udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
1009
találat
lapozás: 1-30 ... 931-960 | 961-990 | 991-1009
Intézménymutató:
Népszabadság
2005. szeptember 8.
Teátrális műfordulatnál nem több mindaz, ami Budapesten a megbeszélést követő sajtótájékoztatón bekövetkezett, mert a Határon Túli Tizek meghívása, s maga a találkozó nem volt kellőképpen előkészítve. Rostás-Péter István, a lap munkatársa szerint ez a mindenkori budapesti kormányzatok csődös Kárpátmedence-stratégiájának soros kudarca. Az újságíró szerint nincs különbség Antall József naivitása és bátortalansága, a Horn-csapat zabolátlan optimizmusa és túlzott kompromisszumkészsége, a Fidesz-éra lendületteljes, hetyke diplomáciai „offenzívája” között. Azonban nem fogadható el a Népszabadság cikkírójának aposztrofálása, hogy a hétfői egymás mellett való elbeszélés csakis az általa magyar uraknak becézett tíz határon túli politikus számlájára írható. /Rostás-Péter István: A dzsinn, a kormányfő és a magyar urak. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 8./ Kis Tibor: A szellem és a palack /Népszabadság, szept. 7./ című cikkéről van szó.2005. október 17.
Eckstein-Kovács Péter szenátor kifejtette, hogy a kisebbségi törvénytervezet parlamenti vitájában a Nagy-Románia Párt hisztériát akar kelteni. Azzal jöttek elő, hogy ez a törvény veszélyezteti az EU-integrációt, továbbá etnikumközi feszültségek lesznek. A Szociáldemokrata Párt arra törekszik, hogy megfossza a törvényt az új és fontos elemektől. Ez a vita meglehetősen éles, és a szenátus jelenlegi munkálataira rányomja a bélyegét. Nagyon okosan kell politizálnia az RMDSZ-nek, hogy a hallgatag, nagyon vékony többség szenátorai kitartsanak a kisebbségi törvény mellett. Erős hangulatkeltés folyik a magyarok és az RMDSZ ellen. A sajtó részéről a kritikák, a fenntartások megszaporodtak, még az olyan lapokban is, mint a Ziua, a Cotidianul és az Academia Catavencu. Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa, a Népszabadság kolozsvári tudósítója megjegyezte, ehhez hozzájárul a kolozsvári fiatalok által kezdeményezett, az önálló magyar állami egyetem visszaállítását sürgető tüntetés. Milyen hatása lehet ennek az akciónak a vázolt körülmények közepette? – kérdezte. A tüntetés megszervezésének a jogosságához egyfelől nem fér kétség, válaszolta Eckstein-Kovács Péter. Hozzátette, „az önálló hungarológiai tanszéknek a létrehozása gyakorlatilag finisbe lépett, csakúgy mint az egyetemen a kétnyelvű feliratoknak az engedélyezése”. A szenátor szerint nem jó az időpont a tüntetésre. Végső soron az ifjúsági szervezetek kiállnak amellett, hogy legyen magyar egyetem, ez érthető. A szenátor hiányolta, hogy nem keresték meg az RMDSZ-t, és nem konzultáltak a román diákszervezetekkel sem. Hogyha ez az akció mindössze a magyar diákok, magyar fiatalok véleménynyilvánítása marad, az végeredményben elfogadható dolog. A tüntetést délután hatra, világosra tervezték, de a rendőrség csak este nyolcra engedélyezte. „Az éjszaka, a sötét általában a felelősséget nem vállaló, rendbontó elemeknek kedvez.” /Tibori Szabó Zoltán: A kulcsszó a hangulatkeltés. Beszélgetés Eckstein-Kovács Péter Kolozs megyei szenátorral. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 17./2005. október 20.
Nagyváradra látogat Gyurcsány Ferenc a bukaresti közös magyar–román kormányülést követően, közölte László Boglár, a kormányfő szóvivője, Székelyföldre nem megy. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nevű szervezet közleménye szerint a Népszabadság című napilapban megjelentekkel ellentétben nem próbálják meg majd bojkottálni a bukaresti kormányülést. A Krónika kérdésére Varga Kálmán, az EMI nagyváradi koordinátora megerősítette: terveznek valamilyen megmozdulást Gyurcsány Ferenc nagyváradi látogatása kapcsán. /Kimarad a Székelyföld Krónika (Kolozsvár), okt. 20./2005. október 20.
A Népszabadság értesülése szerint Bukarestben és Nagyváradon is tiltakozás várható a román–magyar együttes kormányülés, illetve Gyurcsány Ferencnek a határ menti városban tett látogatása alkalmából. A lap úgy tudja, hogy erdélyi és magyarországi szervezetek egyaránt részt vesznek a tiltakozáson. Az Erdélyi Magyar Ifjak közleményükben kifejtették, minden valóságalapot nélkülöz, hogy ők tüntetést szerveznének. Ugyanakkor felkérték a magyar kormány tagjait, kiváltképp a miniszterelnököt, „tartsák távol magukat Erdélytől, hacsak nem minősül kívánatosnak felidézni, milyen volt New Yorkban a kormány bűneit felmutató magyarok elől sunyin és megszeppenve a cselédajtón beosonni a Magyar Kulturális Központba”. Markó Béla RMDSZ-elnök áttörésnek tekinti azt, hogy a közös román–magyar kormányülés napirendjén szerepel az eddig kizárólag magyarországi forrásokból működtetett Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem román állam általi támogatása is. /Tüntetések fogadják Gyurcsányékat? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./2005. november 25.
