udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
701
találat
lapozás: 1-30 ... 601-630 | 631-660 | 661-690 | 691-701
Intézménymutató:
Bolyai Tudományegyetem
2006. június 9.
Csíkszereda híres gimnáziumának tanárai közül számosan gyakorolták a történetírást, köztük van dr. Antal Imre, aki éppen most 75 éves, igen előkelő helyet foglal el. Dr. Antal Imre /sz. Gyimesközéplok, 1931. jún. 6./ a Bolyai Tudományegyetemen végzett. 1955-től Segesváron, Gyimesközéplokon, Gyimesfelsőlokon, 1961-től pedig a csíkszeredai, a mai Márton Áron Gimnáziumban tanított. Az 1980-as évek végén Svédországba emigrált. Első írása: Adatok Gyimesközéplok község monográfiájához, a Csíki és Gyergyói Múzeumok Közleményeiben (1957) látott napvilágot, amelyet Kovács Dénes múzeumigazgató adott ki. Írásai, tanulmányai a Hargitában, A Hétben, a Korunkban, a Művelődésben és más kiadványban láttak napvilágot. Tanártársaival elkészítette a csíkszeredai líceum (gimnázium) kétnyelvű monográfiáját (1968). A kötetben az 1661-es nagy török–tatár inváziót követően a Damokos Kázmér ferences püspök által alapított vagy újraalapított középiskola 300 éves múltját, a csíki oktatásban-nevelésben és a művelődésben betöltött első rangú szerepét idézték fel. Antal Imre az 1970-es években a csíki közbirtokosságról írt dolgozatával doktori címet szerzett. A Csíkszeredai Múzeum kiadványaként (1972) nyomtatták ki a Bibliográfiai adatok Csíkszereda történetéhez című füzetet. „Ötszáz esztendő óta ez az első ilyen jellegű munka” – állt a füzet előszavában. Terjesztését azonban nem engedélyezték. Antal Imre a Romániai Magyar Irodalmi Lexikonnak éveken át a Hargita megyei szerkesztője volt. Néhány adat a Csíkmegyei erdőpanamákról (Acta Hargitensia, 1980) című dolgozatában a közbirtokossági erdők helyzetét (1920–1944) jellemezte. Azok a tények, melyeket Antal Imre az 1970-es években a közbirtokossági vagyonok kirablásáról, elherdálásáról feltárt, azok ma újból aktuálisak. A történész 1992-ben, amikor már külföldön volt, megjelentette a Gyimesi krónikát. Az első olyan jellegű könyv ez, amelynek a tárgyát a gyimesi csángók története képezi. Antal Imre 1994-ben, Csíkszeredában kiadott Tisztesség adassék című könyvében a csíki középiskolai oktatás kezdeteiről írt. Munkájában az 1770–1846 között a Csíksomlyón végzett gimnáziumi tanulók jegyzékét is közölte. Jórészt ezek közül az ifjak közül került ki mintegy századnyi időszakra Csík értelmiségi rétege. Legújabb tanulmánykötete: Történelmi események Gyimes vidékén a régmúlttól napjainkig. E munkájában a Gyimesi krónikában közölt fejezeteken kívül újabbakkal bővítette az ismeretek tárházát. /Szőcs János muzeológus: 75 éve született Antal Imre történész, a gyimesi csángók krónikása. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 9./2006. június 10.
A Virtuális Bolyai Egyetem előadás-sorozatának keretén belül dr. Borcsa János irodalomtörténész tartott előadást Tendenciák a romániai magyar irodalomban címmel június 8-án Kolozsváron. Felvázolta az irodalom fejlődését a valóságirodalomtól a szövegirodalomig az 1950-es évektől egészen a ’90-es évekig. Szerinte négy irodalmi csomópontról beszélhetünk a vizsgált időszakban. Az első az 1950-1960-as évek fordulópontja, a második az 1960-as évek második fele, a harmadik az 1970-es évek közepe, a negyedik pedig az 1980–’90-es évek. Az első korszakra jellemző a dogmák szerinti irodalom közvetítése és a sematizmus. A ’60-as évek irodalmárai már hitelesen, sematikusmentesen szólalnak meg. Meghitt, személyes viszonyt alakítottak ki a történelemmel. A mikro- és makrokozmosz összességében látására tettnek kísérletet. Megjelentek az ön- és korkritikák, valamint a memoárok. Irányzati sokszínűség vált uralkodóvá. A korszak jellegzetességeként kiemelhető a narráció megújítása. A hit kérdése és motívuma közös tényező a Forrás első és második nemzedékénél. Megjelenik a kisebbségi lét mitizálása. A ’70-es évek elejét értékválság jellemzi. Az 1971-es év az ideológiai kultúra jégkorszakát jelentette, ideológiákat rombolt le a politikai helyzet. Átértékelődik a költőszerep, a lírai én rejtőzködik, és szokatlan nézőpontok is megjelennek. A ’70-es évek végére a szellemi kultúra színvonala felemelkedik. Az 1980–’90-es években maga az alkotás is új értelmet nyer. Nagy hangsúlyt kap az érzelmek ébresztése. /D. I.: A valóságirodalomtól a szövegirodalomig. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 10./ 2006. június 13.
Gáll Kinga, az Európai Parlament fideszes képviselője a vele készült beszélgetésben elmondta: a Bolyai Egyetem vitája azzal kezdődött, hogy a magyar egyetemet erőszakkal összeolvasztották a kolozsvári román egyetemmel. Minden vezető beosztásba románok kerültek, ami a magyar tagozat módszeres elsorvasztására vezetett. A rendszerváltás után a döntéshozatali ügyekben lényegi változás nem történt, a vegyes tanítású intézményekben a magyar tagozatok mind az egyetemen, mind a középiskolákban kiszolgáltatottak maradtak. A kisebbségi törvény most azért fontos, mert kézzelfogható, számon kérhető. A romániai magyarság többi jogkövetelése még ígéretként sem szerepel az Európai Parlamentben, illetve az Európai Bizottságban. Gáll Kinga Bukarestben járva, az Európai Parlament–Romániai Parlament vegyes bizottság alelnökeként rádöbbent, hogy akarnak ugyan kisebbségi törvényt, mert éppen ez a brüsszeli elvárás, de azt már nem akarják, hogy döntési jogköröket is szavatoljon. Amennyiben törlik a kulturális autonómia alapját, az önkormányzatok döntési jogköreit, akkor a törvény semmivé válik. 1993-ban, amikor Romániát felvették az Európa Tanácsba, akkor szintén előkerült egy kisebbségi törvény. A kormány mindent megígért, de amint fölvették az országot, minden elhalt, a kisebbségi törvényt pedig levették napirendről. Igaz, most erőteljesebben kéri az EU a törvény elfogadását, Gáll Kingának mégis fenntartásai vannak. Elképzelhető, hogy húzzák majd az időt, a csatlakozás után pedig azt mondják, nem sikerült megállapodni, és ismét lekerül napirendről a törvény. Gáll Kinga beszámolt arról, hogy Traian Basescu államelnök teljesen elzárkózott a magyar felsőoktatásra vonatkozó kérdések elől. Azt mondta, Kolozsváron a Babes–Bolyai multikulturális egyetem. Basescu szerint ha a magyaroknak egyetem kell, akkor azt magánegyetemként megcsinálhatják. A magyar diplomácia szegénységi bizonyítványa, hogy csak ennyit sikerült elfogadtatni a román országjelentésben a kisebbségekről. Több alkalommal lett volna lehetősége, hogy hatékonyan képviselje a határon túli magyarság ügyét az európai fórumok előtt, mégsem tette meg. Nem igaz, hogy a határon túli magyarság ügyét nem lehetett volna felvetni. A magyar kormány másik lehetősége az lett volna, ha nem terjeszti be elsők között ratifikációra Románia EU-s felvételét az országgyűlés elé. A Fidesz azt javasolta, hogy a kormány ne terjessze be szavazásra, várja meg az országjelentést. Ezt a kormány nem fogadta el. A Székely Nemzeti Tanács Gyergyóditrón nagygyűlést fognak tartani Székelyföld területi autonómiájának ügyében. Gáll Kinga elmondta, hogy az SZNT által megfogalmazott jogkövetelések jelenleg távol esnek az Európai Unió hivatalos kisebbségpolitikájától. Azonban a különböző régiókban élők beleszólása az őket érintő döntésekbe jogos igény, amelyet nem lehet megkérdőjelezni. /Románia meg kell hogy oldja a kisebbségi kérdést. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 13./2006. június 21.
