udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
10
találat
lapozás: 1-10
Névmutató:
Kozma Mátyás
1997. április 4.
Zonda Attila, az RMDSZ Maros Megyei Szervezetének elnöke ápr. 4-én elhunyt. Zonda Attila 1950. aug. 2-án született Marosvásárhelyen. Harmadik elemitől zeneiskolába járt, majd a Bolyai Farkas Líceumban érettségizett 1969-ben. Ugyanez év őszén sikerrel felvételizett a marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola zene szakán, ahol többek között Szász Károly, Kozma Mátyás, Birtalan József voltak tanárai. Itt szerzett diplomájával 1972-től - kisebb megszakítással - 18 évig a máramarosi Hosszúmező községben zenetanárként dolgozott, és nemcsak a község, hanem a tágabb környezet, Máramarossziget, Nagybánya zenei és kulturális életének aktív alakítója volt. Véglegesítő, majd szaktanári vizsga után 1986-ban a kolozsvári Gh. Dima Zenekonzervatóriumban megvédte zeneesztétika-filozófia tematikájú szakdolgozatát. 1989. decemberében alapító tagja a Máramarosszigeti RMDSZ-nek, majd 1990. jan. 13-án a Gutinon túli területi szervezet elnökeként részt vett a marosvásárhelyi, febr. 18-án pedig a sepsiszentgyörgyi országos RMDSZ-találkozókon. Ez utóbbin beválasztották az RMDSZ Ideiglenes Országos Vezetésébe. Az RMDSZ első, nagyváradi kongresszusa beválasztotta az országos vezetőségbe, ügyvezető-szervezői minőségben, országos alelnöki hatáskörrel, majd a májusi parlamenti választásokra az RMDSZ országos kampányfőnökévé nevezték ki. 1990. máj. 20-tól 1992. okt. 16-ig ? az első törvényhozási ciklusban ? a máramarosi magyarság parlamenti képviselője. A képviselőház tanügyi szakbizottságában tevékenykedett, majd az RMDSZ központi sajtó- és propagandatevékenységének vezetésével bízták meg. 1992-ben hazaköltözött Marosvásárhelyre, és ugyanaz év novemberében, a Maros megyei szervezet tisztújító közgyűlésén a Maros megyei RMDSZ politikai alelnökévé választották. A társszervezetekkel való kapcsolattartás, az elnökség és a választmány politikai döntéseinek előkészítése, a szervezet sajtó- és propagandatevékenységének megszervezése volt a feladata, szerkesztette az RMDSZ Hírmondót, a Maros megyei szervezet havonta megjelenő kiadványát. 1994-től az RMDSZ Maros Megyei Szervezetének elnökévé választják, majd újraválasztották. Ebben a minőségében kitartóan szervezte a megyei RMDSZ tevékenységét. Áldozatos munkájának a korai halál vetett véget. Elhunytával súlyos veszteség érte a Maros megyei RMDSZ-t és a romániai magyarságot. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr. 4., 1001. sz./2002. június 26.
Marosvásárhelyen zajlottak a Katolikus Napok. Jún. 23-án a Marosvásárhelyen élő katolikus öregdiákok ünnepelték meg, hogy 300 éve indult újra a városban a katolikus oktatás. Az ünnepség fő szónoka dr. Péter Mihály akadémikus orvosprofesszor volt. Az öregdiákok jól dokumentált emlékkönyvet jelentettek meg a Lyra Kiadó gondozásában. Ebből megtudhatjuk, hogy milyen neves tanárai, diákjai voltak a gimnáziumnak, például dr. Gáspár Lóránd, Apollinaire-díjas, Franciaországban elő költő, aki 1995-ben elnyerte a Francia Akadémia költészeti nagydíját, és akit a héten a Marosvásárhelyi Napok keretében Pro Urbae-díjjal tüntetnek ki; Gergely Géza színházi rendező; Gherasim Emil Áron szerkesztő, költő, műfordító; dr. Horváth Ágoston latin-francia szakos író, tanár; dr. Horváth Attila vegyész, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem gyógyszerészeti karának a megalapítója; Kacsó Sándor író; Kozma Géza gordonkaművész, a Marosvásárhelyi Filharmónia lapító tagja; Kozma Mátyás orgonaművész; Mikó László jogász, gazdasági szakíró; Murádin László nyelvész; dr. Szabó György egyetemi tanár; Szász Endre képzőművész, a híres hollóházi porcelángyár stúdiójának megalapítója; Weszely Tibor matematikus, Bolyai-kutató és sokan mások. Dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek az ünnepség alkalmából levelet intézett az öregdiákokhoz, melyben emlékeztetett: tizenkét év szabadság ellenére sem állíthatták vissza hitvallásos iskoláikat. /Máthé Éva: Katolikus Napok - Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 26./2005. augusztus 6.
Molnár Tünde orgonaművész a bukaresti Ciprian Porumbescu Zeneakadémia elvégzése óta számtalan hazai és külföldi fellépést tudhat maga mögött. A művésznő július 7-től Marosvásárhelyen nyáresti hangversenyekkel lép fel. Kiváló elődjének, Kozma Mátyásnak, a Marosvásárhelyi Filharmónia egykori orgonistájának köszönhető, hogy sikerült az orgonát restaurálni. – Molnár Tünde szerint Terényi Ede a huszadik század egyik legjelentősebb erdélyi zeneszerzője, szívesen játszik műveiből. Legjobban azokra az ősbemutatókra büszke, melyeken itthon vagy külföldön a neki dedikált műveket játszotta. Molnár Tünde nemrég doktorált, doktori tézisének témája: A huszadik századi orgona Erdélyben. Két könyve megjelent, most készül harmadik kötete. Molnár Tünde Nagyváradon, a Partium Egyetemen orgonát tanít, de az előadóművészet sohasem fog háttérbe szorulni életében. /Mészely Réka: A marosvásárhelyi orgona lelke tartotta itt – interjú Molnár Tünde orgonaművésszel. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 6./2008. október 24.
