogy "ebben a balkáni bizánci szellemű román politikai életben" lehetőségeik csak akkor vannak, "ha a hatalomban vagyunk." Visszaemlékezett a múltra: "Az RMDSZ-en belül első pillanattól kezdve létezett egy úgynevezett belső ellenzék: amikor Domokos Gézát megválasztották, ez ellen összeállt a Szőcs Géza vezette radikális vonal, Markó Béla megválasztása után pedig a Markó-Tőkés vonal mentén alakult ki ez az ellenzékiség." Buchwald szerint a mérsékelt-radikális ellentét mögött "személyes politikai ambíciók is jelentkeztek." /Újvári T. Ildikó: Egy politikus ne legyen sértődős - vallja Buchwald Péter, Kolozs megye volt alprefektusa, jelenleg megyei tanácsos. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 15./

2000. október 26.

Puskás Bálint Zoltán, Kovászna megye szenátora visszatekintett politikusi pályájára. Az 1990-es Nemzeti Megmentési Front titkára lett. A marosvásárhelyi események miatti csalódásában visszavonult, azután rájött: jobb, ha az ember az akaratát nyíltan próbálja révbe vinni. Kovászna megyei tanácsos volt 1992-től. 94-től a megyei RMDSZ elnöke lett, 95-ben megválasztották az SZKT alelnökének, és 96-ban szenátori mandátumot szerzett Kovászna megyében. 1998-ban a szenátus titkárának választották az RMDSZ-frakció javaslatára, és azóta is betölti e funkciót. - Nem nevezné kudarcnak az elmúlt négy évet. Pozitívnak tartja a tanügyi törvény megváltoztatását. Nem sikerült elérni a közigazgatási törvény megszavazását a képviselőházban. Meg kellett tanulni minden RMDSZ politikusnak a balkáni politikához viszonyulást. Az egyházi vagyon visszaszolgáltatásának a halogatása nagy kudarc. A koalíció nem működött megfelelően. - Puskás Zoltánnak a nyugdíjtörvénynél 37 javaslata volt, amiből 36-ot elfogadtak. /Éltes Enikő: Beszélgetés Puskás Bálint Zoltán, Kovászna megyei szenátorral. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 26./

2000. november 22.

