udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
131894
találat
lapozás: 1-30 ... 104431-104460 | 104461-104490 | 104491-104520 ... 131881-131894
Névmutató:
2014. március 20.
Kelemen Hunor: közösen kell fenntartanunk az európai kisebbségi szolidaritást
„Az európai kisebbségi szolidaritás megőrzése érdekében koordinálni kell az európai szintű erőfeszítéseket. A kisebbségi polgári kezdeményezés fellebbezésével párhuzamosan a politikai cselekvés útjára kell lépnünk” – fogalmazott Kelemen Hunor szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes azon a tegnap, 2014. március 19-én, Brüsszelben szervezett tanácskozáson, amelynek témája az európai kisebbségi közösségek együttműködése volt. A szövetségi elnök szerint a közelgő európai választás lehetőséget teremt arra, hogy a kisebbségi közösségek bemutassák jelöltjeiket és célkitűzéseiket. Az RMDSZ nevében Kelemen Hunor javasolta, hogy jöjjön létre az Európai Kisebbségi Közösségek napja, amely megkönnyítené a párbeszédet az uniós intézményekkel és a többségi társadalmakkal. A brüsszeli tanácskozáson részt vettek a Minority SafePack kezdeményező bizottságának tagjai, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának – FUEN elnöksége, Winkler Gyula és Sógor Csaba EP-képviselők és Vincze Loránt FUEN alelnök, az RMDSZ külügyi titkára. Az ülésen elhangzott: a közös cselekvés egyik eszköze a FUEN által javasolt Politikai Tanácsadó testület megalakulása, amelynek alapítói a polgári kezdeményező bizottság tagjai.
Winkler Gyula RMDSZ-es EP képviselő köszöntőbeszédében kiemelte: az Unió területén élő nemzeti kisebbségek helyzete új megoldásokat igényel, ezért fontos a kisebbségi tanácsadó testület megalakulása. A grémium intézményes párbeszédet tesz lehetővé az EU intézményeivel, az európai politikai pártcsaládokkal és az európai civil szervezetekkel. Az európai parlamenti képviselő úgy vélte, az új mandátumban a kisebbségeket érintő döntésekre egyre nagyobb hatással lesznek az európai jellegű civil szervezetek és politikai alakulatok.
Sógor Csaba RMDSZ-es képviselő azt részletezte, hogy mennyire nehezen sikerült a nemrég megszavazott Michel-jelentés révén néhány fontos kisebbségvédelmi fogalmat elfogadtatni az Európai Parlamentben.
„A kisebbségvédelemnek hosszú távú, tervezett jelleget kell biztosítani az EU-ban, ebben pedig kulcsszerepet játszik az EP keretén belül működő Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport (Intergroup), melynek megalakulásáért az új ciklusban is meg kell küzdeni” – hangsúlyozta a képviselő. Vincze Loránt, a FUEN alelnöke összefoglalta a Minority SafePack európai kisebbségi polgári kezdeményezés fellebbezésének helyzetét. Véleménye szerint az Európai Bíróság ítélete jövő év nyarára várható. Ugyanakkor elmondta, a FUEN a május elején sorra kerülő kongresszusán kisebbségi kiáltvány elfogadását tervezi, amely tartalmazni fogja az európai nemzeti közösségeknek az Európai Parlament és az Európai Bizottság új mandátumára vonatkozó kisebbségvédelmi javaslatát. A tanácskozáson Heinz Heinrich Hansen, a FUEN elnöke elmondta: az európai választást megelőző időszak kiválóan alkalmas figyelemfelhívásra – azon kell tehát ténykedni, hogy a kisebbségügyi lobbi minél célirányosabb legyen az EU intézményeiben.
Karl-Heinz Lambertz, a belgiumi németajkú közösség elnök-minisztere szerint el kellene érni azt, hogy a kisebbségi kérdés az Európai Bizottság valamelyik biztosának hatáskörébe kerüljön. Luis Durnwalder, Dél-Tirol volt kormányzója a FUEN és az Európai Parlament szoros együttműködését szorgalmazta. Úgy fogalmazott, a következő ciklusban el kell érni azt, hogy nagyszámú EP-képviselő támogassa a kisebbségvédelem ügyét.
RMDSZ közlemény
Erdély.ma,2014. március 20.
Kommandósok toloncolják ki az Új Magyar Gárda tagját
Öt évre nemkívánatos személlyé nyilvánították Mikola Bélát, az Új Magyar Gárda tagját – közölte csütörtökön a román Mediafax hírügynökség.
Kommandósok toloncolják ki Romániából Mikola Bélát, az Új Magyar Gárda tagját, akit csütörtökön öt évre nemkívánatos személlyé nyilvánított egy román bíróság – adta hírül az Agerpres román hírügynökség.
Mikola Bélát romániai idő szerint fél öt körül vették őrizetbe a kommandósok marosvásárhelyi lakásán, és autóban a román-magyar határhoz viszik – közölte a hírügynökség.
Az Új Magyar Gárda tagját a bukaresti ítélőtábla nyilvánította öt évre nemkívánatos személlyé. A bukaresti belügyminisztérium által kezdeményezett eljárás nyomán született bírósági ítélet nem jogerős, de végrehajtható.
A Mikola Béla elleni eljárással egy időben másik három magyar állampolgárt is kitiltottak Romániából, köztük a Jobbik két képviselőjét. Őket azzal gyanúsítják, hogy olyan szélsőségesen nacionalista tevékenységet folytató szervezetek tagjai, amelyek Románia nemzetbiztonságát és közrendjét veszélyeztetik.
A román belügy a március 10-i marosvásárhelyi autonómiatüntetés után intézkedett a négy magyar állampolgár ellen.
MTI
Erdély.ma,2014. március 20.
Röviden
Gál Kinga az Év Képviselője az EP-ben
Gál Kinga fideszes Európai Parlamenti képviselőt az Év Képviselőjévé választotta az Európai Parlament Magazin az alapvető szabadságjogok kategóriájában – közölte tegnap a magyar néppárti EU-delegáció.
Az EP-magazin szervezésében immár tizedik alkalommal rendezték meg a megmérettetést. Kimagasló munkájuk alapján tizenhét szakpolitikai területen minden évben három-három EP-képviselőt jelölnek a díjra. A különböző kategóriákban azok a jelöltek lettek díjazottak, akik képviselőtársaiktól a legtöbb titkos szavazatot kapták. Ebben az évben alapjogi kategóriában Gál Kinga néppárti európai parlamenti képviselő versengett egy finn néppárti, valamint egy bolgár liberális képviselővel. Gál Kinga a díjátadást követő ünnepségen kiemelte: számára azért is különösen értékes a képviselő kollégák bizalma, mert egy fideszes magyar képviselőre leadott szavazataik „cáfolják a Magyarország elleni méltatlan vádakat, és bizonyítják a Fidesz európaiságát és európai elismertségét”.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),2014. március 20.
Március igencsak zsúfolt hónap Marosvásárhely életében. A mostanában divatossá vált többnapos nőnapi ünnepléseket követően máris ott van tizedike, amely immár második éve vonz többezres tömeget a Postarétre, és amelyet a hatóságok is kitüntető figyelemmel követnek. Majd következik a magyar szabadság napja, amikor újra ezrek és ezrek gyülekeznek a Postaréten emlékezni és ünnepelni.
És máris elérkeztünk március 19-éhez, amelyet fekete betűkkel jegyeznek Marosvásárhelyen 1990 óta, amikor, a már napok óta zajló tüntetések, fenyegetőzések, kisebb atrocitások után, a buszokon, teherautókon behozott feltüzelt Görgény- völgyi románok ordítozva akartak megsemmisíteni mindent, ami magyar. Ugyanezen a napon támadták meg az RMDSZ-székházat, törtek-zúztak, szorították fel a padlásra a magyarokat. És szintén aznap ütötték ki Sütő András bal szemét, és a padláson lévő 79 emberből is jó néhányat megsebesítettek.