Novák Ferenc, a budapesti Honvéd Együttes koreográfus-rendezője, népszerű nevén „Novák tata” több alkalommal is dolgozott erdélyi néptánc együttesekkel. A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes nagy sikert aratott több darabjával is, a marosvásárhelyi Maros Művészegyüttes is szeretné műsorára tűzni egyik alkotását, a János vitézt. Gyönyörű napokat töltött itt, még az Állami Székely Népi Együttesnél, amely a Magyar Autonóm Tartomány fővárosában, Marosvásárhelyen működött. A ’60-as években ismerte meg egy budapesti ünnepségen Szalman Lórántot, az együttes első igazgatóját, aki 1962-ben hívta meg először Novákot. Nagyszerű embereket ismert meg, nemcsak táncosokat. Novák Ferenc élete első dramatikus művét is itt Marosvásárhelyen csinálta, Kozma Mátyás marosvásárhelyi zeneszerző zenéjére. A Maros Együttes szeretné műsorra tűzni a János vitézt, amelyet otthon a Honvéd Együttes már kétszáznegyvenedik alkalommal adott elő nagy sikerrel. A sepsiszentgyörgyiek is átvették Novák több darabját. Magyarországon a helyzet elkeserítő. Az elmúlt hat év nem kedvezett semmiféle népművészeti ágazatnak. Ha pénzt vettek el, akkor csak a népművészeti ágazatoktól vették el. Soha ilyen durva a népi–urbánus vita nem volt, mint most. Ha valaki olyasmivel foglalkozik, mint Novák Ferenc, arra pillanatok alatt a magyar értelmiség egyik rétege azt mondja, hogy nacionalista. Ez borzasztó dolog. Nemhogy közelednének egymáshoz, de állandó a szakadás. Ha valaki kézbe vesz egy olyan nagy napilapot, mint, mondjuk, a Népszabadság vagy a Népszava az elmúlt hat évben, az utókor számára az derül ki, hogy nincs is Magyarországon néptánc. Egy cikk sem jelenik meg erről. De ha egy kisebb alternatív színház lép fel, arról írnak. Közben állandóan veszik el a pénzt a Honvéd Együttestől is. Olyan művészeti vezetőt tettek oda, aki azt mondja Zsuráfszky Zoltánnak, aki világhírre vitte a most a Honvéd keretében működő Budapest Együttest, hogy nem tesz be a műsorba népzenét, mert a második percnél elalszik tőle. Mire Zsuránszky: neki küldetéstudata van, azért csinálja. „Tojok a küldetéstudatodra” – válaszolta a vezető. Novák Ferenc (1931, Nagyenyed) koreográfus, Kossuth-díjas, érdemes művész. Tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz szakán végezte. 1954 és 1987 között a Bihari János Táncegyüttes vezetője volt, amely irányításával az amatőr néptáncmozgalom vezető formációja lett. Elvégezte a koreográfus szakot is. 1964 és 1975 között a Honvéd Művészegyüttes tánckarának vezetője volt, 1977 és 1983 között pedig az amszterdami Nemzetközi Folklór Táncszínház koreográfus-rendezője. 1983-tól a Honvéd Művészegyüttes művészeti vezetőjeként átformálta az együttes arculatát. Novákot a nemzeti múlt és sorsproblémák iránti fogékonysága vezetette rendezői munkásságának kibontakozásához. Fontosabb koreográfiái: Várj reám!, Tisza-háti csárdás, Aska és a farkas, Kőműves Kelemen, Ninive, Passió, Magyar Elektra, A helység kalapácsa, Csíksomlyói passió, István, a király, Széki Rómeó és Júlia, Egri csillagok, János vitéz. Hat éve több fiatal színész szerződött el Marosvásárhelyről Budapestre a Honvéd Együtteshez. Akkor azt mondták, Novák csábította el őket. Valójában Marosvásárhely úgy döntött, hogy nem kell neki művész színház, mondta Novák Ferenc. /Antal Erika: Idők néptáncszínpadán. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./2010. július 13.
Jókedvűek sereglése
Dalár ünnep Nyárádszeredában
A régies ’dalár’ szavunk a dalból vált főnévvé (mondatrészként a címben jelzővé), csakúgy, mint a dalárda; a dalár ünnep pedig a mai kórusfesztiválok őse volt hajdanán. A szót Arany János is "használja", önironikusan, a Vojtina ars poeticája című versében: "S mint hangjavesztett opera-dalár, Lettem éneklőből... énektanár". Nos, a nyárádszeredai "dalár ünnep" énekesei között volt ugyan sok énektanár is, de hangját senki sem "vesztette", annál nagyobb kedvvel dalolt.
Vasárnap tizedik alkalommal tartották meg meg két anyaországi – a simontornyai és az etyeki – kórusok szereplésével nemzetközinek minősíthető találkozót. A Ferencz Csaba karnagy és a Bocskai Dalkör, az önkormányzat, a megyei tanács és az önzetlen helyi és környékbeli támogatók, cégek, vállalkozók, magánszemélyek összefogásával jól megszervezett kórusfesztivál rangot vívott ki magának: az erdélyi magyar kórusmozgalom egyik jelentős eseményévé nőtte ki magát.