A Reggeli Újság újraközölte Tibori Szabó Zoltán cikkét /Ordas eszmék szivárognak át Erdélybe, Népszabadság, 2005. november 18./, mellette áll a kommentár. „A Népszabadság kolozsvári tudósítója nem először jelenti fel Erdélyt és az erdélyi magyarságot a balliberális médiában. Ezt tőle időnként elvárják, ezért fizetik. Menetrendszerűen le kell lepleznie a nemzeti érzelmű (radikális) erdélyi magyarokat, fel kell tárnia a határokon átívelő összmagyar nemzeti összeesküvést, mégpedig úgy, hogy lehetőleg besározódjon az anyaországi nemzeti jobboldal és az RMDSZ romániai magyar ellenzéke. /D. L.: Erdély feljelentése. = Reggeli Újság (Nagyvárad), nov. 25./2005. december 10.
Két gyereket vittek el a napokban a román gyámhatóság emberei Kecskemétről – írta a Népszabadság. A gyerekek Magyarországon születtek, itt éltek, de egy törvénymódosítás miatt nem itt fognak felnőni. Magyarországon több mint száz olyan román állampolgárságú gyerek él, akiket anyja a kilencvenes években itt hozott világra, majd itt hagyott. Románia arra hivatkozik, hogy az uniós csatlakozási követelményeknek tesz eleget, amikor a külföldön élő román állampolgárságú kiskorúakat repatriálja, azaz bármi áron hazatelepíti. Románia intézkedése jogszerű, de nem emberséges, mert figyelmen kívül hagyja a gyerekek érdekeit. /Románia visszaveszi a Magyarországon született gyermekeket. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 10./2005. december 23.
Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója szerint a magyarországi politikai pártok köpönyeget forgatva játszadoznak a határon túli magyarok legszentebb érzelmeivel. Nyoma sincs már a 15 évvel ezelőtti eufóriának. Megfogalmazták – s ebben is valamennyi magyarországi párt egyetérteni látszik –, hogy „az erdélyi magyarokat ki kell szorítani a kormányzati és az államigazgatási funkciókból, mert ezek mind megbízhatatlanok” állította az újságíró. Szerinte ezt bizonyítja a „kémbotrány” is, amelybe az Erdélyből áttelepedett, és Magyarországon is erdélyi célok érdekében tevékenykedő Szatmári Tibort és feleségét mártották bele. Nem kémkedtek ők senkinek, írta Tibori. A Magyar Nemzetben augusztusban arról jelent meg írás, hogy a magyar Nemzetbiztonsági Hivatal leleplezett és „kiszorított” Magyarországról egy erdélyi házaspárt. Az RMDSZ vezetői magunkra hagyták őket, „egyetlen pillanat alatt elfeledve mindazt, amit ez a két ember itt Erdélyben és Magyarországon a szövetségért tett.” A magyarországi polgári nemzetbiztonsági szerveket felügyelő politikai államtitkár, Tóth András szerint „az egész kémügy szervezőinek az volt a célja, hogy a törvénytelen módon megszerzett minősített adatokat eltorzítva politikai botrányt keltsenek, és ellehetetlenítsék a kormány munkáját”. Tibori szerint azt állították, hogy Bálint-Pataki József, HTMH-elnöki minőségében „hivatali információkat, köztük nagy valószínűséggel minősített adatokat” is ismertethetett Szatmári Ildikóval, s hogy a házaspár a HTMH-ban „illetéktelenül hozzáférhetett a rendszerben tárolt adatokhoz” is. Mindebből egyetlen szó sem igaz, tette hozzá az újságíró. Szatmáriék és Bálint-Pataki József ügyét a magyar kormánynak mielőbb tisztáznia kell, az RMDSZ-nek pedig hamut kell szórni a fejére, írta Tibori Szabó Zoltán. /Tibori Szabó Zoltán: Kettős hontalanság. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./2005. december 29.
Komlós Attila foglalhatja el a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöki posztját – erősítette meg az erről szóló lapinformációt Szabó Vilmos, a magyar Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekért felelős politikai államtitkára. A református lelkész várhatóan január elsejével foglalhatja el a posztot. Bálint-Pataki Józsefet július 4-én – saját kérésére – felmentették a HTMH elnöki tisztségéből; az intézményt azóta megbízott elnökként Szabó Béla, a hivatal helyettes vezetője irányítja, akit a magyar kormány a csíkszeredai főkonzulátus-vezetői posztra jelölt. /Komlós Attila lesz az új HTMH-elnök? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./ A Népszabadság információja szerint a református lelkészt Gyurcsány Ferenc kormányfő javasolta a HTMH élére; az elnök kinevezése a külügyminiszter jogköre. Komlós Attila jelenleg Gyurcsány Ferenc miniszterelnök külpolitikai tanácsadó testületének tagja. /Komlós Attila a jelölt a HTMH elnöki posztjára. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./ Szabó Vilmos államtitkár elmondta, azért esett a választás Komlós Attilára, mert olyan személyt kerestek, aki sok szállal kötődik a határon túli magyarsághoz. „Nagy megtiszteltetésnek tartom a felkérést a HTMH elnöki tisztségére, minden nyűgével és gondjával együtt – nyilatkozta Komlós Attila. – Közel harminc esztendeje, diákkorom óta foglalkozom határon túli magyar ügyekkel. A Magyarok Világszövetségének főtitkára voltam 1989 szeptemberétől 1995 decemberéig, aztán az Anyanyelvi Konferencia ügyvezető elnöke a mai napig, és egy csomó más ügyben is járatos vagyok.” Komlós kiemelte: „Magyar barátaink, testvéreink kapcsolattartása az anyaországgal egészen másmilyen lesz, mint korábban, minőségében sokkal pozitívabb, és az egymással való kapcsolattartás lehetősége is hihetetlen módon megváltozik. Ezeket nyomon kell követni és elültetni életünk minden területén.” Fontos szempontként jelölte meg a jövőre nézve, hogy a határon túli magyarságnak „többféle hangja szólaljon meg és gazdagítsa a kapcsolattartást, adjon ötleteket, támpontokat, a döntéshozatalhoz háttéranyagot”. Konkrétan a civil fórumokat nevezte meg. /Guther M. Ilona, Budapest: Komlós Attila a határon túli magyarság újdonsült „első számú ügyintézője”. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./2006. január 6.