A Babes–Bolyai Tudományegyetem etikai bizottsága elé hívták a Bolyai Kezdeményező Bizottságban tevékenykedő három magyar egyetemi oktatót. Bodó Barna docenst, valamint Kovács Lehel és Hantz Péter adjunktust június 26-án hallgatják meg az „intézmény hírnevét romboló magatartásukkal” kapcsolatban. A három oktató az önálló magyar karok létrejöttét és a Bolyai Egyetem újraindítását követelő Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) vezetője. A Nicolae Bocsan rektor kézjegyével ellátott felszólításban az egyetem hivatkozik egy korábbi figyelmeztető levélre, amelyben azzal fenyegették meg a három oktatót, hogy a munkaszerződésük felbontását is eredményezheti a BBTE multikulturális jellegét bíráló tevékenységük A Krónika értesülései szerint a három oktatóhoz eljuttatott felszólításban az áll, hogy „folyamatosan hamis információkat terjesztettek az egyetemmel kapcsolatosan, amellyel súlyosan ártottak az intézmény hírének.” A Nicolae Bocsan rektor kézjegyével ellátott levél mellé hét mellékletet is csatoltak: ezek román és magyar nyelvű újságcikkek, valamint a BKB közleményei. A felszólítás hivatkozik Nicolae Bocsan rektor egy korábbi levelére, amely ellen a magyar oktatók március eleji közgyűlésén tiltakoztak, és szolidaritást vállaltak megfenyegetett kollégáikkal. Az egyetem vezetősége által március elején kiadott fenyegető hangvételű levélben – amelynek címzettje ugyanezen három oktató volt – azzal vádolják Hantz Pétert, Kovács Lehelt és Bodó Barnát, hogy hamis képet közvetítettek a Babes–Bolyai Tudományegyetem multikulturális jellegéről. A levélben a rektor kitért arra, hogy e három egyetemi alkalmazott megszegte az oktatók statútumáról szóló törvény előírásait, mely arról rendelkezik, hogy a tanárok felelősségre vonhatók, ha rombolják intézményük jó hírnevét. A levélben a rektor közölte: szándékában áll alkalmazni az oktatási törvény azon paragrafusait, amelyek az írásos figyelmeztetéstől akár a munkaszerződés felbontásával sújtják a jogszabály megszegőit. A BKB alelnöke, Hantz Péter a Krónikának mindössze annyit közölt: nemrég kapták kézhez az etikai bizottság elé citáló levelet, ezért egyelőre nem kívánnak nyilatkozni. /Kelemen Tamás: Etikai eljárás a BKB-vezetők ellen. = Krónika (Kolozsvár), jún. 21./2006. július 1.
Kolozsváron 1947-ben, a IV. gimnáziumi osztály elvégzése után letették a kisérettségi vizsgát az Unitárius Kollégiumban, emlékezett Dr. Dezső István. Kolozsváron négy magyar fiúgimnázium volt: Piarista Fiú Főgimnázium, Református Kollégium, Unitárius Kollégium és az Állami Magyar Fiú Gimnázium, vagy Gyakorló Gimnázium. A négyből kettőt természetesen csak úgy lehetett összevonni, ha kettőt megszüntetnek. Áldozatul esett a nagy diáklétszámú, rangosabb Piarista Főgimnázium és az Állami Magyar Fiú Gimnázium vagy Gyakorló Gimnázium. 1948-ban megszüntették az egyházi iskolákat. A Kolozsváron megmaradt, két elméleti magyar fiúgimnázium közül az egyik, a volt Unitárius Kollégium az 1. számú Elméleti Magyar Fiú Gimnázium nevet kapta, a második pedig a volt Kolozsvári Református Kollégium, amiből a 2. számú Elméleti Magyar Fiú Gimnázium lett. 1948-ban a kolozsvári Szekuritáté behatolt a Ferenc-rendiek épületébe, az összes szerzetest elvitték, még azt sem engedték meg nekik, hogy szobájukba felmenjenek, és a létfontosságú dolgaikat elhozzák. A rendházban maradt javak egy részét szétosztották a két magyar fiúlíceum konviktusai között. Dr. Dezső István emlékszik arra, hogy ők, az 1. számú Elméleti Magyar Fiúlíceum bentlakói kis kézi szekérrel mentek, hogy a számunkra megítélt javakat elhozzák. Ez elsősorban a ferencesek élelmiszer raktárából kerülhetett ki. Emellett nagy mennyiségű nyomdapapírt, valamint füzeteket, íróeszközöket is kaptak, itt működött addig ugyanis a Szent Bonaventúra Nyomda. Szigorúan megtiltották a diákoknak, hogy az emeletre is felmenjenek, a szerzetesek szobáiba. 1948-tól a rendházban helyezték el a város zene- és képzőművészeti iskoláját, még mindig ott működnek. 2006. június 3-án a fizika előadóteremben gyülekezett az erősen megfogyatkozott és szétszóratott egykori lelkes diákcsapat, az 1951-ben érettségizett tíz ősz hajú veteránja Fazoli Sándor, egyetlen élő tanáruk, osztályfőnökük és egykori igazgatójuk köré. Tudomásuk szerint 24-en élnek még az osztályból, de a találkozónkra csak tízen tudtak eljönni. Mindnyájukat megajándékozták Brassai Sámuel Elméleti Líceum Évkönyvvel. A tíz hajdani diák életútját mondta el a találkozón. Ajtay Ferenc a Bolyai Tudományegyetemen geológiát végzett, a majd középiskolai tanár lett. Nyugdíjas éveiben könyveket ír, eddig három kötete jelent meg, a következőt az ivóvíz jelentőségéről írja. Ábrahám Ottó a Szovjetunióban végzett bányamérnökit, hazajövetele után a Zsil-völgyi bányák magas vezetőségi posztjait töltötte be. Egyike volt a párt kinyújtott karjának. Nyugdíjasként újra politizálni kezdett, most a román Konzervatív Párt tagja. Fia anyanyelvét elvesztette, ennek ellenére magyarul érez. Dr. Dezső István nyugalmazott sebész főorvos elhagyta szülőföldjét, az anyaországban próbált beilleszkedni, úgy érzi, sikertelenül. Mihálik András látványos pályát futott be, miután Moszkvából hazatért ukrán feleségével. A romániai 1989-es fordulat után tökéletes orosz nyelvtudását kihasználva állandóan utazott, tolmácsolt, Nagyvárad alpolgármestere lett és Nagyváradon az egyetem építészeti karának professzora, a műszaki tudományok doktora, több találmánya van. Botár Ferenc Tordán dolgozott és ott él családjával ma is. Darvas István Izraelbe, aztán Amerikába ment, de meghalni Budapestre jött. Cozma Károly (Kozma) Kijevben végezte a Diplomáciai Főiskolát, külügyi diplomáciai szolgálata folytán bejárta a fél világot, világnyelveket beszél, 20 évnél több időt töltött külügyi szolgálatban. Széll Kálmán szenvedélyes sakkozó, műgyűjtő, de főleg könyvgyűjtő és magánzó agglegény. Veress Endre egyedül lett ügyvéd az osztályból. 1940-ben az Észak-Erdélyből kivonuló román bosszúállók úgy megverték ügyvéd édesapját, hogy később belehalt sérüléseibe. /Dr. Dezső István nyugalmazott sebész főorvos: Provokatív beszámoló a kolozsvári Brassai Sámuel Gimnáziumban érettségizettek 55 éves érettségi találkozójáról. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28., folyt.: júl. 1./2006. július 4.
Nem Cs. Gyimesi Évát, hanem az irodalomtörténész Soliloquium az erdélyi magyar egyetemről című cikkét június 2-án megjelentető Élet és Irodalom hetilap kiadóját, az Irodalom Kft.-t pereli a Bolyai Kezdeményező Bizottság – pontosította a sajtóper kapcsán elterjedt hírt Hantz Péter, a BKB szóvivője. Az egyetemi lobbiszervezet konkrétan azt kifogásolja, hogy a szóban forgó cikkben a szerző „ágenseknek”, azaz ügynököknek minősítette a BBTE magyar karaiért, illetve a Bolyai Egyetemért akciózó testület tagjait. /Nem Cs. Gyimesi Évát, hanem az Élet és Irodalom kiadóját szándékszik perelni a BKB. = Transindex, júl. 3./2006. július 12.