Éppen ma huszonnégy éve, hogy Marosvásárhely magyar lakossága a városháza elé vonult, és követelte, hogy Ion Iliescu, a Nemzeti Megmentési Front elnöke és Király Károly alelnök azonnal jöjjön Vásárhelyre. Később rendőrsorfal alakult ki az egyre növekvő magyar és román oldal között. Délután fél hat tájban tört ki a verekedés, amely többórás, késő estig tartó, őrült csatává fajult. A kezdetben megrémült magyarok nemsokára visszavágtak. Hat óra után harckocsik jelentek meg a főtéren, ahol közben barikádok emelkedtek, üvegtörmelék, lécdarabok, kövek, szemét borított mindent. A "csatatéren" folyamatos, hol lanyhuló, hol fölerősödő közelharc folyt, üvegekkel, fadarabokkal, szétfeszített padok léceivel, kövekkel, közlekedési táblákkal... Este a marosvásárhelyi és környékbeli cigányok megjelenése döntötte el végérvényesen a csatát. Az események következményeit ma is érezzük.
Ez történt negyedszázaddal ezelőtt nagyon röviden. Hogy miért kell újra felidézni? Azért például, mert miközben ezek a sorok születnek (március 19., délután) a Vatra Româneasca és néhány más "hazafias" román szervezet Marosvásárhely főterén gyülekezik, hogy tiltakozzék minden ellen, ami magyar: az anyanyelvhasználat, a MOGYE önálló magyar kara és főleg egy magyar prefektus kinevezése ellen. Az időzítés ördögien körmönfontnak nevezhető, hiszen 24 évvel ezelőtt épp ezen a napon, szinte percre pontosan ezekben az órákban érkeztek a leitatott hodákiak, törtek ki a zavargások, amelyek öt halálos áldozatot és több száz sebesültet követeltek. És mert csak remélni merjük, hogy ennek a tiltakozó megmozdulásnak nem lesznek súlyos következményei.
Azért kell tehát huszonnégy év után is emlékezni, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely),2014. március 20.
A kormány ellen (is) tüntetett a Vatra
A rossz idő ellenére pár százan összegyűltek tegnap délután Avram Iancu szobra előtt, hogy felhívják a hatalom figyelmét, ne hagyja figyelmen kívül a Vatra Româneascat, és ne hozzon románellenes döntéseket. Bár a főszervező, Oproiescu Florin, a VR országos elnöke többször is hangsúlyozta, hogy nem magyarellenes megmozdulásról van szó, a felszólalók beszédei, a transzparensek, illetve a bekiabálások, skandálások azonban ellentmondtak ennek a kijelentésnek. "Hargita, Kovászna román föld!", "Nem a magyar prefektusra!" "Nemet mondunk Románia szétdarabolására!", A VR mi vagyunk!" "A román nyelv az egyetlen uralkodó!", "A román föld nemzeti vagyon!", és igaz halványabban, de néhányan többször bekiabálták, hogy "Magyarok, kifelé az országból!".
A rendezvényen jelen volt Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt elnöke, illetve társszervezőként számos román hazafias szervezet képviselője. Többek között a felszólalt Mircea Dogaru, Lazar Ladariu, Ilie Sandru. A tüntetésre tucatnyi pap mondott áldást. A rendezvény kultúrműsorral ért véget.
Florin Oproiescu, a Vatra Româneasca elnöke a rendezvény végén kijelentette: – Nem magyarellenes mítingről van szó, azért gyűltünk össze, hogy figyelmeztessük a kormányt, vegyen bennünket figyelembe, és ne hozzon döntéseket azok ellen, akik megszavazták őket. Mi egyetlen dolgot kérünk: alkalmazzák a törvényt és az alkotmányt! A gazdasági, politikai és erkölcsi válság közepette kötelességünk újraéleszteni a Vatra Româneasca Egyesületet, amelyre Romániának nagy szüksége van.
– Ennek ellenére egyesek azt kiabálták, hogy magyarok, kifelé az országból!
Ha valakik ezt kiabálták, azzal csak az idegen ügynökségek malmára hajtották a vizet.
(mózes)
Népújság (Marosvásárhely),2014. március 20.
Beiktatták Brassó megye magyar prefektusát
Március 19-én, szerdán beiktatták tisztségébe Brassó megye új magyar prefektusát. Römer Ambrus Mihályt az RMDSZ jelölte kormánybiztosnak, Römer mostanáig a Brassó Megyei Munkaerő Elhelyezési Ügynökség igazgatója volt. A megye korábbi kormánybiztosa, Mihai Mohaci alprefektus lett.
Az RMDSZ a kormánykoalíciós szerződés szerint még más megyékben is kinevezhet prefektust és alprefektusokat, ezekről a tisztségekről azonban még folynak a tárgyalások Kovács Péter szerint.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség kormányra lépésekor bejelentették, hogy Maros megyében is az RMDSZ jelölhet új prefektust. Egyelőre azonban nem lehet tudni, hogy erre mikor kerül sor, mivel Victor Ponta kormányfő múlt héten meghosszabbította Corneliu Grosu jelenlegi kormánybiztos mandátumát.
(Transindex/Erdély FM)
Nyugati Jelen (Arad),2014. március 20.
RMDSZ-es alprefektusokat neveztek ki Szatmár és Temes megyébe
A kormány szerdán az RMDSZ által javasolt alprefektusokat nevezett ki Szatmár és Temes megyébe: Altfatter Tamás Ferencet és Marossy Zoltánt.
A kormány szerdai ülésén fogadta el a két kinevezési határozatot, miután előbb felmentette tisztségükből Cristian Iosif ás Liliana Oneţ Szatmár, illetve Temes megyei liberális alprefektusokat.
Altfatter Tamás Ferenc, aki jelenleg a Helyi Adók és Illetékek Hivatalában dolgozik Szatmárnémetiben, Szatmár megye alprefektusa lesz, míg Marossy Zoltán, aki a Temes Megyei Tanács beszerzési osztályának a vezetője, Temes megyében foglal el alprefektusi tisztséget.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad),2014. március 20.
Az osztrák emlékmű sorsáról tárgyalt Borbély László Temesváron
Március 19-én, szerdán rövid temesvári látogatásra érkezett Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke, aki találkozott Molnár Zsolt parlamenti képviselővel, Halász Ferenc megyei elnökkel, helyi RMDSZ vezetőkkel, valamint Titu Bojin megyei elnökkel és Nicolae Robu temesvári polgármesterrel.
Az RMDSZ politikai alelnöke a temesvári Magyar Házban találkozott a helyi sajtó képviselőivel.
„Egy kicsit temesvári is vagyok, mert itt töltöttem az egyetemi éveimet, amelyekre mindig szívesen emlékszem vissza. Politikusként is nagyon sok időt töltöttem Temes megyében, a 2005-ös árvíz idején, amikor több mint 1000 házat építettünk fel az árvízkárosultaknak” – mondta temesvári sajtótájékoztatója bevezetőjében Borbély László.
Borbély László kitért néhány politikai kérdésre, elsősorban az ukrajnai helyzetre, amelyet különösen aggasztónak tart, mert veszélyes precedenst teremthet a térségben. A politikai alelnök szerint a március 10-ei marosvásárhelyi incidensekkel kapcsolatos sajtóreagálások túlzottak voltak, akárcsak bizonyos személyek nem kívánatossá nyilvánítása. „Erről azért beszélek Temesváron, mert a nemzetiségek együttélése szempontjából ez a város mindig egy oázis volt és remélem az is marad, erre büszkék lehetnek a temesváriak” – mondta Borbély László.
Az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról elmondta: az RMDSZ érdekvédelmi szervezet, amely a magyar közösség sajátos problémáit akarja megoldani, de emellett határozott gazdasági elképzelései vannak. „A magyar miniszterek – itt nem magamról beszélnek – bebizonyították, hogy tudunk kormányozni! Fel kellett vállaljuk ezt a kormányzást, a jelenlegi felállásban, hogy biztosítsuk a kormányzás stabilitását”. Borbély szerint prioritás az RMDSZ számára az észak-erdélyi autópálya megépítése és ebből a következő szakasz (Torda – Marosvásárhely) európai pénzből fog megvalósulni.
Az RMDSZ politikai alelnöke a sajtónak elmondta: Nicolae Robu temesvári polgármesterrel a magyarság számára sértő üzenetet hordozó osztrák emlékmű köztéri felállításáról szeretne tárgyalni és azt szeretné elérni, hogy ez ne történjen meg.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad),2014. március 20.
Emlékhelyeket keresett fel erdélyi látogatásán Áder János
A magyar köztársasági elnök kálával tisztelgett nagyjaink előtt
Kolozsváron ért véget tegnap Áder János magyar köztársasági elnök és felesége, Herczegh Anita asszony háromnapos, nem hivatalos erdélyi látogatása.