Kinevezett elnök nélkül is egészen jól kibírta fél éven át a Határon Túli Magyarok Hivatala. Sokak szerint ez jelzés arra, hogy a kormány „önmagát túléltnek gondolja az egész kisebbségtámogatási rendszert”, és választási győzelme esetén valami eurokonform mechanizmust próbál kialakítani a helyén, írta a Népszabadság munkatársa. Komlós esetében tudniillik nem lehet vitás, hogy a királycsináló a szocialista baloldal volt. Az elmúlt másfél évtizedben többnyire a határon túli magyar vezetőknek volt döntő szavuk a HTMH vezetőjének kiválasztásában. „Komlós Attila legalább hazai alkuk terméke” – olvasható a lapban. A HTMH a hőskorban a jogfosztott magyar közösségek kulturális identitásának őrzéséhez, olykor fizikai megmaradásának segítéséhez nyújtott támogatást. Azóta a jogállamiság a régióban szilárdult, a határon túliak helyzete pedig szinte mindenütt lényegesen javult, állította Kis Tibor a Népszabadságban. A HTMH pedig rosszabb lett: közösségépítő figyelme lankadt, pártfinanszírozási buzgalma viszont erősödött. A HTMH nem volt képes semmit sem tenni a kettős állampolgárság kapcsán kialakult válság elhárításáért, a hisztériák lecsillapításáért, és ma is tétlenül nézi a krízis mélyülését. Előbb-utóbb nyilván valami másra lesz szükség, írta a lap munkatársa. (Mucuskák, királycsinálók, Kis Tibor, Népszabadság, jan. 4.) /Magyar kommentár. Stratégiák és traumák elő- és utókezelése. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 6./2006. január 11.
Vörös T. Károly, Magyarország legnagyobb példányszámú napilapja, a Népszabadság főszerkesztője, a vele készült interjúban beszámolt arról, hogy lapja minden oldalon színes lett. A Népszabadság olvasóinak 70 százaléka ötven év fölötti, szeretnék megszólítani a fiatalabb generációkat is. A főszerkesztő szerint a Népszabadság nem tartozik egyetlen politikai párt vonzáskörébe sem. A politikai napilapok példányszáma csökken. A lap fontosnak tartja, hogy olvasói tudjanak arról, mi van a határon túl élő magyarokkal, emellett Románia ügyeiről is beszámolnak. A lap álláspontja: a szomszéd országok előbb-utóbb az Európai Unió tagjai lesznek, és akkor megoldódnak azok a problémák, amelyek Trianon óta fájdalmat okoznak. /Guther M. Ilona: Népszabadság – életszerű, elegáns, hiteles lapvilág. Interjú Vörös T. Károllyal, Magyarország legnagyobb példányszámú napilapjának főszerkesztőjével. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./2006. január 31.