„Ahol csend van, ott nem mozdul semmi” – foglalta össze a kolozsvári Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) idei akciótervének lényegét Bodó Barna egyetemi docens, a bizottság elnöke a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki szervezetének rendezésében megtartott sepsiszentgyörgyi lakossági fórumon. Bodó eredménynek könyvelte el Markó Béla RMDSZ-elnök és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke kézjegyének szereplését a BKB márciusi nyilatkozata végén. Hantz Lám Péter egyetemi adjunktus, a bizottság alelnöke elmondta, hogy a területi autonómia, a magyar nyelvű egyetem, valamint a kulturális autonómia elérése érdekében októberben tüntetéssorozatot szerveznek Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon, Kolozsváron, Szatmárnémetiben, Csíkszeredában, „esetleg Székelyudvarhelyen”. Hantz szerint azért van szükség a tömegmegmozdulásokra, mert Brüsszelnek érdeke, hogy csend honoljon Romániában, Erdélyben. Egy hónappal később kisebbségügyi felsőoktatási konferenciát szervez a BKB több európai nemzeti kisebbség képviselőinek részvételével, és folytatja a nemzetközi figyelemfelkeltő akcióit vezető tudósoknak és a Babes-Bolyai Tudományegyetem egykori diplomásainak címzett levelek révén. Kártérítést követelve készül perbe hívni a BKB az Élet és Irodalom magyarországi hetilapot, mert azzal vádolta őket a lapban Cs. Gyimesi Éva, hogy a bizottság korifeusai „szakmailag inkompetens ágensek” lennének. A sepsiszéki MPSZ Wass Albert-díjjal jutalmazta Bodó Barnát, Hantz Lám Pétert, valamint a BKB másik alelnökét, Kovács Lehelt a Bolyai egyetem visszaállítása érdekében végzett tevékenységükért. /Domokos Péter: Tüntetésekre készül a BKB. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./2006. július 14.
Másfél éve kezdte meg küzdelmét a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) az önálló magyar állami egyetem visszaállításáért. A kis lépések politikája tizenöt esztendő alatt semmilyen előrelépéshez nem vezetett, ezért érezték fontosnak néhányan – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács oktatási szakosztályából, a Babes–Bolyai Tudományegyetem oktatói közül, a diák- és ifjúsági szervezetekből –, hogy újra fel kell vállalniuk a kezdeményezést. Július 10-én a Magyar Polgári Szövetség sepsiszéki szervezete Wass Albert-díjjal tüntette ki a BKB három vezetőjét: Bodó Barna elnököt, Kovács Lehel alelnököt és Hantz Pétert, a szervezet szóvivőjét. Az ünnepélyes díjátadás alkalom volt egy lakossági fórumra is. Az egyetem a jövőt jelenti, olyan típusú oktatást, amely nélkül elképzelhetetlen egy polgáriasult közösség – mondta Bodó Barna. 1990 januárja óta napirenden van a Bolyai Egyetem újraindítása. ,,Jó néhány évnek kellett eltelnie, amíg az egyetem kérdése megint megfelelő hangsúllyal, erővel, nyomatékkal napirendre kerülhetett” – fogalmazott Bodó Barna, aki öt pontban vázolta, mi változott, amióta fiatal kollégái, Hantz Péter és Kovács Lehel létrehívták a BKB-t. Azóta a magyar egyetem ügye folyamatosan jelen van a közéletben, már nem egy szűk elit, nem a romániai magyarság kérdése, hanem a demokratizálásé. Eredménynek könyvelhető el, hogy a BKB lépéselőnyt szerzett, ők tematizálják a folyamatot, a hivatalosságok pedig válaszolni kényszerülnek. Tüntetésekkel, aláírásgyűjtésekkel vállalták a konfrontációt, és hiszik, hogy az ügy eredményes képviselete érdekében a demokrácia által megengedett minden eszközt ki kell használniuk – mondotta Bodó Barna. Kiemelte: megkezdődött a párbeszéd. Elérték, hogy a román média egy szelete ma már pontosan érti, mit akarnak. A BKB vitte ki az európai politikai színpadra a Bolyai Egyetem ügyét, a legnagyobb belpolitikai eredmény pedig az, hogy márciusban az egyetemmel kapcsolatban sikerült egy lapra gyűjteniük két olyan aláírást (Markó és Tőkés), amely az elmúlt években nem szerepelt együtt. Kovács Lehel a BKB eddigi tevékenységét vázolta. A tavaly januárban megalakult szervezet elsőként egy európai kisebbségi felsőoktatási konferencia szervezését vállalta. Ez pénzhiány miatt csak virtuálisan jöhetett létre, de a világhálón lebonyolított beszélgetések egy európai kisebbségi egyetemi charta létrehozásának alapjául szolgálnak. A konferencia kimondta: európai szinten az erdélyi és a felvidéki magyar oktatás van a legrosszabb helyzetben. 2005 júniusában kezdték meg a Bolyai-esték szervezését. Tavaly szeptemberben döntöttek arról, hogy nemzetközi színre viszik a magyar egyetem ügyét. Brüsszelbe, Strasbourgba, az EU különböző szerveihez juttatták el a dokumentációt, ismertették a valós helyzetet, a hiányosságokat. Bemutatták, hogy mit jelent a magyar egyetem hiánya, kiemelték a csángómagyar oktatás hiányosságait is. 2005 októberében négy erdélyi városban szerveztek tüntetést a Bolyai Egyetemért, novemberben elkezdték a tanárok körében az aláírásgyűjtést, a 179 oktatóból 149 egyértelműen támogatta három önálló magyar kar létrehozatalát. Decemberben a Diszkriminációellenes Tanácshoz fordultak a magyar gyerekek román tanításának ügyében, több hónapos halogatás után nemrég kaptak választ, amely leszögezi, sérül az esélyegyenlőség, és felszólítja a minisztériumot külön tanrend kidolgozására. Aláírásgyűjtést kezdtek, 83 nagynevű tudós és 11 Nobel-díjas csatlakozott ügyükhöz, februárban a polgármesterek és a történelmi egyházak vezetői fordultak beadvánnyal az egyetem szenátusához, és kérték a három önálló magyar kar létrehozását. Márciusban ültek össze a BBTE magyar oktatói, kiderült, közösségük megosztott: van, akit megfélemlítettek, s azért nem vállalja fel az önállósodás ügyét, mások személyes érdekből ellenzik. Szintén márciusban szerveztek egy fórumot a protestáns teológián, amelyen civil szervezetek, az RMDSZ, a magyar oktatók és a minisztérium képviselői fogalmaztak meg közös állásfoglalást. Áprilisban Bukarestben román értelmiségi találkozót tartottak, májusban imaláncot szerveztek, és megkezdték az idén októberre tervezett II. kisebbségi felsőoktatási konferencia előkészítését. Júniusban az egyetem etikai bizottsága elé idézték a BKB vezetőit, azzal vádolják őket, hogy ártottak az egyetem hírnevének. Hantz Péter terveik kitért a magyar diákok román oktatásának megváltoztatása érdekében kidolgozott stratégiájukra. Újabb beadvánnyal fordulnak a Diszkriminációellenes Tanácshoz, amelyben kérik, egyértelműen mondják ki: a helyzet diszkriminatív. Alkotmánybírósági határozatot is kérnek, s ha ez azt mondja ki, hogy a kisebbségi gyerekek román oktatása nem diszkriminatív, a strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fordulnak. ,,Semmiképpen nem hagyjuk az ügyet elaludni” – szögezte le Hantz Péter. A magyar egyetem ügyében októberben újabb, több várost érintő tüntetést szerveznek. Hantz úgy véli, az EU-nak nem ügye a kisebbségi kérdés rendezése, de érdeke, hogy csend és nyugalom legyen a térségben. Nem állnak le a lobbitevékenységgel sem, az ENSZ-t, az EP-t, az Európai Biztonsági Tanácsot szándékoznak megkeresni. /Farkas Réka: Hosszú küzdelem lesz, de meg kell harcolni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./2006. július 14.
Incze László maga sem vetett számot azzal, hogy ő lenne Felső-Háromszék szellemi céhes mestere, holott nagy szerepe van abban, hogy a hajdan ,,Vargavárosként” emlegetett, múltjára büszke székely települést, Kézdivásárhelyt a maiak az ő tevékenységét elismerve nevezik Céhes Városnak. Nemrég a megyei tanács Háromszék legmagasabb közösségépítő díjával tüntette ki. Incze László történész-muzeológus 1928-ban született Baróton, a Bolyai Tudományegyetem történelem-filozófia szakán végzett 1952-ben. Előbb Mezőbándon, majd Kézdivásárhelyen tanított történelmet. Annak idején Sylvester Lajos kérte fel 1970-ben Incze Lászlót a kézdivásárhelyi céhtörténeti kiállítás megszervezésére és vezetésére (1970–1972), majd a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum két évtizedet is meghaladó irányítására. Incze László múzeumigazgatóként rendkívüli értékű szervező és tudományos munkát végzett. Múzeumi anyaggyűjtése Felső-Háromszék egészét felölelte. Fontos szerepe volt abban, hogy a Nagyváradról hazahozott Gábor Áron-szobor Kézdivásárhely főterére került. Amikor Zsuzsi és Andris babát, a magyarság legteljesebb miniatürizált népviseleti gyűjteményét a sepsiszentgyörgyi megyei múzeumból is száműzték, előbb múzeumi kiállításon biztosított menedéket és nyilvánosságot, majd amikor az erdélyi magyar népviselet már kiállításon is szúrta a hatalom képviselőinek szemét, Incze László és társai úgy ,,raktározták” el és mentették meg ezt a pótolhatatlan kincset, hogy az arra érdemesnek minősített múzeumlátogatók titokban megtekinthessék. Incze László a diktatúra éveiben is emlékezetes, az intézmény kereteit szétfeszítő közművelődési rendezvényeket szervezett. A múzeumi évfordulók, az általa szerkesztett kiadványok, tanulmányok a hamis alapozású felnőttképzés ellensúlyaként jelentkeztek. Az 1989-es fordulat után a Romániai Magyar Demokrata Szövetség kézdivásárhelyi vezetője lett, majd megyei meg országos beleszólású, a társadalmi sodrást meghatározó személyiség szerepét kellett betöltenie. /Sylvester Lajos: Háromszék szellemi céhmestere. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 14./2006. július 17.