Székelyföldi körútjuk után – ahol elsősorban az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyeit tekintették meg – szerda délelőtt a bonchidai Bánffy-kastélyt keresték fel, ahol Hegedüs Csilla, a Transylvania Trust Alapítvány ügyvezető igazgatója kalauzolta a magas rangú vendégeket. Ezt követően Áder János és felesége Válaszúton felkereste Kallós Zoltán néprajzkutatót, délután pedig a kolozsvári Házsongárdi temetőben tettek sétát: Gergely Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója tudósok, költők és 1848-as honvédtisztek sírjait mutatta meg. Kolozsváron a Főtéren virágot helyezett el Márton Áron püspök szobránál, és meglátogatta a Szent Mihály-plébániatemplomot, ahol Kovács Sándor, római katolikus főesperes és Jakubinyi György, római katolikus érsek fogadta az elnököt.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár),2014. március 20.
Gyülekeztek a magyarellenesek
Mintegy 250 résztvevő jelenlétében zajlott már 19-én, szerda délután Marosvásárhelyen az a demonstráció, amelyet a magyar nyelvnek a közigazgatásban való használata és a székely jelképek kifüggesztése elleni tiltakozásul hirdetett meg a Vatra Românească szövetség (UVR) az 1990. március 20-ai események évfordulóján.
A román nemzeti színű sálat és kokárdát viselő tüntetők az Avram Iancu-szobor előtti járdán, rendfenntartók gyűrűjében, zászlókat lengetve gyülekeztek, és „A román nyelv az egyedüli úr" feliratú óriás-transzparenst emeltek a magasba. A felszólalók a „székelyföldi románok elnyomása", a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának létrehozása és a Maros megyei magyar prefektus kinevezése ellen emeltek szót.
Pontosan 16 órakor megszólalt az ortodox katedrális harangja, a főként idős nyugdíjasokból és tinédzserekből álló, mintegy 250 fős csoport pedig közösen imádkozott, ezt követően több mint 40 percig román hazafias nóták szóltak a főtéri a hangszórókból.
Florin Oproiescu, az UVR elnöke beszédében azt hangsúlyozta: az ország hivatalos nyelve a román, Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam, és egyetlen zászlaja van: a piros-sárga-kék.
Hozzátette: ők nem a magyarok ellen tüntetnek, hanem a szélsőséges megnyilvánulások, a szeparatizmus ellen. „Nem akarunk politizálni, de elvárjuk, hogy a mindenkori román kormány kérje ki a Vatra Românească véleményét" – monta Oproiescu, miközben két fiatal próbálta hazafias bekiabálásokra buzdítani a jelenlévőket, sikertelenül.
Jelen volt és beszédet tartott többek között a szélsőséges, magyarellenességéről elhíresült költő-újságíró, Lazăr Lădariu és a nyíltan magyarellenes Gheorghe Funar, a Nagy-Románia Párt (PRM) elnöke is.
Az UVR által meghirdetett esemény hírére további tíz szervezet hirdetett meg a marosvásárhelyi rendezvényhez hasonló demonstrációkat az ország 35 településén. Nagyváradon a meghirdetett időpontban alig négyen ácsorogtak értetlenül a szemerkélő esőben a főtéri Mihai Viteazul-szobor előtt. Egyikük egy román zászlót szorongatva telefonálgatott, míg egy másik tüntető tanácstalanságában fel sem emelte a tábláját. A helyszínen rendfenntartók sem tartózkodtak.
Szatmárnémetiben mindössze öten vettek részt a Székelyföldön élő románokat támogató akcióként meghirdetett tüntetésen, a prefektúra előtt. A rendezvényt egyébként bejelentették a hatóságoknál, így csendőri biztosítás mellett zajlott az esemény. A tüntetők román zászlókat lengettek, és táblákon hirdették, hogy nem kérnek az etnikai alapú autonómiából.
Babos Krisztina, Gáspár Botond, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár),2014. március 20.
Kétszemélyes színpad – Húszéves fennállását ünnepli a váradi Kiss Stúdió
Gálaműsorral készül megünnepelni megalakulásának huszadik évfordulóját a Magyar Örökség díjas Kiss Stúdió Színház, Nagyvárad magyar nyelvű magánszínháza.
A művész házaspár, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos által 1994-ben alapított színház azóta több mint 160 bemutatón van túl, és számos hazai és külföldi turnét tartott úgy, hogy kizárólag saját bevételeikre és pályázati támogatásra hagyatkoztak.
„Ha tudjuk, hogy milyen nehézségekkel jár, akkor valószínűleg bele sem kezdünk. De egyik műsor követte a másikat, és eljutottunk a huszadik évig” – mondta lapunknak Kiss Törék Ildikó. Rámutatott, immár kialakult egy törzsközönségük, de olyan magyarországi és németországi helyszínek is vannak, ahová rendszeresen visszavárják őket fellépni.
A színművész néhány, számára kedves darabot idézett fel az elmúlt két évtizedből, köztük a Kovács Levente rendezte A cukrászné című darabot vagy éppen a Fényes ég alatt pódiumjátékot az 1848–49-es magyar szabadságharcról. Nagy sikert arattak Wass Albert- és Ady Endre-műsoraik, de a közönség rendszeresen „követeli” a Molnár Judittal, lapunk munkatársával közösen szervezett Irodalmi esték sorozatot is.
A jubileumi gálaműsor március 25-ei programja a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében 18 órakor kezdődik a budapesti Kaláka együttes tagja, Radványi Balázs és zenésztársai, Balog Péter (gitár) és Borzsák Kamilla (fuvola) fellépésével, majd a budapesti Nemzeti Színház művésze, Trill Zsolt adja elő Csehov A dohányzás ártalmasságáról című darabját.
Másnap a Kiss Stúdió termében, 18 órakor Varga Vilmos felújított Én, François Villon című előadása szerepel a programban, majd 19 órakor a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében ünnepi gálaműsorra kerül sor Csíky Ibolya, Fazakas Márton Erzsébet és Fábián Enikő nagyváradi színművészek, Kötő József színháztörténész, Molnár Judit közíró, Elisabeta Pop dramaturg, valamint Veres Kovács Attila református lelkész közreműködésével.
A kétnapos gála egyben a színház júliusig tartó miniévadának megnyitója is, amelynek során májusra tervezik a Kiss Stúdió történetéről szóló könyv bemutatását.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár),2014. március 20.
Vatra-tüntetés a székely jelképek ellen Marosvásárhelyen
Az ország hivatalos nyelve a román, Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam, zászlaja pedig a piros-sárga-kék – hangoztatták szerdán a Vatra Românească tüntetői Marosvásárhelyen. A 350 fős tömeg a "Hargita, Kovászna: román föld", és "Székelyföld nem létezik" rigmusokat skandálta.
Mintegy 350 résztvevő jelenlétében kezdődött meg szerda délután Marosvásárhelyen az a demonstráció, amelyet a közigazgatási magyar nyelvhasználat és a székely jelképek kifüggesztése elleni tiltakozásul hirdetett meg a Vatra Românescă Szövetség (UVR).
Délután négy órakor kezdtek gyülekezni a Avram Iancu szobra előtt, majd félórával-órával a meghirdetett kezdés előtt lehettek ötszázan is a résztvevők. Ám a szónoklatok megkezdése után, a hideg szél és eső miatt sokan otthagyták a teret, mire az esemény a végéhez közeledett, alig lehettek száz-százötvenen.
A felszólalók közül többen is hangsúlyozták, hogy nem a magyarok ellen gyűltek össze, de ellenzik a magyar nyelv hivatalossá tételét Romániában, ellenzik azt, hogy az RMDSZ-szel összefogjon bármelyik párt is, amely kormányra lép. Néhányan kígyók szigetének („insula șerpilor”) nevezték Hargita-Kovászna-Maros megye területét, a Székelyföldet. Ez a régió egyes felszólalók szerint nem is létezik, sőt még székelyek sincsenek, ugyanis a törökök teljesen kipusztították, vagy beolvasztották, elűzték őket, egy-két olyan személy van, aki tud néhány szót „ezen a nyelven”.