Idén a kétszázötven éve született dalszerző, költő, folklórgyűjtő, Pálóczi Horváth Ádám emléke előtt hajtott fejet a fellépő kórusok népes tagsága. Csokonai írta Pálócziról: "Ő az, aki magyar hangra tanította az erdőt." A Kömlődön 1760. május 11-én született, és Nagybajomban 1820. január 28-án elhunyt, református papi családból származó Horváth Ádám a debreceni kollégium diákja volt, Pápán mérnökként dolgozott, majd házassága után nejének balatonfüredi birtokán gazdálkodott. Megénekelte kies környezetét, ő nevezte elsőként magyar tengernek a Balatont. Azt írják a szakmunkák róla, hogy a köznemesség jellegzetes képviselője, aki összhangba tudta hozni a felvilágosodás eszméit a nemzeti múlt hagyományaival. 1817-ben ott van a Keszthelyi Helikon ünnepségein, egy évvel később már maga szervez hasonlót Göcsejben, ennek az alkotó írói főleg hölgyek. Hagyományőrző munkálkodásának máig becsült gyümölcse az 1813-ban összeállított Ó és új, mintegy ötödfélszáz énekek című kéziratos énekeskönyve: leírta a gyermekkorától hallott és ismert, feljegyzett régi dallamokat, köztük számos kuruckori éneket. Könyve "a régi magyar daltermés egy eléggé fel sem becsülhető részének legterjedelmesebb forrása." Föllelhetők benne az 1790-es, az 1800-as évek divatos, érzelmes dalszerzeményei, köztük több éppen a saját műve. Számos régi népi dallamot elsőként jegyezett fel, ekként Pálócziban a magyar zenei folklór legelső úttörőjét tisztelhetjük.
A szünetekben Nagy Eszter két Pálóczi-dalt is "megtanított" a résztvevőknek. Azért írom idézőjelbe, mert az énekesek zöme otthonosan dalolta, például a Béborula, már elmúla... címűt, amelynek a refrénje sok-sok magyarnak ismerős: "Gyere be, rózsám, gyere be, csak magam vagyok ide be, Addig a házamból ki nem mégy, míg három szál gyertya el nem ég."
(Fellapozva az Édesanyámtól 1960-ban, konfirmációmkor ajándékba kapott, 1955-ös évjelzetű Református egyházi énekeskönyvet, nem csodálkoztam azon, hogy Pálóczi Horváth Ádámtól három éneket is beválogattak a szerkesztők, a 29-es, 96-os és a 106-os számút, az viszont a kései felfedezés örömével járt, hogy szülőfalum lakóinak leggyakrabban énekelt karácsonyi dala, kedvencem, a Krisztus urunknak áldott születésén kezdetű is az Ő szerzeménye...)
A találkozó a kórusok felvonulásával kezdődött, a Bocskai tér rendezett, takaros parkja mellett seregeltek ünnepiben, majd bevonultak a művelődési házba (melynek a lépcsői előtti terét nem ártana újraaszfaltozni).
A műsort ezúttal is a kedves-mosolygós Kovács Ágnes vezette, szerre bemutatva a fellépő kórusokat. A házigazda Ferencz Csaba Bocskai Dalköre nyitott, furulyált Kovács Márta, gitáron játszott Váradi Imre. Három dalt is énekeltek Pálóczi énekes könyvéből, majd Gárdonyi Zoltán, Birtalan József és Kozma Mátyás feldolgozásaival tettek koronát a műsorukra. A Máté Imréné dirigálta simontornyai (Tolna megye) Krammer Ferenc kórus éppen tizenharmadszorra találkozott a bocskaisokkal, egyik évben ők jönnek, a másikban a szeredaiak látogatnak Simontornyára. Repertoárjuk változatos, egyházi és világi, magyar, olasz és angol dalokat egyaránt énekelnek. Zongorán kísért Dofkai Frigyes.
Újonc volt a közeli Márkod református egyházközségének asszonykórusa. Dávid István lelkész irányítja a 2006-ban alakult, egyelőre kis létszámú dalkört. Értelemszerűen vallásos énekeket adtak elő. A marosvásárhelyi Szabadság úti református gyülekezet Szabadság vegyes kara, a fiatal házasok dalárdája Dénes Előd lelkész kivételes szervezőképességének, zeneszerzői- karvezetői tehetségének, és a billenytűs és húros hangszerek világában való jártasságának is köszönheti létét. Nevükhöz méltón, felszabadultan dalolnak, az egyházi énekek sorát egy pompás Bródy János-dallal toldva meg. Etyek 4211 ezer lakosú község Fehér megyében, Budapesttől mindössze 26 kilométernyire. 1991-ben alakult női kara, ’97-ben a férfiak is csatlakoztak, de továbbra is külön él a női kar, mint a vegyes kar női részlege. Etyek az egyetlen olyan falu Magyarországon, amelynek két minősített kórusa van, mindkettő a fesztiválkórus rang birtokosa. Kezdettől fogva mindkét kórust Magdó Ildikó vezeti. A Signum kórusban énekel az olimpiai aranyérmes Rigófütty énekegyüttes legtöbb tagja is. Veretes műsorukon Karai József, Kodály-, Bárdos-művek szerepelnek. Nagy tapsot aratva előadták Kozma Mátyás Három válaszúti népdal című feldolgozását is. (Magdó Ildikó tanárnőről hadd árulom el: nem idegen tájainkon, hiszen Erdőszentgyörgyhöz kapcsolja zsenge gyerekkora. Édesapja Budapestről jött a Kis- Küküllő- parti községbe. Dr. Pethő Istvánról nemrég derült ki, hogy a maga és családja életének, biztonságának kockáztatásával nyújtott menedéket a román titkosrendőrség, a hírhedt Sziguránca elől menekülő Bözödi György történész-írónak és a szobrászművész Szervátiusz Jenőnek, mégpedig akként, hogy a rendelő-lakás (később iskolaépület) dupla padlásos terében 2x3 méteres szobácskát alakítva ki, valósággal elfalazta őket. Nem is találták meg egyikőjüket sem a pribékek. Pethő Ildikó akkor öt-hat éves lehetett, a családot aztán kitelepítették. A tanárnő ma budapesti lakos, de második otthona és a szíve csücske természetesen Etyek.)