Kemény harcot vív az önálló Bolyai Egyetem létrehozásáért a maroknyi oktató és közéleti személyiség, akik úgy ítélik meg, hogy elérkezett a cselekvés pillanata. Imponáló, hogy zömmel fiatal, legfeljebb középkorú tagokból tevődik össze a Kezdeményező Bizottság, akik hallomásból tudhatják csupán, milyen volt fénykorában Erdély neves tanintézete. Fájó viszont, hogy a volt bolyaisok mintha kívülről szemlélnék az elszánt küzdelmet. Tanárok, mérnökök, jogászok, vegyészek százai futottak be fényes karriert magyar nyelven szerzett tudásukkal. Az 1956-os események tálcán kínálták az ürügyet a megszüntetéséhez. A legfelsőbb pártvezetésben lévőkön kívül az egész hazai magyar közvélemény értetlenül fogadta a döntést. „Akkori legjobbjaink közül néhányan életük feláldozásával tiltakoztak a galád döntés ellen” – írta Sipos János, a lap munkatársa. A Bolyai Kezdeményező Bizottság küzdelmét erősíteni kell „mindannyiunk határozott fellépésével”, olvasható a cikkben. /Sipos János: Erősítés. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 17./2006. július 19.
Két értékes hagyaték került a napokban a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium tulajdonába. Fenichel Sámuel bukaresti útjának eredeti kézírásos naplóját, leveleket és más értékes dokumentumokat dr. Izsák Sámuel nyugalmazott orvosprofesszor adta át. Köztük volt: Magyar utazók a Duna-Tájon, Tanárky Gedeon és Fenichel Sámuel útleírásai, Lucidus Kiadó, Régi Kisebbségkutatás Könyvek sorozat. A szövegeket közölte, bevezette és jegyzetekkel ellátta Losoncy Tóth Árpád, Izsák Sámuel, Budapest 2006. Fuchs Herman, a Bolyai Egyetem egykori paleontológia tanárának Kolozsvár környékén gyűjtött kövületeit és szakkönyvtárának egy részét családja közösségi célokra ajánlotta fel. Fuchs Herman 1996-ban hunyt el. 1946-tól a Bolyai Egyetem tanársegéde, ahol rövid megszakítással, adjunktusként, majd előadó tanárként működött 1977-es nyugdíjba vonulásáig. Fő kutatási területe az őslénytan. 250 tanulmánya és írása jelent meg, több könyvnek társszerzője. /Bakó Botond: Régi és mai hagyatékok. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./2006. július 20.
Bodó Barna írásbeli figyelmeztetését, Hantz Péter megrovását, illetve Kovács Lehel ellen az eljárás megszüntetését javasolta a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) etikai bizottsága. Az önálló Bolyai-egyetem visszaállítását szorgalmazó három magyar oktatót félretájékoztatással és a BBTE hírnevének rontása miatt vonták kérdőre. „Egyértelmű, hogy ki akartak rúgni bennünket állásunkból. Dacára annak, hogy csak aránylag enyhe büntetést róttak ki ránk, fellebbezni fogunk” -reagált Hantz Péter egyetemi lektor, a Bolyai Kezdeményező Bizottság keretében kifejtett munkájukat pedig folytatják. Az etikai bizottság elnöke, Liviu Pop jogi egyetemi tanár a Ziua című napilap szerint azt mondta, hogy a javaslat csak akkor emelkedik jogerőre, ha azt az egyetem szenátusa is elfogadja. Bodó Barna viszont jelezte: már kézhez kapták a BBTE rektora, Nicolae Bocsan által aláírt rendelkezést az ellenük hozott adminisztratív intézkedésekről. A rektor szerint a Bolyai Tudományegyetem visszaállítását követelő három magyar oktató félretájékoztatta a közvéleményt, ugyanakkor rontotta a BBTE hitelét. A rektora felrótta a három magyar oktatónak, hogy akadályozták a felsőfokú oktatási intézmény működését azzal, hogy az egyetem szenátusának magyar tagjait a testületből való kilépésre szólították fel. A rektor szerint a három magyar oktató igazolatlanul hiányzott, amikor külföldre utazott, Hantz pedig valótlanságot állít, amikor arról beszél, hogy a BBTE jogi karán egyetlen magyar oktató van állásban. A BBTE etikai bizottsága magyar tagjainak a távollétében július 4-én hallgatta meg a BKB három vezetőségi tagját. A magyar oktatók cáfolták azt az állítást, miszerint azt hirdették: a BKB-ben kifejtett munkájuk miatt nem haladhatnak előre az oktatói ranglétrán. Azt is tisztázták, hogy külföldi útjaikra minden esetben szabadidejükben utaztak. Hantz Péter az egyetem egyik kiadványával bizonyította, hogy a jogi karon valóban csak egy magyar oktató van. – Ez az egész arra irányult, hogy a Bolyai Egyetem visszaállításáért folytatott munkánkban az óvakodva ugyan, de mellettünk álló kollégákat megfélemlítsék. Nem adjuk fel – szögezte le Hantz Péter. Bodó Barna szerint a BBTE etikai bizottsága úgy járt el, mint a kommunizmus idején a koncepciós pereket tárgyaló bíróság: a meghallgatáson általa elmondottakból ugyanis kiragadtak részeket, és így az eredetitől egészen eltérő értelmet adtak az elmondottaknak. /A BKB vezetői nem hátrálnak meg. = Krónika (Kolozsvár), júl. 20./2006. július 22.
Csőgör Lajos /Nagysármás, 1904. márc. 18.- Budapest, 2003. júl. 8./ a középiskolát Nagyenyeden végezte. Szegeden megszerezte a fogorvosi diplomát. Nagysármásra került általános orvosnak, majd a nagyenyedi kollégium fogorvosa lett. 1940-ben tanársegédnek nevezték ki a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre. 1944-ben egyike azoknak a bátor férfiaknak, akik célul tűzték ki Magyarország háborúból való kiugrását. Csőgör Lajos a Békepárt javaslatára 1944 októberétől 1945 őszéig Kolozs vármegye alispánja lett, s közben 1944 telén őt bízták meg a magyar tannyelvű Bolyai Egyetem megszervezésével. 1945. június 1-jén bölcsész-, jogi, természettudományi és orvosi karral beindult az oktatás. Az orvosi kar kolozsvári elhelyezése gondot okozott, s így Marosvásárhelyre költöztették át, ahol Csőgör Lajos rektorként vezette az intézetet. Koncepciós perben bebörtönözték, 1949 őszétől 1954 tavaszáig raboskodott, majd a rehabilitálása után a fogászati karon lett tanszékvezető. A magyar egyetemet 1962-ben román tagozattal bővítették. 1964–1967 között újra megválasztották az egyetem rektorának. 1969-től az Orvostudományi Akadémia alelnöke. A professzor Budapestre települt. /Fodor Sándor (S.): Járom az utat… A MOGYE első rektora. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 22./2006. július 24.
Az erdélyi magyarság autonómiájának és a Bolyai Egyetem visszaállításának kérdését a következő román–magyar kormányülés napirendjére kell tűzni, jelentette ki Orbán Viktor, a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség elnöke július 22-i, tusnádfürdői sajtótájékoztatóján. Orbán szerint a határon túli magyarság csak úgy maradhat meg, ha intézményeket épít. Az egyre erősödő szlovákiai magyarellenességre utalva a volt miniszterelnök több ízben is hangsúlyozta: „csak az marad meg a hosszú évek munkájából, amit intézmények formájában megteremtünk”. A Fidesz-MPSZ elnöke támogatást ígért Tőkés László püspöknek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének a szeptemberre tervezett brüsszeli lobbiútjához. Tőkés László elmondta, ennek az útnak során, még az őszi országjelentés előtt, újfent ismertetni akarják az erdélyi magyarság problémáit. Az EMNT elnöke egy újabb autonómia-kerekasztal összehívását is szorgalmazta. „Az autonómia megéri, hogy összefogjunk, akár Markó Béla szövetségi elnökkel” – jegyezte meg Tőkés László. /Napirend a következő román–magyar kormányülésre. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./2006. július 24.
