Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 48 találat lapozás: 1-30 | 31-48

Intézménymutató: Vasgárda

1991. február folyamán

A román nacionalisták rendszeresen írják arról, hogy a székelyek nem magyarok. A csángókról az egyik román lapban olvasható: "Bizonyítékaink vannak arra, hogy ezek román jobbágyok voltak, akik magyar nemesek birtokairól szöktek meg, s ideiglenesen a székelyek között húzták meg magukat" "Ideje már, hogy a Román Tudományos Akadémia egy bizottságot nevezzen ki a csángók történelmének tanulmányozása céljából, hogy véget vessenek annak a vitának, amely megzavarja ennek a lakosságnak a nyugalmát." /Adevarul in libertate, 1990. okt. 19./ Legutóbb dr. Bárányi Ferenc a parlamentben előterjesztette az RMDSZ álláspontját, emiatt többen felháborodtak és tiltakoztak, köztük a kolozsvári Nemzeti Megmentési Front. Bárányi az 1918-as gyulafehérvári határozatra hivatkozott, kifejtve, szeretnék, ha az erdélyi magyarság "politikai, gazdasági és jogi helyzetét az 1947-es állapotnak megfelelően" állítnák vissza. Szeretnék, ha megszüntetnék a vidékek, helységek etnikai összetételének megváltoztatását. A kolozsvári Nemzeti Megmentési Front nyilatkozatban fejtette ki álláspontját. Ebből egy-két idézet: "Három dolog döbbenti meg az olvasót: a hangvétel, a tartalom agresszivitása, és a hamisítás. Az egész anyag tiszteletlen, sértő és elítélendő vádaskodás a kormány és a román nép ellen." "A Bárány /sic!/ úr által kifejtett gondolatok cinikusak, gyűlölettel és megvetéssel telítettek. Az NMF közbotránynak tartja, és mint ilyet, elítéli". /Adevarul in libertate, 1990. okt. 17./ Hol van már az az idő, amikor a XVII. És XVIII. században még minden moldvai és havasalföldi krónikás "tara unguresca"-nak, vagyis "magyarok országának" nevezte Erdélyt. /Takács Ferenc: A Vasgárda szelleme él és virágzik. = Erdélyi Magyarság (Budapest), febr., 5. sz./

1995. november folyamán

Sz. Farkas Jenő tanulmányában írta, hogy Cioran volt az utolsó nagy öreg a "román származású francia írók" közül. Egy évtizeddel ezelőtt hunyt el a vallástörténész-író Mircea Eliade, tavaly a drámaíró Eugéne Ionesco, és most Cioran. - Az első világháború alatt Romániából érkezett Párizsba a dadaizmus egyik megteremtője, Tristan Tzara, majd a regényíró Panait Istrait és több avantgard költő. 1937 körül ösztöndíjjal került ki Párizsba Ionesco és Cioran. Mircea Eliade a háború után került ki Párizsba. Két évtized alatt, 1970 és 1990 között több mint kétszázszázötven író hagyta el Romániát. Az első világháború után a fiatal román gondolkodók az agresszív nacionalizmusban látták a kiutat. Mircea Eliade 1927-ben Szellemi útirány címmel vázolta fel az ifjú nemzedék programját. Szerinte a szellemnek szüksége van miszticizmusra. Ezek a fiatalok 1933 után Corneliu Zelea Codreanu vezette vasgárdista mozgalom szellemi vezéreivé váltak, megalkotva az "új nacionalizmust". A Vasgárda gondolata az "etnikai alapokra épülő állam", a kereskedelem románosítása és az idegengyűlölet. Mircea Eliade belépett a Vasgárda soraiba, támadott minden jelentősebb román írót, ugyanúgy tett Ionesco is. /Sz. Farkas Jenő: Az örök eretnek. Emlékezés Emil Cioranra/ Hitel (Budapest), nov./

1990. március 5.

Katona Ádám számára a sepsiszentgyörgyi RMDSZ-küldöttértekezlet pozitív eredménye volt a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége /MISZSZ/ képviselőinek őszinte szókimondása, a fiatalok következetes újat-akarása, akik a bukott kommunista társadalom minden maradványát elutasítják. A küldöttértekezletre eljutott sok dokumentum, anyag között a legmaradandóbb a sepsiszentgyörgyi fiatalok /MADISZ/ negyvenoldalas politikatudományi-történeti összeállítása: Adattár kisebbségpolitikai vonatkozásban. Gazdag volt az újságkiállítás is, az új magyar, német, szerb, szlovák nyelven. A kolozsvári Puntea a román olvasóknak tolmácsolja a magyarság szándékait. Egy kétnyelvű füzet a február 10-i nagygyűlésen elhangzott fontosabb felszólalásokat tartalmazta /Gyanakvás helyett dialógust/. Katona Ádámnak a legjobban Ion Aluas beszéde tetszett, akiben a magyar-román közeledés "régi harcosát tiszteljük: helye szívünkben Gelu Pateanu és Smaranda Enache mellett van" hangsúlyozta Katona. Végül ismertette az udvarhelyiek javaslatait, ezek csoportosítása: általános szabadságjogok, önrendelkezés, pozitív diszkrimináció és sajátos feladatok. Az RMDSZ legyen humanista, elsősorban antikommunista és antifasiszta elkötelezettségű. A Vatra Romaneasca, a Vasgárda jelentkezése, a marosvásárhelyi, a szászrégeni és a nagyenyedi durva, fasisztoid provokációk idején az ne csak elhatárolja magát, hanem képjen föl az antihumanista ideológiák valamennyi fajtája ellen. Az RMDSZ-nek követelnie kell továbbra is a kollektív önrendelkezés biztosítását. A pozitív diszkrimináció eddig nem szerepelt az RMDSZ-dokumentumokban. A nemzeti kisebbségeknek a többséggel való egyenlősége érdekében többletjogokat kell biztosítani. A magyar nyelvet második hivatalos nyelvként kell elismerni Romániában. A földművesek számára biztosítani kell a föld tulajdonjogát. /Katona Ádám: Sepsiszentgyörgy urán. = Szabadság (Székelyudvarhely), márc. 5. ? 8. sz./

1990. március 30.