A magyar kultúra újabb kiválóságáról derült ki, hogy ügynök volt. Az Élet és Irodalom utolsó számában Gervai András filmkritikus közzétette Szabó István Oscar-díjas filmrendező jelentéseit. Szabó Istvánt 19 évesen, 1957-ben szervezték be, 1961-ig írt jelentéseket. 1961 és 1963 között még írt két jelentéktelen és komolytalan jelentést, majd ,,elengedték”. Az ügy indulatokat váltott ki Magyarországon, tekintve, hogy a hamarosan kezdődő Filmszemle előttre időzítették. Az idei magyar filmes seregszemlét Szabó István Rokonok című filmje nyitja meg, amelyről a jelentéseiben ugyancsak szereplő pályatársa, Jancsó Miklós jelentette ki, hogy ,,kiváló film”… Január 29-én, vasárnap a tévé Nap-kelte adásban Jancsó mellett megszólalt volt felesége, Mészáros Márta – aki szintén szerepel a jelentésekben –, Gerő András történész és Gálszécsy András, az Antall-kormány titokminisztere is. A Népszabadság megszólaltatta Szabót, aki élete egyik ,,hősies cselekedetének” tartja ügynöki tevékenységét, mivel sikerült megmentenie barátját és évfolyamtársát, Gábor Pál filmrendezőt, aki fegyveres harcokban is részt vett az ötvenhatos forradalomban. Mészáros Márta is, Gerő András is kételyeiket fejezték ki a ,,tényfeltáró riport” kapcsán. Nem derült ki ugyanis, hogyan zsarolták meg Szabót, s az sem, hogyan engedték el. De Mészáros Márta (aki a Nagy Imre-film idején alaposan áttanulmányozta a hozzáférhető dokumentumokat) azt is hangsúlyozta, hogy kiemelve kontextusából az egész érthetetlen, s csak Szabó lejáratását szolgálja. Ugyanis 1957-ben javában zajlott a megtorlás, s az akasztófák árnyékában kissé másként hat ez a történet. Gerő András hangsúlyozta, hogy egészen mást jelent az, ha valakit ötvenhétben zsarolnak meg és ír alá, mint a már bizonyos értelemben liberálisabb nyolcvanas években. Gálszécsy András felhívta a figyelmet, hogy ideje lenne most már az elnyomó hatalom ,,szolgáit”, a bírákat, ügyészeket, titkosszolgálati tiszteket is pellengérre állítani. Róluk, az elnyomó hatalom gépezetének szolid ,,csavarjairól” soha nem esik szó… /Bogdán László: Önmagamat mentettem….= Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 31./ A magyar szellemi élet száznál több képviselője biztosította támogatásáról Szabó István filmrendezőt, akinek 1956 utáni ügynöki tevékenységét az Élet és Irodalom hozta nyilvánosságra legutóbbi számában. 117 aláíró látta el kézjegyével a nyilatkozatot, melyben kijelentik: „Szabó István 45 éve nagyszerű és fontos filmeket csinál nekünk. Nem csak magyaroknak. Elvitte hírünket mindenfele a világba. Beírta nevét kultúránk egyetemes történetébe. Szeretjük, tiszteljük és becsüljük őt”. Andrassew Iván író, publicista, a nyilatkozat egyik aláírója kifejtette: ha egy 18-19 éves fiatalembert, gyakorlatilag gyereket, ilyesmire kényszerítenek, akkor az hatalmi pedofília, és úgy kellene büntetni ezeket a beszervező tiszteket, mint a pedofilokat. „Egyszerűen képtelenség, hogy egy akkor 18-19 éves fiatalember tetteit most számon kérjük, különösen azok után, hogy műveivel kompenzálta ezt a bűnét – ha volt egyáltalán bűne” – vélte Andrassev. „Ez az írás nagyon hasonlít ahhoz, amit a szerzője elítél, csak most ez utálatosabb, mert aki írta, nem kényszer alatt írta” – nyilatkozta az ÚMSZ-nek Bitó László orvosbiológus, tudományos kutató, író, aki az ÉS-ben megjelent „leleplező” írást felelőtlennek tartja, és különösen az időzítése miatt elítéli. /Guther M. Ilona: Ügynöktartás mint „hatalmi pedofília”? Száztizenhét magyarországi értelmiségi áll ki Szabó István Oscar-díjas filmrendező mellett. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 31./2006. február 6.
A Népszabadság értesülése szerint a fagy miatt megrepedezett csőhálózatból került a szabadba – egyelőre ismeretlen mennyiségű – cián a nagybányai Transgoldnál. A Transgold vállalat és Máramaros megye vezetői ezt tagadták, ennek ellenére szabad szemmel is látható a jégcsapokba dermedt a folyadék, írta a lap helyszínen járt tudósítója. A csövek mentén vödrökben próbálják összegyűjteni a megfagyott ciános folyadékot. A fehér havon tisztán látható, ahogy a ciános, mérgező anyag széles medret vájt magának a vezetéktől a Zazar folyóig. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 6./2006. február 21.
A magyar kormány azt ígérte: a határon túli magyarokat nem használja majd eszközként a választási kampányban. Ennek ellenére az utóbbi hetekben elszaporodtak Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester elleni támadások. A jelenlegi kormánypártok célja: a „Fidesz-barát” Szász Jenő elleni vádakkal árnyékot vetni a polgári ellenzékre is. Az Erdélyi Napló szerint azért esett a választás Marosvásárhelyre, hogy alkalmat nyújtsanak Pomogáts Bélának arra, hogy – a Székelyudvarhelyért Alapítvány immár négy esztendeje szabályszerűen elszámolt pályázata ürügyén – támadja Szász Jenőt. Pomogáts kifejtette, azért álltak el a pertől, mert nem akartak „egy erdélyi magyar alapítványt bukaresti román bíróság előtt perelni”. Valójában perelni akartak, olvasható a hetilapban, de budapesti keresetüket, megalapozatlanként, két ízben is visszautasították. Pomogáts Béla gyaníthatóan politikai megrendelésre tette ezt. „A napokban olvastam a Népszabadság egyik erdélyi tudósításában, hogy az udvarhelyi árvízkárok enyhítésére befolyó, a magyar társadalom adakozásából összegyűlt magyarországi segélypénzek nem az árvízkárosultak otthonainak, templomainak a felépítését szolgálták, hanem egyszerűen a polgármester magánszámlájára kerültek, és az udvarhelyi sportcsarnok renoválására használták fel” – mondta Pomogáts, majd a következőképpen folytatta: „Helytelen lenne, ha a közvélemény egyszerűen szemet hunyna ezek fölött a tények fölött, csak azért, mert egy olyan emberről van szó, akinek befolyásos helyzete van a román politikai életben és a magyar politikában is.” /Szentgyörgyi László: Erdélyben kampányolnak a magyar kormánypártok. Szász Jenőt mondanak, Fideszt gondolnak. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 21./2006. március 6.
A „kimaradt a nemzetfogalom az alkotmánymódosításból” megfogalmazás pontatlan – közölte a lappal Varga Attila RMDSZ-es képviselő. Varga Attila szerint a HTMH-nál múlt héten lezajlott, a határon túli magyarok közjogi státusát érintő alkotmánymódosítással kapcsolatos tanácskozáson nem volt szó arról, hogy a nemzetfogalom kimaradna az alkotmányból. Az alkotmánymódosítási javaslat kimondja, hogy a Magyarország felelősséget visel a határon túli magyarok sorsáért; elősegíti közösségeik fennmaradását, az őket érő jogsérelmek orvoslását; kedvezményeket biztosít számukra. Varga szerint fontos lenne, hogy további egyeztetések legyenek egyrészt a most távol maradt határon túli magyar szervezetekkel, másrészt a magyar politikai pártokkal, és ez a folyamat ne álljon meg amiatt, hogy a jelenlegi parlament megbízatása lejár, hanem vigye tovább a következő országgyűlés. – Az újságíró idézte az MTI-t és a lapokat, ezek nem erősítik meg Varda Attilát: – „A tervezetben ugyanakkor, bár korábban szó volt róla, nem szerepel a határon túli magyarok közjogi státuszának meghatározása.” – MTI – „Avarkeszi Dezső elismerte, hogy az eredeti elképzelésektől eltérően a mostani szövegben nem szerepel, hogy a határon túli magyarok kulturális értelemben részét alkotják a nemzetnek.” – Népszabadság – „Egyelőre nem kerül be a magyar Alkotmányba a határon túli magyarok nemzethez tartozásának mikéntjét megfogalmazó passzus.” – Népszava – „A szakmai egyeztetés után Avarkeszi Dezső elmondta: a tervezetben ugyanakkor nem szerepel a határon túli magyarok közjogi státuszának meghatározása.” – Magyar Rádió. /G. M.I.: Félrehallotta a nemzetet a sajtó? = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./2006. március 23.
Niedermüller Péter távolról értetlenül nézi az erdélyi magyar egyetem körüli vitát, ő nem érti, hogy miért lenne jó egy önálló, államilag finanszírozott magyar nyelvű egyetem vagy akár egy magyar tagozat. Szerinte a kolozsvári egyetemen ma is van magyar nyelvű oktatás. A vitában elhangzott, hogy az erdélyi magyarságnak jár a magyar egyetem, ezt Magyarországon is lehet olvasni az újságokban, például a Népszabadságban. Niedermüller szerint az erdélyi magyaroknak sem jár semmiféle különleges státusz, mert nem szorulnak rá. Szerinte a vitából a szakmai szempontok hiányoznak. Niedermüller kijelentette, hogy egyetemek, karok, tagozatok „etnikai alapon történő megszervezése, létrehozása lényegi módon áll szemben a modern tudományok talán legfőbb jellemzőjével, a nemzetköziséggel és a nyitottsággal.” Minden valamirevaló egyetem arra törekszik, „hogy minél kozmopolitább legyen, hogy minél több különböző országból, kultúrából, gondolkodásbeli hagyományból érkező tanárral és diákkal büszkélkedhessen.” A mai globális világban „egy olyan egyetem koncepciójával előállni, amely etnikai alapon szerveződik nem egyszerűen anakronisztikus”. A magyar nyelvű egyetem/tagozat „a saját nyelvbe és kultúrába való bezárkózás”. /Niedermüller Péter: Az egyetemi vita. = A Hét (Marosvásárhely), márc. 23./2006. április 20.
Demény Péter, az Erdélyi Riport munkatársa kiállt Dávid Ibolya mellett, hasonlóan a Népszabadsághoz és a többi baloldali laphoz. /Demény Péter: A rokonszenves államnő. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 20./2006. április 20.
Az ÚMSZ átvette Kis Tibor cikkét a Népszabadságból. A cikkíró szerint erdélyiek kérték, Dávid Ibolya fogjon össze Orbán Viktorral. Kezdeményezésük elszigetelődni látszik. Az újságíró szerint 1998 óta a határon túli magyar közösségekben Orbánék megosztó politikája, a Fidesz-klientúrát díjazó támogatási rendszere súlyos károkat okozott. A kisebbségi vezetők zömmel felsorakoztak a Fidesz mögé az előző országgyűlési kampányban, majd pedig a kettős állampolgárság ügyében tartott népszavazáson. Duray Miklós, Bugár Béla, Kasza József, Tőkés László és a többiek fenntartás nélkül tették le a garast négy évvel ezelőtt Orbán további kormányzása mellett. Az anyaországi támogatás normális körülmények között nem pártfüggő. A kisebbségi közösségekben felismerik, hogy az anyaországi választás nem az ő kompetenciájuk. Ez a magyar-magyar viszony újragondolásában is mérföldkő lehet. /(Kis Tibor, Népszabadság): Lehetőség a magyar-magyar viszony újragondolására. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 20./2006. április 28.
