udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
131894
találat
lapozás: 1-30 ... 99991-100020 | 100021-100050 | 100051-100080 ... 131881-131894
Névmutató:
2013. június 6.
Hunyad megyei magyar napok
Előadások a szórvány szórványában
Igazi színházi napra került sor a Zsil-völgyében kedden a Hunyad Megyei Magyar Napokon, a megyében turnézó budapesti Trambulin színház jóvoltából. Rendkívüli érdeklődés mellett léptek fel Petrillán, a Schmidt László Művelődési Ház nagytermében, az Egyszer egy királyficímű interaktív darabbal, amelyet a közönség vastapssal fogadott.
Aninószán a Nénje bolond meséi című darabot mutatták be a református templomban, ahol a közönség szívesen vett részt a játékban. Egy nappal korábban Hosdáton a budapesti Trambulin színház lépett fel a nagysikerűBasa Pista pórul jár című gólyalábas pandúrjátékkal,Hátszegen pedig az erdőfülei Dobó Néptáncegyüttes vitt színt a szürke hétköznapokba, a helyi maroknyi magyarság örömére. Lelkes tapssal fogadták a háromszéki néptáncosokat, amolyan köszönetként, mivel legutóbb éppen egy évvel ezelőtt, szintén a magyar napok alkalmával került sor magyar rendezvényre a szórvány-szórványában, s a szervezők az idén sem feledkeztek meg róluk. Mindhárom településen örömmel üdvözölték a színészeket és kifejezték abbeli reményüket, hogy nem kell újabb egy évig várni a folytatásra.
Ez a föld, amelyen élünk
Ez a föld, amelyen élünk címmel mutatta be verses-zenés összeállítását kedden Alpestesen a vajdahunyadi Célpont Ifjúsági Színjátszócsoport. A Téglás iskola és a vajdahunyadi magyar iskola diákjaiból verbuválódott társulat produkciója – melyet az elmúlt hónapokban számos helyszínen mutattak be – komoly üzenetet hordoz. Versanyaga, színpadi elemei a magyar nép viharos történelmét bemutatva hirdeti: a szüntelen folytatott küzdelemnek akkor lesz vége, amikor a Földön béke lesz. Úgy próbáltuk összeállítani az anyagot, hogy minden korosztály megtalálhassa az előadásban a neki szóló üzenetet, mindenki magára találjon benne, hiszen egy olyan komoly célért küzdünk, melyet csak együtt, szüntelen munkálkodva érhetünk el, fogalmazott Takács Aranka, a csoport vezetője. Az alpestesi közönség a Csernakeresztúri Hagyományőrző egyesület táncelőadását is érdeklődéssel fogadta. Eközben a brádi római katolikus templomban Rácz János és Illés István munkáit tekinthették meg az érdeklődők, akik a vártnál nagyobb létszámban jelentek meg a megnyitón. A művészeket Baráth Árpád brádi RMDSZ-elnök mutatta be.
Igaz magyar bort iszik
Azt tartja a mondás, hogy az igaz magyar ember bort iszik. Ennek jegyében került sor kedden este Vajdahunyadon a Takács pincészet bemutatójára. A szép számban megjelent érdeklődőknek Csávossy György, a mezőgazdasági tudományok doktora, a bor nagy tisztelője és ismerője, valamint Takács Attila borász mutatta be nemcsak a borokat, hanem a kulturált borfogyasztási szokásokat. A közönségnek a kóstolás mellett alkalma volt megismerni a hét bemutatott borfajtát, az Erdélyi borverseny díjnyertes borait. A bemutatott Chardonnay, Piros tramini, Fűszeres tramini, Herkules, Olasz rizling, muskotály, Rajnai rizling elnyerte a közönség tetszését, a kitűnő hangulatot Csávossy György borokat kísérő gondolatai csak fokozták.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)2013. június 6.
S ha Erdélyt elveszik? – avagy a nemzeti összeomlás magyar útja
A fenti címet kapta az a trianoni megemlékező előadás, melyet az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács aradi szervezete és az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete szervezett kedden este a Jelen Ház nagytermében.
A június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján megtartott, videovetítéssel egybekötött tényfeltáró előadás zsúfolt teremben zajlott dr. Borbély Zsolt Attila politológus, az EMNT aradi szervezete elnökének irányításával.
Az est meghívott előadója Fráter Olivér történész, a budapesti Miniszterelnökség Nemzetstratégiai Kutatóintézetének elnökhelyettese tömör, részletes összefoglalót tartott a nemzeti összeomlás sajátságos magyar útjáról.
Az átfogó előadást az I. világháború előestéjétől a trianoni tragédiáig témába illő szavalatok tarkították: Pálfi Emese Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz , Murvai Róbert Dávid Wass Albert: Láthatatlan Lobogó, Kiss Zsuzsa Wass Albert: A hontalanság hitvallása, míg ifj. Tóthpál Béla Reményik Sándor: Nagy Magyar télben című költeményét tolmácsolta az est folyamán.
Fráter Olivér történészi pontossággal és részletekkel ismertette az országszakadáshoz vezető tragédia állomásait, mozzanatait, helyszíneit:
a szarajevói merénylet – a világháború kitöréséhez vezető közvetlen ok, a román betörés Erdélybe, Tisza István 1918-as parlamenti felszólalása, majd tragikus halála, a Magyar Nemzeti Tanács megalakulása, a belgrádi fegyverszünet, a demarkációs vonal, a román katonaság betörése a gyergyóbékési és gyergyótölgyesi szorosba, Jászi Oszkár tárgyalásai a Román Komité képviselőivel (akik 26 erdélyi és kelet-magyarországi vármegyét követeltek), a marosvásárhelyi Székely Nagygyűlés, a gyulafehérvári Román Nemzetgyűlés, Philippe Berthelot tábornok aradi látogatása, a zászló-affér stb.
A múlt iránt érdeklődő és a jelenben tenni akaró magyaroknak nem ismeretlen a trianoni tragédiához vezető út.
A budapesti történész előadásában historia domusokból (egyházi intézmények fontosabb eseményeit tartalmazó könyv) olvasott fel idézeteket, mintegy alátámasztva mondanivalóját.
„Nem arról van szó, hogy Trianon piros betűs ünnep lenne. Ez a Nemzeti Összetartozás Napja, meg kell tanulnunk szellemileg építkezni abból, aminek a veszteségeit és hátrányait el kellett szenvednünk. Meg kell találjuk a módját és lehetőségét annak, hogy ebből a széttagolt, felaprózott nemzetből hogyan lehet egy egységes és erős világnemzetet építeni” – zárta előadásár Fráter Olivér.
A rendezvény befejezéseként Baracsi Levente belvárosi református lelkipásztor imát mondott a nemzetért, majd a régi és az új Magyar Himnusz közös éneklése zárta a megemlékező előadást.
Demény Ágnes
Nyugati Jelen (Arad)2013. június 6.
