udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
435
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 ... 421-435
Névmutató:
1991. augusztus 7.
Borbély Levente, a Zengő Nyíl röplap szerzője nyilatkozott: elkeseredett pillanatában írta a röplapot a Székely Demokrata Párt /SZDP/ megalakulásáról. Elmondta, hogy a SZIF, a Székely Ifjak Fóruma 1990. febr. 8-án alakult meg. Nem akarunk egységbontók lenni, vallotta Borbély Levente. /Benkő Levente: Mit is akar a SZIF és az SZDP? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 7./ Előzmény: 734. sz. jegyzet. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 24./1993. március 6.
Sepsiszentgyörgyre látogatott Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, találkozott az RMDSZ háromszéki és sepsiszentgyörgyi választmányával és parlamenti képviselőkkel. Székelyföld az összmagyarság kiemelt, kiváltságos letéteményese, jelezte a püspök. A tömbmagyarságnak nagyobb szerepet kell kapnia az RMDSZ-ben. /Benkő Levente: Nagyobb szerepet a tömbmagyarságnak. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 9./ Márc. 6-án Kovásznára és Kézdivásárhelyre látogatott Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke és Markó Béla szövetségi elnök. Kézdivásárhelyen a látogatás idején feltűnően sok rendőr és csendőr volt, a rendőrség épület előtt pedig páncélautó állt. Tőkés László arról beszélt, hogy a székely-magyar tömb bázisa az RMDSZ, az egész magyarság túlélésének és jövőjének letéteményese. A hatalom el akarja szigetelni Székelyföldet, ezért is vették össztűz alá a Har-Kov jelentés idején. Megengedhetetlen, hogy ellenséges érzelmű tanfelügyelők döntsenek arról, hogy hány iskola kell Székelyföldön. Markó Béla azzal kezdte, hogy nehéz neki Kézdivásárhelyen, szülővárosában beszélni, majd az RMDSZ küldetéséről beszélt az egybegyűltekhez. A látogatás alkalmával a helybeliek kérdéseire is válaszoltak. Tőkés László püspök értelmezte vitát kavaró kijelentését az etnikai tisztogatással kapcsolatban. "nem véres folyamat ez, hanem magyartalanítás, több mint hetven éve tartó fokozatos kiszorításunk." "Az adminisztrációban alig vagyunk jelen. Olyan városokban, mint Kolozsvár, Marosvásárhely, Szatmár, magyar vállalatigazgató, de még aligazgató is alig van." "...a posta, a vasút területén alig dolgozik magyar, de a külügyminisztériumban sem találunk egyetlen becsületes magyar diplomatát sem." /Iochom István: Magunknak kell dönteni. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 11./ 1993. szeptember 26.
Szept. 26-án Szárazajtán harmadszor megemlékezhettek 1944. szept. 26-a tragikus napjáról, amikor Olteanu vezetésével román Maniu-gárdisták a helyi románokkal együtt megöltek tizenhárom magyar embert, közülük kettőt fejszével lefejeztek. Összesen 24 embert akartak kivégezni, de a tizenharmadiknál lövéseket hallottak és abbahagyták a vérengzést. /Benkő Levente: Szárazajta szomorú évfordulója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 28., folyt.: szept. 29./1994. március 15.
Márc. 15-én Adrian Casunean-Vlad, Háromszék prefektusa azt nyilatkozta a bukaresti rádiónak és a Rompresnek, hogy március 15-nek megünneplése természetellenes, továbbá sérelmezte, hogy Baróton gyászszalagos román zászlóval vonult fel a tömeg. Benkő Levente, Barót polgármestere cáfolta a prefektus állítását. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 18./ 1995. január 19.
Benkő Levente a Háromszék (Sepsiszentgyörgy) napilap hasábjain folytatásokban adta közre a Szárazajtán ötven évvel ezelőtt történt tragédiát, ártatlan magyarok meggyilkolását. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 19./1995. február 18.