Az 1972-ben alapított sepsiszentgyörgyi Vox Humana Kamarakórus Szilágyi Zsolt remekműve. Világjárt s -járó dalosok, magas művészi színvonalon szólaltatják meg színes, változatos repertoárjukat, köztük Birtalan József, Farkas Ferenc, Pászti Miklós alkotásait. Profi módon énekelnek, és ez a legkevesebb, ami elmondható róluk. Jelenlétük emelte a rendezvény színvonalát.
A marosvásárhelyi Vártemplom Psalmus vegyes kara Birtalan Judit karnagy irányításával jött létre 1986-ban, jelenleg a vásárhelyi kórusfesztiválokat is szervező Kovács András "pásztorolja". A legnagyobb létszámú volt a fellépők között. Kiérlelt, tiszta csengésű harmónia, jellegéből fakadóan egyházi dallamokat mutat be, de az alkalomtól függően népdalfeldolgozásokat is.
Gyakran jutalmazta vastapssal a telt ház közönsége a dalosokat, mégis, a népszerűségi díjat, ha lett volna ilyen, a marosvásárhelyi Cantuale férfi ötösfogata vitte volna el: percekig tartott az ujjongás műsoruk végén. Nyilas Szabolcsék röpke pár esztendő alatt bebizonyították, hogy csaknem mindent képesek magas művészi szinten előadni, sajátos színárnyalatokkal, hangulatosan, kedvesen, mély beleéléssel. És van "saját" zeneszerzőjük is, Márton Zsolt Barna személyében, akinek Fenyő a fűznek című alkotását Purcell, Kodály, Weber műveinek társaságában volt szerencsénk élvezni és megtapsolni.
Záródalként ismerős szerző művét énekelte a színpad és a terem népe. Birtalan József szülőfaluja, Szilágybagos a lelőhelye a feldolgozásnak: Már Bagoson learatták az árpát.
Nem maradtak el a díszoklevelek, virágok, ajándékok sem. Ferencz Csaba nemcsak a karvezetőket jutalmazta a népviseletbe öltözött kislányok és fiúcskák segítségével, hanem a társszervezőket, így Dászkel László polgármestert, Suba Gyöngyi házigazgatót és a támogatókat is.
Jókedvűek találkozása volt, már-már családias légkörű, mégis tartásos, színvonalas, olykor emelkedett hangulatú a tizedik nyárádszeredai dalár ünnep.
Bölöni Domokos. Népújság (Marosvásárhely)2014. július 23.
Közeledni a hangszer lelkéhez – Interjú Molnár Tünde vásárhelyi orgonaművésszel
A fülledt nyári napokon szellemi-lelki felüdülést ígér a marosvásárhelyi Nyáresti orgonahangversenyek sorozata. A templomi koncertekről Molnár Tünde orgonaművész nyilatkozott, akinek hangversenyeit 11. éve hallgathatja a közönség.
– Nyaranta, amikor a város kulturális élete lankadni kezd, önnek köszönhetően mégsem maradunk zenei élmények nélkül. Immár 11. éve a marosvásárhelyi nyarak velejárója a Nyáresti orgonahangversenyek koncertsorozat. Meséljen röviden az elmúlt tíz nyárról.
– A Marosvásárhelyi Állami Filharmónia és a Maros megyei tanács szervezésében 2004-ben új koncertsorozat indult a zenekedvelők számára, a Nyáresti orgonahangversenyek.
Vasile Cazannal, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatójával közösen, nagy örömmel terveztük és készítettük elő a Kultúrpalotában tartott orgonakoncert első sorozatát, amely négy fellépésből állt. Ezek száma a következő években növekedett, mígnem 2006-ban a Kultúrpalota nagytermének restaurálása kiszorította az orgonahangversenyeket.
Ekkor új ötlettel álltunk a közönség elé: mutassuk be, szólaltassuk meg Marosvásárhely műemlék orgonáit. Ezáltal régi álmom valósult meg, hiszen a nyári templomi koncerteknek hagyománya van, Brassóban, Szebenben, Medgyesen, Segesváron, Kolozsváron. Elsősorban azért, mert az erdélyi orgonák értékes hangszerek, továbbá a térség évszázadokra visszamenőleg gazdag orgonairodalom bölcsőhelye.
– Hangversenyei koncepciója évente változik. A múlt héten kezdődött fellépések témája: Stílusok és zenei formák sokszínűsége az orgonazenében. Mit fed a cím, és hol zajlanak a további koncertek?
– Színes és lendületes, dallamos és meditatív, régi és kortárs műveket választok. Az idei sorozat megnyitó koncertjét július 17-én a Kultúrpalotában tartottam, immár a 101 éves Rieger Ottó Opus 1800-hangversenyorgonán. A július 20-ai orgonaestre a Gecse utcai református templomban került sor, ahol vallásos ihletésű, bibliai témára, gregorián dallam feldolgozására készült orgonakompozicíókat mutattam be.
A következő koncert a toccaták és prelúdiumok hangzásvilágát tükrözi július 24-én a Bolyai téri unitárius templomban. Júliusban az utolsó orgonaest a Vártemplomban lesz, 27-én, amelynek tematikája: Meditációk orgonára. Augusztusban a variáció, a forma, a fantázia, a fúga szerkezetű műsorösszeállítások következnek. Céljaim között szerepel a hazai orgonairodalom megismertetése, de más népek zeneszerzőinek művei is érdekelnek.