Új honlap segíti az érettségizni készülő magyar maturandusokat
Elavult a hazai oktatáspolitika: nem tartja a lépést a digitális nemzedékkel
Iskolások és hallgatók által működtetett, nemrég üzembe helyezett honlapot – www.erettsegi.ro – mutattak be tegnap délelőtt az Iskola Alapítvány székhelyén. A portál célja, hogy hasznos információkkal lássa el a magyar anyanyelvű érettségizőket. Márkus András, a honlap ötletgazdája elmondta: ez az első olyan weboldal, amely kimondottan a romániai magyar érettségizőkhöz szól. Magyari Tivadar, az RMDSZ Oktatási főosztályának főtitkár-helyettese támogatásáról biztosította a kezdeményezést, Szekernyés Réka tanártól pedig megtudtuk: a projektben közreműködő 14 pedagógus már lefordította és közzétette a weboldalon az érettségi tantárgyak programjait, az oktatási minisztérium honlapján szereplő tételmintákat és javítókulcsokat. A honlap működtetői várják a további információkat, javaslatokat az érettségizőktől, tanároktól stb. Az új weboldal tanulási tippeket is ad, mert sok végzős fiatal még mindig nem tudja, hogyan kell tanulni.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)2013. június 6.
Üdvözölte a román külügy a trianoni évfordulót
A román külügyminisztérium közleményben üdvözölte kedden a trianoni békeszerződés aláírásának 93. évfordulóját.
„A szerződés szentesítette az Osztrák–Magyar Monarchia megszűnését, és elismerte Magyarországot független államként: ilyenként az etnikai határai közt létrejött, szuverén, modern Magyarország születési okirata” – állapította meg a román külügyi közlemény. A dokumentum szerint a békeszerződés azért is fontos, mert szentesítette „Erdély 1918. december elsején megvalósult egyesülését Romániával”.
A közlemény megállapította, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia csaknem valamennyi utódállama ma már az Európai Unió tagja, és együttműködik egy olyan Európa kialakításában, amely képesnek bizonyult a békés együttélés feltételeinek megteremtésére.
A román külügyminisztérium azt követően adta ki közleményét, hogy Lezsák Sándor, a magyar Országgyűlés Fideszes alelnöke június 4-ét gyásznapnak nevezte, és úgy vélekedett, hogy a Magyarországot feldaraboló trianoni békediktátum a magyarok történelmének legnagyobb tragédiája, az európai hatalmaknak pedig a legnagyobb szégyenük.
Lezsák Sándor kedden, a nemzeti összetartozás napja alkalmából a magyar Országgyűlésben kijelentette: nem mondhatunk le arról, hogy a trianoni, majd a második világháborút lezáró, újabb igazságtalanságokkal terhelt döntésekkel szemben újraépítsük és védjük nemzeti összetartozásunk tudatát.
Amint arról lapunkban is beszámoltunk, Magyarországon június 4-én országszerte megemlékezéseket tartottak, amelyeken az összetartozásért, összefogásért emeltek szót közjogi méltóságok, kormánytagok, ellenzéki és parlamenten kívüli politikusok a nemzeti összetartozás napján.
Az Országgyűlés 2010. május 31-én nyilvánította a nemzeti összetartozás napjává a trianoni békeszerződés aláírásának napját, június 4-ét. „A több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme” – olvasható az erről szóló döntésben.
Szabadság (Kolozsvár)2013. június 6.
Nem tudott legyőzni
Trianonra emlékeztünk a mostani június 4-én is, a történelmi Magyarország iszonyatos megcsonkítására, feltrancsírozására – de egy kicsit másképpen, miként az régebb szokásban volt, lévén, hogy 2010 óta, a jelenlegi magyar kormány kezdeményezésére, parlamenti döntés értelmében ez a gyásznap egyszersmind a nemzeti összetartozás napja is, ilyetén pedig egyfajta ünnepnap is. S mert ünnepnap is, sor került ünnepi rendezvényekre is, olyanokra is, amelyeken perdült a tánc, szállt az ének. Sokan nem tartották ezt helyénvalónak. Mármint azt, hogy egy gyásznapon ünnepelünk, akár még tánccal, dallal is. Ez, mondják, azt a látszatot kelti, keltheti, hogy hazánk megcsonkítását ünnepeljük – s ezen a látszaton még az sem segít, hogy azt mondjuk: emlékezünk Trianonra, gyászolunk, de egyszersmind örülünk a végbemenő nemzeti összefogásnak is, a nemzet határok fölötti újraegyesülésének is. Azt is mondják: a nemzet- és országdarabolás időben még túl közeli, a trauma túlságosan nagy volt ahhoz, hogy ezt a magyarság máris fel tudta volna dolgozni – a rettenetes sokk hatása még nem múlt el sem a tudatunkban, sem a lelkünkben, idegeinkben, ezért hát június 4-én csakis gyászolhatunk…
A különféle vélekedéseket hallgatva az jut eszembe, hogy annak idején, néhány száz esztendőkkel ennek előtte a szörnyűséges tatárjárás-dúlás traumájának a feldolgozása sem mehetett sem könnyen, sem hamar – viszont ott volt egy romhalmazzá tett, lakosságában is erősen megcsappant ország, valamit kezdeni kellett véle. Kesergésre, töprenkedésre nem nagyon volt idő, talpra kellett kényszerülnünk, ha meg akartunk maradni. S ezt IV. Béla királyunk pontosan tudta, miként jól és hittel hitte: ha nem is könnyen, ha nem is hamarjában, de sikerülni fog az életünk talpra kényszerülése, mert van népében, népünkben elég erő is, szívós akarás is, hit is az újabb országépítéshez. Mert hát erről volt szó: újraépíteni a megdúlt országot, újraépíteni a megdúlt lelket, tudatot és hitet, hogy megmaradhasson a magyarság, lehessen továbbra is Magyarország. És neki lett igaza, a népében hívő, szintén országépítő IV. Béla királyunknak. S a hitnek, az életakarásunknak, az életigenlésünknek lett igaza: a magyar élet feltápászkodott, Magyarország újraépült.
Nyilvánvaló az is, jut eszembe, hogy a mohácsi vész, a nagy vereség traumáján sem volt könnyű és hamar túltenni magunkat, még a törökvilág múltán, s jó sokáig még annak utána sem, hogy ismét „egy fedél alá került” az ország. Magyarország is újra élt, s mi sem lettünk sem törökké, sem németté – magyarok maradtunk. (Hogy miféle tanulságokat vontunk le például a mohácsi vészt megelőző és az azt követő időkből a későbbiekben? – ezt most ne firtassuk.)
(Csendesen dörmögő
Vajdahunyadon magyar napok, Bánffyhunyadon kalotaszegi magyar napok, Kolozsváron ünnepi magyar könyvhét, s hamarosan a kolozsvári magyar napok, a Szent István-napi rendezvények, és emitt falutalálkozó, amott Anna-bál, itt hagyományőrző, ott nyelvművelő tábor, kézművesek seregszemléje… Tényleg nem tudott legyőzni Trianon sem. Pedig – Isten a tanúnk rá – nagyon le akart, miként ma is nagyon le akarnak a mindenféle sunyi trianonocskák is.)