Febr. 18-án tartotta közgyűlését Marosvásárhelyen a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete /MÚRE/. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, egyben a MÚRE elnöke tartott beszámolót az előző, 1993-as közgyűlés óta eltelt időről. Az 1994-es nívódíjat Sylvester Lajos /Háromszék/ és Halász Anna /Bukaresti Rádió/ kapta. Posztumusz elismerés illette Bálint András /Hargita Népe/ több évtizedes munkáját. Különdíjat kapott Ferenczes István Székely apokalipszis, illetve Benkő Levente Szárazajta riportsorozata. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 22./ Az egyesületnek 381 tagja van, anyagi gondok jelentkeznek, a fizetés alacsony. A Babes-Bolyai Egyetemen 1993-ban indult az újságíró szak, jelenleg 25 hallgatójuk van, 1994-ben pedig Nagyváradon nyitotta meg kapuit az Ady Endre Sajtókollégium, ahol 35 fiatal tanul. A MÚRE megszavazta egy újságíró szakszervezet létesítését. Tisztújítás történt, újraválasztották Kántor Lajost elnöknek, Gáspár Sándort ügyvezető elnöknek. Megválasztották az igazgatótanácsot, ezen belül a területi alelnököket is. /MTI, Temesvári Rádió, febr. 20./1995. szeptember 1.
Benkő Levente /Sepsiszentgyörgy/ összefoglalta az oktatási törvénnyel kapcsolatos eseményeket és a magyar oktatásügy nehéz helyzetét. A parlament jún. 28-án elfogadta a 84/1995-ös oktatási törvényt, másnap 53 RMDSZ és ellenzéki képviselő az elfogadott törvény alkotmányellenességére hívta fel a figyelmet, és óvást nyújtott be az Alkotmánybíróságnak. Júl. 18-án döntött az Alkotmánybíróság: a törvény alkotmányos. Iliescu államelnök júl. 24-én írt alá a törvényt, szentesítve az aug. 31-én életbe lépő jogszabályt. Az RMDSZ válságstábot alakított ki, amely a polgári engedetlenség lehetséges formáit dolgozza ki. Az 1993/94-es tanévben az összes tanuló 6,4 %-a magyar nemzetiségű, azonban csak 4,9 % tanulhatott magyar nyelvű iskolában. A szórványvidéken a magyar gyermekek fele kényszerül román osztályokba. A középiskolások 5,64 %-a magyar, de csak 4,2 % tanulhat anyanyelven. Jelenleg a tantárgyak 50-71 %-át tanítják románul a névlegesen magyarnak mondott szakiskolákban. Az egyetemi oktatásban egyre csökkent a magyar hallgatók száma. A hetvenes években még a magyar hallgatók aránya 5,4-5,8 %-os volt, 1991/92-ben már csak 4,5 %, az 1993/94-es tanévben alig 3,7 %. A Babes-Bolyai Tudományegyetemen szintén egyre csökken a magyar hallgatók létszáma. Az RMDSZ elnöksége júl. 20-án nyilvánosságra hozta kifogásait az új oktatási törvénnyel kapcsolatban. /Magyarország, szept. 1./ 1995. december 30.
Benkő Levente: Szárazajta, H-Press Kft., Sepsiszentgyörgy, 1995. Kalála Könyvek/ című könyve előszava szerint: A század negyvenes éveinek Erdélyében kísérteties kongása támadt néhány falunévnek: Ipp, Ördögkút, Szárazajta, Csíkszentdomokos... Itt ártatlan embereket gyilkolt a vad düh. 1994 szeptemberében állítottak emlékművet Szárazajtán, melyre felvésték az 1944. szeptember 26-i vérengzés áldozatainak névsorát /akiket az Olteanu vezetésével bevonuló román szabadcsapat tagjai megöltek/: Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Béniám, Szép Albert, Szép Albertné szül. Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László. A kivégzettek közül két áldozatot lefejeztek. 1996. január 13.