A lap a választás előtt bemutatta Hargita megye RMDSZ-jelöltjeit. Verestóy Attila /sz. 1954. márc. 1., Székelyudvarhely/ 1978-ban szerzett vegyészmérnöki diplomát a bukaresti műegyetemen, majd 1999-ben megszerezte a vegyészeti és környezetvédelmi tudományok doktora címet. 1980-83 között a bukaresti műegyetemen tanársegéd, majd tudományos kutató a bukaresti Szervetlen Vegyipari Kutatóintézetben. 1989 decemberében az országos RMDSZ alapító tagja. 1990 januárjában a Nemzeti Megmentési Front tanácsosa, Király Károly szakértői irodájának tagja. 1990 februárjától májusáig az Ideiglenes Nemzeti Egységtanács tagja, kisebbségi bizottságának elnöke. 1990-től Hargita megyei RMDSZ-szenátor, a szenátus RMDSZ-frakciójának elnöke, 1997-től az udvarhelyszéki RMDSZ elnöke. Verestóy kijelentette, hogy politikai tevékenysége az RMDSZ programjának megvalósítását szolgálta. A parlamenti küzdelem minden tisztességes eszközét felhasználta a romániai magyarság érdekeinek szolgálatában. Szükség van a nemzetállami koncepció lebontására és a szubszidiaritás elve alapján az önkormányzatiságra. "Nincs olyan területe a törvénykezésnek, amely jelenleg teljes mértékben kielégítené a romániai magyarság igényeit. Csak a felsorolás kedvéért: az európai jogrendbe illeszthető autonómiai formák jogszabályban rögzítése, az államosított ingatlanok visszaszolgáltatása jogos tulajdonosainak, az állami magyar egyetem kérdésének megnyugtató rendezése, az elkobzott egyházi vagyonok visszaszolgáltatása." Verestóy "harcos típusú reálpolitikusnak" mondta magát. Antal István /sz. Alsórákos, 1948/ a brassói műegyetemen diplomázott. 1972-től Székelyudvarhelyen él. 1990. február 15-én az udvarhelyszéki RMDSZ-fórum egyik szervezője volt. 1992-től parlamenti képviselő, az ipari és szolgáltatási szakbizottság tagja. Az Emberért, a holnapunkért Alapítvány kuratóriumi tagja, az Agyagfalva 1848 és az alsórákosi Bethlen-kastély Alapítvány elnöke. Ő volt az ipari parkokra vonatkozó jogszabály kezdeményezője, melyet már elfogadott mindkét ház. A jövőre nézve fontosnak tartja a helyi autonómiára vonatkozó törvény megszavazását, a nyugdíjtörvény módosítását, a helyi önkormányzatoknak kellene alárendelni a rendőrséget, égető kérdés az államosított egyházi javak és ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdése. Egy új szövetkezeti törvény elfogadását is szorgalmazza. A tervezet a nyugat-európai szövetkezeti törvények mintájára készült. - Támogatni kell a fiatalokat, akik itthon szeretnének maradni. Asztalos Ferenc /sz. 1945/ Kolozsváron, a filozófia szakon szerzett oklevelet. 1990-1992 között szaktanfelügyelő volt, majd 1992-ben parlamenti képviselővé választották. A képviselőház oktatási, kutatási, ifjúsági és sportbizottságának alelnöke, az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) oktatási bizottságának elnöke. Az Erdélyi Iskola Alapítvány kuratóriumának tagja, a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) oktatási szakértői bizottságának tagja. Az RMDSZ Székelyudvarhely városi és udvarhelyszéki szervezetének alelnöke. A képviselőházban mindeddig az oktatási szakbizottságban tevékenykedett, a jövőben is ezt folytatná. Nem sikerült változtatni azon, hogy a románok történelme, illetve a Románia földrajza tantárgyakat a VII., VIII., illetve a XII. osztályokban román nyelven kell tanulni. - Tény is, hogy a törvény nem mondja ki félreértelmezhetetlenül az önálló állami magyar egyetemhez való jogot. Törvénymódosítás szükséges. /Választás. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 22./

2000. december 29.

Dec. 28-án a parlament együttes ülésén 314:145 arányban a képviselők bizalmat szavaztak a Nastase-kabinetnek. A parlament összesen 479 tagja közül 459 szenátor és képviselő vett részt a szavazáson. A parlamenti pártok közül egyedül a Nagy-Románia Párt (NRP) és a Demokrata Párt (DP) szavazott az RTDP-kormány ellen. Az NRP részéről felszólaló Corneliu Ciontu alelnök beszédében a parlament plénuma előtt bejelentette: az alakuló kormány ellen voksolnak. A DP azzal magyarázta álláspontját, hogy ″valakinek tisztának kell maradnia az ellenzékből″ is, ezért nem szavaznak bizalmat a Nastase-kabinetnek. Az RMDSZ az RTDP-vel kötött megállapodásához híven támogatta a kisebbségi kormány beiktatását. A Nastase-kabinet dec. 29-én összeül. Napirendjén szerepel azoknak a kormányrendeleteknek a megvizsgálása, amelyeket az előző kormány bocsátott ki, de a parlament még nem hagyta jóvá. A jogszabályok értelmében, az újonnan megalakult kormánynak jogában áll felfüggeszteni mindazokat a rendeleteket, amelyeket a parlament még nem tárgyalt meg. Ezek száma körülbelül 220-ra tehető. Kónya-Hamar Sándor elmondta: az említett jogszabályok között bőven akadnak olyanok, amelyek a romániai magyar kisebbség érdekeit érintik. Ilyen például az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatásáról rendelkező kormányrendelet is, amelyet a parlament mai napig nem vitatott meg. /Parlamenti igen a Nastase-kabinetnek. A demokraták és a nagy-romániások ellene szavaztak. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./ Adrian Nastase a parlament dec. 28-i kormánybeiktató ülésén kijelentette, hogy az új kormány 4,5-6 százalékos éves gazdasági növekedést szeretne elérni, valamint azt, hogy a minimálbér összege fokozatosan emelkedjen, hogy 2004-ben legalább 50 százalékkal magasabb legyen, mint 2000 végén. Nastase hozzátette, hogy a gyermektámogatás összege a nettó átlagbér 10 százalékára emelkedik. Adrian Nastase szerint a gazdasági növekedés támpillére a ″tulajdonjogi formák szerkezeti módosítása″ lesz, úgy, hogy a magánszféra szolgáltassa a nemzeti össztermék (GDP) 75 százalékát. Kijelentette: az új kormány nyugdíjkiigazítást is tervez egy három éves program alapján, amely a 2001. esztendő utolsó harmadévében kezdődne. Megjegyezte, hogy a nyugdíjakat harmadévente emelnék, a ″vásárlóerő megőrzése″ érdekében. /Optimista előrejelzés. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29 / Adrian Nastase miniszterelnök 1950-ben született Bukarestben. Jogot végzett, majd szociológiát, a jogtudományok doktora. 1973-1974 között külügyminisztériumi tanácsos. 1974-1990 a Román Tudományos Akadémia Jogi Intézetének kutatója, eközben pedig előadótanár a bukaresti közgazdasági és jogi egyetemeken. 1994-ben vendégtanár a Sorbonne-on. Politikai karrierje 1990-ben indul, amikor képviselőnek választják a Nemzeti Megmentési Front színeiben. 1990-1992 között külügyminiszter. 1992-1996 között a képviselőház elnöke, 1996-tól az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében a román delegáció tagja. /Adrian Nastase miniszterelnök. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./