A tatárdúlás, a mohácsi katasztrófánk mára már történelmünk adaléka lett. Volt-traumákká s időben nagyon távoliakká „szelídültek”. De nem csak ebben különböznek a még csak alighogy „tegnapi” Trianontól (s az ezt bosszúvágyában és mohó koncéhségében, prédaszerző igyekezetében lemásoló párizsi békekötéstől), hanem abban is, hogy a tatárjárás után is egyben maradt, megmaradt az ország, s a török után ismét történelmi Magyarországról beszélünk, amelyhez később „csatlakozott” Erdély, a Márciusi Ifjaknak is köszönhetően. Trianonban viszont a diktátumot diktálók elrabolták a magyaroktól hazájuk kétharmadát, tehát felszámolták az ezeréves történelmi Magyarországot, s a magyar nemzettől elrabolták nemzettársai egyharmadát, koncként dobva oda az utódállamok, kényének-kedvének. A csonkolt országot pedig kifosztották a közeli múlt prédaleső kalózai. És lám, mindezek ellenére is talpra állt a csonka Magyarország – az életigenlés, a megmaradni akarás felülkerekedett a csonkolás okozta traumán: újra meg kellett szervezni az életet, újra hazává kellett építeni a lerombolt, megcsonkított, kirabolt országot. Rendelt idők voltak, rendelt teendőkkel! S ez nem történt másképpen a hirtelen „határon túliakká” lett velünk sem – csak sokkalta nehezebb, emberhez méltatlanabb körülmények közt, jogfosztottságban, másodrendű honpolgárokként. Ha megcsappanva is, de létezünk: Romániában is, Szerbiában, Ukrajnában és Szlovákiában is magyarokként, és sokan már állampolgáraként a „földi” Magyarországnak is, nemcsak ama „magasban levő” hazának. Trianon után maholnap száz esztendővel lám, történik a „csoda”: egységesül a magyar nemzet, és összefog – önmagáért, megmaradásáért, szellemi, lelki, anyagi gyarapodásáért. S ha ennek örülni tudunk, s éppen június 4-én, szerintem ez nem azt jelenti, hogy elfelejtettük Trianont, hanem azt jelenti, hogy még Trianon sem tudott legyőzni, és, a költővel szólván: él a nemzet a hazán. Él, mert élni akar.
Jó sok évvel ezelőtt egyik beszédében mondta Orbán Viktor, hogy ha alaposan szemügyre vesszük történelmünk eseményeit, mindazt, ami vélünk történt, azt kell mondanunk, hogy a magyarság története alapjában véve sikertörténet. Sikertörténet olyan értelemben, hogy a magyarságnak sikerült megmaradni, gyarapodnia, értékeket teremtenie, jelentősen hozzájárulnia az egyetemes művészet, tudomány, kutatás stb. gyarapodásához, fejlődéséhez – mindazok ellenére is, hogy megdúlta tatár, török, labanc és orosz, s mindenki más, aki tehette, és folyton újra kellett kezdeni az országépítést, a hazateremtést, a lelki-tudati talpra állást, ébreszteni az önbecsülést.
Még azt is mondta akkor a mai miniszterelnök, hogy legalább két emberöltőnyi idő kell ahhoz, hogy a nemzet kigyógyuljon az őt ért traumák okozta lelki, tudati sérülésekből, s visszanyerje önbizalmát, derűlátását, önbecsülését. Nos, ennek sok módja van. A Trianon okozta sebek tudatos, következetes kezelésének is.
Olvasom: Vajdahunyadon magyar napok, Bánffyhunyadon kalotaszegi magyar napok, Kolozsváron ünnepi magyar könyvhét, s hamarosan a kolozsvári magyar napok, a Szent István-napi rendezvények, és emitt falutalálkozó, amott Anna-bál, itt hagyományőrző, ott nyelvművelő tábor, kézművesek seregszemléje… Tényleg nem tudott legyőzni Trianon sem. Pedig – Isten a tanúnk rá – nagyon le akart, miként ma is nagyon le akarnak a mindenféle sunyi trianonocskák is.
MOLNOS LAJOS
Szabadság (Kolozsvár)2013. június 6.
A város és napjai
Véget ért a III. Kolozsvári Napok rendezvénysorozat, de mintha csak azért, hogy teret nyisson a további, szinte folyamatosan zajló rendezvényeknek. A Főtérnek nem is volt ideje kiürülni, mert berendezkedett a filmfesztivál, tegnaptól pedig ismét elfoglalta a Mátyás szülőháza előtti teret és utcákat a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, immár harmadik alkalommal. Tegyük hozzá: magyar könyvhét, hiszen ez már a kolozsvári magyarság rendezvénye, amelyről érezhetjük azt is, hogy kiegyenlíti valamelyest a nemrég zárult városnapok keltette esetleges hiányérzetünket.
Az idén harmadik „kiadásához” érkezett Kolozsvári Napok rendezvénysorozata lényegesen, szemmel láthatóan fejlődött és gyarapodott, mennyiségileg és minőségileg egyaránt: talán a (jó értelemben vett) vetélkedés szellemében, a városnapok programjai jobban átfogták a belvárost, kiterjedtek a Farkas és a Színház utcára is, hasonlóan a tavalyi és tavalyelőtti Kolozsvári Magyar Napok egyes rendezvényeihez. A nyolc nap alatt több mint száz műsort kínáltak a rendezők – a mérlegeléshez azonban hozzátartozik, hogy ezek közül alig ötről mondható el, hogy kifejezetten a magyar kultúra hirdetője: két alkalommal volt kulináris jellegű magyar rendezvény, közösen a többi nemzeti bemutatóval (japán, angol, spanyol, svéd, koreai, szír, német, orosz, olasz, zsidó stb.), egyszer láthatott a közönség magyar néptáncegyüttest, és kétszer vetítettek magyar filmet. Joggal érezheti a kincses város magyar lakossága, hogy egy általános városnapi rendezvénynek nem csupán kevéske mozzanata, hanem része is kellene hogy legyen az arányaiban igenis jelentős nemzetiség, városteremtő kultúrájával és hagyományaival.
Hiányérzetünket (már akiben volt ilyen) most javában pótolhatjuk az ünnepi könyvhét rendezvényein való részvételünkkel. Kevés idő elteltével pedig (amely alatt a város továbbra sem fog elcsendesedni, hiszen újabb nyári programok következnek, szoros egymásutánban) máris belesétálunk negyedik alkalommal a Kolozsvári Magyar Napokba, ahol és amikor ismét megmutathatjuk kulturális értékeinket, bizonyíthatjuk és igazolhatjuk jelenlétünket. Mert mindezekkel együtt vívhatja ki igazán sikeresen Kolozsvár az európai kulturális főváros címet.
ÖRDÖG I. BÉLA
Szabadság (Kolozsvár)2013. június 6.