A Le Cotidien de Paris márc. 29-i száma A Vatra Romaneasca kilép az árnyékból címmel készített riportot Octavian Chivuval, a szervezet egyik alapítójával, aki kifejtette: " mindenütt ott vagyunk, szervezeteink egymás után alakulnak a gyárakban, üzemekben, hivatalokban". Megalakulásukról is beszélt: "Idén január 18-ról 19-re virradó éjszaka, azután, hogy mit mondott Mitterand elnök budapesti sajtóértekezletén, megalakítottuk a Vatra Romaneascát." Mitterand akkor a trianoni békeszerződés nem éppen tökéletes voltára utalt. Az újságíró hozzáfűzte, hogy a kormány bírálni sem meri a szervezetet. Sokak szerint a Vatra mögött a Vasgárda áll, mások szerint pedig a szeku, a Securitate. /Olló. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 30./

1991. október 12.

Az egyik szélsőséges lap, a Ceausescul 16. száma különszám, címe: Vasgárda, amely ezt a fasiszta mozgalmat népszerűsíti. A lap főszerkesztője Larcis Narcescu, aki régi munkatársa és barátja Corneliu Vadim Tudornak. /Ismerteti: Romania Libera (Bukarest), szept. 21-22., átvette: Szabadság (Kolozsvár), okt. 12./

1992. szeptember 22.

Bukarestben szept. 22-én megalakult a Nemzeti Legionárius Párt, a hírhedt fasiszta Vasgárda utóda. Alapítója, Ionica Catanescu volt párttag, volt milicista tiszt, korábban kapcsolatban állt a Securitateval. Az új párt követeli az etnikai alapon szervezett pártok, így az RMDSZ betiltását. /Magyar Hírlap, szept. 24., Új Magyarország, szept. 25./

1993. május 11.

A legionárius mozgalom, a Vasgárda újjáélesztője az 1991 végén létrejött Romániáért Mozgalom. Vezetője Marian Munteanu, aki 1990-ben az Egyetem téri tiltakozó akciók vezetője volt. Munteanu egyetemistáknak tartott előadást Bukarestben. Kifejtette, hogy semmi közük sincs a legionárius csoportokhoz. Mozgalma jobboldali, nacionalista szervezet, hevesen bírálják a korrupt, erkölcstelen vezetést. Munteanu előadása után elénekelték a legionárius himnuszt. Sok megjelent viseletében is utánozta a legionáriusokat, maga Munteanu is bőrtüszőt viselt. /Ferencz L. Imre: "A Romániáért Mozgalom nem lehet a legionáriusnak folytatója". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 11./

1993. május 17.

A vasgárdista mozgalmak olyan élénken működnek Romániában, hogy maga a kormánypárt, s egyben a szenátus elnöke, Oliviu Gherman volt kénytelen elítélni a szélsőséges mozgalmat. Ez nem rettenti vissza a Vasgárda híveit. A Nemzeti Jobboldal Pártja nemrégiben közölte, hogy fegyveres alakulatokat szervez a cigányok, a bevándorlók és kisebbségek ellen. Újabb vasgárdista csoport jelentette be magalakulását. A Mindent a hazáért nevű szervezetet a bukaresti bíróság még nem jegyezte be, mert az elnevezés a két világháború közötti vasgárdista mozgalom jelszavát idézi. /B. T.: Szervezkednek a vasgárdisták. = Magyar Hírlap, máj. 17./

1994. január 6.

Romániában hivatalosan bejegyezték a Nemzeti Jobb nevű alakulatot, melynek alapszabályzata nyíltan átvette a Vasgárda alapgondolatait, szervezeti felépítését, harcias modorát. A párt elnöke, Radu Sorescu a Nemzeti Jobb parancsnokának nevezi magát. Ebbe a pártba kizárólag román nemzetiségűek léphetnek be. Egyenruhájuk a legionáriusokét utánozza. /M. É., Marosvásárhely: A Nemzeti Jobb tízparancsolata. = Magyar Fórum, jan. 6./

1995. március 18.

Az 1990 márciusi eseményekre emlékezve Domokos Péter megírta, hogy 1990. febr. 8-án Marosvásárhelyen megalakult a Vatra Romaneasca, amely 1990. márc. 4-én Gyulafehérváron országos tüntetést szervezett. Ezen a tüntetésen jelen volt Nicolae-Doru Popescu, a Cuvintul romanesc kanadai román nyelvű vasgárdista újság munkatársa, aki a helyszínen levő tévériporternek nyilatkozta: "Nem működünk együtt a magyarokkal, akik annyi lelki gonoszságot okoztak." A román hatóságok a véres marosvásárhelyi események idején, 1990. márc. 20-án három kanadai állampolgártól megvonták a tartózkodási engedélyt és felszólították az ország elhagyására. A három érintett: Nicolae-Doru Popescu, Gheorghe Balasu és Mihaela Moisin, közülük az első kettő az említett Cuvintul Romanesc munkatársa. Ugyanezen a napon Petre Roman miniszterelnök kijelentette: "Előfordulhat, hogy a marosvásárhelyi események előkészítésében benne van a Vasgárda keze is." /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./

1995. július 14.