„Spune nu dezmembrării României!” (Mondj nemet Románia feldarabolására!), „Vatra Românească suntem noi!” (A Vatra Românească mi vagyunk!, „Dacii liberi” (A szabad dákok), „Nu prefect UDMR!” (Nem az RMDSZ-es prefektusra!), „Limba română – unica stăpână” (A román nyelv az egyedüli úr) – ezeket és ehhez hasonló jelszavakat emeltek a magasba.
A felszólalók a magyar nyelv, a székely és magyar zászlóhasználata, a „magyar irrendentizmus és szélsőséges megnyilvánulások” ellen tiltakoztak. A rendezvényen jelen levő Lazăr Lădariu, a Cuvântul liber megyei napilap főszerkesztője például a „hortista, fasiszta szimbólumok”, a magyar és székely zászlók és jelképek használata ellen,a kisebbségi diktatúra, a románok gyalázása, a románellenes szlogenek ellen emelt szót. Arra figyelmeztette a jelenlevőket, hogy a kulisszák mögött a regionalizálás a hortista rendszer visszaállítását szolgálja Székely Autonómia elnevezéssel. „Vigyázzunk, hogy a román nyelv térképe nem legyen kisebb Románia földrajzi térképénél” – mondta.
Kígyók szigetének nevezte a Székelyföldet a román napilap főszerkesztője, de Ilie Șandru, a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok egyesületének elnöke is, aki szerint az itt élő négyszázezres román közösség elfelejtett közösség. Egyes szónokok szerint Székelyföld nem létezik, míg mások szerint már maguk a székelyek sem léteznek.
A Vatra Românească nem csak Marosvásárhelyen szervezett tiltakozó/figyelmeztető megmozdulást, de szerte az ország különböző kisebb-nagyobb településein: Bârlad, Botoșan, Tulcea, Déva, Gyulafehérvár, Szatmárnémeti, Arad, Temesvár román közösségei is a vásárhelyivel egyidőben adtak hangot annak az elvárásuknak, hogy a mindenkori román kormány mielőtt döntést hozna, konzultáljon a Vatra Românească civil szervezettel.
Antal Erika
maszol.ro,2014. március 20.
Hegedüs: közös erővel kell az erdélyi magyar épített örökséget megmenteni
Épített örökségünk - védjük vagy romboljuk? címmel tartott előadást Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős főtitkárhelyettese és Csók Zsolt régész kedd este a baróti Erdővidék Múzeumban.
Hegedüs Csilla előadásában elmondta, a műemlékek restaurálásánál és azok fenntartásánál a legnagyobb felelősség mindig a tulajdonosokat terheli. "Erdélyi összefogás kell ahhoz, hogy az erdélyi magyar épített örökséget - amely identitásunk hordozója és őrzője - meg tudjuk őrizni. Közös erővel kell ezt helyreállítani, hasznosítani, és a következő generációk számára is megőrizni" - hangsúlyozta.
Az RMDSZ főtitkárhelyettese szerint az erdélyi magyarság ezer éve értéket teremt, de ez nincs kellőképpen hasznosítva. A megfelelő hasznosítás új munkahelyeket hozna létre, és jobb életfeltételeket tudna biztosítani. "Minél több magyar értéket ismertetünk meg közösségünkkel, az európai közösséggel, annál inkább fel tudjuk lendíteni a kulturális turizmus által a gazdaságot. Ezért fontos, hogy felkutassuk azokat az uniós forrásokat, amelyekkel újabb műemlékeket újíthatunk fel, fellendíthetjük ezáltal a turizmust és a turisták számára oly vonzó helyi termékeket és szolgáltatásokat tudunk felajánlani azoknak, akik ezekre az értékekre kíváncsiak" - zárta előadását Hegedüs Csilla. (közlemény)
Transindex.ro,2014. március 20.
Az autonómiáról nyilvánosan
Az Erdélyi Magyar Néppárt nyilvános vitát kezdeményezett az autonómia-tervezetéről és a régiós törvényéről, amely szerintük az erdélyi ügy képviselete mellett Románia modernizációjának kulcsa is lehet.
„Az autonómiáról beszélni most a legidőszerűbb, nyíltan és egyenesen kell ezt tenni, nem szőnyeg alá söpörni” – mondta az EMNP elnöke, Toró T. Tibor március 20-án marosvásárhelyi sajtótájékoztatón. Ismertette, kiértékelték a Székely Szabadság Napjának visszhangjait, és arra a következtetésre jutottak, hogy egyesek a szélsőséges kategóriába akarják azt besorolni. „Európai megoldás, amit az erdélyi magyarság javasol. Eljött az egyenes beszéd ideje autonómia-kérdésben. Kértük, hogy az RMDSZ hozza nyilvánosságra azt a munkaanyagot, amely Székelyföld területi autonómiájára vonatkozik. Egy éve ígérik, hogy elindul a vita. Úgy véljük, most, hogy kormányra kerültek, még inkább elhúzzák majd, felkérésünkre érdemi válasz nem érkezett, ezért mi kézbe vesszük a dolgot: ma itt Marosvásárhelyen meghirdetjük a nyilvános vitát a mi tervezetünkről” – fogalmazott Toró T. Tibor.
Aszimmetrikus regionalizmus
A Néppárt elnöke szerint az SZNT Székelyföld autonómiáját egyedi esetként kezeli, erre vonatkozik a jogszabálytervezet, amely már kétszer is „megjárta” Románia parlamentjét. Az EMNT 2004-ben kidolgozott elképzelése az aszimmetrikus regionalizmus elvén alapszik, kerettörvényt jelenthetne a romániai régiók megalakulásához. „Erre a törvényre építve létrejöhetnének a régiók, ott, ahol erre igény van, majd minden régió megalkothatná saját statútumát. Úgy véljük, nemcsak Székelyföldnek, hanem általános megoldást kell kínálni. Ez a tervezet alkotmánymódosítást feltételez, ezért is vettük le évekkel ezelőtt napirendről, de mivel most zajlik az alkotmány módosításának folyamata, itt a pillanat, hogy újra napirendre kerüljön” – mondta Toró a Néppárt honlapján is megtalálható tervezetről.
A koordinációval Bakk Miklós politológust és a Bálványos Intézetet bízták meg, partner pedig az EMNT, az SZNT és a nemrég megalakult Liga Transilvania Democrată, amely a román civil társadalom fele közvetítheti az elképzeléseket, továbbá a Sapientia, a Partiumi Keresztény Egyetem és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem szakmai csoportjai.
Speciális Marosvásárhely
„Az átalakítást mi Románia közigazgatási rendszerének keretében képzeljük el, azt vizsgáltuk, miként hangolható ez össze a megyerendszerrel. A régió megyék feletti közigazgatási szint lenne, kivéve Székelyföldet, ahol a székek rendszerére épülne. Az SZNT-vel szemben mi kezeljük Marosvásárhely jogállását is, amely kiemelt város lenne, külön struktúrával, amolyan brüsszeli modell alapján, mint ahogy a megyei jogú városok is külön állnak a megyétől” – ismertette. Az elképzelés szerint így létrejöhetne – amennyiben az ott élő közösségek igényelnék – a Temesvár-központú Bánság, a Konstanca-központú Dobrudzsa vagy a Nagyvárad-központú Partium. „Ezzel erősödne a román állam, képviselné az erdélyi ügyet, a transzszilván érdeket, egyik fontos kulcsa lehet Románia modernizációjának” – tette hozzá Toró. A nyilvános vita április és május folyamán zajlik.
A kettős mércéről
Az Erdélyi Magyar Néppárt Maros megyei szervezetének elnöke, Portik Vilmos elmondta: a Fekete március 24. évfordulóján – amely események soha többet nem ismétlődhetnek meg – annak ellenére, hogy a marosvásárhelyi városháza harmóniát hirdet, nem szűnnek a konfliktusos események. „A Vatra Românească tegnapi (szerdai – szerk. megj.) rendezvényén magyarellenes rigmusok, szlogenek hangzottak el. A városvezetés a Székely Szabadság Napja szervezőit felszólította, hogy a bekiabálások ne sértsék a román nemzet érzékenységét. Hasonló feltételeket támaszthattak volna a tegnapi tüntetés szervezőinek is. A Székely Szabadság Napja résztvevői valami mellett foglaltak állást, a tegnapi viszont egy közösség ellen szólt” – ismertette Portik Vilmos.
Gáspár Botond |
Székelyhon.ro,2014. március 20.