Megnyílt a 3. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét
A Quadro Galériában szervezett Cseh Gusztáv-emlékkiállítással, valamint Csapody Miklós Cseh Gusztáv című monográfiájának bemutatójával nyílt meg tegnap délután a harmadik Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, a Romániai Magyar Könyves Céh, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, az RMDSZ Főtitkársága és a Kós Károly Akadémia közös rendezvénye.
Az ünnepségen Kántor Lajos irodalomtörténész átadta a Kolozsvár büszkesége díjat Egyed Péter filozófusnak, majd Székely Sebestyén György, a Quadro vezetője, H. Szabó Gyula, a könyves céh alelnöke, Horváth Anna alpolgármester, Magdó János főkonzul, Markó Béla költő, a Kós Károly Akadémia elnöke, Csapody Miklós irodalomtörténész, Árkossy István festőművész, Bálint Lajos nyomdász, Nagy Péter, az Idea nyomda igazgatója szólt az egybegyűltekhez, közreműködött Réman Zoltán szaxofonon. A részletes program megtalálható az unnepikonyvhet.ro oldalon.
Szabadság (Kolozsvár)2013. június 6.
Kezdődik a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét
„Nulladik nappal” veszi kezdetét szerdán a harmadik alkalommal megszervezésre kerülő Kolozsvári Ünnepi Könyvhét.
A budapesti és számos más magyarországi helyszínt megelőző kincses városi nyitórendezvényre a Jókai (Napoca) utcai Quadro Galériában kerül sor, és egyben a minőségi könyvkiadás és a képzőművészet szerves összefonódására hívja fel az érdeklődők figyelmét, hiszen a ’60-as, ’70-es évek romániai magyar könyvkiadásának egyik jeles képzőművészalakja, Cseh Gusztáv emlékére szerveznek kiállítást. Az 1985-ben elhunyt grafikusművésznek nemcsak könyvillusztrációiból, de olajfestményeiből, ex libriseiből is válogattak a szervezők a tárlatra, amelynek megnyitóján az életművet bemutató, igényes megjelenésű kötetet is bemutatják, amelyet Csapody Miklós jegyez szerzőként.
A Romániai Magyar Könyves Céh, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, az RMDSZ Főtitkársága és a Kós Károly Akadémia közös szervezésében megvalósuló esemény ez alkalommal is színes, a tavalyi évhez képest bővült programmal várja a Mátyás szülőháza előtti térre látogatókat. A kiadók és könyvterjesztők mintegy 35 standon kínálják a legfrissebb könyvújdonságokat, illetve a korábbi évek fontosabb köteteit.
A kísérőprogramok tekintetében is folyamatosan bővül a rendezvény, többek között Palya Bea és Szokolay Dongó Balázs, a Sebő együttes, a Folker zenekar, valamint a Jazzybirds koncertjeire is sor kerül, továbbá az eddigi évekhez hasonlóan gyerekfoglalkozással, színházi előadásokkal, könyvakciókkal várják az érdeklődőket. Számos könyvbemutatóra, író olvasó találkozóra is sor kerül az ötnaposra bővült könyvünnepen, csütörtök este például a Kolozsvárról Budapestre elszármazott Bodor Ádámmal találkozhat a kincses városi közönség – a főként novellákban alkotó írónak Sinistra körzet és Az érsek látogatása című nagysikerű kötetei után 2011-ben jelent meg harmadik regénye Verhovina madarai címmel. Ugyancsak a díszvendégek közé sorolható a budapesti Lackfi János költő, aki vasárnap két alkalommal is találkozik olvasóival.
A budapesti Vörösmarty téren csütörtökön Háy János író nyitja meg a 84. Ünnepi Könyvhetet és Gyermekkönyvnapokat, a rendezvényen 345 könyvújdonsággal találkozhatnak az olvasók.A magyar kortárs irodalom legnagyobb seregszemléjének 147 pavilonjában 220 magyarországi és határon túli kiadó mutatja be kiadványait. A központi helyszínen, a Vörösmarty téren két színpadon zajlanak a kulturális programok, koncertek, könyvbemutatók, beszélgetések - mondta el a tegnapi sajtótájékoztatón Zentai Péter László, a könyvhetet szervező Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének igazgatója. Brájer Éva, Székesfehérvár alpolgármestere elmondta, hogy a könyvhét vidéki megnyitóját az idén Fejér megye székhelyén tartják csütörtök délelőtt, itt többek között Vámos Miklóssal, Esterházy Péterrel és mintegy 40 kiadóval lehet majd találkozni.
Krónika (Kolozsvár)2013. június 6.
Feljelentést tesz az RMDSZ a műemlékrongálás ügyében
Büntető-feljelentést tesz az RMDSZ a kolozsvári Kismezői temetőben megrongált I. világháborús obeliszk ügyében. Horváth Anna, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere szerdán közölte a helyi önkormányzat RMDSZ-es képviselői kérik az illetékes hatóságok határozott fellépését ebben és a hasonló esetek kivizsgálásában.
Az első világháborús emlékművet kedden öntötték le piros festékkel ismeretlen tettesek.
„Felháborodással értesültem a sajtóból a kismezői temetőbeli I. világháborús emlékmű megrongálásáról, mely arra utal, hogy az emlékműgyalázás gyakorlata újra felütheti fejét Kolozsváron, egy magát nemcsak európainak valló városban, hanem amely az Európa Kulturális Főváros címet készül megpályázni" - közölte Horváth Anna.
Az alpolgármester szerint a funari korszak primitivizmusára visszautaló gesztusok és tettek úgy a kolozsvári román mint a magyar közösség törekvéseinek kerékkötőivé válnak, ezért minden egyes esetben közös, elítélő fellépésre van szükség.
Horváth Anna ugyanakkor felkéri a kincses város lakosságát, hogy vegyen részt a csütörtökön 17 órától az emlékműnél meghirdetett közös megmozduláson, melynek keretében műemlékszakértők segítségével megtisztítják az obeliszket.
Krónika (Kolozsvár)2013. június 6.
Trianonok után
A történelemben, ezen belül a magyar, illetve a román történelem évszázados találkozásában – miként minden más népek és nemzetek történetében – láthatók azok a mozzanatok és események, amelyek az egyik fél számára pozitívak, a másik fél számára negatívak, s amelyeket mindkét fél másképpen értékel és érzékel.