Júl. 15-én nyílik meg a Kárpátokban, a Bucsecs hegységben, Padinán az első vasgárdista tábor, amelyet bukaresti Horia Simon, nagyszebeni Mota és Marin, valamint a chisinaui Kapitány vasgárdista sejtek szerveztek a fiatalok számára. Nemrég tömegesen elzarándokoltak Corneliu Zelea Codreanu meggyilkolásának színhelyére, ahol elénekelték a vasgárdista himnuszt /nem tiltották be, mint a magyar himnuszt/. Serban Suru fizikatanár többször megpróbálta bejegyeztetni a Mihály Arkangyal Légiója- Horia Sima Fészek nevű szervezetét. A bejegyzést nem engedélyezték, de a hatóság nem tesz semmit a fasiszta megnyilvánulások és szabad szervezkedésük ellen. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 12./ A táborban vasgárdista "veteránok" mesélnek emlékeikről. A tábor bejáratánál ott lesz a Vasgárda jelvényével ellátott zöld román fasiszta zászló is. /Magyar Hírlap, júl. 15./

1995. augusztus 9.

Romániában a Bucsecs hegységben, a Padina menedékház mellett megtartották a háború utáni első fasiszta ideológiát valló vasgárdista tábort. A sajtó és a tévé is beszámolt gyűlésükről, a megjelent ifjak bőven idéztek az egykor legionárius vezérek, Horia Simonnak és Corneliu Zelea Codreanunak az utóbbi időben tucatszám megjelent munkáiból. Feltámad, feltámadhat-e a Légió és a Vasgárda, teszi fel a kérdést a Jurnalul National cikkírója, és úgy látja, a holtnak hitt ideológia tudatos feltámasztásáról van szó. 1990-től aktivizálódtak a külföldön megtelepedett román fasiszta erők és anyagi segítséggel, fiatalok képzésével kezdték újraéleszteni a legionárius mozgalmat. Az 1990-es bukaresti diáklázadás vezetője, Marian Munteanu az egyetemistákat akarta összefogni Mozgalom Romániáért nevű pártjával és 1991 végén kijelentette: a legionárius vezér, Corneliu Zelea Codreanu eszméi ihlették pártja ideológiája kidolgozásában. Hitler Mein Kampfját is kiadták román nyelven, majd egymás után jelentek meg a fasiszta mozgalom régi munkái, különösen egy temesvári kiadónál. A Nemzeti Jobboldal Pártja felvállalja a legionárius hagyományokat, Cornel Branas a parlamentben felvállalta ennek a pártnak a képviseletét. A román fasizmus újjáéledése ellen fellépett Iliescu is, majd nyíltan elítélte több szervezet, köztük az RMDSZ. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 12-13./ A több folytatásban napvilágot látott tanulmány szerint ideje lenne, hogy az igazságszolgáltatás, a pártok, nem utolsó sorban az ortodox egyház, amely némán tűri, hogy papjai részt vegyenek a vasgárdista és a Ion Antonescu tiszteletére rendezett ünnepségeken, nagyobb eréllyel lépjenek fel a veszély ellen. /Magyar Nemzet, aug. 9./

1995. augusztus 9.

1995. augusztus 30.

Két amerikai kongresszusi képviselő Iliescu elnökhöz írt levelében aggodalmát fejezte ki a háborús bűnös Antonescu, valamint a Vasgárda rehabilitálását célzó kísérletek miatt. Iliescu majd válaszol, ahogy válaszolt már 1994 januárjában is hasonlóan Abraham Foxman amerikai zsidó elöljárónak: határozottan fellép Antonescu rehabilitálási kísérlete ellen. A fellépésre több alkalma lett volna a román államelnöknek, de nem tette meg: 1993. okt. 22-én, két nappal azután, hogy az amerikai kongresszus megszavazta Románia számára a legnagyobb kedvezményt, Sloboziában, a rendőrkapitányság udvarán Antonescu szobrot avattak. 1994. márciusában, néhány nappal beiktatása után Gavril Iosif Chiuzbaian igazságügy-miniszter kijelentette: "Ion Antonescu marsall - tevékenységének minden árnyoldala ellenére is - századunk hőse. Tudatosan vette vállára a Krisztus-keresztet, vállalván az országvezető szerepét, amikor Romániának határozott vezetőre volt szüksége." 1994 tavaszán Marosvásárhelyen is Antonescu-szobrot akartak felállítani, a magyar polgármester ellenállt, végül a Legfelsőbb Bíróság akadályozta meg azt, hogy a szobrot feltegyék az elkészült talapzatra. 1994 júniusában Karánsebesen, 1994. nov. 12-án Piatra Neamton avattak - katonai tiszteletadással - újabb Antonescu-szobrot. 1995 júniusában Lorin Fortuna, a Republikánus Párt elnöke bejelentette, hogy Temesváron is szobrot szeretne emeltetni Ion Antonescunak, írja Gazda Árpád. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), aug. 30./ A felsorolás kiegészíthető azzal, hogy Lugoson is avattak Antonescu-szobrot, erről a Politica (Bukarest) 1994. febr. 5-i száma tudósított.

1995. augusztus 30.

1996. január 16.

Romániai zsidó vezetők az 1941. januári pogrom évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepségeken felhívták a figyelmet a szélsőjobboldal újjáéledésének veszélyére. 55 évvel ezelőtt a fasiszta Vasgárda tagjai 131 zsidót meggyilkoltak, s puccskísérletük során megpróbálták magukhoz ragadni a hatalmat. "Mélyen aggaszt bennünket a romániai Vasgárda mozgalom újjáéledése. A fanatikus szélsőséges szellem térhódítása nemcsak a zsidókat fenyegeti - mondta Nicolae Cajal, a romániai zsidó közösségek szövetségének világi vezetője a bukaresti zsinagógában a felkelés áldozatainak emlékére rendezett vallási szertartáson. /Megemlékezés a Vasgárda pogromjáról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./

1997. május 1.