Kitüntették Balázs Lajost
Magyar állami kitüntetésben részesítettek a március 15-ei magyar nemzeti ünnep alkalmából több erdélyi magyar kiemelkedő személyiséget a magyar közösségért kifejtett munkásságuk elismeréseként. A kitüntetéseket csütörtökön a csíkszeredai Lazarus-házban vehették át.
Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa ünnepélyes díjátadót szervezett, amelyen tizenegy jeles erdélyi magyar értelmiségi részesült magyar állami kitüntetésben. Balázs Lajosnak kiemelkedő néprajzkutatói és a népi hagyományok megőrzése érdekében végzett tevékenységéért, valamint oktatói munkájáért Áder János, Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta.
Csíkszentdomokoson végzett kutatásokat
„Tanári pályafutásával párhuzamosan 1989 decemberéig titokban, azóta szabadon, negyven éve folytat néprajzi kutatást Csíkszentdomokoson, az emberi sorsfordulók témakörében. Több mint 150 szakcikket, tanulmányt közölt itthoni és magyarországi szak- és kulturális folyóiratokban, kötetekben. Több hazai és külföldi tudományos társaság, szakfolyóirat szerkesztőségi tagja” – ekképpen méltatták a jelenleg is a Sapientia egyetemen oktató néprajzkutatót. Balázs Lajos úgy fogalmazott, hogy munkájának nemes nyugtázásaként tekint a kitüntetésre.
„Úgy szerezz magadnak elismerést, hogy ne célozd meg (azt)” – ezt a keleti bölcseletet tette magáévá a kitüntetett. Mint mondta, Mikes Kelement és a balladai Kőműves Kelemen karakterét tekintette példaképnek, akik soha nem adták fel a nehézségek ellenére sem. „Hittem abban, hogy egyszer ki lehet húzni az asztal fióklapját, és ki lehet venni azt, amit betettek.”
További kitüntetettek
Oláh Sándor, a Mineral Quantum Kft. geológus technikusa a Magyar Bronz Érdemkeresztjét vehette át. A laudációban így fogalmaztak munkásságáról: „Eddig három önálló kötete jelent meg, amelyekben a székelyföldi társadalmi átalakulások közelmúltbeli folyamatait tárta fel szociológiai, antropológiai és mikrotörténeti módszerekkel.”
Balázs Lajos és Oláh Sándor mellett kitüntetésben részesült többek között még Hajdú Áron Péter, az Alutus Nyomda Rt. vezérigazgatója, a Bookart Kiadó vezetője (Magyar Érdemrend Tisztikeresztje), Kisgyörgy Zoltán geológus, földtani és helytörténeti szakíró, újságíró (Magyar Érdemrend Tisztikeresztje), valamint Bilibók Ágoston nyugalmazott vasutas, vasúti hagyományőrző (Magyar Érdemrend Lovagkeresztje).
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro,2014. március 20.
Csőgör Lajos szobrának felállítását kezdeményezik
Dr. Csőgör Lajos (1904–2003) születésének 110. évfordulójára emlékeztek tanítványai, emlékét ápoló kollégái. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem első rektorának máig érezhető kisugárzását és karizmáját igazolja az is, hogy a közeljövőben szobrot állítanak emlékének.
A rendezvényt a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) szervezte, és az elhangzott előadásokból és felszólalásokból egy olyan karizmatikus személyiség alakja körvonalazódott, aki méltán megérdemli, hogy szobrot állítsanak neki.
Az első előadó akad. prof. dr. Péter Mihály Heinrich emeritus professzor volt, aki Csőgör Lajos professzor életútja címmel tartott értekezésében azt igazolta, hogy a Nagysármáson született orvosprofesszor a 20. századvégi értelmiségiek egyik kiemelkedő alakja. Az életút aprólékos, történelmi kontextusba ágyazott ismertetése során kiderült, hogy a vásárhelyiek körében jól ismert professzor 1945 és 1948 között a kolozsvári Bolyai Egyetem, majd 1948 és 1949, valamint 1964 és 1967 között a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem rektora volt.
Az előadás kitért az 1949-ben koholt vádak alapján történt elítélésére is. Csőgör professzor 1955-ben amnesztiával szabadult a börtönből. Péter Mihály professzor előadásának végén felolvasta az egykori rektor egyik fiának, Istvánnak a levelét, amelyben megköszönte a jelenlévőknek, hogy édesapja emlékét ápolják.
A következő előadó egy olyan orvosprofesszor volt, aki évtizedeken keresztül Csőgör Lajos keze alatt dolgozott, és akire az orvostársadalom, mint az utódjára tekint. Prof. dr. Bocskai István emeritus professzor személyes hangvételű előadásában tanítómestere fogszövettani és mikrobiológiai kutatói munkásságára is kitért, akinek javaslatai alapján a marosvásárhelyi ivóvizet fluorral dúsították, ennek eredményeképpen bizonyíthatóan csökkent a fogszuvasodás a tizenéves fiatalok körében.
Lázok János irodalomtörténész előadásának tengelyét fényképek vetítése képezte. A fotók mellé elmondott egyik legérdekesebb történet arról szólt, hogy Csőgör Lajos 1985. október 22-én, Szegeden történt díszdoktorrá avatásának napján tudta meg, hogy azt az emlékiratot és azt a több mint ötven dokumentumot tartalmazó iratcsomót, amely a Bolyai egyetem alapításának történetét foglalta össze, a Securitate házkutatás során elkobozta Cs. Gyimesi Éváék lakásáról, de az eltulajdonításuk előtt egy hónappal Lázok János az összes szöveget felmondta magnóra, így mentve át azt az utókornak.
Az emlékezés fénypontja Ádám Valérián, az RMOGYKE titkárának bejelentése volt, miszerint dr. Magyari Előd szorgalmazta, hogy állítsanak egész alakos szobrot Csőgör Lajosnak. Az est során nem hivatalosan meg is alakult a szobor felállítását kezdeményező bizottság, amelyhez csatlakozott a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja, azonnal felajánlva félmillió forintot. A bejelentést prof. dr. Gallyas Ferenc tette, aki az egyesület meghívására vendégoktatóként Marosvásárhelyen tartózkodott.
A szoborállítást támogatók közül felszólalt prof. dr. Kikeli Pál, dr. Hermann László, prof. dr. Tőkés Béla, Csegzi Sándor és prof. dr. Kincses Ajtay Mária.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro,2014. március 20.
A Sapientia egyetem hármas útja
Dávid László neve egybeforrt a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel: az utóbbi hét esztendőben rektorként vezeti a mintegy tizenhárom éve működő intézményt. Az intézményvezetővel fiatalkori álmokról, döntésekről, kihívásokról – és természetesen Sapientiáról beszélgettünk.
– Gyermekként Csíkszeredában biztosan nem arról álmodott, hogy egyszer majd rektor lesz. Mi szeretett volna lenni?
– Semmiképpen sem a státuszról ábrándoztam, annál inkább a tanári pályáról. Tanári családban nőttem fel, nagyon tetszett, amit a tanárság jelent, ezért annak is készültem. A családom viszont – a rendszerváltás előtti tanári pálya nehézségei miatt – arról akart meggyőzni, hogy mérnök legyek. Így Temesváron tanultam villamosmérnöki szakon, de végig megmaradt bennem a tanári elhivatottság. Egy érdekes történet következményeként már egyetemistaként kineveztek gyakornoknak: egy kísérlet előkészítésekor eltört egy – autó áránál is többet érő – lézer. Nagyon el voltam keseredve, hogy talán az én hibám lehet, de kiszámoltam és bebizonyítottam, hogy rosszul volt megtervezve, és ez oda vezetett, hogy felajánlották a tanársegédi állást.
– Ilyen előzmények után hogyan került Sepsiszentgyörgyre?
– Akkoriban azoknak, akik jó eredménnyel végeztek, két évig gyakornokoskodniuk kellett, majd visszamehettek az egyetemre. Mivel tizenhat nagyvárost zárt le Ceausescu, Sepsiszentgyörgyöt választottam, mert az mégis magyar és kulturált város, majd később nem mentem sem a távoli Temesvárra, sem a cernavodai atomerőmű előkészítését segítő nukleáris kutatóintézetbe, hanem egy bukaresti központú, de marosvásárhelyi fiókintézettel is rendelkező kutatóintézetet választottam. Miután a marosvásárhelyi főiskola egyetemmé alakult, otthagytam a kutatóintézet igazgatói pozícióját egy adjunktusi állásért. Aztán jött a docensi, majd a professzori kinevezésem. Visszatekintve úgy érzem, nem vesztettem a döntéseim miatt.