Ilyen a magyar–román közös történelemben 1920 Trianonja – és 1947 Párizsa –, de ugyanilyen kétféleképpen rögzült és a köztudatban számon tartott történelmi pillanat Gyulafehérvár december elsejéje vagy például a pesti március 15-éből kibontakozott 1848–49. évi magyar forradalom és szabadságharc egy-egy szakasza. Ebből a megközelítésből mind a román fél Trianont éltető, mind a magyar fél június 4-ét gyásznapként meghatározó álláspontja világos, és a maga szemszögéből nézve érthető. A politikum és az átlagember szintjén egyaránt. Ezt mindenkinek, erdélyi esetünkben mind a román, mind a magyar félnek tudomásul kell vennie, s ha ezt megtettük, hozzáfoghatunk ahhoz a kibeszéléshez, amelynek mentén – talán – kezelhetővé válhat az utódállami – román, szerb, ukrán, szlovák – paranoia. Hozzáteszem: egyben magyar is, mert a mindkét világháborút lezáró békeaktusok tulajdonképpen mindannyiunkat megnyomorítottak, kik Kelet-Közép Európában, pontosabban a Trianonban szétszedett Osztrák–Magyar Monarchia valamikori térségében élünk. Hiszen világosan látszik, hogy amekkora kereszt számunkra a nemzeti kisebbségi lét, legalább akkora kereszt vagyunk mi, magyarok az utódállamok számára. Legalábbis mindaddig, amíg létre nem jön a – Kende Pétert idézve – társadalmi és nemzeti közösségek önrendelkezésén és szabad megegyezésén alapuló tartós rend. Vagy amíg beolvadunk – amitől őrizzük meg magunkat, s minket az Isten. És hozzáteszem azt is, hogy mindezért az európai mindenkori nemzetállami őrületet struccpolitikával kezelőknek sem lehet nyugodt a lelkiismerete. És a miénk sem, amíg végre fel és rá nem ébredünk arra, hogy a fájdalom kibeszélése mellett azt is világosan meg kell fogalmaznunk és megértetnünk, hogy nem eszközként, de célként mit akarunk, s annak eléréséért tenni mit és hogyan akarunk.
Benkő Levente
Krónika (Kolozsvár)2013. június 6.
Kétszázszor jelent meg „A nagy kilometrik”
Felolvasó esttel ünnepelte a Helikon szépirodalmi folyóirat A nagy kilometrik című mellékletének 200. megjelenését kedd este a Bulgakov kávéházban: a kiadványban publikáló szerzők saját műveiket olvasták fel.
Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője elmondta: az elsősorban fiatal szerzők műveit közlő melléklet több alkalommal a hét oldalas terjedelmet is elérte a Helikon hasábjain. Mint részletezte a melléklet elnevezésének ötlete azt követően született meg, hogy Orbán János Dénes megkapta József Attila-díjat, az ezzel járó pénzjutalmat pedig barátaival napokon keresztül mulatta el. Szilágyi István a folyóirat alapító főszerkesztője ugyanakkor emlékeztetett, hogy a mindenkori kolozsvári irodalmi lap épp jövőre lenne 200 éves, hiszen az első irodalmi lapot 1814-ben alapította Döbrentei Gábor a kincses városban.
Szilágyi István ugyanakkor elmesélte a Nagy Kilometrik melléklet elődjének a Serény Múmiának a keletkezéstörténetét is. Mint mondta, Sántha Attila eredetileg négy oldalt kért a Helikonban a fiatal szerzők számára, amelybe Szilágyi azzal a feltétetel egyezett bele, hogy nem lehet benne népcsoportokat, nemzeteket sértegetni. „Körülbelül azt közöljük a Helikonban ami minőségileg jót áll önmagáért” – fogalmazta meg szerkesztői alapelvét a Helikon alapító főszerkesztője, aki az év elején adta át a tisztséget Karácsonyinak.
Ezt követően Balázs Imre József olvasott fel Slam napló című írásából, amely a Slam poetry elnevezésű műfajt mutatta be, anélkül, hogy irodalomelméleti fejtegetésekbe bocsátkozott volna. A felolvasást a mellékletben publikáló szerzők folytatták: Győrfi Kata, Csuszner Ferencz, Pethő Lorand, Bréda Ferenc, Fischer Botond, Lovassy Cseh Tamás és lapunk munkatársa Varga László Edgár.
Kiss Előd-Gergely 2013. június 6.
Magyar iskolát akarnak – ismét
Kétszeres sikertelen próbálkozás után újra nekilendül a dicsőszentmártoni és segesvári magyar közösség egy-egy önálló magyar tannyelvű iskola létrehozásának kiharcolására. A korábbi években mindkét Maros megyei város önkormányzata – figyelmen kívül hagyva az oktatási törvény előírásait – elutasította a szórványban élő magyarság kérését. A történtek tükrében az RMDSZ illetékesei óvatos derűlátásuknak adtak hangot.
Miután a nacionalista hangadók befolyására mind a dicsőszentmártoni, mind a segesvári román többségű önkormányzat az elmúlt években sorozatosan lesöpörte a helyi magyar közösségek iskolaalapító igényeit, a szülők és az RMDSZ illetékesei az idén is megpróbálnak érvényt szerezni az oktatási törvénynek. Bár az érdekeltek nem túlságosan optimisták, úgy érzik: kötelességük belevágni a szórványban élő közösség megmentését jelentő harcba.
Pingpong kipattanó labdával
„Nem tudom, hogy jelenleg milyen esélyeink vannak, annál is inkább, mivel a szociál-liberális szövetség abszolút többséggel rendelkezik a képviselő-testületben” – látta be Szabó Albert dicsőszentmártoni önkormányzati képviselő. Szabó egyike a mindössze két helyi magyar képviselőnek, aki szavazatával nem sokat tud változtatni a testület román tagjainak álláspontján.
Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke mégis reméli, hogy az USL-vel való egyeztetés nyomán a dicsői szociál-liberális városatyák ezúttal kedvezőn viszonyulnak a 20 százalék alá csökkent magyarság kéréséhez. „A mostani javaslatunk szerint csupán a város iskolahálózatán kellene módosítani, mégpedig úgy, hogy a Traian Gimnázium egyik épületébe gyűjtsük Dicsőszentmárton összes magyar gyerekét” – vázolta fel a helyzetet Brassai.
A Küküllő menti városban jelenleg három iskola rendelkezik magyar tagozattal. Kérdésünkre, hogy számíthatnak a szociál-demokrata pártvezér Ştefan Someşan támogatására, aki egyben a megye főtanfelügyelője is, az RMDSZ elnöke csak annyit mondott, hogy reménykedhetnek a korrekt hozzáállásába. Mint kifejtette, a főtanfelügyelő nem rendelheti el a magyar iskola létrehozását, ő csak ajánlatot tehet erre vonatkozóan. „A törvény egyértelműen kimondja, hogy ha igény mutatkozik a kisebbségi iskola létrehozására, azt kötelező módon meg is kell valósítani. Csakhogy az alkalmazási módszert még mindig nem készült el. Az önkormányzat és a tanfelügyelőség két éve pingpongozik a magyar szülők kérésével, a labda pedig lepattan az asztalról, ami arra vall, hogy a többség részéről hiányzik a politikai akarat” – fejtette ki érdeklődésünkre Brassai Zsombor.
Az elmúlt években a helyi önkormányzat a román nemzetiségű oktatók, a gyermekeik elűzését féltő szülők, az ortodox és a görög katolikus egyház magyarellenes nyomására szavazta le az RMDSZ és a magyar szülők kérését.