2001. május 21.

A Demokrata Párt országos tanácskozásán máj. 18-án a pártalapító Petre Roman helyébe Traian Basescut, Bukarest jelenlegi főpolgármesterét választotta meg a párt elnökévé. Petre Roman az 1989-es változás után ő lett a miniszterelnök, majd az 1990. május 20-i első szabad választások után a Nemzeti Megmentési Front (FSN) kormányának miniszterelnökévé választotta. 1991. szeptemberében a bányászjárás idején a Petre Roman vezette kormány megbukott. /Basescu a Demokrata Párt új elnöke. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 21./

2001. május 21.

2001. július 17.

Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés elnöke nyílt levélben kérte Markó Bélát, az RMDSZ elnökét, hogy haladéktalanul járjon közbe a néhány napja letartóztatott, közúti baleset következtében ágyhoz kötött, mozgásképtelen Héjja Dezső ügyében. Köztudomású, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó társaival együtt Héjja Dezsőt is jogerősen börtönbüntetésre ítélték, noha Aurel Agache hírhedt kézdivásárhelyi milicista őrnagyot Kézdivásárhely lakosai 1989. december 22. napján lincselték meg, és így ez a népítélet is a Nemzeti Megmentési Front 1990. január 4-i 3. számú törvényerejű rendeletével a közkegyelemben részesített, ún. politikai bűncselekmények sorába tartozik. Jellemző a romániai közéletre, hogy az ország jelenlegi elnöke, Ion Iliescu ezt a Ceausescu-rendőrtisztet "mártírhőssé" nyilvánította. Nem néhány perbe fogott székelyföldi magyar személy magánügye, hanem az RMDSZ ügye, "sőt összmagyar közügy is az oroszhegyi, zetelaki meg kézdivásárhelyi milicista-lincselések ürügyén kibontakoztatott román igazságszolgáltatási anomália-sorozat, melyet az anyaországi és a nemzetközi közvélemény elé tárnunk szövetségünk kötelessége!" /Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés elnökének nyílt levele Markó Béla úrhoz, az RMDSZ elnökéhez. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 17./

2001. augusztus 24.