– Csíkszereda, Marosvásárhely és Atyha: mit jelentenek önnek ezek a települések?
– Csíkszereda a fiatalkoromat és a gyermekkoromat, s talán kissé azt is, akivé mára váltam. Azt, hogy mindig felháborít az igazságtalanság, hogy érzem, melyik oldalra kell állnom, akkor is, ha ez nekem személyesen veszteséget jelent. Marosvásárhelyre sokáig nem igazán gondoltam otthonomként. A városba csak ideiglenes letelepedési engedéllyel kerülhettem, az átmenetiség érzése sokáig meg is maradt. Akkor kezdett igazán otthonná válni számomra ez a város, amikor láttam a gyermekeimet felnőni, és a Sapientia egyetemet elkezdtük itt is építeni. Atyha pedig egy csodálatos hely. Örülök, hogy az atyhaiak befogadtak. Feleségem onnan származik, és úgy döntöttünk, nem adjuk fel azt a létet sem. Ezért Atyha jelenti nekem és az egész családomnak a feltöltődést, és azt, amit tömören úgy jellemeznék, hogy a hagyományos munkától az alkotásig minden belefér.
– Milyen vezetőnek, rektornak tartja magát?
– A rendszerváltás óta eltelt évekre jellemző, hogy olyan embereknek kellett státuszt vállalniuk, akik valamiért hitelesnek számítottak. Amit a szakmámban elértem, elég hitelessé tett és elég elkötelezett voltam, ezért úgy éreztem, el kell vállalnom ezt a pozíciót, még akkor is, ha valójában nem erre készültem. Tizenhárom évvel ezelőtt nem volt nyilvánvaló, hogy a Sapientia sikertörténet lesz, számos sikertelen szakindítási kísérlet és gond volt. Egyszer kiszámoltuk: csak akkor gondolkodhatunk hosszútávon, ha minden harmadik hónapban avatunk egy docenst vagy professzort, ami lehetetlen. Mindezt tudva vállaltam el a megbízatást, mert úgy látom: ez nem egy cél, hanem nagy feladat, tehát akkor érzem jól magam, ha sikerrel befejezem ezt a feladatot.
– Miért döntött a kétezres évek elején a Sapientia mellett? Nem volt kockázatos egy épp csak létrehozott egyetemet választani?
– Tudni kell, hogy Marosvásárhelyen eredetileg nem önálló magyar egyetemben gondolkodtunk, hanem a Petru Maior Egyetem keretében akartunk magyar tagozatot létrehozni. A műegyetem dékánhelyetteseként és egyedüli magyar vezetőként rám hárult volna a magyar tagozat kialakításának levezénylése. Erre vonatkozó kérésünket az egyetem annak ellenére sem fogadta el, hogy a magyar egyetemisták számaránya a rendszerváltás utáni hatvan százalékról a kilencvenes évek végére harminc százalékra esett vissza. Az esélyegyenlőség megteremtése érdekében az akkori tanügyminiszter segítségét kértem, aki hajlandó lett volna ezer magyar hely finanszírozására, de ezt az egyetem szenátusának kellett volna kérnie. Bárhogy próbáltuk, ezt nem tudtuk elérni, ezért amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a tagozatindítás meghiúsul, az alakuló Sapientiához fordultunk, és itt sikerült elindítani a magyar nyelvű műszaki szakokat.
– A sapientiás évekre visszatekintve elmondhatja, hogy „ilyen lovat akartam”?
– Amikor 2007-ben átvettem az irányítást, roppant nehéz helyzetben voltunk. A Szabadság hasábjain akkoriban jelent meg egy vádló cikksorozat a Sapientiáról. Tudtam, hogy az állításai nem igazak, azt is, hogy valahol valakiknek olyan hangulatkeltés az érdekük, hogy a Sapientia költségvetését jelentősen visszavágják, súlyát rombolják. Egyenként valamennyi vádat megcáfoltuk, de ezt senki sem akarta meghallani. Úgy döntöttünk: úgyis tudjuk, hogy jók vagyunk, megyünk előre. És igazunk lett: minden vád visszahullott és a Sapientia épp akkor bizonyított, amikor a legvehemensebben próbálták támadni. Közben voltak olyan visszajelzések, amelyek erőt adtak. Például az akkreditációs bizottság osztrák matematikus professzor tagja, aki miután bejárta az egyetemet, elismerte: előítéletekkel érkezett, ám egy európai szinten oktató intézményt talált.
– Érdekes vita következményeként alakult egyszerre háromhelyszínűvé a Sapientia. Mit jelent ez ma?
– Röviden azt, hogy nagyon heterogén. Minden helyszínen más és más megvalósításokat követel. Kezdetben arról volt szó, hogy a Sapientia a csíkszeredai egyetem, és pont. De mivel Erdély szellemi központja Kolozsvár, kialakult egyfajta kettősség, Marosvásárhely pedig egyáltalán nem volt képben. Mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a vásárhelyi tagozatindítás nem lehetséges, a szükséges előkészületek után a Sapientia bevett a soraiba. Németh Zsolt államtitkár akkor úgy fogalmazott Csíkszeredában, hogy a marosvásárhelyiek vegyék tudomásul, a robogó vonat utolsó kocsijának utolsó lépcsőjére kapaszkodtak fel. Így történt, de most büszkén mondhatom, hogy Marosvásárhely meghatározó helyszíne a Sapientia egyetemnek. Kolozsvár és Marosvásárhely attól érdekes, hogy itt volt egyetemi múlt, gondolkodás, Csíkszereda meg attól, hogy azt a régiót meg kell védeni. Mert ha az értelmes fiatalok elmennek onnan tanulni és nem térnek vissza, kiürülnek a székely kisvárosok.
– Az egyetem eddigi története minden értelemben az építkezésről szólt. Melyik volt a legnehezebb az építkezések közül?
– Elkezdeni őket, és bevinni a köztudatba, miért és hogyan van szükség rájuk. Miért szükséges például, hogy Kolozsvár központjában, Bocskai szülőházában üljünk a rektori hivatalban, miközben felépítettünk egy szép kari épületet? Azért, mert mindennek mondanivalója van, mert azt jelenti, hogy nemcsak múltunk köt ide, hanem most is itthon vagyunk. Vagy miért kellett Marosvásárhelyen külön campust építeni? Mert ez sokkal több lehetőséget biztosított a jövőre, mint egy belvárosi helyszín, s ma már ezt mindenki elfogadja. És miért kellett Csíkszeredában szállodát átalakítani? Mert ott az egyetem több mint egyetem, szimbólum, amit meg kell mutatni.
– A végleges akkreditáció román állami támogatást is jelenthet?
– Jogunk van a román állami támogatásra erkölcsi és törvényes alapon is. Erkölcsileg azért, mert adófizetőként itt élünk, az államnak pedig kötelessége fiataljaink oktatása. Másodrendűek lennének a mi diákjaink, mert magyarul akarnak tanulni? A törvény értelmében a román állam bármely akkreditált egyetemet támogathat. Miért ne támogassa a Sapientiát, főleg ha bizonyítjuk a bárkivel összemérhető, jó minőséget? Az igényt fenntartjuk, s ez nem jelent egyebet, mint a szülőföldön való érvényesülés óhaját.
– Mintegy hetvenezren nézték már meg azt a videoklipet, amely a vidám Sapientiáról tanúskodik. Tényleg ilyen vidám az egyetem?
– Nem mindig vidám, de talán más és sokkal ember-, hallgató- és tanárbarátibb, mint mások. Erre jó példa a videó is, amitől én eleinte kicsit idegenkedtem, de meggyőztek. Jó hangulat van a Sapientián, ami alapfeltétele annak, hogy a munkatársaink kreatívak legyenek. Semmiképp sem szeretném visszavágni azt a szabadságot, hogy mindenki gondolkodjon, ötletekkel érkezzen. És ha az jó, hát valósítsuk meg. Hollandiából például azért hoztak első díjat kollégáim egy rangos informatikaversenyről, mert nálunk úgy tanítják az algoritmusokat, hogy eltáncoltatják azokat. Tusványosi szereplésünknek is pozitív a visszhangja, számos tehetséggondozó programunk igyekszik másként nevelni a fiatalokat, mint ahogy azt a skolasztikus iskolarendszer teszi.