A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ éves jelentése újra tartalmaz a magyarságot elmarasztaló kitételeket. A jelentés 3.6 alfejezetének címe: "Alkotmányellenes mozgalmak: etnikai szeparatizmus, politikai szélsőségek, törvényellenes szervezetek, amelyek veszélyeztetik a nemzetbiztonságot". Az apolitikus szélsőségesek csoportjában szerepel a Vasgárda, a Mihály Angyal Légiója és a trockistának mondott Román Kommunista Párt, az etnikai szeparatizmust a következőkkel illusztrálják: egyes külföldi körök akadályozni akarják Románia euroatlanti integrációját, szabotázzsal igyekeznek érvényesíteni területi követeléseiket, alkotmányellenes struktúrák a magyarlakta vidékeken törvényhozási hatásköröket igyekeznek megszerezni /erre példa a Székelyföldi Konzultatív Tanács/, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés autonomista struktúrák létrehozásán fáradozik, Nagyváradon, Nyárádszeredáben, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön egyetemi és posztgraduális képzés folyik, külföldi egyetemek segítségével, ez törvény- és alkotmányellenes. A jelentésről szóló parlamenti vitában több kormánypárti képviselő, köztük Frunda György szenátor elítélte ezeket a megállapításokat. Virgil Magureanu, az SRI eddigi vezetője felszólalásában a kormány bel- és külpolitikáját támadta. Az ellenzéki pártok dicsérték a jelentést, az SRI tevékenységét, adott tájékoztatást a jelentés tárgyalásáról Eckstein-Kovács Péter szenátor. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 1./

1998. március 3.

Kolozsváron tanácskozott a hírhedt Vasgárda utóda. Kifejtették, hogy a mozgalom szeretné kivenni részét az ország talpra állításából. Szerintük hamis képet terjesztenek róluk, elhallgatva jó szándékukat. Ugyanakkor kinyilvánították, hogy a városban kifüggesztett plakát Corneliu-Zelea Codreanuval kapcsolatban a vasgárdista mozgalmat lejárató diverzió volt. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 3./

1998. október 16.

Gica Agrigoroae, a Nagy Románia Párt Kovászna megyei elnöke az Evenimentul Zilei című lap okt. 15-i számában megjelent nyilatkozatában kijelentette, hogy a megyében már létrehozták azt a helyi Nemzeti Gárdát, amely szükség esetén összeállított listák alapján "begyűjti a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetőit, akiket egy ad hoc bíróság ítélete alapján kivégeznek". A helyi Nemzeti Gárda 127 tagból áll. Van köztük "Jugoszláviát megjárt hét zsoldos", és a gárda soraiban megtalálhatók "a védelmi minisztérium és a Román Hírszerző Szolgálat (SRI)" tagjai is. A gárda 11 fős csoportokra oszlik, s ezek már "elfoglalták állásaikat" a városokban, Sepsiszentgyörgyön és Kovászna megyében. Agrigoroae kifejtette: ha hozzákezdenek az RMDSZ autonómiatörekvéseinek megvalósításához, a magyar szövetség vezetőit "a már elkészített listák alapján begyűjtik otthonaikból, rögtönítélő bíróság elé állítják őket, és annak ítélete alapján kivégzik: főbe lövik, felakasztják vagy karóba húzzák őket. Ha megpróbálnak elmenekülni, a Vasgárda volt tagjai, akik most Kanadában és az Egyesült Államokban vannak, felkutatják őket." A Kovászna megyei elnök nyilatkozatát az Evenimentul Zilei csak a vidékre menő, első kiadásában közölte. Az MTI bukaresti irodájának érdeklődésére Romulus Ioan Budura, a Nagy Románia Párt szóvivője úgy nyilatkozott, hogy "nincs tudomása a hírről. A lapok egyébként is annyi mindent közölnek". Egyben kétségbe vonta annak lehetőségét, hogy a párt bármely tagja is ilyen nyilatkozatot adott volna. - A Román Hírszerző Szolgálat sajtóirodájának egyik munkatársa az újságcikk kapcsán kijelentette az MTI-nek: kizárt, hogy a SRI alkalmazottai tagjai lennének egy ilyen szervezetnek. /RMDSZ-vezetők kivégzését tervezi a Kovászna megyei NRP. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

1998. november 3.

Márton Árpád képviselő, az RMDSZ-frakció alelnöke reagált a Nagy-Románia Párt Kovászna megyei elnökének a Nemzeti Gárda székelyföldi felállításával kapcsolatos kijelentéseire, továbbá a képviselőházban elhangzott alkotmánysértő, a jogállamiságot megkérdőjelező felszólalásaira. Az alkotmány szerint nem lehetnek politikai pártok tagjai katonatisztek, rendőrök és tiltottak a titkos jellegű egyesületek. Ennek ellenére a Nagy-Románia Párt Kovászna megyei elnöke bejelentette, hogy a megyében megszervezte a Nemzeti Gárdát, tagjai között vannak katonatisztek és a hírszerző szolgálat tagjai. A szervezet célja, hogy alkalomadtán rendkívüli bírósági döntés alapján karóba húzassa az RMDSZ vezetőit, ha pedig elmenekülnének, külföldön üldöznék és likvidálnák őket a Vasgárda volt tagjai. A jogállamiság védelme nemcsak az RMDSZ kötelessége, szögezte le Márton Árpád. /Megszervezték a Kovászna megyei Nemzeti Gárdát. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

1999. augusztus 9.