Inkább a szórványkollégiumra összpontosítanak
Segesváron is a pedagógusok voltak azok, akik a terv ellen hallatták a leghangosabban hangjukat. A román tanárok mindegyre azt hangoztatták, hogy a helyi kis magyarság ki akarja túrni őket a város egyik iskolájából. Gáll Ernő helyi RMDSZ-elnök szerint az eddigi eredménytelenség nyomán mára a magyar szülők egy része is meghátrált és nem tartja fontosnak aláírásával támogatni az új tanintézmény létrehozásának kérését. A segesvári magyar iskola annál is inkább ábránd marad egyelőre, mivel a kisebbségben élő közösség nem rendelkezik saját épülettel.
„Míg a szászok mindent visszakaptak, amit csak lehetett, nekünk azt az egy épületet sem adták vissza, amelyben hajdanán a református egyház iskolát működtetett. Ha az megvolna, gondolom egyszerűbb volna a magyar iskola létrehozása is” – mondta el Gáll. A Küküllő-híd melletti egyházi ingatlanban jelenleg a 2-es számú, vegyes tannyelvű általános iskola működik. Ezen kívül a város további két tanintézményében működnek magyar osztályok.
Értesüléseink szerint a magyar nemzetiségű oktatókat is némileg megosztja az iskolalétesítés terve. Egyesek közülük attól tartanak, hogy elveszítik állásukat, hisz jelenleg is csak néhány román tannyelvű osztály tanításával kerekedik ki a normájuk. „Egyesek azzal érvelnek, hogy a városban nagyon jól működik a Gaudeamus szórványkollégium, ahol a diákok valóban magyar környezetben szocializálódnak. Mindez szép és jó a vidékről behozott gyerekek számára, csakhogy ez még mindig nem oldja meg a segesvári gyerekek helyzetét” – vélekedett Brassai Zsombor.
Szucher Ervin
szekelyhon.ro2013. június 6.
Európai Polgári Díjat kapott Nyisztor Ilona
Most kaptuk az értesítést, hogy Tőkés László erdélyi EP-képviselő felterjesztésére Európai Polgári Díjat kapott Nyisztor Ilona csángó népdalénekes.
A díjat minden évben olyan kivételes teljesítményt nyújtó személyeknek ítélik oda, akik munkájukkal hozzájárultak a közös megértés, a polgárok és a tagállamok közötti szorosabb integráció előmozdításához, vagy az EU értékeinek képviseletére hivatott programok kialakításához. A tavaly Tőkés László kezdeményezésére Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület jelenlegi püspöke, tavalyelőtt pedig Smaranda Enache emberjogi harcos, a marosvásárhelyi Pro Europa Liga társelnöke részesült Európai Polgári Díjban.
Erdélyi magyarként egyébként 2011-ben Böjte Csaba atya is megkapta a díjat Gál Kinga kolozsvári származású EP-képviselő felterjesztésére.
Erdély.ma2013. június 6.
A nyelvi charta érvényesítéséről készül jelentés Romániában
A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának érvényesítéséről készít jelentést a bukaresti kormány mellett működő Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (EKH): ezzel függhet össze az, hogy az egészségügyi minisztérium a nyelvi jogok betartásáról kért tájékoztatást a megyei közegészségügyi hivataloktól – közölte az MTI-vel csütörtökön Laczikó Enikő államtitkár, az EKH elnöke.
Az Európa Tanács nyelvi chartája a közélet számos területén teszi lehetővé a kisebbségi közösségek tagjai számára, hogy az intézményekben is használják anyanyelvüket. Romániában húsz kisebbségi nyelvet védenek a charta előírásai, amelynek betartásáról 2010 októberében készült el az első szakértői jelentés.
Az Európa Tanács tavaly csaknem 1100 észrevételben fogalmazta meg ajánlásait a nyelvi charta romániai alkalmazásával kapcsolatban, illetve kérte Bukaresttől a hiányos adatok pótlását. Ezekre kell válaszolnia Romániának az idén elkészítendő második jelentésben, ezért az EKH felkérte az érintett minisztériumokat és intézményeket: számoljanak be arról, miként érvényesül szakterületükön a kisebbségek anyanyelv-használati joga – magyarázta az államtitkár.
A külügyi, oktatási, közigazgatási, munkaügyi, kulturális, igazságügyi tárca szakértőivel, illetve a médiahatóság, fogyasztóvédelem, az ombudsman és a közszolgálati média képviselőivel tartott első konzultáció után Laczikó Enikő úgy fogalmazott: megnyugtatónak tartja, hogy nem volt újdonság számukra a charta. Ennek ellenére számos területen hiányosak az adatok – tette hozzá. Az államtitkár beszámolt arról: a szerdai találkozón több intézmény is azt kifogásolta, hogy a chartát a román jogba beépítő 2007-es törvényhez a kormány nem készített végrehajtási rendeletet.
Laczikó Enikő rámutatott: a nyelvi charta 13. cikkelye szerint a kórházakban is biztosítani kell, hogy a beutaltak anyanyelvüket használhassák. Az MTI felvetésére reagálva az államtitkár is azt valószínűsítette, hogy a román egészségügyi minisztérium az EKH adatgyűjtése miatt kérte számon a nyelvi charta érvényesítését a megyei közegészségügyi hatóságokon. Az egészségügyi minisztérium viszont nem tett eleget a konzultációra való meghívásnak, és az EKH-nak nincs tudomása arról, hogy milyen eredménnyel járt az adatgyűjtés.
Az Európa Tanács szakértői bizottsága 2012-es jelentésében rámutatott: nem tudni, hogy a magyarlakta területeken csak a lakosságarányból fakadóan, véletlenszerűen használhatják-e a magyar betegek anyanyelvüket a kórházakban, vagy a román hatóságok gondoskodtak arról, hogy magyarul is tudó személyzetet alkalmazzanak.
erdon.ro2013. június 6.
Gyalázat Nagyszalontán
2013. június 6-ára virradó reggelre ismeretlen tettesek az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nagyszalontai irodaépületén lévő táblát, valamint a bejárati ajtót emberi ürülékkel mocskolták be.
Balogh János, a Néppárt szalontai szervezetének elnöke feljelentést tett a rendőrségen. A helyszínre érkező nyomozók elmondása szerint nem volt még példa Nagyszalontán hasonló gusztustalan tettre. Balogh János megítélése szerint a gyalázkodás politikai indíttatású, ez abból is kiderül, hogy az elkövetők a szintén összemocskolt Csillagos Hírek című néppárti havilapot dobták a bejárati ajtó elé.
Az Erdélyi Magyar Néppárt partiumi sajtószolgálata
erdon.ro2013. június 7.
Átmenetileg változnak az oktatási-nevelési támogatások
- Átmenetileg változik a külhoni magyarság támogatását célzó oktatási-nevelési juttatások összege, első ütemben 17 200 forintot utalnak át az érintetteknek - közölte a nemzetpolitikai államtitkárság pénteken az MTI-vel.
Mint a közleményben írták: a kormány a túlzottdeficit-eljárás megszüntetése érdekében hozott intézkedései a határon túli magyarok pénzügyi támogatását biztosító Bethlen Gábor Alapkezelőt is érintik.