– Melyek most a legfontosabb teendők, tervek a Sapientián?
– Egyrészt a mesteri és doktori képzések kiépítése. Az egyetem ugyanis hosszú távon nem attól lesz jó, ha mindenhez csak alapszinten fogunk hozzá, hanem ha van egy-két olyan csapás, ahol az oktatás teljes vertikumát megteremtjük a mesteri és doktorképzéssel együtt. A mesteriket már elindítottuk, a doktori iskola pedig ezek hároméves működése után rajtolhat. De a székelyföldi városokban is vannak feladataink. Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen tervezünk kihelyezett tagozatok beindítani. Nem levelező szakot akarunk „telepíteni”, hanem rendes egyetemi képzést nyújtani. Épp ezért egyelőre csak a sepsiszentgyörgyi agrármérnöki szakot indítjuk el ősztől, az udvarhelyit még tervezgetjük, hogy felelősen és megfelelő minőségben kezdhessük majd az oktatást.
Dénes Ida
Erdélyi Napló (Kolozsvár),2014. március 20.
Romániai magyar kultúra: intézmények és stratégiák
Mennyire lehet és kell bukaresti székhelyű magyar intézményben kidolgozott kultúrstratégiát vidéken életbe léptetni? Önállóak lehetnek-e az erdélyi kulturális központok gazdasági, műsorpolitikai szempontból? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre kereste a választ a Járosi Andor Keresztény Műhely és az Erdélyi Napló művelődési szakemberek részvételével rendezett kolozsvári vitaestjén.
Magyar kultúrpolitika – eszközök és hangszerelések címmel rendezett vitafórumot a Járosi Andor Keresztény Műhely és az Erdélyi Napló Kolozsváron, a lutheránus püspökség Reményik Sándor Galériájában. Az eseményen részt vett Kósa András László, a bukaresti Balassi Intézet igazgatója, Kötő József színháztörténész, az EMKE főtanácsosa és Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója, az RMDSZ korábbi kulturális alelnöke. A fórum házigazdája Adorjáni Dezső Zoltán püspök, moderátora Csinta Samu, az Erdélyi Napló főszerkesztője volt.
Kósa András, a Balassi Intézet igazgatója a tisztségre írt pályázatában arra fektette a hangsúlyt, hogyan lehet a román közönség irányába közvetíteni a magyar kultúrát. Konkrét tervei között szerepelt, hogy együttműködést alakítson ki a román kulturális élet személyiségeivel oly módon, hogy ez előremutató legyenek, az együttműködő felek pedig egyenlő partnerekként vegyenek részt benne. Az igazgató távlati tervei közt az is szerepel, hogy a magyar kultúrát kivigyék Bukarest fontosabb utcáira, így ismertetve meg értékeinket a hétköznapi emberekkel is. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell olyan programokat szervezni, amelyek révén a magyarság nap mint nap részt vesz a román főváros kulturális életében – tette hozzá az intézet vezetője. Évente rendeznek Bukarestben magyar filmhetet, a Magyar Zenefesztivál már a tizedik kiadásához érkezett, és román társintézményekkel karöltve sok egyéb programot is szervez a Magyar Kulturális Intézet.
Szép Gyula, a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója elismerte a bukaresti magyar intézet létének fontosságát, ugyanakkor felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy Erdélyben olyan pezsgő kulturális élet alakult ki, amely akár egy önálló országra is jellemző lehet. Az operaigazgató hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a magyar kultúra kiemelkedő személyiségeinek életét megismertessük a románokkal is. Példának hozta fel a színház- és filmgyáralapító Janovics Jenőt, akiről kevesen tudják, hogy már akkor készített filmeket Kolozsváron, amikor az amerikai álomgyár még gyerekcipőben járt. Az elmondottakhoz csatlakozva Kötő József színháztörténész hangsúlyozta, hogy már az 1920-as évektől kezdve a magyar művelődéspolitikusok – elsősorban Klebelsberg Kuno – fontosnak tartották, hogy kultúránkat Európa-szerte megismertessék az emberekkel. Kötő József a Bukaresti Magyar Intézet egyik feladatának nevezte, hogy az erdélyi magyar szellemi élet termékeit integrálja az egyetemes magyar kultúrába. A művészeti élet intézményesítése, stratégiák kidolgozása mellett fontos, hogy a helyi közösségek szerepvállalását is növeljük – emelte ki Kötő.
A Bukaresti Magyar Intézet segít a magyar kultúra külföldre közvetítésében, de nem pénzügyi intézmény, így különféle projektekkel támogatja a romániai magyar művelődési életet – vázolta az intézmény támogatási politikáját Kósa András. A román fővárosban is jelentős a magyar kultúra iránti érdeklődés, az intézet által szervezett Bánffy Miklós-kiállítást például pár nap alatt ezren tekintették meg. Ugyanakkor Kósa András felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy vannak Erdélyben olyan intézmények, amelyek normatív támogatásban részesülnek, így pedig elitkultúrát tudnak művelni. Ezek inkább helyi érdekeltségű intézmények, de a Bukaresti Magyar Intézet feladatának tartja, hogy a magyar kultúrát például Moldvában is népszerűsítse.
Noha természetes folyamat lett Európában, hogy egyre több lokális kultúrközpontot alakítanak ki, a dolgok természetes rendjét nem szabad túllépni – figyelmeztetett Kötő József. Annál is inkább, mert – ahogyan Szép Gyula igazgató megfogalmazta – a kultúra művelését nem biztos, hogy könyvekből meg lehet tanulni.
Nánó Csaba
Erdélyi Napló (Kolozsvár),2014. március 20.
Célkeresztben
Nagy Imre miniszterelnök kivégzésének 30. évfordulóján, 1988. június 16-án az agóniája kezdetén levő magyar pártállam rendőrsége szétverte a 301-es parcellánál békésen emlékezők gyülekezését. Grósz Károly azzal indokolta a rendfenntartó erők fellépését, hogy a tüntetők irredenta, nacionalista jelszavakat skandáltak, és rátámadtak a rendőrségre.
Propagandapatronok
Ismertük ugyan a kommunista tömegtájékoztatás totális gátlástalanságát a valóság megmásításában, de ez azért sok volt. Képzeljük el az SZDSZ egykori prominenseit Tamás Gáspár Miklóstól Kis Jánosig, amint irredenta jelszavakat skandálnak, vagy amint járdakövekkel dobálják a rendőrséget. A valószerűség minimuma azért nem árt, ha benne van a mégoly ordas pártpropaganda hazugságaiban is. Akkor persze nem tudtuk, hogy egyik oldalról a szélsőséges, rasszista, nacionalista, náci, fasiszta, soviniszta, irredenta jelzőfüzér bevett baloldali kommunikációs technika, amit tetszés szerint alkalmaznak bárkire 1945-től errefelé. S azt sem tudtuk, hogy ha a rendőrség ok nélküli brutális fellépését indokolni kell, akkor az a legbevettebb propagandapatron, hogy a tüntetők rátámadtak a rendőrökre. A szélsőséges, náci, rasszista stb. jelzőket az unos-untalan használattal – és olyan emberek megbélyegzésével, akiktől ez teljességgel távol áll –, olyannyira elcsépelték, hogy azok mára elvesztették minden értelmes jelentésüket és jelentőségüket, pejoratívvá váltak, már csak a célcsoportokban váltanak ki bármilyen hatást. Például román fennhatóság alatt álló területeken a „magyar veszély” rémképére amúgy is érzékeny paranoid többségi rétegekben, az anyaországban pedig a kommunista internacionalista, majd liberálkozmopolita doktrína áldozataiban. Azokban, akik bármikor mozgósíthatók bármi ellen, ami a magyarság kiegyenesedését, önmagára találását, történelmi önképének helyreállítását célozza, legyen az Horthy-szoboravatás vagy a német megszállás emlékműve. Ezek a rétegek minden esetre szűkülőben vannak.