A dési születésű Randolph L. Braham, a New York-i City University professzora, a Holocaust világviszonylatban elismert kutatója. Megjelent munkája: A népirtás politikája. A Holocaust Magyarországon /Belvárosi Kiadó, Budapest, 1997./ Legújabb könyve /Román nacionalisták és a holocaust. Múlt és Jövő Kiadó Budapest, 1998./, arról szól, hogyan igyekeznek tagadni a román nacionalisták a román antiszemitizmust és a romániai zsidóság ellen elkövetett népirtást, illetve hogyan próbálják felhasználni a történelemhamisítást magyarellenes propagandájuk céljára. - Közismert, hogy a két román fejedelemségben rendkívül erős volt a nacionalizmus és az antiszemitizmus. A zsidók állampolgári jogait is csak későre, külső nyomásra ismerték el, a berlini kongresszus (1878) és a Versailles-i Békeegyezmény határozatai alapján. A két háború közt főleg a szélsőségesen nacionalista, antiszemita LANC, majd a Vasgárda tett szert nagy befolyásra. A Goga-Cuza-kormány embertelen zsidóellenes törvényeket léptetett életbe (1938), amelyeket a Gigurtu-kormány még szigorúbb rendelkezései követtek (1940). Az első tömegmészárlásokat a románok 1940-ben követték el, amikor a román csapatoknak át kellett engedniük Besszarábiát és Észak-Bukovinát a Szovjetuniónak. Ekkor a visszavonuló román katonai és csendőri egységek a zsidó lakosságon töltötték ki dühüket. Csak Dorohoion 52 zsidót lőttek agyon (1940. július 1.) A vasgárdista zendülés napjaiban (1941. jan. 21-23.) zsinagógákat gyújtottak fel, zsidók lakásait, üzleteit fosztották ki és csak Bukarestben legkevesebb 120 zsidót öltek meg, egyeseket a vágóhíd kampóira akasztottak fel. Az tömegméretű, szervezett népirtás Antonescu diktatúrája alatt ment végbe. A jászvárosi pogrom alkalmával (1941. június 29-30.), amelyet a román hadsereg és a helyi rendőrség hajtott végre a Gestapo közreműködésével, becslés szerint 4000-8000 életet oltottak ki, azzal az ürüggyel, hogy "zsidók rálőttek román és német katonákra" Ezt követően mintegy 5000 személyt - férfiakat, nőket, gyermekeket - két, tehervagonokból álló vasúti szerelvényre hajtottak fel, elképesztő zsúfoltságban és a rekkenő hőségben étlen-szomjan szállították őket állomásról állomásra. Az egyik vonat 8 óra hosszat, a másik hat és fél napon keresztül kóborolt cél nélkül. Közben mintegy 3000-en meghaltak a melegtől, szomjúságtól, sokakat az őrök lőttek le. A román területen elkövetett atrocitásokat még felül is múlták azok, amelyeket Ukrajna megszállt területein követtek el a román csapatok. Amikor 1941. október 22-én a szovjet partizánok felrobbantották a román hadsereg városi parancsnokságát, Antonescu parancsára megtorlásképpen 60 000 zsidót öltek meg. Az 1941. október 6-i kabinetülésen Antonescu kijelentette: "Ami a zsidókat illeti, intézkedem, hogy örökre és teljes mértékben eltűnjenek ebből az országból". Tervét több lépésben szándékozott megvalósítani. Először a besszarábiai és bukovinai zsidókat deportáltatta Transznisztriába (1941 ősze - 1942 nyara), mintegy 150 000 személyt, akik közül legfeljebb egyharmada élte túl a szörnyű állapotokat. A moldvai, havasalföldi és dél- erdélyi zsidók "végleges megoldására" később került volna sor, de közben megváltozott a hadihelyzet: a front megállt, sőt kezdett visszafelé mozogni. Már 1943 áprilisában Antonescu arról beszélt, hogy a háborút esetleg a szövetségesek nyerik meg, és akkor Romániát felelősségre vonják a zsidók kiirtásáért. Igyekezvén ellensúlyozni az eddigi 270 000 áldozat kezéhez tapadó vérét, leállította a deportálásokat, megtagadta a németek ilyen irányú kérését, sőt egyes zsidó csoportoknak lehetővé tette a Palesztinába való kivándorlást. Ennek ellenére a megmaradt zsidó lakosság kb. 10%-a egyéni vagy csoportos atrocitásoknak lett áldozata. Randolph L. Braham könyvében bemutatta, hogyan igyekeztek a román nacionalisták meghamisítani a történelmet. Antonescut háborús bűnösként elítélték, de a bűneiről nem sok szó esett. Amikor a kommunista párt "hazai" frakciója kiszorította a "moszkovita" frakciót (1952-54), akkor erős nacionalista vonal került uralomra, burkolt antiszemitizmussal Ceausescu idejében ez a nacionalizmus sovén, fasisztoid jelleget öltött: lásd az udvari költők és írók (Paunescu, Vadim Tudor, Lancranjan), a "hivatalos" történészek (Ardeleanu, Musat, Ilie Ceasuescu, Pascu) és a sajtóban buzgólkodók hadát, akik közül sokan még ma is mérgezik a közvélemény légkörét. Így a 270 000 áldozatról nem lehetett beszélni. Annál gyakrabban és hangosabban szónokoltak arról a 150 000 szerencsétlenről, akiket a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből és adtak át a németeknek. A cél kettős: kimutatni, hogy a román nép eredendően jó, szelíd, toleráns, demokratikus, ezzel szemben a magyarok véreskezű, fasiszta barbárok. Kifizetődő volt ezt a nótát fújni, tetemes erkölcsi és anyagi haszonnal járt. Rájött erre Raoul Sorban is, aki ráadásul még azt is állította, hogy számos zsidót mentett át Észak-Erdélyből Romániába, ahol azok tökéletes biztonságban voltak. "Érdemei" elismeréseként Sorban elnyerte az Igaz Keresztény címet, Izrael tiszteletbeli állampolgára lett, több alapítványtól, intézménytől jelentős anyagi támogatást járt ki magának. Ügyeskedése során támogatóra lelt Moshe Weinberger- Carmilly, volt kolozsvári neológ főrabbi személyében, aki a deportálások elől Romániába szökött. Hívei nemcsak azt vetik a rabbi szemére, hogy a válságos napokban cserben hagyta őket, hanem főleg azt, hogy nem figyelmeztette őket, milyen sors vár rájuk, pedig ezt neki tudnia kellett. Sorban és a rabbi kölcsönösen tanúskodtak egymás mentőakciói mellett, ezek idővel mind szaporodtak. Kezdetben csak pár családról volt szó, majd százakról, végül ezrekről, sőt tízezrekről. - A történelemhamisítás újabb lendületet vett 1989 után. Paunescu, Vadim Tudor és társaik "jó románként" igyekeznek beállítani Antonescut, valamint néhai gazdájukat, Ceausescut is, politikájuk alapja pedig a sovén nacionalizmus, az antiszemitizmus és magyarellenesség. Raul Sorban készségesen kiszolgálta ezt a vonalat; Paunescunak egy vele készített interjúja ezt a címet viseli: Antonescu marsall a román zsidóság megmentője. Paunescu és társai szerint a transznisztriai deportálásokkal Antonescunak csak az volt a célja, hogy a zsidókat kimentse a háborús éhezésből és járványveszélyből; Észak-Erdélyről szólva pedig a románok és zsidók közös szenvedéséről beszéltek. Végre Moses Rosen főrabbi megtörte a csendet, szóvá tette az Antonescu-féle népirtást és ezzel magára vonta a szélsőséges nacionalisták haragját. Ekkor a Sorban-Weinberger páros támogatóra talált Alexandru Safran, Románia egykori főrabbija személyében, aki utódával, Moses Rosennel ellenséges viszonyban volt. A román szenátus előtt tartott beszédében /1995. március 28./ elhallgatta Antonescu 270 ezer áldozatának mártíriumát és magasztalta Sorban professzor úr "nemes román szellemiségét". Safran rabbi beszédét lelkesen fogadták a történelemhamisító román nacionalisták: leközölte és pozitív hangnemben kommentálta a legtöbb országos sajtóorgánum, különösen a neofasiszta és antiszemita lapok. A román televízió és rádió is kiemeltem foglalkozott vele. Randolph L. Brahamot írásai miatt hevesen támadták a román szélsőséges nacionalisták. /Fey László: Akiket kétszer is megöltek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./