Tőkés László püspök közleményében felhívta a hazai magyar és román közvélemény figyelmét az 1989. december 22-ei, Aurel Agache helybéli milicista-tiszt erőszakos haláláért súlyos börtönévekre ítélt Héjja Dezső kézdivásárhelyi lakos ügyére. "Héjja Dezsőnek - áll a közleményben - ma van a születésnapja. 55 éves. A csíkszeredai börtönben szenved betegen és ártatlanul. Életének utóbbi tíz esztendeje valóságos kálvária volt. A magyarellenes román politika és igazságszolgáltatás áldozataként érett férfikorának legszebb éveit kellett szüntelen megaláztatásban és félelemben letöltenie, majd egy évekig tartó politikai kirakatper - egyik - kiszemeltjeként a börtönbe kerülnie. A romániai magyar nemzeti közösség kollektív megalázására és megfélemlítésére irányuló politikai perek sorában neki is a meghurcolt és igazságtalanul elítélt Cseresznyés Pál, valamint az oroszhegyi és zetelaki elítéltek sorsa jutott osztályrészül.(...) Történik mindez annak ellenére, hogy a Nemzeti Megmentési Front 1990. januárjában közkegyelemben részesítette mindazokat, akik az 1989-es népfelkelés idején ún. politikai bűncselekményt követtek el. Héjja Dezsőre viszont még ezt sem sikerült rábizonyítani." Tőkés László azzal a felhívással fordult az RMDSZ-hez, hogy az érdekképviselet tekintse Héjja kiszabadításának - közkegyelemben való részesítésének ügyét az RMDSZ-SZDP együttműködés szakítópróbájának. A püspök felkérte a magyar kormányt is, hogy diplomáciai úton sürgesse Héjja Dezső amnesztiáját. /Kísértenek a politikai kirakatperek. Tőkés László Héjja Dezső amnesztiáját sürgeti. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./

2002. július 11.

A Hargita Megyei Önkormányzat alapköveit még az 1989. december 28-án megválasztott rendszerváltó közigazgatási hatósága, a Nemzeti Megmentési Frontnak megyei tanácsa illetve az ezt követő Nemzeti Egység Ideiglenes Megyei Testülete rakta le. Az önkormányzat megyei testületének fennállása és tizedik évfordulója alkalmából szervezett ünnepi ülésen az elismerés hangján emlékeztek meg az önkormányzat évtizedes eredményeiről, a megválasztott képviselők munkájáról. Az első rendszerváltó közigazgatási testületnek nem volt könnyű: megkezdeni az önálló szervezési, gazdasági, szociális és urbanisztikai módszerek alkalmazását, valamint a fejlett nyugati országok közigazgatási tapasztalatainak gyakorlati megismerése. Emlékezetes marad 1990 februárja, amikor a hideg időben a megyeháza előtt több ezren álltak sorban órákig, hogy aláírhassák a magyar nyelvű oktatás és az egyetem létrehozását igénylő országos szintű 500 ezres névjegyzéket. Az első megválasztott közigazgatási testület munkatársai, Pataki Imre, Lászlófy Pál, Csutak István, Somay Péter és mások útkeresői voltak az első demokratikus és reformálódó megyei közigazgatásnak. Pataki Imre szívügyének tekintette a szociális beruházások előkészítését és azok megvalósítási feltételeinek biztosítását. Pataki Imre például egy beruházási elemzés szünetében telefonált Bukarestből, és a megyei szakigazgatóság dolgozói hajnalra elkészítették az előre nem jelzett és soron kívül kért bizonylatokat, amelyeket Pataki elnök az érkező gyorsvonatról leszállva és átülve a bukarestire, reggel elsőként tette le a dossziét a pénzt jóváhagyók asztalára. Ekkor hangzott el az a megjegyzés, hogy a hargitaiak nem is olyan rossz emberek, ahogy a "Harkov" jelentében leírták. Kolumbán Gábor elnök idején a megyei tanács megalapozta a fejlesztő elvű önkormányzatiságot. A mai önkormányzat Zsombori Vilmos elnökletével a közigazgatási reformok felgyorsításán dogozik, az Európai Unió normáinak megfelelően. /Dr. Balázs Sándor Csíkszereda: Rendszerváltó és fejlesztő közigazgatás. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 11., Postafiók rovat./

2002. december 23.

Tizenhárom esztendővel ezelőtt, 1989. dec. 23-án jelent meg a Jelen /Arad/ napilap első száma. A diktatúra bukásának lelkesedésében született első lapszámra a 22-én Aradon is megalakult Nemzeti Megmentési Front korlátlan mennyiségben biztosította a papírt. Mintegy 15 ezer példány hagyta el a nyomdát hajnali öt órakor, ahonnan néhány lelkes újságíró és nyomdász vitte ki saját karjaiban az utcára, osztogatta a környező üzemek kapuiban, s főként a Városháza előtti téren, ahol még tartott a maratoni Ceausescu-ellenes tüntetés. /13 éve Jelen. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 23./

2003. március 1.