A kultúrák párbeszédét ápolom tudatosan a zenén keresztül, és ennek érdekében az erdélyi román, magyar, német nemzetiségű zeneszerzők orgonára írott kompozícióinak bemutatóit, illetve ősbemutatóit vállaltam fel. Európa közös zenei hagyományának történetében Erdély rendkívül színes etnikai összetételével fontos régió a sajátos kultúra megteremtésében, ápolásában, új elemek befogadásában és beolvasztásában, újrateremtésében és kisugárzásában.
– Mik a tapasztalatai: mennyire érdeklődnek a vásárhelyiek az orgonazene iránt?
– Szép számmal jönnek el a Nyáresti orgonahangversenyekre. Vannak olyan zeneszeretők, akiknek életük első szimfonikus koncertjét a Nyáresti orgonahangversenyek egyik előadása jelentette, azóta pedig rendszeres látogatói a filharmónia koncertjeinek. Sokszor szólítanak meg az utcán rajongóim, hogy elmondhassák, milyen jó egy templomban megnyugodni, lelkileg megpihenni az orgonazene mellett.
Azonban azt is hozzá kell tennem, Marosvásárhelyen múltja van a nyári koncerteknek. Elődöm, Kozma Mátyás orgonaművész sokat tett a vásárhelyi orgonazene felvirágoztatásáért koncertjein és orgonára komponált szerzeményein keresztül. Sajnos a kommunizmusban az orgona klerikális hangszernek számított, ezért a nyáresti koncerteket abba kellett hagyni. Sok időnek kellett eltelnie, amíg újra engedélyezték.
– A városban nyolc sípos orgona létezik. Van-e kedvence ezek közül?
– Egy orgonistának mindig is közelednie kell a „hangszer lelkéhez”, gyakorláskor ki kell tapasztalnia a sípsorokat és olyan regisztrálási lehetőségeket kell használnia, amellyekel gyönyörködtetni tudja a hallgatóságot. Számomra mindenik marosvásárhelyi orgona egyformán kedves, az más kérdés, hogy vannak olyanok, amelyeken több mindent lehet lejátszani, hisz a klaviatúrák, a billentyűk száma és sok egyéb más tényező korlátozhatja az orgonaművek előadását. Például kis méretű orgonán nem lehet egy nagyobb lélegzetű Bach, Franck, Reger, Messiaen kompozicíót előadni.
– A Román Színházi Szövetség éves díjátadóján minden marosvásárhelyi büszke volt a Kultúrpalotában városukat képviselő művészekre. Fellépőként milyen érzés volt ott lenni a 2014-es UNITER-gálán?
– Minden koncertemet egyedi pillanatnak érzem, közös bennük az emberek közötti kapcsolatok elmélyítésének szándéka a zene üzenete által. Számomra megtiszteltetés volt a felkérés, örvendek, hogy jobban megismertethettem a világ előtt a Kultúrpalotában található hangszerek királynőjét – a 101 éves Rieger Ottó-orgonát – , amely még ma is Kelet-Európa egyik leghitelesebb és legszebb romantikus hangzású hangversenytermi orgonája.
Vass Gyopár, Krónika (Kolozsvár)2014. szeptember 23.
Az orgona szerelmese
Kozma Mátyás-emlékműsor
Marosvásárhely zenei világának meghatározó egyéniségére, Kozma Mátyás orgonaművészre, zeneszerzőre emlékeznek szeptember 26-án, pénteken 18 órától a marosvásárhelyi Bolyai téri unitárius templomban. A 85 éve született és 20 éve eltávozott művészről, illetve az emlékműsorról Kozma Mátyás özvegyével, Jászberényi Emese rádióriporterrel, szerkesztővel beszélgettünk.
– Jó és kell emlékezni azokra, akik itt éltek, itt alkottak Marosvásárhelyen, és nagyon szerették ezt a várost. Kozma Mátyás orgonaművész, zeneszerző és egyetemi tanár ennek a városnak volt a rabja, a szerelmese, de elsősorban az orgonáé. Kolozsváron, a Gheorghe Dima Zeneakadémián végzett, és mivel kitűnő diák volt, ott akarták tartani tanársegédnek. De a kolozsvári templomok és orgonák nem csábították el, így hazajött Marosvásárhelyre. Annak idején a Székely Színház és a Székely Népi Együttes is a Palotában székelt, a színészek és muzsikusok reggel és délben ott próbáltak, a hangversenyeket, valamint a színházi előadásokat este tartották, így sokszor késő éjszaka volt, mire odaférhetett az orgonához, és gyakorolhatott. De számára ez volt a legcsodálatosabb.
– Kozma Mátyást a népzene is nagyon vonzotta.
– Egy időben a népi együttes művészeti titkára volt, de a korábbi években számos gyűjtést is végzett a 12 kilogrammos Tesla magnóval. Táncjátékait a Székely Népi Együttes be is mutatta. Az ötvenes évek közepén egy érdekes felkérést kapott, amit nagyon szeretett. Balettzenét kellett komponálnia a Szent Anna-tó legendájához. Abban az időben nagyon híres balettintézet működött Marosvásárhelyen, egy orosz balettművésznő tanította a gyerekeket, és az ő irányításával színre vitt előadások mindig nagy sikert arattak. Ezenkívül Kozma Mátyás a magyar és a világirodalom költőinek zeneileg is érdekes verseit megzenésítette. Többek között Áprily, Dsida, Puskin, Verlaine verseit, hogy csak néhány nevet említsek. De első és utolsó szerelméhez, a hangszerek királynőjéhez mindig hű maradt, így a legtöbb szerzeményét orgonára írta.