Mindez annak kapcsán merülhet fel bennünk, hogy a Székely Szabadság Napja után a román politikum a román sajtó és az RMDSZ más-más hangfrekvencián, más felütésekkel, eltérő hangsúlyokkal, de kórusban szélsőségesezi a tüntetőket vagy azok egy részét. A rendezvényen részt nem vevő RMDSZ politikai alelnöke visszautasít „mindenféle szélsőséges megnyilvánulást”, és azt is, hogy „magyarországi pártok pártpropagandára használják ki”. Érdekes lenne tudni, mit tart Borbély László szélsőséges megnyilvánulásnak. Netán ugyanazt, amit Băsescuék és Pontáék? Trianon emlegetését vagy annak skandálását, hogy Székelyföld nem Románia? Politológiailag szélsőségesnek nevezhető a demokrácia felszámolása és az erőszak alkalmazása politikai célokra. Egyik sem húzható rá a tüntetőkre. Ami a pártpropagandát illeti, egy párt értelemszerűen bekaszálja annak profitját, ha fesztív módon kiáll a meghirdetett céljai és értékrendje mellett. Amilyen természetes a Fidesz vezetőinek rendszeres fellépése az egykori magyar területeken a nemzeti ünnepek alkalmával, éppoly természetes a kormányzati felelősséget nem viselő Jobbik elnökének és nemzetpolitikai kabinetvezetőjének részvétele a Székely Szabadság Napján. Egyik gesztus sem öncélú, hanem beilleszthető az adott politikai szervezetek évtizedes politikájának kontextusába.
Mérleg jobbról, balról
A román kormány célkeresztjébe az SZNT-n kívül ismét bekerült Tőkés László is, aki merészelte a krími tatárokéhoz hasonlítani az erdélyi magyarság helyzetét. „Fáj az igazság” mondhatnánk, ha igaz lenne. De nem az igazság fáj Pontáéknak, hanem annak a kimondása. Mert az igazság, a magyarság vészes fogyása nyilvánvaló elégtétellel töltheti el őket, hiszen politikájuk éppen úgy a magyarság eltüntetését célozza egyfajta ésszerű feszültségminimalizálás mellett, mint valamennyi román kormányzaté Trianontól errefelé. A különbség annyi, hogy Pontáéknak sikerült ehhez az RMDSZ révén magyar asszisztenciát, magyar hitelesítést is nyerni.
A román politikum szokás szerint most túlreagál. Vona Gábor kitiltása abszurd, jogtalan és oktalan lépés lenne, hiszen a politikus fegyelmezetten vonult fel, s miként román politikumhoz intézett levelében leszögezte – tiszteli a román kultúrát és román népet –, mindössze támogatja az erdélyi magyarság megannyi európai precedenssel bíró jogos követeléseit, a háromszintű autonómia elképzelését.
Az RMDSZ-es sajtó alig titkolt kárörömmel Izsák Balázs „bukásának kezdetéről”, „dicsőségének porladásáról”, „jól kitapintható hitelvesztéséről” beszél. A másik oldalról pedig azok, akiknek az SZNT elnöke túl „puha” alkotmány és törvénytisztelő magatartásával, szintén rajta köszörülik a nyelvüket, elfeledve, hogy az autonómián túlmutató célhoz semmi sem adott: sem a nagyhatalmi szövetséges, sem a katonai erő.
Szomorú, de való: a Székely Szabadság Napjának idei megünneplésének zárómérlege negatív. S nem azért, mert rég hallottunk olyan szintű és mélységű magyarellenes román kórust, mint most, amikor lassan egy hete rólunk szól a román közélet, ismét célkeresztben vagyunk, amihez persze március 15. is hozzásegített. Nem, a román támadások bizonyos mértékig kellenek is, hogy emlékeztessék a közélet iránt érdektelen magyarokat nemzeti önazonosságukra. Sokkal inkább azért, mert nem tudtunk kellő számban felvonulni, nyugodt erőt és fegyelmezettséget mutatni. Amit sikerült megvalósítani tavaly ugyanezen a napon a Székelyek Nagy Menetelésén.
Pótcselekvés és zsákutca
Szó sincs arról persze, amit az ellendrukkerek írnak, a legnagyobb igazságtalanság lenne a felelősséget az SZNT-re hárítani. Az SZNT tette azt, amit tehetett – vitatkozhatunk azon, hogy szerencsés volt-e az időpontválasztás, hogy helyes volt-e a felvonulás tiltásának tudomásulvétele és a polgári séta meghirdetése, de annyi biztos: Izsák Balázs és az SZNT elvi, értékrendi hibát nem követett el. A felelősség egy apró incidensért – amit ellenfeleink felfújni igyekeznek–, a helyi hatóságoké, a magyar-gyűlöletét számtalanszor kinyilvánított marosvásárhelyi polgármesteré, aki megtiltotta a vonulást az úttesten.
Az is hibás következtetés lenne, hogy lemondjunk a figyelemfelkeltő utcai akciókról, pusztán azért, mert bármikor akadhatnak olyan részvevők, akik a meghirdetett céloknál többet szeretnének, s akiknek megnyilvánulásait a többségi hatalom megpróbálhatja felhasználni az autonómia célkitűzésének diszkreditálására. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke mutatott rá a Székely Szabadság Napján elmondott beszédében, hogy „az autonómia a megoldás. Bármi, ami nem ezt segíti elő, az jó esetben pótcselekvés, de inkább zsákutca.” (…) „Az erő és a lehetőség a mi kezünkben. Csak végig kell járni az utat, szabadságharcunkat megharcolni. Mindig békés szándékkal és eszközökkel, de határozottan, tisztességgel és következetesen.” S ez így van akkor is, ha a távlati magyar érdekek iránt érzéketlen RMDSZ közösen a román hatalommal elhatárolódik, szélsőségesez, és híven az 1996 óta folytatott neptuni ihletésű politikájához, a területi autonómia követelését ismét jó mélyen elrejti.
Nem véletlenül támadja a román politikai elit és a román média Semjén Zsoltot, a Kézdivásárhely főterére lovon bevonuló magyar miniszterelnök-helyettest, felvetve még az ő kitiltását is. Legtöbbet vitatott mondata egybecseng a néppárt krédójával: az autonómia közösségi jussunk. S bár lenne igaza abban is, hogy ezt Románia csak késleltetheti, de nem akadályozhatja.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár),2014. március 20.
Egy kalendárium, amely Nemekből született meg
Szerda délután a nagyváradi Lorántffy központban mutatták be a Református Zenei Kalendáriumot.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) gondozásában megjelent kiadványról elsőként Veres-Kovács Attila házigazda lelkész beszélt. Elmondta, hogy ez az első ilyen jellegű kiadvány az egyházkerület történetében. Kiemelte, hogy Orosz Otília Valéria újságcikkek, krónikák felhasználásával kronológiai és földrajzi sorrendben mutatja be mindazt az eseményhalmazt, ami 2013-ban az egyházkerületben történt egyházzenei téren. Jelezte, hogy három egyházmegye ki is maradt a kötetből, feltehetőleg azért, mert ott nincsenek olyan moderátorok, akik felpezsdítsék, szervezzék az egyházzenei életet. Veres-Kovács Attila szerint a kiadvány legértékesebb fejezete a zeneoktatási rész, amely azoknak nyújt segítséget, akiknek repertoárgondjuk van. Tudatta, hogy a kötetet az egyházkerületben tevékenykedő kántorok címtára zárja.
Nemekből igen
Ezt követően Fekete Csaba debreceni könyvtáros-lelkész ajánlotta a jelenlévők figyelmébe a kötetet, majd a kalendárium szerkesztője, Orosz Otília Valéria beszélt a kalendárium keletkezéstörténetéről. Elmondta, hogy ez a kötet több „nem” után született meg. Az egyik ilyen nem az, hogy a Harangszó folyóiratban immár másfél éve nem jelennek meg egyházzenei témájú cikkek, a másik nem pedig az volt, hogy feltörték a honlapjukat, és az ott található anyagok elvesztek. Mivel a honlapra nem lehetett tovább gyűjteni az információkat, ezért felmerült a kérdés, hogy mit kezdjenek az egyre gyűlő egyházzenei anyaggal. Orosz Otília elárulta, hogy végül Csűry István püspök állt elő azzal az ötlettel, hogy egy zenei kalendáriumban szerkesszék egybe az egyházzenei írásokat és s fényképeket, ami nagyszerű kommunikációs csatornának bizonyult, hiszen a kalendárium a hivatalos bemutatóig máris szinte teljesen elfogyott. A könyvbemutató végén a Nagyváradi Kántorkórus énekelt egyházi énekeket.
Pap István
erdon.ro,