„A Fidesz határon túli partnerei (vazallusai) vasárnap óta folyamatosan túlteljesítenek. Miközben ugyanis Orbán Viktor „néhány könnycseppet” lát indokoltnak a haza sorsa miatt, Tőkés László, Szász Jenő, Duray Miklós és a többi külföldi Fidesz-kuncsaft valóságos könnytengert ont. A Királyhágó-melléki püspök például az erdélyi magyarság magára maradását, a székelyudvarhelyi polgármester pedig az anyaország „nagy romlását” jövendöli a második Gyurcsány-kormány eljövetelével.” – írta Kis Tibor a Népszabadságban. Cikkét átvette az Új Magyar Szó. Kis Tibor szerint „túlmegy a politikai jó ízlés keretein, hogy a határon túli radikálisok most végveszélynek állítják be azoknak az erőknek a választási győzelmét, amelyek pár napja kaptak demokratikus felhatalmazást az anyaországi szavazóktól. Szerencsére a határon túli magyar közegben ezúttal nem az ő hangjuk a meghatározó.” Gyurcsány azzal a szándékával, hogy 10 millió magyar felhatalmazásával, de 15 millió magyar érdekében kormányoz, elébe megy a kisebbségi várakozásoknak. A Fidesz újabb vereségével eltűnhet a pártalapú klientúrafinanszírozás is. Reformok szükségesek a magyar-magyar viszonyban, „a mind korhadtabbnak tetsző kisebbségi támogatási és intézményrendszert” illetően is. /(Kis Tibor, Népszabadság): Egy új kezdet alapja. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 28./2006. május 5.
Az érintettség jogán a Királyhágómelléki Református Egyházkerület sajtószolgálata révén Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke válaszol Kis Tibornak, a Népszabadság április 26-i számában megjelent, Könnytenger című cikkére. A püspök szerint azért szükséges megválaszolni, mert jelenség értékű. „Azon cikkek egyike, melyek méltatlan gúnyolódás tárgyává teszik a nemzeti érzésű határon túli magyarokat. Ebben a tekintetben nem különbözik a hasonló célzatú román gúnyolódásoktól.” Tőkés László és határon túli sorstársai nem „ontanak valóságos könnytengert”. Egyszerűen saját közösségük szempontjából fájlalják a magyarországi választások végkimenetelét. Tőkés László kikérte magának a Fidesz-”vazallus” és a „Fidesz-kuncsaft” becsületsértő kifejezéseket. Szabad meggyőződésből és akaratból, állt ki a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség oldalán. Nem hiszi, hogy ebbéli jogát valaki is megkérdőjelezheti. A határon túli magyarság nem lehet „egyenlő távolságra” azokhoz, akik a 2004. december 5-i népszavazás alkalmával bántó módon ellene kampányoltak, valamint azokhoz, akik egyértelműen melléjük állottak. A „pártalapú klientúrafinanszírozás” gyakorlata nem annyira a Fidesz, hanem sokkal inkább a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormányok sajátja. Kis Tibor úgy reagált hogy ilyen színű kormányt választottak – kéretik belenyugodni. A klientúrafinanszírozást illetően Kis szerint Tőkés püspökhöz azok az évek állnak közelebb, „amikor még nagy szava volt neki annak eldöntésében, ki kap és mennyit Erdélyben a magyarországi adóforintokból támogatás címen.” /Kis Tibor: Válasz és viszontválasz Tőkés Lászlónak. = Népszabadság, máj. 5./2006. május 17.
Az Új Magyar Szó átvette a Népszabadság cikkét, miszerint a Gyurcsány-kormánynak „költségvetési kiigazítást” kell végrehajtania, ennek árát döntő mértékben a bérből, fizetésből, az állami ellátásból élők fizetik meg. Ez elbocsátásokkal, pluszterhelésekkel jár. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke szerint az elmúlt négy évben „tették tönkre” az országot. Aczél Endre, a Népszabadság cikkírója szerint ez a tönkretétel hazugság. Orbán szerint Gyurcsányék elhazudták az ország valóságos állapotát, és ezzel nyertek. Aczél megkérdőjelezte, hogy a Fidesznek van programja. /(Aczél Endre, Népszabadság): A helyrehozatal esélyei. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./2006. május 24.
Az Új Magyar Szó átvette a Népszabadságból Révész Sándor cikkét. Révész kiállt a tandíj bevezetése ellen, mondván, azt már hamarabb be kellett volna vezetni. Ezért is Orbán Viktort tette felelőssé: „A tandíj volt az orbánista demagógia egyik legelső áldozata, és ez lett a demagógia járványos pusztításának mintapéldája”. Most a reformkormány csak fél- és pótmegoldással mer a nyilvánosság elé lépni. Révész szerint az utólagos tandíjszedés a megfelelő jövedelmi szintet elérő diplomásoktól helyénvaló. /(Népszabadság, május 23. Révész Sándor) /Olcsó és fél. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 24./ Révész nem ír arról, hogy négy év alatt az MSZP-SZDSZ kormány miért nem vezette be a tandíjat, ha az olyan fontos.2006. május 31.