A vonatkozó kormányhatározat értelmében az alapnak 2013-ban 500 millió forint egyenlegjavulást kell elérnie. Emiatt és az oktatási-nevelési előirányzat forráshiánya miatt most első ütemben 17 200 forintot tudnak a nevelési, oktatási valamint tankönyv- és taneszköz-támogatást igénylőknek kifizetni. Jelezték: a hallgatói támogatás összege változatlan marad.
Az államtitkárság reményének adott hangot, hogy a költségvetési helyzet javulásával az év végén lehetővé válik az oktatási-nevelési támogatás kiegészítése, és mindenki megkaphatja a fennmaradó, hiányzó összeget.
A Bethlen Gábor Alapkezelő a lebonyolító szervezeteket tájékoztatta a döntésről.
Az oktatási-nevelési támogatás teljes összege 22 ezer forint, és a Kárpát-medencében mintegy 250 ezer gyermek után igénylik évről-évre.MTI2013. június 7.
Kettős állampolgárság – Strasbourg elutasította a felvidéki beadványokat
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elutasította azt a két beadványt, amelyet két szlovákiai magyar nyújtott be a testülethez, amiért a magyar állampolgárság felvétele után elveszítették szlovák állampolgárságukat.
A bíróság a május második felében született döntésében úgy foglalt állást, hogy mivel a Fehér István és a Dolník Erzsébet által két egymást követő napon benyújtott keresetben leírt két ügy ténybeli és jogi háttere rendkívül hasonló, ezért a két beadványt összevonja.
Mindkét panaszos azért fordult a strasbourgi bírósághoz, mert úgy véli, hogy a szlovák alkotmány előírásai ellenére fosztották meg őket szlovák állampolgárságuktól. Emellett sérelmezték, hogy semmilyen jogorvoslati lehetőség nem állt rendelkezésükre, nem szavazhattak a parlamenti választásokon, és „gyakorlati nehézségeik támadtak" a társadalombiztosítási jogviszonyukkal kapcsolatban. Fehér István azt is kifogásolta, hogy a révkomáromi önkormányzat nem volt hajlandó állandó lakcímét igazoló okiratot kiállítani számára.
Az EJEB honlapján nyilvánosságra hozott döntésében a bíróság kimondta: nincs joghatósága megítélni, hogy sérti-e a szlovák alkotmányt vagy Szlovákia nemzetközi szerződéséből fakadó kötelezettségeit az, hogy a két panaszost megfosztották szlovák állampolgárságától. A strasbourgi bíróság ugyanis csak az Emberi Jogok Európa Egyezménye alapján ítélkezhet, az pedig nem tartalmaz, nem ír elő az állampolgársághoz, annak megtartásához vagy felvételéhez való jogot. A bíróság utalt arra, hogy a szlovák állampolgársági törvényt jelenleg is vizsgálja a szlovák alkotmánybíróság, valamint arra, hogy az ügy akkor tartozna Strasbourg hatáskörébe, ha a szlovák állam önkényesen megtagadta volna az állampolgárságot a panaszosoktól.
„(A panaszosok) szabad akaratukból kérelmezték a magyar állampolgárságot egy olyan időpontban, amikor a szlovák állampolgársági törvény alkalmazandó pontjai hatályban voltak. Következésképpen úgy döntöttek a magyar állampolgárság megszerzéséről, hogy tisztában voltak azzal, hogy ez a döntés a szlovák jog értelmében milyen következményeket von maga után" – indokolja döntését a bíróság.
A társadalombiztosítással kapcsolatos panaszok ugyan bizonyos esetben a bíróság hatáskörébe tartozhatnak, mert azt például senkitől nem lehet kizárólag az állampolgárság alapján megtagadni, de a strasbourgi törvényszék szerint „a társadalombiztosítási jogviszonnyal kapcsolatos nehézségek" alátámasztására egyik panaszos sem mutatott be olyan konkrét tényeket, amelyek alátámasztották volna az általuk vélelmezett jogsértést.
Megalapozatlannak találta a bíróság a választáson való részvételből való kizárás miatti panaszt is, mert úgy ítélte meg, hogy az egyezmény, illetve annak egyik jegyzőkönyve szavatolja ugyan a választáshoz való jogot, de mindkét panaszos törvényi rendelkezés miatt elveszítette szlovák állampolgárságát, olyan jogot pedig nem lehet az egyezményből levezetni, amely azt garantálná, hogy külföldiek részt vehetnek egy olyan állam törvényhozásának megválasztásán, amelynek nem állampolgárai, jelenleg ugyanis mindkét panaszos kizárólag magyar állampolgár. A lakcímet igazoló okirat megtagadásával kapcsolatban a bíróság azt is figyelembe vette, hogy a révkomáromi önkormányzat azt javasolta a panaszosnak, hogy forduljon a helyi rendőrséghez, a külföldiek letelepedésével kapcsolatban ugyanis a rendőrség illetékes intézkedni.
A bíróság azt is megállapítja, hogy a benyújtott dokumentumok alapján nem lát arra utaló nyomot, hogy a hatóságokkal való érintkezéskor a panaszos olyan nehézségbe ütközött volna, amely felveti annak gyanúját, hogy sérültek volna az emberi jogi egyezményben lefektetett jogai.
A panaszosok úgy vélik, hogy Szlovákia a diszkrimináció általános tilalmára vonatkozó előírásokat is figyelmen kívül hagyta. Ebben a bíróság – mint rámutat – azért nem jogosult ítéletet mondani, mert az egyezmény vonatkozó, 12-es jegyzőkönyvét, amely ezt kimondja, Szlovákia aláírta ugyan, de még nem ratifikálta.
A jogorvoslati lehetőség hiánya miatti panaszt a strasbourgi bíróság amiatt utasította el, mert úgy látja, hogy ennek meglétét is csak olyan ügyekben vizsgálhatja, amelyek eleve a hatáskörébe tartoznak, és mint megállapította, a szlovák állampolgárság elvétele a magyar állampolgárság felvétele miatt nem ilyen ügy.
MTI
Erdély.ma2013. június 7.
Tőkés László függetlenként vagy az RMDSZ-szel összefogva indulna az EP-választáson
Tőkés László lehetségesnek tartja, hogy független jelöltként induljon az európai parlamenti (EP) választásokon, amiként 2007-ben, vagy a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) megállapodva méresse meg magát a versenyben, miként 2009-ben tette.
Tőkés pénteki nagyváradi sajtótájékoztatója után az MTI-nek elmondta, olyan megoldást tartana kedvezőnek, amely a leghangsúlyosabb képviseletet biztosítja az erdélyi magyarságnak a brüsszeli testületben.
Hozzátette, 2009-ben az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) együttműködése nyomán három erdélyi magyar képviselő szerzett mandátumot. Emlékeztetett arra, hogy az akkori együttműködésből kimaradt a Magyar Polgári Párt (MPP). „Ha az összefogás teljes lett volna, lehet, hogy a negyedik erdélyi magyar képviselőt is sikerül bejuttatni az EP-be" – nyilatkozta a volt püspök. Megjegyezte, most az a körülmény is nehezíti a versenyt, hogy Románia a jelenlegi 33 képviselő helyett csak 32-t küldhet a brüsszeli testületbe.