A Csángószövetség múlt évi kudarca figyelmeztet arra, hogy új módszerekre van szükség, hiszen tavaly könyvégetés történt, elégették a moldvai csángóknak szánt könyveket és elüldözték a szövetség embereit. A Kriza János Társaság és a budapesti Lakatos Demeter Egyesület szervezésében január 12-13-án Sepsiillyefalván, a KIDA-központban megtartott, Csángó sorskérdések című konferencián új cselekvési stratégiát vázolt fel Kötő József, az EMKE főjegyzője. A moldvai csángók még nem asszimilálódott 60-70 ezres tömege nyelvileg megmenthető. Kötő József három kiemelt irányt tart fontosnak: az első a tudományosság és kultúra feladatait ölelné fel, a második a csángó értelmiség kialakítása, itt megfontolandó Csicsó Antalnak az átmeneti csángó nyelvváltozat kialakítására tett javaslata, a harmadik olyan közélet megteremtése, mely a Csángószövetség súlypontját áthelyezné Bákóba. Legalább a kétnyelvű iskolákat fel kellene állítani. Ferenczes István kifogásolta, hogy az RMDSZ parlamenti frakciójában nincs képviselője a csángó ügynek, ezért erre felkérik a frakciót. /Európa legelhagyatottabb gyermekei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./ Az előadók között volt Pozsony Ferenc, Tánczos Vilmos, Benedek H. János, Tóth Erika, Lukács János, Kallós Zoltán Kolozsvárról, Halász Péter, Virt István Budapestről, Gazda József Kovásznáról. Tánczos Vilmos szerint mintegy 60 ezer moldvai csángó ért, tud és beszél magyarul. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 12., 13., 15./ 1880-ban az Amicul familiei című lap még így írt: Moldva két megyéjében a lakosok "csak magyarul beszélnek". "A mi államférfiaink megbocsáthatatlan bűne, hogy soha nem gondoskodtak ennek az elemnek az elrománosításáról". A cikkíró felszólított az elrománosításra, román iskolákat sürgetett és román papokat. - Tánczos Vilmos nyolcvannégy moldvai csángó falut keresett fel és megállapította: az asszimiláció feltartóztathatatlan. Néhány faluban, ahol zömében magyarok laknak /Pusztina, Lészped, Szitásfalu/, le lehetne fékezni az asszimilációt. - Csicsó Antal Szegeden végezte el a történelem-magyar szakot, majd hazajött, Csíkszeredában dolgozik, ő a Moldvai Csángómagyar Szövetség alelnöke. Szerinte legfontosabb Erdélyben, Csíkszeredában folytatni az iskoláztatást. Csicsó Antal Csángó apróábécé címen tankönyvet készített. /Benkő Levente: Csángó kérdések. Tanácskozás egy süllyedő hajóról. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 31./ Csicsó Antal: Apró ábécé - Abecedar marunt /Kolozsvár, 1995/ Alcíme: Magyar nyelvi alapismeretek moldvai csángó-magyar gyermekek részére. - A szerkesztésben közreműködött: Györffy Enikő, lektorálta: Borbáth Erzsébet és Sándor Klára - Készült az Erdélyi Tankönyvtanács ajándékaként 500 példányban.1996. március 19.
Én sohasem gondoltam, hogy valamelyik platformnak vagy csoportosulásnak letéteményese kellene legyek - fejtette ki Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnök abban az interjúban, amelyet Benkő Levente készített vele. Azt kifogásolja, hogy Tőkés László tiszteletbeli elnök nem tartja szükségesnek a politikai megnyilvánulásokkal kapcsolatban a konzultációt. Az RMDSZ-nek együtt kell maradnia, de a személyeknek nem muszáj, ez a szervezet nem személyekre épül. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 19./1996. április 28.