2000. április 26.

A legionárius Vasgárda-mozgalom újjászerveződése rendkívül veszélyes politikai jelenség - hívta fel a figyelmet a romániai Zsidó Hitközségek Szövetségének (FCE) ápr. 25-én nyilvánosságra hozott állásfoglalása. Az államfőhöz, a kormányhoz, valamint a törvényhozás két kamarájához intézett levelében az FCE "hatékony intézkedéseket" sürgetett annak megakadályozására, hogy újjászerveződjék a legionárius mozgalom. A legionárius mozgalom Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke honlapján jelent meg az interneten és ott terjeszti nézeteit, ápolja terrorista hagyományait, népszerűsíti akcióit. /Zsidó hitközségek a vasgárdista mozgalom ellen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 26./

0. május 1.

2000. november 29.

Kónya-Hamar Sándor képviselő kifejtette: nem szabad egyedül ellenzékben hagyni a Nagy-Románia Pártot, mert négy év múlva könnyen ők nyerhetik meg a választásokat. Az NRP előretöréséről leszögezte: "a Vasgárda 1937-es, és az NRP 2000-es előretörését ugyanazok a politikai és társadalmi körülmények határozták meg. Ezek a politikai bizonytalanság, gazdasági leromlás és társadalmi nyomor, a jogorvoslati reform lelassulása, a korrupció soha nem tapasztalt nyilvánvalósága." Kónya-Hamar szerint az RMDSZ-nek egyelőre ellenzékben kell maradnia, de csakis a liberálisokkal, és a demokratákkal együtt. Amennyiben az NLP, vagy a DP kormányra lépne az RTDP-vel, az RMDSZ-nek is újra kell gondolni stratégiáját. Azonban a parlamenti támogatás árát előre kell igényelni. /Sz. K. [Székely Kriszta]: Kónya-Hamar Sándor: Nem szabad egyedül ellenzékben hagyni a Nagy-Románia Pártot. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

2000. november 29.

Fey László kifejtette: A választások azt mutatták, hogy az ország lakossága politikailag éretlen és tájékozatlan. Ilyen körülmények közt lehetségessé vált, hogy egy kis agresszív rohamcsapat a zavarosban halászva látványos sikert érjen el. "Ez vezetett az első világháború után Hitler hatalomra jutásához, Romániában pedig a Vasgárda gyors térnyeréséhez. Most Corneliu Vadim Tudor és pártja használta ki a lakosság politikai műveletlenségét." "Mi magyarok C. V. Tudorban elsősorban a szélsőséges, rasszista, antiszemita, idegengyűlölő sovént látjuk, aki azt ígérte, hogy ha hatalomra jut, akkor 48 óra alatt törvényen kívül helyezi az RMDSZ-t." Romániában a nacionalista-xenofób ideológiának mély gyökerei vannak. A román fejedelemségekben a romák a XIX. sz. közepéig rabszolgák voltak, a zsidók csak az 1923-as alkotmányban kaptak egyenjogúságot. Iorga A.C. Cuzával együtt alapította 1910-ben az antiszemita Demokratikus Nacionalista Pártot. - Vadim egyik leghatásosabb ígérete az, hogy ő majd erős kézzel fog kormányozni és rendet csinál. "A román nép hajlamos az autoritárius vezető, sőt diktátor elfogadására, dicsőítésére. Erre épít emberünk is, mikor nagy tisztelettel és sok dicsérettel emlegeti Antonescut és Ceausescut." /Fey László: A Vadim-jelenség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

2000. november 30.