Somai József közgazdász, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány /ERMACISZA/ és a Romániai Magyar Közgazdász Társaság /RMKT/ elnöke az 50-es évektől 1990-ig a Babes-Bolyai Tudományegyetem kari főtitkári tisztségét töltötte be. 1990-ben az akkori Nemzeti Megmentési Frontban egy magyar csoport is munkálkodott, akik javaslatára Somai Józsefet megyei alpolgármesternek kinevezték. Emellett az RMDSZ szervező titkári szerepét is vállalta. Az RMDSZ 1991-es marosvásárhelyi kongresszusán a frissen létrehozott Országos Titkárság főtitkára lett, az 1993-as brassói kongresszuson pedig az Ügyvezető Elnökség szervezési alelnöki tisztségét kapta meg 1995-ig, a kolozsvári kongresszusig. 1995-ben megszűnt ez a vezető tisztsége, a Szövetségi Képviselők Tanácsának tagja maradt. Markó Béla 1995-ben felkérte Somait, legyen az Illyés Közalapítvány alkuratóriumi titkára, amit ő négy évre elvállalt. Ugyanakkor az RMDSZ mellett működő Iskola Alapítványt is működtették. Az ERMACISZA a civil társadalmat összefogó szervezet. 1999 februárjában Kolozsváron megtartották az első Civil Fórumot, ezen a magyar civil társadalomnak több mint háromszáz képviselője jelent meg. Fontos a Civil Fórum nevet viselő negyedévi kiadványuk és az internetes levelezőlistájuk, amelynek közel ezer állandó bejelentkezője van. Az erdélyi magyar civil szféra számára létfontosságú az anyaországi támogatás. Az Illyés Alapítvány nélkül a művelődési, oktatási, de a legtöbb civil szervezet is aligha létezne. Ugyanilyen kulcsfontosságú az Új Kézfogás Alapítvány, a Mocsáry Lajos Alapítvány és az Apáczai Alapítvány. A tizenhárom év legnagyobb teljesítménye mindenképpen az önálló magyar magánegyetem létrehozása. Szükség lenne Civil Parlamentre, amely rendelkezik azokkal a struktúrákkal, amelyek révén a civil társadalom képezni tudja magát. Somai három éve az RMKT elnöke is. Indultak bankárképző tanfolyamok, többszemeszteres képzések, szakkonferenciák, tizenkét éve rendszeresen megtartják a Közgazdász Vándorgyűlést, amelyen az utóbbi években több mint kétszáz erdélyi közgazdász jelent meg. Négy éve az RMKT ifjúsági szekciója, a RIF is működik, amely saját szabályzatával, terveivel és rendezvényeivel gazdag életet él. Megjelent két Somai József által társszerkesztett tanulmánykötet is: Az erdélyi magyar gazdasági gondolkodás múltjából (2001) és a Széchenyi és Erdély (2002). /Civil politikus a pályán. = Krónika (Kolozsvár), márc. 1./

2003. március 12.