– Milyen volt Kozma Mátyás, a tanár?
– A Tanárképző Főiskola zene szakán zenetörténetet tanított. Mindig legalább ötkilós táskával érkezett az órákra, mert ha az impresszionizmusról volt szó, például Debussyről, nem tehette meg, hogy ne mutassa meg diákjainak Manet, Monet festményeit vagy ne olvastasson, olvasson fel Baudelaire, Verlaine verseiből. Azt is mondta róla az egyik tanítványa: "nagyon tiszteltük, nagyon szerettük, és szégyelltünk nem tudni a vizsgáin."
– Milyen embernek ismerte ön Kozma Mátyást?
– Végtelenül szerény volt, és nagyon ritkán mosolygott. Imádta a rajzfilmeket, és Chaplin, akit a legnagyobb színésznek tartott, mindig meg tudta nevettetni.
– Beszéljünk egy kicsit a pénteki műsorról.
– Elsősorban szeretném megköszönni mindazoknak, akik azonnal válaszoltak a felkérésemre, és részt vesznek a megemlékezésen. Úgy érzem, hogy egy olyan emberre, aki az életét a zenének, az irodalomnak, a tudománynak szentelte, és mindössze 65 évet élt, de értékes életmuvet hagyott maga után, legalább ilyenkor, 85 évvel a születése és 20 évvel a távozása után emlékezni kell. Azért választottam színhelyül az unitárius templomot, mert Kozma Mátyás nagyon sokat orgonált ebben a templomban. Dávid Ferenc 400. születési évfordulóján pedig, amit Kolozsváron tartottak, a Tebenned bíztunk eleitől fogva című zsoltárt adta elő, amelyet ő írt át toccatára és fugára. Akkoriban nem volt szokás templomban tapsolni, de az Amerikából érkezett lelkipásztorok felállva, tapssal ünnepelték, majd a vacsoránál kérésükre le kellett kottáznia a művet.
Az emlékműsorra visszatérve Kozma Mátyás műveit Molnár Tünde szólaltatja meg, és Albinoni csodálatos, mindenki által nagyon ismert művét is eljátssza. A Soli Deo Gloria kórus Hajdó Károly karnagy vezetésével a Kicsi tulok, nagy a járom című kórusművét énekli. Madaras Ildikó az Altatódalt adja elő, kíséri Szakács Mária Magdolna. Mezei Erzsébet zenetanárnő az egykori tanárra emlékezik, Borbély Zoltán zeneszerkesztő a rádiós éveit idézi fel. A rádió indulásakor ő volt a Marosvásárhelyi Rádió zeneosztályának a vezetője, és talán nem sokan tudják, hogy a rádió szünetjele a Szeresd népedet című kórusművének refrénje. És bármennyire is hihetetlen, a Novax nevű rockegyüttessel is fellépett Kozma Mátyás, erről majd az emlékműsoron tudhatnak meg többet Novák József képzőművésztől, aki a plakátot is tervezte. Az emlékműsort a Cantuale együttes fellépése is gazdagítja. Vasile Cazan, a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia igazgatója is örömmel emlékezik egykori tanárára, barátjára. Nagy László lelkipásztornak, az est házigazdájának külön köszönet. Kovács Zsuzsa zenetanárnő lesz az est másik házigazdája. A nyitó- meg a zárószám legyen meglepetés. Mindenkit nagy szeretettel várok az emlékhangversenyre.
Nagy Székely Ildikó
Kozma Mátyás (Marosvásárhely, 1929. július 23. – Marosvásárhely, 1994/ orgonaművész több évig Tanárképző Főiskola zene szakán volt adjunktus
Népújság (Marosvásárhely)2014. december 9.
Szolgálatban hűséggel és alázattal…
Hajdó Károly marosszentgyörgyi zenetanár-karnagy Kodály, Bartók, Bárdos szellemiségétől áthatott, sikerekben is gazdag 50 éves pályájának élményeit elevenítette fel Ki hűséget vet, életet arat című könyvében (50 év hűség és alázat a kóruséneklés és a közösség szolgálatában). A képekkel gazdagon illusztrált kötet példa arra, hogyan lehet és érdemes a zenetanári-karnagyi munkát felelősségtudattal, hozzáértéssel, ügyszeretettel, sikerélményekben is gazdagon végezni. Szakmai munkájában is segítő társa fél évszázadon át hűséges párja, Hajdó Mária Magdolna.
Sófalvi Sándor marosszent-györgyi polgármester, volt tanítvány javaslatára 2014. április 27- én, a Szent György-napok záróműsoraként a Soli Deo Goria egyesített vegyes kar a tavaszi kórusfesztivál keretében adott rangot a – karnagy és együttesei által előidézett – kulturális pezsgésnek Paul Kickestat, Hajdó Károly, Caleb Simper, Grdadolnik, Kodály Zoltán, Pitoni, Birtalan József, Csire József, Nicolae Lungu, Kozma Mátyás, Bárdos Lajos, Tore W. Aas alkotásaival.
Jellemző, hogy a Marosvásárhelyhez simuló településen több mint tíz kórus, ének- hangszeres, hagyományőrző és -ápoló zenei együttes működik rendszeresen, lelkes kántorok, lelkészek és zenetanárok irányításával.