Napok óta politikai elemzők sokasága keresi a magyarázatot a romániai választási eredményekre. A szociológusok kimutatásai azonban olyan megdöbbentő képet tárnak fel: a nagyhangú néptribun választói tábora a legfiatalabb. A 18-30 év közötti, közepes és ennél magasabb iskolázottságú választók körében a legnépszerűbb. Megdőlt az az általános nézet is, hogy Tudorra csak a volt szekusok, aktivisták, valamint azok környezete szavaz. "A Vadimra szavazók többsége egyszerűen Iliescu és a köztudatban általa képviselt kommunizmus ellen voksolt, akárcsak 1996-ban." - állította egy neves szociológus. Gál Mária szerint "Corneliu Vadim Tudor szekus és volt pártaktivista idősebb támogatói mellett, fiatal szavazói elsősorban azok a legionáriusok, akik az igazságosztó, bosszúálló arkangyalt, a jó románt és igaz keresztényt vélik felfedezni a néptribünben." Az újjáéledő legionarizmusért a felelősség a román össztársadalmat terheli. A hatalmon lévők és a román vezető értelmiség nem tettek semmit az újfasizmus megfékezéséért. - Híres kolozsvári "ellenzékiek" Corneliu Zelea Codreanu- és Vasgárda-kitűzőket hordtak. A vasgárdista egyenruhák egyre megszokottabb látványt kezdtek nyújtani. Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter volt az első romániai vezető politikus, aki megpróbált szembeszállni az egyre terjedő újfasizmussal. Senki nem tiltakozott Antonescu tisztára mosása ellen. Nov. 29-én Kolozsváron a legionárius ifjúság szimpóziumot szervezett a "Holokauszt - román szemszögből" címmel és bemutatta "Az Új Jobboldal" című folyóiratot. Senki sem tiltakozott ellene. A Vasgárda 1937-es győzelmekor már hatalmon volt Hitler, Mussolini, Európa-szerte hódított a fasizmus és nemzeti szocializmus. Az ezredfordulón azonban nincs nemzetközi támasza Vadimnak, ezért nem is tud majd hosszú ideig választói tömegeket felsorakoztatni maga mögé. /Gál Mária: Nem tudták szegények, mit cselekednek? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./

2001. március 22.

A Bacau megyei Saucesti község ortodox népének spontánul szerveződött rohamosztaga husángokkal, petárdákkal felszerelkezve támadott rá az Evangéliumot hirdető neoprotestáns gyülekezet tagjaira. A község kisebbségi felekezete mindössze hat családból áll, mintegy fele aggastyán és gyermek, érthető tehát, hogy menekültek. Az elszánt csőcseléknek mégis sikerült néhányukat utolérni és véresre verni. Közéjük tartoztak néhányan, akik a rendőrős épületében próbáltak menedékre lelni, de a törvény emberei nem fogadták be őket, sőt tétlenül nézték végig azt is, ahogy az ortodoxok szétverik a kis evangélista gyülekezet viharvert Dacia furgonját. A National március 16-i tudósítása szerint kiszállt a helyszínre a megyei rendőrség egyik főtisztje, és kijelentette: nehéz lesz a tetteseket azonosítani, mert sokan voltak. A helyi ortodox pap azt nyilatkozta, hogy a neoprotestánsok segélyeket kapnak Nyugatról, szokásaik, szertartásaik eltérnek a helyi hagyományoktól, csak egymást segítik, nem csoda hát, hogy az ortodox gyülekezet nem engedi be őket a temetőjébe. Az ortodox pásztor szerint az evangélisták a hibásak, amiért magukra haragították az igazhitű többséget azáltal, hogy hagyták magukat segélyezni nyugati testvéreiktől. - Két hónapja, hogy lezajlott a hagyományos önkumenikus imahét. A szervezésben élenjárt az ortodox klérus. - Márc. 18-án Teoctist pátriárka személyesen utazott Kolozsvárra, hogy keblére ölelje a 80. évét ünneplő Bartolomeu Anania érseket. A Romániai Magyar Szó 2000. okt. 13-i számában - a román sajtó alapján - emlékeztetett: ugyanez a Teoctist és Bartolomeu páros 1941 januárjában, a bukaresti pogrom napjaiban a Vasgárda kötelékében részt vett az Antim utcai zsinagóga szétdúlásában. Úgyszintén ismertette a lap az ünnepelt kolozsvári érsek ifjúkori életpályájának további homályos részleteit, magyargyűlölettől átitatott publicisztikájának némely gyöngyszemét is. Nem csoda, hogy ilyen hagyományok szellemében a Román Ortodox Egyház öt évvel ezelőtt össznépi gyűlöletet gerjesztett a Jehova Tanúi gyülekezet ellen, hogy ne tarthassa meg nemzetközi konferenciáját Bukarestben. Egy év múltán, 1977. ápr. 28-án az Arges megyei Ruginoasa község ortodox hívei a húsvét teljében, papjuk szeme láttára verték agyba-főbe a helyi baptista gyülekezet tagjait. Nemsokára a Bukarest melletti Pantelimon község feltüzelt ortodox népe Snagoveanu püspök jelenlétében botokkal kergette el a baptistákat, mikor a helyi tanácstól törvényesen kiutalt telken le akarták tenni tervezett imaházuk alapkövét. Egy Bihar megyei község ortodox őslakosai ugyanígy futamították meg a bevándorolt mohamedánokat, amikor hivatalos papírokkal igazoltan szerzett területükön temetőt akartak létesíteni maguknak. Kolozsvár ortodox teológusai husángokkal verték ki a görög katolikusokat a törvényszéki ítélettel alig visszautalt templomukból. Nincs rá adat, hogy a Román Ortodox Egyház Szent Szinódusa vagy valamely képviselője az ökumenikus héten szót emelt volna hívei, papjai tettlegességei ellen. /BARABÁS ISTVÁN: A próféta üzenete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 21./ Három vád is érte Teoctist román ortodox pátriárkát: fiatalkorában tagja volt a legionáriusmozgalomnak, később együttműködött a Szekuritátéval, és hogy homoszexuális kapcsolatokat tartott fenn. Mindez titkosszolgálati dokumentumokra való hivatkozással jelent meg. Iliescu államelnök azonnal védelmébe vette a román ortodox egyház fejét, Adrian Nastase miniszterelnök kijelentette, hogy "a múlt felelevenítése" káros, a művelődés- és vallásügyi miniszter közleményben tiltakozott az "aljas kampány ellen". Kérdés, hogy a Szekuritáté irattárait vizsgáló testület kiadja-e Teoctistról a terhelő bizonyítékokat, amelyekből egy részlet az egyik saját munkatársának jóvoltából került nyilvánosságra. /Ágoston Hugó: A pátriárka múltja. = Krónika (Kolozsvár), márc. 24./

2002. június 4.