Bodor Pál tavaly volt 75 éves. Születésének évfordulója alkalmából Hazám- ill. Simonyi- díjjal tüntették ki „életművéért, gyökérhűségéért, a sajátosság méltóságának megőrzéséért”. Az irodalmi Simonyi-díjat eddig Szabó Magdának (erdélyi Kossuth-díjként értékelte) és Beke Györgynek ítélték oda. A díj alapítója a hazai magyar irodalom jelese és mecénása, Böszörményi Zoltán. A Hazám-díjat minden évben hét ember kapja. A kitüntetekkel interjúkötetet készített Hovanyec László. Az idei díjazottak: Berek Kati színművész, Cselőtei László természettudós, Gál István filmrendező, Kányádi Sándor, Korniss Péter fotós, Seregi László koreográfus és Bodor Pál. Június elsején Budapesten lesz Bodor Pál Saxum Kiadónál megjelenő Búcsúlevél nincs c. kisregényének a bemutatója. A kisregény az ötvenes években játszódik a kolozsvári Bolyai Egyetem diákjainak körében, lélektani krimi. Bodor Pál a Népszabadságban publikál. /Hevesi Mónár József: Bodor Pál köszöntése. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 31/2006. június 5.
– Nem kell sokat változtatni a magyar külpolitikán, egyértelműen azt az irányt kell folytatni, ami eddig érvényes volt, a hangsúlyok nem fognak változni – nyilatkozta Göncz Kinga magyar külügyminiszter-jelölt az MTI-nek. Elmondta, hogy a felkérése „viszonylag a végén dőlt el”. Sok nemzetközi példa van arra, hogy kvázi civil külügyminiszter dolgozik a kormányban, tehát nem a diplomáciai testületből jön, hanem kívülről – magyarázta. Hozzátette: EU-tagként lazább a határ bel- és külügyek között. Azzal kapcsolatban, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) – ismét – átkerül a miniszterelnöki hivatalhoz, Göncz Kinga úgy vélekedett: ez szervezeti döntés volt, s nyilvánvalóan szoros lesz az együttműködés ebben a kérdésben a kancellária és a külügyi tárca között. Meglepetten fogadta a magyarországi közvélemény Göncz Kinga jelölését a külügyminiszteri tisztségbe. A Magyar Nemzet szerint „a szakmai kontrollt kiiktató kormányzati struktúra ismeretében nehéz komolysággal beszélni a miniszteri listáról”. A Magyar Hírlap cikkírója úgy vélekedik: sokan nem értik, hogyan eshetett a választás Gönczre. „Azt már sejteni lehetett, hogy Somogyi Ferenc nem ismételhet, s forrásaink szerint a külpolitikában magának aktív szerepet tervező Gyurcsány eldöntötte, hogy nem karrierdiplomatát nevez ki. (…) Göncz Kinga ráadásul nagyon megsértődött, amikor kiderült, hogy nem számít rá a jövőben szociális miniszterként Gyurcsány, így részben ezeknek a tényezőknek köszönhetően lehet ő a jövőben a külpolitika irányítója.” A Népszabadság szerint Göncz Kinga kinevezése annak jele, hogy a kormányfő önmaga akar külpolitizálni. /Göncz Kinga: nem kell sokat változtatni a magyar külpolitikán. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./2006. június 8.
Június 7-én Aradon, a Jelen Ház nagytermében átadták a Regionális Simonyi Társaság által odaítélt Simonyi-díjat Bodor Pál publicistának, a bukaresti TV magyar adását annak idején elindító főszerkesztőnek, az immár évtizedek óta Budapesten él és publikál, jelenleg a Népszabadságban. Böszörményi Zoltánnak, a Simonyi-díj alapítója mellett többek között dr. Hevesi József, a Regionális Simonyi Társaság elnöke is beszélt. Az ágyai iskolások magyar néptánc-összeállítást mutattak be. /Kiss Károly: Bodor Pálnak átadták a Simonyi-díjat. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 8./2006. június 14.
Az Új Magyar Szó átvette Füzes Oszkár cikkét a Népszabadságból. Már nem lehet alanyi vagy visszamenőleges jogon „külhoni” magyar állampolgárságot adni a szomszédos országban élő magyaroknak. Füzes indokolta: az elszakított területeken élő magyarok más államokba szakadtak, „ha minden jól megy, ott töltenek be magas közjogi-hatalmi tisztségeket. És ez így van jól.” Az újságíró szerint a MÁÉRT-zsákutcából ki kell hátrálni. Az első az, hogy az uniós pénzekből, fejlesztési lehetőségekből minél több jusson olyan régiós projektekre, ahol történetesen magyarok is laknak. E régiókban legyen EU-konform közigazgatás, önszolgáltató önigazgatás. Szükséges a magyar-magyar viszony érzelmi újrarendezése. (Füzes Oszkár, Népszabadság) /Hol a kiút a MÁÉRT-zsákutcából? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./2006. június 29.