* A Soli Deo Gloria egyesített vegyes kar szolgálatát szeptember 26-án a marosvásárhelyi unitárius egyházközség Bolyai téri templomában folytatta rangos együttesek, művészek társaságában az In memoriam Kozma Mátyás – a születésének 85. és halálának 20. évfordulója alkalmából rendezett – koncerten, ahol a zeneszerző, orgonaművész Három válaszúti népdalát, Caleb Simper – His name is excellent – Az ő neve csodálatos című alkotását szólaltatta meg Molnár Tünde orgonaművész és Simon Csenge, Simon Janka, Vizi Emese hegedű szakos hallgatók közreműködésével.
* A jubileumi év fontos állomása volt az együttes ditrói szolgálata november 23-án, a szentmise liturgiájában Krisztus Király ünnepén, a római katolikus plébániatemplomban. A Soli Deo Gloria kórus Petres Lajos kitűnő ditrói gyermek- és leánykarának egy régebbi marosszentgyörgyi látogatását is viszonozta ez alkalommal.
* November 30-án, advent első vasárnapján a marosszentgyörgyi római katolikus plébániatemplomban, a szentmise liturgiájának kezdetén meggyújtották az első adventi gyertyát.
* December 6-án, szombaton 18 órai kezdettel részt vett a vegyes kar a marosvásárhelyi Szent Miklós görög katolikus gyülekezet által szervezett adventi, karácsonyi hagyományos kórustalálkozón.
* Köszönet és hála a Maros-szentgyörgyi Tanácsnak, a Polgármesteri Hivatalnak, Sófalvi Sándor Szabolcs polgármesternek az önzetlen, folyamatos anyagi és erkölcsi támogatásért.
Bereczki Sándor adminisztrátor és kórustag
Népújság (Marosvásárhely)2015. január 21.
Isten veled, Kenyeres!
Ismét útra kelt valaki közülünk. Kötő József. Az 1961-ben végzett magyar irodalom és nyelv szakos évfolyam kiemelkedő, felejthetetlen alakja. Szűkebb évfolyamtársi köreinkben Kötőke, számomra, akivel együtt laktunk az Erzsébet úti villában, zenék, színek, szobrok bűvöletében, ahol Kozma Mátyás, Tarnói Emília, Tirnován Vid árnyai kísértek és teremtődött általuk életünk további folyását is meghatározó művészi légkör: Kenyeres, akivel éveken át megosztottuk a betevő falatot, a világmegváltó terveket. Az ő útja kivételesen alakult. Mikor megismertük, döbbent csodálattal vettük tudomásul, hogy kivételes tehetségű, Balkán-bajnok atléta, úszó, kosárlabdázó és ördögien cselező focista. Aztán megtapasztaltuk, hogy milyen szívósan tud tanulni, készülni, felszívni mindent, amit a filológia szak kínál. Karácsony Benő életművének nyomába eredve kivételesen értékes diplomamunkával járult hozzá egy jelentős írónk alaposabb megismeréséhez. Azt hittük, hogy egy elhivatott filológus kutató nőtt ki közülünk. Rövid falusi tanárkodás után a színház berkeibe került, s legnagyobb meglepetésünkre az erdélyi színházkultúra és színháztudomány meghatározó alakjává, valódi tudóssá vált. A Senkálszki Endre, Bisztray Mária, Harag György által fémjelzett nagy kolozsvári színházi korszak szürke eminenciásaként szívósan küzdött az intézmény művészi rangjának tartósításáért, harcolt a buktatókkal, a Sütő-előadások színrevitelét nehezítő politikai körülményekkel. Már egyetemi hallgató korában szembetalálta magát a belügyi szervek lélekgyötrő manővereivel, és pózmentesen állt helyt olyan abszurd körülmények között is, melyekben hosszú időn át, talán másokat megtörni képes kegyetlenségeket elviselve maradt egyenes gerincű, tartásos képviselője az erdélyi magyar kultúrának. A kolozsvári egyetemen kibontakozó színházi képzésnek ugyanúgy élharcosa volt, mint a nemzetiségi oktatás és művészet irányításában nehéz küzdelmek politikai szereplője. Gyakran úgy gondoltunk rá, mint egyszemélyes intézményre, akire mindig számítani lehetett. Kis híján hatvanéves ismeretségünk és barátságunk különböző korszakaira visszanézve annak a megfogalmazására hajlok, hogy Kötő József a transzszilvanista szellemiség, a Kós Károly-i, Kemény János-i örökség egyik leghívebb őrzőjeként tart számot emlékezetünkre, tiszteletünkre. Távozásával szellemi kincstárunkban nagy űr keletkezik, de megmaradó, gyarapodásunkat szolgáló, a szó legnemesebb értelmében vett tankönyvei, munkái, embereket és intézményeket ápoló szolgálatának emlékei továbbra is közöttünk élőként őrzik emlékét. Elment egy Kenyeres, de mindnyájunkat tápláló szellemisége velünk marad.
Nyugodj békében, drága Kötő Józsefünk!
Évfolyamunk nevében is búcsúzik tőled kenyeres szobatársad:
Kovács Levente
Népújság (Marosvásárhely)2016. március 30.
Unitárius egyházközségek
A Passió éltetői
Múlt hét nagypéntekén, a délutáni istentisztelet keretében a Bolyai téri unitárius egyházközség énekkara ez évben is előadta Jézus elítéltetésének, keresztre feszítésének, szenvedésének és halálának evangéliumi elbeszélését, az unitárius Passiót.
Marosvásárhelyen 1970-ben alakult meg a Bolyai téri unitárius egyházközség énekkara, azóta minden nagypénteken előadják a Passiót. Kísérőzenéjét Kozma Mátyás szerezte, aki pár évig az egyházközség énekvezére is volt. A múlt pénteken a Szabó Hajnal kórusvezető irányításával előadott Passió zenei kíséretét Molnár Tünde orgonaművész biztosította. Az esti liturgia áhítatát Benedek Csongor ötödéves teológiai hallgató tartotta. Nagypénteket az unitáriusok is gyásznapnak tekintik, s a kialakult hagyományok nyomán a hívek magatartásukban, viselkedésükben, ruházatukban a gyásznap jellegéhez alkalmazkodtak a megemlékezésen.