Ápr. 28-án Marosvásárhelyen, az RMDSZ elnöki irodájában tanácskozott Markó Béla szövetségi elnök a romániai magyar sajtó képviselőivel. A találkozón az RMDSZ vezetőin kívül részt vettek: Szilveszter Mária és Soltz Anna /Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), Fazekas István felelős szerkesztő /Besztercei Híradó (Beszterce)/, Szűcs László főszerkesztő /Bihari Napló (Nagyvárad), Gellérd Lajos igazgató (Brassói Lapok (Brassó), Sorbán Attila főszerkesztő-helyettes /Erdélyi Napló (Nagyvárad)/, Borbély László /Hargita Népe (Csíkszereda), Benkő Levente /Háromszék (Sepsiszentgyörgy)/, Makkai János főszerkesztő /Népújság (Marosvásárhely), Gyarmath János főszerkesztő /Romániai Magyar Szó (Bukarest)/, Tibori Szabó Zoltán /Szabadság (Kolozsvár)/, Veres István főszerkesztő /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), Mandics György /Heti Új Szó (Temesvár), Stanik István és Bércesi Tünde /Scripta Kiadó/, Jászberényi Emese /Marosvásárhelyi Rádió), Gáspár Sándor /MÚRE/. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr. 29., 769. sz./1996. május 15.
Négy évvel ezelőtt magyarok százezrei támogatták a Demokratikus Konvenciót /DK/, amely azóta valósággal kipenderítette az RMDSZ-t az ellenzéki erők összefogásából. A magyarfaló Radu Ceontea már szintén ott található a DK színeiben, mint szabadelvű. A DK nagyváradi választási gyűlésén Mircea Ionescu Quintus, a Stolojan kormány volt igazságügy-minisztere így fogalmazott: Mit nem adna, hogy miniszter legyen a Tiszától a Dnyeszterig. Romániában a szavazatok elnyeréséért a Tisza-Dnyeszter távlatokban lehet csak gondolkodni, tette fel a kérdést a beszámoló írója. /Benkő Levente: Miniszter a Tisza-Dnyeszter közén. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 15./1996. december 7.
Benkő Levente sorozatának /Politikai foglyok a román Gulagon/ ebben a részében az 1958-as börtönlázadást elevenítették fel volt foglyok. 1958-ban elviselhetetlen körülmények uralkodtak a szamosújvári börtönben. 1996-ban is zsúfolt ez a börtön, három, négyemeletes ágyak vannak a zárkákban, most 2500-an raboskodnak itt. 1958-ban viszont tízezer foglyot zsúfoltak össze csak a szamosújvári börtönben. Szilágyi Árpád résztvevője volt a börtönlázadásnak. Elmondta, hogy a több mint száz rabot őrző cella vécéjét elfalazták és helyette egy csebret tettek be az emberek orra alá. A rabok ezt kifogásolták, mire az őrök az egyik panaszkodót bestiálisan összeverték. 1958. jún. 14-e volt, a tízezer rab egyszerre kiáltozta: "Több kenyeret!", "Emberségesebb körülményeket!". Megjelent az udvaron a börtönparancsnok, Goiciu őrnagy. "Le Goiciuval! Le a gyilkossal!" - ordították a rabok. Katonaság érkezett és az udvarról gépfegyverrel lőni kezdték az ablakokat. Ott helyben huszonkilenc rabot lőttek agyon, sok volt a sebesült is. Az őrök ezután celláról cellára járva kiemelték azokat, akikről úgy gondolták, hogy szervezői voltak a lázadásnak. Az ő cellájukból éppen őt szólították ki. Az egyik börtönőr például egy asztallábbal verte a rabokat, a fadarabból százas szög állt ki. A folyosón sorfalat álltak a szekusok, köztük kellett elmenni, miközben puskatussal verték az áldozatokat. Az első emeleten a börtön segédorvosa vasdarabbal aprította a kezébe kerülőket. Szilágyinak fejéből, karjaiból ömlött a vér, ahogy ez a segédorvos verte. Végül ketten a földön húzva vitték el, mert nem tudott lábra állni. A földszinten háromszáz borzalmasan összevert rab feküdt a cementpadlón, volt, akinek a szemét verté ki, a másiknak a fülét hasították le. fogát verték ki. Ezután felírták az adataikat. A börtönőrök rájuk léptek, a fejükbe rúgtak: Hé, te bandita, hogy hívnak? Innen bevitték őket egy cellába, ahol a súlyos sérüléseket bekötözték. Olyan sokan voltak, hogy a rettenetesen összevert emberek álltak a cellában egész éjjel. Kivezényelték őket, induljanak a cellájukba. Szilágyi zárkája a negyedik emeleten volt. Nem tudott lábra állni, kúszott, mászott fölfelé, a lépcsőkön. Az emeleteken az őrök még belerúgtak. Volt jóindulatú őr is, aki segíteni próbált az egyik emeleten. A következő emeleten levő őr viszont rugdosni kezdte olyan erővel, hogy visszagurult a lépcsőn. A börtönőrök kilencvenkilenc százaléka képes volt bármely pillanatban bárkit agyonverni. Két napot pihentek a verőlegények, akkor kezdték elölről, újabb rabokat rángattak ki a cellákból, akiket szörnyen összevertek. Sokan belehaltak a verésbe. Szilágyit ismét vitték. Egy hosszúkás padra hasra fektették, mindkét oldalon állt három szekus, kezükben husánggal, tetőtől talpig verték a szerencsétlen áldozatot. A talpát is verték. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 7./1997. július 22.