Egy másik Magyarország címmel tartotta meg előadását a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen Orbán Viktor, Magyarország volt miniszterelnöke. Megállapította, hogy a mai magyar belpolitika az összetartást és szolidaritást gyengíti. Ez ott kezdődött, hogy az anyaországot szembefordították a határon túli magyarokkal, most pedig társadalmi rétegeket fordítanak egymás ellen. Azért veszítették el a választásokat, mondta, mert a kormány sikeresen titkolta egy katasztrófa tényét és következményeit. A posztkommunista baloldalnak mindig sikerült áthárítani működése sikertelenségének következményeit a másik félre. Orbán szerint vissza kell térni a rendszerváltás eredeti szándékaihoz, amikor meghúzták azon hatásköröket, melyeket a politika többé nem léphet át. „Meg kell akadályozni, hogy a politika a továbbiakban is hazugságokra épüljön, be kell bizonyítani, hogy őszinteségre is lehet építeni sikeres és hatékony politikát” – magyarázta. A szlovákiai választásokról minden határon túli magyar szervezetnek le kell vonnia a tanulságot: mindössze az marad meg, amit már intézményesítettek. „Próbáljuk minden erőnket intézmények kiépítésére fordítani: Bolyai Egyetem, autonómia, a Sapientia Tudományegyetem fenntartása és megerősítése” – hangsúlyozta Orbán Viktor. „Mi nem támogatjuk a határon túli magyarokat, hanem beruházunk a magyar nemzetpolitika jövőjébe” – hangsúlyozta. Hozzáfűzte: a magyar gazdaságpolitika számára Kárpát-medencei egységes gazdasági térség létezik, ezért Kárpát-medencei összefüggésekben gondolkodva kell kialakítani gazdaságfejlesztéssel, szakképzéssel vagy oktatással kapcsolatos elképzeléseket. „Ma a kulturálisan, lélekben, nemzetpolitikai szempontból összetartozó magyar nemzetrészek együttműködését az autonómiával tudjuk garantálni – jelentette ki Orbán Viktor –, ezért a magyar külpolitikának nyilvánosan vállalnia kell az autonómiatörekvéseket.” Szerinte a Kárpát-medencei magyarokat fenyegeti az etnikai arányok megváltoztatására törekvő államhatalmi törekvés, a magyar területek adminisztratív szétdarabolása, megújuló megfélemlítési hullámok, az igazságszolgáltatás részrehajló működése, valamint a magyar oktatási intézmények és a magyarlakta régiók hátrányos gazdasági megkülönböztetése. Orbán Viktor kitért az állampolgárság kérdésére is, amelyben továbbra is azt az álláspontot képviselik, hogy föl kell számolni a Kárpát-medencében élő magyarok diszkriminációját. Úgy vélte, a határon túli magyarok két értelemben is diszkriminációt szenvednek el: a világ magyarjai minden gond nélkül megkaphatják a magyar állampolgárságot, kivéve a Kárpát-medencei magyarokat. Ugyanakkor, Magyarországot kivéve, a Kárpát medencében minden állam megadta a kettős állampolgárság lehetőségét. /Orbán Viktor szerint intézményesíteni kell az igényeket. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./2006. július 25.
Véget ért az idei tusványosi tábor. Az idei rendezvény az erdélyi magyar–magyar párbeszéd első olyan fóruma volt, ahol valamiféle közmegegyezés körvonalazódik a romániai magyarság legfontosabb törekvései körül. Az RMDSZ-en kívüli ellenzék keményebb magja szerint nem lehet kiegyezésről beszélni, az RMDSZ-ben megmaradt másként gondolkodók azonban nem látnak más kiutat, mint Markó Bélát és csapatát közös asztalhoz ültetni és valami módon közös gondolkodásra kényszeríteni az autonómia és az erdélyi magyar felsőoktatás, a Bolyai Egyetem megteremtése ügyében. Az RMDSZ-ben lévő, néhány emberből álló ellenzék, Toró T. Tibor és Szilágyi Zsolt szerint megkerülhetetlen a párbeszéd. Egy nehezen körvonalazódó kényszeregység sokkal több eredményt hozhatna a romániai magyarság számára, mint egy törvényhozási képviselet nélküli, sok apró táborra tagolódó és egymással veszekedő politikai elit. Minden bizonnyal a jelentős fideszes segédlettel elért több közös romániai magyar csúcs (több sátorban is közös asztalnál ült az RMDSZ, az MPSZ, az SZNT és az EMNT képviselője) csak a kezdet. A Markóék által ellenőrzött Communitas pénzekből, illetve a befolyásuk alatt álló magyarországi alapítványi támogatásokból semmi nem jutott a Magyar Polgári Szövetségnek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak, a Székely Nemzeti Tanácsnak, vagy az Erdélyi Naplónak. Markóék az utóbbi években hallani sem akartak a támogatási rendszer megreformálásáról. Az újrainduló párbeszéd feltételeiként Tőkés László ezeket is szóvá tette tusványosi vitáján Markóval. Markó Béla most fogékonyabb volt a kritikákra. A kisebbségi törvény sorsa jelzi, hogy a román politikai elit semmiféle önrendelkezést nem akar nyújtani a romániai magyarságnak. Az idei tusványosi táborban végre elkezdődött valami. A román hatalom is sejt valamit, mert minden eddiginél keményebb volt a rendőri ellenőrzés, a szirénázó autók felvonulása Tusnádon. /Makkay József: Tusványosi párbeszédek. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 25./2006. július 26.
Jóváhagyta Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) szenátusa az etikai bizottság javaslatát, amelynek értelmében a Bolyai Kezdeményező Bizottság vezetőire különféle szankciókat rónak ki. A Bolyai Egyetem visszaállításáért küzdő oktatók kijelentették: fellebbezni készülnek a döntés ellen. Az etikai bizottság azt javasolta, Bodó Barnát írásbeli figyelmeztetésben, Hantz Pétert pedig megrovásban részesítsék, Kovács Lehel esetében a felmentést ajánlotta. A szenátusi döntés tét nélkül maradt, ugyanis az ajánlást Nicolae Bocsan rektor már napokkal ezelőtt hatályba léptette. Az etikai bizottság javaslata egyébként a testület két magyar tagjának távollétében született, akik a magyar oktatók meghallgatására összehívott két ülés egyikén sem vettek részt. /Kelemen Tamás: A szankciók jogosságáról döntöttek. = Krónika (Kolozsvár), júl. 26./2006. július 26.
Elhunyt Pál Árpád /Hodgya, 1929. jún. 25. – Kolozsvár, 2006. júl. 21./ konzultáns egyetemi tanár, a Babes–Bolyai Tudományegyetem volt rektor-helyettese, a Matematikai és Informatikai Kar volt dékánja, az Egyetemi Csillagda igazgatója. A Bolyai Tudományegyetem matematika-fizika szakán tanult, 1952-ben évfolyamelsőként államvizsgázott. Az egyetemen maradt, tanársegédként. Az akkori lehetőségek és szokások szerint a Szovjetunióba küldték, a tudományok kandidátusa cím megszerzésére, ahol 1952–1956 között nyert továbbképzést. Egyetemi oktató volt a Bolyai, majd a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, 1961-ben lett docens, 1972-ben egyetemi professzor, majd 1995-től a Mechanikai és Csillagászati Tanszék konzultáns professzora. A Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBT) szenátusának tudományos titkára (1968–1972); a BBT Matematikai Karának dékánja (1976–1984); a BBT rektor-helyettese (1984–1990); a kolozsvári Matematikai Intézet igazgatója (1976–1984, 1986–1990); az egyetem új Csillagvizsgálójának alapító igazgatója (1977); az Országos Tudományos és Műszaki Tanács alelnöke (1973–79). Több szakfolyóirat szerkesztésében is jelentős szerepet játszott. Tudományos munkásságának rövid számbavétele: 10 könyv (monográfiák, tankönyvek, egyetemi jegyzetek); a BBT keretében több mint 30 éve működő Égi mechanika és űrkutatás témájú tudományos szeminárium 10 kötete; több mint 150, hazai és külföldi szakfolyóiratban egyedül vagy munkatársakkal publikált szakdolgozat. Tudományos munkája elismeréseként több csillagászati egyesület és Tudományos tanács választotta tagjai közé. /Dr. Szenkovits Ferenc tanszékvezető docens, Mechanikai és Csillagászati Tanszék: Pál Árpád (1929–2006). = Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./2006. július 28.