320 éves hagyomány
Míg más protestáns felekezetek hosszú harcot vívtak a passióéneklés megszüntetését szorgalmazva, az unitárius templomokban mindmáig fennmaradt ennek hagyománya. A kolozsvári akadémiai könyvtárban őriznek egy 1622-ben írott, szász graduálban fennmaradt német nyelvű passiót, ugyancsak ott található a legrégibb ismert, 1696-ból való magyar nyelvű unitárius passió is. A Passió szövege ma is ugyanaz, mint a középkorban volt, eredete ugyanis a IV. századba nyúlik vissza. Nem tudható, milyen volt előadása, éneklése, mert a középkor első évszázadából írott zenei anyag nem maradt fenn. Bizonyos azonban, hogy a keresztények hosszú évszázadokon át az emberi hangra szorítkoztak szertartásaikon. A több száz éves passióemlékek ezt az ősi előadásformát mutatják. Időrendben, magyar nyelvénél és protestáns jelképénél fogva számunkra közelálló az 1635—1650 között lutheránusok számára készült Eperjesi Graduál, melynek jelentősége abban rejlik, hogy míg a protestáns passiók általában egyszólamúak, a magyar nyelvű többszólamúság első emléke az Eperjesi Graduálban fellelhető, ugyanakkor mind a négy evangélistára figyelmez. A régi passió szövegét id. Péterffy Gyula, Torockó egykori híres kántortanítójának fia, ifj. Péterffy Gyula kolozsvári teológiai zenetanár átdolgozta és férfikarra alkalmazta. "Ezt az emléket Torockóról hoztam, ahol Jóapám, id. Péterffy Gyula egy fél évszázadon át rendkívül jó hangadottsággal, igen szépen énekelte. Magam mint rövidnadrágos fiúcska a csűrben levő szekérbe felállva, már írás nélkül is tudtam énekelni "a mi Urunk Jézusnak kínszenvedését", azzal a dallammal, amit apámtól hallottam, tanultam… apám is gyermekkorában megtanulta és úgy énekelte a passiót, ahogyan Tóth Vilmostól hallotta… a gyermekkoromban már tudott dallam jó pár száz éves. Az 1957-ben kiadott passió kidolgozásánál több száz éves passiónkhoz alkalmazkodtunk. Szövegét a négy evangélium alapján rövidebb, egységes és összefüggő formában dr. Erdő János és Lőrinczi László állította össze" – írta Péterffy Gyula a Keresztény Magvető 1979. évi 4. számában.
Több mint öt évtizedes passióéneklés
Amint Nagy László unitárius lelkipásztor hangsúlyozta, az unitárius egyház templomaiban 58 éve minden nagypénteken felcsendül a Passió. Az unitárius egyház szervezeti és működési szabályzata a kántorok számára kötelezővé teszi a Passió éneklését, ezért az énekvezérek vizsgáján számon kérik annak ismeretét. "Én 1983 óta minden évben éneklem a Passiót. Míg itt, a Bolyai téri egyházközségben segédlelkészként szolgáltam, a Pilátust énekeltem, majd elkerültem Szőkefalvára, ahol addig nem énekelték azt, így egy-két évig egyedül énekeltem, majd Szász Mihály kántorral ketten. 1997 óta pedig a Bolyai téri unitárius egyházközségben az evangélistát szólaltatom meg" – mondta a lelkipásztor.
"A Passió énekeseit úgy kell megválogatni, hogy azok minden évben ne változzanak, mert csak így lesz az előadás évről évre jobb, szebb és tökéletesebb" – tanácsolta az unitárius Passió előszavában Péterffy Gyula teológiai zenetanár. A Bolyai téri unitárius egyházközség egyik legrégibb kórustagja, Csíki János a főpapot személyesítette meg. Mint kérdésünkre elmondta, negyvenhat év alatt egyszer sem hiányzott, örül, ha a Passió előadásán szólót énekelhet a harminckét évig presbiteri és egykor keblitanácsos kötelezettségeket is ellátó egyháztag. Csíki Judit negyven éve kórustag, visszaemlékezése szerint Kozma Mátyás énekvezér irányítása alatt is lelkesen tanultak és vettek részt kórustalálkozókon, - versenyeken, ez mindmáig fennmaradt. Szilágyi Margit kisebb-nagyobb megszakításokkal tagja az énekkarnak, ez évben pedig nyolcvanhét évesen újra bekapcsolódott a nagypénteki Passió- éneklésbe, mint jelezte, teljes felfrissülést és kikapcsolódást nyújtott számára a közösségi éneklés. Konrád Tünde szül. Kelemen is egyik legrégebbi kórustagnak számít, mint mondta, a megalakulástól aktív tag, rövidebb kimaradást leszámítva közel ötven éve a kóruséneklés elkötelezettje. "Szüleim papi emberek voltak, gyermekkorom óta ismerem a Passió szövegét, személyes ismeretség fűz a szerzőkhöz: Péterffy Gyulához és Erdő Jánoshoz. Sajnos, nincs utánpótlás, pedig jó volna fiatalítani, azonban az ifjúság nehézkesen kapcsolódik be a kóruséneklésbe, más jellegű csoporttevékenységekkel foglalkoznak."
Szer Pálosy Piroska. Népújság (Marosvásárhely)
lapozás: 1-10