Sepsiszentgyörgyön október elején nyitja meg kapuit a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem hároméves közgazdasági főiskolája: a nappali tagozatos menedzserképző az első felsőfokú intézmény a háromszéki oktatás történetében. 25 fős csoporttal indulnak. Domokos Ernő közgazdász, a kinevezett igazgató elmondta: az intézmény nyelvét illetően még nincs döntés. Õ kétnyelvű kollégiumot javasolt. /Benkő Levente: Indul az első állami főiskola. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 22./1997. augusztus 21.
A Vatra Romaneasca bukaresti fiókszervezete és az Avram Iancu Társaság minap elemezte az "erdélyi helyzetet". Azzal vádolják a kormányt, hogy nem veszi észre: "hungarista kezekbe" kerülnek az erdélyi föld kincsei. Arra kérték Emil Constantinescu államelnököt, hogy váltsa le a kormányt, amiért eltűri, hogy a "hungarista maffia" Erdélyt megvásárolva jobbágysorba taszítja a románokat. A Vatra Romaneasca ezért javasolta, hogy egész Erdélyben sürgősen alakítsanak ki "nemzeti gárdákat". /Benkő Levente: A századvég Maniu-gárdái?! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./1997. szeptember 3.
A Romániai Magyar Újságírók Egyesülete /MÚRE/ nemrég egyhetes tábort szervezett a riporterek számára, akik Kőhalom vidékén kutatták, hogyan éli szórványsorsát az itteni magyarság. Itt sokan a beolvadás végső szakaszát élik. Színmagyar szülők magyar gyermeke a kőhalmi gyártelepen románul beszél, nemcsak az utcán, már odahaza is. A második világháború után idetelepült székelyek gyermekei már csak törik, unokáig alig vagy nem beszélnek anyanyelvükön. A magyar iskola a hetvenes években megszűnt, a félezres telepi magyarság nem igényli annak visszaállítását. A Kőhalom vidéki magyar nyáj maradékait sziszifuszi munkával összegyűjtő református tiszteletesnek, Szegedi Lászlónak saját magyarjai lépten-nyomon keresztbe tesznek. Munkáját nem támogatják. Nemcsak a moldvai csángók vannak végveszélyben, hanem a szórványban élők is. /Benkő Levente: Nemcsak a csángó-magyarok... = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 3./ A tábor résztvevői megtapasztalhatták, hogyan vész el egy közösség szellemi irányítók nélkül, például Homoródon. A táborozás tapasztalatai alapján riportkönyvet adnak ki. Ezek a táborozások a jövőben megismétlődnek egy-egy vidéken, eredményei a Héthatár Könyvek lesznek. A sorozat célja Erdély újrafelfedezése. Nem monográfiákat írnak majd, hanem riportköteteket. /Ambrus Attila: MÚRE alkotótábor Kőhalomban. = Brassói Lapok , szept. 5./1997. október 22.