Orbán Viktor, a Fidesz–MPSZ elnöke a tusványosi táborban kijelentette: intézményesíteni kell a meglévő jogokat, még akkor is, ha nem vagyunk kormányon, mert a szlovákiai példa intő jel. Ha meg kormányon vagyunk, akkor próbáljuk minden erőnket intézményeink létrehívására összpontosítani. – Igen, harcolni kell a Bolyai Egyetemért, igen autonómia, igen Sapientia Egyetem, fönntartani és megerősíteni. Csak az intézményekben hiszünk. Csak akkor van értelme kormányzati felelősséget, s az azzal járó nehéz döntéseket vállalni kisebbségi szervezetnek, ha intézményeket tud létrehozni a saját közössége számára. A magyar nemzetpolitikának a legfontosabb célja, hogy a történelmileg, kulturálisan, s lehetőleg összetartozó nemzeti közösség különböző államokban lévő részeit ismét egyesíteni tudja. A második pillérünk, melyet érdemes megneveznünk, az, hogy a határon túl élő magyarok nem elvesznek az ország erejéből, hanem hozzáadnak. Tehát mi nem támogatjuk a határon túli magyarokat, hanem beruházunk a magyar nemzetpolitika jövőjébe. A harmadik dolog az, hogy a magyar gazdaságpolitika számára egységes Kárpát-medencei gazdasági térség létezik, ezért legyen szó gazdaságfejlesztésről, szakképzésről vagy oktatásról, ezt nem a magyar államhatárokon belül, hanem egy teljes Kárpát-medencei gazdasági összefüggésben kell kialakítani. A következő dolog, amit tennünk kell: világosan ki kell mondanunk, hogy ma a kulturálisan, lélekben, nemzetpolitikai szempontból összetartozó magyarság együttműködését az autonómiák tudják garantálni. Ezért a magyar külpolitikának nyilvánosan vállalnia kell az autonómia-törekvések szavatolását. Ki kell mondanunk: nincs kettős mérce. A baszkoknak van autonómia, a katalánoknak is, s a Finnországban élő svédeknek is van, de az erdélyi magyaroknak nincs. A következő tétel, amelyet nyilvánosan kell képviselnünk, hogy Magyarország érdekelt abban, éppen a magyar kérdés kedvező megoldása érdekében, hogy EU-s kisebbségi jogvédelmi szabályt alkosson meg. Míg ezt nem teszi meg, addig precedensekre fogunk hivatkozni a nemzetközi színtéren. Fontos dolog, hogy a világ közvéleménye előtt megjelenítsük azokat a veszélyeket, melyeket a határon túli nemzeti közösségeknek el kell szenvedniük. Erről is elkészítettünk egy lajstromot – mondta a pártelnök. /Gazda Zoltán: Orbán pillérei. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), júl. 28./2006. július 28.
A hajnal frissessége címmel jelent meg idén nyáron a szombathelyi Savaria University Press gondozásában egy esszéket, tanulmányokat és verseket tartalmazó kötet. Ezzel a könyvvel tisztelegtek tanítványai, munkatársai és barátai Láng Gusztáv előtt, hetvenedik születésnapja alkalmából, a Szombathelyen megrendezett ünnepségen. A kötetet Fűzfa Balázs, a Szombathelyi Tanárképző Főiskola oktatója szerkesztette. Negyvenegy magyarországi és erdélyi szerző írása sorakozik a gyűjteményben. Szatmár megyéből két szerző, Máriás József és Végh Balázs Béla tanulmányát válogatta be a kötetbe a szerkesztő. Láng Gusztáv /sz. Budapest, 1936. jún. 12./ Szatmárnémetiben járt iskolába, itt érettségizett. 1958-ban magyar szakos tanári diplomát szerzett a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen. Pályáját szerkesztőként kezdte az Állami Irodalmi és Művészeti Kiadónál. 1959-től a kolozsvári egyetem magyar nyelv és irodalom tanszékén tanársegéd, majd lektor; az 1960-as évek végén pedig a Gaál Gábor Kör vezetője. 1974-ben védte meg Dsida Jenő költészetéről szóló doktori értekezését, de politikai okokból nem léphetett feljebb az egyetemi ranglétrán. 1984 óta Magyarországon él, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola professzora. Irodalmár barátai és iskolatársai, Páskándi Géza és Bálint Tibor nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a sebészorvosi pálya helyett az irodalom felé fordult. Idén több helyszínen is megünnepelték Láng Gusztáv hetvenedik születésnapját. Az első rendezvényre Szombathelyen került sor, a másodikat a Kolozsvár Társaság termében tartotta az Erdélyi Terasz kulturális portál, Balázs Imre József volt a moderátor. Szeptember első felében Szatmárnémetiben is megünneplik Láng Gusztáv születésnapját. A szervezők: a LiterArt magyartanárok egyesülete és a napokban alakult Dsida Jenő Baráti Társaság. /Végh M. Balázs: Tanulmánykötet Láng Gusztáv tiszteletére. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 28./2006. augusztus 5.
Hetvenöt éves lenne Gherasim Emil /Marosvásárhely, 1931. augusztus 8. – Temesvár, 2005. szept. 12./, ha tavaly el nem ragadja a halál. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakának elvégzése után 1954-ben Temesváron a magyar újságírás szolgálatába szegődött. Lapszerkesztőként, évtizedekig a Szabad Szó főszerkesztője volt. Gherasim Emil Áron a diktatúra fojtó légkörében naponta megvívta küzdelmét az egyetlen temesvári magyar napilap, a Szabad Szó sokezres példányszámának megőrzéséért, az olvasóért. Helye volt a lapban irodalomnak, versnek, szépprózának. Gherasim a mai temesvári újságírás számos tehetségét bocsátotta útjára. Pongrácz P. Mária, Sipos János és Erzsébet, Mandics György, Bodó Barna, Graur János és mások ma az ő nyomdokain haladva munkálkodnak. Életműve – szerkesztői munkája mellett – 8 megjelent kötet, versek, műfordítások, elbeszélések és életfilozófiáját tömörítő aforizmái. A mintegy 1500-ra tehető teljes aforizmagyűjteményét a román és német nyelvű kiadása mellett, nem sikerült magyarul is megjelentetnie. 1989 után a temesvári Új Szó hasábjain és a magyarországi Délvilág és Új Szó közös kiadványaiban közölt publicisztikájával tűnt ki. /Egykori kollégái: Emlékezzünk Gherasim Emil Áronra. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 5./2006. augusztus 8.
1956-nak számos névtelen katonája van Erdélyben. Közéjük tartozik az avasi Kőszegremetéről származó Dohi György is, aki azokban az években az egyik nagybányai fémipari üzemben dolgozott. Ott került kapcsolatba az ellenállókkal, s hosszabb előzetes letartóztatást követően tucatnyi társával onnan hurcolták el a Duna-deltába. A ma 64 éves nyugdíjas géplakatos megrokkant egészséggel, visszavonultan él szülőfalujában. Alig 19 évesen került kapcsolatba Dudás Lajos csoportjával, amelynek az ő tapasztalata szerint akkor tíz-tizenkét tagja volt. Megbeszélték a tennivalókat, döntöttek a végrehajtandó akcióról. Felvették a kapcsolatot az Avasfelsőfaluban működő, Nagy István vezette csoporttal, és megpróbálták összehangolni tevékenységüket. „Hogy őszinte legyek, nem értettem mindent abból, ami körülöttünk zajlott, mert nem volt meg hozzá még a kellő élettapasztalatom, de azt tudtam, hogy cselekedni kell, mert a hatalom teljesen megnyomorít bennünket, s a Bolyai Egyetem után rendre felszámolja a többi magyar oktatási intézményt is. S ha a pesti srácoknak volt bátorságuk szembeszállni az orosz tankokkal, akkor mi is csinálhatunk egy-két akciót, hogy figyelmeztessük a hatóságot: ez így nem mehet tovább! Sajnos, nem voltunk eléggé elővigyázatosak, és lefüleltek bennünket, idejekorán lebuktunk, még mielőtt valami érdemlegeset cselekedhettünk volna.” Már az előzetes letartóztatásban töltött 11 hónap, a kivizsgálási fogság maga volt a pokol. A Szekuritáté pincéjében meggyötörték a fiatalokat. Betonfal, betonasztal, betonágy, de erre is csak az esti takarodó után lehetett ledőlni, addig állni kellett. Mindenkinek átfagyott a csontja, mindenki reumát és egyéb ízületi betegséget kapott. A vallatással járó napi verések elviseléséhez már nem mindenki volt elég erős. Volt, amikor úgy elverték őket, hogy napokig nem tudtak lábra állni. Dohi Gyurkát öt évre ítélték, jóllehet a szervezkedésen és a találkozásokon kívül semmit sem tudtak rábizonyítani. „Mindenkinek nagyon nehéz volt ott, de leginkább az időseknek. Ki-ki a napi túlélésre összpontosított, de azért működött a szolidaritás. Fagyban, vízben, télen is málét szedtünk, s amennyiben erőnkből telt, igyekeztünk segíteni a cipelésben az öregeknek, vagy átvállaltuk tőlük a sor egy részét. Néha akadt egy-egy finom falat, amit megosztottunk velük. Például egy-két sündisznó, amit csutkatűzön megsütöttünk, vagy egy végelgyengülésben kimúlt gebe, amiből olykor kedvünkre lakmározhattunk. Mármint a lábából, mert a javát felzabálták a tisztek.”. /Sike Lajos: Erdélyi ötvenhatosok. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./2006. augusztus 10.