Tőkés László elmondta, soha nem vágyott arra, hogy európai parlamenti képviselő legyen, de egy csonka és egy teljes mandátum után mind az EMNT, mind az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) arra biztatja, hogy újabb ciklusra vállalja a brüsszeli munkát. „Ha hí a haza, soha nem tértem ki a hívás és a kihívás elől. Most sem tudok kitérni" – jegyezte meg.
Elvi kérdésnek tartotta, hogy az erdélyi magyarság számára legkedvezőbb képviselet jöjjön létre Brüsszelben. „Meg kell találni azt a megoldást, amely maximalizálja az erdélyi magyarok szavazatait. Ha ebben tudok segíteni, szívesen vállalkozom egy újabb jelöltségre" – nyilatkozta a volt püspök.
Az EP-képviselő hozzátette, a független jelöltség és a magyar összefogás jelöltsége mellett további két lehetőséget is mérlegel az EP-választásokon való részvételre, de korainak tartja, hogy ezekről beszéljen.
MTI
Erdély.ma2013. június 7.
Ellenzik a tagozatosodást a hatóságok a marosvásárhelyi Unirea főgimnáziumban
Ellenzik a hatóságok a magyar tagozat önállósulását a kétnyelvű marosvásárhelyi Unirea főgimnáziumban, ahol egy magyar és egy román tannyelvű iskola megszervezését javasolta az épület tulajdonosa, a római katolikus egyház – közölte pénteken az Agerpres hírügynökség.
„Az egyház tervei szerint ugyanabban az épületben, ugyanazzal a tanári karral és ugyanazokkal a laboratóriumokkal a magyar osztályokat különálló állami intézménybe szerveznék, ahova a marosvásárhelyi Bolyai Líceumban működő római katolikus felekezeti osztályokat is áthoznák" – magyarázta Peti András, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) marosvásárhelyi szervezetének elnöke.
Corneliu Grosu Maros megyei prefektus kijelentette, hogy nem tud elfogadni egy ilyen „nacionalista" kezdeményezést.
„Sosem fogok egyetérteni egy olyan romboló kezdeményezéssel, amely a kultúra és oktatás valamely templomában kerítéseket emel, vagy szakadást idéz elő" – idézte a prefektust az Agerpres.
A hírügynökség szerint az Unirea főgimnázium Maros megye legnagyobb elismerésnek örvendő iskolája, ahol a román tanárok is ellenzik a magyar tagozat különválását.
Marosvásárhelyen 1990-ben, a kommunista diktatúra bukása után a magyar oktatás önállósulási törekvései szolgáltattak ürügyet a bukott rendszer híveinek arra, hogy – öt halálos és több száz sebesült áldozattal járó – etnikai összecsapást provokáljanak ki magyarok és románok között. A „Fekete Március" után Marosvásárhely maradt az egyedüli város Erdélyben, ahol a magyarság nem tudta a Ceausescu-rendszerben román tagozatokkal összeolvasztott iskoláit visszaszerezni, és önálló intézményekbe szervezni.
A csaknem felerészt magyar lakosságú Marosvásárhelyen továbbra sincs önálló magyar általános iskola: a magyar diákok kétnyelvű iskolákban tanulnak. Hosszas politikai egyeztetések eredményeképp az RMDSZ tíz éve elérte, hogy a marosvásárhelyi Bolyai Líceumban ne indítsanak újabb román osztályokat, így ez az intézmény ma önálló magyar iskolaként működik.
MTI
Erdély.ma2013. június 7.
Nyakunkon a veszedelem
Vészes iramban gyúrja át a megbízott parlamenti bizottság az alkotmánymódosítás tervezetét, s bár sok a megmosolyogtató javaslat, minket, erdélyi magyarokat egyre inkább aggodalommal, keserűséggel tölthet el mindaz, ami a törvényhozásban történik.
Nem nagyon lehetett illúziónk, hogy a nemzetállam fogalom kikerül Románia alaptörvényéből, hisz mint életmentő szalmaszálba kapaszkodnak ebbe a román politikusok, úgy vélik, haza- és nemzetszeretetükön esne csorba, ha a valósághoz igazítanák az alkotmányt. Ám az, hogy akad olyan liberális (!) képviselő – Tudor Chiuariu volt igazságügyi miniszter –, aki a jelenlegi szövegben szereplő román népet egyenesen román nemzetre cserélné, azaz az alaptörvény csak a román nemzet tagjai számára biztosítana jogokat, számukra írna elő kötelezettségeket – az bizony megdöbbentő. Amit eddig jóváhagyott a bizottság, számunkra cseppet sem kedvező. Jogos és nehezen vitatható igényeinket – például, hogy társnemzetként kerüljünk be az alaptörvénybe, vagy anyanyelvünk regionális hivatalos nyelvi státuszt nyerjen az általunk többségben lakott térségekben – könnyedén elnapolják, s valami csodának kellene történnie, hogy a jelenlegi ugyancsak nacionalista, magyarellenes hangulatban nekünk is teremjen babér. Az alkotmánymódosító bizottság működése, az eddig elfogadott javaslatok tükrözik: a hatalom érvényesíti akaratát, s teszi ezt felgyorsított ütemben. Hihetetlennek tűnhet, de egyáltalán nem lehetetlen, hogy mire beköszönt a nyár, már a képviselőház is elfogadja az új alaptörvényt, s ősszel megtartják a népszavazást, egykettőre átgyúrják az új régiókat, immár közigazgatási jogkörrel. Tavaly júniusban négy nap alatt váltották le az államfőt, a parlament házelnökeit, és írták ki a referendumot – most nem napok, de hónapok alatt teljesen új Romániában ébredhetünk, melyet még annyira sem érezhetünk majd hazánknak, mint eddig.
Mindeközben a magyar politikum hallgat, időnként ejnyebejnyéznek, fél szájjal tiltakoznak választott és önjelölt vezetőink, de nem látni semmiféle tervet, stratégiát, mellyel akadályozni próbálnák a ránk váró igen veszélyes lépéseket.
Lehet, tárgyalnak Bukarestben? Sovány vigasz, hisz attól eredményt alig remélhetünk, már bebizonyosodott: a kétszínű román politizálás könnyedén ígér egyet és tesz mást. Főként, ha végre megvalósíthatja évszázados álmát, sikerre viheti, amit még Ceauşescunak sem sikerült: színromán földdé változtatja kies országát.
Késő lesz akkor tiltakozni, tüntetni, amikor már érvényes törvények lehetetlenítik el megmaradásunkat, alapozzák meg elvándorlásunk, beolvadásunk felgyorsítását. Ha jövőt akarunk a magyarságnak e tájakon, a döntések meghozatala előtt kellene megmutatni, hogy sokan vagyunk, egységesek és erősek.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)