Az emlékérmek átadásakor Göncz Árpád köztársasági elnök interjút adott. A romániai magyarság számarányához képest meglepően magas az 1956 utáni megtorlás aránya, hiszen itt nem is volt felkelés. "Ekkora megtorlás egyszerűen döbbenetes." - Göncz Árpád elmondta, hogy nemrég volt Snagovban a Nagy Imre-emlékmű avatásán. "És akkor voltam azon a feledhetetlen, életem csúcspontját jelentő marosvásárhelyi látogatáson, amelyet amíg élek, nem fogok elfelejteni." "Vásárhelyt négy órát vártak ránk, megkéstünk." Marosvásárhelyen "tépték a kezemet, és csókolták, és zokogtak négy óra várakozás és másfél órás eső után..." - Göncz Árpád ezután nyelvészeti kérdésről is tett megállapítást: "Mindenesetre a Kárpát-medence magyar töredékeinek a fejlődése 1920 óta nyelvileg is eltér egymástól. És ez a legnehezebb: megmondani valakinek, aki azt kérdezi tőlem, hogy mikor csatolják vissza Erdélyt, hogy erre ne számíts, édes..." - /Benkő Levente: Európa jövője: jelképes határok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./1998. február 26.
Székelyföld címen Csíkszeredában 1997 októbere óta megjelenik egy új kulturális folyóirat, a Hargita Megyei Művelődési Tanács és a Gyergyószárhegyi Alkotóközpont kiadásában. A lap szerkesztői, Ferenczes István főszerkesztő, Molnár Vilmos és György Attila szerkesztők Nyárádszereda olvasói előtt mutatkoztak be. A Székelyföld Académia Transylvanica rovatában az erdélyi művelődés és tudomány jelesei kapnak szót. Az eddig megszólaltatottak: Imreh István történész, Toró Tibor fizikus, Fábián Ernő filozófus, dr. Csedő Károly orvosprofesszor. Megrázó riportregény is található a folyóiratban /Benkő Levente: A földvári haláltábor foglyai/. A lap munkatársai Kiskenden is részt vettek egy irodalmi esten. /Vásárhelyi Bálint: Júlia napján, Nyárádszeredán és Kiskenden. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 26./1998. október 23.
Megalakulásának 139. esztendejében, 65 évvel az első Sepsiszentgyörgyön tartott vándorgyűlése után az Erdélyi Múzeum-Egyesület visszatért Háromszékre: okt. 23-án a városban tartotta az EME Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya éves vándorgyűlését. A tudományos ülésszak címe: Örökös válaszúton - 1956. Kónya Ádám a Cimbora-olvasó Maléter Pál és Benedek Elek kapcsolatáról, Gagyi Balla István pedig /felolvasták/ 1956 Sepsiszentgyörgyön, a Székely Ifjak Társasága történetének tükrében címmel tartott előadást. Benkő Levente bemutatta Volt egyszer egy 56 című, a Háromszék Lap- és Könyvkiadó gondozásában /H-Press Kiadó/ megjelent könyvét. Ezután két szakosztályban folyt tovább a vándorgyűlés, amelyen az 1848-as szabadságharcra emlékeztek. A Kor és forrás témakör előadásai dr. Egyed Ákos történész, a Hősök és emlékeké dr. Csetri Elek irányításával hangzottak el. A részvevők megtekintették a Székely Nemzeti Múzeumban megnyílt gróf Mikó Imre dokumentációs emlékkiállítást. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 24., az előadások felsorolása: okt. 22./ Benkő Levente Volt egyszer egy 56 című könyvéből vett részlettel emlékezett a forrdalomra a brassói hetilap. /Brassói Lapok (Brassó), okt. 23./1998. december 16.
Baróton nyolc évtizednyi szünet után újra könyv jelent meg. Antal István vállalkozó nyomdájában készült el az 1997 júliusában napvilágot látott Erdővidék című hetilap. Most pedig kiadta Demeter László huszonnégy éves /a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen római katolikus teológia-történelem szakos hallgatója/ fiatalember munkáját: Erdővidék a szabadságharcban 1848-1849 /erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, Barót, 1998/. /Benkő Levente: Vissza a gyökerekhez. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 16./