Bukarest utcáin, köztereinek hirdetőtábláin nemrégen plakát jelent meg, a Vasgárda hivatalos címe és telefonszáma, itt jelentkezhetnek a jövendőbeli tagok. A legionárius mozgalom tehát törvényesen működik, tagokat toborozhat, megszervezheti saját tevékenységét. Mindez éles ellentétben áll ama nemrégiben megjelent törvénnyel, amely kifejezetten tiltja a fasiszta, faj- és idegengyűlöletet szító alakulat működését. Most kénytelen-kelletlen leszedik az Antonescu-szobrokat, Corneliu Vadim Tudor nagyromán pártelnök azonnal jelentkezett, felajánlva, hogy befogadja a ledöntött Antonescu-szobrokat magánterületeire. Nemrégen jelent meg egy baloldali francia történész vaskos monográfiája a román értelmiségi elit két csillagáról: Mircea Eliadéről és Emil Cioranról, s kettejüknek a Vasgárda mozgalmához, eszméihez való kapcsolatáról. Alexandra Laignel-Layatine monográfiájában /Cioran, Eliade, Ionescu. A fasizmus elfelejtése/ azzal vádolta Eliadét és Ciorant, hogy a harmincas években, lázadó ifjúkorukban mindent megtettek Vasárda népszerűsítéséért. /Bogdán László: A Vasgárda alakuló fészkei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 4./

2002. augusztus 1.

Kolozsváron szórólapok hirdették, hogy a Garda de fier (Vasgárda) júl. 15. és aug. 1. között legionárius tábort szervez Valea Plopului-ban. Egy telefonszámot is megadtak, ahol jelentkezni lehetett a Legionárius Mozgalom táborába. A szórólap alján ez állt: A Legionárius Mozgalom az Alkotmánynak megfelelően tevékenykedik! Elie Wiesel, romániai származású Béke Nobel-díjas író látogatása egybeesett e tábor utolsó napjaival. "Beszéljenek, írjanak, tiltakozzanak annak érdekében, hogy az ország visszakapja megérdemelt tiszteletét", ajánlotta Elie Wiesel. Köllő Katalin cikkével ezt megtette. /Köllő Katalin: A disznófejű nagyúr és a törvénytisztelet. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 1./

2002. augusztus 30.

Ne mi foglalkozzunk a vasgárda múltjával, figyelmeztetett a közelmúltban Fodor Sándor a Szabadság hasábjain (Vigyázat: ne mi!). Herédi Zsolt ezzel a megállapítással nem ért egyet. Hasonló nemes szellemiség vezérelte Cseres Tibort is, amikor a Hideg napok című könyvében megírta a magyar katonák és csendőrök bácskai vérengzését. Válaszul gondolta, megjelenik majd szerb szerzőtől hasonló gesztusként, a szerbek által, a háború végén végrehajtott vérengzésről is egy hasonló krónika (a Tito partizánjai által kivégzett magyar civil áldozatok számát negyvenezerre becsülik). Hasonló szerb gesztus a hivatalos történetírás, politikum, illetve az írótársadalom részéről a mai napig nem jelent meg. Saját bűnökről nem akartak hallani. A cseh és szlovák állam ma is úgy viszonyul a magyar- és németellenes diktatórikus Benes-dekrétumokhoz, mint valami szentíráshoz. Ami a román politikumot, történetírást stb. illeti, hány magyarellenes cselekedetet ismert el saját tettként, hányat igyekeznek tudatosítani a román néppel? Helyi példa: az oroszok által román segédlettel elhurcolt, többnyire soha vissza nem tért kolozsvári ötezer magyar munkaképes férfi esete, amit nem említenek meg sehol, semmilyen román krónikában. Ezen országok vezetői ezt kihasználták, és amikor a kommunista ideológia elvesztette hitelét, ez volt a közösséget összetartó eszme. Magyarországon viszont a kommunista hatalomnak, de akár a mai magyar baloldalnak is egyik fontos vesszőparipája a sötét múlt, és ennek visszatérésével való riogatás. Ez "olykor már túllép a szükséges történelmi múlttal való szembenézésen, és politikailag felhasználható (ön)gyalázásba megy át." A román értelmiség körében nem tapasztalható józan, kritikus szellemiség. Egy Lucian Boia vagy Gabriel Andreescu még nem csinál tavaszt. A Román Tudományos Akadémián elhangzott, történelmi múlttal való szembenézésre, a múltbeli bűnök tudatosítására ösztönző szövegrészt csak magyar újságok írták le, a román média erről szemérmesen hallgatott. A két világháború közötti időszak is a román közéletben ma a demokrácia csúcsát, a béke szigetét jelképezné. Amikor húsz év alatt három miniszterelnököt gyilkoltak meg. Ami pedig a kisebbségi jogokat illeti, Európa talán legantidemokratikusabb állama volt. Nehéz volna egy cikkben felsorolni, hiszen Mikó Imre egész könyvet írt e huszonkét év magyar sérelmeiről. A zsidóknak és a magyaroknak kellett elszenvedniük a két világháború között a vasgárdisták atrocitásait, a marsall intézkedéseinek, az általa hozott törvényeknek a következményeit. A kritikai szellem nem áll olyan szilárd alapokon a többségi nemzetnél, Herédi szerint ezért figyelmeztetni kell erre a veszélyre a románokat és a nagyvilágot is. /Herédi Zsolt: Ha nem mi, akkor ki? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 30./

lapozás: 1-30 | 31-48