A katolikus hittudományi főiskola beolvadása ellen indítottak akciót a hívek. Aláírásgyűjtésbe fogott a Bolyai Kezdeményező Bizottság, hogy a gyulafehérvári katolikus papnevelde ne tagozódjék be a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetembe. A nyílt levelet az Erdély.ma internetes hírportál tette közzé, augusztus 9-én estig közel kétszázan csatlakoztak a felhíváshoz. Az érsekség és a papnevelde tárgyalásokat folytat a kolozsvári egyetemmel arról, hogy a teológia – az egyházi felügyelet tiszteletben tartása mellett – az állami tanintézet részévé váljék. „Mi, romániai magyar katolikusok megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy a papjainkat képző Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet elsősorban anyagi okok miatt beolvadni készül a Babes-Bolyai Tudományegyetembe” – áll a közzétett dokumentumban. Az aláírók idézik Márton Áronnak, Erdély nagy püspökének a levelét, amelyet 1948-ban írt a Magyar Népi Szövetségnek, miután szóba került a felekezeti oktatásnak az állami rendszerbe történő beolvasztása. Levelében Márton Áron az önálló egyházi iskolarendszer mellett tette le a garast. A nyílt levél szerint az erdélyi római katolikus hívek soha nem fognak belenyugodni abba, hogy „a bástyaként megmaradt egyházi intézmény, a papnevelde, amely közösségünk anyagi áldozatvállalása árán a kommunizmus nyomásának is ellenállt, most önként feladja függetlenségét, mikor a megoldás más útjait kereshetné”. Az aláírók úgy látják, a lépés súlyossága csak a Bolyai Egyetem elvesztéséhez hasonlítható, és szöges ellentétben áll Márton Áron örökségével. „Különösen súlyosnak tartjuk, hogy az intézményt a magyar közösség akaratának semmibevételéről elhíresült Babes-Bolyai Tudományegyetembe akarják beolvasztani” – áll a nyílt levélben, majd az aláírók arra kérik az egyház vezetését, bírálja fölül döntését. A Krónikának Potyó Ferenc, a főegyházmegye általános érseki helynöke elmondta: az egyházi vezetés mindenkor készséggel meghallgatja és megfontolja a hívek kérését, de a nyomásgyakorlás semmilyen eszközét nem tartják helyénvalónak. Potyó furcsának találta a protestáns egyházak részéről érkezett tiltakozásokat. „Engedtessék meg nekünk, hogy a saját intézményeink működtetésének módjáról mi magunk döntsünk” – hangsúlyozta, hozzátéve, egyelőre csak tárgyalások folynak az egyetemmel. Elmondta, a tárgyalások megkezdését széles körű konszenzus előzte meg, a négy erdélyi egyházmegye püspöke jóváhagyását adta az elképzelésre, és a teológia tanári kara is beleegyezett. Ami a Márton Áronnal való példálózást illeti, Potyó Ferenc leszögezte: egészen más az egyház helyzete ma, mint 60 évvel ezelőtt. /Lukács János: Aláírásgyűjtés az önállóságért. = Krónika (Kolozsvár), aug. 10./ Az Erdély.ma közölte: Nyílt levél a Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola önállóságának megőrzéséért Mi, romániai magyar katolikusok megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy a papjainkat képző Gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet, elsősorban anyagi okok miatt, beolvadni készül a Babes-Bolyai Tudományegyetembe. Ez a lépés a romániai katolikus magyar felsőoktatás önállóságának feladását jelentené. A történelem többször is megmutatta, hogy a mindenkori román hatalom célja, a romániai magyarságnak tett hangzatos ígéretei ellenére, a magyar nyelvű intézményrendszer felszámolása. Az erdélyi magyarság mindkét világégés után megtapasztalhatta oktatási és művelődési intézményrendszerének a csaknem teljes ellehetetlenítését. Márton Áron, Erdély nagy püspöke, 1948. március 24-én így válaszolt a Magyar Népi Szövetség érveire, amelyek a felekezeti oktatás állami oktatásba történő beolvasztása mellett szóltak: „Erdélyben – talán inkább, mint a világ bármely pontján – a közoktatást úgy alsó, mint felsőfokon századokon át kizárólag a vallási közületek látták el; (…) Valahányszor népünknek újra kellett kezdenie az életet – és hányszor ismétlődött ez a történelem során! – az új alapvetéshez a templomban gyűjtött erőt, az újraépítést pedig mindig az iskolában kezdte meg és az iskola által hajtotta végre. Iskoláit ezért építette és tartotta fenn súlyos áldozatok árán, ezért építette újra minden dúlás után, ezért követelte ki a mindenkori törvényhozó hatalmaktól azok jogainak tiszteletben tartását, s ezért védte meg azokat a támadó törekvésekkel szemben körömszakadtáig.” Az erdélyi római katolikus hívők soha nem fognak belenyugodni abba, hogy a bástyaként megmaradt egyházi intézmény, a papnevelde, amely közösségünk anyagi áldozatvállalása árán a kommunizmus nyomásának is ellenállt, most önként feladja függetlenségét, mikor a megoldás más útjait kereshetné. 1753-ban, alapításakor, az erdélyi püspökség csak igen szerény vagyonnal rendelkezett, a reformáció előtti gazdag püspöki uradalomnak csak a töredéke maradt meg. Sztoyka Zsigmond Antal püspök mégis létrehozta azt az intézményt, amely az erdélyi katolikus életre a legnagyobb befolyással volt. Ennek az intézménynek az önállóságát és egyházi fennhatóságát adják most fel az állami támogatás kedvéért? A lépés súlyossága csak a Bolyai Egyetem elvesztéséhez hasonlítható, és szöges ellentétben áll Márton Áron örökségével, a múlt, jelen és jövő iránti felelősségvállalás eszméjével. Különösen súlyosnak tartjuk, hogy az intézményt a magyar közösség akaratának semmibe vételéről elhíresült Babes-Bolyai Tudományegyetembe akarják beolvasztani. Tisztelettel kérjük Egyházunk vezetését, hogy bírálja fölül döntését, ne adja fel az utolsó bástyát, ne keltsen elégedetlenséget és csalódottságot híveiben. Csíkszereda-Kolozsvár, 2006. augusztus 7. Ajtay Kincses Maria dr., Marosvásárhely; Bács Béla János, Csíkszereda; Csép Katalin dr., Marosvásárhely; Dudutz Gyöngyi, Marosvásárhely; Ferencz Csaba, Sepsiszentgyörgy; Ferenczes István, Csíkszereda; Fodor Imre, Marosvásárhely; Fülöp Gézáné Mária, Marosvásárhely; Gál Gyula dr., Makó György Attila, Csíkszereda; Jeremiás Béla dr., Marosvásárhely; Kincses Imola, Marosvásárhely; Kovács Csaba, Csíkszereda; Kovács Lehel István dr., Kolozsvár; Macalik Arnold, Kolozsvár; Macalik Ernő, Kolozsvár; Márton Lajos, Marosvásárhely; Márton Lajos, Marosvásárhely; Oláh-Gál Róbert dr., Csíkszereda; Pál-Antal Sándor dr., Marosvásárhely; Soós Szabó Klára dr., Csíkszereda; Süket Levente, Csíkszereda; Tiboldi Enikő, Csíkszereda; Toró T. Tibor, Temesvár; Váradi István dr., Farkaslaka. /Erdély.ma, aug. 9./2006. augusztus 12.
Kolozsvár más diszciplínák mellett, az erdélyi földtudományok központja lett. Sokan, nem alaptalanul „Kolozsvár földtani iskolájáról” beszélnek. Az 1872-ben itt megalapított Ferenc József Tudományegyetem már kezdetben fontos fórumává vált a geológiai, paleontológiai és geomorfológiai kutatásoknak. Így a város és környékének tanulmányozása és tudományos feldolgozása már ekkor nagy lendülettel bontakozott ki dr. Koch Antal (1843–1927), dr. Szádeczky-Kardos Gyula (1860–1935) geológusok, valamint dr. Cholnoky Jenő (1870–1950) földrajzos-geomorfológus tevékenysége által. A múlt század második felében, a Kolozsváron 1945-ben megalapított Bolyai Tudományegyetem Földrajz-Földtan karán újabb tudós nemzedék öregbítette az Erdély földjére vonatkozó kutatások és szintézisek tárházát. A sok név közül dr. Balogh Ernő (1882–1969) mineralógust, dr. Török Zoltán (1893–1963) geológust, dr. Tulogdy János (1891–1979) geomorfológust, dr. Mészáros Miklós (1927-2000) sztratográfust, dr. Fuchs Herman (1915–1996) paleontológust és dr. Újvári József (1928–2000) hidrológust kell megemlíteni. /Ajtay Ferenc: Kolozsvár és környéke geológus szemmel. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 12./2006. augusztus 15.