Az RMDSZ programja képezheti az erdélyi magyarság cselekvő egységét, állapította meg Király Károly. Az autonómia tagadásával az RMDSZ politikai passzivitásra kárhoztatta az erdélyi magyarság cselekvő tömegeit. A brassói kongresszus után az RMDSZ belső demokratizálódásának folyamata megtorpant, felerősödött a kizárólagosság, a kollektív vezetés szervei a pártbürokrácia eszköztárává váltak, a vetélytársakat, ellenlábasokat bürokratikus és antidemokratikus intézkedésekkel eltávolították. Király Károly Szőcs Gézát, Kincses Elődöt, Kolumbán Gábort, Jakabffy Attilát, Bardocz Csabát és Csapó Józsefet említette. A Háromszékben megjelent, Üzenet a Székelyföldre című írásában Markó Béla tudatos provokációt emlegetett. Márton Árpád a Romániai Magyar Szó március 5-i rágalmazó hadjáratba bocsátkozik Király Károllyal kapcsolatban: azt állította, hogy Király Károly, jóllehet 1989 decembere után az ország második felelős embere volt, Marosvásárhelyen nem volt ott sem 1990. március 16-án, sem 19-én, sem 20-án, sem 21-én. Bukarestben volt. Király Károly a " kisujját sem mozdította akkor érdekünkben." Márton Árpád továbbá arra célzott, hogy Király Károly a diktatúra idején magas párttisztségeket töltött be. Király Károly erre válaszolt, felidézve, hogy a Történelmi Magazin /Sepsiszentgyörgy/ 2000. decemberi, 12. számában jelent meg írása Apró lépések és paktumok politikája címen, ebben visszautasította és cáfolta Verestóy rágalmait, megfelelve Verestóy Attilának, Borbély Lászlónak és másoknak, akik az 1989-es fordulat és a marosvásárhelyi márciusi eseményekben érdekeltek. Király Károly sohasem titkolta nómenklatúrás szerepkörért, régi beosztásait. 1990. márciusában minden tőle telhetőt megtett, befolyását és tekintélyét latba vetette magyar emberként, hogy megelőzze a vészjósló és bekövetkezett nemzeti és emberi tragédiát. 1990-ben telefonon beszélte Iliescu elnökkel, Petre Roman akkori kormányfővel, Celac külügyminiszterrel, Domokos Gézával. A két helyi, román és magyar sajtó munkatársaival külön-külön és együtt is békítő megbeszélést tartott. 1990. febr. 5-én, 9-én, 10-én írásbeli tájékoztatót, véleményezést fogalmazott meg Iliescu elnök, a kormányfő és a Nemzeti Megmentési Front (FSN) vezetősége számára. Az 1990. febr. 10-én keltezett, 32-es számú alelnöki átiratban olvasható: ,,Marosvásárhelyen, valamint Maros megyében az utóbbi napokban kritikus helyzet alakult ki. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Régen városi Ideiglenes Végrehajtó Bizottságának egyik (1990. jan. 31-i) átirata szerint jan. 26-án a városban tüntetés volt, melyen mintegy 500-600, a szomszédos falvakból autóbuszokon hozott személy vett részt, akik a városháza előtt magyarellenes jelszavakat skandáltak: "Magyar vért akarunk inni", "Nem megyünk innen, amíg ki nem irtjuk a magyarokat". Marosvásárhelyen megsemmisítették a municípium kétnyelvű helységnévtábláját, intézmények kétnyelvű feliratait tépték le, még a municípiumi Nemzeti Megmentési Frontét is..." Iliescu elnökkel személyesen beszéltem mindezekről, később az NSZIT Végrehajtó Bizottságában szóvá tette és határozottan kérte az elfajult, nacionalista, sovén, fasisztoid, idegen- és különösen a magyargyűlölet megfékezését, a Vatra Romanesca, Adrian Motiu, Radu Ceontea mesterkedései megzabolázását. Az események előtt, 1990. márc. 15-én több mint egyórás megbeszélést folytatott Iliescu elnökkel. 16-án Marosvásárhelyre hazaérkezve értesült a gyógyszertár körüli provokációról. Sikerült aznapra a vérontást megfékezni. Vasárnap, 18-án az RMDSZ-székházban összefutott Sütő Andrással, Kincses Előddel, Jakabffy Attilával, Tőkés Andrással, Fülöp G. Dénessel és más helyi RMDSZ-tisztségviselőkkel. Nem volt köztük sem Markó Béla, sem Borbély László, természetesen, Márton Árpád sem. Márc. 19-én reggel gépkocsival Bukarestbe indult, a munkahelyére.. Ott, Bukarestben értesült arról, hogy a román hegyi lakók vátrás, szekus, rendőrségi felügyelet alatt buszokkal és teherautókkal masíroznak fényes nappal Marosvásárhelyre. - Király Károly azt kérte, hogy márc. 14-re Kolozsvárra, a Nemzeti Önkormányzat Ideiglenes Tanácsának létrehozására összehívott fórumon az összes szemben álló fél jelenjen meg, s a hozott határozatok a közös akarat kinyilatkoztatásának eredményei legyenek. /Király Károly, a Székely Faluért Alapítvány elnöke: Az egység. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 12./

2003. március 12.

2004. december 17.