Ha egyáltalán igaz, hát gesztusnak igen rossz a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetése és maradékának beépítése a Miniszterelnöki Hivatalba. A HTMH-nak szimbolikus szerepe is van. Mint a Szent Koronának az Országház kupolatermében, írta Bodor Pál egy internetes portálon /klubhalo.hu/ rendszeresen jelentkező rovatában. Megértené, ha a HTMH személyzeti állományát csökkentenék. Azt is megértené, ha a csökkent létszámú hivatalt máshová költöztetnék, és a Bérc utcai, gyönyörű kis palotát eladnák. Föltéve, hogy a HTMH-t olyan helyre költöztetnék, ahol könnyen meglátogathatnák a határon túliak. A Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetése – merő takarékosságból! – érthetetlen. „Kik a kormány tanácsadói a nemzeti érzelmek, a trianoni határokon túli magyarok, a hazai és a külmagyar hangulatok tekintetében? Valóban azt hiszik, hogy akiknek mindez fontos, azok kemény, elvakult nacionalisták?” – kérdezte. /Diurnus (Bodor Pál): A kormány testbeszéde. = Klubháló.hu/ Bodor Pálnak ez az írása megjelent a Klubhálón és a Népszabadság Online-on. Az utóbbin Bodor a következő választ kapta egy Morvax szignójú blogostól: „Amíg a határon túliaknak szánt pénz informális utakon pártemberek folyószámlájára fut, én még sóval is behinteném az összes ilyen irányú hivatalt. Miért csak a mi kisnyugdíjasainkon, nagycsaládosainkon spóroljunk? Spóroljunk a határon túliakon is, hiszen eddig is csak hitelből tudtuk folyósítani azt, amit ott aztán jól szétloptak. A só, az jó módszer most. Aztán később, ha e két párt megszűnik, vagy átalakul, lehet a nulláról kezdeni a támogatást. Addig a só jó. S ha az ország rendben lesz újra, hát istenem, jöjjön a Fidesz. Akkor már talán azt is kibírjuk gazdaságilag. Meg lelkileg is. Addig felkészülünk rá.” Bodor válasza: a spórolás megtörtént, az anyaországi összmagyar politizálás szimbolikáján hülyeség és baromság spórolni. A HTMH százhúsz alkalmazott helyett hússzal is létezhet egy ideig, aztán ha jobban megy sorunk, az akkori szükség szerint megerősíthető. Ami most történt, az csak príma ziccer a szocialista-liberális koalíció ellenében. Éppen amikor a miniszterelnök kimondta: tízmillió nevében, tizenöt érdekében politizálunk. Morvax írásában az általánosító, korrupciós vádaskodás zavaró. Morvaxnak nem sok fogalma lehet, milyen volt magyarnak lenni ott, Trianontól talán máig. /Diurnus (Bodor Pál): Válasz Morvaxnak HTMH-ügyben. = Klubháló.hu, jún. 29./2006. július 5.
Amennyiben a kormány forgatókönyve megvalósul, akkor pár hónapon belül lényegében eltűnik a magyar-magyar kapcsolatok teljes eddigi intézményrendszere. Kis Tibor a Népszabadságban ezt örömmel üdvözölte. Szerinte a szóban forgó intézmények még egy másik kor szülöttei, erősen túlélték önmagukat – olykor valóságos masztodonnak hatnak a mai hazai és nemzetközi közegben. Szerinte a kisebbségi segélyek mindinkább klientúraépítésre, pártfinanszírozásra folynak el; a közvélemény számára átláthatatlan csatornákon. Az újságíró hozzátette, azért kisebbségi támogatásokra változatlanul szükség van. Az új rendszer kialakításából aligha szabad kihagyni magukat a kisebbségeket vagy az érintett kormányokat. /Kis Tibor: Partitúrák. = Népszabadság, júl. 5.2006. július 11.
A demokrácia: tömeguralom. Ahol a társadalomban a saját fejükkel és szívmértékükkel gondolkodó emberek – azaz polgárok – száma túl kevés, ott a mennyiség uralkodik. A tömeg időnként megőrül, mert őrjíthető. Jól megvan kisebbségben a saját véleményével, csak vegyék figyelembe ellenvéleményét, véleménye mássága számon tartassék, írta a Népszabadságban Cs. Gyimesi Éva. A történelemben rendszeresen előfordult, hogy az alulmaradt kevesek igazsága végül elismertetett. Számára a kisebbségi helyzet is csupán számarány kérdése. A cikkíró lelkesen kiállt Dávid Ibolya mellett, „akit ma nőként mindkét oldalon támadhatnak a társadalom demokratánál demokratább szószólói: a férfiak. Az ilyen nőket, mint ő, a középkorban megégették.” Dávid Ibolya higgadt honanya, mégis „aljasul” megbélyegezik. /Cs. Gyimesi Éva: A bélyeg terhe. = Népszabadság, júl. 11./ A szerző irodalomtörténész, Kolozsvár 2006. július 12.
Az ÚMSZ átvette a Népszabadságból Kis Tibor cikkét. Az újságíró szerint pár hónapon belül eltűnik a magyar-magyar kapcsolatok teljes eddigi intézményrendszere. „Nem lesz nagy kár érte”, mert „a kisebbségi támogatási rendszer valóban alkalmatlan már a mai viszonyok között.” A szóban forgó intézmények „olykor valóságos masztodonnak hatnak a mai hazai és nemzetközi közegben.” A kisebbségi segélyek mindinkább klientúraépítésre, pártfinanszírozásra folynak el. Az új rendszernek egyelőre nem látni még a körvonalait. A kisebbségi támogatásokra változatlanul szükség van. A rendszer kialakításából nem szabad kihagyni a kisebbségeket vagy az érintett kormányokat. Gyurcsány a népszavazás óta nehezen találja meg a hangot a kisebbségi vezetőkkel. /(Kis Tibor, Népszabadság): Elévült intézmények, a hőskor vége. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./2006. július 26.
Az ÚMSZ ismét átvette Népszabadság cikkét, melyben Nagy N. Péter kiállt Gyurcsány Ferenc mellett. A Fidesz azzal vádolta a kormányfőt, hogy a hazudott a választási kampányban, nem mondta meg, hogy megszorításokra készül. A Népszabadság elfogadja a miniszterelnök magyarázatát: nem „bontotta ki a teljes igazságot”. /Nem valószínű a fordulat napja. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 26./