Idén decemberben lesz 17 esztendeje a temesvári népfelkelésnek és az érdekérvényesítési lehetőségek megnyílásának az erdélyi magyarság előtt. Közel két évtized: történelmi távlat. Borbély Zsolt Attila felvillant az elmúlt 17 esztendőből pillanatképeket. Ezzel akarja bebizonyítani, hogy a bolsevik, az bolsevik, aki párttitkár-lelkületű, az is marad, a neptunista, az neptunista. A Neptun-ügy 13 esztendős. A Markóék által dominált sajtótól nem várható, hogy megírja a Neptun-ügyet. Szólni kell a román nemzeti liberálisokkal a marosvásárhelyi pogrom után aláírt paktumról, melyben az RMDSZ elhatárolódott az autonómiaköveteléstől, szólni kell Agyagfalváról, Szőcs Géza 1991-es törvénytervezetéről, a Hargita megyei választási listahamisításról, az 1992-es Kolozsvári Nyilatkozatról, a bal-liberálisok sajtóoffenzívájáról, Borbély Ernő SZKT-elnökségének megtorpedózásáról, Tőkés László 1993-as hátbatámadásáról, a Nagy Benedek-ügyről, a Szőcs Géza elleni ismételt támadásokról, az 1996-os puccsszerű kormányalakításról, a Bolyai Egyetem elleni 1997-es libertinus támadásról, a Petőfi–Schiller egyetem torz ötletéről és politikai hátteréről, Alsócsernátonról, Érmihályfalváról és Nyárádszeredáról, a Kincses–Markó párharcról s annak passzív fideszes szemléléséről is. A tanügyi törvényről, a protokollumpolitikáról, a Magyar Ifjúsági Tanács /MIT/ lecseréléséről, az SZKT fokozatos elsatnyulásáról, egy magyar nemzeti önkormányzat román versenypárttá válásáról. /Borbély Zsolt Attila: A múlt tükörcserepei 2. Pillanatképek az erdélyi magyarság rendszerváltás utáni történetéből. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 15./ Előző rész: A múlt tükörcserepei 1. Az első lib-lab paktum. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), 2006. aug. 8./2006. augusztus 23.
A most 84 éves gróf Degenfeld-Schonburg Sándor visszaemlékezései most már önálló füzetben olvashatók. (Az első változat egy korábbi Korunk-számban, majd az Álló és mozgóképek című, az erdélyi magyar arisztokrácia újabbkori történetét bemutató, Kovács Kiss Gyöngy szerkesztette, impozáns kötetben jelent meg.) Bánffy Miklós trilógiája az első világégés napjaiban zárul. Degenfeld-Schonburg visszaemlékezéseiben a Bánffy-regény lehetséges folytatása tárul fel. Degenfeld Sándor 1922-ben született, Kolozsváron – ma Münchenben él. Emlékezése a múlt század húszas-harmincas éveitől a XXI. század elejéig „viszi tovább” azt, ami az Erdélyi történetben megelevenedik. Az emlékezés kitér a szerző életére, Degenfeld Sándor Bolyai Egyetemen végzett közgazdász romániai (nagyobbrészt kolozsvári) hányattatásaira, bebörtönzésére. 1964-ben Németországba települt. Az erdélyiek nyomorúságát nem tudta elfelejteni, ezért feleségével karitatív munkát szervezett. Időnként Ceausescu Romániájába utaztak, hogy a támogatások hatékonyságát ellenőrizék. /Simon Levente: Az Erdélyi történet folytatása. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./2006. augusztus 24.
Életének 77. évében elhunyt dr. Kiss Elemér /Brassó, 1929. aug. 25. – Marosvásárhely, 2006. aug. 23./ matematikaprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, jeles Bolyai-kutató. A középiskolát Csíkszeredában, egyetemi tanulmányait a kolozsvári Bolyai Egyetemen végezte. Az utóbbi másfél évtizedben Bolyai Jánosnak a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtárban található kéziratos hagyatékát tanulmányozta. A Bolyai-életmű eddig teljesen ismeretlen fejezeteire világított rá, kimutatva azt, hogy Bolyai János a számelmélet akkori aktuális kérdéseivel is foglalkozott. Nagy lelkesedéssel vett részt az Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalapításában, a Sapientia Alapítvány marosvásárhelyi fiókjának első elnöke volt. /Elhunyt Kiss Elemér Bolyai-kutató professzor. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./ A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Műszaki és Humán Tudományok Kara mély megrendüléssel tudatja, hogy dr. Kiss Elemér matematikaprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, jeles Bolyai-kutató, életének 77. évében csendesen megpihent. A Marosvásárhelyi Tanárképző Főiskola matematikai tanszékének adjunktusa, 1976 és 1985 között tanszékvezetője volt. Az intézet megszűnése után a mostani Petru Maior Tudományegyetem tanáraként folytatta munkáját. Értékes kutatói munkája eredményeként 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjai közé választotta, 2006-ban pedig megkapta Marosvásárhely díszpolgára címét. /Dr. Kiss Elemér. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./ Három önálló könyv szerzője, több könyvnek társszerzője. Augusztus 18-án, a Marosvásárhelyen szervezett Bolyai Geometriai Tábor résztvevői felkeresték betegágyán. Kiss Elemér még átadta előadásának szövegét, amit előzőleg feleségének diktált éjjel három óráig. Augusztus 20-án magához hívta Oláh-Gál Róbertet, és megkérte, válaszolja meg tudományos levelezését. Ezt augusztus 21-én, halála előtt két nappal is folytatták. A tudományos és tanári munka mintaképe volt. /Oláh-Gál Róbert: Elhunyt Kiss Elemér professzor. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 24./2006. augusztus 24.
Az immár több mint hatvanéves marosvásárhelyi magyar orvosképzés bővelkedett nagy tanár-orvos egyéniségekben. Közéjük tartozott dr. Fazekas András is, aki fáradhatatlan szorgalommal a tudománynak szentelte életét. Dr. Fazekas András /Magyarszarvaskend, 1920. okt. 26. – 2006. aug. 7./ utolsó medikusi éveit már a Bolyai Tudományegyetem Orvosi Karán Marosvásárhelyt töltötte és 1948-ban az utolsók közt vehette át latin nyelvű doktori diplomáját. A Haranghy László vezette Kórbonctani Intézetben dolgozott kezdettől fogva és ehhez szakhoz hű maradt egész pályafutása alatt. Németországba távozott, ott halt meg. /Dr. Komjátszegi Sándor: Búcsú dr. Fazekas Andrástól. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./2006. augusztus 26.
Kicsi Antal /1936-1980/ a Bolyai Tudományegyetem magyar szakán végzett, kitűnő diák volt, színjelesen végzett. Diákévei alatt ígéretes költőként tartották számon. A Tankönyvkiadó marosvásárhelyi szerkesztőségében dolgozott, később a marosvásárhelyi Tanárképző Főiskola alakulásakor előbb tanársegéd, majd előadó. 1976-tól a megszűnőben levő főiskoláról a középiskolába helyezték át magyartanárnak, az volt haláláig. Kicsi Antal Zajzoni Rab Istvánról írta államvizsga dolgozatát (1958). Monográfiája jelent meg 1969-ben Kovács Józsefről. Doktori disszertációját (1976) Tompa Lászlóról készítette, kibővítve 1978-ban monográfiaként is kiadták. Utolsó műve Balázs Ferencről, melyben Mikó Imre munkáját folytatja, maga is befejezésre szorult, ezt a munkát Horváth Sz. István végezte el. A kötet 1983-ban kerül a boltokba. Nagy vállalkozásának – A romániai magyar irodalom történetének – egyes fejezeteit folyamatosan közölte a Brassói Lapok című hetilap. Kicsi Antal a marosvásárhelyi temetőben nyugszik. /(B.D.): Hetven éve született Kicsi Antal (1936–1980) = Népújság (Marosvásárhely), aug. 26./2006. szeptember 25.
Október közepén utcai tüntetéseket szervez a kolozsvári magyar tannyelvű állami Bolyai Egyetem létrehozásáért az Erdélyi Magyar Ifjak és a Magyar Ifjúsági Tanács. A tervek szerint a megmozdulásokra párhuzamosan 5–6 erdélyi városban kerül majd sor, valószínűleg lesznek megmozdulások Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Nagyváradon, Csíkszerdában, Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen is, közölte Sándor Krisztina, a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke. /Utcára vinnék az egyetem ügyét. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./