Iliescu hívására 1990 januárjában először mennek fel a bányászok Bukarestbe, hogy megvédjék a Nemzeti Egységfrontot a kommunistaellenes tüntetőktől, akik az ellenzéki pártokkal összhangban azt kérték, hogy a Front ne vegyen részt a választásokon. A 4000 Zsil-völgyi bányász feldúlta az ellenzéki pártok székházát, többen az Iliescu-rezsim veszélyére figyelmeztető politikusok közül alig tudtak elmenekülni a lincselők elől. A kommunista-ellenes megmozdulások februárban is folytatódtak. 1990 júniusában a bányászok a bukaresti Egyetem téren verték szét a két hónapja tüntetők, éhségsztrájkolók tömegét. A köztudatban Golániáda néven megmaradt nagyszabású kommunista-ellenes tüntetés Iliescutól kapta a nevét, aki huligánoknak, "golánoknak" nevezte a zömében egyetemista tüntetőket. A bányászok ezúttal is az ellenzéki pártszékházakat és az értelmiség-gyanús alakokat vertek össze, a nemzetközi felháborodást kiváltó véres akciónak közel 500 sebesültje és 3 halottja volt. Ion Iliescu megköszönte a bányászoknak a "segítséget". 1991 szeptemberében a több hete sztrájkoló bányászok azért mentek fel ismét – Miron Cozma vezetésével – Bukarestbe, mert a kormány nem teljesítette a bányászszakszervezet több követelését. Megrohamozták a kormányépületet, időközben Petre Roman akkori miniszterelnök úgy döntött, lemond. Iliescu és Cozma aláírt egy nyilatkozatot, amelyben a román állam kötelezte magát a bányászok valamennyi követelésének teljesítésére. A politikai elemzések szerint a bányászok lényegében ismét Iliescu hívó szavára jöttek, aki e forgatókönyv szerint kívánt megszabadulni egyre kényelmetlenebbé váló miniszterelnökétől. 1999-ben Bukarestnek a katonaságot és a különleges alakulatokat is be kellett vetnie, hogy a Zsil-völgyéből a román fővárosba tartó feldühödött bányászokat megállíthassa. A több napos "hadiállapotnak" Radu Vasile miniszterelnök és Miron Cozma kiegyezése vetett véget. /Sz. K.: Bányászjárások kronológiája. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 17./

2004. december 22.

Láthatóan meghatódva hagyta el dec. 21-én a Cotroceni palotát – immár végérvényesen – Ion Iliescu. A leköszönt államfő 1990–1992 között ideiglenes elnökként töltötte be Románia legmagasabb tisztségét, majd az 1992-es, illetve a 2000-es választásokat megnyerve került ismét a Cotrocenibe. Iliescu, a kegyvesztett volt kommunista pártfunkcionárius az 1989-es események kezdetén került bele (ismét) a politikai élet vérkeringésébe. 1989. december 22-én felkérték, hogy vezesse az első posztkommunista állami szervet, a Nemzeti Megmentési Frontot. Iliescu a múlt rendszer struktúráinak átmentésén fáradozott. Jelenleg ismét visszaköveteli az időközben szociáldemokratává átkeresztelt pártot. /Iliescu elnök végérvényesen elhagyta a Cotroceni palotát. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

2005. január 24.

Kibédi Katalin szatmári ügyészt nézte ki államtitkárnak az új igazságügyi miniszter. Székely származású szülők zsil-völgyi gyerekeként, a jog elvégzése után 1981-ben Szatmár megyébe kapta kinevezését. Hat évet Nagykárolyban volt ügyész, majd Szatmárnémetiben városi főügyész-helyettes lett, s pár éve a megyei ügyészségen dolgozik, mint tárgyaló ügyész. A rendszerváltáskor egy ideig ő volt a Nemzeti Megmentési Front megyei szervezetének titkára. Kibédi Katalin elmondta, hogy nem könnyen vállalta el az államtitkári megbízatást. Szatmár megyében az ügyészi állások alig fele van betöltve, Nagykárolyban a szükséges öt helyett csak egy ügyész dolgozik. /(Sike Lajos): Az új igazságügyi államtitkár, Kibédi Katalin szerint: Továbbra is szükségünk lesz humorérzékükre! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./

lapozás: 1-30 ... 91-120 | 121-150 | 151-159