udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006
 

találatszám: 2 találat lapozás: 1-2

Intézménymutató: Stasi

2006. január 19.

A Pro TV műsorának két fiatal történész volt a vendége: Marius Oprea és Stejarel Olaru, könyvük megjelenése alkalmából. A téma: a Szekuritáté és a keletnémet titkosszolgálat, a Stasi kapcsolata. A szerzők világossá tették, hogy az ,,illetékesek” nem vagy csak nagyon ritkán bocsátják rendelkezésükre a dokumentumokat. Valami elképesztő titokmánia uralja ma is az Román Hírszerző Szolgálatot /SRI/. Amikor kikérték a Stasival kapcsolatos dokumentumokat, több esetben is olyan választ kaptak, hogy ezek nem léteznek vagy titkosak. Ugyanakkor Berlinben a Stasi levéltárában hozzáférhettek román nyelvű dokumentumokhoz is. Mind Gheorghe Gheorghiu-Dej, mind Nicolae Ceausescu uralma alatt a politikai rendőrség, a kémszervezet élénk kapcsolatokat ápolt a ,,testvéri” országok megfelelő szerveivel. A két történész elmondott egy különös esetet: valamikor az ötvenes évek elején letartóztattak és elraboltak Berlinben egy német állampolgárt, Romániába hozták, három évig folyt a kihallgatása. Három év kihallgatás és a verések után váratlanul kiderül a tévedés: a delikvens, akit Berlinből elraboltak és illegálisan tartottak fogva, nem az a személy, akit keresnek. Kiengedték, a családnak azonban meghagyták, hallgassanak az ügyről. Amikor erre a személyre vonatkozó adatokat kérték ki az SRI-től, a hivatal azt válaszolta, hogy számukra a szóban forgó név ismeretlen. Amikor azonban nyomtatásban is megjelent a rémregénybe illő eset, kiderült, mégiscsak létezik a dosszié. /Bogdán László: A szeku és a Stasi. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 19./

2006. július 20.

Bíróság elé állíthatják azokat a volt szekus tiszteket, akik az elmúlt rendszerben kiskorúakat verbuváltak besúgóknak. Stejarel Olaru történész elmondta, a Kommunizmus Bűntetteit Kutató Intézet tervei közé tartozik ezeknek a személyeknek az azonosítása és felelősségre vonása. A történész szerint a kiskorúak beszervezése ugyanazzal a módszerrel történt, mint bárki más esetében. Cazimir Ionescu, az átvilágító bizottság /CNSAS/ szóvivője elmondta: a Szekuritáté elsősorban 12–19 éves korú gyermekeket szervezett be, akiknek családjukról, tanáraikról és iskolatársaikról kellett adatokat szolgáltatniuk. Nem egy-két elszigetelt esetről van szó, hanem az ország valamennyi megyéjét érintő, általános gyakorlatról. A bukaresti sajtó szemére vetette a CNSAS-nak, hogy a gyermekbesúgók létét mindeddig elhallgatta. Az egykori gyermekhálózat tagjainak többsége napjainkban a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a Külföldi Hírszerzési Szolgálat (SIE) alkalmazásában áll. Az Securitate gyermekhálózatához hasonlót a térségben a kelet-német Stasi működtetett. A modellt Kínától vették át, ahol a kulturális forradalom átnevelési lágereibe zárt emberek 70 százalékát saját gyermekeik súgták be. /Felelősségre vonhatják a kiskorúak beszervezőit. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 20./ „Valamikor 1957-58-ban, a mezőtelegdi iskolában, hatodik osztályos koromban a zöldkabátos, bőrcsizmás szekusok éjjel-nappal gyomroztak. Piros tintával íratták velem a nyilatkozatokat... Engem nem szerveztek be, ez ellenőrizhető, de a velem egyidős 13 éveseket nagy valószínűséggel igen” – így idézte fel Lakatos István olvasó azokat az időket. Stejarel Olaru történész szerint a Szekuritáté ugyanolyan „meggyőzési technikákat” alkalmazott a kiszemelt diákokkal, mint a felnőttek beszervezésekor. Elsősorban a szerény jövedelmű családok gyermekeit környékezték meg, ezen belül is azokat, akik bentlakásokban éltek és jó tanulók voltak. A Szekuritáté minden megyében tartott fenn kiskorúakból álló besúgóhálózatot. /Fenyítés a gyerekspiclik szekus beszervezőinek? = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./


lapozás: 1-2




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék